FARKASKŐ / 20

1997-2017

///

1

2

///

1997-2017

Tartalom / Content

Lissányi Endre Pocem – noszvaji kortárs kőkultúra Pocem – The contemporary stone culture of Noszvaj

Balázs Péter Az egyesület művészeti, oktatási tevékenysége The Association’s art and educational activities

7 8

21 28

Horváth Ottó ezerkilencszázkilencvenhatjanuárelsejenoszvajújévillumenesszencia 41 firstof januarynineteenninetysixnoszvajnewyearluminescence 42 Erőss István A Farkaskő Művészeti Egyesület két évtizedes tevékenysége Farkaskő Art Association – two decades of activity

55 58

Farkaskő NBME programok, szimpozionok 1997-2017 77 Farkaskő Cave Art Camp Association (CACA), wprogrammes and symposiums 1997-2017 76

6

///

fotó: Horváth Ottó

' kokultura " ' Pocem - noszvaji kortars „A kultúra nem puszta reflex, hanem folyamatos birtokbavétel és megújulás.”

Henri Focillon 01

fotó: Balázs Péter

fotó: Balázs Péter

A nagy múltra visszatekintő Noszvaj község közismert építészeti nevezetessége a barokk De la Motte-kastély, és a hozzá tartozó, felújításra váró kastélypark. A világi reprezentációt szolgáló, látványos építészetnek több szempontból is ellenpontja lehetne a település szélén meghúzódó, tájba simuló barlanglakások füzére. 02 Magyarország és a világ számos pontján, ahol erre a geológiai környezet lehetőséget teremtett, találunk föld alatti, kőbe vésett, tehát mesterségesen kialakított otthonokat és gazdasági épületeket.

Az ember, mintha újra és újra megkísérelné reprodukálni a természet által felkínált ősi lakóhelyet, a barlangot. Dél-Bükkalja 03 kőkultúrájának érdekessége, hogy a tájegységhez tartozó települések környékén a sziklába vájt üregek meglehetősen eltérő típusait egymás közelében figyelhetjük meg. Noszvajon a lakatlanná vált barlanglakások egy részét sikerült különleges módon újra a jelenkor kultúrájához kapcsolni, így a feledéstől és az emlékstátusztól egyaránt megmenteni.

01

Henri Focillon: A formák élete. In: uő: A formák élete – A nyugati művészet. Gondolat, Budapest, 1982. 87.

A noszvaji barlanglakások múltjáról és jelenéről részletes tájékoztatás olvasható a következő internetes oldalon: http://www.pocem.hu/pocemhu/pocemframeset.htm 03 Novaj, Szomolya, Bükkzsérc, Bogács, Noszvaj, Cserépfalu, Cserépváralja, Tard.

02

///

9

Pocem - The contemporary stone culture of Noszvaj ‘Culture is no mere reflex, but nonstop possession and revival.’

Henri Focillon 01

23561 Sirok Barlanglakás az Egri úton BF 1970

The baroque De la Motte mansion and its grounds, which are in need of renovation, are well-known architectural heritage in the historical settlement of Noszvaj. The row of cave dwellings situated in the outskirts of the settlement integrated into the landscape could be a counterpoint of this representative and highly spectacular piece of architecture. 02 Man-made underground dwellings and farm buildings carved into stone exist in various parts of Hungary and across the world, facilitated by the geographical environment. It seems as if humans had made continuous attempts to reproduce caves, the most ancient type of dwelling provided by nature. The curiosity of the stone culture of the Southern Bükkalja region 03 is that the artificial rock caves situated around the local settlements represent rather varied types. Some of the abandoned cave dwellings of Noszvaj have been successfully reintegrated into contemporary culture in a unique way, saving them from oblivion, from becoming a mere memory.

01

Henri Focillon: A formák élete. In: H. F.: A formák élete – A nyugati művészet. Gondolat, Budapest, 1982. 87.

More detailed information on the past and present of cave dwellings in Noszvaj can be accessed at the following site: http://www.pocem.hu/pocemhu/pocemframeset.htm 03 Novaj, Szomolya, Bükkzsérc, Bogács, Noszvaj, Cserépfalu, Cserépváralja, Tard.

02

10

///

23582

A falu közelében található legrégebbi emlékek az úgynevezett „kaptárfülkék”, amelyeknek rendeltetésük és keletkezési idejük a múlt homályába vész. Később mezőgazdasági célra – istállónak, terménytárolónak – lényegesen nagyobb méretű sziklaüregeket alakítottak ki. A XVI. század elejétől pincéket, pincelakásokat vájtak a viszonylag könnyen faragható kőzetbe, majd megjelent ezeknek a föld alatti építményeknek a bővített, több helyiségre tagolt változata. A „pinceházakat” nemegyszer kiegészítették a népi építészetből jól ismert „gádorokkal” is. Az összetettebb típusok a hagyományos lakóházak építészeti megoldásait ötvözik a barlanglakások földalatti világával; tornácosak, meszelt homlokzatúak, vagy akár kétszintesek is lehetnek, kiegészítve ólakkal és egyéb mellékhelyiségekkel. A meszelés, az oszlopos tornác, a barlang elé épített ház stb. azt a célt is szolgálta, hogy a barlangszerű életteret és annak alapanyagát, a követ az épített ház díszlete mögé elrejtse, hogy az épület lakóházhoz és ne barlanghoz hasonlítson. Vagyis az esztétikai megfontolásokat háttérbe szorító, a hasznosság elvét követő, szükségből kialakított barlanglakótereket kisebb-nagyobb mértékben kiegészítették architektonikus esztétikai terekkel, amelyeknek hátterében az ősibb lakótér továbbra is meghatározó építészeti forma maradt.

A tradicionális bükkaljai életforma átalakulása miatt a barlanglakások az 1980-as évek végére, fokozatosan elnéptelenedtek. Lehetőségtől függően új, a megváltozott életkörülményekhez és igényekhez jobban igazodó, korszerűbb házakba költöztek a hajdani lakók. A néptelen, föld alatt meghúzódó építmények után, értelemszerűen, nem maradtak romok, az idő pusztítását drámaian bemutató lakóházcsonkok, a természet uralmát hirdető épülettöredék-emlékművek, ahol „a múlt sorsaival és változásaival egy esztétikailag szemlélhető jelenné koncentrálódik.”04 A romok helyett pontosabban jelzi a barlanglakások sorsára hagyott állapotát a lakók elköltözése után maradó „üresség”. 05 Ellenben, az eredeti – élethez kapcsolt – építészeti funkció elvesztése nyomán keletkezett űr és a még be nem lakott – használat előtt 04

eorg Stimmel: Die Ruine. Eine Äesthetischer Versuch. In: uő: Aufsätze und Abhandlungen 1901–1908. II. kötet.

G Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1993. 129. idézi: Moravánszky Ákos: arc’5 – Új Magyar Építőművészet melléklete 2000. augusztus. 12.

05 A z elhagyott barlanglakás üressége és a még be nem lakott barlanglakás üressége lényegesen közelebb áll egymáshoz, mint az épített, de még be nem lakott ház és a lakatlan, vagyis pusztulásra ítélt ház üressége.

///

11

Pocem, Noszvaj Honvéd utca 1998, fotó: Balázs Péter

The oldest monuments visible close to the village are the so called ‘beehive’ structures whose function and time of construction have been long forgotten. These structures were later on followed by significantly larger rock caves made for agricultural purposes, i.e. barns and grain stores. From the early 16th century cellars and underground dwellings were carved into the relatively easily workable stone, to be followed by more extended underground structures made up of several areas. The cellar structures were often fashioned in the well-known rural style, consisting of below ground level entrances. The more complex types combine the architectural patterns of traditional cottages and underground cave dwellings, thus including a porch, a whitewashed façade and up to two storeys, extended with barns and other auxiliary premises. The whitewashed walls, the porch columns and the additional facilities served, among others, the purpose of hiding the cave-like living space and the fundamental material, i.e. stone behind the settings of a built home, instead of the appearance of a cave. It means that the cave dwellings constructed based on minimal aesthetic consideration with a view to functionality and necessity were more or less extended with architectonic aesthetic features, essentially retaining the dominant architectural form of the underlying more archaic living space.

Due to the transformation of the traditional lifestyle of the Bükkalja region, the cave dwellings had been gradually abandoned by the end of the 1980s. The former lodgers moved to more modern homes depending on the available opportunities, which were better adjusted to the changing living conditions and demands. The empty underground structures left no obvious ruins or remains dramatically presenting the decay of time, as broken monuments announcing the rule of nature, where ‘the past with its destinies and

12

///

Pocem, Noszvaj Honvéd utca 2000, fotó: Horváth Ottó

álló – barlanglakások üressége lényegében azonos. Ezért az „üresség”, az állagdokumentáció mellett a barlangszerű építmény és az idő kapcsolatáról is árulkodik. Megragadja és rögzíti a múltat, akárcsak az esztétikai építészet előtti barlangforma, amely nem igazodik szüntelen formaváltozásokon keresztül az aktuális jelenhez. A barlanglakások időhöz való viszonyának jellegzetessége valójában éppen abban áll, hogy a múlt–jelen–jövő sorsképlet mentén változó, folyton-folyvást átalakuló esztétikai terektől eltérő módon a múltban fixált pillanatot közvetítik. Hasonlóan a megállított filmszalaghoz, amelynek egyetlen, kimerevített és elkülönített (kivágott) kockája mint fotográfia jelenik meg és akként is értelmeződik, ezért a pergő, filmszerű, folyamatos jövő felé haladás helyett a – fotográfia – melankolikus múlt idejét érzékeljük. 06 Mindez nemcsak a különös formaképzés következménye, aminek eredményeképpen a lakatlan barlangok üregei nem öregednek bele sorsszerűen és elkerülhetetlenül az „emlékrom” szerepbe. A lehatároltság is eleve más jellegű, mint az épített, falakkal körülvett terek esetében. Az élettereket határoló, látható, tapintható vulkáni riolittufa-kőzetet nem alakították át feldolgozó vagy előállító tevékenység során formázott építőanyaggá, aminek egységei számtalan pozitív építészeti formavariációra, valamint szétbontásra és újrafelhasználásra (összerakásra) adnak lehetőséget. A negatív forma kialakítása az anyagba történő behatolást jelenti, aminek rituális párhuzama az alászállás lehetne. A kint és bent, bár funkcionálisan a barlanglakásoknál is értelmezhető, de azzal a típusú térújrateremtéssel, amit az architektonikus – esztétikai – tereknél megfigyelhetünk, a barlanglakásoknál nem találkozhatunk. Míg az előbbinél a feldolgozott építőanyag elválasztó, stílusjegyeket hordozó és határoló formaként szerepel, addig a barlanglakások lakótereit, épített falak helyett a kőzet kinyomozhatatlan terjedelmű és alakú rétegformája határolja, aminek millióéves ősanyagán, a megsárgult fényképek felületéhez hasonlóan, besűrűsödik az idő.

06

Többek között lásd: Susan Sontag: A fényképezésről. Magvető. Bp., 2007.

