Százhalom - 2019. július by Hírhalom Egyesület

Százhalom Duna-parti randevú...

Szent László-napi mulatságok

Történetünk története – Historia Domus

VII. ÉVF. 65. SZÁM

2019. JÚLIUS

Azok a szép napok...

Fotó: Pap Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Mindenki erre várt • Duna-parti randevú • Óvárosi Foci Kupa • Szent László-napi mulatságok • A győztes jogán – Mónus József Farkas Battán • Battaiak a nagyvilágban – Athén • KÉSZ programok: a Szent László-napi búcsú örökében • Történetünk története Németh Istvánnal a Historis Domusról • A Napló – 1945

SZENT LÁSZLÓ-NAPI MULATSÁGOK

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Szent László Napok

Mindenki erre várt Az igazán jó történeteket századszor is szívesen hallgatjuk. Százhalombatta Óvárosa több mint száz éve ünnepli Szent László napját. Az egykori falusi búcsú rengeteget változott. A vallásos ünnep számos kulturális és közösségi elemmel, újabb és újabb hagyományokkal gazdagodott. A lényege azonban ugyanaz: megélni az összetartozást. Sok víz lefolyt a Dunán az elmúlt egy év során. Így kezdte beszédét Vezér Mihály polgármester az Óvárosi Szent László Napok június 28-i ünnepélyes megnyitóján. Fontos változásnak nevezte, hogy sikerült a korábbinál jobban közösségi alapokra helyezni a Zenálkó központ működtetését. Az egykor a falu összefogásával épített művelődési ház a megkérdezett óvárosiak szerint valóban nyitottabbá vált az utóbbi hónapokban. Több a program, az üzemeltető Korshak Kft. munkatársai arra törekednek, hogy a közösségi ház klubként, családi és közösségi rendezvények állandó helyszíneként szolgálja a telepü-

lésrészen élők igényeit. Abban mindenki egyetért, hogy ezek feltérképezése, az új működési rend széles körű megismerése és megszokása időbe telik. A településrészen élő civil közösségek persze soha nem vártak arra, hogy mások találják ki, minek örülnének, mindig a kezükben tartották a kezdeményezést. Idén is se szeri, se száma nem volt a rendezvénysor civil közreműködőinek. Programokat hirdetett az Óvárosi Falusi Közösség, a KÉSZ,

több nemzetiségi önkormányzat és a katolikus egyházközség – amivel persze korántsem teljes a felsorolás. Vezér Mihály megnyitójában megemlítette Prohászka Ottokár püspököt, aki 109 éve szentelte fel a katolikus templomot, valamint a Szent László tér magával ragadó, spirituális hangulatát. Mindenkinek nagyon kellemes szórakozást, kikapcsolódást kívánt és annak a reményének is hangot adott, hogy június 30-án, è

4 amikor majd befejeződnek az Szent László Napok, a legtöbb résztvevő úgy gondolja majd: jó döntés volt a közösségi házak működtetését közösségi alapokra helyezni. A főszervező szerepét az önkormányzati tulajdonú Korshak Kft. vállalta fel. A cég munkatársai számos nagyrendezvény szervezésében, lebonyolításában vettek részt korábban a Battai Napokon, rutinosak ezekben a feladatokban – mondta el Imre János ügyvezető. Szerinte nagyon jól sikerültek a programok, de ennek megítélését elsősorban azokra bízza, akiknek szóltak. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a szerb templomra és történetére, amit 29én óránkénti tárlatvezetésen mutatott be a szerb lelkész. A két közösségi ház üzemeltetésének átvételekor Dunafüreden és Óvárosban is lakossági fórumot rendezett a Korshak, hogy felmérjék, mit várnak a településrészek lakói. A Szent László Napokat hangulatilag megkoronázó utcabált például azért rendezik csak éjfélig, mert nagyjából ennyi a környéken élők tűrőképessége. A fürediek határozottan kérték, hogy este nyolc után ne tartsanak hangos szabadtéri rendezvényt. A házak egyébként 15 és 19 óra között mindig nyitva vannak, ezen kívül pedig előzetes egyeztetés alapján lehet használni őket. Ingyenes Közösségi programokra díjmentesen állnak a helyi közösségek rendelkezésére, a fizetős rendezvények, illetve a magánjellegű, illetve családi összejövetelek szabott áron kaphatnak helyet. Az árlistát kifüggesztették a helyszíneken, de elérhető a kozossegihazak.battanet.hu oldalon is. A cél, hogy a központok a lakossági és civil kezdeményezések szolgálatában álljanak. Nagy Rozáliával és Őri Ildikóval, a füredi és óvárosi közösségi házak programszervezőivel a megnyitó forgatagában beszélgettünk. Kiemelték, hogy minden kezdeményezésre nyitottak, és szeretnék, hogy a közösségi házak is minél inkább azok legyenek. Óvárosban például pingpong, jóga, babamama klubok használják rendszeresen az épületet, de szeretnének például rajzstúdiót indítani, és ha igény van rá, az eddiginél több napközis nyári tábort szervezni, valamint azt is, hogy internetsarok, kávé, tea, könyvespolcok, magazinok, sakk, társasjáték várja a betérőket. A Szent László Napok június 28-i megnyitóján Sinka László alpolgármester, Óváros képviselője is üdvözölte a megjelenteket. Felidézte, hogy gyerekkorában mennyire várták a búcsúkat, hogy azoknak milyen jó volt a hangulata, és hogy miként ma, ak-

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS kor sem számított a résztvevők felekezete vagy nemzetisége, összetartó közösségként ünnepelt együtt a falu.

Bár azokat a nyarakat nem ismerte a harminc éves Dubecz Gyöngyi, most minden évben részt vesz az Óvárosi Napokon. Szerinte a legjobb az egészben, hogy „összegyűlik a brigád” és kötetlenül szórakoznak, táncolnak, beszélgetnek. Barátaival, ismerőseivel a főzőversenyre is kilátogattak, a szomszédai ugyanis neveztek, és biztosan részt vesznek az utcabálon is. Gyöngyi a faluban nőtt fel és most megint ott lakik. Azt mondja, furcsa, hogy gyerekkorában,

az iskolában kicsit szégyellte, hogy „falusi”, jelenleg azonban „nagyon menőnek” érzi. Annak idején az ercsi cigányok zenéltek, és a martonvásári meg a pesti rokonok is eljöttek a búcsú napjára. Az asszonyok sütöttek-főztek és egész nap jövés-menés volt a házban – emlékszik vissza Buzay József. A Szent László napi ünnepségekhez családi névnapozás is társult: az Annákat és Györgyöket is felköszöntötték. Néhány éve még hatalmasakat rokiztak, mostanában inkább

csak derűsen és békésen üldögélnek a „haverokkal”. A Szent László nap a hozzá kapcsolódó programokkal már nem az a vallásos ünnep, ami régen volt, de a lelkisége, az összetartozás élménye megvan. A rendezvények alatt már harmadik alkalommal rendezett pajtakiállítást az óvárosi Pozsgai-család, de udvarukon tartotta nyitott estjét a Muslinca Dalárda is. A Pozsgai-lányok még szombaton éjféltájban is kedvesen fogadták a betérőket. Komolyan és lelkesen magyarázták a kiállított festmények történetét. Pozsgainé Szabó Évával a sütivásáron futunk össze. Idén több mint húszféle felajánlás érkezett, akadt, aki háromfélét is készített. A bevételt a Szent László téri utolsó falusi iskola emlékére szánják. Egy köztéri iskolapadot képzeltek el nyitott könyvvel a tetején. A Szent László tér különösen az utolsó két este, péntek és szombaton telik meg. A nappali meleg után mindenkinek jól esik a hűvösebb levegő. A kisgyerekesek még maradnak a napközbeni családi programok után. A gyerekek vidáman szaladgálnak és érdeklődve bámulják a színes forgatagot, a beszélgető, fröccsöző társaságokat. Nemcsak az asztalok mellett, hanem a korábbi programokra bekészített, de kint maradt székeken, sőt, a lépcsősoron is békésen üldögölnék az emberek. A péntek estét szerb bál zárja. A kólózók szilaj köre

egyre zárul és nyílik: bárkit befogad. Amit szombaton az Exotic felmelegít – a ráadás Trabantot mindenki nagyon várta, nem maradnak meg a székben, összekapaszkodnak, táncolnak, énekelnek –, azt Kéményék a Coctail Partival fel is robbantják. Csodálatos nyár este van, száll a muzsika, táncolunk, együtt énekeljük a refrént. Ciao, Marina! Erre vártunk tavaly óta. -CK-

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Civil kurázsi

Duna-parti randevú kicsikkel és nagyokkal Amíg a fiúcsapatok a focipályán – a nagy melegben – egymással küzdöttek, a gyerekek és szüleik a Duna-parton, hűs fák alatt játszhattak kedvükre. A játszótéren a nyüzsgő gyerekhad, valamint az őket elkísérő felnőttek már javában élvezték a nap nyújtotta sokféle játékos elfoglaltság örömeit, mire odaértem. Hogy azok is tudják, akik valamilyen ok miatt lemaradtak a programról, mi minden történt ott ezen a napon, sorjában elmondom, bemutatom. Először Mikulásik Juditot, a Pitypangos Óvoda Óvárosi Tagóvodájának vezetőjét interjúvoltam meg, aki munkatársaival együtt nagyszerű játékokat hozott a kicsiknek. Láthatóan nagy élvezettel vették birtokba azokat. – Kiknek szól a programjuk, kik vesznek rajta részt, milyen játékokat hoztak? – Minden évben igyekszünk egy-egy újdonságot is hozni. Általában az a tapasztalat, a mi ovisaink – az óvárosiak – jönnek el elsősorban, de jöttek a városból is nagyobb tesóval, szülőkkel. Már tavaly is hoztunk ügyességi játékokat, most is. Érzékenyítő fejlesztő játékokat szőnyegen, célbadobósat. Hoztunk saját készítésű játékot, melyet az óvónők maguk készítettek üres vizespalackokból. A 3-7 éves korosztályt céloztuk meg, érdeklődésüknek megfelelően. Délelőtt 10 órától vagyunk itt délig. Az a tapasztalat, hogy 11 után jönnek többen. Az íjászoknál már komoly felkészítés folyt. Loós Attilát kérdeztem meg a náluk történtekről: – Tavaly volt az első alkalom, hogy kitelepültünk íjászkodni. 8-10 gyerekkel tudunk egyszerre foglalkozni. Három felnőtt foglalkozik velük egyszerre. A többiek is jönnek majd segíteni. Jó kis rendezvénynek nézünk elébe. Hoztunk gyermek- és felnőttíjakat – a szülők is kipróbálhatják. Vannak különböző erősségűek – gyengébb, erősebb fizikumú gyermekeknek, felnőtteknek. Hoztunk tradicionális íjakat, vadászreflexet és mutatóba csigás íjat is. Délután négyig maradunk,

utána a „Múzeumok éjszakája” vár bennünket – este 9-ig. Elköszönve Attilától, a cserkészeket kerestem fel, Mikulásik Gábort és csapatát.

– 21-en veszünk részt a kitelepülésen a csapatból. Építettünk egy kis „mini tábort”, ami áll egy tűzrakó helyből – bográccsal, állvánnyal, mosdótállal. Van kis „mini étkezőnk” az ételek elfogyasztására. Készültünk a főzőversenyre is, de már elkészült a menü, mert éhesek a gyerekek. Tettünk el kóstolót, mintát a zsűrinek. A mai menü: tócsni. Kipróbáltuk a tábori körülményeket a készítéséhez, bejött. A tócsni – a lefcsánka – reszelt krumpliból készül, kevés liszttel, tojással. Az alkatrészeket összegyúrtuk, majd olajban kisütöttük. Köretnek alma, édesszájúaknak almaszósz,

reszelt répa, sajt, tejföl, tonhal, saláta jár, kinek-kinek ízlése szerint. Az étel elkészítéséhez vettünk 5 kg krumplit. Megtisztítottuk, lereszeltük. Hozzáadtunk adagonként 3 evőkanál lisztet, 2 tojást. Mindösszesen 7 tojás van benne és jó pár evőkanál liszt. Plusz só, zöldfűszerkeverék – citromfű, fokhagyma-, vöröshagyma granulátum, bazsalikom, rozmaring, petrezselyemlevél, kapor, fűszerpaprika. Nagyokat nyeldesve megfeledkeztem arról – mint vega –, hogy ezt az ételt én is megkóstolhatnám.

