Interjú Závogyán Magdolnával, Vidnyánszky Attilával és Kis Domonkos Márkkal
Jászai Mari-díjat kapott
Ivaskovics Viktor
Vándornapló
Így épül a varázslat
A Déryné kreatív és marketing koncepciójának története
KULTÚRÁÉRT ÉS INNOVÁCIÓÉRT FELELŐS MINISZTER
Örömmel és büszkeséggel köszöntöm Önöket a Déryné Magazin hasábjain abból az alkalomból, hogy a Déryné Program idén ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Ez a mérföldkő nem csupán a Program számára jelentős, hanem a magyar kulturális élet és a vidéki színházi közönség számára is.
Az elmúlt öt évben a Déryné Program hűen teljesítette küldetését: eljuttatta a minőségi színházi előadásokat az ország számos pontjára, különös figyelmet fordítva a kisebb településekre és a határon túli magyarlakta területekre. A Program alprogramjaival széles körben szólította meg a magyar színházi élet résztvevőit, és karolta fel a kulturális fejlettség növelésében érdekelt térségeket, kistelepüléseket. Ennek hatására a kultúra elérhetőbbé vált, és minőségi fejlődést indított el.
Ezek az eredmények messze túlszárnyalták az előzetes várakozásokat, és hozzájárultak ahhoz, hogy a vidék kulturális élete felvirágozzon, színházat ismerő, szerető közönséget teremtve még az olyan hátrányos helyzetű kistelepüléseken is, ahol korábban erre egyáltalán nem volt lehetőség.
Az idei év különleges jelentőséggel bír, hiszen márciusban útjára indul a Déryné Program új eleme, a Határtalan Program. Ennek keretében, a Rákóczi Szövetség együttműködésével, december végéig 60 határon túli településre jut el a színház.Ez egyértelműen mutatja elkötelezettségünket a nemzetet határokon
átívelő módon egyesítő magyar kultúra iránt.
A Határtalan Program elindítása új dimenziót nyit a Déryné Program életében. Egy nemzet vagyunk itt a Kárpát-medencében, és szükség van arra, hogy a színház szeretetét, azt, hogy a színház mindenkié, a Déryné Programon keresztül is megmutassuk. Meggyőződésünk, hogy a kultúra összeköt és egyesít bennünket.
A Program jövője is ígéretes: a tervek szerint a következő évadban tovább bővül a repertoár, és még több településre juthatnak el az előadások. Kultúrpolitikai cél, hogy a színház varázsát minél szélesebb közönséghez juttassuk el és hozzájáruljunk a magyar kulturális élet gazdagításához.
Köszönet illeti mindazokat, akik munkájukkal és támogatásukkal hozzájárultak a Déryné Program sikeréhez: a művészeket, a szervezőket, a támogatókat és nem utolsósorban a közönséget, akik nélkül ez a Program nem válhatott volna ilyen sikeressé.
Bízom benne, hogy a következő években is együtt folytathatjuk ezt a nemes küldetést, és közösen élhetjük át a színház varázsát, amely összeköt, bárhol is éljünk a világban. Mert magyarnak lenni büszkeség, magyarnak lenni kiváltság, magyarnak lenni küldetés!
Üdvözlettel: Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter
HALÁSZ JÁNOS
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
A VÁROSOK ÉS FALVAK SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKE
A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA FELÜGYELŐ TESTÜLETÉNEK ELNÖKE
Örömmel köszöntöm Önöket a Déryné Magazin különleges lapszámában, amelyben a Déryné Program ötödik évfordulóját ünnepeljük. Az elmúlt fél évtizedben a Program jelentős hatást gyakorolt a magyar kulturális életre, különösen a vidéki településekre.
A Városok, Falvak Szövetsége elnökeként tapasztalom, hogy milyen értékes és segítő a Program.
Szövetségünk több, mint 30 vidéki településből áll.
Közösségi és kulturális együttműködésünkben a Déryné Program sok segítséget tud nyújtani.
A kultúra hozzáférhetősége mindenki számára
A Déryné Program 2020 tavaszán indult útjára azzal a céllal, hogy a minőségi színházi előadásokat eljuttassa azon kistelepülésekre is, ahol korábban erre nem volt lehetőség. Ezáltal a Program lebontotta a kulturális hozzáférés területi korlátait, és biztosította, hogy a színház varázsa minden magyar állampolgár számára elérhetővé váljon, függetlenül lakóhelyétől.
A Városok, Falvak Szövetsége a kezdetek óta stratégiai együttműködést alakított ki a Déryné Programmal, segítve ezzel egymás munkáját.
A közösségek erősítése
A színházi előadások nem csupán szórakozást nyújtanak, hanem erősítik a közösségi összetartozást is.
A Déryné Program előadásai során a nézők közös élményeket szereznek, amelyek erősítik a közösségi kötelékeket.
A településekre rendszeresen minőségi színházi előadások érkeznek, ez a nézők otthonosság érzetét is erősíti.
Tehetséggondozás és művészeti fejlődés
A Program nemcsak a nézőknek, hanem a művészeknek is új lehetőségeket teremtett. Azáltal, hogy a Program támogatja a fiatal és feltörekvő művészeket, hozzájárul a magyar színházi élet megújulásához és a tehetségek kibontakoztatásához. Ez a fajta tehetséggondozás biztosítja, hogy a magyar kultúra folyamatosan gazdagodjon és fejlődjön.
Déryné Fesztivál – A kulturális találkozások ünnepe
A Déryné Program egyik kiemelt eseménye a sátoraljaújhelyi Déryné Fesztivál.
Ez a rendezvény évről évre kulturális és színházi élmények széles skáláját kínálja az érdeklődők számára, nem csak Sátoraljaújhelyen, hanem a környező kistelepüléseken is.
A fesztivál célja, hogy méltó módon ünnepelje a magyar színházi hagyományokat.
A Déryné Fesztivál különleges atmoszférája nem csupán a színházkedvelő közönséget vonzza, hanem a művészek és a szakma számára is fontos találkozási pontot jelent.
Az elmúlt öt évben a Déryné Program bebizonyította, hogy a kultúra mindenkié, és hogy a minőségi színházi élményeknek nem szabad földrajzi korlátokba ütközniük.
A Program hozzájárult, hozzájárul a közösségek erősítéséhez.
A fesztivál pedig tovább szélesíti ezt a küldetést, hiszen egy olyan ünnepi alkalom, ahol a művészet, a hagyomány és a közösség találkozik.
Bízom benne, hogy a jövőben is folytatódik ez a sikeres kezdeményezés, és még sokáig gazdagítja a magyar kulturális életet.
Tisztelettel,
Halász János
Országgyűlési képviselő
A Városok és Falvak Szövetségének elnöke
A Magyar Művészeti Akadémia Felügyelő Testületének elnöke
SÁTORALJAÚJHELY VÁROS POLGÁRMESTERE
S vele: Hegyköz és Zemplén vármegye is. A figyelem középpontjában egy magaslat áll, a múzsák lakhelye, ahonnan az ünnepelt képében érkeznek meg közénk a mítoszok megtestesítői, valamint az emlékezés és az improvizáció ihletői. Immár ötödik éve, hogy a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői hozzánk költöznek. Nemcsak számítunk társaságukra, hanem az idő elteltével egyre jobban
vágyja, szomjazza lelkünk azt a sok jót és szépséget, amelyet közvetítenek. Nem könnyű feladat tehát megfogalmazni, hogy mit is jelent Zemplén fővárosának a Déryné Program, hiszen egyformán tűnik természetesnek számunkra a kultúra kincseiből való részesedés, de mégis érezzük, hogy mindez egyáltalán nem magától értetődő. A jelenkorban kiemelt szerepe van a kultúraközvetítésnek, azon emberek
munkájának, akik segítenek összekötni a halandó embert és a múzsák világát, térben és időben egyaránt. Sátoraljaújhely polgármestereként felbecsülhetetlen értéknek tekintem a Déryné Programban végzett munkát és annak eredményét is: boldogabbak vagyunk, jobb életet élhetünk azoknak a javaknak köszönhetően, amelyekből az elmúlt öt évben részesültünk.
A Déryné Program ötletgazdáit, munkatársait, a szervezőket bizonyára ugyancsak foglalkoztatja az a kérdés, hogy mit is jelent az az öt gyertya valójában, amely a születésnapi tortán az elmúlt éveket jelképezi. Bizonyosak lehetünk abban, hogy öt év hosszú idő, emberi mértékkel nézve különösen egy olyan világban, ahol egyre többen a lehető legkisebb erőfeszítéssel, azonnali eredményt akarnak. Abban a korban, ahol a szórakoztató tartalmak is egyre rövidebbek, egyre inkább jelentősége van annak, hogy emberközeli módon jusson el a minőségi kultúra mindenkihez: ha kell, ekhós szekéren, ha úgy alkalmasabb, egy piknik keretében, vagy borkóstolás közben. Kőszínházaink, magasrangú kulturális
intézményeink is csak akkor erősödhetnek meg, ha elemi erővel, széles körben jelentkezik az érdeklődés az intézményes keretek között terjesztett kulturális javak iránt. Meggyőződésem szerint ez (is) tükröződik abban az áldozatos munkában, amelyet a Déryné Programként ismerhettünk meg az elmúlt időszakban.
Egy ötéves gyermek ma már óvodába jár, fut, kacag és játszik azzal, ami csak a kezébe kerül, sőt, némelyikük már a betűkkel ismerkedik. Komoly fejlődésen vannak túl, hogy idáig jutottak, de sok tudnivalót kell még elsajátítaniuk, és rengeteg élmény vár rájuk. Nem kívánhatok mást magam sem az ünnepeltnek, minthogy komoly felnőttkort érjen meg, és sokáig velünk legyen. A legfontosabb ugyanis az, hogy Sátoraljaújhely, és a térség életében is egy fontos hagyomány jött létre, amely megerősít minket, stabilitást biztosít, és a Program által támogatott más tevékenységeknek köszönhetően végül az egész társadalom profitál, hozzájárulva hazánk megerősödéséhez. Az ünnepi pillanat a jókívánságok mellett a köszöneté is: hálásak vagyunk mindazoknak, akik a Déryné Programot létrehozták, és minden évben megszervezik. Ezúton is kívánok nekik jó egészséget és sok sikert ahhoz, hogy együtt további hasonló ünnepeket érhessünk meg!
Szamosvölgyi Péter
Sátoraljaújhely Város Polgármestere
A DÉRYNÉ PROGRAM IGAZGATÓJA
Öt évvel ezelőtt egy álommal és egy küldetéssel indultunk útnak: hogy a magyar színházművészet kincseit eljuttassuk az ország minden szegletébe, hogy mindenkihez elérjen a kultúra varázsa. A Déryné Program az elmúlt fél évtizedben nemcsak beteljesítette ezt a küldetést, hanem felül is múlta legmerészebb reményeinket.
E különleges születésnapi kiadásban visszatekintünk erre az öt évre – a megélt pillanatokra, a bejárt utakra, azokra a csodás előadásokra, amelyek a legkisebb falvak és a legnagyobb városok színpadain egyaránt életre keltek. Felidézzük azokat a találkozásokat, amelyek emlékezetesek maradtak, azokat a művészeket, akik szívüket-lelküket adták a közönségnek, és azokat a nézőket, akik mosolyukkal, könnyükkel vagy éppen tapsukkal tették felejthetetlenné az estéket.
A Déryné Program ma már nem csupán egy kezdeményezés, hanem egy élő közösség. Egy közösség, amely hisz
abban, hogy a színház mindenkié, hogy a kultúra hidakat épít, és hogy az értékteremtés nem helyhez vagy korosztályhoz kötött. Büszkék vagyunk rá, hogy több mint 12 000 előadást valósíthattunk meg, hogy több százezer nézővel oszthattuk meg az élményt, és hogy számtalan fiatal tehetség kapott lehetőséget a szárnypróbálgatásra a Program keretében.
A jövőben is töretlen lelkesedéssel folytatjuk ezt a munkát. Hiszen tudjuk: ahol van egy tér, egy közösség és egy történet, ott a színház megszületik. A Déryné Program pedig azért van, hogy ezt a csodát mindenki átélhesse.
Köszönjük, hogy velünk tartanak ezen az úton!
Színház Mindenkinek!
Kis Domonkos Márk Ügyvezető igazgató Déryné Program
Interjú Závogyán Magdolnával
A Déryné Program 5 éve indult. Milyen mérföldköveket emelne ki az elmúlt évek során, amelyek különösen fontosak voltak a program fejlődésében és a magyar kultúra támogatásában?
A Déryné Program jelentőségét abban látom, hogy egészen új szemléletmódot honosított meg a kultúra, ezen belül az előadó-művészeti szolgáltatások
és azok elérése területén. A kulturális kormányzat nem elégedett meg azzal, hogy intézményeket tart fent, működtet, programokat támogat - bízva abban, hogy a közönség látogatja ezeket. Minderre természetesen szükség van, ám folyamatos hiányérzet maradt a tekintetben, hogy ezek az intézmények, események nem minden család számára elérhetőek. Az okok szerteágazóak, de alapvetően a földrajzi
adottságokra, az eltérő élethelyzetekből adódó anyagi nehézségekre és a motiváció hiányára vezethetőek vissza - ez utóbbi természetesen összefüggésben van az hozzáférés nehezített körülményeivel.
A közösségi művelődés terén jóval korábban indult el a folyamat - mindezt hálózatépítésen, a kisközösségek megerősítésén, a szakemberképzés megújításán és módszertani innováción keresztül értük el.
A Déryné Program az előadó-művészeti műfajok tekintetében kapta a nemes feladatot, vállalta az embert próbáló, egyben csodálatos kihívást jelentő küldetést, hogy a kulturális esélyegyenlőség elvét életképes gyakorlattá fordítsa.
A misszió már születésekor sikerre volt ítélve - e sikert azonban nem adták ingyen: ma már öt esztendő tapasztalata, statisztikái, szakmai tanulságai mentén működik az ország, Európa és a világ számára egyaránt példaértékű előadó-művészeti program.
Mit gondol, hogyan formálhatja a Déryné Program a magyar kultúra jövőjét, és miért fontos, hogy minél többen megismerjék és részesüljenek ebben a programban?
Nem szükséges bővebben magyarázzam, hogy az élet minden színterén ható globális folyamatok miként alakították-alakítják át a jelenkor emberének kulturális igényeit, szokásait.
Különösen a fiatal korosztály számára tűnnek el az igazodási pontok - leginkább a digitális világ rohamléptékű térnyerésének köszönhetően.
Nem kerülhető meg annak felelőssége, hogy a nyilvánvaló jelenségekre a kultúra nyelvén reflektáljunk, folyamatosan keresve azokat a kultúraközvetítési módokat, melyek jó eséllyel veszik fel a versenyt a virtuális tartalom-áradattal és hosszú távon életképesek, előre mutatóak.
Hogy miért fontos a Programban való minél szélesebb körű részvétel?
A válasz egyértelmű: mi identitásukban erős, a minőségi, értékalapú kulturális programokra igényt formáló, keresztény-nemzeti örökségünket megbecsülő és megőrző, aktívan cselekvő családokat látunk magunk előtt - olyan embereket az egész Kárpát-hazában, akik számára az előadó-művészet, a kulturálisan aktív életmód és értékeink megőrzése alapértelmezett.
A Déryné Program célja a kulturális örökség ápolása is. Hogyan járul hozzá a Program a magyar kultúra megőrzéséhez és továbbadásához a jövő generációi számára?
A már elmondottakból is következik, hogy a Program kultúrstratégiai jelentőséggel visel felelősséget előadó-művészeti örökségünk megőrzéséért és továbbadásáért.
A Program sikerének kulcsa, egyben az elgondolás alappillére, hogy a szigorú és legmagasabb szakmai követelmények mentén végig vitt minőségbiztosításból soha nem engedett és nem is engedhet a jövőben sem.
