Page 1

www.mupa.hu

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

„Tárt kapukkal várunk mindenkit” Interjú Kiss Imrével Matrjoska fapapucsban Herreweghe

Két gombóc opera Dívák és direktorok

A sors dala Mariza

Tisztaság és erotika Seherezádé

ingyenes időszaki kiadvány • III. évfolyam 5. szám • 2008. november–december

MUPA_2008_11.indd 1

1

2008.10.28. 9:16:43


Több mint autó. Cadillac.

INFOVONAL: 06 40 50 00 50

W W W.CADILLACCT S.EU

2 © 2008 GM Corp. All rights reserved. Cadillac ®

MUPA_2008_11.indd 2

Cadillac CTS CO2-kibocsátás: 264-285 g/km, átlagos fogyasztás: 11,4 l/100 km

´´ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL. HÉTFO

2008.10.27. 23:35:12


Nyitány Szerintem mindenkinek megvan a maga szerencséje. Van, akinek csak egy pillanatra, másnak tíz percre, egy hétre, egy évre, de a lehetőség többé-kevésbé mindenki számára adott. Az igazi nagy kérdés, hogy ki, miként tudja ezt kiaknázni. Az egyetlen pillanatot is megragadhatja valaki, és létrehozhat valamit, ami igazán fontos, ugyanakkor hosszú sorozatot is el lehet tékozolni mindenféle hasztalanságokra. Ma is azt gondolom, amit öt évvel ezelőtt: a Müpa felépítése közügy, az elmúlt száz év legjelentősebb kulturális beruházása. Mindig is bíztam abban, hogy ez a multifunkcionális intézmény egyfajta „magyar modell” lehet, amit világszerte alkalmazhatnak. A Művészetek Palotája létrehozásának gondolata egy szerencsés pillanatban született, de hogy ma a világ egyik legjobb koncerttermeként tartják számon a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet, az nem csupán a csodálatos akusztikának és kiváló építészeti megoldásnak köszönhető, hanem annak a művészi tartalomnak, amely napról napra életre kel, felcsendül benne. Legyen szó karmesterről, balerináról, világosítóról vagy öltöztetőről, mindenki, aki hozzátett egy darabkát ehhez a történethez, fontos dolgot hozott létre. Hiszem, hogy a Müpa vezetésének, sikerének titka az, hogy a szakmai mellett morális tőkével is rendelkezik. Kívánom, hogy az elkövetkező öt évben a Müpa, újra kinevezett vezérigazgatójával az élén, ugyanolyan lendülettel és hittel folytassa a munkát, miként tette eddig is.

Cadillac CTS CO2 kibocsátás: 264 285 g/km, átlagos fogyasztás: 11,4 l/100 km

Úgy vélem, ahhoz, hogy a globalizálódó világban, az európai közösségben megőrizzük nyelvünket, kultúránkat, gazdag Magyarországra, elégedett, sikeres polgárokra van szükség. A legszélesebb értelemben vett magyar kultúra akkor marad meg, ha a települések, a régiók büszkék a maguk szobrászaira, festőire, tudósaira, pedagógusaira, színészeire. Nem kell szégyellni a hazafiságot, hogy a fiataljaink itthon is találjanak példaképeket, ne csak a nagyvilágban. Ha azt akarjuk, hogy ebben az országban századok múlva is magyarul beszéljenek, meg kell becsülnünk a közöttünk élő érdemes embereket, hogy ha a fiatalok barangolnak is Európában, a tengeren túl, mindig érezzék, érdemes hazajönni. Kár lenne tagadni, most nagyon nehéz helyzetben van az ország. Ma van igazán itt az ideje a kultúra, a tudomány és a többi értékünk felkarolásának. Nem hallgathatom el, hogy az egyéni és közösségi támogatások mellett az államnak is vannak, lennének feladatai a tudomány, a művészet, a sport, az oktatás fejlesztésében, e területek kiválóságainak elismerésében. Emellett azonban szükség van arra is, hogy az értelmiség, a tudomány, a művészet emberei kezet nyújtsanak és elfogadják a vállalkozókat, akik megtermelik ennek az országnak az anyagi alapjait, és akik az adók nagy részét is előteremtik. Lehet, hogy ezt majd egy új nemzedék valósítja meg. Vagyonom sok ezer szegény fiatal tanulását segíti. Egyetemistákkal kezdtem, de folyamatosan nyitok a közép- és alsós iskolások felé. Hiszem, hogy ezek a fiatalok megvalósítják a hatalomtól, politikától független kultúrát, művészetet, sajtót. Tudom, hogy ezek a tehetséges fiatalok megőrzik a magyarságot, ezt az országot. Tudom, hogy ebben a munkámban sem maradok egyedül. Egyre többen ismerik föl, hogy a legjobb befektetés a tudás, a tehetség. A Müpa e tekintetben is élen jár: a világhírű zenekarok koncertjei, a csodálatos operabemutatók mellett hangsúlyt helyez az ifjúság, a gyermekek zenei ízlésének formálásra, nevelésére is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a szülők éppúgy találnak programot pici gyermekeik számára, mint a zeneakadémista növendék, aki épp itt adja vizsgakoncertjét, s talán holnap ünnepelt világhírességként jön haza. Napjainkban, amikor minden devalválódik, a kultúra, a művészet az egyetlen, amely tartja értékét. Arra kérem Önöket, hogy tiszteljék és támogassák a kultúrát, mindenki a maga módján. Ki úgy, hogy koncertjegyet vásárol, ki úgy, hogy hangokkal tölt meg egy üres termet. Meggyőződésem, hogy ezzel az ország fejlődéséhez járulnak hozzá. Demján Sándor elnök TriGránit Zrt.

3

MUPA_2008_11.indd 3

2008.10.27. 23:35:12


2008. november–december

Tartalom

20 Matrjoska fapapucsban – Herreweghe

32

Hírek, érdekességek

6

Ők ajánlják…

8

Interjú Kiss Imrével

10

Istennel perlekedő

16

Messiaenisztikus zongora 17 Különös házasságok

18

Liszt és Muszorgszkij

19

Matrjoska fapapucsban

20

A Mester szelleme

22

Kétszáz éve kopogtatott…? 24

Két gombóc opera – Dívák és direktorok Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Szerkesztő: Filip Viktória Olvasószerkesztő: Papp Tímea

A sors dala – Mariza

A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Tisztaság és erotika – Seherezádé

60

Nyomda: Érdi Rózsa Nyomda Megjelenik 15 000 példányban. HU ISSN 1788-439X www.mupa.hu

27

„...mint a főnix...”

28

Szabadon és egyedül

30

Metastabil

36

Ellával egy lapon

38

Cukormáz nélkül

39

Csepregi Gyula

40

Álmodozó

42

Zene a krokodil szájában 43 44

Kis népek, nagy őrültségek 46

Szerkesztőség: Fidelio Média 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Tel./Fax: (1) 476-0320, 21 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

Grafikai tervezés és nyomdai előkészítés: Papermoon 2006 Kft.

A zene mint ajándék

A versek eredeti dallama

58

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője

26

Két gombóc operát kérek! 32

48

Felelős szerkesztő: Csonka András

Megszentelt várakozás

Demeter köztünk jár – Agnes denes

A sors dala

48

Cimbalomkarácsony

50

Dalból van a lelkük

52

Webber 60

53

Amiért é(nek)lünk

54

Emberi hangon

55

Salsero Ricardo

56

Ákos 40

57

Tisztaság és erotika

58

Demeter köztünk jár

60

Sas és kalapács

62

Télelő – Echo

64

4

MUPA_2008_11.indd 4

2008.10.27. 23:35:13


MUPA_2008_11.indd 5

2008.10.27. 23:35:15


Hírhozó

Hírek, érdekességek Az ARTEC-akusztikájú koncerttermek vezetőinek találkozója

az épületek megépülésének történetéről, az előkészítés és a kivitelezés fázisairól.

A Művészetek Palotájában találkoztak először azon hangversenytermek vezetői és képviselői, amelyek akusztikáját a híres amerikai ARTEC cég tervezte. Az ARTEC munkatársai, a Művészetek Palotája és a Sibelius Hangversenyterem (Lahti, Finnország) vendégei mellett a most épülő wroclawi (Lengyelország) és reykjaviki (Izland) művészeti központok leendő vezetése és kivitelezői is képviseltették magukat a budapesti találkozón.

Az ARTEC a cég jelenlegi projektjeiről tájékoztatta a jelenlévőket. A két, még meg nem épült művészeti központ (Wroclaw, Reykjavik) bemutatkozása az építkezés jelenlegi állásáról szólt, a tervezőirodák és a kivitelezők ismertetésével. Mindkét résztvevő kiemelten foglalkozott a beruházások eredményeként megépülő művészeti központok irányítási, szervezési és működési terveivel, a műsorpolitikai elképzeléseivel és a hasznosítás egyéb elgondolásaival.

A találkozó első, délelőtti ülésén a Művészetek Palotája és a Sibelius Hangversenyterem képviselői rövid tájékoztatást tartottak saját intézményeik működéséről,

A délutáni szekció fő feladata a tervezés volt: hogyan válhat életképes, önmagát fenntartani tudó szövetség a mostani kezdeményezésből? A résztvevők az

együttműködés következő lehetőségeit vizsgálták: közös turnéztatás, egymás munkatársainak gyakornokként való foglalkoztatása illetve képzése, közös pályázás művészeti alapokhoz, linkcsere a weboldalakon, belső üzemeltetési (pl. szoftver-) megoldások tanulmányozása, közös marketing-tevékenység, közös felkészülés az előttünk álló évfordulókra, tanulmányutak szervezése. További hozzászólások a szerveződés formalizálásának szükségességét, a kezdeményezés résztvevői körének tágítását, illetve esetleges külső támogatók bevonását taglalták. A kisebb eseti találkozók mellett 2009 szeptemberében Lahtiban kerül sor a következő hasonló összejövetelre. •

6

MUPA_2008_11.indd 6

2008.10.27. 23:35:16


Művészetek Palotája Partneriskola-program A Művészetek Palotája meghirdette közoktatási intézmények számára partneriskola-programját, a művészeti és közönségnevelés területén megfogalmazható közös célok megvalósítása érdekében. A Partneriskola-program kétoldalú együttműködés az iskola és a Művészetek Palotája között, melynek célkitűzései: a tanulók befogadói kompetenciáinak fejlesztése; lehetővé tenni számukra a műalkotással való személyes találkozást; hozzásegíteni őket a lehető legteljesebb művészi élmény megéléséhez; mindezt a legmagasabb színvonalon, a műfajok széles palettáján, minőségi garanciát nyújtva; a Művészetek Palotája programjait minél szélesebb körhöz eljuttatva, a családokat is megszólítva; hogy igény ébredjen bennük azokra a

kulturális értékekre, művészi élményekre, amelyeket az ott kínált programok nyújtanak; hogy a jövő hangverseny-látogatóiként otthon érezzék magukat a hangversenyteremben. A program angolszász minta nyomán született, az együttműködés feltétele a hatékony kommunikáció. A csatlakozás lehetősége nyílt, a megállapodások tanévenként születnek, illetve újulnak meg. Néhány különleges, a Müpa által biztosított lehetőség a csatlakozott partneriskolák számára: oklevél, megjelenés a honlapon, partner hírlevéla és folyamatos tájékoztatás, „Kulissza” – speciális háznéző program, koncert az iskolában, jegy-előrendelés lehetősége, last minute diákjegyek (csak a partneriskolák diákjainak), Hangoló – koncert-bevezető találkozás, nyereményjegyek biztosítása tudásalapú vetélkedőkhöz és tanári találkozók. •

Koncertjeggyel kiállításra

Christian Martin Fuchs 1952–2008

A Ludwig Múzeum kiállításait a Művészetek Palotája programjaira szóló jegyek tulajdonosai jegyük megvásárlásától az adott előadás napjáig – hétfő kivételével mindennap 20 óráig – egy alkalommal térítésmentesen látogathatják. A jegy felmutatásával ingyenes múzeumi belépőt kell kérni a múzeum információs pultjánál.

Néhány hete tudatták az operarajongók népes táborával, hogy az író-librettistaforgatókönyvíró Christian Martin Fuchs 2008. október 6-án, hosszan tartó, súlyos betegség után Salzburgban elhunyt.

OKLEVÉL A Batthyány Kázmér Gimnázium a 2008/2009-es tanévben tagja a Művészetek Palotája Partneriskola-hálózatának. A két intézmény a Művészetek Palotája által meghirdetett Partneriskola-program keretében, a művészeti és közönségnevelés területén megfogalmazott közös célok megvalósítása érdekében kétoldalú megállapodást kötött.

.........................................................

Kiss Imre

a Művészetek Palotája vezérigazgatója

Budapest, 2008. szeptember 15.

Nemzeti Színház–Művészetek Palotája Jegyiroda Megnyílt a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös belvárosi jegyirodája az Andrássy út 28. szám alatt, amely a Müpa saját épületében működő jegypénztárral megegyező szolgáltatásokkal várja vásárlóit. A jegyek mellett bérletek is válthatók a Müpa-előadásokra, kapható a Művészetek Palotája Ajándékutalvány 1000, 5000 és 10 000 forintos címletekben, megtalálható a Müpa valamennyi kiadványa. Bérletek és jegyek a Művészetek Palotája saját szervezésű előadásaira Sodexho Pass Kultúra- és Ajándékutalvánnyal, üdülési csekkel és Művészetek Palotája Ajándékutalvánnyal is fizethetők. További információk: www. mupa.hu, tel.: (1) 555-3300, valamint a Müpa kiadványaiban. •

A Budapesti Wagner-napok világhírű vállalkozásának, A nibelung gyűrűjének dramaturgja színháztudományt, germanisztikát és filozófiát tanult a bécsi egyetemen, ahol 1983-ban doktorált. Diákként kezdett publikálni a Falter című bécsi városi lapba, ahol 1990-ig jelentek meg írásai. Dramaturgként és szövegkönyv-íróként dolgozott neves osztrák és német színházakban. Az 56 évesen elhunyt színházi szakember temetésén A Művészetek Palotája is képviseltette magát Salzburgban. •

7

MUPA_2008_11.indd 7

2008.10.27. 23:35:17


Ők ajánlják… Márta István: A Kennedy-fivérek mártíromságát zenében megfogalmazó zeneszerző, karmester, pedagógus Leonard Bernstein különleges és rendhagyó Miséjét 1988-ban volt alkalmam hallani és látni a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Látni – hisz a hatalmas előadói apparátus nemcsak hangzásában, de látványában is különleges élményt nyújtott. A többféle zenekarra és kórusra, a különböző zenei stílusok ismeretét megkívánó szólistákra és a karmesterre rendkívüli feladatot ró a mű megszólaltatása. A Misében jelen lévő zenei eklektika – látszó-

lag – egy megkérdőjelezhető világ felszínes lenyomatát adja, de ha figyelmesen hallgatjuk a tételeket, egyre inkább kiderül a zeneszerző – a hit mélységét átérző és átlátó, gondolkodó művész – igazi nagysága. Valaha, a reneszánsz idején megszülető, majd Bachnál, Beethovennél, Lisztnél, Kodálynál kristályosodó műfaj egyik jelentős állomása Bernstein kompozíciója. Kíváncsian várom Böhm György és Túri Edit szcenírozását. •

Bernstein: Mise November 8., 11. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Egyházi Géza, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Kökény Pál, Mikecz Kornél, Ozsgyáni Mihály, Schwimmer János, Serbán Attila, Szabó Dávid, Szemenyei János, Bódi Barbara, Lukács Anita, Peller Anna, Sas Éva (ének), Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei (karig.: Tóth Márton) Vez.: Záborszky Kálmán Rend.: Böhm György

A Symphonica Toscanini Beethoven-estje December 19. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mácsai Pál: Nem volt otthon zongorám. Már van. Az Örkény Színház őszi bemutatójában, Molière Mizantrópjában Oronte szerepét játszom. Zongorázom is valamennyit, ezért nyárra hazavittem a színház kis elektromos hangszerét, hogy gyakorolhassak. Ötéves fiam pár nap múlva már kérte, hadd tanuljon zongorázni – egyszerűen azért, mert lett otthon egy hangszer. A színház visszakapta a sajátját, én meg vettem egyet. Már volt két órája, tudja mi az A meg a dó. Szívből ajánlok minden olyan programot, ahol gyerekek közelről ismerkedhetnek hangszerekkel. Harminc körül nem tudtam már, kik az újak, nem is igazán érdekelt. Ebből – röviden az öregedésből – a Kispál és a Borz mozdított ki, legalább a rockzene terén. Nem lehetett őket nem tudomásul venni. Igénytelen librettójú vígopera vagy kiábrándult, filozofikus látlelet az emberi természetről? Nyilván az utóbbi. Az alkotógárda nagyszerű, nehéz lesz bejutni. Igyekezzünk. •

Kicsinyek zenés délelőttjei November 8., 15., december 6. 10:30 és 12:00 – Üvegterem Kispál és a Borz December 29. 20:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Così fan tutte December 4. 19:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Latino – Ricardo Salsa Club November 1. 20:00 – Fesztivál Színház

Kútvölgyi Erzsébet: A nagymamám pici gyerekkoromban felfedezte, mennyire vonzódom a zenéhez. Amikor föltett egy lemezt, mindig mondogatta: ha ezt hallhattad volna Karajannal, Ferencsikkel! Tőle tanultam meg, hogy ahány karmester, annyiféle előadás, hiába ugyanaz a mű. Annak idején a legelső zenei osztályba jártam Budapesten, akkor indult útjára a Kodály-módszer. Komolyzenén nőttünk fel, fantasztikus osztályfőnökünk volt, Lászik Mária, aki megszerettette velünk a hangszereket. Mindig azt mondta: nem baj, ha nem érted, csak érezd a zenét! Egy 10-12 éves gyereket nehéz eljuttatni a komolyzene legnagyobbjaihoz. Később úgy kezdtem lemezeket gyűjteni, hogy fontos volt, ki az előadó, a karmester: minél több variációban hall az ember egy művet, annál közelebb jut hozzá. Lorin Maazelt nagyon szeretem, az általa vezényelt V. és VI. szimfónia biztos csodás élmény lesz mindenki számára. Évek óta szeretnék salsázni, de még soha nem vitt rá a lélek, hogy elmenjek egy salsaklubba. Az egyik legfantasztikusabb dolognak tartom a spanyol, a közép- és dél-amerikai táncokat, a zene visszatartott, erotikus vibrálását. Borsózik a hátam, ha hozzáértő emberek játszanak latin zenét. És arra táncolni…! Tartást ad. A fő testrészek nem érhetnek egymáshoz, azt egy jó salsával lehet kiérdemelni! •

8

MUPA_2008_11.indd 8

2008.10.27. 23:35:18


MUPA_2008_11.indd 9

2008.10.27. 23:35:20


Interjú Kiss Imrével, a Müpa vezérigazgatójával

„Tárt kapukkal várunk mindenkit” Zsoldos Dávid

Éppen a beszélgetésünk előtti napon érkezett a hír: Kiss Imre vezérigazgatói megbízatását Hiller István oktatási és kulturális miniszter újabb öt évvel meghosszabbította. Talán ez a kitüntetett pillanat volt az oka, hogy a Müpa régi-új vezetőjével a két ciklus határán folytatott beszélgetésben szinte azonos súllyal került szóba a múlt és a jövő.

10

MUPA_2008_11.indd 10

2008.10.27. 23:35:21

210x1


– Amikor öt évvel ezelőtt elvállalta a megbízást, aligha sejthette, mi mindent hoznak ezek a mozgalmas évek. Az elmúlt időszakban mi volt a legnagyobb kő, ami legördült a szívéről?

Müpának stabil és jól körülírható helye van a hazai rendezvényszervezésben, s külön öröm a számomra, hogy ezt nem a többi szakmai szereplő ellenében, hanem velük együttműködésben tudjuk megvalósítani.

– Feltétlenül az, hogy sikerült elkerülni a kényszermegoldásokat a programszerkesztésben, és ennek köszönhetően – a visszajelzések alapján mindenképpen úgy tűnik – több műfajban is a legmagasabb minőséget képes nyújtani a Müpa. Óriási veszélyt jelent egy ennyire sokarcú intézményre, hogy egyfajta gigászi kultúrházzá válik, ahol mindenféle-fajta program különösebb koncepció és minőségellenőrzés nélkül helyet kap. A kezdetektől fogva elég pontosan meghatároztuk az épület profilját, például eldöntöttük, hogy – bár a Fesztivál Színház alkalmas lenne rá – nem foglalkozunk prózai színházi produkciókkal, hiszen néhány lépéssel arra odébb ott van a Nemzeti. El kellett dönteni azt is, hogy a befogadott előadások mellett mekkora teret engedünk a saját szervezésű produkcióknak. Ebben a kérdésben az első időkben sokan, s talán joggal szkeptikusak voltak, de szerencsére az idő a mi elképzeléseinket igazolta. Ma már nem kérdéses, hogy a

– Öt évvel ezelőtt biztosan nem volt ennyire optimista. Vagy netán a „minden kezdet nehéz” közhelye a Müpára nem lett volna érvényes? – Dehogynem! Szó szerint a semmiből kellett felépíteni mindent: a technikát, a programszervezést, az adminisztrációt, a marketinget – mindent az égvilágon. Igen, valóban optimista alkat vagyok, de így utólag már bevallhatom: az első évben tényleg volt egy időszak, amikor azt gondoltam, ha ez így megy tovább, nincs más hátra, be kell dobnom a törülközőt. Aztán a csapat lelkesedése és a rutin – hiszen hosszú éveken át vezettem a Tavaszi Fesztivált és az Operaházat is – átsegített ezen az időszakon. Embert próbáló hetek-hónapokat éltünk meg a nyitás körül, 2005 tavaszán is, amikor már „élesben” kellett bizonyítani mind az épületnek, mind pedig az embereknek – de akkor már éreztem, hogy sikerülni fog. Ma már nincsenek ehhez hasonló

problémáink, megismertük az épületet, felállítottuk a játékszabályokat és egy kiváló, összeszokott csapattal tudunk játszani a pályán – bár én még mindig egy kicsit próbaüzemként látom a működésünket. Egy Müpa-méretű és -hatású kulturális intézmény valódi kifutási ideje ugyanis inkább évtizedekben, mint években mérhető – ez a gyümölcs lassan érik be.

– A Müpa gyümölcsét az imponáló látogatottsági mutatókat tekintve már most is nehéz zöldnek nevezni. De merre tovább a következő öt évben? – A budapesti közönség – ezt független felmérések alapján is állíthatom – már ismeri és szereti a Müpát, a következő feladat az, hogy a fővároson kívüli koncertlátogatók és a külföld szemében is elismert és szeretett hely és márka legyen. Nagyon sokat teszünk azért, hogy a vidéki Magyarország is magénak érezze, s ne valami pesti „úri huncutságnak” tartsa a Müpát és programjait. Ezért kiemelten fontos a számunkra a Hetedhét ország sorozata, vagy a Magyar Szimfonikus Körkép, amelynek keretében valamennyi szimfonikus nagyzenekart a saját költségünkre vendégül látunk a Mü-

www.hetivalasz.hu

A Heti Válasz hétrôl hétre információt, mûveltséget és érveket ad az olvasóinak. Fizessen elô lapunkra éves elôfizetés esetén 24% kedvezménnyel!

Finomra Finomra hangolva

hangolva

RÉSZLETEK: WWW.HETIVALASZ.HU Helyszíni előfizetés esetén további kedvezményeket nyújtunk. A Heti Válasz megrendelhető: telefonon (06 1) 461-1447, faxon (06 1) 461-1477 • Levélcímünk: Heti Válasz Kiadó Kft., 1027 Bp., Horvát u. 14-24. • E-mail: informácio@hetivalasz.hu • Online megrendelés: www.hetivalasz.hu

MUPA_2008_11.indd 210x148 kotta.indd 111

11

2008.10.27. 23:35:21 2008.07.31 11:25:36


pában – még a kampányukat is támogatjuk. A külföldi szaksajtó és az idelátogató koncertturisták pozitív véleménye pedig a nemzetközi megítélésünk miatt is fontos – a Müpa az országimázs része lett, és ehhez méltónak kell lennünk. A harmadik – de talán az előző kettőnél is fontosabb – célcsoport pedig a fiatalok. Az egészen kicsiktől a szinte egyetemistákig minden korosztályra külön-külön célzott programokkal és kommunikációval igyekszünk odafigyelni, hiszen a jövő közönségének be- és elcsábítása talán mindennél előbbre való.

– A Cifra Palota és a Hetedhét Ország gyerekeknek szóló sorozatai tehát továbbra is kiemelt figyelmet kapnak?

– Igen, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ezek a hétvégi programok hatalmas érdeklődés mellett zajlanak. Úgy látszik, egyre több szülő tartja fontosnak, hogy gyermekei kézművességi, ügyességi, készségfejlesztő és logikai játékokkal, szellemi vetélkedőkkel és színpadi előadásokkal szórakozzanak, ne pedig a képernyőt bámulják naphosszat. A Hetedhét Országot 2007 szeptemberében indítottuk útjára: minden hónap utolsó vasárnapján bemutatkozik egy-egy magyarországi város, térség kultúrája – így hamarosan az ország minden szegletének óvodáiból el fognak jutni a gyerekek a Müpába. Hihetetlenül bensőséges hangulata van ezeknek a nyüzsgő vasárnapoknak, teljesen más

arcát mutatja a ház ilyenkor, mint amikor egy-egy esti koncertre már a gyerekek nélkül, elegánsan kiöltözve érkeznek a szülők. Nekem fontos, hogy a Müpa ne csak impozáns, hanem szerethető is legyen.

A jövő közönségének be- és elcsábítása talán mindennél előbbrevaló.

– Azért az idősebbek sem nagyon panaszkodhattak eddig: sztárzenekarok szinte minden hónapban, folyamatosan bővülő Wagner-napok – ez utóbbi az elmúlt két évben szinte a Müpa zászlóshajója lett. Miért van szüksége a Müpának egy ilyen nagyszabású – és valószínűleg igen drága – saját produkcióra? – A Wagner-napok tényleg kinőtte magát – ahogy a következő évekre szóló terveket látom, lassan Wagner-heteknek kell majd nevezni. Sokféleképpen lehet egy produkció sikeres: elkapkodhatják a jegyeket, magasztalhatja a kritika, tele lehet vele a hazai és a külföldi média – a Wagner-napok kivételessége éppen abban rejlik, hogy minden szempontból óriási sikert hozott. A külföldi sajtó úgy cikkezett róla, mint hazai fesztiválról még soha: kelet Bayreuthjaként emlegetnek minket – és a közönség jelentős része is olyan kulturális turista volt, aki kifejezetten Wagnert hallgatni zarándokolt Budapestre. Aki tudja, hogy mit jelent Bayreuth hagyománya, az tudja, hogy ez körülbelül olyan, mintha csináltunk volna egy filmfesztivált, amit az Oscar és az Arany Pálma versenytársaként tartanának számon a világban. A 2009-es Wagner-napokra már most is óriási az érdeklődés külföldről – meg lennék lepve, ha karácsony után is lehetne még jegyeket kapni rá. És ez a siker nemcsak a fellépő művészeknek és a Müpának szól, hanem az egész országnak is – mert a Ringet úgy színpadra álmodni és megvalósítani, ahogy azt Fischer Ádám és csapata tette, az nemcsak idehaza, hanem külföldön is világszám. Fischer úgy fogal-

12

MUPA_2008_11.indd 12

2008.10.27. 23:35:22


mmm$[hij[XWda$^k;hij[LedWb0&,*&+++***

8|hd[clW]okda[]o\ehc|a" fƒdp”]o[_c_dZ[da_d[alWddWa$ 7p;hij[8Wdad|bd[cYiWaWfƒdp”]o[ah["^Wd[c”]o\[b[_da[]oƒd_ _]ƒdo[_h[_ieZWÄ]o[b”da$;pƒhjc|h(&&XWdaČaaWbl|h`kaehip|]ip[hj[" ^e]o[]oh[ap[b[XXa[h”b`”dazd^p$D|bkdazdWp[biŽ$

13

MUPA_2008_11.indd 13

2008.10.27. 23:35:23


mazott az idei Wagner-napok sajtótájékoztatóján, hogy a lehetetlenre vállalkoztak. Egy Müpának pedig az is a feladata, hogy megmutassa: ez az ország bármilyen kulturális teljesítményre képes lehet, ha a körülmények is úgy akarják.

