4 minute read
Könyv-tár Blogi módra, naná, hogy másképp
BLOGI
Könyv-tár Blogi módra, naná, hogy másképp
A minap egy facebook poszt kapcsán felelevenedett bennem gyermekkorom rég elfeledett vágya. Annak idején a ’mi leszel, ha nagy leszel?’ kérdésre jó darabig gondolkodás nélkül, határozottan vágtam rá: KÖNYVTÁROS!
Mai napig hálás szívvel emlékszem vissza első osztályos tanító nénimre, akitől írni-olvasni tanulhattam, s ahogy megismertem a betűket, örök szerelembe estem velük már alig 7 évesen. Vera néni egyébként szigorúsága miatt nem volt túl népszerű az osztálytársaim körében, mint azt felnőtt fejjel egy pár évvel korábbi találkozónkon csodálkozva megtudtam. Értetlenül csóváltam a fejem a kevéssé pozitív vélemények hallatán, hiszen az én életemet a tőle kapott tudás aranyozta be, s tette lehetővé számomra, hogy olvassak és írjak mindenről, ami foglalkoztat.
Alsós koromban sokat betegeskedtem, s olyankor mindig Apukámmal mentünk orvoshoz, mivel az Ő munkahelye jóval liberálisabb főnököket rejtett, mint Anyukám szigorú külkereskedelmi cégvezetése. Talán harmadikos lehettem, mikor egy alkalommal a Honvéd Kórházból hazafelé a szokásoshoz képest más útvonalon mentünk haza. Mikor érdeklődtem Papától, hogy mi az eltérő irány oka, csak sejtelmesen mosolygott s annyit mondott: van egy meglepetésem számodra, hamarosan meglátod, mi az.
Így esett az eset, hogy egyszer csak a Szabó Ervin könyvtár kőbányai fiókjában találtam magamat, ahol kedvemre válogathattam a gyerekkönyvtár bőséges kínálatából. Alig győztem eldönteni, hogy melyik legyen az a 6 szerencsés kiválasztott kötet, akik elsőként jöhetnek velem haza. Onnantól fogva pedig minimum kéthetente az volt a péntek délutáni program, hogy egyik legkedvesebb barátnőmet is „megfertőzve” a betűk szeretetével, együtt jártunk a X. kerületbe friss olvasnivalókért.
Aztán ahogy cseperedtünk, a mesekönyvek gyerek kalandregényekre cserélődtek, hogy hamarosan átadják helyüket a pöttyös és csíkos könyveknek, majd pár év múlva a felnőtt könyvtárba átiratkozva már Robin Cook és Agatha Christie összes művét „felfaltuk” pár hónapon belül.
Vidékre költözve szintén hamar megtaláltam a városi könyvtár épületét, viszont külföldi munkám során már nem volt ilyen könnyű dolgom, így abban az időben elkezdtem kialakítani a saját könyvtáramat. Mely a legutóbbi költözés alkalmával számolva már kb.10 banános ládányira növekedett az évek során. Telis-tele izgalmas regényekkel, számos önismereti olvasmánnyal és idegen nyelvű kiadványokkal egyaránt.
A pakolás során nem várt lassúsággal haladtam a becsomagolásukkal, mert a legtöbbnél elidőztem pár percet, bele-bele lapozva némelyik kedvencbe, sokszor akár fél órára is leragadva egy-egy érdekes fejezetet találva valahol.
Akkor jöttem rá, hogy jó ideje már csak szinte halmoztam őket. Az aktuális „zsákmányba” vagy egyáltalán nem volt időm beleolvasni, vagy pár fejezet után valamiért félretettem. De mindig akadt valami újdonság, ami megtetszett és beszereztem, majd kisvártatva ezek is mindig az előzőek sorsára jutottak...
Az utóbbi időkben már szinte alig volt időm olvasni. Ha mégis, akkor is többnyire csak odáig jutottam, hogy kedvenc face oldalakat vagy 1-2 érdekes blogbejegyzést adódott alkalmam átböngészni.
Így arra jutottam, lehet eljött az ideje, hogy könyvtárossá váljak. Másképp, mint anno gondoltam. Hiszen én kb. mindent IS másképp csinálok, mint a többség.
Miért porosodjanak papír alapú szeretteim a polcon méltatlanul, mikor oly sokan örömmel olvasnák őket? Megválni Tőlük végleg úgysem lenne szívem és megszámlálhatatlan olyan példány van, melyeket időről-időre szívesen veszek újra a kezembe, hisz minden alkalommal más mondat és gondolat ragadja meg a figyelmemet és ad valami olyat, amit korábban még nem voltam kész felfedezni.
Kedves Olvasó, akihez most ezen sorok eljutnak! Amennyiben van kedve böngészni a kincseim között, biztosra veszem, hogy érdemes felvennünk a kapcsolatot. Legyen Ön is egy másképp működő könyvtár első olvasóinak egyike! Válogasson kedvére az én kedvenceim közül, forgassa kíváncsian azokat a lapokat, melyeket én már oly sokszor vagy még sosem szimatolhattam.
Kezdjünk el építeni egy olyan közösséget, mely az olvasni szeretőket kovácsolja össze! Hozzuk létre a Csak Pozitívan Könyvklubot és segítsük egymást további értékes olvasmányokhoz és ismeretségekhez jutni!