///

13

changes is concentrated into a present of aesthetic visuality’. 04 Instead of ruins, the abandoned state of the cave dwellings is more accurately suggested by the ‘emptiness’ left behind by the former inhabitants. 05 However, the void space resulting from the loss of original life-related architectural functions, and the emptiness of unoccupied cave dwellings prior to use are essentially the same. Therefore the ‘emptiness’, in addition to documenting their status, also tells about the relationship existing between cave dwellings and time. It grasps and records the past, similarly to the cave forms existing before aesthetic architecture, without adapting to the present time through constant changes. In fact, the unique feature of the cave dwellings’ relation to time is inherent in that it reflects a moment fixed in the past, contrary to the constantly transforming aesthetic spaces changing through past, present and future. It is similar to a paused motion picture, whose single frozen (cut) image is presented and interpreted as a photograph, therefore, instead of moving towards a film-like continuous lively future, we are left to experience the melancholic past tense of a photographic image. 06 All these are not merely the result of a unique creation of form, where the abandoned caves do not grow into the unavoidable fate-like role of ‘heritage ruins’. The boundaries are also essentially different from those of built spaces surrounded by walls. The rhyolite tuff rocks making up the visible and tangible walls surrounding the living spaces have not been transformed into shaped building materials by any processing or manufacturing activity, whose blocks could offer an endless variety of positive architectural forms, facilitating the reuse (assembly) and disassembly of units. Creating a negative form means the penetration of the material, whose ritualistic parallel would be ‘descending’. The concept of inside and outside, although in functional terms, can be interpreted for cave dwellings as well, although the recreation of space that can be observed in architectonic, i.e. aesthetic spaces, is not present in caves. While in the former structures the processed building materials represent a form with delimiting, separating and styling characteristics, the living spaces of cave dwellings are surrounded by rock formations of indefinable bulk and shape instead of built walls, condensing time into the million-year-old ancient material, similarly to the surface of a yellowed photograph.

Architecture, or at least aesthetic architecture, is essentially not an imitative 07 branch of art, but rather, using the phraseology of Lukács, it moves from the mimetic towards the ‘real’08 architecture. The likeness of cave dwellings to caves, however, is undeniable, even if the interior design became adjusted to the comfort needs of everyday life, in an attempt to blot out the underground characteristic of the living space to a certain extent. Cave-like architecture, irrespective of the time of appearance, evokes the cavities of rock structures, and this strange imitation has not been replaced by the aesthetic architecture of subsequent periods and styles, but instead it remained an auxiliary phenomenon, regardless of development history, retaining the ‘magical-ritualistic scene’ characteristic (in addition to its home and protective functions) purely attributable to specific geological features. 09

04 05 06 07

08 09

14

///

G eorg Stimmel: Die Ruine. Eine Äesthetischer Versuch. In: G. S.: Aufsätze und Abhandlungen 1901–1908, volume II, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1993. 129. Quote: Ákos Moravánszky: arc’5 – Supplement to Új Magyar Építőművészet, 12 August 2000.

T he emptiness of an abandoned cave structure and that of a not yet occupied cave structure are significantly more closely related to each other than the emptiness of a not yet occupied built structure and that of an uninhibited abandoned and desolate built structure.

Among others see: Susan Sontag: A fényképezésről (On photography). Magvető. Bp, 2007 A ccording to the phraseology used by Lukács, also a criticism of Hegel, architecture is distinguished from other branches of art by that it is a ’closed scientific, i.e. disanthropomorphic system, whose existence therefore is never stopped by architectonic representation…’

György Lukács: Az esztétikum sajátossága, volume 2, Magvető, Bp., 1965. 419. Later on he adds that the mimetic element is indeed perceivable in early architecture.

Gy. L. 424. Subsequently he defines architecture, similarly to music, as a branch of art based on dual mimesis.

A cave or passage, leading to another world (e.g. the corridors and niches of the Egyptian or Etruscan hypogea, or the Roman-ancient Christian catacombs, the cave in Cumae, the Christians’ gateway into hell), or a cavity enclosed in material, as a place of materialisation and creation. Parallel with that, the womb, an alchemist’s flaks, a monastery’s enclosure or a closed studio. In this case, the important feature lies in isolation.

Az építészet, legalábbis az esztétizáló építészet, alapvetően nem imitatív 07 jellegű művészet, hanem inkább – Lukács szóhasználatával élve – a mimetikustól tart az „igazi”08 építészet felé. A barlanglakások barlanghoz hasonlósága azonban tagadhatatlan, még akkor is, ha a belső kiképzés a napi élet kényelmesebbé tételéhez igazodott, némileg feledtetve a lakótér föld alatti jellegét. A barlangszerű építészet a megjelenés korától függetlenül felidézi a barlang sziklaüregét, és ezt a különös imitációt nem váltotta le az egyre újabb korstílusok virágzó esztétikai építészete, hanem annak fejlődéstörténetétől függetlenül, kísérő jelenségként megmaradt, és pusztán sajátos, geológiai beágyazottságuknak köszönhetően (az otthon-védelem funkció mellett) a „mágikus-rituális színtér” jelleget is megtartották. 09 A romok – esetünkben a népi építészet emlékeinek – korhű rekonstruálása és konzerválása lehetővé teszi, hogy népek, népcsoportok feledésre ítélt építészeti szaktudása és szemlélete kordokumentumként megmaradjon. Közben azonban az épületek múzeumi „tárggyá”, bemutatóhellyé (skanzenné) változnak át, amit a látogatók és a rendezvényekre érkező érdeklődők töltenek meg időnként élettel, de alapvetően eredeti életidejükről levált, jelenben őrzött, remekbeszabott halotti maszkok maradnak, mert a történeti építészeti formák és a jelenkor aktualitásai sosem hozhatók pontos fedésbe.

Az épületek precíz helyreállítása azért lehetséges, mert (néphez és történelemhez kötött) esztétizáló, architektonikus struktúrával rendelkeznek, ezért egy barlanglakástelepet (ami nem épített architektonikus, esztétikai tér) soha sem lehet abban az értelemben ünnepélyesen megfiatalítani és tartósítani, ahogyan egy régi épületet, vagy a tájegységre jellemző falurészt. Természetesen ismét be lehet rendezni régi bútorokkal, használati eszközökkel, ám mindezek csupán belső díszletek, amelyek egy letűnt életforma mindennapjaira emlékeztetnek, de a barlanglakás ősépítmény jellegét nem érintik.

07

L ukács megfogalmazása szerint, ami egyúttal Hegel-kritika is, az építészetet az összes többi művészettől az különbözteti meg, hogy „zárt, tudományos, tehát dezantropomorfizáló rendszer, amelynek így létét az architektonikus tételezés soha sem szünteti meg...” Lukács György: Az esztétikum sajátossága 2. köt. Magvető, Bp., 1965. 419.

Később hozzáteszi, hogy az építészet kezdeti szakaszában a mimetikus elem igen is megfigyelhető.

08 Uo. 424. Későbbiekben az építészetet, a zenéhez hasonlóan, kettős mimézisen alapuló művészetként határozza meg.

09 A barlang vagy átjáró, ami egy másik világba vezet át (pl. az egyiptomi, etruszk hypogeoszok, vagy a római-ókeresztény katakombák folyosói és különböző falfülkéi, Cumae barlangja, a keresztény pokol bejárata), vagy az anyagba zárt üreg, ami a megvalósulás, a keletkezés helye. Ennek párhuzama az uterus, az alkimista lombikja, a kolostorok klauzúrája vagy a zárt műterem. Ebben az esetben lényege az elszigeteltségben rejlik.

///

15

fotó: Balázs Péter

fotó: Katona Bettina

Balázs Péter szobrász 10 és barátai a barlanglakások újrahasznosítására és ezzel párhuzamban a bennük rejlő alkotói lehetőségek kibontására vállalkoztak. Ezért a feltáró munka után, amibe hazai és külföldi művészek egyaránt bekapcsolódtak, elsősorban nem arra törekedtek, hogy hitelesen visszaállítsák az eredeti állapotokat. A mumifikálás helyett a folyamatos továbbalakítás mellett döntöttek, azaz a kortárs művészethez kapcsolták, és így valódi vérkeringéssel látták el a barlanglakásokat. Ennek köszönhető, hogy az újra használhatóvá alakított lakóüregek és környezetük hármas funkciónak felelnek meg. Egyszerre befogadó művésztelep, amely az alkotás helyszínét biztosítja, ugyanakkor az alkotótevékenység modellje és előformált alapanyaga is. Az előformáltság, nyilván, némileg meghatározza a továbbformálás lehetőségeit, vagyis hely és alkotás elválaszthatatlan egységben marad. Ezek a különleges kötöttségek és feltételek csak azoknak a kortárs művészeti tendenciáknak biztosítanak megfelelő alkotói közeget, amelyeknek a tradicionális (kézműves) mesterségek újrafölelevenítésén és a helyspecifikus anyagok használatán túl az ősi épített környezet továbbépítése és használata művészetük alapját képezi. Vagyis az alkotótelepet egyszerre tekintik műteremnek, alapanyagnak, alkotásnak, kortárs „galériának” és élettérnek.

Végső soron a telep, mint folyamatosan formálódó műalkotás, illetve a telepen végzett alkotómunka rítusa mint akcióművészet és a művésztelepet körülölelő környezet és a napi munka közötti határ olyannyira elmosódott, hogy a (Simmel 11) műalkotás fogalmához nélkülözhetetlennek vélt keret, ha nem is tűnt el teljesen, de széthúzódott és itt-ott „lyuk” keletkezett rajta. Éppen ezek a „lyukak”, pontosabban a világ és műalkotás folyamatos egymásba áramlása, élet és művészet keveredése jellemzi legjobban a noszvaji művésztelep szellemiségét és tevékenységét, valamint ennek köszönhetően válik, szó szerint, szerves részévé napjaink kultúrájának.

Lisányi Endre

10 11

Balázs Péter DLA, szobrász, az Eszterházy Károly Egyetem docense „ A keret konfigurációjában sohasem lehet olyan lyuk, vagy híd, amelyen mintegy beáramolhatna a világ, illetve amelyen a kép, kiléphetne a világba, ahogy ez például akkor történik meg, mikor a kép tartalma a kereten folytatódik.” Georg Simmel: A képkeret (esztétikai kísérlet). In: Velence, Firenze, Róma. Atlantisz, Bp., 1990. 91.

///

17

Elekes Károly, Mamü symposion 2017; fotó: Balázs Péter

The authentic reconstruction and conservation of ruins – or in our case, the heritage of rural architecture – make it possible to preserve the architectural knowledge and approach of the specific ethnic groups, otherwise destined for oblivion, as documents of a particular era. In the meantime, however, the buildings transformed into museum ‘objects’, or showrooms (of an open-air museum), filled with visitors and participants of events from time to time essentially remain magnificent ‘death masks’ detached from their original lifetime, retained in the present due to the fact that the historic architectural forms and the features of the present time would never completely overlap.

The authentic reconstruction of buildings is made possible by their aesthetic architectonic structure (specific for the particular ethnic and historical background), therefore a cave colony (which is not a built architectonic aesthetic space) could never be rejuvenated and preserved in a sense typical for old buildings or region-specific settlement districts. Naturally, they could be refurbished with old furnishings and objects which, however, would only serve as interior decoration, or reminders of the everyday lifestyle of a past era, with no impact on the ancient structural characteristics of cave dwellings.

