Százhalom - 2013. április

Százhalom Bolt, ami volt

Pihen a komp

A freskófestő

I. ÉVF. 4. SZÁM

2013. ÁPRILIS

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

Leány kökörcsin A TARTALOMBÓL: Védett természetünk • A messziről jött ember: Csóka László • Közös többszörös: horvátok • A milleniumi tölgy • Három koporsó • Vendégségben: és jött a doktor • Valamit visz a víz

2

Májusfa Sok régi szép szokás merül feledésbe, ilyen a „májusfa” állítás.

Ahogyan az egész országban, a mi falunkban is állítottak a legények májusfát, „májfát” ahogy elnevezték az arra érdemes eladó lányoknak. Május elsejére virradó éjszaka a legények lementek a Duna-partra nyárfát vágni. (A fakivágás ma már szigorúan TILOS!)

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

(a szerk.) Sorra járták azokat a lányos házakat ahol egyiküknek tetszett az ott lakó leány vagy így akarta tudomására hozni udvarlási szándékát. A lányok persze lesték az ablakból, és alig várták a reggelt mikor igazából megláthatták a gyönyörűen feldíszített fát. Különböző színű szalagokat kötöztek az ágaira, amelyek szépen lengedeztek a friss tavaszi szélben. Előrelátóan nemcsak szalagokat, de pezsgőt, különböző bontatlan szeszes palackokat is aggattak a fára. Ez egy hónapig állt a lányos udvaron az édesanyák nagy örömére, mert a legények így ismerték el a faluban, hogy „rendes a lány”. Május 31-én a legények újra végigjárták a házakat és „eltáncolták” a májusfát. Ehhez hozzásegítette őket a fán lógó szesz mennyisége is. Ez a népszokás az 1950-es évekre szinte teljesen megszűnt, ma már sokan nem is ismerik, ezért elevenítettük fel így május tájékán Gizi néni elmondása alapján.

Százhalom szerkesztősége

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

3

A messziről jött ember

A templom festője Épp a költészet napján kerestem fel Csóka Lász­ lót műhelyében. A háttérben rengeteg festmé­ nye lóg a falról, ő pedig festőköpenyében ép­ pen az aktuális munkáján dolgozott, miközben halkan szólt a rádió.

Magáról úgy fogalmazott, azért fest, hogy az úton, amelyet az ember megtesz, nyomot, jeleket hagyjon maga után. Kedvenc íróját idéz­ ve „Úton lenni, boldogság!” Ezért életútjáról és munkásságáról faggattam...

- A partiumi Selymesilosván születtem, a Szilágyságban – kezdi mondandóját, majd legyint egyet, s folytatja. – Ha már a költészet napja van, rögtön az elején hadd kalandozzak el, Selymesilosvára. Onnan indult el egykoron Ilosvay Selymes Péter, aki először írta és énekelte meg Toldi Miklós vitézségét.

Toldi Miklós, ha már szóba hoztam, gyalog indult Budára, igaz, akkor még nem létezett országhatár, neki ,,csak” a farkasokkal kellett megküzdenie. Nekem és még sok honfitársamnak a román határőrök éberségét kellett kijátszani. Szóval, 1989-ben, 22 évesen egy hátizsákkal és egy váltás ruhával szöktem át a zöldhatáron. A sors Százhalombattára vetett, ahol az olajfinomítóban vállaltam munkát, majd megnősültem és született egy fiam.

Tíz évig dolgoztam a finomítóban és azután, mindent egy lapra téve, az intenzív festés következett.

Röviden így lehetne megfogalmazni Csóka László eddigi százhalombattai életét, de ahhoz, hogy megértsük festményei mondanivalóját, meg kell ismerni az alkotót is.

- Felmenőid között volt festőművész?

- Nincs és nem is volt. Édesapám autószerelőként, édesanyám varrónőként, a nagyanyám bábaként dolgozott, a távolabbi felmenők pedig mind földműves emberek voltak. Diákkori nyári szünidőimet nem képzőművészeti alkotótáborokban, hanem mindig Ilosván a nagyszüleimnél töltöttem, mezőgazdasági munkával. Itt had említsem meg nagyapámat, akiről érdemes szót ejteni, aki mellett nagyon szívesen dolgoztam és nem eset nehezemre a kemény fizikai munka sem.

Nagyon erős fizikai erővel megáldott, jószívű, szorgalmas ember. Sokat tanultam tőle, akár a magyarságtudatról, akár a kétkezi munkáról. Felnéztem rá. Egyébként az összes felmenőm Ilosván van eltemetve, kivéve azok, akik a háborúkban estek el. Szüleim ott élnek, jó egészségnek örvendenek, s még nem szorulnak segítségre.

- Hogyan folytatódik gyermekkorod törté­ nete?

- Tízéves koromban Zilahba költöztünk és ott jártam iskolába. Tizenegy éves lehettem, amikor a rajzaimat édesanyámhoz ruhát varratni járó hölgyek nézegették, és rábeszélték, hogy járasson rajzolni egy festőhöz. El is vitt, de sokáig nem bírtam, mert olyanokat

képzeltem és lerajzoltam. Rengeteg kutyát, oroszlánt, medvét, lovat, na meg indiánokat rajzoltam, néhány füzetem olyan volt, mint egy állatkerti illusztráció, tele volt vadállatokkal, csatajelenetekkel. Aztán később mást is megrajzoltam.

- A család hogyan viszonyult ehhez a tehet­ séghez?

kellett rajzolni, ami nekem nem tetszett. Talán három alkalommal voltam. Később egy rajzszakkörben is megpróbáltam, ahová már több alkalommal is eljártam, de rájöttem, hogy nem nekem való és nem mentem többet, így továbbra is azt rajzolhattam, amihez kedvem volt. Szabadidőmben pedig sokat voltam együtt a barátaimmal. Számomra akkoriban mindennél fontosabb volt, hogy suli után kiszabaduljak a szabadba, ahol sötétedésig rúgtuk a labdát. Hála Istennek, akkoriban még nem görnyedtek a gyerekek naphosszakat sötét levegőtlen szobákban a számítógép előtt.

- Mikor kezdtél rajzolni?

- Már az óvodában észrevették, hogy nagyon szeretek ,,firkálgatni”, beleértve az asztalkák, székek felületeit, később, az iskolában pedig minden szabad papírfelületre, füzeteimet rajzoltam tele. Jack London, Karl May, Jules Verne könyveket bújtam, s mindig, amiről olvastam a regényekben, azt el-

- Nem tartották fontosnak. Elismerték, hogy ügyes kezű vagyok, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy a szüleim ismeretségi körében nem voltak művészek, tíz éves koromig nem is találkoztam grafikussal, vagy festővel.

- Milyen pályára készültél?

- Érettségi után biológia-kémia szakra jelentkeztem, de nem vettek fel az egyetemre.

Nemsokára elvittek katonának, Brailában töltöttem másfél évet, ott is, amikor lehetett mindig rajzoltam. A leszerelésem után két évig jártam művészeti iskolába, szép időszak volt, engedték, hogy olajjal dolgozzak, ugyanis az akvarellt soha nem szerettem. Már akkor is sokat jártam a hegyekbe kirándulni a barátaimmal, élveztük a szabadságot. Akkor vette kezdetét a szökési hullám. A barátokkal elterveztük, hogy mi is megkockáztatjuk a szökést Magyarországra, a zöldhatáron át.

Folytatás a 4. oldalon

4 (Folytatás az előző oldalról) Sokan nekivágtak és sokat sajnos el is kaptak.

Mivel még frissen élt bennem a katonaság alatt átélt éjszakai őrségben eltöltött idők, és még emlékeztem arra, hogy mikor a legcsekélyebb egy őr ébersége éjszaka, ezzel az önbizalommal indultam a zöldhatárnak, talán kis szerencsével elsőre sikerült.

- Hogyan kerültél a százhalombattai finomí­ tóba?

- Szökésem után az egyik Budapesten élő ügyvéd rokonom befogadott, segített. Egy alkalommal balesetet szenvedett az autójával,

és a kocsit egy százhalombattai szerelőhöz szállították az urbáriumba. Akkor még kukoricaföld volt jó része a településrésznek. Én is egy alkalommal elkísértem Százhalombattára, hogy megnézzük a félig megjavított kocsit, megismerkedtem néhány emberrel, beszélgettünk, és mondták, hogy a finomítóban van felvétel. Néhány nappal később jelentkeztem és felvettek.

- Milyen volt az új környezet, az új munka?

- A finomító üzemei félelmetesnek tűntek számomra, de idővel megszoktam. Először senkit sem ismertem, munkásszállón laktam, de rövid idő alatt sikerült beilleszkednem, jó kollegáim voltak, segítettek. Egyik jó barátom elvitt László Bandyhoz, így bekapcsolódhattam a helyi művészeti életbe, azóta is segítjük egymást.

