
7 minute read
A bárányok hallgatnak! Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok!
PÁLI PATRÍCIA
A bárányok hallgatnak! Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok!
A bántalmazás lélektanának nyomában - A kéregető effektus III./III.

Szeretem azt a délutáni repülőjáratot, amivel Dubaiba szoktam repülni.
Estére ér ez a járat Dubaiba, amikor már fényárban úszik minden és gyönyörűen látható, ahogy a kivilágított utakon száguldoznak az autók.
Igen! Valahogy olyan jó látni ezt a pulzáló életet, ahogy egy bonyolult és összetett hálózaton keresztül mindenki halad előre és követve az útját elér a céljába.
Hat sávos utak, 4 sávos körforgalmak és tucatnyi ponton kapcsolódó elágazások és ezek mind-mind teli autókkal, haladással és lendülettel.
Egy bonyolult és komplex hálózat a haladás szolgálatában. Valahogy így működik az agyunk is. Elképesztő tempó és komplexitás a haladás szolgálatában.
Talán az Expo 2020 legzseniálisabb tisztelgése az emberi elme működése előtt a hatalmas emberi agy és az oda felfestett vizuális kivetítés volt, ami ezt a csodát bemutatta és méltó monumentumként oda a hatalmas tér középre berakta, hogy felnézhessünk és csodálhassuk agyunk működésének csodáját.
Ez a kép van a fejemben, ez a kép jut mindig az eszembe, amikor gondolataink bölcsőjéről, az agyunkról kezdek el gondolkodni.
Egy hálózat, ami dinamikusan fejlődik, ha tudatosan fejlesztjük.

Egy hely, ahol az új élmények és tudatos gondolkodás nyomán új kapcsolatok jönnek létre, egyre komplexebbé és több ponton kapcsolódóvá téve a hálózat csomópontjait.
Ezt teszi a gondolkodás velünk! Ezt teszi a tudatosan használt elme velünk!
Hálózatot építünk, gazdagítjuk kapcsolati struktúránkat, ami által egy egyre komplexebb és finomabb hangolású rendszer jön létre, amin szabadon száguldozhatnak a gondolatok!
Ahonnan az egy pontból kiinduló gondolat nehézség nélkül mehet sok irányba anélkül, hogy zsákutcába futna.
Ahonnan a komplex hálózat fejlesztése és nem kényszerű megoldás szülte félmegoldások keresése a fejlődési opció.
“30 évvel ezelőtt - mesélte egy régen Dubaiban élő jóbarát - lakást kerestünk. És ajánlottak egyet a mostani Dubai Mall környéken. Akkor ott nem volt más, csak sivatag és oda a semmi közepére ugyan ki költözne szívesen! Nem is fogadtuk el ezt az ajánlatot!”
Ma a Dubai Mall környéke már - nyilván - nem sivatag, hanem egy élettől pulzáló ultra posh hangulatú hely, ahova bárki szívesen beköltözne és részese lenne a hely kínálta luxusnak!
Grandiózus tervek megvalósult helye lett az egykori sivatag a tudatos építkezéseknek köszönhetően!
A tudatos gondolkodás által így tudjuk elménk üres és meddő voltát valódi oázissá, a gondolatok szárba szökkent élettől és pezsgő gondolatfolyamtól átitatott helyévé varázsolni!
Mert tudatosan kell - csak - építeni!
“A probléma az az ajtó, amire a STOP felirat van kirakva, jelezve, hogy innen tovább út nincsen, indulj el másfele, s felejtsd el, hogy valaha is erre vezetett utad.”
De a fogyasztói társadalom szemlélet mire tanít? Mi az egyetlen és mindenható üzenete és egyszerű működési módra sarkalló sugalmazása? “Nincs megoldás!” Ha probléma, megoldásra szoruló helyzet kerül eléd, egyszerűen fordíts neki hátat és indulj el új úton!
“Dobd ki!”
Ami már nem ideálisan működik, azt egyszerűen ki kell dobni! Ne menj közel hozzá! Ne akard megérteni, hogy mitől nem működik már ideálisan! Ne akard látni, hogy mekkora a baj az adott dologgal! Ne akarj azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne megjavítani!
Egyszerűen csak dobd ki, hagyd magad mögött és szerezz egy újat magadnak!
„Amit globálisan legalizálnak, azt lokálisan felszabadítóan könnyű beépíteni önmagunkba, kikapcsolva önvédelmi reakcióinkat, ami megvédene a jelen könnyebbsége okozta hosszútávú károktól”
“Hozd vissza! Kicseréljük!”
Melyik márkának van szerviz háttere? Nagyjából egyiknek sem, mert nem éri meg!
Nem éri meg, mert nem költséghatékony.
Nem éri meg, mert túl nagy infrastrukturális hátteret követelne meg - nagyon jól képzett szakembereket, akik a problémamegoldás széles spektrumán biztonsággal mozognak.
Nem éri meg, mert túlzóan sok időt vinne el egyedi problémák megoldása, ami aránytalanul sok erőforrást emésztene fel és egy egyénre/egyéni problémára fordított idő és energia aránytalanul nagy befektetés a várható megtérüléshez képest.
Sokkal egyszerűbb, hatékonyabb és költség kímélőbb a futószalagon gyártott új üzembe helyezése a régi rossz darabok helyett.
Az, hogy mekkora relatív környezeti terhelést jelent a kidobásra szánt “hulladéknak” minősített dolgok halmaza, az már senkit nem érdekel, hiszen szemétbe dobásukkal leradíroztuk őket a felszínről, nem létezőnek átminősítve őket - és így már dolog sincs velük hivatalosan!
De mi van akkor, amikor átültetve ezt a fogyasztói társadalom szemléletet, ezeket az alapelveket embereken kezdjük el használni?

