GÓDOR ANITA
A pancsoló kislány esete a lángosos bódéval
„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, mert azért van itt ő...” Na igen ám, de nem igazi a strandélmény LÁNGOS nélkül... Persze, ha az ember lánya diabos, biztos nem tapos a lábadra a lángosos bódé előtt sorban állva. De! Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mi nem is ehetünk lángost! Már látom a virtuális postaládán villogó megtelt feliratot a ’mit képzelek én, hogy diétásnak merem nevezni a lángost’ típusú nekem címzett mondatokat kedves (és kevésbé kedves) jelzőkkel tűzdelve. Igen, ilyen ez a popszakma… amint kinyitod a (legyünk stílszerűek) lángoslesődet, már kapod is a kéretlen hozzászólásokat, tanácsokat, lehet, hogy kevesebb a szénhidráttartalma, de mennyi kalória van benne véleményeket. Tudom! És? 116 CsPM
Elmondtam már minden fórumon, hogy én nem egy divatdiétás receptgyűjtemény létrehozásán fáradozom, hanem az 5 éves kora óta inzulinnal kezelt cukorbeteg lánykámnak szeretném hagyatékul hagyni a jól bevált ételvezetési tanácsaimat, hogy ne szálljanak velem a sírba, mint a Szabó mama aszaltszilvás lencse főzelékének, vagy a budafoki mama rumos aprósüteményének a receptjei. Mivel a lány diabos, egyértelmű, hogy mi sem eszünk mást, és elnézést kérek mindenkitől, akinek ez kiveri a kalóriaszámláló biztosítékot, de én nem szeretnék egész életemben fényen, vízen és zöldségen élni. És igen, nálunk időnként belefér a mascarpone, a zsíros tej, a tejszín és a nem fehér lisztből készült lángos és pizza is. Szóval, köszönöm a hasznos, a lélekemelő, a korholó és a barátságtalan üzeneteket is, megerő-