Akkor már gondolhattam az otthonteremtésen is, és megnősültem. A feleségem zilahi. Megszületett a fiam, dolgoztam a finomítóban, festettem, közben sokat utaztam, felkerestem a leghíresebb európai képtárakat. Egyedül, hátizsákkal ,,elzarándokoltam” a szentföldre, felkerestem a három világvallás legszentebb helyeit. 2000-ben úgy éreztem, ismét eljött az ideje, hogy váltsak, és a festést választottam, elbúcsúztam a finomítótól. 2004-ben váratlanul agytörzsi infarktust kaptam, tíz napig feküdtem élet és halál között, lebénult a jobb oldalam. Abban az évben sötét nyaram volt, szobafogságra voltam ítélve, és nagyon sok erőfeszítésembe került, hogy újra megtanuljak járni, fogni, rajzolni. Néztem ki az ablakon és csak merengtem. A szememmel rajzoltam az üres falra. Borzasztó volt! Nagy volt bennem a tenni akarás. Talán ennek is köszönhető, hogy

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS felgyógyultam.

- Most felnőttként mi az, ami megihlet egy kép megfestésére?

- Mindig is az olvasmányok fogtak meg.

Nagyon szeretem például a vallástörténeti, filozófiai témájú könyveket, az ősi motívumokat, a miszticizmus. Az Isten és az ember kapcsolata, mindig is érdekelt. Hívő, reformá­tus ember vagyok, amelyet gyakorlok is. Fiam a pápai református gimnáziumban tanul. Viszont elég sokat járok alkotótáborokba, ott általában a szabadban festek, a természet csendjében és azt, ami megtetszik: legyen táj, egy rozoga kapu, vagy akár egy elhagyott porta.

- Nehéz megfesteni az emberi érzelmeket?

Melyiket nehezebb megfesteni az örömöt, vagy a szomorúságot?

- Mindegy, de a meggyötört, érett arcnak, több a mondanivalója. Jobban szeretem, mert kihívás megfesteni az érzelmet.

- Merre jártál a világban?

- Sokfelé jártam, sok tapasztalatot gyűjtöttem. Három hónapig dolgoztam Cipruson egy kolostorban, könnyen feltaláltam magam a szerzetes festők között, bizánci stílusú falképeket festettünk templomokban, és sokat beszélgettünk filozófiáról, teológiáról.

Szívesen maradtam volna még, de családom van és mellettük a helyem. Így hát vis�szajöttem. Utána még sokáig álmodoztam, hogy visszamegyek néhány hónapra, de aztán egyéb kihívásokat adott a sors.

- Kérlek beszélj arról az időszakról, amikor megbízást kaptál az óvárosi Szent László temp­ lom freskóinak elkészítésére.

- 2010 évben volt a Szent László templom 100 éves. A helyi római katolikus egyház vezetősége engem kért fel, hogy egy új seccót készítsek, mivel a régi nem állta ki az idő próbáját. Foltokban vált le a falfelületről, szinte teljes részletek hiányoztak belőle és művészetileg sem volt egy kiemelkedő alkotás. Elvállaltam, hogy ugyanazokat a szereplőket új technikával felfestem. Szűk hat hét állt a rendelkezésemre. Sokan összetévesztik a frescót a seccóval. Ami látható a templom mennyezetén, az seccó. Nem vagyok teljesen elégedett, mert egy ekkora volumenű munkához, sokkal több idő kellett volna! Úgy tudtam csak elkészíteni időre, hogy „látástól vakulásig” festettem.

Mondhatom bátran, hogy ezidő alatt szinte a templomban laktam. A jubileumi ünnepségre kész lett.

- Mennyi ideig festesz egy képet?

- Ez, kedvfüggő! – s közben mutatja az éppen folyamatban lévő munkáját. – Ez még szárad! Majd folytatom, különben nem lesz jó!

– S közben ujjával mutatja, hogy a festék még fog.

- Mit szeretsz festeni leginkább, van-e példa­ képed?

- Egyértelműen absztraktot! Példaképem van, de egyikhez sem hasonlítom magam, mert más korban éltek, máshogy látták a témát, máshogy festettek, más volt az életérzésük.

De nyilván van, akit nagyon szeretek. Például William Turnert, aki néha felkérezkedett tengerjáró hajókra, kikötette magát az árbóchoz, hogy átélje a tenger viharait, hogy aztán hitelesen meg tudja festeni.

Szeretem még Caravaggót. De ha nagyon őszinte akarok lenni, nincs kedvencem, mert ahhoz, hogy kedvenc legyen, ahhoz nemcsak a képét kell látni, hanem ismerni kell az életét közelről.

- Van jelenleg kiállításod?

- Most nincs, de ebben az évben lesz. Akkor szólni fogok Neked is. A régebbi festményeimből is lesz egy válogatás és természetesen az új munkáimat is láthatják majd.

- Hogyan jellemeznéd a munkásságod, van­ nak korszakaid, milyen stílusban festesz?

- Nem tudom, hogy eddig hány képet festettem, de az biztos, hogy nagyon sokat. Korszakaim? Általában mindenki a tájképekkel kezdi, figurális témákkal, mint ahogy én is, amelyek elvezettek az absztraktig. Absztrakt, de mégse! Inkább szürreál absztrakt! Ami gondolatban foglalkoztat, izgat, megfogalmazni a megfoghatatlant, átbillenni képzeletben egy szürreális világba, elszakadni a formáktól, a vibráló tiszta színek világába és ezt vásznon létrehozni. Ma, a XXI. század elején már nincs olyan, amit nem festettek meg. Ezért nehéz ma festőnek lenni.

- Milyen terveid, elképzeléseid vannak a jö­ vődről?

- Rövidtávú, hogy a fiamat felkészítsem az életre, hosszú távú addig festeni, amíg bírom, s ha megérem az öregkort, akkor az utolsó éveimre visszatérjek Ilosvára.

Ha már nem fogja a karom elbírni az ecsetet, akkor következik a tétlenség. Elépzelek el egy fehér hajú aggastyánt, ahogy a tornácon ül fülhallgatóval a fején, amiből teljes hangerővel bömböl a rockzene, és közben visszaemlékszik a megtett útra. Talán ilyen leszek, ha megérem.

TP

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

HELYREIGAZÍTÁS

Mint minden faluban, sok az egyforma vezetéknév, így egy egymástól megkülönböztető nevet használtak helyette. Ez a név annyira köztudott volt, hogy egy idő után ez maradt meg. Újságunk múlt havi számában, a Kőváriak című cikkben a történet elmondója ezen a néven nevezte legjobb barátját, Purucz Gyuszit. Ezt mint szerkesztő elfogadtam, de a család kérésére közlöm polgári nevét: Tóth Gyula. Akit ezzel akaratomon kívül megbántottam, elnézését kérem. Jankovits Márta

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

5

A millenniumi tölgyfa Óvárosban, a Kossuth Lajos utca Duna-parti szakaszán, a játszótértől jobbra magasodik „a tölgyfa”, egy hatalmas kocsányos tölgy (lat.: qercus robur), mely valószínűleg városunk legöregebb és egyben legszebb fája.

A mellette álló faragott emléktábla hívja fel az itt sétálók, kirándulók figyelmét erre a védelemre méltó természeti értékre és bizonyára már a neve is kíváncsiságot ébreszt. A „Millenniumi tölgyfa” nevet a családunkban élő hagyomány

alapján kapta a fa, amikor a játszótér elkészült és a parkosítás, majd annak lekerítése megtörtént. A ma már közel 120 éves tölgyet 1896-ban Magyarország ezeréves fennállásának emlékére ültette földje végébe Marinkacsa Jakab parasztgazda - az országos ünneplések hatása alatt, hazafiúi buzgalmában - aki anyai dédnagyapám volt.

Az akkori falu határában feküdt egy tagban ez a 6 holdas szántóföld, mely akkor a Matta-kert aljától – a mai Erőmű úttól - egészen a Kis-Dunáig tartott és itt a földje szélére, a meredek part szélén húzódó gyalogút mellé ültette a kis facsemetét.

A mai olvasó joggal kérdezi, hogy hol volt a Kis-Duna, amikor ma csak a nagy Duna partját látja? Igen, még a gyerekkoromban is megvolt a Kis-Duna ága, a Hangyától (a mai Rév utca végétől) egészen a Bara (Benta patak) torkolatáig tartott és ott a „vashídon” lehetett átkelni Dunafüredre a gátra. Ezt a részt nevezik ma „spicc”-nek a horgászok. Mi gyerekek a 60-as években itt a Kis-Dunában szívesen fürödtünk, mert vize melegebb volt, mint a Dunáé és persze pecáztunk is, mert sok volt a snöci és a törpeharcsa.

A Kis-Dunaág halálát az erőmű beruházásának kezdete jelentette, mikor is 1960 után a hideg vizes csatorna építése miatt keresztülvágták, majd a sóder kirakó létesítésekor feltöltötték. A Kossuth Lajos utca is ekkoriban került kialakításra, hogy a sódert a ZIL billencsekkel fel lehessen szállítani az erőmű építkezéséhez.

A kis sziget és a part közti meder maradék része aztán lassan feliszapolódott, feltöltötték és 1980-85-re el is tűnt. Csak az egykori szigeten még megmaradt fa matuzsálemek emelkednek ki árvízkor és jelzik a hosszan elnyúló Kis-Duna szigetének helyét.