Sculptor Péter Balázs 10 and his friends undertook the task of revealing and reusing the creative potentials offered by cave dwellings. Therefore, during the course of excavation carried out with the involvement of artists from both Hungary and abroad, the primary goal was not to faithfully restore their original status. Instead of mummification, they chose continuous reformation connecting the cave structures to contemporary arts, providing them with real life circulation. As a result, the once again useable rock caves and their surroundings serve triple functions: as an art colony, they provide the space, as well as the model and the pre-formed material for artistic creative activity. Naturally, the pre-formed character determines the potential available for further transformation, i.e. the place and the product of creative activity remain in unity. The unique conditions and limitations offer a suitable creative environment only for those contemporary art trends which, in addition to the revival of traditional crafts and the use of region-specific materials, are based on further construction using the historic built environment. Consequently, the art colony is considered to be not only a studio, but also a source of basic material, a work of art, a contemporary art gallery and a living space.

Eventually, the dividing lines between the colony functioning as a continuously changing work of art, the ritual of creative activity, i.e. action art performed there, the surrounding environment and the daily work have become blurred to such an extent that the framework assumed to be essential for the concept of work of art (by Simmel 11), although not disappeared completely, it has grown fragmented with occasional ‘holes’ in it. It is these ‘holes’, or more accurately the continuous mingling of world, artwork, life and art, that characterise best the spirituality and the activity of the art colony of Noszvaj, as a result of which it has become, literally speaking, an integral part of modern culture.

Endre Lisányi

10 11

20

///

Péter Balázs DLA, sculptor, associate professor of Eszterházy Károly University. ’ The configuration of a frame should never include a hole or a bridge allowing the world to penetrate or through which the painting could escape, as it happens if, for example, the content of a painting does not stop at its frame.’ Georg Simmel: A képkeret (esztétikai kísérlet). In: Velence, Firenze, Róma. Atlantisz, Bp., 1990. 91.

///

21

Tai Su-Chen, Természetművészet IV. 2012; fotó: Balázs Péter

Tirják Janka, Természetművészet VI. 2015; fotó: Balázs Péter

Kang - Hur, Természetművészet IV. Symposion 2012; fotó: Balázs Péter

22

///

Telek Balázs: Camera obscura; fotó: Telek Balázs

·· " ' ' tevekenysege ' ' Az egyesulet muveszeti, oktatasi „A lakóbarlangok nem természeti képződmények, de természetesek az ember számára, akár egy testhez idomuló jó ruha.”

Horváth Ottó

Fűzfahajlék, Gyergyószárhegy, Erdély, 2006; fotó: Horváth Ottó

A barlanglakások egyedisége a tájban elhelyezkedő, az eleven kőből kifaragott formákból adódik.

A noszvaji barlanglakások különleges adottságaira rácsodálkozva vetődött fel egy alkotóközösség létrehozásának ötlete. Az alapítók Pécsett, a Képzőművészeti Mesteriskolában 01 végzett szobrászok és képzőművész barátaim, tanítványaim. Megpróbáltuk megteremteni vidéken a közösségi helyzetben való együtt gondolkodás lehetőségeit. 02

Megalakítottuk a FARKASKŐ Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület alkotóközösségét, amely a 90-es évekre szükséglakásként használt, lepusztuló barlanglakásokat élettérként, művésztelepként való újraélesztését vállalta fel. Az első évek összejövetelei a táj fokozatos birtokbavételét célozták.

01 02

estereink a magyarországi alkotótelepek, szimpozionmozgalom megújítói. Az egyetemi évek alatt M életünk szerves része volt ez az alkotói gyakorlat, természetesen folytattuk a látott minták alapján életünket.

A létrehozás kezdeti lépéseit én szerveztem, majd az egyesület vezetését, működtetését az 1999-től Noszvajra települő Horváth Ottóval látjuk el a mai napig.

///

23

24

///

Természetművészet II. 2010; fotó: Balázs Péter

Farkaskő 20 fesztivál, 2017, fotó: Szigeti Gábor Csongor

///

25

Durbák Llili: Lépték; Természetművészet. II 2010; fotó: Kárpáthegyi István

Ember Bála, Artus symposion, 2010; fotó: Artus stúdió

Kocsis Gábor: Spirál, Artus symposion, 2010; foto:Varga Rita

Megtisztítottuk a több évtizede halmozódó szemétkupacoktól a belső tereket, udvarokat. Az elkoszolódott meszelés rétegeit lefaragtuk, lélegzővé váltak a falak, feltárult az addig rejtett kőszerkezet.

A barlanglakások tereinek szövevényes elhelyezkedése, helyiségeik rendszere alkalmazkodik a felszín és az alatta megbúvó tufaréteg nyújtotta adottságokhoz. „A barlanglakások negatív terei kívülről láthatatlanul belesimulnak a tájba, részei a természetnek. A ház maga adva van, csak a felesleget kell ki-, elhordani. A benne lakók élvezhetik az ebből adódó előnyöket: a föld védelmét, a biztonságot.” (Batár03 , 2005.) Évről évre, egyre nagyobb területet vontunk művelésünk alá, mára a Farkas-kő-dűlőben tíz barlanglakást használunk.

Mióta ember él a földön beszélhetünk természeti környezetünk, a táj megváltoztatásáról. Az európai kultúrákban nem is beszélhetünk tájról ember nélkül, tehát nincs már természeti táj, minden táj „emberi táj”. Mindeközben egyre távolodunk a természettől. Az ember alapvetően élőlény, s ebből adódóan kapcsolata a természetes környezettel éltető energiákat nyújt számára. A nyugati típusú fogyasztói társadalom működése megváltoztatta ezt a kapcsolatot, s az ennek következményeként megjelenő természetidegen életmód számos probléma okozója korunkban. Ezeket a folyamatokat szeretnénk ellensúlyozni gyakorlatunkban. Ökológiatudatos ideánk számol a tájjal, az „épített” örökségünkkel és a hely speciális adottságaival.

A Farkaskő művésztelep építése során rájöttünk a „szociális plasztika” jelentőségére, a közösségi terek tudatformáló erejére. A tudatállapotunkat, a teremtő művészetet és a természettudatos gondolkodást szeretnénk megjeleníteni saját tereink és a közösségi helyek megformálásában.

Képzőművészeti tevékenységünk során a tájalakító programunk kiegészítéseként más művészeti területek alkotóit is vendégül láttuk a tereinkben, műhelyeinkben. A szobrászat mellett a zene, a festészet és az iparművészet változatos műfajai, a nemezelés, az üvegművesség, a kerámia, valamint a helyi hagyományos kézművesmesterségek, a bor-, kőkultúra, a mogyoróvessző-fonás közötti átjárások sokszínűen gazdagítják az alkotótelep munkáját. Munkánkat jellemzően szimpozionok formájában rendeztük és szervezzük napjainkban is.

03

Batár Attila (2005): Láthatatlan építészet. Ab Ovo Kiadó, Budapest

///

27

Természetművészet IV. 2012; fotó: Balázs Péter

The Association's art and educational activities ‘Cave dwellings are no mere works of nature, but they are natural to humans, just like a well fitted fine garment.’

Ottó Horváth The uniqueness of cave dwellings is due to their shapes carved out of living rocks situated in the landscape.

The idea to set up a creative community resulted from the amazing characteristics of the cave structures of Noszvaj. The founders included fellow sculptors and visual artists graduated from the Masters School of Art in Pécs 01 , as well as students. Our aim was to create an opportunity for thinking together as a community in a rural setting. 02 We established the FARKASKŐ Cave Art Camp Association in Noszvaj with the purpose of reviving the dilapidated cave dwellings used as emergency shelters in the 90s, turning them into a living space and art colony. Our gatherings in the first couple of years were aimed at gradually taking over the landscape. The several decades’ worth of rubbish covering the interior spaces and grounds had to be removed.

We chipped away the dirt from the whitewashed walls, allowing them to breathe, revealing the formerly hidden rock structures. The intricate layout and the unique system of the cave dwellings are well suited to the surface characteristics and the features of the tuff layers underneath. ‘The negative space of the cave dwellings is integrated into the landscape in a manner invisible from the outside, forming a part of nature. The structure itself is given, only the redundant mass needs to be removed and cleared away. The occupants of the cave may enjoy its inherent benefits: the protection and safety provided by the earth.’

(Batár03 , 2005) Over the years the size of the area taken over by us gradually increased and currently ten cave dwellings of the Farkaskő ridge are in use.

The transformation of natural environment and landscape began with the appearance of humans on Earth. Landscape in the European cultures would be unimaginable without human presence, while gradually increasing the distance from nature. Humans are essentially living creatures whose relationship with the natural environment provides vital energies. This kind of relationship has been transformed due to the evolution of western consumer societies, leading to various problems in our age as a result of unnatural life styles. Our aim is to counterbalance these processes. Our idea based on ecological awareness takes into consideration the landscape, our ‘built’ heritage and the local specific features as well.

We realised the meaning of ‘social plasticity’ and the awareness shaping power of community spaces while building the Farkaskő Art Camp. We aim to demonstrate our state of awareness, creative art and nature conscious thinking by way of reforming our own spaces and community facilities.

In the course of pursuing visual art activity, artists representing different branches have been invited to complement our land art programme in the Association’s workshops and facilities. In addition to sculpting, also music, painting and various crafts including felting, glassmaking and ceramics, as well as traditional local crafts such as viticulture, stone culture and hazel wood weaving add extra colour and 01

O ur teachers had been reformers of creative colonies and the symposium movement in Hungary. This kind of creative practice formed an integral part of our university education and therefore was naturally carried on based on the observed patterns.

The initial steps were my sole responsibility, continued since with Ottó Horváth who moved to Noszvaj in 1999.

03 Attila Batár (2005): Láthatatlan építészet. Published by: Ab Ovo Kiadó, Budapest 02

30

///

Viradhuta I., 2006; fotó: Balázs Péter

Egyesületünk életében a kezdeti időktől jelen vannak az oktatási tevékenységek különböző formái.

A művésztelepre látogatóknak kultúrtörténeti előadásokat tartunk.

Az általános és középiskolai korosztály elsősorban osztálykirándulások célállomásaként kereste és keresi fel napjainkig alkotótelepünket. Számukra a már-már feledésbe merülő archaikus tevékenységek bemutatásával, oktatásával útmutatást nyújtunk a hagyományos mesterségek, kézművestechnikák újjáélesztéséhez.

A Meseterápiához kapcsolhatóan a művésztelep egyedülálló terei, befogadó helyszínei lettek önismereti és csoportmunkáknak. A magyar mese- és mondavilágra épülő interaktív meseterápiás foglakozásokat, workshopokat, tréningeket, táborokat szervezünk gyerekeknek és felnőtteknek.

A noszvaji gyerekek rendszeresen járnak különböző programok keretén belül művésztelepünkre.

Leggyakrabban Tátrai Vanda 04 általános iskolásoknak tartott heti szakkörének tagjai fordulnak meg nálunk. A Természet meséi foglakozások a természettel való együttélés lehetőségeit megmutató tematika szerint zajlanak. Céljuk a természetközeli gondolkodás, értékrend átadása, megismertetése.