Sikerült eredményes együttműködést kialakítanunk a kulturális élet szinte minden szereplőjével.

– Mennyi pénze lesz a Müpának a következő években ezekre az ambiciózus tervekre? – Pontosan ugyanannyi, amennyi az első évben, 2005-ben volt: 2,4 milliárd forint. Ez csak addig tűnik soknak, amíg nem

gondolunk bele, hogy ebből évi 400 saját rendezvényt valósítunk meg és egész évben működtetjük az ország egyik legnagyobb kulturális létesítményét. Még listavezetők sem vagyunk, mert az Operaház 5,3 milliárdból gazdálkodik – és nemzetközi összehasonlításban az sem túl sok… Én másfél kilométer autópályában szoktam mérni azt a terhet, amellyel a Müpa az állami költségvetést terheli – ennyit szerintem bőven megér az, hogy van egy olyan intézményünk, amely máris számos nemzetközi díjat nyert és büszkén állíthatjuk a legnevesebb külföldi koncerttermek mellé is. Remélem, hogy lesz idő, amikor még többet is.

– Mennyit tesznek az állami támogatás mellé a szponzorok? – A pontos összegről nem beszélhetek, de a mi – különben jelentősnek mondható – szponzorációs megállapodásaink nemcsak az anyagiak miatt fontosak, hanem jelzésértékűek is: olyan cégek, olyan márkák álltak mellénk, mint a Cadillac, az Erste Bank és a Magyar Telekom, amelyek más módon, de hasonlóképp emelik a Müpa rangját, mint a teltházas előadások. Emellett véleményem szerint az egész kultu-

rális szegmensnek segítünk azzal, hogy az idehaza még gyerekcipőben járó kulturális szponzorációra egy kiválóan és kölcsönös elégedettséggel működő példát mutatunk.

– Ha már szóba került: hogyan viseli a Müpa sikerét a többi kulturális intézmény? Mi a jellemzőbb, az együttműködés vagy a féltékenykedés? – Az elmúlt három év egyik legfontosabb eredményének tartom, hogy korrekt, eredményes, sőt nem egy esetben stratégiai jelentőségű együttműködést sikerült kialakítani a hazai kulturális élet szinte valamennyi szereplőjével. A Zeneakadémia – amelynek rektora, Batta András az első pillanatban felismerte a kooperációban rejlő lehetőségeket – a kezdetektől fogva szakmai támogatónk, a Nemzeti Színházzal most nyitottuk meg közös jegyirodánkat az Andrássy úton, az Operaházzal jövő tavasszal közösen hozzuk Magyarországra Cecilia Bartolit, de együttműködünk például a Madách Színházzal vagy az Örkény Színházzal is – és igencsak hosszú lenne a teljes lista. A Müpa eddig is és ezután is nyitott kapukkal várt és vár mindenkit, akinek jó elképzelései, nívós produkciói vannak.

14

MUPA_2008_11.indd 14

2008.10.27. 23:35:23


– A tárt kapukra szükség is van, hiszen jövőre bezár a Zeneakadémia és csak 2011ben, a Liszt-évfordulóra nyit ki újra. Nagy volt a roham a zenekarok, koncertszervezők részéről? – Nem is számítottunk kisebbre, hiszen a Zeneakadémiáról kiszoruló hangversenyek rendezői – és itt több száz koncertről beszélünk! – a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem egyedülálló adottságai miatt nyilván először minket kerestek meg. A terem viszont sajnos abban a tekintetben is egyedülálló, hogy nálunk is csak egy van belőle, fizikai lehetetlenség lett volna akár az igények felét kielégíteni. A következő szezonban így is végig csúcsüzem lesz a Müpában, a saját produkciók arányát is érezhetően csökkentettük, valamint nem kulturális programot, pl. konferenciát, céges rendezvényt csak elvétve találni a naptárban – ez minden, amit tenni tudtunk. A Müpa nyilván nem tudja teljesen pótolni az idősebb testvért, de megpróbálja enyhíteni a tüneteket mindaddig, amíg a Zeneakadémia teljes pompájában újra megnyílhat.

– Ha már 2011-ben járunk: mennyire kénytelen és képes előre tervezni a Müpa? Mert ez visszatérő panasz szokott lenni minden programszervező szájából – senki sem tudja, hogy mennyiből gazdálkodik a következő években. – Lerágott csontnak tűnhet, de én is csak azt tudom mondani, amit szinte valamenynyi, döntően állami támogatásból dolgozó rendezvényszervező az unalomig ismételgetett már: a tervezhetőség hiánya ebben a szakmában egyszerűen megengedhetetlen. Nem lehet 2009-es Haydn-évet, 2010-es Erkel-évet, még kevésbé 2011-es Liszt-évet sem tervezni úgy, hogy nincsenek meg hozzá az anyagi és a jogi keretek. Ha nem tudunk rövid időn belül megoldást találni erre a problémára, könnyen komolytalanná válhatunk a nemzetközi porondon, ahol az igazi nagy projektek – amilyennek a Liszt-évfordulónak is lennie kellene – sokéves és sokszereplős kulturális együttműködések gyümölcsei.

– Már említettem, hogy optimista vagyok: a létező nehézségek ellenére minden esélyünk megvan arra, hogy néhány éven belül egy olyan megkerülhetetlenül fontos kulturális központ váljon a Müpából, amelyre nemcsak Magyarország, hanem az egész világ egy vonzó, izgalmas, értékeket őrző, ugyanakkor kísérletező és ízlésformáló intézményként is tekint. Ez a cél – már csak a folyamatosan változó világ okán is – persze nem definiálható mérnöki pontossággal és sohasem teljesülhet maradéktalanul, de törekednünk kell rá, hogy a lehető legközelebb kerüljünk az ideálishoz. Éppen ebben rejlik a mi munkánk szépsége – s nem véletlen, hogy ebben némileg hasonlít a művészetre, amelyet szolgálunk. •

– 2011-ben még csak ennek a második ciklusnak a felénél járunk majd – mit lát lelki szemei előtt, ha ennél is messzebbre tekint?

15

MUPA_2008_11.indd 15

2008.10.27. 23:35:24


Bernstein miséje

Istennel perlekedő Molnár Szabolcs

„Többen mondták nekem, úgy érzik, a Mise zsidó mű. Tudom, mire gondoltak. Isten kérdőre vonása valóban hagyományos zsidó magatartás. Azon az Istenhez kötődő meghitt viszonyon alapszik, amit a zsidók mindig is éreztek, különösen a diaszpórában, a száműzetésben, a gettóban – mivel ott csak ez adatott meg nekik” – nyilatkozta Leonard Bernstein 1972-ben, néhány hónappal a Mise bemutatója után, amelyre a 1971. szeptember 9-én a Kennedy Centerben került sor. Persze e perlekedő viszonyhoz jóban is kell lenni Istennel, érezni, hogy kegyelmébe fogadott. Az 1918-ban született Bernstein saját bőrén tapasztalhatta meg egy felsőbb hatalom jóindulatát – különösen a hosszúra sikeredett indulás időszakában –, pályájának szerencsés fordulatait egy forgatókönyvíró is megirigyelhetné. Érthetetlen, hogy míg Gershwin jóval „unalmasabb” életétről Hollywoodban forgattak filmet, Bernsteinéről (tudomásom szerint) nem. Leonard Bernstein

Az Ukrajnából New Yorkba kivándorolt, szegény ortodox zsidó, Samuel Bernstein (ez ám a „musicalnév”!) Újvilágban született gyermekeinek nyugalmas, anyagilag kiegyensúlyozott életet remélt, s ennek megalapozásáért mindent el is követett. Leonardnak az üzlet továbbvitelét, egy szolid parókaüzem vezetését szánta. S hogy a zene csábításának ellenállni képtelen Lenny hideglelést kapott e perspektívától, tulajdonképpen érthető. Miként az is, hogy a fiú zenei pályájának kibontakozását a jó papa aktívan nem támogathatta. De szerencsére nem is akadályozta. „Tiszteld apádat, és hosszú életű leszel a földön” – ehhez az ótestamentumi intelemhez Leonard mindig hű maradt, így az apa-fiú közötti, klasszikusnak mondható konfliktusok nem mérgezték viszonyukat. Első nagyszabású kompozícióját, a Jeremiás-szimfóniát (1942) apjának dedikálta. E konfliktusmentes viszony már önmagában is isteni ajándéknak tekinthető. Olyan adománynak, mely

talán még azoknál a váratlan fordulatoknál is értékesebbek, melyek az ifjú, komponálással is foglalkozó, sajátos technikájú, de kétségtelenül kivételes zenei adottságokkal rendelkező zongorista-karmestert korának legbefolyásosabb zenészeinek környezetébe és jóindulatába sodorta. A nevek önmagukért beszélnek: Mitropoulos, Koussevitzky, Reiner Frigyes, Aaron Copland, Bruno Walter. A 25 éves Bernstein azonban némi joggal tartott a jövőtől, szerencse ide, szerencse oda, a muzsikus pálya még mindig távolinak tűnt, a parókaüzem pedig ijesztően közelinek. Az eddigieknél is drasztikusabb isteni beavatkozásra volt tehát szükség. Bruno Walter váratlan megbetegedése miatt a néhány hónapja másodkarmesterkedő Bernstein váratlanul reflektorfénybe került, pont úgy, ahogy a „nagy beugrásokat” Hollywoodban ábrázolni szokás. A New York-i Filharmoni-

kusok élén adott fergeteges sikerű koncert a 20. század zenetörténetének legnagyobb legendái közé került. 1943 novemberében járunk, s bár a világpolitika, a háború bőséggel szolgál hírekkel, a szenzációs koncertről szóló beszámolók címoldalra kerülnek a New York Timesban és a New York Herald Tribune-ban. A kritika egy új Toscaniniről vizionál. Egy karrier elindul. Valószínű, hogy Bernstein nem venné zokon, ha a közönség a West Side Storyt tekintené zeneszerzői főművének. Ő a Miséről gondolta ugyanezt. A kritika pedig meglehetősen vegyesen fogadta, néhány befolyásos zenekritikus igen keményen meg is bírálta. Harold C. Schoenberg például így írt: „A Mise a felületesség és hatásvadászat ötvözete, a stílusok lehető legvegyesebb keveréke.” A darab szándékolt eklektikusságával kevesen békültek meg, s sokan kétségbe vonták Bernstein vallásosságának őszinteségét, a mű anti-credója pedig végképp megmagyarázhatatlannak bizonyult. A hit kérdéseiben prűd kortársak többsége nem akarta észrevenni, hogy a Mise nem egy klasszikus oratórium, hanem minden elemében színpadi mű, zenés show, ha tetszik: modern Divina commedia. •

2008. november 8. és 11. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Bernstein: Mise

Km.: Egyházi Géza, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Kökény Pál, Mikecz Kornél, Ozsgyáni Mihály, Schwimmer János, Serbán Attila, Szabó Dávid, Szemenyei János, Bódi Barbara, Lukács Anita, Peller Anna, Sas Éva (ének), Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei (karig.: Tóth Márton) Vez.: Záborszky Kálmán Rend.: Böhm György

16

MUPA_2008_11.indd 16

2008.10.27. 19:54:59


Messiaen születésének 100. évfordulója

Messiaenisztikus zongora Jérôme Bloch

Ha Olivier Messiaen egy egész generációra tett hatását akarjuk jellemezni, elég csak néhányat megemlíteni tanítványai közül: Boulez, Xenakis, Stockhausen... Modernsége unikumként vezeti be a zenetörténetbe. Életművének zongorára írott része számos forrásból táplálkozik. Nagy hatást gyakorol rá a két örök kiindulópont, Bach és Mozart (utóbbi zongoraversenyeiről könyvet is ír), de fontos számára Rameau és Domenico Scarlatti csembalóöröksége, valamint Chopin „hangfestő” zongoradarabjai is. Saját századában a legmarkánsabb kapcsolat Debussyhez és Ravelhez fűzi; az utóbbi Gaspard de la nuit-jét kulcsfontosságúnak tartja zongoráról való tudásának fejlődésében. A hangszerhez való kötődését felesége, a zongoraművész Yvonne Loriot is erősíti, vele alkotja meg a Les Visions de l’Amen-t két zongorára 1943-ban, és későbbi kompozícióit is többnyire ő mutatja be. Messiaen zenei nyelvezetének jellegzetességei közül elsőként a szín-hang, a „hangfestő” zene jelenik meg az 1928-as, impresszionista hangvételű Prelűdökben. Itt, csakúgy, mint némely más darabjában, pontosan megjelöli a zene színét: a prelűdök „narancsosak, lila erezetűek”. Emellett feltűnik bennük már jónéhány olyan megoldás, amely Messiaen későbbi ritmikus kalandozásainak eljövetelét hirdeti. Az ezt követő húsz évet olyan művek fémjelzik, mint az orgonára írott Nativité du Seigneur és a Corps glorieux, a híres Quatuor pour la fin du Temps, a keletkezésekor értetlenséggel körülvett Trois petites liturgies de la Présence Divine, a Visions de l’Amen két zongorára, valamint rövid zongoradarabok, például a Fantaisie burlesque. Ezt az időszakot zárja le a monumentális Vingt Regards sur l’Enfant Jésus, amely Messiaen

zenei világának alfája és omegája. Feltűnik benne nyelvének minden különlegessége: színek, misztikus témák és szimbólumok, ritmikai ínyencségek, illetve a madárének. Az 1944-ben írt Vingt Regards… után hasonlóan nagyszabású darabokat írt. Négy évvel később a szerelmi témájú, sok indiai és indonéziai utalással rendelkező Turangalîla szimfóniát, amelyet az Egyesült Államokban mutattak be Leonard Bernstein és Yvonne Loriot közreműködésével, 1958-ban pedig egy újabb meghökkentő mű következett a zongoraciklusok sorában, a Catalogue d’oiseaux. Ezt egy egész, zongorára és egyéb hangszerekre írott „sorozat” követi, amely több kontinensen végzett madárkutatásainak állít emléket állító (Merle noir, Le Réveil des oiseaux, Oiseaux exotiques és Petites esquisses d’oiseaux). Életművét a Madárvázlatok (1985) mellett egy nagyszabású Assisi Szent Ferencről szóló opera (1983) zárja. Meg kell még említeni két kisebb zongoradarabot 1949–50-ből (Cantéyodjayà, Quatre Etudes de rythme), amelyeket bár a schönbergi dodekafóniához kötve a kritika élénken üdvözölt, Messiaen a visszhangot mégis nemtetszéssel fogadta: „Erősen megzavart, hogy olyan fontosnak ítélnek egy ilyen kicsi darabot. Talán prófétikus zene volt, történelmi jelentőségű, de zeneileg egy nagy semmi.” Messiaen saját zenéjéről való gondolkodását a következő idézet talán a fentinél is frappánsabban jellemzi: „Ismerik a Hoffmann-mesét, amelyben a csembalója

Olivier Messiaen

előtt ülő Hoffmannt egy parókás, púderezett öregúr látogatja meg, aki Gluckra improvizál, és zseniálisabb Gluckot játszik, mint amit Gluck maga valaha is leírt. Hoffmann a lábai elé borul: «Zene legnagyobb zsenije, kicsoda ön?!» Mire az úr: «Gluck lovag szelleme.» Az én történetem is ilyesmi. Csodálatos dolgokat akartam írni, nem sikerült. A halálom után írom majd meg őket.” • A szerző Franciaország budapesti kulturális attaséja, a cikket Kovács Veronika fordította. 2008. december 10. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az UMZE és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ünnepi hangversenye Olivier Messiaen születésének 100. évfordulóján Messiaen: Visions de l’Amen; Turangalîla-szimfónia Km.: Klukon Edit, Ránki Dezső, Jean-Efflam Bavouzet (zongora), UMZE Kamaraegyüttes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szimfonikus Zenekara Vez.: Rácz Zoltán

17

MUPA_2008_11.indd 17

2008.10.27. 19:54:59


Kilenc manuál

Különös házasságok Fazekas Gergely

Zongora és orgona, jazz és klasszikus zene, rögzített művek és improvizációk. Látszólag összeegyeztethetetlen hangszerek, műfajok és játékmódok, amelyek Fassang László, Prunyi Ilona és Szakcsi Lakatos Béla közös estjén mégis harmonikus frigyre lépnek egymással. A zongora és az orgona házasságára valamikor a 19. század folyamán került sor Franciaországban. Ebben az időszakban, a polgári zenekultúra virágkorában, amikor valamennyi középosztálybeli családban kellett lennie valamilyen billentyűs hangszernek, elképesztő népszerűségnek örvendett az orgona „kisebb testvére”, a harmónium: szinte valamennyi otthonban állt egy, ahol zongorára nem tellett. Sőt, olykor a zongora mellett is megfért – ha meghúzta magát. A két hangszer egymást kiegészítő sajátosságai aztán számos zeneszerzőt ihlettek meg, s persze a művek nem kerülhették el, hogy ne váljanak orgona-zongora darabként koncerttermi muzsikává. A billentyűs csodagyerekként feltűnő Camille Saint-Saëns például fontosnak érezte, hogy harmónium-zongora duókat publikáljon pályája elején, már 1858-ban, de César Franck is számos darabot komponált e ma már különösnek tűnő hangszer-összeállításra. Az orgona-zongora bensőséges viszonyánál kézenfekvőbb a kapcsolat a jazz és a 18. századi zene között, miként arra számos zenetörténész rámutatott az utóbbi évtizedekben, Magyarországon többek között Pernye András. Mindkét idióma előadói gyakorlatában fontos szerepet játszik az improvizáció, pontosabban a kottakép szabad értelmezése, hiszen a jazzben az előadó és a zeneszerző éppúgy nem válik külön, miként a 18. századi zenei gyakorlatban. Egy jazz-standard kottaképe rendkívül hasonló egy 18. századi szólószonáta vagy continuo-kíséretes dal kottaképéhez (a fúgáktól és más nagyszabású műfajoktól most tekintsünk el). Mindkettőben a dallam a meghatározó, amelyet az előadó

Közismert, hogy J. S. Bach zenéje például meghatározóan fontos impulzust jelentett és jelent máig nemcsak a klasszikus műfaj művelői számára, hanem számos jazzmuzsikusnak is. Nagyszerű felvételek sokasága hozzáférhető, ahol jazz-zenészek alakítják a maguk képére Bach zenéjét: elég itt utalni a Swingle Singers szenzációs vokális lemezire, amelyekben Bach zenéje tökéletesen teszi magáévá a jazz lüktetését, vagy a francia jazz-zongorista, Jacques Loussier – egyesek által kritizált, de mindig rendkívül invenciózus – kísérleteire, amelyek során Bach motívumaiból és zenei ötleteiből építi fel saját triója zenei nyelvét. S hogy ne menjünk messzire, nemrégiben Oláh Kálmán jelentetett meg jazzlemezt a Goldberg-variációkból kiindulva. Fassang László és Szakcsi Lakatos Béla a klasszikus zene és a jazz közötti kapcsolat működési mechanizmusát élőben mutatja be a Művészetek Palotájában. A cserekapcsolás során Bach c-moll passacagliája éppoly otthonosan teszi majd magáévá a jazz-zongorát, mint Joseph Kosma (Kozma József) örökzöldje, az Autumn Leaves (Hulló falevél) az ötmanuálos, több mint 6000 sípból álló nagyorgonát. •

Fassang László

szuverén módon alakíthat és díszíthet, s a kíséret mindkét esetben a harmóniamenetet meghatározó számokkal van jelölve. De nemcsak a notáció és az előadói gyakorlat kapcsolja össze a két zenei nyelvet, hanem számos kompozíciós eljárás is, amelyek közül a legfontosabb a variáció technikája. A meghatározott, s többnyire nem túl hosszú harmóniasor – amit a passacagliában vagy a chaconne-ban a visszatérő basszusmenet implikál –, hosszú percek zenéléséhez szolgáltat anyagot, s az egyes variációkban nemcsak az előadó képességeit csodálhatja meg a hallgató (a virtuozitás iránti vonzódás ugyancsak közös jegye a 18. századnak és a jazznek), hanem az alaptéma zenei átalakításának különleges fogásait, harmóniai elszínezéseket, a ritmika finomszerkezetének érzékeny átalakításait is.

2008. november 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Kilenc manuál – zongora-orgona parádé Saint-Saëns: Allegro molto, Capriccio, Scherzo Dupré: Ballada, op. 30 César Franck: Prelűd, fúga és variáció Liszt: Rákóczi-induló J. S. Bach: c-moll passacaglia és fúga, BWV 582 Improvizáció a c-moll passacaglia témájára Autumn Leaves-variációk Közös improvizációk a közönség által választott témákra Km.: Fassang László (orgona), Prunyi Ilona, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)

18

MUPA_2008_11.indd 18

2008.10.27. 19:55:00


Gyenyisz Macujev

Liszt és Muszorgszkij Péteri Lóránt

„…forrón üdvözöljük Önt, a zseniális előadóművészt, a művészet határainak kitágítóját, az ósdi rutin elleni harc nagy vezérét, a fáradhatatlan művészt, akinek kolosszális és messzevilágító tevékenysége előtt meghajtjuk fejünket.” E táviratot Szentpéterváron adták fel, s Budapesten fogadták. Feladói orosz muzsikusok és értelmiségiek, címzettje Liszt Ferenc. Az 1950-es évek első felének magyar zenetörténet-írása politikai és ideológiai megfontolásoktól aligha függetlenül helyezett különös hangsúlyt Liszt Ferenc és orosz zeneszerző kortársai kapcsolataira. A második világháború utáni évtizedben született fejtegetések, melyekben később hamisítványnak bizonyult dokumentumokra is hivatkoztak, egy sajátosan „kelet-európai” zene konstrukcióját célozták meg, mely szembeállítható Wagner német irányával. A magyar zenebarátok Papp Márta és Bojti János monumentális Muszorgszkij-kötetének megjelenése (1997) óta azonban a maga árnyalt és ellentmondásoktól sem mentes valójában ismerhetik meg a szóban forgó évtizedek alatt Weimarban élő „Franz” Liszt és az oroszok viszonyát. Gyenyisz Macujev (fotó: Silvia Lelli)

Az 1860-as évek elején Szentpéterváron Milij Balakirjev zeneszerző körül sajátos baráti–művészi–intellektuális szövetség alakult, az Ötök csoportja (a további négy négy komponista tag Mogyeszt Muszorgszkij, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov, Alekszandr Borogyin és Cézár Kjui). A legutóbb említett muzsikus visszaemlékezése szerint „Lisztért és Berliozért lelkesedtünk, Chopint és Glinkát istenítettük.” Ám az emlékezet különös dolog: Rimszkij-Korszakov vélekedése szerint társai „Lisztet jóval kevéssé ismerték, s az volt róla a vélemény, hogy zenei vonatkozásban természetellenes, eltévelyedett, sőt néha karikatúraszerű jelenség.” A huszonnyolc éves Muszorgszkij pedig kritikusan jelentette ki: „Hát Berlioz, hát Liszt – mindkettőjüknek és valamennyi nagyobb

művüknek megvannak a maguk hibái – de még mekkorák.” Vaszilij Besszel, az Ötök műveit is gondozó zeneműkiadó vezetője aztán 1873-ban egyfajta orosz zenei portfóliót küldetett az újdonságok iránt oly fogékony weimari zenefejedelemnek. A művek fel is keltették Liszt érdeklődését, aki partitúrát és szólamanyagot rendelt Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Dargomizsszkij műveiből. Viszont semmilyen közvetlen forrás nem maradt fenn arról, Liszt miként vélekedett Muszorgszkij Gyermekszoba című dalciklusáról, mely ugyancsak a portfolió része volt. Besszel fivérétől Muszorgszkij mindenesetre azt a szóbeli tájékoztatást kapta, hogy Liszt valósággal beleszeretett a műbe, s parafrázist kíván írni annak témáira. Hogy ez az értesülés mennyire fontos volt az orosz zeneszerző számára, az kiderül számos leveléből, melyben barátait, ismerőseit a „merész európai”, a „hatalmas ember” vélekedéséről tájékoztatta. Amikor azonban ugyanebben az évben Vlagyimir Sztaszov, a szentpétervári művészeti élet nagy menedzsere megszervezte volna Muszorgszkij és Liszt találkozását, a bonyolult lelkű orosz zeneszerző elhárította a lehetőséget. Viszont az Ötök többi tagja, Besszel, Sztaszov és a zongorista-zeneszerző Nyikolaj Scserbacsov mellett Muszorgszkij is aláírta azt a táviratot, melyben Liszt Ferencet pályafutásának jaubileumán köszöntötték, 1880–81 között keletkezett önéletrajzi fogalmazványában pedig Muszorgszkij a nagy „művész-reformátorok” sorában Palestrina, Bach, Gluck, Beethoven és Berlioz mellé helyezte Lisztet. •

2008. november 25. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Gyenyisz Macujev zongoraestje Csajkovszkij: Évszakok, op. 37b Liszt: I. Mefisztó-keringő Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

19

MUPA_2008_11.indd 19

2008.10.27. 19:55:01


Philippe Herreweghe

Matrjoska fapapucsban Rákai Zsuzsanna

A frissen alapított Neue Zeitschrift für Musik még egyéves sem volt, amikor 1835-ös évfolyamának újévi számában Robert Schumann, az úttörő jelentőségű folyóirat egyik alapítószerkesztője kihívóan határozott és lelkes esztétikai-kritikai elkötelezettségről tanúskodó szerkesztői köszöntővel lepte meg olvasóit.

Ebben leszögezte, hogy az újság elsődleges célja a múlt eredményeinek tanulmányozása és terjesztése, mivel az új, poétikus jövő messianisztikus hittel várt művészi szépsége csak a mechnikus tökéletesség modern lidércének ellenállva, abból a tiszta forrásból táplálkozva bontakozhat ki, amelyet a régi mesterek kompozíciói jelentenek. Kétségkívül valamivel kevésbé áradó, ironikusabb stílusban ugyan, lényegében mégis ugyanezzel az érveléssel szállt szembe a historikus előadásmód tizenkilencedik századi terjeszkedését aggódva figyelő zenésztársadalommal Philippe Herreweghe is hozzávetőleg tíz évvel ezelőtt, amikor egy interjúban kijelentette, hogy annak, aki meg akarja ismerni Venezuelát, nem árt előtte tanulmányozni egy kissé Spanyolországot sem. Napjaink egyik legintellektuálisabb, a szépség legmeglepőbb formáit zenében megteremtő karmestere ennek az elvnek a szellemében alapította különböző együtteseit is, amelyek, mint ő maga fogalmazott, leginkább egy több részből álló, egymásba illeszthető matrjoskababára hasonlítanak. A bábu szíve természetesen a német barokk alkotások előadásához ideális Collegium Vocale. Ennek bővítése hívta életre a francia barokk ízlés igényeihez alkalmazkodó La Chapelle Royale-t, míg a még nagyobb apparátust igénylő klasszikus és romantikus repertoár megszólaltatására a legnagyobb, a kisebbeket mind magában foglaló figura, az Orchestre des Champs-Elysées szolgál. Herreweghe mindezek mellett modern zenekarokkal is dolgozik, köztük az antwerpeni székhelyű, 1985-ben alapított Flamand Királyi Filharmonikus Zenekarral, amelynek 1998 óta zeneigazgatója, koncertek és felvételek

20 Fotó: Luc Roemendael

MUPA_2008_11.indd 20

2008.10.27. 19:55:01


gel több alkalom is nyílt, az ismerősség Herreweghére alkalmazott, biztonságosan megnyugtató elvárásrendszerét mindeddig lehetetlennek bizonyult kiépíteni. Az ő esetében az ember sosem tudhatja előre, mit is fog hallani valójában, mindössze abban lehet biztos, hogy olyasmit, amit korábban sosem.