Ahogy a Program fejlődött, milyen változásokra volt szükség, hogy még hatékonyabban szolgálja a kulturális közösségeket? Hogyan látja, hogy a következő 5 évben miként lehetne még jobban kiaknázni a Programban rejlő lehetőségeket?
Mind a kulturális kormányzat, mind a Program munkatársainak felelőssége történelmi - ezt túlzás nélkül jelenthetem ki. Egyre inkább olyan generációkkal kell megismertetni és megszerettetni a személyesen megtapasztalható előadó-művészeti élményeket, melyek életük jó részét a virtuális világban élik.
Az elért példaértékű eredmények ismeretében biztos vagyok abban, hogy a Déryné Program az eddigi dinamikával, kreativitással és érzékenységgel viszi tovább ezt a nehéz, ám csodálatos, kiváltságos küldetést. Ez a siker pedig nem kevesebbet jelent, mint kiművelt emberfőket - a jövő művészeit és a jövő közönségét.
A Déryné Program sziklaként született és heggyé magasodott.
Az impozáns statisztikai adatok azonban mit sem érnének a legmagasabb művészeti-szakmai minőség, az érté -
kalapú kulturális szolgáltatásokon keresztül megvalósított nemzetépítésbe vetett hit, valamint a közösségek együttműködése nélkül.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Déryné Művészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság vezetőségének, munkatársainak, együttműködő partnereinek, valamint mindazoknak a települési elöljáróknak, közművelődési és kulturális szakembereknek, pedagógusoknak és családoknak, akik nélkül ez a program nem született volna meg és nem növekedne.
Összefoglalva: az alábbi pilléreken nyugodva látom továbbra is a Déryné Program jövőjét: anyagi és földrajzi esélyegyenlőség az elérésben, kompromisszumot nem ismerő minőség, a közösségi keretek között szerzett élmény előmozdítása - azaz megerősített kulturális-nemzeti identitás és motiváció az értékek továbbadására.
Színház mindenkinek!
„AZ ODAFIGYELÉS, A HELYI IGÉNYEK MEGHALLGATÁSA
JELENT”
Interjú Vidnyánszky Attilával
Milyen céllal és milyen hiányosságok pótlására álmodta meg a Déryné Programot, és hogyan látja annak hatását az elmúlt évek tükrében?
Még debreceni színházigazgatóként szembesültem a hajdúsági művelődési házak silány színházi kínálatával – természetesen tisztelet a kivételeknek –, a mindent elárasztó tévéből ismert személyiségek haknijaival. Akkor a Csokonai Színház vezetőjeként elhatároztam, hogy lehetőségeinkhez mérten bejárjuk a környéket, hogy minőségi színházat ismerhessenek meg a helyben lakó emberek. Ez a kezdeményezés vált országossá a Déryné Program 2020-as létrehozásával, amelyben nagy szerepe volt Halász János akkori kulturális államtitkárnak. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mára egy összetett, az egész országra, sőt immár a határon túli magyar nézőkhöz is eljutó programmá vált. A Déryné Program kinőtte magát, és világszinten is modellértékűvé vált.
Van-e olyan történet vagy élmény, ami különösen meghatározó volt az Ön számára a Déryné Programmal kapcsolatban?
Rengeteg fontos gondolat született meg és sok kiváló gyakorlat szökkent szárba az elmúlt öt évben, ezért csak akkor tudok méltányos választ adni erre a kérdésre, ha kihangsúlyozom: személyes leszek. A Déryné Program indító előadása Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című vígjátéka volt. Ezzel a rendezéssel tisztelegtem a magyar
színjátszás nagy alakja, és a szerző emléke előtt, aki lassan ismét betöltheti az őt megillető helyet színjátszásunkban. A bemutató után az előadás útra kelt, és a mai napig amerre jár, megtalálja a maga közönségét. Ennél nagyobb öröm számomra nem lehet, a Déryné ifjasszony utóélete mégis túlszárnyalta eredeti elképzeléseimet. A színházi produkcióból ugyanis tévéjátékot készíthettünk, majd különleges vendégjátékon vehettünk részt. A darab második felvonása Kassán játszódik, és a Kassai Nemzeti Színház meghívására itt adhattuk elő a Déryné ifjasszonyt. Történelmi sebeket gyógyító gesztus ez, a hidak építését tekintem tevékenységünk egyik legfontosabb céljának. Felemelő érzés ebben a népek közötti párbeszédben részt venni.
Hogyan látja a Déryné Program szerepét a vidéki színházi kultúra fellendítésében, és milyen hatással van a fiatal tehetségek kibontakozására?
Számos fiatal színházi alkotó valósíthatja meg elképzeléseit úgy, hogy figyelembe veszi a Déryné számára elsődleges szempontot, és előadásaikkal a vidéken élő nézőket akarják megszólítani. Ez a hozzáállás hiánypótló, hiszen mi nem a fővárosi elithez, hanem a magyar nemzet egészéhez szeretnénk szólni. Ugyancsak a pályakezdő alkotók felkarolását szolgálja a Drámaírói Pályázat, amelynek során fontos szempont, hogy az alkotói ösztöndíj nyertesei ne a fióknak, hanem a színpadnak írják meg műveiket. Öröm
számunkra, hogy a mentori kíséréssel létrejött művek közül többet is színpadra vittek már.
Mit tart a Program eddigi legnagyobb sikerének, és van-e olyan terület, amelyen még szeretné erősíteni annak hatását?
Az odafigyelés, a helyi igények meghallgatása és a minőség kérlelhetetlen szem előtt tartása folyamatos kihívást jelent Kis Domonkos Márknak, a Déryné Program vezetőjének, és örömmel tölt el, hogy igazi vezetőként megőrzi a már létrehozott értékeket, és mindig új irányokon dolgozik.
A mai színházi közegben milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy olyan kezdeményezésnek, mint a Déryné Program, és hogyan lehet ezeket a nehézségeket leküzdeni?
Folyamatosan érvelnünk kell a program létjogosultsága ellen, mert hiszünk benne, hogy kulturális közállapotaink fejlődése szempontjából rendkívüli jelentősége van a Déryné Programnak. Nagy öröm számunkra, hogy céljainkat az indulás óta támogatja a magyar kulturális kormányzat. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt a bizalmat legjobb tudásunkkal szolgáljuk meg.
Színház visszavár kampány
Tarpai Viktória – Jászai Mari-díj
Magyar Színházak Fesztiválja - Kisvárda - Déryné Társulat díszelőadás
János vitéz - 50. előadás
1. Déryné Fesztivál
Déryné ifjasszony tévéjáték forgatás
KultUp elindul
Szakmai konferencia
János vitéz 100. jubileumi előadás
útjára indul a Déryné Program, 4 alprogrammal: Déryné Társulat, Országjárás, Vándorszínház, Barangoló
2020 novemberében átadásra kerül a Déryné Központ
Elindul a Drámaírói Műhely
Színház mindenkinek! konferencia Lakitelek
2. Déryné Fesztivál
Filmbemutató - Déryné ifjasszony tévéjáték
Déryné Széppataki Róza 150megemlékezés
3. Déryné Fesztivál
KultCamp
Milleniumi díj kitüntetés
Déryné ifjasszony tévéjáték
TV premier
2024
Vitéz László alprogram elindul
4. Déryné Fesztivál
KultCamp
Tarpai Viktória - Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetés
KultUp - 100. témanap
Határtalap alprogram - pilot Oktatási segédanyag fejlesztés
Dráma mindenkinek filmbemutató a Lázár Ervin Program a Dérynéhez kerül
2025
5 éves a Déryné Program - Dráma Mindenkinek konferencia
Déryné ifjasszony 50. jubileumi előadás
Vitéz László 100. témanap
Ivaskovics ViktorJászai Mari-díj
Határtalan alprogram
ÉS PROGRAM, SZÁZEZREKHEZ ELJUTÓ
Interjú Kis Domonkos Márkkal
2020-ban indult útjára a Déryné Program, amely a színházművészet eszközeivel kívánta elérhetővé tenni a kultúrát az ország minden pontján – különösen ott, ahol eddig hiányzott. Öt év alatt egy országos hatású kezdeményezéssé nőtte ki magát, amely előadásokkal, oktatási Programokkal és alkotói műhelyekkel formálja a hazai kulturális térképet. Az ötödik évforduló alkalmából Kis Domonkos Márk ügyvezetőt kérdeztük az eddigi tapasztalatokról, a program fejlődéséről és a jövő terveiről.
2020-ban elindult a Déryné Program, négy alprogrammal. Mi volt a kezdeményezés hátterében, és hogyan alakultak ezek az alprogramok?
A Déryné Program célja, hogy elhozza a minőségi színházi élményeket az ország minden szegletébe, különösen azokba a térségekbe, ahol a színház jelenléte korlátozott vagy teljesen hiányzik. Az alprogramjaink, mint a Déryné Társulat, Országjárás, Vándorszínház és Barangoló, mind más-más célcsoportot céloztak meg, de egy közös küldetést szolgálnak: a színház művészetét közelebb hozni a közönséghez.
A Déryné Társulat saját produkciókat hoz létre, amelyek szoros kapcsolatban állnak a magyar színházi hagyományokkal és a kortárs igényekkel. Az Országjárás célja, hogy minőségi előadásokat juttasson el a legkisebb településekre is, ahol nem elérhető a nagy színházak műsora. A Vándorszínház fiatal alkotók és társulatok munkáját támogatja, míg a Barangoló tehetséggondozási programokat indított, amelyek a színházi nevelésen keresztül fejlesztik a gyerekeket és fiatalokat. A Program indítása során a célunk nemcsak a színházi élmény biztosítása volt, hanem a kultúrához való hozzáférés egyenlő elosztása az ország minden pontján.
Ahogy telt az idő, ezek az alprogramok megerősödtek, egyre több helyszínre jutottunk el, és újabb kezdeményezések is születtek – a Program élő szövetként fejlődik továbbra is, ahogyan a társadalmi igények
és kulturális kihívások alakulnak.
2020-ban, elsőként elindult az Országjárás alprogram. Hogyan fogadta a közönség az új kezdeményezést, és milyen hatást gyakorolt a Program a helyi közösségekre?
Az Országjárás alprogram elindítása nagy lépés volt a Déryné Program számára. A közönség rendkívül pozitívan reagált, és az első év tapasztalatai alapján úgy láttuk, hogy a Program nemcsak szórakoztató, hanem társadalmi hatása is kiemelkedő. Az előadások gyakran olyan településekre jutottak el, ahol a színházi élmény eddig ismeretlen volt, és a Program valóban öszszekapcsolta a közönséget, közösségeket hozott létre. A „Színház visszavár” kampányunk pedig azt célozta, hogy az emberek ne féljenek visszatérni a színházba, miután a világjárvány megakasztotta a kulturális életet. A visszajelzések azt mutatták, hogy a programot nemcsak az idősebb generációk, hanem a fiatalabbak is nagyon várják, akik korábban nem feltétlenül férhettek hozzá ilyen típusú élményekhez.
2022-ben indult a Drámaírói Műhely, ami fontos mérföldkő volt a Déryné Program történetében. Mi volt a célja a műhelynek, és hogyan támogatta a kortárs drámaírókat?
A Drámaírói Műhely célja az volt, hogy teret biztosítson a kortárs magyar drámaírásnak. Magyarországon mindig is nagy hagyománya volt a színházi alkotásnak, de a kortárs művek megjelené-
se sokszor háttérbe szorult. A Műhely révén mentorok segítségével lehetőséget adtunk fiatal tehetségeknek, hogy új műveket alkossanak, melyeket később színpadra is vihettünk. A mentorprogram során a résztvevők gyakorlati segítséget kaptak a drámaírás különböző aspektusaiban, a szövegépítéstől a karakterek és konfliktusok kidolgozásán át a színházi előadásokra való adaptálásig. Az ilyen típusú támogatás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy friss, aktuális és izgalmas darabok születhessenek.
A Déryné Társulat számára jelentős mérföldkő volt a János vitéz 100. jubileumi előadása 2023-ban. Miért fontos ez az előadás a társulat életében, és hogyan tekint vissza erre a sikerre?
A János vitéz előadása a Déryné Társulat egyik legsikeresebb produkciója, amely nemcsak a közönséget, hanem a színházi szakmát is lenyűgözte. A 100. előadás számunkra nemcsak egy meghatározó állomás volt, hanem a munkánk és az elkötelezettségünk viszszaigazolása is. Ez az előadás egy igazi családi élményt kínál, amely minden korosztály számára vonzó. A jubileumi előadás rendkívüli élményt jelentett, és különösen fontos volt számunkra, hogy ez az előadás továbbra is a közönség kedvence maradt. A siker titka a mű szellemiségében rejlik, amely klasszikus, mégis kortárs módon szólítja meg a nézőket.
2024-ben indult a Vitéz László alprogram, amely az óvodás korosztályt és a bábművészetet helyezte középpontba. Miért fontos a bábjáték a Déryné Program számára, és hogyan tervezi a Program ennek a műfajnak a jövőjét?
A Vitéz László alprogram elindítása különösen fontos lépés volt számunkra. A művészeti érdeklődés felkeltése és a színházi nevelés már a legfiatalabb
korban kezdődik, erre fókuszál a Vitéz László alprogram. A bábjáték különösen a gyerekek számára egy varázslatos, élményszerű módja annak, hogy kapcsolatba kerüljenek a művészettel. A népmesék és eredetmondák bemutatása bábszínházi elemekkel segít abban, hogy a legkisebbek is könnyen megértsék és átéljék ezeket a történeteket. A Vitéz László alprogram célja, hogy a bábművészetet nemcsak hagyományos, hanem modern formában is bemutassa, hogy a gyerekek számára egyre izgalmasabbá váljon. Az alprogramban olyan interaktív előadásokat hozunk létre, amelyek a mesék és mondák varázslatos világát a bábok segítségével elevenítik meg, és így segítenek a fiatal közönségnek jobban megérteni kulturális örökségünket.
A jövőben is szeretnénk folytatni ezt az utat, hiszen a bábjáték nemcsak a szórakoztatásról szól, hanem a tanulás és a fejlődés egy izgalmas, kreatív módját is kínálja a gyerekek számára.
2024-ben a Déryné Programhoz került a Lázár Ervin Program. Milyen változásokat hozott ez a Déryné életébe?
A Lázár Ervin Program átvétele hatalmas felelősség és egyben hatalmas lehetőség is számunkra. Az elmúlt években ez a Program bizonyította, hogy mekkora igény van a gyerekek és fiatalok számára elérhető színházi és előadóművészeti előadásokra, és mostantól a Déryné Program keretein belül folytathatjuk ezt a küldetést. A célunk, hogy még több iskolába, még több településre eljuttassuk az előadásokat.
A Lázár Ervin Program tökéletesen illeszkedik a Déryné missziójába, hiszen mindkettő alapvető küldetése, hogy a színház, az előadóművészet ne csak a nagyvárosok kiváltsága legyen, hanem minden magyar gyermek számára elérhetővé váljon.
A Déryné Program ötödik évfordulóján, 2025-ben a Dráma Mindenkinek konferenciát tartották. Hogyan értékelné az eddigi eredményeket, és milyen jövőbeli tervei vannak a programnak?
Öt évvel a Déryné Program elindítása után büszkén mondhatom, hogy sikerült egy olyan kulturális kezdeményezést megvalósítani, amely széles közönséget vonzott, és valódi változást hozott a magyar színházi életbe. Az öt éves jubileum lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsünk mindarra, amit közösen elértünk, és előre tekintsünk azokra a kihívásokra, amelyek még előttünk állnak. A Dráma Mindenkinek konferencia során a jövőre vonatkozó terveink egyrészét is bemutattuk, hiszen a célunk továbbra is az, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük a színházat és a kultúrát. A következő öt évben szeretnénk még több települést elérni, új programokat indítani, és még több tehetséges alkotót felkarolni. Az összefogás és a közösségépítés a jövőben is a Programunk központjában marad, hiszen a legfontosabb számunkra továbbra is az, hogy ne felejtsük el: a kultúrához való hozzáférés nem kiváltság – hanem jog, lehetőség és közösségformáló erő.
