„A Banda”
és pontosan ezért, nevetve és sírva, Ilyen az, amikor a minimum nalátni, elfogadni, szeretni engedi önpi nyolc órában szerzett kondíció és magunkat! profizmus nem robban fel a színKetten a Háromszék Táncegyüttes előadásáról Sok falusi zenésszel kerültem közpadon a nézőtéren ülőket székükvetlen kapcsolatba meleg szeretetbe lapítva, hanem mindez a felkéA Háromszék Táncegyüttes és a tel és tisztelettel beszélgetve velük, tanulva tőszültség rátartiság nélkül jelenhet meg, és céltuHeveder zenekar előadása • Forlük. A palatkaiaknál valahogy mindig érezdatosan a mondanivalót szolgálja. A néptánc gatókönyv: Könczei Árpád, Köntem egyfajta távolságtartást, noha évtizedek minden más táncműfajnál közvetlenebb móczei Csongor • Táncoktatók: Buóta annyi mulatságban, táborban, gyűjtésen don a miénk, halandó embereké, így hát akkor sai Norbert, Busai Zsuzsanna • húzták nekem is. Amikor a darab vége felé az a leghitelesebb a színpadi előadása is, ha saját Jelmezkészítés: Simó Júlia • Viőket megelevenítő Heveder zenekar tagjai a magáról szól: a saját közegéről és az emberről deó: Bakó Kincső, Kató Zsolt, színpad közepén, padra rogyva cigarettáznak, minden gyarlóságával, esendőségével, erejével László Lóránd • Művészeti munájultan alszanak ülve, tátott szájjal, vagy táés gyengeségeivel együtt. katárs, táncoktató: Könczei Csonmolyognak a sarokba „kiereszteni”, akkor ér„A Banda” címet hallva rögtön tudhatja, aki gor • Rendező, zenei szerkesztő, tem meg, hogy ennek a távolságnak is van heKodobáékat, Mácsingóékat – a palatkai zekoreográfus: Könczei Árpád lye: kell egy kis saját tér. Hiszen mérhetetlen nészeket – ismeri, hogy arról a zenekarról lesz energia a népeknek muzsikálni, hogy egy-egy gad” műfaj, mégis, pontosan ezért van olyan szó. De vajon tudjuk-e előre mi is – vagy csak önkívületi pillanatra megérezhessék, hogy felényeges szerepe a XXI. század színpadán. A a táncházas közegen kívül eső, „normál” színszültségeik, örömeik és bánataik hegyein és völmaga formáival kell érzékeltetnie a világot házba járó nézőtársaink gondolhatnak rá –, gyein áttáncolva magukat, megszabadultak a összetartó szálakat: az alapvető emberi helyhogy a civilizált ember bandába verődött vikorlátaiktól, és összhangra találtak. Mérhetetzeteink koroktól és kilométerektől függetlenül lágáról is kapni fogunk egyet s mást? Akinek len energia elringatni őket a hajnalikkal, hogy érintenek és összekötnek mindannyiunkat. muzsikáltak már a talpa alá a palatkai zenéelcsituljanak az eksztázistól elfáradva. MérMicsoda ajándék, amikor egy rétegműfajban szek, aki ismeri a Mezőség sarát, pálinkaszahetetlen szolgálat ennek az egyéni és közösségi alkotva hűek maradunk magunkhoz, és ezen gát, aki tudja, milyen a poros kultúrház közeélménynek rezgéseit egyszerre generálni és áta bensőséges hangon közben akarunk is és tupén kis fésűjét előkapó, rendezett hajszálaira venni. Itt a muzsika, a tánc, máshol figyelmes dunk is ilyen találkozásokra tapintani. támaszkodó magabiztosság román táncot renszó és tett is teremtheti ezt. A lényeg a cselek„A Banda” a színpadon megkívánt felnagyídelve, és milyen a lakodalmak ájult reggelein vés azért, hogy – túl a berögződéseken és túl a tást épp arra és épp úgy használja a néptánc bágyadtan hazafelé bandukoló bőgős, az éppkilengő szélsőségeken – ebben a harmóniában és a népi kultúra érzékeny műfaját tisztelve, úgy felfedezheti a darabban a tűhegyes cerulehessünk valamennyit. hogy hű tolmácsolóvá váljon forma és tartalom zával körvonalazott karakterábrázolást, mint A Háromszék Táncegyüttes zenészei és táncosai között, „szociófotó” és egyetemes mondanivaló aki sosem járt még ott. Hiszen mindezt ő is vaegytől egyig csodálatos előadóművészekként élközött, tánc és elbeszélés között. lahol éppen így látta és ismeri. Mindenki tudtek és játszottak, messze túlhaladva a zenészi, Végre egy darab a táncházmozgalom világája milyen „áhitatosan kántálni” a templomtáncosi skatulyákat. ban, amely öniróniával, önreflektíven, nyiban, míg valaki közben „nem gatyázik és mozRedő Júlia tott szívvel vall az izzadtságszagú selyemszadulni akar”. Milyen az, amikor sorba igazod– – lagokról, a tempót diktáló kivagyiságról, amiva a kötelező ajándékozásra, minden erőnkkel * próbálunk betalálni, ki egy csipkés bugyival, kor a figyelmetlenség már akkora, hogy párja Könczei Árpád koreográfiáját és rendezését vitki egy zöldségaprítóval... És milyen beindítani helyett egy másik férfit „táncoltat” ráncigál- te színre a Háromszék Táncegyüttes és állandó a hangulatot, és amikor már megnyugtatóan va a delikvens. Végre egy, a falusi kultúránk zenekaruk, a Heveder Bécsben a MuTh Thezajlik, végre magunknak is adni egy pár lopott ismeretével és szeretetével ízig-vérig átitatott ater-ben 2020. február 12-én egy turné állodarab, amely nem felmagasztalással lebegteti másaként. Álljon itt a rendező-koreográfus betúlélő falatot a színfalak mögé futva. A néptánc egyébként eredendően „csináld ma- a zászlóján a hagyományok makulátlanságát, harangozója elöljáróban! Fotó: Henning János
30