Az arcfestés felé vettem az irányt. Megcsodáltam nem csak a remek alkotásokat, azt a türelmet is, ahogyan a gyerekek átadták magukat a készülő mű idejének, miközben többen várakoztak arra, hogy rájuk kerüljön a sor. – Ki vezeti az arcfestést? – tettem fel a kérdést egy barna hajú, szemüveges fiatalasszonynak, aki elmerült az előtte ülő kislány arcának pingálásával. Cica készült, valódi, igazi, szépséges. Kiderült, az anyuka festette bájos arcú gyermekének a remekművet. Polgári fogè

6 lalkozása: fodrász. Kézügyessége kifejezetten remeknek mondható volt. – Tóth Nóra vagyok. A battai íjászokat jöttünk erősíteni. Máskor is szoktam a gyerekemet – játékból – kifesteni. – Azt gondoltam, te tartod egyébként a foglalkozást. – Nem. Ligeti Ajándék a program gazdája, éppen ebédel – kis technikai szünetet tartva. Ezek után megkerestem Ligeti Ajándékot – a gyönyörű nevű – három gyermekes édesanyát. Az óvárosi ovisok is készültek a főzőversenyre, de a gyerekek miatt már elkészült az étel – palócleves – és többen meg is ebédeltek belőle. – Hoztam a saját gyermekeimet is. Nagy az érdeklődők tábora. Olyan figurát festek, amit a gyerekek kérnek, azt próbálom kivitelezni. Ha kérés nincs, magam találok ki figurát az arcocskára. Bárki bekapcsolódhat a festésbe – szülőknek, felnőtteknek is szabad.

Miközben az arcfestést csodáltam, meginterjúvoltam néhány gyermek résztvevőt. Balog Tamási Bella: – Én pillangót kértem. – Gyönyörűen sikerült! Nagyon szép lett. Megkérdeztem az anyukát, honnan jöttek. – Matta-kertiek vagyunk – volt a válasz. – Hány babával jöttetek? – Kettővel és az anyósommal. Egy bájos kislányhoz fordulva kérdeztem: – És te ki vagy? – Kovács Laura. – Szép neved van Laura. Mi van az arcodon? – Unikornis. – Hihetetlen! Te kérted, vagy a néni ajándékozott meg vele? – A néni ajándékozott meg vele. – Illik hozzád. Ő a tesód? – kérdeztem meg a mellette álló kislányról. Őt hogy hívják? – Szabó Noémi.

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

– Noémi, a te arcod is gyönyörű lett. Te mit kértél? – Én is unikornist. – Nagyon szépek lettetek! Jól érzitek magatokat itt? – kérdeztem. – Igen. – Meddig maradtok? – Délig. Utána megyünk haza ebédelni. – Anyuka! Mennyi idősek a gyerekek? – Mind a ketten 3,5 évesek. A férjem testvérének a kislányával jöttünk. Egy idősek, egy csoportba járnak az oviban. Mi az Óvárosban a Szabadság úton lakunk. Kovács Julianna vagyok. Remélem jól hallottam a nevet, mert a riportermagnómon sötét zaj keletkezett, nehezen volt érthető a válasz. Minekutána kigyönyörködtem magam az arcfestés „művészetében”, megnéztem a lovasokat. Megszólítottam egy sudár termetű

vagoltatni jöttünk a gyerekeket. Itt a fa körül vezetjük a lovakat, átlagosan három kört teszünk meg, de annyit, amennyit a gyerekek kérnek. Szinte folyamatosan dolgozunk. Két ló megy, amíg a harmadik pihen. Közel a Duna-parthoz – szénarakás mellett – pihent éppen a póni. Jóízűen falatozott, láthatóan nem erőltette meg őt az elvégzett munka. Eljött az idő, hogy a Flottillások után nézzek. Ők a Duna-parton tanyáztak, éppen a motorcsónak volt ügyeletben. Miután beszállt három iskoláskorú gyermek, végignéztem azt a programot, amit ajándékba kaptak tőlük. Meg kell mondanom, nagyon bátrak voltak a gyerekek, mert a vezető és csak ők ültek a motorcsónakban, miközben az száguldozott a vízen. Természetesen volt rajtuk mentő-mellény.

fiatal hölgyet, aki a lovat vezette, a hátán ülő gyermekkel. – Mi a Kadar-tanyáról jöttünk, Dunafüre den, a Csónakház mögött van. Három lovat hoztunk, két nagyobbat, meg egy pónit. Lo-

Kiszállás után meginterjúvoltam őket – Liling Adélt, Takács Lili Laurát, Támcu Szilárdot. – Milyen volt ez a pár kör? Nem izgultatok nagyon?

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS – Nagyon jó volt. – Nagyon jó. – Nagyon, nagyon jó. – Részt vettetek más programon is? Melyik volt a legizgalmasabb? – Íjászkodtam, lovagoltam is. Az íjász kodás volt a legjobb – mondta Adél. – Én lovagoltam, eveztem, meg ezen vettem részt. Nekem az evezés, meg a motorcsónakázás tetszett a legjobban – válaszolta Lili.

Délre járt az idő. A felnőttek – akik a főzőversenyen vettek részt –, készülődni kezdtek, hogy a megfelelő időben meglegyenek azok az ételek, amiket a „szigorú, de igazságos” zsűri értékelni fog majd, szín, küllem, íz „és a többi szempont” szerint. Előkerültek a bográcsok, bográcstartók, minden szükséges hozzávaló a fogásokhoz. Lázas munka kezdődött. Én pedig elkezdhettem végig kérdezni a bográcsolókat, ki, mit hozott – milyen

mel – régi egyetemista társaimmal – erre az alkalomra reprodukáltattuk. 6-7 fős baráti társasággal főzünk majd egy jót. Több barátom gyerekekkel érkezett, ők valahol itt csatangolnak a játékok, programok között. Mindent kipróbálnak – íjászatot, csónakázást, felnéznek a Foci-Kupára is. Ös�szesen 10-en vagyunk felnőttek. Ha saját gyermekeimet is beleszámolom, 9 gyermek van velünk. A legkisebb még óvodás – 6 éves lesz –, a legnagyobb elmúlt 20 esztendős. A többség 10-15 éves. A főzőversenyre bakonyi bográcsos készül. Szalonnás, hagymás alapon sertéscombból, a végén gombával dúsítva. Kapros galuska betéttel. Nagyon jól érezzük magunkat, a zárásig maradunk. Györei Jancsi: – Tudod-e hogyan hívták a vegetáriánust falun? – tette fel nekem a kérdést. – Hogyan? – A falu bolondja. Miért? Mert nem tudott halászni, vadászni, tüzet rakni. Minekutána jól derültünk a viccen és felvilágosultam – vega ügyben –, a következő főző csoporthoz fordultam. A B.E.V. – Bozsó, Endre, Vas rövidítése. Megkérdeztem tőlük, mi főznek a bográcsukban?

alapanyagokat, fűszereket, hozzávalókat – hogy remekművek készüljenek. A cserkészek és az óvárosi ovisok már délelőtt megfőzték, meg is ették a készített ételeket, csak a zsűrinek hagytak mintát az értékeléshez. A többiek most fogtak hozzá. Minden csapatot kikérdeztem: Pozsgai Imre: – A mi csapatunk neve hos�szú – Sikonda Giants Gladiátor School. Valamikor – az egyetemi évek alatt – a társaimmal egy bulira készítettük ezt a feliratos pólót. Volt vele egy kis műsorunk is. Sokáig meg volt mindenkinek, de talán egyedül nekem maradt meg az eredeti. Vendégeim-

– Kecskepörköltet. Ami különleges lesz benne, az az ízesítése. Tárkony, majoránna, kötelezően babérlevél, nagyon pici gyömbér, morzsolt oregano, bors, csemege paprika őrlemény, paprika, paradicsom. Díszítésnek friss paprika, paradicsom. A körítés főtt burgonya lesz és kenyér. Továbbá egy különleges ízű szilvalekvár – pici apró szilvából. Tavaly is voltunk, akkor vaddisznó pörköltet készítettünk áfonya lekvárral, kapros nokedlivel. Valamint saját készítésű savanyúság lesz még. Most vagyunk itt másodízben. Megkóstoltam a szilvalekvárt. Bevallom,

– És ilyen ügyes? – Milyen játékot játszottál még? – Fogócskáztam. Az anyukával tisztáztam a kisfiú nevét, mert „nyelvi megértési nehézségeim” támadtak. – Csepelényi László Zoltánnak hívják a kisfiamat, én Fejes Anita vagyok – mutatkozott be. – Már egy órája vagyunk lent, kipróbáltuk a lovaglást, íjászatot, az arcfestésre várunk. A tesójával van itt Laci. A tesónak az íjászkodás, neki egyenlőre a lovaglás tetszett a legjobban. Óvárosiak vagyunk, a Matta-kertből jöttünk.

Főzőverseny

– Lovagoltam, íjászkodtam és itt voltam. Nekem a motorcsónakázás volt a legizgalmasabb – szólt Szilárd válasza. Az őket szórakoztató felnőtteket kérdeztem meg a programjuk felől. Először Gáspár Botond válaszolt: – A Dunafüredi csónakházban van a telephelyünk – a Fogoly utca végén. Túrakajakjaink vannak, elsősorban túra vízisportot űzünk. Vannak nagyon öreg – klasszikus – vágóevezős facsónakjaink, amiket mi magunk tartunk karban a gyerekekkel közösen. Minden évben kicsit felcsiszoljuk, kicsit meglakkozzuk, kijavítjuk a hibákat. Hasonlítanak a killbótokra, de ezeknek nem csúszik az ülése. Túrázásra lett kitalálva. És van egy motorcsónakunk, amit ilyen alkalmakra veszünk elő. Tóth Ákos (a Flottillások vezetője): – A programunkhoz nem kellett nagy tervezés. Itt voltunk az elmúlt években is ezekkel a lehetőségekkel. Ha valaki kedvet kapott volna, hogy velünk táborozzon, sátorozzon az elmúlt évben, arra is volt lehetőség. Idén nem. Most csak flottillás gyerekkel jöttünk táborozni. Tízenöten vagyunk kint, a többiek máshol nyaralnak. A flottillások 9-10 éves korosztály. Bárki érdeklődő – felnőttek, szülők is – szabadon igénybe vehetik a szolgáltatásunkat. Visszatértem a játszadozók sűrűjébe és látom ám, hogy egy kicsi fiú az egyik ügyességi játékot próbálgatja. A palánk felületéből rudacskák álltak ki, arra kellett a karikákat dobni. Több próbálkozás után valamennyi karika a botokra került. – Mi a neved? – kérdeztem. – Hány éves vagy? – Öt éves vagyok.

8 ilyen ízzel még soha, sehol nem találkoztam. Kicsit fanyar, ugyanakkor nagyon erős aromájú volt. A következő megkérdezett Dúl Péter baráti társasága lett.

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS levél, bors, kevés fűszerpaprika. Ennyi. Közben nagy ribillió keletkezett a lovak háza táján. A póni úgy gondolta, a széna csak az övé. Megfordult és két patájával a másik felé rúgott. A gazdik gyorsan eltávolították őket egymástól, baj ne legyen. Mivel az idő rendesen előrehaladt – a futballpályán várható volt az eredményhirdetés –, jobbnak láttam oda indulni. Mikorra visszatértem már rotyogtak a bográcsban az ételek. Mire az „igazságos, de szigorú zsűri” megérkezett, már elkészültek és készen álltak a megmérettetésre.

Pálinkamustra

– A miénk egy szakmai csoport – a szakértők csapatában indultunk. Lakásfelújítással foglalkozunk naponta. Ezért a nevünk: „Szaki Express”. Céklás, répás sertésragut fogunk készíteni. A köret friss lesz, helyben készül. A ragu alapja sertéscomb, sóval, borssal, köménnyel, piros paprikával fűszerezve. Az apróra összevágott füstölt, húsos erdélyi szalonna belefő majd. Sört, bort, pálinkát fogunk hozzá inni. A fiúk után a lánycsapatot kerestem fel, melyet Loósné Nagy Sarolta, Tóth Anita, Tóth Nóri és Faragó Kata alkotott. Ők a Battai Íjászok nevében főztek. Mi finomat készítetek? – kérdeztem tőlük: Loósné Nagy Sarolta: – Gluténmentes lebbencslevest készítünk. – Gluténmentes? De látom, nem húsmentes. – Nem, nem. Húsos füstölt szalonnát pirítunk elsőnek bográcsban. Kiemeljük belőle a tepertőt és a maradék zsíron barnára, hólyagosra pirítjuk a lebbencset, majd azt is kivesszük. A zsiradékra tesszük a paprikát, krumplit, majd fölengedjük vízzel, felforraljuk. Beletesszük a zöldségeket – petrezselymet, zellert, sárgarépát, paprikát, paradicsomot, fokhagymát, sót, borsot. Amikor kellően megpuhult a lebbenccsel készre főzzük. A lányok után ismét fiú csapat következett, Szatmári Lászlóval az élen. Mi lesz a menü? – kérdeztem tőle: – Az Óvárosi Papírkutyák korhelylevese lesz. A hozzávalók: savanyú káposzta, virsli, kolbász, füstölt oldalas. Fűszerek: babér-