A gyerekek itt a meseterápia, a természetművészet és a kézművesség eszközeivel feltarisznyázva indulnak el, hogy ki-ki közelebb kerüljön a Természethez; hogy felfedezzék a környezetünkben rejtőző kincseket, játsszanak a földdel, a térrel és idővel - kicsit másképp tekintve körül a világban, mint ahogy a hétköznapokon teszik. Ezáltal utak nyílnak számukra az évezredes tudás megélésére, mely szerint a testi-lelki egészség csak a Természettel való összhangban, a Természettel való kapcsolatot feltételezve jöhet létre.

Felsőoktatási szinten ennek az értékrendnek, megközelítési attitűdnek átadása zajlik az Eszterházy Károly Egyetemen. Tanári tevékenységemből adódóan a Vizuális Művészeti Intézet hallgatói 04

Tátrai Vanda Metamorphoses meseterapeauta, az egyesület alapító tagja.

///

31

32

///

Goda Gábor: Földhajó, Artus symposion, 2010; fotó: Balázs Péter

Antal Malvina, Mamü symposion 2017; fotó: Balázs Péter

Oktatás, VMI/MA, Térelemzés, Tóth Péter, Vanka Timea, Francia Tímea; fotó: Balázs Péter

Colin Foster: Utolsó vacsora, Természetművészet IV. 2012; fotó: Balázs Péter

enrichment to the activity of our art camp in many ways. Our work has been organised mainly by holding regular symposiums.

The various forms of education activity have been pursued by the Association since the very begging, holding presentations on cultural history to visitors of the art camp.

Primary and secondary school students generally visit our art camp in the course of organised school trips. For these groups we present and teach archaic activities along with guidance for reviving traditional crafts and techniques.

Our fairy tale therapy relies on the unique integrating spaces of the art camp for self-awareness and group activities. The interactive sessions, workshops, training courses and camps organised for children as well as adults are based on Hungarian fairy tales, myths and legends. The children living in Noszvaj are regular participants of our programmes. The most frequent visitors include the members of a weekly course held by Vanda Tátrai 04 for primary school children. The Nature’s Tales sessions are based on the theme of coexistence with nature, with an aim to develop a unique thinking and to pass on values based on closeness to nature. In this framework children set out on a journey equipped with the tools of fairy tale therapy, nature art and crafts to get closer to Nature; to discover the treasures hidden in the surrounding environment, to play with soil, space and time, looking around the world a bit differently than they would do on ordinary weekdays. It provides an opportunity to experience the knowledge accumulated over thousand years according to which physical and mental health can be developed and maintained only in harmony with Nature.

At tertiary level these values and attitudes are passed on in a framework provided by the Eszterházy Károly University. Being a lecturer at the University, the students of the Institute of Visual Arts have been familiar with the art programme of the Association from the very beginning. At first the Association’s facilities were used for ad-hoc sessions in teaching one of my subjects in space analysis. Our primary aim was to analyse the relationship between landscape and human, as well as between architecture and lifestyle, also exploring the possible directions of contemporary art. The art colony became integrated into daily practice as a regular site for various subjects and summer camps with the introduction of Nature Art specialisation at the University. The launch, development and running of nature art education based on the concept of István Erőss was unique in Europe, the fruit of our joint activity. I have been involved in the organisation and implementation of various educational programmes and Nature Art symposiums relying on the Association’s unique characteristics, also taking advantage of tender opportunities. The art camps organised in order to fulfil the obligatory summer practice requirements of students provide international outlook as well.

Nature conservation is an integral part of our life; environmental awareness is a dominant feature in the Association’s set of values, playing an essential role in the development of the surrounding grounds, as well as in future developments. Our aim in planting traditional fruit varieties on the nearby slopes is to provide a special environment for creating art in the landscape. The grounds are used as a venue for teaching art, environmental science and environmental protection as well.

Over the years we have worked together with various domestic and foreign artists, art foundations and institutions specialised in teaching visual arts.

Our domestic partners include: lecturers and students of the Eszterházy Károly University/Institute of Visual Arts; Hungarian University of Fine Arts and University of Pécs/sculpting departments; lecturers 04

34

///

Vanda Tátrai is a Metamorphoses fairy tale therapist and a founding member of the Association.

Fűzfahajlék, Gyergyószárhegy, Erdély, 2006; fotó: Balázs Péter

az indulástól ismerték az egyesület tájalakító programját. Kezdetben az általam oktatott térelemzés tantárgy alkalmi helyszíneként használtuk az egyesületi tereket. Elsősorban a táj és az ember viszonyát, az építészet és az életforma kapcsolódásait és a kortárs művészet lehetséges irányait elemeztük tanulmányaink során. Művésztelepünk mindennapi gyakorlatban való használata - a különböző tantárgyak és a nyári művésztelepek befogadó helyszíneként - a ’természetművészet specializáció’ elindulásával kezdődött. A természetművészeti oktatás Európában egyedülálló elindítása, felépítése, működtetése Erőss István koncepciója alapján közös munkánk eredménye. Az egyesületi adottságokat használva részt vettem különböző oktatási programok és a Természetművészet szimpozionok rendezésében, megvalósításában, számos esetben pályázati források előteremtésével is hozzájárulva a sikeres lebonyolításhoz. A hallgatók kötelező nyári gyakorlataként rendezett művésztelepek nemzetközi kitekintést nyújtva valósultak meg.

A Természetvédelem része életünknek, az értékrendünket meghatározó környezettudatosságunk a művésztelepet övező kertek kialakításának gyakorlatában és a következő évek fejlesztései során válik kerekké. A művésztelepet övező lankákon a hagyományos gyümölcsfajtákat telepítve teremtjük meg a tájban megvalósuló alkotások környezetét, felhasználva tájkertünket a művészeti, a környezetismereti és a környezetvédelmi oktatás helyszíneként.

Az évek során együttműködtünk számos hazai és külhoni művésszel, művészeti alapítvánnyal, képzőművészeti oktatást folytató intézménnyel.

Belföldi partnereink: Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet oktatói, hallgatói; a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Pécsi Tudomány Egyetem szobrász tanszékei; a Corvinus Egyetem tájvédelmi és tájrehabilitációs tanszék oktatói, hallgatói; Fénybánya Alapítvány „délibáb-ös�szeszerelő” üvegművesei; MAMÜ művészei; Metamorphoses Meseterápiás Egyesület és a Holdam Egyesület; Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület; Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Harmónium Egyesület.

///

35

Oktatás, VMI/BA, Környezet és téralakítási gyakorlat, 2016; fotó: Balázs Péter

Európai partnereink az Erdélyi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem; a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem; Szlovákiában a pozsonyi Művészeti Egyetem fotográfia tanszék; Ausztriában a linzi Egyetem Képzőművészeti Kar; spanyolországi University of Barcelona/Faculty of Fine Arts; Távol-keleti partnerszervezeteink: tajvani Taipei – National University; az indiai Jaipur – Fine Arts College; az indonéziai Yogyakartából Indonesian Institute of the Arts. A dél-koreai Természetművész Szövetség, a YATOO különleges szerepet tölt be partnereink között, hiszen nemzetközi alkotótagsága évről évre visszajáró résztvevője szimpozionjainknak. Az általuk elindított világ körüli természetművészeti akciósorozat, a Global Nomadic Art Project (2014-2018) programjának egyik közép-európai bázisa vagyunk.

Kapcsolatunk a faluval folyamatos, a helyiek számára minden programunk nyitott és ingyenes.

Az Alkotótelep látogatottsága az évek során egyre nagyobb. A faluban az elfeledett szegénynegyedről lassan megváltozott a kép, az itteniek egyre inkább történelmük, hagyományos életformájuk átalakuló, de mindenképpen értékes, érdekes helyeként emlegetik. Alkotótelepünk a térség kőkultúrájának esszenciális helye, a rendezett barlanglakások számát és a megvalósuló programot tekintve egyedi.

Ezeket az értékeket és a kapcsolódó szemléletet szeretnénk megosztani mindazon alkotó és alkotóan gondolkodó emberrel, akik helyben élnek vagy látogatóként érkeznek hozzánk, és a jövőben e földi hajlék kisugárzásából erőt kívánnak meríteni.

Balázs Péter a Farkaskő Egyesület alapítója

Artus symposion, 2010; fotó: Balázs Péter

Noszvaj, 2017. karácsony

///

37

Balázs Péter: Revitalizáció III., 2016; fotó: Balázs Péter

and students of Corvinus University/Landscape Protection and Rehabilitation Department; glass artists of the Blaze Mine Glass Art Foundation; artists of MAMÜ (Marosvásárhely Workshop); Metamorphoses Association of Fairy Tale Therapy; Holdam Association; Beehive Rock Nature Conservation and Cultural Association; Bükk National Park Directorate; Harmonium Society.

Partners in Europe: Borsos Miklós Art Foundation, Transylvania; Sapientia Hungarian University of Transylvania; Babes-Bolyai University, Cluj-Napoca; Art University of Bratislava/Department of Photography, Slovakia; University of Linz/Faculty of Fine Arts, Austria; University of Barcelona/Faculty of Fine Arts, Spain.

Partner organisations in the Far East: Taipei National University, Taiwan; Jaipur College of Fine Arts, India; Indonesian Institute of Arts, Yogyakarta. The South Korean Nature Art Association YATOO is a special partner, with international members visiting our symposiums every year. We provide the East-European base for the Global Nomadic Art Project (2014-2018) launched by them.

We have a permanent relationship with the village, providing free access for residents to any of our programmes. The Art Camp has a growing number of visitors from year to year. The image of the abandoned village site has changed gradually. The residents increasingly look upon the cave dwellings as a valuable and interesting part of local history and traditional lifestyle undergoing transformation. Our art colony is an essential place of regional stone culture, unique for the number of restored cave dwellings as well as the number of programmes implemented.

Our aim is to share these values and attitudes with any local resident or visitor having a creative mind, intending to draw strength from the unique forces of this shelter place in future.

Noszvaj, Christmas of 2017

40

///

Péter Balázs founder of the association

///

41

Tsai Kun- Lin, Természetművészet I. 2009; fotó: Balázs Péter

KacsoraFanni, ÓcsaiAnett; Természetművészet VI. 2015, fotó: Balázs Péter

Sympatic symposion, Josef Wurm munkában, 2015; fotó: Balázs Péter

42

///

Horváh Ottó: fény és forma tanulmányok; fotó: Horváth Ottó

fotó: Komka Péter

' ' ' ' ezerkilencszazkilencvenhatjanuarelsejenoszvajujevillumenesszencia Hatalmas erő pislákol a kőházak lepusztultságában. lassan málladozó húszmillió év hunyorog a hegyből, kaptárkövek, egy-kétezerév szentség, a Farkaskő dűlőből kibomló Betlehem ucca, aztán Vöröshadsereg, most Honvéd utca…szájtátva állunk lelkes szobrászok maroknyi csapata, 1996 újév van. túl az illumináción, alkonyon, még nem a brazilok, már nem a magyarok, idő nincs. most van a múlt is a jövő is, a derengés örökkévaló fátyla. belesodródtunk a formák, történetek világába… homeopatikus valóság. minden egyszerre elérhető a tájban a rezgő nyár, a derűs erő, a zord telek, a káosz és a rend, napkelték, holdtölték…bárhova nézünk valami becsillan. parttalan hullámzás a föld ölelése.

