Csillaghegyi Hírmondó 2018. július 5. szám

CSiLLAGhEGYi Hírmondó „

A CSILLAGHEGYI POLGÁRI KÖR EGYESÜLET – ALAPÍTVA 1912-BEN – LAPJA MEGJELENIK KÉTHAVONTA, 2018 JÚLIUS 5. SZÁM

”

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Tamási Áron

Amikor elkezdik lezárni a Mátyás király utat, nagyjából az Órásbolt magasságában egészen a 11-es útig, az ember észbe kap: ebben az örökké nyitva tartó világban, ahol egybefolynak a hétköznapok a vasárnapokkal – hogy rohan az idő! Megint itt a kipakolás, jönnek a gólyalábasok, ácsolják a színpadot – eljött a nyárelő egyik legnagyobb szabású vigadalma: Csillaghegy Napja.

AZ IDÉN IS FELJÖTT

Csillaghegy napja

A szervezők jó időért imádkoztak (okkal, egyik évben a kész sátrakat éjszaka elmosta az eső. Másnap ragyogott a nap.)

Az idén, május ötödikén felhő se járt az égen, fényes napsütésben szelte a nagyon várt Csillaghegy tortáját Cserfalvi Ákos, persze árnyékban, a színpadon. S történtek még egyéb nyalánkságok is.

A cikk folytatása a 3. oldalon ❯

BeKöSZÖnTő

2

Tartalom

Pardon, egy szóra...

Kedves Olvasók, ezzel a számmal alaposan megvárattuk Önöket. Jó néhányan állítottak meg utcán, boltban, HÉV-megállóban, hogy mikor jelenik meg a következő lap. Én meg csak annyit tudtam mondani, hogy kicsit csúszik. Valaki sajnálkozó levelet is írt, igaz-e, hogy ideiglenesen szünetel a Csillaghegyi Hírmondó. Nem, nem igaz a hír, él és színesedik az újságunk – erről, ha tovább lapoznak, remélem örömmel fognak meggyőződni. Csak június helyett júliusban tudtuk befejezni a szerkesztési munkát.

Miközben elnézésüket kérem, be kell vallanom, ennek jórészt magam vagyok az oka. De a szerzőtársaim és a lapot tervezők segítségével, valamint a Kurucz Nyomda gyors és igényes munkája nyomán végül itt a Csillaghegyi Hírmondó ötödik száma. Biztosan van bennem elfogultság, ha úgy érzem, nagyon szép és tartalmas újság született.

Ahogy lapozom, látom, erősen hatott ránk a nyár.

Mert egy ráérő, olvasmányos, gyönyörű képekben és rajzokban gazdag, vérbeli magazint kapnak kézhez.

Néhol a múltba tekint, néhol régi időkről mesél, de soha nem nosztalgiázik. Inkább merít a régiek tudásából, tartásából, hogy mintát kínáljon a jövőnek.

Majd álljanak meg a gyerekek rajzainál! Kövessék szárnyaló fantáziájukat, képzeljék oda azt a világot, amit sajátjukként megfestettek. Kívánom, érezzék jól magukat ebben a csillaghegyi világban, ami a valóság és a képzelet szülötte és mindenestül a miénk!

A POLGÁRI KÖR CSAPATA NEVÉBEN SCHÄFFER ERZSÉBET

I M P R E S S Z U M: A Csillaghegyi Polgári Kör Egyesület lapja Megjelenik kéthavonta 2018. július, 5. szám Felelős kiadó: Debreczeny István Szerkeszti, összefogja: Schäffer Erzsébet Layout: Martinez Andrea, Erdős Krisztina E számunk munkatársai: Debreczeny István, Hegedűs Fanni, Jánosi János, Liebe Kati, Molnár Kornélia, Szász Marcell Elérhetnek minket: csillaghegyi.hirmondo@gmail.com Levélben: 1039 Bp., Mátyás király út 77.

Nyomdai munkák: Kurucz Nyomda 1033 Bp., Szőlőkert köz 9.

1-3-4 ❯ Csillaghegy Napja 5 ❯ Olvasói levelek, észrevételek 6-7 ❯ Magántörténelem Egy nagymama három ötlete 8-9 ❯ Te hol laksz? – Rajzpályázat Még lehet csatlakozni!

10-11-12 ❯ Szerelmes földrajz Én csak csillaghegyi ásványvizet iszom Találkozás Durst Péterrel, ásványvizünk tudósával 13 ❯ A piac arcai Ha komoly is, mosolyog: Borika 14-15 ❯ Régi képek Kedvencem a valahai Aranybárány Beszélgetés Kecskés Zoltán régifotó-gyűjtővel 16-17 ❯ Emlékezzünk!

90 éves a Jézus Szíve templom Trianon és Nemzeti Összetartozás Napja Márciusi mozi a Fodrosban 18 ❯ Önkormányzati Hírek 19 ❯ Lelkifröccs A csoda – Gyerekszáj 20 ❯ Egyszer volt A Csillaghegyi Strandfürdő Jánosi János építész oldala

3  A cikk folytatása a címlapról A vágyott gólyalábasok az ágakig érnek

AZ IDÉN IS FELJÖTT Egykettőre elkészül a fonott ceruzatartó.

– Hazavihetem?

Csillaghegy napja

A

gólyalábasok már védjegynek számítanak. Amikor megjelennek a Közösségi Ház udvarán, a kerítésen messze kilógva, csíkos trikójukban, égre magasodó fejükön cilinderrel vagy keménykalappal, színes zászlókat lengetve, nincs ember, aki ne érezné, itt játék van, varázslat, cirkusz és kötéltánc és ha máskor nem is, de ma minden megtörténhet. És a gyerekeket pásztoroló szülők – a bátrabbja legalábbis – kicsit visszavarázsolódik gyerekké. Nézem a kislányával versenyt hullahoppozó anyukát, a fűben hanyatt fekvő fiatal papát, magasba nyújtott lábán ott kalimpál a kisfia.

Meddig érnek az Égimeszelők?

Figyelek egy kisfiút, hatéves forma lehet, nem mozdul, ül a padon csak nézi megbűvölve, hogy mozognak magas lábaikon az égimeszelők. Így nevezte el őket: Égimeszelők. Nagy dilemmáját hallom, ahogy mondja az anyukájának.

– Anya, meddig érhetnek? Ha mondjuk, van itt száz vagy ezer Égimeszelő, és egymás vállára állnak és egyre magasabbak, már magasabbak a templomtoronynál… akkor meddig érhetnek? Lehet, hogy fölérnek az égig…?

A kérdés megválaszolatlan marad, mert a kisfiú átpártol az egykerekű biciklist bámulni, ő aztán fönt vagy négy méter magasságban néz le Csillahegy Napjának vigadó közönségére. Csábítanak a tűzzsonglőrök, van belőlük vagy öt-hat, s a

Jobb, mint a Vidámpark! A csúszdás ládába annyiszor ülök, ahányszor akarok!

A színpadon most a Göncöl ropja.

Tűz a nap, de a közönség rendíthetetlen

mutatványaiktól nehéz elszakadni. Ők a Freak Fasion Cabaret csapata, reggeltől estig színes életet visznek, bárhol megjelennek. És ott volt Juhász Lilla mesés babaháza, ahol főzni, mosni, babát altatni, a házacska előtt diót törni lehetett. És mindent igaziból. Gyönyörű edényekkel, gyerekméretben…

Közben a színpadon már Rutkai Bori ámítja a közönségét, a gyerekek varázssapkát húznak, buszt vezetnek, bárhová elmennek Borival, aki énekel és verset mond és közben képes figyelni az elhúzódókra is, valahogy őket is sikerül játékra csábítania.

Nyálcsordító illatok

Az utcára telepített színpadon túl, végig a Mátyás király úton már javában folyik a kitelepülés. A vállalkozó szellemű boltok kereskedői kirakják a sátrak alá a portékát, és ők is élvezik a „piaci” hangulatot. Mi a titka annak, hogy „ponyváról árulni”

4 Sül a bárány, de nem elég gyorsan…

Méhes Adrienn is itthon van Csillaghegyen.

