Csütörtök
A késői lefekvés ellenére sikerült reggel „korán”, fél kilenckor felkelni. Reggeliig alig maradt időnk elvégezni a szokásos dolgainkat. A reggeli a szokásos módon zajlott. Néhány perccel az étkezés után megérkezett Szonda Szabolcs költő, a Cimbora egyik munkatársa. Az összegyűlt csapatok együtt, majd külön-külön is verseket írtak. Ebéd után kihirdették a versírásban győztes csapatot, s az egyéni verseny nyerteseit. A táborvezető lányok izgalmas terep-társasjátékot készítettek nekünk, melynek a kulcsa az általános műveltségünk volt. A játék jól indult számunkra, de már az elején eltévedtünk, s jó hosszú utat tettünk meg, míg nagy nehezen visszataláltunk a táborba. Ekkorra már a többi csapat jókora előnyre tett szert. Ez az előny folyamatosan csökkent, és mikor megválaszoltuk az utolsó kérdést, előkerült a végső feladat, melyet a lányok írtak a nyertes csapatnak. Ez egy Laurencia nevű tornajáték volt, amit mindenki utált. A végére ezért már nem is búsultuk, hogy nem mi nyertünk. Nem sokkal később érkezett hozzánk Péter Alpár, a Cimbora illusztrátora, aki agyagszobrászatot tanított nekünk. Másfél óra alatt megtanultunk bábfejet készíteni, s a szebbnél szebb fejekből kiállítást rendeztünk. A tábortűzhöz mi hoztuk a fát az erdőből, s sokkal nagyobb volt a tűz, mint máskor. De a sok jó dolgot beárnyékolta valami szomorú: ez volt az utolsó esténk a táborban, holnap indulás haza.
Vécsey Hunor, Székelyudvarhely
Rémhírek
Rettenetes dolog történt a Cimbora táborban. Kedden este a lányok fürdőszobájában éppen bent volt két lány. Mivel a fiúk fürdője nincs teljesen elválasztva a lányokétól, teljesen áthallatszanak a hangok. „Sokáig füleltünk... – mondta egyik lány lapunknak – mikor furcsa zajt hallottunk. Egy kis ideig vártunk, míg egyszer csak szörnyű üvöltést hallottunk. Nagyon megijedtünk, kiszaladtunk. Másokat is odahívtunk, és mikor meghallották a rettenetes hangot, reszketni kezdtek a félelemtől. Kétségbeesésünkben odahívtuk a táborvezetőt, aki felismerte a furcsa, idegtépő hangokat.” Azt, hogy mi volt a szörnyű zaj, eleinte nem akarták elárulni, de végül egy kis cukorkával sikerült kiszedni belőlük: Gábor és Kálmán énekeltek. Nos, kiderült az igazság. Azonban, akik már több Cimbora táborban voltak, azt állítják, hogy mindig történik hasonló rémes dolog. Băsescu elnök szerint új törvényt kellene beiktatni, melyben az áll: Tilos a közvécében énekelni. Borsos Ágota
„