CK magazin #20

20 0. .1 11

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

28 –3 0.

Bé cs ,E n ve tp yr am ide 1 1 0 0 5

9 7 7 2 060 1 7 3 000

c:/strategia-tervezet/magyarorszag_drogmentes_kesz.doc

IV. évfolyam 2011/5. október

www.ckmagazin.info

485 Ft

L A V Ó SZ Miközben egyre többen nyúlnak az úgynevezett dizájner drogokhoz, csak hogy a törvényesség keretein belül maradjanak ideig-óráig, indokolatlan és ma még felmérhetetlen egészségügyi kockázatot vállalva ezzel, a készülô drogstratégia kapcsán sajnos ismét nyilvánvalóvá vált, hogy nem látjuk a fától az erdôt. Utópisztikus elképzeléseket kergetünk drogmentes világról, melyben az emberiség vele egyidôs szokásairól mond le, vagy ha nem, hát valahogy lemondatjuk róla.

Beljebb errôl és a tervezet egyéb részeirôl szakemberek mondják el véleményüket, e helyen csak annyit, hogy álláspontjuk többnyire egységes.

Az elmúlt másfél évben számos, mindannyiunkat érintô kérdésben alakult ki hasonló helyzet. Nem tudjuk megérteni, pláne nem elfogadni, hogy a saját igaza bárkinek fontosabb lehet, mint tízmillió ember érdeke. Azt azonban készséggel elfogadjuk, ha bárki a kenderhez hasonló tudatmódosításra is alkalmas növények szabad hozzáférésében társadalmi kockázatot lát. Azt is, hogy ennek megfelelôen elutasít valahány erre vonatkozó elképzelést. Természetes, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik megelôzni, hogy egyre többen sodorják magukat bajba mértéktelenségükkel.

Még talán azt is elfogadható álláspont, hogy egy túlfogyasztásra ösztönzô környezetben ennek az esélye nagyobb, mint egy nem fogyasztói társadalomban. Azt azonban képtelenek vagyunk megérteni, hogy akik bármilyen okból vagy szándékkal, függetlenül mindenki mástól, a tudatmódosítás mellett döntenek, és ehhez nem az alkoholt, a gyógyszereket vagy a kettô kombinációját választják, miért válnak rögtön közellenséggé. Különösen érthetetlen ez a viszonyulás, ha felnôtt, problémamentes fogyasztóról van szó, aki még a feketepiac és a bûnszervezetek „támogatását” is elutasítja, és saját hatáskörben gondoskodik ellátásáról. Nem látjuk, hol és milyen módon okoz ô kárt, melynek következtében a közösség jóvátételre lenne jogosult, ha tettének egyáltalán nincsenek közösségi aspektusai. Ugyan miért lenne a fenti – egyébként nagyon is körültekintô – magatartás erkölcsileg elítélendô? (Csak nekünk jut eszünkbe ilyenkor a ne ítélj, hogy meg ne ítéltess, vagy a ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel citátum?)

Magyarországon minden egyes szombaton több százezer ember használ vala-

2

MEGÍTÉLÉS KÉRDÉSE

Túl erősek az előítéletek és az indokolatlan félelmek. Más oka nem nagyon lehet annak, hogy a kenderrel kapcsolatos párbeszédet egyszerűen képtelenség kivonni a hazánkra sajnos oly jellemző vallásháborús diskurzusból. Sőt ott tartunk, hogy értelmes, érvekre támaszkodó párbeszédet elindítani is lehetetlen.

milyen kenderszármazékot. Ha nem félelmek és elôítéletek, hanem valós tények alapoznák meg a közösségnek okozott kárt, annak az elmúlt két évtizedben, de az elmúlt nyolc évben is mindenki számára látható, sôt kézzelfogható jelei lennének. Ha ez a károkozás valós lenne, ekkora számok mellett olyan súlyos társadalmi problémákat kéne látnunk, melyek azt hiszem, meghaladják a képzeletünket. De hála istennek nincs errôl szó. Nagyobb valószínûséggel sajnos csak arról, hogy kinek van igaza. Amíg azonban ezt játsszuk, sokkal több kárt okozunk saját közösségünknek, mint azt gondolnánk. Igazunk érvényesítése közben nem is vesszük észre, milyen nyilvánvaló következményei vannak ennek az áldatlan állapotnak. Fiatalok és ma már bizony idôsebbek tízezrei használják az újabb és újabb dizájner szereket, csak hogy kivonják magukat az üldözés, a fenyegetés alól. Nem vesszük észre bennük még azt a szándékot sem, hogy saját jól felfogott érdekükben nem kívánnak törvényt sérteni. Inkább betiltjuk azokat a szereket is, melyekkel ma még – bár kétségkívül nagyobb személyes kockázat árán – legalább jogilag biztonságban érezhetik magukat. Sajnos fel sem fogjuk a társadalom részérôl érkezô jelzéseket.

Inkább minden lehetséges módon tovább kriminalizáljuk polgárainkat, megsértve ezzel a saját testükhöz és tudatukhoz fûzôdô alapvetô jogaikat.

Természetes, hogy egy ország vagy kormányzat nem tûzi zászlajára a tudatmódosítást, és nem támogatja, propagálja azt. Nem is várja ezt senki. Mindöszsze arról van szó, hogy üldözni, fenyegetni sem kéne ezeket az embereket.

Többségük ugyanis normális, értékes tagja a nemzetnek. Teljesen átlagos életet élnek, talán épp ezért nem láthatók azok számára, akik például a drogstratégia megírásával lettek megbízva. Ezek a fogyasztók ugyanis, éppen emiatt, soha nem fognak kapcsolatba kerülni terápiás szakemberekkel, sem az ellátó rendszerrel, sem a hatóságokkal. Ettôl függetlenül léteznek, itt élnek közöttünk. Talán nem is gondolnánk a pincérrôl a kedvenc éttermünkben, a segítôkész informatikusról a cégnél, a mosolygós eladólányról a pékségben, a tanácsadóról a bankban, vagy az autószerelô srácról, akinek szakértelmére és odafigyelésére gyakorlatilag az életünket bízzuk rá, mikor elhozzuk a kocsit a szervizbôl, majd felhajtunk vele az autópályára. Azt akarjuk hinni, hogy ô biztosan nem használ semmit, és talán ezért nem akarjuk tudomásul venni, hogy vannak problémamentes, láthatatlan fogyasztók. Talán biztosabb és megnyugtatóbb azt hinni, hogy aki kendert fogyaszt, az drogos, mert a drogost fel lehet ismerni. Így az autószerelô srácon is biztos észrevennénk, vagy ha nem mi, legalább a fônöke vagy a munkatársai, és akkor már nem is dolgozna ott. De ha kicsit jobban belegondolunk, rájövünk, hogy ez nem így van. Sokkal valószínûbb, hogy vannak emberek, akik képesek a mértékletességre, és nem okoz nekik problémát sem az alkohol, sem a valóvilág, sem a kender fogyasztása. A legnagyobb és talán egyetlen problémájuk ezzel kapcsolatban épp a megbélyegzés, az elôítéletekkel való szembesülés, az, hogy mértékletes és felelôs fogyasztásukért – néhány mértéktelen élvhajhász vagy önsorsrontó ember miatt – most már a Drogstratégiában is deklaráltan, erkölcsileg megítélhetôk és elutasíthatók.

Pedig lehet, hogy sokan különbek, mint mi magunk.

A Szerk.

CK 2011/5. oktรณber

3

INDEX IMPRESSZUM

FŐSZERKESZTŐ: LUKÁCS GÁBOR SZERZŐK: BENKE HUNOR, HOMÁNYI PÉTER, KARDOS TAMÁS SEBESTYÉN SZABOLCS, SIGLINDE WINKLER DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

4

ADVANCED HYDROPONICS

11

ATAMI

13, 41

BUSHPLANET

32–33

CULTIVA

B3

DROG STOP

21

ENCOD

47

GENERAL HYDROPONICS

25

GREENFOREST

31

GREEN HOUSE

3

HESI PLANTENVOEDING

B4

KÉK PONT

15

MADÁSZSZ

17

NIRVANA SEEDS

64

PARADISE SEEDS

57

PLAGRON

1

SEEDPLANET

9

SENSI SEEDS

B2

SERIOUS SEEDS

53

TARTALOM

medical

A FŐNIXMADÁR KÖNNYEI

42–44

Rick Simpson a régi-új csodaszerről

GREENFO MEDIGREENFO

6–10 12–13

stratégia

STRATÉGIAI ELEMZÉS

14–17

A szakma véleménye az új drogstratégiáról

VÍZZEL ÉS SZAVAKKAL

szubkult

22–24

ásó+kapa a’la canna

26–27

„Egy hónap alatt bele lehet halni”

Európa legnagyobb reggaeünnepe

GAPPY RANKS

A DIZÁJNLABOR ÉS A TÁRSADALOM

Villáminterjú Spanyolországban

28–31

A jogkövetés és a tudatmódosítás igénye együtt teremti a dizájner drogokat

34–35

Latin-amerikai Drogpolitikai Konferencia Nagyvállalatok az emberiség szolgálatában?!

58–60

TÍZ NAP JAMAICA HISPÁNIÁBAN

canna+globe

MEGBÜTYKÖLT TERMÉSZET

48–51

Interjú a Daath.hu főszerkesztőjével – II. rész

SZÁLLÍTÁS ÉS LOGISZTIKA A NÖVÉNYEKBEN 54–55

kender+média

A BÉKE ÚTJÁT KERESIK MEXIKÓBAN

46 52 56

PSZICHONAUTÁK A TUDÁS KAPUJÁBAN

A nagyszerű drogstratégia és az egyszeri ember

DIZÁJNEREK A TÉVÉBEN

BLACK DOMINA WHITE RUSSIAN DELAHAZE

18–21

Ártalomcsökkentés a fesztiválokon

FIGYELEM, ELTERELÉS

fajta+tiszta

36–40

61

F. SCOTT FITZGERALD: Az éj szelíd trónján OLIVER SACKS: Az elme szeme WALTER MOERS: Adolf – Megin’ itt vagyok!!

GEOFF JOHNS–IVAN REIS: A Zöld Lámpás – A kezdet titka CK 2011/5. október

62 62 63 63 5

greenfo

A BRIT BÖRTÖNŐRÖK SPONTÁN BETÉPÉSEKRE PANASZKODNAK A Brit Börtönôrök Egyesülete (POA) azt állítja, hogy a 80 000-es börtönpopulációjú Angliában olyannyira elterjedt a rácsok mögötti tekerés gyakorlata, hogy az hatással van a foglárok hangulatára és teljesítményére, többen pedig fejfájásra is panaszkodnak. Brian Traynor, a POA elnöke elmondta, hogy a liverpooli Walton börtönben teljesített szolgálata közben szédülni kezdett, és az esti kertészkedését is pihenéssel kellett megszakítania.

Traynor arról nem beszélt, hogy pontosan milyen növények találhatók a kiskertjében, arról viszont meg volt gyôzôdve, hogy a passzív spanglizástól került ebbe az állapotba. Az eset nyomán az egész-

ségügyi és biztonsági vezetô kockázatelemzésre kérte fel a Börtönszolgálatot, amely végül – figyelem! – nem fokozott ellenôrzést, hanem megfelelôbb szellôztetés bevezetését parancsolta. A Börtönszolgálat szóvivôje egyébként hangsúlyozta, keményen dolgoznak azon, hogy ne juthassanak illegális drogok az intézményekbe, és számos biztonsági intézkedéssel igyekeznek visszaszorítani a drogkínálatot. Többek között szorosan együttmûködnek a rendôrséggel, és véletlenszerû drogteszteket is végeznek, ám mindez látszólag nem elegendô.

Hiszen mitôl félnének a rabok? Mondjuk, hogy netán börtönbe kerülnek?

GYÓGYÁSZATI MARIHUÁNA PETÍCIÓ CSEHORSZÁGBAN Augusztus végén cseh orvosok, betegek és tudósok egy csoportja petícióval állt elő, amely a kannabisz felhasználásának engedélyezését indítványozza a Sclerosis Multiplex, a Parkinson-kór, a rák és az AIDS kezelésében, ugyanis a 2009 végén bevezetett dekriminalizáció óta a marihuána gyógyászati alkalmazásának bevezetése igencsak akadozik.

A petíció aláírói azzal érvelnek, hogy a tilalom megakadályozza a betegeket a kezelési mód szabad megválasztásában.

Mindezt külföldi kutatási eredményekkel és sikeres gyakorlatok szemléltetésével – többek között a német, a kanadai, a holland, a svájci és a spanyol pél6

dával – nyomatékosították. A petíció egyik szervezôje, az addiktológus Tomas Zabransky elmondta, hogy kérvényükkel nem óhajtják elômozdítani a rekreációs marihuánafogyasztás engedélyezését.

Az üggyel kapcsolatban az egészségügyi minisztérium is megszólalt: az in-

tézet szóvivôje annyival nyugtázta a kérdést, hogy a kannabiszkivonatot tartalmazó Sativex már most is hozzáférhetô a recepttel rendelkezô betegek számára.

Az utóbbi évek felméréseibôl tudjuk, hogy Európa-szerte Csehországban a legmagasabb a kannabiszt használók aránya: a 15–34 év közöttiek felének van már tapasztalata a marihuánával, és a tavalyi év során a felnôttek mintegy 15%a élt a növénnyel. Zabransky információi szerint tízezrek használják az illegális piacon beszerzett kendert öngyógyításra, ezzel büntetôjogi felelôsségre vonást kockáztatva, míg más betegek az otthontermesztést részesítik elônyben. A lehetséges ártalmak csökkentése, például a növényeket érintô betegségek és kórokozók elkerülése, illetve a betegek jelenlegi büntetôjogi fenyegetettsége indokolttá tenné a szigorúan ellenôrzött, kizárólag gyógyászati célú ültetvények létrehozását.

Csehországban a kender elfogadottságát tükrözô statisztikák fényében nem is annyira meglepô, a petíció által is hivatkozott közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a lakosság 78%-a támogatja a kannabisz gyógyászati célú alkalmazásának engedélyezését.

greenfo

A SZMÓKEREKNEK KISEBB AZ ESÉLYÜK AZ ELHÍZÁSRA Bár a spanglizás gyakran összekapcsolódik a nassolással, egy francia tanulmány most mégis azt mutatta ki, hogy a marihuánafogyasztók kisebb eséllyel válnak elhízottá, mint azok, akik sohasem kényeztetik magukat a zöld növénnyel.

Az eredményen a felmérést végzô Louis Mourier Hospital kutatói is meglepôdtek, hiszen pont az ellenkezôjére számítottak.

Márpedig a közel 50 000 fôbôl álló minta aligha tévedhet. Eszerint míg a nem fogyasztó mintának 22–25%-a volt elhízott, addig a szmókereknek csupán a 16–17%-a. Ugyanez az arány a hetente minimum háromszor, vagyis rendszeres használó csoportban csak 14% volt.

Az American Journal of Epidemiologyban publikált felmérés vezetôje, Yann Le Strat és csapata most a miérten mereng. Az egyik lehetséges, bár elsôre valószínûtlennek tûnô indok szerint a marihuánaszívók az élet más területein is kockázatvállalók, amely jellem-

vonás csökkentheti az elhízás esélyét, azonban e járulékos tulajdonságok mibenléte talány. Nem kevésbé tûnik mellékvágánynak az a feltételezés, hogy a fûszívók többet mozognak, és hajlamosabbak a diétára – ezt a magyarázatot maga Le Strat is szkeptikusan fogadta.

Ha azonban kiderülne, hogy a kannabisz olyan alkotóelemeket tartalmaz, melyek segítenek a fogyásban vagy az elhízás megelôzésében, könnyen lehet a kender egy új fogyókúrás szer alapja – tette hozzá a kutatásvezetô. Le Strat azonban az eredmények tükrében sem javasolja a marihuána fogyókúrás célzatú használatát, kiváltképpen addig, amíg a jelenség magyarázata nem tisztázott.

KOLUMBIA ÚJRA DEKRIMINALIZÁLJA A KÁBÍTÓSZER-BIRTOKLÁST

Augusztus 24-én a kolumbiai legfelsôbb bíróság hatályon kívül helyezte azt a 2009-es alkotmánymódosítást, amely büntethetôvé tette a személyes használatra történô kábítószer-birtoklást. E módosítás elôtt, amelyet Alvaro Uribe elnök

léptetett életbe, a csekély mennyiségû kábítószer birtoklása személyes használatra egy 1994-es alkotmánybírósági döntés alapján engedélyezett volt.

Ennek értelmében a felnôtt kolumbiai állampolgárok 1994 és 2009 között

20 gramm marihuánát, 1 gramm kokaint és 2 gramm szintetikus kábítószert tarthattak maguknál. Az Uribe nevéhez fûzôdô módosítást követôen azonban a csekély mennyiséggel elkapott személyek 5–9 évig terjedô börtönbüntetésre számíthattak.

A törvényben akkor ingott meg elôször a bizalom, amikor egy tinédzsert 80 gramm marihuána birtoklása miatt 5 év elzárásra ítéltek. Bár a kamasznál a személyes használatra történô birtoklás maximális mennyiségének négyszerese volt, a bíróság mégis úgy látta, hogy a többéves börtönbüntetés súlyosan károsíthatja a személyiségfejlôdését.

A szigorú törvény eltörlését és a korábbi visszaállítását a latin-amerikai országok drogreformra törekvô szellemiségével összhangban többen üdvözölték, de ahogy azt a térség országaiban a szervezett bûnözést kutató Insight Crime megjegyezte, Kolumbia még mindig a kontinens egyik legszigorúbb drogpolitikájával rendelkezik. 2009-ben több mint 12 000 személy ült kolumbiai börtönben kábítószerrel kapcsolatos vétség miatt, ami a 2003-as adathoz képest 3%-os növekedést jelent. Közülük a legtöbben ráadásul csupán alacsony szintû elkövetôk, például drogfutárok vagy piti dílerek.

7

greenfo

KALIFORNIAI LEGALIZÁCIÓ – CSAPÓ KETTŐ Épp egy éve, hogy a világon első ízben pár millió amerikai megpróbált kitörni az Egységes Kábítószer Egyezmény fogságából, és szavazásra bocsátotta a marihuána legalizációjának kérdését.

A kaliforniai álom mindössze néhány százalékon bukott el, és a szervezôk már a szavazást követô napokban biztosították a közvéleményt az újabb próbálkozásról 2012-ben. Nos, a dátum közeleg, így a Bizottság a Kannabisztilalom Visszavonásáért már be is adta indítványát (RCPA 2012), melyet Kalifornia fôügyésze elfogadott.

A beadvány alkotói nem szarral gurigáznak. A javasolt törvény maximum háromfontnyi, azaz bô 1300 grammnyi marihuána és 10x10 lábfejnyi, vagyis körülbelül 10 m2-nyi területû kenderültetvény személyes felhasználásra való birtoklását engedélyezné. A kannabisz kereskedelmi termeléséért Kalifornia közegészségügyi minisztériuma felelne.

Az RCPA 2012 hatályon kívül helyezné a felnôttek közötti marihuánaforgalomtilalmát, de szigorú szankciókat szabna ki azokra, akik fiatalkorúaknak adnak kendert, és azokra is, akik annak hatása alatt vezetnek. A bizottság szóvivôje elmondta, azon dolgoznak, hogy a javaslat bekerüljön a 2012. novemberi szavazások közé.

Randy Welty (Patient Care Association) és Craig Beresh (California Cannabis Coalition)

A szervezôk a következô évben a kampányra szeretnének koncentrálni, ezért olyan személyeket keresnek, akik idôt, energiát és pénzt tudnak áldozni az ügy elômozdítására. A kalkulációk szerint az aláírásgyûjtéshez mintegy 1,25 millió dollárra lesz szükség, amit támogató szervezetektôl és olyan gazdag kaliforniai-

aktól remélnek, akik szakítani szeretnének a marihuánatilalommal. A legfrissebb felmérések szerint az amerikaiak 55%-a támogatja a marihuána legalizációját, és ez az arány Kaliforniában rendszerint magasabb, úgyhogy a szervezôk bizakodóak.

Droghasználat és közösségi hálózatok Azok a 12–17 év közötti tinédzserek, akik napi rendszerességgel használják az olyan közösségi hálózatokat, mint például a Facebook vagy a Myspace, jóval nagyobb eséllyel használnak legális vagy illegális drogokat – állítja egy most napvilágot látott addiktológiai vizsgálat. A Columbia Egyetemen mûködô Függôség és Szubsztancia Abúzus Nemzeti Központja (CASA) azt találta, hogy ezek a tinédzserek ötször nagyobb eséllyel dohányoznak, háromszor akkora valószínûséggel isznak alkoholt, és kétszer nagyobb eséllyel használnak marihuánát, mint azok a kamaszok, akik egyáltalán nem látogatják ezeket az oldalakat. A CASA alapítóját sokkolták az eredmények, és a trendek miatt a szabad internetet kárhoztatta. Érvelése szerint ezek a fiatalok nap mint nap szembesülnek a részegség és a marihuánamámor állapotaival a közösségi oldalakon megosztott képeken, amiket ha egy barátjától lát az ember, akkor sokkal inkább ér8

heti ösztönzô hatás. Ha így van, kérdés, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Egy lehetséges megoldás a kamaszok által látogatható közösségi oldalak és képek szûrése, de ezt bármelyik fiatal röhögve kijátssza: pillanatok alatt elterjednének a szûrôt meghekkelô programok, és még

az érdeklôdésüket is felkeltené, amit el akarnak takarni elôlük. A felnôttek ilyen jellegû közléshez, megosztáshoz fûzôdô jogának korlátozása sem megoldás, a szolgáltatók is ellenállnának, az emberek nem tartanák be, ellenôrizhetetlen lenne, ráadásul alapjogokat sértene.

A felmérés azonban felnyithatja az élelmesebb prevenciós és ártalomcsökkentô szervezetek szemét, hiszen sikerült felderíteni a kockázatkeresô tinédzserek egy tekintélyes csoportjának lelôhelyét.

A vizsgálat pozitív hozadéka lehetne néhány ügyes, a fiatalok nyelvén megfogalmazott, korszerû képi világgal dolgozó vírusvideo, ami a „kamaszkorban dohányozni és piálni gáz” gondolatot némiképp átgondoltabb, divatosabb és befogadhatóbb üzenet formájában juttatná el az ifjú nethuszárok közé. Egy-egy korai nagyivászat vagy spanglizás elôtt talán elgondolkodtatná néhányukat. Kíváncsian várjuk az eredményeket.

greenfo

CULTIVA – Kendervásár Bécsben 2011. október 28–30. Eventpyramide A már hagyományosnak számító CULTIVA kenderszakvásár, egy exkluzív kereskedelmi rendezvény és kiállítás nemcsak egyedülálló a német nyelvterületen, de valójában sokkal több, mint egy vásár. A rendezvény felejthetetlen élményt nyújt minden látogatónak és nélkülözhetetlen fórum az üzleti kapcsolatok kiépítéséhez. Mindez természetesen nem csak az üzletrôl szól. A rendezvény keretében szervezett workshopok, az elismert szakembereket felvonultató gyógyászati kenderkonferencia is vonzza az érdeklôdôket szerte Európából. A szakmaiság mellett az oldott hangulatot napközben a folyamatos színpadi show, az étteremben kipróbálható kenderkonyha különlegességei és nem utolsósorban az esti Cultiva-party garantálja.

A kendervásár idejére botanikus kertté változik a Cultivának otthont adó 42 méter magas üvegpiramis, amit a kiállítók és mintegy 15 000 érdeklôdô színes forgataga varázsol felejthetetlen élménynyé idén októberben is minden látogató számára. A bécsi Eventpyramide immár negyedik éve néhány napra e megbélyegzett növény, a Cannabis Sativa Édenkertjévé válik.

Európa és a világ minden tájáról érkezô több mint 100 márkakereskedô mutatja be, néha minden fantáziát és képzeletet meghaladó, kenderrel kapcsolatos termékeit, újdonságát.