A hely megtisztítása történetünk kezdete. A huszadik század vége, ezredforduló…Van ami gyorsan vagy lassan lebomlik, van ami nem. A szemét, amely kontrasztanyagként, színesen beborított minden zugot a kilencvenes évekre, a fogyasztói társadalmakhoz köthető diagnózis, nem komposztálódó tünetegyüttes, mentális málladozás a szociális háló elvarratlan szálaiban. Gazdátlanság, szegénység, átmeneti hajlékok.

Közel húsz éve, mikor elkezdtük feltárni a dombházak hajlatait, leporoltuk, kitakarítottuk a felszínt – a még ott élő helyi hajlékokról hajlékokra vándorló emberek segítségével – nagy jó érzés kezdett betelepedni a zugokba. Minden alkalom egy névtelen ünnep volt, a jótékony vírus / virulens erők kiáradása az elnehezedett tájban. Minden tevékenység a hamuból parazsat, a parázsból tüzet szított, megerősítette a közösség szándékát a hely újraélesztésében. Nem volt meghatározó a felülről elrendelt, határidőhöz kötött irányítás, csak a belülről szerveződő szabadság, amitől volt ideje érlelődni, értelmet adni a lépéseknek a kinyíló terek megszületésében. Kezdetben a puritán lakótér, szobrász műterem kialakítása volt az elsődleges szempont, aztán az újabb belső tájak, horizontok kitapintása.

///

43

Horváth Ottó: Belső táj; fotó: Horváth Ottó

firstofjanuarynineteenninetysixnoszvajnewyearluminescence Enormous forces hide in the derelict stone houses. the slowly crumbling twenty million years twinkle from the hill, the beehive rocks, the one-two thousand year sacredness, where from the Farkaskő dűlő (Wolfstone Ridge) Betlehem ucca (Bethlehem Street) became Vöröshadsereg utca (Red Army Street) and most recently Honvéd utca (Army Street)… we stand our mouths open in awe, a handful of enthusiastic sculptors, it is New Year’s Day 1996. Day has broken, dawn past, not yet Brazilians, not even Hungarians any more, there is no time. past and future are both here now, daybreak’s eternal glow; we are swept into a world of forms and tales… a homeopathic reality. everything is within reach in the land: shimmering summer, cheerful strength, bleak winter, chaos and order, sunrise and full moon… wherever we look, something glimmers everywhere, boundless undulation, embraced by the Earth.

Our story began with the cleansing of the place. It was the end of the twentieth century, the turn of the millennium… Some things disintegrate quickly, some slowly, and some never do. Rubbish, a contrasting material had covered every nook and cranny by the nineties, the diagnosis of the consumer society, the non-compostable symptoms, mental decay in the unfinished stitches of the social fabric. Unowned, temporary shelters and poverty.

Almost twenty years ago, when we started to explore the structures, removing dust and cleaning surfaces, involving the people still inhabiting the place wandering from shelter to shelter – a very good feeling began to penetrate the buildings. Every occasion was a nameless feast, marked by the outpouring of beneficial virulent forces in this sluggish environment. Every activity stoked ember from the ashes, creating fire and strengthening the will of the community to revive the place. There was no dominant supreme guidance with established deadlines, only the inner freedom, allowing time and purpose for each step in the evolution of the opening spaces. At first the main objective was to create a simple abode, a sculpting studio, followed by the exploration of new inner spaces and horizons.

44

///

Téralakítások 1999-től

Horváth Ottó: Belső táj; fotó: Horváth Ottó

Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy a barlanglakások évszázadokig a parasztházak szoba-konyhás alapterületéből indultak ki és a XX. századig változatlanul ismételték több száz lakás faragásán keresztül ezt az alapmodellt, amelytől néhány esetben megváltunk a bővítések, összenyitások eredményeként. Mindazonáltal nem tartjuk szentségtörésnek ezeket a változtatásokat. Hosszabb jelenlét után élő, organikus módon továbbgondolt új inspirációk adták a bátorságot és a bizonyosságot a jelenlegi külső és belső terek kialakítására. Több helyszínen adott a múzeumként, skanzenként visszaállított parasztház jellegű enteriőrök, lakások bemutatása. (A Bükkaljai Kőúton találhatóak már ilyen kiállítási helyszínek: Szomolya, Egerszalók, Ostoros, Cserépváralja a továbbiakban tervezés alatt van másutt is... bukkalja.info.hu. Alkotótelepünknek nem lehetett ez célja, – a hely legteljesebb tisztelete mellett- megváltoztattuk a helyszínt formailag és közösségi használatában: az alkotás, tanulás, többféle műfajban tartott előadások, meditációk, szemlélődések - mind újabb aspektust jelentenek a kortárs művészeti sodrásban, ökológiai kutatásokban, hagyományok megőrzésében. Föld alatti és föld feletti reflexiók egy falu határában, távol a városi fénytörések gyorsuló világától. A fentiek egyben röviden összegzett válaszok a helyszínen vissza–visszatérő kérdésekre. Miért vagyunk itt, miért lettek ezek a változások, miért pont így? Hát ezért…

Az első felfedezés az összenyitott terek szintjei között megindult energiaáramlások megtapasztalása volt. A sötétlő zugok felfényesedése, az átjárhatóság, az öblösödő terek áthallása, rezgése.

/// 45

Horváth Ottó: Belső táj; fotó: Horváth Ottó

Forming of space from 1999

Horváth Ottó: Belső táj; fotó: Telek Balázs

First of all, it is important to note that the cave dwellings took their origins from the traditional layout of rural buildings that consisted of a single room and kitchen for several centuries. This model was copied unchanged in hundreds of dwellings carved up until the 20th century which in some cases we changed by adding spaces or joining existing rooms. However, we do not consider these changes sacrilegious.

The courage and the certainty to develop the current external and internal spaces was the result of new inspirations, organically considered after a longer presence there. Rural interiors and dwellings restored

46

///

Pentaton obscura 770x200x175 A kétezres évek elején készült tér valójában egy hangfürdő, az emberi testet masszírozó zeneterem, a hangon keresztül szerzett belső térélmény. A faragás közben növekedő mélyedések, üregek erősödő rezgését, méretüktől függő hangolhatóságát tapasztaltam. A kisebb ívű mélyedések, ahogy nagyobbá váltak, egyenes arányban mélyítették a rezonáns hangokat. A közel nyolc méter hosszúságú, két méter szélességű, enyhén hullámzó faktúrájú, felszínű boltíves tér egyfajta közösségi hangszerként működik.

A jobbról–balról tükörszimmetrikusan, pentaton hangsorban kialakított öt-öt fülke erősített rezgetésre alkalmas. A szemben lévő üregek egyfajta „parabolaeffektus” által erősítik a rezgést. A fülkék, ahogy kisebbednek, rezonanciájuk egyre magasodik a pentaton skála irányában. Elsősorban mélyebb hangú hangszerekkel vagy férfihangokkal szólaltathatóak meg. A „zenészek” a fülkékben egymással szemben ülnek, és a fülke mélyen rezgő alaphangjával átrezegtetik a teret, belülről masszírozzák a testüket – a tiszta hangsoron belül újabb interferenciákat tudnak elérni rekeszizomtól a koponyáig. A hangvető fülke és a benne megmerítkező test erőteljes találkozása. Lehetne hosszan kutatni egy ilyen hangtér élettani hatásait, biztosan csak annyit tudok mondani, hogy jótékony hatású meleg nyári napokon hajnalban egyedül vagy az esti órákban baráti társasággal, éjszaka már-már félelmes… „Az ember nem szerethet egy olyan házat, amelyiknek nincs arca, s ahol a lépéseknek nincs értelmük.”

Saint Exupery: Citadella

Horváth Ottó: Pentaton Obscura; fotó: Komka Péter

Ezeknek a dombházaknak van egy folyamatosan formálódó, szépséges vagy éppen groteszk arcuk.

Alakítójuk ugyan nem látja, de az alakítók teremtője minden bizonnyal örömét leli a földi lények igyekezetében. Akár a felhők és a madarak vonulásukkor csodálkozva nézik a magasból, ahogy a kürtő pupillájú dombok időnként füstöt eregetnek. A belső tér avagy a szemlélőt körülvevő hajlatok, körbeö-

/// 47

Horváth Ottó: Pentaton Obscura; fotó: Horváth Ottó

and presented as museums and open-air museums can be visited at various locations. (There are several such exhibition venues on the Bükkaljai Kőút (thematic rock route in the Bükkalja Region), such as Szomolya Egerszalók, Ostoros and Cserépváralja, with additional venues planned ...bukkalja.info.hu) However, restoration could not be the goal of our art colony – we changed the form and the community use of the place, with utmost respect to the place, to provide space for creative activity, learning, performances of many genres, meditations and observations representing new aspects in contemporary art, ecological research and heritage conservation. Underground and overground reflections, on the edge of a village, far from accelerating urban life. The above also provides a short summary, answering a number of recurring questions. Why are we here? Why all these changes? Why in this way? Well, because of this…

Our first discovery was experiencing the flow of energy between the various levels of the opened-up spaces. Lighting of dark corners, accessibility, the acoustics and resonance resulting from the scoopedout structures.

Pentaton obscura

770x200x175 The space created in the early 2000s is essentially a sound bath, a music room that massages the human body, an experience of inner space through sounds. During the carving process I experienced the increasing resonance of the expanding cavities, the possibility to tune them according to their size. As the smaller cavities grew in size, their resonating sounds deepened in direct proportion. Almost eight metres long and two metres wide, the arched structure with its gently undulating surface works as a kind of community musical instrument. The five niches placed symmetrically on both sides according to pentatonic scale can create enhanced resonance. The cavities opposite each other increase resonance through a kind of ‘parabola effect’. The niches, diminishing in size, create increasingly higher resonance on the pentatonic scale.

48

///

Horváth Ottó munkában, Kapu symposion, 2013; fotó: Kopacz Kund

lelnek, megérintenek, nehezednek, lebegnek, legbelső hangunkkal rokonságban rezegnek, mély morajú anyaméhek. Vannak hangok, fények, amelyek csak ezekben a terekben válnak hitelessé, archaikus tapasztalássá. Adott egy öblös forma a földkéregben. benne az ember, meditál, révül, részévé válik a folyamatos teremtésnek. Lentről minden más, ha belépünk és eltűnik a szemünk elől a Nap, marad a visszfénye és a belső Nap, a Föld köldöke. A Föld, akár az anya, fölötte az Ég az apa, mindent mindennel összekötnek és szakadatlan teremtenek, áramlások az érzékletekben és azon túl is, süllyed, emelkedik, lüktet, lélegzik, dobban, él, a hely és az idők járása, fonatok és kitüremkedő csomópontok a világ hálójában, bármerre mozdulunk megrezzen a kozmikus kárpit, bennünk és köröttünk.