A mai Duna-part rendezése, parkosítása már a 2000-es évek elején történt meg helyi civil kezdeményezésre és mára ki hinné, hogy az egykori meder helyén van a város egyik legnépszerűbb játszótere!

Buzay József

6

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Kis battai kereskedelemtörténet

Bolt, ami volt A kis falvak életében, mint amilyen Százhalombatta is volt a hatvanas évekig nagyon fontosak voltak a közösségi helyek. Az itt élő emberek naponta találkoztak egymással a boltban, hentesnél, postán, fodrásznál a templomban. Amitől igazán élő volt a falu az iskola és az óvoda. Reggeltől estig tele volt az utca emberekkel. Vasárnap délelőtt a misére mentek, délután a moziba vagy a futball pályára meccset nézni. Még mielőtt valaki megvádol holmi nosztalgiával elismerem igaza is van. Főleg -személyes okokból-arra voltam kíváncsi, hogyan jutottak élelmiszerhez, használati tárgyakhoz az emberek. Milyen szerepet játszottak az ún. szatócsboltok az ellátásban. Szatócsbolt az, ahol a kenyértől a petróleumig mindent lehetett kapni amire egy falusi háztartásban szükség lehetett.

Pfeiffer Ádám bácsit mindenki ismerte a faluban. Ő volt a „boltos,” egy intézmény, és felesége Ica néni. Még ma is tudom mi hol volt a boltban már gyermekként elvarázsolt a sokféle árú, a bolt összetéveszthetetlen illata.

Felkerestem Ádám bácsi fiát Dr. Pfeiffer Ádámot, az érdi Vörösmarty Gimnázium egyik alapító tanárát, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziuma és Kollégiuma ma már nyugdíjas vezetőtanárát, igazgatóját,

beszéljen édesapjáról, az épületről, ahol ő maga született, ahol később édesapja évtizedekig vezette a falu legnagyobb boltját. „Édesapám Bonyhádról származik. A „Hangya” Szövetkezetnél tanulta a szakmát és már egészen fiatalon, 21 évesen nagykorúnak nyilvánították, hogy vezető lehessen.

Több helyen is dolgozott a Hangyánál (ami szövetkezet jellegű országos hálózat volt) míg 1931-ben Százhalombattára került 25 évesen. 1934-ben feleségül vette Tóth Ilonát, édesanyámat. A bezárt RÉV ABC helyén állt az a ház, amelyben a battai Hangya bolt működött. Nem volt nagy, mert szolgálati lakás is tartozott hozzá, ahol születtem. Ebben a Hangyában minden kapható volt, amire a falusi embereknek szüksége lehetett. Ma kis áruháznak hívják az ilyen üzletet.

A háború után sok mindent megváltozott. Édesapám úgy gondolta, hogy saját boltot nyit, a már a háború előtt megvásárolt házunkban. Így is történt. Ebben a házban régen is bolt működött, az Urbach Bernát -féle szatócsbolt. 1945 és 1951 között jól ment az üzlet, pedig nagyon nehéz volt az indulás.

Közvetlen a háború után hátizsákban hozta édesapám az árút Pestről. Tétényig már járt a HÉV, ott várta nagyapám lovaskocsival, hogy együtt hozzák haza nehéz csomagokat. Idővel sokkal jobb lett a helyzet mert gombamód nyitottak a nagykereskedések. Ügynökök jártak ki a boltokba, tőlük lehetett rendelni, majd gépkocsival szállították ki a megrendelt árukat. Nyolc-tízévesen magam is kiszolgáltam a boltban. Élesztőt, cukrot, sót, lisztet tudtam adni a vevőknek, de ha esetleg ruhaanyagot kért egy néni, hívtam édesanyámat aki a nyári konyhában közben főzött a családnak.

Szerettem ezt a boltot. Nálunk is volt minden, mint évekkel azelőtt a Hangyában. Csak tej nem, mert azt a tejcsarnokban gyűjtötték a gazdáktól, és ott árulták. Élelmiszer, vasáru, vegyi áru textil, rövidáru, felsorolni is sok lenne. A kenyeret Tökölről hozták Misa bácsiék, ladikkal. Friss zöldáruért biciklivel mentem sok esetben Dunafüredre Nedelkovics Gyura bácsihoz, aki mint bolgárkertész, csodálatos paprikát, paradicsomot és mindenféle zöldséget termelt.

Aztán jött 1951, amikor édesapám elő-

ször a néhány hold földjéről „mondott le”, majd az üzletet is be kellett zárni. Munka nélkül maradt, majd váratlan fordulattal a Földművesszövetkezeti tulajdonú boltba (az egykori Hangyába), mint hozzáértő szakembernek át kellett vennie a vezetést. A sors fintora, hogy a bolt ugyanaz, mint aminek korábban a tulajdonosa volt. Később a szövetkezeteket összevonták, Érd és Vidéke Körzeti Földműves Szövetkezet néven működött, 1954-ben átépítették. Ez látszik a korabeli fotón is. Később a boltot a Nyugat Pest Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vette át. Édesapám itt dolgozott 1970-ig nyugdíjba vonulásáig. 1931-től idáig - kivéve azokat az éveket, amíg saját boltja volt más-más néven ugyanabban az üzletben volt vezető. Jól esett neki, hogy mint nyugdíjast egykori tanítványa Horváthné Simon Marika az általa vezetett lakótelepi áruházba hívta az adminisztráció végzésére. Ez a megtisztelés azért is fontos volt számára, mert itt számos régi vevőjével, ismerősével találkozhatott, beszélgethetett. Az évtizedek során sok tanulót nevelt fel. Kitűnő szakember, ízigvérig kereskedő volt. Évekig mellette dolgozott édesanyám aki egy időben még fizetést sem kapott ezért. Az akkori szabályok nem engedték, hogy hozzátartozók együtt dolgozzanak. Sok mindent tudnék még mesélni.

Ahogy beszélgetünk, előjönnek az emlékek.”

Erre még lesz lehetőség mert dr. Pfeiffer Ádám életútja sem akármilyen. Hogyan lett a vidéki, a sportot szerető fiúból kémia tanár, az érdi Vörösmarty Gimnázium egyik alapító tanára, és végül az ország egyik legjobb gimnáziumának igazgatója, több tankönyv írója. Tavaly „Életmű Díjat” kapott. Ígérete szerint magáról majd legközelebb fog mesélni. * Végezetül ismerjük meg egy-két mondat erejéig azokat, akik az 1920-as évektől 1950-51-ig ellátták a falu lakosságát és nem is voltak kevesen. 1800-2000 ember eltartott 8-9 boltot. Rögtön a falu végén (a katolikus keresztnél, a szerk.) Bauer Béláné a „Béla Bözsi néni” árulta a zöldárút, az első iskola melletti házban. Még mai megvan az utcára nyíló ajtó.

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

7

Schulteisz Izidor boltját a mai Vadkacsa helyén már megismerhették lapunk januári számából. A plébánia mellett id. Tóth Sándor várta friss hússal a háziasszonyokat, majd a fia a Tóth Sanyi bácsi vitte tovább a boltot először szövetkezei majd állami tulajdonban egészen a hetvenes évekig. Mellette Urbach Bernát szatócsboltja szolgálta ki a vevőket , ott ahol később Ádám bácsi nyitotta meg saját boltját. Ugyancsak a Fő utcán (ma Szent László utca) nyitott boltot Sefcsik István. Tóth M. István szatócsboltja a régi posta mellett várta a vevőit mert mindenkinek megvolt a saját vevőköre. Később évekig vezette a dunafüredi Halászcsárda melletti boltot. Pista bácsi fia és lánya is kereskedő lett. Ágika mesélte, hogy édesapja lovaskocsival Budafokról szállította az árut. Még mindig nincs vége. Spitzer Sze-

réna „Szera Néni” alakja még mindig él az idősek emlékezetében főleg a cukorkára amit kaptak tőle gyermekkorukban. 1941től 1949-ig Bauer István és felesége Manci néni a Reisz ház egy részében (a mai zöldséges mellett) szolgálta ki főleg a téglagyári vevőket. Friss zöldségért a nagybani piacra ment a Pista bácsi át a dunai kompon szintén lovas kocsival. Télen disznót is vágtak és árulták ki a húst, hurkát, kolbászt.

Ennyi boltra emlékeztek akiket megkérdeztem de lehet, hogy ennél több is volt. Egy falusi boltos nemcsak árut adott el de ha kellett tejfölt mért vagy vasszeget, ha kellett meghallgatta a panaszokat, sérelmeket ha kellett hitelezett. Remélem sikerült a ma itt élőknek kissé közelebb hozni a egykori battaiak mindennapi életét.

Jankovits Márta

A kofahajótól a kompig A Duna mindig nagyon fontos szerepet játszott Százhalombatta életében. Közlekedésre naponta használták főleg a XX. század első felében. A háború előtt naponta kötött ki a „kofahajó”, azzal szállították a fővárosi piacra a zöldséget, gyümölcsöt, tejet stb. a kofák. Személyszállító hajók is kikötöttek Dunafüreden hozva a kirándulókat egészen a hatvanas évek végéig.