Vendégeinknek nemcsak egy egyszerû vásárt és kiállítást szeretnénk nyújtani, hanem felejthetetlen élményt változatos show-mûsorokkal. Éppen ezért most elôször kenderdob-workshop, valamint slackline bemutató és verseny kerül meg-

rendezésre a kertben. Lesz kendermozi, kenderbôl készült ruhák divatbemutatója, kenderfôzôshow, természetesen kóstolóval és rengeteg finomság a kenderpékárutól a fagylaltig.

A vásárral párhuzamosan az osztrák Cannabis als Medicin (CAM) gyógyászati kender munkaközösség vezényletével ismét megtartjuk a legnagyobb európai Kenderkongresszust. A tavalyi évben is sikeres pódiumbeszélgetések és az elhangzott elôadások iránti élénk érdeklôdés bebizonyította, hogy a látogatókat és a résztvevôket nem csupán a kender rekreációs és ipari célzatú, hanem a gyógyászati felhasználása is foglalkoztatja. Idén is a világ számos országából érkeznek orvosok és gyógyszerkutatók, akik ezúttal is kalauzolják a hallgatókat a kenderrel kapcsolatos legújabb gyógyászati kutatási eredmények és terápiás újdonságok érdekes világába.

További információért keresse fel honlapunkat (www.cultiva.at).

Várjuk kérdéseit e-mail címünkre, melyet munkatársaink készséggel megválaszolnak (info@cultiva.at). (x)

10

CK 2011/5. oktรณber

11

medigreenfo

BEZÁRT MEDIKÁLBOLT – NÖVEKVŐ BŰNÖZÉS Bár az Obama-kormány névlegesen igyekszik felszámolni a drogellenes háborút, és a vitát a büntetőjog területéről az egészségügyre helyezni, mégis az látszik, hogy minden korábbinál több eljárás indul marihuána birtoklása miatt, és százával záratják be a gyógyászati kender patikákat. Mindez vajon valóban az ország javára válik?

A rendôrség egyik érve a bezárások mellett, hogy a „medikálboltok mágnesként vonzzák maguk köré a bûnözést”, hiszen a boltokban jelentôs összegek forognak, és a kliensek egy része továbbadja a gyógyászati célból saját kezelésére vásárolt kendert. Hogy az állítás igazságtartalmáról megbizonyosodjon, a nonprofit RAND Corporation összehasonlította a Los Angelesben bezárásra került gyógyászati marihuána üzletek környékének tíz nappal a bezárás elôtti és utáni bûnözési statisztikáit, és a rendészet kommunikációjával szemben azt találta, hogy a bezárt boltok közvetlen környékén 60%-kal emelkedett az elkövetések aránya a nyitva maradt boltok környékéhez képest.

A kutatást vezetô Mireille Jacobson, a RAND közgazdásza a tanulmány sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a kormányzati logika szerint a bezárások nyomán éppen hogy csökkennie kellett volna a bûnözésnek a boltok környékén, de a hatásvizsgálatkor nem találtak erre utaló bizonyítékokat, sôt, épp ellenkezôleg.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a marihuánapatikák már többször váltak rablás áldozatává, melyek során

két eladó is életét vesztette 2010-ben.

Ennek nyomán jelentette be Los Angeles megye seriffje, hogy „majdnem az összes medikálbolt bûnözôi érdekcsoportok irányítása alatt áll”. A tanulmány erôsen megkérdôjelezi ezt a feltevést, és hangsúlyozza, hogy a boltokban nem csupán szabályozott keretek között folyt az árucsere, hanem az

üzletek környékén a tulajdonosok által, saját költségükön és érdekükben telepített biztonsági kamerák is ôrizték a közrendet.

Ed Reyes Los Angeles-i tanácstag szerint a RAND tanulmánya informatív és figyelemreméltó, de csak egy pillanatképet mutat, így további vizsgálatokat kell végezni, hogy a bezáratások hosszabb távú hatásairól is megbizonyosodhassanak.

PUBLIKÁLJÁK A MARIHUÁNA GENETIKAI KÓDJÁT A massachusettsi székhelyű Medicinal Genomics arra vállalkozik, hogy publikálja a marihuána genetikai térképét, hogy ezzel segítse a terápiás felhasználási lehetőségek minél alaposabb megismerését. A céget alapító Kevin McKernan úgy véli, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak az egyes betegségek kezeléséhez leginkább megfelelő marihuánafajták kialakításához.

A kutatások várhatóan a kannabisz alapú gyógyszerek piacát is érinteni fogják, hiszen a Medicinal Genomics már több gyógyszergyárral is partneri kapcsolatot alakított ki, hogy vizsgálat alá vonják a növény különbözô összetevôit. McKernan elmondta, hogy a növényeket genetikai szinten vizsgálják, és ennek alapján szeretnék megállapítani, melyik fajta milyen betegségek kezelésére lehet a legalkalmasabb. Elismerte, hogy egyesek a géntérképet esetleg arra használhatják, hogy potensebb marihuánát állítsanak elô, ôket ettôl függetlenül csak a kannabisz gyó-gyászati tulajdonságai és a betegeknek szánt minél hatékonyabb gyógyszerek elôállítása motiválja. Mindez hihetôen hangzik annak a McKernannek a szájából, aki a szervezet létrehozását megelôzôen évtizedekig dolgozott a géntechnológia területén, hogy új lehetôségeket találjon a rákos megbetegedések kezelésére. Elôször épp vele kapcsolatban álló betegek hívták fel a figyelmét a kannabisz gyógyászati értékeire a rák tüneteinek enyhítésében.

12

medigreenfo

A KANNABISZ ENYHÍTI A CROHN-BETEGSÉG TÜNETEIT Már számos kutatás bebizonyította, hogy a marihuána hatékonyan csökkenti a különböző eredetű gyulladásokat, de az úgynevezett Crohn-betegség tekintetében még nem jelent meg hasonló publikáció, a betegek között csupán szájról szájra terjedtek a kedvező hatásokat leíró beszámolók. Egészen mostanáig.

Az általában fiatalokat érintô Crohnbetegség az emésztôrendszer krónikus gyulladásos megbetegedése, mely leggyakrabban a vékony- és vastagbél területeit együttesen érinti. Következtében az immunrendszer nem ismeri fel a bélflórát alkotó saját baktériumokat, így azok ellen védekezô reakciót indít be, ami súlyos bélkárosodáshoz vezet. A Meir Gyógyászati Központ és a Tel Aviv Egyetem gyógyszerészeti karának kutatói 26 férfi és 4 nôi beteg esetében vizsgálták a kannabisz hatását a Crohn-tünetekre. A hároméves kezelés eredményeképpen 30 betegbôl 21 állapota jelentôsen javult, és míg a marihuána használata elôtti kilenc évben 19 páciens igényelt mûtéti beavatkozást, addig a kannabisz alkalmazásával folytatott hároméves terápia során mindössze két beteg szorult hasonló operációra. A tanulmány konklúziója szerint a marihuána használata számottevôen csillapítot-

ta a Crohn-betegség aktivitását, továbbá a kezelés mellett jelentôsen sikerült csökkenteni az egyéb gyógyszerek használatát. Az augusztusban publikált tanulmány nyomán már nem csak anekdoti-

kus bizonyíték áll a Crohn-betegségben szenvedôk rendelkezésére a kannabisz jótékony hatásairól, és várhatóan számukra is megnyílik a gyógyászati célú marihuánahasználat lehetôsége.

stratégia STRATÉGIAI ELEMZÉS A szakma véleménye az új drogstratégiáról Aki hozzánk hasonlóan úgy gondolja, hogy egy Nemzeti Drogstratégia irányvonalának kialakítása nem a lakosság mégoly tisztelt reprezentáns társadalmi szervezeteinek, de sokkal inkább a terület szakértőinek feladata, az talán egyetért abban, hogy az új dokumentum kialakítása szükségszerűen igényelte volna a széles körű szakmai egyeztetéseket, és talán az sem lenne baj, ha a drogszakma konszenzusos álláspontját tükrözné. Az alábbiakban a terület legnagyobb szakmai és civil szervezeteinek a tervezetre adott állásfoglalásaiból idézünk.

Magyarország új drogstratégiája gyakorlatilag 2008 óta készül. Ekkor kezdôdött ugyanis a 2000–2009-ig hatályban lévô stratégia értékelése, a tanulságok levonása a következô dokumentum kialakításához. A 2010–2018-as stratégia azonban legnagyobb pechjére épp a választások elôestéjén született, ezért a jelenlegi kormány számára – a szavak szintjén legalábbis – egyet jelentett a „drogliberalizáció mellett elkötelezett szûk megélhetési lobbi” irományával. A konkrét szakmai kifogások bemutatására azóta is mély hallgatás, némi politikai szómágia és elmúltnyolcév a válasz. Közel egy évvel a 2010–2018-as stratégia kidobása után a megbízott munkacsoport elôállt saját tervezetével, amelyet a legfontosabb egészségügyi, drogszakmai és szenvedélypolitikai szervezetek helyett inkább a nagycsaládosok egyesületeivel, egyházi intézményekkel és pedagógusokkal egyeztetett. Mindennek meg is lett az eredménye.

Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége (MADRISZ) elnök: Topolánszky Ákos „A Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége megerôsíti a többi szakmai ernyôszervezettel közösen elfogadott korábbi állásfoglalását, mely szerint nem tartja indokoltnak az érvényben lévô Nemzeti Drogstratégia visszavonását. […] Megállapítja, hogy a tervezésbe – a többi szakmai ernyôszervezethez hasonlóan – nem vonták be. […]

A közreadott dokumentum jelenlegi formájában kevéssé felel meg a stra-

14

tégiaszerkesztési elvárásoknak. A szöveg elnagyolt, kevéssé áttekinthetô, hiányzik a pillérszerkezet, hiányoznak a SMART (konkrét/pontos, mérhetô, elérhetô, releváns, megfelelô idôkeretekkel rendelkezô) megfogalmazott fô célok, pillér – fôcél, célok és alcélok rendszere, valamint az objektív módon igazolható hozzárendelt indikátorok, célelvárások és felelôsségek ilyen esetben nélkülözhetetlennek tekinthetô kellékei. […] A helyzetértékelés, csakúgy, mint a tervezet egésze kevéssé veszi figyelembe a legújabb hazai drogfogyasztási trendeket és az azokban rejlô társadalmi, közegészségügyi kockázatokat, nem reflektál az ellátó rendszer elégtelenségére, a szakemberhiányra, a forráshiányra és azok radikális csökkentésére, a megelôzés visszaszorulására, az egészségügyi beavatkozások és a szociális ellátások kapacitásának kritikus csökkenésére, a szektorok közötti feszültségekre és együttmûködések hiányára. […]

A tervezet jelenlegi formájában inkább készítôinek szemléleti és ideológiai elkötelezettségét tükrözi, mint stratégiai elvárásokat. Ezzel szemben általános elvárás az ilyen közpolitikai tervezésekkel szemben a moralizáló és ideologizáló jelleg visszaszorítása a tény alapú, tudományosan fundált tervezés javára. Ez utóbbira a tervezet két helyen is utal, azonban inkább az elôbbit képviseli és üzeni. […]

A tervezet hibásan hirdet meg paradigmaváltást néhány szemléleti felvetés tekintetében, hiszen az egészségfejlesztés- és felépülésközpontú megközelítések ugyanúgy, mint a közösségi be-

vonás szükségessége és a szubszidiaritás az eddigi stratégiáknak is alapértékei voltak. […]

A MADRISZ intézményei, mint az alapvetôen absztinenciaorientált, hoszszú távú kezelési megközelítés képviselôi tudják, hogy tevékenységük csak egy, a kliens mindenkori tényleges szükségletét leképezô, teljes kezelési spektrum egészén belül lehet hatékony. Ezért nem értenek egyet az ártalomcsökkentésnek a bevezetésben történô negatív színezetû említésével, sem háttérbe szorításával.

Ez ellentétes lenne az EU drogstratégiai célkitûzéseivel és a tudományos értékelés tényeivel is.”

Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) elnök: dr. Rácz József „Megítélésünk szerint egy szakmapolitikai stratégiának nem feladata, hogy erkölcsi alapon elítélje azt a viselkedésmódot, aminek kezelését célozza, általában a stigmatizált társadalmi jelenségekkel kapcsolatban nem célszerû az erkölcsi alapon történô ítélkezés. […]

A kezelés-ellátás-felépülés rész tartalmi hangsúlyai elfogadhatóak és támogathatóak, ugyanakkor fájóan hiányzik az ártalomcsökkentés problémaköre és beavatkozásai. Fontos megemlíteni, hogy az ártalomcsökkentés nem csak egyes beavatkozásokban érhetô tetten, hanem az egy általános segítô és a felépülést szolgáló intervenciós filozófia. Ennek elsúlytalanítása nem illeszkedik a legjobb európai uniós gyakorlatokhoz, nem reflektál a korszerû tudományos tapasztalatokra, s fôleg nem szol-

gálja a problémás droghasználók felépülését. […]

Különösen problematikusnak tartjuk a Kábítószer Koordinációs Bizottság (KKB) átalakítására vonatkozó elképzeléseket.

A kábítószerügyi koordináció nem az állami szereplôk kizárólagos kompetenciája, fôleg abból adódóan, hogy a civil szereplôk részvétele meghatározó a területen folyó munkában, a keresletcsökkentési tevékenység teljes vertikumában.

Ezért a KKB-t nem átalakítani, hanem megerôsíteni kellene, olyan intézkedéseket kellene megfogalmazni, amelyek következtében a KKB-ban megfelelô szinten képviseltetik magukat az államigazgatási szereplôk, valamint annak mandátuma valamennyi érdekelt fél számára egyértelmû (tanácsadó, nem végrehajtó, kikényszerítô erôvel nem rendelkezik, nem gazdálkodik). A KKB-ban való civil képviselet mindeddig rendkívül progreszszív eleme volt a magyar drogpolitikának, e területen semmilyen haszonnal nem jár a visszalépés.”

Ártalomcsökkentők Közhasznú Szakmai Egyesülete (ÁSZ) elnök: dr. Csorba József „Az ÁSZ Egyesület sajnálatosnak tartja, hogy a nemzeti drogstratégia tervezete visszatért a zéró tolerancia megközelítéshez, míg háttérbe szorította az ártalomcsökkentés szemléletét és gyakorlatát. Nem kívánunk ideológiai vitát folytatni a kormányzattal az általa választott, véleményünk szerint sok szempontból elavult szemléleti keret miatt. Az ártalomcsökkentés pragmatikus szemléletének megfelelôen olyan szövegszerû javaslatokkal élünk, amelyek a jövô nemzeti drogstratégiájának lehetséges kockázatait próbálják minimalizálni. […] „A drogok iránti kereslet nagysága miatt a szerek beszerzése és terjesztése szinte kriminális iparág lett, a függôk önpusztító életmódja pedig kialakította az ártalomcsökkentés gyakorlatát, amely csak a szerfogyasztás egyes hatásainak tüneti ellensúlyozását tûzi ki célul.”

Helyett javasoljuk: A 80-as években az intravénás szerhasználók körében rohamosan terjedô HIV-járványra adott pragmatikus válaszként megjelentek az ártalomcsökkentô beavatkozások, így például a tûcsere és a fenntartó gyógyszeres helyettesítô kezelés. Ezek a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján hatékonyan képesek visszaszorítani a fertôzéseket és egyéb ártalmakat, mint a beszerzési bûnözés vagy a túladagolásos halálesetek. Napjainkra az ártalomcsökkentés mint szemlélet és mint gyakorlat a kiegyensúlyozott drogpolitikák és az integrált ellátó rendszerek szerves részévé vált. […] „A droghasználatot népszerûsítô felületek figyelése, illetve azok szakmai és jogi eszközökkel való visszaszorítása érdekében internetfigyelô szolgálat szervezése szükséges.”

Helyett: A drogfogyasztásra buzdító internetes tartalmak figyelése, bûncselekmény gyanúja esetén a rendôrség értesítése. […]

stratégia „A kereskedelem, különösen azon árusítóhelyek ellenôrzése, melyek a kábítószer termesztésének és használatának legkülönbözôbb eszközeit árulják. E termékek árusításának, reklámjának viszszaszorítása. (Például: kender képével árult üdítôital, csokoládé, pólók, újságok, energiaitalok stb.)”

Helyett javasoljuk a következô szövegrészt: A kereskedelem, különösen azon árusítóhelyek ellenôrzése, melyek a kábítószer termesztésének és használatának legkülönbözôbb eszközeit árulják, bûncselekmény gyanúja esetén a rendôrség lépjen fel ezek ellen.”

Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége (MADÁSZSZ) elnök: Gondi János „A tervezet a prevenció tárgyalása során véleményünk szerint bizonyos területeket indokolatlanul elhanyagol. Az aránytalanságok megjelennek egyrészt a prevenciós színterek vonatkozásában, melyek közül hiányoljuk a gyermekvédelmi intézményrendszer, a munkahelyek, a büntetés-végrehajtási intézmények megjelenését. A prevenciós szintek tárgyalása során az ÚNDS (Új Nemzeti Drogstratégia) az univerzális prevencióhoz képest aránytalanul kis hangsúlyt fektet a célzott és javallott prevenció területének. […]

Hangsúlyozni szeretnénk az általános prevenció területén is a tény alapú beavatkozások, illetve a jó gyakorlatok azonosítására irányuló fejlesztések szükségességét, melynek kapcsán a stratégia minôségbiztosításra irányuló elvárása kevés. A minôségbiztosítást, az akkreditációt megalapozó monitorozással, értékeléssel az ÚNDS szinte nem is foglalkozik. […]

Indokoltnak tartjuk az ÚNDS-ben az iskolákban dolgozó civil szakmai szolgáltatók, illetve a munkájukkal kapcsolatos keretek hangsúlyosabb megjelenítését. […]

Az ártalomcsökkentéssel foglalkozó és a szintén méltatlanul keveset idézett alacsony küszöbû programokat végzô szervezetek sokkal összetettebb célrendszert tartanak szem elôtt [a stratégiában foglaltaknál]. Az ellátási lánc olyan elsô szintjérôl van szó az ártalomcsökkentô és alacsony küszöbû programok esetében, amely szint legfontosabb feladata éppen a kapcsolatteremtés. Itt olyan, még aktív szerfogyasztókról van szó,

16

akik bizalmatlanságuk vagy információhiányuk, illetve változó motivációjuk okán a hagyományos ellátó rendszerben nem vagy csak kevéssé jelennek meg. Az ártalomcsökkentô szolgáltatások jelentôsége többek között (a különbözô vírusfertôzések terjedésének, a nyíltszíni droghasználat kialakulásának megelôzése mellett) a nehezen elérhetô szerhasználók ellátásba való kerülésének elôsegítésében rejlik. A speciális szolgáltatásban dolgozó, a terepet és a droghasználókat, azok sajátosságait jól ismerô szakemberek munkája esélyt ad az egyébként láthatatlan klienscsoportok elérésére és életminôségük javítására. Azok az ellátási formák, amelyek közvetlen csatornákat jelenthetnek a szerhasználók és a segítô-ellátó rendszer között, az egész társadalom számára pozitív hozadékkal szolgálnak. Az ártalomcsökkentô szolgáltatások – összhangban a felépülésközpontú megközelítéssel – végsô soron a jelenleg szerhasználó egyének/csoportok társadalomba való be-, illetve visszailleszkedésének segítését tûzik ki célul. […]

A MADÁSZSZ-tagszervezetek – az alacsony hatékonyság mellett éppen a kirekesztô társadalmi viszonyulások kedvezôtlen irányú elmozdulása okán – határozottan elutasítják a kábítószer-fogyasztók jogszabályi kirekesztésének erôsítését, a fogyasztás büntetôjogi eszközökkel való visszaszorítását. […]

Amellett, hogy hangsúlyozzuk azon szakmai meggyôzôdésünket, mely szerint a társadalmi kirekesztés nem hatékony eszköz a droghasználat okozta társadalmi károk és ártalmak csökkentése tekintetében, a megbélyegzés- és megkülönböztetésellenes fellépést etikailag kötelességünknek is tartjuk, s ezért kérjük a tervezet szövegébôl a stigmatizációt hordozó tartalmak törlését.”

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány igazgató: dr. Rácz József „Azon állítás, hogy »a függôk önpusztító életmódja pedig kialakította az ártalomcsökkentés gyakorlatát, amely csak a szerfogyasztás egyes hatásainak tüneti ellensúlyozását tûzi ki célul«, önmagában megkérdôjelezi az ártalomcsökkentô programok jelentôségét, amelyek jóval komplexebb célokat követnek. Valamenynyi ártalomcsökkentô szolgáltatás közös célja egy olyan, hosszú távon kialakítható segítôi együttmûködés, amelynek ré-

vén jelentôsen megnônek az egyébként nehezen vagy egyáltalán nem elérhetô kliensek kezelésbe juttatási esélyei, közegészségügyi és közbiztonsági szempontból komoly védelmet jelentve a nem fogyasztó társadalmi többségnek is. Javasoljuk a mondat törlését a szövegbôl. […]

Probléma, hogy [a stratégia] nem utal kellô hangsúllyal a designer drogok megjelenésének új kihívására. […] Érdemes lenne bemutatni a kábítószerrel összefüggô költségvetési kiadásokat, és az éves bontásban részletezni a prevenciós kiadásoktól a kezelés-ellátáson át a kínálatcsökkentésig. Hiányoljuk a felnôtt társadalmi szerfogyasztási szokások (lásd alkohol) és ezen belül különösen a szülôi attitûd- és magatartásformák mintaértékû hatásainak hangsúlyozását.

A drogfogyasztásról szóló nyílt társadalmi diskurzus csak egy olyan környezetben képzelhetô el, amelyben a szülôi generációk körében is megtörténik a problémával való ôszinte szembenézés. Javasoljuk egy, a drogstratégia szellemiségével egységes szemléletet tükrözô nemzeti alkoholstratégia megalkotását, mert enélkül a képviselt szenvedélypolitikai célkitûzések hiteltelenek lesznek. […]

Különösen problematikusnak tartjuk azt a megállapítást, amely szerint »a droghasználat erkölcsi alapon is megítélhetô és elutasítható«, mert nem kívánjuk a fogyasztókat tovább stigmatizálni. Ha a stratégia hozzá szeretne járulni, hogy a rejtôzködô és problémás szerfogyasztók eljussanak a kezelôellátó rendszer megfelelô intézményeibe, hogy az addiktológiai ellátásfejlesztés tudományos bizonyítékokon alapuljon, és hogy a tudatmódosítás kérdését sokszor hiszterizáló médiahangvétel is változzon, akkor kérjük ennek a fenti mondatnak a kivételét a szövegbôl. […]

A VII. »Kezelés, ellátás, felépülés« fejezetben a szermentesség célja irreális, utópisztikus és szakmailag nem támogatható ajánlás, amennyiben a tervezet absztinenciaorientált programokban gondolkodva nem differenciál a különbözô klienscsoportok megszólíthatósága között. Az ellátási lánc elsô állomásaként értelmezhetô, a még aktív szerhasználókkal találkozó ártalomcsökkentô programok hiánypótló szerepének hangsúlyozása kimaradt, ezért javasoljuk az ártalomcsökkentô és alacsony küszöbû programok nevesítését és azok szerepének ismertetését a felépülés rendszerében. […]

A kutatások hangsúlyozása az erôforrások kapcsán nagyon lényeges, hiszen az erôforrások hatékony felhasználása csak akkor lehetséges, ha a rendelkezésre álló erôforrásokat az elérhetô tények és bizonyítékok alapján az adott problémát leghatékonyabban megcélzó módszerekre fordítjuk. Éppen ezért érdemes lenne megfelelô forrást biztosítani arra is, hogy a területen dolgozó szervezetek hatékonyság- és eredményességvizsgálatokat tudjanak elvégezni saját programjaikkal kapcsolatban.”

Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnök: dr. Dénes Balázs „A problémameghatározás szempontjából a drogstratégia elavult, a tényekkel alá nem támasztható szemléleten alapul, fogalomhasználata zavaros és következetlen. Míg a legális szerek (dohány, alkohol) hatásait bagatellizálja, addig az illegális drogokról sematikusan démonizáló képet alkot. A politikai célok tekintetében a drogmentesség utópisztikus eszméje lebeg az alkotók elôtt, eközben alig méltatják figyelemre a szerfogyasztás ártalma-

inak csökkentésére irányuló pragmatikus beavatkozásokat, holott azok hatékonyságát tudományos bizonyítékok támasztják alá. A tervezet nem vizsgálja meg azt, hogy vajon vannak-e alternatívái az általa javasolt zéró tolerancia megközelítésnek, és nem veszi figyelembe az európai jó gyakorlatokat ezen a téren (pl. portugál modell).

Célkitûzései sokkal inkább ideológiavezéreltek, mintsem annak bizonyíték alapú mérlegelését tükröznék, hogy mi az, ami mûködik a drogpolitika területén.

Nem vizsgálja a tervezet, hogy az általa kívánatosnak tartott szigorító beavatkozásoknak vajon lesznek-e nem kívánt káros következményei a társadalomra (pl. a kriminalizáció ártalmai). Kétséges, hogy a jelenlegi szûkülô költségvetési helyzetben vajon milyen források állnak majd rendelkezésre a stratégia gyakran igen ambiciózus célkitûzéseinek megvalósítására, ezekrôl a tervezet nem beszél. Hiányossága a tervezetnek, hogy nem vizsgálja, vajon egyes célok megvalósításához a megfelelô eszközt választja-e, így például alkalmas eszköz-e a büntetôjogi szigo-

rítás a fogyasztás csökkentésére (nem alkalmas).

A tervezet ritkán rendel az egyes feladatokhoz felelôsöket, és nem rendelkezik megfelelôen arról, hogy a rövid távú célokat meghatározó cselekvési tervek kidolgozása hogyan fog történni. Mivel a tervezet inkább gyengíti, mint növeli a civil kontrollt (pl. a KKB-t tárcaközi bizottsággá alakítaná át, civil delegáltak nélkül), kétséges, hogy a döntéshozó a megvalósítás során kellô rugalmasságot fog-e tanúsítani az aktuális változásokra. A tervezetbôl a jelenlegi stratégiával ellentétben hiányoznak az eredmények nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos garanciák és a siker fokmérôi (indikátorok). Számos olyan cselekvést ír elô, amelyek alkotmányossági aggályokat vetnek fel, így például a véleménynyilvánítás korlátozását célzó elemek (internetcenzúra bevezetése vagy a kenderlevél betiltása). Ajánlatos lenne a kapcsolódó egyéb közegészségügyi és szociális területek stratégiáihoz való jobb kapcsolódás – például alkoholstratégia, bûnmegelôzési stratégia és AIDS-stratégia.”

stratégia VÍZZEL Í ÉS SZAVAKKAL Ártalomcsökkentés a fesztiválokon Bevett tavasz végi rituálé a napi- és hetilapok egészségrovatának megtöltése a fiatalokra leselkedő veszélyekkel, melyek a fesztiválszezonban aktiválják magukat csak igazán. Ritkábban hallunk azonban azokról a kezdeményezésekről, melyeket a bulik biztonságosabbá tétele és a partyzók egészségének megőrzése hív életre. Írásunkban röviden az ártalomcsökkentés eszméjét, majd a Kék Pont Alapítvány, a Drog Stop Budapest Egyesület és a Társaság a Szabadságjogokért partyszolgáltatásait mutatjuk be.

A CK hasábjain már többször is foglalkoztunk az ártalomcsökkentéssel, mint a tiltáson alapuló drogpolitika gyakorlati oldalának feketebárányával, amely a realitásokból kiindulva elsô megközelítésben nem szermentességet vár el a társadalomtól, csupán a fogyasztás kockázatait szeretné mérsékelni, vagyis az ártalmakat csökkenteni. A droghasználat befejezése egy következô lépcsôfok, melyet megelôz a tudatosság tanúsítása, a járulékos ártalmak megismerése és a kevésbé kockázatos droghasználati formák elsajátítása. Intravénás drogfogyasztók esetében ez többek között a steril körülmények megteremtését, a tiszta tûk használatát vagy éppen a mentálhigiénés foglal-

kozásokon való részvételt jelenti. De mi a helyzet a partyzókkal, akik többnyire csak alkalmi fogyasztók, és semmilyen kapcsolatban nem állnak az ártalomcsökkentést végzô szakmai körökkel?

Míg az intravénás fogyasztók egészségmegôrzésére irányuló ártalomcsökkentô szolgáltatások már a 80-as években elindultak, addig a partykultúrában erre a 90-es évek végéig kellett várni, és sokan kétkedve fogadták ezeket.

Mert az még rendben, hogy a függôség egy makacs betegség, amibôl a legtöbben csak komoly erôfeszítés árán tudnak kievickélni, de ugyan mi indokolná az alkalmi drogfogyasztás biztonságossá tételét? Kinek jó az, ha a drogfogyasz-

tó fiatalokat még szociális vagy egészségügyi szakemberek is pátyolgatják?

A válasz talán nem is annyira meglepô: valószínûleg mindenkinek.

Segítség a drogozáshoz?

A klasszikus, partykra szakosodott ártalomcsökkentô szolgáltatások ugyanis összetett programok, így több területen is segítséget nyújtanak, akár a szermentes bulizóknak is. A víz- és vitaminosztás csak a jéghegy csúcsa a szolgáltatásban.

Hasonlóan fontos, hogy a partyzók hasznos információkat kapjanak a fogyasztással járó kockázatok minimalizálásához, például a megfelelô dózis megválasztásáról vagy a különbözô szerek keverésének veszélyeirôl. Az információátadás egyik bevett módja a szórólapok osztogatása, de minthogy az ártalomcsökkentô munkát jellemzôen a partykultúrában jártas fiatalok végzik, mindez személyes formában, oldott közegben történhet. Egy beszélgetés segíthet helyrebillenteni a tripjében eltévedt kalandort, igény esetén akár az egészségügyi ellátó rendszerbe való bekerülésnek is az elsô lépcsôje lehet.

Már csak ezért sem állja meg a helyét az a megállapítás, miszerint az ártalomcsökkentés elfogadottá teszi vagy egyenesen támogatja a drogfogyasztást. Valójában ez a megközelítés mindössze a realitásokból indul ki: ha tetszik, ha nem, a fiatalok egy része életének bizonyos szakaszában különféle drogokkal dobja fel a szórakozását, és feszegeti saját határait. Az ezzel járó büntetôjogi fenyegetést már behatóan ismeri, de jó eséllyel nincs tisztában azzal, hogyan csökkentheti hatékonyan a droghasználattal járó egészségügyi koc-

kázatokat. Ha azonban tudjuk, hogy fogyasztását szervezett eseményekre, a partykra idôzíti, akkor miért ne mutassuk meg neki ott a kockázatok csökkentésének és a veszélyek elkerülésének mikéntjét? Nem logikusabb, ha ez a néhány év a priuszok begyûjtése helyett az egészségtudatos életmód elsajátításához segíti hozzá? Ha pedig látható problémája van, akkor hozzá lehet juttatni a megfelelô ellátáshoz – ami magától talán eszébe sem jutna –, ha pedig nincs, akkor megismerheti annak mikéntjét, hogy ez így is maradjon. Ilyen egyszerû.

Persze a partyzó mellett ott van a másik tényezô is: a fogyasztott szer. Magyarországon ugyan sosem terjedt el, de számos országban bevett gyakorlat az „ecstasy” néven forgalmazott tabletták tesztelése, hogy a mulatni vágyó megtudja, mit is sikerült beszereznie. Egyes helyeken a veszélyes anyagokat tartalmazó tabletták színére, mintájára és formájára a partyk alatt is felhívják a figyelmet, például kivetítôn való megjelenítéssel, nehogy a bulizás rosszullétbe forduljon. Máshol razzia esetén a birtokolt tablettákat egy tárolóba lehet dobni, melyek késôbb bevizsgálásra kerülnek, így az ebbôl származó adatok szintén hasznosíthatóvá válnak. Hasonló funkciót látott el itthon az ecstasy-piac teljes bedôlése elôtt a Daath-közösség ecstasy-adatbázisa. Az utóbbi években viszont már a dizájner drogoké a fôszerep.

Balaton- és Duna-parti szerviz Interjúinkat a hazai partykultúrában végzett ártalomcsökkentés nagy öregével, a Kék Pont Alapítvánnyal kezdtük, az idei nyárra és a legfrissebb trendekre reflektálva. Az 1998 óta mûködô Kék Pont Party Service (PS) részérôl Radnai Fruzsina koordinátorral beszélgettünk a PS nyári fesztiválokon betöltött szerepérôl. Míg a szolgáltatás már több mint 10 éve jelen van a Szigeten, addig a Balaton Soundra idén sikerült elôször eljutniuk a Magyar Telekommal való együttmûködés jóvoltából, amit a szervezet jelentôs lépésnek könyvelt el. Az egészségügyi és szociális szolgáltató Kék Pont Alapítvány esetében az elsôdleges cél természetesen a partyzók egészségének védelme és a partyzás biztonságosabbá tétele. A holisztikus megközelítést szem elôtt tartva ez minden partyzó esetében mást jelenthet: valakinek beszélgetésre van szüksége, másnak csak vízre vagy szôlôcukorra,

van akit pedig egyszerûen csak be kell húzni a napról, és naptejet adni neki.

Ennek megfelelôen a PS-sátrat is eltérô motivációkkal keresik fel, ami a szusszanástól a beszélgetésen át a fizikai segítségnyújtásig terjed. Nem feltétel, hogy a betérô beszámoljon a saját droghasználatáról, ám sokan megteszik ezt, ami segítheti a beszélgetést. A szóróanyagokat elolvasva vagy a mértékletességrôl beszélgetve a partyzó reflektálhat a saját szerfogyasztására, és ha azt problémásnak ítéli, akkor a Kék Pont a megfelelô ellátásba tudja irányítani. Ez azért is fontos, mert az idôben történô ráébredéssel sok esetben megelôzhetôk a komolyabb problémák. A PS megkeresô programot is folytat, amelynek keretében az önkéntesek felkeresik a láthatóan segítségre szoruló partyzókat. Alapvetés, hogy a fekvô vagy zavartan ténfergô embereket meg kell közelíteni, fel kell mérni az állapotukat, de a szolgáltatás nincs senkire ráerôltetve. Mindemellett állandó elem a partytérben történô vízosztás.

A dizájner drogok megjelenése óta senki nem érezheti jólinformáltnak magát.

Ez kihívás a PS számára is, hiszen gyakran név alapján sem lehet egyértelmûen beazonosítani a szereket, úgyhogy leginkább a kliensektôl hallott tapasztalatok segítenek, ám ôk nem biztosítanak reprezentatív mintát. Ezért jut kiemelt szerephez az ártalomcsökkentés, például a

megfelelô mennyiségû víz és étel fogyasztásában és a szerhasználatban szükséges tudatosság terén. Sok esetben azonban még a „kis adaggal kezdés” tanácsa is veszélyes, mert sokszor nem lehetünk tisztában a különbözô fantázianevû szerek dózisaival sem. A feladat tehát nehéz, de a szolgáltatás elengedhetetlen, hiszen e szerek használata láthatóan gyorsan terjed. A dizájnereket gyakran fogyasztják más drogokkal vagy alkohollal együtt, így a járulékos kockázatok megismertetése is feladat.

A PS önkéntesei olyan partyzók, akik képzést kaptak az ártalomcsökkentô metódusokból és elsôsegélybôl, képesek kötetlenül beszélgetni a bulizókkal, és minthogy maguk is jártasak ebben a szubkultúrában, bizalmi légkört sugároznak. Feltétel, hogy a partyn tiszta tudattal kell dolgozni, fontos, hogy meglegyen bennük a segítô szándék és nem utolsósorban a partyk szeretete, hiszen a PS egyik küldetése a partykultúra támogatása is. Azt hirdetik, hogy lehet biztonságosan partyzni, ami a szervezôknek és a bulizóknak egyaránt jó. Emiatt a PS önkénteseit szeretettel fogadják: akik régebb óta járnak partyzni, mindig örömmel veszik jelenlétüket. Az új embereknek olykor el kell magyarázni, hogy mi is az az ártalomcsökkentés, de többnyire hamar megértik, és jónak tartják e szolgáltatások létezését.

CK 2011/5. október

19

stratégia A vízosztó, akit mindenki szeret Az alulról szervezôdô kezdeményezésekre nyújt példát a TASZ-féle ártalomcsökkentés az idei Ozora fesztiválon, hiszen a jogvédô szervezet mögött nem áll egészségügyi intézmény. Ennek hiányában ugyan komplex szolgáltatásokról nem beszélhetünk, de a partyzók többsége láthatóan nem is vágyott másra, mint elegendô vízre. Ezt legjobban talán a TASZ munkatársának és a vízosztó program egyik önkéntesének, Zsolt Melindának rövid beszámolója érzékelteti: „Ti vagytok a legnagyobb királyok!”

– hallottuk ezerszer az ozorai táncparkett kellôs közepén, miközben napi 8-10 órában gyakorlatilag megállás nélkül hordtuk és pumpáltuk a vizet a szomjas partyzóknak. 35 fok, szikrázó napsütés, az ivóvíz maga a megváltás, fôleg, ha házhoz megy. Évek óta járok Ozorára, idén elôször vállaltam önkéntes munkát, nem is volt kérdés, mikor felmerült az ötlet. A fesztivál szellemiségéhez szervesen hozzátartozik, hogy adsz a közösségnek. A vízosztást a TASZ szervezte, egészen pontosan a Drogpolitikai program portálja, a Drogriporter.

A feladat teljesen egyszerû volt, a nagyszínpad közelében a nap legnagyobb részében nyitva állt az ártalomcsökkentô sátor, ahol a két legfontosabb túlélô eszköz várt mindenkire: árnyék és víz, ehhez asszisztáltak az önkéntesek. A legmelegebb órákban betelepültünk a

táncparkettre is, hogy a partyzóknak még egyszerûbb legyen az ivóvízhez jutás. Ennél hálásabb feladat talán nem is létezik, bár így a négy fal között ülve teljesen evidens dolognak tûnik az ivóvíz, Ozorán azonban nomád körülmények uralkodnak. A többéves tapasztalattal rendelkezô partyjárókat persze a vízosztások nemigen érdeklik, hiszen mindössze a pár tíz méterre lévô csapokig kellett eljutni, ahol maximum a sorban állás számított megmérettetésnek. A táncolás hevében mégis mindenkit elöntött a végtelen boldogság, mikor megpillantott minket. A számokból

majdnem mindig érdemes következtetéseket levonni: naponta 1000-1200 liter vizet osztottunk ki!

A közösséget pedig nemcsak mi szolgáltuk a vízosztással. Az a félelmünk, hogy a stand környékén nyakig járunk majd az eldobott mûanyag poharakban, teljesen alaptalan volt. A kérésünk, hogy a környezet védelme érdekében mindenki hozzon magával palackot, meghallgatásra talált, ahogy teltek a napok, egyre kisebb igény volt az asztalon sorakozó poharakra. Azt pedig csak javasolni tudom, hogy próbáljátok ki, milyen érzés Európa egyik legnagyobb goafesztiváljának küzdôterén egy vizes ronggyal felvenni a versenyt az asztalon gyülô porréteg ellen.

Információ, szabadság A hazai fesztiválok egyre gyakoribb szakmai fellépôje a Drog Stop Budapest Egyesület is, bár nem kifejezetten az ártalomcsökkentés gyakorlatára, inkább a hasznos és fontos információk átadására helyezi a hangsúlyt – ezt már Balog Tamástól hallottuk, amikor a szervezet fesztiválkompatibilis tevékenységérôl beszélt.

Idén két fesztiválon, a Szigeten és a Hegyalján képviseltették magukat, melyek közül a Szigeten határozottan nagyobb volt az érdeklôdés sátruk iránt. Ez részben betudható a méretbeli különbségnek, részben pedig a közönség változatosságának. Míg Hegyalján leginkább szórakozó fiatalok vették igénybe szolgáltatásaikat (gombfoci gyógyszerekkel, darts fecs-

20

kendôkkel, társasjátékok, magyar–angol totó), az információs lehetôségeket, addig a Szigeten ült velük szemben érdeklôdô szülô, pedagógus és aktív szerhasználó is. Összességében az volt a tapasztalatuk, hogy a fiatalok bár informáltabbak

az idôsebb korosztályoknál, erôsen hiányos a tudásuk az új szerekkel kapcsolatosan. Ezek nevei ismeretlenül csengtek számukra, és hatásaikkal sem voltak tisztában. Az önkéntesek számára meglepô módon a mefedron is keveseknek volt akár csak hallomásból ismerôs. Akadt azonban olyan betérô is, aki ôket avatta be a különféle természetes pszichedélikumok trükkjeibe és titkaiba.

A látogatók többsége leginkább a hatások, jogszabályok és büntethetôség felôl érdeklôdött náluk. Az ártalomcsökkentés gyakorlati részével az egyesület nem foglalkozik, ám szembesültek egy hiányosságával. Egy angol fiatal kereste fel sátrukat, aki teljesen természetesnek vette, hogy az este talált zacskóban lévô port be lehet valahol vizsgáltatni, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, a szer maga nagy valószínûség szerint illegális.

Nehéz bármilyen kimutatást is végezni a fesztiválok látogatóinak szerhasználati szokásairól, de valószínûsíthetô, hogy az alkohol után a legnépszerûbbek a THC-tartalmú füstölnivalók, míg a intravénás használat csak elvétve bukkan fel.

A partydrogok (melyek várhatóan egyre

nagyobb része a dizájner drogok körébôl kerül ki) jelenlétérôl pedig könnyen megbizonyosodhatott a kíváncsi és figyelmes szemlélô, ha tett egy sétát az elektronikus zenei vonalat képviselô sátrak környékén.

A tények alapján kimondhatjuk, hogy jelen vannak a különféle szerek a fesztiválokon, az ártalomcsökkentés azonban csak kullog a szerhasználat nyomában – foglalta össze az idei fesztiválszezonban szerzett tapasztalatukat a Drog Stop munkatársa.

Nyugodtan lehet kételkedni a partykra szakosodott ártalomcsökkentô programok hasznosságában, ámbár lehet cselekedni is, és pusztán vízosztással vagy néhány jó tanáccsal, hiteles információk terjesztésével elismerést, körültekintést kiváltani a bulizókból. Szerencsére a beltéri bulik szervezôi is kezdenek rájönni, hogy a partyszerviz nem az ördögtôl való, és csak biztonságosabbá, kívánatosabbá teszi a helyszínt a bulizni vágyók szemében. Bárhogy is alakuljon az új drogstratégia végleges formája, bízunk benne, hogy e programok mûködését nem fogja veszélyeztetni.

CK 2011/5. október

21

FIGYELEM, ELTERELÉS A nagyszerű drogstratégia és az egyszeri ember Az elmúlt másfél év hazai drogpolitikai fejleményei nem igényelnének egy teljes cikket, hiszen gyakorlatilag semmi sem történt azon kívül, hogy a rendőrség mintha nagyobb hatékonysággal derítene fel kisebb-nagyobb kenderültetvényeket, ami egyrészt üdvözlendő – sosem álltunk a dílerek pártján –, másrészt meg ez a dolga. Egy-két tavalyi szakmai konferencián elhangzott még néhány utópisztikus elképzelés a drogok és alkohol nélkül szórakozni vágyó fiatalokról, akiket a szakterület új vezetői vizionálnak Magyarország térképére, és hogy a korábban elfogadott drogstratégia úgy rossz, ahogy van, mert csak.

Ezzel még sokan egyet is érthetnének, mármint hogy baloldali kormányzás alatt nem is születhet semmi jó vagy használható, nekik e cikk helyett egyelôre a klasszikusok olvasását javaslom a lehetô legtágabb idôkeretben. A lényeg, hogy kidobtuk a korábbi liberális eszmékkel fertôzött irányelveket, és körvonalazódni látszik az új, immár valóban nemzeti stratégia. Már amennyiben annak lehet nevezni a minisztériumi iroda szintjére degradált Nemzeti Drogmegelôzési Intézet által kiadott, azaz nyilvános társadalmi vitára bocsátott dokumentumot.

A nemzetiszín szalagot és pöcsétet rajta biztosan, de hogy a szöveg a nemzet – melynek sokak szomorúságára néhány százezer kenderfogyasztó is tagja – érdekeit és igényeit is figyelembe venné, vagy

22

legalább megérteni igyekezne azokat, azt tényleg csak akkor tudom belelátni, ha a nemzet kifejezés a „velünk mindenben, minden körülmények között egyetértôk” szûk csoportját jelenti, úgy definitíve. És hát, nem. Amiért tényleg én kérek elnézést, de változtatni rajta ha akarnék, sem tudok.

Ami elsô olvasatra is szembetûnô, hogy megközelítése bár az Európai Unió drogpolitikai irányelveire hivatkozik, sokkal inkább azzal ellentétes szemléletet tükröz. Egyértelmûen kimondani ugyan nem akarják a szerzôk, talán mert túl sok az érintett és a személyes érintettség a társadalom szinte minden csoportjában, mégis szembetûnô, hogy a fogyasztókat inkább tekintik bûnösnek, de legalábbis destruktív elemnek, akik kifejezett célja a közös-

ség tönkretétele, szûkebb és tágabb értelemben egyaránt, mint öncélú élvhajhászoknak, vagy tudatos szerfogyasztóknak, esetleg valóban kezelésre szoruló betegeknek. A logika, melynek alapján e megbélyegzés okolható, a következô: abból a kevésbé szakmai, mint inkább érzelmi alapvetésbôl indul ki, hogy dílerek fogyasztónak álcázzák magukat (sicc). Így aztán könnyen belátható, hogy minden fogyasztó potenciális díler is egyben, és csak idô kérdése, hogy mikor tûnik fel egy iskola elôtt, ingyendroggal beetetni a fiatalokat. Sôt a stratégia egyik szerzôje nemrég megjelent cikkében épp azt fejtegeti, hogy a fogyasztók önmagában a fogyasztásukkal marketingtevékenységet végeznek, épp csak azt nem teszi hozzá, hogy mindezt tudatos közösségrombo-

ló szándékkal. De hát hogy máshogy, ha egyik alapvetése épp az, hogy a fogyasztó jó eséllyel díler, csak lehet, hogy épp kiválóan álcázza magát. Mi ez, ha nem színtiszta hangulatkeltés? Egy többségében tök ártalmatlan, többnyire fiatal felnôttekbôl álló társadalmi csoport megbélyegzése és kriminalizálása, csak mert nem érdekli ôket, mint mond a tanító bácsi?!

Szerintem meg a „legnagyobb eretnekség tagadni a boszorkányságot” (Malleus Maleficarum, 1487). Aki pedig ezt teszi, nemcsak eretnek, de jó eséllyel maga is boszorkány, csak lehet, hogy jól álcázza magát. Ha ezen az alapon a középkori Európában ki lehetett végezni embereket, akkor miért ne lehetne a legújabb koriban a szabadságától megfosztani pár évre? Még belegondolni is szörnyû, hogy a mai napig van olyan ország, ahol ilyen alapon bírósági ítélettel megölnek embereket. Az egyesek által mostanság oly nagyra becsült Kínában például évente pár százat.

Inkább vissza Európába. Az új stratégia tehát nem tisztázza ezúttal sem, hogy pontosan minek tekinti a fogyasztót. Azt azonban egyértelmûvé teszi, hogy a legális szerek fogyasztói között lehet problémás és problémamentes, sôt miközben a játékszenvedély esetében is alkalmazza ezt a megkülönböztetést, a legelterjedtebb problémamentesen fogyasztható tudatmódosító, a kender esetében errôl hallani sem akar.

