A vezető tisztségviselő felelőssége - lapozzon bele!

A vezető tisztségviselő polgári jogi felelősségének alapjai és irányai az új Polgári Törvénykönyv alapján CSEHI ZOLTÁN

egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest)

1. Bevezetés Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosította a vezető tisztségviselőkre vonatkozó felelősségi szabályozást is. A módosítások egy része erős kritikai visszhangot kapott, háttérbe szorítva az új szabályok pozitív, a szerződési szabadságot kiterjesztő egyéb elemeit. A jelen írásban összegezzük a legfontosabb változásokat és alapvetően a magánjog új szabályainak a bemutatására törekszünk.1 Az új Ptk. felfogásában a nem természetes személy jogalanyok nagyobb többsége jogi személy, és ez a jogi személyiség a Ptk.-ban meghatározott tulajdonságokkal kell, hogy bírjon. A Ptk. ezen jogalanyok fontosságát kiemelten kezeli, a jogi személyekre vonatkozó szabályozás a kódexben külön, önálló könyvet kapott, ez a Ptk. Harmadik Könyve, amely 406 paragrafusból áll.

Ebben a könyvben találhatóak a jogi személy általános, a gazdasági társaságok alapvető szabályai, a szövetkezet, valamint az egyesület és alapítvány normái is. A Ptk.-beli jogi személyiséget a szervezetiség jeleníti meg, a szervezetiség adja az alapvető jellemvonását ezen jogalanyoknak. Ezt a törvény norma erővel ki is mondja már rögtön a szabályozás legelején, annak a 3:1. § (5) bekezdésében: „A jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie.”

A jogi személynek nemcsak a másik személytől való megkülönböztetésre alkalmas névvel kell rendelkeznie, hanem vagyonnal és szervezettel is. A szervezetiség azt jelenti, hogy a jogi személy szervekből áll és ezen szervek egymáshoz való viszonya adja azt a szervezetiséget, amely a jogi személy működését megtestesíti, megvalósítja. Minden jogi személy esetében minimum két szervre szükség van: az egyik a döntéshozó szerv, a másik az ügyvezető szerv.

A döntéshozó szerv a jogi személyt létrehozó tagok, alapítók (részvényesek) szerve, amelyen keresztül az alapítók, tagok a jogi személyt illető szervezeti jogaikat gyakorolhatják. Egy példával illusztrálva: a korlátolt felelősségű 1

A témához kapcsolódó, a szerző által összegyűjtött szakirodalmat lásd az Irodalomjegyzékben.

9

Vezeto_tisztsegviselo.indd 9

2015.01.22. 14:18:29

társaság (kft.) tag szervezeti jogait a taggyűlésen tudja gyakorolni, azon részt vehet, szavazhat, észrevételeket tehet. (Természetesen ne feledkezzünk el arról, hogy a kft. tagjának egyéb jogai is vannak, amelyek nem a kft. szervezetéhez kapcsolódnak, hanem individuális vagy vagyoni jogok). A döntéshozó szerv gazdasági társaságok esetében a legfőbb szerv [Ptk. 3:109. § (1) bekezdés], azaz a létesítő okirat szerint hatáskörét lényegében szabadon határozhatja meg, és hatáskörébe vonhat – a létesítő okiratba foglalt rendelkezések meghozatalával, közkereseti (kkt.) és betéti társaság (bt.) esetében 3:142. § (2) bekezdés szabályával2 – minden olyan kérdést, amelyet a tagok, részvényesek fontosnak tartanak. A döntéshozó szerv tagjai a jogi személyt létrehozó személyek, az ő döntésük, akaratuk vált valóvá akkor, amikor a jogi személy létrehozatalát elhatározták, megalakították és létrejött; ezen személyeknek a magánjog döntő befolyást biztosít a jogi személy életét, sorsát, működését illetően. A Ptk. ezt azzal is kifejezi, hogy általánosságban kimondja a 3:21. § (1) bekezdésében: „A jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult.”

Tehát a döntéshozó szerv hatáskörét a törvény és maguk a döntéshozó szerv tagjai határozzák meg. Egyesület esetében a 3:74. § sorolja fel ezeket a hatásköröket, gazdasági társaságok esetében a 3:109. § (2) bekezdése fogalmazza meg általánosságban a feladatokat: „A gazdasági társaság legfőbb szervének feladata a társaság alapvető üzleti és személyi kérdéseiben való döntéshozatal. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti beszámoló (a továbbiakban: beszámoló) jóváhagyása és a nyereség felosztásáról való döntés.” Az egyes társasági formáknál ezt a törvény pontosítja, lásd kft. esetében 3:188. §,3 részvénytársaság (rt.) esetében 3:268. §.4 2

Ptk. 3:142. § [A tagok gyűlésének hatásköre] (1) A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése.

(2) A tagok gyűlése legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a saját hatáskörébe vonhatja.

(3) A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül is határozhatnak.

3 Ptk. 3:188. § [A taggyűlés] (1) A korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve a taggyűlés.

(2) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, felügyelőbizottsági tagjával, választott társasági könyvvizsgálójával vagy azok közeli hozzátartozójával köt.

4 Ptk. 3:268. § [A közgyűlés] (1) A részvénytársaság legfőbb szerve a közgyűlés.

(2) Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású munkavállalók hosszú távú díjazása és ösztönzési rendszere irányelveinek meghatározása.

(3) Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekről nem lehet közgyűlés tartása nélkül határozatot hozni.