“A Déryné társulatának megalakulásától kezdve a tagja vagyok. Az utazó színházi létforma korábban sem állt tőlem távol, határon innen és túl megannyi helyszínen fordultam meg a feleségemmel, Szemerédi Bernadettel közösen. Az elmúlt öt esztendőből sok-sok arc, mosoly, színpadi vagy kulisszák mögötti találkozás, összekacsintás, nevetés, megszámlálhatatlan kilométer vagy alvással töltött óra hazafelé a zötyögő mikrobuszban, finom falatoktól roskadozó asztalok képe, nagy összezörrenések (mert hazudnék, ha azt mondanám, sosem volt ilyen) - öt év távlatából mindmind egy megfoghatatlan, színes, ritmikusan vibráló folttá olvadnak össze. Emlékezetes számomra minden olyan mozzanat, amikor a társulatunk megmutatta az erejét, amikor az egyéni hangok és teljesítmények harmóniába, egységbe kapcsolódtak. Legkedvesebb emlékként mégis azon pillanatokat őrzöm, amelyeket Bettivel közösen élhettem meg, Finum Rózsi és Feledi civódását ‘A falu rosszában’, a végigmuzsikált előadásokat, ahogyan egymás jeleneteit figyeltük (vagy ha szűkösek voltak a kulisszák, hallgattuk) a takarásban, az utolsó Déryné ifjasszonyát Kassán, ahol már a kislányunkkal a pocakjában játszott.”
– Széplaky Géza
„A legkedvesebb és legviccesebb sztorim az egyik ‘Lovagias ügy’ előadáshoz kötődik. Paliként megpofozom a Virág urat játszó Dányi Krisztiánt és egy apróbb dulakodás alakul ki közöttünk. A dulakodás közben a Virág úrnak eltörik a cvikkere, és tiszta tinta lesz a füle, arca. Ez eddig rendben is van, ennek így kell történnie. Viszont a legutóbbi előadáson Krisztián cipője is elszakadt. Teljesen elengedte a ragasztó a talpát és ott fityegett. Krisztián ezt olyan viccesen játszotta be, és tudatta a közönséggel, hogy a Gizikét játszó Gulyás Gabi és a Gyulát, a hivatali szolgát játszó Kárpáti Barnabás is elnevette magát. Nekem sem sikerült túlságosan visszafogni a dolgot, így el kellett, hogy forduljak és belül haraptam a számat, ahogyan csak bírtam…. Szerencsére utána folytatni tudtuk a jelenetet, de Krisztián vidám pillanatokat szerzett nekünk.”
– Horváth Márk
„Az én történetem személyes lesz és a Dérynével kapcsolatos. Ez a kapocs most lett 5 éves. Tele tanulságokkal, tapasztalatokkal, hibákkal, félreértésekkel, megküzdésekkel, küzdésekkel, jó/ rossz kapcsolodásokkal, tapasztalásokkal, meglepő fordulatokkal, aztán bánatokkal, örömökkel. Nehéz kubikolas… mondja egy híres gyermekkönyv leghíresebb karaktere. (Milne, Micimackó)
Az. A nézőkből sokat nem kapunk, a rajongásból, kíváncsiságból, érdeklődésből sem… nem baj. Kevés az, ami visszajön. Lehet hogy mi sem adunk bele eleget?!? Örök dilemma. Nem vagyok elég jó?!? A darab nem elég jó? A rendező?!? Díszlet, jelmez?!? A konfliktus egyre több.. minden szinten szinte minden. Vannak azért jobb napok, pillanatok. Nyugi! Röhögünk sokat! Ez isteni! Kezdjük megszokni egymást, sőt! Megismerni, na és ez a kincs! Kezdek rájönni hogy nekem nem a nézőinkkel kell igazándiból kapcsolódnom, hanem azzal a pár emberrel, akikkel valamiért összesodort a szél. Lassan már csak egy sóhaj, vagy egy pillantás is elég hogy tudjuk hol tart a másik, mikor kell közelebb lépni vagy épp távolodni tőle. Azért ez nem mindennapi. Akkor is hiszek benne hogy minden sorsszerű. Hiba nincs, csak nehezebb út… ebbe mindig is próbálok kapaszkodni, de mostanában egy kicsit azért nehezebb, mert többen elmennek, és bizony nagyon fognak hiányozni. Ezt a műfajt rettenetes nehéz csinálni hosszútávon. Kell a háttér, ami biztos, ami erős, ami megtartó. Most ez bomlik, egy picit… aztán majd újra feláll. Az hogy én kb. 25 éve totálisan beleszédültem a színházba, az egy erős megtartó erő bennem. Azok a felismerések nagyon szívmelengetőek, amikor valahogy ráismerek hasonszőrű emberekre a Dérynében. Mert vannak páran!”
-Losonczi Kata
“MINDEN
Interjú Ivaskovics Viktorral Jászai Mari-díjas színművésszel, a Déryné Társulat tagjával
Mi vonzott a színház világába, és hogyan kerültél a Déryné Programhoz?
Nagyon régen kezdődött, általános iskolás voltam, látogatást tett az iskolánkban egy színházi társulat Ungvárról tájékoztatás és népszerűsítés céljából, előadás részleteket hoztak, díszletben és jelmezben előadtak valamit, és ez a miliő engem teljesen elvarázsolt, úgy 13 éves lehettem.
Akkor döntöttem el, hogy ez a szakma érdekel.
A Dérynéhez a kezdetekkor csatlakoztam, Vácon azt megelőzően már több előadásban játszottam, Doma (Kis Domonkos Márk - szerk.) akkoriban ott volt igazgató, és amikor felmerült a Déryné alapításának lehetősége, boldogan mondtam igent a közös munkára.
Mi volt az első benyomásod a Déryné Programban való munkáról? Hogyan élted meg az elmúlt 5 évet?
Nem volt idegen számomra az utazós színház, mint műfaj, hiszen Beregszásszal is sok helyre eljutottunk
az Ikarusszal. Bár tudtam, hogy sűrű lesz, nem számoltam azzal a tényezővel, hogy az ember nem fiatalodik, de a misszió mindennél fontosabb. Számomra a legnagyobb kihívás, az időm megosztása – a családra, munkára, pihenésre.
A Jászai Mari-díj egy igazi mérföldkő. Hogyan élted meg a díj átadásának pillanatait, és mit jelentett számodra, hogy elismerték a munkádat ezen a szinten?
Furcsa és megható volt, be kell vallanom, hogy kicsit szorongtam miatta. A díjak valójában visszaigazolások a színész életében azt illetően, hogy amit csinál, annak van értelme és fontos dolog. Ez számomra egy megerősítés volt, hogy jó úton járok.
Mi volt az a legemlékezetesebb szerep vagy pillanat, amit itt átélhettél? Van olyan előadás, amely különösen formálta a színészi identitásodat?
Minden szerep formál, ettől vagyok az, aki vagyok, mert ezeket a szerepeket játszhattam. A lényeg nem a szerep nagysága, mert kis szerepben is lehet nagyon jót alkotni, és mondanivalót, fontos gondolatokat átadni. Ezt érzi a néző. Ez a legfontosabb. Igazából minden szerep fontos volt számomra. Nimling a Déryné ifjasszonyból, a Csalóka szivárványban Samu bácsi karaktere, a Muzsikaszó Lajos bácsija, vagy a Kék Róka Pálja. Nem tudok kiemelni egyet közülük, mind a részem.
Mi volt a legnagyobb szakmai kihívásod?
A legnehezebb talán Debrecenben volt, amikor egy istentagadó szöveget kellett mondanom, az egyik karakter kapcsán. Ez belül komoly küzdelmet jelentett számomra, de végül megbeszéltem magammal és Istennel, és megbékéltem vele.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Hogyan látod a saját fejlődésedet, van olyan, amit különösen szeretnél kipróbálni a közeljövőben?
Szeretnék rendezni. Vannak ötleteim, és bízom benne, hogy ezek a jövőben megvalósulhatnak, egyelőre még ez a jövő titka. A színházban mindig van hova fejlődni, és szeretném ezt az utat tovább járni.
interjú Magyar Zsófia gazdasági igazgatóval és Smál-Szilaj Gábor projektigazgatóval
Magyar Zsófia és Smál-Szilaj Gábor mindketten Magyar Érdemkereszt díjjal kitüntetett vezetők, akik alapításától
kezdve erősítik a Déryné Program csapatát, munkájukkal rakták le a Színház mindenkinek! misszió alapjait.
„Ez az egyik legjobb ügy, amely a Nemzeti Színház szervezésében
valósul meg.” - fogalmazott Vidnyánszky Attila vezérigazgató a Déryné Program indulásáról szóló sajtótájékoztatón 2020. március 9-én.
Nagy perspektívát és felelősséget sejtetett ez a megnyilatkozás. Így 5 év távlatából visszatekintve hogyan emlékeztek az indulásra?
M.Zs.: Én úgy emlékszem vissza, hogy ez egy nagyon jó időszak volt, méghozzá azért, mert adott volt egy álom, amit nekünk kellett megvalósítani, és a szakmai, a gazdasági és a jogi oldalon dolgozók együtt kezdtek el gondolkozni és munkálkodni ezen.
Talán két hetet dolgoztunk, amikor berobbant a covid és akkor utána jött három hónap, amikor folyamatosan
online megbeszélések, telefonok voltak, de én például nagyon szerettem ezt a munkaszakaszt, a tervezést. Persze nem volt egyszerű történet, mert gyorsan kellett haladnunk, hogy magát azt a folyamatrendszert, ami most tulajdonképpen az alapja a működésnek, azt ott akkor kitaláljuk és felépítsük. Az álomnak az alapjait raktuk le, abban a pár hónapban, s a mai napig ebből az alapból indulunk ki, és ebből fejlődünk a különböző új feladatok irányába.
A „ tesztelésre”, mint említetted várni kellett…
S.G.: Ó, mindenre várni kellett! Nagyon-nagyon sok akadály gördült elénk onnantól kezdve, hogy pl. laptopot nem tudtunk rendelni, mert annyira megállt az ország, meg a világ.
Amit én is ki tudok emelni, az az, hogy egy víziót kezdtünk el megvalósítani és ebből a távlatból szédítő visszatekinteni az indulásra, hiszen négy alappillérből kiindulva, most már nyolc, lassan kilenc alprogramot ölel fel, és kulturális életciklusmodellről beszélhetünk, valamint határon átívelő alprogramról. Nagyon-nagyon izgalmas életútja van a Déryné Programnak.
Az elején prognosztizálható volt egy ekkora fejlődési ív?
M.Zs. : Ez a tempójú és mértékű fejlődés felülmúlta a várakozásainkat. Viszszacsatolva a kezdetekre nagyon fon -
tos időszak volt emberi oldalról nézve is, hiszen akkor kezdett összeforrni az a 10-12 ember, aki a művészeken kívül dolgozott a Déryné Programban. Ez a létszám mára sokszorosára nőtt, 100 fölötti a munkavállalói létszám. Én mindenképpen egy jó emlékkel gondolok vissza az indulásra, és azt gondolom, hogy egy maradandó történetet alkottunk meg, ami csak a miénk és egyedülálló.
Kívülről 5 év nem tűnik túl hosszú időnek, mégis az látszik, hogy egy nagy komplexum állt össze a Színház mindenkinek! jelmondat mögött. Ennek a dinamikáját hogyan éltétek meg?
M.Zs.: Egy folyamatosan felfelé törekvő utat járunk, úgy érzem. Ez a ritmusváltás szerintem ott kezdődött, mikor 2021-ben a Covid időszakában elindult a Köszönjük, Magyarország! Erre az előkészítési folyamatra nagyon rövid időnk volt és ez a későbbi új projekteknél sem változott. Tehát a dinamika végig felfelé ível, és hihetetlen gyors. Nekem egyszerűen elrepült ez az öt év, egy csettintésre.
S.G.: Igen, a Köszönjük Magyarország után rögtön indult már egy másik történet, 2022. ősszel kezdtük el a KultUp alprogramot.
M.Zs.: A KultUp is szerintem egy óriási dolog, nagy munka volt megtervezni, hogy működőképes legyen. Azért is volt nehezebb, mert az alapműködés ekkora már kibővült a Köszönjük, Ma -
gyarországgal, tehát már amúgy is egy, hogy úgy mondjam forgatagban voltunk, és akkor abban a forgatagodban kellett kitalálni, hogy egy új egység, hogy fog illeszkedni a letett alapokhoz.
S.G.: Pontosan, kihívás volt, hogy nem vártuk meg, hogy a rendszer működését a kényelmes rutin irányítsa, hanem már rácsatlakozott egy következő, meg még egy következő, és így tudtunk dinamikusan nagyon nagyot fejlődni. Ennek talán az a titka, hogy mindig nagyon jól tudtunk reagálni csapatszinten a változásra. Egyfajta közös világlátás, szakértelem, és csapatdinamika kellett ahhoz, hogy ilyen szép ívet fussunk be, és igazából az ívnek szerintem még nem vagyunk a csúcspontján.
Személyes életutatokban és a karrierutatokban hol foglal helyet a Déryné Program története?
S.G.: Úgy éreztem az elején, hogy be lettem dobva a mélyvízbe elég rendesen. Olyan sűrűek voltak az elmúlt évek – s szerintem ezt nem csak a magam nevében mondom – mintha több szakot végeztünk volna el egyidejűleg a felsőoktatásban. Több mindent kellett egyszerre megtanulni. A belső működésen kívül a többi együttműködő partnerrel való kommunikációt, a feladatmeghatározást és kiosztást. A különböző szervezeteket, akiknek megvan a saját dinamikája, a saját szóhasználata, egy rendszerbe kellett foglalni és majdnem azonos paraméterekre kellett beállítani. Ez nem volt
egyszerű számomra, de felnőttem a feladathoz. Úgy gondolom, hogy nem is az elején, de az első felénél tartok annak az útnak, amit a pályám során be szeretnék járni.
M.Zs.: Annak ellenére, hogy azonos terület, mégis nagyon mások voltak a korábbi munkáim. Én kőszínházból érkeztem a Déryné Programhoz, ami szintén előadó-művészeti terület, de mégis inkább projektekhez kötődik, tehát ezt a fajta felülről való, mátrix-szerű látásmódot kellett elsajátítanom még jobban. A karrieremben amúgy visszatérő motívum a gazdasági működések rendszerének kialakítása és operatív működésének összefogása. Én úgy gondolom, hogy ez a pályám utolsó állomása, úgy érzem, feljutottam a csúcsra a Déryné Program által.
A vezetői működésemben is érzem ezt a kiteljesedést, hiszen nagyon sokrétű, széles körűen kellett és kell rálátnom az embereimre. Mindig is igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni a coaching szemléletű vezetésre melynek során nemcsak a szakmai készségek elsajátításába, hanem az interperszonális kompetenciák fejlesztésében is aktívan támogatom a csapattagokat, felkészítve őket a szervezetben történő előre lépésre.
Szakmai próbatételekről esett szó, de emberi oldalról is feltételezhetően tartogatott kihívásokat a munka. Meséltek erről?
M.Zs. : Én úgy érzem, hogy mindig mélyvízben voltunk, és ahhoz, hogy a fejünket ki tudjuk dugni a vízből, megfogtuk egymás kezét és támogattuk a másikat. Természetesen előfordulnak súrlódások, de összességében egy jó együttműködés a jellemző, ami során én személyesen is fejlődtem, de azt látom, hogy a vezetőtársaimmal együtt, közösen is fejlődtünk.
S.G.: Én azt látom emberileg nehézségnek a magam részéről, hogy a napi szintű operatív menedzser pozícióból, hogy lehet egy vezető pozícióba, vezető személyiséggé átlépni. Ezen az úton vagyok, s ennek a folyamatnak sok mérföldkövét látom magam előtt, amit el szeretnék érni.