Jómagam – volt rá idő – a pálinkamustra felé vettem az irányt, hogy kifürkésszem miből és hogyan készülnek felénk a jóféle pálinka nedűk. Nem csalódtam. A megkérdezett három férfiember nagy kreativitásról, leleményességről, és persze a pálinka szeretetéről vallott nekem. Filóczi Tibor: – Meggy-, sárgabarack-, almapálinkát hoztam, barnasör párlatot. Lakatos Endre barátomnak én főztem ki a sütőtök– és szilvapálinkáját. Az enyémek abban különböznek a többiekétől, hogy forrás után vákummal 40 Co-on főzöm ki. Vákumszivattyút használok, így jobban megmaradnak a gyümölcs aromái. Loós Attila: – Őszibarack-, birsalma-, akácvirág-, szilva-, körte-, tavalyi szőlőpálinkát hoztam. Kísérletképpen mangót készítettem, hoztam kóstolásra. – Mi az alapja az akácvirág pálinkának? – kérdeztem tőle. Mi adja az alkoholtartalmát? Az akácvirág és a cukor. Ezek általában igen tömények, ezért begerjesztünk bármilyen gyümölcsöt mellette. Az akácvirágot vízzel, felengedjük, a cukrot elkeverjük benne. Ha megforr, kifőzzük. Almapálinkával szoktuk keverni, mert az semleges ízű, aromája szinte nincs. Hozzákeverjük a tömény virágpálinkát – bodzát, akácvirágot. Hársból is lehetne, de nehéz megszedni. – Van olyan pálinka, amit nem hoztatok magatokkal és különleges? – Készült már paradicsom-, sárgarépa-, zeller-, cékla-, köménypálinka is. Most azzal kísérletezünk, hogy a semleges almapálinkába citromfüvet, borsmentát – kerti fűszernövényeket tettünk. A fűszernövényt vízzel felengedjük, cukrot teszünk bele. Ha megforr, kifőzzük. Ebből nagyon tömény aromás pálinka lesz, ezt keverjük a semleges ízű almapálinkával. Ezek vannak most otthon ”beágyazva”, kíváncsian várjuk a

végeredményt. Lakatos Endre: – Ahogy Tibor említette, ő főzte ki a pálinkáimat. Sütőtök pálinkát hoztam. Van még szatmári szilvám és lepotica pálinkám is. Ez a szilvafajta Szerbiából való. Több fajtája van. Az enyém nagy szemű, korai érésű. A szatmári szilvának „nem tudom szilva” a neve. Vadon termő fajta volt, nem volt neve. Az emberek csak úgy emlegették, „nem tudom szilva”. Aprószemű, kerek. Nem azonos az itt található, szintén kerek és aprószemű útszéli ringlóval. Tudtam, Lakatos Endrének szép termő gyümölcsöse van az érdi határban. Most már azt is tudom, miből készülnek a pálinkái. A társaságban találtam Kővári Lacit, aki csak „kóstolóra” jött a „faluba” a barátaihoz. * A nap programjából már csak az elkészült ételek zsűrizése maradt hátra. Ami késik, az nem múlik. Megtörtént. A végeredmény az alábbi: A „szigorú de igazságos zsűri” három ételt emelt ki az I. II. III. helyre. kiadott három különdíjat, a többi résztvevő pedig oklevelet kapott. Az értékelés sorrendje szerint: 1. Szaki Express 2. Vörös Gyuri 3. Sikonda Giants Gladiator School Különdíjasok felajánlásai az alábbi családoktól, személyektől érkeztek: Szabó család, Szalay János (Jacsa), Sandi Antik. Akik kapták: • B.E.V. • Battai Ijászok • Bíbor Team Oklevelet kaptak a részvételért: • 1026. sz. Szent László király Cserkészcsapat • Kétballábas • Óvárosi Papírkutyák • Pitypangos Óvoda Óvárosi tagóvodája * A közösséggé válás folyamat. Olyan emberek áldozatos munkájának eredménye, akik nem restek összehozni az embereket jó célok érdekében. Ezen a hétvégén ünnepeltünk. Életre kelt az óváros focipályája és a Duna-parti játszótér. Hihetetlen öröm volt látni a nyüzsgést, a focizó felnőttek, a szurkoló tábor, az önfeledten játszó gyermekek örömét. Kimondhatjuk: „siker” volt ez a nap, az óvárosi közösség sikere. Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Mára már hagyomány

Óvárosi Foci Kupa Meleg, napsütéses időben értem a focipályára, ahol már javában folytak a játékok a nagyszerűen előkészített terepen. Egymás mellett számos csapat vetélkedett az elsőségért délelőtt 10 órától. Óriási tömeg, szurkoló családtagok, rokonok focirajongók népes tábora bíztatta a csapatokat – a kutya melegben – a zöld gyepen. A kicsik az ugróvárban hancúroztak, Szalai Attila főzött, mindenki tette a dolgát. Kitelepült a Százhalombattai Lövész Klub is – Kéri Attila vezetésével – színesíteni az egész napos eseményeket. Szabó Gábortól – a program főszervezőjétől – kértem gyors tájékoztatást a résztvevőkről, a program menetéről: - Öt esztendővel ezelőtt vette át az Óvárosi Papírkutyák az ”Óvárosi Foci Kupa” szervezését. 15 csapat vesz most részt – minden korosztályt képviselve 16-tól 60 évesekig. A legkisebbeket, 3-10 éveseket három – egyenlő játékerőt képviselve – csapatba szerveztük. Természetesen kapnak ők is érmeket, kupákat, mint a felnőttek. Aki aktívan versenyez, a csapatok létszáma – mindenki battai a gyerekekkel együtt – 175 fő. A végeredmény 1-2 óra körül várható, mire a csapatok sorrendje eldől a vetélkedőn. Nem csak a versenyzők nagy száma, de a versenyre adott felajánlások – ajándékok, jutalmak – sokasága is örömmel tölt el. Az értékes, hasznos ajándékok között volt persze sör, bor, vásárlási utalvány, poharak, egyebek. Minden csapatnak jut majd belőle. Gábort szólította a rendezés kötelessége és a Városi TV, én pedig megnéztem, mit főz Szalai Attila az idén az éhes sportolóknak? Attila hatalmas lábasban kavarta az ételt, miközben interjút adott nekem, a tőle megszokott vidámsággal: - Ötödik alkalommal készítek ételeket az éhes szájaknak itt. A lábasban éppen resztelt májat kavargatok, utána pedig bajor káposztás hús készül majd. Készen van a pincepörkölt, amiben kakas-, pulyka-, körömhús főtt. Az ugyancsak kész Gordiusz-fasírthoz tejfölt,

fokhagymás kefírt, lila káposztát, lila hagymát, kenyeret ajánlunk kísérőnek. „Mucika husikája” szponzorunk nagy mennyiségű hideg élelemmel támogatta a programot, melyben

Megköszönve az interjút, további jó főzést kívánva hagytam Attilát dolgozni, majd a Duna-part felé vettem az irányt. Csak délután, 1 óra után tértem vissza a tett helyszínére.

kétfajta füstölt kolbász, kétféle füstölt szalonna, csípős mangalica tepertő van. Különösen ez utóbbi lett nagyon sikeres, népszerű a fogyasztók között. - Kik fogják mindezt megenni? - Elsősorban a „Foci Kupában” résztvevő focisták – a csapatok tagjai -, edzők, bírók, segítők –, akik elősegítették a torna sikerét. Továbbá az íjászok, akik kedvükre és mások örömére íjászkodnak a verseny alatt. - Kell-e ezért térítést fizetni? - A hagyomány az, soha. Adakozásból – jó magam, Szabó Gáborékkal együtt megoldjuk a költségeket. Hagyományteremtő jelleggel a „régi módit” vettük elő, összedobjuk

Még várnom kellett, míg a csapatok végigjátszották az összes barátságos meccset és kiderült, kik lettek a legjobbak. Megvártam az eredményhirdetést, az ajándékok gazdára találását. A szervezők, rendezők munkáját dicsérte nem csak a csapatok eredménye, az a családias, vidám, derűs hangulat, amely az egész programot jellemezte. Álljon itt mementóként a versenyző csapatok sorrendje és a többi elismerés: A versenyben első lett, kupát is kapott: Sonadoras csapata. Második helyezést ért el az In Team – csoport, aki szintén kupával távozott. A harmadik kupás helyezett a Levin csapata lett. A többiek helyezése sorszám szerint: 4. Óvárosi Papírkutyák, 5. DLC Öregfiúk, 6. Bankos Team, 7. Kis DIC, 8. Ebatta, 9. G-Pont, 10. CSÁO, 11. Mucika Husikája, 12. Halom Truck, 13. GE METEM, 14. Elit Fc, 15. Mesterlövészek. A legjobb kapus Telek Marcell lett, aki a DLC Öregfiúk csapatának volt a tagja. A legjobb játékos: Zágoni Levente a Levin csapatából. Gólkirály Fábry Olivér az In Team-ből. A legidősebb játékos Koncsár Sándor volt a Halom Truck-ból. Végül a legsportszerűbb játékos díját Joó Attilának ítélték meg a Mesterlövészektől.

a rávalót. Megvendégeljük az óvárosi sportolókat és azokat, akik az „Óvárosi Foci Kupában” részt vesznek. - Hány főre főztél? - 160 főre kértek főzést, de itt 300 ember is jóllakhat.

Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Szent László-napi mulatságok Így kezdődött - péntek Délután 4 óráig a százhalombattai zeneiskola fúvószenekara még nem érkezett vissza, mert először a hegyen, majd a Szent László utcában a szerb templomig – gyalogosan végig járva – hívta-hívogatta az óvárosiakat a Szent László téri programokra. Betértem addig Pozsgai Imre tornácos házának pajtájába, hogy megcsodáljam új kiállítását.

Visszatérve a térre már szólt a fúvószene. A nagy melegben árnyékot keresve sokakkal együtt hallgattuk végig a színes „ébresztő” zenei műsorukat. Takács Péter (ötletadó, szervező) elmondta, szerette volna, ha mazsorett csoport is fellép velük, de erre a költségvetésből most nem futotta. Talán, majd legközelebb. Nem sokkal később kezdődött Molnár Orsi gyermekműsora, aki harsányan, nagy energiákat mozgatva, nem csak énekelt és játszott, meghívta a színpadra a bátor gyerekeket, akik aztán teljes erőbedobással, nagy lelkesedéssel lettek részesei a műsornak, Laci papával – az egyik kisgyermek nagypapájával együtt. Az Edda Tribute koncertre megérkeztek a fiatalok és az idősebb korosztály is, aki kedveli zenéjüket. Megtelt a nézőtér. Igazán sikeres előadás lett a vége, mert az Eddát sokan szeretik, és a fiatal együttes hiteles tolmácsolója lett példakép elődeinek. A közönség között megláttam Kővári Lacit, akit arról kérdeztem, milyennek találta – zenész szemmel – az előadást. Jónak, élvezetesnek, ő maga is szereti az Edda dalait. Látja, új jelenség, tendencia, hogy a

felnövekvő generációk egy-egy nagy formátumú zenekar alkotásait felvállalva újra teremtik azokat. Miután Vezér Mihály polgármester és Sinka László alpolgármester elmondták megnyitó szavaikat, Szulák Andrea népszerű dalokból álló műsorát már kifejezetten nagy tömeg hallgatta végig. Sokan kedvelik őt, többször járt már nálunk. Az esti táncmulatságon ezen a napon a tököli Kolo Együttes húzta a talpalávalót,

egészen éjfélig. Halász Laci és csapata mondhatnám örökös zenészünk lett. Nagy öröm volt látni, hogy péntek ide vagy oda, megtelt a nézőtér szórakozni, táncolni vágyó közönséggel. Azt is, milyen szépen, elegánsan, sok érzéssel adják át magukat a kólót táncolni tudó, elsősorban szerb fiatalok a tánc örömének.

Folytatás – szombat délelőtt Mire 10 órakor a program megkezdődött, készen álltak az ételt-italt forgalmazók, hogy a programokon résztvevők éhségét, szomjúságát enyhítsék. Persze ők már tegnap délutántól itt voltak, de szombat délelőttre megérkezett néhány „búcsús”. édességeket, játékot, italokat árusító eladó is. 10 órakor nem csak a játszóházak, kézműves foglalkozások indultak, de vendége volt a programnak Erdélyi Erika bábművész – a „Nefelejcs Bábszínház” tagja – műsorával, akivel váltottunk néhány szót. Szertyajev Vidám mesék mesekönyvéből hozott mesét a gyerekeknek. - Battaiak vagyunk – mondta. – A gye-

rekek nagyon élvezték a játékot. Kérdezd meg, mit tanultak meg belőle? Mert a tanulság a lényeg. Nem a botocska az okoska, hanem a süni. Okos fej, jó szív kell ahhoz, hogy segíteni tudjunk egymáson.