10

Vezeto_tisztsegviselo.indd 10

2015.01.22. 14:18:29

A döntéshozó szerv tagjai gazdasági társaság esetében a társaság gazdasági működésének eredményét, gyümölcseit saját vagyonukba forgathatják át, hiszen az adózott eredményt osztalék formában – az idevonatkozó egyéb szabályok betartásával – kifizethetik, és a jogi személy vagyonából véglegesen kivonhatják. Más jogi személyek esetében a vagyonkivonásra nincs mód, egyesület esetében a törvény kifejezetten tiltja az egyesületi vagyonnak az egyesület tagja részére kiadását [lásd 3: 63. § (4) bekezdés5], alapítvány esetében az alapítványi vagyonnak az alapító részére történő juttatására is csak kivételesen kerülhet sor (3:386. §6). A jogi személy szervezetisége kapcsán azért emeltük ki a vagyonkivonás lehetőségét és annak korlátozott jellegét, mert a jogi személy szervei és a jogi személy tagjai, alapítói közti érdekellentét leginkább a jogi személy vagyona feletti rendelkezés körül jelentkezik, és a tag törekvése a vagyon feletti dominanciára lényegében mindegyik jogi személy esetében kimutatható.

A döntéshozó szerv tagjai határozzák meg, ki irányítsa, vezesse a jogi személyt, ezt a személyt hívjuk vezető tisztségviselőnek, és ők döntenek a vezető tisztségviselőt ellenőrző egyéb szervek, mint a felügyelőbizottság vagy könyvvizsgáló személyéről is. Ha a törvény kötelező jelleggel nem írja elő ellenőrző szerv létesítését, a döntéshozó szerv tagjai akkor is létesíthetnek ellenőrző szervet. A döntéshozó szerv tagjai dönthetnek más jelentős kérdésekben, így a jogi személy megszüntetéséről, átalakulásáról, tőkéjének változtatásáról és hasonló alapvető kérdésekről.

A döntéshozó szerv mellett a Ptk. valamennyi jogi személy esetében kötelező jelleggel megköveteli vezető tisztségviselő kinevezését, megválasztását, ideértve az alapítványt is. A vezető tisztségviselő lényegében a jogi személy irányítója, agya, szíve és tüdeje, a vezető tisztségviselő léte biztosítja a jogi személy napi működésének jogi és működési alapját. A vezető tisztségviselő a jogi személlyel áll polgári jogi jogviszonyban, nem a tagokkal, nem a részvényesekkel és nem az alapítókkal; döntéseit, magatartását a magyar jogban kizárólag a jogi személy önálló érdekei szerint kell meghoznia, mintha maga lenne a jogi személy. A jogi személy nem tud és nem képes vezető tisztségviselő nélkül létezni, hiszen a jogi személy nem ember, nem önállóan cselekvő

5 Ptk. 3:63. § (4) Az egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja, vagyonát nem oszthatja fel tagjai között, és a tagok részére nyereséget nem juttathat.

6 Ptk. 3:386. § [Az alapító és hozzátartozója mint kedvezményezett] (1) Az alapító és a csatlakozó abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása.

(2) Az alapító és a csatlakozó hozzátartozója abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja a hozzátartozó tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.

11

Vezeto_tisztsegviselo.indd 11

2015.01.22. 14:18:29

és gondolkodó lény, hanem a jog olyan absztrakciója, amely a jogi személy mögött álló személyek egyes céljait segít megvalósítani, és ehhez kapcsolódó vagyoni és egyéb kockázatokat csökkenti, kiszámíthatóvá teszi.

2. A vezető tisztségviselő fogalma A vezető tisztségviselő fogalmát a Ptk. 3:21–3:22. §-aiból olvashatjuk ki. A vezető tisztségviselő mindig természetes személy, ember, akinek a feladatához szükséges belátási képességgel, szükséges cselekvőképességgel kell rendelkeznie. A vezető tisztségviselő azért ember, hogy magatartásáért, cselekedeteiért személy szerint feleljen, tőle számon kérhető legyen minden cselekedete és mulasztása, saját személyében feleljen ezen tisztség ellátásával kapcsolatban. Ez kifejezésre jut abban a szabályban is, amely szerint a vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, tehát személyes kötelezettségvállalást jelent a vezető tisztségviselői státusz elvállalása. A törvénynek ez a megfogalmazása és követelménye ismert a gazdasági társaságok korábbi szabályozásából, de ennek a „személyesség”-nek a pontos tartalmát illetően a nézetek erősen megoszlanak. A mi álláspontunk lényege, hogy a vezető tisztségviselői kötelezettség olyan polgári jogi kötelezettség, amely csak természetes személyt illethet és amely kötelezettségnek személyesen lehet csak eleget tenni. Ez nem jelenti azt, hogy a vezető tisztségviselő a hatáskörébe tartozó feladatok közül egyeseket, vagy döntéseket és egyéb hatásköröket ne delegálhatna más személyekre, ez értelemszerűen megengedett. Ez a szabály alapvetően azt jelenti, hogy eljárásában személyesen köteles cselekedni. Ezt a személyes jelleget abban a szabályban is kifejezésre juttatja a törvény, hogy a vezető tisztségviselő halálával a jogviszonya megszűnik, a jogviszony szorosan a személyéhez tapad [lásd Ptk. 3:25. § (1) bekezdés e) alpont].7 Az új Ptk. mint törvény nem határozza meg a vezető tisztségviselő fogalmát, az egyes jogi személy típusoknál mondja meg, hogy kit kell vezető tisztségviselőnek tekinteni. Egyesület esetében az egyesület ügyvezetője vagy az egyesület elnöksége minősül vezető tisztségviselőnek (3:77. §). Gazdasági társaságok esetében szintén az egyes társasági formáknál határozza meg a törvény. Kkt.-nál valamennyi tag ügyvezető, így vezető tisztségviselő, kivéve, ha a felek ettől eltérnek és az egyik vagy másik tagot nevezik ki a társasági szerződésben, de mindenképpen tagsághoz kapcsolódik ezen tisztség betöltése [3:144. § (1) bekezdés], és ettől a tagok sem térhetnek el. Ha a tag nem természetes személy, akkor a törvény előírja, hogy ezen személynek ki kell jelölni azt a természetes személyt, aki a vezető tisztségviselői feladatokat ellátja 7 Csehi Zoltán: Szervezeti és jogügyleti képviselet kapcsolata a magyar gazdasági társaságoknál – adalékok a képviselet dogmatikájához. Magyar Jog, 2001/6. sz., 341–349. o.