Mindenki kidobható lesz, akibe csak egy pici energiát is kellene fektetni!
Mindenki átmeneti lesz, mert pontosan lehet tudni, hogy csak idő kérdése, hogy mikor jön el a pillanat, mikor a másik ember már nem az a tökéletes gyári állapotú felület lesz, akivel minden rendben megy!
És nyilván le kell cserélni, hiszen megoldás híján a problémával nem tudnak mit kezdeni.
Nem is kezd az ember ilyen irányba építkezni elméjében. Nem kezd el hálózatot építeni a megromlott, megjavításra szoruló dolgok rendbe tételére, helyre hozatalára.
Nem kezd el az ember erőfeszítéseket tenni és tudatos építkezés által rendszert kiépíteni arra, hogy hogyan lehet megérteni a másik fél viselkedését és a kialakult problémát ilyen szemlélettel szemlélve lépéseket tenni az optimális állapot visszaállítására.
Nem tudnak a gondolatok elindulni egy olyan úton, ahol nem lett számára úthálózat kialakítva és ahol elszántság sincs arra, hogy az új élmények és megtapasztalások hatására elinduljon egy tudatos építkezés, amiből egy új rendszer tud kiépülni.
Marad parlagon az elme ezen része, hiszen az a globális sugalmazás, hogy erre utat építeni és erőfeszítéseket nem kell tenni! És ez a szemlélet – amin nincs fókusz abba energia sem kell alapon – egyre érzéketlenebbé teszi az embert és lassan már észre sem veszi, hogy valójában miről mond le. Hogy az életét milyen szűk pici térre szűkíti le, hogy a szabadon száguldó hat sávos utak helyett szűkösen létező egyirányú utakba kényszeríti bele önmagát …
És ha tudom, hogy legális a nem tökéletestől megszabadulni, ha globálisan elfogadott, hogy nincsen megoldás a problémákra és még meg sem kell kísérelni azokat megoldani, hiszen nincsenek globális és így egyéni szinten sem kidolgozott megoldási sémák, így kötődni sem kell elkezdeni. Minden, ami ideiglenes, arra nem kell vigyázni! A gyász az az ár, amit a szeretetért cserében fizetünk…
Minden, amire mint valami átmeneti entitásra gondolunk, ahhoz nem kell és nem is fogunk kötődni.
És ha nem kötődünk, akkor felelősséget sem fogunk az adott dolog/ember iránt érezni, így azt könnyen magunk mögött tudjuk majd hagyni, azt érzelemmentesen tudjuk eltávolítani magunktól figyelmen kívül hagyva minden emberi érzelmet.
Amihez nem kötődünk azt könnyen tudjuk tárgyiasított minőségben tartva egy egyoldalú viszonyt felállítva használni.

Egyoldalú viszony, aminek a lényege, hogy te az én szolgálatomba állítható vagy és ameddig hasznom van belőled, pont addig foglak használni téged.
Nekem jó, te meg érdektelen vagy emberi minőségedben számomra!
Csak egy hordozó felület vagy, amiben számomra értékes dolgok vannak, amit onnan kivehetek magamnak és amikor kifogy, mint porhüvelyt eldobhatom a számomra értéktelen és kiüresedett korpuszt.
Ilyen a hétköznapi bántalmazások dinamikája.
És erre szoktam viccesen azt mondani, hogy: ”Kedves Elon Musk! Építs nekem egy űrhajót, amivel jó messzire mehetünk! Magányos hely lett a Föld, céltalanul bolyongó emberek hada lakja ezt a bolygót. Kell egy új hely egy új kezdetnek!
