Őszre hangolva: egy csepp pozitivitás

Őszre hangolva:

egy csepp pozitivitás

Hihetetlen, de mégis igaz, hogy sajnos vagy nem sajnos vége a nyárnak és szeptember szele csenget a kapuinkon, az iskolai csengőn túl. Végig gondolom az elmúlt 2,5 hónapot, a nyaramat és olyan érzés tölt el, mintha 2 hét lett volna. Ezt persze nem csak én érzem és nem most fordult elő először, mégis mellbevágó a felismerés újra és újra, minden évben.

Sokan nem szeretik, hisz kezdődik újra a suli, munka, vége a jó időnek, végül is kinek van kedve a sok nyári felszabadult nap után megint viszszaszokni a napi mókuskerékbe. Őszintén szólva

nehéz is nagy hirtelen újra felvenni a lendületet és folytatni ott, ahol nyár elején abbamaradt.

Személy szerint, nekem a szeptember az egyik kedvenc hónapom és nem csak azért, mert ilyenkor van a szülinapom, hanem szimplán a hangulata miatt. Persze sokszor jobban esne még egy bónusz hónap, amit nyaralással, pihenéssel töltene az ember, de semmi sem tarthat örökké.

Balszerencsénkre nincs még egy bónusz hónap, így kénytelenek vagyunk elfogadni a tényt, hogy vége a nyárnak és újult erővel, motivációval kell újrakezdeni. Na igen, könnyű azt mondani, mégis honnan merítsen az ember motivációt és életkedvet, hiszen az ősz nyirkos, borús, esős, még a házból sincs kedvünk kimozdulni, nemhogy energiabombaként viselkedni.

Először is sokat segíthet, ha úgy fogjuk fel a dolgot, mintha egy friss fejezet lenne életünk könyvében, amit előre tudunk, hogy nehezen vágunk neki, mégis hajt a kíváncsiság, hogy mit rejtegethet számunkra. Elvégre saját életünk történetének írói vagyunk, és főképp rajtunk múlik, mikor mi történik, hiszen mi vagyunk a főszereplők. Így hát alakítsuk úgy, hogy a főszereplőre ne borús, szomorú, energiátlan hónapok, fejezetek várjanak, hanem a lehető legjobbra törekedjünk. Sose lehet tudni milyen várt vagy nem várt események színesíthetik meg.

Másodszor, vessünk egy pillantást a természetre, hiszen ilyenkor még sokszor szép, napos idő van, nem véletlen a vénasszonyok nyaráról beszélünk. Megcsodálhatjuk, ahogy a természet átváltozik valami szépből még szebbé és színesebbnél színesebb levelek borítanak be mindent. Abszolút hangulat boost, ha az őszi ruhatárunkat a falevelek színeivel párosítjuk, így nem válik egyhangú, szürkévé az egész évszak, illetve még, ha nem is süt a nap, akkor egy esős napon az outfittünkkel mi lehetünk egy színfolt a tömegben.

Harmadszor, ahogy mindennek, az ősznek is rengeteg szépsége van. Gondolok itt az illatokra, az őszi ételekre, a szeptemberi szüretre, a cosy hétvégékre, kirándulásokra, a forró italokra, finom kávékra, teákra.

Csak annyi a dolgunk, hogy megkeressük minden nap azt a valami kis pluszt, ami energiát ad, és amitől jobban érezhetjük magunkat.

Ne a nyár végére összpontosítsunk, hanem az ősz kezdetére, ami sok újdonságot és kalandot tartogat számunkra még akkor is, ha sokszor nehezen indulnak a napok. Szóval legyen ez a kis rövid szösszenetem egy ősz eleji emlékeztető mindenkinek, hogy fel a fejjel, a csodás nyár után egy még csodásabb ősz várja, hogy meghódítsuk.

Így is lehet

X álmosan ment be reggeli kávéjáért a benzinkútra. A kutas lány egy derűs „szép jó reggelt”-tel, és egy széles mosollyal fogadta. Önkéntelenül megjelent X arcán az a bizonyos két kis gödröcske. Már fele annyira se volt rosszkedvű. Napjának következő állomása a munkahelye portája volt. X a szokásostól eltérően viccelődve lépett oda a pulthoz, és vette fel az aznapi postát. A portásnak még egy végeláthatatlannak tűnő órája volt hátra a műszakból, hirtelen azonban, dalolászva fogott hozzá az aznapi jelentéséhez, és egy energikus ‚jó reggelt’-tel köszöntötte N munkatársat. N erre meggondolta magát, és lépcsőn ment fel lift helyett, ahol találkozott a nyugdíjas takarítónővel, akinek megdicsérte a frizuráját. A takarítónő rég nem kapott ilyen szép bókot, így sugárzó arccal indult a metróaluljáróhoz, és kedvesen mutatta fel az ellenőrnek bérletét. Az ellenőr savanyú képe felderült, és G-re már egy kisimult arc tekintett, mikor a jegyét kérte. G a szokásostól eltérően, a metrón segített egy babakocsis anyukának a kocsit beemelni. Az anyuka gyűrött vonásai hálával teltek meg, és ugyanígy tekintett később a vidéki mogorva doktorra is. Az orvos megfásult ráncai ellazultak, és R már ezzel az „új” doktor úrral találkozott. R kedélye ennek hatására csillapodni látszott, s belátta, hogy a kígyózó pácienssor miatt feleslegesen hergeli magát az ember. Ráadásul a váróba bekukkantó harmadunokatestvér még egy ‚szép napot komám’-ot is kapott tőle, kedélyes vállveregetés kíséretében, aki végül jobbnak látta később visszatérni. “Addig is megiszok egy kávét” - gondolta. Épp jókor érkezett a közeli csehóba, hogy segítsen a pultos lánynak, aki egy szerencsétlenül járt pohár maradványait próbálta eltüntetni. A váratlan jószándék megnyugtatta a lány pattanásig feszült idegeit, és a következő szendvicset, D ebédjét, már fülig érő szájjal szolgálta fel. D-nek nem volt túl sok ideje, mert rohannia kellett egy megbeszélésre, viszont jól esett neki nem csak az étel, de a különös kedvesség is. A csoportvezető fapofája oldódni látszott, amint D tréfálkozva köszöntötte. Így a megbeszélés jól sült el, és a csoportvezető nyugodt, barátságos arckifejezéssel érkezett a szülői értekezletre. Ami ugyan elég sokáig elhúzódott, de hála a csoportvezető leleményességének, és humorérzékének, mellyel egy kényes szituációban rukkolt elő, megmentette a helyzetet. Később ezzel a vidám hangulattal fogadta a tanítónő a fáradtan hazaérkező férjét, aki még szívesen kezdett játékba a kisfiával, majd olvasott neki esti mesét, hogy az elégedett mosoly békésen megpihenhessen a fiú arcán.

Ez egy szép nap volt - gondolta, és incselkedve egy leheletnyivel még szélesebbre húzta Peti száját álmában - mert így hívták a kis rosszcsontot.

Bibe és Zizi