A szivárvány minden színében pompázó fonalakat hozott a szövéshez

sokkal kötetlenebb, mint az üzlet négy fala között? Az árusok is játékosabbak, s ha nem is lesz eget rengető hasznuk a mai napon, de ismeretségek köttetnek és ez jó. Kitelepült a Pitypang a meggyes sörével, a Parti kellékbolt ezer bohósággal, a River étterem és még sokan a közelből. A Polgári Kör standja kézműves sört kínált, s a parázson ott pirult egy idei bárány, olyan illatfelhőket eregetve, hogy az emberek szimatoltak, s nyelték a nyálukat, kérdezgetve, mikor osztják a pecsenyét.

Volt sátra az egyházaknak, s persze a kézművesek sem maradtak el. Lehetett tűzzománcozni, kerámiázni, kosarat fonni, szőni, nemezelni, könyvkötészetet tanulni. A színpadon ekkor már Csiki Gergőék ropták, ők a Göncöl néptánc együttes hazai pályáról. Az időrendet nem tartom, de valahol Gergőék után jelent meg az asztalnyi tálca, a hatalmas süteménnyel, Cserfalvi Ákos ajándéka, Csillaghegy Tortája.

Nagy betűt érdemel, mert az idén is utánozhatatlanul finom volt, gluténmentes lisztből, belga csokiból, narancsízzel készült. A tortát osztóknak szükségük volt az éberségre, mert De jó itt! Minden arányos hozzám.

A kis ház, a lábos, a teknő, a szárító, a kisasztal és a fakanál. Olyan, mint a felnőtteké, csak sokkal szebb!

akadt, aki egyenesen ételhordóval jött tortát enni, mások meg sokadszorra is végigállták a sort. Kedves ínyencek azért nem ártana önmérsékletet gyakorolni!

A délután a nevetésé Puff! Találat egy!

Most jön a második!

Már volt egy teli kisüstöm!

Méhes Csaba turbóméhei fergeteges sikert hoztak, abszurdba hajló komédiájuk gyereknek-felnőttnek egyaránt feledhetetlen perceket szerzett. Berecz András már hazajár Csillaghegyre, meséi mellett most énekelt is. Több ezren voltak az esti utcán, végig állták az emberek a Mátyás király utat. Jég dupla whiskyvel - énekelte Charlie és vele énekelt Csillaghegy Napjának közönsége. Játék volt ez a nap, ízek, szavak, zenék játéka. S találkozásoké, ami talán a legfontosabb.

SCHÄFFER ERZSÉBET

5

Kedves Hozzászólók!

Tudni kell, az újságcsinálóknak mindig öröm, ha visszajelzés érkezik. Ha dicséret, azért, ha elmarasztalás, azt zsebre kell tenni, s tanulni belőle. Már ha jogos… Ha meg érdekes kiegészítés jön valamelyik íráshoz, az külön köszönetet érdemel. Ahogy most is. Két olvasói levelet adunk közre, köszönve a szerzőknek, hogy megírták, s bíztatunk mindenkit, kövesse a példát. Bármilyen észrevétele van, ossza meg velünk! a szerkesztők

Utca-névadás

A múltkori 4. számban a „Rókák a Csörlő utcában”című írásra reagálva gondoltam, megírom, hátha érdekes.

Még diák voltam a Dózsában, amikor egy helytörténész úr előadást tartott nekünk, gyerekeknek, Csillaghegyről.

Akkor mesélte, hogy például a Csörlő utcában - ahol én is lakom – valamikor csörlővel húzták le a fát a hegyről. Így lett Csörlő utca. Gondolom ez az elnevezés így nem nagy meglepetés. A másik, amire emlékszem, bár lehet, hogy rosszul, hogy mivel a hegyről lenézve a strand csillag alakúnak látszik, innen kapta a nevét Csillaghegy.

Tisztelettel Nazáli Kinga Ps.: Ügyeljenek, az újság email címe egy helyütt, a Zsibvásár oldalon hibásan szerepel!

Xxcfxxgx xxxyfxxx

Ha kellett, a Kárpát mozi rejtekhely volt

Kedves Erzsébet (mint szerkesztő) és Kedves Fanni (mint a Volt egyszer két mozi cikk írója)!

Elsőnek is szeretném kifejezni, örülök annak, hogy van egy nyomtatott fóruma Csillaghegynek. Bízom abban, hogy még sok értékes cikkel, hírrel fogják megörvendeztetni az itt lakókat. Gratulálok munkájukhoz!

Ami miatt a pontosításra ragadtattam magam az a Kárpát mozival kapcsolatos információkhoz tartozik. Sajnos nem helyes ez a megfogalmazása és információja a cikk írójának, hogy „Csillaghegy másik, ismert moziját dr. Zsámboki Pál plébános építtette”. A Kárpát mozi „megszületése” és így megépülése ugyan is dédnagyapám, Sági Gábor műve. Dédnagyapám, Sági Gábor és felesége 1903-ban költözött Csillaghegyre. Családunk azóta generációkon keresztül itt él Csillaghegyen. Ide született nagypapám Sági Lajos, ide született apám, Sági Lajos, ide költözött hozzá édesanyám Nagy Rozália - aki nem mellesleg népi iparművész a népművészet mestere, és én is 1965-ben történt megszületésemtől szintén itt élek folyamatosan. Itt születtek és nőttek fel a gyermekeim is.

De visszatérve a Kárpát mozira.Sági Gábor építési vállalkozó volt, nagyon sok ház felépítése kötődik a nevéhez Csillaghegyen, Békásmegyeren. Egyik munkája volt a Kárpát mozi megépítése, amelyet saját erőből valósított meg és dédnagymamámmal közösen tulajdonoltak. Miután Sági Gábor eredeti munkája nem mozi üzemeltetés volt, elfogadta dr. Zsámboki Pál megkeresését, akinek fontos volt, hogy legyen mozija Csillaghegynek. Ezt követően dr.

Zsámboki Pál kibérelte a mozit. Így az teljesen helyt álló, hogy a plébános úrnak elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a csillaghegyi polgárok kaptak egy jól működő mozit.

Mivel dédnagyapám eléggé élvezte az életet, vagyis kártyázott, lóversenyre járt elég gyakran. Ennek során felhalmozott adósságait úgy tudta rendezni, hogy megvált néhány birtokában lévő ingatlantól, köztük a Kárpát Mozitól is. Magyarán eladta őket. Az államosítás hullámakor, még örült is dédnagyapám, hogy nem elvették a javait, hanem életét élvezve, annak következményeként vesztette el. Csak érdekesség, hogy a háború során, mikor az orosz hadsereg Budapestre érkezett és Csillaghegyen is átvonult, akkor a család férfi tagjai (dédnagyapám, és fiai, köztük a nagyapám) a moziban kialakított rejtett helységben bújtak el és így megúszták az elhurcolást. Könnyen át tudtak menekülni a moziba, mert akkor az Árpád utcában laktak a mozi mögötti ingatlanban.

Sági Gábor fiait olyan módon taníttatta, hogy segítségére legyenek a munkájánál. Az egyikük építészmérnök lett. Az 50-es évek elejének máig ismeretlen módon lett halálos áldozata. Sok társához hasonlóan ismeretlen helyen nyugszik – de ez egy másik, drámai történet. Másik fia, ő a nagypapám – villanyszerelő lett, a harmadik fia meg szobafestő. Ezért nagy büszkeséggel tölt el, hogy nagyon sok csillaghegyi házban megtalálható családom kezenyoma valamilyen formában.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Csak annyi volt a szándékom, hogy a Kárpát mozi hiteles születését pontosítsam, elmondjam.

Minden jót kívánok!

Sági Gábor

Olvasói levelek

MaGÁNtÖrTÉnELeM

6

Egy nagymama három ötlete Elérkezett életemnek az a szakasza, mikor szép korúvá válhattam. Öröm, megkönnyebbülés és szabadság érzetét keltette. Családom részére már hosszabb ideje „vanília illatú” nagyi akartam lenni.

Nekiláttam.

Apai ágon az egész család 1913 táján

A

A ház ahol születtem, nagyapa, fia és menye

Nagyszüleim, balra Édesanyám, bátyja, nővére 1934-ben

munkával teli nyár után a téli szürke hosszú délutánok egyikén, eszembe jutott, hogy fényképeket kellene szortírozni. Elővettem az átkötött nagy dobozt. Levéve a tetejét, szétcsúsztak a fotók az asztalon, mint a lavina. Csak néztem gondolkodva, hogyan is kezdjek hozzá. Borítékoltam külön a családi, a rokoni, az unokák, az ismerősök fényképeit. Kezembe akadt egy időtől megsárgult fotó. Dédszüleim. A szépen beállított az akkori divatnak megfelelő öltözetben álltak egymás mellett. Csak néztem Őket, néztem. Gondolataim elkalandoztak, honnan és kiktől származom?

