



![]()







„Volt egyszer egy…” címmel
a Művészeti Alap Fiatal Képzőművészek Stúdiójába
negyven évvel ezelőtt, 1985-ben felvett új tagok munkáiból rendezett kiállítás
helye:
a Széphárom Közösségi Tér (Bp., V. Szép utca 1/b.)
a kiállítást 2025. december 4-én, 18 órakor megnyitja
Arnóti András/Sárközi Zoltán képzőművész, író, a kiállítás kurátora, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának egykori művészeti vezetője társkurátor:
SOROBAN Kft
Dr. Feledy Balázs művészeti író
A kiállítás 2026. január 30-ig tekinthető meg.


A katalógust szerkesztette és tervezte: Arnóti András
A kiállítást rendezte:
Arnóti András
Dr. Feledy Balázs
Nyomdai kivitelezés:
LAGenda Kommunikációs Kft
A kiállítás és a katalógus létrejöttét támogatta:






Bakos Tamás
Bódi Ágnes †
Bodor Zoltán
Bogdándy Szultán
Boros Tamás
Dévényi János
Gábor Imre
Gergácz Berta †
Göcsey József
Hermann Zoltán
Ioannidou Thomai
Koltay Ákos
Lajta Gábor
Merczel Péter
Més-záros István †
Müller Árpád †
Palásti Erzsébet
Pácser Attila
Pálos Anna
Petrovics József
Reisz Péter
Selényi Károly István
Somogyi Tamás
Sóskúti Tibor
Szegedi Csaba
Székely Berta
Szurcsik József
Tari Gábor
Tzortzoglou Georgios
1985-ben felvételt nyert tagok névsora:
Apatóczky Tibor
Bakos Tamás
Bodor Zoltán
Bogdándy Szultán
Boros Tamás
Bányay Péter
Bódi Ágnes
Cseszlai György
Csurgai Ferenc
Dévényi János
Forgács Gábor
Füleky Adrienn
Gábor Imre
Gergácz Berta
Göcsey József
Hermann Zoltán
Imreh Tibor
Ioannidou Thomai
Kislégi-Nagy Ádám
Koltay Ákos
Lajta Gábor
Merczel Péter
Mészáros Gabriella
Més-záros István
Müller Árpád
Novák Éva
Pacsika Rudolf
Pácser Attila
Palásti Erzsébet
Palkó Tibor
Pálos Anna
Petrovics József
Reisz Péter
Roskó Bea
Selényi Károly István
Somogyi László
Somogyi Tamás
Sóskúti Tibor
Szabadi Zoltán
Szabó Beáta
Szegedi Csaba
Székely Berta
Szurcsik József
Tallum Mária
Tari Gábor
Tardos Zoltán
Turi Éva
Tzortzoglou Georgios
Várnai Gyula
Várnagy Tibor
„A következő oldalakon látható reprodukciók sora, kiváló alkalom arra, hogy félszáz ifjú képzőművész számára, indulásként, egy katalógusnyi közösséget teremtsen. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója jelenlegi elsőévesei ugyanis – egy-két lehetséges kivételtől eltekintve – még csak nem is ismerik egymást. Emlékezve az elmúlt év augusztusában Zalaegerszegen megrendezett búcsútárlatra, ahol a fiatal magyar képzőművészet „öregjei” hagyták maguk mögött a Stúdió vásott-vésett falait, óhatatlanul vetődik fel a kérdés: és vajon velük, az újakkal mi lesz? – hogyan formálja sorsukat, művészi kibontakozásukat az elkövetkező öt-tíz év? És a másik oldalról: mennyire lesz képes e had új színt mutatni, új értéket teremteni a Stúdió életében, de a magyar vizuális kultúra terén. E figyelmen kívül nem hagyható vérátömlesztés, önmagában csupán statisztikai jelenség. Ahhoz, hogy művészettörténetivé váljon, ezúton kívánok boldogulást.”
Sárközi Zoltán (Arnóti András) katalógus előszó 1985
Nyolcvanas évek. Sorsfordító időszak. Hatalmas falak omlanak le, újszerű vándorlási formák alakulnak ki, virtuális életformák honosodnak meg, az egyén egyre inkább kiszakad az őt felépítő és meghatározó kötődéseiből. A kultúra létezésében, az emberi szellem működése, nem osztható fel külön-külön vizsgálandó tudományágakra, megismerő folyamatokra, hiszen minden problémafelvetés, legyen az bármely tudományhoz, művészethez is sorolható, nem vezethető el magához a probléma megoldásához, mivel a kultúra egy olyan felépítmény, amelyet nem építenek, hanem épül. Ez vonatkoztatható a művészetre is. Minden alkotói folyamat, így a festészet/szobrászat is, magányos tevékenység, mivel egyedül, elcsábulva-magunkra hagyatva, környezetünkből egyfajta, saját rendezői elvnek megfelelően, dolgokat kizárva, kiszűrve állunk a festő/szobrászállvány előtt. Ám ez a magány csupán azt jelenti, hogy hallgatunk, miközben előkerülnek/testet öltenek azok a gondolatok és érzések, amelyek lenyomatai aztán megjelennek az anyagon. Miként a csend, amely nem az ürességet jeleníti meg, hanem a működő világ egyik állapotát. A csend, amelyben otthonra, azaz önmagunkra lelünk, s amelyet így feloldani csakis nemes szándékkal lehet. Az itt és most látható művek alkotói közül többen már nincsenek velünk, de néhányuk – munkáik által – mégis jelen vannak, mint negyven évvel ezelőtti, erős szakmai és baráti közösségünkben és látható/tudható, hogy művészi törekvéseik az egyetemes művészettörténet fontos elemévé váltak.
(Arnóti András 2025)


Zivatar, 60 x 90 cm, papíröntés, festék 2025.
Az eső háza, 60 x 90 cm, papíröntés, nád, festék, 2025.


Tetem, 70 x 50 cm, vegyes technika, papír, 1994. Leszállási kísérlet, 70 x 50 cm, akvarell, papír, 1991.




A kiválasztott, 40 x 50 cm, szitanyomat, 1984. A sintér hagyatéka I., 40 x 50 cm, szitanyomat, 1982.


Ék-pár II. 89,6 x 24,3 x 14,4 cm, objekt, akril-formázott rétegelt fa, 2017. Négyzet billegés V., 43 x 78,5 cm, objekt, olaj-formázott rétegelt fa, 2001.




Az én pénzem, 16 x 15 cm, tetra-pack karc, 2025.
Kislány fel nem robbant rakétával, 21 x 15 cm, tetra-pack karc, 2025.


Jelbeszéd I., 48 x 33 cm, akvarell, 1984.
Jelbeszéd III., 47 x 30 cm, akvarell, 1984.