Közel húsz éve dolgozunk itt, morzsoljuk a felszínt s a mélyet, s ő minket. Húszmillió éve a bolygó kontinentális lemezeinek mozdulataiból született anyagunk a riolittufa, ignimbrit, tűzárkő. A hegyesvölgyes környék hatalmas kiterjedésű megdermedt tűzfelhője, néhai por és hamu, vulkáni gázok tüzes áramlása, robbanások lenyomata, aztán hosszú csendje. Sarjadás, növények kúsznak a fény felé, virágoznak, teremnek, lebomlanak, valami beszívódik belőlük az esővízzel, a szivacsos kőzet, a puha ősmasszívum befogadja, akár egy prizmán áthaladó fénytörésben, rejtőzködő mintázatokkal gazdagítva a tufa parányi vizesedénykéit, zárványait, kapillárisként végtelen lassan hömpölygő patakocskák milliárdjait. Ez volna a barlangok testében a víz negyedik halmazállapota. Faragás közben sokszor adódott valami kép, hang, mintázat, ami mélyen az anyagban várt időtlen idők óta, hogy találkozzon rácsodálkozó emberrel, aztán, mint egy idea fölizzó árnyéka, jelet hagy a retinán, a napvilágra kerülve elillan, tovább száll. A kép lehet ajándék, végtelen utazás, lehet közeli, távoli, néhány megapixel, gigapixel...mélyülhet tovább, lehet nano, bozon.. minden lépték új dimenziókat nyit. A képzeletnek a látás nem szab határt, az idő sem. Mára legyen határ a bizonyosság, hogy „élnek a kövek, mert bennük is erő szalad” 01 …

Horváth Ottó 01

Víg Mihály

///

49

They can be sounded primarily by musical instruments with lower tones or male voices. The ‘musicians’ sit in the niches opposite each other, resonating the space with the deep prime resonance of the space, massaging the body from the inside – they are capable of reaching additional interferences within the pure scale of sounds, spreading from one’s diaphragm right up to the skull. The meeting of the amplifying niche and the immersed body inside is powerful. The physiological effects of the resonating niches could be researched endlessly, but for the time being I can only say that either as a solitary experience at dawn on a hot summer day, or with friends in late evening hours or at night it is almost terrifying…

‘One cannot love a place with no features, where footsteps have no purpose.’

Saint-Exupery: Citadelle

These cave structures have continuously evolving faces, sometimes beautiful, sometimes grotesque.

It is unseen by the creators, but the creators’ Creator certainly rejoices in the endeavours of his earthly creatures. As clouds or birds on their journeys look down in wonder at the funnel-shaped mounds exhale smoke from time to time. The inner space, the bends and curves, embrace the viewer, touching, descending, floating and resonating with our innermost sounds, like deep rumbling wombs. Certain sounds and lights become authentic, archaic experience only in these spaces. A rotund shape in the Earth’s crust, with humans inside it meditating in a dreamlike state, becoming a part of endless creation.

From below everything is different; entering these spaces the Sun disappears, leaving behind a reflection, an inner Sun, the navel of the Earth. The Earth like a mother and the Sky above like a father join together all things, in ceaseless creation, flowing in and beyond sensation, sinking and rising, throbbing, breathing, beating, living, space and time passing, braids and knots protruding in the global network, wherever we move the cosmic carpet shivers, both inside and out.

We have been working here for almost twenty years, crumbling the surface and the deep, and vice versa.

The material we have been shaping, rhyolite tuff, ignimbrite or other volcanic rock, were born during the shifting of continental plates some twenty million years ago. Enormous fire clouds, ashes and dust, fiery flow of volcanic gases and explosions frozen solid over the hilly countryside, followed by a long silence.

Plants striving towards the light, blossoming and fruiting, decaying, something of them taken down by rainwater, penetrating the sponge-like rocks, accepted by the soft ancient mass, like refraction of light through a prism, enriching the tiny water vessels and inclusions of tuffs with mysterious patterns, the capillaries of billions of slow-surging streams. It would make the fourth state of water inside the bodies of caves. During carving often images, sounds and patterns occur, hidden deep in the rock since time immemorial, to meet amazed people, leaving an imprint on the retina like the glowing shadow of an idea that evaporates in the sunlight, then continues its way. Such an image could be a gift, an endless journey, nearby or distant, with a few megapixels or gigapixels… possibly deepening further, reaching nanoscale or bosons… each scale opening up new dimensions. Vision sets no boundaries for imagination, and neither does time. For now the only boundary should be the certainty that ‘the rocks are alive, because a force flows within them too’01 …

Ottó Horváth

01

52

///

Mihály Víg

///

53

Telek Balázs, Fény symposion, 2007; fotó: Telek Balázs

Horváth Ottó: Belső táj; fotó: Horváth Ottó

Horváth Ottó: Belső táj; fotó: Horváth Ottó

54

///

Horváth Ottó: Köldök, 2005; fotó: Horváth Ottó

Horváth Ottó: Öl, 2005; fotó: Varga Rita

·· " ' A Farkasko" Muveszeti Egyesulet ' evtizedes ' ' ' ket tevekenysege

Szigeti Gábor Csongor, Mamü symposion 2017; fotó: Szigeti Gábor Csongor

Kapu symposion, 2013; fotó: Horváth Ottó

Művészet és természet valós, programszerű fizikai találkozása az 1960-as évektől Amerikában a land art-mozgalom, Európában pedig az arte povera kapcsán valósult meg. Néhány nagynevű alkotónak köszönhetően ebben az időszakban vált a műtárgyak természeti kontextusba helyezése elfogadott gyakorlattá.

A természeti, falusi környezetben létrejövő, elsősorban a környezetben fellelhető természetes anyagokat felhasználó művészi megnyilvánulások elterjedésének következtében a nyolcvanas évektől sorra jöttek létre azok a művészeti központok, jellemzően Nyugat-Európában és a Távol-Keleten, amelyek immár programszerűen rendeztek természethez köthető szimpóziumokat, művészeti eseményeket.

A 80-as évek Kelet-Európájában inkább alkalomszerű eseményeken, mint például a MAMÜ esetében, illetve rendszeresnek nem mondható nyári táborok alkalmával készültek e koncepció jegyében alkotások, főleg építészhallgatók jóvoltából.

Magyarországon az első, állandó alkotási színhelyként tudatosan egy rurális helyszínt választó csoport a Farkaskő Egyesület volt. A különböző művészekből álló baráti társaság a noszvaji barlanglakásokba költözve folytatja immár két évtizede kortárs művészet és az archaikus környezet egymásra gyakorolt hatásának vizsgálatát.

Hogy az izgalmas és vonzó helyszín melletti hosszú távú elköteleződésüknek mi lehetett a motivációja, nehéz lenne helyettük megfogalmazni, de talán nem járunk messze az igazságtól, mikor azt valószínűsítjük, hogy az új évezred küszöbén körvonalazódó újszerű művészi és társadalmi kihívások, erősen hatottak döntésükre.

/// 57

fotó: Busák Péter

Farkasko" Art Association - two decades of activity

Kovács Kinga, Mamü symposion 2017; fotó: Balázs Péter

An actual physical encounter between art and nature began to take place from the 1960s in a programme-like way through the land art movement in America and arte povera in Europe. Thanks to a number of renowned artists, the introduction of artefacts into a natural context became an acceptable practice during that period.

As a result of artistic manifestations taking their origin from natural rural settings primarily using natural materials available in the environment, from the 1980s, a series of art centres began to evolve typically in Western Europe and in the Far East, organising regular symposiums and art events related to nature. Based on this concept, in Eastern Europe works of art were mainly created on ad-hoc basis, such as the MAMÜ (Marosvásárhely Workshop) or occasional summer camps in the 1980s, primarily attributable to architecture students.

In Hungary the first group to deliberately choose a rural venue for its first and regular scene of creative activity was the Farkaskő Association. As a group of friends made up by various artists, they have been exploring the mutual impacts of contemporary art and archaic environment for two decades, occupying the cave dwellings of Noszvaj.

60

///

///

61

Carlos Rufas Giribets, Természetművészet II. 2010; fotó: Balázs Péter

Huang Xiao-Shan, Természetművészet IV. 2012; fotó: Balázs Péter

Rezsonya Katalin, 2014; fotó: Balázs Péter

Miként reagáljunk az életünk mindennapjait befolyásoló globalizáció következményeire? Hogyan képzeljük el különböző etnikumok egymás mellett élését? Mennyire fontos számunkra a természetes környezet megóvása? Miről vagyunk képesek lemondani érte? Képesek vagyunk-e az örökös terjeszkedés ideáját feladni, s önmagunkat egy szélesebb perspektívába helyezni?

A XXI. század elejének új típusú problémákat felszínre hozó korszellemében a Pocem művészei intuitív módon törekedtek a természettel való harmónia újrateremtésére, a barlanglakások tereinek finomhangolására, a terekben létrehozott alkotások kontextusára fokuszálva. A barlangok környékén létrejövő művekben a természeti anyagokat, tárgyakat, energiákat, helyszíneket felhasználva teremtettek közvetlen fizikai kapcsolatot természet és alkotási folyamat között. Megelégedtek a kultúrpolitika szervezett játékterétől távol eső „kis gesztus” módszerével létrejött alkotásokkal. Kivonulásukkal, alkotói attitűdjük önkéntelenül is egy az ökológiai problémák nyilvánvalóvá válásával átrendeződő és újrafogalmazódó globális értékrendre rezonáltak, felerősítve e művészi gesztus szimbolikáját. Távol a központosított struktúráktól, a kultúra intézményeitől, a Pocem művészeinek tevékenysége ezért - a világon létező más ilyen csoportosulásokhoz hasonlóan - éppolyan aktuális s társadalmi értelemben is elkötelezett művészi kifejezési módnak tekinthető, mint napjaink szociális jelenségekre reagáló, aktivista művészeti megnyilvánulásai.

Oktatás, VMI/MA, Térelemzés, Gallai Judit, Egervári Júlia; fotó: Balázs Péter

Artus symposion, 2010; fotó: Balázs Péter

A szociális dimenzió mindazonáltal nem hiányzik a Pocem tevékenységéből sem, hiszen a rurális környezet szereplői, a falusiak, a fizikai munkát vállaló egyszerű emberek, a mesteremberek és a kézművesek tevőlegesen is részt vesznek a terek alakításában, az alkotói folyamatokban.

A művészettel ritkán érintkező emberek számára egy műalkotás létrehozásában való közreműködés élménye, a körülmények megteremtésének feladata, a közös ügyben való odaadó részvétel

/// 63

64

///

Sánta János Botond, Kapu symposion, 2013; fotó: Horváth Ottó

Eung-wo Ri, 2107; fotó Balázs Péter

Balázs Péter: Kemence, 2008; fotó Balázs Péter

It would be difficult to explain the motive behind Farkaskő’s long-term commitment to this exciting and rather attractive location, but perhaps we are not very far from the truth in assuming that the novel artistic and social challenges taking shape at the turn of the millennium were likely to have a strong influence on the particular decision.

How should we respond to the impacts of globalisation affecting our everyday lives? What sort of impression do we have about the co-existence of various ethnic groups? How important is it for us to preserve the natural environment? What are we willing to sacrifice to this end? Would we be able to give up the idea of perpetual expansion and put ourselves in a wider perspective?