Robert Schumann

sorával igazolva meggyőződését, amely szerint a korabeli interpretációs gyakorlat tanulmányozása nem szükségszerűen változtatja a romantika szenvedélyességét hűvösen ruganyos szabályrendszerré. Néhány éve a Zeneakadémián a budapesti közönség is részese lehetett annak az élménynek, mivé válnak a barokktól meglehetősen távol álló Mozart, vagy éppen Schubert művei a par excellence Bach-előadóként számontartott karmester irányítása alatt. Annak ellenére azonban, hogy a tapasztalatszerzésre éppenség-

Koncertjei teljesen más idősíkban bontakoznak ki, mint a hétköznapok mesterségesen tagolt és mindig egyforma ritmustalansága. Hallgatóságát szinte a tökéletesen arányos hangzásvilág bonyolult, mégis plasztikusan átlátható rendjébe, a zenei szövet belsejébe vezeti, amelyben minden pillanat a felfedezés meglepően sokrétű és ragyogóan értelmes örömét nyújtja. A barokk reprezentáció hagyományából örökölt szellemben a zene számára nem mozdulatoktól független hangok, céllal és értelemmel önmagukban nem rendelkező, enigmatikus pontocskák egymásutánjából áll össze, amelyek a zenészek pillanatnyi összpontosításától függően vagy tartoznak valahová, vagy nem, hanem formát, időt, karaktert, hangerőt, színt és irányt önmagukban hordozó mozzanatokból, gesztusokból, amelyek mindig új és új viszonyba rendeződnek. Herreweghe valójában ezekre a viszonyokra koncentrál az egyes tételek

felépítésekor, és ennek érdekében semmit nem hajlandó a megszokás birodalmába utalni. Számára minden apró fordulat jelentőségteljes, harmóniai, ritmikai vagy dallami útjelzők egyaránt, ha a teljes szövet értelmezésében, lehetőségeinek, mélységeinek feltárásában szerepük van. Úgy sugároz erőt és gyengédséget, fenséget és alázatot, hogy közben nem a mesterien felfokozott érzelmi hatásra koncentrál, hanem a jelentés feltárására, a zenei szerkezet kibontására és megmutatására, a kompozíciók mégsem válnak logikai feladvánnyá a kezében. A legapróbb részletekre is kiterjedő összpontosítás helyett sokkal inkább olyan önfeledt figyelmet ébresztenek, amivel a gyerekek hallgatják a meséket. Azt a benyomást keltik, hogy egy-egy tétel vége egyszersmind egy történet vége is, anélkül azonban, hogy ezt a történetet valóban elmondták volna. Hangversenyeit leginkább talán olyan eseményként lehetne jellemezni, amelyben a szavak hiánya állandó narrátort sejtet a drámai cselekmény mögött, arra a biztatva a közönséget, hogy a jelzéseket összerakva mindenki maga mondja el a cselekményt saját magának. Ez a történet pedig nem színek és képek kontrasztjaiból, a vizuális fantázia segítségével többé-kevésbé megközelíthető élményként keríti hatalmába a hallgatót, hanem gondolati folyamatok egységeként.

Martin Helmchen

Decemberben a németalföldi poupée russe fiatal vetélytársával, vagy szellemi értelemben talán inkább egy újabb elemével, a Flamand Királyi Filharmonikusokkal és az európai koncerttermek Magyarországon még ismeretlen, fiatal felfedezettjével, Martin Helmchennel érkezik, hogy Schumannés Beethoven-interpretációk segítségével emelje át közönségét a zene saját terének és idejének különös, a realitásnál valóságosabbnak tűnő dimenzióiba. •

2008. december 6. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Philippe Herreweghe és a Flamand Királyi Filharmonikus Zenekar hangversenye Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 Beethoven: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 Km.: Martin Helmchen (zongora) Vez.: Philippe Herreweghe

21

MUPA_2008_11.indd 21

2008.10.27. 19:55:02


Loïc Mallié

A Mester szelleme Gurmai Éva

Tanúi lehettünk számos alkalommal a Művészetek Palotája orgonahangversenyein, milyen nagyszerű muzsikusokat nevel a több évszázada híres francia orgonaiskola, melynek újabb jeles képviselője érkezik hozzánk az 1947-ben született Loïc Mallié személyében. A francia művész több zongora- és orgonaversenyen ért el előkelő helyezést; sikerei közül kiemelkedik a chartres-i nemzetközi versenyen 1982-ben elnyert improvizációs nagydíj. Felmerülhet a kérdés: vajon menynyire természetes, hogy egy nagyszerű előadó mesterien improvizál? Ez a műfaj mindig népszerű a közönség körében, ám jóval természetesebb volt azokban a korokban, amikor az előadók egyszersmind zeneszerzők is voltak. Bach, Mozart, Liszt rendre elkápráztatták hallgatóikat csodá-

latos improvizációikkal. Korunk zenei képzésében erősen különvált az előadói és a zeneszerzői praxis, ezért az improvizáció jó ideig háttérbe került, sok esetben elvesztette művészi színvonalát, de a valóban nagy előadók ma is mesterien rögtönöznek hangszerükön „à la carte” is. Az orgonisták szinte mindegyike, még ha koncertező művészek is, liturgikus szolgálatot is teljesítenek, melynek égisze alatt számos improvizáció, kompozíció lát napvi-

lágot. A 20. század egyik legnagyobb zenei géniusza, Olivier Messiaen birtokában volt mind e tudásnak, névjegyét örökre bevéste a zenetörténetbe zeneszerzőként, orgonistaként és zeneszerzéstanárként egyaránt. Messiaen 11 évesen már a párizsi Conservatoire hallgatója volt. Zeneszerzőként Paul Dukas osztályában szerzett diplomát, orgonát Maurice Duprénél tanult, 1942ben pedig maga is az intézmény tanára lett. 1930-tól a párizsi La Trinité-templom orgonistája volt, és ezt az állását több mint negyven évig megtartotta. Orgonára komponált sorozatai végigkísérik alkotói munkásságát. Mély vallásossága, miszticizmusa különösen orgonaművei írásában ihlette meg. A legelső, a Le Banquet Céleste (Mennyei vacsora) 1926-ban keletkezett, meditáció az úrvacsora elrendeléséről. Következő sorozata a L’Ascension (Mennybemenetel) 1933/34-ből négytételes ciklus Krisztus mennybemenetelének témájára. Az első változatot zenekarra, a másodikat orgoná-

22

MUPA_2008_11.indd 22

2008.10.27. 19:55:03


Loïc Mallié

ra komponálta. A második tétel Allelujas sereins (Derűs alleluják) először tartalmaz egyértelmű utalásokat a később alkotóelemmé váló madárdal-imitációkra és egzotikus ritmikai hatásokra. Az úrvacsora és a mennybemenetel után karácsonyi témakörben komponált. A La nativité du Seigneur 1935-ből kilenc karácsonyi meditációt tartalmaz. Ezt követi a Pünkösd ünnepe, a Messe de la Pentecote öt orgonatétele 1950-ből, Messiaen első olyan orgonaműve, amelyben 12 hangú technikát alkalmaz. Bach Clavierübungjához hasonlóan elkészült a Livre d’orgue (Orgonakönyv) 1951-ben. Újabb zeneszerzői elvei kristá-

lyosodtak ki ebben a sorozatban. A nyitó tétel végig egyszólamú, hindu ritmusokat rendel különböző hangszínekhez, míg a hangmagasságok 12 fokúak. A záró tételben 64 „kromatikus” időértéket (1/32-től 64/32-ig) kezel szeriálisan. Két nagyon fontos orgonaciklus tartozik még Messiaen művészetéhez. Az egyik a Szentháromság dicsőítéséről szóló kilenctételes Méditations sur le Mystere de la Sainte Trinité 1969-ből. A Mester idős kori kompozíciói nyugodtabbak, hangzatosabbak, hasonlóan Bartók Béla utolsó szerzeményeihez. Ez az új hangvétel ismerhető fel Messiaen utolsó orgonaciklusában (1984-85), a Livre du Saint Sacrement-ben (Az Oltáriszentség könyve), melyben visszatér első témájához, az úrvacsora szentségéhez. Loïc Mallié, aki nemcsak orgonista, de zeneszerző is, abban a szerencsében részesült, hogy Messiaen irányítása alatt végezhette zeneszerzés tanulmányait, és mint orgonistanövendék számos alkalommal nyílt lehetősége figyelni mesterét a La Trinité-templom hangszere mellett improvizálás vagy a zeneirodalom remekműveinek előadása közben.

Loïc Mallié koncertjére nyolc nappal Messiaen születésének 100. évfordulója után kerül sor. Hódolva e jeles alkalomnak elhangzik az utolsó orgonaciklusból két tétel, a Puer natus est nobis (Gyermek születék nékünk) és a L’apparition du Christ ressuscité a Marie Madeleine (A feltámadott Krisztus megjelenése Mária Magdolnának). •

2008. december 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Egy kiállítás képei – orgonán – Loïc Mallié szólóestje J. S. Bach: Hatszólamú ricercar a Musikalisches Opferből, BWV 1079 Messiaen: Livre du Saint Sacrement – Puer natus est nobis; Livre du Saint Sacrement – L’apparition du Christ ressuscité à Marie Madeleine J-C. Henry: Trois préludes et un perpetuum mobile Muszorgszkij–Mallié: Egy kiállítás képei Improvizációk „à la carte”

23

MUPA_2008_11.indd 23

2008.10.27. 19:55:07


Lorin Maazel és a Symphonica Toscanini

Kétszáz éve kopogtatott először? Kovács Sándor

„Így kopogtat a sors” – mondta volna Beethoven egykor famulusának, magántitkárának, Anton Schindlernek a c-moll szimfónia kezdőmotívumáról. A művet ma is Sors-szimfóniának nevezzük, jóllehet Schindlerről utóbb kiderült, élénk fantáziával áldotta meg ama bizonyos „Sors”… A süket Beethoven társalkodó füzeteibe utóbb, jóval a zeneköltő halála után írt be sorokat, hogy bizonyítsa, mennyire fennkölt témákról folyt baráti körben a társalgás. Mindez persze az összes tőle származó információra a gyanú árnyékát veti: a jó szándék ugyan kétségtelen, de tudjuk, a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Kopogtatás vagy sem, az kétségtelen, hogy a szimfónia nyitótétele szinte mániákusan

ismétli a rövid, ritmikus motívumot, még a szonátaforma szokásos melléktémája is a kezdet közeli rokona: a ritmus azonos, a hangköz más (a háromszor ismételt kezdőhang után nem terclépés, hanem tágabb kvint következik). A különösen feszült első tétel után az Asz-dú hangnemű második inkább pihentető, dallamos-táncos kezdettel (egy vázlatban még odaírta Beethoven: „quasi menuetto”), ám akad egy váratlan fordulat: az imént még melodikus jellegű

téma néhány pillantra rézfúvókon harsogó C-dúr indulóvá válik, mintegy előlegezve a finale C-dúrját. A harmadik tételben baljós ütemek után szinte brutálisan szólal meg az első tétel alapmotívumának változata – s ez tér vissza halkan, fojtottan a tétel végén is. A zeneirodalom egyik legdrámaibb, legszorongatóbb átvezetése készíti elő az attacca, azaz szünet nélkül kapcsolódó finalét (Schumann jegyezte fel, hogy egy előadáson a közelében ülő kisfiú önkéntelenül is ezt mondta: „félek”). Diadalt, örömöt, optimista hitet áraszt a C-dúr befejezés – Beethoven még hitt abban, hogy a Jó feltétlenül diadalmaskodik, Schubert generációja már leszámolt ezekkel a tiszteletre méltóan naív illúziókkal. Az F-dúr szimfónia teljesen más karakterű. Pastorale címe a szerzőtől származik, sőt, egyes tételei kivételesen magyaráró alcímeket is kaptak. A nálunk meghonosodott fordítás szerint az első tétel felirata például „Vidám érzések ébredése falura érkezéskor”. A falusi hangulatot Kuhac horvát kutató szerint népdal idézné föl (természetesen horvát dallam – zenetörténészek sem mentesek a nacionalizmustól). A másodiké

24

MUPA_2008_11.indd 24

2008.10.27. 19:55:10


Cserébe cserélünk A Symphonica Toscanini mindössze két esztendeje, 2006 tavaszán Rómában alakult, s júliusban, Moszkvában, egy nemzetközi zenekari fesztiválon debütált. Rendhagyó együttes, tagjai produkcióról produkcióra cserélődhetnek. Többnyire olasz fiatalok ülnek a pultok mögött, de olykor más, ismert európai és tengerentúli zenekarok zenészei is szerepet vállalnak. Fennállásának rövid időszaka alatt a Symphonica Toscanini bejárta a világot, óriási sikerű koncertturnét tett például az Egyesült Államokban. Vezetőjük kezdettől fogva az a Lorin Maazel, aki különösen sokat köszönhet a névadónak, Arturo Toscanininek, hiszen mindössze 11 éves volt, amikor a nagy itáliai meghívta egy fellépésre az NBC Zenekarhoz. Az utóbbi hónapokban Maazel és az együttes elsősorban Beethoven szimfóniáit adja elő.

Lorin Maazel

„Patakparti jelenet”, amelyben többek közt madárdalok is megszólalnak (Schindler szerint sármány, fülelmüle, kakukk és fürj: komoly ornitomuzikológusok az információt egyelőre nem erősítették meg, de – a politika nyelvét kölcsönvéve – nem is cáfolták). A harmadik tétel „Vidám paraszti mulatság”-ot állít elénk, amelyet azonban megszakít az attacca következő vihar, amelynek elmúltával a záró (ugyancsak szünet nélkül következő) ötödik tételben hálaéneket hallhatunk (a felirat ezúttal: „Vidám és hálás érzések vihar után”). A 19. századi romantika mesterei (Berlioz, Liszt) szívesen tekintették a Pastorale-szimfóniát az úgynevezett programzene előfutárának, jóllehet Beethoven figyelmeztetett rá: „mehr Ausdruck der Empfindung als Malerei”, azaz szabad fordításban: „inkább csak érzések kifejezése, nem – semmiképp sem – hangfestés”. Igazi programról Liszt

szimfonikus költeményeinek, vagy Berlioz Fantasztikus szimfóniájának értelmében valóban nem beszélhetünk. Beethoven tulajdonképpen egy régi tradíciót követett. Vivaldi Négy évszaka juthat elsőként eszünkbe – nota bene: a „programot” az sokkal konkrétabban és aprólékosabban jelzi. Amiben felülmúlta elődeit és közvetlen mintáit – például egy Knecht nevű komponista akkoriban híres szerzeményét, amely ugyancsak vihar által megszakított mulatságról szól – az a mű mögött rejlő már-már filozofikus alapgondolat. Az első két tétel a falu, a természethez legközelebb álló emberi közösség hétköznapját mutatja be, a második a vegetatív természet egy átlagos napon. Ezt az emberek ünnepe, majd a természet tombolása, bizonyos értelemben ünnepe követi, a végső feloldás pedig panteisztikus lezárás, hála a világ szép rendjét biztosító felsőbb hatalmaknak.

A c-moll és F-dúr szimfónia gyakorlatilag egyidőben készült, olyannyira, hogy a bemutatón még az F-dúrt hirdette Beethoven ötödiknek és a c-mollt hatodiknak. Kétszáz esztendeje, 1808. december 22-én, egy különösen zimankós napon került sor az első előadásra. A manapság elképzelhetetlenül hosszúnak tűnő koncerten a két szimfónia mellett elhangzott még a Karfantázia, a G-dúr zongoraverseny, egy koncertária, a C-dúr mise néhány részlete, sőt, Beethoven rögtönzését is élvezhette a publikum. Azaz élvezhette volna, ha a fűtésről is gondoskodtak volna. Beethovent állítólag cseppet sem zavarta a helyzet, örömmel dörzsölgette a kezeit, hogy még ilyen körülmények közt is akadnak, akik zenéjét hősies kitartással hallgatják. •

2008. december 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Lorin Maazel és a Symphonica Toscanini Beethoven-estje Beethoven: VI. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68; V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67 Vez.: Lorin Maazel

25

MUPA_2008_11.indd 25

2008.10.27. 19:55:11


Advent orgonával

Megszentelt várakozás Kállay Katalin

Ahogy Pilinszky János írta: „Advent: a várakozás megszentelése.” „Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” Advent negyedik vasárnapján, három nappal szenteste előtt mivel is hangolódhatnánk rá tökéletesebben az ünnepre, mint orgonaszóval, gyermekhangokkal és öt évszázad legszebb, karácsony ihlette darabjaival. Míg az emberiség egyik legősibb és legnagyobb ünnepe – fogyasztói társadalmunknak köszönhetően – manapság elsősorban a csillogásról, az ajándékvásárlásról, vagyis a pénzről szól, addig kilépve a város zajos forgatagából, az anyagias világból, a zene segítségünkre lehet az igazi lelki felkészülésben, az adventi időszak visszafogottságának, komolyságának átélésében. A keresztény kultúrkörben advent – a december 25-ét, Jézus születésének napját megelőző négy hét – jelenti az egyházi év kezdetét és annak legcsendesebb időszakát, mely a várakozás, a bűnbánat és a remény ideje. Eredete az 5. századra nyúlik vissza; kezdetben a keresztények csak egyetlen adventi vasárnapot ünnepeltek, majd a 7. században Nagy Szent Gergely pápa emelte fel a számot négyre, és végül 1570-ben V. Pius tette kötelezővé az adventi időszakot az egész egyházban. Jelképe az adventi koszorú, melyen a gyertyák a világosságot, a koszorú pedig azt a reményt jelképezi, hogy Jézus születése révén nem a sötétség és a halál, hanem a világosság és az élet győzedelmeskedik. Advent és karácsony táján mindig megszaporodnak az orgonakoncertek, hiszen

a hangszer zömmel egyházi művekből álló irodalma bővelkedik az ünnepkörhöz kapcsolódó kompozíciókban. Kevesen tudják, hogy az orgonazene csak a 15. században lett az istentisztelet széles körben elfogadott része, és az azt követő évszázadok zeneszerzői már óriási repertoárral látták el az orgonistákat. Pálúr János, Párizs II. Nemzetközi Orgonaversenyének Nagydíjasa (Grand Prix de Paris), és a világhírű MR Gyermekkórus Bartók–Pásztory-díjas művészeti vezetője, Thész Gabriella különleges érzékkel válogatta össze az est programját, melynek rövidített változata délután a fiataloknak nyújt adventhez méltó kikapcsolódási lehetőséget. J. S. Bach muzsikája nélkül persze nehéz lenne karácsonyi koncertet elképzelni, hiszen az orgona legnagyobb mestere képes talán legmélyebben megérinteni lelkünket, és a legerőteljesebben közvetíteni a Biblia üzenetét. A hangverseny első részében tehát Bach, a francia kortárs, Daquin, és az elődök, a kiváló olasz komponista, Palestrina, a német Praetorius, a cseh Jan Campanus-Vodnanský kompozícióból alkothatunk képet az európai egyházi zenéről, valamint meghallgathatjuk Gounod népszerű Bach-feldolgozását, az Ave Mariát. Pálúr János, aki jelenleg a Zeneakadémia orgonatanára és a Fasori református templom orgonistája, már zenei pályája kezdetén a nagy múltú, de akkor hazánkban még kevéssé ismert francia orgona-

Pálúr János

irodalom előadására specializálódott, így nem meglepő, hogy a koncert második felében a magyar zenén kívül francia zeneszerzők, Messiaen és Dupré darabjai szólalnak meg. A magyar zenét két Kodály-mű képviseli, hiszen amellett, hogy az MR Gyermekkórus repertoárja a gregoriántól egészen a kortárs zenéig terjed, különösen fontos feladatának tartja Kodály és Bartók művészetének ápolását. A rendkívül színesnek ígérkező hangverseny végén pedig a közönség is bekapcsolódhat az éneklésbe, hogy lélekben, a zenélés örömétől feltöltődve távozhasson a Művészetek Palotájából. •

2008. december 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Advent orgonával – Pálúr János és az MR Gyermekkórus karácsonyi koncertje Daquin, Campanus-Vodnanský, Praetorius, Palestrina, J. S. Bach, Gounod, Messiaen, Kodály, Dupré, improvizációk az MR Gyermekkar és a közönség részvételével a Mennyből az angyal, a Dicsőség mennyben az Istennek, a Pásztorok, pásztorok, az Adeste fideles és az In dulci jubilo karácsonyi dallamokra Vez.: Thész Gabriella

26

MUPA_2008_11.indd 26

2008.10.27. 19:55:13


Karácsony Bach-muzsikával

A zene mint ajándék Kolozsi László

Johann Sebastian Bach gyermekeihez nem jött soha a Mikulás. Betlehemest sem játszottak náluk soha. A Mikulás ugyanis akkoriban még nem volt az a kedélyes alak, amilyenné napjainkra lett. A Weyhnachtman volt az a rém, akivel a gyermekeket jótettekre, jó viselkedésre próbálták rávenni, ezért is írja Johann Heinrich Zedler Lipcsében kiadott nagyszabású Großes Universal Lexiconjában, hogy ez az alak „a szégyenteljes bolondság megtestesítője, mely nem hogy közelebb vinné a gyermekeket Isten igéjéhez, inkább eltávolítja őket tőle”. Azt viszont, hogy a családtagok megajándékozzák, meglepjék egymást, Zedler támogatja. A karácsony – Lipcsében is – a legbensőségesebb, a leginkább a családhoz köthető ünnep. Előfordul, hogy az ajándék nem más, mint zene. Ajándék volt a Tamás-iskola diákjainak a karácsonyi kantáta-előadás: a diákok hosszasan, hat héten át készültek a tél legemlékezetesebb napjára. Nagy gonddal készítették elő a füzeteket, melyekbe a szólamaikat feljegyezték. Verseny alakult ki a tanulók közt, ki tudja a füzetét a legszebben, a legcirkalmasabb ornamentikával díszíteni. Az előadásra az iskola különtermében készülhettek fel, csembalók mellett. Némelyik nebuló hatalmas gyertyákat kapott, ezt feltartva haladt a menet

élén, amely délután négykor, valamivel alkonyat előtt indult el az osztálytermekből a Tamás-templom felé, ahol ekkor már gyertyák tucatjai égtek. Tudhatjuk a korabeli leírásokból, hogy az 1720-as években majdnem minden karácsony fehér lehetett, a hó ropogott a csöndesen diskuráló, izgatott tanulók lába alatt. A Magnificat is eredetileg a karácsonyi ünnepkörre íródott, de keletkezése után tíz évvel Bach kihúzta belőle azokat a részeket, amelyek csak a karácsonyi ünnepkörhöz kötik arra törekedvén, hogy egy minden ünnepen eljátszható, emelkedett zenét faragjon belőle. E műve, a János passió és a tökéletesen szimmetrikus 63. kantáta követeli meg a legnagyobb előadói apparátust. Ez utóbbi nagyszerű kantáta, amelyet Bach egyik legtermékenyebb – és legfontosabb – évében, 1723-ban írt át, eredetileg 1715-ben a Reformáció Ünnepére íródott Weimarban, s mi sem mutatja jobban, hogy a szerző mennyire sokra tartotta művét, mint az, hogy éppen ezt dolgozta át első lipcsei karácsonya első estéjére.

Elképzelhetjük a szólamokat kézbe kapó tanítványok álmélkodását, és elfogódottságát. Valószínűleg mindannyian tudták: új tanáruk – aki megrendszabályozta őket, hiszen pénzbüntetéssel sújtotta a későket és a hamisan éneklőket – felülmúlhatatlanul nagyszerű és nagyszabású és valóban az egekig emelkedő művet alkotott. Szólamvezetés szempontjából Bach legbonyolultabb műve a 63. kantáta, míg a legnagyobb a Magnificat: a h-moll mise előtt ez az egyetlen Bach-darab, ami öt énekesre íródott. Ha volt is bármelyik diáknak kétsége afelől, hogy a legnagyszerűbb német zeneszerzőt kapta meg a templom 1723-ban, ez a kétség – minden valószínűség szerint – János napján eloszlott. A hóban csöndesen vonuló nebulók pontosan tudták már, hogy ennél nagyszerűbb ajándékot biztosan nem kaphattak volna azon a napon. A karácsony után jutott egy kis idő a pihenésre is. Ebben a könnyű időszakban, amikor ropogott a tűz a konyhákban és a kandallókban, vehette elő Johann Sebastian kedves éremgyűjteményét. Elégedetten dőlhetett hátra, és úgy hisszük kibontott egy üveget kedvenc rajnaijából is. Talán felidézte Zedler gondolatát, egyetértve vele: „muzsika minden, ami rendet, harmóniát teremt”. •

2008. december 22. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Karácsony: Bach ünnepi kantátái és Magnificat - Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korabeli hangszereken) J. S. Bach: Sehet, welch eine Liebe hat uns der Vater erzeiget, BWV 64; Christen, ätzet diesen Tag, BWV 63; Christum wir sollen loben schon, BWV 121; Magnificat, BWV 243 Km.: Zádori Mária (szoprán), Németh Judit (alt), Julien Podger (tenor), Raimund Nolte (basszus) Vez.: Vashegyi György

Fotó: Zádor Péter

MUPA_2008_11.indd 27

27

2008.10.27. 19:55:14


Mozart: Così fan tutte

„...mint a főnix...” Hajdú Lívia

Azt mondják, Mozart utolsó vígoperája, a Così fan tutte a nőkről szól. Valóban, a cím, bár frappáns fordítást egyelőre nem találtak, annyit tesz: „Mind így csinálják (a nők)”. Az alcím azonban már valamivel beszédesebb: La scuola degli amanti – avagy „A szerelmesek iskolája”. Ez – Mozart korában mindenképpen – mindkét nemet magába foglalta, így belátható az is, hogy a férfiakról legalább annyira szól az opera, mint a nőkről. A settecento Itáliája sokszínű és gazdag, otthona a pápának és Casanovának, kasztráltaknak és kurtizánoknak. A feleségek cicisbeót, bizalmast tartottak. Nem volt ritka a férj és a cicisbeo közötti barátság, és ugyanígy, a feleségek is jóbaráti viszonyt ápoltak férjük szeretőjével. Ezek ismeretében érthető, hogy Lorenzo Da Ponte, a Così

Juliane Banse (fotó: Susie Knoll)

Segítő vígopera Az operát ért bírálatok közül a legtöbb a libretto alacsony színvonalát kifogásolja. Annyi azonban bizonyos: Mozart úgy alkotott remekművet, hogy az ötlet és a téma nem saját kútfőből származott. A megbízást II. József adta, a szövegkönyvet Lorenzo Da Ponte írta, saját költői tehetségére támaszkodva, más megbízások miatt időhiánnyal küszködve. (A megrendelés egyébiránt Mozart anyagi gondjain is könnyített, mivel felesége, Constanze megbetegedett, és Badenbe kellett mennie fürdőkúrára, ami nagy kiadásnak számított.) A Così fan tutte szépségét pedig még inkább kiemeli a tény, hogy ez volt Mozart utolsó vígoperája.

librettistájának vélhetően agglegény Don Alfonsója szkeptikus, cinikus és nőgyűlülő. E tulajdonságok bizonyos pesszimista bölcsességet eredményeznek – mondhatjuk, ha mentséget akarunk keresni.

ami a commedia dell’ arte hagyományaira utal. Don Alfonso csínyének eredményéről illetve következményeiről a fináléban csak annyi a tanulság: mindenkinek olyannak kell elfogadnia a másikat, amilyen.