A szöveg még elvben sem ismeri el, hogy a tudatmódosítás egy kognitív szabadságjog, az alapvetô emberi jogok része, azaz mindenki azt tesz a tudatával, amit akar, mint egyébként teste bármely egyéb részével. Mi több, azt állítja, hogy a „drogfogyasztás erkölcsi alapon megítélhetô”, ami nemcsak morális felsôbbrendûséget fejez ki, de elveti a tudatmódosítás mindennemû emberi igényét és lehetséges pozitív motivációját.

Ha a fogyasztói társadalomban felnövô embert a korszakra jellemzô egyéni értékválsága okán könnyebben is sodorhatja az önsorsrontás útjára a bármilyen szenvedély, akkor sem az egyes szerek és növények vagy maga a fogyasztás az értékválság okozója – ahogy a dokumentum állítja –, legfeljebb következménye annak. Ráadásul, mivel a tétel nem érvényes minden egyes emberre, tény, hogy létezik problémamentes szerfogyasztó, aki nem igényel semmilyen segítsé-

get vagy közremûködést mértékletes életvezetéséhez. Amennyiben a közösségi terekbôl és interakciókból a nem fogyasztók feltételezett védelmében, módosult tudatállapotában akár ki is zárható, nincs okunk arra, hogy jogai gyakorlásában privátszférájában is korlátozzuk.

A stratégia egyik szerzôje, egyébként református lelkész és egy rehabilitációs intézet vezetôje, korábban vendégem volt egy rádiómûsorban. Örültem, hogy elfogadta meghívásunkat, mert alkalmam nyílt végre feltenni neki a kérdést, amit régóta szerettem volna. Nevezetesen, hogy véleménye szerint jogom van-e módosítani a tudatomat. Direkt eldöntendô kérdésként hangzott el, hogy igennel vagy nemmel lehessen, kelljen rá felelni. Konkrét választ persze nem kaptam, de hoszszas fejtegetést egy általa elképzelt világról igen. Egy világról, ahol az emberek úgy és olyan közösségben élnek, hogy nem akarják módosítani a tudatukat, ami ráadásul nem is lenne szándékom vagy kedvem ellen való, épp csak sosem létezett még ilyen. Ráadásul nem ezt akartam megtudni, hanem hogy ebben a mi világunkban, ami van, ami adatott, szerinte jogom van-e hozzá, hogy megtegyem.

Végül nem tudtam meg, de azt tudom, hogy a nem válasz az nem válasz.

Vissza a szöveghez. Az új stratégia alkotóinak drogmentes társadalom-

ba vetett hitével akkor és most sem vitatkoznék, leginkább, mert a hit nem lehet vita tárgya, az eszközeivel azonban igen.

Még ha tényleg hisz is bárki abban, hogy az emberek, bár történelmük kezdete óta teszik, egyszer csak nem akarják módosítani a tudatukat, akkor sem értem, hogy fenyegetéssel, üldözéssel, büntetôjogi eszközökkel hogyan érhetô el ez az „ideális” állapot. Ma már a legbigottabb vatikáni ideológusok is belátják, hogy a boszorkányság nem azért tûnt el Európából, mert végül sikerült minden boszorkányt elkapni és elégetni. Jellemzô és nyilvánvaló szereptévesztés a politikus és a szakpolitikus részérôl is, ha azt gondolja, idealizált világképének megalkotása a feladat. Számomra még az is felfoghatatlan, hogy miért hiszi bárki, hogy közel tízmillió ember számára látja az egy üdvözítô utat. Sosem gondolt arra, hogy esetleg téved!? Keynes mondta valahol: az abszolút bizonyosság a fanatikusok és mûveletlen elmék kiváltsága.

Az elsô stratégia, a 2000–2009-ig szóló – melyet az újnak szerzôi, elfogadásának évét figyelembe véve, nem meglepô módon méltatnak – és az arra épülô, tavaly kidobott, amit szintén nem meglepôen leszólnak, egymáshoz nagyon hasonló módon az Európai Unió irányelveit veszi alapul. Nincs ugyan az Uniónak közös drogpolitikája, de látszik, hogy a

CK 2011/5. október

23

stratégia

legtöbb ország merre keresi a megoldást erre az egyáltalán nem nemzetspecifikus kérdésre. Nem akarok hosszan példálózni a spanyol, portugál, holland, cseh, osztrák és hamarosan a szlovák szabályozásokkal – amibôl szvsz leginkább a portugál lehetne számunkra irányadó –, mégis érdemes lenne ôket elolvasni. És észrevenni, hogy a lengyelek is megjárták az elmúlt tíz évben (a Kaczinsky fivérek uralkodása alatt) azt az utat, amit a mi új stratégiánk kijelöl. Azon kívül, hogy hazavágták pár tízezrer fiatal honfitársuk életét, még annyi történt, hogy elköltöttek évente kb. 3 millió dollárt, és biztos szereztek legalább pár ezer szavazatot is a tesók. Ami egyrészt nem túl jó ár-érték arány, ráadásul nekünk nincs is erre évi hárommillánk, fôleg nem dollárban. Pláne ha az Unió, egyébként saját jól felfogott érdekében, végre kidolgozza közös drogpolitikáját, akkor lehetôségünk is maximum annyi marad, mint a gazdaságpolitikában.

Ezen uniós irányelvek és nemzeti stratégiák egyik legfontosabb eleme, úgynevezett pillére egyébként, a kiadás- és keresletcsökkentés, illetve a prevenció mellett az ártalomcsökkentés. Ez a modul gyakorlatilag a fogyasztás során és következtében fellépô, nem szükséges egyéni és közösségi ártalmak kiküszöbölését tûzi ki célul, helyesen. Idetartozik a manapság sokat emlegetett elterelés is. Erre a jelenlegi szabályok szerint a fogyasztónak három alkalommal van lehetôsége, az új elképzelés szerint viszont csak egyszer lesz.

Tehát nem veti el az új tervezet sem az eszköz létjogosultságát, csak korlátozza a hozzáférést, és költségét áthárítaná a kliensre. Lehet hogy pusztán anyagi megfontolásból tenné ezt, az egyre nagyobb forráshiány miatt, bár az így szükségszerûen és hamarabb életbe lépô büntetôjogi intézkedések költségei sokkal magasabbak. Az elterelés intézmé-

24

nye ráadásul azt fejezi ki, hogy a közösség nem bûnözônek, inkább kezelésre szorulónak tekinti a fogyasztót, ami egy sikeres elterelés után az absztinencia tartósságát tekintve fontos momentum. De mi van abban az esetben, ha az elterelés, ami gyakorlatilag egy ambuláns terápiás folyamat, nem váltja be a hozzá fûzött reményeket, tehát a kliens, aki azon már egyszer részt vett, újra fogyaszt valamilyen szert? Ez a szerzôk szerint legalábbis minimum engedetlenség, és aki engedetlen, azt meg kell büntetni ugyebár.

Más oka ugyanis nem lehet annak, ha valakit márciusban például, mert füvet szívott, vagy csak tartott magánál, még segítségre szorulónak tekintünk, de ha októberben, a nyilván tökéletes terápiás folyamat után megint megteszi, már destruktív, közösségromboló elem, ad abszurdum bûnös. Arra természetesen gondolni sem szabad, hogy maga a terápiás módszer nem hatékony. Vagy hogy egy, a stratégia szerint ugyan nem létezô, problémamentes fogyasztóról van szó.

Ez esetben másodszor már nem élhet az elterelés lehetôségével, és hiába tekintette ôt a közösség korábban segítségre szorulónak, mostantól – engedetlensége miatt – már büntethetô destruktív magatartású elemmé válik úgy, hogy korábban

nem volt az. Nem is beszélve arról, ha az elterelés – feltéve, de meg nem engedve – a terapeuta felkészületlensége vagy épp intézményi hanyagságok miatt nem volt hatásos.

A fenti logika szerint én vagyok a hibás, ha nem tudták velem megértetni, hogy amit teszek a saját tudatommal, az rossz hatással van másokra, talán épp azért, mert a szûkebb környezetemben szerzett saját tapasztalatom épp az ellenkezôjét igazolja. Ha viszont az összes bûnöm az engedetlenségem, az, hogy más a véleményem, hogy másképp élek és boldogulok, mint az aktuális törvény- vagy stratégiahozók elvárják, akkor mi értelme egyáltalán az elterelésnek?

Akár egyszer is. Ha így van, akkor nincs rá szükség. Ki kell mondani nyíltan, hogy a direktívában foglaltaktól eltérô vélemény és életvitel bûn, mely szabadságvesztéssel büntethetô. Örüljön mindenki annak, hogy már nem égetünk. A legtöbb európai ország kormányában és szakvezetésében pedig hülyék ülnek, amiért nem tartják szükségesnek a fogyasztók üldözését, mert nem látnak át rajtuk, és nem veszik észre, hogy valójában boszorkányok, akarom mondani, dílerek.

Az egyszeri elterelés ugyanolyan értelmetlen, csak kevésbé türelmes, mint a háromszori volt, és nem tükröz mást, mint az egyszer szóltam, másodszor pofán váglak, fiam, nem érdekel, mit olvastál vagy láttál külföldön vagy az interneten, itt most ez a szabály, amíg az én kenyeremet eszed és így tovább, végtelenül egyszerû nevelési elvet. Ezzel momentán az a legnagyobb baj, hogy a többség ma pont azt szívja, hogy apu nem igazán tud kenyeret prezentálni.

Amitôl persze egyre idegesebb, és egyre gyakrabban van pofozkodós kedve, mi meg alig várjuk azt a bizonyos nagykorúságot, hogy végre leléphessünk innen a francba.

Arra azért külön kíváncsi leszek, hogy egyeztetik össze a stratégia néhány, például az alkoholra is vonatkozó megállapítását az egyéb állami szervek által kiemelten támogatott Nemzeti Pálinkatanács áldásos tevékenységével vagy a nagy sikerû fröccskampánnyal. Nyilván úgy, hogy azt lehet problémamentesen fogyasztani, a füvet meg nem, mert az drog. Értjük, Mr. Mackey, csak véletlenül ki ne derüljön, hogy az alkohollobbi még a dohánylobbinál is erôsebb.

G. Holland

DIZÁJNEREK A TÉVÉBEN „Egy hónap alatt bele lehet halni” Ha magadtól nem sikerült rátalálnod a legfrissebb, neten beszerezhető dizájner drogokra, egyet se félj: a média útbaigazít. Honlapokat ajánl, közli veled, hogy a cucc nemcsak legális, de hatásában leginkább az ecstasyhoz vagy a kokainhoz hasonlít, és még a veszélyei sem ismertek. Azt meg ugye sose gondolod komolyan, hogy az várhat rád, ami az idült drogfüggőre, aki minden keze ügyébe kerülő cuccot vénásan juttat magába?!

Szeretnénk azt gondolni a közmédia szereplôirôl, hogy ha már a válogatott, többnyire fájdalmasan gyermeteg fortélyaival mindegyik a maga csatornájához kíván láncolni, legalább pozitív, a társadalom javára váló elképzeléseik is vannak a népnevelés mikéntjérôl, például az egészséges életmód vonzóvá tételével. Azonban az új drogokról sugárzott riportokat nézve sokunkban felmerülhet a kérdés: biztos, hogy az elrettentés a legjobb prevenciós technika a tizenévesek körében?

Volt „szerencsém” figyelemmel kísérni a média új szerekre adott reakcióját az utóbbi években, és néhány közös elem hamar feltûnt. Egyrészt, hogy kombinálni próbálják az innen-onnan összeszedegetett információmorzsákat vala-

mi homályos, világjobbító szándékkal, de ez a legtöbb esetben egy erôsen eltúlzott riogatásban merül ki. Mindezt megspékelik egy szakértôi – többnyire toxikológusi – nyilatkozattal vagy néhány esetben egy droghasználói beszámolóval, és kész is a furcsa hibrid, ami akár mûködhetne is, ha nem csúsznának hibák az összeállítás minden részébe. Márpedig szoktak.

A szavak erejével Vegyük például az RTL Klub beszámolóját az idén januárban betiltott mefedron utódjairól. A riport szerkezetében mintaszerû: hallunk benne toxikológust, rendészeti szakembert, és az új szerek egy használója is megszólal. Az üzenet világosnak tûnik: nem feltétlenül jó ötlet ezekkel a cuccokkal kísérletezni.

Akkor mi a probléma? Hát nem kevés!

Mennyiben fogja például egy kalandvágyó tinédzser döntését megváltoztatni, hogy lát egy krónikus droghasználót, aki még mindig növényvédô szernek hiszi a dizájner drogokat, nem létezô vegyületnevekkel dobálózik, ugyanakkor hamar kiderül róla, hogy cirka tizenöt éve, amit talál, azt magába szúrja. Legjobb szándékkal is a mértékletesség ellenpólusaként értelmezhetô: ô az élô(halott) példája annak, hogy még mértéktelen használatot is meg lehet úszni valahogy, így ha nem minden lehetséges pillanatban és csak szájon át adagol magába az ember ezt-azt, abból nem lehet nagy gond. Az pedig végképp vicc, hogy a leépült szerhasználó magyarázza el sejtszinten a dizájner drogok hatásmechanizmusát.

De nem baj, legalább a kamerába tolt zacsikról le lehet olvasni, hogy milyen cuccokról is van szó, név szerint.

Elrettentés helyett elutasítás A TV2 persze ezúttal is messzebb ment riválisánál, és egy orosz versenyzôt is bevont a dizájner drogok körébe. Végül is logikus: ne csak rettegjen, de közben zavarodjon is össze a nézô. Az Aktív mûsora ugyanis a címe szerint a „krokodil” névre keresztelt, többnyire házilag kotyvasztott szintetikus ópiátról kívánt szólni, amely egyik összetevôjének köszönhetôen súlyosan roncsolja a hússzövetet. Ezt a szinte kizárólag Oroszországban jegyzett drogot a mûsorvezetô hamar összemossa az új stimulánsok körébe tartozó 4-MEC nevû szerrel. Hogy a kavarodás teljes legyen, kisvártatva feltûnik dr. Zacher Gábor is, aki egy harmadik szerrôl, az MDPV-rôl beszél, amirôl késôbb – természetesen tévesen – az is

kiderül, hogy a 4-MEC-nek is ez lenne a hatóanyaga. Eközben kapjuk a vágóképet a dizájner drogokat értékesítô weboldalakról, az élelmes kamaszok jegyzetelnek, én pedig próbálom elképzelni a gyanútlanul a tévé elé telepedett nézôt, akinek a sok kimondhatatlan név hatására már kezd kifordulni a vacsora a szájából, és gyorsan ellenôrzi a parizer csomagolását, hogy nincs-e benne ilyen 4-MPCXY izé, vagy hogy véletlenül nem krokodilhúsból készült-e. Bár ez utóbbitól egyáltalán nem kell tartania szájon át történô fogyasztás esetén. A szerhasználói oldalt ezúttal is az RTL Klubból már ismert, politoxikomán intravénás hölgy képviseli. Arról viszont érdekes módon egyik mûsor sem beszél, hogy a dizájner drogokat leginkább partykörülmények között szokás fogyasztani. Vajon az új szereknek a partykultúrára gyakorolt hatását teljesen elhallgatva le lehet törni a fiatalság kíváncsiságát, fôleg akkor, ha a haveroktól és a neten látott beszámolókból másról sem hallanak, mint hogy így bulizik, aki menô? Aligha. Egy ilyen riport maximum a szülôk beparáztatására és a tinédzser nézôk elvesztésére alkalmas, a család pedig ismét távolabb kerül attól, hogy ôszintén beszélgessenek a drogokról és a bulizásról, pedig ez lenne a lényeg. Aki e mûsorok után azt állítja, hogy érdemi információkkal gyarapodott tudása a dizájner drogokról, az hazudik. Ám gyakran még a szakértôk szavában is kételkednünk kell.

Szakmai ártalom A riportokat mindig színesebbé és hitelesebbé teszi egy-egy szakértô megszólaltatása, azonban ôk is könnyen tévedésekbe eshetnek, fôleg ha szakterületükön kívül esô információkról faggatják ôket. A 2008-as év vége felé érte el a Spice azt a népszerûségi szintet, amibôl már a televíziók sem maradhattak ki. A Duna TV hozta is az elvárt díszletet: a háttérben intravénás fogyasztókat vetítve mutatta be a rettegett terméket, majd toxikológus vendégének türelmetlenül nekiszegezte aggódó kérdését: „Hol a halál?” Dr. Zacher persze nem ment bele a színjátékba, a tôle megszokott lazasággal, fiatalosnak szánt szlengeken keresztül közelített a Spice-hoz, ôsi vallási szertartásokról beszélt, majd elmondta, hogy ettôl maximum „utazgat” az ember, de az a jó, hogy legalább tudjuk, mi van benne – bökött a termék hátulján található egzotikus növények listájára. Sajnos épp pár nappal késôbb derült ki egy kutatásból, hogy a felsorolt növényeknek vajmi kevés közük van a hatáshoz, mert a betépést a törmelékre permetezett szintetikus kannabinoid, egy bizonyos JWH-018 váltja ki.

Másféle bakit láthattunk az Országos Toxikológiai Intézet igazgatójától, prof. dr. Somogyi Gábortól, a TV2 Tények egy augusztusban sugárzott adásában.

A szakember kifogástalanul beszámolt a Magyarországon forgalomban lévô, Spice-féle „mûfüvek” fajtáiról és hatásai-

ról, majd kijelentette, hogy bár az eladók másképp gondolják, az általuk árusított szerek valójában illegálisak. Pedig pont, hogy nem! Az ÁNTSZ ugyan vizsgálja ezeket a termékeket, de ez még nem jelenti azt, hogy már tiltólistára kerültek volna. Az persze megint más kérdés, hogy a megtévesztô árusítás és a bódítószerek eladása18 év alattiaknak eddig is eljárást vonhatott maga után. És ez csupán két példa arra, hogy a toxikológus is ember, aki saját területén kívül tévedve sokszor csak találgatásokba tud bocsátkozni.

Ugyanakkor érdemes elgondolkodnunk a politikusaink felelôsségén is. Kormánypártunk tagjai már 2009 óta javasolják a drogok pozitív színben való feltüntetésének tiltását, és bármit is jelentsen ez, a készülô új drogstratégia tervezetébe is belekerült. A mûsorok pedig láthatóan próbálnak már most eleget tenni ennek. De vajon mit lehet tenni a dizájner drogok esetében, ahol sok szer vonatkozásában még fogalmunk sincs a negatív hatásokról? Például kitalálunk egy párat csak úgy elrettentôsdibôl, nehogy megszorongasson a médiahatóság, és hátha még a kamaszok is beveszik? Hát az érdeklôdôbbje – vagyis épp a veszélyeztetett csoport – nem fogja, inkább más információforrás után néz, és megkérdezi a haverjait. Ennyit a hatékonyabb prevencióról szövögetett álomképekrôl.

Kardos Tamás (szerzőnk a TASZ Médiamonitor-programjának vezetője)

CK 2011/5. október

27

A DIZÁJNLABOR ÉS A TÁRSADALOM A jogkövetés és a tudatmódosítás igénye együtt teremti a dizájner drogokat Komoly tévedés azt gondolni, hogy az úgynevezett dizájner drogok csak úgy egyik napról a másikra a semmiből kerültek elő.

Az utóbbi hónapokban egyre több cikk és híradás foglalkozik ezekkel a herbálkészítménynek, füstölőnek, illatosítónak, ad abszurdum dísztárgynak titulált árukkal, csupán a lényeget nem mondja ki senki.

Hogy mindinkább úgy tűnik, mintha a világ egy nagy labor lenne, mi emberek a kísérleti patkányok, választott képviselőink pedig a laborasszisztensek benne.

28

Érdekes megfigyelni, hogy mindenrôl szólnak ugyan a híradások, csak arról nem, hogy ezeket a készítményeket, szárítmányokat, füstölôket, fürdôsókat, tököm tudja, miket kizárólag egyetlenegy oknál fogva lehet eladni. Mert nyilván van oka annak, hogy az emberek az általuk nemcsak ismert, de ismert kockázatokkal is bíró kenderfélék helyett ismeretlen összetételû, épp ezért sokkal nagyobb kockázatú vegyszereket használnak. De kezdjük az elején.

Adott egy növény, melyet különösebb kockázat és mellékhatások nélkül, de legalábbis több évezredes fogyasztási tapasztalat alapján ismert kockázatok figyelembevételével fogyasztanak az emberek elég régóta. Adott továbbá egy törvény, mely egyértelmûen máig nem tisztázott okokból e növény birtoklását, termesztését, fogyasztását büntetni rendeli. És adott a társadalom egy nem is kis létszámú csoportja, aki élni kíván a tudatmódosítás jogával. Ez esetben teljesen mindegy az is, hogy ezt milyen célból teszi, motivációja lehet spirituális, önismereti, gyógyászati, rekreációs, de lehet, hogy konkrét oka sincs rá, egyszerûen csak kíváncsi. Kíváncsi arra, hogy mi van ott. A tudat olyan elrejtett, hátsó szegletében, amit általában tudatalattinak szokás nevezni. És miért ne lenne az. Ez a kíváncsiság vitte elôre az emberiséget, juttatta az emberi fajt oda, ahol most van. A Föld, de könnyen lehet, hogy az egész univerzum egyetlen olyan fajává, aki mindent meg akar ismerni, mindent meg akar tapasztalni, mindent akar tudni.

Hogy ez mennyire így van, és ez mennyire alapvetô emberi, mondhatnánk faji sajátosság vagy tulajdonság, ahhoz elég csak a „tudás fájára” gondolni, mely kultúránk egyik alapmûvének igen fontos kelléke.

Ott áll a fa, ami végül az embert emberré teszi. Szabad volt a választás, és szerény véleményem szerint jól döntött az elsô emberpár. Olyannyira, hogy én ezt nem is tudnám be kizárólag Évának. Ez a tudásszomj és kíváncsiság hozott létre ugyanis mindent, amit emberi civilizációnak nevezünk. Jót, rosszat, nagyszerût és szörnyût.

Történelmünk során ennek okán ismertük meg a minket körülvevô világot, és ez hajtja a mai napig a genetikusokat, csillagászokat, kvantumfizikusokat. Ezt kárhoztatni éppen lehet, de nem biztos hogy érdemes.

Amúgy pedig senki sem kötelez senkit arra, hogy ebben a nagyszerû felfe-

dezésben részt vegyen, nyugodtan élhet enélkül, például mint az amishok, autó, áram, telefon, internet és a kor egyéb vívmányai nélkül. Ha így dönt, nem kell megküzdenie azzal, hogy a kíváncsiság néha feszítô és frusztráló, az ismeretlen borzongatóan vonzó, a tudás pedig akár életveszélyessé is válhat. Szó se róla, van ráció az amishok szemléletében, életvitelében, ráadásul állítják, boldogok, mint az elsô emberpár az Édenben.

De ma Magyarországon és a legtöbb úgynevezett modern társadalomban a népesség nagy része nem így akar élni.

Sôt éppen ellenkezôleg. Szeretne minél többet tudni, tapasztalni, érzékelni, felfogni, megérteni az ôt körülvevô világból, a makrokozmoszból. És nem csak abból. Abból a világból is, ami benne rejlik, a mikrokozmoszból. Kutatja a testi és agyi folyamatok mibenlétét, érzelmeinek, pszichéjének sajátosságait, ahol hasonlóan érdekes tapasztalatokra számíthat, mint a csillagok felé utazva. Alig száz éve még úgy tudtuk, a minket is felépítô anyagok legkisebb egysége az atom.

Aztán rájöttünk, hogy az atomnak is van magja, proton és neutron rejlik benne, és van héja, amit az elektron keringése hoz létre. Ma már tudjuk, hogy a proton és a neutron kvarkokból áll, és azt kutatjuk, mi is az a kvark. Valami, ami léte-

zik, de nincs tömege, vagy csak nem tudjuk lemérni? Az univerzum energiájának megtestesülése? Ha igen, hogy ölt testet, mitôl marad egyben? Mi tartja össze a kvarkokat, hogy atomszerkezetté, majd az atomok molekulákká, azok vegyületekké rendezôdjenek, s ne hulljon szét mindez? Talán a hickspozon. Talán valami más. Egy azonban biztos, az embernek azt a késztetését, mely az ôt körülvevô világ és benne saját maga megismerésére, szüntelen kutatására sarkallja, nem lehet kiiktatni, felülírni, sôt megkérdôjelezni sem. Bírálni sem érdemes ezért az embert.