Itt jött az egyik ötlet

Családfa. Nagy izgalommal, örömmel és kíváncsisággal készültem a feladatra. Elővettem egy ív csomagolópapírt és Dédszüleimmel kezdtem felvázolni a családot. Nagy ágas-bogas fához hasonlított, néhol messzebbre nyúló ágakkal, hol meg rövidre nyúlóan. Előkerült a doboz is, a régi okmányokkal, születési anyakönyvi kivonatok, házassági levelek, szüleim esküvői meghívója, bizonyítványok. Ezek is mind bekerültek a családfa dossziéjába. A munka hetekig, hónapokig tartott.

Visszatértem a fotókhoz, még bőven volt mit szortírozni.

Az asztalon megláttam egy kisméretű, cakkos szélű fekete, fehér fotót. Istenem ez Nagyapa! Az iránta érzett tisztelet és szeretet megdobogtatta a szívemet. Ott áll a kapuban, fején szövet sildes sapka, mögötte a ház, amit Ő épített és építtetett 1912-ben.

7

„

A lakás illata most is az orromban van.

Drága szüleim esküvői képe 1939-ből

Nagyapa pipafüstje, Nagymama kávépörkölése, a daráló hangja, Édesanyám varrógépének duruzsolása.

”

Édesapám szülei és nagynéném

Igen a HÁZ ahol én születtem és jelenleg is lakom családommal együtt. Megfoghatatlan érzés kerített hatalmába.

Az emlékek. Gondolatban végigfutottam, mint gyermek a kerten a bokrok, a gyümölcsfák, Nagymamám gondozta virágágyások között. Csüngtünk a diófa ágain, játszottunk fogócskát, bújócskát testvéreimmel, a szomszéd gyerekekkel, unokatestvérekkel. Néztük hosszan a bogarakat, a hangyák szorgos vonulását, előkerült a labda, ugráló kötél, a kavicsok, babakocsi. Igen, boldog gyermekzsivaj volt és nagy-nagy játék egész nap. Istenem, erre a röpke pár percre, míg a fényképet néztem gyermek lettem újból! Kinyílt a ház ajtaja, láttam a szobák berendezését, az én fekhelyem a sarokban, a babaszobám a fotel mögött. A lakás illata most is az orromban van. Nagyapa pipafüstje, Nagymama kávépörkölése, a daráló hangja, Édesanyám varrógépének duruzsolása. Oly sokáig merengtem a kép fölött, hogy azt mondtam magamnak, hogy az „életemet” amire emlékezem, mind papírra kell vetni a gyermekeim, unokáim részére.

Ez volt a második ötlet

Számítógép elé ültem, egészen lázba estem, alig vártam, hogy a konyharuhát letegyem és mehessek a géphez. Csak írtam és írtam az emlékeket, közel 80 oldalra kerekedett, képekkel illusztrálva. Mindenkit belevettem mondandómba. A családi ünnepeket, a kerti bulikat, az esküvőket, gyermekeim, unokáim születését, sok-sok mindenről írtam, természetesen a szomorúság, a bánat is megjelent. Egy időutazás volt a múltba, tele örömmel és izgalommal. Nagyon jó volt, és oly meg-

Drága Nagyszüleim anyai ágon, nagypapám 72 éves 1949-ben, nagymama 79 éves 1960-ban

ható. Mikor elkészült a családfa, és a kis irományom spirálba foglalva, gyermekeim megkapták kerek születésnapjukra. A hatást nem tudom szavakba önteni! Meglepetés, boldogság…

Jött a harmadik ötlet

A család tagjairól fényképeket raktam egymás mellé időrendi sorrendben. Ahogy a forma kiadta, úgy rendeztem el, hogy egymás alá csúsztatva ne foglaljon el nagy helyet. Mikor mind ott voltak egy rakáson, akkora képkeretet vettem, amibe belefért az egész. Volt olyan kép is, amit körülvágtam, hogy jobban elférjenek. Lényeg, hogy a képek között ne legyen üres hely. Jó érzés rápillantani a falon, ott az egész nagy családom.

Egy ilyen kép is kedves és nagyon jó ajándék.

Mind ezt azért írtam le, mert hiszen mindenkinek van múltja, amire mi szép korúak egyre gyakrabban gondolunk.

Akinek van, ehhez affinitása ragadjon tollat, vagy üljön számítógép elé, s írja le. Időt szánva arra, hogy életét, eseményeit hátrahagyja az utódoknak. Honnan kerültek ide Csillaghegyre, kik a le-felmenő rokonai, ki mit csinált, hol él, vagy élt és milyen volt a család régi élete. Nagy és kedves ajándék lesz ez a gyerekek és az unokák számára. Jó munkát kívánok! Üdvözlettel: Molnár Kornélia

8

Én Csillaghegyen

LAKOM... Rajzpályázat

Vörös Dániel Márk, 10 éves

Kedves Gyerekek!

Valamikor márciusban azt kértük, hogy rajzoljatok. Rajzoljátok le a házat, az udvart, az utcát, a kertet, ahol laktok! Rajzoljátok le a családotokat!

Van-e kutyátok, cicátok, madarak a kertben? Rajzoljátok le az üzletet, ahol vásárolni szoktatok! A piacot a parkolóban! Az iskolátokat! A HÉV-et, amin utazunk! A Dunát, a Gőtés tavat, a Rókahegyet! Mindent, ami Csillaghegyhez kötődik, ahol az otthonotok van. Ezt kértük, és íme, most, félidőben bemutatunk néhány mesésen szép rajzot, amit küldtetek. Itt vannak a házak, a piac, a HÉV, a 34-es buszt, a piac és még sok minden. Köszönet érte elsősorban nektek, aztán Bokányi Zsuzsának és a többi tanító néninek. És még nincs vége. Nyár van, tart a vakáció. Hátha lesz kedvetek leülni, rajzolni erre a pályázatra.

A rajzok hátára írd oda a neved, hány éves vagy, és a címedet. Szeptember 1 és 15 között adjátok le a Csillaghegyi Közösségi Házba. Most már biztos, hogy sok díjat fogunk átadni és ha minden igaz, kiállítás is lesz a munkáitokból!

Póla Zétény, 7 éves Sziva Bogi, 8 éves Tamási Mira, 9 éves

Csiszár Gergő, 8 éves

9

Kubinyi Léna, 9 éves

Molnár Gréta, 9 éves

Csutorka-Vadnai Balázs, 8 éves Csiszér Lilla, 8 éves

Görög László Zétény, 9 éves Bástyai Csenge, 9 éves

Te HoL LAkSZ?

SZeRELmEs FöLDrAJz

10

A strandról tettem ki régi képeket a vitrinbe. Mialatt a fürdő fénykorát idéző képeket válogattam jutott eszembe, hogy ez a strand se jött volna létre, ha az Árpád forráscsoport nem ezen a helyen, az Ürömi út – Pusztakúti út között tör a felszínre. Kitettem hát a Csillaghegyi forrásvizekről szóló dokumentumokat is. Az emberek megálltak, olvasgattak. Volt, aki csodálkozott, nem is tudta, hogy Csillaghegyen forrás rejtőzik a föld alatt. Itt az alkalom, hogy elmondjuk, milyen kincsünk van. Aki erről a legtöbbet tudja, az Durst Péter, a Csillaghegyi Ásványvíz palackozó üzem vezetője.

ÉN CSAK CSILLAGHEGYI ÁSVÁNYVIZET ISZOM

BESZÉLGETÉS DURST PÉTERREL CSILLAGHEGY KINCSÉRŐL

P

éter nem csak közönséges „mezei üzemvezető”, hanem egy igazi megszállott kutató. Csillaghegyre kerülése óta nagy szeretettel és buzgalommal kutatja a hely múltját, így a fürdő kialakulásának és az ásványvíz palackozásának történetét is. Már a telefonban lelkendezve mondta, hogy rengeteg új adattal és tárggyal gazdagodott a gyűjteménye, alig várja, hogy megoszthassa a csillaghegyiekkel. No és a neve, magyarul „szomjúság”-ot jelent. Nomen est omen - kiválóan illik a munkájához.

