16 minute read
ÚTON A VEGÁN ÉLETMÓD FELÉ - 1. RÉSZ - A VEGETÁRIÁNUS ÉTREND
Nagy Zoltán
ÚTON A VEGÁN ÉLETMÓD FELÉ - 1. RÉSZ
A VEGETÁRIÁNUS ÉTREND
Üdvözlöm egy kicsit már szebb, világosabb napokkal töltődve a Kedves Olvasót. Amikor Magazinunk friss számát a “kezében tartja”, az órákat már átállítottuk, a nappalok érezhetően, láthatóan hosszabbak és melegebbek is. Bár nagy eséllyel szép számmal akadnak még esős napok, de ahogy az idősebb generáció szokta hangoztatni, “kell a csapadék a földeknek”. Szép dolog a tradíció és annak tisztelete is, de azért eleget imádkoztunk télen a jobb időért, a melegebb napokért, a természetes D-vitaminért, tessék végre tavasznak lenni, annak minden szépségével és jóságával. Jöjjenek a szép virágok, a gyönyörű, zöldben úszó erdők, a kék ég a maga bárányfelhőivel. Hallgassuk újra a madarak énekét, csicseregjenek a kis tollas barátok ezerrel. Szabaduljunk ki végre újra a természetbe és csodáljuk azt ezer színében.
És hogy ne csak nézzük a növényeket, hanem fogyasszuk is őket, mai cikkemmel egy új sorozatot is elindítok. Szeretnék itt, a CsPM hasábjain egy kis útmutatót, segítséget adni azoknak, akik szeretnének a vegán életmódba belevágni, valamint az étrenddel megismerkedni. Mivel a változatosságon kívül a fokozatosság is képes gyönyörködtetni, ezért nem vágunk bele a közepébe, hanem lépésről lépésre jutunk el egyik pontból a másikba. Írásom célja továbbra sem táborok összeugrasztása, csupán ismereteket terjesztek és segítek annak, akinek igénye és szüksége van rá. Jómagam is végigjártam ezt az utat, így tudom, hogy miről beszélek. Szavaimban és soraim mögött hosszú évek alatt szerzett gyakorlati tapasztalat van. Ráadásul végzett vendéglátóipari szakemberként testközelből láttam hideg- és melegkonyhát, cukrászatot, éles bevetés közben, nagyipari termeléskor, sőt sokszor takarítás alkalmával is. Dolgoztam állati összetevőkkel, majd egyre inkább - végül már csakis - növényi hozzávalókkal. Az én váltásom tudatos volt és szándékos. S mivel már elég régen tartom is, nem divatról, vagy pillanatnyi fellángolásról van szó. A térítés minden látszata és célja nélkül csak azt tudom mondani és javasolni a Kedves Olvasóknak, hogy tegyenek egy próbát és kóstoljanak bele - átvitt és normál értelemben is - a növényi alapú ételek és étrendek világába. Sorozatunk első részében a vegán életmód előszobájában járunk, nézzük, hogy mit kínál a vegetáriánus életmód és étrend. Tartsanak velem, ígérem, hogy nem fogjuk megbánni.
Az alapok
A vegetarianizmus a nevéből eredően az a táplálkozási gyakorlat, amelynek követője bármilyen állat megölésével elkészített táplálék elfogyasztását elveti. Több formában létezik, aszerint, hogy a húson kívül mely ételek fogyasztását mellőzik. Vannak, akik elutasítják a tejet és a tejkészítményeket, tejtermékeket, vagy a tojást. A vegán táplálkozás semmilyen állati eredetű ételt nem enged meg, tehát ezek sem fogyaszthatók és még a mézet is tiltják. A nyers-evők többnyire főtt vagy sült ételeket sem esznek.