12

Vezeto_tisztsegviselo.indd 12

2015.01.22. 14:18:30

Alapítvány ügyvezető szerve a kuratórium,6 a kuratórium tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői [Ptk. 3: 397. § (1) bekezdés]. A kuratórium három természetes személyből áll, akik közül legalább kettőnek állandó belföldi lakóhellyel kell rendelkeznie. Az alapítványnak lehet egyszemélyes kurátor vezető tisztségviselője is.

A Ptk. 3:401. §-a utal arra, hogy alapítvány esetében további szervek is létesíthetők, például tanácsadó, konzultatív, ellenőrző szerv. Ugyanezt egyesület körében csak közvetetten tartalmazza a törvény [Ptk. 3:71. § (1) bekezdés b) alpont], de a szabályok diszpozitivitásából ugyanerre a következtetésre juthatunk.

4. A vezető tisztségviselő Az új Polgári Törvénykönyv egyik újdonsága, hogy a jogi személyekre – valamennyi jogi személyre – egységes általános szabályokat tartalmaz. Ezen általános szabályok között található a vezető tisztségviselő meghatározása a 3:21–3:22. §-aiban. A vezető tisztségviselő olyan általános kifejezés, amely a Ptk.-ban szabályozott valamennyi jogi személye, így a civil szervezetnek minősülő alapítványra és egyesületre is kiterjed.

A Ptk. szabályai alapján a vezető tisztségviselő mindig természetes személy, ember, akinek a feladatához szükséges belátási képességgel, szükséges cselekvőképességgel kell rendelkeznie. A vezető tisztségviselő azért ember, hogy magatartásáért, cselekedeteiért személy szerint feleljen, cselekedetei számon kérhetőek legyenek tőle és ezekért saját maga feleljen.

Az egyesület és az alapítvány vezető tisztségviselőire általános és speciális kizárási, valamint összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. Az általános szabályokról a Ptk. ír a jogi személy általános rendelkezései közt. A 3:22. §

6

Ptk. 3:397. § [A kuratórium] (1) A kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve. A kuratórium tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői.

(2) A kuratórium három természetes személyből áll, akik közül legalább kettőnek állandó belföldi lakóhellyel kell rendelkeznie.

(3) Az alapítvány kedvezményezettje és annak közeli hozzátartozója nem lehet a kuratórium tagja. Az alapító okirat eltérő rendelkezése semmis.

(4) Az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban. Az alapító okirat eltérő rendelkezése semmis.

(5) Az alapító az alapítvány egyszemélyes ügyvezető szervéül kurátort nevezhet. A kurátorra a kuratóriumra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

56

Vezeto_tisztsegviselo.indd 56

2015.01.22. 14:18:32

A vezető tisztségviselő felelőssége a cégtörvény alapján DZSULA MARIANNA

táblabíró, Debreceni Ítélőtábla (Debrecen)

1. Bevezetés A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) a cégek vezető tisztségviselőivel szemben érvényesíthető felelősségi szabályokat azokhoz a jogutód nélküli megszűnéshez vezető eljárásokhoz kapcsolódóan szabályozza, amelyekben a vezető tisztségviselő már nem csak a cég érdekének megfelelően köteles ellátni az ügyvezetési feladatait, hanem a tevékenysége során figyelembe kell vennie a hitelezők érdekeit is.

2. A kényszertörlési eljárásban törölt cég vezető tisztségviselőjének felelőssége 2.1. Kényszertörlési eljárás bevezetése A Ctv. VIII/A. fejezetének a kényszertörlési eljárásra vonatkozó rendelkezéseit 2012. március 1-jétől a 2011. évi CXCVII. törvény 136. §-a iktatta be.

A kényszertörlési eljárás a kényszer-végelszámolás jogintézményének a helyébe lépett. A törvénymódosítás célja az volt, hogy egy olyan eljárási rendet alakítsanak ki, amelyben a vagyontalan cégek megszüntetésére – a felszámolási eljárás helyett – olcsóbb és gyorsabb eljárásban kerüljön sor. A jogalkotó a kényszertörlési eljárás megindításának alapjául szolgáló okok miatt (elsősorban a fantomizálódott, kiüresedett vagy fizetésképtelen és működésképtelen cégek tartoznak ide) a cégek jogutód nélküli megszűnése speciális eljárási szabályainak a bevezetésével egyidejűleg megteremtette e cégek vezető tisztségviselőinek bírósági eljárásban megállapítható felelősségét is a hitelezők

91

Vezeto_tisztsegviselo.indd 91

2015.01.22. 14:18:35

felé. A vezető tisztségviselők Ctv. szerinti felelősségének feltételei sok szempontból megegyeznek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a szerinti felelősségi szabályokkal, ezért az ezek tárgyában már kialakult bírósági gyakorlat a kényszertörlési eljárásban törölt cégek vezető tisztségviselői vonatkozásában is alkalmazhatóak, ezekre hivatkozok is. A már kialakult gyakorlatot azért is indokolt figyelembe venni, mert a jogszerűtlen gazdálkodásáért fennálló felelősség megállapítása iránt – a Cstv.-ben történő szabályozása óta eltelt nyolc év alatt – számos pert indítottak ilyen jogcímre hivatkozással a vezető tisztségviselőkkel szemben, míg a Ctv. alapján erre hivatkozással indított keresettel a gyakorlatban még nem találkoztam.

Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCII. törvény 2014. július 1. napjától módosította a Ctv. kényszertörlési eljárásra vonatkozó egyes szabályait is, és a vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó rendelkezések a Ctv. 118/B–118/C. §-ába kerültek beépítésre a Ctv. 118/A. § (3)–(4) bekezdése helyett, lényegében a korábbi elgondolást követve. A kényszertörlési eljárás módosított szabályait – kivéve néhány átmeneti rendelkezést [Ctv. 131/E. § (1) bekezdés, 131/F. § (2) bekezdés] – a 2014. július 1-jétől megindított kényszertörlési eljárásokhoz kapcsolódóan kell alkalmazni, az egyértelmű hatályba léptető rendelkezések miatt az időbeli hatály kérdése nem okoz jogalkalmazási problémát. A 2014. július 1-jétől hatályos rendelkezéseket ugyanis akkor kell alkalmazni, ha a cégbíróság a céget e szabályok alapján törölte a cégjegyzékből. Az eljárási szabályok körében a cégbíróság vagyonfelkutatási feladatai is módosultak, illetve a vezető tisztségviselők eltiltására vonatkozó rendelkezések is változtak, ezért is került sor a Ptk. hatálybalépésétől eltérő időpont meghatározására. A felelősség szempontjából lényeges változásokra a részletszabályok ismertetésénél térek ki.