Nagyon fontos volt azonban a két egymással szemben lévő település, Százhalombatta és Tököl közötti közlekedés. Az, hogy mióta van, csak az óvárosi Szkela utca neve jelzi. Szkela jelentése: rév. Az 1695-től itt élő szerbek nevezhették el a saját nyelvükön. A háború előtt a Kőváriak üzemeltették a kompot ahogy azt márciusi számunkban olvashatták. Régebbről nincs adatunk, csónakkal járhattak át az emberek. 1945 után újraindult a kompközlekedés. A Dubecz család tagjai, Dubecz Mihály (Misa bácsi) és két fia, Mihály és László a Ráckevei Erdőgazdaságtól vásárolták a jogot, hogy üzemeltessék. Nem a mai kompot kell elképzelni, hanem egy nagy csónakot, amit Misa bácsiék saját maguk építettek.

Ketten eveztek, a harmadik kormányzott.

Először csak személyeket szállítottak, de később olyan szerkezetet építettek fából, amire már ráfért egy lovaskocsi vagy több állat is.

Páros óránként járt a komp, amíg a

Duna be nem fagyott. Ez abban az időben telente nagyon gyakran megtörtént.

A révész akkor sem pihent, amikor úgy látta, hogy „beállt” a Duna, tehát elég vastagnak tartotta a biztonságos közlekedéshez, és egy hosszú rudat tartva maga elé átment a jégen a másik partig. A kijelölt utat - ami nem volt egyenes a jég torlódása miatt - beszórta szalmával, hogy ne csús�szon, és a kukoricaszár jelezte, merre lehet menni. Ez a jég már a szekereket is elbírta, de a révész ment vele, hogy biztonságban

átérjen. Ezért persze fizetni kellett, mert a család „maszek” lévén, ebből élt. 1951ben a két fiú bevonult katonának. Misa bácsi még pár évig Kővári Ferenc segédletével üzemeltette a már motoros kompot, de már nem bérlőként, mert ahogy minden más, állami tulajdonba került a komp üzemeltetése.

Az évek alatt egyre modernebb lett a szállítóeszköz, míg elérte a mai formáját.

J.M.

8

A többgenerációs ház homlokzatán jól látható kereszt felett az áll, hogy Anno Domini 1996, vagyis, hogy melyik évben készült el a ház, alatta Árpád Vezér alakja a Feszti körképből, vele szembe a Turul madár karddal ad nyomatékot a millecentenáriumi dátumnak.

Hit, család és gyógyítás. Talán ez a hármasság, ami alapot ad életüknek, és ami beszélgetésünk során is mindig visszatért. Dr. Tóth Bélánál és feleségénél, dr. Pereczár Kláránál jártunk vendégségben.

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Vendégségben

...és jött a doktor!

A készülő ebéd kellemes illata és nagy sürgésforgás fogadott a házban. A tűzhelyen egy hatalmas lábosban már reggel óta főtt a marhahúsleves sok zöldséggel, amúgy gazdagon, tele minden jóval. A

december 1-jén került körzeti orvosként Száz­halombattára. Először kényszermeg­ ol­dás­nak tűnt, de aztán nagyon megszerette a falut. A szolgálati lakáshoz kertet is kapott, ahol aztán édesapja nyolc éven keresztül zöldséget és gyümölcsöt termelve látta el a családot. Három gyermekük van, lányuk 22 éves, és két fiuk, aki közül

hatalmas edény és a többgenerációs ház egyfajta jelképe is mind annak, amit a háznál családról és összetartozásról vallanak. A doktor úr szerint – a jövő kulcsa a nagycsalád. Az elfogadás, a kölcsönös alkalmazkodás megtanulása és ennek az egyik legjobb formája a nagy lábas és a sok gyerek...

Feleségével együtt katolikus családból származnak. Tóth Bélának hat testvére volt. Pályázat útján került 1981

a kisebbik épp azokban a napokban töltötte be a 17. életévét. Az ünnepi tortával érkezésem után ért haza a családfő.

A beszélgetést a hatalmas beüvegezett erkélyen kezdjük ahol hellyel és kávéval kínálnak. A feleség szeretett volna mindig ilyen hatalmas erkélyt, mely nem csak nagy létszámú, jó hangulatú családi vacsorákra ad alkalmat, hanem fárasztó takarításokra is. De ahogy Klára is mondja, mindennek van jó és kevésbé jó oldala,

és ha valamit nagyon szeretne az ember, azt később fogadja el teljességében. A dolgokat e kettősséggel kell elfogadni.

Aztán az orvos házaspár megismerkedésére terelődik a szó. A regényes kezdetet már a férj meséli el. Egy idős nénit sikeresen kezelt, aki azzal kívánta azt meghálálni, hogy szólt egy ismerősének, hogy él itt egy kedves fiatal doktor, akiről érdemes lenne filmet készíteni. A kisfilm el is készült és le is vetítették a Magyar Televízióban, amit természetesen a határ közelében élők rendszeresen néztek. A műsor után részére érkezett levelek közül már akkor kitűnt a Klárié, ami Partiumból, Romániából érkezett. Felfigyelt az írására, a mondatokon átható jóságra. Ahogy mondja – óvatos duhajként egy év levelezés, majd 16 órás, a román határon történt várakozás után találkoztunk először.

– Akkor még a Román Államtanácsnak engedélyére volt szükség, hogy összeházasodhasson egy magyar és egy román állampolgárságú ember. Az ott élőket erős presszióval, megfélemlítéssel és megalázó eljárások­kal kívánták rávenni, hogy gondolják meg magukat. Ebben az esetben nem sikerült. Három és fél év után sikerült aztán útlevelet szerezni Klárának, így Magyarországra jött, ahol ös�szeházasodtak. Fél évvel az esküvő után a román hatóságok is megküldték az engedélyt. Aztán jöhettek a „szürke” hétköznapok. Az ügyeletben eltöltött több évtized, a három gyermek, tizenöt évi szolgálati lakás után az éveken át tartó építkezés.

Körbe sétálunk a házban és közben az Óvárosról beszélünk, amit a falusi jel-

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

9

Kérjük ajánlja fel adójának

1%-át

a Százhalombattai Faluvédő Egyletnek.

Főbb tevékenységi körök: környezetvédelem, hagyományőrzés, lakossági érdekvédelem.

Adószám:

18688966-1-13 lege miatt szeretnek, és ahol három generációt ismerhettek már meg. A doktor úrarról mesél, hogy neki, aki a fővárosból telepedett itt le, éppen ez a falusi jellege tette bájossá az Óvárost. Az emberi kötődések, az egymásra figyelés.

A szobákban a sok apró emléktárgy, vallási és történelmi jelkép, fafaragások, olajképeket juttatnak szívükbe egy - egy emléket vagy impresszív érzést. A falakat még a fedett erkélyen is festmények, és a szülőktől örökölt vallási témájú olajképek mellett a kézdivásárhelyi Szabó Ottó, Csóka László vagy éppen Márton Béla munkái szépítik, melyeket a művészetpártolás jótékony jellege akasztott oda.

– Ezeket a nagy monoton felületeket be kell lakni, az emberek a mai időben nem tudnak, vagy nem akarnak művészetet a házukba. Én így tudtam a művészeken segíteni. Egyfajta laikus módon próbáltam művészetpártoló lenni.

A férj a főzésben is besegít otthon,

amit nem hobbiként, hanem a szükség megoldásaként kezdett el. Az ügyeletek, a három gyerek mellett a közel tíz évig tartó építkezés alatt kényszerült rá. – Leginkább köbméterben mérhető az az ételmennyiség, amit ezekben a hatalmas lábasokban főztünk – mutat rá egy nagy méretű, megkopott fazékra, majd hozzáteszi – Az öcsém, aki mesterszakács, oktatott arra, hogy igazán jól főzni 15 – 20 emberre lehet. Volt szerencsénk megtapasztalni.

Több mint 30 éve szolgálják türelemmel, odaadással a lakosságot, így váltak a falu történetének a részeseivé. Tóth Béla az egyházközségi testület tagja, de volt elnöke is. – Mindketten vallásukat gyakorló családban nőttünk fel. Vallási, kulturális és erkölcsi azonosság, ez is nagyon fontos része annak, hogy jó házasságban élünk – mondja a doktor úr, miközben találkozásunk befejezéseként a csendes, napos áprilisi hétvégén a kapuhoz kísér. LRA

MEGHÍVÓ A Százhalombattai Faluvédő Egylet 2013 május 7-én 18 órakor tartja évi rendes közgyűlését az óvárosi Ze­ nál­kó Etel Közösségi Házban amelyre tisztelettel meghívja az egylet tagjait, a Faluvédő Egylet - Hagyományőrző Kör tagjait.

Minden érdeklődőt várunk, aki részt szeretne venni az egyesület ­Hagyományőrző Körében amelynek megbízott szakmai vezetője dr. Vicze Magdolna a Matrica Múzeum igazgatója.

A Hagyományőrző Körben való részvételnek nem feltétele az egyesületi tagság.

A Faluvédő Egylet vezetősége

Százhalombattán az Óvárosban lévő Miracle Szépségszalonba gyakorlattal rendelkező fodrászokat keresek. Érdeklődni: Kovács Marianna (06-70-320-3840) Sok szeretettel várom vendégeimet. Kovács Marianna (kézápoló és műkörömépítő). Bejelentkezni: 06-70-320-3840, Százhalombatta, Óváros Erőmű u. 48.

