GÖRBE Anita
Muharfi
Lumenprint (Klorofill nyomat)
10x5 cm
2022
HAID Attila
Fossilia 1
Zselatinos ezüst nagyítás palán
30x30 cm
2022
HUPJÁN Attila
Egynyári történet 2
Fotóemulzió (Camera obscura)
36.1x17.4 cm
2022
Egynyári történet 8
Fotóemulzió (Camera obscura)
36.1x17.4 cm
2022
ILKU János
A Villa d'Este kertje II-Tivoli (Olaszország) Színezett papírkép (PRISMACOLOR)
21.5x29.5 cm
KENESEI János
Trajektóriák I. Heliogravűr
47x34.5 cm
2021
Trajektóriák II. Heliogravűr
47x34.5 cm
2021
KISS Gábor GIBBÓ
Életre várva
Nedves Kollódium (Tintype) 18x 24 cm
2018
Tél víz
Nedves Kollódium (Tintype) 30x 30 cm 2021
MÉHÉSZ Balázs
Debreceni pillanatok
Papír szolarizáció (Camera obscura)
10x15 cm-3db
2022
NAGY István
Kertem csendje - Dísztök
Antrakotipia
20x28.7 cm
2022
Kertem csendje - Taplógomba
Antrakotipia
20x28.7 cm
2022
PALOTÁS Lehel
Lábam nyoma 2
Kallitípia
18x21.5 cm-2db
2022
SÓGOR András
SZABÓ Andrea
SZAMÓDY Zsolt OLAF
Vörös tér Moszkva
Cianotípia (akvarell papír)
40x50 cm
2022
Druzsba Kárpátalja
Cianotípia (akvarell papír)
40x50 cm
2022
SZŐKE Erika
Revitalizáció II
Lathyrus setifolius, Szlovákián kihalt növényfaj
Szőke Mihály 1915-1981
Földnyomat, saját technika
60x78 cm 2022
TARJÁNI Antal
Rákosi Mátyás lejtakna kapuzat
Cianotípia kontakt (henger lyukkamera) 50x35 cm
2017
Felsőgalla
Cianotípia kontakt (henger lyukkamera) 50x35 cm
2017
TUSKÁNÉ KONCZ Éva
Vizuális információ
Cianotípia (színezett)
19x28 cm
2022
V. MOLNÁR Imre
VARGA Tibor
Vissza 1
Cianotípia (színezett) 28x38 cm 2022
Vissza 2
Cianotípia (színezett) 28x38 cm 2022
VENCZEL Attila
WALTON Eszter
Emlékeim I (Lisszabon) Cianotípia
20x28 cm 2021
Emlékeim II (Firenze) Cianotípia 28x20 cm 2021
ZSILA SÁNDOR
Szonáta Fotóemulzió 15x30 cm 2022
BALOGH Gábor
Az élet útja - Kiűzetés
Cianotípia
19.3x12.5x cm
2022
BALOGHNÉ KOVÁCS Matild
Aszteroidák 2
Cianotípia 25x35 cm
2022
FELICIDES Idikó
N S Mester tisztelete 2
Antrakotípia
12x17 cm
2022
GÁLOS László
Akt 2019.06 15/1
Ambrotípia
24x18 cm
2019
GOMBOS Lajos
Hús
Zselatinos ezüst üveglemez
22x28.5 cm
2021
HERENDI Péter
Balla András - Török László
Digitális argentotípia
44x58 cm
2022
HUPJÁN Attila
Egynyári történet 7
Fotóemulzió 36.1x11.5 cm
2022
KISS Gábor GIBBÓ
Holdtölte Nedves Kollódium
30x30 cm
2019
KOSCSÓ László
Szubjektobjekt II
Analóg nagyítás 30x40 cm
2021
BALOGH Gábor
Az élet útja - Valóság Cianotípia
19.3x12.5 cm
2022
FELICIDES Idikó
N S Mester tisztelete 1
Antrakotípia 12x17 cm
2022
GÁBOR Béla
Régmúlt töredék, diptichon 2
Guminyomat 20x20 cm
2021
GOMBOS Lajos
Hal Zselatinos ezüst üveglemez
22x28.5 cm
2018
HAID Attila Fossilia 3
Zselatinos ezüst palán 30x30 cm
2022
HUPJÁN Attila
Egynyári történet 4 Fotóemulzió
36.1x11.5 cm
2022
ILKU János Villa d’Este kertje VII - Tivoli (Olaszország)
Színezett papírkép (prismacolor)
21.5x29.5 cm
2018
KISS Gábor GIBBÓ
Igen vagy nem Nedves Kollódium
18x24 cm
2018
NAGY István
Kertem csendje - Mandula magok
Antrakotípia
20x28.7 cm 2022
NAGY Tamás Tisza - lépcső
Kallitípia
11.5x14 cm 2022
PAPP Anita Testkép III
Sópapír
20x28.5 cm 2021
SZAMÓDY Zsolt OLAF
Tisza - híd, Huszt
Cianotípia
40x50 cm 2022
SZEMÁN Ferenc Elhagyatva
Cianotípia
21x28 cm 2022
TUSKÁNÉ KONCZ Éva Információs buborék
Cianotípia (színezett)
19x28 cm 2022
NAGY István
Kertem csendje - Szőlőfűrt elszáradva
Antrakotípia
20x28.7 cm
2022
PAPP Anita Testkép I Sópapír
20x28.5 cm
2021
VARGA Tibor
A fát ki ülteti át?