2.2. A Ctv. alapján fennálló felelősség alanya 2.2.1. A vezető tisztségviselő fogalma A 2012. június 30-ig hatályos Ctv. 118/A. § (3) bekezdése alapján azok a vezető tisztségviselők tehetők felelőssé, akik a kényszertörlés elrendelését megelőző három év időszakában voltak a cég vezető tisztségviselői. A 2014. július 1. napjától hatályba lépett Ctv. 118/B. § (1) bekezdése már nem tartalmazza a volt vezető tisztségviselők tekintetében ezt a korlátozó rendelkezést. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság 37/2013. (XII. 5.) AB határozatának a 29.

92

Vezeto_tisztsegviselo.indd 92

2015.01.22. 14:18:35

pontjában1 kifejtettek alapján az nem jelenthet jogalkalmazási problémát, hogy a korábban indult kényszertörlési eljárásokban törölt cégek vezető tisztségviselőihez képest már nem csak azokkal szemben indítható per, akik a kényszertörlés elrendelését megelőző három év időszakában voltak vezető tisztségviselők. A hároméves időkorlát ugyanis azért került megszüntetésre, hogy ezáltal az olyan vezető tisztségviselők, akik a felelősség és a marasztalás megállapításának alapjául szolgáló magatartásokat elkövették – mivel a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét a jogalkotó előre nem ismerheti – érdemtelenül ne mentesülhessenek, és ezáltal a hitelezők ne kerüljenek méltánytalanul hátrányos helyzetbe.

A Ctv. nem határozta meg, hogy mely időpontot kell érteni a „kényszertörlés elrendelése” alatt: a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló végzés dátumát vagy e végzés közzétételének az időpontját. Véleményem szerint a hároméves időszak kezdő időpontja az az időpont, amelyet a cégbíróság a Ctv. 116. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban meghatározott okok alapján megindított kényszertörlési eljárás kezdő időpontjaként az ezzel kapcsolatos adatváltozások cégjegyzékbe történő bejegyzésekor a Ctv. 26. § (1) bekezdés n) pontjában foglaltak alapján hivatalból bejegyez. Ettől az időponttól kezdődően ugyanis korlátozott a cég döntési szervének a jogosultsága is, mivel nem dönthet a cég kényszertörlési eljárás alatti működtetéséről, illetve ennek az eljárásnak a megszüntetéséről.

Azt, hogy az egyes cégek tekintetében kit kell vezető tisztségviselőnek tekinteni az adott cégre vonatkozó anyagi jogi jogszabály mellett, a cégjegyzék 13. rovata is tartalmazza. Ha azonban a vezető tisztségviselő hitelt érdemlően igazolja, hogy a Ptk. 3:25. § a)–g) pontjában meghatározott okok – ha a gazdasági társaságokra még a Gt. szabályait kell alkalmazni, a Gt. 31. § a)–f) pontban felsorolt okok – miatt a vezető tisztségviselői megbízatása megszűnt, vele szemben ilyen jogcímen igény nem érvényesíthető és a kényszertörlési eljárás miatt az eltiltási szabályok sem alkalmazhatóak vele szemben (ÍH2014. 79., Fővárosi Ítélőtábla Cgtf.14.43.06562013/2). A vezető tisztségviselők leggyakrabban a lemondásuk miatti megszűnésre szoktak hivatkozni, és mivel ez egyoldalú címzett jognyilatkozat, nincs szükség a legfőbb szerv által történő elfogadására (EBH2002. 660., BH1994. 686.).

1 „Az Alkotmánybíróság – szem előtt tartva az Alaptörvény R) cikkének (3) bekezdésében foglaltakat, figyelemmel az Alkotmánybíróság hasonló kérdésekben kidolgozott korábbi érveire is – megállapítja, hogy önmagában az, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy a jogszabály miként módosul, nem nyújt lehetőséget a jogbiztonság követelményére alapozva Alaptörvény-ellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag nem indokolható. Az egyes szabályok módosítása lehetőségének időbeli korlátozását, illetőleg mindezek garanciáit a jogalkotónak kell kimunkálnia, hiszen erre az Alkotmánybíróságnak nincs felhatalmazása.”

93

Vezeto_tisztsegviselo.indd 93

2015.01.22. 14:18:35

A vezető tisztségviselő felelőssége fizetésképtelenség és felszámolás esetén1 CSŐKE ANDREA

kúriai bíró, Kúria (Budapest)

1. Bevezetés A vezető tisztségviselő dolga az, hogy az általa képviselt szervezet nevében eljárjon, hogy a szervezet érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket.

E tevékenysége miatt a vezető tisztségviselő polgári jogi felelőssége kétirányú: egyrészt a gazdálkodó szervezet (és így közvetve a tulajdonosok) felé tartozik felelősséggel, másrészt pedig a gazdálkodó szervezet hitelezői felé.

Amíg a szervezet él, dolgozik, és nem kerül felszámolás – vagy esetleg kényszertörlési eljárás – hatálya alá, addig általában csak a gazdálkodó szervezetnek (a tulajdonosokat képviselő szervnek) tartozik a vezető tisztségviselő felelősséggel. A felszámolás megindulásával azonban olyan helyzetbe kerül, hogy a felszámolást megelőző 3 éves időszakban elvégzett tevékenységét is meg lehet, illetve kell vizsgálni, ha a gazdálkodó szervezet vagyona nem elegendő a hitelezők követelésének a kielégítésére.