– Hol kezdjem? – kérdezte.

– A legjobb lesz, ha a legelején – mondtam. És sorra kerültek elő újságcikkek, okmányok, képeslapok, fényképek, térképek. Minden egyes adat, tárgy, fotó izgalmas mozaikja egy, a témával kapcsolatos képnek, de a történet még nem állt össze egységes egésszé.

Malomtóból fürdőmedence

– Amit biztosan tudhatunk az az, hogy itt a hegyek lábánál, ahová a Duna vize még az ősidőkben sem ért fel, kiváló életfeltételek alakultak ki és ezek között éppen az itt található négy forrásból származó kristálytiszta ivóvíz volt a legfontosabb.

Ez a hely amióta csak ember létezik e tájon mindig lakott volt.

Ezt bizonyítják azok a leletek is, melyek az új palackozó üzem

11

A plakát gyönyörű és figyelemfelhívó. Árpád vezér és a Dávid-csillag békén megfér egymás társaságában. A századelőn, a feltörekvő polgárság idejében ez természetes jelenség.

A strand építtetői zsidó befektető család, a magyar hagyomány és történelem nem idegen számukra

viszont az derült ki, hogy a kocsmárosok, vendéglősök lehetetlen feltételekkel megkötött szerződésekben vergődtek és ezért fellázadtak a „szódavíz haramiák” ellen. E lázadás folyományaként megalakuló első részvénytársaság Hegedüs Lajos és Gamauf Géza és Társai néven jött létre és Csillaghegyi forrásvizet palackozott. Az erre vonatkozó első írásos dokumentum 1904-ből származik, ekkor jegyezték be a Csillaghegyi forrásvíz első címkéjének védjegyét. Ez tehát a forrásvíz első kereskedelmi forgalomba hozatalának időpontja. Korabeli dokumentumokból kitűnik, hogy a tulajdonosok személye gyorsan változott. Néhány év elteltével már három különböző részvénytársaság forgalmazta a források vizét szénsavval telítve. Ilyen volt például Csillaghegyi Forrásvíz Rt., vagy a Csillaghegyi Üditővíz Rt. A különböző részvénytársaságok különböző arculattal hozták forgalomba a forrásvizet. Ennek bizonyítékaként számos porcelán kupakot és üveg töredéket találtam a most épülő palackozó üzem földmunkái során, de találtam a Péter villa padlásának salak feltöltésébe keveredve rengeteg 1906-ból származó nyakcímkét, reklám és számoló cédulát, szállítói belégeket is.

Ebben az időben született egy gyönyörű plakát (itt az oldalon látható), melyen egy római tógába öltözött hölgy emeli magasba a forrásvizes palackot, annak címkéjén a csillaghegyi források környezetének képe és védjegyként egy Dávid csillagban lovagoló Árpád vezér látható. A legenda szerint, itt Csillaghegyen volt Árpád szálláshelye és sokan tudni vélik, hogy itt is temették el. A kép az ősiséget és a folytonosságot fejezi ki, miszerint ezen a vidéken élő emberek (már a rómaiak is) mindig e források vizét itták.

Forrásvízről ásványvízre

építésekor kerültek elő. A régészek egészen a kőkori rétegekig ásattak. Sok minden került elő. A kelta kocsis temetkezésről már az Óbuda újság is hírt adott.

Régi időkben a források vizét, melyek kiegészültek a hegyről lefutó patak vizével, zsilip segítségével felfogták és az ily módon kialakult tóból elfolyó vízzel malmot hajtottak.

Az ipari forradalom után, a tizenkilencedik század második felében folyamatosan vették át a gőzmalmok a hagyományos malmok szerepét. A csillaghegyi malom sem kerülte el a sorsát. A malomtó a boldog békeidőkben átalakult téglából falazott fürdőmedencévé. A forrásvíz, majd később az ásványvíz palackozásának és forgalmazásának is megvan a maga mozgalmas története, ami a fürdő történetével szorosan összefonódva napjainkig zajlik.

Lázadás a szódavíz-haramiák ellen

Magyarországon az 1800-as évek végén az ásványvíz forgalmazás monopóliumát Palotai Ödön a Szent Lukács Rt. Kristályvíz Vállalat tulajdonosa tartotta kézben. Vállalata nemcsak a hazai ásványvízpiac meghatározó részét birtokolta, de még mai ésszel is nehezen felfogható módon Ausztráliától, Afrikán át Amerikáig működtek kereskedelmi képviseletei minden földrészen. A „Vendéglősök Lapja” korabeli cikkeiből

1919-ben új fejezet nyílt Csillaghegy történetében. Ekkor vásárolta meg Elkán Ignác és Gerő Árpád által tulajdonolt cég a csillaghegyi forrásokat és az azt övező területet, hogy strandfürdőt létesítsenek e helyen. Az említett urak sógorai voltak egymásnak. Ugyanannak a martonvásári Herzfeld Dezső fakereskedőnek a lányait vették feleségül. Jól menő belvárosi szőrmeüzleteik jövedelméből a fürdőt folyamatosan bővítették, fejlesztették olyannyira, hogy néhány év múlva már Közép-Európa legkorszerűbb, legszebb de egyben Budapest leghidegebb vizű (23 fokos) strandját tudhatták magukénak. Feltehetően emiatt kezdtek termálvíz után kutatva kutakat fúrni, hiszen a négy Árpád forrás elég vizet szolgáltatott a strand működtetéséhez. Először 1929-ben a 110 méter talpmélységű József kút fúrása történt meg. Ezt követte 1934-ben a 137 méteres Északi kút és végezetül 1935-ben az 500 méter mély Déli kút kialakítása. Sajnálatos módon erőfeszítéseiket nem koronázta siker. Minden mélységből a források vizével megegyező, alacsony ásványi anyag tartalmú és hőmérsékletű ásványvíz tört fel.

Ettől kezdve változott meg a csatos, porcelán kupakos, sablonba öntött üvegpalackok felirata forrásvízről ásványvízre. Érdekes módon gyűjtéseim során, nemhogy Csillaghegyről, de még csak Budapestről sem került elő csillaghegyi üveg. Találtam viszont Szegeden, Győrben, Szombathelyen is. A legrégibb palackok, a forrásvizesek Pécsről és Mecseknádasdról származnak.

12

– Zaklatott história. És hogyan folytatódik a történet a Valéria utcai üzem megszűnésétől napjainkig?

– A Fővárosi Tanács közgyűléseinek jegyzőkönyveiből kiderül, hogy folyamatosan napirenden volt egy Csillaghegyen létesítendő palackozó üzem építésének terve. A nyolcvanas években lajtos kocsikkal hordták a vizet Szentendrére és a Márka üzemben palackozták Csillaghegyi Víz néven. A rendszerváltást követő időszakban ezt a tevékenységet is „privatizálták”. Ez idő alatt Aquastella néven került forgalomba a főváros számára nem kis anyagi veszteséget okozva. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. jelenlegi vezetésének döntése nyomán a palackozási tevékenység újjászületőben van. 2011 óta működik egy nagy ballonos 19 literes töltőgép. Jelenleg ezen a gépen évi 150 000 darab 20 literes ballont töltünk meg. Napjainkban tehát ilyen formában, viszonteladók révén az ország minden szegletébe eljut a Csillaghegyi ballonos víz.

Legyen újra ásványvizes díszkút!

Mennyivel jobban festene, ha ilyen gyönyörű csatosüvegekben lehetne kapni a csillaghegyi ásványvizet ma is... Jobbra: reklám a számolócédulán. Ez aztán biztos megragad a fejekben...

Budát a csillaghegyi víz látta el

A három kút üzemi vízhozama több ezer liter percenként. Kis túlzással, innen fedezni lehetne Budapest összes lakójának ivóvíz igényét.

– Hol működött a palackozó üzem?

– Az összes palackozással kapcsolatos tárgy a Péter villa környékéről került elő. Két régi fénykép is van az üzemről, ezek valószínűleg a villa pincéjében készültek.