Rezinotípia 28x88 cm
2022
SÓGOR András Időzítés Cianotípia (színezett) 37x30 cm
2022
SZEMÁN Ferenc Claustrum phobos Cianotípia 21x28 cm
2022
TUSKÁNÉ KONCZ Éva Álhír
Cianotípia (színezett)
19x28 cm
2022
VARGA Tibor Csendfoszlány
Ferrotípia
18x24 cm
2021
VENCZEL Attila
Aeroplane Exhaust Pipe (Messerscmitt)
Olajnyomat 24x18 cm
2020
ALKALMAZOTT ELJÁRÁSOK:
AMBROTÍPIA: (1852-ben Herschel és A. A. Martin) Kollódiumos direktpozitív. Kollódiumos nedves üveglemezt alexponáltak, vagy alulhívtak. Kidolgozására fizikai hívást (vasszulfát), majd káliumcianidos fixírt használtak. Az így készült képet fekete háttér elé helyezték. Ekkor pozitívnak látszott, mivel fedett részei több fényt vertek vissza, mint az üres részeken átlátszó fekete anyag, s így ezek a kép világos részeiként funkcionáltak.
ANALÓG NAGYÍTÁS: A modern zselatin-ezüstbromid alapú fotópapírra (RC vagy Barit) történő nagyítás (levilágítás).
ANTRAKOTÍPIA: (1879-ben Dr. Alexander Sobacchi) Kromátkolloidos eljárás. Papírlapot vékony lágy zselatinréteggel vonnak be, majd bikromátos (kálium-, nátrium-, ammónium-) oldattal érzékenyítik. Száradás után másolókeretben exponálják (közvetlenül pozitív képet ad, ezért pozitívot másolnak rá), majd hideg vízben kimossák a fölös bikromátot, és utána rövid meleg vizes fürdő következik a zselatin duzzasztása céljából. Ezután a felületéről eltávolítják a nedvességet, és szén- vagy festékport visznek rá. A fényérte helyek cserződnek az expozíció során, így nem szívódik beléjük a víz, és nem válnak ragadóssá, ezért azokon nem tapad meg a festék. Míg a többi részen az exponáltságuk arányában odaragad, a felesleges festéket mechanikusan eltávolítják, e módon alakul ki a kép.
ARANYSZÍNEZÉS: (itt az aranyozott kifejezést használta a szerző) Az ezüstalapú kimásolóanyagoknál használt művelet a kép tartósságát növeli és a színét esztétikusabbra változtatja. A kimásolópapírok agyagbarna színét az aranyszínezéssel kékesliláig változtathatták. Ezüstképet eredményező vassós eljárásoknál is hasonlóan használják.
ARGENTOTÍPIA: (1842 Herschel) Vassós eljárás, ferri-ammónium-citráttal vagy ferri-ammónium-tartaráttal bevont papírral készítették, amit ezüst-nitrát oldatában hívtak elő, utána nátrium-tioszulfátban fixálták, mosták, szárították. A módszer szépia színű képet ad, másik nevéhez (szépiaeljárás) híven. Nevét gyakran továbbfejlesztett változatára, a kallitípiára is használják. Az eredeti változatról pontos recept nem maradt fenn.
CAMERA OBSCURA: A camera obscura (latin, jelentése: sötét kamra) vagy lyukkamera, lencse nélküli optikai eszköz, mely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Egy minden oldalról fénytől védett doboz vagy szoba, melybe a fény egy apró lyukon keresztül hatol be. Ez a fény fordított állású képet rajzol ki a camera obscurán belül a lyukkal ellentétes oldalon. (Wikipédia) Sajátossága, hogy nincs mélységélessége, vagyis a legközelebbi ponttól a végtelenig mindent egyforma élességgel ábrázol.
CIANOTÍPIA: (1842 Herschel) Az első pozítíveljárások egyike. A vassók fényérzékenységén alapul. Olcsó anyagai révén az amatőrök kedvelt eljárása volt, sőt építészeti rajzok másolására is használták. Rendkívül tartós, kék-fehér kópiát eredményez, napfénypapírként működő anyag. Készítésekor ferri-ammónium-citrát és vörösvérlúgsó oldatát összekeverték, szűrték és állni hagyták. Ezt követően felkenték a papír felületére többnyire ecsettel. Mikor megszáradt, zöldes színű volt. Negatívról, másolókeretben kontaktoltak rá. A megvilágított részek szürkés-kék színig sötétedtek. A kissé túlmásolt kópiát vízben dolgozták ki. Híg sósavas oldatban utókezelve színe kissé mélyül. Ferri-ammónium-citrát helyett (melynek zöld változata a legkedvezőbb) ferri-ammónium-oxaláttal és ferri-ammóníum-tartaráttal is készülhetett. Hordozóul nemcsak papírt, hanem például textíliát is használtak. Mivel kötőanyagot általában nem tartalmaz, felülete a sóspapíréhoz hasonló. Az elkészült cianotipet utókezeléssel a kék különféle árnyalataira barnára, feketére, stb. változtathatják.
DAGERROTÍPIA: (1839 L. M. J. Daguerre) Hivatalosan az első gyakorlatban is használt fényképészeti eljárás, reálisan szemlélve inkább egyik az elsők közül. Az eljárás direkt pozitívot eredményezett. Készítésekor ezüstözött rézlemezt políroztak, tisztítottak, ezüsthalogenidképző anyagok (jód, később ezzel kombinálva bróm, klór) gőzének tettek ki e célra készített dobozban. Ez volt az érzékenyítés. Utána kamerába tették és exponálták. A lemezt megvilágítás után az előhívó szerkezetbe helyezték. Ez a dagerrotipet fényérzékeny részével lefelé, kb. 45 fokos szögben tartotta, és teljesen zárható volt. Alján tálkában higanyt helyeztek el, melyet borszeszlánggal melegítettek gőzöltetés céljából. Ez hívta elő a képet. A folyamatot a doboz falában lévő színes (sárga, vörös) üvegablakon keresztül kívülről odatartott gyertya fényénél ellenőrizhették, egyébként sötétben zajlott. Előhívás után a lemezt (meleg konyhasóoldatban, majd a későbbiekben nátrium-tioszulfátban) rögzítették és mosták. A kész lemez sérülékeny, és a levegőben lévő gázok hatására oxidálódik, ezért légmentesen körülragasztva üveg - és kartonlap közé foglalták. 1840-től kémiai védelmét arany - kloridos színezéssel is fokozhatták.
PROCEDURES USED:
AMBROTYPE: In 1930 – that is beyond futurism, surrealism, Dada – Aurél Kárpáti was entitled to wail, turning to Babits: The form that always preserves the essence is shattered. The essence of a photo, if you like it: its artistic nature lies in its form. It is very reasonable to pay attention to it with due caution and thoroughness.
ANALOG MAGNIFICATION: Magnification (exposure) onto modern gelatine-silver bromide-based photo paper (RC or Barita).
ANTRAKOTIPIA: (in 1879 Dr. Alexander Sobacchi) Chromate colloidal procedure. a sheet of a paper is coated with a thin layer of soft gelatine and then sensitized with bichromate (potassium, sodium, ammonium) solution, after drying it is exposed in a copy frame (it gives a positive image and is therefore copied positively) and then the excess bichromate is washed is cold water to swell the gelatine, moisture is then removed from the surface and carbon or paint powder is applied. The exposed areas are tanned during the exposure so they don't absorb water and become sticky, therefore the paint doesn't stick to those parts, while the rest of the image sticks to the areas in proportion to their exposure, and the excess paint is removed mechanically, creating the image.
GOLD COLORING: (the term gilded was used by the author) The process, used for silver-based photo prints, increases the durability of the image and changes its color to a more aesthetic one. The clay-brown color of the copy papers can be enhanced by gold coloring to a bluish-purple.It is similarly used in iron salt processes that result in a silver image.
ARGENTOTYPE: (1842, Herschel) Iron salt process, made of paper coated with ferric ammonium citrate or ferric ammonium tartrate, developed in a solution of silver nitrate, then fixed in sodium thiosulfate, washed and dried. The method gives a sepia-coloured image, true to its other name (sepia procedure). Its name is also often used for its improved version, kallitype. No exact recipe has been discovered of the original version.
CAMERA OBSCURA: The camera obscura (Latin, meaning dark chamber) or lens-free optical device for visual representation of the environment. a box or room protected from light on all sides into which light enters through a tiny hole. This light draws an inverted image inside the camera obscura on the side opposite the hole. (Wikipedia) The specific feature of this process is that it has no depth of field, that is, it shows everything from the nearest to infinity with the same sharpness.
CYANOTYPE: (1842 Herschel) One of the first image positive techniques. It uses the light sensitivity of iron salts. Due to its inexpensive materials, it was popular amongst amateurs and was even used to copy architectural drawings. It creates anextremely durable, blue-and-white copy, a material that acts as sunlight paper. In its preparation, a solution of ferric ammonium citrate and potassium ferricyanide was mixed, filtered and allowed to stand. They were then smeared on the surface of the paper usually with a brush. When it dried, it was greenish in color. It was contacted from a negative, in a copy machine. The parts exposed to light darkened to grayish-blue color. The slightly over-duplicated copy was processed in water. After treatment in dilute hydrochloric acid, the color deepens slightly. Instead of ferric ammonium citrate (the green version of which is the most favorable), it could also be made with ferric ammonium oxalate and ferric ammonium tartrate. In addition to paper, they also used textiles for example as materials. Because it does not usually contain a binder, its surface is similar to that of salt paper. The finished cyanotype can be post-treated to change into various shades of blue to brown, black, etc.
DAGUERREROTYPE: (1839 L. M. J. Daguerre) Officially the first photographic process used in practice, realistically it’s just one of the first. The procedure resulted in a direct positive outcome. During its preparation, a silver-plated copper plate was polished and cleaned, and exposed to the vapors of silver halide-forming substances (iodine, later combined with bromine, chlorine) in a box made for this purpose. That was the process of sensitization. Then it was put in a camera and exposed. The plate was placed in the developer structure after it was exposed to light. This kept the daguerreotype approx. at a 45-degree angle with the light-sensitive part down and was fully lockable. At the bottom, a bowl of mercury was placed, which was heated with a flame of ethyl alcohol to fill it with steam. That created the picture. The process could be controlled through the colored (yellow, red) glass window in the wall of the box, by the light of a candle held outside, otherwise it took place in the dark. After development, the plate (fixed in warm natrium chloride and later in sodium thiosulfate) was fixed and washed. The finished sheet is fragile and oxidized by gasses in the air, so it was sealed in an airtight environment between glass and cardboard. From 1840 its chemical protection was enhanced by gold-chloride staining.
DIGITÁLIS ARGENTOTÍPIA: Hibrid technika, digitális vagy digitalizált fényképeket másolnak analóg anyagra, jelen esetben argentotípiára.
DIGITALIZÁLÁS: Az analóg kép információtartalmáról valamely digitalizáló eszközzel(szkenner, kamera, stb.) digitális másolat készítése.
FERROTÍPIA: (1856 Hamilton Smith) Kollódiumos direktpozitív. Kidolgozása az ambrotíphez hasonlóan, de többnyire az e célra alkalmassá tett fényképezőgépben történt. Fényérzékeny anyaga eleinte az ezüst-jodid volt. A módszer túlélte a nedves eljárást, ezüst-bromid érzékenyítésű zselatinos emulziójú gyári változata is volt (1887-), ez az 1880-as években kiszorította a kollódiumost. Papíralapú változata is készült (ferrotip papír). A lemez alapozásának színétől függően a kép szürkés és barnás tónusú is lehetett.
FOTÓEMULZIÓ: A kereskedelemben kapható kész, kenhető fotóemulzió, amit különféle anyagok felületére lehet felvinni, és ott a gyári fotópapírhoz hasonlóan kidolgozva fénykép hozható létre.
FOTOGRAM: Fényérzékeny anyag megvilágítva úgy, hogy közben valami akció történik rajta, vagy felette. Például: egy tárgyat tesznek rá, valamit elhúznak felette, tárgyakat dobnak rá, vizet borítanak rá, stb. Az így létrejött kép: a fotogram. (Moholy eleinte kimásolópapírra is készített fotogramot, ahol nyilván nem pillanatnyi fényhatás kellett a kép megjelenéséhez, de például sópapíros fotogramok voltak korábban. Talbot az 1830-as években kísérletezett vele, Anna Atkins 1843-ban algákról készített cianotípiákat. A képzőművészeti felhasználás első ismert alakja Christian Schad volt, aki 1918-tól csinálta kimásolópapíron).
FOTOGRAM HANGREZGÉSEK VÍZBEN: Speciális fotogram, a fotópapíron egy üvegedényben víz van, a művész hangjának rezgése vízben apró hullámokat kelt, melyek fény hatására kialakult árnyékai a fényérzékeny anyagon láthatóvá válnak. A fény hullámhosszának és a hang frekvenciájának változtatásával különböző formák jönnek létre. (Liszi Renáta)
FÖLDNYOMAT SAJÁT TECHNIKA: A földnyomat egy saját fejlesztésű fotográfiai technika, amely mindenekelőtt a környezetbarát, a természetre nem káros anyagok használatára szeretné felhívni a figyelmet Számos fotográfiai eljárásban a mai napig alkalmazzák a mérgező hatású kálium-dikromátot. Ennek kiküszöbölése céljából egy olyan technikát sikerült kifejlesztenem, amely természetes alapú, nem toxikus anyagokat kíván. Pigmentként pedig a termőföld szolgál, amelyre a technika neve is utal. (Szőke Erika)
GUMINYOMAT: (1858 Poitevin és Pouncy) Kromátkolloidos nemeseljárás. Jól enyvezett papírt festékes gumiarábikummal vontak be, és bikromátos (kálium-, nátrium-, ammónium-) oldatában érzékenyítik. Hideg vízben hívják, exponálás után. Mivel egy réteg nem képes a teljes tónusskálát visszaadni, újra be kell vonni, érzékenyíteni, pontos illesztéssel újra exponálni, előhívni. Ezt addig ismételni, míg megfelelőnek találják az eredményt. Az egyes rétegek festéktartalma és expozíciója különböző. Ugyanezen az elven többszínű, sőt színkivonat negatívok segítségével valódi színes képet is készíthettek.
HELIOGRAVŰR: Fotogravür, heliográfia, fénykarc. Fotómechanikai sokszorosító-eljárás (mélynyomó). Számos változata volt hasonló neveken. Réz- vagy acéllapra öntött fényérzékeny aszfalt (judeai), vagy kromátkolloidrétegre (pozitív) képet másolnak. A tónusok átvitele céljából az aquatinta módszerével raszterozzák: még a fényérzékeny réteg felvitele előtt a fémlemezt ún. porzószekrényben finom aszfalt-, gyanta- vagy enyvporral vonják be, majd óvatosan melegítve ráolvasztják, hogy hozzátapadjon. Megvilágítása után következik a fényérzékeny anyag kidolgozása (a fény nem érte helyekről való kimosása). Maró folyadékba helyezve az így fedetlenül maradt területeken a fémalap maratása útján keletkező nyomóformáról, festékkel nyomtatva jön létre a kép.
KALLITÍPIA: (1889 W. W. J. Nicol) Vassós eljárás, a Herschel által 1842-ben feltalált argentotípia továbbfejlesztett változata.
KEMOGRAM: Két eljáráscsoportot különböztethetünk meg: a kemigramot, ahol fotópapírra fotóvegyszerekkel készítenek képet fényképezőgép nélkül. Az első ismert ilyet Johann Schulze 1725-ben készítette. Speciális fotogram, a tárgyat vagy testrészt vegyszerbe, pl. hívóba mártják, ezután helyezik a papírra, vagy a vegyszert öntik rá. A kemogramnál nagyítógéppel fényképet is exponálnak a fotópapírra, és ezután kezelik különböző módon vegyszerekkel. Ezt a módszert 1974-ben Josef H. Neumann találta ki.
DIGITAL ARGENTOTYPE: A hybrid technique in which digital or digitized photographs are copied onto analogue material, in this case an argentotype.
DIGITIZATION: Making a digital copy of the information of an analogue image using a digitizing device (scanner, camera, etc.).
FERROTYPE: (1856 Hamilton Smith) Collodion direct positive process. It was developed similarly to the ambrotype, but mostly in a light imaging machine made suitable for this purpose. Its light sensitive material was silver iodide at first. The method survived the wet process, it also has a factory version with a silver-bromide-sensitized gelatine emulsion (1887-), which replaced collodion in the 1880s. a paper-based version was also used (ferrotype paper). Depending on the color of the base of the sheet, the image may have been grayed or browned.
PHOTO EMULSION: A commercially available, ready-to-apply material, called photo emulsion that can be applied to a variety of materials to create a photo similar to factory photo paper.
PHOTOGRAM: A light-sensitive material exposed to light in a way that some kind of action takes place on or over it for example, an object is placed on it, something is pulled over it, objects are thrown on it, it is covered with water, and so on. The resulting image is the photogram. (In the beginning Moholy also made photograms on photocopy paper, where obviously it was not a sudden light effect that was needed to make the image appear, but there were earlier photograms on salt paper, for example. Talbot experimented with it in the 1830s, and Anna Atkins made cyanotypes of algae in 1843. The first known artist to use it in fine art was Christian Schad, who used it on photocopying paper from 1918.)
PHOTOGRAM USING SOUND VIBRATION IN WATER: A special photogram technique, where there is water in a glass jar on the photo paper The vibration of the artist’s voice creates tiny waves in the water, which creates shadows which are visible on the light-sensitive material. By changing the wavelength of light and the frequency of sound, different shapes are created. (Renáta Liszi)
GEOGRAVURE, PROPRIETARY TECHNIQUE: Geogravure is a proprietary photographic technique that seeks to draw attention to the use of environmentally friendly materials. Toxic potassium dichromate is still in use today in many photographic processes. To avoid this, I have been able to develop a technique that requires natural, non-toxic substances. I use soil as a pigment to which the name of the technique also refers. (Erika Szőke)
RUBBER PRINT: (1858 Poitevin and Pouncy) Chromate colloidal precious process. Well-glued paper is coated with a dyed gum arabic and sensitized in a solution of bichromate (potassium, sodium, ammonium). It is developed in cold water after exposure. Since one layer is not able to reproduce the full tone range, it must be re-coated, re-sensitized, re-exposed and re-developed with a precise alignment. This process has to be repeated until the result is found to be satisfactory. Each layer has a different level of dye content and exposure. Using the same principle, they could create a true color image with the help of multicolour and even color extract negatives.
HELIOGRAVURE: Photogravure, heliography, light etching. Photomechanical duplicating process (gravure). There were several versions with similar names. They copy an image on a photosensitive asphalt (Judean) or chromate colloid layer (positive) cast on a copper or steel sheet. To transfer the tones, they are rasterized using the aquatint method: before the light-sensitive layer is applied, the metal sheet is coated with fine asphalt, resin or glue powder in a so-called dust box and then melted gently to adhere to it. After exposing it to light, the light-sensitive material is developed (washing out the places that the light has not reached). Placed in a corrosive liquid, the image is created by printing with ink from a printing plate made by etching the metal plate in the areas left uncovered.
KALLITYPE: (1889 W. W. J. Nicol) Iron salt procedure, an improved version of the argentotype invented by a Herschel in 1842.
CHEMOGRAM: Two different kinds of procedures can be distinguished within the chemigram procedure, where photographic paper is created without photographic chemicals. The first known version was made by Johann Schulze in 1725. This special version of photogram, where the object or body part is dipped into a chemical e.g. dipped in a developing material, then placed on paper or poured over the chemical. At the chemogram, a photograph is also exposed to the photo paper with a magnifying glass and then treated with chemicals in different ways. This method was invented in 1974 by Josef H. Neumann.
KIMÁSOLÓPAPÍR, NAPFÉNYPAPÍR: Ezüst-kloridot és ezüst-nitrát (felesleget) tartalmazó pozitív anyag. A kép közvetlenül a fény hatására jön létre, előhívás nélkül. A kissé sötétebbre másolt képet általában arany- (esetleg platina) színezővel színezték és fixálták. Másolás után és a kidolgozás végén mosták. A kópiakészítés rendszerint másolókeretben történt, túlnyomórészt kontaktolás formájában. Nagyítást ilyen anyagra - kis fényérzékenysége miatt - csak ritkán készítettek. Főbb típusai: sóspapír, albuminpapír, aristo- celloidinpapír, kazoidinpapír stb. Néhány más pozitíveljárás is, így pl. a vassós eljárások, platinotípia, a nemeseljárások némelyike is hasonló (de nem azonos) módon működik.
LUMEN PRINT VAGY NAPFÉNYMÁSOLAT: Valamely fényérzékeny anyagra (alapesetben nagyítópapírra, de lehet bármely napfény hatására változó, fakuló, sötétedő, elszíneződő anyag is) napfénnyel megvilágítva készítenek képet, fotogramot vagy negatívról pozitívot. Az anyagon a fény hatására alakul ki a kép, ha ezüstkép rögzítőfürdő hatására kihalványodik, ezért gyakran nem használnak ilyet, így ebben az esetben illetve más típusú anyagok esetében is a későbbiekben a kép fény hatására tovább változik.
NEDVES KOLLÓDIUM: (1851 Le Gray és Frederic Scott Archer) Kollódiumos nedves eljárás. Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle - főleg jód - sókat oldottak fel. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot igénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget. Így annak sarkaira nem, vagy csak elvékonyodó rétegben - kevesebb jutott. Erről a jelenségről is felismerhetjük a nedves eljárással készült negatívot. Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüst-nitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás végéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vas-szulfát, vas-oxalát vagy pirogallol hatóanyagú - savas hívót használtak. Fixálása kálium-cianid, nátrium-vagy ammónium-tioszulfát oldatában történt. Ezután mosták, szárították. Sérülékeny rétegoldalát védendő, azt gyakran lakkal fedték be (pl. sellakk).
OLAJNYOMAT: (1876 G. E. H. Rawlins) Zselatinnal bevont papírt bikromát (kálium-, nátrium-, ammónium-) oldattal érzékenyítenek. Kontaktmásolással, negatívon keresztül exponálják. Kidolgozása hideg vízben történik, melynek során a fényt nem kapott, s így cserzetlenül maradt rétegrészek megduzzadnak, míg a fénycserzettek nem. Ezután zsíros festékkel ecsetelik, mely csak a cserzett helyeken tapad meg, a víztartalmú részek nem veszik fel. Erre a célra őzpata formájú ecsettel történő “tupfolás” (az ecset elejének ismételt odanyomkodása) volt a szokásos metódus, ilyenkor a kép szerkezete a pointillista festményekre emlékeztető kis pontokból áll. Gumihengerrel is festékezhették, ilyenkor a jellegzetes struktúra nem volt a képen, normál fotónak látszhatott a festék felhordása során a kép. Egyes részeit sötétíteni, világosítani, elmosni, eltüntetni stb. lehetett. Ha a festékréteget az anyagon szárítják meg, akkor nyomásról beszélünk. Amennyiben présben másik papírra nyomják, akkor pedig átnyomásról beszélünk. Így nyomódúcként használva több nyomat készítésére volt alkalmas (amíg a zselatin bírta). Többszínű és színes képek is készülhettek olajátnyomással megfelelő színkivonat-negatívokról.
PLATINOTÍPIA: (1873 William Willis) A fényérzékeny anyaga vassó, mely hívódása során platinaképet hoz létre. Három fő típusa van: 1. A rétegben szerves vassót és kevés platinát tartalmazó, melyet általában kálium-oxalát és kálium-kloroplatinát oldatával dolgoznak ki. 2. Vassót, platinát és kötőanyagot tartalmazó, melyet kálium-oxalát oldatával dolgoztak ki (hidegen vagy melegen). 3. Mindhárom vegyszert a rétegben hordozó, melyet vízben lehetett előhívni. Nagyon tartós és tónusgazdag kópiák előállítására alkalmas. Mivel érzékenysége kicsi, a kópiát másolókeretben negatívról kontaktolva lehetett elkészíteni. A másolás napfénypapírhoz hasonlóan ellenőrizhető.
COPIER PAPER, SUNLIGHT PAPER: Positive substance containing silver chloride and silver nitrate (excess). The image is created directly when exposed to light, without development. The image, which was copied a little darker, was usually colored and fixed with gold (possibly platinum) coloring. Washed after copying and at the end of processing. Copying was usually done in a copy frame, mostly in the form of contact. Magnification to such material, due to its low light sensitivity, has rarely been performed. Its main types are salt paper, albumin paper, aristocelloid paper, caseoid paper, etc. Some other positive procedures, such as iron salt processes, platinotype, and some of the precious processes work in a similar (but not identical) way.
LUMEN PRINT OR SUNLIGHT COPY: An image, photogram, or negative of a positive is produced on a light-sensitive material (usually magnifying glass, but it can be any faded, darkened, discolored material that is exposed to sunlight). The image is formed on the material due to the light, if the silver image fades under the influence of the fixing bath, therefore it is not often used, so in this case as well as for other types of materials, the image changes more under the influence of light.
WET PLATE COLLODION: (1851 Le Gray és Frederic Scott Archer) Wet plate collodion process. Collodium (collodion wool dissolved in a mixture of alcohol and ether) in which various salts, mainly iodine, had previously been dissolved was poured onto a mirror glass plate (thin glass) which had previously been carefully degreased and dedusted. The operation was performed with a specific motion, requiring high experience, as a result of which the liquid covered the bottle in a spiral motion. As a result it didn’t get to its corners, or just in a thinning layer. The negative produced by the wet process can also be recognized from this phenomenon. When the layer dried slightly, it was sensitized with an acidified solution of silver nitrate. It was immediately (while still wet) placed in the machine, exposed, and developed. It must not be dry until the end of the development because it would have lost its sensitivity. Therefore, the material always had to be prepared immediately before recording. An acid-developing material containing the active ingredients ferrous sulfate, vasoxalate or pyrogallol was used for the development. It was fixed in a solution of potassium cyanide, sodium or ammonium thiosulphate. It was then washed and dried. To protect the vulnerable layer, it is often covered with varnish (e.g. shellac).
OLEOGRAPH: (1876 G. E. H. Rawlins) Gelatin-coated paper is sensitized with a solution of bichromate (potassium, sodium, ammonium). They are exposed by contact copying through the negative. It is processed in cold water, during which the parts of the layer that have not been exposed to light and therefore remain untanned are swollen, while the light-tanned parts are not.. It is then brushed with a greasy paint that adheres only to the tanned areas; the water-containing parts are not absorbing it. For this purpose, "dabbing" (repeatedly pressing the tip of the brush) with a deer-hoof-shaped brush was the most commonly used method, the structure of the painting consisting of small dots similar to pointillist paintings. They could also be painted with a rubber roller, in which case the characteristic structure was not in the final picture, so it could look like a normal photo. When applying paint, parts of the image could be darkened, lightened, blurred, removed, etc. If the ink layer is dried on the material, it is called printing, if it is pressed onto another paper - transfer printing. Thus, when used as a press, it was able to produce more prints (as long as the gelatin could hold up). Multicolor and color images could also be taken with oil printing from matching color extract negatives.
PLATINOTYPE: (1873 William Willis) The photosensitive material is iron salt, which creates a platinum image during the developing process. There are three main types of this technique: 1. The layer contains organic iron salt and a small amount of platinum, which is usually developed with a solution of potassium oxalate and potassium chloroplatinate. 2. Containing iron, platinum, and a binder developed with a solution of potassium oxalate. (cold or hot). 3. Carrying all three chemicals in the layer, which could be developed in water. Suitable for making very durable and toned copies. Because of its low sensitivity, the copy could be made by contacting a negative in a copy frame. Copying can be tested in a similar way to sunlight paper.
POLAROID LIFT: A Polaroid lift (átvitel) egy képmanipulációs technika, amelynek során a képet (a felső réteget) egy Polaroid nyomatról, vízben áztatással egy akvarell vagy rézkarc papírra, fára vagy más hordozóra viszik (úsztatják) át.
SÓPAPÍR: (1835 Talbot) Jó minőségű levélpapírt híg sóoldatba áztatott, megszárította, majd ezüst-nitrát oldatával kezelte egyik oldalán (ecsettel vagy úsztatással). Így kötőanyag nélküli napfénypapírt kapott. Később sokféle enyvezőanyaggal (zselatin, keményítő) kezelt papírok javítottak a kép minőségén. Az albuminpapír megjelenéséig széles körben használták.
SZOLARIZÁCIÓ: Már Daguerre is érzékelte a jelenséget, hogy az ezüstalapú fotóemulzió erős túlexpozíció hatására visszafordul negatívba. Másik fényképészeti felhasználása az ál-szolarizáció, a Sabatier-effektus (1857 William Jackson). Az előhívás alatti megvilágítás a fotókon egyszerre idézi elő pozitív és negatív képek hatását.
SZÍNEZETT PAPÍRKÉP: Fekete-fehér kópiát utólag színeznek ki erre alkalmas festékanyagokkal.
ÜVEGLEMEZ: Üveghordozóra készített fénykép. Ilyenek pl.: amphytípia, kollódiumos nedves eljárásos negatív és direktpozitív, zselatinos szárazlemez. De készült pl. pigment- vagy guminyomat is ilyen alapra. Az első színes felvételi anyagok, pl. az Autochrome is hasonló hordozóra készültek.
VASLEMEZNYOMAT: Nyomdai síkfilmre nagyított kép, fényérzékeny lakkal érzékenyített vaslemezre kontakt másolva. (Fejér János)
VASSÓS ELJÁRÁSOK: A szerves vassók fényérzékenységén alapuló pozitíveljárások. Két fő fajtája van: az egyiknél a szerves vassó a fény hatására vízoldhatatlan pigmentté alakul. Ilyenek pl.: cianotípia, Pelletmódszer. A másiknál a szerves vassó a fényhatás és a kidolgozó oldat segítségével a fényérte helyeken (nemes) fémsókat (ezüst, arany, platina, palládium) redukál fémmé. Ilyenek például: amfitípia, argentotípia, argirotípia, kallitípia, krizotípia, Van Dyke barna, de a platinotípia és a palládiumkép is ezen az elven működik. Herschel találta fel mindkét változat alapjait.
ZSELATINOS SZÁRAZLEMEZ: (1871 R. L. Maddox) Ez egy ezüst-bromid fényérzékenyítésű, zselatinos kötőanyagú, emulziós, üveglemez hordozójú anyag. Már rövid idővel feltalálása után kész, felönthető emulziót árultak hozzá. Ma már nem gyártják, de alternatív kortárs fotográfusok ismét készítenek házilag ilyen anyagot.
forrás: Flesch Bálint http://archfoto.n1.hu illetve a megjelölt alkotók.
POLAROID LIFT: A Polaroid lift is an image manipulation technique in which an image (the top layer) is transferred (floated) from a Polaroid print to a watercolor or etching paper, wood, or other substrate by soaking in water.
SALTED PAPER: (1835 Talbot) High-quality letterhead was soaked in dilute saline, dried, and treated with a solution of silver nitrate on one side (with brush or by submersion). Thus, he received a binder-free sunlight paper. Later, the paper was treated with a variety of adhesive materials (gelatin, starch) to improve the image quality. Until the introduction of albumin paper, it was widely used.
SOLARIZATION: Daguerre has already noticed the phenomenon that the silver-based photo emulsion turns negative due to strong overexposure. Another photographic use of pseudo-solarization is the Sabatier effect (1857 by William Jackson). The illumination during development creates the effect of positive and negative images at the same time.
COLORED PAPER IMAGE: A black-and-white copy is subsequently colored with appropriate toners.
GLASS PLATE: A photo taken on a glass carrier. These are, for example, amphytypia, collodion wet process negative and direct-positive gelatin dry plate. However, pigment or rubber printing was also made on such a base. The first color recording materials, e.g. Autochrome, are also made on a similar substrate.
IRON PLATE PRINT: An image enlarged on a printing flat film, copied onto a contact plate sensitized to a photosensitive varnish. (János Fejér)
IRON SALT PROCESSES: Positive processes based on the photosensitivity of organic iron salts. There are two main types, one of which is when organic iron converts into a water-insoluble pigment when exposed to light. These are, for example, cyanotype, Pellet method. During the other method, the organic iron reduces the (precious) metal salts (silver, gold, platinum, palladium) to metal in the light-sensitive areas by the action of light and the developing solution.Examples are: amphipathy, argentotype, argirotype, callotype, chrysotypy, Van Dyke brown, but platinum and palladium also work on this principle. Herschel invented the basics of both versions.
GELATIN DRY PLATE: (1871 R. L. Maddox) This is a silver-bromide photosensitized, gelatin-bound, emulsion, glass plate supported material. Shortly after his invention, it was sold with a ready-to-pour emulsion. Today it is no longer manufactured, but alternative contemporary photographers have started to make it again at home.
source: Flesch Bálint http://archfoto.n1.hu and the artists mentioned.
XXII. ESZTERGOMI FOTOGRÁFIAI BIENNÁLÉ MANU-TÍPIA
A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé megrendezése szakmai program megvalósítását 2022. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
