A bántalmazás lélektanának nyomában - A kéregető effektus III./II.

PÁLI PATRÍCIA

A bárányok hallgatnak! Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok!

A bántalmazás lélektanának nyomában - A kéregető effektus III./II.

“A bárányok önként mennek a vágóhídra, mert véráldozatukért üdvözülést várnak!”

De ott van a kérdés, hogy mi miatt tud a bántalmazói viselkedésforma fennmaradni, miért nem tudnak a bántalmazottak és a bántalmazással egyet nem értő embertömegek úgy fellépni, hogy visszaszorítsák ezt a bántalmazói viselkedésformát?

Mi miatt tud egyre nagyobb teret nyerni a bántalmazói lét, mikor elméletileg oly sokan vannak ellene?

Miért tud fennmaradni egy olyan viselkedésforma, ami fájdalmat okoz és ártó voltával csak rombol?

Miért gondolja oly sok ember, hogy tehetetlen és erőtlen, hogy megállítsa ezt a destruktív folyamatot?

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az áldozatok és mi a potenciális áldozati alanyok tartjuk életben és legalizáljuk a bántalmazók bántalmazói életformáját, vagy mondhatnám úgy is, hogy tálcán kínáljuk fel önmagunkat bántalmazotti alanyként a bántalmazó számára, hogy tegyen velünk bármit, amit és ahogy csak akar.

Mert ez a “Wi-Fi barátság” - ahogy én ezt a jelenséget elneveztem - lényege és esszenciája.

“Használj engem szabadon!”

Wi-Fi barátság Én adom, te használod (szabadon)!

Mi a Wi-Fi lényege?

Hogy szabadon rendelkezésre bocsájtom az erőforrásaimat bárki számára szabadon, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül.

Ingyen adom annak, aki csak akarja, annyit amennyit csak akar belőlem.

Nem érdekel ki vagy, milyen céllal érkezel, mire használod fel az én erőforrásaimat, nem kérem, hogy köszönd meg vagy, hogy legközelebb te adjál nekem.

Felajánlom magam használatra, mert nekem korlátlan erőforrásaim vannak.

Szeretni és szeretve lenni az a főkategóriás emberi érzés és állapot, amire mindenki vágyik - gyakorlatilag bármi áron.

És mint minden vágyhoz ehhez is tartozik egy félelem, aminek tudatos elkerülése áll a felszínen megjelenő cselekedetek mögött.

A félelem, ami itt nem más, mint a magánytól, egyedülléttől, a nem szeretettség érzésének megélésétől való félelem.

És hogy ez a félelem valóra ne váljon, van egy tökéletesnek tűnő megoldás, amivel fel lehet építeni a szeretve vagyok illúzióját, ahol, ha nem tudatosítjuk, hogy milyen árat fizetünk a figyelemért, amit kapunk, akkor tényleg ott marad az érzés, hogy szeretve vagyok!

Mert a “Wi-Fi” elven működő ember azt éli meg, hogy mindössze két választása van, vagy teljesen egyedül marad vagy feltétel nélkül mindent megad bárkinek és akkor ezáltal átélheti a “szeretve” vagyok, a „valaki figyel rám” érzését.

Ha az egyedüllétet és a magányt választja, akkor teljesen bezáródik körülötte minden ajtó, a csend nyomasztó súlya telepszik rá életére. Ereje és energiája semmibevesző, passzívan pangó erőforrás lesz, ami kihasználatlanul fog állni és még nyomasztóbb tükörként fog a “Wi-Fi” típusú ember előtt állni, rivallva élete félelmetesen értelmetlen voltának végtelen történetét.

Ez a nyomasztó vízió fogja végül, az úgyis minden mindegy állapotot a korlátlan hozzáférhetőségű “Wi-Fi” állapot felé terelni.

Hiszen minden jobb a csendbe fúló magánynál. Minden jobb a semmibe vesző értelmetlenségnél. Ingyen erőforrásra mindig szükség lesz. Ingyen erőforrásra pillanatok alatt rátalálnak az emberek és az üres tér hirtelen életteli üde pezsgéssé változik.