Sok vegetáriánus számára ez nemcsak táplálkozási gyakorlat, hanem egy kiterjedt eszme rendszer vagy világnézet, amelyet az a fő törekvés jellemez, hogy az ember a lehetőségeihez mérten minél kevesebb állatnak okozzon szenvedést, különös tekintettel a tudatos, fejlett idegrendszerrel rendelkező állatokra. Mások a húsevést más okból utasítják el, például azért, mert nem szeretik, undorodnak a nyers hústól, vagy pedig azért, mert a diétájuk nem engedi
meg. A fenilketonuria (egy recesszíven öröklődő genetikai anyagcserezavar) például csak egy fehérjeszegény szigorú vegán diétával tartható karban, ami még a hüvelyesek és a nagy sikértartalmú gabonafélék fogyasztását is tiltja. A vegetarianizmus világnézete a modern társadalmakban a reform- vagy natúr-táplálkozási irányzatok egyike, így követői rendszerint nagy hangsúlyt fektetnek egészségük tudatos megőrzésére. Emellett a hústermelés ökológiai költségessége, illetve annak nagyipari előállításához társuló jelentős környezetterhelés és környezetszennyezés következtében kapcsolatban áll a környezetvédelemmel; az állatok életminőségének, leölésének és tárgyként való kezelésének etikai aggályai miatt pedig szorosan összefonódik az állatvédelemmel és az állatjogi mozgalommal is.
A vegetarianizmus története
A vegetarianizmus először Indiában és tőle függetlenül az ókori görög világban jelent meg. Mindkét kultúrában kezdettől fogva vallási-filozófiai törekvések része volt. Következetes, az egész közösségben gyakorolt vegetáriánus életmódot egy természeti népnél, vagy őslakos közösségben sem találtak. A vegetarianizmus – mint fogalom és jelentékeny mértékben elterjedt táplálkozási gyakorlat – európai első feljegyzései a Bibliából valók, amint megemlíti, hogy Isten az embernek, megteremtése után növényi táplálékot rendel. Dániel és társai, Nabukodonozor udvarában visszautasították a királyi ételeket és csak zöldségféléket fogadtak el eledelül, hogy "ne szennyezzék be a testüket".
A vegetarianizmus európai gyakorlásával kapcsolatban a legkorábbi megbízható bizonyítékok az időszámítás előtti 6. századból származnak. A Görögországban ez idő tájt elterjedt vallási irányzat, az orphizmus követői nem fogyasztottak húst, valamint Dél-Olaszország görög telepesek által lakott területén a filozófusként, illetve vallási és erkölcsi tanítóként ismert Pitagorasz (vagy Püthagorasz) is tartózkodott az állatok húsának fogyasztásától. Pitagorasz követői, a püthagoreusok, nem mind gyakoroltak szigorú vegetarianizmust, de a filozófiai iskola belső köre mindenképp mellőzte a húsfogyasztást és az akkori közvélekedés szerint is a hústól való tartózkodás volt a „pitagoraszi élet” egyik legfőbb erénye. Az orphikusok és a püthagoreusok emellett nem fogyasztottak tojást, valamint nem éltek a hús isteneknek való rituális felajánlásával sem, amely a hagyományos vallási áldozatbemutatás lényeges része volt akkortájt. Az időszámítás előtti 5. században Empedoklész a vegetarianizmus és az állatok általános tiszteletének radikális elkötelezettjeként tűnt ki kora gondolkodói közül.
Az ókori vegetáriánusok közül sokan úgy tartották, hogy a húsfogyasztás gátolja őket aszketikus és filozófiai fejlődésükben. Legtöbbjük a magatartására etikai magyarázattal szolgált, elutasította az állatok feláldozásának általánosan elterjedt gyakorlatát és igyekezett előtérbe helyezni az ember és más állatfajok közös jellegzetességeit. Ezzel szemben ellenfeleik jellemzően az ember és állat közötti különbségeket igyekeztek kihangsúlyozni. A kérdés, hogy az ember tartozik-e bárminemű erkölcsi felelősséggel az állatok irányában, jelentős vita tárgyát képezte, az akkori két oldal civódása nagy hasonlóságot mutat az állati jogok támogatóinak és ellenzőinek modernkori vitáival. A vegetarianizmus jellemzően kapcsolatban volt a lélekvándorlásra vonatkozó vallási meggyőződéssel is.
