14
SZÁZHALOM • 2017. SZEPTEMBER
Dunamenti történet Az építők: Szekeres József visszaemlékezései Szekeres József: A Dunamenti Hőerőmű Vállalat (DHV) beruházója az ERBE volt. Az Erőterv volt a tervező, amely mindenkivel kapcsolatban állt. Az indításnál, 1960-ban még nem volt meg az ERBE kirendeltsége, egyetlen műszaki ellenőr volt, Bellóni Gyula. A DHV 1961-ben alakult meg, ekkor 4 ember alkotta az erőművet: Csenterics, Verle Győző, Komáromi (ő volt a személyzetis), és egy titkárnő, később alakultak meg a különböző osztályok. A személyzetis feladata volt, hogy gazdasági igazgatót találjon, aki Fekete Károly lett. Az első kivitelező a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat, melynek első alvállalkozója a Földgép (Földmunkát Gépesítő Vállalat) volt. Ennek fő-építésvezetője Major László, de ő nem volt itt kint állandóan, csak hetente egyszer. Az ő művezetője irányította a nagy „szkrépereket”, amelyek ládákkal szedték össze a humuszt meg gazokat, és hozták a jó földet. 1961-ben már voltak barakkok, de az ERBE kirendeltségnek, a DHV-nak másfajta, kicsit színvonalasabb fabarakkok készültek. Az ERBE kirendeltségnek a budapesti igazgatója Halasi Zoltán volt. Az itteni létesítményi főmérnök, Szabolcsi Géza mindenek fölött állt itt, heti három-négy alkalommal jött ki az építkezésre. Az építési osztály vezetője Novotny Jenő volt, a villamososztályt Babits Sándor vezette, a gépészeti osztályt pedig Jelenszky László, aki egyben az utóbb említett háromnak a kirendeltségvezetője is volt. Ezekhez tartozott még rengeteg műszaki ellenőr, akik a munkákat, például az építési osztályon, a raktárban, a szabadtéren felügyelték. - Hol volt az első erőmű barakk? - A volánteleppel szemben jobbra a legelső volt az erőműé, a második az ERBE-é. A harmadik, amely téglaépület voltak, a 26. Állami Építőipari Vállalaté volt. Abból megvan még egy rész, az volt az én irodám. A barakk megépüléséig az állomáson voltunk a sátorban. 1960 őszére elkészült a falazott téglaépület. Kurusa doktor itt volt fent a mentőállomás mellett, ő akkor egyszemélyben rendelt, de volt fogászat, belgyógyászat, sebészet is. Az ötös számú fő-építésvezetőség hozta magával ugyanazt a nevet, ami Pécsett is volt a szenes erőmű építésénél. A fő-építésvezető Demendi Zoltán volt, illetve három építésvezetőség, az 51-es, 52-es és 53-as. Az 52-es építésvezetőség vezetőjének, Salkhammer Józsefnek a feladata volt a készenléti lakótelep megépítése. Később átvette a vezető szerepet Hert Imre, aki tragikus körülmények között meghalt. Ő volt a 26-osnak az a vezetője, aki a városi lakásokat építette. Akkoriban sok volt az import energia, és je-
lentős mértékben nőtt az iparosítás mértéke az országban. Folyamatosan nőtt az országos energiafogyasztás. A Dunai Vasmű, és más nagyüzemek épültek az országban. A Szovjetuniótól olcsón kaptuk az olajat, ami Romaskinoból jött. Célszerű volt feldolgozni, ezután a melléktermékeket nyugatra adtuk el. A krakküzem amerikai technológiát használt, amely energiatermelés szempontjából önfenntartó. Nem kell külső energia, csak az indításhoz és nincs melléktermék, maradék. - Ez is akkor épült, a 60-as években? - Nem, ez később, már 1970 után. Hert Imre volt a városépítő építésvezető. Miután olyan nagy lett a feladat, kivált a fő-építésvezetőségből és megalakult a 4. Önálló Építésvezetőség. Kezdetben itt volt az irodája, ahol ma a gumikat cserélik. Később, amikor tovább bővült a feladatköre, mert jöttek a közintézmények, a középfokú ellátó, a művelődési ház, a szakközépiskola, akkor felköltöztek a piac helyére, ahol a Kék ábécé volt. Annak a helyén korábban egy barakk volt, oda költözött fel a 4. Önálló Építésvezetőség. Jött a 26. Állami Építőipari Vállalat főmérnöke, hogy ezt az épületet le akarják bontani. Megbeszéltem velük, hogy ne bontsák