A “senkinek nem kellek” érzését a “mindenki engem akar” megtapasztalt létélménye váltja fel. Micsoda üdítő változás! “Ha úgyis a semmibe veszne, értéktelen pangásban lenne minden erőforrásom, ahhoz képest micsoda ajándék, hogy random emberek lekötik minden erőmet!” - ezt éli meg a”Wi-Fi” eleven működő ember.

És a nihil kínzó éhezéséhez képest néha még jutalomfalatban is része van az ilyen típusú embernek.

Azt, hogy saját jogán fogják őt szeretni és egy kölcsönösségen alapuló kapcsolatba tud kerülni az egy teljesen hihetetlen forgatókönyv az ilyen típusú ember számára.

Ezért értékeli túlon-túl nagyra a néha jövő jutalom falatokat és ezért nem tud határt szabni a nem megfelelő módú “Wi-Fi” használatnak.

Hiszen - bármilyen furcsán is hangzik -, van az a helyzet, mikor a semminél még a fájdalom is jobb!

Hiszen - bármilyen furcsán is hangzik -, van az a helyzet, mikor az önfeláldozás nemes áldozatnak tűnik!

A szeretve és mások által értékelve vagyok érzése mindent felülír és pontosan ez nyit széles kapukat a bántalmazó emberek számára. Hiszen csak gondoljunk bele a “Wi-Fi” elven működő ember által deklarálva tehet meg bármit, azaz nyer a másik által legalizált formát a bántalmazó viselkedése, ami alól - még ha akarna se tudna - kihátrálni a szabad és korlátlan erőforrást nyújtó “Wi-Fi” elven működő ember!

És ezt mindkét fél részéről megerősíti alapvető működési elvük.

A “Wi-Fi” elven működő ember 3 fő működési elve tartja ezt fent:

1) Nem érzi értékesnek önmagát

Éhen lehet halni a legnagyobb kincs birtokában is! Azaz, ha az ember nem tudja aktívan használni értékeit, akkor az egy idő után egy olyan passzív értékké válik, ami sok önkételyre alapot adó kérdést vet fel, amire sajnos legtöbbször nem megnyugtató válasz érkezik.

Mert, ha értékes vagyok - és mondjuk ennek tisztán a tudatában vagyok -, akkor is kell erre külső megerősítés, olyan emberek akik meglátják bennem az értéket és egy kölcsönösségen alapuló kapcsolat keretében folyamatosan működtethetőek lesznek ezek az értékek.

De ha senki nem veszi észre bennem az értéket, akkor jönni fognak a saját értékességemre vonatkozó önelemző kérdések! “Tényleg értékes vagyok én?” “Jól látom, hogy milyen értékek vannak bennem?” “Lehet, hogy rosszul ítélem meg saját értékeimet?”

És a feltett kérdésekre - mivel külső cáfolat nem érkezik - egy folyamatosan lefelé tendáló válaszsor érkezik, azaz egy egyre értéktelenebb és sötétebb énkép sziluettje kezd kirajzolódni!

Így jut el a “Wi-Fi” elven működő ember egy önmagát teljesen értéktelennek megélő ember képéig, ami a magány miatt nap, mint nap újra validálódik.

2) Nem tud énhatárokat fenntartani

Mert, hogy talán nincsenek is énhatárai egy „Wi- Fi” elven működő embernek, hiszen semmi olyan értéket nem tud önmagában felfedezni, amit védelmezni kellene, ami köré védőhálót kellene vonnia és tematikus terv alapján óvnia kellene.

Mert minden, ami határ, még nagyobb rémületet vált ki a “Wi-Fi” elven működő emberből, hogy ezzel is csak elmagányosítja magát. Hogy maga köré épített énhatárokkal esetleg elzárja magát az iránta esetlegesen érdeklődőktől vagy nézhetjük a másik oldalról, hogy kizárja a felé közlekedő embereket. És bármi, ami a még nagyobb elmagányosodás lehetőségét, veszélyét rejti magába, azt nyilván az ilyen típusú ember mérhetetlen veszélyként éli meg.

3) Nem tud nemet mondani

Mivel önként ajánlja fel magát és erőforrásait használatra, milyen indoka is lenne arra, hogy bárkinek, aki használni kezdi erőforrásait végül nemet mondjon!

