Kontroll – A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének kiállítása

A MOME Média Design Tanszék hallgatóinak kiállítása 2016. szeptember 23. – november 20. A kiállítókhoz A dolgaink között állni Vajon érvényes-e még kategóriákban gondolkodnunk? A Média Intézet által gondozott területek lefedik-e a média fogalmát? Abban az összefüggésben talán igen, hogy a közvetítés és – ahogyan a szó eredetéből következtetünk – a dolgok között állás vagy köztesség bizonyos értelemben jellemez bennünket. Itt: mindannyiunkat. Jellemzi a gondolkodásunkat és munkánkat. Ha a céljainkra gondolunk és igyekszünk azokat megfogalmazni, az éppen MOST, az egyetemi tanulmányokat és az előttünk álló időt valamiféle rendszerbe illeszti. Legegyszerűbb a MOST-ra gondolni, szinte észre sem vesszük, természetesnek tűnik, mint ahogyan a nap felkel és lenyugszik, vagy még inkább ahogyan levegőt veszünk. Mert vannak dolgok, amik előttünk állnak még, és vannak, amiket már magunk mögött tudunk. És vannak azok, amikben éppen úgy tűnik, MOST állunk. Ha az időt zárójelbe tehetnénk (csak játsszunk el a gondolattal kicsit), és azt a bizonyos között-et meg akarjuk érteni, könnyen rájöhetünk, hogy az előtte és az utána gondolata nélkül a közötte nem értelmezhető. Az előtte ebben az értelemben az eddigi éveinket jelöli, kiemelten azt a néhány évet, amit Zugligetben együtt töltöttünk. Az utána már összetettebb, mert egyre inkább formálódik a lehetősége, hogy közös célokat határozhassunk meg az életünk felfedezésre váró területein is. Játsszunk el a gondolattal mégis, hogy az időt zárójelbe tesszük. Az előtte és az utána nem ebben az összefüggésben jelöli azt, ami a gondolatainkat és a cselekedeteinket hálózatba emeli. Ez a hálózat adhat testet a megszerzett tudásnak. A tapasztalataitok kapcsolatot teremtenek mások tapasztalataival akár az alkotás, akár a további megszerzendő tudás közösségében. A köztes szerep avagy lét, és annak remélt és vélt állandósága most természetesnek tűnik, majdnem mint a levegővétel, szinte észre sem vesszük. Mondhatnám irigylésre méltó, sőt luxus. Ha körbenézünk a világban, könnyen észrevehetjük, semmi sem az, aminek látszik. Mégis hajlamosak vagyunk elfogadni, még ha rossz szemmel nézünk is bizonyos változásokra, és nehezen képzeljük el, hogy akár bele is szólhatunk a világ dolgaiba. De mi is ez a köztesség? Ahogyan most látom, a kíváncsiság és a nyitottság, a gondolatok és a cselekedetek, a szellem és a forma, a szándék, hogy a dolgaink kimondásra kerüljenek, mind-mind együtt, egy időben. A beleszólás lehetősége. Valami között állni a szűrőhöz hasonlít. Feltételezi az állandó mozgást és meghatározhatja a saját koordinátáit. A szűrőn fennakadó részecskék adják a formát és a tartalmat. Átfogalmazza és újraértelmezi a tapasztalatot, és engedi útjára tovább a világról alkotott képünket. Van előtte és utána, de mintha a közötte lenne a legfontosabb. Apropó, Jelen-Lét. Idő és állapot. Úgy tűnik, elvonatkoztatni az időtől nehezebb, mint gondolnánk. A világ dolgai, ahogyan rátok hatnak, és ahogyan keveredik a belső világotokkal, az állandó mozgásban levés igénye, ha kíváncsiak és nyitottak maradtok, ha a szellemetek formát ad véleményeteknek és azt kimondjátok – ez az, amit a dolgok közötti állás alatt értek. Maradjon ez természetes számotokra, lehetőség és luxus, akár a levegővétel. Szalontai Ábel DLA, a Média Intézet igazgatója, fotográfus

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook