Az áprilisi Etiket-et egy bombariadó szakította félbe. Előadóként és szervezőként te hogy élted meg ezt az éjszakát? Nem ez volt az első eset. Nem volt szép bemutatkozás a hazánkban először járó Cocorico rezidens Fabrizio Maurizi előtt. A rendőrség szokás szerint 3 órát szöszmötölt a nem létező bomba keresésével, így a buli elég családiasra sikerült. Kb. 400-an várták meg Fabrizió szettjét. A bombariadózás talán a legaljasabb, legkisstílűbb dolog. Azóta folyik a nyomozás, hiszen komoly anyagi kárt is okoz ilyenkor az elkövető. Különösen sajnáltam azért is, mert a március 14-i The Etiket-et pedig az ítéletidő vágta tönkre. Egy meghívott DJ sem tudta megközelíteni még Győrt sem, sőt nagyjából Budapestről sem jutottak ki az óriási havazás miatt.
természetesen a minőség alap követelmény, azért is megyek szívesebben oda, mint a klubokba.
A DJ-k nem szívlelik túlságosan, ha a szettjük közepén odamennek hozzájuk, és megkérik őket, hogy tegyenek fel egy adott számot. Veled ez mennyire gyakran fordul elő, és hogy reagálsz ilyenkor? Ha telefonnal jönnek, elveszem. Azon pl. meglepődnek. Persze visszaadom, csak megvárom a reakciót (nevet). Ritkán fordul elő az ilyesmi, olyankor az az érzésem, hogy vagy valaki valahol hibát követett el, hogy én állok a pultban, vagy a vendég nem tudja, hova jött. Mindenesetre nem vagyok kedves.
Sokszor éri az a vád a közönséget, Ha egy mondatban kéne megfogal- hogy nem elég nyitott az új stílusok mazni, mit jelent számodra az Etiket? és a kevésbé ismert előadók felé. Te hogy látod ezt a kérdést? Havi rutin, amit a mai napig szeretettel csinálok. Április óta már az internetes nagyközönség is megtekintheti a Night Shift Documentary-t, melyben te is szerepelsz. Milyen volt a forgatás, és milyennek találod a film fogadtatását? A film nagyon jó ötlet, nagyon tetszik a kivitelezés is. Büszke vagyok rá, hogy szerepelhettem benne. Egérrel és Six-szel is úgy érzem, hogy nagyon jóban vagyunk, szóval a forgatás nagyon barátságos volt, bár eléggé lámpalázas típus vagyok. Azóta 20 kg-ot fogytam, szóval nekem kicsit vicces volt magamat látni pufókon. A fogadtatás szerintem nagyon jó, de ezt inkább a munka arányában a készítők tudják megítélni jobban.
Alapvetően meg vagy elégedve a hazai klubokkal technikai felszereltség (hangzás), kiszolgálás és persze a hangulat szempontjából? Nagyrészt Nyugat-Magyarországon és Budapesten játszom, itt a klubok rendezettek és minőségiek, de nem árt előre egyeztetni egy rider-t. A fesztiváloknál
Nem számít, hogy „cimkéznek.” Ha jól rakod össze a szettet egy buliban, az tud adni lehetőséget arra, hogy „lavírozz” a stílusok között. A közönséget azon kívül, hogy nem elég nyitottak rengeteg más vád is érhetné, és ez talán a legkevésbé zavaró. Sokkal inkább bos�szantó az a félszakértelem, amiknek pl. a közösségi oldalakon olyan serényen hangot is adnak. Persze ezeket megtanultuk a nem érdekel kategóriába sorolni egy szimpla „hide”-dal :) Nem gondolom, hogy 100%ig bele kell tudni látni a bulikba és azok szervezésébe, de ha valaki teljesen fogalmatlan, az a véleményét inkább hagyja meg magának. Néha azt gondolom, hogy minket, szervezőket folyamatosan pengeélre állítanak, miközben mi vállalkozunk, időt, pénzt nem kímélve igyekszünk hozni valamit, hozni a színvonalat. Akik azt hiszik, hogy ez akkora üzlet, legalábbis ezen a szinten amekkorában én csinálom, azok nagyot tévednek. Egyik hoz, a másik visz. Nehéz a fenntarthatóság. Ha nem lenne ez a „kényeztetés”, hogy egy este 5 külföldi előadó, 5 különböző brand alatt futó bulisorozaton párhuzamban, lehet elkezdenék jobban értékelni a hazai lemezlovasokat és többre tartanák a meghívott nemzetközi művészeket is. Most ne legyen egy évig egy nemzetközi meghívott sem? Lehetetlen. Pedig lehet, hogy használna. Sok szervezővel beszélgetek nap, mint nap, és ha ők és mi szavaznánk a magyar közönségre, hát a közönség, legalábbis annak egy része nem túl jó helyezést érne el. Bár én szeretem a közönségem. ;)