... és délután Kicsiknek és nagyobbaknak a tér domb alatti részén állt az a sátor, ahová óvárosi szülők és Nagy Mészáros Szilvia művelődésszervező biztosított igen ötletes játékokat. Az árnyékot adó sátor alatt a szőnyegen a gyerekek ideális körülmények között játszhattak önfeledten, ahogyan csak ők szoktak játszani. Egy bakfis kislány és több kisgyerek hancúrozott éppen a sátor alatt, amikor megszólítottam egyiküket: - Újfalusi Dorina vagyok, 14 éves. Itt lakunk a Szent László utcában. A 6 hónapos kistestvéremmel vagyunk itt. A kicsi ülve – korát meghazudtolóan – játszott apró játékokkal. - Ti kik vagytok? – kérdeztem. - Blank Hanna. - Sas Bianka. A húgom Sas Anna Jázmin is itt van. Ott ül az anyukám – mutat fiatal hölgyre a nézőtér első sorában. Nem itt lakunk, Tárnokon. A mamához jöttünk. Ő a színpadon szerepel, énekel. Anyukám felvételt készít róla. - Hogy hívják a nagymamádat? - Azt nem tudom, mi csak mamának hívjuk. - Édesanyádat? - Azt tudom. Sasné Topp Tímea. Megszólítottam egy kisfiút is: - Fenyvesi Máté a nevem. Az apukám és az anyukám a városban az Erkel sétányon laknak. A tesóm is itt van. Ezt a mesekönyvet, benne a vakond mesét nézem. Egy kislány ujjbábukat húzott minden ujjára. - Hogy érzitek magatokat? – kérdeztem a gyerekeket. - Nagyon jól – mondták. Valóban. Önfeledten játszottak valamennyien. A közelükben telepedtek le a „Matrica” Múzeum munkatársai játszóházukkal. - Mit hoztatok a gyerekeknek? – kérdeztem Tóth Zsuzsannát. - Kézműves foglalkozásokat hoztunk. Kapcsolódunk a Szent László Napok témájához. Ugyan nem teljesen a korhoz, de a középkort idézi Báté falu templomának

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

makettje. Balogh Zoltán kollégánk munkáját rejti magában. Hoztunk még dobot, amit „Anjou liliommal” – középkori motívummal –

tagjai, óvárosi ovis szülők, magánszemélyek. 43 ezer Ft gyűlt össze, melyet a helyi közösségi terek fejlesztésére, szépítésére

díszítünk ki. Úgy választottuk ki ezt a két tárgyat, hogy a kicsik is meg tudják csinálni. A színezés, festés jól megy nekik. A szülők is besegíthetnek. Miközben hangosan kopácsolva készültek a dobok bőrrátétei, Gere Laci nagy komolysággal, figyelemmel készített éppen egy templomocskát a mellette ülő gyermeknek, segítségképpen. Kissé távolabb tőlük, a templom árnyékában dolgoztak a textilesek. A foglalkozást Úti Lajosné – Erzsike – vezette. - Mit lehet itt készíteni? – kérdeztem. - Többféle technikával karkötőket lehet készíteni, színes zsinórból, szalagból. Gumi karkötőt készíthet, akinek ez a technika nehéz, abból egyszerűbb. A bakfiskorúak és az anyukák foglalatoskodnak itt. Rendszeresen részt veszünk a városi programokon. Kicsikkel ilyenkor gyöngyöt fűzünk, rajzolunk. Őket most lefoglalta a bábműsor, inkább a nagyobbak vannak velünk. Igen szép hennafestést láttam több kislány karján. Megszólítottam alkotóját, Ba csóné Jakab Angélát: - Gyerekeknek, felnőtteknek festek. A kicsik általában kisebb figurákat, virágmintákat kérnek. Van egy gyűjteményem – könyvem – amiből választhatnak. Mivel Angéla még késő este is ott volt, mert sorba álltak nála a festésre várók, megígértem, vasárnap felhívom és megkérdezem, meddig festett? A válasz: este fél 11 órakor volt a zászlóbontása. Az Egylet épülete előtt táborozott a „Jótékonysági süteményvásár” az Óvárosi Falusi Közösség szervezésében. Az asztalok megteltek a battai családok otthonában készült 20-30 féle sütivel, édesek és sósak. Akik készítették: az Óvárosi Nyugdíjas Klub

fordítanak.

Százhalombattai csoportok bemutatója Délután három órától négyig százhalombattai művészeti csoportoké volt a színpad. A teljesség igénye nélkül megszólítottam néhány csoportvezetőt, akiket az előadott műsorukról kérdeztem: Homoki Tímea karnagy: – Az első dalunk fonódal volt, a második egy vidám népdalcsokor. Nagyon sütött a nap, nagyon meleg

volt és ez zavart bennünket egy kicsit. Jó lenne, ha a következő Óvárosi Napokon a templom melletti teret valamilyen árnyékolóval borítanák, mert közel 40 Co-os melegben sem szerepelni, sem ülni nem kellemes. Talán majd jövőre. Damakné Ferenczi Anna: – Miután Muslinca Dalárda a nevünk, a bordalok nem maradhattak el. Közelebbi szép hazánk dalai-

ból – főleg perkátai dalokból – is hoztunk. A táncosok közül a B-Cool Dance Team Sportegyesület képviselőjével, Czakó Nico lette-vel sikerült találkoznom: - Az egyesületben szervezek, összefogok, amolyan tyúkanyója vagyok a csoportnak. Az elnök Mészáros Gábor. Külföldön van, így sajnos nincs velünk. Szinte minden városi rendezvényen ott vagyunk a gyerekekkel. Mészáros Gábor és Lengyel Bonita tanítja őket. Akik nálunk kezdtek 9 évesen, már 17 évesek. Ők már belekóstoltak az edzősködésbe, asszisztenciába is. Műsorunk zenéjét Todor Vivien állította össze. A koreográfus Bonita volt, a lányom. Szeretne koreográfus lenni, tanulni a mesterséget. Magyarországot Mészáros Gáborral ketten szeretnék majd 2021-ben képviselni a Világjátékokon. Nagy várományosai az akrobatikus rock and rollnak. Ez a csoport az ő munkájuk eredménye. Az ovis csoportot a Százszorszép Óvoda három évvel ezelőtt, a nagyobbakat a Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium fogadta be még 2009-ben. Biztosítják számukra a helyet, a termet. Fő profilunk az akrobatikus rock and roll. Hogy minél finomabb legyen a gyerekek testmozgása show-t, hipp-hopot, és színpadi táncot is gyakorolnak. A battai csoportok bemutatkozása után kezdődtek a koncertek. A gyerekeket és szüleiket bevonta az éneklésbe, játékba a

„Buborék együttes”. Közös, élő műsor lett, játékosan, sok nevetéssel. Bódi Csaba műsorára már „telt ház” lett a Szent László térből. Nem csak a nézőtér telt meg, az utca is. Utána az Abbabák előadása és az Exotic koncertje szórakoztatta a nagyérdeműt. Az estét utcabál zárta a Coctail Party zenekarral. Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Kiállítás a Pajta Tárlatban

Magyar Mesterek Műhelye - Érdekes kiállítás, mert a XX. századi Európában – annak különböző térségeiben – alkotó képzőművészek anyagát láthatjuk. A XIX. században, ha a magyar képzőművészek elhagyták Magyarországot, akkor általában Bécsbe, Münchenbe mentek, mert

nem azoknak a művészeknek az alkotásait, akiknek jelentős munkáik vannak itt Százhalombattán, az ő gyűjtésében. - Hogyan érintett téged ez az anyag? - Azért lepett meg, mert én célzatosabban gyűjtök. A kolozsvári képzőművészek között van öt festő, akinek a munkáit gyűjtöm. Néha lelépek én is jobbra-balra, ha olyan alkotást találok, amely szembetűnően szép számomra, és meg tudom venni.

ezek voltak akkor a nagy képzőművészeti központok. A Nagybányai-Iskola is Münchenből költözött haza, nem Párizsba mentek, ahol zajlottak az új nagy képzőművészeti történések, ahol aztán kialakult a XX. századi képzőművészet. Imre kiállítási anyagában is van Párizzsal kapcsolatos alkotás. A magyar képzőművészetre igazán nagy hatása a Római Iskolának volt. Az a Római Iskola, ami visszatekintett a XIII-XIV. századi kora reneszánsz képzőművészetre, fantasztikus színeket jelentett és olyan világot, mely a tradíció mellett meg is újította a magyar képzőművészetet. Ezért érdekes ez a kiállítás. Érdekesek azok a képzőművészek, akik itt éltek ugyan Magyarországon – vezető mesterük Molnár C. Pál volt –, mégis rengeteg időt töltöttek Olaszországban. Mindebbe enged betekintést Imre gyűjteménye, ezért különleges. Nemcsak a nagy, közismert mesterek munkáit lehet látni, ha-

Pozsgai Imre sokkal szélesebb körben válogat. Hihetetlenül jó szeme van. Azt is látja – mint az első Zsótér képnél –, ami elfeketedett, elszíneződött lakkal van leápolva. Ugyanis 100 évvel ezelőtt így tartósították. Mégis meglátta, hogy mögötte milyenek az eredeti színek, milyen a kép belső szerkezete. Ha beadja restaurálni, előjönnek majd az eredeti színek, formák. Ehhez kell a szem, hogy amikor elmegyünk olyan helyre, ahol sok eladó kép van, felismerje, ki tudja választani azt az egyet, ami odafigyeléssel, restaurálással, új képkerettel úgy felöltöztethető, hogy a végeredmény megdöbbenti az ember. - Terveztek-e kiállításokat az Óvárosi Művelődési Házban? - Nyáron tele vagyunk táborokkal. Szeptember után, ahogyan beindul a működés normális menete és minden feltételt meg tudunk teremteni hozzá, akkor rendezünk ott is kiállításokat. Szegedinácz Anna

Szombaton délután Takács Péterrel beszélgettünk a Pozsgai Imre gyűjteményéből válogatott kiállításról:

Magyar ecsettel idegen tájakon Ezen a tárlaton magyar festőművészek olyan alkotásait mutatjuk be, melyeket külföldi tanulmányútjaik, vagy külföldi tartózkodásuk alatt készítettek. Talán két mű az, ami ebből a szempontból „kakukktojás” lehet: Herz Erdélyi János „Kárpátaljai táj” című műve, valamint Rónai Kázmér „Don Quijote” című műve. Előbbi azért, mert az ábrázolt táj ugyan a történelmi Magyarországon készült, de ez ma már határainkon kívül esik, utóbbi pedig azért, mert irodalmi műből merített ihletet, de mégis csak spanyol tájat ábrázol. A kiállítás tematikájának kiválasztásához az adta az ötletet, hogy nyár elején, a nyaralások megkezdése előtt, talán ezek a képek is kedvet adhatnak egy-egy szép európai helyszín meglátogatására. Már a 19. század végétől jellemző volt, hogy a magyar festőművészek az adott kor modern irányzatait követve megpróbáltak külföldön is tanulmányokat folytatni. Ez a lehetőség eleinte csak a jó anyagi hátérrel rendelkezők számára volt adott. A századforduló után azonban egyre több állami ösztöndíjat alapítottak a fiatal, tehetséges festőművészek számára, így egyre többen jutottak el hosszabb-rövidebb időre külföldre. Állami ösztöndíj híján is sokan útra keltek, voltak, akik üres zsebbel, gyalog mentek Párizsig. Érdekes színfolt volt Gallé Tibor működése, aki 1935-ben Budapesten festő- és szobrászképző iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett. Időnként pedig iskolájával egy hajót bérelt és a Földközi- vagy Adriai-tengeren hajózva tanított. A Római Magyar Akadémia létrehozását követően, a 20-as évek végétől számos fiatal tehetség nyert el ösztöndíjat Rómába, akiknek stílusirányzatát ez idő tájt a neoklasszicizmus jellemezte. Őket ezen a kiállításon Temesváry József és Molnár C. Pál képviseli. Festőművészeink Európa más tájait is bejárták, így pl. az itt bemutatott művészek közül Zsótér Ákos Oroszországban, Hamburgban és Angliában, Tibor Ernő, Pécsi Pilch Dezső és Pituk József Velencében készített számos művet. Bízom abban, hogy ezen a mostani, immár III. Pajta Tárlaton is sikerült olyan tematikát választani, ami felkelti a látogatók érdeklődését és egy új területet mutat be amagyar festőművészet palettájáról. Dr. Pozsgai Imre

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Battaiak a nagyvilágban

Athén

A modern nagyváros, az európai kultúra bölcsője és a grafittik városa Idén márciusban egy olyan helyre sikerült eljutnom, ahová már régóta vágytam. A görög fővárosba utaztunk, ahol bármilyen közhelyesen is hangzik, akkor is igaz, lépten-nyomon beleütközik a látogató az ókor egy kisebb-nagyobb darabjába. Többnyire nagyobba! Az utat ezúttal (is) a gyerekeimnek köszönhetem, akik tudják, mennyire szeretek utazni, új tájakat felfedezni. A repülőjegyeket a születésnapomra kaptam tőlük ajándékba, a szálláskupont és a Berlitz útikönyvet három nappal később karácsonyra. Nekem már csak annyi volt a dolgom, hogy felkészüljek és utazzak. Mindenkinek ilyen klassz, személyre szabott ajándékokat kívánok! De kezdjük az elején. A repülőjegyünk délutáni indulásra szólt, így itthon kényelmesen megebédeltünk, majd fogtuk a csomagjainkat és kimentünk a repülőtérre. Mivel már elektronikusan becsekkoltunk, csak egy nagyobb bőröndöt kellett feladnunk, ami gyorsan és simán ment. Három órával később pedig már az athéni metrón ültünk és néztük a tájat a városközpont felé vezető úton. Ezzel kapcsolatban két érdekes tény. Az egyik, hogy a 3,5 millió lakosú görög főváros tömegközlekedése kiváló. A másik pedig, hogy a metró, ami átszövi az egész várost igen sok helyen a felszínen, vagy a felszín közelében – kilátással a környező vidékre – fut. A három metróvonalat autóbuszhálózat köti össze, de van villamos- és helyenként trolibusz-közlekedés is. Barátságos áron vásárolhatunk olyan több napra érvényes jegyet, amelyet korlátlan utazásra használhatunk bármilyen eszközön és viszonylatban. Ez alól a reptéri metró kivétel, ennek külön tarifája van. Megjegyzem, olcsóbb megvenni az ötnapos jegyet, mint a háromnaposat még akkor is, ha esetleg ha csak három napig akarjuk használni. A Syntagma állomáson, amely egy fontos közlekedési csomópont, átszálltunk az Omonia felé vivő járatra. Innen kb. két sarokra volt a szállodánk, amit persze elsőre

nem sikerült megtalálni. (Hiszen mégsem mehet minden ennyire simán.) Kezdett sötétedni és mi már legalább négy-öt sarkot mentünk, de az Epidavros hotel csak nem akart előkerülni. Modern segédeszközhöz nyúltunk, GPS-ünk készségesen vezetgetett bennünket… egyre távolabb a céltól.

