6 minute read
Hol keressem? - Anyaság alól felmentve - Levehetem a lábáról Hölgyem? III./II.
PÁLI PATRÍCIA
Hol keressem?
Anyaság alól felmentve
Levehetem a lábáról Hölgyem? III./II.
„ Egy egészséges párkapcsolat alapja a szerethető vagyok érzésének biztos tudata, amire, mint alapra, egy egyenrangú félként vagyok a kapcsolatban kapcsolati alap dinamika épül rá, amiben tisztán megélhetőek a női és férfi szerepek.”
Még mit nem gondol!
Nem szabad, hogy engem bárki eltartson!
“Tanulj fiam, hogy legyen belőled valaki és megállj a saját lábadon, hogy nehogy bárkinek is kiszolgáltatott legyél!”
Ez az az alapgondolat, amit az ilyen sorsot megélt nők kapnak és ami, mint totalitárius hatalom uralja az életüket.
Ahol csak az “Építsd tudatosan pályafutásodat!” pillér kerül kidolgozásra és ez az egyetlen uralkodó erő, ott fel sem merül, hogy ennél több a teljesség, hogy az élet nem csak egy folyamatos teljesítmény és feladatorientált hely, hogy túl a feladatokon léteznek egyéni igények.
Az ilyen sorsot élő nők, mint egy feladat megoldó gépezet működnek és nem is gondolnak arra, hogy nekik is vannak emberi érzéseik, vágyaik és igényeik, melyiket meg lehetne fogalmazni.
Az “Építsd tudatosan önmagadat!” pillér teljesen hiányzik az életükből, ami hiányt azért nem élik meg hiányként mert nem is tudnak arról, hogy ez nekik is “járna”.
„Én = teljesítmény”
Az “Építsd tudatosan pályafutásodat!” pilléren nyugvó élet alapvető hatással van az ilyen sorsot élő nő teljes életére, az önmagáról alkotott képre és ezen keresztül az emberi viszonyaira.
“Én mondom - te teljesíted!”
Ilyen egyszerűen egy irányú a rendszer, ahol a kölcsönösség minden eleme kizárt! Persze lehet lázadni, de annak súlyos következményei és szankcionált megtorlásai lesznek!
Egy kisiskolás beidegződés fogja alakítani az egész énképét és emberekhez való viszonyát.
Mindenkinek megfelelni és mindenki által folyamatosan értékelve lenni, ahol egy színtisztán egyoldalú viszonyrendszerben létezik az ilyen sorsot élő nő - ebbe szocializálódik bele egész életében, s ez lesz a norma.
Azaz, hogy a környezete elvárásokat és megoldandó feladatokat támaszt vele szemben, aminek meg kell felelnie.
A teljesítményt a környezet értékeli és ennek megfelelően rakja a jó tanuló - rossz tanuló skatulyába.
Ez egy olyan hierarchikus viszony, amiben csak az egyik félnek - gyerekkorban a felnőttnek, a tekintélynek - lehetnek elvárásai, melyeket megkérdőjelezés nélkül be kell teljesíteni. Mert, ha ez nem történik meg, akkor azt szankciókkal lehet sújtani.
Ilyen egyszerű a rendszer. Én feladatot adok, én elvárásokat támasztok és te azt teljesíted!
Én - a felnőtt - beraklak téged teljesítményed és érdemeid alapján a “jó gyerek” vagy a “rossz gyerek” kategóriába. És a szülők is így viszonyulnak az ilyen sorsot élő nőkhöz, lány gyermekükhöz - jó gyerekem vagy, ha szépen teljesítesz, és értéktelen, ránk szégyent hozó gyerek vagy, ha nem megfelelően teljesítesz!
És az ilyen sorsot élő nőkre jellemző egy nagyfokú teljesítmény és megfelelési kényszer, amin keresztül a környezet a “tedd azt, amit én akarok” elvárását könnyen véghez is viszi és a nők elé állított folyamatos elvárásokkal és az elvárások teljesítése utáni megítélés rémével konstans sakkban is tartja ezeket a nőket.
Egy fókusza lesz az ilyen nőknek, hogy egy stabilan tartott jó teljesítménnyel elkerüljék a negatív visszajelzést, a rossz teljesítmény rájuk nézve súlyos következményét.
A képlet önmagukról nagyon egyszerű lesz: “Jó vagyok, ha jól teljesítek és rossz vagyok, ha rosszul teljesítek!”
Ezért szeretnének az emberi kapcsolataikban is jól teljesíteni az ilyen sorsot megélt nők!