le. Odaadtuk a Pest megyei Autóklubnak és megalakult a Százhalombattai Autóklub és a javító. Az 51. sz. építésvezetőség vezetője Száraz László volt. A mellékvezetője, Szilágyi Imre építette a vasutakat meg az iparvágányokat, amelyek az erőműhöz vezetnek. Minden főépülethez vezetett be egy iparvágány: a szabadtérre, a gépházhoz, ezeken szállították be a nehézgépeket és a turbinákat. Egy nagy portáldaru emelte le a vagonról és vitte be a helyére a turbinát, a generátort és egyéb elemeket. Volt egy vasút a kazántérre, egy a vízlágyítóhoz, mert oda is nagy tartályokat vittek, amiben semlegesítették és lágyították a vizet. A sorompó ott van, ahogy megyünk ki a városból. A vasút egy kerülőt tesz, mert ugye az erőművet meg kellett kerülni és hátulról jöttek be az iparvágányok. Én voltam az 53-as vezetője. Nekem is volt helyettesem, beosztott mérnökeim, technikusaim. Az öt beosztott mérnök olyan képzettségű volt, ami kellett, illetve 6-7 technikus művezető. Így állt fel az a stáb, amely 1961-ben teljes erővel az erőművet építette. 1960-ban még csak a felvonulási épületek és a terület előkészítése lett kész, az építkezés 1961-ben kezdődött. A Földmunkát Gépesítő Vállalat nagy erőkkel folytatta a munkát. 1961-ben felállt a stáb, de közben nem volt teljes senkinek az apparátusa. Állandóan bővült, mert volt olyan, akinek nem
II. rész
tetszett a munka, elment, új embert kellett hozni a helyére. Megkezdődött a munkaerő toborzás, mindenki a maga területére keresett dolgozókat. Nem kellett reklámozni sem Érden, sem Ráckeresztúron, sem Ercsiben, itt önként jöttek a jelentkezők. Csak annyi volt, hogy a Tanácsházára ki lett téve egy felhívás, hogy aki munkát akar vállalni Százhalombattán, az hova menjen. A 26. Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztálya járta az országot munkaerőt toborozva, mert ide kellett a legtöbb szakember: kubikusok, ácsok, kőművesek, vízszerelők, egyebek. S. Hegedűs volt az osztályvezető, ő irányította a toborzást a munkatársaival. Írtak egy levelet a tanácsnak, amely kihirdette, hogy ekkor meg ekkor jövünk. Mindenki örült, mert nem volt munkájuk, pénztelenek voltak. A vállalat megszervezte a munkások ideszállítását. Itt laktak a barakkokban, és kéthetente hazautaztatta őket a vállalat. Ugyanazzal a busszal vasárnap este ideértek, péntek este indultak haza. Helyenként már volt szabad szombat, de még nem volt országos. Mi olyan munkarendet alakítottunk ki, ami reggel 7-től 17.30-ig tartott, tehát ledolgozták azt a szombati fél napot. És volt még éjszakai műszak is. Kétműszakos munkarendben dolgoztak, reggel 7-től 17.30-ig, és este 7-től reggel 5-ig. - Éjszaka mit dolgoztak? - Ugyanazt, amit nappal, mert volt éjszakai világítás reflektorokkal. Folytatódott a falazás, a földmunkák, a csatornaépítés, minden egyéb. A munkásszállítást az IBUSZ-nál rendelték meg. Az IBUSZ teljes neve Idegenforgalmi, Beszerzési, Utaztatási és Szállítási Részvénytársaság volt akkor, Magyarországon az egyetlen részvénytársaság, mert volt külföldi érdekeltsége. Ennek a vezetője akkor Erzsike volt, a leendő feleségem. Amikor már teljes létszámmal dolgoztunk 1962-ben, hetente 40 autóbusz állt meg azon a téren, a jelenlegi körforgalom helyén. A mostani ALUKOL-nak az a hosszú épülete, ott is volt egy élelmiszerüzlet, egy fodrász, egy vegyesbolt és a legvégén volt egy kocsma. A Bacsé volt az első kocsma, fönt a művelődési háznál, egy barakkban. A munkások első útja munka után a konyhába vezetett. Amikor kiderült, hogy háromszorosára kell csinálni, akkor mindent bővítettünk. A munkásszállók, az emeletesek is akkor épültek meg, a nagy konyha is akkor épült, mert akkor már naponta 2-3 ezer ember evett itt. Hetente 1000-1500 embert utaztattak. Nem mindig volt tele és nem is mindenki ment haza. (Folytatás a következő számban)