M.Zs. : Igen, ehhez idő kell. Nekem is az a tapasztalatom, hogy ez egy folyamat, teljesen más vezető voltam
mondjuk tíz évvel ezelőtt, öt évvel ezelőtt, vagy három évvel ezelőtt.
Van kedvenc történetetek, anekdotátok az elmúlt 5 évből?
M.Zs.: Nekem az izgalmas időszak volt, és szívesen emlékszem vissza rá, amikor kerestük a székhelyünket. Rengeteget nézegettünk, mire megtaláltuk ezt az épületet. Miután meglett elkezdődött a felújítás, jártam az épületbe hétről hétre, és el sem tudtam képzelni a kibontott falak, lógó kábelek között, hogy mi lesz belőle, hol lesz a színház tér, hol lesznek az irodák, milyen lesz a próbaterem. És három hónap alatt, mintha varázspálcával csinálták volna meg, elképesztő volt.
S.G.: Nekem nem történet vagy anekdota jut eszembe. Nekem azok a jó pillanatok, amikor alkotunk valami jót, és azt az örömöt meg tudjuk élni utána. Amikor valami kész lesz, megszületik, akár társulat esetében egy premier és egy picit meg tudunk állni örülni.
M.Zs.: Nekem például az egy ilyen pillanat volt, amikor megkaptuk a felelős, szellemi tulajdon védelmében tett munkánk elismeréseként a Milleneumi díjat, amelyet a Déryné Program logó és a missziónkat kifejező Színház mindenkinek szlogen védjegyoltalom alá helyezésével értünk el. Valóban ilyen alkalmakkor tudatosul az emberben a mindennapok során befektetett energia, s segít újra fókuszálni a már megtett és a még előttünk álló útra.
MÁR TÖBB MINT 4000 ÓVODÁST
SIKERÜLT BEVEZETNI A BÁBSZÍNHÁZ
„Az izgő-mozgó gyerekhad gyakran már az első drámajáték alatt megnyílik és kíváncsian, lankadatlan figyelemmel vesz résztatémanapon.”- a Vitéz László alprogram eredményeiről, az elmúlt egy év tapasztalatairól az alprogram óvodapedagógusa, Tari Tilla Tulipán mesélt.
2024. januárjában indult útjára a Vitéz László alprogram. Az indulás óta
100
témanapot követően
4 148 gyermekhez sikerült eljutnunk
82 települést megjárva.
Ez idő alatt rengeteg élményt éltünk meg. Sokszor nagy örömmel nevettünk vagy éppen meghatódtunk a gyermekeknek tartott foglalkozások alatt. Az őszinte mosolyok, hangos kacagások, a gyermekek szeretete, amit minden alkalommal átélünk felejthetetlenné teszi a munkánkat és minden nap arra ösztönöz, hogy a Vitéz László alprogramot minél több óvodába elvigyük az ország minden tájára.
Az alprogram célja, hogy már az óvodás korú gyermekeket elkezdje bevezetni a színház csodálatos világába. Úgy gondoljuk, hogy a gyerekekhez ebben az életkorban nagy odafigyeléssel kell nyúlni. Szem előtt kell tartani, hogy másfél- két órát nem tudnak csöndben végig ülni egy idegen környezetben, ami a hagyományos színházi világhoz hozzátartozik. Ezek miatt a Vitéz László alprogram az óvodák csoportjában tartja meg a foglalkozásokat, így teremtjük meg a nyugodt és biztonságos légkört, ami elengedhetetlen ennél a korosztálynál. A témanap felépítésében helyet kapnak a drámajátékok, egy népmesét feldolgozó bábelőadás hangszer bemutatóval vagy báb simogatóval, továbbá táncház és kézműves foglalkozás is. Ezek mind az
adott bábelőadás köré épülnek, azt készítik elő vagy éppen vezetik le. Így adva a gyermekeknek egy komplex, minden érzékszervet érintő élményt.
Azzal talán mindenki egyetért, hogy gyermekekkel foglalkozni igazán hálás feladat, hiszen a munkánkra azonnal kapunk visszacsatolást. Tudjuk mindannyian, hogy milyen is az a bizonyos őszinte gyerekszáj… Az izgő-mozgó gyerekhad gyakran már az első drámajáték alatt megnyílik és kíváncsian, lankadatlan figyelemmel vesz részt a témanapon. Az óvodapedagógusok sokszor mondják, hogy most még azok a gyermekek is figyeltek, akik egyébként nem szoktak bekapcsolódni a közösségi életbe. Ez az egyik legnagyobb elismerés számunkra. Rengeteg érdeklődő gyermek van, akik kíváncsiak a bábokra, a hangszerekre, a táncház alatt megtanult lépéseket szeretnék újra és újra táncolni vagy a megszólaltatott hangszereket szeretnék újra hallgatni. Az óvodapedagógusok visszajelzése, hogy a gyermekekben a hallott mesék még napokig tovább élnek.
Az óvodavezetők hálásan mondják, hogy a Vitéz László alprogram egy hiánypótló program az óvodákban. Kifejezetten az elmaradottabb térségekben, ahol a gyermekeknek nincsen más lehetőségük ilyen kulturális élményben részesülni. Ezért igyekszünk minden egyes alkalommal maradandó élményt nyújtani a gyerekeknek és a színházi világon keresztül megismertetni őket a magyar népi kultúra egy részével.
A nyári események egyik üde színfoltja a Déryné Fesztivál, amely immáron ötödik alkalommal kerül megrendezésre július 16. és 20. között Sátoraljaújhelyen és környékén. A fesztivál a Déryné Program egész éves működésének csúcspontja, öt napon át, tíz helyszínen, több mint ötven ingyenes programmal várja az érdeklődőket.
A színházi, zenei és családi programokat felvonultató Déryné Fesztivált négy éve hívta életre a Déryné Program. Az évről-évre rekord látogatószámokat produkáló rendezvény ez idő alatt Zemplén fővárosának és a térségnek az egyik kiemelkedő kulturális eseménysorozatává vált. 2024ben már több mint nyolcezer vendég fordult meg a rendezvényen.
Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere a 4. Déryné Fesztivált záró beszédében kiemelte:
„Igényes programok sorozata, kiváló társulatok, finom ételek, italok, jókedvű emberek, élményekkel teli órák és hatalmas érdeklődés a közönség részéről. Ez jellemezte a 4. Déryné Fesztivált. Boldog voltam és büszke, hiszen régen láttam ilyen sok elégedett és felhőtlenül szórakozó embert. Ez aztán fesztivál volt a javából! Már csak alig 360 nap és
újra Déryné Fesztivál! Zemplén fővárosa visszavárja Önöket, mindenkit, aki együtt vallja velünk: ’Színház mindenkinek!’”
A Déryné Társulat egész évben járja az országot, hogy a színház varázsával ajándékozza meg a közönséget, nincs ez másként a Déryné Fesztiválon sem, mégis ez az öt nap külön ünnep a számukra. Idén az ’Álmaimban Déryné’ című előadásuk nyitja a fesztivált, de Tamási Áron színművét, a Csalóka szivárványt, valamint ’A bajnokok bajnoka – Papp Laci’ című produkciójukat is bemutatják a Völgyszínházban. Széphalom a gyermekprogramoknak ad otthont, bábszínházi előadások, hangszersimogató, kézműves foglalkozások és baba-táncház is várja majd a kicsiket. Emellett koncertek is színesítik a rendezvényt, fellép többek között a Lóci játszik, Palya Bea, PASO, valamint a harmincadik jubileumát ünneplő Söndörgő együttes.
A középiskolások tehetséggondozására és színházi nevelésére életre hívott KultUp program kiteljesedése a KultCamp, ahol fontos szerep jut a közösségépítésnek. A táborban készségfejlesztő foglalkozások, kvízestek, prózai, zenei, tánc és drámai vetélkedők, kirándulások és sportversenyek várják a fiatalokat, de táncházzal, filmvetítésekkel és koncerttel is készülnek a szervezők. A tematika idén a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódik. A tábori élményeket és fesztivál-életérzést ötvöző esemény immáron harmadik alkalommal, július 16-20. között kerül megrendezésre a Rákóczi Szövetséggel
karöltve Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Táborban.
„Emberközeli, szerethető, családbarát kulturális rendezvénysorozatot álmodtunk meg e páratlanul szép környezetbe, ahol a kisgyermekektől az idősekig mindenki megtalálja a maga szórakozását, ugyanakkor a minőségi produkciók számos élménnyel gazdagítják a résztvevőket. Találkozzunk július 16. és 20. között Sátoraljaújhelyen az 5. Déryné Fesz
A Déryné Program 2023 februárjában indította útjára a KultUp alprogramot. A program célkitűzése, hogy színházi és művészeti élményekhez juttassa az ország valamennyi középiskolását. Az elmúlt két év tapasztalatairól Bánki Beni költő és slammer, valamint Molnár-Millei Mónika témanap koordinátor mesélt, aki azt is elárulta, hogy július 16. és 20. között jön a 3. KultCamp.
Gyakran viccelődök azzal, hogy többet járok mások iskolájába, mint a sajátomba. A második szülinapját nemrég ünneplő KultUp tagjaként ez valóban így van, két éve látogatom az ország osztálytermeit, a doktori képzés pedig, amit az összművészeti turné mellett végzek, szerencsére elég megengedő. Furcsa persze, hogy felváltva tanulok és tanítok, de talán éppen ezért nem esik nehezemre megszólítani a diákokat rendhagyó irodalmi foglalkozásaimon: tudom, milyen egy jó oktató, mitől működik egy interaktív tanóra. Könnyű nekem, mert korban közelebb állok a gimnazistákhoz, mint a kollégáim, hasonló felületeken lógok, mint ők, figyelem a trendeket, egy nyelvet beszélünk.
Ugyanakkor jobban féltem is az új generációt, a közösségi média sokat rombol az önbizalmukon, az interneten tökéletes formákkal, kisimított, retusált valósággal találkoznak és azzal, hogy minden számokban mérhető. A kommentszekciók bántóak, a dicséret valahogy nem áll a szánkra, ezért is különösen fontos, hogy általunk offline sikerélményben részesüljön a fiatal nemzedék: az órámon bátorítjuk, meghallgatjuk és tapssal jutalmazzuk a felolvasásokat. Nem az a cél, hogy negyvenöt perc alatt mindenkiből költő legyen, de elképzelhető, hogy valakinek pont egy kis megerősítésre van szüksége: igen, ez is járható út, a hobbim képes hivatássá válni.
A technikumok tele vannak rejtett tehetségekkel, a legtöbb, amit tehetünk, hogy felszínre segítjük ezeket az értékes belső tartalmakat. A szüneteim rendre elúsznak, mindig akad egy lelkes lánycsapat vagy fiútársaság, ilyenkor szoktak kérdezni, tanácsot kérni, de én is ilyenkor érdeklődöm, mi húzza le őket, miben oldódnak fel, kiket követnek, milyen terveik vannak – és a helyi büfékínálattal kapcsolatban szintén számítok értő és önzetlen ajánlásaikra. Külön öröm, amikor a
tanárok is vevők a játékra, magukhoz veszik a feladatot, olyan dalszöveget mixelnek verssel, amiről korábban nem is hallottak: Manuelt szaval az osztályfőnök, ez mindig nagyot megy.
A kamaszévek igazán meghatározóak, a gimnázium sokat formált rajtam, a mi feladatunk tehát, hogy programunkkal irányt mutassunk a magukat kereső, kísérletező kedvű fiataloknak, sok, különböző irányt: úgyis ők döntik el, később merre indulnak. Azonban mielőtt választanak, legyen részük megrázó versélményben, inspiráló színházi előadásban, a testet felszabadító táncban, az alkotás teremtő erejében és annak felismerésében, hogy számít a véleményük. Akkor sikeres egy témanap, ha közben a diákok rádöbbennek saját kreativitásukra, a végén pedig egy új látásmódot, a bennük dolgozó kíváncsiságot viszik magukkal haza.
A KultUp szervezői között különösen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen kétéves fennállása alatt a program mindkét oldalát megtapasztalhattam: ott voltam a saját programelememmel a legelső, ceglédi témanapunkon mint alkotó, 2023 szeptembere óta pedig az irodán erősítem a csapatot. Hivatalos megnevezésem szerint témanap ko -
ordinátor vagyok, ami egy egészen pontos meghatározása feladatkörömnek. Végigkísérek egy-egy napot attól a pillanattól kezdve, amikor egy iskola először hall a KultUp Program létezéséről egészen addig a pontig, amikor fáradtan ugyan, de boldogan és feltöltődve autózunk vissza a csapattal az ország valamely pontjáról egy sikeres témanap után Budapestre.
Az órarendek megalkotásában mindig figyelembe vesszük az iskola adottságait, a résztvevő osztályok korosztályspecifikus igényeit. Izgalmas megtapasztalni, hogy egy alföldi gépészeti technikumban, ahol főleg fiúk tanulnak, ugyanolyan lelkesedéssel vesznek részt a foglalkozásainkon és fogalmaznak meg értékes, mély gondolatokat, mint egy dunántúli egyházi iskola diákjai. Nem egyszerű feladat a miénk, hiszen sokszor 500-600 diákkal foglalkozunk egyszerre, esetenként 30-40 alkotóval, akik között drámatanártól kezdve táncművészeken át kőszínházi társulatok is szerepelnek. A témanapok esetében törekszünk arra, hogy az iskola a színház mellett a többi művészeti ág képviselőivel is találkozzon.
A témanap után rendszeresen beszélgetünk az iskola igazgatójával, sokszor az egész tanári karral arról,
hogyan élték meg ők és a diákok a velünk való találkozást. Szinte kivétel nélkül állítják, olyan oldalukról ismerhették meg a tanítványaikat, amelyet korábban nem ismertek. Hadd oszszam meg a legutóbbi visszajelzést, amit egy témanap után kaptam: „Szeretném megköszönni Önöknek, hogy eljöttek hozzánk. A diákok is, a kollégák is áradoznak a napról. Már a jövő tanévet szervezzük – Önökkel.
Diákjaink közel 80%-a még nem volt színházban, ezért számukra ez új volt, kezdetben talán idegen is. Ám az a tény, hogy nem az volt a napi kérdés, mikor mehetünk haza, nem azt mantrázták, megy a buszom, nagyon sokat jelent! KÖSZÖNÜNK MINDENT! Várjuk Önöket a következő tanévben is.”
Bár a tanítás és a KultUp témanapok június közepén véget érnek, júliusban újabb alkalmat adunk a diákoknak, hogy néhány felejthetetlen napot töltsenek el velünk Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Táborban. Július 16. és 20. között kerül megrendezésre a KultCAMP a Déryné Fesztivál keretein belül. A táborba várjuk mindazok je- lentkezését, akiket mélyebben érdekel a (színház)művészet, valamint szeretnének egy szuper közösség részesei lenni, határon innen és túl.
„Ha egy olyan közösségi programról van szó, amely segít nekünk pedagógiailag a gyerekekhez közelebb kerülni, akkor a KultUp egy nagyon jó választás.” - Fegyveresi Anikóval, a Tamási Béri Balogh Ádám Katolikus Gimnázium és Kollégium igazgatójával Fülöp Izabella beszélgetett.
Milyen gyakran szerveznek közösségi programokat az iskolában?
Havonta legalább egyet, ha nem kettőt, így elég gyakorinak mondanám.
Hogyan látja, mennyire motiválhatóak a diákok, hogy iskolán kívül is részt vegyenek közösségi programokon?
A mi diákjaink, ők picit talán motiválhatóbbak, mint az átlag gyerekek, főként azért, mert nálunk működik nyolcosztályos gimnázium is. Ez azt jelenti, hogy ők már ötödikes koruktól idejárnak, ennek köszönhetően belenőnek ebbe a közösségi rendszerbe.