Sötét, alig kivilágított utcákon jártunk. Még nyitott kisboltok, nyüzsgő élet közepette. Rengetegen voltak körülöttünk, kisebb nagyobb hangos és még hangosabb csoportokban. Mind férfiak, nőt egyáltalán nem láttunk. Kissé megszeppentünk, de senki ügyet sem vetett ránk. Pedig hát a bőröndjüket húzogató, tanácstalanul körbenézegető két idegen elég fura jelenség lehetett ott. Végül aztán visszamentünk a főútra, megkerestük a kiindulási pontunkat és kiderült, hol tévesztettünk. Nem egy igazi utcasarkon, hanem egy nagy templom előtti szép kis téren kellett befordulnunk és megérkeztünk.

Mire lepakoltunk a szállodában, már este lett, és mi elindultunk vacsorázni. Az Omonia tér környékén számos lehetőség kínálkozik az étkezésre. A hely, amelyet találtunk, egy gyorsétteremnek kinéző üzlettel szemben a széles járdaszigeten felállított – nyáron nyilván nyitott, most fedett – sajátos kis étterem volt. Kockás abrosszal letakart tiszta asztalok álltak bent, és mivel már eléggé lehűlt az idő, fűtés is volt a kis helyiségben. Több hasonló is található a tér körül, és sok más egyéb étkezésre szolgáló hely is. Miközben nézegettük a kitett étla-

pot, odaperdült hozzánk egy középkorú mosolygós görög asszony és megérdeklődte mit ennénk, miközben barátságosan invitált befelé. Nem álltunk ellen. Nem bántuk meg. Az első óriási gyros-tál elfogyasztása után még több este ott vacsoráztunk. Ettünk többek között muszakát és a sipsoft névre hallgató, hagyományos görög ételt, ami leginkább a mi gazdagon elkészített lecsónkra hajaz. (Állítólag ouzót is tesznek bele a speciális görög kolbászon kívül). De azért mégsem lecsó, viszont nagyon finom. è

14 Minden nap kedvesebben kereste a hölgy a kedvünket. Beigazolódott, amit az útikönyvben olvastunk, ha Görögországban visszajárunk egy kis helyi étterembe, azt dicséretként értékelik és még figyelmesebben bánnak a vendéggel. Másnap reggeli után frissen, kipihenten megkezdtük az ismerkedést Athénnal. Elsőként, ahogy az korábbi városlátogatásunk során már bevált, jegyet váltottunk egy Hopp-on-Hopp-off buszjáratra. Sikerült egy olyan viszonylatot találnunk (számos Az athéni Akropolisz az ókorból származó épületegyüttes. Görögország-szerte számos hasonló akropolisz található, de méretei és kivitelezése miatt az athéni kitüntetett helyet foglal el közöttük. Az athéni egy meredek, a tetején lapos szikla, körülbelül 150 m tengerszint feletti magasságban. Egy, az attikai fennsíkból meredeken kiemelkedő kékesszürke színű mészkősziklára épült. A sziklán talált nyomokból a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy már jóval építésének ideje előtt (i. e. 6000) éltek itt emberek, akik a sziklát ugyancsak erődítmények építésére használták. (Wikipédia) másik is választható), amely 48 órás időtartamra szól és a kiemelt turisztikai helyeken kívül még a Riviérára és Pireuszba is elvisz. Ha az ember egy ilyen járattal végigmegy egy számára ismeretlen városon, meglátja annak terjedelmét, képet kap a kiemelt helyek elhelyezkedéséről és magáról a városról is. Ez már Barcelonában is bevált. Itt is, annyi különbséggel, hogy először – az eredeti tervvel ellentétben – nem mentünk végig a teljes úton, mert amikor megérkeztünk az Akropolisz (felsőváros, fellegvár) lábához, nem tudtunk ellenállni a kísértésnek (amúgy egyébként a kísértésen kívül mindennek ellent tudunk állni) és leszálltunk, hogy elsőnek Athén szívét fedezzük fel. Jó döntés volt. Szép tiszta, napsütéses időnk volt, bár a szél – ahogy szinte minden nap – erősen fújt. Március lévén még nem tombolt az igazi turistaszezon és a még viszonylag kora délelőtti órán nem volt különösen hosszú sor a jegyváltásnál. Olyan jegyet tudtunk venni, amely az Akropolisz épületegyüttesén kívül még négy másik helyre is érvényes volt, ezért azokon a helyeken nem kellett sorban állni jegyért. (Hadrianus könyvtár, Görög Agora, Római Agora, Attalosz-Sztoa) A lentről is óriásnak tűnő építmény akkor válik igazán monumentálissá, amikor csúszós kőlépcsőkön feljutunk az oszlopsor

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS lábához. A hatalmas márványoszlopok mellett törpének érzi magát az ember. (Az oszlopokon felirat hirdeti, hogy hozzájuk érni tilos, a tiltás betartását szigorú tekintetek figyelik.) Sokszor láttam képeket az Akropoliszról, de igazi nagyságát, csodáját felfogni egészen eddig nem igazán tudtam. Ahogy ott álltam a szélben a napsütötte sziklák tetején, lent az épületekkel telezsúfolt város és körülöttem az ókor fantasztikus építményei, rájöttem, milyen szűk határok között mozgott a képzeletem. Ott éreztem először utazásunk során, hogy igen, itt vagyok, megérkeztem Athénba. Megértettem II. Mehmetet, a hódító szultánt, akit lenyűgözött ez a hely és halálbüntetést ígért mindazoknak, akik rongálni merészelik. A hely méreteit jól érzékelteti a Dionüszosz színház, amely az i. e. 5. században épült és 17 ezer főt tudott befogadni. Itt mutatták be többek között Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész darabjait. Az előkelő vendégek faragott ülőhelye még ma is látható. Miután minden zeg-zugát bejártuk az Akropolisznak, pihenésképpen busszal folytattuk felfedező utunkat. Végigutaztunk a Riviérán és Pireuszon, az utóbbit később gyalogosan is bejártuk. A nagyváros különböző részei, az Akropolisz környéke, a belváros, a külső kerületek és a Riviéra meglehetősen eltérő képet

mutatnak. Míg a külső kerületek helyenként elég szegényesek, addig a Riviérán szép, rendezett környék, villák sora utal arra, hogy itt nem szegények laknak. A belváros, a kormányzati épületek, valamint a külképviseletek villái kifejezetten szépek. Ezeken a helyeken szinte sehol, vagy csak elvétve találkozhatunk a város nagy

részét elborító grafittikkel. Már a metrón utazva is tömegével láttunk ezekből, de a piacok, lakótelepek, üzletek falfelületein elképesztő mennyiségben vannak. Némelyek kifejezetten jót tesznek a látványnak, mások azonban visszatetszést keltenek az emberben. A kiemelt részeken láthatóan küzdenek ellenük. Tanúi voltunk például, amikor egy üzlet redőnyéről ketten éppen megpróbálták lemosni a valószínűleg az éjszaka során felkerült „műalkotást”. Viszont bármerre is jártunk mindig akadt egy-egy figyelemre méltó régi épület, egy gyönyörű templom, gyakran beékelődve az üzletsorok, lakóházak közé. Athénban szinte minden olyan üzletláncnak az üzletei megtalálhatók, mint bármely más európai nagyvárosban. Ugyanakkor megvan a helyi hús- és halpiac is, ahol a félbevágott birkák, tonnányi csupaszon kipakolt baromfik és a tenger különböző ajándékai elég nehezen tolerálható szagorgiát produkálnak. A hazai közértekre emlékeztető kisebb élelmiszerboltot keveset láttunk, de rengeteg pékség kínálja portékáit. Legtöbbjükben nemcsak kenyérféléket, hanem pizzát és rengeteg fajta nagyon finom süteményt is árusítanak. Amiből még nagyon sokat láttunk (szerencsére kipróbálnunk nem kellett) az a gyógyszertár volt. Van, hogy alig pár lépésre egymástól kettő-három is van. Ezt annak ellenére sem értettük, hogy tudjuk, drogériaként is működnek. Az Omonia téren konkrétan legkevesebb ötöt számoltam meg. A templomokba bármikor be lehet menni körülnézni, sőt nem tiltják a fényképezést sem. Az egyik legszebb ilyen Athén központjában a szűz Chryssospiliotissa-nak szentelt templom. Itt történt, hogy amikor gyertyát gyújtottam eltávozott szeretteimért (ahogy más külföldi templomokban is szoktam), hozzám lépett egy idős hölgy és kedves mosoly kíséretében megajándékozott egy, a templom történetét megörökítő színes kis füzettel. Athén szinte minden részén találkozhatunk építkezésekkel, felújításokkal. Láthatóan igyekeznek szépíteni a várost nyilván a turisták, részben pedig a lakosok kedvéért. Egy ilyen felújítás alatt álló városrészben, a sétányon, ahol kétoldalt üzletek sorakoztak, ismerős, már-már déjá’vu érzésem támadt. Középen táblákon amatőr fényképeket raktak ki, hasonlóan, mint nálunk az Óvárosi Napok alatt, ahol a környék lakói láthatók különböző élethelyzetekben. Néhány korosabb hölgy lelkesen mutogatta egymásnak a róluk és családjukról évtize-

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

dekkel korábban készült fényképeket és bökött rá vidám nevetgélés közepette egyegy felfedezett ismerősre. A görög fővárosban nagyszerű múzeumokat találunk. Ráadásul, több európai nagyvárossal ellentétben nem kérnek horror árakat a belépésért. Ezek közül is kiemel-

rög ABC-vel sem vagyunk szoros ismeretségben. Kis kutatás és kérdezősködés után végül kiderült, hogy március 25-én ünneplik a görögök az 1821-es törökök elleni felkelést, illetve az annak eredményeként elnyert függetlenségüket. Ezen a napon nagysza-

kedik számomra az Új Akropolisz múzeum modern, csupa üveg épülete, amelynek nyitott teraszán egy kellemes kis étterem található, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a fellegvárra. A citromfagyijuk pedig igazán kiváló. De persze nemcsak ezért érdemes oda ellátogatni. Már belépés előtt, bárki számára ingyen megtekinthetők egy ókori városrész feltárt romjai. A bejárathoz vezető utat átlátszó üvegfelületek borítják és alattuk néhány méter mélységben láthatjuk a várost. Megnézhetjük, hol húzódtak az utcák, milyen helyiségek voltak az épületekben, stb. Bent pedig szellős, tágas, világos környezetben a történelmi idők emlékeit szemlélhetjük meg egyedülálló minőségben és mennyiségben. Páratlan élmény látni a csodálatos szinte teljesen épségben maradt ember- és állatszobrokat. Most, amikor idáig értem az írásban, kénytelen vagyok belátni, hogy – az újság terjedelme miatt –minden élményünkről nem tudok beszámolni, de azért egyet még mindenképpen megosztok azokkal, akik idáig eljutottak az olvasásban. Még itthon az útikönyvben bukkantam rá egy bejegyzésre: március 25. –„A görög függetlenség napja / Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe; katonai parádé”. Nézegettük az athéni programokat, de nemigen sikerült megtalálni egyből ezt az eseményt. Elsősorban valószínűleg azért, mert nemcsak a görög nyelvvel, de a gö-

