ÉRZETEK, ÉRZELMEK, ÉRZÉSEK ÉS ÉRZÉKELÉS 2.

Landgraf Arnold

ÉRZETEK, ÉRZELMEK, ÉRZÉSEK ÉS ÉRZÉKELÉS 2.

Egy korábbi írásomban (2024. augusztusi számban) már foglalkoztam ezzel a témával és akkor részletesen kifejtettem ezeket a fogalmakat. Azonban terapeutai és mentori tevékenységem okán mind a mai napig folyamatosan találkozom azzal a problémával, hogy nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek kifejezni az érzéseinket, érzelmeinket. Ezért úgy döntöttem, hogy újra előveszem ezt a témát és egy másfajta megvilágításba helyezem ezeket a fogalmakat.

Az érzelem, az érzés és az érzékelés is tulajdonképpen energiaáramlásokat takarnak, amiket testérzeteken keresztül érzékelünk. De ezt az energiát nemcsak érzékelni vagyunk képesek, hanem mozgatni is, csak nem vagyunk rá tudatosak, mert nem ismerjük saját érzéseinket. Ennek a nagyrészt tudattalan energiaáramoltatásnak több megnyilvánulása is van. Az egyik ilyen az érzelmi zsarolás, amit jellemzően akkor alkalmazunk (vagy alkalmaznak rajtunk), amikor már kifogyunk az észérvekből, de mégis rá akarjuk venni a másikat, hogy tegye meg, amit szeretnénk. Ennek jellemző testérzete a gyomorszorító érzés. Ugye Önnek is ismerős ez, Kedves Olvasó?! Ám ez egy negatív érzés. Ugyanakkor, amikor szeretettel vesznek bennünket körül, akkor a mellkasunk tájékán érzünk egy felszabadult testérzetet. Ez pedig a boldogság érzés.

Ennek kapcsán érdemes tudatosítani, hogy az érzések a fizikai síkon nem mások, mint az érzelmek, melyeket testérzetként tudatosítunk.

Az érzés tehát az, ami tartalommal tölti meg a megélt élményeinket és tapasztalásainkat, vagyis az életünket. Csak az érzéseinken keresztül vagyunk képesek mélységében megtapasztalni a valóságot. Sőt, eszméink és fogalmaink is alapvetően csak egy üres váz, aminek tartalmat az érzéseink adnak. Azonban bennünket arra tanítottak, hogy kifelé figyeljünk és ne befelé, így nem vagyunk képesek mélységében megtapasztalni a világot. Pedig ma ennek még nagyobb szerepe van az életünkben, mint valaha.

Az élet mélységeinek megélésén túl az érzéseken keresztül kapcsolódunk egymáshoz és a világhoz is. Megmutatják, hogyan viszonyulunk a másik emberhez, egy tárgyhoz, egy történéshez vagy élményhez. Ez így együtt egy viszonyrendszer, amiben valójában éljük a mindennapjainkat.

Az érzések azok, amik összekötik, jó esetben összetartanak egy közösséget. De két ember kapcsolódásának is ez az esszenciája és az összetartó vagy épp szétfeszítő ereje is és sok esetben ez a közös nevező is.

Megfigyelte már Kedves Olvasó, hogy minden kapcsolódás, esemény, történés, tárgy, élmény, vagyis tapasztalás mögött ott van valamilyen érzés?

Csak nem foglalkozunk vele, mert mindent inkább átgondolunk, értelmezünk, minősítünk és irányítunk. Pont azért, hogy az általunk nem ismert érzéseket vagy elkerüljük, mert rossznak minősítjük őket, vagy azért, hogy újra átélhessük, mert valamikor jónak éreztük. Ami valójában egy paradoxon, mert ha egyszerűen csak figyelnénk az érzéseinkre, akkor azokat megismernénk és tudnánk, hogy mire mutatnak rá. Ugyanis véleményem szerint az érzések olyanok, mint a közlekedésben a KRESZ táblák. Eligazítanak az élet forgatagában.

Így, ha megismerjük őket és megtanulunk a saját és mások érzéseire odafigyelni, akkor a legpontosabb jelzőrendszer lesz egy ember számára ahhoz, hogy megismerje önmagát és a világot.

Sőt, bizonyára azt is megfigyelte már Kedves Olvasó, hogy gondolatai is minden esetben érzéseket váltanak ki Önből. De a tárgyakkal való kapcsolatunkat is az fogja meghatározni, ahogy érzünk irántuk, mert az alapján fogjuk eldönteni, hogy egy tárgy mennyire fontos vagy értékes számunkra.