10

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Horvátok a Duna mentén

Közös többszörös Sokcsevits Dénes az Ezerszáz éves magyar–horvát kapcsolatokról azt írja, hogy ”a déli szláv népek családjába tartozó mai horvátok ősei (bár maga a horvát népnév valószínűleg iráni eredetű) a 7. században telepedtek le a Drávától az Adriáig terjedő változatos domborzatú vidéken.

Származásukat tekintve, valamint jelenlegi földrajzi elhelyezkedésük szempontjából a mai Magyarországon, továbbá jellegzetes nyelvi sajátságaik alapján nyolc különálló népcsoport különböztethető meg. Mindannyian horvátok, de a horvát nép és kultúra külön ágait képviselik: bosnyákok, bunyevácok, dalmátok, Dráva menti horvátok, Mura menti horvátok, őrvidéki (horvátul: gradistyei) horvátok, rácok és sokácok. Többségük vala­ melyik horvát tájnyelvet beszéli, amely erőteljes különbségeket mutathat a jelenlegi irodalmi nyelvhez képest.”

Egy Dráva-parti horvát faluban, Felső­ szentmártonban születtem, Balatinácz Katalinként. Azok közé a települések közé tartozik, melyek nevüket egyes szentek után kapták.

A Szent Márton helynév a falu templomának védőszentjére utal.

Valamennyi felmenőm horvát. Horvát anya­nyelvű családban nevelkedtem, magyarul csak az iskolában tanultam meg. Nagyszüleim és a falu régi lakói is beszéltek magyarul, de egymás között mindig csak horvát nyelven kommunikáltunk. Régebben, a vegyes házasságokban is, a házastárs, ha leköltözött Mártonba, megtanult horvátul. Én sohasem éreztem, hogy ne lennék azért magyar, mert horvát az anyanyelvem.

Az általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem, majd Budapesten az akkori nevén a Szerb-horvát tanítási nyelvű általános iskolában és gimnáziumban, a Rózsák-terén. Együtt tanultunk, nevelődtünk horvátok, szerbek, magyarok, macedónok…Jó érzés visszaemlékezni. Az Óvónőképző Főiskolát szintén Budapesten, majd Kecskeméten végeztem el. De mindig szerb-horvát nyelven.

Ez sehol sem jelentett gondot. Sőt úgy érzem, gazdagabb lettem általa.

Napjainkban sajnos vannak, akik nem be­ szélnek horvátul a faluban, de mindent megértenek. Fájó érzéssel tölt el az is, hogy a fiatalok egymás között leginkább magyarul beszélnek.

Amióta csak visszaemlékszem, mindig élénk kulturális élet folyt a szülőfalumban.

Hisz identitásunkat a kultúrán és a valláson keresztül tudtuk a legmélyebben megőrizni.

A néphagyományok tisztelete: 14 éven át a néptánc, a népdalok, a versmondás, mesélés, bűvöletében éltem, mindig fontos részei voltak az életemnek. Végigkísértek. Most is szeretem, és keresem a lehetőségeket, ahol gyönyörködhetem bennük, művelhetem.

Nem felejtem el, és sokat köszönhetek Krics­kovics Antalnak, Erkel- és SZOT-díjas, valamint több állami kitüntetés birtokosának, koreográfusunknak, akitől a néptánc iránti tiszteletet és szeretetet tanultam. Vujicsics Ti-

hamér zeneszerző, népzenegyűjtőnek a zene iránti szeretete és rendkívüli zenei humora tett rám nagy hatást. Krunity Dömötör pedig a tiszta, szép, eredeti énekhangok formálásának, a dalkincs megőrzésének a titkaiba avatott be bennünket.

kapcsolódni. Az ottani emberek pedig érthető módon nagy örömmel fogadják, ha a vendég az anyanyelvükön szól hozzájuk. Szép, tartalmas kapcsolatok születnek a nyelv ismeretének köszönhetően.

A magyar–horvát viszony mára voltaképpen konfliktusmentessé vált. Sőt, a két állam jószomszédi kapcsolatai mintaértékűnek számítanak a térségben. Ennek egyik ismertető­ jegye egymás kisebbségeinek őszinte tisztelete és érdekeik védelme. Közép-Európa sokszínűségének egyik szép példája.

Egyre több kapcsolat épül anyaországi településekkel, melyek főleg a kulturális életet élénkítik, de újabban vannak gazdasági jellegű kezdeményezések is.

A megőrzött múlt

Szülőfalum most is szép sikereket ér el a tánc-, ének- és színjátszó szekcióval működő kulturális csoportjával, a Korijeni /Gyökerek/ női énekkarral és a Podravka /Dráva-mente/ zenekarral, és a gyermeki ének-tánccsoporttal.

Kapcsolatok az „óhazával” A kapcsolatok széles körűek: barátiak, hivatalosak, egyéniek, csoportosak. Mindig a cél dönti el. Egy biztos: aki beszéli a nyelvet, könnyebben teremt kapcsolatot, gazdagabbá teheti, saját életét színesítheti.

A magyar emberek is szeretik az Adriaitengert. Szívesen mennek le oda pihenni, ki-

Nagy köszönettel tartozunk valamennyien, nemzetiségek, hogy teljes jogú állampolgárként élhettünk, és élhetünk itthon. A magyarországi horvát nemzetiség is jogilag, politikailag elismert, törvényes nemzeti közösség.

Hatalmas érték, aminek a megőrzésén továbbra is fáradoznunk kell.

A magyarországi kisebbségek közül a horvátság sajátságos helyzetben van, mert eredete, nyelvjárása és kulturális sajátosságai szempontjából az egyik legszínesebb, legösszetettebb kisebbségi közösség.

A horvátság kulturális életét jórészt az országos, regionális és helyi szervezetek, együttesek szervezik. Természetesen, folyamatosan vannak újraszerveződő, újraéledő közösségek, csoportok. Az utóbbi években számos horvát kulturális és hagyományőrző egyesület alakult, és ért el hazai és nemzetközi sikereket. Több hagyományőrző, ifjúsági és gyermek horvát kultúrcsoportot (kórust, zenekart, táncegyüttest, klubot, műkedvelő színjátszó csoportot) tartunk nyilván, amelyeknek finanszírozása azonban nincs megnyugtató módon megoldva. Ezt a kört gazdagítja a pécsi székhelyű hivatásos Horvát Színház és a peresznyei egyedülálló Katolikus Múzeum. Éppen ezek a kulturális intézmények azok,

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS amelyek által a többségi társadalom jobban megismerheti a környezetében élő kisebbségek értéket hordozó gazdagságát.

A horvát nyelvű irodalmi alkotásokat is nyújtó báziskönyvtárak mellett a helyi, községi és iskolai könyvtárak is kielégítik a horvát anyanyelvű olvasók igényeit.

Tanulni jó Nagy örömünkre szolgál, hogy államunk is fontosnak és támogatandónak tartja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek magas színvonalú intézményhálózattal és erős közösségekkel rendelkezzenek kulturális önazonosságuk megőrzése és erősítése érdekében A horvátság - a hazai állami oktatási hálózat szerves részeként - nemzeti és etnikai nevelési program szerint működő, óvodától az egyetemig terjedő intézményekkel rendelkezik. Több magyarországi intézményben folyik felsőfokú horvát oktatás is, az alapfokú oktatás mellett. Elismerésre méltó az az együttműködés is, hogy a Horvát Köztársa-

11 Sajnálatos módon 1945 és 1990 között, az oktatási intézményekben és a helyi „anyanyelvi” sajtóban még tiltották is a tájnyelvek használatát, így a magyarországi horvátok nyelvismerete jelentősen megcsappant, hiszen a régebbi korosztály nem az irodalmi nyelvet tanulta hatékonyan sem otthon, sem az iskolában. Saját nyelvjárásukat szégyellniük kellett, az irodalmi (szerb-) horvátot viszont nem ismerték kellőképpen, ezért volt úgy, hogy inkább meg sem szólaltak horvátul, ha kérdezték őket. Örvendetes, hogy napjainkban ismét, ahogy a magyar nyelvben úgy a horvátban is, szabadon lehet élni a tájnyelv használatával. Én is vallom, hogy nem szabad hagyni elveszni, hiszen mindan�nyian megéltük már a tájnyelv „ízességét”, színességét, szépségét.

Egymás közt Úgy érzem, és azt tapasztalom hogy mivel a kezdetektől itt vagyunk, ez a mi hazánk is, így tudomásul vesszük a kialakult szokásokat, szabályokat, rendet, és így kell élnünk.

zet első ízben fogta össze a Magyarország területén szétszórtan élő horvátokat. Működése során megalapozta horvátságunk jövőjét, erősítette közösségformáló erejét. A földrajzilag elszigetelt oázisként élő horvát etnikai csoportokat az anyanyelv, a hagyományos népi kultúra és a vallás mellett most már politikai érdekeik is erősen összetartják. Később ez segítette saját önkormányzati rendszerünk megszervezését (Helyi Nemzetiségi Önkor­ mányzatok) illetve annak felismerését, hogy egy egészséges, pozitív jövőképpel rendelkező, közösségi szellemben gondolkodó kis népcsoport csak így boldogulhat a mai integrált és globalizált világban.”