bású katonai díszbemutatót tartanak, ahová kivonul szinte az egész város. Úgyhogy korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk és – a kedves vendéglősnénk útmutatása alapján – a Parlament épülete felé vettük az irányt. Igyekeztünk, hogy kilencre odaérjünk. Addigra már nagy területeket, széles forgalmas utakat is lezártak, látszott, hogy valami komoly dolog készül. Foglaltunk egy jónak vélt helyet majd, kb. egy óra várakozás után – miközben a potenciális közönség egyre szaporodott körülöttünk – kezdtük megbánni, hogy ennyire siettünk. A várakozás elhúzódott bár néha megmozdult valami. Jött egy katonai zenekar, majd elment, diplomáciai autók kanyarodtak a parlament elé. A kordonokat katonák őrizték, bár olykor-olykor barátságosan átengedtek egyik oldalról a másikra néhány járókelőt. A Nap egyre jobban tűzött, ezúttal szél alig fújt, de nem tágítottunk, annál is inkább, mert egyre nőtt körülöttünk a tömeg. Tizenegyre már lépni sem igen lehetett, csak a görög zászlót különböző méretekben és tetemes mennyiségben kínáló árusok mozogtak körülöttünk. Végül csak elkezdődött a parádé, és mondhatom, nem bántuk meg a kitartásunkat. Közvetlenül előttünk vonultak el hosszú sorokban, díszegyenruhákban és díszlépésben a különféle katonai egységek. Feltűnt nekem, milyen sok női katona menetel a sorok között. Egetlen egység sem volt ahol ne

lett volna több-kevesebb női harcos. Felvonultak egészségügyi egységek és apácák is. Jöttek a harckocsik, leopárdok, amerikai gyártmányú gyalogsági harcjárművek, légvédelmi ágyúk. De voltak ott közép-hatótávolságú légvédelmi rakéták éppúgy, mint nehézgéppuskák, búvár egységek és kommandósok is. Sajnos harci a repülőgépeknek csak a zaját hallhattuk, ahhoz nem sikerült jó állást elfoglalnunk, hogy őket is láthassuk. Hiába a helyismeret fontos érték annak, akinek van. A katonazenekarok felvonulása viszont igazán látványos és élvezetes volt. Összegzésként elmondhatom, hogy ha direkt erre az eseményre készültünk volna sem biztos, hogy ennyit látunk belőle, de így hogy nagyobbrészt tervezetlenül és kissé tudatlanul csöppentünk bele, igazán nagyszerű meglepetés volt. Athénban öt napot töltöttünk, ami sok mindenre elég, de meggyőződésem, hogy tíz nap alatt sem fogytunk volna ki a látnivalókból. Nem tudom, eljutok-e még egyszer oda, de ha esetleg nem, akkor is elmondhatom, hogy jártam Hadrianus könyvtárában, bár könyvet ott éppen nem olvastam. Voltam a Panathinaikosz Stadionban, amely i.e. 330-329-ben épült az olimpiai játékok

számára, az első, 1896-ban rendezett, újkori olimpia helyszínén, és felmásztam az elképesztően magas lelátóra, ahol egyetlen kapaszkodó vagy korlát sincs. Elvegyültem a Monastirákí tér forgatagában, sétáltam a Római Agorán. Átélhettem a Görög Agora hangulatát, ahol a régi romok között ezernyi színes vadvirág nő és végiggondolhattam hányan és hányan taposhatták már előttünk azokat a köveket, amelyeket az ókori görögök hordtak ide… és itt nem feltétlenül a turisták ezreire gondolok, akik a jó idő közeledtével elárasztják a görög Nagy-Rakita Melinda fővárost, Athént.

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

A Szent László napi búcsú örökében

KÉSZ programok önállóan és együttműködésben Az óvárosi rendezvények egyre inkább a helyi közösségek közös ünnepévé válnak, köztük a Keresztény Értelmiségiek Szövetségéé (KÉSZ) is, akik az elmúlt években és idén is önálló programokkal vettek részt. Hogy csak néhányat említsünk a Szent László napi koszorúzás, a Dalárda nyitott nótás estje, vagy a többszörös világbajnok Mónus József Farkas vendégsége a Közösségi Házban. - Jól látjuk-e, hogy a KÉSZ százhalombattai szervezete az utóbbi években növekvő aktivitással veszi ki részét a programszervezésből? Kérdéseinkkel Tóth Ernőt, a KÉSZ százhalombattai elnökét kerestük fel.

- A Szent László napi koszorúzás és az azt követő zenés verses műsor, illetve Mónus József előadása tulajdonképpen a Százhalombattai Római Katolikus egyházközség képviselőtestület elnökének, Németh Istvánnak a szervezésében valósult meg. Ő egyúttal a KÉSZ Százhalombattai Csoport titkára. Mindkét program nagy sikert aratott. Szíveket, lelkeket magasba emelő események voltak. A Battai Dalárda est valóban KÉSZ rendezvény volt. Sok vendéget fogadhattunk, jó hangulatban együtt énekeltünk. A kérdésre válaszolva, az elmúlt évben és

az idén valóban színesítettük a programpalettánkat. Jó együttműködést alakítottunk ki a „Matrica” Múzeummal, közösen szervezünk programokat, illetve a múzeum egyúttal egy különleges atmoszférájú helyszínt is jelent a rendezvényeinknek. - Mi az, amit az újságolvasónak tudni kell a helyi szervezetről? - A százhalombattai csoport 2002. február 25-én Mits János néhai plébános támogatásával alakult meg. Huszonhat rendes és három pártolótagja volt a frissen alakult szervezetnek, elnöknek Magyar Jánost, titkárnak Sonn Valériát, pénztárosnak pedig Kulics Tibornét választották. Magyar János évtizedes áldozatos munkáját felterjesztésünkre az országos szervezet Csanád Béla díjjal ismerte el. Az elmúlt több mint másfél évtized tisztségviselői közül ki kell még emelni Lengyák Brigittát, aki tizenöt éven keresztül látta el lelkiismeretesen a pénztárosi feladatokat és Németh Istvánt a csoport titkárát komoly szervező munkájáért. Jómagam hat éve vezetem a helyi csoportot. - A rendezvények azon túl, hogy igényesek, láthatóan költségigényesek is. Milyen források állnak a rendelkezésükre? - A forrásink sajnos meglehetősen korlátozottak. Önkormányzati és a KÉSZ központi támogatásából, továbbá saját erőnkből oldjuk meg a programok finanszírozását. Mivel ezek meglehetősen korlátozottak, sok-sok munkával pótoljuk a forráshiányt.

- Nemrég számoltunk be a „Matrica” Múzeumban megnyílt kiállításukról. Említene még néhány területet, mivel a KÉSZ foglalkozik? - Városi megemlékezéseket, könyvbemutatókat, családi programokat szervezünk, hagyományőrző alkalmaink vannak. Minden programunkon arra törekszünk, hogy az évezredes keresztény, magyar értékrend, kultúra alapvető fontosságára irányítsuk a figyelmet. - Ennyi mindent csak főállásúaktól várhatnánk el, de úgy tudjuk, hogy a KÉSZ aktivistái mindezt a munka mellett végzik. - Igen, így van. A manapság amúgy is kevés szabadidőnket áldozzuk fel a cél érdekében. A családtól raboljuk el ezt az időt, amelyért aztán a családi programokkal kárpótoljuk őket valamelyest. - Ha már szóba kerültek a tagok, a felsorolt tevékenységekhez kell egy csapat. Mi az ami összefogja őket? - A keresztény, keresztyén hit, a tenni akarás és a reménység egy boldogabb jövőben. - A civil szervezetek nagy gondja az utánpótlás. Mennyire vesznek részt a fiatalabb korosztályok a tevékenységekben? - Hála Istennek, szép számmal vannak fiatal tagjaink. Az egyik legfontosabb teendőnknek tartom a fiatalok megszólítását, bevonását a munkába, a programokon való részvételbe. - Hogyan sikerült az idei esztendő? - Az év első felében nagyon sok programot

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

szerveztünk. Akik részesei voltak, nem bánták meg eljöttek. A visszajelzések alapján mondhatom élményekkel új nézőpontokkal, jövőbe mutató reménységgel gazdagodhattak. - Hogyan ítéli meg, mi volt az eddigi évek legsikeresebb programja? - Öt évvel ezelőtt Százhalombatta adott otthont a KÉSZ tavaszi küldöttgyűlésének, amelyre az ország minden részéből és a határon túlról jöttek a résztvevők. Nyolcvanan látogattak el városunkba. A hivatalos programok után sikerült Százhalombatta nevezetességeit megmutatnunk. Nagyon jó hangulatban telt el a hétvége, amelyet itt töltöttek. Azóta is emlegetik a százhalombattai küldöttgyűlést. - Csak hallomásból tudunk róla, tehát Ön megerősítené a hírt, hogy a KÉSZ országos szervezetének vezetői közé választották? - Igen Veszprémben a KÉSZ tavaszi küldöttgyűlésén egyhangúlag megválasztottak az elnökség tagjává. Ez nagy megtiszteltetést és további feladatokat jelent a számomra. A KÉSZ országos szinten karakteresebb megjelenést tervez. Rendszeresen nyilatkozunk, állást foglalunk az általunk kiemelten fontosnak tartott témákban. Legutóbb az „Előre a tiszta forráshoz” címmel tettük közzé pünkösdi üzenetünket. Az idei évben ez a hatodik állásfoglalásunk volt. Az egyesület által 2017-ben létrehozott KÁMME (Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért) alapítvány az idei évben tervbe vette a Kárpát-medencei keresztény alkotóművészek feltérképezését, egy meghívásos alapon szervezett alkotótábor lebonyolítását, valamint az elkészült művekből egy kiállítás megszervezését. Szintén e vonulatba tartozik egy rövidesen elindítandó Kárpát-medencei fotópályázat: itt két fő motívum mentén várjuk majd a pályamunkákat: egyfelől a Csíksomlyó búcsúhoz és pápalátogatáshoz kapcsolódóan, másfelől a Kárpátmedencei magyar keresztény értékek bemutatásához. Folytatjuk a határon túli magyar keresztény szervezetekkel való kapcsolatok szorosabbra fűzését. Szeptemberben kerül sor a KÉSZkongresszusra az Országház Felsőházi termében. A rendezvény címe: „Mert nem csak magadnak születtél” – Jövőnk a múlt tükrében, 30 éves a KÉSZ. Ugyanis az idén ünnepeljük egyesületünk 30 éves fennállását. Ezek csupán a kiemelt feladatok. Egy Kárpát Medencére kiterjedő szervezet működtetése sok egyéb feladattal is jár, amelyeknek részletezésére itt nincs lehetőség. JM

Mónus József, a „Farkas” Battán

A győztes jogán Többszörös világbajnok íjász volt a vendége előadásával a KÉSZ Százhalombattai Alapszervezetének a Zenálkó Etel Óvárosi Művelődési Házban, 2019. június 30-án vasárnap délután. „A győztes jogán megmutatni a világnak a magyar zászlót” címmel tartott előadást, filmvetítéssel győzelmeiről, életéről, céljairól.

Mónus József rendkívüli egyéniség. Hazaszeretete, hitvallása példaértékű minden ember számára, aki magyarnak tudja, vallja magát. A lendületes, mondhatnám fergeteges előadása után három kérdést tettem fel.

- Volt-e tudomása arról, hogy vannak nálunk, Százhalombattán is íjászok? Mi az oka, hogy az íjászat újra az érdeklődés és figyelem központjába került, népszerű lett. Men�nyire költséges? - Nem tudtam, hogy lesznek battai íjá-

szok az előadásomon. Második kérdésére válaszolva azt gondolom, ha valaki megfog egy íjat, kilövi a nyílvesszőt és boldogságot érez, akkor valahol a múltban van. A legnemesebb harci eszközünk volt valamikor az íj. Összeköti a mostani világunkat a múlttal. A jelenben harcolunk ugyan, de a múltban vagyunk ugyanakkor. Onnan jönnek az emlékképek. Aki vágyja a magyarság érzését, a magyar zászlót, vágyik arra, hogy előjöjjenek a múlt pillanatai, ha megfog egy íjat, az újrateremtő erő. Régi fegyvereink, régi szokásaink, nyelvünk használata, a zászlótudat, régi bástyáink, harcaink helyszínei felidézik azt, amit már vélhetően megéltünk. Mert fontos a múltat megkutatni, az ember rájön arra, a világ szükséges. Magyar múltunk szenvedélyekben gazdag. Dicsőség, büszkeség, győzelmek fénye a Földünkön. Nem divat ez, ezt a régi érzést akarja az ember újra érezni általa. Vannak történelmi nagyjaink. Mi magyarok vagyunk, ezért akarunk a magyarokhoz tartozni. Felsorakozni zászlóink, jelképeink mögé. Múltunk büszkeségünk, tisztességünk mögé. Itt élünk, ez a múltunk, a sorsunk. A feleségem fizetéséből élünk boldogan – aki tanítónő. Én otthagytam a „gazdasági világot”. Amit az íjak készítéséből, előadásokból összegyűjtök, a versenyekre költöm. Ehhez évente 3-4 millió forint kell.