Mennyire gyakori, hogy színházba járnak a diákok?
A Lázár Ervin Program keretében nagyon szívesen mennek, valamint diákbérletünk van Kaposvárra, a Csiky Gergely Színházba, oda is nagyon szívesen mennek a gyerekek. Illetve, hogyha osztályfőnökként szervezünk színházlátogatást, akkor is szinte a teljes osztály
ott van mindig.
Hogyan fogadta az iskola pedagógusi kara, hogy újra lesz KultUp témanap?
Nagy örömmel fogadták, mivel az a helyzet, hogy az előző is nagyon jól sikerült.
A diákok hogyan reagáltak, mikor megtudták, hogy újra a lesz témanap?
Hasonló lelkesedéssel, ők is nagyon-nagyon nagy várakozással tekintettek a program elé.
Lát-e minőségbeli javulást, előrelépést az első témanaphoz képest, akár a szervezésben, az előadások típusainak megválasztásában, kapcsolattartásban?
Nekünk az előző is nagyon flottul ment. Szervezésben is végtelenül elégedettek voltunk az előadás-választással, a témaválasztással, és a kollégák beszámolója alapján ez a második is hasonló
minőségben sikerült. Mi nagyon-nagyon örültünk. Az a helyzet, hogy mi egy viszonylag Isten háta mögötti iskolának számítunk itt Tolna vármegyében, ezért is igyekszünk minden lehetőséget megragadni, ami egy picit nyit a világra, ami hozzájárulhat az ő fejlődésükhöz. Nem szeretnénk, ha a gyerekeink egy zárt burokban nőnének fel.
Ha pár mondatban kellene bemutatni a programot egy olyan tanár kollégájának, aki még nem találkozott a KultUp programmal, akkor mit mondana neki?
A program teljes mértékben lefedi azt, amit a neve is tartalmaz, hogy nőj bele a kultúrába, mindent megtesznek azért a szervezők és az előadók, hogy közel hozzák a gyerekekhez a kultúrának különféle szeleteit, és amennyire én látom a gyerekek reakcióiból, ezt totális sikerrel teszik. Ezt nem úgy kell nézni, hogy most van egy tanítás nélküli munkanap, vagy néhány órát a gyerekek úgymond megúsznak, mert ők tényleg aktívan részt vesznek. Én úgy gondolom, hogyha egy olyan közösségi programról van szó, amely segít nekünk pedagógiailag a gyerekekhez közelebb kerülni, akkor a KultUp egy nagyon jó választás.
Hogyan hatott a gyerekekre ez a komplex élményekben intenzív esemény?
Az minden esetben nagyon jó dolog, ha a gyereknek helybe hozzák a kultúrát. De a mi célunk az, azt gondolom - mint
ahogy az önöké is - hogy minél több ilyen kis ízelítőt adjunk nekik belőle, ami hozzájárul majd később ahhoz, hogy ifjú felnőttként ők maguk forduljanak a művészetek felé, menjenek el színházba, koncertre, vagy egy előadásra. Ezek a témanapok nagyban hozzájárulnak a kultúrát kedvelő és értő fiatalok kineveléséhez.
A közösségre milyen hatással volt a témanap?
Abszolút pozitív, sokat beszélgettek egymással, elmondták saját tapasztalataikat, élményeiket, teljes mértékben közösségépítő és formáló hatása volt.
Ön szerint milyen készségeket fejlesztett a KultUp?
Egyrészt a szociális készségüket, az empátiájukat mindenképpen, valamint a művészeti ismereteket is bizonyos arányban. A kommunikációs készséget, különösen a kissé introvertáltabb diákoknál, nyitottabbá váltak, könnyebben fordultak egymás felé
Esetleg még van valami, amit megosztana velünk?
Igen, az, hogy mi nagyon-nagyon szeretnénk minél hamarabb egy újabb témanapot az iskolában.
Köszönöm, hogy megosztotta a véleményét.
Mi köszönjük, hogy itt voltak!
A drámamindenkinek.hu platform új dimenziót nyit a tanulásban: egy olyan digitális tér, ahol az irodalom, a színház és a pedagógia találkozásából valódi élmény születik. A Lázár Ervin Program keretében készült oktatási segédanyagok – filmekkel, óravázlatokkal és interaktív tartalmakkal –nemcsak inspirációt adnak a pedagógusoknak, hanem segítik a gyerekeket abban, hogy játékosan, érzékenyítő módon kapcsolódjanak a tananyaghoz. Ez az e-learning rendszer a kortárs oktatás új eszköze: elérhető, élményszerű és tartalmas.
E-LEARNING
A digitalizáció térnyerésével az oktatás is új irányokat vett, amelyben az e-learning rendszerek kulcsszerepet játszanak. A hagyományos tanulási módszereket kiegészítve, ezek a platformok lehetőséget teremtenek arra, hogy a tanulók bárhol és bármikor hozzáférjenek az oktatási anyagokhoz, interaktív tananyagokon keresztül fejlesszék készségeiket.
Az e-learning rugalmas struktúrája lehetővé teszi a tanulók számára, hogy saját tempójukban haladjanak, így az egyéni tanulási utak kialakítása is köny-
nyebbé válik. A kurzusok modulokra és leckékre bontva segítik az ismeretek fokozatos elsajátítását, míg a beépített tesztek és kvízek azonnali visszajelzést adnak. A rendszer támogatja a videós, szöveges és interaktív tartalmakat, így sokoldalú tanulási élményt biztosít.
A modern e-learning rendszerek nemcsak a tanulók számára jelentenek előnyt, hanem az oktatók és intézmények számára is. Az automatikus értesítések és az analitikai eszközök lehetővé teszik a tanárok számára a hallgatók előrehaladásának nyomon követését, az
egyes tanulók erősségeinek és fejlesztendő területeinek azonosítását. Ezáltal személyre szabott támogatás nyújtható, amely növeli a tanulási hatékonyságot.
Az e-learning nem csupán a formális oktatásban, hanem a vállalati tréningekben és továbbképzésekben is egyre nagyobb szerepet kap. Az üzleti szektorban a távoktatás gyors és költséghatékony módját kínálja a dolgozók fejlesztésére, miközben csökkenti a hagyományos képzésekhez kapcso -
lódó logisztikai és időbeli korlátokat.
A jövő e-learning rendszerei tovább fejlődnek, beépítve a mesterséges intelligenciát és az adaptív tanulási mechanizmusokat, amelyek még inkább személyre szabják az oktatási folyamatot. Az interaktív élmények és a közösségi tanulási lehetőségek révén az online oktatás egyre inkább képes lesz a hagyományos tantermi környezet élményét is visszaadni, miközben a digitális világ rugalmasságát és haté
A digitális oktatás új távlatokat nyit a tanulásban, és a drámamindenkinek.hu platform erre kiváló példa. Az e-learning rendszer célja, hogy a diákokat és pedagógusokat egyaránt támogassa a színház és irodalom világának felfedezésében, miközben interaktív és audiovizuális tananyagokkal teszi élményszerűvé a tanulási folyamatot.
A KultUP és a Lázár Ervin Program oktatási segédanyagainak online elérhető változata lehetőséget biztosít a tanulóknak, hogy az óravázlatokhoz készült filmek és kiadványok segítségével mélyebben megértsék az irodalmi műveket és a drámapedagógia eszközeivel dolgozhassanak. A rendszer nem csupán egy adatbázisként működik, hanem olyan interaktív tanulási tér, ahol az oktatók és diákok egyaránt inspirációt meríthetnek.
A platform szerkezete lehetővé teszi a tananyagok moduláris felépítését , amelyeket leckékre és témákra bontva dolgozhatnak fel a tanulók. A kiegészítő videós tartalmak, óravázlatok és módszertani segédletek segítenek abban, hogy az iskolai órák még élményszerűbbek és kreatívabbak legyenek. A rendszer támogatja a pedagógusokat is, akik számára egy átlátható felületet biztosít , ahol könnyedén elérhetik a szükséges segédanyagokat.
A drámamindenkinek.hu egy olyan digitális tanulási tér, amely a hagyományos és online oktatás határait ötvözve kínál modern, innovatív megoldásokat a drámapedagógia és irodalomtanítás területén. A rendszer folyamatosan fejlődik, és célja, hogy a fiatalok számára inspiráló élményt nyújtson, miközben támogatja a pedagógusok munkáját a 21. századi oktatásban.
A KultUp program fejlesztésével párhuzamosan elindultak olyan foglalkozások tervezése is, amelyek a drámapedagógia eszközeivel az önismeret, kommunikációs készségek, párbeszéd, önkifejezés és megértés kompetenciáit fejlesztik. Az óratervek elsősorban a „dráma és színház” tantárgyhoz készültek, de a tervezés közben egyértelművé vált, hogy az irodalom tantárgy oktatását is elősegítheti. A cél a fenti kompetenciák erősítésén túl az volt, hogy az irodalmi klasszikusokhoz egy átélhető, izgalmas környezetet keressünk ezáltal felkeltsük az érdeklődést a klasszikus irodalmi szövegek, karakterek és történetek iránt. A „Z” és „alfa” generáció fogyasztási szokásait vettük figyelembe a forma megalkotásakor és azt, hogy ezeket a foglalkozásokat kinyissuk mindenki számára a KultUp programon túl is.
Egy drámaóra-terv, amely 45 vagy kétszer 45 perc időtartamú és az egész óra menetét, foglalkozások leírását tartalmazza, gyakorlatilag egy forgatókönyv a tanórához a pedagógusok számára.
Agy animációs kisfilm egy vagy két részletben, amely szerves része az órának és a foglalkozások legfontosabb dramaturgiai pontjait jelentik.
Egy kiadvány, amely az órán megszerzett élményt mélyíti és gazdagítja, hazavihető emlék, és egyben az óra keretét adó irodalmi alapanyag egy nagyon hasznos háttéranyaga.
A projekt során 25 irodalmi művet választottunk ki az órák keretéül. Az irodalmi alapanyagokat a Nemzeti Alaptantervben javasolt törzsanyag alkotja. Azt szerettük volna, hogy az órák keretét a foglalkozások, a kompetenciaépítés alapját ne hétköznapi dolgok alkosság hanem irodalmi szituációk, karakterek, amelyek ugyanúgy maiak és átélhetőek. Ezzel párhuzamosan az órán meg tudjuk teremteni az egyes irodalmi anyagokhoz kapcsolódó érdeklődést, elmélyülés lehetőségét és ez akár az irodalom érettségire felkészülést is segítheti.
A „Dráma mindenkinek” projekt a KultUp program tapasztalataira, a tanulási szokások változására és az élménypedagógia minden eddiginél nagyobb térnyerésére alapozva megteremti az átjárást a színház és a középiskolai oktatás között. A tanórák szerves részét képező film megteremti azt a vizuális impulzust, ami megnyitja az utat egy részvétel és élmény alapú elmélyülést igénylő foglalkozáshoz.
A projektet több éves előkészítő munka és kutatás előzte meg több mint 100 drámatanárt, filmes szakembert, színészt, forgatókönyvírót, oktatási szakembert mozgatott meg a közel egy évig tartó alkotási folyamat. A filmekről és az alkotási folyamatról egy dokumentumfilm is készült „Dráma Mindenkinek” címmel, ami 2024. november 6-án nagy sikerrel került bemutatásra Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az óraterveket, az órák működését és az alkotói folyamatot 2025 március 5-én mutattuk be oktatási szakembereknek és pedagógusoknak egy nagyszabású konferencia keretében a Nemzeti Színházban. A foglalkozásokat rendszeresen teszteljük és használjuk a témanapjainkon. A csomag felkerült a www.dramamindenkinek.hu oldalra és hamarosan elérhetővé válik a Nemzeti Köznevelési Portálon.
A feldolgozott irodalmi anyagok:
1. Halotti beszéd és könyörgés
2. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
3. Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása
4. Polcz Alaine: Asszony a fronton
5. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
6. Pilinszky János: Négysoros
7. Wass Albert: Tizenhárom almafa, üzenet haza
8. József Attila szerelmi költészete (Szerelmi dosszié)
9. Madách Imre: Az ember tragédiája
10. Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán
11. Herczeg Ferenc: Az élet kapuja
12. Ady Endre kollázs - Bolyongás Azúr-országban
13. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
14. Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, Egy katonaének
15. Petőfi Sándor életmű (Petőfi percei)
16. Szabó Magda: Az a szép fényes nap
17. Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné
18. Tamási Áron: Ábel
19. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
20. Krúdy Gyula: SzindbádKatona
21. Katona József: Bánk bán
22. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
23. Janus Pannonius: Pannónia dicsérete
24. Sütő András: Advent a Hargitán
25. Arany János: Toldi
“A DÉRYNÉ PROGRAM SZÁMOMRA EGY
Interjú Susán Ferenccel, a Zenthe Ferenc Színház művészeti igazgatójával
Hogyan kezdődött a Déryné Program Országjárás alprogramjával való együttműködésetek?
Igazi megtiszteltetés volt számunkra, elsők között csatlakozni a Programhoz. Mivel már akkor is sokat játszottunk vidéken, úgy éreztük, hogy mi készen állunk arra, hogy bármilyen környezetben megőrizzük a színház varázsát. A Déryné küldetése, hogy olyan helyekre vigye el a színházat, ahol ritkán adatik meg az élő színházi élmény, tökéletesen illeszkedett a mi küldetésünkhöz
is. Azóta is büszkék vagyunk rá, hogy több produkcióval is hozzájárulhattunk ehhez a gyönyörű kezdeményezéshez.
Melyik előadás vagy találkozás maradt különösen emlékezetes számotokra?
A viszáki erdőben, az Advent a Hargitán című darabbal, 2022 nyarán, igazi kihívás volt játszani. A legnagyobb hőségben, amikor a technikai feltételek is különleges megoldásokat követeltek,
az egész csapat összefogása és az ügyessége varázslatos eredményt hozott. Az ilyen helyzetekben tapasztaljuk meg igazán, hogy minden akadályt le tudunk küzdeni, ha együtt dolgozunk, és közben egy maradandó élményt nyújtunk a közönségnek.
Mit jelent nektek, olyan közönség előtt játszani, akik ritkán jutnak el minőségi színházi előadásokra? Milyen hatást gyakoroltak rátok ezek a találkozások?
Ez egy igazi ajándék. Az előadásainkkal valódi élményt adunk, amit évek múlva is emlegetnek, és ezt érezzük. Mert a színház nem csupán egy előadás, hanem egy pillanat, amikor a közönség elfelejtheti a hétköznapok fáradalmait. Amikor látjuk, hogy a nézők felvillannak, mosolyognak, és a darab után beszélgetnek arról, amit láttak, az mindent megér. Az ilyen pillanatok mindent feledtetnek.
Hogyan befolyásoltak azok a rendezői feladatok, amelyeket az oktatási segédanyaghoz forgatott kisfilm során vállaltál? Mi volt a legmeglepőbb élményed a forgatás során?
A KultUp Program keretében készítettünk egy kisfilmet az Advent a Hargitán előadás első felvonásából. Ez a tapasztalat nagyon különleges volt számomra, mert életemben először rendeztem filmet, és teljesen más kihívásokat hozott, mint a színpadi rendezés. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az
volt, amikor a főszereplő lebetegedett, és hirtelen újra kellett szerveznünk az egészet. De minden egyes nehézség ellenére a végeredmény egy igazán inspiráló kisfilm lett, amit a drámapedagógiában is hasznosítani tudunk.
A fiatalok megszólítása kulcsfontosságú a KultUp program keretében. Mi a legnagyobb kihívás, amikor középiskolások számára rendezel előadást?
A középiskolások figyelmének megragadása és fenntartása a legnagyobb kihívás, hiszen olyan sokféle inger éri őket a mindennapokban. Itt nincs idő hosszú felvezetésre, mindent rövid idő alatt kell átadni, de ha sikerül, az élmény hosszú ideig velük marad. És ha a színház a saját nyelvén, az ő érdeklődésükre hangolva szól hozzájuk, akkor igazi sikerélményt adhatunk, amit szívesen választanak majd máskor is.
Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, mit jelent számodra a Déryné Program, mi lenne az?
A Déryné Program számomra egy lehetőség, hogy mindenhol, az ország legkisebb falvaiban is megmutathassuk, milyen munkát végzünk, milyen értéket képviselünk, és hogyan hozhatunk közelebb másokat a színház csodájához.
Interjú Bakos-Kiss Gáborral
Emlékszel a pillanatra, amikor először hallottál a Déryné Programról? Mi fogott meg benne, ami miatt azt mondtad, hogy a Győri Nemzeti Színháznak is részt kell vennie benne?
A Déryné Program 2020-ben indult, a covid miatt különösen fontos szerepe lett annak, hogy a színház eljuthasson az emberekhez. Már az induláskor jeleztem Kis Domonkos Márknak, a Déryné Program igazgatójának, hogy örömmel vennék részt benne, hiszen a program célja – színházat vinni mindenkihez – számomra is alapvető küldetés. A Győri Nemzeti Színház 2021 szeptemberétől kapcsolódott be az alprogramokba.
Mit jelent számodra ez az együttműködés?
Ez egy lehetőség arra, hogy szélesebb közönséget érjünk el, és olyan településekre is eljuttassuk az előadásokat, ahonnan a nézők talán nem jutnának el hozzánk. Kőszínházként nehezebb az előadásainkat utaztatnunk, de a tantermi előadásokkal könnyebben tudunk eleget tenni a meghívásoknak.
Rendezőként milyen különleges élményeket szereztél a Déryné Programban?
Számomra az egyik legizgalmasabb dolog a színházcsinálásban, amikor új alkotótársakkal találkozhatok, ilyen esetben természetsen először is egy bizalmi kapcsolatot, mondhatni egy
szövetséget kell felépíteni. Azok a kollégák, akik a Déryné Társulat tagjai, jól ismerik már azokat a helyszíneket, ahol játszanak, én viszont többnyire nem. Így a próbafolyamat során kiemelten fontos, hogy komfortosan érezzék magukat a karaktereikben és nekem ennek kell megteremteni velük közösen a kereteit, a formáját.
Mit gondolsz, mit ad a Győri Nemzeti Színház művészeinek és neked személyesen is ez a Program?
A társulat tagjai és jómagam is arról tudok beszámolni, hogy ez egy semmihez sem fogható találkozás az adott településen élőkkel, mondhatni, olyan ez, mint egy különleges vendégség, ami olykor fizikailag is eggyel megterhelőbb tudni lenni a megszokottnál.
Más játszani egy vidéki iskola tornatermében reggel 8-kor, mint otthon, a Színházban este 7-kor. De éppen ezekhez a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodás teszi igazán izgalmassá és tanulságossá ezt a missziót.
Szerinted miért fontos, hogy a színház ne csak egy épületben létezzen, hanem útra keljen és eljusson az emberekhez?
Vannak települések, ahonnan az ott élőknek sokkal nehezebb eljutni egyegy előadásra. A Déryné Program segítségével a kultúra szó szerint közelebb kerül hozzájuk. Azok az első találkozások a színházzal, amikor valaki életében először él át egy előadást, életre szóló pillanatok lehetnek.
A KultUp alprogram révén gyerekeket és fiatalokat is megszólíthatsz, talán épp életük első színházi élményével. Mit jelent ez számodra?
A legfontosabb cél, hogy minél fiatalabb korban találkozzanak a színházzal. A tantermi előadások lehetőséget adnak arra is, hogy olyan társadalmi kérdésekről beszéljünk, amelyek a diákok számára is fontosak. Az előadások nemcsak szórakoztatnak, hanem segíthetnek egy-egy téma feldolgozásában is.
Részt vettél az oktatási segédanyaghoz kapcsolódó kisfilmek forgatásában is. Mi volt a legizgalmasabb vagy legmeglepőbb tapasztalat számodra?
Színházi rendezőként más szemmel nézek egy alkotói folyamatra, mint egy filmes szakember, így roppant izgalmas volt megfigyelni, hogyan hatunk egymásra, mi színháziak és filmesek. A kamera másik oldalán állni társrendezőként teljesen más kihívás, mint egy színházi próbát vezetni.
Hogyan látod a következő időszakot? Milyen terveitek vannak a Programmal kapcsolatban?
Bízunk benne, hogy minél több előadásunkkal eljuthatunk a továbbiakban is számos vidéki településre a Déryné Programon és a KultUp-on keresztül. Hiszünk abban, hogy a színház élményét minél több emberhez eljuttatni egy nagyon fontos küldetés – és ennek mi is aktív, alkotó részesei szeretnénk lenni a továbbiakban is.
Nádudvar – A bajnokok bajnoka - Papp Laci – 2025.03.11.
A teljes produkció stábjának szeretnénk szívből gratulálni a drámai darab színpadra álmodásához, megvalósításához. Mélyen meghatotta valamenynyiünket az előadás. Kiváló és profi csapattal dolgoztok együtt. Sajnos a darab jellegéből adódóan többeket érinthetett érzékenyen ennek a kornak a feldolgozása és a járványos időszak miatt nem tudtuk azt a nézőtéri telítettséget produkálni, ami intézményünktől megszokott, sokan nem tudtak eljönni. Ez nem vesz el semmit sem a darab értékéből, a jelenlévő közönség mély megrendüléssel ugyan, de rendkívül elismerően fogadta a darabot és méltó módon fejezte ki tetszését. Megható volt számunkra Tarpai Viktória művésznő köszöntése az előadás végén, mindezért is szeretnénk hálánkat kifejezni a teljes stábnak, hogy még ilyen nehéz körülmények között is, de megvalósult az előadás településünkön. Végszóul összefoglalásul annyit jegyeznék meg, hogy minden ballagó, érettségire készülő középiskolással megnézetném ezt a darabot, mert rendkívül sokat adna hozzá általános műveltségükhöz. Köszönjük az előadást!
Csenger – A tündérlaki lányok –2025.03.03.
Csodálatos élményben volt része a nézőknek. Fantasztikus színészek és egy profi társulata van a Déryné Programnak. Köszönjük a lehetőséget. Munkájukhoz jó egészséget és kitartást kívánok
Alacska – 2025.03.08. – Fabók Mancsi Bábszínháza: Azért a kis bolondságért…
Alacskán egy teltházas színházi előadás aratott hatalmas sikert a helyiek körében. A könnyed humorú előadás nemcsak remek szórakozást nyújtott, hanem rávilágított a nőiesség és a férfiasság játékos ellentétére is. Az előadóművészek kiemelkedő tehetsége mindenkit lenyűgözött, és a közönség hálás tapssal jutalmazta őket. Az elkövetkezendő időszakban ismét szeretnénk pályázni a Déryné előadásaira, hogy minőségi színházi élményben legyen részünk.
Heves –A bajnokok bajnoka - Papp Laci – 2025.02.26.
Egy professzionális előadást láthattunk a Művelődési Központ színpadán, magas szintű színpadtechnika, és színészi teljesítmény jellemezte az előadást. Megtisztelő intézményünk számára, hogy egy ilyen színvonalas darabot láthattunk. Sikeres volt a darab, a közönség vastapssal köszönte meg.A visszajelzések kizárólag pozitívak voltak.
Hajdúnánás – Patika – 2025.02.18.
Telt házas, pótszékes érdeklődés fogadta a Déryné Társulatot 2025. február 18-án 19 órától Hajdúnánáson, a Kéky Lajos Városi Művelődési Központban. Az eredetileg három felvonásos darabot a rendező, Mészáros Tibor két felvonásban állította színpadra. Az „üvegketrec”, amiben a művészek játszottak, megrázó szimbólumává vált a darab végére az emberi életnek. Ezt jelképes keretet a színészek erős kontúrú, egységes stílusú játéka csak erősítette. Ez az előadás az lesz a kisvárosi közönségnek, amelyet nehezen fog elfelejteni, és talán sokszor beszél majd róla. Ismételten köszönettel tartozunk Önöknek, az Alkotóknak és a programnak.
Báránd – Gellérthegyi álmok – 2025.01.14.
Remek színészi játék, érzelemdús előadás, kiváló díszlet. Megfogta a bárándi közönséget nagyon és az előadás végén katarzis volt, sok-sok sírós tekintet kísérte a befejezést. Nagyon köszönjük, hogy elhozták Bárándra az előadást, nagy élmény volt.
Szatymaz – 2025.03.11. – Karaván Színház: Prah
Hálásan köszönjük ezt a fantasztikus előadást! Két kitűnő színész, két csodálatos ember: Nyári Szilvia és Nyári Oszkár fergeteges előadásával ámulatba ejtette a szatymazi közönséget, (Köszönet illeti a csapat többi tagját is, akik az előadás előkészítésében, lebonyolításában segítettek).
Bonyhád – Szemet szemért – 2025.01.29.
Hiánypótló darabot láthatott a bonyhádi közönség, ugyanis a krimi műfaja eddig nem volt jelen az intézményünk kínálatában. Ennek köszönhetően olyan látogatók is éltek az ingyenes lehetőséggel, akiket az operett, a vígjáték és a musical kevésbé mozgat. A (közel) telt házas előadás ismét egy elgondolkodtató darabot hozott, különleges díszletbe helyezve. Aki rendszeresen látogatja az intézménybe érkező színházi előadásokat, több színészt is visszatérőként tapsolhatott meg. A viszsajelzések alapján egy újabb sikeres együttműködésről számolhatunk be, köszönjük szépen a lehetőséget!
Békéscsaba – Álmaimban Déryné – 2025.01.11.
Nagy örömmel fogadta közönségünk az Álmaimban Déryné című színművet. Nagyszerű előadás a szöveg, a látvány, a rendezés és a művészi játék tekintetében egyaránt. Az erdő megjelenítése, a zene, a fények játéka teszi misztikussá és álomszerűvé a produkciót. Az előadásban megformált karakterekben akár a környezetünkben élő hétköznapi embereket és szereplőket is felismerhetünk, akikkel együtt élünk, dolgozunk töltjük a mindennapjainkat, sőt akár saját magunkra is ráismerhetünk. Az előadás a mindenkori színházi társulatról, a társulati lét mindennapjairól szól, amelyek kivetíthetők a hétköznapi emberi kapcsolatainkra is A darab a jelenben játszódik, de egyben ablakot nyit a múltra is. Nagy örömünkre szolgált, hogy a békéscsabai közönség is megismerhette az előadást, reméljük hamarosan ismét vendégül láthatjuk a Déryné társulatot teátrumunkban.
Dusnok – 2025.03.09. – CSAVAR Színház: Dorottya Köszönjük a Déryné Programnak, hogy ilyen értékes előadást tekinthettek meg a község lakosai. A nőnapra szánt „ajándék előadás” tökéletes választás volt. A közönség soraiban nagyrészt hölgy vendégek ültek, akik egy órán át hangosan kacagva mulattak az előadás komédiáin. A rendező/ színész lehengerlően jelenítette meg egyedüli színészként a sok karakterből játszódó történetet, amely végig Csokonai Vitéz Mihály nyelvezetében szólalt meg. Különleges volt hallani a mai fülnek ezt a szöveget, dalokat, mégis jól érthető és követhető volt a cselekmény. Az előadás interaktív közreműködést kívánt a közönségből is, akik szinte a cselekménnyel együtt szerepelve utaztak a játékban. Mérhetetlen nevetés és jókedv uralta az előadás légkörét.
Sárkeresztúr – 2025.03.10. – Turay Ida Színház: Vitéz lélek
Az előadás osztatlan sikert aratott. A művelődési házba nem csak helyből, de a környező településekről is nagy számban érkeztek érdeklődő nézők. A szünetekben is és napokkal később is sok helyről lehetett hallani, hogy milyen nagy élményben volt részük. Sok ilyen kellene még a településre, mondják. A színészek és a technikai dolgozók a munkájukat a legnagyobb odaadással és lelkiismerettel végezték, mindent megtettek, hogy jól szórakozzon a közönség.
Nyárád – 2025.03.09. – Produkciós Bohém Társulat: Csongor és Tünde
A Csongor és Tünde egy örök klasszikus darab, melyet nagyon színvonalas formában láthattunk a Bohém Társulat előadásában. A fiatalokból álló, lendületes színészcsapat maximálisan kihasználta a helyszíni adottságokat. A nézőtér is a játéktér részévé vált, így nem csak a színpadon játszódott a történet. A nézők megszólítása, humoros bevonása a színészek által különösen közvetlenné tette az előadást, így adott volt a jó hangulat. Az idősebb és legfiatalabb korosztály résztvevőit is elvarázsolta a darab, így nagyon jó visszajelzések érkeztek a nézők részéről.
„A JÖVŐ A KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNYEKÉ ÉS A SZOCIÁLIS KAPCSOLÓDÁSOKÉ LESZ.”
Interjú Resetár Dániellel
A Barangoló alprogram célja, hogy lehetőséget és szakmai támogatást nyújtson előadóművészeknek, fiatal – kőszínházi struktúrán kívüli – művészeti társulatoknak, alkotóközösségeknek, írói vénával vagy gyakorlattal rendelkező alkotóknak ötleteik megvalósításához. Resetár Dániel, a Barangoló alprogram projektvezetője összegezte az elmúlt öt év eredményeit.
A Barangoló alprogram az alapítás óta egy egészen speciális mezsgyén mozog. Miközben alapvetés, hogy vonatkozik rá a Déryné Program által vállalt összes misszió, mellette még egy plusz feladatként Kolti Helgával, Pál Hajnalkával, Szabó-Nagy Sárával és Kincses Annával a művészeti életpályamodell bizonyos lépcsőfokainak a kutatásáért, monitorozásáért is felelünk. Ennek folyományaként az elmúlt 5 évben a Barangoló alprogram égisze alatt műhelyeket hoztunk létre, Előadásműhely és Drámaírói Műhely elnevezéssel. A műhelyeinkben szakmaspecifikusan foglalkozhatnak a bekerült alkotók a terveikkel, amihez financiális és mentori segítséget nyújtunk a Déryné Központ helyszínein felül.
A Barangoló alprogram az elmúlt 5 év alatt 43 bemutatót valósított meg, mindezt 25 különböző helyszínen. A bemutatókból 41 alkalommal dolgoztak az alkotók hazai szerzők műveiből.
Az előadásokban közel 500 kollégát mozgattunk meg. 300 előadóművész, 150 háttér munkatárs és közel 40 képzőművész csatlakozott hozzánk. Az alprogramban résztvevők döntő többsége fiatal, 35 év alatti pályakezdő művész. Az elkészült előadásaink 60%-át a többi alprogram Szakmai Bizottsága is befogadta.
Fontos megemlíteni még, hogy ebben az 5 évben az összes felsőfokú
előadóművészeti képzés képviseltette magát a Barangoló életében, valamint a jövőbeli célokat meghatározó módon a Barangoló fejlesztései 2025-től kőszínházi perspektívát is kaptak. A Nagy Péter által rendezett Liliom a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban, a Gaál Attila Csaba által rendezett Liselotte és a május című előadás pedig a Veszprémi Petőfi Színházban látható. A Drámaírói Műhely legnagyobb büszkesége az évadban, hogy korábbi ösztöndíjasunk Holczer Dávid - Balettláb című drámáját a Győri Nemzeti Színház mutatta be.
Külön öröm, hogy a létrehozott előadások között sikerült nem csak magát a szemmel látható művészeti értéket gondozni, hanem egy-egy produkció mögött találtunk olyan alkotóközösséget is, amire érdemes figyelni. Így nagy boldogság volt számunkra a Czinka Panna Társulat bemutatója. Oláh Márkó és csapata, egy eredet-történeten keresztül enged bepillantást Doja a cigánytündér történetébe és ezáltal a közösségük kultúrájába is.