A történet szerint a két fiatal férfi, Guglielmo és Ferrando szerelmeséről áradozik Don Alfonsónak, az idős filozófusnak, aki kétkedve hallgatja őket, majd felajánlja nekik, hogy egy játékon keresztül bebizonyíthatják, kedveseik hűsége valóban megingathatatlan-e. A két szerelmes elfogadja a feltételeket, melyek szerint 24 órán keresztül engedelmeskedniük kell Don Alfonsónak. A cselszövés kezdetét veszi, Guglielmo és Ferrando színleg a hadsereg kötelékébe lép, majd az elbúcsúzás után álruhában visszatérnek, hogy a filozófus terve szerint meghódítsák egymás menyasszonyának, Fiordiliginek és Dorabellának a szívét.

Persze a filozófus cselszövése nélkül nem lett volna történet, de azért ott motoszkál a kérdés: vajon volt-e joga kihasználni a két ifjú forrófejűségét? Amit az embernek, legyen férfi, vagy nő, meg kell tanulnia, megtanulja azt a maga idejében, külső, pontosabban erőszakos beavatkozás nélkül is – ezt pedig egy filozófusnak, irányzati hovatartozásra való tekintet nélkül is tudnia kéne.

A mű hat főszereplője közül négy a maradék kettő játékszerének is tekinthető: Don Alfonso és Despina, a két intrikus mozgatják Fiordiligi, Dorabella, Guglielmo és Ferrando „marionettbábuinak” zsinórjait,

A nők tehát mind így tesznek: esküvel fogadnak hűséget, sóhajokkal bizonyítják szerelmüket, de ahogy fordul a kocka, úgy felednek mindent, és cserélődnek szíveik főszereplői. A férfiak pedig? Kakaskodnak, túllicitálják egymást magabiztosságban, büszkeségükben ugranak az első igazukban kételkedő szóra. Ez további bonyodalmakat teremt, így a végén mindenkinek letörik a szarva. És minden bajt summáz Don

28

2 MUPA_2008_11.indd 28

2008.10.27. 19:55:14


Alfonso számító megjegyzése: bizonyítsák be az ifjak, hogy választottjaik erényei valóban feddhetetlenek! Azonban Da Ponte és Mozart valószínűleg csak a helyzetkomikumot tartották szem előtt a téma megválasztásakor, a fenti filozófiai kérdéseket nem valószínű, hogy feszegették. Komikus helyzetekből pedig találunk eleget az opera során, a történetben ugyanúgy, mint a keletkezés körülményeiben. A történeti tréfák közül gyakran említik az első felvonás fináléjában megjelenő, doktornak öltözött szobalány (Despina, Don Alfonso intrikustársa) gyógyítási módszerét, a Mesmer-féle követ, ami valójában egy mágnes. A személyes hátteret is ismernünk kell, hogy megértsük ezt a fricskát: Dr. Mesmer a Mozart család barátja volt. Az elsők között vizsgálta az emberi test mágnesességét, valamint ő volt az, aki a helyszínt – kertjét – biztosította a Bastien és Bastienne című opera bemutatójához, melyet Mozart 12 éves korában írt. A keletkezési körülményekből adódó tréfa lehetősége pedig abban rejlett, hogy a Così fan tutte egyik női szerepét, Fiordiligit

található hang közötti le- és fellépést, így kényszerítve del Benét a gyakori hangszínváltoztatásra alt- és szopránregisztere között. Ilyen ária a „Come scoglio” az első felvonás harmadik jelenetében, amelyben Fiordiligi hűségéről énekel: „Mint a szikla, megingathatatlan…” A fenti állítás párja lehet Despina „tanítása”: „Bolond, ki férfitől hűséget vár” – és a másik oldal véleménye: „A női hűség olyan, mint a főnix: mindenki beszél róla, de még nem látta senki.” Ki tegyen igazságot? •

2008. november 30., december 2. és 4. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mozart: Così fan tutte, K. 588

Tassis Christoyannis

a bécsi bemutatón éneklő első énekesnő, Ferraresi del Bene rendkívüli hangi adottságai lehetőséget adtak az őt kevésbé kedvelő Mozartnak, hogy jót szórakozzon a rovására. Az opera során a hölgy hangterjedelméből majd’ két és fél oktávot vesznek igénybe az egyes áriák, amelyekben Mozart nem könnyítette meg díszítésekkel és futamokkal a két, gyakran másfél oktávra

Km.: Juliane Banse (Fiordiligi), Anke Vondung (Dorabella), Tassis Christoyannis (Guglielmo), Topi Lehtipuu (Ferrando): Claire Ormshaw (Despina), William Shimell (Don Alfonso), Budapesti Fesztiválzenekar Vez.: Fischer Iván Rend.: Nicholas Hytner

Klubrádió A kultúra gondolat és harmónia. Örökértékû. Megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatunk a hazai kulturális élet értékeihez és közös világunk tartalmasabbá, gazdagabbá tételéhez. Ezért vezetô talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.

Felelôsséggel a kultúráért!

kultúra Hallgasson bele! www.klubradio.hu

210x148 mupa indd 1 MUPA_2008_11.indd 29

Ajka 88.8 Balatonfüred 91.8 Budapest 95.3 Debrecen 93.5 Esztergom 98.1

Gyöngyös 88.9 Kecskemét 97.7 Keszthely 92.2 Pápa 92.7 Tatabánya 96.7 Veszprém 90.6

29

2008 09 26

4:16:28 PM

2008.10.27. 19:55:17


Puccini: A Nyugat lánya

Szabadon és egyedül Ókovács Szilveszter

1910. július 28. Giacomo Puccini meghúzza a kettősvonalat különös amerikai operájának partitúravégén. December 10-én zajos siker fogadja a darabot. Bár fényes estével kezdődik a mű igazságtalan kálváriája, az évek során mégis számtalan támadója lesz. Hát lőjük ki most a fél tárat rájuk! „Egy egész este Puccinival, és sehol egy dallam!” Hová tette fülét Heinrich Mann, a nagy Thomas bátyja, mikor így frappírozott? A nyitókép máris rácáfol: a „Che farrano i vecchi miei” felejthetetlen dallamával indít Jake Wallace, hogy a végén visszaköszönjön az Echoes from home című tengerentúli dalocska hangulata. Ez sem tűnt fel? Vagy az ugyancsak Belasco-alapra írott Pillangó-

kisasszony nagy szerelmi kettőséhez hasonlatos, szintén széttagolt Minnie–Johnson-duett? De a páncélszívű Rance sheriff egyetlen érzelmi kisiklása („Minnie, dalla mia casa”) is felér az ária nélkül hagyott Scarpia „Tre sbirri” jelenetével. Operagálák slágerét, a tenoráriát csak említem („Ch’ella mi creda”), sportszerűtlen volna tovább gyomrozni e remek novellistát, a Kék angyal szüzséjének szerzőjét.

Az ősbemutató: Enrico Caruso, Emmy Destinn, Pasquale Amato

Puccini műve nem másodrangú. Aki pár percig kóstolná, azonnal maradni akar, telítődni a színes, feszültség- és érzelemgazdag muzsikával. Csakhogy mi lehet ez? Pillangókisasszony, Tosca vagy a Bohémélet közt vacillál még… Nem ismerjük fel, ha nem ismerjük.

Spagettiwestern? Rengeteget ártott a sok bárgyú század eleji színpadra állítás a mű hitelének. Megmosolyogtató képek maradtak az ősbemutatóról. Pedig négycsillagos előadást nyújtott a megrendelő Metropolitan Opera, s e négy csillag osztályon felüli minőséget ígért: címszerepben Emmy Destinn, Johnsonként Enrico Caruso, Rance sheriffként Pasquale Amato lépett fel, a pulpituson pedig Puccini viharos barátja, Arturo Toscanini foglalt helyet. Caruso jelmeze Mussolini cserkészes hacukáit előlegezi, s a kor patetikus-rökönyös stíljegyeivel veszik őt körül a többiek. Amato – rejtélyes okból – bankárnak álcázza magát, úgy akasztatna, a fákkal teletelepített színpadon vagy negyven cowboykalapos aranyásó és egy ló (!) is része a beállított fotográfiának. Miss Destinn

Enrico Caruso

30

MUPA_2008_11.indd 30

2008.10.27. 19:55:18


amerikaias kulisszától – miközben Kínában és Japánban sem járt soha – nem lett volna szabad. Figurai árnyalatlansága terén támadók pedig tanulmányozzanak bármely más librettót akár a Don Giovannitól A végzet hatalmáig, és nyugodtan fogják a hasukat – az operai absztrakció röhejesítése csak elhatározás dolga.

dul, hogy a Pillangónál is merészebb útkeresés, átkomponáltság, tematikus megbélyegzettség miatti hátrányból ledolgozzon. Szabadon és egyedül, coltkliséktől mentesen, ahogy Johnson híres áriájában áll. •

2008. december 15. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Puccini: A Nyugat lánya

Személyeskedés

Alessandru Agache

bársony bukjel-szoknyában ellenpontozza a vadnyugat praktikumát. És mindezek ellenére kellett túláradó sikert aratnia Puccini új operájának… A történet persze karikírozható. Mert Minnie bibliaórát tart hét törpeként szerelmes aranyásóinak, és az indiánpár duettje a számtalan uff-tól sem erős. De Puccini jogát elvitatni egy drámai hepiendtől, miközben a zene felől mindent indokol, vagy az

fordításáb

: A fiatal C aterina

an

Casanova Szerb Antal

Puccini vadnyugati operája most százéves bolygásának új, koncertszerű harcába in-

grófno

Szervét Tib or eloadás Irodalmi Fü lbevaló ában

: A fiatal C aterina an

fordításáb

Szervét Tibo

Lázár Er

grófno

vin

ban

Csák ányi ©Sz erb Ant al jog örö kös ©Ko ssu th

w w w.kos

sában er eloadá

Lázár Er yi Es Csák án

e

zter eloa

lyes

Nov

vin dásába

lub.h u

ör ök ös

Er vin ©L áz ár

oss uth

© Sz

.hu

ó er K iad vk lub .hu

ang

w w w.

széne

kj

k

se

ó

lu b.

hu

oro ksz

so

k

a,

so

ás

a,

ol

l ás

ás

so

m

nete

ó

h

ad

ó,

M

ojz

er

Min

a r t v a . A k i a d v á ny

rés ze

i nek

jo

go

su

la

tl

vag

g ye

és z

én

ek

HAN

GO

SKÖ

NYV

6.

Iroda lm mi Fü lb l eva ló ó

00

o g fenn t

8- 9

,2

den j

09 -5 81

06.

8- 96 3ISB N 97

Kia

, 20

er

K ia

ojz in

M

aló i Fülbev Irodalm

Ki

ó, M

és ze i ne k va gy e gé

lan

ny vk

K iad

a d v á ny r

lat

K ia d

hu

K ia d

g a tá ás

suth

. A ki

su ogo

t

r t va

4829 X

su

ISBN 963 09

V

os

nt a

KÖNY

©K

fe n

sz

an

ia

jog

ut h.

os ko

tör té

v á lo

©Kos

OS HANG

or

rK

os

ze

ítá

oj

sa

til

,M

en

ko ss

jz er

ha ng

sa t

nd

©Mo

w w w.

n c jo g ö rö kö

ss u th

e ll a

sítá

K ia

Mi

Lő ri

©Ko

osk ony

.

th

KÖNYV

ab ó

k

Iroda lmi F ülbe való

lyes

e

os

s su 6.

nete

Rej té

i l o s.

©Ko

w w w.h

HANGOS

00

ás

Nov

K iadó

gosko ny vk

©M ojz

,2

gat

K iadó

w w w.k

Irodalmi Fü lbevaló

tör té

v á lo

n

ó th K iad ©K os su

e ll a

suth. hu

©M ojze r

w w w.han

Eszt

Rej té

aló i Fülbev Irodalm

r eloadásá

.

Szerb Antal

Km.: Olga Romanko (Minnie), Alessandru Agache (Jack Rance seriff), Lee Jeong-Won (Dick Johnson alias Ramerrez), Szappanos Tibor (Nick), Palerdi András (Ashby), Haja Zsolt (Sonora), Kiss Péter (Trin), Lisztes László (Sid), Horváth Ádám (Bello), Boncsér Gergely (Harry), Megyesi Zoltán (Joe), Clementis Tamás (Happy), Cser Péter (Larkens), Silló György (Billy Jackrabbit), Lehőcz Andrea (Wowkle), Kovács István (Jake Wallace), Gábor Géza (José Castro), Kálmán László (Un postiglione) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vez.: Carlo Montanaro

de

os

Casanova

Személyes üggyé akkor vált a Fanciulla, amikor utoljára a miskolci Bartók+ Fesztiválon hallhatta magyar közönség (2002), előtte évtizedekig, és azóta egyszer sem. Az aranyásók csapatának hol komplementer, hol tömbös mozgatása miatt nehezen tanultuk a partitúrát, de a későbbi Gianni Schicchi analóg helyei se könnyebbek. Tizennyolc szólószerep, nem csoda, hogy színházi előadásokban gyakran összevonnak egymás köreit nem metsző szólamokat. Sonoraként, „vezető aranyvájárként” a vándorénekes honvágytól szomorú dala is nekem jutott: e bizonyos motívum keretezi a művet.

n

jo

gf

en

nt

ISBN ar t

va.

Ak

978-

963-

iad

ván

09-5

y ré s

819-

zei nek

6

va gy eg é szének jo g o

sulat

lan

sol

á

so sa,

ks

zo

ro

sít

ás

at

il

31

MUPA_2008_11.indd 31

2008.10.27. 19:55:32


Hangversenyek fiataloknak – Dívák és direktorok

Két gombóc operát kérek! Filip Viktória

Egy este, egy opera – ez a felnőttek adagja. Egy délután, két opera – ez meg a gyerekeké. Hiába, az opera olyan, mint a fagyigombóc: a kicsik leginkább dupla adagban szeretik. Természetesen nem A Rajna kincséből kapnak repetát a Hangversenyek fiataloknak sorozat nézői – sokkal könnyedebb, vidámabb hangulatú (és persze rövidebb) művekkel csinálnak kedvet a szervezők e műfajhoz a 8-14 éves korosztálynak. Haydn Az énekesnő című zenés intermezzója és Mozart A színigazgató című daljátéka kerül terítékre.

Németh Pál

Haydn énekesnője egy fiatal díva, Gasparina, akinek kegyeiért annak idősödő énektanára és egy gazdag fiatalember vetélkedik. A lány mindkettőjüket játszi könnyedséggel csavarja az ujja köré. Mozart színigazgatója új társulatot szervez. A próbaéneklés során azonban kiderül, hogy a primadonna szerepére többen is pályáznak (Herz és Silberklang), s ahogy ez már csak a primadonnákkal lenni szokott: óriási csetepatét csapnak, hogy kié legyen az elsőbbséggel járó dicsőség és a nagyobb jövedelem. A nagy veszekedést végül megegyezés követi: döntse el a kérdést közönség, akkor majd kiderül, ki a nagyobb művész. A történetből is látszik, hogy mindkét opera a színház világában játszódik, és bár két szerző, pontosan két évtized különbséggel bemutatott művéről van szó (Az énekesnőt 1766-ban, A színigazgatót 1786-ban láthatták először), mégis, egymás folytatásaként is értelmezhetjük őket. Egyik mű sem az ifjúság számára íródott, nem meseopera, de rendkívül játékos hangulatú, kevésszereplős cselekményük szórakoztató, egyszerű, így aztán könnyen befogadható a gyerekek számára is.

Savaria Barokk Zenekar

A két opera kapcsolódási pontja az énekesnő személye. „A Haydn-opera címszereplője egy énekesnő, és énekesnő (ráadásul több) előfordul a Mozart-műben is. Adja magát, hogy aki a címszerepet énekli az elsőben, az a másodikban is részt vegyen. A Mozart-darab eredetileg egy hosszabb prózai résszel indul, amin úgy igazítunk, hogy az ne vegye el az erejét a mindkét operában játszó énekesnek: aki a Haydn-darabban fogadja az énekmester és gazdag úriember udvarlását, az a Mozart-operában elmegy a színházba és ott próbát énekel. Ez az a kis szál, ami összeköti a két művet”– mondta Németh Pál, az előadás karmestere. „Az énekesnő és A színigazgató aranyos, kedves, érthető darabok, vidám, igényes és jó zenével, 4-től 104 éves korig mindenkinek csak ajánlani tudom.”

32

MUPA_2008_11.indd 32

2008.10.27. 19:55:48


nemcsak a karmesteri pálcával, hanem a fuvolával is igen jól bánik – a Mozart-darabban fuvolázni is fog. „A Savaria Barokk Zenekart 1999-ben alapítottam, azzal a céllal, hogy a 17-18. század zenéjét korhű hangszereken, korabeli dokumentumok alapján mutathassuk be. A vonós hangszereink a 18. századból valók, bélhúrral rendelkeznek, barokk vonóval játszunk rajtuk, a fúvósok pedig a régi hangszerek pontos másolatai. A kották tekintetében igyekszünk elmenni a szerzői kéziratig, de legalább összkiadásig, hogy a szerző szándékához legközelebb álló kottakép legyen előttünk.”

Wolfgang Amadeus Mozart

A decemberi produkció további különlegessége, hogy a Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken, a színpadról fogja kísérni azt. Így fordulhat elő, hogy Németh Pál – aki

Németh Pál számára ez a két opera nem újdonság, hiszen mindkettőt vezényelte már a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarral a Thália Színházban ifjúsági bérlet keretében, de most a rendezővel, Tóth Jánossal újragondolják a koncepciót, és új produkcióként viszik színre a két művet: „A gyerekelőadások mindig is fontosak voltak számomra. Évtizedek óta missziómnak tekintem, hogy járjam az országot, és kis falvak lakóinak is játsszam: ebben az évben minimum harminc gyerekelőadáson veszünk részt. Ma ez különösen fontos,

hiszen a tendenciák a kultúra – és különösen a komolyzene – háttérbe szorulása felé mutatnak. Ezen minden eszközzel változtatnunk kell, és nekünk, muzsikusoknak ez az egyetlen eszközünk van: ahová csak lehet, el kell vinnünk a zene örömét.” •

2008. december 7. 11:00 és 15:00 Fesztivál Színház HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Opera mindenkinek – Dívák és direktorok Haydn: Az énekesnő – zenés intermezzo Mozart: A színigazgató – daljáték Km.: Váradi Zita, Óhegyi Filoretti, Lehőcz Andrea, Ókovács Szilveszter, Derecskei Zsolt, Tóth János (ének), Savaria Barokk Zenekar Vez.: Németh Pál Rend.: Tóth János Műsorvez.: Aczél András

33

MUPA_2008_11.indd 33

2008.10.27. 19:55:49


Áttekintő Dátum

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. szombat 2. vasárnap

2008. november Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Latino – Ricardo Salsa Club Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar / Kovács János Dvořák: Requiem

3. hétfő

Bon-Bon

„Cifra Palota”

Ladánybene 27

4. kedd

Bolyki Brothers – Hangemberek

5. szerda

Omara Portuondo „Gracias”

6. csütörtök

Budapest Bár – Dalok a múltból

7. péntek

Bill Frisell Trio Zene Keaton, Woodring és Morrison filmjeihez

8. szombat

Bernstein: Mise

Ludvig Múzeum 1-2-3–Fókuszban a gyűjtemény 2007. november 7-től Keith Hering 2008. augusztus 15-től Agnes Denes – A harmadik évezred művészete – 2008. szeptember 26-tól

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek Hangulatkoncert

Tárlatvezetés az állandó kiállításon

KFKI Kamarabalett–Magyar Nemzeti Balett Bogármese

Hangulatkoncert

Tárlatvezetés: Keith Haring (angolul is)

Szegedi Kortárs Balett Hattyúk tava (gyermekelőadás) Szegedi Kortárs Balett Hattyúk tava (felnőtteknek)

KICSINYEK ZENÉS DÉLELŐTTJEI Hangszervarázs: a fafúvós hangszerek ELŐADÁSOK A RENESZÁNSZ MŰVÉSZETRŐL Építészet és zene a reneszánszban

Tárlatvezetés: állandó kiállítás Keith Haring, Agnes Dénes (angolul is)

Műhelybeszélgetés John Adams: Doctor Atomiv (MET) 9. vasárnap

Budafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor Budapesti Akadémiai Kórustársaság, MR Énekkar, Honvéd Férfikar, az MR Szimfonikusok rézfúvósai Händel, William Walton

10. hétfő

50 éves a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes Jubileumi előadás

„Cifra Palota”

HÉTFÔ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Szőke Nikoletta

Netsuke – miniatűr japán faragványok magyar magángyűjteményekből

11. kedd

Bernstein: Mise

Habib Koité & Bamada

Hangulatkoncert

12. szerda

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Komatsu Kazuhiko Sugata Isotaro, Ikebe Shin-ichiro, Sosztakovics

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek KT Hangulatkoncert

Tárlatvezetés angolul az állandó kiállításon

Műhelybeszélgetés 13. csütörtök

Tárlatvezetés: Keith Haring (angolul is)

14. péntek

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

15. szombat

„Best of Webber” 60 éves Andrew Lloyd Webber

Honvéd Táncszínház Monarchia

KICSINYEK ZENÉS DÉLELŐTTJEI Hangszervarázs: a fafúvós hangszerek ELŐADÁSOK A RENESZÁNSZ MŰVÉSZETRŐL Festészet és zene a reneszánszbanÜT

Tárlatvezetés: állandó kiállítás Keith Haring (angolul is)

16. vasárnap

„Best of Webber” 60 éves Andrew Lloyd Webber

HANGZÓ HELIKON-SOROZAT Kaláka: Kányádi Sándor

„Cifra Palota”

Keith Hering A kiállítás zárónapja

18. kedd

„Kilenc manuál” – zongora-orgona parádé Fassang László, Prunyi Ilona, Szakcsi Lakatos Béla

Győri Balett Gaudí

19. szerda

Purimtól a Menyasszonytáncig – Jávori Ferenc szerzői estje

20. csütörtök

Dionne Warwick

17. hétfő

Babakoncert

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek

Tárlatvezetés angolul az állandó kiállításon

Műhelybeszélgetés Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

21. péntek

Miller Zoltán – lemezbemutató koncert

United Plays Jazz

22. szombat

Tátrai–Szűcs Latin Duó

Maros Művészegyüttes „A víz szalad, a kő marad”

Hangulatkoncert ELŐADÁSOK A RENESZÁNSZ MŰVÉSZETRŐL Tánc és zene a reneszánszban

Tárlatvezetés az állandó kiállításon

Berlioz: Faust elkárhozása (MET) 23. vasárnap

KFKI Kamarabalett–Magyar Nemzeti Balett Bogármese

24. hétfő

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

25. kedd

Előhang Gyenyisz Macujev zongoraestje Csajkovszkij, Liszt, Muszorgszkij

Honvéd Táncszínház Fekete piros… tánc

26. szerda

„Cifra Palota”

Hangulatkoncert

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek

Tárlatvezetés angolul az állandó kiállításon

Műhelybeszélgetés 27. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Sakari Oramo Anu Komsi Sibelius, Debussy–Oramo, R. Strauss

28. péntek

Ákos 40 – jubileumi exkluzív dalest

29. szombat 30. vasárnap

Mozart: Così fan tutte

November 28–2009. január 18. Maurer Dóra – Szűkített életmű Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / SEHEREZÁDÉ

Hangulatkoncert

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Seherezádé

„Cifra Palota”

Tárlatvezetés az állandó kiállításon

34

MUPA_2008_11.indd 34

2008.10.27. 19:55:51


2008. december Dátum

Fesztivál Színház

1. hétfő

MR Szimfonikusok / Kesselyák Gergely Lajkó Félix Muszorgszkij, Lajkó Félix, Rachmaninov

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Seherezádé

2. kedd

Mozart: Così fan tutte

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Seherezádé

3. szerda

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

Egyéb helyszínek

Ludvig Múzeum

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

4. csütörtök

Mozart: Così fan tutte

Pécsi Balett Spartacus 2076

6. szombat

Flamand Királyi Filharmonikus Zenekar / Philippe Herreweghe, Martin Helmchen Schumann, Beethoven

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz Bozsik Yvette Társulat Varázsfuvola

KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI „Zene–tér–kép” Barátkozás a vonós hangszerekkel

7. vasárnap

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kovács János, Will Hartmann Wagner

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Opera mindenkinek – Dívák és direktorok

„Cifra Palota”

8. hétfő

11. csütörtök

Agnes Denes A kiállítás zárónapja

HÉTFÔ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL „Csepregi 50” – Csepregi Gyula és zenészbarátai

9. kedd 10. szerda

Maurer Dóra – Szűkített életmű

Ünnepi hangverseny Olivier Messiaen születésének századik évfordulóján UMZE Kamaraegyüttes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szimfonikus Zenekara / Rácz Zoltán Klukon Edit, Ránki Dezső, Jean-Efflam Bavouzet

Sväng; Tara Fuki

Hangulatkoncert

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

Szulák Andrea

12. péntek

Hangulatkoncert Honvéd Táncszínház Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

13. szombat

Budapesti Akadémiai Kórustársaság, Honvéd Férfikar, MR Zenei Együttesek / Stephen D’Agostino Mozart, Andrew Lloyd Webber

Honvéd Táncszínház Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

14. vasárnap

Mariza

A Művészetek Palotája jótékonysági koncertje

15. hétfő

Puccini: A Nyugat lánya

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

16. kedd

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Záborszky Kálmán Händel

Honvéd Táncszínház Monarchia

17. szerda

„Cifra Palota”

Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

18. csütörtök

Előhang „Egy kiállítás képei – orgonán” Loïc Mallié szólóestje

Szegedi Kortárs Balett Hattyúk tava (gyermekelőadás) Szegedi Kortárs Balett Hattyúk tava (felnőtteknek)

19. péntek

A Symphonica Toscanini Beethoven-estje / Lorin Maazel

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

20. szombat

Karácsonyi ének – a cappella ünnep

21. vasárnap

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK „Advent orgonával gyerekeknek” – Pálúr János és az MR Gyermekkórus karácsonyi koncertje

Hangulatkoncert

KICSINYEK ZENÉS DÉLELŐTTJEI „Zene–tér–kép” Barátkozás a vonós hangszerekkel Massenet: Thaïs (MET) Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band „Ez öröm napja”

„Cifra Palota”

„Advent orgonával” – Pálúr János és az MR Gyermekkórus karácsonyi koncertje 22. hétfő

Előhang – „Karácsony: Bach ünnepi kantátái és Magnificat” – Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György, Zádori Mária, Németh Judit, Julian Podger, Raimund Nolte

23. kedd

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar jótékonysági koncertje a UNICEF javára / Kocsis Zoltán, Hajnóczy Júlia, Sáfár Orsolya, Schöck Atala, Brickner Szabolcs, Bretz Gábor, Nemzeti Énekkar J. S. Bach: h-moll mise

KFKI Kamarabalett Pán Péter – a megtalált fiúk

27. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Akiko Suwanai Brahms, Prokofjev

Hooligans – ünnepi unplugged koncert

28. vasárnap

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Akiko Suwanai Brahms, Prokofjev

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

29. hétfő

Kispál és a Borz

KFKI Kamarabalett Pán Péter – a megtalált fiúk

30. kedd

Markó–Keveházi: Emberi Himnusz

KFKI Kamarabalett Pán Péter – a megtalált fiúk

31. szerda

Az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor szilveszteri koncertje

1. csütörtök

1-2-3 – Fókuszban a gyűjtemény A kiállítás zárónapja

ÚJÉVI HANGVERSENY Joseph Haydn: A teremtés Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus / Fischer Ádám

35

MUPA_2008_11.indd 35

2008.10.27. 19:55:51


Bill Frisell Trio

Metastabil Máté J. György

Gitárvirtuóz. Tréfamester. Iskolateremtő. Posztmodern jazzikon. Minden lemezével és fellépésével még nem hallott minőségeket létrehozó újító. A példátlan kreativitással és termékenységgel a tapogatózó identitáskeresését, magába fordulását, sebezhetőségét álcázó művész. Mindez elmondható Bill Frisellről, de mégis mindegyik állítás elvéti az igazságot. A gitáros-zeneszerző sokágú tevékenysége szinte meghatározhatatlan. Bill Frisellt saját nevével jellemezhetjük a legpontosabban.