Olyan, amilyen. Az oroszlánt se bíráljuk azért, mert antilopot eszik.

Ez a tulajdonság pedig arra vezeti a modern társadalomban élô embert is, hogy különös, érdekes felfedezôutakat tegyen. Mivel ûrhajósok csak kevesen lehetnek, persze fizikusok, csillagászok azért többen, de a népesség legnagyobb része ezt az igényét úgy tudja kielégíteni, ha befelé indul. Ezért egyidôs velünk az a tulajdonságunk, hogy különbözô külsô hatások, például számos növényben fellelhetô vegyületek segítségével utazásokra indulunk testünk és tudatunk olyan részei felé, melyek létezését nem tapasztaljuk öt érzékszervünk egyikével sem.

Ahhoz sem kell diploma, hogy belássuk, ez az igény bennünk valószínûleg

CK 2011/5. október

29

genetikailag kódolva van, akárcsak a fajfenntartás. Ennek oka, hogy a környezet minél alaposabb ismerete a túlélés legbiztosabb eszköze, fôleg, ha nem mi vagyunk a leggyorsabbak, a legnagyobbak vagy a legerôsebbek, se földön, se vízben, pláne nem a levegôben. Bár történtek az utóbbi néhány évszázadban kísérletek arra, hogy ezt az emberi igényt megszüntessék, ezek értelme és hasznossága, pláne sikere igencsak megkérdôjelezhetô. Az e felfedezésekhez évezredek óta használt és ez idô alatt alaposan megismert növények is máig velünk vannak, mert ahogy az igényt a felfedezésre, azokat sem lehet kiirtani.

30

Jelen van tehát az igény, és jelen van az eszköz. Na és mit tesz ilyenkor a saját érdekünkben minket elnyomó és korlátozó hatalom? Egyetlen eszközével, a fenyegetéssel él. Mondvacsinált okokkal megtiltja az utazgatást agyunk rejtett zugaiba, és az ellenszegülôket van, ahol halállal, van, ahol csak szabadságuk korlátozásával, máshol javaik egy részének elvételével szankcionálja.

Teljesen normális és kiszámítható emberi viselkedés, hogy az egyén – mivel többnyire így nevelték – minden esetben igyekszik kerülni a törvénysértést. Tudniillik eddig sem volt, és ezután sem célja ártani, se magának, se közössége tagjai-

nak, de továbbra sem fogadja el az annak nevében eljáró hatalom korlátozó rendelkezéseit. Leginkább azért nem, mert azok létjogosultságára, fenntartásának okaira nem kap megfelelô, saját tapasztalatai szerint is valósnak tetszô indoklást. Nem hiszem, hogy sokan használnának kendert, ha például a füstje mérgezô lenne, és minden esetben tapasztalnánk hogy használat közben mi vagy a környezetüknben lévôk meghalnak. A szénmonoxid belégzésének is van tudatmódosító hatása, de mivel nyilvánvalóan halálos kimenetelû már a kipróbálás is, tiltás nélkül sem használja senki tudatmódosító szerként. A kenderrel viszont olyannyira nem ez a helyzet, hogy egyrészt évezredek óta kiválóan megfelelt sok egyéb mellett erre a célra is, másrészt a kizárólag értünk munkálkodó világi hatalom is mindössze 1961 óta állítja, hogy használata súlyos egyéni és társadalmi károkat okoz. A dolog pikantériája, hogy még csak nem is egységesek ebben, így például a holland vagy a spanyol kormány évtizedek óta a gyakorlatban bizonyítja, hogy amit az amerikai, az orosz vagy épp a magyar állít, az egész egyszerûen nem igaz. Még abban sem képesek egységre jutni, hogy egyáltalán mennyire veszélyes. Hollandiában szabadon fogyaszthatják a felnôttek, és céget alapíthatnak az árusítására, míg Angliában és Németországban pénzbüntetéssel sújtják a birtoklását, és börtönévek járnak az eladásáért.

Az ember pedig, akiben fent már tisztáztuk, miért van jelen az igény a felfedezésre, saját biztonságát józanul helyezi a legelsô helyre. Ezért nem használ például szén-monoxidot. De a szabadságát, jövôjét, társadalmi státusát, egzisztenciáját sem akarja kockáztatni. Ennek a kockázatnak elkerülése érdekében tehát olyan szert használ, melyre a hatályos törvények nem vonatkoznak. Így némiképp nagyobb egészségügyi kockázatot vállal, de még mindig kisebbet annál, hogy kirúghatják az egyetemrôl, és 20 évesen derékba törik az élete, vagy a munkahelyérôl, és 90 nap múlva jön a végrehajtó lakásért, autóért, tévéért, mikróért.

Pedig nyilvánvaló, hogy a dizájner cuccokban lévô vegyületek egészségügyi kockázata sokkal nagyobb, mint a természetes kannabinoidoké. Ezt minden orvos vagy szakértô elismeri, már csak azon az alapon is, hogy valami, amit nem ismerünk, nehezen összemérhetô bármi-

vel, például egy ismert kockázattal is. Az is nyilvánvaló, hogy mindig lesz, aki az egészségügyi kockázatot inkább vállalja, mint hogy börtönbe kerüljön, vagy kirúgják a munkahelyérôl. És biztos lesz, aki megtalálja a módját, hogy olyan vegyületet állítson elô, melynek fogyasztása az adott pillanatban az adott országban semmilyen szankciót nem vonhat maga után. És olyan is mindig lesz, aki ezt kihasználva busás haszonnal eljuttatja a készítményt az érdeklôdôhöz.

Sôt, olyan is akad majd, aki meggyógyítja azokat, akiknek a testében, pszichéjében komoly elváltozásokat okoznak ezek a mindenkor legális vegyületek. És olyan, aki egyéb vegyületeket állít elô és forgalmaz, amik az elváltozásokat helyreállítják, vagy ha már nem lehet, legalább a kialakult kellemetlen tüneteket csökkentik vagy megszüntetik. Az ahhoz való hozzáférést persze nem fogja a hatalom korlátozni, mert az a díler, aki azt árulja, nem fogyasztónak, hanem mondjuk gyógyszergyárnak álcázza magát. Na de mi van, ha kiderül, hogy az ismeretlen, de legális vegyületet tartalmazó készít-

ményt is ugyanaz a labor állította elô?

A dizájner drogok elsô számú hatóanyagát, a szintetikus kannabinoidokat 2005ben, gyógyszergyárak megbízásából állította elô John William Huffman. Célja egy olyan vegyület volt, mely az emberi szervezetben kifejti a kenderre jellemzô gyógyhatásokat, és a növényen kívül, laboratóriumban is létrehozható. Az általa megalkotott alapvegyület állandó módosítgatása a drogok dizájnolásának egyik fô iránya.

Logikailag könnyen belátható tehát, hogy az újabb és újabb dizájner drogok folyamatos feltûnése mostantól egészen addig borítékolható, míg a fenti, mindmáig jelen lévô emberi igény kielégítésére egy ismert, így jóval biztonságosabb természetes megoldás – például a kender – nem lesz valamilyen módon hozzáférhetô. Már csak azt kell megnéznünk, kik akadályozzák a leghevesebben a kenderhez való szabályozott hozzáférést, és máris megtudjuk, kinek kell köszönetet mondanunk – még ha nem is közvetlenül – a dizájner cuccok ilyen mértékû terjedéséért.

Végül egy kis adalék a fentiekhez: azokban az országokban, ahol szabadon vagy szabályozottan hozzáférhetôk a kenderszármazékok, sokkal kisebb a piacuk a dizájner szereknek. Tévesen többes számban használják, de az esetek 90%-ában egy vegyületcsoport, a feltalálóról elnevezett JWH különbözô típusairól van szó, mellyel a különféle növényi szárítmányokat bepermetezik.

A JWH gyakorlatilag a kenderben lévô kannabinoidok mesterségesen elôállított formája. Elsôsorban a kender és a kenderkutatások tiltása miatt alkotta meg J. W. Huffman a gyógyszeripar számára. Ma még senki, ô maga sem tudhatja, hogy több tíz évig tartó fogyasztás során mit okoz az ember szervezetében. Látva az eseményeket már a professzor is a természetes kannabinoidokat tartalmazó kender hozzáférhetôségének szabályozását sürgeti.

Mindeközben mi épp el vagyunk foglalva a kender képével reklámozott üdítôvel és pólóval. Ami éppen lehetne nevetséges is, de valójában inkább siralmas.

Lukács Gábor

CK 2011/5. október

31

A BÉKE ÚTJÁT KERESIK MEXIKÓBAN Latin-amerikai Drogpolitikai Konferencia Az átlagos európai talán hajlamos egész Latin-Amerikát egy jobbára homogén masszaként elképzelni, ám a III. Latin-amerikai Drogpolitikai Konferencia előadásaiból hamar kiderült, hogy nagyon is különböző formákban nyilvánul meg a drog(tilalom)probléma a térségben. Abban azonban majd minden részt vevő ország egyetértett, hogy a helyzet elfajulásáért elsősorban a tiltó drogpolitika felelős.

E lap hasábjain is rendre beszámolunk a márciusban megrendezésre kerülô ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának üléseirôl, melyeken évrôl évre kiderül, hogy a drogszabályozás sem tartozik azon dolgok közé, amikrôl a végletesen különbözô eszméiket hirdetô tagállamok meg tudnának egyezni. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy ezzel szemben a latin-amerikai országok kéz a kézben harcolnak a tiltáson alapuló drogpolitika ellen. A drogkartellek által egyre job-

ban legyengített országokban határozottan érezhetô az Egyesült Államok nyomása: nemcsak elvárják, de komoly pénzöszszegekkel támogatják is a kilátástalan és egyre véresebb drogellenes háborút. Ez a „segítség” azonban csak tovább gyengíti az amúgy is labilis országokat, ahol a koka-, mák- és kenderföldirtásoknak hála évrôl évre több ezer hektár termôföld és a belôlük élô parasztok tömegei mennek tönkre. Az ennek ellenére folyamatosa erôsödô kartellek pedig már teljes államo-

Nem akarunk több vért! Haszontalan háború, 40 000 halott – hirdeti a transzparens

kat vonnak ellenôrzésük alá. A börtönök eközben olyan pitiáner utcai dílerekkel és földmûvesekkel telnek meg, akiknek egyes államokban a kábítószer-termesztésen és -értékesítésen kívül gyakorlatilag nincs megélhetési alternatívájuk.

De azt sem lehet állítani, hogy a helyzet reménytelen, hiszen az utóbbi években számos drogreform lépett életbe a latin-amerikai kontinensen. Argentína alkotmányellenesnek nyilvánította a drogfogyasztók büntethetôségét, Bolívia az ENSZ-egyezménybôl való kilépésre készül, amiért az a kokalevelek tradicionális használatát kábítószer-fogyasztásnak minôsíti. A legfrissebb fejlemény pedig a perui kokairtás ideiglenes felfüggesztetése és a kolumbiai dekriminalizáció újbóli bevezetése. Alighanem a drogellenes háború mellékhatásaiban leginkább érintett országok példáján keresztül láthatjuk legtisztábban e politika tarthatatlanságát és nem kívánt következményeit, ami az egész világ számára intô példaként szolgálhat.

A konferencián megszólalt független szervezetek szakértôi egyöntetûen elhibázottnak vélték azt a gyakorlatot, amely a legmagasabb politikai és üzleti körökig nyúló láncolat legalján lévô fogyasztókat és piti dílereket, valamint a termést fillérekért eladni kénytelen, a kartellek által gyakran megzsarolt vagy megfélemlített, jellemzôen a létminimum alatt élô földmûveseket kezeli bûnözôkként, miközben a tényleges hasznot lefölözô drogbárók elfogására képtelen. A konferencián a kenderleveles vagy éppen

nélkülözhetetlen, fôleg, ha az elképesztô méretû amerikai hadiipar bevételére, évente befizetett adómilliárdjaira és a háborúra alapított munkahelyek százezreire gondolunk. Az áldozatoknak azonban mindössze a lassú helyett a gyors halál lehetôségét kínálja. Ennél azért sokan el tudnak képzelni jobb alternatívát a térség országai és lakói számára. A konferencia szervezôi mélyebben is be akarták mutatni az úgynevezett „járulékos költségeket”, így egy külön panel szólt a drogellenes háború nem kívánt következményeirôl. Itt az ENSZ-küldöttel szembehelyezkedve az esemény egyik szervezôje, az Egyesület az Átfogó Drogpolitikáért szervezet részérôl Elsa Conde elmondta, hogy Mexikó katonai alapú stratégiája messze nem oldotta meg a drogkérdést. Ezért szükséges megváltoztatni a hozzáállást a kábítószer-

legalizációt hirdetô pólókban ezúttal nem világbékérôl ábrándozó beszívott hippik, hanem az országuk és a kontinensük jövôjéért aggódó, felelôs szakemberek jelentek meg. Számos szakértô úgy vélte, hogy országaikban a stabilitást, a lét- és jogbiztonságot és nem utolsósorban a polgároknak az államba vetett bizalmát csakis a drogszabályozásról és a szabad termesztésrôl indított ôszinte társadalmi párbeszéddel lehet visszaállítani.

Míg a jóléti társadalmakban leginkább csak bosszantó, hogy az állam értelmetlenül kriminalizálja egyébként veszélytelen polgárainak egy részét, és jelentôs adóbevételektôl fosztja meg magát, addig a dél- és közép-amerikai országokban a kender- és kokatermesztés szabályozása mára létkérdéssé vált. A tiltás és üldözés révén megvalósuló eltúlzott kriminalizáció egyértelmûen a szervezett bûnözést erôsíti, és egész országrészeket hajt a drogkartellek uralma alá.

Egyedül az ENSZ Kábítószerügyi Osztályának egyébként olasz nemzetiségû képviselôjétôl, Antonio Mazzitellitôl hall-

hattuk, hogy a mexikói drogháború nem rossz megoldás a kábítószerhelyzet kezelésére sôt, úgy jó, ahogy van. A kilátások biztatóak, a negyvenezer halott és az utánuk maradt nincstelenné vált özvegyek és árvák a harcok szükséges, bár valóban kellemetlen velejárói. Az, hogy a kíméletlenül üldözött marihuána önmagában még senkit nem ölt meg, illetve hogy a kínálatcsökkentô intézkedések ellenére növekszik a hozzáférhetô kábítószer mennyisége, az ára pedig csökken, persze más kérdés, és egyébként is mellékes.

A drogok ellen vívott kegyetlen és egyre több áldozatot követelô háború az USA szemében még lehet indokolt, nemes és

piachoz, és olyan politikát kidolgozni, amely szabályozza az elôállítást, a termesztést és a fogyasztást. A javaslat – nem meglepô módon – nem talált ellenérvre a hallgatóság részérôl.

A kétnapos, Mexikóvárosban rendezett konferencián elhangzott elôadások tehát inkább bizakodásra adnak okot, lendületet viszont az adna a számos szakmai és civil szervezet kezdeményezéseinek, ha a kormányzati drogpolitikai szervek végre kinyitnák a fülüket, és meghallanák Latin-Amerika kétségbeesett kiáltását, majd mielôbb levonnák a szükséges konzekvenciákat.

N. Nogada

CK 2011/5. október

35

Nagyvállalatok az emberiség szolgálatában?!

A növények genetikai anyaga – mint minden élőlényé – generációról generációra változik.

Ez a változás lehet egészen apró, de lehet nagyobb génszakaszok helyváltoztatása, kitörlődése, akár duplázódása is. E változékonyság biztosítja azt, amit a természetes vagy éppen az emberi szelekció kihasznál. Így lehetnek ma olyan hasznosnak ítélt jellegek kultúrnövényeinkben, melyeket a földművesek a nemesítések során előnyösnek ítélve kiválogattak és elterjesztettek.

36

Jelentôs felfedezésnek számított azonban, mikor növénykórtannal foglalkozó kutatók felismerték, hogy a fûzfák hatalmas kéregburjánzásaiért és a szôlôvesszôk tumorszerû képzôdményeiért egy, a talajban élô baktériumban (Agrobaktérium) található gyûrû alakú DNS-molekula (Plazmid) a felelôs. Ennek egy szakasza – rendellenes sejtosztódást generálva – képes a gazdanövény genetikai állományába beépülni. Ráadásul e Plazmid-szakaszok közé egy tetszés szerinti tulajdonságot meghatározó DNS is beilleszthetô. Ennek – és néhány nagyvállalatnak – köszönhetôen merôben új irányt vett a „növénynemesítés”.

A rekombináns DNS-technológia alkalmazásával olyan baktériumgéneket építenek be a növényekbe, melyek rovarirtó tulajdonságot vagy épp ellenálló képességet alakítanak ki egy adott gyomirtó szerre. A beépített idegen géneket transzgéneknek s az így alkotott növényt – mely a természetben gyakorlatilag nem jöhet létre – transzgénikus növénynek, röviden GMO-nak (Genetically Modified Organisms) nevezzük.

Az elsô GM-növényt egy amerikai és egy európai kutatócsoport szinte egy idôben (1983–84) állította elô, amikor egy dohánynövénybe egy baktériumból származó antibiotikum-rezisztencia gént ültettek be. A sikeren felbuzdulva 1986-ban a kutatók már a gazdaságilag fontos kultúrnövények (kukorica, szója, burgonya, gyapot, repce) elsô vírus- és rovarrezisztens, illetve gyomirtószertoleráns GM-növények elôállításáról számoltak be.

Alig egy évtized múlva, 1,6 millió hektáron kezdték meg kereskedelmi célú termesztésüket. E terület ma már jóval több, mint 150 millió hektárt tesz ki világszerte – és évi hét százalékkal növekszik.

Jelentôs termesztônek az USA, Argentína, Brazília és Kanada tekinthetô, viszont nagy ütemben terjed a GM-gyapottermesztés Indiában, Kínában, valamint DélAfrikában is. A huszonkét, GM-növényeket termesztô ország fele iparilag fejlett, mégis a gazdák 90 százaléka valamelyik fejlôdô ország szegény kistermelôje.

Európában a GM-növények összes vetésterületének 0,7 ezreléke található, ez is jobbára az élelmiszerpiacon egyre csökkenô tekintéllyel bíró Spanyolországban. A GM-növények európai vetésének engedélyezéséhez szükséges egy

környezettudományi dokumentáció, ennek elkészítése jelenti a legnagyobb akadályt a fajtatulajdonosoknak. Jelenleg uniós engedélye csak két GM-növénynek van: a Monsanto (USA) MON 810 jelû kukoricamoly-rezisztens kukoricájának, melyre Magyarország 2005-ben, Ausztria után másodikként rendelt el vetési tilalmat. (Azóta ehhez további tíz európai ország csatlakozott!) És a BASF (Németország) Amflora nevû, magas keményítôtartalmú ipari burgonyájának.

Utóbbi európai termesztésének engedélyezésével kapcsolatban Magyarország perben áll az Európai Bizottsággal. Sôt az új alkotmányba is belekerült a GMOmentes mezôgazdaság!

Takarmányozási célra viszont szinte minden európai ország dél-amerikai GMszóját importál. Köztük Magyarország is.

A táp jelölésköteles, amennyiben a GMszója bekeverési aránya meghaladja a 0,9 százalékot. Azonban a jelenleg érvényben levô uniós termékjelölési szabályozás szerint nem kell feltüntetni a tej-, tojás-, húsfélék címkéin, ha az állatokat génmódosított takarmánnyal etették. Ez a jogi hiányosság az oka annak, hogy az elutasítás ellenére is növekszik az EU-ba áramló génmódosított szója és kukorica mennyisége. Valamint, hogy világszerte emelkedik a génkezelt növények vetésterületének nagysága. Egy tipikus euró-

pai állat eledelének ugyanis harminc százalékát génmódosított növényi táp teszi ki. Ez azt jelenti, hogy évi 20 millió tonna génmódosított anyag kerül be az élelmiszerláncba.

Sokak szerint a GM-növényeknek kulcsszerepük lehet az éhezés elleni küzdelemben. De tudván, hogy a GM-fajtacsoportok nemzetközi vállalatok tulajdonában vannak, kevéssé valószínû, hogy ezek jelentik majd a megoldást. A bennük lévô módosított génszakaszok ugyanis mint

Szellemi tulajdon szerzôi jogvédelem alatt állnak. Így a gazdáknak a GM-növények termesztéséhez évente új licencszerzôdést kell kötniük a vetômagot elôállító céggel, melyben a cég kiköti, hogy a termésbôl nem raktározhat el, a növényt nem szaporíthatja, és nem is adhatja tovább. A szerzôdés (állítólagos) megszegéséért számtalan pert indítottak és nyertek már azok a nagyvállalatok, melyek ma a világ vetômagpiacának közel 67%-át tulajdonolják. A top tízes listán többnyire amerikai, európai és japán vállalatok helyezkednek el. Ezek közül is külön figyelmet érdemel a Monsanto Company, ami a világ organikus vetômag-kereskedelmének 23%-át birtokolja. Ekkora részesedés önmagában is nagy veszélyeket rejt, de a

CK 2011/5. október

37

GM-növények elôállítása kapcsán további aggodalmakra adhat okot. Tevékenységükkel ugyanis szinte bárhol lehetôvé válhat olyan növények termesztése és alapanyagok elôállítása, melyek számos fejlôdô ország gazdaságának fô- vagy egyetlen exportbevételét jelentik (pl. pálmamagolaj, kakaóvaj stb.).

A Monsanto 2010-ben 2,48 milliárd dolláros nettó nyereséget könyvelt el, az értékesítés bevétele pedig átlag 18%-kal nô évente. A cég tôkeerejérôl és befolyásáról sokat elárul, hogy a Monsanto Company leányvállalata az 1997-es magyarországi indulásától számított nyolc éven belül a magyar mezôgazdaság egyik vezetô – hagyományos úton nemesített – vetômag-beszállítója lett.

Kódolt védelmek Egy talajlakó baktérium, a Bacillus thuringiensis olyan kristályos fehérjét (Bt-toxin) termel, mely rovarok egyes csoportjait képes megmérgezni. Ezt a gént a kukoricába építve a növény maga termeli a rovarölô szert. A hagyományos permetezés és eme eljárás között a legnagyobb különbség, hogy míg a permetezett szert lemossa például az esô, addig a GM-kukoricának a sejtjeibe van kódolva a méregtermelés, ekként folyamatosan termeli azt. Ám leállítani a folyamatot nem lehet, még akkor sem, ha káros hatásaira esetleg fény derül. A Bttoxin így megjelenik a takarmányokban és az emberi fogyasztásra szánt húsban is. Az Egyesült Államok kukoricatermésének már több mint 80%-a tartalmaz Monsanto-géntechnológiát. Tehát aki ott kukoricakeményítô-szirupot tartalmazó feldolgozott élelmiszert vásárol, nagy valószínûséggel GMO-t fogyaszt.

A mai biotechnológiai termesztésben a Bt-növényeknél is gyakoribbak azonban a gyomirtó lebontására képes fajták, az úgynevezett RR-növények (Roundup Ready). Létüket egy véletlen felfedezésnek köszönhetik. Észrevették, hogy az RR totális gyomirtót gyártó Monsanto szennyvíztárolójában bizonyos baktériumok életben maradtak, vagyis képesek voltak az RR-gyomirtót kémiai átalakítással hatástalanná tenni. A kutatók azonosították az e tulajdonságot kódoló gént, melyet RR-génnek neveztek el, s azóta számos növényfajnál (leginkább a szójánál) alkalmazzák. Így e totális gyomirtóval megszórt ültetvényen minden életet kipusztíthatunk, egyedül csak az ellenál-

38

lóvá tett GM-szója éli túl a permetezést.