Természetesen minden helyi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat szervezi saját nemzetiségi programjait: kulturális estéket, nemzetiségi napot, bálokat, nemzetiségi találkozót.

Ezeken az eseményeken vendégek vagyunk.

Ugyanígy mi, a százhalombattai Horvát Nem­ze­­tiségi Önkormányzat is kapcsolatot tartunk a szomszédos Horvát Nemzetiségi Önkormányzatokkal, de a távolabbiakkal is. Fontos találkozni, tapasztalatot szerezni, beszélgetni, együtt vigadni, örülni…

Magunkról szólunk Az OHÖ (Országos Horvát Önkormányzat) a Magyarországi Horvátok Szövetségével közösen alapította a Croatica Kulturális, Információs és Kiadói Közhasznú Kft-t, mely nonprofit vállalkozásként szervezi a horvát kisebbség kulturális, kiadói és információs tevékenységét. Fő területként a hazai kisebbségi könyvkiadásba kapcsolódtak be.

Kiadásukban - központi költségvetési támogatással - hetente jelenik meg a horvátok egyetlen rendszeresen megjelenő lapja, a Hrvatski Glasnik.

A Magyar Rádió és a Magyar Televízió részeként Pécsett működnek a horvát nemzetiségi rádiós és televíziós szerkesztőségek. Horvát nyelvű tévéműsor, a „Hrvatska kronika” heti 25 percben készül, és két időpontban, ismételve kerül sugárzásra. ság és a Magyar Köztársaság között aláírt kulturális, oktatási és tudományos szerződés értelmében lehetőség nyílik a horvát gimnáziumok érettségizettjei számára, hogy felsőfokú tanulmányaikat horvátországi egyetemeken végezzék.

A jó szándékú kisebbségpolitikának is vannak kézzelfogható eredményei. Ilyen például a két kormány közös finanszírozásában a horvátországi Pag szigetén létrejött Magyarországi Horvátok Képzési és Üdülési Központja, Vlašiċiban. Egy kilencvenöt ágyas, háromcsillagos tengerparti szállodáról van szó, ahol a magyarországi horvátok tölthetik szabadságukat, s közben erősíthetik kapcsolataikat egymás között és egyúttal az anyaországgal is.

Alkalmazkodva egymáshoz, mint a családban. Mint a társadalmi nagy család tagjai.

Méltók szeretnénk maradni a megbecsüléshez, a tisztelethez, támogatáshoz.

A magyarokhoz hasonlóan a horvátok is dolgos emberek, pozitív hozzáállással a munkához és a mindennapi problémák megoldásához. Örvendetes, hogy mára már nincsenek származás miatti diszkriminációk.

Közös többszörös Mijo Karagić: Horvát élet Magyarországon c. ismertetőjében ez áll: „1990. november 2-3-án, a hazai horvátok első kongresszusán megalakítottuk a Ma­ gyarországi Horvátok Szövetségét. A szerve-

Hitünk szerint A magyarországi horvátok római katolikus vallásúak. A történelem során a katolikus egyház igen jelentős szerepet töltött be a magyarországi horvátság körében. Napjainkban a hazai horvátok körében is élénkül az anyanyelvi vallási élet. Egyre nő az igény a rendszeres horvát nyelvű istentiszteletre.

Magyarországon sajnos kevés lelkész beszéli a horvát nyelvet.

Többszáz éves összetartozó múltunk, tiszteletteljes, jó emberi kapcsolatokon működő jelenünk, záloga a jövőbe vetett hitnek, bizalomnak, a nemzetiségek támogatásában.

Zsidákovits Kati

12

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Nyár volt. A Duna-parti fűzfák árterén a víz ellepte már az utat is. Gyermekeink: Anita, Öcsi, András, Sanyi és István közös erővel levitték a bátyám fém teknőjét, hogy abban ladikázzanak a megemelkedett vízben. A Nap átsütött a lombok között és a gyerekhad annak örült, amely a felnőtteket mindig aggodalommal töltötte el. A Duna nem mindig volt szelíd, néha félelmetes erejét, arcát mutatta az embereknek.

Kis battai árvíztörténet

Valamit visz a víz

Történelmi vízállásjelentés

A Duna vízállását a mellékfolyók vízhozama és az időjárás alapvetően befolyásolja.

A fenti részeken az Inn folyónak volt a legnagyobb vízgyűjtő területe, vízhozama, erre a folyóra figyeltek legjobban a halászok és a vízügyi szakemberek. Az Alpokban gyorsan olvadó hó, ha sok esővel párosult, nagy árvizeket okozhatott. De a rendkívül sok eső is áradásokhoz vezethetett.

Középkorban a Dunán nem voltak védművek, gátak, a folyópart mindig ki volt téve az áradás veszélyének. A meder gyakran változott, mert a nagy víztömeg módosította a meder alját. Tovább hordta, mozgatta a mederben lévő sóder, hordalék anyagát.

Sok helyen alakult ki kisebb-nagyobb sziget, homokpad, zátony. Ezek különösen a jégzajlás idején jelenthettek komoly akadályt a lezúduló víztömeg és jégtáblák számára. Ezt a jelenséget a halászok ma is megfigyelhetik.

A XI-XIII. században külföldi elbeszélő forrásokban, a XIV. században oklevelekben találunk leírásokat áradásokról. Leggazdagabb forrás anyag a XV. századtól van: hídmesteri-, ispotályos számadásokban, városi számadáskönyvekben és külföldi utazók leírásaiban.

A Kárpát-medencében a csallóközi, kisalföldi, Buda és Pest környéki területeken, Sárközben és attól délre voltak nagyobb árvizek. A középkori árvizek 1/4-e dunai árvíz volt. Oklevelekben, elbeszélő írásokban, számadáskönyvekben maradtak fenn adatok 37 dunai árvízről.

1235-ben a három nap és három éjjel tartó esőzések Ausztriában és Magyarországon okoztak árvizet. 1267-68 telén Árpád-házi Szent Margit irt levelében arról, hogy állandó árvízveszélynek vannak kitéve a Nyulak szigetén. 1316-ban folyamatos esőzések, a század későbbi éveiben nyolc alkalommal jeges árak, tavaszi és zöldárak okoztak gondokat, veszteségeket.

Török kori időkből nem találtam információkat.

1772-ben lezajlott árvízről befalazott márványtábla ad hírt Budán. Nagyobb árvizek a későbbi időben 1838, 1839, 1850, 1878, 1883, 1891, 1920,1923,1926, 1929,

1941, 1942,1954,1956, 1965, 2002, 2006, 2010 évében voltak.

A Duna forrásvidéke és ausztriai szakasza magasabban fekvő területek. Az örök emlékű árvíz idején - 1838-ban - az olvadó hó vize nem tudta áttörni az összefüggő jégréteget és rácsúszott arra. A víz március 13-án hirtelen emelkedni kezdett. Jégdugók, jégtorlaszok keletkeztek. Vácnál átszakadt a gát, ez a víz zúdult a pesti oldalra. A Kopasz-zátonynál megakadt a jég és a víz estére betört a városba. 1838. március 13-18. között Pesten 2281 ház pusztult el. Egy kiszáradt Duna ágon a mai Nagykörút területén volt a legmagasabb a víz: 2,6 méter. Visz alá került a Terézváros, Józsefváros és Ferencváros alacsonyabban fekvő területe is, a Duna parti sáv mellett. 827

épület súlyosan megrongálódott, csak 1146 maradt épen. Budán 204 ház omlott össze, 262 megrongálódott, 2023 maradt ép. 5060 ezer ember vált hajléktalanná, 22 ezren mindenüket elveszítették. Magyarországon 10 ezer ház semmisült meg, 4 ezer sérült. A kár becsült értéke 14-70 millió forint között lehetett. A 153 halálos áldozatból 151 volt pesti.

Az újjáépítést a Szépítő Bizottság irányelvei szerint végezték el, amely teljesen átformálta a város képét. Akkor jött létre Újpest is.

1870-ben törvényi szabályozás, új szabályozási tervek, védőtöltések születtek. Elindult a Duna medrének rendezése, a legveszélyesebb jégtorlaszt okozó helyek megszüntetése.

1872-ben a Kvassay-zsilippel lezárták a Soroksári Duna-ágat. A fővárosban leszűkítették a folyó medret, kiépítették kőből a partfalat.

1876-ban az újabb jeges árhullám már csak az alacsonyabban fekvő budai oldalon

és Óbudán okozott károkat. A jég Ercsinél és Budafoknál torlódott fel, amely bennünket közvetlenül is érintett.

Nálunk a falusi Duna-parton kertek, a Dunafüredi részeken szántók és legelők voltak abban az időben. A Petőfi és Kossuth utcai részek parcellázása csak az 1930-as években történt meg, amikor a falu belterületét a növekvő lélekszám miatt növelni kellett.