Frisell avantgárd zenei, jazzes, zajzenei vagy éppen filmzenei és populáris műfajokkal kacérkodó, egyszóval rendkívül sokféle művészi szerephez és stílusirányzathoz köthető munkásságát talán a romantikus iróniának azzal a jellegzetességével írhatjuk le, miszerint maga a művész ad tartalmat a valóságnak, melynek formáit szabadon váltogatja, hogy minél tisztábban szemlélhesse – önmagát. A formák váltogathatósága és az alkotói korlátok visszavétele kell ahhoz, hogy a művészet a szabadság átélésévé változzon. Frisell egyszerre merül el választott tárgyában s marad mégis érintetlen tőle. Ez az ironikus kettősség még csak-csak érzékelhető, ám további, sokkal nagyobb

Kenny Wollesen, Bill Frisell, Tony Scherr (fotó: Jimmy Katz)

36

MUPA_2008_11.indd 36

2008.10.27. 19:55:51


problémát okoz az, hogy megértésében nincs megnyugtatóan definiálható viszonyítási pontunk, azaz csak közelítő fogalmaink vannak a „billfrisellség”-ről. A friselli magatartásmódot Sartre kifejezését kölcsönvéve metastabilnak mondhatjuk: Frisell olyasvalaki, aki soha nem képes (vagy hajlandó) magát egészen komolyan venni, ugyanis a tevékenységét leíró fogalmak állandó változásban vannak, „nyelve” és személye esetleges, illékony, törékeny. Stíluseklekticizmusa a kollázstechnikára emlékeztet. Ami Robert Rauschenberg festményeinek felületén az újságkivágás és egy-egy odaragasztott használati tárgy, az itt a country, a kvázi-heavy metal, a noise és a blues. Az artisztikus kompozíciók kombinálása a gyakran banális country-fogásokkal (és a szánalmasan közhelyes dalszövegekkel), valamint a mandolinos-bendzsós-dobrós-szájharmonikás kíséret (Nashville) felhívja figyelmünket, hogy a két, sokáig egymást kölcsönösen kizáró tradíció – „klasszikus” és „populáris” – megkülönböztetése mind problematikusabb. Frisell darabjai gyakran pastiche-ként hatnak, vagyis jelen van bennük valamiféle pa-

rodisztikus szál, ami nem zárja ki bizonyos kötődését-nosztalgiáját a parodizált stílus iránt. Az eklektikus lemezein tetten érhető heteronóm minőségek arra kényszerítik a hallgatót, ő adja meg e zenék összefoglaló, mégis szubjektív magyarázatát, ami legfeljebb egy óvatosan megfogalmazott lehetséges olvasat igényével léphet fel. A Nashville (1997) esetében például ezt írta a Frisell iróniáját jól értő magyar recenzens: „Frisell … a pengetős hangszerek iránti szeretetét öntötte CD-be”. A lemez borítóját mindenesetre érdemes összehasonlítani Bob Dylan 1969-es Nashville Skyline-jáéval: mindkét zenészt alulról, gitárral a kezében fotózták. De míg a műfaját az új lemezzel alaposan megújító, s egy súlyos baleset után ismét ép és egészséges Dylan optimistán mosolyog a kamerába, Frisell arca zárt, nem ad semmi támpontot zenéje értelmezéséhez, csupán a borítók közötti allúzió egyértelmű. (Frisell szereti újra meg újra elővenni régi témáit: már az 1992-es Have A Little Faith-en megmutatkozik a Dylan-inspiráció, mint egy a sok árnyalat között). Frisell már hosszabb ideje elsősorban komponál, illetve komplett zenekarok,

vagy fúvós hangszerek gitáros imitációja, nem pedig a szigorúbb értelemben vett gitártechnika izgatja. A filmzene-komponálás gondolata talán azóta foglalkoztatta, amióta kísérőként játszott John Zorn Ennio Morricone-adaptációkat tartalmazó The Big Gundown (1984–85) című lemezén. A kritika által sokat magasztalt Frisell-filmzenék (Buster Keaton, Gary Larson, Daniele Luchetti, újabban Bill Morrison és Jim Woodring alkotásaihoz) azonban szintén a zeneszerző énjét járják körbe. A filmképeken látható anarchia, káosz, dadaista effektusok és szürreális víziók (Morrison) mind visszamutatnak a metastabil zeneszerzőre, aki a jazzt sem műfajként, hanem a zenéhez való egyfajta viszonyulásként éli át, s ezt filmzenéi is jól tükrözik. •

2008. november 7. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Bill Frisell Trio

Tagjai: Bill Frisell (gitár), Tony Scherr (bőgő), Kenny Wollesen (dob)

37

MUPA_2008_11.indd 37

2008.10.27. 19:55:53


Szőke Nikoletta

Ellával egy lapon H. Magyar Kornél

Vannak olyan művészeink, akikről olykor csak azért hall ritkábban az itthoni közönség, mert külföldi sikereik tartósan elszólítják itthonról. Szőke Nikoletta is közéjük tartozik. A fiatal énekesnő 2005-ös külföldi debütálását egy üstökös feltűnéseként élte át a nemzetközi jazzélet. Szőke Nikoletta itthon a Jazzclusive zenekar énekesnőjeként, Európában pedig a Montreux-i Jazzfesztivál énekversenyén aratott sikerének köszönhetően lett ismertté. A 2005-ös vetélkedőn elnyerte a montreux-i zsűri első díját és a közönségdíjat egyaránt. A versenyről beszámoló nemzetközi sajtó azt a bátorságot és őstehetséget méltatta, amellyel a rendkívül fiatal énekesnő szinte a semmiből tört be az európai jazz fősodrába. A méltatások szerint Nikoletta zenekarával együtt úgy utasította maga mögé a remek pedigrével, első osztályú iskolai háttérrel rendelkező vetélytársakat, hogy ő maga mindössze öt éve foglalkozott jazzel, és 18 éves koráig egyáltalán nem is tanult zenét. Az énekesnő saját bevallása szerint férje, a basszusgitáron és bőgőn kiválóan játszó Barcza Horváth József irányította figyelmét először a műfajra, és az első él-

mények hatására azonnal elkötelezettjévé vált Ella Fitzgerald vagy a mai óriások közül Kurt Elling stílusának. Ezt követően a művésznő rendszeresen kapott és kap európai meghívásokat, stílusát rendszeresen méltatta és a mai napig számon tartja a nyugat-európai és a tengerentúli zenei sajtó. Egy cikkben például olyan jazzének-virtuózként aposztrofálja a szerző, aki a hangulati és technikai skála rendkívül széles spektrumán képes remekül helytállni, legyen szó a megírt téma ihletett kibontásáról, szólisztikus scat-improvizációról, balladákban való érzelemkifejezésről vagy feszes ritmusú témák pontos artikulációjáról. Méltatója olyan óriásokkal helyezi egy páholyba, mint Betty Carter, Cab Calloway, Sammy Davis Jr., Bobby McFerrin, Etta Jones, Sarah Vaughan vagy maga Ella Fitzgerald.

Szőke Nikoletta amerikai debütálására 2006 elején került sor: New York-i Lincoln Center klubjában, nemzetközi ritmusszekció kíséretében lépett föl. A koncert nyomán a neves kaliforniai jazzkritikus, Ted Gioia egyből a legjobb nem amerikai származású jazzénekesek között említette, akinek az iskoláit nem a tekintélyes amerikai jazzakadémiák jelentették, hanem a lemezjátszó, amely által a zenei élet határai mára teljesen feloldódtak. A Művészetek Palotájában Szőke Nikoletta két új formációját is bemutatja. Triója gitárral és bőgővel intim, mégis feszes sodrású zenei világot teremt, a repertoárt standardekből és régi pop-örökzöldek feldolgozásából állította össze a zenekarvezető. A Szőke Nikoletta Ensemble az európai jazz legjobb hagyományait kívánja követni; repertoárjának szerzője, a kiváló nagybőgős Barcza Horváth József a hangszeres szóló-megnyilatkozások mellett nagyobb teret kíván hagyni a megkomponált szerkezeti részeknek. A hattagú zenekar művészi koncepciója azonban annyira friss, hogy a Fesztivál Színház színpadán készül debütálni. •

Oláh Szabolcs, Szőke Nikoletta, Barcza Horváth József (fotó: Klinszky Gábor)

2008. november 10. 19:30 Fesztivál Színház HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Szőke Nikoletta Golden Earrings – a Szőke Nikoletta Trió lemezbemutatója Tagjai: Szőke Nikoletta (ének), Oláh Szabolcs (akusztikus és elektromos gitár), Barcza Horváth József (bőgő) Szőke Nikoletta Ensemble – bemutatkozó koncert Tagjai: Szőke Nikoletta (ének), Ávéd János (tenor- és szopránszaxofon), Oláh Szabolcs (akusztikus és elektromos gitár), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora, elektromos zongora), Barcza Horváth József (nagybőgő), Mohay András (dobok)

38

MUPA_2008_11.indd 38

2008.10.27. 19:55:53


United Plays Jazz

Cukormáz nélkül Kovács Bori

A jövőre tízéves fennállását ünneplő United Magyarország egyik legjobb fúziós-popzenekaraként vonult be a köztudatba. Az azonban talán kevésbé közismert, hogy az együttesnek van egy a popelemeket elhagyó, inkább a funky és jazz szellemiségét előtérbe helyező alteregója is. A United tagjai a kilencvenes évek második felében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakos diákjaiként találkoztak és kezdtek együtt zenélni. Első formációjuk Acid Company névre hallgatott, amellyel kedvenceik, Prince, Jamiroquai, Michael Jackson dalait adták elő, emellett Romhányi Áron és Pély Barna a funky-jazz-blues vonalon mozgó Road Kill Caféban is együtt játszott. A Pély Barna (ének, gitár), Romhányi Áron (billentyűs hangszerek), Kolta Gergő (basszusgitár) és Vadász Péter (dob) felállású Acid Company 1999-ben lemezszerződéshez jutott, nevüket Unitedra változtatták, és saját számokat kezdtek írni. Első két, Az első és A nap felé címre keresztelt albumuk borítója alapján a vásárló a legújabb ugri-bugri fiúcsapatot sejthette a zenekarban, ám az anyagot meghallgatva rá kellett jönnie, ez a formáció a hangsze-

rükhöz értő zenészeket és egy valódi zenekart takar. A jazz-iskolából hozott alapokra támaszkodva a kisujjukból rázták ki a fiatalokat megcélzó könnyed, szórakoztató, rapbetétekkel dúsított, elsősorban funky alapú popszámokat. Harmadik, Keserű méz című lemezük 2002-ben jelent meg, közvetlenül ezután a basszusgitáros posztot Mits Gergő vette át, aki a 2004-ben készült Graffiti és az idén a zenekar honlapján ingyenesen letölthetővé tett, a korábbi bulihangulatot kissé komolyabb témákkal felcserélő ötödik albumon dallamos basszusgitárjátékával és professzionális hozzáállásával segíti a mára már soul-, jazz-, rock-, rock and rollés blueselemeket is integráló zenekart. Az együttes popszakmában létrehozott életműve ugyan nem mindenkit érint meg, a tagok egyéb tevékenysége azonban még az ő szemükben is hitelesítheti a United hazai

zenei életében elfoglalt szerepét. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzésével és a popbizniszbe való betöréssel egyidejűleg ugyanis a tagok nem adták fel jazzkarrierjüket sem. Romhányi Áron 2002-ben alapította meg saját trióját Szendőfi Péter (dob) és Mits Gergő részvételével, valamint 2005-ben Szendőfivel létrehozták a jazz és a drum and bass fúzióját megvalósító Fonogram-díjas Loop Doctorst, valamint számos egyéb jazz- és popelőadót segít zenészként és zeneszerzőként, nem mellesleg az eMeRTon-díjas Fusio Group tagja. Mits Gergő játszott a Birta Life Pictures-ben, a Free Mind Trióban, 2000-ben létrehozta a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolát Székesfehérváron (ahol Pély és Romhányi is tanítottak), jelenleg a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének tanszékvezető tanára. Vadász Péter dobjátékát számos zenekarban hallhatjuk/hallhattuk, (The Miles Davis Corporation, Frank Zappa Emlékzenekar, Palermo Boogie Gang, Tramps, Deák Bill Gyula, Cserháti Zsuzsa). A zenekar legismertebb arca természetesen a Megasztár-zsűritag Pély Barna, aki szintén a Kodolányi János Főiskola tanára, valamit a Pély Barna and the Groovemasters együttes motorja is. Mindemellett a United tagjainak arra is marad idejük, hogy rendszeresen koncertezzenek a United dalokról a popelemeket lerázó, azokat akusztikusabb valamint tiszta jazz- és funky zenei környezetbe helyező United Plays Jazz alteregóval. A Művészetek Palotájában nemcsak a slágerek áthangszerelt verziói, hanem ritkábban játszott számok is elhangzanak majd, miközben a srácok bizonyíthatják, hogy az improvizáláshoz is kitűnően értenek. • 2008. november 21. 19:30 Fesztivál Színház United Plays Jazz

Tagjai: Pély Barnabás (ének, gitár), Romhányi Áron (billentyűs hangszerek, rap), Mits Gergő (basszusgitár), Vadász Péter (dob)

39

MUPA_2008_11.indd 39

2008.10.27. 19:55:58


Csepregi 50

„Csapatjátékos” Bércesi Barbara

Az egyik legkiemelkedőbb magyar szaxofonművész szeret csapatban játszani. Mit kezdhetne egy muzsikus társak nélkül, gondolhatnánk, ám a „zenekarosdit” is többféleképpen lehet értelmezni, különösen a jazzben. Azt, hogy Csepregi Gyula mit gondol erről, és hányféleképpen értelmez, december 8-án a Művészetek Palotájában lehet megismerni. tagja, mellyel bejárta Európát). Technikailag rendkívül megalapozott, virtuóz, dinamikus, dallamközpontú improvizációira nemcsak a jazz-, hanem a popszakma személyiségei is elkezdték fülüket hegyezni, s olyan előadók mellett kapott szerepet, mint Balázs Fecó, Hobo, Tátrai Tibor vagy Demjén Ferenc.

Csepregi Gyula példaképei közt két olyan legendás muzsikust nevez meg életrajzában, akik igyekeztek pályájuk minden szakaszán „fejnehézzé” tenni zenekarukat: Miles Davist, a jazzt legtöbbször és legnagyobb mértékben megújító trombitását, akinek minden formációját saját neve fémjelezte, és aki a főnöki pozícióról – személyisége karaktere okán – sosem mondott le. Így volt képes alkotó erejét legtökéletesebben felhasználni; valamint Joe Zawinul billentyűst, aki először Cannonball Adderley, majd Davis együttesében igyekezett elvetni a fusion jazz magját, és saját együtteseiben szintén keményen juttatta érvényre akaratát (még a Weather Report együttesben is, ahol alapító társa, Wayne Shorter szaxofonos is néha „másodhegedűsi” szerepbe kényszerült mellette).

A nyolcvanas évek közepén Szakcsi Lakatos Bélával, Jávori Vilmossal és Vasvári Pállal hozták létre a Magyar Jazz Quartetet (MJQ), mely 2006-ban, megalakulásának huszadik évfordulóján új lemezt adott ki Last Time Together címmel (részben Jávori Vilmos emléke előtt tisztelegve, akinek az új kvartettben Szende Gábor vette át a helyét), és azóta rendszeresen koncertezik. Az MJQ-val előadott Csepregi-számok adják e koncert gerincét is.

Csepregitől mi sem áll távolabb, minthogy efféle despotává váljon, annak ellenére, hogy hangszere, a tenorszaxofon elsősorban frontemberi szerepbe tessékeli megszólaltatóját. Ezt pályája is kitűnően illusztrálja. Miután 1980-ban felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakára, rögvest lecsaptak rá az akkori vezető jazzisták. Kezdetben Kovács Gyula dobguru foglalkoztatta, majd 1982-ben Kőszegi Imrétől Babos Gyulán és Szakcsi Lakatos Bélán át Pege Aladárig szinte minden hazai jazzóriásnál megfordult (utóbbi együttesének két éven át volt

Csepregi leghosszabb ideig működő és sok szempontból legsikeresebb zenekara, az In Line 1989-ben jött létre, melyben Vasvári Pál basszusgitárossal osztotta meg a zenekarvezetői teendőket. Több mint tizenöt szólóalbumot készítettek, köztük nem egyhez hívtak amerikai világsztár közreműködőket, Dave Samuels marimbás-vibrafonost, Mike Stern gitárost, Alex Acuna dobost vagy Russell Ferrante billentyűst. Mindnyájan azt a fusion jazz stílust képviselték, mely a nyolcvanas és részben a kilencvenes években széles körben a legnépszerűbb volt, s amelyet Davis, majd mások mellett Zawinul érlelt ki.

Csepregi Gyula (fotó: Polónyi István)

A Stúdió 11 , a Magyar Rádió tánczenekara 1988-ban fogadta soraiba Csepregit, melynek később művészeti vezetője is lett. Részben az ő elszántságának köszönheti ez a zenei válogatott, hogy miután a Magyar Rádió kitessékelte falai közül, továbbra is működik. Legújabb, és Csepregi elmondása szerint jelenleg legkedvesebb formációja a szintén Stúdió 11-tag Rátonyi Róbert zongoristával alkotott duója, mellyel Private Conversation címmel jelentetett meg lemezt az idén. Magánbeszélgetésükbe a Fesztivál Színház közönsége is belehallgathat. •

2008. december 8. 19:30 Fesztivál Színház HETFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Csepregi 50 – Csepregi Gyula és zenészbarátai

Km.: Fool Moon, Baptista Harangzenekar

40

MUPA_2008_11.indd 40

2008.10.27. 19:55:59


MEGVAN A VÉLEMÉNYED.

3 HÓNAP INGYEN! Fizess elô most egy évre 14 160 forintért és 14 héten át ingyen kapod a lapot! információ: 061 441 9000 / 2403 mellék – kiado@narancs.hu 41

MUPA_2008_11.indd 41

2008.10.27. 19:56:01


Omara Portuondo

Álmodozó Marton László Távolodó

Omara Portuondót utoljára Szimfonikus projektjével láthattuk a Művészetek Palotájában, 2006 novemberében. Most az azóta készített Gracias című lemezével tér vissza, hogy legavatottabb ismerői körében is meglepetést keltsen… Tessenek csak belegondolni! Omara Portuondo hetvennyolc éves, hatvan éve énekel, megjárta az eget, a földet és a poklot, vagy ha azt nem is, a cukornádültetvényeket biztosan. Tavalyelőtt, amikor szimfonikus zenekari kísérettel énekelte kedvenc boleróit, úgy tűnt, mintha összegezné beteljesülő álmait, de most még rátett egy lapáttal. Térben és időben, vágyakban és emlékekben még nagyobbat lépett. Pedig csupán arra az egyszerű kérdésre kellett válaszolnia, hogy melyek azok a dalok, amiket annyira szeretett volna már elénekelni… Persze igen

Omara Portuondo (fotó: Manuk)

gyakran a legyegyszerűbb kérdésekhez kell a legtöbb bátorság. Hogy ennek az „utazásnak” mi lett a vége, azt elmondom azonnal, de előtte még lássuk, hogy honnan indult. Omara édesanyja jómódú spanyol családban született, ám a társadalmi elvárásokra fittyet hányva egy fekete baseball-játékoshoz ment feleségül. Igen szerény körülmények között éltek, így nem tellett lemezjátszóra, úgyhogy maguk daloltak, miközben felnevelték három lányukat. A lányok közül Haydee a havannai Tropicana kabaré táncosnője lett, s mivel Omara folyton ott lebzselt a próbákon, egyszer csak egy váratlanul lebetegedő táncosnő helyére került. Ugyancsak a Tropicanában kezdett énekelni is, mégpedig kubai bossa novával átitatott amerikai jazz-standerdeket – az úgynevezett feeling stílusban. 1952-ben a Cuarteto Las D’Aida nevű női énekegyüttes tagja lett, majd – tizenöt év múltán – a szólókarrier évei következtek. Omara képviselte Kubát a sopoti dalfesztiválon, de természetesen olyan felkéréseknek is eleget kellett tennie, mint amikor kivezényelték a művészeket a cukornádültetvényekre a munkásokat szórakoztatni. Mindenesetre Omara a „kiválasztottak” közé tartozott: Juanito Marquez nagylemezt írt neki (Esta es Omara Portuondo), a hetvenes években az Orquesta Aragon kíséretében Franciaországba és Japánba is eljutott, s a kilencvenes évek elején újabb albumokat jelentetett meg a spanyol Nubenegra kiadónál (Palabras, Desafios).

1996-ban, amikor Ry Cooder Havannában a Buena Vista Social Club című album felvételébe kezdett, véletlenül Omara is az Egrem stúdióban dolgozott. Cooder kapott az alkalmon, és arra kérte, hogy a Veinte Anos című bolerót énekelje el Compay Segundóval. A többire ugye már emlékszünk… A dalból az album egyik fénypontja, Omarából pedig a Buena Vista Social Club turnéinak és lemezsorozatának egyik kirívó csillaga lett. 2000-ben Buena Vista Social Club presents Omara Portuondo, 2004-ben Flor de Amor címmel jelent meg szólóalbuma, aztán a szimfonikus projekt következett, s ezzel máris a Graciashoz értünk. Ez az album bizonyára megosztja majd Omara népes rajongótáborát, hiszen elmélyültebb figyelmet, több empátiát és jóval kevesebb tánclépést kíván. De ez egyáltalán nem baj. Éppen ellenkezőleg. Hadd jelezzem újra: egy ilyen kalandhoz nem kevés bátorság kell. Az intimitásához, a szomorúságához, a másságához. Az emlékezéshez. S mindeközben ahhoz, hogy elszakadjon a talajától, és messzire szárnyaljon, megmerítkezni a brazil zenék keserédes tengerében. Az utolsó dal egy altató, amit Omara a fiának, majd az unokájának énekelt. De most e sorok végére is jól jön. Elvégre egy álmodozásban gazdag koncert előtt állunk. Csupán az a kérdés, utána mire ébredünk… •

2008. november 5. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Gracias – Omara Portuondo (Kuba)

Km.: Omara Portuondo (ének), Swami Jr. (gitár), Harold Lopez Nussa (zongora), Felipe Calrera (nagybőgő), Andrés Coayo, Rodney Yllarza Barreto (ütőhangszerek)

42

MUPA_2008_11.indd 42

2008.10.27. 19:56:01


Habib Koité & Bamada

Zene a krokodil szájában Harkányi László

Nyugat-Afrika ritmusai és blues-szerű dallamai sokaknak ismerősen csenghetnek, Mali muzsikusai világszerte a legkeresettebb előadók közé tartoznak. Tavasszal a tuareg harcosokból álló Tinariwen együttes járt itt, ezúttal pedig egy gitáros-énekes fenomént láthatunk Habib Koité személyében. Amikor Dee Dee Bridgewatert 1999-ben az ENSZ jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, a fekete kontinens nagy részét beutazta, Nigériától Kongón át Madagaszkárig. Jazz-zenészként természetesen óriási zenegyűjtésbe fogott, hamar túl nagyra is nőtt a könyvtára. Miután szelektálnia kellett, hogy be tudja fogadni a rengeteg zenét, egy országnál kötött ki; amint fogalmazott, Mali muzsikája minden alkalommal szíven ütötte. Kötődéséből rendkívüli zenei kezdeményezés indult, helyi muzsikusokkal közös produkciójával a Müpa közönségét is megbűvölte, épp egy éve. Az ország kultúráját persze már Bridgewater előtt felfedezte a világ, Salif Keita és Abdoulaye Diabaté több évtizedes nemzetközi pályafutása mellett a legendás timbuktui gitárosról, Ali Farka Touréról elég annyit említeni, zenéjét Martin Scorsese a blues DNS-ének nevezte. Ebből a közegből is kiemelkedik Habib Koité, aki együttesével, a Bamadával húsz éve koncertezik. Koité gyerekként nem tanult zenélni, sőt, kis híján mérnök lett. Mégsem egészen véletlen azonban, hogy ma hazája egyik legtöbbre tartott muzsikusa. Tizenhét testvérével együtt „magába szívta” a zenét, édesanyja a griot kaszt tagjaként szinte folyamatosan gitározott és énekelt. A griot-k

különleges szerepet töltenek be a régióban, történetmondóként, genealógusként és persze zenészként hívják őket minden társadalmi eseményre; Koité ezt a családi hivatást így foglalja össze: „mennyivel jobb úgy beszélgetni, hogy valaki közben zenél”. A fiatal Habib gitáros nagyapjától is elleshetett pár fogást, a mérnöki pályától azonban nagybátyja „mentette meg”, aki tizennyolc éves korában felismerte tehetségét, és rávette, költözzön Kayesből a fővárosba, Bamakóba, és iratkozzon be a Nemzeti Művészeti Intézetbe. Négy évvel később már egy mester lépett ki az intézményből, Koité a sokféle mali stílus mellett a bluest, a flamencót és az afro-kubai zenét is ismerte, hamarosan pedig olyan neves előadók hívták saját formációikba, mint Toumani Diabaté vagy Kélétigui Diabaté, akivel máig együtt játszik. 1988-ban alapított saját együttest Bamada néven, ami Bamako városlakóinak vicces beceneve, és annyit tesz: a krokodil szájában. Mali vidéki tradícióit ötvözte a népszerű városi ritmussal, a danssával, így lett saját stílusa a danssa doso. Az ének és a gitár mellett a lantszerű n’goni, a xilofon-szerű balafon és a hárfa-szerű kora is megszólal, de hegedűvel és ütő-

Habib Koité (fotó: Dirk Leunis)

hangszerekkel dúsítják tovább a hangzást, az összetett ritmusok és a tiszta, elegáns dallamok varázslatos hangulatot teremtenek. A sikerre nem sokáig kellett várniuk, 1991-ben megnyerték a francia Voxpole Fesztivál díját, ezt követte az RFI elismerése, a kilencvenes évek végén már a világzenei toplisták élén álltak lemezei, Koité pedig a WOMEX, a Montreux-i Fesztivál és a Sziget színpadán, de a legjelentősebb koncerttermeket is sorra veszi be, novemberben a Müpa következik… •

2008. november 11. 19:30 Fesztivál Színház Habib Koité & Bamada (Mali)

Tagjai: Habib Koité (ének, gitár), Boubacar Sidibe (ének, gitár, harmonika), Kélétigui Diabaté (balafon, hegedű), Abdoul Wahab Berthe (basszusgitár, kamele n’goni, ének), Mahamadou Kone (ütőhangszerek), Souleymane Ann (dob)

43

MUPA_2008_11.indd 43

2008.10.27. 19:56:02


Kaláka: Kányádi Sándor

A versek eredeti dallama Szeredi Helga

Közel negyven év rendületlen zenei munka áll már a Kaláka együttes mögött, tagjai változtak, ám küldetésük és zenei stílusuk, hangvételük változatlan maradt. A négy évtized alatt nagyon sokat tettek a magyar kultúráért: hírét vitték más kontinensekre, felléptek már gyári ebédlőben, úszómedencében, kilátóban, és számtalan verset ismertettek és szerettettek meg a magyar és külföldi közönséggel egyaránt.

A tagok hangszerismerete igen sokrétű: Bencze Gábor nagybőgőn és gitáron játszik; Gryllus Dániel furulyán, citerán, dudán, pánsípon, klarinéton és tárogatón; Gryllus Vilmos gitáron, csellón, dorombon, charangon és kobozon; Radványi Balázs pedig 12 húros gitáron, ukulelén, kalimbán, mandolinon, cuatron és brácsán. Leginkább a magyar költészetből merítenek, de azért akad a világirodalomból is általuk megzenésített mű. Nagyon kedvelik Arany Jánost, Kosztolányi Dezsőt, Ady Endrét, József Attilát, Villont és Jeszenyint, valamint a kortárs költők közül Kányádi Sándort, akit maguk között csak Sándor bácsiként emlegetnek, és aki szintén színpadra lép a Kalákával a Művészetek Palotájában: leg-

44

MUPA_2008_11.indd 44

2008.10.27. 19:56:04


létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.