A felszámolás megindulása miatt tehát a vezető tisztségviselő felelősségének a megállapítására irányuló eljárásban vizsgálhatják, hogy hogyan gazdálkodott a szervezet vagyonával, és magatartása következtében bekövetkezett-e vagyoncsökkenés a szervezetnél. Ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után a szervezet vagyona csökkent, mert a vezető tisztségviselő ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeit is figyelembe véve látta el, akkor a vezető tisztségviselőnek a saját vagyonával kell helytállnia a vagyoncsökkenésért.

1 Ez a fejezet kizárólag a vezető tisztségviselő polgári jogi felelősségével foglalkozik a fizetésképtelenségi eljárásokhoz kapcsolódóan, jóllehet a vezető tisztségviselővel szemben a felszámolási eljárás alatt büntetőeljárás is indítható akár a számvitel rendjének megsértése (Btk. 403. §), akár csődbűncselekmény (Btk. 404. §), illetve egyéb, az adós vagyona elleni bűncselekmény elkövetése miatt. Ezek a büntetőjogi törvényi tényállások e könyv másik fejezetében kerülnek elemzésre. A büntetőeljáráshoz kapcsolódó, az adóst a vezető tisztségviselővel szemben megillető polgári jogi igény az adós követelésének minősül, ezért a felszámolónak azt úgy kell kezelnie, mint az adós vagyonát. Ha nem tudja behajtani, akkor követelésként a hitelezők között kerül szétosztásra az eljárás befejezésekor.

121

Vezeto_tisztsegviselo.indd 121

2015.01.22. 14:18:37

Mindebből következően nem mindegy, hogy – ki lehet adós a felszámolási eljárásban, – ilyen szabályok vonatkoztak a vezető tisztségviselőre korábban – 2014. március 15-e előtt –, illetve melyek a hatályos rendelkezések?

Amikor vezető tisztségviselőről van szó, általában mindenki a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőire, és az ő gazdálkodással kapcsolatos felelősségükre gondol. A hitelezők felé fennálló felelősségnél azonban a Cstv., illetve a Ptk. egyértelművé tette, hogy nem csak a gazdasági társaságoknál, hanem a Cstv. alá tartozó valamennyi gazdálkodó szervezetnek minősülő adósnál számolhatnak a vezető tisztségviselők azzal, hogy utólag esetleg számonkérik rajtuk azokat az intézkedéseiket, amelyek az adósnak vagyoncsökkenést okoztak.

Az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépése előtt az1959-es Ptk. alapján is volt lehetőség a vezető tisztségviselőkkel szembeni fellépésre. Miután a Ptk.-t a hatálybalépéséről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.)

1. §-a alapján a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni, ezért érdemes megvizsgálni, hogy melyek voltak a régi szabályok, mi volt az az alapján kialakult gyakorlat, milyen új rendelkezések vannak, és melyek az ezekkel kapcsolatos kérdések, amit majd – ha időközben nem történik törvénymódosítás – a joggyakorlatnak kell megválaszolnia.

Természetesen nem lehet most az új jogi környezetben minden problémára meggyőző, megalapozott megoldást adni. Egyelőre a jogalkalmazók is csak ismerkednek a Ptk. új jogintézményeivel, és próbálják a többi jogszabállyal egységben szemlélve értelmezni azokat. E körben csak a már előre látható, esetleg az eddigi viták során felmerült kérdéseket és az arra kialakított egyfajta választ lehet rögzíteni. Biztos megoldás az újonnan bevezetett szabályok alapján a jövőben felmerülő jogvitákra nincs, nyilvánvalóan a konkrét ügyekben a jogalkalmazók fogják kialakítani azokat, amelyek lehetséges, hogy eltérnek majd az itt leírtaktól.

2. A gazdálkodó szervezet, a vezető tisztségviselő fogalma A fizetésképtelenségi eljárásokban a gazdálkodó szervezet fogalmát a Cstv.

3. § (1) bekezdés a) pontja határozza meg, amit ki kell egészíteni a 2. § (4) bekezdésében található külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei miatt azokkal a külföldi székhelyű vállalkozásokkal, amelyeknek fióktelepe van Magyarországon.

A Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja – a törvény személyi hatálya – folyamatosan változik, mert a jogalkotó újabb és újabb szervezeteket helyez a Cstv.

122

Vezeto_tisztsegviselo.indd 122

2015.01.22. 14:18:37

hatálya alá. A 2014. szeptember 16-án hatályos törvény szerint az alábbiak minősülnek gazdálkodó szervezetnek, s ebből következően ezeknek a vezető tisztségviselőire vonatkoznak a Cstv.-ben írt, felszámolás esetén alkalmazandó felelősségi szabályok is.

A Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint: „gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a végrehajtói iroda, az európai részvénytársaság, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, az európai területi együttműködési csoportosulás, egyesület, alapítvány, valamint mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található.”

A gazdálkodó szervezet vezetője fogalmát a következőképpen határozza meg a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja: „gazdálkodó szervezet vezetője: cég esetében a bejegyzett vezető tisztségviselő (képviselő), ügyvédi irodánál, szabadalmi irodánál az iroda vezetője, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető vagy az igazgatótanács tagja, magánnyugdíjpénztárnál a képviselő, alapítványnál és egyesületnél a bejegyzett vezető tisztségviselő, az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljáró személy.”

A felsorolásban szereplőknél egyértelmű, hogy kiknek a felelőssége vizsgálható utólag, ebben a tekintetben csak az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetén kérdéses, hogy az e pontban felsorolt személy volt-e valóban a vezető tisztségviselő, a felelőssége neki állapítható-e meg. A külföldi székhelyű gazdálkodó szervezet fióktelepe felszámolásának megindulása esetén a külföldi vállalkozás minősül adósnak, és a külföldi vállalkozás területi eljárását kell megindítani, ezért a fióktelep vezetőjének a személyes felelőssége – véleményem szerint – a hitelezők szempontjából nem vizsgálható.

A gazdálkodó szervezet fogalma folyamatosan változik, ezért nyilvánvalóan a korábban megszűnt szervezetek esetében, amelyek a megszűnésük idején a Cstv. szerint nem minősültek gazdálkodó szervezetnek, és emiatt a Cstv. felelősségi szabályai nem is vonatkozhattak rájuk – bár az új rendelkezések szerint már gazdálkodó szervezetnek minősülnének –, nem lehet alkalmazni a most hatályos felelősségi szabályokat. Ilyenek lehetnek például az egyesületek és alapítványok, illetve bármely frissen bekerült szervezet.

123

Vezeto_tisztsegviselo.indd 123

2015.01.22. 14:18:37

A vezető tisztségviselő felelőssége munkajogi szempontból KISS GYÖRGY

egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Budapest)

1. A vezető tisztségviselő és a vezető munkavállaló jogállásának elhatárolása 1.1. Bevezetés. Az elhatárolás szükségessége 1.1.1. Jogállásbeli különbségek, jogviszonybeli összemosódások A szűkebb értelemben vett gazdasági, illetve kereskedelmi jogban, továbbá az új Ptk. hatálybalépése óta a polgári jogban ismert vezető tisztségviselő, valamint az eddigi munka törvénykönyvekben használatos vezető állású munkavállaló jogintézményei számos alkalommal keveredtek össze, és okoztak zavart. A képlet – egészen napjainkig – korántsem tiszta, és ennek oka az, hogy a vezető tisztségviselő jogállása mögött több jogviszony húzódhat meg. Jelesül a vezető tisztségviselő ebbéli státuszának jogviszonybeli hátterét a gazdasági társaságok tekintetében a Ptk. 3:112. § (1) bekezdése akképpen határozza meg, hogy a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A Ptk. tehát ebben a tekintetben csupán keretet ad, a döntés a felek megállapodásán nyugszik.

Ez a megfogalmazás az alábbi következtetések levonását teszi lehetővé.

Mindenekelőtt azt, hogy a vezető tisztségviselő gazdasági jogi, illetve polgári jogi jogállását nem a megbízási jogviszony és nem is a munkajogviszony alapozza meg. A vezető tisztségviselőt – mint ügyvezetőt – a jogi személy döntéshozó szerve választja meg vagy nevezi ki. Ezt fogalmazza meg a Ptk. 3:21. § (3) bekezdése. Ennek értelmében a jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni. A jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi sze-

149

Vezeto_tisztsegviselo.indd 149

2015.01.22. 14:18:39

mélyek esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre.

E megfogalmazásból kiemelendő az utolsó mondat. Maga az ügyvezetésre, azaz a vezetői tisztség betöltésére irányuló jogviszony kauzája a jogi személynek, illetve döntéshozó szervének jognyilatkozatával (kijelölés, választás vagy kinevezés), és ennek a relatíve egyoldalú jognyilatkozatnak az elfogadásával jön létre. Ehhez képest az, hogy a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy milyen konkrét szerződés szabályai alapján végzi munkáját – a keletkezés jogalapjához képest – másodlagos. Abból a szempontból is másodlagos a megbízási és a munkajogviszony-beli háttér, hogy a Ptk. normarendszere alapvetően diszpozitív – azaz a jogszabálytól való eltérést megengedi –, és ez igaz a jogi személy, illetve a gazdasági társaság szabályozására is.

1.1.2. A vezető, mint munkavállaló és a munkáltatói jogkör gyakorlója A vezető állású munkavállaló – ebben a kontextusban – munkavállalónak minősül, másképpen fogalmazva a munkajogviszony egyik alanyi pozíciója.

Ebben a minőségében jogviszonybeli partnere nem általában a jogi személy, vagy a gazdasági társaság mint ilyen, hanem a munkáltató a mint a munkajogviszony másik alanya. Ezt a jogviszonybeli kapcsolódást fejezi ki a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése. A jogszabályhely értelmében vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és – részben vagy egészben – helyettesítésére jogosított más munkavállaló (a továbbiakban együtt: vezető).

A munkáltató vezetője („az első számú vezető”) jogállása tehát munkavállaló, ugyanakkor a vezető egyben a munkáltatói jogkör gyakorlója – általában.

Mindenesetre a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlója személyének a különválasztását fogalmazza meg az Mt. 20. §-a. E szabály (1) bekezdése szerint a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. A 20. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét – a jogszabályok keretei között – a munkáltató határozza meg. Ebben a kontextusban a munkáltató absztrakt fogalom, míg a munkáltatói jogkör gyakorlója egy adott beosztáshoz tartozó konkrét személy, személyek vagy szerv, illetve testület. Más megfogalmazásban a munkáltató jogképességét a munkáltatói jogkör gyakorlója realizálja.

150

Vezeto_tisztsegviselo.indd 150

2015.01.22. 14:18:39

A vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó biztosítás KOVÁCS ZSOLT

ügyvéd (Budapest)

1. A vezető tisztségviselő felelősségbiztosításának megjelenése a magyar biztosítási piacon A vezető tisztségviselők felelősségbiztosítása más felelősségbiztosítási konstrukcióknál jóval rövidebb múltra tekint vissza. Először az Egyesült Államokban jelent meg az 1930-as években, reakcióként a gazdasági világválságot követően bevezetett jogi szabályozásra, amely megtiltotta a társaságok számára, hogy – a korábbi gyakorlatot folytatva – kártalanítsák vezető tisztségviselőiket a velük szemben támasztott kártérítési igények kapcsán. Európában szélesebb körben csak később, az 1960-as években terjedt el. Hazánkban csak a piacgazdaságra való áttérést követően az 1990-es évek közepétől jelentek meg ilyen felelősségbiztosítások, s ezt követően is több mint egy évtizedig ritkaságnak számítottak.

Az, hogy a vezető tisztségviselők felelősségbiztosításának térhódítása ilyen lassú volt Magyarországon, jelentős részben arra vezethető vissza, hogy vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igények nagyon ritkán fordultak elő.

Mind maguk a társaságok, mind azok tulajdonosai előnyben részesítették a társaságnak közvetlenül vagy közvetve – azaz a társaság által a vezető tisztségviselő magatartása folytán harmadik félnek okozott károk megtérítése folytán – okozott károk csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával történő rendezését, ugyanakkor harmadik személyek, így különösen a hitelezők sokáig egyáltalán nem érvényesíthettek igényt közvetlenül a vezető tisztségviselőkkel szemben. Bár a közvetlen igényérvényesítés a későbbiekben egy meglehetősen szűk körben lehetővé vált, a vezető tisztségviselőkkel szembeni igények továbbra is ritkaságszámba mentek, s ekkor is elsősorban a volt vezető tisztségviselők iránti vélt vagy valós lojalitás által nem kötött felszámolók kezdeményeztek ilyen igényeket.

A vezető tisztségviselők felelősségbiztosításának népszerűsége a Ptk. 6:541. §ának a vezető tisztségviselők és a társaság egyetemleges felelősségét kimondó szabálya kapcsán nőtt meg jelentősen, mely szabály kézzelfogható közelségbe hozta a vezető tisztségviselők számára a harmadik személyekkel szembeni közvetlen felelősségüket.

187

Vezeto_tisztsegviselo.indd 187

2015.01.22. 14:18:41

2. A felelősségbiztosítási szerződések néhány általános jellemzője A Ptk. szerint egy biztosítási szerződés kárbiztosítási vagy összegbiztosítási szerződés lehet. A biztosító szolgáltatása kárbiztosítási szerződésnél a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítése vagy a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítése, öszszegbiztosítás esetén pedig a biztosítási szerződésben meghatározott összeg megfizetése.

A felelősségbiztosítás a kárbiztosítás egy sajátos típusa, amely arra a kárra nyújt fedezetet, amely a biztosított vagyonának a vele szemben érvényesített megalapozott kártérítési igény folytán előálló csökkenésében testesül meg.

A biztosító e szolgáltatását elsősorban oly módon nyújtja, hogy a biztosított által okozott kárt megtéríti a biztosított helyett, ezzel megelőzve, hogy a biztosított vagyonának csökkenése, s ezzel a kára ténylegesen bekövetkezzen.

A biztosított felelősségbiztosításból eredő igénye ugyanakkor nem szűnik meg akkor sem, ha a károsult kárát megtérítette, ilyen esetben maga a biztosított tarthat igényt arra, hogy a biztosító a kártérítés összegét – a biztosítási szerződés által meghatározott körben – részére megfizesse.

A biztosítási, ennek megfelelően a felelősségbiztosítási szerződések is általában úgy jönnek létre, hogy a szerződést kötni kívánó fél a biztosító általános szerződési feltételeinek megismerését követően írásbeli ajánlatot tesz a biztosítási szerződés megkötésére, ajánlatához a biztosító által a szerződés megkötéséhez kért adatokat mellékeli, ezek alapján a biztosító elbírálja a kockázatot és dönt arról, hogy az ajánlatot elutasítja vagy elfogadja. Az ajánlat elfogadása esetén a biztosítási szerződés lényeges egyedi jellemzőit (pl. a biztosítottak köre, kártérítési limit, önrészesedés) rögzítő biztosítási kötvényt állít ki. Ennek megfelelően a biztosítási szerződés jellemző dokumentumai: az ajánlat, az adatközlő, az általános biztosítási feltétel és a biztosítási kötvény.

Természetesen előfordul, bár csak a legnagyobb cégek esetében, hogy a felek egyedi szerződést tárgyalnak és kötnek meg.

A vezető tisztségviselői felelősségbiztosítási szerződésekre rendszerint különálló általános szerződési feltételeket alkalmaznak a biztosítók, előfordul azonban, hogy a biztosító a felelősségbiztosítási szerződésekre alkalmazott általános szerződési feltételeivel együtt alkalmazandó különös biztosítási feltételek alkalmazásával köt szerződést. Ebben az esetben a biztosítási szerződés tartalmát az általános és a különös biztosítási feltételek együttesen határozzák meg, tehát nem elég csupán a vezető tisztségviselői feleleősségbiztosítás feltételeit vizsgálni.

188

Vezeto_tisztsegviselo.indd 188

2015.01.22. 14:18:41

A vezető tisztségviselő adójogi felelőssége BÉKÉS BALÁZS

ügyvéd, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest)

1. Bevezetés Az adójogi jogviszonyok alá-, fölérendeltségen alapuló jogviszonyok. Egyik fél az állam, mely közhatalmi erejénél fogva adókötelezettséget irányoz elő a másik féllel, az adóalannyal szemben. Az adóalanyok köre széles, az egyes adójogszabályok meghatározzák, hogy valamely adó személyi hatálya milyen alanyi körre terjed ki. A felsorolás rendkívül változatos és éppúgy magában foglal társaságokat, magánszemélyeket vagy valamely tevékenységet végző vállalkozásokat. Ebben az összefüggésben a vezető tisztségviselő nem értelmezhető a vezető jogviszonyával összefüggésben, hiszen ily módon nem adóalany. Természetesen a vezető tisztségviselő saját maga mint magánszemély adójogi kötelezettségeiért felelős (pl. a saját személyi jövedelemadó bevallás benyújtásért, adó megfizetéséért), de ez a témánk szempontjából irreleváns.

Ezen anyagi jogi adószabályok az alanyi kör meghatározását követően azonban nem részletezik, hogy az egyes adóalanyok az adókötelezettségüknek milyen operatív módon tesznek eleget, így e jogszabályok vonatkozásában a vezető tisztségviselőknek a társaságtól való elválasztása nem vezet eredményre.

Az anyagi jogi szabályokkal ellentétben bizonyos adókötelezettségek és eljárási cselekmények esetében más a helyzet, melyet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) szabályoz. Ez a jogszabály részletezi az adózók és az adóhatóságok jogait és kötelezettségeit. Az általa bevezetett adózó egy eljárásjogi fogalom, és az Art. 6. § (1) bekezdésében az anyagi adójogi szabályokra is utalva kimondja, hogy „adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő”.