Bár a középkori alapítású szerzetesrendek megengedték a halfogyasztást, a vegetarianizmus a 16. század végén a kolostorokban is megjelent. Igaz, kevésbé állatbarátságból, mint inkább az aszkézis eszközeként. Franciaországban a ciszterciták 17. századi reform mozgalma előírta követői számára a vegetáriánus táplálkozást.
A mozgalom sok vitát váltott ki, aminek eredményeként a rend kettévált és a ciszterciták ágaként létrejött az 1892-ben önálló rendként megalakult trappista közösség.
A vegetarianizmus a 19. században
A Magyarországi Vegetárius Egyesület (később Magyar Vegetárius Egyesület) 1883-ban kezdte meg működését. A vegetarianizmus gondolata és gyakorlata az angolszász világban terjedt el a leginkább. Már a 18. században több kis keresztény gyülekezet etikai okokból és aszkézis céljából érvelt az általuk természetellenesnek kritizált húsevés ellen. Az első vegetáriánus egyesület Londonban alakult meg 1801-ben, amiket hamarosan újabb egyesületek megalakulása követett más angol városokban. A 19. század elején Percy Bysshe Shelley, a költő volt az etikai vegetarianizmus fő szószólója. Az első modern kori Vegetáriánus Társaság 1847-ben alakult meg Angliában, Vegetarian Society néven. Az angol vegetáriánus mozgalom egyik közismert alakja George Bernard Shaw volt. A 19. században és a 20. század elején rendszerint ovo-lakto-vegetarianizmusról volt szó; vegánok csak szórványosan léptek fel. Oroszországban Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910) volt a vegetarianizmus vezéralakja.
A vegetarianizmus a 20. századtól
Miután a 19. században több nemzeti egyesület jött létre, 1908-ban megalakult a Nemzetközi Vegetáriánus Unió. A Német Vegetáriánus Szövetség tagjainak létszáma 1905-re 1550 főre nőtt, de a Weimari köztársaság idején csökkent. 1935ben feloszlott, ezzel előzve meg azt, hogy a náci kormány oszlassa fel. Az Éden közösség azonban megmaradhatott, mivel már az első világháború idején nacionalista és rasszista eszméket támogatott. A pártpropaganda magát Hitlert is nemdohányzó, vegetáriánus, állatbarátként mutatta be, bár nem száműzte teljesen a húst az étlapjáról. A vegetarianizmus náci támogatóira nagy hatással volt Wagner írása, a Vallás és művészet (Religion und Kunst), amiben a főzést és a húsevést szemita, nem árja jövevényként kritizálta.
A svájci Maximilian Oskar Bircher-Benner (1867–1939) gyógyhatást tulajdonított a teljes értékű vegetáriánus táplálkozásnak. Az általa kifejlesztett tejjel fogyasztható Bircher-müzli népszerűvé vált még a vegyes táplálkozásúak körében is. 1946-ban újjáalakult a Németország Vegetáriánus Uniója (Vegetarier-Union Deutschlands), amit ma Németország Vegetáriánus Szövetségnek (Vegetarierbund Deutschland) neveznek.
A fiatal Albert Schweitzer sokat foglalkozott az állatok elleni erőszakkal. Gondolatait ma is hangoztatják a vegetáriánusok, de csak utolsó éveiben tért át a vegetáriánus életmódra. Mahátma Gandhi is népszerűsítette a húsmentes táplálkozást.
Az 1920-as évek elejétől a vegetarianizmusnak egy új magyar apostola támadt Bicsérdy Béla személyében. Ő teljesen elvetette a főtt ételek fogyasztását és az egészség egyik fő forrását a nyers kosztban látta. Tanai az 1920-as években Erdélyben, majd Magyarországon is igen népszerűek lettek és rengeteg követője támadt, ők voltak a bicsérdisták.
Az 1970-es évektől állatjogi mozgalom indult. Kiváltójaként Peter Singer könyvét, az Animal Liberationt tartják számon. Singernek és társainak végcélja a veganizmus teljes győzelme volt.