Van nálam egy áttekintés a Csillaghegyi Ásványvízüzem Rt. történetéről, amit Dr. Schottner Ede készített, akinek édesapja hosszú ideig az üzem vezetője volt. Ő írja, hogy a Péter villa alagsorában 1928-ban létesített üzem termelését a báró Kohner és Kaszab Emil féle tőkéscsoport fejleszteni kívánta. A szomszédos Valéria utcában (a későbbi Csónaképítő Szövetkezet helyén) a modern üzembe telepítették át a termelést. 1934-ben a tőkéscsoport gazdasági problémái miatt a Kőbányai Polgári Serfőző vette át a csillaghegyi üzemet. A kereskedelemre jó hatással volt, hogy a sörgyár a sörrel együtt terítette a Csillaghegyi ásványvizet is. 1938-ban a Margit-szigeti Ásványvíz üzem felépülése után az ásványvíz kartell a Csillaghegyi Ásványvíz Üzemet csak tartalék üzemként tartotta fenn. A II. világháború alatt több ízben is üzemelt. A Margit-híd felrobbantása után Budát innen látták el ivóvízzel. 1948-ban az államosítás idején a csillaghegyi üzem már csak jogilag létezett.

– Péter, én bizony megszomjaztam.

Kérhetek egy pohár vizet? Tudod, én csak Csillaghegyi ásványvizet iszom!

Igaz, most lódítottam, hiszen sajnos nem lehet kereskedelmi forgalomban „Csillaghegyit” kapni.

- Ez így nem teljesen igaz, mert például ballonos ásványvíz formájában a Csillaghegyi fürdő pénztárában kedvező áron már öt éve bárki hozzájuthat. Ezen kívül a Budapest történelmi fürdőibe kihelyezett retró hangulatú ital automaták révén is forgalmazunk félliteres kiszerelésű Csillaghegyi ásványvizet. Az automaták frontfelületét egy régi számolócédula felnagyított képe díszíti, és fennen hirdeti a régi-új szlogent: „Egyben megegyezünk: csakis csillaghegyi ásványvizet iszunk!”

– Mit lehet tudni az új palackozó üzemről?

– Hosszú évekig tartó küzdelem után Társaságunk vis�szavásárolta a korábban elkótyavetyélt legnagyobb hozammal bíró Déli kutat, valamint a hozzá tartozó területet is. Így lehetőség nyílt egy új, korszerű palackozó üzem tervezésének és építésének megkezdésére. Reményeink szerint jövő ilyenkor már termelni fog ez az üzem. Terveink között szerepel, hogy helyi lakosok számára itt helyben, diszkont áron értékesíteni fogjuk termékeinket.

– Ez nagyszerű hír! A gyűjteményed pedig elvarázsolt. Remélem, nem fogod a fiók mélyén tartani?

– Már elkészült az új palackozó üzem épülete, csak a gépsorok hiányoznak belőle. Nézd, innen az üvegfalon keresztül látni lehet majd a gyártási folyamatot. Itt az előtérben pedig szeretném kiállítani a régi idők tárgyi emlékeit.

– Köszönöm a beszélgetést! Azt hiszem, minden Csillaghegyi nevében mondhatom, hogy örülünk a beruházásoknak, hiszen néhány éve még a strand léte is kérdéses volt. Azonban örömünk akkor lenne teljes, ha az a formás díszkút is újjászülethetne, ami a Fürdő utca, Valéria utca sarkán állt és a csillaghegyiek ide jártak forrásvízért. Jó lenne, ha nem is ugyanott, de egy sokak által elérhető helyen, szépen kialakított környezetben ismét járhatnánk ahhoz a kúthoz.

– Fogjunk össze érte!

LIEBE KATI

13

Ha komoly is,

mosolyog Borika O

„

A jó világ a szőlőben volt, ha kapálni kellett, akkor is, mert ott árnyékot és gyümölcsöt adtak a fák, nem mint a kukoricatábla...

„

lyan harmatgyönge salátát, mint a Borikáé sehol nem találok. S harsog az uborkája, szinte mintha almát rágnék, ahogy beleharapok. Amikor megismertem, az tűnt fel, hogy mindig napsütötte az arca, a karja, a keze feje.

Valahogy gyanítottam, hogy nem nyugágyban szerezte. Hévízgyörki lány, született Fercsik Borbála. Arrafelé, a Galga mentén híresen szorgalmas népek laknak, Bori családja sem kivétel. Nagyapja bíró volt, olyan tekintéllyel, hogy fölnézett rá a faluban mindenki. Huszonöt hold földön van dolog, Bori a két testvérével libát őrzött, kukoricát tört, aratáskor markot szedtek, répát egyeltek. Este megfejték a Szegfű meg a Rózsi tehenet, s a nagyobb lányka megfőzte a vacsorát. A jó világ a szőlőben volt, ha kapálni kellett, akkor is, mert ott árnyékot és gyümölcsöt adtak a fák, nem mint a kukoricatábla, amiben szúrta, vágta a kisgyereket minden levél. Amikor 59-ben a téesz mindent elvitt, földet, lovat, tehenet, megmaradt a kert. S hogy jó időben uborkázni is kezdtek, hát az lett a nevük: az Uborkás Fercsikék. A kertben aztán mindent termeltek, salátát, zöldbabot, zellert, tököt, paradicsomot, paprikát, szárazbabot, hagymát, sárga és fehérrépát, mindent. S vitték a Garai téri piacra.

Akkor még volt hordár a Keletiben, Bori ült a zsákokon, néha ott is aludt, várták a mázsát, úgy kellett bérelni, s onnan a piacra cipekedtek a hordárral. Így teltek a hétvégék, így keresték meg a stafirungra valót. Hiába dolgozott ötven évig számokkal, a rendszerváltás után nekiálltak fóliázni. Borika a nővérével együtt kertészkedik, kiváltotta az őstermelői igazolványt, s a hétvégék most is piacozással telnek, mint valaha régen. Szerencsénkre itt árulja a friss, vegyszermentes hévízgyörki zöldségeit, a Csillaghegyi Polgári Kör szombati piacán.

A PiAC aRCAi

RéGi KéPeK

14

Lóvasút sínpárja a mai Mátyás király úton az 1920as években.

Régen elöljáróság, ma hentesüzlet...

Kedvencem a valahai

Aki nem ismeri a múltat, az nem értheti a jelent, és nem tudja tervezni a jövőt – vallja beszélgetőpartnerem, s digitális kalauzolásával elénk tárul az ismerősen ismeretlen régi Csillaghegy.

BESZÉLGETÉS A RÉGIFOTÓ-GYŰJTŐ KECSKÉS ZOLTÁNNAL

„Csillaghegy régen” „Csillaghegy régi fotókon” „Csillaghegy, azok a régi szép idők…” Akinek ismerősen csengenek ezek a címek, biztosan járt már valamelyik Facebook oldalon az említettek közül. Nosztalgiázni, időutazást tenni szűkebb pátriánk távolabbi vagy nem is oly távoli múltjába.

Csemegézhetünk itt régi fotográfiák, újságcikkek, és más helytörténeti dokumentumok között, sőt, könnyen lehet, hogy másfelé költözött ifjúkori szerelmére is rábukkan az ember! Minthogy ezek az oldalak virtuális találkozóhelyek egyben régi barátok, ismerősök, szomszédok számára.

A fotógyűjtés és internetes publikálás először hobbinak indult, aztán hiánypótló és közösségteremtő elfoglaltság lett belőle. A Csillaghegy régen internetes Facebook oldal alapítója és működtetője, éltető motorja Kecskés Zoltán. Vele beszélgettem.

Ha figyeljük az Ön által szerkesztett oldalakat, szembeötlő mennyi mindent tud Csillaghegyről. És az is, hogy igazi lokálpatrióta, a szó legnemesebb értelmében. Csillaghegyinek született?

Igen, bár a szüleim vidékről költöztek ide, én már itt születtem, gyerekkorom óta itt élek, itt is jártam iskolába, mondhatni tősgyökeres csillaghegyi vagyok.

A helytörténeti érdeklődése honnan ered?

Tanárként kezdtem a pályafutásom, most is humán területen dolgozom, de hivatásszerűen helytörténettel sosem foglalkoztam. Amikor elkezdtem internetezni, létezett már egy facebook csoport, Csillaghegy, azok a régi szép idők nevezetű.

Ide csatlakoztam, mert valahol mindig is érdekelt a helytörténet, és szerettem a régi fotográfiákat. Innentől aztán „elkapott a gépszíj”. Egy kis utánajárással olyan sok fotó bukkant elő a környékről, hogy felmerült az igény a rendszerezésre.