Viszont az RR-növény vegyszerrel szembeni ellenálló képessége és a monokultúrás (nagytáblás), intenzív mezôgazdasági termesztés azt eredményezheti, hogy túlvegyszerezzük a termôföldet, ami károsítja a talaj élôvilágát és a talajvizet. A kártevôk és gyomok ellenálló képessége persze idôvel kialakul. Bolíviában már évekkel ezelôtt megjelentek olyan „szupergyomnövények”, amelyek ellenállnak a permetezésnek, és jóval szívósabbak, mint a hagyományos gazok valaha is voltak. Sôt az utóbbi hetekben megjelent az amerikai kukoricaföldeken a Bttoxinnak ellenálló kukoricamoly is, ez a folyamat egyre erôsebb növényvédôszerhasználatot tesz majd szükségessé.

A brit kormány 2005-ben 8,5 millió eurót fordított annak kiderítésére, hogy milyen hatással van a növényvédô szereknek ellenálló GM-fajok termesztése a környezô élôvilágra. (Normál esetben ennek tesztelése a gyártóknak vagy az engedélyezô szerveknek lenne feladatuk.) A vizsgálat során megfigyelték, hogy a biológiai sokféleség (állat- és Monokultúrás szójaültetvény betakarítása

növényfajok jelenléte) 34–44%-kal csökkent a GM-növények környezetében.

A GMO környezeti, ökológiai, egészségügyi és társadalmi kockázatait még nem ismerhetjük pontosan. Nehéz megjósolni például, hogy megakadályozható-e a transzgének átterjedése a természetes haszonnövény-állományra, illetve a vadon élô rokon fajokra is. Lehetséges, hogy a természet „szelektálja” ôket, és ezzel meggátolja terjedésüket. De az is elôfordulhat, hogy más növényekkel keresztezôdve kiszorítják az ôshonos fajokat, ezzel csökkentve a biodiverzitást.

A szél által porzott kukorica esetében a kutatások alapján javasolt, termôföldek közötti 20 méteres védôtávolság „valóban” gátat szab a növények keresztbe porzásának, de a méhek által porzott pillangós virágúaknál (pl. szója) ezzel nem lehet megakadályozni a keveredést.

Ennek a következményeképp ma lehetetlen garantáltan GM-mentes szóját kapni. (Az RR-szója szabadalmi védettsége 2014-ben lejár, a Monsanto évi 500 millió dolláros bevételtôl esik majd el.)

Hazánk Európa második legnagyobb kukoricavetômag-termesztôje, melynek

A világ legsokoldalúbb nyersanyaga Korábban az ipari kukoricát többnyire csak szesz és keményítő előállítására használták. Ma már többek közt étolajat, izocukrot (magas fruktóztartalmú kukoricakeményítő szirup), finomszeszt és egyéb készítményeket is előállítanak az élelmiszer-, gyógyszer- és a textilipar számára egyaránt.

A kukoricát gyakran emlegetik még a bioüzemanyag egyik lehetséges alapanyagaként, ugyanis olcsó. A legfőbb összetevőjévé vált az állati takarmánynak, mivel nemcsak olcsó, de rendkívüli mértékben hizlal is.

Napjainkban egy szupermarket polcain szinte lehetetlen olyan élelmiszert, üdítőt, gyümölcsitalt, esetleg édességet vagy rágcsálnivalót találni, melynek összetevői közt ne szerepelne valami dizájner név alá bújtatott, kukoricából előállított adalékanyag (pl. diglicerid, xantán gumi, aszkorbinsav stb). A tervezett élelmiszerek összes homályos összetevőjének jelentős részét kukoricából állítják elő, melyeknek köszönhetően a félkész vagy készételeinknek javul az állaga, fokozódik az íze, vagy megnő a térfogata. háromnegyedét külföldön értékesíti. Ám az utóbbi hónapokban nálunk talált szennyezett vetômagok maradandó sebet ejtettek a magyar piac hírnevén. Nem is beszélve a gazdáknak és az államnak okozott károkról. Az eddig ennek következtében kiszántott (gyakorlatilag megsemmisített) 940 hektárnyi vetésterület ebben az idényben már nem vethetô újra. És ha a vetômaggyártóknak bejön az idôhúzásos taktikájuk, akkor –

a géntörvény elôírása szerint – a megsemmisítésre csak a pollenszórás kezdete után került volna sor, úgy már a szenynyezett táblát szegélyezô négyszáz méteres izolációs övezetben is meg kellett volna semmisíteni a növényeket.

Az új, több ezer zsáknyi vetômagot – amely körül most nyomozás folyik – Romániában termelték, és a Monsanto tulajdona. A kiszántás itt már 2500 hektárt és rengeteg gazdát érint.

„A Monsanto a forgalmazott vetômag teljes egészét magyar gazdákkal termelteti, és magyar vetômagüzemekkel dolgoztatja fel” – olvasható a cég honlapján.

De akkor hogyan került Romániában termesztett szennyezett vetômag Magyarországra? És egyáltalán miért hozat bármelyik vállalat külföldrôl kukoricavetômagot, Európa második legnagyobb kukoricavetômag-termesztôjének? A kérdések két újabb gondolatot vetnek fel: az egyik, hogy a hagyományos és a GM-vetômagot is elôállító óriáscégek képtelenek ellenôrzésük alatt tartani az általuk kifejlesztett technológiát. A másik, hogy szándékosan veszélyeztetik Magyarország pozícióját a piacon.

Független tudósok szerint a boltban kapható, GM-növényeket tartalmazó élelmiszereket vissza kellene vonni, és alaposabb táplálkozástani vizsgálatoknak alávetni. Sokan állítják, tudományos szempontból túlságosan rövid idôszak alatt kerültek bevezetésre, ami nem volt elegendô a potenciális veszélyek és a hosszú távú hatások kimutatására. Hiszen a táplálkozási eredetû problémák kifejlôdéséhez és az ok-okozati összefüggések megértéséhez hosszú évtizedek kellenek.

Ellenben a nem független tudósok azzal nyugtatják a fogyasztókat, hogy nincs ok aggodalomra, ugyanis az USA-ban az FDA (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenôrzési Hivatal) szigorú precizitással vizsgál meg minden élelmiszert a forgalomba kerülése elôtt, így azokat is, melyeket európai exportra szánnak. Viszont az etalonként emlegetett amerikai engedélyezési rendszer nem vizsgál GM-élelmiszereket, sôt a vállalatokat az FDA még arra sem kötelezi, hogy az elvégzett saját vizsgálataik eredményeit közzétegyék. Nem sok jót mond az USA élelmiszer-biztonságáról és az állami ellenôrzô szervek munkájáról az sem, hogy a CDC (Amerikai Központi Járványügyi Hivatal) hivatalos statisztikái szerint az élelmiszerek okozta megbetegedések az utóbbi hét évben megduplázódtak, és ezeknek legalább nyolcvan százalékát olyan vírusok és patogének okozták, amiket a kutatók még csak azonosítani sem tudtak.

A géntechnológiai cégek propagandája szerint a beültetett DNS-szekvenciák az emésztési folyamat során teljesen megsemmisülnek. Ezen állításu-

CK 2011/5. október

39

Permetezés a Roundup gyomirtóval

kat az emésztôenzimekkel kémcsôben végzett kísérletekre alapozzák. Ez kissé megtévesztô, mert ily módon – ellentétben a bélben fennálló körülményekkel – a legtöbb fehérje másodpercek alatt lebontható.

Ezt bizonyítja egy, a Newcastle-i egyetemen végzett kísérlet, melyben tizenkét egészséges ember mellett hét olyan önkéntes vett részt, akiknek a vastagbelét korábban sebészileg eltávolították. A kísérlet során egyszeri alkalommal GMszóját is tartalmazó ételt kellett fogyasztaniuk. A kutatók azt vizsgálták, milyen mértékben bomlottak le beleikben a transzgének. Bár kismértékben, de minden egyes betegnél teljes hosszúságában ki lehetett mutatni a GM-szója transzgén-szekvenciáját, sôt három esetben egyes bélbaktériumok magukba is beépítették a módosított DNS-szakaszt.

Nagy-Britanniában a Leedsi egyetemen megfigyelték, hogy a szarvasmarha bendôjében a bendôbaktériumok szintén felvették a transzgént, azaz bekövetkezett a génátvitel. Így ha a GMtakarmányban antibiotikum-rezisztenciát kódoló gén van, akkor a szarvasmarha bendôjében élô baktériumok is antibiotikum-rezisztenssé válhatnak. A legmeglepôbb kísérleti eredményeket azonban a Kölni egyetem professzorai kapták. Terhes egerek egy bizonyos fajta génnel való táplálása során a gén megjelent az embriók agyában. Ez pedig azt

40

bizonyítja, hogy a DNS ahelyett, hogy a gyomorban lebomlott volna, felszívódott a bélbôl, sôt, a gén átjutott az embriót védô két legfontosabb védelmi vonalon: a méhlepényen és a vér-agy gáton.

Irina Ermakova, az Orosz Tudományos Akadémia tagja egyik kísérletében a patkánykölykök fele három héten belül elpusztult, miután a szoptató anyát a hipermarketben kapható GM-szójaliszttel etette. Miután 2005 októberében egy tudományos konferencián beszámolt az adatokról, szinte hadjárat indult ellene, szakmai hírnevét befeketítették, feljegyzéseit és kutatási anyagait máig tisztázatlan körülmények között ellopták.

Szintén 2005-ben török tudósok Törökország-szerte növénymagokat gyûjtöttek, hogy megállapítsák, a GM-növények milyen mértékben terjeszkednek.

Közvetlenül az eredmény kiértékelése elôtt az egész csoportot áthelyezték, és többé be sem engedték laboratóriumukba.

Prof. Pusztai Árpád, a Skóciában élô magyar biokémikus (a lektinek biológiai hatásának felfedezôje) és kutatócsoportja 29 pályázó közül kapta meg a megbízást, hogy a génkezelt élelmiszerek biztonságát vizsgálja. A Rowett Kutatóintézetben lefolytatott kísérletek eredményei szerint a hóvirág hagymájából vett (GNA) lektingénekkel, a levéltetvekkel szemben ellenállóvá tett GM-burgonya kórosan befolyásolta a kísérleti patkányok belsô szer-

veinek növekedését, valamint immunrendszerük mûködését. A magyar tudós 1998 októberében, a Granada TV World in Action címû esti mûsorában (az intézet igazgatójának engedélyével) néhány mondatban kifejtette aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy kereskedelembe kerülésük elôtt nem tesztelik kellôen a GM-élelmiszereket, és hozzátette, nem tisztességes dolog kísérleti nyulakat csinálni az emberekbôl. Az igazgató másnap gratulált a sikeres szerepléshez, harmadnap mégis – kutatócsoportjával együtt – felfüggesztette állásából a professzort. Ezután lefoglalták a kísérleti jegyzôkönyveket és a kiszámított adatokat. A korábban nyílt, úgynevezett akadémiai kutatásait titkosnak minôsítették, és megtiltották, hogy szóba álljon húszfôs kutatócsoportjának tagjaival. Valamint felhívták figyelmét az általa aláírt, könyvvastagságú szerzôdés azon részére, miszerint joga van mélyen hallgatni, de semmi máshoz nincs. Hasonló, a biotechnológiai vállalatoktól független kísérletsorozat egyébként nem volt, és még ma sem létezik a GMO-val kapcsolatban.

Pusztai professzor 2000-ben Ghandidíjat kapott, amit Indiában a becsületes tudományért ítélnek oda minden évben.

2005-ben a német tudósok szövetségétôl megkapta a Whistleblower Awardot (figyelemfelhívó díj). Feleségével, prof.

Bardócz Zsuzsával együtt bátorságát és tudományos elkötelezettségét, valamint a nyilvánosság tájékoztatása érdekében végzett kitartó erôfeszítését Stuttgarti Békedíjjal is jutalmazták.

Azt, hogy a GM-élelmiszerek biztonságosak-e vagy sem, csak a technológiát alkalmazó nagyvállalatok tudják, és ôk nyilván nem fogják nyilvánosságra hozni. Vagy ha mégis, akkor kevesen fogják elhinni, hisz agresszív lobbitevékenységüknek és az elmúlt évek félretájékoztatásainak köszönhetôen hitelüket vesztették. A kérdésre a társadalom számára elfogadható választ csak független – és a nyilvánosság elôtt végzett – tudományos vizsgálatok sorával lehetne megtalálni. A tudománypolitikusok által gyakran hangoztatott érv, mely szerint nincs egyértelmû bizonyíték arra, hogy a GMélelmiszerek veszélyesek lennének a környezetre és az emberi egészségre, nem fogadható el hivatkozási alapként. A veszélytelenségüket kell bizonyítani!

Hazánkfi A.

A FŐNIXMADÁR KÖNNYEI Rick Simpson a régi-új csodaszerről Egy újságíró keresve sem találhat jobb interjúalanyt Rick Simpsonnál: ez a jó kedélyű kanadai öregúr elképesztő odaadással és hozzáértéssel beszél arról, ami az ő asztala. Ez pedig nem más, mint a Phoenix Tears, egy rendkívül erős marihuána kivonat, avagy kenderolaj, ahogy ő nevezi. Állítása szerint emberek ezreit gyógyította már ki vele a rákból, s az egyetlen ok, amiért nem terjedt el világszerte, a bűnös profitérdekek között keresendő. Prágában beszélgettünk.

Cannabis Kultusz: Az ön által kifejlesztett kannabiszkivonat valóban képes gyógyítani egy sor gyógyíthatatlannak mondott betegséget, például a Sclerosis Multiplexet és a rákot is?

Rick Simpson: A történelem során a kendert mindig is orvosságként kezelték. Ha a legerôsebb kenderfajták virágából – amit ugyan szokás marihuánának is nevezni, de én nem szeretem ezt a szót – kivonatot készítesz, és rendszeresen fogyasztod, akkor azzal nagyon is jót teszel a szervezetednek. Hadd tegyem hozzá: senkinek sem javaslom, hogy cigarettába tekerje és elszívja, és nem pusztán a dohányzás káros mivolta miatt. A gyógyhatás ugyanis akkor érvényesül, ha a hatóanyagokat nagy koncentrátumban tartalmazó kivonatot fogyasztod. Cigarettába tekerve a hatóanyagok 90 százaléka elszáll a füsttel.

Kanadában emberek ezreit sikerült már meggyógyítani, köztük rákosokat, ízületi gyulladásban és Lou Gehrig-kórban szenvedôket is. Kiváló eredményeket értünk el az AIDS-szel, tehát az úgynevezett gyógyíthatatlan betegségek terén.

Ez a legnagyszerûbb orvosság ezen a bolygón. Az egyetlen ok, amiért a kendert törvényen kívül helyezték, az a gyógyszeripari cégekre vezethetô vissza.

Túl nagy pénzek forognak kockán, amikért eladhatják a kemikáliákat.

CK: Miért nem csinálnak a kenderolajból is pénzt?

RS: Miután kigyógyítottam magam a rákból 2003-ban, elmentem a kanadai kormányhoz, a rákellenes ligához és úgymond az összes fejeshez, aki döntést hoz ebben a kérdésben. Mind elutasítottak, merthogy a gyógyszerem alapanyaga a marihuána. Ez nonszensz! A marihuána nem okoz függôséget, nem káros.

Nézd meg ezzel szemben azt a szemetet, amit gyógyszerként adnak! Kemoterápia és sugárkezelés a rák ellen?! Ez elmebaj!

Szerintem ezek az általános gyógymódok okozzák a rákot! Hogyan gondolhatja bárki, hogy annyi méreg, amitôl az ember haja kihullik, segíthet egy beteg emberen?! Ez ôrültség!

CK: Ha mindez ennyire nyilvánvaló, akkor miért tartunk még mindig itt?

RS: Mert kimosták az agyunk – nemcsak a miénket, az orvosokét is. Az 1800as évek végén és a századfordulón az orvosi szakirodalom faltól falig a kenderrôl szólt. Kenderbôl készültek a gyógyszerek világszerte. Aztán hirtelen, a 20. szá-

zad elején az Egyesült Államok akkori elnöke, fejesei és még néhány gazdag cimborája összejöttek, és létrehozták az orvosi alapítványokat. Az empirikus tudományon alapuló gyógyszereket félrelökték, helyettük vegyszerekbôl kezdtek elôállítani orvosságokat. Hogy miért? Mert a „haverok” mind vegyiparral foglalkoztak! Micsoda szégyen, micsoda hazugság! Szerintem manapság az orvosok nem tanulnak a gyógyszerekrôl, ôk csak a gyógyszergyárak dílerei. Ha pedig megnézed a halálozási statisztikákat, a túladagolásos halálesetek nyolcvan százalékát gyógyszerek okozzák.

Ezzel szemben hány embert ismersz, aki kendertôl halt meg? Egy sincs. A kender egy természetes antibiotikum, úgy gyógyít, mint semmi más.

CK: Mit gondol, eljön még az idő, amikor a szakirodalom újra faltól falig a kenderről fog szólni?

RS: Azt tudom csak, hogy az összes törvény és jogszabály, ami valaha is hatályba lépett a kender ellen, mind hazugságban fogant. A kender nem árt senkinek, ez a legnagyszerûbb növény, amit ember termeszthet. Ötvenezer különféle dolgot lehet készíteni belôle, nem beszélve a gyógyszerekrôl. Az olaj ráadásul erôsíti is a szervezetet, segít megvédeni az egyes betegségektôl. Szerintem

minden nô, férfi és gyerek ezen a bolygón naponta kellene, hogy fogyasszon egy keveset az olajból, hogy megôrizzék az egészségüket. Persze sokan mondják, hogy tartsuk távol a gyerekektôl, de ez megint csak nonszensz. A földön a legegészségesebb gyerekek azoktól az anyáktól születtek, akik kendert fogyasztanak Jamaicában. A 80-as években tanulmány is készült errôl, utána lehet nézni. Az iskolákban manapság egyre több diáknál fordul elô figyelemhiányos rendellenesség, amire az orvosok vegyszereket írnak fel, például Ritalint.

Miért nem kenderolajat adnak? Az nem ártana nekik! Ez egy olyan gyógyszer, amit egész életedben szedhetsz, nem válsz függôvé tôle, és nem is ártalmas.

CK: Eddig mit tettek annak érdekében, hogy felszámolják ezt az elmebajos állapotot?

RS: Három éve nyilvánosságra hoztuk a kezelésekrôl szóló dokumentációkat, készült egy film is, amit mostanra már emberek milliói láttak (A „Run from the cure” címû film teljes egészében megtekinthetô a Youtube-on – A Szerk.).

Az egész világon vannak csoportjaink, százezrek készítik el és használják ezt a gyógyszert, mert megosztottuk a titkát. Egy edény kell hozzá, egy kevés oldószer és egy font (kb. 450 gramm) jó

A kannabinoidok jótékony hatásai

CK 2011/5. október

43

minôségû kendervirágzat. Az instrukciók ingyen olvashatók a phoenixtears. ca oldalon, ahol az adagolásra vonatkozó információk is megtalálhatók. A kezelést ugyanis kis dózisokkal kell kezdeni, általában öt hétig tart, amíg a páciensek eljutnak addig, hogy egy adagjuk 0,3 gramm olaj legyen.

CK: Ha teljesen biztonságos, akkor mi szükség van a dózis lassú növelésére?

RS: Ezekkel az apró lépésekkel lehet kialakítani a szervezetben a THC-val szembeni toleranciát. Ha egyszerre nagyobb dózisban kerül az olaj a szervezetbe, akkor sem történik semmi baj, legfeljebb sokat alszik tôle a páciens. Sokan mondják, hogy nem tudnak bevenni egy grammot 24 órán belül, de egy hónap után már képesek rá. Én az interjú elôtt fogyasztottam az olajból. Úgy nézek ki, mint aki be van tépve?

CK: Egyáltalán nem.

RS: Azért nincs ilyesmirôl szó, mert a szervezetemben kiépült a tolerancia a THC-val szemben, a pszichoaktív hatása így már nem, csak minden egyéb jótékony hatása érvényesül.

CK: Ki lehet gyógyulni a rákból?

RS: A legtöbb belsô daganatot, a legkomolyabb rákos megbetegedések ese-

tében, ha a pácienst még nem érte túl sok ártalom a kemoterápiától és a besugárzástól, akkor körülbelül 90 nap alatt gyógyítani lehet. Ha idejönnél hozzám, hogy most diagnosztizáltak tüdôrákot nálad, akkor egy hatvangrammos kezelést javasolnék, mint mondtam, szép lassan növelve a napi mennyiséget. A harmadik hónap végére megszabadulnál a ráktól.

CK: Hány embert sikerült eddig a phoenixtearsszel meggyógyítani?

RS: Lassan tíz éve, 2003-ban kezdtem ezzel foglalkozni, azóta évrôl évre többen keresnek fel. Pontos adataim nincsenek, megbecsülni tudom, nagyjából ötezren lehetnek. Közülük csaknem minden második személyesen keresett fel a legkülönbözôbb betegségekkel.

CK: Elképzelhető, hogy előbb-utóbb kereskedelmi forgalomba kerül az olaj?

RS: Nem hiszem, talán nincs is rá szükség. Az elkészítése egyszerû, minden tudnivaló ingyen elérhetô az interneten, nem kell érte fizetni.

CK: Sokan nem is sejtik, hogy létezik a kémiai gyógyszerek alternatívája, őket hogyan lehet elérni és meggyőzni?

RS: Ez rendkívül nehéz, mert a mainstream média sokszor szándéko-

„A kender egy természetes antibiotikum, úgy gyógyít, mint semmi más”

44

san tartja vissza az információt. Tavaly Csehországban például megkeresett egy hölgy a legnagyobb cseh napilaptól, interjút kért tôlem, amit el is készített, remek munkát végzett. Végül mégsem közölték le az újságban.

CK: Miért?

RS: Mert a szerkesztôk tulajdonosi ellenôrzés alatt állnak. És mit gondolsz, kik a tulajdonosai a legnagyobb médiumoknak?

CK: Akkor hát mit tehetünk?

RS: Talán, ha csak egyszerûen egymás mellé állunk… Elvégre ez is Isten növénye, ami ártalmatlan, sôt a legpotenciálisabb gyógyhatású növény a földön, amit ezer és ezerféle módon használhatunk. Kinek van joga azt mondani, hogy nem lehet a mienk? Nem hal meg tôle senki, nem okoz függôséget. Hogyan mondhatja bárki, akár egy kormány is azt, hogy nem termesztheted meg ezt a növényt a saját egészséged érdekében? Az embereknek rá kell ébredniük arra, hogy valójában mi is történik, aztán egyesülnünk kell. Ha már sokan vagyunk, akkor odaállhatunk a frontvonalra, és azt mondhatjuk, hogy „ide figyelj, akarjuk az orvosságunkat, úgyhogy pofa be!”. Muszáj lesz engedelmeskedniük.

CK: Szerintem ez nem lesz ilyen egyszerű.

RS: Márpedig ilyesfajta nyomást kell gyakorolni. Beszélni kell róla, minél szélesebb körben, fel kell mutatni, hogy még csak nem is valami újdonságról van szó.

A legnagyobb gyógyszergyárak az 1800as években kender alapú gyógyszereket gyártottak. Akkoriban vált gyakorlattá, hogy a gyógyszergyárak kivonatokat készítettek gyógynövényekbôl. Mind közül a kender volt a legismertebb, és gyakorlatilag ugyanazt az olajat állították elô, amivel most én is gyógyítok. Ez az egész hisztéria a profitról szól. Ha te egy gyógyszergyár vagy, és készítesz egy gyógyszert, ami teljes mértékben hatásos, az nem viszi elôre az üzletet. Ôk nem akarnak meggyógyítani, sôt, az orvosok sem, mivel kimosták az agyukat. Ha az anyukád azt mondja, hogy a méreg jó lehet a nyavalyádra, vagy a besugárzás jó hatással bírhat, akkor azt gondolnád róla, hogy megôrült. De ha ugyanezt egy fazon fehér köpenyben mondja…!? És végigmész a programon, csinálod hetekig, amit mond. Hazudnak nekünk, és még csak nem is tudnak róla! Ezen kell változtatnunk.