Tiszta lélekkel, mindent megteszek a céljaimért. A test gyarló és esendő – az enyém szétszakadva –, de a lélek erős. Addig megyek, míg a lelkem viszi ezt a testet. Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Historia Domus

Történetünk története Beszélgetés Németh Istvánnal, a százhalombattai Római Katolikus Egyház képviselő testületének világi elnökével - Kérem mondjon néhány mondatot a világi elnök feladatáról, szerepéről. - A mindenkori plébános munkáját segíti, közvetítő személy a hívek és a plébános között. Öt évenként a képviselőtestület tagjai választják meg maguk közül. A tagokat viszont a hívek választják, létszámuk attól függ, hogy a településen mennyi a hívek létszáma. Százhalombattán jelenleg 14 képviselőtestületi tag van. Az egyház képviselője, vezetője, maga a plébános. - Mi a Historia Domus jelentése?

A papok egymás munkáját könnyítették meg azzal, hogy akár a hívekről, akár a közösség életéről olyan információkat szolgáltatnak az utódjuknak, amelyekkel segítik nemcsak a hívek, hanem az egész közösség megismerését. - A Naplót a plébánosok önszorgalomból vagy kötelezően vezették? Kinek volt betekintése az írásokba? - A Historia Domust a plébánosok egy időben kötelezően vezették, de az utóbbi időben már egyrészt nem kötelező, másrészt nem vezetik. Ennek előtte a

- Az egyházközség története a mindenkori plébános szubjektív megítélése alapján. Kötetlen formájú napló, amelyben sajátos szemszögből írja le a történéseket. Nemcsak egyházi, hanem minden olyan eseményt, ami fontos és érdekes lehet az utókor számára.

püspök a látogatások alkalmával kézjegyével látta el az éppen aktuálisan vezetett írást. Betekinteni csak az egyháznak volt joga, azaz nálunk a székesfehérvári püspöknek, ahova Százhalombatta is tartozott. Még a világi hatalmak sem tehették meg, semmilyen

indokkal, hogy betekintést nyerjenek a Historia Domusokba, de ez csak 1945ig volt érvényes. A hozzáférés lehetősége csak a rendszerváltáskor szabadult fel, de csak egyházi engedéllyel és nem teljeskörűen. - Eddig jelent-e meg nyomtatásban a helyi Historia Domus? - Igen, 2007-ben a Hamvas Béla Városi Könyvtár adta ki, Szalai Márta, mint felelős kiadó és Lehoczki Zsuzsa, aki az eredeti írásokból a szerkesztői munkát végezte. Címe „A Százhalombattai plébánia Historia Domusa 1919től 1940-ig”. Az első plébános Kéri Nándor 1919től 1927-ig írta, bár a templom 1910ben felépült, de nem volt plébánia státusza, így az anyakönyvezést is az érdi Szent Mihály templomban végezték. A katolikus hívek évszázadokig oda tartoztak. A következők: 1927-1935-ig Dezső István, 1935-1940-ig Bakody Ernő atya írta a Naplót, amely szerkesztve nyomtatásban megjelent. Ernő atya ugyan csak 1945. február 18-án halt meg, de a háború alatt már nem írt. Perjés Béla, ahogyan már a Százha lom Kalendárium 2019. számában részletesen megjelent az életéről írás, 1945. március 3-án kezdte el Százhalombattán a papi szolgálatot. Ettől kezdve ő vezette a Historia Domust, de az eddigieket sehol nem találta. Az első írása az elődje, Bakody Ernő temetését írja le, egészen 1966-ig, míg Budakeszire nem helyezték. Ezután az új plébános, Tóth Andor atya írta, de nem sokáig. Akkor már talán úgy ítélte meg, hogy annak az őszinte vezetése és annak tartalma veszélyes lehet az írójára.

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS Az egyház ezért már nem tette kötelezővé a vezetését. Nagy kár volt, mert ahogy kiderült, nemcsak az egyház életéről, de az illető település mindennapjairól is tudomást szerezhettünk. - Ismerünk más településen íródott Naplókat? - Más községekben, ahol már régebben is volt plébánia, a papok leírtak olyan eseményeket amelyeknek történelmi értéke és társadalmi jelentőségű értéke van. A helyi történeseket jegyezték le, amely pótolhatatlan értéke a közösségnek. Édesapám szülőhelyének, Iván községnek a plébánosa, Prevalek atya leírta az 1848-as történéseket és 1876-os nagy tűzvészt, ahol a falu majdnem 80% a leégett. A két világháború és a forradalmak eseményei és azok hatása a közösség életére ismerhetőek meg belőle. * Érd Historia Domusa azért is értékes számunkra, mert leírja 1919-ig a Battára vonatkozó történéseket. Ez a Napló tartalmazza az 1831-es nagy kolerajárványt, amiről nem sokat tudunk, bár igyekeztünk utána járni. Az 1838-as árvizet, amely elöntötte szinte az egész Érd Óvárost. A háború eseményeit Kúdó József érdi plébános írta le, de 1950-től szinte csak az egyház belső ügyeivel foglalkozott, hivatkozva a személyiségi jogokra. Nyomtatásban ez a Napló nem jelent meg, de az 1970-es években a Régészeti Intézet és a Műemlékvédelmi Felügyelőség digitalizálta, de csak a háború előtti

19 részeket. Azt, hogy hol őrzik ezt a felbecsülhetetlen értékű dokumentumot, nem tudjuk. Valószínű, hogy az 1774-ben alakult Székesfehérvári Egyházmegye őrzi, amelynek első püspöke Sellyey Nagy Ignác volt. Előtte Batta ill. Százhalom a Veszprémi Káptalanhoz tartozott.

Idézetek a már megjelent Historia Domus ból, hogy az olvasó számára érzékeltessük, hogy milyen értéket képviselnek nekünk az itt élő utókor számára:

Kéri Nándor (1919–1927) A szépen működő Dalárda, a gyermekszíndarabok, a nagyobb lányok kézimunka tanfolyamai a kath. Iskola égisze alatt, a különféle ifjúsági színdarabok, évenként 4-5. Egy darabig szépen működő, jelenleg szünetelő mozielőadások (önerőből vettünk mozigépet és accumulátort) mind a jövendő generáció nevelésén fáradoztak állandó kitartó munkával és sok sikerrel.

Dezső István (1927–1935) 1929. július 28. Buzadics József budapesti okleveles kőművesmester ma ajándékozta 1 kat. hold 994 négyszögölnyi földjét a százhalombattai karh. Egyházközségnek, azzal a feltétellel, hogy viszonzásul évenként egy szentmisét szolgáltassanak családjáért. Isten fizesse meg a jószívű adományt.

Bakody Ernő (1935–1945) 1935. augusztus 14.

Az eddig meg nem jelent Naplót a Százhalombattai Római Katolikus Egyház őrzi. Magazinunk kérvényezte, hogy betekinthessen és, azokat a részeket hozhassa nyilvánosságra, amelyek a falu akkori nem egyházi történéseit írja le. Az engedélyt megkaptuk és elkövetkezendő számainkban olvashatják azokat az eseményeket, amely a napló nélkül már feledésbe merültek volna. Jankovits Márta

Délután 4 és 5 óra között emberemlékezet óta nem történő borzalmas vihar keletkezett. Olyan sötét felhők jöttek, hogy minden elsötétült. A szobában csak lámpa világánál lehetett meglenni. A felhők pár másodperc alatt a földre csapódtak, hogy újra az égig törjenek. A Duna vizét a borzalmas szél an�nyira megzavarta, hogy teljesen visszafelé folyt és medréből annyira kiszorította, hogy a kőrakást is átlépte, pedig egy negyedórával a vihar előtt 2-3 méterre is száraz lábbal lehetett a mederben sétálni. Ember vastag fatörzseket mint hajlékony fűszálakat tördelt és csavart ki gyökerestül. A Dunán lévő vízimalmot a téglagyári oldalra dobta, az éppen a falunál a Dunán úszó sleppet összetörte és elmerült. Október 26-án este 11 órakor tűz ütött ki a Hangya kocsma udvarán. Egy magányosan álló lakás tetőzete égett le. Szerencsére csendes idő volt és a falut hamar fellármázták a tűz nem tudott tovább terjedni.

Lapunk elhatározása, hogy az eddig meg nem jelent, Perjés Béla atya által kézzel írt Historia Domus-ból (továbbiakban Napló) – részleteket közöljük, az egyház kérését tiszteletben tartva csak azokat a bejegyzéseket, melyek az akkori faluközösség életére vonatkoznak.

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

Historia Domus (részlet) Perjés Béla százhalombattai plébános feljegyzései 1945. február 18. Szomorú nap a „Historia Domus” lapjain. Bakodi Ernő plébános úr halálának a napja. A szörnyű idők, állandó izgalmak nagyon erősen megviselték. Február 15. csütörtökön este már meghülésről panaszkodott. Pénteken ágyban maradt. Vasárnap délben ½ 1 órakor már halott volt. A szentkenetet Bajront László görögkeleti plébános adta fel. Halálos ágya körül ott voltak azok akiket nagyon szeretett a „kalot”-istái, közülük aki leghűségesebben kitartott mellette a legnehezebb időkben is Miákics Ferkó. A község pap nélkül maradt, nem volt pap, aki a szeretett plébánust eltemette. Bár úgy volt, hogy a görögkeleti plébános temeti, akivel baráti viszonyban élt. A görögkeleti lakók versengtek azon, hogy az ő papjuk temesse, mert ők is nagyon szerették. A „kalot”-isták azonban ebbe nem nyugodtak bele. A fiúk nem törődtek semmiféle veszedelemmel (elfogatás, robotra hurcolás, vagy esetleg még nagyobb veszedelem: a végleges elhurcolás), csónakon átkeltek a Dunán Tökölre Szabó Ferenc pápaikamarás, esperes úrhoz, hogy a halálesetet jelentsék és a temetésre felkérjék. Neki azonban tilos volt a közösséget elhagyni és Szente Imre káplánt küldötte maga helyett. Átkelési nehézségek miatt azonban ö is késett. Közben Érdre is elmentek papért. Az elszánt fiúk azt mondolták, hogy a hátukon is elhozák, ha nem akar jönni. Az isteni gondviselés azonban gondoskodott papról. Dobosi Ferenc agárdi lelkész menekült Agárdról (kiürítés miatt), éppen a temetésre érkezett. Ő végezte a temetést. Szente Imre mondott szentbeszédet, Lehotag János Érd-ófalui plébános pedig az éneket vezette. Így három pap kísérte utolsó útjára a falu plébánosát. A temetés 2 órakor volt. Valóban ott volt a szeretett lelkipásztor sírja mellett a falu apraja-nagyja, baltáskülönbség nélkül: valóban a falu Atyja volt az eltemetett Plébános Úr: Bakodi Ernő. 1897. nov. 16-án született Szárföldön (Sopron m.). 1926. jún. 20-án szenteltetett pappá. Állomáshelyei: Perkáta 1926-28. Barancs 1928-29, Sárbogárd 1929-30, Nagytétény 1930-32, Tököl 1932-34, Székesfehérvár-Viziváros

1934-35. – Százhalombattai lelkész 19351945 február 28. R.i.p.

1945. március 3. Dömötör István, esperes-plébánus úr megbízásából Perjés Béla gyáli lelkész vette át ideiglenesen a curatiat. Szombaton érkeztem meg Százhalombattára.

1945. március 4. Első Szentmisém. Kértem a híveket, hogy a beszenteletlen halottakat, akiket bármilyen okból nem pap temetett (aknázás, tilalom) jelentsék litánia után s majd közösen fogjuk őket beszentelni. D. u. keresztút – titoksorsolás.

1945. március 8. A feldúlt irattárat próbáltam legalább az irodában rendezni. Szinte lehetetlenség. A „Historia Domus” második kötetét (1940. dec. 31-től) nem találom. Lehetséges még, hogy elökerül. Az irodát amennyire lehetett lakhatóvá tettem. Üvegezést is sk. végeztem.

1945. március 10. Dunafüreden agyonlőtt házaspárt temettem. Amint a temetést végeztem, nem is messziről erős ágyúzás volt hallható. Még mindig közelben a front. Ki tudja mi lesz még velünk? – Jóformán a plébános úrnak mindenét elvitték. Jelenleg én is a hívek adományaiból élek. Egy család főz rám, a hívek pedig természetben adják le adományaikat. Én legalább is így tudom.

1945. március 15. Szomorú március 15-e. A szentmisét 9 órakor tartottam. A hősök emlékművére egy koszorút kötöttem és ráhelyeztettem. Mire a hívek a szentmisére érkeztek, már ott volt a koszorú. A templomra kitűzettem a nemzeti színű lobogót és feltetettem az országzászlót. Az evangélium a szentmisében a feltámadásról szóllott. Ennek a kifosztott, tönkretett koldúsországon is csak már a csodatévő kis Jézus segithet. – Hétfőre Érdre rendelték a falu „Nemzeti Bizottságát” ill

rendelték volna, la lett volna. De bizony itt még semmiféle párt nem alakult meg és így nem delegálhattak 6-6 tagot ami alkotná a nemzeti bizottságot. Hivatalos helyben meg is jegyezték, hogy Százhalombatta szabotál és a németeket várja. – Én nem gondolnám. Itt a nyilas-keresztes párt sem alakult meg „anno dacumal”. Hála Istennek – „el ne kopogjuk” – a jó Battaiaknak nem sok érzékük (vagy kedvük?!) van a politikához, ők dolgozni szeretnének. Megalakult a kommunista párt, alakulóban a szoc.dem. párt és mozgolódik a kisgazdapárt. Szóval pártban már nincs hiány, csak azt nem tudom, hogy kik lesznek a párttagok mert nem hiszem, hogy a lakóság az összes pusztákkal, majorokkal asszonyostul, gyerekestül, szerbekkel együtt több volna mint 900. Fontos az, hogy a pártok megvannak.