A vegetarianizmus irányzatai
Több, különféle irányzata létezik, amelyeket –az eredeti jelentéssel ellentétben – a növényi ételek mellett fogyasztott egyéb állati eredetű élelmiszerek alapján különböztethetünk meg. Ebben az esetben a szempont nem az állati eredetű élelmiszerek egészségre gyakorolt hatása, hanem a vegetáriánus eszmeiség. Az egyéb állati eredetű élelmiszerek rendszerint nem kapcsolódnak közvetlenül az állat leöléséhez, közvetett módon azonban hozzájárulhatnak ahhoz, valamint a kegyetlen vagy kedvezőtlen tartási körülmények miatt az állatok teljes élethosszig való hányattatásához, illetve (elkerülendőnek ítélt) környezet terheléshez vezethetnek.
- Szemi-vegetarianizmus: a fogyasztható állati eredetű nyersanyagok baromfihússal és hallal bővülnek. (Meg kell jegyeznünk, hogy a szemi-vegetarianizmus egy mai "divatirányzat" és valójában semmi köze a vegetarianizmus eredeti céljához, az erőszakmentességhez.)
- Ovo-lakto vegetarianizmus: a növényi élelmiszerek mellett tojást (latinul ovum), illetve különféle állatok tejét (latinul lac) és/vagy az abból készült tejtermékeket is fogyasztó személyek táplálkozása.
- Ovo-vegetarianizmus: a növényi ételek mellett tojást is fogyasztó személyek táplálkozása.
- Lakto-vegetarianizmus: a növényi ételek mellett különféle állatok tejét és/vagy az abból készült tejtermékeket is fogyasztó személyek táplálkozása.
- Veganizmus: a veganizmus (vagy szó szerint vett vegetarianizmus) gyakorlója a vegán, aki tisztán növényi ételeket fogyaszt, vagyis minden állati eredetű élelmiszert mellőz a táplálkozásából. A vegán filozófia követője a táplálkozás mellett más tekintetben is törekszik úgy élni, hogy azzal ne okozzon szükségtelenül szenvedést az állatoknak, illetve ne támogasson olyan vállalkozásokat, amelyek az állatok célzott kizsákmányolására épülnek vagy azzal közvetlen kapcsolatban állnak. Így jellemzően nem vásárolnak bőrből vagy szőrméből készült, illetve állatokon tesztelt termékeket sem.
- Nyers vegetarianizmus: ennek hívei a vegetáriánus ételeket 75 – 100%-ban nyersen fogyasztják.
Motiváció
A vegetáriánusok kultúrkörönként és egyénenként különböző okok miatt nem esznek húst. Az etikai okok miatt vegetáriánusok nem akarják, hogy miattuk állatok haljanak meg. Az állati jogok melletti érvek is közrejátszanak. Ökológiai szempontból is kedvezőbbnek tartják ezt az életmódot és emellett még arra is rámutatnak, hogy az intenzív állattartás sokkal károsabb a környezetre, mint az extenzív. A hústermelés hatékonysága továbbá viszonylag alacsony. Úgy gondolják, hogy a húsevésről való lemondás segítene megszüntetni a harmadik világbeli éhínséget. Emellett vannak, akik ezt az életmódot egészségesebbnek tartják, mint a vegyes táplálkozást. Egyes vallások és irányzatok elvei és táplálkozási szabályai támogatják a vegetarianizmust, mint a janzenizmus és egyes hindu irányzatok, vagy amelyek hasznot húznak a vegetarianizmus terjedéséből, mint például a buddhizmus.