Százhalombatta dunai szakasza az érdi Sánchegytől (Vaskori földvár) az ercsi kanyarig, vagyis két Duna hajlatig terjed. A korábbi 1708, 1795-ös térképeken szerepel a Duna közepén egy sziget – a Kácsás szigeten kívül közvetlenül a földvár szomszédságában. Ezt a szigetet a XIX. század második felében fellépő kolerajárványok idején a betegek elkülönítésére használták. A folyó szabályozása idején 1902-ben gőzkotrókkal tisztították a folyó medrét. Ezt a szigetet - veszélyeztető volta miatt - elhordták és a tököli oldal mellék Dunaágát töltötték föl vele. A sódert olyan hajókba rakták, amelynek alja szétnyitható volt és ott engedték ki, a beletöltött anyagot a vízbe.

Ahhoz, hogy a folyó beálljon, vagyis ös�szefüggő jégréteg fedje, éjjel -20 °C, nappal legalább -10 °C hideg kell tíz napon keresztül.

Az olvadás február végétől áprilisig is eltarthat.

1940-ben különösen hideg tél volt. A víz magas volt, 6,5 méter. Az árterületen egy méter vastag jég alakult ki. Ukrajnában akkor 30 °C hidegeket mértek.

1941-ben április 15-én indult meg a jégzajlás, a rendkívül hideg tél után. A háborús helyzet miatt a szlovákok nem jelezték, hogy Pozsonynál a zajló, feltöredezett jég rácsúszott az álló jégre. A nyolc méteres szintkülönbség miatt ez gyorsan Pestig ért, majd a Hárosi szigetig. A Batta-Ercsi kanyarban a jégtáblák összetorlódtak, jégdugó keletkezett és a 2,5 méteres vízmagasság rövid idő alatt 10 méterre felduzzadt. A falu lakói a húsvéti feltámadási misén voltak, amikor az egyik ministráns fiú szertartás közben szólt a papnak, hogy szakítsa meg a misét, mert azok a hívek, akik a Petőfi és Kossuth Lajos utca alsó szakaszán és a halásztanyán laknak, már hazamenni sem tudnak, mert a házakat elöntötte a víz.

Német és magyar repülők bombázták a jeget, hogy meg tudjon indulni.

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Tanya a Bara partján Nagyapám, András József tanyája a Bara (Benta) mellett volt, a mai strand nyugati csücskében. Apám hiába figyelmeztette az öreget, hogy oda nem szabad házat építeni, mert a patak dunai árvíz esetén elönti a szántóföldeket is, nem hitt neki, mert csak 1929-ben költöztek ide és nem volt tapasztalata erről.

1930-ban még csak a küszöbig ért a víz a tanyán. De a nagy baj 1941-ben bekövetkezett.

13 képviselő-testületi jegyzőkönyvek szerint a jeges árvíz a községnek 369.768 pengőjébe került.

1942-ben az ercsi kanyarban kialakult jégdugó okozta a bajt. Nagyapám tanyája víz alá került, de a magas vízállás akkor csak egy napig tartott. A faluban a Duna-parti házakat ismét elöntötte a víz.

1942 nyarán Dunafüred területének nagy része a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára tulajdonába került. Tervek készültek gát épí-

és a Duna parti szakaszon a Szkeláig, nyúlgátat építettek az értékek védelmére. A folyó 8,48 méteren tetőzött.

Nagyobb árvíz 2006-ban volt, a vízmagasság elérte a 8,6 métert. A Rév utcától a Hidegvizes csatorna melletti kiserdőig homokzsákokkal védték a falut. A víz a kertek szintjéig emelkedett. A pincékben is feljött és beszivárgott a kertek talajába, A város dicsérendő összefogással állt a falu mellé.

2010-ben is megtörténtek a védelem előkészületei, de a vízmagasság 8 méter körül tetőzött. 10-15 ezer homokzsákot helyeztek ki a Szákom Kft, Lián Kht, a Puhi tárnok Kft, a Ga-So Kft munkásai és eszközei segítségével és önkéntes segítőkkel az árvizek idején.

A veszélyeztetett területeken 2002-ben 128 ingatlant, 217 főt, 2006-ban 137 ingatlant 375 lakost, 2010-ben 149 ingatlant és 439 lakót érintett.

Átalakuló árvízvédelem

Az állatokat kimentették az istállóból, az élelmet a nyári lak padlására vitték, de a bútorokat egy asztal tetejére helyezték el. A víz felborította azt, a szekrényekből a ruhanemű a vízbe került. A család az óvárosba menekült ideiglenesen. Az ablaknak csak a teteje látszott ki. Két hétig álltak víz alatt a tanya épületei.

A faluban Telkes Miska bácsi házát egy fa mentette meg a jégtáblától, amely felfogta a háznyi nagyságú hatalmas jégtömeget. A lakásban így is 40 cm-es víz volt, de úsztak a többi Duna-parti házak is. Nagyapám háza felé két hold nagyságú jégtábla tartott, de szerencsére kifolyt alóla a víz és fennakadt a Bara partján.

A Duna-parti fákat - nálunk és a tököli oldalon is - kettészelték a nagy vastagságú jégtáblák. Teljesen letarolták az ártéri erdőt. A Hizlaldában elpusztultak a sertések, Érd-ligeten a Kaszinóig ért a víz és Érd-Ófalu is bajba került. A Pest Megyei Levéltárban található

tésére, mert csak védett állapotban tudták eladni nyaraló telep céljaira a megvásárolt földeket.

1954-ben a 8,2 méteres vízmagasságot tavaszi áradás okozta. Lassan két, két és fél hónap alatt olvadt el a nagy mennyiségű hó a hegyekben, melyet sok eső súlyosbított.

A következő nagy áradás 1956-ban volt.

A -30 °C hidegben beállt a folyó. Akkor az olvadás idején a déli szakaszon Bogyiszlónál keletkezett jégdugó. Hatalmas területeket öntött el a víz.

Nálunk különös dolog történt. A földvár mellett a Dunában a jég és a víz nyomása kiemelt egy sziklát, amely hosszú ideig látható volt. Mára azonban már elsüllyedt a folyó medrében.

1965-ben száz napig volt magas a vízállás, áprilistól július 10-ig.

2002-ben a sok elolvadt hó miatt keletkezett árvíz. Az Inn megduzzadt vize emelte meg a Duna vízszintjét. A Kossuth Lajos utca végén

Áradásnak nevezzük, amikor a vízszint megemelkedik ugyan, de a mederből nem lép ki, árvíznek azt, amikor kilép. Az árvíz lehet jégtorlódásból eredő jeges árvíz, lehet a hirtelen, egyszerre olvadó hótömegből keletkező tavaszi ár, illetve a tavaszi és nyári nagy esőzésekből keletkező zöldár. A vízszint emelkedése és süllyedése az árhullám. A szükség kikényszerítette az emberektől az ártereket, hullámtereket, hogy a nagyobb árhullámot képező víztömeg, nagyobb károk nélkül kiterjedhessen és jótékony iszapjával megtermékenyítse az emberek számára a földeket. Egyiptomban az életet adó árhullámot vallásos áhítattal várták és ünnepelték megérkezését. Az Áradás-Ibos napja a beavatottak szent napja volt. A védművek gátak az ember, az állatok, a termés, a vagyon védelmét szolgálták. Ideiglenes gátakat építhettek földből is. Az utóbbi időben az ember gyakran védekezik a hirtelen jött nagy mennyiségű víz ellen homokzsákokkal, amely könnyen elbontható. Ez utóbbiakat nevezzük nyúlgátaknak.

A védelem feltételeit a Vizek kártételeiről szóló törvény szabályozza: milyen keretek között, milyen módon kell végrehajtani.

2012 óta a védelem feladata kettévált. Az állam határozza meg mit, hol kell tenni, az önkormányzat hozzáteszi a technikai feltételeket.

A védelem felelőse, Kecskés Zsolt akkor került az Önkormányzat állományába, mint védelmi referens. Korábban a Polgárvédelem Parancsnoksághoz tartozott, mint munkatárs.

Százhalombatta a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozik. Kiépített árvízvédelmi rendszer működik. A folyót folyamatosan figyelik, tapasztalati úton készítenek előrejelzéseket. A prognózis max. két nappal előtte tudja a várható helyzetet előrejelezni. Mivel a víz magasságát több tényező együttesen befolyásolja, meglehetősen nagy a hibahatár. Információs rendszere nyitott, nem csak a szakemberek rendelkezésére áll az interneten, médiumban megjelenő híranyag. Veszély esetén a Szakmérnökség szakembert biztosít a helyszínre. Feladata a védvonal, védelmi munkálatok meghatározása. 2006-ban Csépfalvi Géza és Kopasz Sándor látta el a feladatot.

*

2013 tavaszán – vagyis most – 3000 kmes szakaszon van árvízvédelmi készültség Magyarországon.

A védelemben résztvevők – akár hivatásos állományú, akár önkéntes segítők –, tiszteletünket és köszönetünket érdemlik ki.