A Barangoló alprogram egyik legfontosabb eredménye a Drámaírói Műhely 2022-es életre hívása, valamint a 2025-ben megalakult Drámaírói Kör. Az 5 év alatt sikerült egy olyan rendszert felállítani, amiben a Drámaírói Műhely gondozásában elkészült drámák később az Előadásműhely által akár a színpadon is bemutatkozhatnak. A kész előadások pedig - sikeres jelentkezés után - az Országjárás alprogram, KultUp alprogram vagy a
Lázár Ervin alprogram repertoárján tovább tudnak élni. Azon drámaírók, akiket a mentorok érdemesnek ítélnek, csatlakozhatnak a Drámaírói Körhöz, ahol közösen foglalkozhatnak további anyagokkal. Ennek a rendszernek a felépítése, a folyamatok kitalálása és nyomonkövetése volt a legnagyobb sikere az elmúlt időszaknak.
2025-ben is folytatódik a Drámaírói
Műhely, 47 jelentkezés érkezett be, érdekesség, hogy az írók többsége vallási témával, s a lét nagy kérdéseivel foglalkozott. A mentorok végül
Fehér Anna Erzsébet - A varázslóinas, Csoma Dalma - Isten veled, Lajka! és
Szabó Sebestyén László - A harang és az angyalok drámaötleteit választotta ki az ösztöndíjprogramba. Az ösztöndíjasokhoz az idén csatlakozik Viola Szandra is, aki még múlt évben nyert felvételt a műhelybe, de rajta kívül álló okok miatt, akkor nem tudta befejezni a drámáját.
Elsőként szeretnék időt szánni az öt év tapasztalatainak feldolgozására.
Szeretném, ha jobban nyitna a Barangoló az életkori sajátosságok felé, és ennek érdekében egy részletesebb kiírás megvalósítását tervezzük. A belső működési fejlesztések mellett nagyon szeretnék hazai, megtörtént eseményeken alapuló történeteket feldolgozni. Vágyam, hogy a nézőtéren minél több ámulat legyen a töprengés mellett. A jövő a közösségi élményeké és a szociális kapcsolódásoké lesz. Szerencsére az elmúlt 5 évben mindkettőben nagy tapasztalatot szereztünk.
„MÁR AZ OLVASÓPRÓBÁN
Interjú Kovács Gábor Attilával
Nemrég volt az ősbemutatója az Indulhatunk, Edit Néni! című produkciónak. Hogyan fogadta a közönség, milyenek az első visszajelzések?
Szerencsére eddig nagyon pozitívak. Volt egy elő-bemutató a Déryné Központban és egy kvázi hivatalos bemutató a Dante Közösségi Alkotótérben. Mindkét eddigi előadás közönségében idősebbek és egészen fiatal kamaszok is voltak. Sok nevetés, de sírdogálás is volt, és még két héttel a bemutató után is kaptam visszajelzést, hogy viszsza-visszaköszön a történet. Az igazi megmérettetés azonban még csak most jön. Biztató, hogy az április 18-ai
előadásra is már több mint egy hónappal előtte elfogytak a jegyek, így további két előadás is lesz a Dantében.
Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, évek óta dédelgetett történetet vittél színpadra: az előadás előbb rövidfilmként fogalmazódott meg benned, majd a Barangoló Drámaírói Műhely felhívására készítettél belőle színművet. Kérlek mesélj nekünk az alkotói folyamatról.
Amikor rendezgettem a dokumentumaimat a gépemen, rátaláltam erre a régi rövidfilmtervemre, és átfutott az
agyamon, hogy talán ki lehetne bővíteni egy színpadi előadássá. Erre pont akkor osztotta meg Jánosi Feri a Drámaíró Műhely felhívását, amin egy évvel korábban ő is nyert. Olyan volt, mint egy égi jel, mintha választ kaptam volna valamire, így habár alapvetően filmes forgatókönyvíró és rendező vagyok, gondoltam, kipróbálom, elboldogulok-e egy drámával is.
Miután ösztöndíjat nyertem, mentori segítségül kaptam egy tapasztalt dramaturgot, Kozma Andrást, aki érzékeny figyelemmel segített a munkában. Az írás egyébként alapvetően egy magányos munka, sokszor veszélyes örvényeket kever az alkotónak, amiből hosszú idő kikeveredni, vagy rosszabb esetben nem is lehet. Nagyon megnyugtató érzés, ha az ember tudja, hogy van valaki, akire bármikor számíthat, és András ott is volt teljes vállszélességgel. Ez a mentori segítség kivételes lehetőség a pályakezdő írók számára, hát még ha később színre is viheti a maga által írt történetet. Nekem mindkettő megadatott a Barangoló alprogram támogatásának köszönhetően.
Említetted korábban, hogy az írás közben veszítetted el édesanyádat, aki szintén tanítónő volt, mint a darab főszereplője, Edit néni, így több szempontból is személyessé vált a történet. Milyen hatással volt ez az írói folyamatra?
Igen, azon a nyáron ment el, amikor a darabon dolgoztam. Eleve belekerült a darabba jó pár helyzet a tanítónők
tapasztalataiból, amiket sokszor hallottam édesanyámtól. Aztán volt, hogy a kórházi ágya mellett is a drámát írtam, és azt figyeltem meg, hogy az eredetileg sokkal lazábbnak szánt mágikus realista hangvétel egyre erősebbé válik. András ebben sokat biztatott, hogy jót tesz a történetnek, nekem pedig nagyon aktuális volt életről és halálról, az átmenetről való gondolkozás. Nem volt szándékom édesanyám személyiségét egy az egyben beleírni, sokkal inkább a szellemiségét. Mégis voltak a bemutatón korábbi kolléganői, barátai, akik sokkal egyértelműbben látták bele Edit nénibe anyukám jellemét.
Megszületett a kortárs dráma, amit saját magad állítottál színpadra az Előadásműhelyben. Rendezőként milyen kihívásokkal találtad szembe magadat?
Nem is kihívásként, inkább nagyon érdekes és izgalmas kísérletként írnám le. Az írás és a rendezés két eltérő attitűdöt igénylő feladatkör. Az író sokkal közelebb áll egyébként a színészek megközelítéséhez, a karakterek belső útjából indul ki, rendezőként viszont muszáj egy átfogó, objektív megközelítést alkalmazni. Azt vettem észre, hogy egyszer csak átváltottam, és már az olvasópróbán is úgy tudtam viszonyulni a saját szövegemhez, mintha másvalaki írta volna. Nagy könnyebbség volt viszont az, hogy ha felmerült bármilyen változtatás, nem kellett messzire menni, hogy megkérdezzük az írót.
“MEGGYŐZŐDÉSEM,
Interjú Németh Anitával, a Lázár Ervin Program vezetőjével
Hogyan került a Lázár Ervin Program a Déryné Programhoz, és mi volt az a pillanat, amikor úgy éreztétek, hogy ez az együttműködés valóban működőképes lehet?
A Lázár Ervin Program immár hat évvel ezelőtt indult útjára. Sajnos a járványhelyzet az első időkben nehézséget jelentett a Program számára, hiszen a személyes élményszerzésen keresztül megvalósuló értékközvetítés a lényegét alkotja. A Lázár Ervin Programot a Déryné Program a 2024/2025-ös tanév-
ben a Klebelsberg Központtal közösen valósítja meg.
A Déryné Program 2020-ban azzal a céllal jött létre, hogy az ország minden szegletébe eljuttasson magas színvonalú színházi produkciókat. Ez a szemlélet nagyon közel áll a Lázár Ervin Program alapfilozófiájához, miszerint minden magyar gyermeknek joga van a minőségi előadó-művészeti élményhez. A Déryné Program struktúra és szervezési módszertana lehetővé tette, hogy ezt a közös célt hatékonyan megvalósítsuk.
Milyen alapelvek mentén épült fel a Lázár Ervin Program, és hogyan igazodik a Déryné Program céljaihoz?
Mindkét program alapköve az esélyegyenlőség biztosítása a kulturális javakhoz való hozzáférés terén. Célunk, hogy minden általános iskolás gyermek számára elérhető legyen az életkorának megfelelő előadó-művészeti produkció. A Déryné Program is ezt az irányt követi: kompromisszumok nélküli minőséget és egyenlő hozzáférési lehetőséget kínál.
Mit jelent számodra személyesen a program, és hogyan érzed, hogy az alprogramként való működés hatékonyan eléri a célját?
A programot teljes mértékben magaménak érzem. Ott voltam a kezdeteknél, és közelről követhettem alakulását. Nem csupán szakmailag, hanem érzelmileg is kötődöm hozzá. Meggyőződésem, hogy a program teljes mértékben eléri célját: gyermekek százezreinek biztosítunk maradandó kulturális élményeket.
Milyen előadásokat válogattok be a programba, és hogyan történik a kiválasztás?
A legszigorúbb szakmai feltételek szerint választjuk ki a programba bekerülő előadásokat. A 9+1 fős Szakmai Bizottság minden előadó-művészeti területet lefed, így biztosítva a legmagasabb minőségi szintet. Pontozási rendszer
alapján döntenek, és csak a legjobb produkciók kaphatnak helyet a programban.
Milyen tapasztalataid vannak a gyerekekkel való találkozásokról?
A gyerekek természetesen fogékonyak a művészetekre. Zsigerből érzik a minőséget, és hihetetlen szeretettel viszonyulnak az előadásokhoz. A viszszajelzések mindig meghatóak, a gyermeki öszinteség páratlan élményt jelent számunkra.
Milyen hatással van a program a gyermekek kulturális fejlődésére?
A program segít abban, hogy a színház és a művészetek ne legyenek idegenek a gyermekek számára. Szociális és kulturális fejlődésüket egyaránt segíti, hiszen rendszeres találkozási lehetőséget biztosít a minőségi kulturális élményekkel.
Hogyan látod a program jövőjét?
A program immár nemzeti kulturális kincsünkké vált. További fejlesztési lehetőségek vannak, különösen az oktatási intézményekkel való együttműködés továbbfejlesztése terén. Hiszek benne, hogy a program sikeres és fenntartható marad, és továbbra is hozzájárul a gyermekek kulturális neveléséhez.
„EGY DOLOG BIZTOS, HOGY CSAPATKÉNT
MINDIG MINDENT MEGOLDUNK.”
Interjú Borbás Mihállyal és Dávid Gyulával
562 előadás, több mint kétszázezer megtett kilométer, megszámlálhatatlan “nincs lehetetlen, megoldjuk” alkalom az elmúlt öt év alatt. A Déryné Program műszaki stábja páratlan elhivatottsággal és odaadással végzi munkáját nap mint nap, amely sokszor emberfeletti teljesítménnyel párosul, hogy a színpadon aznap este megszülethessen a varázslat. Borbás Mihály műszaki igazgatóval és Dávid Gyula produkciós vezetővel beszélgettünk.
A színművészekkel ellentétben a műszak a háttérben dolgozik, rájuk sokkal kevesebb reflektorfény vetül, mégis nélkülük egy színházi előadás sem valósulhatna meg. A vándorszínházi létforma a színészek mellett a műszaki kollégákra is többletterhet ró, komplexebb és megterhelőbb munkafolyamatot igényel. Kérlek avassatok be minket a részletekbe.
B.M. Először is, meg kell vizsgálni, hogy adott kulturális intézményben meg tud-e valósulni a kiválasztott előadás. Első lépés, hogy Agárdi Balázs műszaki előkészítő kollégánk ellenőrzi a befogadóhely által megadott műszaki paramétereket a vállalatirányítási rendszerben, színpadméretek, pakolhatóság, elektromos energiaellátottságát, szükség esetén helyszíni felmérést is végez, valamint 3D rajzot készít a produkcióról. Második lépés, hogy a heti munkarendi értekezleten a tárvezetők kijelölik a műszaki stábot, valamint összeállítják a részletes menetrendet.
A helyszínre a műszak érkezik először és ők hagyják el utoljára. Mivel nem egy állandó játszóhelységgel rendelkező kőszínház vagyunk, hanem utazunk, ezért, ha csak időintervallumban nézzük, már az is rendkívül megterhelő.
D.Gy. A megvalósítás szakasza már az előadást megelőző nap megkezdődik, a produkció díszletét, kellékeket, jelmezeket mind be kell pakolni a teherautókba, ez átlagosan 2-2,5 órát
vesz igénybe, de nézzünk egy konkrét példát, hogyan is néz ki a műszak egy napja. Nemrég ünnepeltük Sátoraljaújhelyen a Déryné ifjasszony 50. jubileumi előadását, ez a műszak részéről úgy nézett ki, hogy reggel 6:30-kor elindult a teherautó, majd ezt követően 7:30-kor a műszak a Déryné Központból. Miután megérkezett a csapat és átvették a helyszínt, kezdődik a díszletépítés, ami három órát vesz igénybe. Ezzel párhuzamosan a kellékeket és a jelmezeket előkészítik a kollégák. Az öltöztető minden jelmezt gondosan átvasal, szükség esetén javít, megvarr, hogy mire a színészek megérkeznek, minden jelmez kikészítve várja őket. Az öltözéssel párhuzamosan a fodrász is munkához lát, ez szintén 2-2,5 órát vesz igénybe. Mindeközben a színpadon, ha felépült a díszlet, következik a hang és fénytechnika telepítése, próbája, ami szintén közel háromórás időintervallumot jelent. A lejárópróba után este 6 órakor kezdődött el az előadás, ezt követően pedig újra munkába lendült a csapat, következett a bontás, ami szintén 3 órát vesz igénybe. Itt minden fordított sorrendben történik, mint az építésnél. Ha minden visszakerült a teherautókba, utána még egy 4 órás út várt a kollégákra.
Elképesztő, milyen mennyiségű munka van egy-egy tájelőadás megvalósítása mögött, milyen megterheléssel jár.
B.M. Igen, és eddig még csak egy irányból világítottuk meg a témát, az utazás és hosszú rendelkezésre állás
mellett, nagyfokú rugalmasságra és kreativitásra is szükség van a műszak részéről. Minden alkalommal más helyszínen játszik a társulat, így a műszaknak alkalmazkodnia kell az adott hely sajátosságaihoz, emellett az is előfordulhat, hogy a helyszínen egyéb, előre nem látott technikai jellegű problémát kell megoldani.
D.Gy. Azt tudni kell, hogy minden teremnek más az akusztikai adottsága, ez külön kihívást jelent a hangtechnikus kolléga számára, de általánosságban is elmondható az összes kollégára vonatkoztatva, hogy mindig változó környezetben kell ugyanazt a magas minőségű színvonalat hozni, nem színházi körülmények között kell színházi körülményeket teremteni.
B.M. Ráadásul arról még nem is beszéltünk, hogy mi történik abban az esetben, ha valamely egyéb probléma merül fel, például az út során defektet kap az egyik autó, vagy valamelyik műszaki kolléga hirtelen kiesik az utolsó pillanatban, mert sajnos olykor ilyenek is előfordulnak. Ekkor a többieknek kell megoldani együttes erővel a feladatot, ami emberfeletti erőt igényel, annyira feszített a tempó, hogy ilyenkor “olimpiai csúcsot kell úszni”.
D.Gy. Bármilyen probléma vagy akadály gördült elénk az elmúlt öt évben megoldottuk. Olyan még nem történt, hogy a műszak miatt maradt volna el előadás. Sőt, a műszak az, aki gyakran kisegíti a többi kollégát, például hangszert szerez a helyi zeneiskolából
a sérült kellék helyére. Egy dolog biztos, hogy csapatként mindig mindent megoldunk.
Mekkora stáb utazik egy-egy előadásra?
B.M. Ez a produkciótól függ, mekkora a díszlet, milyen technikát igényel. A Bajnokok Bajnoka – Papp Laci című előadásnál például hat sofőr, hat díszítő, három fényes, két hangos, egy-egy öltöztető és kellékes, egy fodrász, valamint egy vetítéstechnikus utazik. A stábhoz hozzátartozik a rendezőaszszisztens, valamint a turnévezető vagy produkciós vezető.