Ezért szeretnék, hogy emberi kapcsolataikban is megfeleljenek a másik ember elvárásainak - bármi áron! Teljesíteni kell ahhoz, hogy szeressenek. Én önmagamban, saját jogomon értéktelen vagyok, az a produktum, amit kiadok a kezemből, csak azáltal leszek mérhető és értékelhető!
És kizárólag annak lesz értéke, amit egy másik ember felém támasztott igényeinek teljesítésével értem el!
Én magam nem tudok értéket teremteni, én magam nem tudok saját jogomon olyan teljesítményt nyújtani, aminek validált értéke lenne a világ számára! Csak és kizárólag másokon keresztül tudok értéket teremteni és értéktelen énemet értékkel felruházni!
Mert hogy is megy az iskolában ez?
Érdemjegyet feladat, dolgozat teljesítésére lehet kapni. Olyan feladat és dolgozat teljesítésre, amit a tanár adott. Mert hiába csinál egy gyerek bármennyi feladatot saját magától meg, annak nem lesz semmi értéke, abból nem lesz semmilyen jegy az ellenőrzőbe! Pontosabban lesz, ha a kijelölt feladat helyett csak ilyen maga szórakoztatására megcsinált feladatok készülnek el - ebből lesz a házi feladat hiány egyes.
Azt kell csinálom, amit nekem mondanak, amit nekem feladatul kiszabnak, mert ha nem csinálom meg, vagy nem ezt csinálom meg - hanem helyette mást, amit én szeretnék -, annak negatív következményei és szankciói lesznek rám nézve!
Teljesíteni kell és pontosan azt kell csinálni, amit és ahogy elvárnak tőlem - függetlenül a saját igényeim diktálta vágyaitól - azért, hogy elfogadható legyek!
Mert ebben a teljesítmény alapú szemléletben az az érzés, az a tudat dominál és válik uralkodóvá, hogy értéket kell teremteni ahhoz, hogy hozzám értéket lehessen rendelni és ezt az értéket újra és újra meg kell teremteni, mert annak érvényessége elvész!
Azért, mert kitűnő tanuló voltam idén, nem jelenti azt, hogy automatikusan az leszek jövőre is! Azért újra meg kell dolgozni és úgy kell érte megdolgozni, hogy kitűnőek legyenek újra azok a jegyek, mert ha nem azok, akkor a múlt kitűnősége középszerűségre változhat idén!
Teljesítményem alapján leszek jó vagy rossz ember.
Az érdemjegyek értékítéletek felettem arról, aki vagyok és amit érek!
A kettes akkor is kettes, ha lusta volt a gyerek és nem tanult és ennyire emlékezett, de akkor is pont ugyan azt éri, ha a legnagyobb szorgalommal és odaadással felkészülve ez volt a maximum, amit a gyerek önmagából ki tudott hozni!
A bizonyítványban pont ugyanazzal az értékkel bír, függetlenül az emberi háttértörténettől!
Nincs bocsánat, nincs egyéni sorsra való tekintet, csak számok vannak és nyers tények!
Szóval, ha az ilyen sorsot megélő nő, lány jó szeretne lenni, akkor csak egy lehetősége van, hogy stabilan jól teljesítve fenntartsa a jó gyerek státuszát, ezzel elkerülve a rá nézve végzetes szankciókat!
Mert lehet nem tökéletesnek lenni, csak nem éri meg, mert annak nyoma lesz, annak negatív következménye lesz! Mert ki szeretne egy rossz gyereket?
Lényegtelen minden emberi szempont, fölösleges magyarázkodás, minden humán tényező! A számok magukért fognak beszélni és mint élő lenyomatként fognak egy megkérdőjelezhetetlen képet kirajzolni az emberről, ahol a jó az jó lesz és a rossz az rossz!
Nagyon egyszerűen, tehát az ilyen sorsot megélő nő egy dolgot tanul meg, ha jó ember akar lenni a világ szemében, akkor teljesítenie kell a környezet felé támasztott elvárásait!
És hogy ez az iskolás szemlélet hogyan fog kihatni az ilyen sorsot élő nő alap emberi kapcsolataira és a csúcskategóriásnak számító párkapcsolatára?
Két fő módon!
Az egyik, hogy az ilyen sorsot élő nő mindig más által lesz választva, a másik fél fog nyitni és kapcsolatot – legyen szó baráti kapcsolatról vagy párkapcsolatról – kezdeményezni.
A másik fő jellemző, hogy az ilyen sorsot élő nő nem egyenrangú félként lesz jelen kapcsolataiban, hanem mint az iskolás beidegződéséből adódóan folyamatosan teljesíteni akar a másik fél számára.