In the spirit of the age characteristic for the early 21st century bringing to light new types of problems, the artists of Pocem sought to recreate harmony with nature in an intuitive manner, fine-tuning the spaces of the cave structures and focusing on the context of the artefacts created within. Through works of art shaped in the surroundings of the caves immediate physical relationship between nature and creative activity evolved using natural materials, objects, forces and venues. The members of the group contented themselves with art created far away from the organised playground of cultural politics by the method of ‘small gesture’. With this departure, their artistic attitude involuntarily resonated with a set of global values undergoing transformation and reformulation through emerging ecological issues, intensifying the symbolism of this artistic gesture. Away from the centralised structure and institutions of culture, similarly to other groups existing globally, the activities of the artists of Pocem can therefore be considered as a way of artistic expression just as topical and committed as today’s activistic-artistic manifestations responding to contemporary social issues.

elmossa az „alkotó géniusz” és a kortárs művészet színterén kívül álló „egyszerű befogadó” közötti határokat, jelentősen tágítva ezzel a befogadói csatornákat. Ezeknek a gesztusoknak a hatását Noszvajon is tapasztalhatjuk, ahogy a helyiek magukénak érzik az itt születő, a kortárs formavilág jegyeit viselő műalkotásokat, amelyek szemükben a falu közösségét gazdagítják.

A folyamatos interakció azonban nemcsak az egyesület és a falu lakóinak kapcsolatát erősíti, hanem a közösségi dinamikát, vitalitást is jótékonyan befolyásolja, ami az információs társadalom előretörésével egyre inkább izolálódó egyén és a kisközösség normaközvetítő és kontrolláló szerepének gyengülése kapcsán nyer különös jelentőséget.

Arya Sucitra, AriswanAdhitama, Faizal Rachman; Természetművészet II. 2010; fotó: Balázs Péter

Balázs Péter, Fény symposion, 2008; fotó: Balázs Péter

A Farkaskő Egyesület tagjainak nagy része közép- vagy felsőfokú művészeti oktatási tapasztalatokkal is rendelkezik, amiből kézenfekvő módon következett, hogy a Pocemet a tagok oktatási helyszínként is kezdték használni. Az oktatási tevékenységre akkor helyeződött nagyobb hangsúly, amikor 2010ben az egri Eszterházy Károly Egyetem vizuális művészeti tanszékén Európában elsőként elindult a természetművészet oktatása. Az egyesület alapító tagja, Balázs Péter nélkülözhetetlen szereplője ennek az úttörő oktatási kísérletnek is, így személyén keresztül magától értetődően alakult ki szakmai kapcsolat a két szervezet között. A barlanglakások és környékük bevált gyakorlóterepe a tanszéknek, ahol a természetművész-hallgatók rendszeresen megfordulnak tanulmányaik során.

A nyaranta szervezett nemzetközi művésztelepek keretében pedig tucatnyi művészeti egyetem oktatóinak és hallgatóinak volt alkalma az elmúlt évtizedben a Pocemben dolgozni a tanszék és az egyesület együttműködésének köszönhetően. Sokan a határon túlról, Távol-Keletről vagy Nyugat-Európából érkező művészek közül itt találkoztak először a természetművészet kifejezéssel, és értették meg az

/// 67

Nevertheless, the social dimension is not missing from the activity of Pocem either due to the fact that the actors of the rural environment, including the villagers, the simple folks pursuing physical labour, the craftsmen and artisans all take active part in shaping the premises and developing art objects.

For people who have rare encounters with art, the experience of contributing to the development of artwork, facilitating the specific circumstances and demonstrating actual commitment break down the boundaries between ‘creative genius’ and ‘simple receiver’ outside the scene of contemporary art, significantly expanding the receivers’ channels. The impact of such gestures can be experienced in Noszvaj as well, in the ways the local people identify themselves with the artworks created here, bearing the marks of contemporary patterns and designs, contributing to the enrichment of the village community.

This continuous interaction, however, does not only strengthen the relationship between the Association and the village dwellers, but it also has a beneficial impact on community dynamics and vitality, which is particularly important in the light of the increasing isolation of individuals and the weakening norm carrier and control function of small communities as a result of the emerging information society.

68

///

Oktatás, természetművészet, Figedy János általános iskola, Noszvaj, 2013; fotó: Tátrai Vanda

Horváth László munkában, Kapu symposion, 2013; fotó: Kopacz Kund

The majority of the Farkaskő members also have experience in secondary or tertiary level art education therefore, as a logical consequence, they began to use Pocem as an educational site as well. The emphasis on educational activity began to increase with the introduction of nature art at the Faculty of Visual Arts of the Eszterházy Károly University of Eger in 2010, the first of its kind in Europe. Péter Balázs, the founding

70

///

Oktatás, természetművészet, Figedy János általános iskola, Noszvaj, 2013; fotó: Tátrai Vanda

esti vetítések, előadások beszélgetések során annak mibenlétét. A Pocemben a természetművészet jegyében eltöltött alkotói együttlét során ezek a művészhallgatók a gyakorlat oldaláról tapasztalhatták meg korunk legizgalmasabb művészi-társadalmi diskurzusának fő kérdéseit az alkotói felelősségről, a közügyekben való aktív részvétel fontosságáról, a művész társadalmi pozíciójának újraértékelésének szükségességéről.

Az egyesületnek köszönhetően a világ minden tájáról a Pocemben megfordult számos művész és hallgató mintát kapott arról, hogyan lehet egy kisebb közösség tagjait bevonni az alkotói folyamatokba, s a művészet révén kreatív és játékos módon elősegíteni a környezettudatos magatartást.

A Farkaskő Egyesület 20 éves története tehát messze túlmutat tagjai alkotói pályáján, helyspecifikus műveik impozáns bemutatásán. Tevékenységük elsősorban a módszer miatt tekinthető modellértékűnek, amellyel sikerült egy rurális környezetben kortárs művészetet meghonosítani, egy kortárs művészeti egyesületet szimbiózisban működtetni egy faluközösséggel, és civil művészeti csoportosulásként hasznosan beépülni a felsőoktatás rendszerébe. S bár az egyesület tagjai számára tevékenységük már életformává vált, elhívatottságuk, következetességük teszi egyedivé, példaértékűvé és megkerülhetetlenné őket a magyar művészeti szcénában.

Erőss István

Csoportkép, Mamü symposion 2017; fotó: Balázs Péter

Chintan Upadhay performance, Természetművészet V. 2014; fotó: Balázs Péter

Budapest, 2017. 11. 19.

///

71

72

///

Garda Aladár László, Mamü symposion 2017; fotó: Garda Aladár László

member of the Association had a key role in this pioneering educational experiment as well, therefore the resulting professional relationship between these two organisations was a natural development. The cave dwellings and their surroundings provide an excellent practice field for the Faculty, frequently visited by nature art students. Over the past decade the international art camps organised in summer provided opportunity for lecturers and students of various arts universities to work at Pocem thanks to the partnership existing between the Faculty and the Association. A number of foreign artists from Far Eastern and Western European countries had their first encounter with the term ‘nature art’ and grasped its meaning during the course of evening slide shows, presentations and discussions organised here. The art sessions

fotó: Tátrai Vanda

taking place at Pocem in this context made it possible for art students to gain practical experience as regards the key issues of contemporary discussion between art and society on artists’ responsibility, the importance of active involvement in public matters and the need to revaluate the social position of artists.

Thanks to the Association, a range of artists and students from around the world who visited Pocem could get a glimpse of how to involve members of a smaller community into artistic activity and how to facilitate environment-conscious behaviour by creative and playful methods.

Overall, the twenty-year history of the Farkaskő Association reaches far beyond the creative careers of members and the impressive presentation of venue-specific art pieces. The activity of the Association is considered exemplary primarily due to the applied method through which contemporary art was successfully established in a rural environment, based on close interaction between a contemporary art association and a village community, and resulting in the functional integration of a civil art group into the higher education system. And while this activity has become a way of life for the Association’s members, it is their commitment and consistency that make them unique, exemplary and unavoidable in the Hungarian art scene.

Gentry Sultán próba, fotó: Balázs Péter

Budapest, 19.11.2017

74

///

István Erőss

///

75

Colin Foster, Természetművészet I. 2009; fotó: Balázs Péter

Oktatás VMI/MA levelező, Térelemzés, 2012; fotó: Balázs Péter

Ko Seunghyun, 2107; fotó Balázs Péter

Farkaskő 20 fesztivál, 2017; fotó: Szigeti Gábor Csongor

Farkasko" Cave Art Camp Association (CACA), programmes and symposiums 1997-2017

2017 - FARKASKŐ CACA 20, Cultural/Arts Festival, Noszvaj -G LOBAL NOMADIC ART PROJECT, EASTERN EUROPE, RURAL STAGE International Symposium: programme by YATOO – GNAP, in partnership with Eszterházy Károly University/Institute of Visual Arts, Department of Fine Arts, Noszvaj, Budapest -4 th DERÉK JANKÓ (Bonny John) CAMP, in partnership with Farkaskő Cave Art Camp Association’s Fairy Tale Route Programme, Muhospataka (RO) - FARKASKŐ 20, Exhibition, MAMÜ Gallery, Budapest 2016 - 3rd DERÉK JANKÓ (Bonny John) CAMP, in partnership with Farkaskő Cave Art Camp Association’s Fairy Tale Route Programme, Muhospataka (RO) - SYMPATICUM II., International Symposium (Graz – Farkaskő CACA) - MAMŰ, CONTEMPORARY PALAEOLITHIC ART Symposium 2015 - N ATURE ART VI., Farkaskő CACA – Eszterházy Károly College/ Department of Visual Arts, International Symposium - 2 nd DERÉK JANKÓ (Bonny John) CAMP, in partnership with the Hungarian Charity of the Order of Malta, the Association of Godparents of Csango Hungarian People in Moldavia, and the Fairy Tale Route Programme of the Farkaskő CACA, Muhospataka (RO), - N ATURE’S TALES – Nature Art Programme with Fairy Tale Therapy (National Cooperation Fund) - ‘ Treasure Hunt – Heritage events dedicated to experiencing and learning Roma intellectual and cultural values’, Kisköre - SYMPATICUM International Symposium (Graz - Farkaskő CACA) 2014 - N ATURE ART V., Farkaskő CACA – Eszterházy Károly College/ Department of Visual Arts, International Symposium - DERÉK JANKÓ (Bonny John) CAMP, in partnership with the Hungarian Charity of the Order of Malta, the Association of Godparents of Csango Hungarian People in Moldavia, and the Fairy Tale Route Programme of the Farkaskő CACA, Muhospataka (RO), 2013 - GATEWAYS XV. Symposium - Creative Art Camp, Noszvaj 2012 - N ATURE ART IV., Farkaskő CACA – Eszterházy Károly College/ Department of Visual Arts, International Symposium 2011 - N ATURE ART III., Bódvaszilas, Aggtelek National Park – Farkaskő CACA – Eszterházy Károly College/Department of Visual Arts, International Symposium - G ROUNDS – SPACES, Organised by: Farkaskő CACA - Eszterházy Károly College/ Department of Visual Arts 78