Kányádi Sándor

újabb verseiből fog felolvasni. Az előadás során betekintést nyerünk a Kányádi-féle írói kulissza mögé, titkokat tudhatunk meg a versek születéséről. Kányádi a mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, amely a közösségi

Sándor bácsi már közel nyolcvanéves, mégis fiatalok százai kedvelik alkotásait, számos fellépés alkalmával ők töltik meg a közönség sorait. „Kányádi Sándorral először 1994-ben találkoztunk személyesen. Hozzájárult, hogy a tőle játszott dalainkat lemezre vehessük, sőt olykor megzenésítésre is ajánlott egyet-egyet készülő munkáinkhoz. Ezért szerepel a Nálatok laknak-e állatok? című albumunkon a Tarlón túzok lépeget, a Feketerigó és a Birka-irka című verse. De például egyszer azt kérte tőlünk, hogy a Két nyárfa című műre írjunk zenét és vegyük kazettára, hogy egy esküvőn elhangozhassék, amelyen személyesen részt venni nem tudott”– emlékszik vissza Radványi Balázs, az együttes énekes-gitárosa. „Legnagyobb élményem vele kapcsolatban az volt, amikor egyszer Kolozsvárról Budapestig velünk utazott egy mikrobuszban. Mintha egy történelmi és egy szépirodalmi regényt hallottam volna egyszerre, ráadásul felvázolt még egy teljes írói, költői arcképcsarnokot is.” A Hangzó Helikon-sorozat Kaláka-Kányádi lemezbemutató koncertjén a már emlí-

tetteken túl elhangzik majd a Kalákának ajánlott Dél keresztje alatt és a Románc című mű, valamint Kuplé a vörös villamosról, a vers, amit már akkor az együttes számára dedikált, amikor az még csak kéziratban létezett. Eléneklik továbbá a költő „number one”-ját, a Fakatonát, amelyet rendszeresen ilyen címen, nem pedig a hivatalos Faragott versikeként nevez meg. „Különleges koncert lesz a novemberi este, hiszen a verseket személyesen a szerzőtől hallhatjuk” – fogalmazott Radványi Balázs. „Ott hangsúlyoz majd, ahol kell, ott viszi le a hangját, ahol kell, megismerjük tehát a költő eredeti szándékait. Sándor bácsi talán azért is kedvel bennünket, mert – ahogy korábban mondta – mi kimuzsikáljuk a versek eredeti dallamát. Mi ezen az estén is ezzel a céllal lépünk a közönség elé.” •

2008. november 16. 19:30 Fesztivál Színház Kaláka: Kányádi Sándor Hangzó Helikon-sorozat

Tagjai: Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs Km.: Kányádi Sándor

a Közép-Európai Média Zrt. csoport tagja

.BHZBSPST[gHIrSSgEJwKB Minden sikeres cég életében elérkezik az a pillanat, amikor a növekedés új megoldásokat kíván. Megújul Magyarország egyetlen hírrádiója is. Hiszen már nemcsak az FM 95.8-as budapesti frekvencián, hanem a 20-4636958-as TeleRádiós hívószámon és az inforadio.hu hírportálon keresztül is bárhol, bármikor hozzájut a legfrissebb hírekhez és információkhoz. És hamarosan digitális minôségben is, az ország egész területén. Ahogy Magyarország hírrádiójától elvárja: gyorsan, pontosan, megbízhatóan.

45

MUPA_2008_11.indd 45

2008.10.27. 19:56:06


Sväng, Tara Fuki

Kis népek, nagy őrültségek Papp Tímea

Szerencsére a nemzetméret és a bevállalósági hajlam közötti összefüggésre vonatkozó fenti megállapítás nem tekinthető axiómának, annyi bizonyos, hogy a finn Sväng és a cseh Tara Fuki a trendeket nem követi. Elég a felállásokat említeni: egy szájharmonika-kvartettről és egy csellóduóról van ugyanis szó. Mondhatnánk, hogy Magyarországon ismert együttesekről van szó, hiszen a formációk jártak már nálunk (a Sväng 2005-ben adott egymás után két koncertet A zene ünnepén, illetve a Kultiplexben, a Tara Fuki pedig 2001-ben és 2002-ben Sväng

lépett fel a győri Mediawave-en), de azóta mindkét zenekarral nagyot fordult a világ. Turnéztak Európában és egyéb kontinenseken (a Svängnek például Japánban van meglehetősen masszív rajongótábora), begyűjtöttek jópár díjat meg jelölést, és persze

folyamatosan adják ki lemezeiket. Egyrészt azért, hogy a két zenekar megalakulása ne vesszen a múlt ködébe, másrészt mert mindig akadnak – és akadjanak is! – új érdeklődők, talán ideje felfrissíteni a rájuk vonatkozó ismereteket! Ha időrendben haladunk, a cseh lányokkal kell kezdenünk. Andrea Konstankiewicz és Dorota Blahutová a brnói konzervatóriumban találkoztak, és 2000-ben megalapították a Tara Fukit, az egyesek szerint skandináv, másoknak japán hangzású névre hallgató csellóduót. Első albumukat egy évvel később vették fel. A Piosenki Do Snu lengyel nyelvű számai eredeti szerzemények, a különös nyelvválasztást pedig két dolog indokolja. Egyrészt az, hogy mindkét előadó családfájának van lengyel ága, másrészt pedig az, hogy Dorota Blahutová szerint a lengyel magán- és mássalhangzók lágyabbak, mint a csehek. Második lemezük, a Kapka 2003-ban, harmadik, az Auris (jelenése valami olyasmi, hogy Hallgasd figyelmesen!), amelyen tablától a pakisztáni kanjiráig „vendéghangszereket” is használnak, tavaly jelent meg. A dalok többnyire utazás közben, koncertközi szünetekben, éjszaka születtek, mindez a hallgatóban enyhe lebegésszerű érzést kelt, mintha a racionális és a tudattalan közti mezsgyén sétáltatnának. Melankolikus folkpop zenéjük különös, nagyon feminin költészet. Freud díványán sokat fekvő nyugat-európai kritikusaik ezt a furcsa, könnyed-szomorú hangulatot nem haboznak arra a konfliktushelyzetre visszavezetni, hogy hősnőink 1972-ben és 1975-ben születve gyerekkorukat a kommunizmusban töltötték, a poszt-kommunista évekre esett tinédzserkor, a jelenben pedig kapitalizmussal kell küzdeni vagy épp barátkozni. Lelkük rajta…

46

MUPA_2008_11.indd 46

2008.10.27. 19:56:08


pedig együtt maradt, és egy évvel később, 2004-ben megjelentették saját darabokat tartalmazó első lemezüket, amit idén követett a második. Csupa érzelmi hullámzás mindkét album, de a tangóval, szvinggel és északi dallamokkal kevert balkáni ritmusoktól robbanó férfienergiával telítődik. Saját bevallásuk szerint azt a dinamizmust, ami az ütősök hiánya ellenére is megvan a darabokban, nyállal, fújással, izzadsággal és rossz viccekkel lehet pótolni. • Tara Fuki

Körülbelül ilyen belemagyarázásnak gondolják az idén ötéves finn Sväng tagjai azt, ha őket a szájharmonika lehetőségeinek kiterjesztéséért dicsérik. Mert a helsinki Sibelius Akadémián létrejött szájharmonika-kvartett tagjai semmi mást nem akarnak, csak magukat és a nézőket szórakoztatni. Hogy ezt pont szájharmonikával teszik, ugyanolyan véletlen, mint az, hogy nevük svédül azt jelenti: megfordulni. A megalakulás egy vizsgának köszönhető, amelyen improvizációt és saját szerzeményeket kellett bemutatni Eero Turkkának, akiben akkor már motoszkált az ötlet: mi lenne, ha a valahogy összehozná román népzenét és a szájharmonikát. A gondolatot tanára,

a szájharmonikából Finnországban először doktori címet szerzett Jouko Kyhälä igen támogatta, sőt arra buzdította, hogy a darabot egyenesen szájharmonika-együttesre komponálja. És azonnal az akkor még csak leendő formáció tagja lett. Eero Grundström szintén az akadémia padjait koptatta, és nem volt nehéz rávenni, hogy csatlakozzon. Már csak egy basszusharmonikásra volt szükségük. Az első jelölt túl elfoglalt volt, a másodiknak tárcsázott, Pasi Leino, aki Raimo Sirkiä zenekaraiban már jelentős tapasztalatot szerzett, ráért, és kezdődhettek a próbák. A Román szvitből harmincperces kis kompozíció kerekedett, a vizsgáztatók elismerően bólogattak, a négy fiatalember

2009. december 9. 19:30 Fesztivál Színház Sväng (Finnország); Tara Fuki (Csehország)

Tagjai: Eero Turkka (kromatikus és diatonikus szájharmonika), Eero Grundström (kromatikus és diatonikus szájharmonika), Pasi Leino (basszus-szájharmonika), Jouko Kyhälä (harmonetta, kromatikus és diatonikus szájharmonika); Andrea Konstankiewicz (cselló, ének), Dorota Blahutová (cselló, ének)

47

MUPA_2008_11.indd 47

2008.10.27. 19:56:14


Mariza

A sors dala Vörös Eszter

A fado (ejtsd: fádu) – szokták mondani – maga a portugál lélek. Bár sok portugál kikéri magának ezt az általánosítást, mondván életfelfogásuk összehasonlíthatatlanul derűsebb e sajátos zene világánál. Egy biztos, a fado lett Portugália fő „zenei exportcikke” a huszadik század közepén. Pedig nem lehet rá táncolni, nem másznak olyan könnyen a fülünkbe a dallamai, mint akár az ugyancsak városi zeneként született tangóé. Talán pont ez a „távolságtartás” az, ami kíváncsivá teszi a más kultúrájú, melankóliára nyitott zeneszeretőket. A fado ugyanis leginkább egy szóra/kifejezésre/ lelkiállapotra épül, ez pedig a saudade, az egy szóban egyetlen nyelvre sem lefordítható fogalom, amely a hiányérzet, a vágyódás kifejezője. Ugyanerről énekelnek Brazíliában számtalan bossa novában és a Zöldfoki-szigeteki morna dalok (legismertebb megszólaltatójuk Cesaria Evora) is a sodade (ott így mondják) érzést adják vissza. S bár a saudade a portugál nyelvű kultúrkör sajátja, „valami hasonlót” mindenki érzett már az életben, s így ha nem is értjük a fadók szövegeit, a sokszor csontig hatoló énekhangok és dallamok mindenkiben felidéznek valami személyeset, valami hiányzót. A tradicionális fado ugyanis teátrálisnak ható előadásmódja és kicsit túlénekelt, hangos stílusa miatt nem anynyira könnyen befogadható egy avatatlan fülnek főleg a nyelv ismerete nélkül. Akiktől pedig a koncerttermekben külföldön – szerencsére itthon is sokszor – hallhatjuk a

portugál nemzeti zenét, mind fiatal, nyitott zenei ízlésű művészek, akik nem félnek a hagyományok továbbörökítését egy-egy új hanggal, stílussal elegyíteni. Mariza, a mozambiki származású énekesnő például nem riad vissza a jazztől vagy a bossa novától, vagy ott van Joana Amendoeira, az egyik legifjabb fadoénekesnő, aki például magyarországi szereplésein magyar dalokat „fadosít” – így énekelte el az Ünnepet, vagy akár a Ha én rózsa volnék-ot. Hatalmas tisztelet övezi (és életében is övezte) a fadokirálynő Amália Rodriguest, 1999-ben elhunyt fadoénekest és emlékét. Halála után három napos nemzeti gyászt rendeltek el. Az ő érdeme volt, hogy a fadót világszerte megismerték és megszerették, számos dalában nagy költők verseit énekelte meg. A fado „átmentése” a fiatal generáció ízlésvilágába nemcsak a portugálok nemzeti kötelessége, hanem legalább olyan fontos a világ zenei öröksége szempontjából. Modern fadoénekesek pedig szép számmal vannak. Mariza mellett, a fadokultúra egyik mai idolja Mísia (aki ugyancsak ismert a magyar közönség előtt), de nagyon népszerű az újító fiatalok közül Cristina Branco, Ana Moura, Carlos Carmo, Camané vagy Mafalda Arnauth. Az ő zenéjüket ismerve azonban akár meg is lepődhet a Portugáliába eljutó utazó, amikor Lisszabon egy-egy éttermében vagy kávéházában egy fadoelőadásba ütközik, nem is beszélve a stílus másik fővárosa, az északabbra fekvő Coimbra diákjainak koncertjeiről. Eredetére több magyarázat is létezik, mivel Portugália területén a történelem során sok nép megfordult, otthagyva zenei kultúrájának nyomait. Az egyik elképzelés szerint a fado (a szó a latin fatum, azaz sors szóból ered) alapját a mór dalok adják – a mór uralom több mint négyszáz évig határozta meg az ott élők sorsát. Mások szerint a Brazíliából érkező rabszolgák zenéje, a lundum a fado őse. Őket az 1800-as

48

MUPA_2008_11.indd 48

2008.10.27. 19:56:15


években hozták hosszú hajóutakon a liszszaboni kikötőbe, s így nemcsak a meszsziről visszatérő tengerészek gondjai-bajai, hanem a fekete rabszolgák távoli hazájuk iránt érzett honvágya is megszólalt az idők során átformálódott stílusú dalokban. Egy harmadik elmélet szerint a fado eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, abban is az úgynevezett cantigas de amigo, vagyis a „baráti dalok” formáig, amelyekben szerelemről énekeltek. Bármilyenek is a zenei gyökerek, egyet biztosan tudunk: a fado Lisszabonban alakult ki. Mégpedig annak akkori szegény negyedeiben: ma is Alfama és Bairro Alto városrészekben szól a legtöbb fadomuzsika. Férfiak és nők egyaránt éneklik a lisszaboni stílust; a fado legnagyobb korai alakja Maria Severa volt, akibe énekén keresztül beleszeretett egy gróf, s a szenvedélyes szerelem egyben elérte, hogy a munkások dala a felsőbb osztályok életébe is beszivárogjon. A lisszaboni (és a portói) fadót minden esetben éneklik, az énekes fekete sálban lép fel, és két hangszeren kísérik: klasszikus (spanyol), és a fadónak jellegzetes hangulatot

Határon innen és túl Napjaink egyik legnépszerűbb fado-énekese, Mariza háromévesen érkezett családjával együtt Mozambikból Lisszabonba. Saját éttermükben már gyermekként is fellépett és nagy rajongója, sőt követője lett Amalia Rodrigues énekesnőnek, a fado legnagyobb alakjának. Egy ideig a jazz- és a rockzene felé kalandozott el, de aztán visszatért a gyerekkori szenvedélyhez, a fadóhoz, „megfertőződve” a jazz és a bossa nova dallamaival, amelyeket gyakran ötvöz saját stílusa védjegyeként. Lenyűgöző személyisége és csodálatos hangja a világ legjobb koncerttermeinek közönségét hódította meg. Első sikerét első, 2001-ben kiadott albuma, a Fado em Mim hozta meg. Legújabb, Terra című, 2008-as lemezén már a fado határait feszegeti: angol, spanyol, kubai és brazil zenészekkel dolgozott együtt, hogy a fadóból kiindulva újat, sajátosat hozzon létre.

adó portugál gitáron (guitarra Portuguesa). A lisszaboni fado fő témáit a hétköznapi élet kisebb-nagyobb gondjai, apró történetei adták és adják ma is, s jellegzetes megénekelt téma volt a bikaviadal is. Ezeket még az 1968-ig tartó Salazar diktatúra sem tiltotta meg, szemben a kifejezetten tragikus, féltékenységről, olykor erőszakba torkolló szenvedélyekről szóló, véres témájú dalokkal. Kétszáz kilométerrel északra, az egykori főváros, Coimbra egyetemén a fado sorsa más irányba kanyarodott. Itt diákok kezdték el szerenádokon énekelni a többnyire szerelmi témájú dalokat, egyszerre több hangszer kíséretében, nagy fekete köpenyben. Ez mind a mai napig így van: a fado az egyetemi élet fontos eleme. A tanulóévektől való búcsú éjszakáján ma is estére összegyűlik a város apraja-nagyja az összes diák

mellett a legrégebbi templomnak helyet adó téren, és pontban éjfélkor a diákok belefognak az ismert dalokba. A fadodalokban ma is a szerelemről, társadalmi és egyéni problémákról énekelnek, gyakran a klasszikustól eltérő hangszerelésben, például hegedű vagy cselló kíséretében. És ahogy változik a világ és elmosódnak az egyes zenei formák és stílusok határai, úgy változik a fado is. De talán az összes stílus közül az egyik legerősebben kötődve a zenei hagyományokhoz, ezzel erősítve a „portugál lelket” is egyben. •

2008. december 14. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mariza

49

MUPA_2008_11.indd 49

2008.10.27. 23:23:49


Ez öröm napja

Cimbalomkarácsony Agócs Gergely

A szeretet ünnepe előtt pár nappal ad koncertet a Gipsy Cimbalom Band a Művészetek Palotájában. Ezen az estén az idén megjelent új lemezük, az Aven Shavale anyagát mutatják be, és egy régebbi, az ünnepkörhöz tartozó albumukról is válogatnak. – A Karácsonyi örömzene című lemezeteken a legnépszerűbb karácsonyi dalokat hallhatjuk kicsist jazzes, máshol inkább „népies” feldolgozásban. Miért pont a legismertebbeket válogattátok ki? – Az volt a célunk, hogy a „nagyközönség” az ismerős karácsonyi dallamokat hallhassa, de olyan hangvételben, ami örömet okoz, hogy a hallgatónak ne legyen az a „kötelezően eltávolító” ünnepélyes érzete. Bár az ünnepélyessége megvan, de inkább a derültség, a nyíltság, a kedvesség és a szeretet jön elő. Ez a zene nem teszi hivatalos megünneplés-szerűvé a karácsonyt, inkább spontán családi-baráti hangvétele van. A karácsonyi dalokat mi jó ürügynek tekintettük ahhoz, hogy örömzenéljünk, és ezért is lett a lemez címe Karácsonyi örömzene. Balogh Kálmán

– Miről szól a Gipsy Cimbalom Band? – A cigány cimbalomról. Ebben a bandában kiváló alkalom nyílik arra, hogy összefonjuk, és egy fonatban megmutassuk, milyen a cigány muzsikus, milyen a jazz-zenész, milyen a népzenész. Két-három évvel ezelőtt lezajlott egy elég jelentős tagváltás, három ember cserélődött le a zenekarban. A prímásunk vált ki először közülünk, másik két kolléga pedig hosszú időre kiment dolgozni az Egyesült Államokba. Major László prímás helyére a kiváló jazzhegedűs Frankie Látó került, aki sokáig Franciaországban élt, itt tanult a híres Grapelli-tanítvány Jean-Luc Pontynál. Frankie családi hátterét a cigányzenész miliő adja, bár édesapja szimfonikus zenekarban muzsikál, de cigánybandában kezdte a pályafutását. Kuti Sanyi barátunk helyébe György Misi került, aki szintén jazz-zenész, kiváló gitáros, de hosszú éveken keresztül muzsikált a Sirtos zenekarban is. Ennek révén buzukizni is tud, és magával hozta a Gipsy Cimbalom Band produkcióiba a szerb, illetve görög népzenében való jártasságát, valamint a jazz és a népzene egymásba oltásának anyanyelvi szintű készségét. Budai Sándor helyett, aki egy fantasztikus cigányprímás, egy fúvós érkezett a zenekarba, Bede Péter személyében. Ő szintén jazzmuzsikus, de egyben népzenét is játszik a Fanfara Complexa nevű zenekarban, ahol furulyás és szaxofonos minőségében sokat foglalkozott moldvai folklór dallamokkal. Úgy érzem, hogy most megújult, és az új kollégák révén friss erővel telt meg a zenekar.

– Milyen a „nem cigány” cimbalom? – Ha a Magyarországon ismert cimbalomról beszélünk, akkor e hangszer kultúrájának nagy mesterei, legalábbis ezek nagy többsége tényleg cigányzenész. Ha nem szűkítjük le erre a közép-délkelet-európai térségre, és a cimbalomcsalád összes tagját tekintjük, akkor Kínától az Egyesült Államokig, Görögországtól Finnországig kell látnunk ezt a hangszert. A cimbalomcsalád hangszereinél általában régies dallamjátékot, ritmizálást, esetleg a dallam díszítését látjuk, mint egyébként a régi, magyar népzenében is. Sok helyütt kemény hangzást adó faverőt, billegtető technikát alkalmaznak. A harmonikus, akkordikus játékmód egy újabb keletű technika, amit viszont a cigányzenészek fejlesztettek ki, és ehhez alakult ki a vattával körbetekert, lágyabb hangzást eredményező „modern” cimbalomverő is. Így, a ma már klasszikusnak mondható magyar cigányzenekari hangzásban a cimbalom bele tud bújni a brácsával és a bőgővel egységet alkotó kíséret szerepbe, a dallamjáték a hegedű, vagy a különféle fúvós hangszerek feladata marad. A magyar, román, szlovák és morva cigányzenészek hihetetlen magas színvonalú zeneiséget fejlesztettek ki a cimbalomjátékban. Én a saját zenekarommal is ennek a művészetnek, ennek a műveltségnek az értékeit kívánom felmutatni és terjeszteni. •

2008. december 21. 19:30 Fesztivál Színház Ez öröm napja – Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band

Tagjai: Balogh Kálmán (cimbalom), Kovács Ferenc (hegedű, trombita), Bede Péter (tenorszaxofon), Frankie Látó (hegedű), György Mihály (gitár), Novák Csaba (nagybőgő) Km.: Szalóki Ági, Balogh Gusztáv (ének), Pusztai Gábor (ütőhangszerek)

50

MUPA_2008_11.indd 50

2008.10.27. 23:23:49


Ha programot keresel...

mozi mozi koncert

sport

színház színház

gyerekrovat gyerekrova

tv tv

kiállítás MUPA_2008_11.indd 51

fesztivál fesztivá rádió

51

2008.10.27. 23:23:50


Budapest Bár

Dalból van a lelkük Rick Zsófi

Jól csengő név, alliterál. A magyar alternatív és underground zenei élet nagyágyúit felvonultató Budapest Bár egy éve indult hódító útjára, és szinte azonnal „kultzenekarrá” vált. Eddig egy lemezük jelent meg, de már készülnek a következőre. Sőt, a sok budapesti helyszín után az ősszel vidéki turnéra is indulnak. Frenk, Keleti András, Kiss Tibi, Kollár–Klemencz László, Lovasi András, Németh Juci, Rutkai Bori, Szalóki Ági, Szűcs Krisztián. A kortárs könnyűzene meghatározó tagjai, akik Farkas Róbert felkérésére a legnagyobb örömmel mondtak igent. Persze ismerték már egymást, de sokan még sosem zenéltek együtt, a közönség sem láthatta őket egyszerre egy színpadon. A zenekar új stílust teremtett. A projektet Farkas Róbert, a Besh o drom egykori tagja, a Romano Drom és a Kistehén Tánczenekar jelenlegi hegedűse, illetve harmonikása találta ki. Zenésztársaival (Farkas Mihály, Ötvös Károly, Farkas Richárd) régi, ötven, hatvan, hetven évvel ezelőtti slágerekbe ágyazták a cigányzenét, a jazzt és az elektronikus zenét. Ízléssel és finoman. De mondhatnánk fordítva is: a cigányzenei hagyományokra húzták rá a régi dalokat. Teljesen mindegy, honnan közelítünk, annyira homogén az egész. Telitalálat. Jól áll a daloknak a minimál hangszerelés: Horváth Jenő, Fényes Szabolcs, Buday Dénes, Eisemann Mihály, DeFries Károly és Polgár Tibor régi nagy vonóstengerei helyett egy szál hegedű, harmonika vagy cimbalom szól.