Etikai okok
A világnézeti okokból vegetáriánus személyek nem akarják, hogy miattuk állatok haljanak meg. Párhuzamot vonnak aközött, hogy a múltban hátrányosan különböztettek meg embereket, és aközött, hogy ma az állatoknak csak korlátozott jogaik vannak. Az állati jogokat az emberi jogokból vezetik le. Mivel a faj fogalma természettudományi szempontból pontatlan, éppen ezért nem függhetnek egy élőlény jogai attól, hogy melyik fajhoz tartozik. Az embernek tehát nem lehetnek előjogai az állatokkal szemben, az előjogok fenntartása fajizmus. Egyes vegetáriánusok rámutatnak arra, hogy az állatok is tudnak szenvedni és hogy egyes fajok bonyolult szociális életről és magas intelligenciáról tesznek tanúságot. Gyakran érvelnek a szenvedés, a fájdalomérzés képességével. A vegetáriánus életmóddal elkerülhetőnek tartják a húsukért tartott állatok szenvedését a vágóhídon. Itt nemcsak az adott fajnak nem megfelelő tömeges tartásról, hanem az állatok leölése előtti és alatti folyamatokról is szó van, amit a hús iránti kereslet tart fenn. Tom Regan az egyes állatoknak természettől adott értéket tulajdonít. Martin Balluch szerint kell, hogy legyenek bizonyos feltételek ahhoz, hogy az adott élőlényt megillessék bizonyos alapjogok. Ezt ő az öntudatban látja.
Egészségügyi okok
Sokan egészségügyi okokból válnak vegetáriánussá, mivel el akarják kerülni azokat a betegségeket, amiket a hús fogyasztásának tulajdonítanak, vagy a már meglévő betegségekből akarnak így kigyógyulni. Vannak, akiknek a betegségét csak szigorú diétával lehet karban tartani. A fenilketonúria okozta károsodások csak fehérjeszegény vegán diétával kerülhetők el. A diéta miatt kiesett tápanyagokat, például a B12-vitamint külön kell bevinni. A vegetáriánus életmódot egészségügyi okokból választók más tekintetben is egészségesebben élnek, mint az átlag: többet sportolnak, és kevesebbet dohányoznak. Az Amerikai Dietetikusok Szövetsége szerint, ha az étkezési zavarok gyakoribbak a vegetáriánus serdülőknél, akkor a vegetáriánus táplálkozás inkább álca gyanánt szolgál, mint kiváltó okként. Ezt mások is megerősítik.
Húsevő háziállatok
A vegetáriánus közösségeket jellemzően megosztja a húsevő háziállatok tartásának és védelmének kérdése. Sok következetes vegetáriánus számára a vegetarianizmus nem elsősorban azt jelenti, hogy mellőzi a húsfogyasztást, hanem sokkal inkább egy általános törekvés arra nézve, hogy az emberi tevékenység következtében minél kevesebb állat szenvedjen. Az ilyen, következetes vegetáriánusok úgy látják, hogy a hobbiból tartott húsevő állatok által elfogyasztott hús előállításához kapcsolódó szenvedésért az ember felelős, hiszen az állattartás, illetve a húsevő állat választása alapjában véve emberi döntésen alapszik. Akadnak, akik teljes egészében elvetik a háziállattartás intézményét, így nem támogatnak háziállatvédő szervezeteket. A háziállattartó vegetáriánusok körében léteznek érvek, törekvések és eredmények a macskák és kutyák húsmentes táplálására vonatkozóan, de ennek megítélése szintén megosztja a vegetáriánus közösségeket. Az állatvédők óvnak a macskák húsmentes táplálásától, mivel ez fajuknak nem megfelelő és hiánybetegségekhez vezethet.
Környezetvédelem
Tény, hogy még az extenzív állattartás is több energiát, vizet és területet igényel, mint a növénytermesztés. Egyes területeken azonban nem termelhető emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer, csak állati takarmány, így egy vegán mezőgazdaság nem tudná hasznosítani ezeket a területeket. Az erdőirtás és a kérődzők, mint a juhok és a szarvasmarhák által kibocsátott metán hozzájárul a globális felmelegedéshez. Egy szimuláció szerint, ha az egész világ vegán életmódra térne át, akkor olcsón és nagy mértékben lehetne csökkenteni az üvegházhatást 2050-ig, míg, ha a fejlett országokban a felére csökken a húsfogyasztás, akkor az magában csak csekély mértékű csökkenést okoz, mivel a harmadik világban az olcsó hús miatt megnőne a húsfogyasztás. Éppen ezért sok tudós egyetért abban, hogy a húsfogyasztást és az állattartást szabályozni és visszaszorítani, míg a növényi alapú étrendre való áttérést pedig világszinten növelni kellene.
