Amikor a múlt ránk tör - az emlékbetörések jelensége

Szeghy Krisztina

Amikor a múlt ránk tör

- az emlékbetörések jelensége

Képzeljük el, hogy egy nyugodt, napsütéses délutánon sétálunk a városban. Nézzük a kirakatokat, hallgatjuk a körülöttünk sétáló emberek duruzsolását, iszogatjuk a kezünkben tartott meleg kávét, élvezzük, ahogy a szellő végigsimítja a bőrünket. Hirtelen, látszólag minden előzmény nélkül, egy régi emlék hatol be villámcsapásként az addig békésen szemlélődő elménkbe. Egy rég elfeledettnek hitt fájdalom, egy szorongató helyzet képei és érzései törnek ránk, mintha a múlt váratlanul áttörné a tudatunk falát. Ez az emlékbetörés jelensége.

Mi is pontosan az emlékbetörés?

Az emlékbetörés egy olyan pszichológiai jelenség, amikor egy múltbeli esemény kéretlenül, hirtelen és intenzíven jelenik meg az ember tudatában. Általában érzelmileg megterhelő emlékekről van szó, amelyek a múltban traumatikusak voltak a számunkra.

Az emlékbetörések abban különböznek a tudatos emlékezéstől, hogy nem csupán felidéződnek bennünk, hanem azt érezzük, mintha újraélnénk mindazt, amit akkor: érzelmileg ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk vissza egyetlen pillanat alatt.

Ezek az emlékbetörések úgy tűnik, mintha a semmiből keletkeznének, de valójában van egy kiváltó ok – szakkifejezéssel trigger – ami előidézi őket. Ez lehet egy látvány, illat, hanghatás, helyszín, egy ember, akivel találkoztunk, gyakorlatilag bármi, ami annak idején a traumatikus emlékhez is kapcsolódott, ezért képes felidézni bennünk azt újra.

Emlékbetörés esetén pillanatokig nem a valóságot érzékeljük, és nem a valóságnak megfelelően reagálunk sem érzelmileg, sem testileg. Az emlékbetöréshez ugyanis nemcsak képek, hanem testi érzetek is társulhatnak: szorítás a mellkasban, gyomorfájdalom, „nem kapok levegőt” érzés, zsibbadtság, dermedtség. Ezek a testi érzések és érzelmek összekötve a jelentől való mentális elszakadással kifejezetten félelmetesek lehetnek annak, aki éppen átéli mindezt.

Mi lehet trigger?

Gyakorlatilag bármi, amit az adott személy a trauma átélésének az időpontjában az érzékszerveivel felfogott, azaz látott, hallott, vagy épp illatként érzett, de trigger lehet egy érintés is, ahogyan a traumatikus élmény időpontjában épp a testéhez értek.

Egy nemi erőszak túlélőjénél vagy párkapcsolati erőszak áldozatánál egy bizonyos illat – például szappan, parfüm, vagy öblítő illata – triggerként hathat, és újra átélheti mindazt, amit a támadás során tapasztalt.

Az alkoholista szülők gyermekei rendszerint felnőttként is nehezen viselik az alkohol szagát, egy részeg ember jelenlétét, vagy ha valaki ivás közben hangoskodik. Ilyenkor ugyanazok a nehéz érzések törnek rájuk, amelyeket gyerekként az alkoholista szülő mellett megtapasztaltak: szorongás, félelem attól, hogy valami váratlan, kiszámíthatatlan rossz dolog fog történni, zsibbadtság, bénultság érzése.

Az emlékbetörések akár hosszú évekkel a trauma után is kialakulhatnak. Bár nagyon jellemzőek a poszttraumás stressz zavarban (PTSD) szenvedőknél, akiknek ezek az emlékek súlyosan megzavarhatják a mindennapjaikat és az érzelmi egyensúlyukat, de a PTSD diagnózissal nem rendelkező embereknél is létrejöhetnek éber állapotban átélt emlékbetörések, vagy alvás közben megélt rémálmok egy-egy traumatikus eseményt követően. Valójában az emberek 70 %-a átesik az élete során valamilyen potenciálisan traumatikus eseményen, de nem alakul ki náluk PTSD.

Minden emlékbetörés egyforma?

A filmekben általában az emlékbetöréseket –lévén a film vizuális műfaj – általában a traumatikus események élénk képeiként ábrázolják a szereplőnél, amelyek fizikai tüneteket okoznak: szédülést, remegést, szapora szívverést, szívtájéki szorítást, légszomjat. Gyakran láthatunk ilyen emlékbetöréses filmkockákat a háborúból hazatért, poszttraumás stressz zavarban szenvedő katonáknál.