Így a minket körülvevő világ beltartalmát, a minőségét, a milyenségét, vagyis az értékét mindig az határozza meg, hogy mit és hogyan érzünk vele kapcsolatban. Érzelmi alapon döntjük el, hogy számunkra mi értékes és mi nem és vásárolni is érzelmi alapon szoktunk (erre alapozva készülnek a reklámok). Mi több, a céljainkat is érzelmi alapon tűzzük ki, bármennyire is azt hisszük, hogy azt racionálisan tesszük.

Azonban az életnek nem a cél kéne értelmet adjon, mert az csak egy irányt jelöl ki arra vonatkozóan, hogy melyik úton menjünk. Valójában az életnek az ad értelmet, hogy milyen érzéssel járjuk végig az utat a célig.

Továbbá fontos felismerni az életünkben, hogy alapvetően nem értelmi alapon kapcsolódunk a világhoz, hanem az érzelmeinkkel és az ösztöneinkkel. Az elménkkel csak igyekszünk kordában tartani és megpróbáljuk irányítani ezeket, amivel valójában hitrendszerünket, szokásainkat és traumáinkat szolgáljuk ki. Így viszonyulunk a világhoz és ez a viszonyrendszer fogja meghatározni a hozzáállásunkat. A hozzáállásunk viszont meghatározza, hogyan kezeljük az élet kihívásait, vagyis mikor, milyen megoldásokat fogunk használni. Meg-BÁN-tunk valakit vagy jól BÁN-unk valakivel.

Mi több, érzéseink mélységétől függ az is, hogy mennyire mondunk igazat. Ugyanis a legtöbb esetben, amit kimondunk, arról meg vagyunk győződve, hogy igaz. Ez még akkor is így van – amit terapeutaként is tapasztalok –, amikor tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy hazudunk. Mert annak hisszük, illetve annak akarjuk hinni.

És így a vége felé még egy fontos összefüggésre hívom fel a figyelmét Kedves Olvasó! Az érzésből fakad az értés, mert csak annyit vagyunk képesek felfogni és megérteni a világból, ahogy érezzük magunkat. Ha úgy érezzük magunkat, mint egy 3-5 éves gyerek (amit tudatosan nem fogalmazunk meg), mert érzelmileg ezen a szinten rekedtünk meg egy trauma miatt, akkor ezen a gyermeki szinten érzékeljük a világot és csak ennek a szintnek megfelelően vagyunk képesek felfogni és megérteni a körülöttünk zajló eseményeket. Attól, hogy egyébként már felnőttünk, az adott helyzetben 3-5 éves szintre megyünk vissza a fel nem oldott trauma miatt. Ezért nem érdemes ebbe az állapotba „beakadt” emberrel vitatkozni. Nem fog hatni rá az ész érv, mert a sérült gyermek érzelmei irányítják.

A fentieken túl az érzésnek létezik egy kifinomultabb formája is, amit érzékelésnek neveznek. Ez az, ami összeköti az EGY-ÉN-t a nem fizikai világgal és az EGYSÉG-gel. Az érzékeléseinket is sokszor testérzetként tudjuk beazonosítani. Ennek összekapcsolásához azonban már szükség van az elme csendjére és egyfajta tudatosságra, amit csak gyakorlással és türelemmel tudunk elsajátítani. Ebben az állapotban ugyanis új agyi területek képesek aktiválódni, amelyek lehetővé teszik, hogy egy magasabb szinten kapcsolódjunk a világhoz.

A fentieken túl az érzésnek létezik egy kifinomultabb formája is, amit érzékelésnek neveznek. Ez az, ami összeköti az EGY-ÉN-t a nem fizikai világgal és az EGYSÉG-gel. Az érzékeléseinket is sokszor testérzetként tudjuk beazonosítani. Ennek összekapcsolásához azonban már szükség van az elme csendjére és egyfajta tudatosságra, amit csak gyakorlással és türelemmel tudunk elsajátítani. Ebben az állapotban ugyanis új agyi területek képesek aktiválódni, amelyek lehetővé teszik, hogy egy magasabb szinten kapcsolódjunk a világhoz.

Kedves Olvasó! Remélem ezek a sorok segítettek Önnek jobban megismerni érzéseit, azok működését és az életére gyakorolt hatásait.