A kötelmi jog esetében a vezető tisztségviselő felelősségének tényállása négy elemre bontható, melyek a következőek: – vezető tisztségviselő és ezen jogviszonya; – ügyvezetési tevékenysége során, azaz a jogi személlyel fennálló szerződésének az ügyvezetés körébe eső feladatai teljesítése során; – kárt okoz a jogi személynek, azaz olyan (szerződésszegő) magatartást tanúsít, amelyből a jogi személynek vagyoni hátránya keletkezik; – kártérítési felelőséggel tartozik a szerződésszegési szabályok szerint.

329

Vezeto_tisztsegviselo.indd 329

2015.01.22. 14:18:51

Megkíséreljük a kötelmi jogi fogalmak adójogba történő átültetését. Az egyes kötelmi jogi elemek áttekintése megfelelően érzékelteti az adójogi jogviszony különleges jellegét. A vezető tisztségviselőre vonatkozóan az adószabályok nem tartalmaznak meghatározást, így elfogadják a kötelmi jogi értelmezést. Hasonló a helyzet az ügyvezetési tevékenység értelmezésében is.

A kár és a kártérítési felelősség is hiányzó fogalmak, azonban ezen kategóriák az adójogban értelmet nyerhetnek.

Az adójog fő célja az adóbevételek biztosítása. Kár akkor éri a költségvetést, az önkormányzatot vagy az elkülönült állami pénzalapokat, ha ezen adóbevételek nem folynak be. Ezen kárnak az adójogi fogalmi megfelelője az adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntetőeljárás során jogerősen megállapított – és a bíróság jogerős határozata alapján az adóhatóság által határozattal megfizetni rendelt – adóbevétel-csökkenés, vagyoni hátrány, és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás (Art. 178. §.

3. pont).

Az adójogi kártérítési felelősség reparatív és represszív részre osztható.

Reparatív a fenti kár megtérítésének a kötelezettsége, amely praktikusan az adókülönbözet megfizetésének a kötelezettségét jelenti. Represszív a fenti adókülönbözet előállásának a büntetése, mely magában foglalja a mulasztási bírságot, az adóbírságot, illetőleg a késedelmi kamatot.

A fenti gondolatot továbbfejtve általánosságban megállapítható, hogy a jogi személyek esetében az adóalany a társaság és nem pedig annak vezető tisztségviselője. Az anyagi jogi szabályok az adó alanyává a jogi személyt teszik és önálló adókötelezettséget a vezető tisztségviselőre nem telepítenek. Ebből az következik, hogy ha a költségvetést kár éri, azaz az adóalanynál adókülönbözet keletkezik, azt meg kell téríteni és e megtérítési kötelezettség a társaságot terheli.

Az adózás eljárásjogi normái némileg cizelláltabbak, hiszen itt beszélhetünk a fentebb kifejtett reparatív és a represszív szankciókról. A jogkövetkezmények egy részénél mérlegelésre kerül a társaság magatartása, amely valójában a vezető tisztségviselő cselekedeteinek a minősítése. Az esetek többségében e szankciót is a társasággal szemben állapítják meg, van azonban néhány eset, ahol a vezető tisztségviselő eljárása önállóan is értékelésre kerül, és ő lesz az intézkedés vagy szankció közvetlen címzettje. Az adójog azonban az adókülönbözet, illetve a jogkövetkezmények megállapításával eléri a határait és nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a társaság és a vezető tisztségviselő egymással szemben hogyan érvényesítse az igényeit, ezt a polgári jogra hagyja.

330

Vezeto_tisztsegviselo.indd 330

2015.01.22. 14:18:51

Fentiek figyelembevételével, megvizsgálva az Art. szabályait és a vezető tisztségviselőkre vonatkozó adójogi felelősségi szabályokat, azokat bizonyos kritériumok alapján az alábbiakban csoportosítottuk.

Az első csoportba bizonyos adókötelezettségek elmulasztásának vagy akadályozásának a vezető tisztségviselővel szemben való érvényesítése vagy szankcionálása tartozik. Ebben a körben felelőssége van ugyan a vezető tisztségviselőnek, azonban magatartásának a következményeit közvetlenül viseli, így a társasággal szemben való felelőssége nem merül fel. Ide sorolhatóak: a) a vezető tisztségviselő mulasztása végelszámolás esetén (2.2.), b) az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenőrzési eljárásban (2.3.), c) a mulasztási bírság egyes esetei (2.4.).

A másik csoportba azon kötelezettségek tartoznak, melyeket az adóalanyoknak teljesíteniük kell és ennek elmaradását a törvény különböző súllyal szankcionálja, végső esetben a társaság törlését és így megszűnését kiváltva. Ezen adókötelezettségek közül néhány esetben a vezető tisztségviselő szerepe különös fontosságot kap, bár a jogi személlyel szembeni felelősséget az adójog önállóan nem rendezi, arra a kötelmi jog szabályai az irányadóak. Mégis, mivel az adóalanyra jelentős a hatásuk, ezen tényállásokat érdemes külön vizsgálni.

Ezek a következők: a) adóregisztrációs eljárás és ellenőrzésre való kijelölés (3.1.), b) az adó megfizetéséért való felelősség (3.2.).

Az utolsó csoportba pedig azok az adókötelezettségek tartoznak, amelyek körében a vezető tisztségviselőnek kellő körültekintéssel és gondossággal kell eljárnia, hogy személy szerint a vezető tisztségviselő vagy az általa képviselt adózó mentesüljön a hátrányos jogkövetkezmények alól: a) adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság kiszabása során (4.1.), b) általános forgalmi adó levonása során (4.2.).

Az alábbiakban részletesebben kifejtjük, hogy az egyes adókötelezettségeknél hogyan jelenik meg a vezető tisztségviselő, illetve a felelőssége.

2. A vezető tisztségviselő közvetlen adójogi felelőssége 2.1. Az adózó képviselete Az adózó képviseletét az adóhatósággal és a Nemzetgazdasági Minisztériummal szemben főszabályként a vezető tisztségviselő látja el. Az Art. 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy a „jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendel331

Vezeto_tisztsegviselo.indd 331

2015.01.22. 14:18:51