A Csillaghegy régen csoport akkor nem az egyetlen gyűjtemény?

Nem egészen. Ez volt az első, amikor öt-hat évvel ezelőtt elkezdtem ezzel foglalkozni. Aztán jött a Csillaghegy régi fotókon nevű oldal. Utána szépen sorban a Békásmegyer régen, Rómaifürdő régen, és már van Pünkösdfürdő régen oldalam is. Ahogy az ember kicsit utána kutat valaminek, egyik téma hozza elő a másikat. Így alakult, hogy mára van külön csoportja a Rókahegyi kőbányának, a valaha itt működő Mezőgazdasági Gépgyárnak, és a napjainkban már nyomokban sem létező Lenáru gyárnak is.

Honnan lehet ennyi képet összegyűjteni?

15 Képek Kecskés Zoltán gyűjteményéből Az Aranybárány kisvendéglő.

Aranybárány...

Legbőségesebb forrásom az internet. Megtanultam, hogyan lehet itt a legügyesebben kutatni, úgy látszik, van hozzá affinitásom. Eleinte a gyerekeim sokat segítettek, most már önjáró vagyok. Régi fotókat gyűjtő honlapokon keresek csillaghegyi vonatkozású képeket, illetve korabeli folyóiratokban cikkeket, híradásokat. De vásároltam már fényképet aukción, és a Vaterán is. Családi örökségemben is van pár helytörténeti jelentőségű kép, és gyakran hoznak nekem képeket a helybeliek, akik tudnak a csoportról.

Mi alapján választja ki a képeket, amiket feltesz a facebook csoportba?

Két-három naponta teszek fel újabb képeket, de igyekszem minél sűrűbben, hogy „szó ne érje a ház elejét”. Egyszerre három-négy képet osztok meg. Azt szeretem, ha egy-egy helyszínt, régi épületet körbe tudunk járni ezen a pár képen keresztül, térben és időben, hogyan változott a feladata, külseje az évek során. Vegyük például beszélgetésünk helyszínét, a Közösségi Házat. Itt kezdetben vendéglő működött, Bösinger József vendéglője, azután lett könyvtár, pártház, Banán klub, és a mai formájában pedig közösségi ház. Itt, vele szemben a sarkon volt ez egyik gyógyszertár, ahol most a szendvicsező áll. A lottózó helyén a Piskóta cukrászda, a Cserfalvi cuki helyén az Ili fotó, a HÉV-megállóval szemben, a mostani Kiscsillag étterem épületében férfi fodrászat működött...

A képek alatt tömött sorban követik egymást a hozzászólások: - Ennek a helyén mi van ma...? - Ki volt a tulajdonos...? - Ismeri valaki, aki itt lakott...? - Emlékeztek mennyit jártunk ide? És elindul az emlékezés, beszélgetések alakulnak, régi szomszédok összetalálkoznak. Tudta, hogy ez ilyen népszerű lesz? Vagy ez volt az eredeti célja a facebook csoport alapításának?

A költő szavaival élve, „gondolta a fene”. Kedvtelésből, saját hobbiból kezdtem el gyűjteni és internetre tölteni a képeket, ezután szembesültem vele hogy ennek mekkora közösségformáló ereje van. Most is keresi éppen valaki a régi iskolatársát, ezeknek a találkozásoknak mindig örülök, de a fő csapásirány az, hogy nézzük együtt a régi képeket, és közösen minél több háttér információt gyűjtsünk hozzájuk.

A Csillaghegy régen oldal kapcsán biztosan voltak nagy felfedezései. Melyek a legemlékezetesebbek?

Annak örülök leginkább, ha valami olyasmire bukkanok, amire a környéken már csak a legidősebbek emlékeznek, vagy

esetleg ők sem. Mondok pár példát. Egyszer egy fénykép alapján felfedeztem, hogy sínek mentek végig lefelé a Mátyás király úton, egészen a Dunáig. Kiderült, a századfordulótól egészen az 1930-as évek elejéig a Róka hegyi bányából ló húzta kisvasúttal szállították a mészkövet egészen a partig, ahol aztán hajókra rakták. A Mátyás király utat ebben az időben ezért nevezték Vasútsornak. Vagy a békásmegyeri Attila strandfürdő! Ez a strand a napjainkban már szintén nem létező téglagyár mellett állt, a mai 11-es út és a régi Szentendrei út közötti részen. A két világháború között működött, két nagy medencéje is volt, még a hév is megállt előtte, vizét a Gründ-forrás táplálta.

Van-e kedvenc épülete Csillaghegyen?

Sok itt a számomra kedves épület, de legjobban talán a kocsmákat, vendéglőket szeretem, ahol pezsgett az élet! Az is érdekel, hogy ezeknek a helyeknek az évek során hogyan változott a szerepe. Legkedvesebb talán az Aranybárány vendéglő, itt dolgozott édesanyám pár éven keresztül. Legendás hely volt még a Kárpát mozi melletti Pirinyó presszó! De a mostani ürömi úti óvoda helyén is egykor vendéglő állt, a Szautner, a Nagy, vagy a Csúcs vendéglő, attól függően, ki volt épp a tulajdonos. Az ötvenes években amúgy rendőrőrs működött itt, napjainkban pedig óvoda. Hát nem izgalmas? Jó lenne dokumentálni a mostani változásokat is, ha időm engedi, én is fényképezem a környék épületeit.

Egy időutazásra, gondolom, boldogan vállalkozna…

Nagyon szívesen visszamennék, akár csak egyetlen napra! Végigsétálnék a régi utcákon, beülnék egy zónapörköltre a Strand Vendéglőbe, innék egy kávét egy indiánerrel a Pirinyóban – mondjuk 1930-ban. Aztán ha visszatérek, olyan cikket írnék! Lehet, hogy kiderülne, feltételeztünk valamit egy épületről, és közben teljesen másra szolgált. De ez a mai, múltba vezető kutatás is örök izgalom számomra. A csoport mottójául egy idézetet választottam: „Aki nem ismeri a múltat, az nem értheti a jelent, és nem tudja tervezni a jövőt.”

Azért is hoztam létre ezeket az internetes oldalakat, hogy közösen minél többet megismerjünk Csillaghegy múltjából.

Nagy öröm látni, hogy sikerrel jártak.

HEGEDŰS FANNI

Csillaghegyi HÉV megálló, a váróterem és az (ez idő szerint) Nagy vendéglő épületével.

Felhívás az Olvasóhoz!

Akinek van odahaza Csillaghegyet ábrázoló, még soha nem látott fotográfiája, és szeretné közkinccsé tenni, vegye fel a kapcsolatot Kecskés Zoltánnal. Ő örömmel fogadja, digitalizálja, azt követve visszaadja a tulajdonosának.

E-mail címe: hillstar61@gmail.com

EmLÉKeZzÜNk!

16

A plébánia-alapítás 90. évfordulójának ünnepsége

Szeptember 21 péntek este a 18 órai mise keretében, meghívott vendégek jelenlétében kezdődik.

Szeptember 22-én szombaton: Délelőtt: diaképes vetítés a plébánia történetéről, majd kötetlen beszélgetés jelenünkről és terveinkről. Délután: Péter atya vendégei: Schäffer Erzsébet író-újságíró, dr. Csókay András orvos, Szerencsés Károly történész és Rieger Tibor szobrász. Velük lesz pódiumbeszélgetés. Utána zenei koncert. Este szentmise, a szokott időben.

Szeptember 23-án vasárnap: ünnepi záró mise, utána kerti összejövetel.

90 ÉVES

a Jézus Szíve templom

1928-ban járunk. A Róka hegy lábánál már megépült a Békásmegyeri Tisztviselő telep. A Szentendrei út Duna felőli oldalán, Kissing pusztán rohamosan épülnek a házak a homokdombok helyén. Csillaghegy ekkor még nem önálló, a terület Békásmegyer községhez tartozik, mely nem része a fővárosnak. A lakosság növekedése rohamos. Csillaghegy lakott területeitől az elöljáróság, orvos, gyógyszertár és a békásmegyeri templom, mind nagyon távol vannak.

1900 és 1920 között a katolikusok száma 2155 fővel szaporodott.

