Magyar szavak, amelyektől mindenki fél Csukoljon, sikoljon, ízeljen Csukoljon, sikoljon, ízeljen – helyesen használjuk ezeket a szavakat? Ha pl szórólap nyomtatás vagy könyvkészítés céljából szöveget írunk, vajon hogyan írnánk le? Az alábbi cikk erre ad választ! Az emberek jó része zavarba jön, ha a csuklik, a siklik vagy az ízlik igét felszólító módban kell használnia. Különféle nyelvi fórumokon csaknem heti rendszerességgel bukkan fel a kérdés, hogy hogyan helyes. Pedig a válasz kézenfekvő. Meglepő, milyen sokan állítják magabiztosan, hogy ezeknek az igéknek nem létezik felszólító módú alakjuk. Sőt, vannak, akik ezt hajmeresztő módon megpróbálják megideologizálni: azért nincs, mert ezeket az igéket nem is lenne értelme felszólító módban használni, hiszen nem tudjuk arra kérni a másik embert, hogy kezdjen el csuklani, nem mondhatjuk a vonatnak, hogy térjen le a sínről, és nem tudjuk megkérni a társunkat, hogy legyen kedvére való az étel. Pedig a felszólító módú igéket nemcsak felszólító mondatban, hanem a kötőmódú tagmondatokban is használjuk. Természetesen létezik és helyes a csuklik, siklik, ízlik ige felszólító módú alakja: csukoljon, sikoljon, ízeljen. „Adok egy kis vizet a babának, hogy ne csukoljon”; „Muszáj volt behúzni a vészféket, hogy ki ne sikoljon a vonat”; „Jó sok zöldséget tettem a levesbe, hogy ízeljen” – ezekben a példamondatban a legkritikusabbak sem találhatnak kivetnivalót. A -lik/-zik végű igék egy részénél semmiféle gondot nem okoz a felszólító módú alak megalkotása, használata: omlik-omoljon, oszlik-oszoljon, romlik-romoljon, bomlikbomoljon, lélegzik-lélegezzen, hajlik-hajoljon, botlik-botoljon, ömlik-ömöljön, párzikpározzon, virágzik-virágozzon, hangzik-hangozzon, áramlik-áramoljon, habzik-habozzon. Sőt, hasonlóan működik az ugrik ige is: ugorjon. Az említettek mintájára bátran használjuk a sikoljon, csukoljon, ízeljen, sőt a hámoljon, kotoljon, bicsakoljon, rémeljen, feseljen, nyakoljon, zajoljon, foszoljon, özönöljön, villámoljon igéket is! Attól, mert valami szokatlan, még nem helytelen. Érdemes megjegyezni még, hogy nem csupán a felszólító módú alakhoz toldunk be magánhangzót, például a ható és a gyakorító ige, valamint a határozói igenév, sőt olykor a főnévi igenév képzőjét is így kapcsoljuk: „A cserkésztábor vezetője befejezte a beszédet, az őrs oszolhat”; „Bár a tüntetés véget ért, még mindig sokan vannak a helyszínen, a tömeg egyelőre csak oszolgat”; „A programismertetés után a résztvevők ötfős csoportokra oszolva elindultak”; „A demonstrálók a rendőri felszólítás ellenére sem hajlandók oszolni”. Nyilván a kíváncsiság, és nem a szó gyakori használata miatt vetődik fel időről időre a kérdés, hogy hogyan tesszük felszólító módba a vedlik igét. A felületes szemlélőt beviheti az erdőbe, hogy az eltérő jelentésű habzik és habozik igének egyaránt habozzon a felszólító módú alakja. Ám itt a két szónak azonos a gyökere, csak a jelentésük mára elkülönült egymástól, a vedliknek viszont semmi köze a vedelhez. Előbbiről ezt olvashatjuk a Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótárban: származékszó, valószínűleg a vet ige -lik gyakorító-visszaható igeképzős származéka. Mivel tehát a hangbetoldással létrejövő szó megegyezne egy teljesen
más ige felszólító módú alakjával, a vedlik igét nem tudjuk felszólító módban használni. Azaz nem mondhatjuk, hogy „Megnyírattam a kutyámat, hogy ne vedeljen”, helyette más igét kell használni: „Megnyírattam a kutyámat, hogy ne hullajtsa a szőrét”. Hogyan alkotjuk meg a szaglik ige felszólító módú alakját? Elméletileg nem helytelen a „Leviszem a szemetet, hogy ne szagoljon” mondat, de szerencsétlenül hangzik, inkább kerüljük. És még ezzel sem értünk a „korlátozottan használható” igék sorának végére: a legendás nyelvművelő műsor, az Álljunk meg egy szóra! neten fellelhető néhány adásának egyikében Grétsy László épp a hangzóhiányos -lik/-zik végű igékkel foglalkozik, s a felszólító módban nem használhatókra a kifejlik szót hozza példának: „Nem mondhatom, hogy kifejeljen”. Érdemes idézni azt is, mivel zárja le a nyelvész a -lik/-zik végű igék felszólító módú alakjának témáját: „nem olyan nagy nyelvhasználati buktató ez, mint sokan gondolják”. Forrás: mno.hu, Póla Gergely
Bármilyen nyomdai anyagról legyen szó (szórólap, könyv, levélpapír, névjegy nyomtatás), kimagasló figyelmet kell fordítani a helyesírásra. Régen a nyomdákban ezzel kapcsolatban külön szakember dolgozott, a korrektor. Manapság nehéz lenne erre különb embert megfizetni és sajnos ennek igénye is csökkenőben van. Ha nyomtatni szeretnénk bármilyen nyomdai anyagot, a legkisebb névjegy nyomtatástól a szórólapon, prospektuson, teljesen a könyvnyomtatásig, ügyeljünk a helyesírásra. Ebben segítségünkre lehetnek a kiadványszerkesztésben használandó programok, melyek legtöbbje rendelkezik helyesírásellenőrző modullal. Ha szánunk rá időt még nyomtatás előtt, nem fogunk azzal szembesülni nyomtatás után, hogy komolyabb hibák miatt akár újra kelljen készíteni az egész nyomdai anyagot, főleg ha egy színes prospektus vagy könyvnyomtatásról van szó. Forrás: http://www.co-print.hu Facebookon: https://www.facebook.com/CoPrintNyomda Google Pluson: https://plus.google.com/+CoPrintNyomdaipariKftBudapest Twitteren: https://twitter.com/CoPrintNyomda