És ott a veszély, hogy ha egyszer nemet mond, akkor végleg elvágja magát a világtól, hiszen, ha híre megy annak, hogy nem megfelelő módon bánik az ő erőforrásait használó emberekkel lehet, hogy egy lavinát elindítva mindenki elfordul tőle. És ez a globális félelem felülírja az esetleges lokálisan megélt kellemetlenséget.

A bántalmazó ember pedig ezzel a környezeti felhatalmazással megkapja működési elveinek legfőbb mozgatórugóját, az “uralkodni fogok feletted és te tehetetlenül fogsz sodródni ebben a helyzetben” állapotot, aminél ideálisabb játékterületet nem is kaphatna.

3 ponton lesz teljesen bebiztosítva bántalmazói viselkedésében.

1) Tudni fogja biztosan, hogy áldozata képtelen lesz bármi fajta ellenállást tanúsítani

A bántalmazó ember pontosan tudja, hogy milyen típusú embert kell áldozatul ejteni és erre van egy nagyon egyszerű képlete.

Olyan gyenge és magányos - vagy nagyon gyér és laza szociális hálóval rendelkező - ember kell neki, akit szinte minden erőfeszítés nélkül prédájává tud tenni.

Azaz egy teljesen védtelen ember az ő tökéletes áldozati alapanyaga.

És az ilyen embernek se ereje, se kidolgozott stratégiája nincsen a bántalmazás ellen.

Még ha tudná is, hogy mit kellene mondania, hogy megállítsa a bántalmazót, sem lenne bátorsága megtenni azt, hiszen önmagát értéktelennek érzi egy “Wi-Fi” elven működő ember! És ha ő értéktelen, akkor milyen alapon merne szót emelni önmaga mellett egy saját értékességének maximálisan tudatában lévő emberrel szemben?

Így menetel be minden ellenállás nélkül a bántalmazó a “Wi-Fi” elven működő ember életének legmélyére és veszi át a totális hatalmat felette!

2) Tudni fogja biztosan, hogy senki nem fog áldozata segítségre sietni

Mivel senki nincs áldozata körül, semmilyen olyan ember, aki aktív lépéseket tenne esetleges megmentésére, ezen a ponton is biztos terepen mozog a bántalmazó.

Nem kell senkivel szemben megküzdenie és ami még fontosabb, senki nem fog rálátni bántalmazó tetteire, azaz a legnagyobb titokban marad minden sötét tette.

Ennél nagyobb biztonságban nem is lehetne a bántalmazó!

Ennél nagyobb inkognitóban nem is maradhatna, ami alapja egy hosszú és végtelen számban megismételhető bántalmazói viselkedésnek!

Hiszen egy arctalan, a világ számára nem létező ember története kit érdekelne és ki állna ki egy vadidegen mellett?

Senki!

Hiszen egy arctalan, a világ számára nem létező ember bántalmazás utáni megsemmisülése kinek tűnne fel? Senkinek! Így biztosítja be magát a bántalmazó, hogy a felszínen megtartva erkölcsösen feddhetetlen létét a háttérben megtehesse bántalmazó lépéseit - szabadon és a lebukás kockázata nélkül.

3) Tudni fogja biztosan, hogy áldozata képtelen lesz kimenekülni ebből a helyzetből

És ha arra képtelen egy “Wi-Fi” elven működő ember, hogy megvédje önmagát és személyes határain kívül tartsa a bántalmazót, akkor az teljesen nyilvánvaló, hogy kitenni az életéből a bántalmazót még kevésbé lesz ereje! Mert addigra már a bántalmazó tematikusan beette magát a “Wi- Fi” elven működő ember életébe, ráadásul tette azzal a legalitással, hogy a “Wi-Fi” elven működő ember önként engedte be, mondhatni invitálta a bántalmazó embert, hogy használja őt szabadon. És innentől kezdve már “jogalapja” sincsen a “Wi- Fi” elven működő embernek, hogy kitessékelje a bántalmazót az életéből, hiszen ott lesz a végtelenszer ismételhető mondat, hogy:”Te akartad, hogy így legyen!”

És ez egy, amúgy is énhatárok nélkül élő ember számára olyan megsemmisítő mondat, ami ellen küzdeni esélye sincs!