Ezek legnagyobbrészt Csillaghegyen telepedtek le. 1924-ben az itt élő katolikusok elhatározták, hogy templomot építtetnek. Egy nemes gondolkozású férfi, Vojnich László kezdeményezésére gyűjtőívekkel pár év alatt 150 millió korona, azaz 120.000 pengő gyűlt össze. Az összefogás eredményeképpen 1927-ben Baumgartner Sándor elkészítette a tervet, és a templomot egy év alatt fel is építette.

Serédi Jusztinián bíboros prímás dr. Zsámboki Pált küldte Csillaghegyre, ő lett Csillaghegy első plébánosa. 1928. december 2-án a bíboros felszentelte az akkor még csak egy hajós templomot, a harang egy évvel később szólalt meg. A templom és vele szemben a népiskola egy időben épült fel. A tanítás az iskolában 1928 októberében kezdődött meg. A templom és az iskola Csillaghegy társadalmi életének középpontjává vált.

Trianon emléke és a Nemzeti Összetartozás Napja 2018. június 4.

Csillaghegyen, az országzászló körül gyűltek össze az emlékezők. A közönség soraiban ott volt Bús Balázs polgármester, Kelemen Viktória és Puskás Péter alpolgármesterek, Szabó Tímea országgyűlési képviselő. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mondta el emlékező gondolatait. Röviden idézünk beszédéből.

E

zen a napon egyszerre emlékezünk az első világháborút követő trianoni békediktátum aláírására, és ünnepeljük az egységes magyar nemzet napját.

1920. június 4-én a történelmi Magyarország területét és népességét feldarabolták, így: elveszett az ország területének kétharmada, több mint 3 millió 300 ezer magyart, a magyar nemzet egyharmadát kisebbségi létbe taszították, ahogyan a gazdasági veszteségek is óriásiak voltak, az ipar 38, a nemzeti jövedelem 67 százalékától lettünk megfosztva. „Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély.” – írta Kosztolányi Dezső, azokban az években, amikor hazánkat sorozatos tragédiák és veszteségek sújtották. Ezzel a veszteséggel áldozattá lett minden magyar, aki az anyaországban maradt és azok is akik, határainkon kívül rekedtek. A békediktátum történelmi terhét máig hordanunk kell, mert ez a döntés azóta

is keserű árnyat vet ránk, amikor az egységes magyarságban gondolkodunk, amikor a magyar nemzetről beszélünk, amikor kiállunk a magyarság összetartozása és érdekei mellett, itthon és a nemzetközi fórumokon. Kevés megértéssel találkozunk, mert Európában nincs még egy nemzet, amely akkora veszteségeket szenvedett volna el, mint mi.

17

A MI ÜNNEPÜNK avagy március tizenötödiki mozizás a Fodrosban

A Fodrosban régi hagyomány, hogy a harmadikosok készítik a március 15.-i megemlékezést. Idén négy osztály, nyolcvanhat gyermekével különleges dolgot találtunk ki.

M

inden gyerek film- és mozirajongó. Erre alapozva jött az ötlet, hogy leforgatjuk a saját ünnepi filmünket, az eredeti helyszíneken. Végigjárjuk az utat, amit előttünk Petőfiék, a márciusi ifjak végigjártak, a Pilvax kávéháztól a Nemzeti Múzeumig.

Egy délután összeültünk mi tanítók, megbeszéltük az útvonal mentén szóba jöhető intézményeket, ahova engedélyt kértünk a forgatáshoz. Mindenhol nagy lelkesedéssel, segítőkészséggel fordultak felénk. Így kaptunk egy teaszalont a Gerbeaud Cukrászdában a Pilvax kávéházi jelenetek leforgatásához, majd az ELTE-BTK karán egy előadótermet nyitottak ki számunkra, ahol az egyetemi jeleneteket vehettük fel.

Ezt követően a Petőfi Irodalmi Múzeumba látogattunk, ahol Landerer nyomdáján kinyomtattuk a 12 pontot, majd az ELTE-ÁJK dísztermében vettünk fel több jelenetet. Vé-

Ezért példa sincs arra, hogy hogyan kell felállni egy ilyen vereséget követően, a hallgatás és elhallgattatás évtizedei után. Ám ünnepelni is van okunk, mert az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy az egységes magyar nemzet államhatárok feletti összetartozása a mában is valóság, önazonosságunk alapja.

A magyarok ismét felismerték, és megélik, hogy a nemzet nélkül nincs haza, a külhoni magyarság nélkül pedig nincs nemzet. Az elmúlt évek azt is megmutatták, hogy nemcsak arra vagyunk képesek, hogy újjáépítsük a magyarok közötti kapcsolatokat, hanem olyan tartalommal: egymásra figyeléssel, közös felelősséggel és cselekvéssel töltsük meg, amelyek a jövőt építik.

Mert minden, ami megtörtént velünk a múltban, az velünk van jelenünkben és hat jövőnkre is. Érdemes figyelnünk Móricz Zsigmond szavaira, aki a trianoni döntés kapcsán a következőket írta: „Nem órák kérdése a jövő, de századoké. Politikai fordulatok megnehezítik talán a fejlődést,

gül a Nemzeti Múzeum előtt zártuk a felvételt egy zenés, táncos betéttel.

E hosszú nap során két helyen is vendégül láttak minket egy csésze meleg teára. Az újonnan nyíló Vinikli első „tea-vendégei” mi voltunk, s a nap levezetéseként a Kossuth Klubban melegedhettünk át. Az ünnepnap előtt mozi termet varázsoltuk iskolánk folyosójára, ahová nyomtatott mozijeggyel hívtuk meg a gyerekek szüleit egy premier előtti bemutatóra, majd szerdán az iskolánk diákjai és pedagógusai voltak mozink vendégei.

Filmünk nagy sikert aratott, a szülőktől és az iskola tagjaitól sok dicséretet kaptunk. A 3.A osztály szülői közössége egy Oscar-szoborral is díjazta az előadást. Örömmel forgattunk együtt, ezzel maradandó élményt szerezve diákjainknak és a Fodros közösségének.

Harmadik évfolyam apraja-nagyja

de egy néptömböt nem a politika, csak természeti erők szüntethetnek meg. Hogy ez az idő mikor jön el, ma még semmi jele: a magyar nép dolgozik, s míg dolgozik: él. Erejét életre koncentrálja.”

Trianon terhét tehát akkor tudjuk levetni magunkról, ha hiszünk a magyarság jövőjében, és minden erőnkkel azon vagyunk, azért dolgozunk, hogy minden tekintetben „emelkedő” nemzetté váljunk. Ha a 21. században is erősíteni tudjuk a magyarság nemzeti ös�szetartozását, és sem kishitűségből sem külső, idegen nyomás hatására sem engedünk hazánk és a magyarság érdekeiből.

Hiszem, hogy igazak a móriczi szavak, melyek szerint „a magyar nép dolgozik, s míg dolgozik: él.” Ahogyan azt is: kötelességünk úgy dolgozni, hogy munkánkkal az egész nemzetet szolgájuk, a magyarság előrejutását és az itt élők szabad és biztonságos életét. Mert akkor tiszteljük múltunkat, ha megfelelünk tanulságainak és nem tévesztjük szem elől, hogy a nemzet sorsa tagjainak munkáján, bátorságán és hazaszeretetén múlik.

A Magyar ének 1919ben című verset Kirchhof Gréta, az Árpád Gimnázium tanulója mondta el

18

Új könyvtárépület Békásmegyeren Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata a Hadrianus Program keretében, 230 millió forintból újította fel az Ezüsthegy utca 16. szám alatti városképileg meghatározó épületet, amelyben az Óbudai Platán Könyvtár 231 m2-en könyvtárszolgáltatással és 600 m2-es udvarában közösségi programokkal várja látogatóit.

www.megujulo.obuda.hu

HADRIANUS PROGRAM

HATÁROZZUK MEG EGYÜTT A KÖZÖSSÉGI EGYÜTTÉLÉS SZABÁLYAIT! Óbuda-Békásmegyer polgármestere és jegyzője közreműködésre hívja a III. kerület lakosságát a közösségi együttélés szabályairól szóló rendeletének megalkotásának folytatására.

A Képviselő-testület 2018 őszén 2. fordulóban tárgyalja a beérkezett javaslatok figyelembe vételével megalkotott rendelet-tervezetet.

A készülő rendelet az együttélés számos körét érinti, többek közt egyes környezetvédelmi, köztisztasági szabályokat, a zajjal járó tevékenységekkel kapcsolatos és az állattartásra vonatkozó szabályokat is.