Az énekesek maguk választották ki dalaikat: van-e, mi többet elárul egy előadóról, mint az, hogy mit szeretne megosztani a közönséggel? Ők maguk sem gondolták, hogy ekkora siker lesz. Aztán amikor megvolt a premier a Katona József Színházban, alig akarták hazaengedni őket. „Mindenképpen színházban szerettük volna a lemezbemutatót – mondja Gáncs Andrea producer –, mert úgy gondoltuk, ez olyan koncert, ahol ülnie kell a közönségnek. Intim az egész helyzet: a dalokhoz kapcsolódva vetítések mennek a háttérben, az énekesek végig a színpadon vannak, asztaloknál ülnek, hallgatják egymást, éppen, ahogyan egy bárban. Adogatják egymásnak a dalokat. Kicsit féltünk is attól, hogyan fog ez működni a nyári fesztiválokon, ahol nincs díszlet, csak a vetítés, nem lehet annyira játszani a fényekkel, és koncertszerűen váltják egymást az emberek a színpadon. A VOLT-on jártunk először, ahol legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre őrjöngtek a fiatalok egy óriási sátorban. És ugyanez történt a veszprémi Utcazene Fesztiválon, majd később a Szigeten is. Álmunkban sem gondoltuk volna,

hogy a Hajmási Péter, Hajmási Pál attól, hogy egy ilyen furcsa kontextusba kerül, megőrjíti a közönséget. Még azokat is, akik elhatárolódnak az operett műfajától. Generációkat hoz össze a Budapest Bár. Elöl táncolnak a fiatalok, hátul ülnek az idősebbek. Nem ritka, hogy az unoka hozza a nagyszülőket. És mindenki ismeri a dalokat.” A koncert különleges élmény, tulajdonképpen időutazás a jelenbe. A kilenc énekes és a négy zenész nem akar visszanézni. Nincs nosztalgiaérzet. Nem játsszák el a dalokat, „csak” eléneklik, magukon átszűrve. Ki-ki a maga módján: szelíden, bájosan, kicsit flegmán, szeleburdin. Más műfajból érkeztek, talán épp ezért ennyire élvezetes nekik is. Mert ez látszik. Komoly játék a dalokkal. •

2008. november 6. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Budapest Bár – Dalok a múltból

Km.: Frenk (Hiperkarma), Keleti András (Colorstar), Kiss Tibor (Quimby), Kollár-Klemencz László (Kistehén Tánczenekar), Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag), Németh Juci (ex-Anima Sound System, NemJuci), Ruttkai Bori (Specko Jedno), Szalóki Ági, Szűcs Krisztián (HS7), Budapest Bár zenekar (tagjai: Farkas Róbert/ hegedű, gitár, Farkas Mihály/ cimbalom, Ökrös Károly/harmonika, zongora, Farkas Richárd/nagybőgő) Rend.: Böhm György

52

MUPA_2008_11.indd 52

2008.10.27. 23:23:50


Best of Webber

Webber 60 Zöldi Gergely

Webbert lehet szeretni vagy nem szeretni, viszont szinte biztos, hogy mindenhol ismerik nevét, ahol egyáltalán létezik zenés színjátszás. Budapesti „otthona”, a Madách Színház rendez neki születésnapi gálát a Művészetek Palotájában. A zenész famíliából származó Webber gyerekkorában befogta a fülét, ha a többi gyerek „muzsikált”, ő maga viszont már egészen fiatalon komponálni kezdett. Első műveit bátyjával és nagynénjével adta elő saját játékszínházában. Tizenhét évesen írta első fontosabb darabját szerzőtársával, Tim Rice-szal The Likes Of Us címmel, ez azonban még nem került színre. Ezután popdalokat írt a szerzőpáros, majd a Colet Court fiúiskola kérésére megszületett az első ma is ismert darab, a József és a színes, szélesvásznú álomkabát. Eredetileg kantáta volt a mű, és számos zenei műfajból és stílusból merített ihletet – majd az újabb és újabb felújítások során terebélyesedett és vált színházszerűbbé. A Jézus Krisztus Szupersztár aztán meghozta az egyértelmű sikert. A Jézus utolsó napjait témájául vevő, vagyis kissé merész rockopera zenei világa egyértelműen tük-

rözi a hetvenes évek elejének stílusjegyeit, s ma is kiváló darab. A Wodehouse regényeiből készült következő musical, a Jeeves bukás lett, s csupán 1996-os felújításakor, komoly átdolgozást követően nyerte el végleges, sikeresebb formáját. Az utolsó Rice-együttműködés, az Evita azonban megint telibe talált. Az Eva Peron argentin diktátorné életéről szóló darab tíz évig ment a West Enden, főszerepe musical-színésznők álma volt. Ez volt az első Webber-mű, amely Magyarországon is hatalmas színpadi siker lett, hála a Rock Színház 1980-as bemutatójának, illetve Kováts Kriszta, majd Malek Andrea alakításának. A Macskákat már szinte a londoni bemutatóval egyidőben mutatta be a Madách Színház, s ezzel gyakorlatilag beköltözött Budapestre a Broadway-típusú musicaljátszás. Haumann Péter, Almási Éva, Tímár Béla, Gyabronka József, Hűvösvölgyi Ildikó,

Bencze Ilona – a Madách prózai társulata sokak szerint a londoni énekes színészeket is lepipálta. Nem csoda, hogy Webber ettől kezdve szívesen adta műveit az Erzsébet körúti teátrumnak: bemutatták a Józsefet, Paudits Bélával a címszerepben, majd jött A szerelem arcai, Webber 1989-es kamaramusicalje. A legnagyobb siker azonban vitathatatlanul az 1986-os Az operaház fantomja, ami levehetetlennek bizonyult Londonban és New Yorkban egyaránt – és a Madáchban is pillanatok alatt legendává vált. A Madáchban mutatkozott be a magyar közönségnek egy kevésbé ismert Webber-darab is, a 2000-es születésű Volt egyszer egy csapat. Közben persze született számos mű, amely nem volt még látható hazai színházban: a vonatokról szóló mese, az 1984-es Starlight Express, a lenyűgöző látvány- és zenei világú Sunset Boulevard, majd a kevésbé sikeres Whistle Down the Wind és a Woman in White – hogy a Requiemet és az énekes, illetve táncos egyfelvonásosból álló Song and Dance-et el ne felejtsük. Van tehát miből meríteni a gálára, melyen a színészekből és popelőadókból álló társulat a leghíresebb Webber-dalokkal köszönti a hatvanéves szerzőt. • 2008. november 15. és 16. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Best of Webber” 60 éves Andrew Lloyd Webber

Km.: Adagio Együttes, Feke Pál, Fonyó Barbara, Gallusz Nikolett, Gáspár László, Krassy Renáta, Ladinek Judit, Magyar Bálint, Mahó Andrea, Nagy Sándor, Polyák Lilla, Posta Victor, Puskás Péter, Rúzsa Magdi, Sáfár Mónika, Sasvári Sándor, Serbán Attila, Szente Vajk, Szulák Andrea, Wégner Judit, Zsédenyi Adrienn és sokan mások Rend.: Szirtes Tamás

53

MUPA_2008_11.indd 53

2008.10.27. 23:23:50


Dionne Warwick

Amiért é(nek)lünk Zipernovszky Kornél

A világ egyik legismertebb soul, gospel és R&B énekesnője, az ötszörös Grammydíjas Dionne Warwick először lép fel Magyarországon. Számíthatunk olyan régi sikerekre a koncerten, mint az I’ll Never Fall In Love Again, de azért a Why We Sing című új lemez anyagát is bemutatja.

lemezalbum szerepel, a Don’t Make Me Over-től a mindent lepipáló I’ll Never Fall In Love Again-ig. A következő kiemelkedő állomás a Do You Know The Way To San Jose, erre kapott életében először Grammy-díjat. Volt egy szerencsés körülmény, ami az európai ismertségét is nagyban elősegítette. 1963-ban meghívta vendégelőadónak az Olympiába Marlene Dietrichet: szem nem maradt szárazon. Egy párizsi kritika megjegyezte, hogy Warwick hangja olyan, mint az orgona, fúgát lehet rá komponálni. Filmzenék külön népszerűségre is szert tettek előadásában, az Alfie főtémáját az 1967-es, majd a 2000-es Oscar-gálán is elénekelte. Már ’69-ben filmszerepet kapott, Hollywood azóta főleg tévéműsorokban épít Warwick töretlen népszerűségére. A We Are The World és a Live Aid sztárjaként itthon is sokat lehetett hallani róla. Grammydíjai számát 1985-ben az AIDS-kutatásra fordított That’s What Friends Are For című világsláger után szaporította tovább, ezt is Bacharach komponálta, „Dionne barátainak” névsora is igen tekintélyes: Elton John, Gladys Knight, Stevie Wonder és mások.

A lemez akár művészi hitvallásként is felfogható, Warwick előre és vissza is tekint. A Jesus Loves Me-t hatévesen (!) már együtt énekelte a felnőtt hívekkel a newarki metodista templomban. A Rise, Shine… pedig a gyerekkori gospel kórus repertoárjából való. Dionne nővérét, Dee Dee Warrickot is meghívta, hogy együtt megmutassák: Why We Sing. Nem elírás történt, Dionne-nak is ez a családi neve, csak első szólólemezén hibásan írták a nevét. Sebaj! – legyintett, és megtartotta. A családi fotóként is értelmezhető albumon feltűnik David Elliott, Dionne egyik fia, a Seven című duettben, másik fia pedig producerként közreműködik.

Dionne sohasem titkolta korát: 1940-ben született. A templomban édesanyja mellett néha szólóban is kiállhatott. Már zenei főiskolára járt, amikor Burt Bacharach hallotta közreműködőként egy vokálban és rögtön felkérte. Egy lemezcég Dionne-nak azonnal szerződést ajánlott – Bacharachnak nem. Ez volt a kezdete a termékeny és sikerekben gazdag évtizednek, amellyel végül Bacharach és szerzőtársa, Hal David sem jártak rosszul. Bacharach a Time című hetilapnak úgy nyilatkozott, hogy Warwick érzelmi töltete mindig óriási, képtelen „csak” leénekelni a kottát. A korszak zárultával a számvetésben harminc nagy sláger és majdnem húsz

A kilencvenes években Warwick új zenei világot fedezett fel magának. Az Aquarela Do Brasil c. lemeze óta Brazíliát annyira megszerette, hogy még házat is építtetett ott. Karácsonyi albuma viszont határozottan jazzesre sikerült. Az évek során Warwick számtalan elismerésben részesült. Fáradhatatlan attitűdjét jellemzi kedvenc mondása: „Most akkor jöhet az Oscar, a Tony és az Emmy!” •

2008. november 20. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Dionne Warwick

54

MUPA_2008_11.indd 54

2008.10.27. 23:23:51


Karácsonyi ének – a cappella ünnep

Emberi hangon Matisz László

A karácsony sokakban ambivalens gondolatokat kelt manapság. Talán az egész nyugatinak mondott civilizációban, talán csak mifelénk túl sok az, ami az ünnepkör szokásait, megítélését, mindenütt jelenlévő díszleteit, dekorációit, ezáltal megélését befolyásolhatja. A téli napforduló, a legnagyobb keresztény ünnep, a „csendes éj” családias meghittsége, valamint a decemberre hatványozottan érvényes fogyasztói lét és az ezzel járó stressz egyaránt azonosítható a jeles napokkal. Nos, a kissé zavaros viszonyulást az Európában tradicionális karácsonyi koncertek oldhatják fel, amelyek az évnek ebben az időszakában boldog szigetet jelentenek a valóságban, és előkészíthetik az ünnepi ráhangolódást. A kiművelt emberi énekhang, és annak legkedveltebb formája, a dal ugyani jó (talán legjobb) értelmezhetőségéből adódóan nagyon erős, érzelmekre ható, és szinte bármely műfajban megtalál-

Velvet Voices

ható örök forma. A történeteket, balladákat, meséket, vicceket hordozó, az eszmékről, ideológiákról vagy vágyakról szóló dalok, a nosztalgikus, a dicsőítő vagy kesergő énekek is az érzelmekre apellálnak, pontosabban érzelmi alapon metakommunikálnak. Vagyis a régi, hosszú életű daloknak egyetlen titka lehet: a valódi, minden korban érvényes emberi érzelem előhívása. A dal azért tudja ezt nagyobb hatásfokkal elérni,

mert közvetlenebb, személyesebb, mint bármely más forma; és mert az absztrakt érzékiséggel szemben a humán érzékiség iránti fogékonyságunk nyilvánvalóan erősebb. A zenei metakommunikáció sokkal világosabb az emberi énekhang által, mint bármilyen hangszeren eljátszva. A karácsonyi ünnepkör zenei repertoárja általánosságban a szelídség, a meghittség, a szeretet hangjait szólaltatja meg – függetlenül attól, hogy a zene eredetileg világi, keresztény vagy népi kultúra része. A december 20-i koncert meglehetősen változatosnak ígérkezik. Sokféle műfajt, irányzatot képviselő formáció, számszerűen négy énekegyüttes cserélődik (keveredik?) majd a színpadon, közös nevezőjük, hogy az elmúlt években mindannyian készítettek tematikus karácsonyi lemezt. Közöttük, itthon talán a legismertebb a Four Fathers, mely önmagában is rendkívül változatos repertoárral büszkélkedne: a 20as, 30-as évek amerikai zenéjétől, világslágerek, magyar slágerek feldolgozásain át, a spirituálékig szinte mindent énekel. A szegedi Fool Moon magyar slágerfeldolgozásain kívül angol, olasz és francia nyelven is énekel, például olyan előadók szerzeményeit, mint Eric Clapton, Paul Simon és Sting. Az UniCum Laude repertoárját főleg ritkán hallható, különleges darabok alkotják, köztük a reneszánsz egyházzene és a madrigálok legszebbjei, csakúgy, mint a modern hangzásokra törekvő kortárs zene különlegességei. Az Ausztriából érkező hölgykvartett, a Velvet Voices elsősorban a klasszikus jazz szvingkorszakának saját átiratú örökzöldjeit énekli. •

2008. december 20. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Karácsonyi ének – a cappella ünnep

Km.: Four Fathers, a Fool Moon, Unicum Laude, Velvet Voices

55

MUPA_2008_11.indd 55

2008.10.27. 23:23:52


Ricardo Salsa Club

Salsero Ricardo és az ő klubja Zipernovszky Kornél

A legnagyobb magyarországi salsaegyüttes, a tizenhárom tagú Ricardo Salsa Club lép pódiumra a Fesztivál Színházban. A latin jazz rajongóinak kihagyhatatlan csemege lesz ez a koncert, és ha valaki tánczenére vágyik, az is jó helyre jön.

A Müpában nem olyan rég megtörtént, hogy egy emberként táncra perdült a közönség: az ellenállhatatlan Dee Dee Bridgewater énekesnő érte ezt el afrikai zenéjével. Az RSC tagjai is valami hasonlóra készülnek, és ez a Palota magyar fellépői közül először nekik sikerülhet, de latin tűzzel fognak begyújtani. A Ricardo ugyanis Révész Richárd zongorista művészneve, ő vezeti a parádés együttest, amelyik olyan hamisítatlan közép-amerikai zenét játszik, hogy azt meg sem lehet különböztetni az „eredetitől”. Honlapjukon is olvasható egy kubai rajongó véleménye erről. A salsa persze nem csak egyetlen dolgot jelöl, több autentikus változata ismert, és többféle hatást olvasztott magába a huszadik század eleje óta. A szó egyébként azt jelenti: szósz, keverék, ízesítő. Puerto Ricóban a nemzeti kultúra részének

tartják, de nem csak ott: manapság a salsaritmus, a hangszer-összeállítás és a tánc leginkább egy jellegzetes, sokfelé átélhető életérzésben ragadható meg. A Magyarországon is érezhető divat sokadik reneszánsza a salsának. Idén már húsz éve, hogy a Salsa (The Motion Picture) című hollywoodi zenés-táncos film újabb divatot szült. De addigra már a legnagyobb észak-amerikai jazzfesztiválok is tombolva ünnepelték a Puerto Ricóból származó Tito Puentét, a havannai születésű Mongo Santamariát vagy a filmben hozzájuk hasonlóan szerepet kapott kubai Celia Cruzt és a többi salserót. A közép-amerikai és latin ritmusok visszahozták a jazzbe, ami a szvingkorszak végén

eltűnt: a táncolható és igényes zenét. De éppen a Révészhez hasonlóan klasszikusan képzett zenekari tagok példája mutatja, hogy a feszes ritmushoz, a szigorúan betartandó kiállásokhoz, a fúvos szekció fényes harmóniáihoz és az elképesztő ütősbravúrokhoz nem elég a lelkesedés, egy ilyen produkciót az utolsó részletig rengeteg munkával kell felépíteni. Révész a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszakának elvégzése után olyanok mellett szerzett rutint, mint Lee Harper trombitás, akivel a Budapest Jazz Orchestrában dolgozott együtt, a felejthetetlen Pege Aladár, akivel sokat turnézott, vagy a latin zenék nagy rajongója, Gerendás Péter és a színész-énekesnő Malek Andrea. Szerzői lemezének tekinthető a 2007-ben megjelent Escucha mi Ritmo című anyag, az RSC bemutatkozó albuma. A zenekar tekintélyes névsora a koncerten kiegészül két ütőhangszeres szólistával. Szendi Gábor mellett fellép a magyar-kolumbiai Shango Dely, aki nem más, mint a legendás Dely István kongás fia, aki csodagyerekként indult, majd Santana és más sztárok mellett vált híressé. •

2008. november 1. 20:00 Fesztivál Színház Ricardo Salsa Club

Tagjai: Révész Richárd (zongora), Figura Melinda, Veres Mónika, Nagy László (ének), Vermes Gábor (basszusgitár), Kaszás Péter (dob, timbales), Pusztai Csaba (bongó), Kovács Tamás (konga), Kollmann Gábor (szaxofon), Csejtey Ákos (fuvola, szaxofon), Tompa Ákos, Hámori János (trombita), Almási Attila (harsona) Km.: Szendi Gábor, Shango Dely (ütőhangszerek)

56

MUPA_2008_11.indd 56

2008.10.27. 23:23:52


Lírai szerzemények két felvonásban

Ákos 40 Martos Frida

Ákos, az énekes, zeneszerző, szövegíró, költő, alkalmi színész és kliprendező az idén negyvenesztendős. A sokarcú, szenvedélyes művész húsz éve tartó, töretlen sikere külön fejezet a magyar dal történetében. Akusztikus zenekarával két évtized szerzeményeiből játszik átfogó válogatást azon az országjáró turnén, amelynek záróelőadását a Művészetek Palotájában rendezik november 28-án. – Az idei előadásokon jobbára kamarazenekar, helyenként csak zongora kíséri. A telt házas stadionok után furcsa lehet ilyen közegben játszani. – Önironikus, a húszéves pályát átfogó műsor az idei, ismert és nagyon ritkán játszott dalokkal, sztorikkal. Ilyen közvetlen hangvételű előadásunk még nem volt, ez a program színházakban, koncerttermekben érzi otthon magát. Nem hiányoznak a monumentális színpadok: a zenekar igazán élvezi az emberléptékű muzsikálást, és nagyon jó érzés, hogy két dal között akár egy történetet is elmondhat az ember, ha olyan a hangulat. Az idei hangszerelés sok olyan embert is megfogott, akiket korábban elriasztottak a rock-külsőségek.

– A turné eddigi előadásai mindenütt telt házzal mentek, most az arénakoncertek előtt beszélgetünk. Milyenek az eddigi visszajelzések? – A színházi előadásoknak hihetetlen hangulata és sikere volt, kicsit izgulok is, hogyan fog hatni ez a repertoár a nagyobb koncerttermekben. Arra hívjuk az érdeklődőket, hogy kívül-belül ünneplőbe öltözzenek, és valóban ünneppé tette a közönség az eddigi előadásokat. Sok sikert megéltem már, de a legszebb pillanat mindig az,

amikor egy dal után hosszú másodpercekig nem csattan fel a taps, katartikus csönd üli meg a nézőteret. Az idei koncerteken ez gyakoribb eset, mint eddig bármikor. Ez számomra többet ér, mint sok zajos siker.

– Ezt megerősíthetem, ez a sajátos humorú, elegáns előadás bővelkedik katartikus pillanatokban, szinte új értelmet kapnak a régi dalok. Kik a zenésztársai? – Nagy öröm, hogy sikerült megnyernem Dorozsmai Pétert, hogy újra velem muzsikáljon a jubileumi turnén, az ő dobolása szinte védjegye az előadásnak. Rengeteget tanultam tőle, csaknem húsz albumot rögzítettem a stúdiójában. Szintén régi harcostársam Samu, ő másfél évtizede bőgősként és basszusgitárosként állandó tagja a különböző felállású zenekaraimnak. Kékkői Zalán gitározik és ütőhangszeren játszik, Szakos Krisztián billentyűs hangszereken és akusztikus gitáron zenél, a hangszerelések nagy részéért is ő felel. A zenekar új tagja Czomba Imre, vele a Nemzeti Színházban dolgoztam együtt, a koncert igazi főszereplője az ő zongorajátéka, de a tangóharmonikát is ő szólaltatja meg.

– Az előadás során az idén megjelent Krúdy-hangoskönyv anyagából is hallhat majd részleteket a publikum a Müpában?

– Nem, a koncertektől ez idegen lenne, de több helyen jártam már a Krúdy-felolvasóest anyagával, az Andante Borpatikában idén decemberben több előadás is lesz belőle. Szigethy Gábor irodalomtörténészszel, aki a dupla CD rendezője volt, később egy Latinovits-estet tervezünk létrehozni, azzal is szívesen járnám az országot. Egyelőre lelkesen készülök a 2008-as jubileumi koncertsorozat záró előadására, büszke vagyok, hogy a Müpában játszhatunk, ide nézőként is sok élmény köt, elég talán, ha régi, nagy kedvencem, Suzanne Vega koncertjét említem, vagy Berecz András barátom estjeit. Már a nyitás előtt bejárhattam a házat, lenyűgözött az épület és régóta várom, hogy a Palotába illő műsorunk legyen. Az itteni előadást képben és hangban is megörökítjük, erre aligha találhatnánk megfelelőbb és szebb helyszínt. •

2008. november 28. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Ákos 40 – jubileumi exkluzív dalest Lírai szerzemények két felvonásban

57

MUPA_2008_11.indd 57

2008.10.27. 23:23:54


Seherezádé

Tisztaság és erotika Garancsi Ágnes

Ismét a Fesztivál Színházban látható Markó Iván fiatal táncosokból álló társulata, a Magyar Fesztivál Balett új estje, amelyen két koreográfiájukat, az Angyalok üzenetét és a most elkészült Seherezádé című darabot mutatják be. Az új előadáshoz kiválasztott zenei felvétel, Rimszkij-Korszakov művének elképesztő ereje, dinamikája és szenvedélye lenyűgözte az alkotókat. „Hihetetlenül mai, hihetetlenül örökkévaló” – mondja Markó Iván a Valerij Gergijev vezényelte zenekar munkájáról. – Miért éppen ez a két darab látható új estjükön? – Az Angyalok üzenete című koreográfiánk a társulat tízéves jubileumára készült. Azért tartottam szerencsésnek egy estén előadni legújabb darabunkkal, a Seherezádéval, mert a kettő épp kontrasztja egymásnak: míg az egyik a légiességről, tisztaságról, könnyedségről szól, a másikban a szenvedélyen és az erotikán van a hangsúly.

– A Seherezádé próbái a nyár végén kezdődtek el. Mióta készült erre a koreográfiára? – A Balettintézetbe jártam még, amikor az Operaházban láttam Harangozó Gyula Seherezádéját. Nagyon szerettem a zenéjét és a művészeket is, akik táncolták. Egyrészt teljesen eltért a mi előadásunktól, ugyanakkor mégsem volt teljesen más. Lassan, naponta ismétlődő gyakorlatokkal érjük el, hogy a táncosok a megfelelő érzékenységgel, szenvedéllyel, érzelmi töltettel álljanak ott a próbán. Ezek a gyakorlatok olyanok, mint egy vitamininjekció, amit minden nap be kell nekik adni. Csak ezután jöhet a koreográfia. Sosem kezdem el a munkát, amíg gondolatban nem vagyok készen az előadás egészével, tehát a világítással, jelmezekkel, díszlettel együtt elképzelve a táncot. Azután, mint egy úri szabó, rá-

juk illesztem az egészet. Nem adok rájuk olyasmit, ami nem illik hozzájuk. A személyiségükből, adottságaikból áradó világra építem a végleges koreográfiát. Azok a szólistáink szerepelnek az előadásban – Nyári Gábor, Misáczi Mónika és Issovits István –, akik tíz éve a társulatnál vannak, és minden fontos produkcióban táncoltak már. Mellettük a tizenkilenc fős kar látható. Erős és erotikus jelenetekre lehet számítani, de anélkül, hogy bármi direkt szerepelne a koreográfiában, hiszen két férfi és egy nő szerelmi viszonya páncélba felöltözve is erotikus lenne.

– Ha valaki az Ezeregyéjszaka meséire gondol, nem biztos, hogy rögtön a szerelem útvesztői jutnak eszébe. – Valóban, itt nem a keleti hangulat a meghatározó, amire Seherezádé nevének említésére gondolhatnánk, hiszen az orosz zeneszerző művének sem ez a fő iránya. Amikor először meghallgattam, csak arra tudtam gondolni: félelmetes. Úgy éreztük, nem szabad a felvételekhez nyúlnunk egy ujjal sem, mert annyira tapad egymásra minden tétel, és olyan nagyszerű az egész. Zseniális, amit a karmester kihozott a zenekarából. Az eredeti dramaturgia helyett a mában indulunk, majd visszatérünk a múltba, és a végén ismét a jelenben talál-

juk magunkat. Egy női darab ez, amely a titokzatos főszereplő vágyairól, érzelmeiről, szexualitásáról, útkereséséről szól. Egy olyan nőről, aki szép, fiatal, de mégsem boldog, mert nem találja meg egyetlen férfiban azt, amit keres.

Magyar Fesztivál Balett A Magyar Fesztivál Balett társulata tizenkét éve működik Markó Iván vezetése alatt. Markó Jeruzsálem mellett Bécsben, Párizsban és Sydneyben is dolgozott koreográfusként, de a legnagyobb hatással Maurice Béjart brüsszeli társulatánál eltöltött évek (1972–1979) voltak rá. A Győri Balett 1979-es alapítása után a Magyar Fesztivál Balett a második általa létrehozott hazai társulat. Jellemzően olyan produkciókat mutatnak be (A dzsungel, Menyegző, Bolero, József és testvérei, A bosszú, Romantiáda, Siratófalak), amelyben a klasszikus balett és zene mellett valamely népcsoport (balkáni, arab, zsidó, egyiptomi vagy akár dél-amerikai) sajátos kultúrájának művészi elemeit is van lehetőségük megjeleníteni. Az itthoni közönségsikerek után – manapság a Művészetek Palotájában láthatóak leggyakrabban előadásaik – a társulat már számos országban, Ausztriában, Franciaországban, Mexikóban, Németországban, Portugáliában és Olaszországban lépett föl nagy sikerrel. Legutóbbi előadásukat, melyet Markó Keveházi Gáborral közösen koreografált a Magyar Fesztivál Balett és a Magyar Nemzeti Balett társulata számára, a Beethoven IX. szimfóniájára készült Emberi Himnuszt 2006 tavaszán mutatták be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, s azóta több mint húsz alkalommal léptek fel vele a Művészetek Palotájában. Az intézmény történetében az Emberi Himnusz volt az első saját táncprodukció, sikerét a külföldi meghívások, köztük a 2007-es sanghaji vendégszereplés is jelzi.

58

MUPA_2008_11.indd 58

2008.10.27. 23:23:54


– Milyen férfiak vonzzák Seherezádét? – Két szélsőségről van szó, mert azt tapasztaltam, hogy két végletre vágynak a mai nők is, és természetesen általában nem találják meg egy személyben. A kétféle férfi közül az egyik hatalmas, erős, a másik játékosabb, fiatalosabb, akivel a nő azt tehet, amit csak akar. A nők és a férfiak egyaránt szeretnek uralkodni, ezért sem könnyű manapság véget vetni a magánynak. Ez a mai helyzetre különösen igaz. A női szabadság jegyében Seherezádé a darab egy pontján fellázítja társnőit. Ezzel a jelenettel arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy az egyenjogúság kérdése még ma is aktuális, amikor azt hinnénk, hogy erről már nem is kellene beszélni. Már annyi férfidarabot csináltam, szerettem volna most a másik oldallal is foglalkozni.

– Miért épp most jött el ennek az ideje? – Van a lelkemben egy bőrönd, amiben van egyszerre körülbelül ötven darab, és amelyik meg akar születni, ki akar jönni, azt megcsinálom. Ez nem tudatos. Érzelmi, pszichológiai okok határozzák meg, hogy melyik valósul meg. A Seherezádénál a kiváltó ok, hogy úgy éreztem, meg kell mutatni a nőknek, hogy milyenek a lehetőségeik. Szerettem volna, ha feltérképezzük, a mi gondolat- és látványvilágunkban ez hogyan képzelhető el.

– Ha már a látványnál tartunk, ismét Székely László a díszlettervező, akivel már a Magyar Fesztivál Balett több produkciójában dolgozott együtt. Ezúttal mit gondoltak ki? – A díszlet is magában foglalja a múltat és jelent, izgalmas, szín- és formavilágában is erőteljes látvány. Az utolsó jelenethez pedig igyekeztünk egy igazán megrendítő élményt szerezni a közönségnek, szintén a díszlet segítségével.

– Elárulja a végső következtetést? Választanunk kell, lemondani a vágyainkról? – A végkifejlet ennél sokkal drámaibb. Létünknek egy lényege van – s e szempontból mindegy, férfiakról vagy nőkről beszélünk –, mégpedig az, hogy egyetlen valódi tulajdonunk van, ami fölött rendelkezhetünk: saját magunk. Ennek tudatában életünk alakulása, amennyire befolyásolni tudjuk, azon múlik, hogy le tudjuk-e győzni ma-

gunkat. A környezet, a genetika, a sors, a körülmények – ezek mind nem számítanak e szempontból. Aki önmagát le tudja győzni, az mással szemben sem tud veszíteni. Uralkodni magunk felett, ismerni saját lényünket – ez a legfontosabb eszközünk az életben, hogy megálljuk a helyünket. Maga a küzdés, a folyamat, amivel kihozzuk magunkból a maximumot, nagyon lényeges része az életnek. Ehhez kell, hogy az ember képes legyen önmagát legyőzni, de ez a legnehezebb. Nehezebb, mint egy külső ellenséggel szemben. Több erő, gondolat, segítség kell hozzá.

2008. november 29., 30., december 1., 2. 20:00 Fesztivál Színház Angyalok üzenete / Seherezádé a Magyar Fesztivál Balett előadása

– Egyszer azt mondta: ezt a küzdelmet, a saját magunkkal szembeni harcot egy életen át kell folytatni.