Benke Hunor

CK 2011/5. oktรณber

45

szubkult

PSZICHONAUTÁK A TUDÁS KAPUJÁBAN Interjú a Daath.hu főszerkesztőjével – II. rész Az idén 10. életévébe lépett Magyar Pszichedelikus Közösségnek megkerülhetetlen szerepe volt azon felismerés terjedésében, hogy még a legpotensebb hallucinogén szereknek is lehetséges jól megtervezett, tudatos, világ- és önismereti célzatú használata. Legutóbb a Daath-közösség történetéről és a pszichedelikus kultúráról beszélgettünk. Ezúttal a pszichedelikumok szabályozási lehetőségeire terelődött a szó. Annál is inkább, mivel doktori címének megszerzéséig szokatlan álnév mögé rejtőző interjúalanyunk e témában is jártas, mi több: bizonyos tekintetben jóval előrébb jár, mint a szakértők.

48

Cannabis Kultusz: Mi a helyzet a kannabisszal és származékaival? A Daath foglalkozik velük, tehát pszichedélikumoknak tekinthetők? Én+te+ö=gén: A kender egy roppant érdekes növény, amely rendkívül régi és sokoldalú felhasználási kultúrával rendelkezik. A szakirodalomban általában csak a nagy mennyiségû vagy koncentrált hatóanyag-tartalmú formáit – például hasis, charas, tiszta THC – szokták hallucinogén vagy pszichedelikus hatásúnak tartani. A kannabisz használati célzatai részben megegyeznek a klaszszikus pszichedélikumok használati célzataival, például a rasztafariánus vallás vagy a hindu Shiva-kultusz szakrális szerhasználatának eseteiben. A kender emellett önpszichoterápiás szorongásoldó célra is alkalmazható, de a mai ifjúsági szubkultúrákban mégis csak a rekreációs, társas szórakozás dominál. A Daath fórumán több témakör is foglalkozik a kenderrel, hagyományosan az „Ever green” termesztésével kapcsolatban – bár ez a téma mára inkább áttért más weboldalak fórumaira. Van viszont egy témakörünk „A fûrôl hosszú távon” címmel, amelyben érdekes tapasztalatokat és meglátásokat osztanak meg a beszélgetôk. Szintén sajátos a „Kenderböjt” témakör is, amelyben az önként vállalt, néhány hétre vagy hónapra abbahagyott kannabiszhasználat pozitív és negatív hatásait dokumentálhatják a fórumozók. Néhány éve saját topicja lett a kenderszerû hatásokat produkáló Spice és egyéb „herbál” füstölôknek is, melyekrôl csak késôbb derült ki, hogy szintetikus kannabinoidokat is tartalmaznak.

CK: Apropó szintetikusok: folytassuk a dizájner drogokkal. Az elmúlt tíz évben hogyan változtak a fiatalok szerfogyasztási szokásai, mely szerek „divatosak” mostanában? Mit gondolsz, mennyire tehető a legálisan beszerezhető dizájnerek száma? Én+te+ö=gén: Elôre kell bocsátanom, hogy a Daath csupán egy speciális szeletét látja a hazai szerhasználói szcénának, tehát az általunk megfigyelt jelenségek és trendek nem feltétlenül általánosíthatóak. A már említett Spice-jelenség annak idején viszonylag gyorsan lecsengett, viszont alaposan megágyazott a szintetikus kannabinoid hatóanyagok jelenlegi visszatérésének. A stimulánsok tekintetében az elmúlt évek leglátványosabb változásai az MDMA-tabletták eltûnése, az Ecstasy-piac széthullása,

majd az ezt követô dizájnerhullámok voltak. Elôször az mCPP, aztán az egyéb piperazinok kerültek forgalomba, majd 2010 a „mefedron éve” lett, azóta pedig beindult a robbanásszerû RC (Research Chemical)-terjedés. Jelenleg több tucat dizájner drog kapható a szürkepiacon, de ez csak a jéghegy csúcsa. Már ma is több száz hasonló hatású szer létezik, és újakat elôállítani körülbelül akkora feladat egy vegyésznek, mint egy piros négyes LEGO-elem lecserélése egy kék nyolcas elemre egy óvodásnak. Csak itt az elemeket például metilcsoportnak hívják.

CK: Mi a legnagyobb gond a dizájnerekkel – különös tekintettel a szintetikus kannabinoidokra? Én+te+ö=gén: A dizájner drogokkal az a legnagyobb gond, hogy rossz helyre születtek. Egy olyan fogyasztói társadalom szubkultúrájába, ahol a tudatmódosítás csupán felszínes és céltalan falkate-

vékenység, az önmaguk felvállalása elôl menekülôk idôtöltése, konzumerista státusszimbólum vagy élményhabzsoló orosz rulett, amit meg lehet osztani lájkolásra a közösségi hálókon. Nem az a gond velük, hogy szintetikusak – a „természetes” és „mesterséges” eredetek idealizáltan kategorikus szétválasztása már leginkább csak megmosolyogtató ebben a 21. századi mûanyag létben. Nem is az, hogy az eddigi szereknél erôsebbek – tessék egységesen és szabványosan kiszerelni ôket, hogy ne lehessen véletlenül túladagolni. De még az sem a legnagyobb gond, hogy „nem ismerjük a hosszú távú hatásaikat” – hiszen például a dohányét már ismerjük, és a hoszszú távú hatások részletes ismeretének birtokában hagyjuk belehalni a magyar népesség egyötödét a dohányzásba. Az alapvetô gond a droghasználati mentalitásokban rejlik: a saját test és elme tiszte-

CK 2011/5. október

49

szubkult letének hiánya, a fenntarthatatlanul mértéktelen kapniakarás, a felelôtlen butasággal kitûnés elfogadottsága, a folyamatos önbecsapás a droghasználat álindokairól és még sorolhatnám. Ezeket a mentalitásokat a dizájner drogok jelensége az éppen aktuális és adott technikai lehetôségekkel gyorsíthatja és torzíthatja: az agonista egyre pontosabban ül rá a receptoraidra, és ráadásul aznapi szállítással beszerezheted az RC-t a netrôl hitelkártyával. Tehát az eddigi korlátozó mechanizmusok – pl. gyenge füvet kaptál, vagy elutazott a dílered egy hétre – már nem korlátoznak annyira.

Akit pedig csupán a lehetôségek korlátoznak, az nem maga állítja fel a saját korlátait, és egyre nagyobb bajba kerül a dizájner drogokkal. Ha 20 év múlva agyi mikroelektródákkal fogjuk stimulálni a receptorainkat csupán egy nagy piros gomb ismételt nyomogatásával, akkor az ilyen mentalitású emberek napjai meg lesznek számlálva.

50

CK: Az állami szervek többféle megoldást is kínálnak a problémára, pl. a generikus szabályozást. Szerinted ennek van értelme? Én+te+ö=gén: A központi drogügyi szerveket elképesztô felkészületlenségben érte a dizájner drogok tömeges megjelenésére, holott már 5-10 éve nyilvánvaló volt ez a trend. Csak hát Magyarországon kevés olyan drogpolitikai szakember akad, aki ennyi ideig egyhuzamban és pozícióban tudna foglalkozni a témával. Ráadásul hozzánk éppen egy kormányváltási, minisztériumátrendezési és szakértô-lecserélési folyamat közepén ért el az RC-áradat. Úgyhogy az elmúlt két évben a mefedron nagyon is várható betiltásán kívül (2011. január 1.) gyakorlatilag semmiféle fontosabb történés nem volt a dizájner drogok tekintetében. Ami amúgy nem is csoda, hiszen itt maga a tényeket és szakértelmet mellôzô, részrehajló, gazdasági érdekekkel és vitatható ideológiákkal átitatott jelenlegi drog-

politika vezette magát egy olyan zsákutcába, amibôl a meglévô eszköztárával képtelen kijutni. Persze, ilyenkor fel lehet dobni a generikus vagy analóg szabályozás ötletét, hogy általánosságban „tilcsunkbe” minden olyan újonnan megjelenô hatóanyagot, amelyek vegyi szerkezetükben hasonlítanak a korábban már betiltott hatóanyagokra. De ez az ötlet is csak ugyanannak a materialista alapú gondolkodásmódnak egy újabb, még szánalmasabb változata.

CK: Te milyen megoldást látnál erre a problémára? Én+te+ö=gén: Elsô lépésben el kellene jutni odáig, hogy legalább elméletben megkülönböztetjük a drogot, a droghasználót és a droghasználatot. Ekkor már el lehetne gondolkozni azon is, hogy valójában és elsôdlegesen mit is üldözünk. Egy bizonyos molekulaszerkezetet? Egy káros szerfogyasztási mintát? A függôségre való hajlamot? A belsô jó érzés élményét? A rendszeres szerfogyasztást? Társadalmi

következményeket? A fiatalok rekreációját? Feketepiaci profitot? A jelenlegi drogpolitika annyira ésszerûtlen, hogy képtelen önellentmondások nélkül megválaszolni ezt a kérdésmátrixot. Hiszen minden fordulóban beleütközik egy-egy, a saját „szabályai” alól kivételt képezô legális szerbe (dohány, alkohol, gyári gyógyszerek). Marad tehát a drog (a gonosz, démoni szer) tiltása, újabb kémiai kritériumok által. A generikus vagy analóg törvények viszont csupán bôvítik a feketepiacon megjelenô termékskálát, és még újabb szerkezetû – ezáltal még ismeretlenebb hatású – dizájner drogok kínálata felé terelik a szürkepiacot. Ráadásul pont azokat az újabb fogyasztói csoportokat kriminalizálják, akik esetleg részben éppen a törvénnyel való összeütközés elkerülése végett választották a legális szereket. Mindeközben a fogyasztóvédelem, például a hatóanyag-bevizsgáltatás lehetôsége gyakorlatilag nulla. Az adó- és vámcsalás szempontjából pedig továbbra

is maradnak a paradicsomi állapotok, mivel a hatóságoknak nem esik le próbavásárlást végezni internetes weboldalakon, vagy apróhirdetôknél. Megoldást vagy kiutat a jelenlegi drogpolitikai paradigmán belül én nem látok, de hát ez a drogpolitika nem is akar megoldást, csupán a költséges drogháború folytatását. Az egyetlen érdemleges dolog, ami esetleg történhet, hogy a drogfogyasztók egyre jobban összefognak saját maguk védelmében. Az internet által biztosított névtelenséget használva közösségileg is megvalósítható valamiféle piaci fogyasztóvédelem.

A kulcsszavak itt is a droginformáció és az ártalomcsökkentés lennének, szerintem.

CK: Zárásképpen pillantsunk a jövőbe: mik a Daath további tervei? Én+te+ö=gén: Úgy tûnik, hogy mostanra megérett a kettéválás a pszichedelikus és ártalomcsökkentô irányzatokra. Az elmúlt években az eredeti pszichedelikus irányzat befogadta és hordozta a nem kifejezetten a pszichedélikumokhoz kapcsolódó ártalomcsökkentô témákat is – gondolok itt például az ecstasytablettaadatbázisunkra. Az alapötlet ebben az volt, hogy a témák bôvítésével más szerek fogyasztóira is „átragadhat” az ártalomcsökkentô szemlélet. Ez részben sikerült is – a tájékozottságukhoz képest túl nagy arccal érkezô partydrogos mentalitású felhasználók rendesen megkapták a magukét a fórumon. Lehet, hogy besértôdve távoztak, de legalább tájé-

kozottabban. Az értelmesebbje viszont rájött, hogy a Daathon megszerzett információtöredékekkel jól villanthat az otthoni berkekben, ezért továbbra is a fórumunkon maradt. A mefedron- és RC-dömping ugyan több tíz százalékkal növelte a fórumregisztrációk számát, de szerencsére már néhány év óta egy belépési teszttel szûrjük meg az érdeklôdôket. Egyrészt tehát a hozzászólók számának gyarapodása növelte a fórummoderálási munka mennyiségét, másrészt az új szerek újfajta informatikai igényeket támasztanak, és ezekhez technikai fejlesztések szükségeltetnek. A továbbiakban tehát egy nagy átszervezés várható, mely már csak idô kérdése. Ezáltal az oldal magja fókuszálva visszatérne az eredeti pszichedelikus vonulathoz, és az enteogén, spirituális és pszichonauta témákra koncentrálna. A nem pszichedelikus, például party- és dizájner drogokkal kapcsolatos témák pedig önállósodva, új formában kerülnének át egy különálló, saját részlegbe. Az új szerekkel kapcsolatos témákkal akár a mostani „underground” Daathnál szervezettebben, droginformációs és ártalomcsökkentô egyesület formájában is érdemes lenne foglalkozni. Ezt a lehetôséget is komoly szándékkal vizsgáljuk, de ehhez mindenképpen szükséges lesz ismerni a jelenleg újraírás alatt lévô Büntetô Törvénykönyv és Nemzeti Drogstratégia részleteit is.

Kardos Tamás

CK 2011/5. október

51

Szállítás és logisztika a növényekben A növények folyamatosan vizet és a tápsókat vesznek fel a földből, és azt a levelekhez szállítják.

A fény segítségével a szervetlen sók bioaktív molekulákká alakulnak, amelyek a növény összes sejtjéhez eljutnak. Így történik a tápanyagok szállítása a növényekben.

Első rész – Az oldott tápanyag útja (CK 2008/2. október)

Negyedik rész – Belső egyensúly (CK 2009/4. augusztus)

A gyökerek csak a csúcsaiknál növekszenek. A növekedési zóna mögött találhatók a több milliméteres gyökérszôrök. Ahogy a gyökér folyamatosan nô, a csúcsok távolabb tolódnak, és folyamatosan keletkeznek az új gyökérszôrök. A víz és a tápanyag csakis a gyökérszôrökön keresztül juthat el a gyökérbe.

A növények közegének összetétele folyamatosan változik, a bennük zajló tápanyagszállítás azonban majdnem állandó. Minthogy a tápsó egyes részei kiválasztásra kerülnek a gyökérsejtekbe való belépés elôtt, amely energiát emészt fel, olyan speciálisan kialakított tápoldatra van szükség, mely megkönnyíti a növények kiválasztási folyamatát. Ha túl sok rost áll rendelkezésre, a növényt stressz éri (túl sok energiát fordít a válogatásra), és nem növekszik megfelelôen.

Második rész – Növényeink etetése (CK 2009/2. április) A vizet a gyökerek szívják fel. A vízfelszívás motorja a levelekben történô párologtatás. A nagy sebességgel történô párologtatás javítja a vízfelszívás minôségét. A gyökerek vízfelszívása egy passzív folyamat, amely energiát nem igényel. A párologtatást a meleg klíma ösztönzi, a magas nedvességtartalom pedig gátolja. A gyökér körüli alacsony hômérséklet akadályozza a víz és a benne oldott tápanyagok felvételét.

Harmadik rész – A nagy áttörés (CK 2009/3. június) A növények táptalajában lévô, vízben oldódott tápsókat a gyökerek szívják fel. A szárba jutást megelôzôen a sóknak be kell hatolniuk a gyökérsejtekbe. A tápsók elôször hozzákapcsolódnak a sejtek külsô falához, és ott várakoznak a bejutásra. Minden egyes tápanyagrészecske csatlakozásakor egy savas részecske válik ki „cserébe” (táptalaj-savasodás jelensége).

54

Ötödik rész – Ideális állapotok (CK 2009/5. október) A víz felszívása a földbôl passzív folyamat, így nem lehetséges a víz elraktározása késôbbre. Ezért szükséges, hogy a táptalajnak megfelelô víztároló kapacitása legyen. A termôközegnek a lehetô legkevesebb rostot kell tartalmaznia.

Mivel a tápanyag felszívásakor egy növény mindig savat bocsát ki, savasodás alakulhat ki a termôközegben.

A túl sok tápsó (magas EC-tartalom) stresszt válthat ki, amire a fiatal növények különösen érzékenyek.

Hatodik rész – Vízszállítás felfelé (CK 2009/6. december) A víz a levelek párologtatásának köszönhetôen halad a szárban fölfelé. A párolgás vízhiányt okoz a levelekben, így a növények a szárból pótolják a szükséges víz-

mennyiséget. A folyamatot a levél pórusai szabályozzák.

Reggelenként vagy a lámpák bekapcsolásakor a levelek pórusai maximálisra nyílnak, és a növény lendületet ad a víz áramlásának. Ha a fényperiódus elején nincs elegendô víz, az könnyen jelentôs vízhiányt okozhat.

Hetedik rész – A növények vére (CK 2010/1. február) A víz a szállítás egyik eszköze. Stabilizálja a növényt, és a metabolizmus egyik alapvetô építôkövét nyújtja. Ám a víz egyben a tápsók oldószere is a növények szárában. A feloldódás azt jelenti, hogy minden részecske kapcsolatban áll számos további részecskével, mint egy védôburok. Ez a „burok” (víz) kapcsolódik a só részecs-

kéhez, és ezután már nem járul hozzá a párologtatás stabilitásához. Így a növények túl sok tápsó mellett akár nedves közegben is kiszáradhatnak.

Nyolcadik rész – Bolygónk zöldje (CK 2010/2. április) A növények felszíne elnyel minden fényrészecskét, ami nem zöld. A fény, amely visszaverôdik a felszínérôl, többnyire a maradék zöld fényrészecskékbôl áll. Ezért látjuk zöldnek a növényeket. A levelek zöldje (klorofill) egy magnézium alapú molekula. A magnéziumhiány következtében a levelek nem képesek klorofill-elôállításra, ezért elsárgulnak.

Kilencedik rész – A fényerőmű (CK 2010/4. augusztus) A fénnyel reakcióba lépve (fotoszintézis) a vízbôl cukor és oxigén formálódik, szén-dioxid megkötésével. A klorofill a fény megkötésére szolgál. A klorofillmolekuláknak minimum egy ezred-, maximum három századrésze fényaktív. A többiek egységbe tömörülve megerôsítik és irányítják a fényrészecskéket. Ezért tudnak az árnyékban fejlôdô levelek ugyanannyi energiát (cukrot) termelni, mint a fényben fejlôdôk.

Tízedik rész – Az élet építőkövei (CK 2010/5. október)

kított szállítási útvonala a növényekben, mert gázként behatolhat egyenesen a sejtekbe. Ha a levelek pórusai zárva vannak, nem hatolhat be szén-dioxid, így fotoszintézis, azaz energiatermelés sem történhet.

Tizenegyedik rész – Klíma és fotoszintézis (CK 2010/6. december) Az extrém éghajlati körülmények a növényeket pórusaik napközbeni bezárására kényszeríthetik. Ez a kipárolgás és a szén-dioxid-elnyelô képesség megszûnését jelenti, miközben a gyökerekben is megszûnik a vízfelszívás. A növények a túlzott hôség hatására becsukhatják pórusaikat. Jó termény csak megfelelô mennyiségû friss levegô mellett lehetséges.

Tizenkettedik rész – Kis részecskék nagy dobása (1) (CK 2011/1. február) A nyomelemek létfontosságúak a növények számára, még kisebb mennyiségben is, a tápsóval összehasonlítva. A nyomelemek többnyire összetett molekulákká épülnek, amelyek összegyûjtik és konzerválják a fényreakcióból keletkezô energiát. Nyomelemek nélkül nem jöhetne létre a fotoszintézis.

Tizenharmadik rész – Kis részecskék nagy dobása (2) (CK 2011/2. április) Vas, magnézium és vitaminok: a magnézium a levélzöld egyik építôköve, és a vastartalmú molekulák a segítségére vannak. Ezért sárgulnak el a vashiányos és emiatt jó eséllyel egyben magnéziumhiányos levelek. A növényeknek ugyanúgy szükségük van vitaminokra, akárcsak a többi élôlénynek.

Tizennegyedik rész – Kis részecskék nagy dobása (3) (CK 2011/3. június) Minden fehérje építôkövei az aminosavak. A legfüggetlenebb és legaktívabb fehérjék az enzimek, amelyek folyamatosan részt vesznek a metabolizmusban. Az enzimek és a vitaminok kéz a kézben keményen dolgoznak, és fontos munkát látnak el a fotoszintézis során.

A szén-dioxid csak a levelek pórusain keresztül tud behatolni a növénybe. A szén-dioxid-gáznak nincs kiala-

Siglinde Winkler okl. vegyészmérnök (Hesi Plantenvoeding)

Készült a

támogatásával

CK 2011/5. október

55

a’la canna

TÍZ NAP JAMAICA HISPÁNIÁBAN Európa legnagyobb reggaeünnepe Rendszeres olvasóink tudják, hogy a reggae műfajjal hosszabb sorozatban foglalkoztunk korábban, és mindig nagy örömmel vettük a témában hozzánk eljuttatott cikkeket. Ezen felbuzdulva önkéntes reggaeszakíróink arra kérték a CK kiadóját, ugyan akkreditálja már őket a 18. Rototom Sunsplash fesztiválra mint a magyar média képviselőit. A helyszínen készült interjúkkal, online tudósítással és egy összefoglaló cikkel honorálnák mindezt. Nemcsak tárt karokkal várták őket Európa legnagyobb reggaeünnepén, de beszámolójuk is elkészült.

58

Tíz nappal a tervezett indulás elôtt jött a visszajelzés, hogy szabad az út a kontinensen át Benicassimba, ami valahol Barcelona és Valencia között van, kábé 2200 kilométerre Budapesttôl. Utazás és szállás céljára egy öreg, ám megbízható Ford Transitot tettünk kényelmessé egy hatalmas ágybetéttel, amihez Barcelonában majd kukázunk két, általunk érdekesnek ítélt képet, így már tényleg otthonossá varázsolva a klasszikus és szétnyûhetetlen autót. Miután beszereztünk minden szükséges eszközt, diktafont, spanyol szótárat, kamerát, fényképezôgépet, adatkábelt, laptopot, így felfegyverkezve nekiálltunk teljesíteni az elsô igazi küldetést: eljutni a franciaországi Corrans-ba, egy festôi környezetben fekvô mûvészfaluba. Velence, San Remo, Monaco, egzotikus helyeken jártunk, majd hajnali háromkor megérkeztünk. Egy Franciaországba férjhez ment festônô fogadott be minket éjszakára. Reggel indultunk tovább, a tenger sós illata egyre inkább belengte a levegôt.

Délután egykor értünk a spanyol szieszta idején szellemvárosra emlékeztetô katalán fôvárosba. A boltok nagy része zárva, a parkolás ingyenes. Nem is kell jobb alkalom, hogy megnézzünk egykét nevezetességet. A városból kikeveredni aztán nehezebb volt, mint betalálni néhány órával elôbb, fôleg, mert este kilencre középkori forgataggá vált, emberek tízezreivel az utcán. Öröm az ürömben, hogy pont El Clasico volt, vagyis a Real Madrid–Barcelona meccsre siettek a

népek, kicsik, nagyok, nôk, férfiak egyaránt. Mi, egyébként nem nagy focirajongók, kihagytuk a Nou Camp csodálatos zöld gyepét, és megindultunk a körülbelül 200 km-re lévô Benicassimba. Hajnalban már a fesztivál helyszínén jártunk, elsô utunk a tengerpartra vitt, hûsítô szél, 25 fok, forró homok, szemben a hegyek, amolyan spanyol Jamaica. Három apró különbséggel: itt spanyolul beszélnek, az egy fôre jutó afrikai származásúak kevesebben vannak, és masszív hasisillat terjeng, nem úgy, mint a Karibi-szigeten.

Bár a Rototom Sunsplash helyileg Valencia közelében található, a szervezôk ma is ugyanaz az olasz csapat, aki annak idején a fesztivált létrehozta 1994-ben Gaio di Spilimbergóban. Az olasz hatóságoknak azonban sikerült ôket addig piszkálni, míg áttették székhelyüket Ibériába. Érdekes, hogy mára, látva a méreteket, szívesen keblére ölelné a rendezvényt Itália, de a szervezôk már nem hajlandók visszavinni.