Kérjük, hogy javaslataikat 2018. szeptember 30-ig juttassák el a Polgármesteri Hivatal Ügyfélkapcsolati Irodájához írásban (1033 Budapest, Harrer Pál utca 2., kozossegiegyutteles@obuda.hu) vagy személyesen.

A felhívás teljes szövege itt olvasható:

www.obuda.hu/hirek/kozossegiegyutteles

19

A CSODA

Ezt a történetet egy felnőtt fiatalembertől kaptam, aki nem hatódik meg egykönnyen. Mindenképpen olvasd el! – írta. Én is ezért másolom ide: Mindenképpen olvassák el…

A

kislány bement a szobájába és a szekrénye mélyéről előhúzott egy befőttes üveget. Kiöntötte a padlóra a tartalmát és gondosan számolni kezdte. Aprópénz volt benne. Háromszor is megszámolta, pontosan akarta tudni, mennyi tőkéje van. Nem hibázhatott. Ezután visszatöltötte a pénzt az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant vele a hátsó ajtón. A hat háztömbnyi távolságra lévő patikába tartott. Odabent türelmesen várt a patikusra, szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen el volt foglalva, a pult mögött beszélgetett.

Tess, így hívták a kislányt, nemrég múlt hatéves. Most megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy jól hallható legyen. Ez sem járt sikerrel. Végül kivett egy érmét és megkocogtatta vele a pult üvegét. Ez használt.

– Hát te mit szeretnél? – kérdezte a patikus türelmetlenül. – Éppen a Chicagóból jött testvéremmel beszélgetek, akit ezer éve nem láttam. Mondd, mit szeretnél? – sürgette.

– A testvéremről szeretnék beszélni veled – mondta Tess, a patikuséhoz hasonló türelmetlen hangon. – Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.

– Tessék? – fordult most a kislány felé a patikus.

– Az öcsém neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg. Hát, tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

– Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni – felelte a patikus megenyhült hangon.

– Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg, mibe kerül!

A patikus testvére, akivel a patikus eddig beszélgetett, kijött a pult mögül. Jól öltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: – Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

– Azt nem tudom – válaszolt Tess könnyes szemmel – csak azt tudom, hogy nagyon beteg és anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De apu nem tudja meg fizetni, azt mondta, ehhez csoda kell, és ezért szeretnék venni egy csodát a pénzemből.

– Mennyi pénzed van? – kérdezte a chicagói férfi.

– Egy dollár tizenegy cent – felelte Tess alig hallhatóan. – Ez az összes, de tudok többet is szerezni, ha kell.

– Nahát, milyen csodálatos véletlen – mondta mosolyogva a férfi –, egy dollár és tizenegy cent éppen ennyi az összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt.

– Vezess haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkoznék a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, a neves chicagói idegsebész. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és apa boldogan beszéltek az események sorozatáról, ami idáig vezetett.

– Ez a műtét igazi csoda volt – suttogta anya –, vajon mennyibe került volna nekünk?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda. Egy dollárba és tizenegy centbe. Mi tudjuk, hogy még mibe.

Egy kislány töretlen hitébe, bizodalmába és szeretetébe. S abba a végtelen kegyelembe, ami örök s nem a mi földi mércénkkel mér.

Ő MONDTA Gyerekszáj Szokások

Zsófi unokám – lehetett hároméves – tejet adott a cicánknak, s nézi, hogyan fogy a tej.

– Én is szoktam így inni – mondja.

– Te is szoktál lefetyelni?

– Igen, én is le szoktam fetyelni.

Vega

Legkisebb fiam, Dávid „rossz evő gyerek” volt, különösen a húst nem szerette. Egy este vacsora kellős közepén lecsapta az evőeszközeit, majd mikor minden szem rászegeződött, bejelentette.

– Holnaptól János leszek! Értetlen tekintetünket látva hozzátette: – Vegetári János!

Kajás

Öcsém négyéves kisfia velem nyaralt. Bár cérna vékony gyerek, mindig az evésen járt az esze.

Egy kiadós reggeli után azonnal azt kérdezte, mi lesz az ebéd? Mondom, hol van az még, csak most reggeliztünk.

– Nem baj, de beszélni is olyan jó róla.

Szókimondó

A négyéves kisunokám elment az anyukájával a szemorvoshoz. A doktornő kedvesen megkérdezte tőle.

– Bálint a te szemedet is megvizsgáljuk?

Mire Bálint: – Köszönöm, én jól kilátok mind a kettőn.

Beavatás

Amikor a kisebbik unokám hároméves volt, elmentünk misére. Nagyon édesen, türelmesen végighallgatta a szentmisét, amikor vége volt, és a tisztelendő úr és a ministráns gyerekek kimentek, a kisunokám megkérdezte: – Nagyi, a szereplők most hova mentek?

LeLKiFRöCcS

EGySZeR VoLt...

A Csillaghegyi Strandfürdő

N

ézegetve a régi képeket egy szervesen fejlődő, a hely fantasztikus adottságait jól kihasználó, valós polgári – üzleti fejlődést láthatunk. De közéleti szerepe, a közösségi életben elfoglalt helye mindenképpen erősebb az utóbbinál. Valahogy a régiek harmonikusabban tudták ös�szeegyeztetni a stílust az érdekkel és a céllal. Talán mert a pénz mindig a háttérben volt. Nézem a csoportképeken az arcokat, olvasom a hírességek névsorát és felidéződnek a régi békeidők. ...Kristálytiszta, nagy mélységből fakadó forrásvíz, selymes pázsitfelületek, árnyas erdők, virágos parkok – olvasom a korabeli újságcikket. Vajon tisztában vagyunk értékeinkkel, tudjuk-e a múltat összekötni a jelennel úgy, hogy abból egy reményteli jövőt lássunk? Mindnyájan tudjuk-e, hogy milyen beszélgetések zajlanak a mai napig a szaunában, a medencék partján? Magunkénak érezzük-e a helyet, érezzük-e a rózsák illatát úgy, ahogy valaha érezték. Tudnánk-e újra táncolni hétvégi, nyári meleg estéken a Hotel –Étterem aljában, megfogni egymás derekát és huncutul a másik szemébe nézni?

A strand megújul, új épülettel és funkciókkal gyarapodik, mondhatnánk, hogy ez a huszonegyedik századi jövő, a fejlődés. De látva a régi képeket, a szerves – békebeli – fejlődés lényege mindig az egymásra épülés volt. Hogy tudjuk majd befogadni az újat, a modernt, hogy tudunk majd emlékezni elődeinkre, átérezni a valahai kertész csodáit, a különleges növények illatát, megérezni emlékeinkben a pázsiton valaha járt és pihent emberek lábnyomát, ha a szocializmus hullámpala tetős „filingjét”, a hámló vakolatot és alumínium ablakos

Érdemes elidőzni, nézegetni a kép szereplőit. A jóvágású atlétát, a cselszton ruhát fiatal hölgyet, molett és karcsú as�szonyokat, az ősz urat fürdőtrikóban... Anyáink, nagyanyáink, dédapáink pózolnak a képen. Ott a dátum: „921. VIII. Csillaghegy” S a bal sarokban egy valahai név: Frici

„mai valóságot” látjuk. Lehet-e felhőtlenül örülni az újnak a múltunk, közös történetünk megújulása nélkül? Ha nem újul meg az épületek, a régi medencék, öltözőkabinok patinája, ha nem ragyog régi fényében a torony sisakja a hotelen és nem lesz benne élet, a mi életünk, nem sok esélyt látok rá. A németek (az NDK-sok, akik hajdan ide jártak nyaralni) Drezdában tudják, hogy a régi lerombolt templom újjáépítésével, a templom körüli polgári házak szisztematikus visszaépítésével nem csak egy környezet újul meg, hanem egy történelmi tudat is újjá éled, előjönnek az emlékek, feléled az egészséges múlt, ami alapja lehet egy polgári saját élettel megtöltött jövőnek.

Igen, nem nosztalgiázni szeretnék, hanem táncolni a megújult, felújított Hotel épület halljában – éttermében, nyáron pihenni és fürödni a megújult régi medencékben, hogy aztán az új rész többletet nyújtó luxusát is magáévá tegye a történelem.

2018. májusában, áldozó csütörtök előestéjén Jánosi János, egy csillaghegyivé lett építész