1945. márc. 20. Nagyban készülődünk a nagyhétre. Estéről-estére próbáljuk a „Passio”-t. A próbákra szívesen, lelkesen jönnek Végtelen jó hívek ezek a battaiak. A fiúk ma halat fogtak és halászlét főztek nekem. Kapóra jött egy vendég paptestvér is kinek nevét csak azért nem irom le, mert az itt következő szomorú historia vele történt meg. Megkért, hogy ne mondjam el senkinek. Ezt meg is tettem, de azt nem tudom megállni, hogy az utókor számára meg ne örökítsem. Testvér, ki esetleg majd ezeket a sorokat olvasod sokat tanulhatsz belőle. Az orosz megszállás előtt „principalisa” a „testvért” kb. a következő megokolással tanácsolta el a plébániáról, ahol eddig hűségesen dolgozott (ezt nem ő mondta, ezt én tudom): próbáljon megélni volt tanítványiból még, hogy természetben kérje a tandíjat. Magyarázatot is fűzött hozzá: a hívek még úgy is úgy tudják, hogy a plébános forrásai kimeríthetetlenek: ő tehát nem igen kérhet a hívektől, mert neki nem hiszik el, de ha ő külön van neki adnak. A komikus és az eset csattanója az, hogy ugyanaz a Principális egyik koronán kijelentette, hogy ő nem fél a kommunizmustól sem, az orosz inváziótól sem, mert őt a hívei akik szeretik eltartják. A facitja a koronán való felszólalásnak az volt, hogy tessék úgy ne-

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS velni a híveket, hogy bennünket szeressenek. Nekem már akkor gyanus volt ez az önhittség. Az elbocsájtott testvér pedig házról házra járt és a hivek jóvoltából, szerető segítségéből élt a mai napig az egész télen. Szomorú papi élet. Mármint nem azé a hívek szeretetét élvező testvéré, hanem amazé. Ezeket nem pletykakedvből írtam be a „Historia Domus” lapjaira, hiszen név nélkül; soha talán senki el nem olvassa, de érzem, hogy meg kellett örökítenem. Tanuljak én is és az utánam következők is belőle. Még jobban kezdem érezni, hogy miért szakadt ránk az Isten verése: a vojna. – A kis plébánia kertét elkezdtem felásni: az ásást már tizen fejeztük be: katolisták, lányok. Segít a jó Isten a hívek által. Lementünk a Dunára egy kis tüzelőt „zabrálni”, mert már fogytán van. Az áldott Duna bőven hozza a tüzelőnek valót: gerendák, fák, dárdák stb.

Március 25. Virágvasárnap Gyönyörű szép tavaszi reggel. Tegnap d.u. egy budatétényi kapucinus atya jött veteményező magokért. Szállást kért. Természetesen örömmel adtam. Itt is maradt és segített másnak a gyóntatásnál. Igy gondoskodott a jó Isten idegen gyóntatóról. A templom, minden háborús nehézségek ellenére szépen megtelt, amit legjobban bizonyit a perselypénz 326.90 P. Mise alatt a Pater (P. Felicián) gyóntatott. 8 órakor ő

21 is mondott szentmisét, azon is elég szép számmal voltunk. A 10 órai szentmisén barkaszentelés. A passió is elég szépen ment. (Fájdalmasszűzpéntekén 130 asszony, leány gyónt.) D.u. keresztül szentbeszéddel. Szintén tele a templom. utána két magyar katonát temettem ill. szenteltem be.

Május 21.

Április 1.

Ercsiben tartottam lelkigyakorlatot a nagylányoknak és az asszonyoknak.

Húsvétvasárnap. 3 vagy 4 év óta tegnap nagyszombaton tartottuk meg először ismét a fényes nagy körmenetet. Jó hosszú volt: a vége már belenyúlt jól a sötétségbe (Elsötétités oh!) Gyertyákkal, lámpákkal világos körmenet kígyózott a „főutcán” és boldogan, mégis a meghatottságtól könnyes szemekkel énekeltünk: Feltámadt Krisztus e napon Alleluja … ! A nagyhét „teljes fén�nyel”, azon minden szertartás megtartásával ünnepeltetett meg. Husvétvasárnapján tömött templom. Deo gratias!

Április 23. Megyéspüspök Úr a mai napon 67/1945. sz. leiratával tudomásul véve a ker. esp. intézkedését, mellyel Százhalombattai lelkészség ellátását rámbízta, administratornak kinevezett.

Május 15. Dömötör István ker. esperes volt két napig vendégem, a plébánia átadását beszéltük meg.

Pünkösd hétfő. Kb. 120 battai indult Ercsibe zarándokútra a Szűzanyához. Legfőbb kérésüket (a faluból elhurcoltak hazatérését) terjesztettük elébe.

Május 23-26. Május 31. Úrnapja. Teljes körmenet.

Június 17. Elsőáldozás napja: kb. 2 hónapja készítgetem a kicsinyeket a nagy napra. 60 elsőáldozó van, mert tavaly is elmaradt. Szentmise után közös reggeli. Békebeli! Kis ünnepség.

Június 20. A Franciska-pusztai elemi iskola fenntartására földingatlant igényeltünk. A helybeli F.B. 8 kat. holdat megadott: Ercsi elutasította kérelmünket arra való hivatkozással, hogy a felekezeti iskolák rövidesen meg fognak szünni. A Földigénylő B. elnöke: Szerdahelyi! Katolikus ember! (Későbbi kiegészítés 1948-ból itt más színű tollal: „Már meghalt! – Neki is jutott a sok földből egy sirhely.”)

Július hó 15. Egyháztanács, mint iskolaszék gyülést tartott, melyben elhatároztuk, hogy a franciskai uradalmi iskolát az Egyházközség veszi át. Deo gratias.

AugUSZTUS 12. 150 személyes egyházközségi vacsora a templom és az iskolarenoválás javára. 17.000 P bevétel. A külön gyüjtés eredménye eddig szintén 17.000 P. Ez az ös�szeg elkezdeni a javitásokat kevés, viszont semmit se csinálni: sok. A szerb templomra 10.000 P-ös adományok hullanak, nálunk 120 filléres is volt. Pontosan egy varrótűnek az ára. Egy skatulya gyufát már nem lehet venni rajta. Ugyanazok, akik egy-egy fröccsöt, vagy ½ decit vagy egy-egy korsó sört minden nagyobb megrendülés nélkül eresztenek le a torkukon (50-80 P) Istenem, mikor lesz már a mi népünk „maturus” vallási téren is. – A vacsorán „kalász lányok” szolgáltak fel és adtak helyes kis műsort. è

Aug 15. Nagyboldogasszony napja Kalász tagfelvétel ill. avatás. 15 lány tett igéretet és kapta meg a jelvényeket. Isten segitse őket. Előtte 2 este szentbeszéddel készítettem őket elő.

Szeptember 19. Ifjusági szentségimádási napot tartottunk a kalok intenciója szerint. Kalász lányok, még a hívek is szép számmal jelentek meg. A férfiifjuság nagyon gyéren. Szomorú kép. A magyar férfiifjuság nem akar imádkozni? Nem hiszem, hogy ez volna az általános kép.

Október 3. A templomrenoválás kezdete. Keserves tárgyalások, szemtelenségek után az ácsok elkezdték az állványozást.

Október 12. Megkezdődött a kőműves munka. Mindegyik kőműves 2-2 napot igért. Éppen ideje, hogy megkezdtük a templomrenoválást. Az aknázásból megrongált toronyból féltéglák hullottak le és kezdett nagyon veszedelmessé lenni a helyzet. Az íveket az aknázás erősen megrongálta. Az alsó toronynyilás ívet annyira szét(…), hogy falazással kellett alátámasztani és így az ablaknyílás is kisebb lett. Ugyanez a helyzet a facios zsalujával is. Itt kőműves munkák oroszlánrészét Vlkovszki Ferenc és Tunkel János végzik.

Október 28. Krisztus Király ünnepe. Ercsiben látott módon nagyon kedvesen ünnepeltük meg Krisztus Király ünnepét. Az Egyházközség, anyák, foglyok rokonai, ifjak, lányok, gyermekek képviselői mondták el imáikat Jézus Szíve szobor előtt. Igen szép számmal áldoztak.

NovEMBER 3. Befejeződtek a toronyrenoválási munkák. Kedves Olvasó, aki majd a Historia Domus ezen részét olvasod talán magad tapasztalásból tudod, vagy sohasem fogod megtudni mit jelentenek a fent leírt szavak. Pénz nél-

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS kül – s főleg anyagok nélkül templomot renoválni 4 hónapos frontot átélt faluban, alig pár hónappal a front után. A fuvarok megszervezése, mész, cserép, állványanyag, festék stb. Közben leégett Lehotzky borbély háza is állítólag a templomtetején dolgozó bádogosok okán v. a kőművesek. Ők viszont erősen állítják, hogy belső tűz volt. Dens scit! A szerbek biztosra állítják (tán még a szikrát is „látták”), hogy mi gyújtottuk fel a házat. Nos, de végre hála Istennek vége a külső renoválásnak. A bádogszepestől(?) kezdve a legnagyobb gerendáig a szó igaz értelmében nekem kellett összehordanom mindent. Dens videt!

NovEMBER 11. Az ercsiek közreműködésével illetve felléptével templomi hangversenyt rendeztem. Az ercsii gárda mint mindig most is kitett magáért. – Visszhang: sokan megbotránkoztak, sokan hiányoztak, - de akik ott voltak azok lelkiekben nagyon sokat kaptak.

NovEMBER 24. Választás. Négy párt indult: Független kisgazda polgári és földmunkás – Magy. Kommunista p. – Szoc. Dem. – Nemzeti parasztpárt. 58-89 a kisgazda győzelem. Meglepően sok a kommunista és a szoc.dem. – 7 szavazat esett a Polgári Demokrata Pártra is.

NovEMBER 27. Megkezdődött a Kalász lányok és az asszonyok lelkigyakorlata. A lányoké nagyon szépen sikerült 40-50 lány végezte a lelkigyakorlatot. Az asszonyok közömbössége szégyenletes. 20-30an verődtek össze az esti lelkigyakorlatos beszédre. Nagyon lesujtott. „Et si angelus de coelo descendet …” Mit tegyek, hogy a tunyaságból közömbösségből kicsit felébredjenek.

DecEMBER 1. Elkezdtük a „Szent család szállást keres” ájtatosságot. Minden este más családnál gyülekezünk össze. Az ájtatosság sorrendje: 1. Adventi ének. 2. Szentségimádás 3. Szentbeszéd 4. Rózsafüzér 5. Adventi ének. – Utána beszélgetés.

DecEMBER16. Ádventi megemlékezést rendeztem. Versek, adventi koszorú, betlehemes játékok, énekszámok, beszéd tették nagyon kedvessé az adventi estét. Vendég szerepeltek ismét az ercsiek: csodálatos hangulatos volt a betlehemezésük, és felejthetetlen Schäffer Gyuszi verse: Magyarok útja 1945-ben. Még a fegyelmezetlen battai közönség is szájtátva hallgatta.

December 23. Végetértek a „szentcsaládolások”. Az eredményt lenézni majd „odaát” tudom. Mindenesetre a hívek között a visszhang reményen felüli. Rengeteg gyónó, áldozó. Nekem pedig felejthetetlen, hangulatos adventi estéket jelentett.

DecEMBER 25. Éjféli szentmise 12 órakor. – 8 órakor Franciskán sztmise. 10 órakor nagymise: Tóth György és Százhalmi István új templomatyák eskütétele.

DecEMBER 31. 6 órakor szilveszteri ájtatosság. Volt miről beszámolni a híveknek. Hála legyen neked Istenünk ezért a zavaros fáradtságos, ezernyi veszéllyel teli évért is. Mit hoz a jövő év? Vederemo…! A megjelentetéshez köszönjük a százhalombattai Római Katolikus Plébánia együttműködését és segítségét. (A szerk.)

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta Felelős kiadó: a Hírhalom Egyesület elnöke Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Százhalombatta, Avar köz 2. E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Telefon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2559-9860

Nyomdai munkák: Hírhalom Egyesület, Százhalombatta

Látogasson el elektronikus oldalunkra!

www.szazhalom.hu

GALÃ&#x2030;RIA

Fotรณ: Pap Miklรณs