I. Angyalok üzenete – Felújítás Km.: Loósz Krisztina, Nyári Gábor, Szőke Renáta, Issovits István, Kiss Krisztián Tánckar: Krenyác Éva, Csernyi Mariann, Csizmadia Katalin, Stetina Szonja, Szlizs Tamara, Goszton Petra, Házi Tamás, Hegedűs Imre Zene: Johann Sebastian Bach Jelmez: Pilinyi Márta Kor.-rend.: Markó Iván

– Nekem Isten segít, vele kötöttem szövetséget még nagyon régen, ami a mai napig tart. Más segítségem nincsen, de mellette nincs is szükségem rá. Nagy ára van, hiszen ha az ember vele szövetkezett, akkor nincs határ. Bármit teszel, az mindig kevés. Tízszer túlteszel magadon, és még mindig sehol nem vagy. Egy kihívás, aminek soha nincs vége. •

II. Seherezádé (16 éven felülieknek) Km.: Juracsek Júlia / Szőke Renáta (Seherezádé), Issovits István / Seffer Balázs (Vezír), Nyári Gábor / Szigeti Gábor (Arany rabszolga) Zene: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Díszlet: Székely László Jelmez: Pilinyi Márta Kor.-rend.: Markó Iván

59

MUPA_2008_11.indd 59

2008.10.27. 23:23:54


Agnes Denes

Demeter köztünk jár Szanyi Erika

Szeptember 22. az Autómentes Világnap. Az Európai Unió által kezdeményezett „ünnepnap” csupán bő tízéves múltra tekinthet vissza, célja pedig az, hogy felhívja a figyelmet a motorizáció egészség- és környezetkárosító hatásaira. A jeles nap hatásaiból azonban nem sokat érzékelhettünk. Ahogy minden évben, úgy idén sem ültek kevesebben autóba, az egyetlen változás csupán az volt, hogy hétköznapi forgalom közepette tarthatták meg a szervezők a Critical Mass (Kritikus tömeg) nevű biciklis felvonulást, melynek tavaszi fordulóján nyolcvanezren vettek részt. Ami nem csak azt mutatta, hogy sok a biciklista, de ezzel a magyar kerékpárosok rekordot állítottak fel a mozgalom történetében. A fenti tény joggal töltheti el szorongással és rosszkedvvel azokat, akik aggódnak a Föld sorsáért. És értetlen csodálkozással, hiszen vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre az időjárás változását, vagy figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a kőolajkészletek végesek. A reakciókból ítélve azonban úgy tűnik, bőven vannak ilyen embertársaink, miközben többen már évtizedekkel ezelőtt annak szentelték életüket és munkásságukat, hogy felhívják az emberiség figyelmét prioritásaink átgondolásának szükségességére, különben a természet tovább pusztul és a Föld nem lesz képes eltartani lakóit. Közéjük tartozik Agnes Denes is, akinek A harmadik évezred művészete – egy új világkép teremtése című retrospektív kiállításának ad most otthont a Ludwig Múzeum.

A világhírű amerikai képzőművészként számon tartott Denes 1938-ban született Budapesten, ahonnét a háború vége után emigrált családjával először Svédországba, majd New Yorkba. Így középiskoláit Stockholmban, egyetemi tanulmányait viszont már az Egyesült Államokban a Columbia Egyetemen és a New Schoolban végezte, ahol festészetet tanult. 1968-ban szakított a festészettel és teljesen más irányt vett művészete, melynek révén nem alaptalanul nevezik a konceptuális művészet egyik megkerülhetetlen alakjának és az első ökoművésznek. Első ilyen tárgyú munkája a Rizs/Fa/Temetés címet viselte, melyet változtatásokkal ismét elkészített 1977-ben. A három részből álló projekt első részében megtisztított, és rizzsel bevetett egy New Yorktól északra fekvő területet. A másodikban lánccal fogta össze fák egy csoportját, amik ennek hatására egymás felé kezdtek nőni. Harmadik lépésként egy időkapszulában eltemette verseit, melyek mindegyike egy tömör, kérdésre végződő haiku volt. Ahogy későbbi projektjeinek, úgy ennek is több értelmezése látott napvilágot. Thomas McEvilley szerint a Denes munkásságában folyamatosan visszaköszönő háromszögelés első

példáját tisztelhetjük a munkában, mely kiegészül a mitikus múltra, konkrétan a görög istennőkre való utalással is. A rizs Démétért, a termékenység istennőjét, a fák Artemiszt a vadászat szűz istennőjét jelképezik, míg a versek a harcos, de mégis termékeny Pallasz Athénét. Bár első hallásra bölcsészdoktori okoskodásnak tűnhet McEvilley elmélete, Denes háromszög iránti vonzódása valóban minden munkájában tetten érhető, ahogy a régi kultúrák és a természet iránti vonzódása is, ami ugye ismét egy háromszöget, pontosabban egy hármasságot eredményez. A háromszögektől pedig már csak egy lépés a több háromszögből álló piramis, mely alakzat markánsan képviseli magát szabadtéri és grafikai munkáiban. Ez utóbbiak közé tartozik a Madár piramis

Agnes Denes 1938-ban született Budapesten, a háborút követően Svédországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött szüleivel. Festészetet tanult, 1968-tól azonban felhagyott vele. Nemzetközi hírű tudósként, művészként, a konceptuális és az ökoművészet úttörőjeként tartják számon. Több mint 375 egyéni és csoportos kiállításon vett részt, többek között a Documenta VI-on Kasselben (1977), három alkalommal a Velencei Biennálén (1978, 1980, 2001). Számos kitüntetésben és ösztöndíjban részesült, alkotásai a MOMA-tól a Whitney Múzeumon (New York) keresztül a nürnbergi Kunsthalléig számos közgyűjteményben láthatók.

60

MUPA_2008_11.indd 60

2008.10.27. 23:23:56


Könycsepp emlékmű felfordított logikával

(1984), Pascal tökéletes valószínűségi piramisa és az emberparadoxon – A veszélyhelyzet (1980), a Pascal Háromszög II. (1973) vagy az i. e. 4000 (1973). Mielőtt kitérnénk Denes szabadtéri munkáira, mindenképpen ki kell emelni alkotásai elméleti hátterét. Ezalatt azonban nemcsak könyvei értendők, sokkal inkább az a tudományos munka, melyek művészeti munkái alapját jelentik. Ellentétben számos konceptuális művésszel, akik csupán felületesen hivatkoznak tudományos elméletekre (hogy azokról ne is szóljunk, akik vállaltan nem kívánják érteni ezeket), Agnes Denes a tudományok több területén is folytatott tanulmányokat, értve ez alatt a természet- és társadalomtudományokat, a pszichológiát, a művészettörténetet, a zenét és a költészetet. Alapos ismeretei révén hitelesen és logikusan képes összekapcsolni a matematikát, a filozófiát és a művészetet. Mindez önmagában is izgalmassá tenné munkásságát, de világfelfogása, gondolati rendszere és felelősségérzete az emberiség jövőjét illetően külön jelentőséget ad munkáinak, és megtermékenyítően hatott alkotói szellemére. Ez a megtermékenyítés, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, szabadtéri munkáiban ölt kézzel fogható formát.

Ezek közül a leghíresebb az 1982-es Búzamező – Konfrontáció című munka, melynek Manhattan közel egyhektáros üres telke adott otthont. Denes az addig építési törmelékek lerakására használt (ezzel együtt nagyon értékes) helyet két segítőjével és változó számú önkéntessel megtisztította, termővé alakította, majd bevetette búzával. 1982 nyarán búzamező hullámzott a Wall Streettől alig pár utcányira, a Szabadság-szoborral szemben, a világ egyik legdrágább ingatlanjaival és telkeivel bíró városában, New Yorkban. Denes célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a termőföld jobb kihasználására, az élő dolgok és az emberi értékek prioritására a holt dolgokkal és a pénzzel szemben. Ugyanezen évben vágott bele az 1996-ig tartó Fahegy – Élő időkapszula, 11000 fa, 11000 ember, 400 év című munkájába, amelyet bárki megcsodálhat ma vagy az elkövetkezendő négyszáz évben. A tervet ugyanis megvalósították a finnországi Ylöjarvi közelében levő Pinzlö nevű sóderbányában. S hogy egy konceptuális műalkotás hogyan marad fenn négyszáz évig? A válasz egyszerű: élő anyagból van. Denes terve az volt, hogy egy hegyet (háromszög) a napraforgóból és az ananászból ismerős

spirális vonalban fákkal ültessen be. A projektre végül a finn kormány rábólintott, így tizenegyezer fát ültettek el az addig kopár sóbányában, amelyek mindegyikének lett gazdája. A tulajdonosok elismervényt is kaptak tulajdonukról, melyet továbbörökíthetnek gyerekeiknek, sőt akár el is adhatják, egy feltétellel: a fák nem kerülhetnek el eredeti helyükről. Ettől az ültetéstől Denes nemcsak a terület zöldebbé válását várta, hanem azt is, hogy a fák tulajdonosainak és utódainak fel tudja hívni a figyelmét a környezet fontosságára. Érthető módon ezen a kiállításon nincsenek sem búzamezők, sem hegynyi fenyőerdők, viszont láthatóak a projektek dokumentációi, melyek kapcsán érdemes elgondolkodni, aznap mit tettünk környezetünk védelmében vagy éppen ellenében. •

2008. szeptember 27-től december 7-ig Ludwig Múzeum Agnes Denes: A harmadik évezred művészete – egy új világkép teremtése (retrospektív kiállítás)

61

MUPA_2008_11.indd 61

2008.10.27. 23:23:56


Házról házra – A moszkvai Bolsoj

Sas és kalapács László Ferenc

A tervek szerint 2009 novemberében nyitja meg ismételten kapuit az orosz főváros nevében, hírében és hagyományaiban egyaránt nagy operaháza, hogy immár a teljesen felújított épületben kezdhesse meg 234. évadát. „A Bolsoj a legnagyobb, az első és legfőbb. S habár a színház kiállt nem egy válságos periódust, nagyságának eszméje mindenkor elevenen élt azokban, akik szívükön viselték nemzeti kultúránk sorsát.” Ily emelkedett szavakkal méltatta a balett- és operakultúra moszkvai hajlékát Dmitrij Sosztakovics, s e két mondatban ott rejlik a Bolsoj nemes küldetése és zaklatott története éppúgy, mint lappangó, ám örök rivalizálása a nevét váltogató Néva-parti „másik főváros”, Szentpétervár tituláréját szintúgy cserélgető zenés színházi fellegvárával.

1776-ban, a felvilágosodott műveltségéről, zsarnoki kényuralmáról és váltott szeretőiről jól ismert II. (Nagy) Katalin cárnő uralkodásának idején történt, hogy a mecénás hajlamú Pjotr Uruszov herceg felhatalmazást nyert Moszkva színházi életének ellenőrzésére és fölvirágoztatására. A nemes herceg még az évben meg is állapodott Michael Maddoxszal, a korabeli angol szórakoztatóipar merész befektetőjével, s rögvest meg is kezdte moszkvai működését a társulat, amely Maddox szerződtetett truppjának tagjaiból, valamint Uruszov áldott tehetsé-

gű jobbágyaiból állt. 1780-ra azután már a kőszínházuk is felépült a Petrovszkij utcán, s ez a keresetlenül Operaháznak vagy másképp Petrovszkij Színháznak nevezett épület negyedszázadon át adott otthont a kor közkedvelt olasz és francia operáinak, a népies komikumnak szentelt legelső orosz dalműveknek, s a kezdetektől páratlanul virulens moszkvai balettművészetnek. A Petrovszkijt azonban 1805-ben utolérte a 18–19. századi színházépületek végzete: porig égett, s hasonló sorsra jutott a város operatársulatának egyik átmeneti szállása is, amely a Napóleon rövid, ám csúfos vendégszereplését kísérő nevezetes moszkvai tűzvészben pusztult el. Az új teátrum, az 1825 januárjában az első épület helyén felavatott, s valóban imponáló méretű Nagy Petrovszkij Színház, illetve Moszkvai Cári Nagy Színház (innen a Bolsoj elnevezés) a tősgyökeres Mihajlov profeszszor és az olasz eredetű Oszip (Giuseppe) Bove munkáját dicsérte, s mindmáig az általuk megformált oszloprendes homlokzat ékesíti az orosz főváros operaházát. 1853-ban ez a klasszicista épület is leégett, ámde három esztendő alatt helyreállították, s egyszersmind az újjáépítést irányító Cavos tervei szerint némi üdvös akusztikai és láthatósági javításokat is elvégeztek benne. Az 1856-ban újra megnyíló Bolsoj ekkor már a cári színházak szentpétervári főszervének irányítása alatt állt, s jóvoltából néhány évre egy olasz operatársulat kaparintotta meg a játszóhelyet. Szentpétervár befolyása és adminisztratív hatalma csak fokozta a két szomszédvár vetélkedését, amely azóta is váltig zajlik, függetlenül attól, hogy a Néva-parti operaházat Mariinszkijnak, Kirovnak, vagy újra csak Mariinszkijnak hívják. E vetélkedés során a 19. században rendszerint Szentpétervárnak jutottak a nevezetesebb ősbemutatók (bár a Bolsoj is eldicsekedhet például az Anyegin első nagyoperai előadásával) és az európai ragyogás, míg Moszkva a nemzeti tradíciók megőrzésének, a nemzeti kultúra kidombo-

62

MUPA_2008_11.indd 62

2008.10.27. 23:23:56


rításának szerepét választotta. A századfordulóra azután a különbségek csökkentek, míg a rivalizálás nagyjából kiegyenlítődött, s a karmesteri pultnál Szergej Rahmanyinovot, a színpadon Fjodor Saljapint felvonultató Bolsoj Európa első operaházainak sorába emelkedett. 1917-ben nagyot fordult a világ Oroszországban, ám a Bolsoj pozícióján mindez csak keveset változtatott. A homlokzaton ugyan sarló-kalapácsos címer váltotta a cári kétfejű sast, de a birodalmi operaház reprezentatív státusa éppen nem csorbult attól, hogy az intézmény Lunacsarszkij népbiztos, majd utódainak felügyelete alá került. Sztálin is büszke volt színházára, s erről nemcsak a Bolsojnak 1937-ben adományozott Lenin-rend tanúskodott (mely kitüntetésből azután 1976-ban jutott még egy a társulatnak), de az a tény is, hogy a Gazda előszeretettel invitálta külföldi vendégeit, 1944-ben például Winston Churchill brit miniszterelnököt az udvari színház uralkodói páholyába. Sztálin kitüntető figyelme, melyet mások mellett épp a fentebb idézett Sosztakovics

szenvedett meg Kisvárosi Lady Macbeth című operájának kálváriája során, s általánosságban a szovjethatalom büszkesége korántsem volt alaptalan. Hiszen 1918 után pár évig maga Konsztantyin Sztanyiszlavszkij irányította a Bolsoj operastúdiójának vezetését, s a színpadon nemcsak az első, a szocializmus építését tárgyazó balett, a Vörös pipacs tűnt fel, de a Három narancs szerelmese, Prokofjev Rómeó és Júliája vagy éppenséggel a Párizs lángjai is, amelyekben, csak a nagy táncosnők közül említve néhányat, olyan korszakos művészek léptek fel, mint Galina Uljanova, Maja Pliszeckaja és Olga Lepisinszkaja. A szocialista korszak kevés vitathatatlanul pozitív fejleménye közé sorolható, hogy néhány évtizeden át intenzív kapcsolat állt fenn a moszkvai Bolsoj és a budapesti Operaház között, ami kölcsönös vendégjátékokban és vendégrendezésekben egyaránt megnyilvánult. S nemcsak Bartók és Kodály zenés színpadi művei, de a kultúrkapcsolatok ápolásának jegyében még Erkel Ferenc Bánk bánja is felbukkant a Bolsoj műsorrendjén.

A Szovjetunió összeomlását a Bolsoj művészi színvonala is megszenvedte. Az utazási tilalmak megszűntével számos művésze szerződött Nyugatra, s az állami támogatás mértéke is hosszú évekre megcsappant. Csakhogy a Valerij Gergijev által életre galvanizált Mariinszkij Színház nyomában immár a Bolsoj is régi renoméjának visszaszerzésén munkálkodik, s az oroszországi fellendüléstől aligha függetlenül, birodalmi fénye a jelek szerint valóban visszatérőben van. A kétfejű sas már újra el is foglalta eredeti helyét a homlokzaton, a hatalmas vörös függönyt sem ékesíti többé az a számtalan egymást érő, cirkalmasan kihímzett szovjet címer. Alig fél év leforgása alatt a régi szomszédságában felépült egy vadonatúj játszóhely, az Új Bolsoj, s ennek borsos jegyárai az intézmény kivételes rangjáról tanúskodnak. Mindeközben a nagy múltú épület 2005 óta zajló, eredetileg háromévesre tervezett, s előreláthatóan összességében több mint 700 millió dollárt fölemésztő felújítási munkálatai a befejezésükhöz közelednek. Moszkva Nagy Operaháza jövőre új korszakba lép. •

Magyarország német nyelvû hetilapja a magyar zenei és színházi élet támogatója – 1854 óta

„Ha több, egymástól független hang összecsendül, hogy sokrétegû, de érthetô egésszé váljék, ám ennek az egésznek alá nem veti magát –, akkor polifóniáról, többszólamúságról beszélünk...“ (Riemann)

...vagy rólunk. H-1052 Budapest, Kígyó utca 4-6, 1.emelet • Tel.: 269-3009,-11 • Fax: 269-3035 • info@pesterlloyd.net

www.pesterlloyd.net

MUPA_2008_11.indd 63

63

2008.10.27. 23:23:57


Január-februári előzetes

Télelő A teremtés 2008. január 1-jén a Művészetek Palotája először rendezett hagyományteremtő szándékkal újévi hangversenyt, melyen Joseph Haydn 210 éve töretlen népszerűségnek örvendő oratóriuma, A teremtés csendült fel. A művet 1798 áprilisának végén mutatták be Bécsben, és fényes sikere jelentős művészi és anyagi elismerést jelentett a komponista számára. 2009 első napján, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ismét e darabban indul az év, a produkciót ezúttal is a zeneszerző műveinek egyik legavatottabb és leginvenciózusabb tolmácsolója, Fischer Ádám irányítja. A Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója alapítója, spiritus rectora és művészeti vezetője az Osztrák-Magyar Haydn Zenekarnak, s az együttessel az évek során lemezre rögzítette Haydn összes szimfóniáját is. Az évkezdeti ünnepi koncerten a Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus, valamint Simona Saturova (szoprán), Bernhard Richter (tenor) és James Rutherford (basszus) közreműködik. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. január 1.)

Rost Andrea és Marcelo Alvarez zenekari áriaestje

Jazz Showcase 2008 januárjához hasonlóan az új év első napjaiban ismét megrendezi a Művészetek Palotája a honi jazz-zenészek háromnapos tehetségbemutató koncertjét. Büszkén állíthatjuk, hogy a magyar jazzmuzsikusok kiemelkedő képességűek, közülük számosan ott vannak a „kiválasztottak”, a világhírnévnek örvendők táborában. Az utánpótlás pedig bőséges. Fiatal zenészeink európai és amerikai jazz-szaktekintélyek előtt most tanúbizonyságot tehetnek technikai képzettségükről, stílusbeli jártasságukról és formai ismeretekről. • (Fesztivál Színház, Zászlótér, 2009. január 8–10.)

Esperanza Spalding El tudnak képzelni egy alig húszon túli lányt, nagybőgővel a kezében? És ha még azt is hozzátesszük, hogy egyben énekes is, az már maga a kuriózum. Ilyen a huszonnégy esztendős Esperanza Spalding, a varázslatos tehetségű tündér, aki az alternatív zene világából érkezve, érettebb hangot keresve talált utat a jazz műfajához. Az egyik kritikusa szerint vokális teljesítménye azt a benyomást kelti, mintha az ember Billie

Rost Andrea, világjáró szopránunk mozgalmas, fellépésekben gazdag hónapokat tudhat maga mögött. Szeptemberben először találkozott Liù szerepével a Turandotban, utána Schumann-dalest következett a Zeneakadémián. Január 4-i áriaestjére Münchenből érkezik, ahol A denevér Rosalindáját énekli. A művésznő a nemzetközi operaszínpadok keresett bel canto-tenorjával, az argentin Marcelo Alvarezzel ad áriaestet és énekkel kettősöket a Magyar Állami Operaház Zenekarának közreműködésével. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. január 4.)

64

MUPA_2008_11.indd 64

2008.10.27. 23:23:57


Holiday-t Ês Astrud Gilbertót hallanå egy szemÊlyben. Az igazsåg viszont az, hogy Esperanza Spalding teljesen úgy hangzik, mint maga Esperanza Spalding. Egyedßlålló Ês utolÊrhetetlen. • (Fesztivål Színhåz, 2009. januår 26.)

Cesaria Evora A zenÊsz csalådból szårmazó „mezítlåbas díva� tÜbbszÜr koncertezett mår Budapesten, s mert sikere volt Ês jól is Êrezte magåt nålunk, ismÊt visszatÊr, hogy jelenlÊtÊvel, hangjåval, tßzes egyÊnisÊgÊvel újból åtforrósítsa a tavaszelőt. Pålyåja kezdetÊn egy kikÜtő bårjåban Ênekelt, napi gåzsija

whisky volt (hogy mennyi, arról nem szól a fåma). Egy biztos: volt kÜzÜnsÊge, nem is kevÊs, åm igazån csak 1985-től kezdett futni a szekere, lemezek, sikeres turnÊk tettÊk az elmúlt Êvtizedekben ßnnepelt előadóvå. • (Bartók BÊla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. februår 27.)

A Philadelphia Orchestra hangversenye Christoph Eschenbach szemÊlyÊben a nemzetkÜzi zenei vilåg egyik legkeresettebb karmestere dirigål előszÜr Magyarorszågon. Az 1940-ben, Wrocławban szßletett mŹvÊsz a II. vilåghåború utån kezdett zongoråzni tanulni. TehetsÊge hamar kiderßlt, szåmos versenyt nyert; első lemezfelvÊtele, melyen Mozart-mŹveket adott elő, 1964-ben jelent meg. Mentora Herbert von Karajan volt. Jelenleg az Orchestre de Paris mellett a Philadelphia Orchestra zeneigazgatói tisztÊt is betÜlti, de operakarmesterkÊnt is szåmos nagy siker fŹződik nevÊhez. Az est szóliståja Leonidas Kavakos gÜrÜg hegedŹmŹvÊsz visszatÊrő vendÊgßnk. MŹvÊszi karrierje 1994-ben indult, azóta rendszeresen koncertezik a vilåg legjelentősebb zenekaraival. • (Bartók BÊla nemzeti Hangversenyterem, 2009. februår 12.)

)&5*-"1 ".*-&/%´-&5#&)0; MUPA_2008_11.indd 65

65

2008.10.27. 23:24:02


Echo Végső Zoltán New Orleans Swing a Cadillac-kel – Leroy Jones New Orleans Quartet (Fidelio.hu, 2008. szeptember 5.) Jones jól él egyedi hangvételével, a kompozíciók előadásai csak éppen annyira mások, hogy a tudatalattit megérintve ne rögtön a klasszikus előadók, pontosabban az „Előadó” jusson eszünkbe. A két ráadással együtt másfél tucatnyi közismert melódia akár Louis Armstrongnak egy hetven évvel ezelőtti előadásának is képezhette volna az anyagát.

Ókovács Szilveszter Turandot (Fidelio.hu, 2008. szeptember 18.) Sosem énekelt még egy produkcióban Lukács Gyöngyivel a debütáns rabszolgalány, Rost Andrea. Nehéz volna büszkeség nélkül tekinteni rájuk, akik világszínvonalon oldják meg szerepeiket, ezúttal azonos időben és színpadon. Rost Liùja annak ellenére kiforrottnak tűnik, hogy először lép fel a teljes szerepben. Hisz a szólam alig több a két szépséges áriánál, csakhogy a művészetet nem dekázzák: rugalmas, artikulációban pedáns, és nincs jobb jelzőm rá, nőies az alakítás.

Fodor Géza Turandot (Élet és Irodalom, 2008. szeptember 19.) A „büszke biztonság” egyetlen szerencsés megtestesítője a már-már képtelenül nehéz címszerepen: Lukács Gyöngyi. Ötven éve, mióta először láttam a darabot az Operában, nem emlékszem a szerepet idehaza rendszeresen alakító énekesnőre, aki hang-vokalitás és nem idol, hanem nőfigura ilyen autoritásával lett volna valóban Turandot. A Kalafot éneklő Frank Porretta előnyösen különbözik a Müpa olasz opera-előadásaiban megforduló tenoristák többségétől abban, hogy énekes, nem „urlatore”, hogy művésze az operaéneklésnek.

Visszhangok a Müpa eseményeiről

A hang a mély- és középfekvésben egy kissé matt, de a magasban szépen kifényesedik, s az átmenet töretlen. Ám e materiális értéknél is tiszteletre méltóbb az a nem modoros, hanem lényegi „italianita”, mely egyre ritkább: a szerep lelkéből lelkedzett szólam plasztikus megformálása, a vokális építkezés – mindaz, ami az operaéneklésben a szellem. Érzékelhetősége annál is imponálóbb volt, mert a normális éneklést képviselő Porretta végig defenzívába szorult a zenekar agresszivitásával szemben. És végül Rost Andrea már a szerep első megközelítésére is kiemelkedő, de főleg szépséges alakítást ígérő Liùja! Talán sohasem hallottam ilyen szépnek, érett-tartalmasnak és személyesnek az orgánumát, ilyen nemesnek a vokális kifejezését.

Albert Mária Turandot (hvg.hu, Gramofon Zenekritikai Műhely, 2008. szeptember 22.) Lukács Gyöngyinek egyik legjobb és legbegyakoroltabb szerepe Turandot; énekelte Budapesten, Palermóban, Londonban és énekelni fogja Barcelonában. Erőteljes és fenséges. Liù abszolút újdonság Rost Andrea repertoárján. „Nagyon nekem való szerep” – nyilatkozta tavasszal a

Gramofonnak. Ha akkor kételkedtünk volna, most meggyőzött: neki való. A hangja olyan koncentrált, mintha egy lézersugár vezetne át a vaskos zenekari hangzáson. A lírai formálás, a leheletnyi pianók pedig sosem öncélúak. Nemcsak érzi, hanem érti a figurát, pontos mértéket talál, mennyire legyen „szegény kicsi Liù” és Timur támasza, a Turandottal szembeszálló, erős Liù. Nem ő zokog, mi könnyezünk miatta. Frank Porretta (Kalaf) furcsa eset: tisztes orgánum, úgynevezett „strapatenor” – bár lenne belőle itthon egy tucat!

Fáy Miklós Turandot (Népszabadság, 2008. szeptember 23.) Az előadás ettől még zavarba hozta a nézőt, mert pont olyan volt, amilyennek álmodja az ember, és mégsem. Szép, elegáns, okos, nem volt túlterhelve ötletekkel, de ha meg kellett mozdítani, akkor Kovalik Balázs megmozdította. Egészen egyszerű eszközökkel tudott hatásos lenni, például azzal, hogy a feliratokat nem a színpad fölé tette, hanem magára a díszletre, így a közönség nem az énekesek feje fölé bámult, hanem legfeljebb melléjük, leginkább azonban rájuk. És bár föl lehetett ismerni Kovalik szegedi operaházi rendezésének szellemét is, de megjelenik az a szalagokból álló fa, amelyet a pekingi olimpia záróünnepségén lehetett látni.

66

T T_osszta MUPA_2008_11.indd 66

2008.10.27. 23:24:04


A felejthetetlen előadásokat sokáig emlegetik a társaságban A Művészetek Palotája mecénása a Magyar Telekom.

Együtt. Veled

T ossztam allo A4 indd 1 T_ossztam_allo_A4.indd MUPA_2008_11.indd 67

10/20/08 9:43:21 AM 2008.10.27. 23:24:06


www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben. .

4 1! +

Váltson bérletet a Müpa tavaszi produkcióira! • világsztárok • plusz egy választható elôadás • „ a` la carte” ülôhelyek • az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény S T R A T É G I A I PARTNEREINK

STRATÉGIAIMÉDIAMÉDIASTRATÉGIAI PPAARRTTNNEERREEI INNKK

Jegyek kaphatók a Müpa 1095 Budapest, (1095 Komor Marcell u. 1. (tel.: 555-3300), a Concert & Media jegyirodáibanés (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint ismert jegypénztárakban. Jegyek kaphatók a jegypénztárában Müpa jegypénztáraiban Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: az 555-3310), a Concert A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. ISO 9001:2000

A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO 9001:2000

01-870-01_berlet_2009tavasz_mupamag_210x297.indd 01-870-01 berlet 2009tavasz mupamag 210x297 indd 1 MUPA_2008_11.indd 68

10/10/08 5:58:04 PM 2008.10.27. 23:24:06

Müpa Magazin 2008/5  

A Művészetek Palotája időszaki kiadványa

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you