///

" NBME Farkasko programok, szimpozionok 1997-2017

2017 - Farkaskő NBME 20, Kulturális/ Művészeti Fesztivál, Noszvaj -G LOBAL NOMADIC ART PROJECT, EASTERN EUROPE, RURAL STAGE Nemzetközi szimpozion: YATOO - GNAP programjának keretén belül, EKE/VMI, KMT közreműködésével valósult meg, Noszvaj, Budapest -4 . DERÉK JANKÓ TÁBOR, a Farkaskő NBME Meseút programjának együttműködésével jött létre, Muhospataka (RO) - FARKASKŐ 20, kiállítás MAMÜ Galéria, Budapest 2016 - 3 . DERÉK JANKÓ TÁBOR, a Farkaskő NBME Meseút programjának együttműködésével jött létre Muhospataka (RO) - SYMPATICUM II., Nemzetközi szimpozion (Graz - Farkaskő NBME) - MAMŰ, KORTÁRS PALEOLITIKUM szimpozion 2015 - TERMÉSZETMŰVÉSZET VI., Farkaskő NBME – EKF/VMT Nemzetközi szimpozion -2 . DERÉK JANKÓ TÁBOR, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és a Farkaskő NBME Meseút programjának együttműködésével jött létre Muhospataka (RO), - A TERMÉSZET MESÉI – meseterápiás természetművészeti program (NEA) - „ Kincskereső – hagyományőrző foglalkozások a roma szellemi és kulturális értékek saját élményű megismerése és elsajátítása”, Kisköre - SYMPATICUM Nemzetközi szimpozion (Graz - Farkaskő NBME) 2014 - TERMÉSZETMŰVÉSZET V., Farkaskő NBME – EKF/VMT Nemzetközi szimpozion -D ERÉK JANKÓ TÁBOR, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és a Farkaskő NBME Meseút programjának együttműködésével jött létre Muhospataka (RO), 2013 - KAPUK XV. Szimpozion - Művészeti alkotótábor, Noszvaj 2012 - TERMÉSZETMŰVÉSZET IV., Farkaskő NBME – EKF/VMT Nemzetközi szimpozion 2011 - TERMÉSZETMŰVÉSZET III., Bódvaszilas, ANPI - Farkaskő NBME – EKF/VMT Nemzetközi szimpozion - KERTEK – TEREK, Szervező: Farkaskő NBME - EKF/VMT 2010 -TERMÉSZETMŰVÉSZET II., Farkaskő NBME – EKF/VMT Nemzetközi szimpozion - ARTUS ALKOTÓTELEP - Waldorf iskola gyakorlat 2009 - TERMÉSZETMŰVÉSZET I., Farkaskő NBME – Kepes – EKF/VMT Nemzetközi szimpozion - Farkaskő NBME 1997-2009, Városi Képtár - Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár

///

79

2010 - N ATURE ART II., Farkaskő CACA – Eszterházy Károly College/ Department of Visual Arts, International Symposium - ARTUS CREATIVE CAMP - Waldorf School Exercise 2009 - N ATURE ART I., Farkaskő CACA – Kepes – Eszterházy Károly College/ Department of Visual Arts, International Symposium -Farkaskő CACA 1997-2009, City Gallery - Deák Collection, Székesfehérvár -MUSIC XIV. Symposium - GROUND, EXHIBITION SITE – INSTALLATION, CONSTRUCTION (Norwegian Project) 2008 -MUSIC XIII. Symposium - LIGHT XII. Symposium, International Event 2007 - Springtime Gathering, Borsos M. Art Foundation, Fénybánya Glass Art Foundation - F arkaskő CACA Landscape and Art International Land Art Exhibition, Fehérvárcsurgó.

Organised by: Károlyi J. Foundation, Department of Landscape Conservation of Corvinus University, Sculpture Department of the Hungarian University of Fine Arts -P éter Balázs: Farkaskő CACA – Presentation, International Interregional Relations, Partium Christian University, Oradea (Romania). Organised by: PCU Department of Fine Arts and Graphic Design, Research Centre of Visual Creation and Learning - LIGHT XI. Symposium, Farkaskő CACA, Noszvaj 2006 - S HELTER IX. Symposium on Willow Shelter Construction at the invitation of the Borsos M. Art Foundation (Lăzarea, Transylvania), International Symposium with students of the Department of Fine Arts of the Babes-Bolyai University - VIRADHUTA X. Symposium. Blaze Mine Glass Art Foundation-Farkaskő CACA Glass Furnace Project 2005 - Ottó Horváth: Farkaskő CACA. Presentation, Land Art Conference, Nagyharsány - Péter Balázs: Farkaskő CACA. Presentation, Siklós, International Symposium on Ceramics 2004 - WIND – ROCK – WATER VIII. Farkaskő Symposium Ottó Horváth: ‘Kicsi tájcsitáj’ – Exhibition 2003 - F IRE – SPACE – LANDSCAPE VII. Farkaskő Symposium - Ottó Horváth: ‘Interior Land Art’ – Exhibition, Noszvaj 2002 - PATHS – GROUNDS 2001 - WIND – ROCK – WATER 2000 - ROCK WALLS – CHIMNEY FUNNELS 1999 - Interior Land Art 1998 - C ommunity Spaces, Boundaries – Symposium Farkaskő CACA Sculpture Exhibition, Kepes Visual Centre, Eger 1997 - Foundation. Cleansing of environment

Main sponsors of our programmes : National Cooperation Fund, National Cultural Fund, Ministry of National Cultural Heritage, National Civil Fund, Korean Cultural Centre, Autonomy Foundation, Hungarian Environmental Partnership Foundation, Heves County Council, Mayor’s Office of Eger Town of County Rank, Philip-Morris Tobacco Ltd. Eger, Carpathian Foundation, Municipality of Noszvaj, Phare, Norwegian Fund, Toyota, MagNet Hungarian Community Bank, Mizo, Medical Team of the Hungarian Charity of the Order of Malta, Bethlen Gábor Foundation, Hungarian Academy of Arts 80

///

- ZENE XIV. Szimpozion - KERT, KIÁLLÍTÓTÉR – TELEPÍTÉS, ÉPÍTÉS (norvég pályázat) 2008 - ZENE XIII. szimpozion - FÉNY XII. szimpozion, Nemzetközi találkozó 2007- Tavaszi találkozó Borsos M. Művészetéért Alapítvány, Fénybánya -F arkaskő NBME Táj és Művészet” Nemzetközi Land-art kiállítás, Fehérvárcsurgó.

Szervező: Károlyi J. Alapítvány, Corvinus Egyetem Tájvédelmi Tanszék, MKE Szobrász Tanszék - Balázs Péter: Farkaskő NBME – előadás, Régióközi Nemzetközi Kapcsolatok, Partium Keresztény Egyetem, Nagyvárad (Románia). Szervező: PKE Képzőművészet és Grafika Tanszék és VAN Kutatóműhely - FÉNY XI. szimpozion, Farkaskő NBME, Noszvaj 2006 - H AJLÉK IX. Fűzfahajlék-építő szimpozion a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány meghívására (Gyergyószárhegy, Erdély), Nemzetközi szimpozion a Babes-Bolyai Egyetem Képzőművész hallgatóival - VIRADHUTA X. szimpozion.

- Fénybánya- Farkaskő NBME üvegolvasztó projekt 2005- Horváth Ottó: Farkaskő NBME. Előadás, Tájépítészeti konferencia, Nagyharsány - Balázs Péter: Farkaskő NBME. Előadás, Siklós, Nemzetközi Kerámia szimpozion 2004- SZÉL-KŐ-VÍZ VIII. Farkaskő szimpozion - Horváth Ottó: „Kicsi tájcsitáj” – kiállítás 2003- TŰZ – TÉR – TÁJ VII. Farkaskő szimpozion Horváth Ottó „ Belsőtájépítészet” – kiállítás, Noszvaj 2002 - ÖSVÉNYEK – KERTEK 2001 - SZÉL – KŐ – VÍZ 2000 - KŐFALAK – KÉMÉNYKÜRTŐK 1999 - Belső tájrendezés 1998 - Közösségi terek, határok szimpozion - Farkaskő NBME Szobrászai Kiállítás, Kepes Vizuális Központ, Eger 1997 - Alapítás. A környezet megtisztítása

Fő támogatóink voltak programjaink megvalósításában : NEA, NKA, NKÖM, NCA, Koreai Kulturális Központ, Autonómia Alapítvány, Ökotárs Alapítvány, Heves Megyei Közgyűlés, Eger M. J. V. Polgármesteri Hivatala, Philip-Morris Dohánygyár Rt Eger, Kárpátok Alapítvány, Noszvaj Önkormányzat, Phare, Norvég alap, Toyota, MagNet Magyar Közösségi Bank, Mizo, Máltai Szeretetszolgálat Orvoscsoport, Bethlen Gábor Alapítvány, Magyar Művészeti Akadémia

///

81

Egyesületünk 1997-ben alakult. Húszéves jubileuma alkalmából, működésünk legfontosabb területeit összefoglaló kiadványok megjelentetésével tárjuk az érdeklődők elé. A három részből álló sorozat történeti áttekintést nyújt, bemutatja művészeti és oktatási tevékenységünket és meseterápiás programunkat.

1. Molnár Csenge: A noszvaji barlanglakások rövid története 2. Farkaskő 20, szerkesztő: Balázs Péter 3. Tátrai Vanda: Mindennel, ami él, beszélni tudjak…

szerkesztő / editor: BALÁZS PÉTER Angol fordítás / English translation: FENLON ÉVA korrektor / proofreader: JAGICZA ÉVA angol lektor / proofreader: KATHERINE CHAPMAN grafikai tervezés / graphic design: CSONTÓ LAJOS nyomda / printed by: EPC Nyomda EPC nyomda gyártói képviselete: PRINT BROKERS TEAM Kft. Felelős vezető: Egyházi Zsolt www.printbrokersteam.hu kiadó / publisher: FARKASKŐ NOSZVAJI BARLANG MŰVÉSZTELEP EGYESÜLET felelős kiadó / : Horváth Ottó elnök, Balázs Péter elnökhelyettes cím / adress: 3325 Noszvaj, Kossuth Lajos u. 34 e-mail: pocemgalery@gmail.com honlap URL: www.pocem.eu

facebook: farkaskő nbme pocem © FARKASKŐ NOSZVAJI BARLANG MŰVÉSZTELEP EGYESÜLET ÉS A SZERZŐK ISBN 978-615-00-0521-8 Mivel húsz év segítőit. támogatóit felsorolni lehetetlen ezúton köszönjük a figyelmet, a segítséget amelyet kaptunk az évek során! Külön köszönet illeti alapítótagjainkat, akik nélkül nem jöhetett volna létre mindez: Boda Péter, Hevesi Nándor, Horváth Ottó, Földi Péter, Szilágyi Kornél, Tátrai Vanda, Mohácsi András, Kotormán László, Kotormán Norbert, Kuti László, Varga Ferenc „A FARKASKŐ 20 szakmai program megvalósítását 2017. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.”

A kiadvány megjelenését az MMA és Noszvaj Község Önkormányzat támogatta

///

83

84

///