Az éhínség megelőzése
Mivel az állatok alacsony hatékonysággal termelnek húst a növényi táplálékból, ezért gyakran feltételezik, hogy a vegetáriánus életmódra való áttéréssel több élelmiszert lehet termelni, ami csökkentené az éhezést a harmadik világban. Egy 1998-as szimuláció szerint ez nem állja meg a helyét, mivel, ha a fejlett országokban csökken a húsfogyasztás, akkor a hús olcsóbbá válna a harmadik világban és ez a húsfogyasztás növekedéséhez vezet, a gabonafogyasztás meg alig változik. Emellett egyes területeken nem termelhető emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer, csak állati takarmány, így egy vegán mezőgazdaság nem tudná hasznosítani ezeket a területeket. E. O. Wilson szerint, ha mindenki vegetáriánus lenne, akkor az összes megművelhető terület 10 milliárd embert tudna ellátni. Ha ez több is lenne, mint vegyes táplálkozás mellett, az emberiség egészen addig szaporodik, amíg meghaladja ezt a létszámot és akkor újra lennének, akiknek nem jutna elég étel, de most már vegetáriánus táplálkozás mellett. Az előrejelzések szerint tovább nő a kereslet az állati eredetű termékekre, különösen a harmadik világ országaiban.
Tápértékek és tápanyagok
A közhiedelemmel ellentétben nem jellemző különösebben a vegetáriánusokra a gabonahúsok (szejtán), a szójakockák, a szójagranulátumok, a növényi alapú kolbászfélék, illetve az egyéb, kifejezetten húsok helyettesítésére és imitálására szolgáló termékek fogyasztása. Ezek a termékek elsősorban a vegetáriánus életmód kezdetén kaphatnak nagyobb szerepet, amikor az egyén jellemzően a megszokott ételeit próbálja elkészíteni hús nélkül. A tudatos vegetáriánusok jelentős része idővel a keleti konyha felé fordul, amely nagy számban tartalmaz teljes értékű növényi ételeket. A mindennapos vegetáriánus étrend a zöldségek és gyümölcsök mellett rendszerint nagy választékban és számtalan módon felhasználva tartalmazza az alábbiakat:
- Gabonák (barna rizs, köles, árpa, hajdina, amaránt, búza, tönkölybúza, rozs, zab)
- Száraz hüvelyesek (babok, borsók, lencsefélék, sárgaborsó, csicseriborsó, vöröslencse, urad dál, mung dál)
- Olajos magvak (dió, mogyoró, szezámmag, lenmag, napraforgómag, kókuszdió, mandula)
- Egzotikus fűszerek (chili, fahéj/kasszia, fekete kősó, gyömbér, hing, kardamom, kalonji, koriander, kurkuma, lepkeszegmag, mustármag, római kömény, szegfűbors, szegfűszeg)
Gyakori vélekedés, hogy a vegetarianizmus drága, hiszen a bioételek, valamint a primőr, illetve importált gyümölcsök és zöldségek borsos áron kaphatók. Valójában a vegetarianizmust nem lehet szorosan összekapcsolni a primőr, illetve importált zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával, hiszen ennek a táplálkozási irányzatnak a követői a környezetvédelem, az etika és az alapvető észszerűség okán gyakran a helyben, természetes körülmények között termelt, évszaknak megfelelő zöldségeket és gyümölcsöket részesítik előnyben, amelyek jellemzően jóval kedvezőbb áron kaphatók. A biotermékek közül elsősorban a kész- és feldolgozott ételek drágák, mivel a gondos, kisebb volumenű ipari feldolgozás, valamint a tartósítószerek hiányából következő rövid eltarthatóság jelentős költségtöbbletet produkál, illetve ezen ételek késztermék mivolta és fogyasztói bázisa nagyobb árrés alkalmazására ad lehetőséget. A hosszú eltarthatóságú alapanyagok (például a teljes gabonák, száraz hüvelyesek és olajos magvak) – a prémium márkák és elárusítóhelyek kerülése esetén – alacsonyabb áron is beszerezhetők és a sokoldalú felhasználhatóság miatt sok vegetáriánus igényeinek jobban megfelelnek.