A Déryné Program dinamikus ütemben növekedett az elmúlt 5 év alatt, ez hogyan érintette a műszakot?
D.Gy. Én a kezdetektől itt vagyok, 5 évvel ezelőtt 6 fővel indultunk, egy díszítővel, egy hangos, egy fényes, és egy öltöztető kollégával, valamint jómagam, aki az első időkben a sofőr szerepét is vállaltam. Örömmel gondolok vissza azokra az időkre, amikor a teljes műszak befért egy autóba, bezsúfolódtunk a hét személyes autómba és együtt indultunk útnak. Nagyon családias volt a hangulat, később produkciós vezetőként az is az én feladatom volt, hogy bővítsem a stábot, interjúztassam a kollégákat. Büszke vagyok, hogy egy olyan csapatot sikerült felépíteni, amely nem csak szakmailag kimagasló, hanem emberileg is kiváló. Egy nagyon elhivatott, össze -
tartó társaság. Fontos kiemelni, hogy amilyen szeretettel viseltetnek a hivatásuk iránt, olyan szeretettel fordulnak egymás felé is. A magam részéről a Déryné az elmúlt 5 év alatt az életem szerves részévé vált, ugyanolyan felelősséggel végzem a munkám, mint a kezdetekben, 0-24-ben elérhető vagyok, a műszak nekem kicsit olyan, mintha a gyermekem lenne.
Mihály te 2024. július 1-vel csatlakoztál a Déryné Programhoz, mint műszaki igazgató. Te hogyan látod a csapatot?
B.M. Rendkívüli, amelyet számos partner is visszaigazolt, megerősített. A műszak elhivatottsága maximálisan tükrözi a Déryné Társulat előadásainak színvonalát. A műszaki igazgatói pozíció számomra új kihívásokat is tartogatott. Bár 40 éve vagyok a szakmában, de korábban csak a műszaki tartalomért feleltem, itt viszont az eszközök feletti irányítás, felügyelet mellett egy 40 fős csapatért is felelősséggel tartozom. 40 emberért felelek, 40 ember napi gondját kell esetlegesen megoldani, mert számítanak rám. Szívemen viselem a sorsukat, mert megérdemlik, olyan szenvedéllyel viseltetnek hivatásuk és egymás iránt, ami páratlan. Jelmondatunk: Egy mindenkiért, mindenki az előadásért!
„A FÉSZEK ŐRZŐJE”
Interjú Tóth Ferenccel
Minden út innen indul és ide vezet vissza, itt születik meg a varázslat, itt születik meg az ötlet, a sikeres eredményeket gondos szervezés előzi meg. A Színház mindenkinek! misszió fontos tartópillére a Déryné Központ. Az elmúlt öt évről Tóth Ferenc üzemeltetési vezetővel beszélgettünk.
A Déryné Program bázisa, zavartalan működésének fontos kiszolgálóegysége a Déryné Központ. Az üzemeltetésért Feri te felelsz, de egy egész csapat dolgozik azon, hogy az épület makulátlan állapotban legyen. Kérünk mesélj kicsit nekünk erről!
Ha egyszerűen szeretnék fogalmazni, akkor az én felelősségem, hogy az épületben mindig rend és tisztaság legyen. Ennek próbálok maximálisan eleget tenni, minden napot azzal kezdek, hogy körbejárom az épületet és megvizsgálom, hogy esetlegesen milyen javításokra lehet szükség. A munkaszervezést és a beosztást is én készítem. Hozzám tartoznak a takarítók, a 0-24 portaszolgálatot ellátó vagyonőrök, valamint a karbantartó kolléga, aki az épület fizikai állapotáért felel, szükség esetén, fest, glettel, javít, kisebb szereléseket végez.
5 éve indult útjára a Program, menjünk vissza kicsit a kezdetekhez, a Déryné Központ milyen irányvonalak mentén lett kialakítva?
Egy gyárépületről van szó, amely később irodaként funkcionált. Megvétele után teljes átépítésen esett át, konkrétan a falig vissza lett bontva az épület, egyedül a tartószerkezetek maradtak meg. Korszerűsítve lett a teljes villany-, és vízvezeték hálózat, a gázfűtést hőszivattyús rendszer támogatja meg, valamint beépítésre került a légtechnika, a teljes épület klimatizálttá vált. Nagy munka volt,
mindezt rendkívül rövid idő, négy hónap alatt végezte el a kivitelező.
A korszerűsítésen túl a cél az volt, hogy egy olyan bázis jöjjön létre, mely különböző tereivel egyszerre tudja kielégíteni a működéshez kapcsolódó összes igényt, szervezés, raktározás, próbafolyamatok stb. Ennek megfelelően a pincében kivitelezésre került egy raktár a fény-, és hangtár kiszolgálására, a jelmezek tárolására, egy műhely, valamint egy pihenő helyiség a műszaki kollégáknak. A földszinten kialakításra került egy multifunkcionális tér, színházterem, a hozzá kapcsolódó öltözőkkel és vizesblokkokkal. Az első emeleten létesültek az irodák, a közös étkező, valamint a tárgyaló, míg a második emeleten a próbatermek kaptak helyet, valamint a takarító személyzet pihenője és a mosoda.
A Déryné Program dinamikus növekedésének következményeképp milyen kihívásokkal szembesültetek? Mire kellett megoldást találni?
5 évvel ezelőtt egy családias, kis létszámú csapattal indult a Déryné Program, majd viszonylag rövid időn belül a szervezet elképesztő növekedésnek indult. Új alprogramok születtek, egyre bővült a csapat. Egy idő után azt tapasztaltuk, hogy a korábban nagy, tágas open office iroda szűkössé vált, nem elegendő a tárgyaló és a raktárhelyiség sem. A lehetőségeinkhez mérten átépítéssel és belső átalakításokkal tudtuk megoldani, eleget tenni a megnövekedett helyigényeknek. Az open office-t és a gazdasági irodát újragondoltuk, átrendeztük a tereket, így több kolléga munkavégzését tudja szolgálni, valamint a Lázár Ervin Program elindulásával az egyik második emeleti próbatermet egy galériával és saját tárgyalóval is ellátott irodává alakítottuk át. Őszinte leszek, mindennek ellenére újra abban a helyzetben vagyunk, hogy több mint 100%-os kihasználtsággal üzemel az épület.
A dolgozói létszám növekedése mellett más jellegű problémákra is megoldást kellett találni, ilyen volt a növekvő energiaárak. A központ éjjel-nappal nyitva van, 0-24-ben működik, jelentős az energiaigénye, ráadásul nincs komoly differencia a téli és a nyári energiafelhasználás között. A megoldást a 2023 őszén üzembe helyezett napelemrendszer szolgáltatta. Maximális mennyiségű napelem lett telepítve a tetőre, ennek köszönhetően
téli időszakban átlagosan az összes energiafelhasználás 17%-át, míg nyáron a 32%-át termeli meg, megújuló energiaforrásként ezzel is hozzájárulva a hatékonyabb és fenntarthatóbb működéshez.
A központ számos rendezvénynek is helyet ad, sajtótájékoztatók, premierek, évadnyitók és évadzárók, de a közösségépítést szolgáló céges ünnepségeknek is. Utóbbiak közül melyiket emelnéd ki, amire külön örömmel emlékszel vissza?
A legtöbb rendezvény számomra munka, de ez nem jelenti azt, hogy ne okozna örömet. Sajnos a premierek közül sem volt alkalmam mindegyiken jelen lenni, de ha a lehetőségem engedi nem hagyom ki. Az események közül a tavalyi karácsonyi összejövetelt emelném ki, az év végét egy rendkívül jó hangulatú bulival zártuk.
Visszakanyarodva a premierekhez, a Déryné Társulat produkciói közül neked melyik a kedvenced?
Talán nem árulok el nagy meglepetést, de nagyon szeretem a színházat. Feleségemmel sokat járunk el, egyaránt kedveljük a vidám és a komolyabb hangvételű produkciókat, drámákat, de elsősorban a prózai előadásokat preferáljuk a klasszikusoktól a kortárs darabokig. A Déryné Társulat produkciói közül az egyik nagy kedvencem ’A bajnokok bajnoka – Papp Laci’ című előadás, amely a legendás ökölvívó -
nak állít emléket, Papp László életének legdrámaibb fejezetét mutatja be. Nagyon megérintett a történet, jómagam is belekóstoltam a bokszba középiskolásként, így nem teljesen ismeretlen számomra a sportág.
A színház mellett van még nagy szerelem az életedben? Szabadidődben még mivel kapcsolódsz ki, mi az, ami feltölt?
A kulturális programoknál maradva a múzeumokat is nagyon kedvelem. Legutóbb Vácon a Memento Mori című kiállítást tekintettem meg, amelynek létrejöttében volt szerencsém aktívan is részt venni. Ezen felül, ami nagyon feltölt, az erdő, a természetben túrázni. Hétvégente keresztül-ka -
sul járjuk feleségemmel a Börzsönyt, de néha elcsatangolunk a túloldalra, a Pilisbe is.
Végezetül, neked mit jelent a Színház mindenkinek! misszió?
Maximálisan magaménak érzem, bár én nem utazom a társulattal, az én feladatom az, hogy a fizikai hátteret biztosítsam. Én vagyok a fészek őrzője. A Déryné Központ nem csak egy munkahely, hanem alkotóműhely is egyben. Fontos, hogy aki belép az épületbe, akár vendég, akár kolléga, azt egy szép, tiszta, rendezett környezet fogadja. Ezért tartozom én felelősséggel, és ezt rendkívül komolyan is veszem.
Interjú Szabó Ádámmal
Hogyan válik egy kulturális programból erős, értékalapú márka? A Déryné Program kreatív és marketing koncepciója példaértékűen mutatja be, miként lehet a színházat eljuttatni új közönségekhez, miközben következetesen épül az arculat, a kampányüzenet és a közösség. Márkaépítés a kultúrában – vidéken, országosan, mindenkihez.
Hogyan lehet egy kulturális programot társadalmi küldetéssé formálni a márkaépítés eszközeivel?
A Déryné Program 2020-as indulása óta nem csupán művészeti, hanem társadalmi missziót is teljesít: a színház erejét viszi el azokhoz, akiknek korábban kevés lehetőségük volt élő színházi élményekhez jutni. A program neve nem véletlen: Déryné Széppataki Róza, az első magyar primadonna alakja a magyar színjátszás kezdetének egyik legmeghatározóbb szimbóluma. E hagyományból kiindulva született meg a „Színház mindenkinek” mottó és az azt kifejtő kreatív és marketing koncepció is.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt a nem hagyományos célcsoportok megszólítása egy kulturális brand számára?
A Déryné márkaépítése nem hagyományos eszközökkel indult. A cél nem csupán az volt, hogy elérje a vidéki közönséget, hanem hogy megszólítsa őket: azokat, akik talán még sosem léptek be színházba. A program arculata ezért egyszerre idézi a klasszikus értékeket – a nemzeti kultúrát, a magyar irodalmat, a történeti színház tradícióját – és használ kortárs, fiatalos, közérthető formanyelvet. Az új logó, a vizuális világ és a kampányüzenetek mind ezt a kettősséget hordozzák.
Hogyan támogatja a Déryné Program innovatív online rendszere az alkotók és befogadó helyek
hatékony egymásra találását?
A Déryné Program egyik legnagyobb újítása a kulturális piacon egy olyan online platform létrehozása volt, amely közvetlen kapcsolatot teremt az alkotók és a befogadó helyek között. Ez az egyedülálló rendszer lehetővé teszi, hogy a színházi produkciók egyszerűen és átláthatóan jelentkezzenek, míg a települések és intézmények célzottan választhassanak az elérhető előadások közül. A digitális felület nem csupán adminisztrációs eszköz, hanem egy közösségi tér is, ahol találkozhat a művészi kínálat és a kulturális igény. A rendszer révén a marketing nem kampányszerű, hanem folyamatos jelenlétet és láthatóságot biztosít minden szereplő számára.
Miként válik egy szlogen többrétegű márkaígéretté, és hogyan építhető rá közösségi marketingstratégia?
A „Színház mindenkinek” szlogen valódi küldetéssé vált. A marketingstratégia a közösségek elérését, aktivizálását, helyi partnerekkel való együttműködést helyezte előtérbe. A kampányok során nemcsak jegyet kínáltak, hanem élményt: találkozást, beszélgetést, közösségi élményt. A Déryné Program közösségi médiás jelenléte is ezt a hangot képviseli –nem a színházi elit nyelvén szól, hanem természetesen, érthetően, emberközelien.
Hogyan alakítható a kreatív tartalom és kampánystratégia eltérő célcsoportok igényeihez anélkül, hogy a márkaidentitás sérülne?
A program bővülésével egyre több célcsoport jelent meg: fiatalok, pedagógusok, egyetemi hallgatók, hátrányos helyzetű közösségek. Ennek hatására új kreatív kampányok születtek – ilyen volt a „Karácsony a szerepem ünnepe” című érzékenyítő kampány, vagy a KultUp oktatási programhoz kapcsolódó vizuális és tartalmi fejlesztések. A kreatív koncepció minden esetben az élményen keresztüli bevonást, az azonosulás lehetőségét helyezte fókuszba.
Milyen előnyöket nyújt a kulturális márka számára a többcsatornás, integrált kommunikáció és tartalomfejlesztés?
A Déryné márka ma már több pilléren áll: társulat, klasszikus színművek, oktatási programok, filmek, digitális tartalmak és kiadványok is kapcsolódnak hozzá. A közös nevező: az értékekhez való hűség és a hozzáférés kiterjesztése. A marketing ebben nemcsak eszköz, hanem partner – a kulturális misszió közvetítője, hidat képezve művészek és közönség között.
Miért tekinthető a marketing nem csupán kommunikációs, hanem szemléletformáló erőnek a kultúra világában?
A Déryné kreatív és marketing kon -
cepciója tehát nem pusztán arculati vagy kampánykérdés: egy szemléletet tükröz, amely szerint a színház nem kiváltság, hanem alapélmény. Az élő találkozás, az emberi történetek és a közös kultúra megtartó ereje mindenkié. Ez a küldetés – és egyben a siker kulcsa is.
Honnan hova jutott el a Déryné Program öt év alatt, és milyen irányokban bővül tovább a közeljövőben a kreatív és marketingstratégia?
A Déryné Program indulásakor egy merész, de világos célt tűzött ki: színházat vinni oda, ahol erre a legkevesebb esély van. Öt év alatt több ezer előadás, több százezer néző, több tucat kreatív kampány és országos ismertség jelzi a márkaépítés sikerét. A kezdeti utazótársulati gondolatból mára egy komplex kulturális ökoszisztéma nőtte ki magát, amely filmeket, oktatási programokat, kiadványokat és közösségi projekteket is magában foglal. A jövő a digitális jelenlét erősítéséről, új célcsoportok megszólításáról és nemzetközi kapcsolatok építéséről szól. A kreatív és marketingstratégia fókusza továbbra is változatlan: elérhetővé tenni a kultúrát – emberközeli módon, értékalapon, országosan.
Főszerkesztő
Felelős szerkesztő
Szerkesztő
Szövegírók
Fotó
Branding
Arculat, kreatív koncepció, tördelés
Art director
CÍMLAP
Koncepció
Szabó Ádám
Szitás Anett
Szabó Zsuzsanna
Bánki Beni
Cziráki Judit
Héjja Gábor
Molnár-Millei Mónika
Németh Jennifer
Resetár Dániel
Szabó Zsuzsanna
Szitás Anett
Tari Tilla Tulipán
Eöri Szabó Zsolt
VSL UP
Ocean Production
Brandtailor
Brandtailor
Bali Luca
Bali Luca
A magazint kiadja a Déryné Közhasznú Nonprofit Kft..
Ügyvezető
Kis Domonkos Márk