Források: Szegedi Andrásné szül.: András Margit szóbeli közlése Dubecz Tivadar szóbeli közlése Kecskés Zsolt védelmi referens szóbeli közlése 1848-as pesti árvíz -Wikimedia Dunai árvizek Magyarországon a középkori írott források tükrében

14

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Tragédia a Pannónián

Három koporsó Százhalombatta az 1960-as évekig egy meg, aki aktív társasági életet élt itt gyermemajd’ kétezer fős kis település volt, és mint keivel együtt. A birtok mindenkori tulajdonoilyen a klasszikus falusi hétköznapok és ün- sa jelentős fejlesztéseket végzett magán az nepnapok jellemezték. Az itt élők mindegyi- épületen, de a gazdaságban is. A Pannónia ke korra, nemre, vallási és nemzeti hovatar- puszta jelentős foglalkoztató is volt, hiszen a tozástól függetlenül személyesen is ismerték házi és ház körüli cselédségen, szakalkalmaegymást, attól függetzottakon (szakács, szolenül, hogy a tulajdonbalány) kívül számos, „1943. augusztus 20. Pannóniá­ a gazdasághoz szükképpeni lakóhely a faluban, vagy az ah- nak emlékezetes napja. Délután séges munkása is volt. hoz tartozó külterületi fél 4 órakor tömegszerencsét­ A kúria környékén, lakott helyen volt-e. de leginkább a hátsó Százhalombatta lenség történt 4 halálesettel.” részén pompás park külterületi helyén több volt, míg a nyugati és lakott terület is volt, melyek központja egy- déli részén a gazdasági jellegű épületek egy kúria volt. A II. világháború rombolása, kaptak helyet. A kúria előtt, nagyjából a mai illetve az urbanizáció hatására ma már sajnos orvosi szakrendelő magasságában szintén csak egy, a Pannónia pusztai kúria található gazdasági épületek, műhelyek álltak. A kettő meg épségben. Ez a kúria alapjait tekintve között pedig egy fúrt kút volt (van), melynek viszont a település egyik legrégebbi épület. közvetlen környezetét ún. „Műrommal”, paAz első épületmag az 1780-as években már dokkal látták el. Ez a „Műrom” a mai napig állt, majd az évtizedek, évszázadok során látható a „Matrica” Múzeum előtti parkban. folyamatosan bővült. A kúria és a hozzá tar- Ehhez a kúthoz kötődik a mély gyökerekkel tozó földbirtok mindenkori tulajdonos nevét rendelkező helyi lakosok által a mai napig viselte 1909-ig, amikor is az akkori tulajdo- emlegetett esemény, mely során négy ember, nos Glück Frigyes bejegyeztette a Pannónia gyakorlatilag egymást mentve vesztette éle-

nevet. Glück Frigyes a kor nagy mecénása, az Európa hírű budapesti Pannónia szálloda tulajdonosa volt, melynek konyháját az ezen a birtokon termelt élelmiszerekkel látta el. A birtokot később Dr. Hámori Bíró Pál vásárolta

tét a kútban. Az esemény jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az akkori plébános Bakody Ernő az egyházközség történetét megörökítő Historia Domusban is lejegyezte: „1943. augusztus 20. Pannóniának emléke-

zetes napja. Délután fél 4 órakor tömegszerencsétlenség történt 4 halálesettel. A kastély előtti kútban eddig egy villanymotor működött, ami elromlott és ezt ideiglenesen egy benzin-

Az egyik áldozat, Wasser József motorral helyettesítették. 20.-án délután ezt le akarták állítani elsőnek Kelemenics Antal indult le. Nem gondoltak arra, hogy a motor a kút levegőjét felhasználta, tehát életveszélyes a leszállás. Kelemenics elindulása után belezuhan a kútba. Ezt látja a vele együtt dolgozó Tóth Ferenc kovács, aki a segítségére siet, de ő is holtan zuhan utána. A kastély szobalánya jelenti az esetet Dr. Bíró Jánosnak az uradalom tulajdonosának. Ez rosszat sejtve szalvétával átkölti orrát és száját, munkásai után siet, hogy megmentse őket. Az ő sorsa is ugyanaz mint az első kettőjé. Meggondolatlanul még Wasser József is utánuk indul, ő is együtt hal meg az előbbiekkel. Többen már nem mernek leszállni, hanem a Budafoki mentőkért és tűzoltókért telefonálnak, hogy a halottakat kimentsék. Ezek megérkezve egymás után emelik ki az áldozatokat.”

A négy áldozatból hármat (Kelemenics Antal, Tóth Ferenc, Wasser József) a helyi temetőben, míg Bíró Jánost Budapesten helyezték örök nyugalomra. Emléküket őrzi a még álló „Műrom” és a mellette lefedett kút. Ha arra járunk, gondoljunk erre a négy emberre kegyelettel, emléküket őrizzük meg és adjuk át.

BK

SZÁZHALOM • 2013. ÁPRILIS

Védett értékeink

15

Modern világban, mesterséges környezetben élünk, ahol naponta hallhatunk, földünk számtalan ismert, vagy az éppen fel fedezett élőlényeiről, ugyanakkor gyakran hallható hír, hogy valahol és valamelyik kihaló faj utolsó példányait találják meg. A környezettel és az élővilággal mértéktelenül visszaélve, mostohán bánunk, ezért gyakran felröppen egy-egy hír: naponta pusztulnak, tűnnek el véglegesen, visszafordíthatatlanul valamely növény vagy állatfaj utolsó egyedei. Már sokan, fel sem figyelnek az ilyen hírek hallatán, pedig rajtunk, embereken múlik.

Fontos, hogy minden ember a lakókörnye­ zetében található természeti környezetre, annak élővilágára legyen tekintettel, ne szennyezze a környezetet, ne pusztítsa el. Az épített környezetben nagyon egyszerű pótolni a kiszáradt, elpusztult növényeket, de a

szeti élőhelyen járunk, ahol védett növények és állatok is élnek. Ezért minden természetbe történő kirándulásunk alkalmával annak megfelelő, fokozott figyelemmel legyünk a természet és az élővilág érintetlenségére. A növényekre nincs kiírva, hogy védett vagy nem, de ennek ellenére ne tapossuk, ne tépjük le, mert a melegben amúgy is gyorsan elhervad, és lehet, hogy az a terület utolsó példánya volt, amiből már nem lesz több szaporulat.

A növények ott érzik jól magukat, ott élnek tovább, ahol az eredeti élőhelyük van, olyan különleges feltételekkel, melyeket a kertünkben nem tudunk számukra biztosítani, ezért nem szabad kiásni, bármilyen szépek és csábítók, mert az a pusztulásukat okozza.

Sallangos kosbor Jó tudni: találkozhatunk védett, kiemelten védett növényekkel bárhol, ha a szaporodás feltételei biztosítottak, ez által a védett növények és azok élőhelye is védetté válik.

A sokszínűséget, a változatos formavilágot, a növények szépségét nagyon nehéz bemutatni egy fekete-fehér újságban, ezért

*

Fekete kökörcsin természetben évtizedeknek kell eltelni ahhoz, hogy egy terület újraéledjen. Fontos tudni, hogy az eredeti növény- és állatvilág oda már soha térhet vissza, mert a kipusztítottak helyére betelepedő gyomnövények és egyéb fajok mindent kiszorítanak.

Az utóbbi évtizedek iparosodása, a lakóterületek mértéktelen növekedése, az erősödő környezeti változások komoly és visszafordíthatatlan változásokat okoznak a településeink szerkezetében, a tájban, az élővilágban és az élőhelyek visszaszorulásában.

A mai napokra megmaradt apró, zöld foltok még őrzik az egykori védett ősnövényzet maradványait, egyben a múlt emberének lakó- és temetkezési helyeit, melyek megmaradására, megmentésére nagyobb figyelmet kellene fordítani.

Amikor a hosszú és hideg tél után már nagyon vágyunk a szabadba, a természetben tett kirándulásaink során könnyen megfeledkezünk arról, hogy esetleg egy olyan termé-

Százhalombatta, Érd és a környező települések természeti foltjai több különleges, védett és nagy értékű élővilágot rejtenek, egyes helyek tanösvényein szabadon szemlélhetjük a természetet, de vannak olyan területek is, ahol teljes látogatási tilalom van. Ott, olyan védett és értékes növények rejlenek, mint a hazai orchideák, a kosborfélék több faja, a deres szádorgó, a csikófark, a macskahere, a vetővirág, különleges kökörcsinek és több védett, illetve nem védett, de az élőhelynek fontos, nélkülözhetetlen társulási faj.

Vető virág

Szádorgó megpróbálkozom a lehetetlennel, egy napokban készült felvételemmel. A képen egy olyan ritka, a környékünkön utolsó élőhelyen élő, védett fekete kökörcsin látható, fehéren és feketén, ami valójában a bordó és a lila szín túladagolásával jött létre, ezért a szirom külsejét borító szőrök alatt feketének tűnik, de a szirom belső oldalán, különösen a napfén�nyel átvilágítva láthatjuk a valódi színét! Aki kíváncsi, az megnézheti a növényeket színesben, a mindenki számára nyitott Facebook oldalam, Vadvirágok elnevezésű albumjaiban.

E képekkel szeretném minden kedves olvasó figyelmét felhívni és kérni a természet megóvására, mert az a közös érdekünk!

Würth Pál Megjegyzés: 1979 március 15-től végzek gyakorlati természetgondozást, -mentést, -védelmet!