Az akkreditációt kissé nehezítette, hogy használható információ csak spanyolul volt elérhetô, ám végül megoldódott, médiakarszalagok beszerezve, pass majd késôbb lesz, mondják. Ok, mondjuk mi. Második felvonás autó regisztrációja.

Ez sem volt egyszerû, de legalább mindenhol mosolygó spanyol lányok fogadtak minket, szavunkat kevésbé értve. A médiasátor a légkondi, az ingyenvíz és Redbull miatt is forgalmas hely, de itt van wi-fi, és itt lehet intézni az interjúakkreditációkat is. Hát ez is egy neuralgikus pont, már az elsô napon látszott, hogy kicsit homokos a gépezet. Az elsô interjúnk, amelyet David Rodigannel akartunk készíteni, a helyi erôk nyelvi ellenállásán konkrétan elakadt. Észrevételeinkre csak annyit mondtak, a la manyana, azaz majd holnap. Nem egy ideges brigád, mi meg örültünk, hogy felkészültünk mindenre, vagyis majdnem mindenre. Arra a hatalmas forgatagra, amit láttunk, azért nem. Több százezer ember és több ezer autó állt a kempingben és a parkolókban, olasz, francia, német, lengyel és megszámlálhatatlan spanyol rendszám, amerre a szem ellát. Viszont összesen öt bulihelyszín, ami nem osztja meg nagyon a közönséget. A nagyszínpadon kívül Lion Stage (már vagy még kevésbé ismert elôadóknak), dancehall stage (a legnagyobb soundsystem nevekkel, mint Stone Love, Rodigan, King Jammy’s), dub station, ska klub, és persze a tengerpart,

Ziggy Marley

ahol egész nap forognak a lemezjátszón a bakelitek. Ezenkívül két civil helyszín, a Reggae Egyetem és a spanyol nyelvû „foro social”. Igazából 24 órás nonstop, önfeledt partyzás, ahol jól megfér egymás mellett a jamaicai zene történetének minden egyes szelete.

Az elsô nap a nagyszínpadon Mr. Vegas, a dancehall emblematikus figurája adott kiváló koncertet, majd következett Stephen Marley, a végén pedig Toots & Maytals. Az elsô nap gyôztese azonban háromfôs stábunknál mindenképpen David Rodigan volt. Este hatkor a Reggae Egyetem keretében tartott rövid bemutatót a jamaicai zene történetébôl, néhány vadiúj (elmondása szerint háromórás) Damian Marley-dubplate kíséretében. Közben el is feledkeztünk arról, hogy ez most „fejtágító” program, mert amolyan kisebb partyvá alakult, aztán hajnalban az öreg megmutatta, hogy miért is ô minden idôk legnagyobb selectora ebben a mûfajban. Dubplate dubplate hátán, majd önmagát is megcáfolva igazi eredeti ska, rocksteady és Bob Marley-lemezekkel prezentálja, hogy milyenek is voltak azok az idôk a speciálok elôtt. A party hajnali ötig tartott, és több ezer ember ôrülten élvezte. A ska egyébként az elsô nap (és erôsen úgy néz ki, az egész fesztivál) elsô számú kedvence. A már említett Mr.

CK 2011/5. október

59

a’la canna

Az interjú, melyet David Rodigannel készítettünk volna, a helyi erők nyelvi ellenállásán konkrétan elakadt

Vegas a kétórás dancehallkoncert végére elôrukkolt néhány dallal új lemezérôl, amit valószínûleg a fesztivál kedvéért skahangszereléssel oldott meg. Nagyot ütött, csak reménykedni tudok benne, hogy az új albumon ezek a verziók szerepelnek majd.

Az egész hét programját hosszú lenne ilyen részletességgel bemutatni, veretes volt a felhozatal, de ennél fontosabb az a hangulat és stílus, amit tapasztaltunk, és talán idehaza is terjedhetne az elôítéletek helyett.

Kezdjük talán az emberekkel. Nálunk a futball szóra mindenkinek hamar eszébe jut a huliganizmus. A fesztiválon is beleütközünk néhány elsô ránézésre ijesztô – fôleg Barca – szurkolóba, akik nagyon nagy élvezettel hallgatták a jamaicai elôadókat, és barátságosan kérdezgették, hogy que tal? A fesztivál hét napján egy incidenst láttunk, ami összehasonlítva akár a Szigettel, azt hiszem, elhanyagolható.

Oly mértékben családi rendezvényrôl van szó, hogy a számos játék és játszótér mellett a civil faluban minden kiköltözött szervezetnek voltak kizárólag gyerekeknek szóló programjai, foglalkozzanak akár drogprevencióval, akár állatvédelemmel.

A fesztiválhoz tartozó kemping, fullextrás, saját éjjel-nappal nyitva tartó bolttal, fôzôsátorral, ami kábé 250 négyzetméteres és négy külön vizesblokkal,

60

bár ezt a magyar viszonyokból kevésbé ismert nyitott zuhanyzórendszerrel kell elképzelnünk. Érdekes módon a szemetet mindenhol szelektíven gyûjtötték, de a zuhanyzóban egyetlen csap nyitja a hat rózsából álló zuhanysort, ami nem igazán környezetkímélô megoldás. A mellékhelyiségek, legyen hajnali három vagy délután kettô, ugyanolyan tisztán álltak rendelkezésre.

Mint már említettem, 24 órás fesztiválról van szó, egy nap körülbelül 23-25 koncerttel, amit végigkövetni nem lehet, nagyon kipurcan az ember a végére, ha megpróbálja a lehetetlent. A reggae legnagyobb világsztárjai lépnek fel, a föld minden zugából. Természetesen az idei év fô sztárjai a Marley család még élô tagjai, akik a hatodik napon adtak, véleményünk szerint, felemás koncertet. A család ügyeletes sztárja jelenleg Damian – azonban ô a Rototomon nem teszi tiszteletét –, így meg kell elégednünk Ziggyvel, Kymanivel és az özvegy Rita Marleyval. Ziggy kezdi a sort. Az ifjabb Marley a színpadon, egy gitár és egy mikrofon, semmi hype, számok egymás után sorban, egy kicsit hakniíze van. Azon gondolkodom, hogy vajon melyik lemeze után felejthette el, hogy mikor bejön, illik köszönni. Egy szó annyi sem hagyja el a száját feleslegesen, csak énekli a számokat. Az elsô tíz után már kínosan érezzük magunkat, inkább valami kaja után nézünk. A nagyszínpadtól a legrövidebb út a Free Yard

nevû helyszínen át vezet, ahol a nagy koncertek ideje alatt sem állt meg az élet, hanem különbözô soundok és selectorok tolták a talpalávalót. Itt meglepetésünkre Selecta Petardo játszott, akit egyébként a médiasátorban ismertünk meg.

Nagyon jó kis UK dubszettet rakott össze a venezuelai újságíró, meg is választottuk a nap emberének. Idôközben összefutunk Lucianóval, egy gyors fénykép és üdvözlet Empress Ayeolától, akivel együtt nôttek fel Jamaicában. Tudjátok, mi történt eközben? Rita Marley elénekelt két számot, és ahogy jött úgy távozott. Bár Kymanivel a fotózást buktuk, viszont szemünkben visszaállította a Marleyk becsületét. Nagyon energetikus, mindent vivô elôadásmód, pull up pull up hátán, persze nem keveset merítve apja örökségébôl.

No Woman No Cry, Is This Love, One Love. Nagy elônye Ziggyvel szemben, hogy hangja nem hasonlít annyira apjáéra, így ezek a „feldolgozások” jobban ütnek, mint Ziggy show-ja. A hangszálak dolgoznak, a Rototom nagyszínpad küzdôtere pedig tele emberrel, a levegô izzott az energiától és a hasis illatától.

Felemás nap volt, és egyre inkább éreztük, hogy egyre kevésbé bírjuk már a pörgést, elég nehézkesen másztunk az autó felé valamikor fél négy körül.

Természetesen nemcsak szórakozni mentünk, hanem minél több interjút készíteni, egy kicsit körülnézni, milyen egy méltán európai reggaefesztivál.

Tettük ezt például azért, mert sajnos idén nálunk annyira megszigorították a könnyûzenei fesztiválok biztonsági szabályozását, hogy Magyarország egyetlen nemzetközi felhozatalt biztosító reggaeeseménye, amelyet a Ladánybene 27 zenekar szervez, egész egyszerûen elmaradt.

Benicassimban a buli, a helyszín és a program is kiváló, csak a médiasátorban akadtak gondok, fôleg, ami az interjúk szervezését illeti. Végül azért sikerült többek között a jamaicai zenei színtéren 1998 óta arató Queen Ifricát megkérdezni munkásságáról, illetve a ganja jamaicai megítélésérôl. Elmondta például, hogy a fû Jamaicában sem legális, azonban a raszták számára ez nem is fontos, hiszen akár tiltják, akár engedik, a raszták így is, úgy is – már ha éppen fogyasztanak – szívják. Ezt az interjút a következô lapszámban olvashatjátok. Jövôre, reméljük, újra ott lehetünk, addig is gracias.

Sebestyén Szabolcs

a’la canna

VILLÁMINTERJÚ

GAPPY RANKS Az elmúlt években nemcsak Angliában, de nemzetközi szinten is berobbant a reggae műfajba Gappy Ranks. Benicassimban a 18. Rototom Sunsplashen volt lehetőségünk pár szót váltani a szigetországi reggae ügyeletes favoritjával, akinek koncertje után valóban letaglózva álltunk, azaz inkább ültünk le beszélgetni, kábé a nyolcadik újság képviselőjeként a sorban.

Cannabis Kultusz: Üdv a magyar Cannabis Kultusz olvasói nevében! Fantasztikus bulit csináltatok, szinte lehetetlen kitérni a hatása elől. Nem véletlen, hogy mostanában fut a szekér!

Gappy Ranks: Tudod, az utóbbi két évben ez szinte már hihetetlen. Nagyon sokat teszünk bele, és a Gappy Ranks karrierje valóban nemzetközileg is robbanásszerûen ível felfelé. Persze ehhez hozzátartozik, hogy nem most kezdtem a pályát. Már nagyon fiatal koromban vonzott a mûfaj, állandóan részt vettem különbözô közösségi megmozdulásokon, kerestem a lehetôséget, a színpadot, még a legkisebb iskolabulikon is, ahol helyi (angol) soundsystemekkel játszottam, mindenhol, ahol csak lehetett. Angliában körülbelül két éve lett ismert a nevem és most itt vagyok Spanyolországban, Európa legnagyobb reggaefesztiválján, ez néha számomra is hihetetlen.

CK: A családodban más is foglalkozik zenével?

GR: Tudod, a zene, és persze a reggae mindig is körülvett. Édesanyám dominikai, édesapám jamaicai, szóval volt honnan örökölnöm, volt hova visszanyúlnom.

Bár a családunkban senki sem neveznék kimondottan elôadómûvésznek, azon-

ban édesapám verseket írt, és emlékszem, hogy anyám mindig ezekre énekelt valami szépet.

CK: A családon kívül kik voltak a legnagyobb hatással a személyedre és az előadói munkásságodra?

GR: Nagyon sokan, de kiemelni személyes vonatkozásban és persze elôadóként is természetesen Bob Marleyt, vagy ugyanilyen minôségben Alton Ellist lehetne. Persze a reggaen kívül más zenék, mûfajok is szerepet játszottak. Angliában nôttem fel, úgyhogy akár említhetném a Beatlest is, az nálunk mindenkire hatással van, nem tudod kikerülni, és ez nem is baj.

CK: És mi a helyzet a brit MC-kkel, mint Papa Levi vagy General Levy?

GR: Természetesen hatalmas tisztelet a nagy brit öregeknek. Tudod, én rajtuk, köztük nôttem fel. Tippa Irie, General Levy, természetes hogy ôk is nagy hatással voltak rám, de amit nem szabad elfelejteni a reggaevel és a könnyûzenével kapcsolatban, hogy ez egy nemzetközi ipar, és minden országnak megvannak a saját nagy alakjai, és persze a mûfaj nemzetközi figurái is. Így én sem ragadtam le kizárólag a brit példáknál, hanem próbáltam a saját jamaicai, dominikai gyöke-

reimet és a nemzetközi, fôleg európai és amerikai trendeket is beépíteni. Így az én stílusom ma már határozottan különbözik a klasszikus brit elôadókétól.

CK: Ahogy már említetted, körülbelül két éve indult be a nemzetközi hájp, szerinted mi a Gappy Ranks gyors sikerének a titka?

GR: Amint már mondtam, azért nem volt ez olyan gyors, csak az eleje nem látszik, ahonnan te nézed. Abban, hogy ma itt tartok, sok minden szerepet játszik, a családi zenehallgatásoktól a mostani menedzseremig. Nagyon sok összetevôje van. Másrészt ez a gyorsaság is elég relatív. Van, aki úgy látja, hogy gyorsan ívelt felfelé a karrierem, például te, van, aki pedig úgy, hogy túl lassan, például a menedzserem. (nevet) Én pedig úgy gondolom, hogy természetes sebességgel teszem a dolgomat, épp úgy, ahogy kényelmes.

CK: Megköszönve egy utolsó gondolat, mert látom, hogy már tartanál egy nyugodt cigiszünetet. Mit gondolsz a Londonban folyó zavargásokról?

GR: Én köszönöm a lehetôséget és a figyelmességedet. Röviden azt mondanám, hogy az idôk változnak, és mindig lesznek olyan kérdések, amiket az emberek fel akarnak tenni a hatalomnak, és fel is fognak.

Sebő

CK 2011/5. október

61

a’la canna

A PUSZTULÁS TERMÉSZETRAJZA F. Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján Az Európa Könyvkiadó F. Scott Fitzgerald életmûkiadásának negyedik kötete a szerzô utolsó, életében megjelent könyve: Az éj szelíd trónján. Az írót az amerikai dzsesszkorszak egyik legfontosabb alkotójaként említi az irodalomtörténet. A regény közel öt és fél száz oldalon beszéli el „Szerencsés” Dick és a dúsgazdag Nicole Warren szerelmének történetét.

A cselekmény filmekbôl, drámákból, könyvekbôl ismerôs lehet. A regény egy depressziós, skizoid, gyenge nô és egy egészséges, erôsnek látszó férfi szerelmének hat évét meséli el. A téma Fitzgerald életmûvében nem itt bukkan fel elôször, már megjelenik a korábbi Szépek és átkozottak c. kötetében. Nem véletlenül, hisz a szakirodalom tanúsága szerint az író számos epizódot, karaktert emelt át saját életébôl regényeibe.

Az éj szelíd trónján cselekménye nem az Egyesült Államokban, hanem Euró-

pában, fôleg Svájcban és a francia Riviérán játszódik. Az elsô világégés épp véget ért, és Dick, az amerikai pszichiáter ellátogat egy svájci intézetbe, hogy találkozzon Nicole-lal, azzal a beteggel, akivel változó intenzitású levelezést folytatott a háború utolsó éveiben. Egymásba szeretnek, ám házasságuk alig hat év alatt darabokra hullik.

A szöveg ritmusa pontosan kiszámított, olykor lírai betétek szakítják meg a prózát. Alakjait szeretettel, de hideg fejjel alkotta meg Fitzgerald. Az eseményeket más és más nézôpontból beszéli el, mely elmélyíti az ábrázolást, és megteremti a hôsök és az elbeszélô közt a megfelelô távolságot. A regény ereje nemcsak Fitzgerald letisztult, modern prózájából eredeztethetô, hanem a szerzô kiváló ember- és életismeretébôl, valamint fantasztikus szerkesztésébôl. A figurák és az élethelyzetek valóságosak, ám a könyv mégsem ragad meg a valóság hû ábrá-

LÁTNI, NEM CSAK NÉZNI Oliver Sacks: Az elme szeme Oliver Sacks A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, az Antropológus a Marson és a Zenebolondok, valamint számos, már magyar nyelven is olvasható népszerû pszichológiai témájú könyv szerzôje új kötetében az elme és a látás kapcsolatát vizsgálja. Azt, hogyan lehetséges, hogy maga a szem teljesen egészséges és jól funkcionál, a látvány mégis darabjaira hullik szét, és a beteg képtelen rendet teremteni a színek, a formák, sôt olykor a betûk világában? Vagy épp ellenkezôleg, hogyan lehetséges, hogy valaki teljesen vak, mégis képes képzelete segítségével vizualizálni a világot?

Sacks biztos kézzel írja meg érdekes, olykor irodalmi igénnyel kidolgozott esettanulmányait, és tárja fel azok tudományos hátterét. Kötete azok közé a tudományos-ismeretterjesztô mûvek közé tartozik, melyek könnyen érthetôk a laikusok számára is, mégis alaposak, és a lényegi összefüggésekre mutatnak rá.

62

Könyvébôl megtudhatjuk, hogy miért tûnik minden kínai ugyanolyannak számunkra, megérthetjük, hogy egy-egy ismerôsünk miért képtelen felismerni minket az utcán, és beszámol olyan vakokról, akik megdöbbentô teljesítményekre képesek. Feltárja a gyakran agyvérzés után bekövetkezô prozopagnózia (az arcfelismerés képességének hiánya), alexia (az olvasás képességének hiánya) és az agráfia

zolásának realista célkitûzésénél. Szövegének hátterét nagy mûgonddal alkotja meg, mely egyfajta második elbeszélésként lopakodik az olvasó tudatába.

Sokszor észre sem vesszük, mégis a háttér megrajzolásával éri el egy-egy jelenet, epizód azt az erôs hatást, ami miatt a regény, mint Dosztojevszkij, Virgina Woolf vagy Thomas Mann legjobb mûvei, felejthetetlenné válik. Ez segít abban is, hogy valóban megízleljük Dick Diver hétköznapinak tûnô életében a bukás keserû tragédiáját.

(az íráskészség hiánya), a sztereovakság (az egyik szem sérülése, betegsége okán a háromdimenziós képészlelés elvesztése) és a totális vakság okait, következményeit. Számos olyan esetet tár elénk, ahol a betegek kitartásuknak, családjuk, barátaik támogatásának és a megfelelô terápiának köszönhetôen képesek voltak teljes életet élni, hiányosságuk ellenére, illetve mellett. Mégsem a különbözô betegségek állnak a mû középpontjában, hanem az elme és az agy, valamint az a tudományos felismerés, hogy szemben az eddigi nézettel, nemcsak gyermekkorban, hanem akár felnôttkorban is képes újraszervezni, „újraalkotni” önmagát.

A szerzô könyvét az teszi különösen érdekessé, hogy maga is öröklött prozopagnóziában szenved, mely nemcsak az arcfelismerést, hanem a tájékozódást is megnehezíti számára, sôt a kötet egy fejezete az egyik szemének elvesztésérôl szóló megdöbbentô személyes naplója. Ennek köszönhetôen külön érzékenységgel nyúl a témához, a betegekrôl szóló feljegyzéseit mély empátia hatja át, és kíváncsisága, tudásszomja e kérdéskörben olthatatlan.

a’la canna

HITLER VISSZATÉRT Walter Moers: Adolf – Megin’ itt vagyok!!

Az abszurd humor és a bugyutaság közt csupán egy vékony határvonal húzódik, Walter Moers képregénye, az Adolf – Megin’ itt vagyok!! ezen a határvonalon egyensúlyoz. A német rajzoló ötlete a magyar irodalomból Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász c. kötetébôl lehet ismerôs, e füzetben most nem Szigetvár hôseit, hanem a második világháború nácivezérét támasztotta fel az alkotó.

Hitler démonizálása a második világháború vége óta folyik, és a hosszú évtizedek alatt a folyamat eljutott oda, hogy az apró bajusz és a pomádézott haj és a Sátán attribútumai, mint szarvak és paták közé ma már egyenlôségjelet tehetünk. Moers füzete Hitler alakját egész másképp közelíti meg. Viccet csinál a félelmetes nácivezérbôl. Nevetséges, kisstílû és ostoba alaknak ábrázolja, akiben csupán az a különleges, hogy olykor dührohamot kap, ám az sem félelmetes, hanem inkább nevetséges. De a nácivezetôk kö-

zül nemcsak Hitler tér vissza, hisz a kötetben megjelenik Göring is, aki nôvé operáltatta magát. Moers nem elégszik meg

a nácikkal, a huszadik századi popkultúrának és kapitalizmusnak is ferde tükröt tart. A történetében olyan popikonok

A BŰN NEM MARAD ÉSZREVÉTLEN Geoff Johns–Ivan Reis: A Zöld Lámpás – A kezdet titka

A klasszikus szuperhôsökrôl szóló amerikai képregények megfilmesítése az utóbbi évtizedben egyre népszerûbb Hollywoodban, így Batman, Superman és a Vasember után a Zöld Lámpásnak is elkészült a filmadaptációja. A képregény magyaror-

szági megjelenése a film hazai premierjével egy idôben történt. A sorozat története egészen az amerikai képregény aranykoráig, a 40-es évekig nyúlik vissza. A képzeletbeli világ az évtizedek során egyre bôvült, gazdagodott, míg jelen képregényt már a korábbi hagyományt újraértelmezve a modern változatot Geoff Johns 2004-ben készítette el, ami a filmváltozat alapjául is szolgált.

A történet jól felépített, hasonlóan egy klasszikus hollywoodi sikerfilm forgatókönyvéhez. Átgondolt, izgalmas és fordulatos, mégis bágyasztóan kiszámítható. A különbözô szálak pontosan illeszkednek egymáshoz, mégsem oly szövevényesek, hogy ne lehessen kibogozni ôket.

A kötet végén található, a Zöld Lámpás univerzumról szóló kétoldalas összefoglaló pedig segít azoknak is helyére illeszteni a hiányzó a mozaikdarabkákat, akik felszínesen olvasták a szöveget. Az egyszerre mesebeli, egyszerre félelmetes, tit-

is felbukkannak, mint Lady Diana, Elton John, Godzilla, Teréz anya, Prince vagy Michael Jackson.

A cselekmény a legképtelenebb helyzeteken alapszik, és a történet csúcspontján Hitlernek egészen abszurd döntést kell meghoznia. Választania kell, hogy elpusztítja az emberiséget, vagy megmenti azt. Jellemfejlôdésrôl persze nem beszélhetünk, ám mégis fontos, hogy Hitler végül úgy dönt, az utóbbit választja.

Ugyanis Moers a nevettetés mellett ezzel az elegáns gesztussal megbocsát ennek a kisstílû figurának, és útjára engedi, ezúttal paták és szarvak nélkül. Ebben egyedülálló ez a képregény, hisz Hitler személyét az irodalomban már többen demisztifikálták, de erre az elengedô gesztusra mindeddig nem került sor. Emiatt kiemelkedô jelentôségû ez a munka, és ez teszi megbocsáthatóvá, hogy a történet sokszor bosszantómód átbillen a bárgyúság övezetébe.

kokkal terhes világ az igazi érdekessége a kötetnek. A füzet képi világa szemet gyönyörködtetô, bár ez az amerikai képregényeknél, fôként a DC Comics kiadványainál alapkövetelmény.

A Zöld Lámpás Alakulat egy intergalaktikus szervezet, mely az univerzum békéjét és rendjét ôrzi. Tagjai erejüket egy smaragdzöld gyûrûnek köszönhetik. A képregény fôhôsét, Hal Jordant, a félelmet nem ismerô tesztpilótát egy haldokló Zöld Lámpás, Abin Sur gyûrûje választja ki viselôjének. Hal így ismerkedik meg az ôrzôkkel és az Alakulattal, és feladatául kapja, hogy a 2814-es ûrszektor, azaz a Föld és környezetének ôre legyen. Miután átesik a kiképzésen az Oa bolygón, visszatér a Földre, ahol idôközben egy félelmetes démon, Atrocitus keresi azt az embert, akiben az ôrzôket elpusztító erô lakozik. Küldetésében a leghatalmasabb Zöld Lámpás Sinestro segíti Jordant. Természetesen a cselekménybôl nem hiányozhat a szerelmi szál és a barátság toposza sem.

Aki kedveli a szuperhôsökrôl szóló történeteket, nem fog csalódni a Zöld Lámpásban.

Hományi Péter

CK 2011/5. október

63