A helyesen összeállított, tejet, tejterméket és tojást tartalmazó vegetáriánus étrend az elterjedt vélekedés szerint tartalmazza az egészség megőrzéséhez szükséges összes tápanyagot. Az ilyen vegetáriánus étrend számos egészségügyi előnyét kutatások is alátámasztják, ám az egészségtelen ételkészítési módok és az egyoldalúság rossz esetben ezt ellensúlyozhatják is. Vannak, akik szerint még a megfelelően összeválogatott és összeállított vegán étrend is megfelelő arányban tartalmazza az esszenciális aminosavakat. A vegetáriánus étrendben kevesebb az állati fehérje, a telített zsír és a koleszterin, viszont több a szénhidrát, a rost, a magnézium, az antioxidáns, a kálium és a folát, mint a vegyes kosztban. A kalcium felvétel a legtöbb vegetáriánusnál a vegyes táplálkozású étrendet követőkhöz hasonló, kivéve azokat a vegánokat, akik túl kevés levélzöldséget fogyasztanak. A D-vitamin termelődhet a napsütésnek kitett bőrben, bejuttatható tejjel, tejtermékekkel vagy tojással. A vegánok szójatejjel, gabonamagvakkal és ultraibolya fénynek kitett gombával szintén elegendő mennyiséghez juthatnak. A helytelenül összeállított vegetáriánus étrend számos hiánybetegséget előidézhet, sok betegségben előidézhet állapotromlást (elég csak egy vashiányos anémiára gondolni), ezért a vegetáriánus étrendre való áttéréskor tanácsos táplálkozási szakember (dietetikus) segítségét is igénybe venni. Gyermekek számára felügyelet nélküli követése az idegrendszer és a test fejlődésének visszamaradását idézheti elő. Az étrend gondos összeállítása a vegyes táplálkozás esetében is hasonló jelentőséggel bír, elmulasztása pedig szintén komoly egészségügyi szövődményekhez vezethet, ahogy azt az elhízás, a cukorbetegség és az egyéb, úgynevezett civilizációs betegségek rohamos terjedése is mutatja.
Összegezve a fentieket, megállapítható, hogy a vegetáriánus életmód és étrend már egy jelentős lépés a vegán felé. Bár az etikai vegánok nem kifejezetten szokták értékelni a vegetáriánus szinten “megragadt” embertársukat, de véleményem szerint a két “vonulat” igazából ugyanazon a térfélen található és rengeteg közös metszetük van. Értékelendő már maga az elhatározás is, hiszen aki teljesen elutasítja az állati termékek kizárását és mereven elhatárolódik már attól is, hogy az észérvekre hallgatva legalább megpróbáljon lemondani egyes állati eredetű termékekről, annál sokkal nagyobb a gond. Attól függetlenül, hogy a vegán és a vegetáriánus már jóval közelebb van egymáshoz, mint a növényi és az állati eredetű termékek mellett voksukat letevő fogyasztók, mindenképpen az lenne a cél, hogy egymást segítve, együtt tegyük le egy egészségesebb, fenntarthatóbb, zöldebb és élhetőbb jövő alapjait.
Ezt a cikket is jó szívvel ajánlom akár a húsvéti ünnepek alatti olvasmányok közé, természetesen a Magazin többi írásával együtt. Kollégáim nevében is nagyon kellemes ünnepeket és jó időt kívánok Önöknek, egy hónap múlva folytatjuk.
FOTÓK: Aldi, Andechser Natur, Bio Tej, Finomság.hu, Hamé, Just Veg, Mental Fitness Guru, MK 2010, Peggy Grab, Vegafuszeray