A valóságban azonban előfordul az is, hogy nem képek jelennek meg, hanem „csak” a trauma idején átélt érzések térnek vissza. Például egy olyan személy, aki gyermekkorában erős érzelmi visszautasítást élt meg az anyukája kapcsán, esetleg érzelmi, vagy fizikai bántalmazást, felnőttként egy-egy párkapcsolati vitában azt érezheti, hogy ledermed, szinte a testén kívülre kerül, és heves érzelemként jelentkezhet benne a félelem, tehetetlenség, bánat, fájdalom, kétségbeesés, magányosság érzése. Ezekről az erős, a helyzethez nem feltétlenül illeszkedő érzésekről azonban nehéz beszélnie, sokszor még megfogalmazni sem tudja őket. Valójában nem is kapcsolódik benne össze a jelen és a múlt, amiatt nem érti az erős érzései okát, ami még jobban növeli benne a tehetetlenség érzését.

Miért törnek ránk ezek az emlékek?

Az emlékezés nem olyan, mint egy gondosan rendezett archívum, ahol minden eseményt precízen katalogizálva tárolunk. Az emlékek a túlélésünk érdekében az érzelmi intenzitásuk alapján kapnak prioritást. Azok a tapasztalataink, amelyek annak idején erős érzelmi töltéssel jártak – legyen szó félelemről, fájdalomról, szégyenről vagy veszteségről – mélyebben bevésődnek az agyunkba.

Az emlékbetörések gyakran akkor történnek, amikor egy adott inger – egy illat, egy rádióban hallott dal, egy időjárási esemény, egy helyszín, vagy egy bizonyos testhelyzet – akaratlanul is aktiválja a régi emléket. Mint amikor egy blogot olvasva az interneten az adott kulcsszóra nyomva megjelennek a hozzá kapcsolódó blogbejegyzések, ugyanígy dobja a felszínre az agyunk a már elfeledettnek, vagy feldolgozottnak hitt emlékeinket.

Aki emlékbetörést él át, az nemcsak egyszerűen visszaemlékezik egy eseményre, hanem újraéli azt. Az emlék ilyenkor nem pusztán egy kép vagy történet, hanem egy teljes testi-lelki élmény, amely magával hozza az akkori érzelmeket, szívdobogást, izzadást, sőt, akár a fizikai fájdalmat is. Ilyenkor a trauma, ami láthatatlanul jelen van bennünk, mint egy kéz a múltból, váratlanul utánunk nyúl.

Mit tehetünk az emlékbetörésekkel?

Ismétlődő emlékbetörések esetén előjel lehet, hogy kicsit elhomályosodik az emlékbetörés előtt a környezetünk, vagy úgy érezzük, hogy elveszítjük a kapcsolatot a többi emberrel vagy akár önmagunkkal. Ha figyelünk ezekre a jelekre, könnyebben meg tudunk birkózni az érkező emlékbetöréssel.

Általában véve az egyik leghatékonyabb módszer az emlékbetörések kezelésére, ha tudatosítjuk, hogy az emlék nem a jelen valóság része. Ebben az alábbi stratégiák segíthetnek:

1. Megfigyelés és elfogadás: próbáljuk meg kívülről szemlélni az emléket, mintha egy filmet néznénk. Tudatosítsuk, hogy bár az érzések valóságosak, maga az esemény már csak a múlt része.

2. Földelési technikák: a fizikai érzetekre való koncentrálás (például hideg víz megérintése, egy tárgy tapintásának érzékelése) segíthet a jelenbe hozni az elménket.

3. Kognitív átdolgozás: egy terapeuta segítségével új narratívát adhatunk az emléknek, csökkentve annak érzelmi töltetét.

4. Mindfulness és légzéstechnikák: a tudatos jelenlét gyakorlása segíthet abban, hogy ne ragadjuk bele az emlék hatásába.

5. Terápia és EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing): az EMDR egy hatékony módszer, amely segít az agynak feldolgozni és másként tárolni a traumatikus emlékeket.

Egyensúly múlt és jelen között

emlékbetöréseket emlékeztetőnek is tekinthetjük azzal kapcsolatban, hogy vannak még feldolgozatlan emlékeink, amelyekkel érdemes foglalkoznunk. Bár ezek az emlékek olykor fájdalmasak és váratlanok, lehetőséget adhatnak arra, hogy szakember segítségével jobban megértsük önmagunkat és végső soron nagyobb kontrollt nyerjünk felettük. Sosem késő segítséget kérni egy trauma feldolgozásához!

szeghykrisztina.hu

https://traumakozpont.hu/blog/a-leggyakoribb-tevhitek-a-ptsd-rol/