Issuu on Google+

november

Melyik nagy mesemondónk nevéhez kötheto a Cimbora? (o szerkesztette 1922 és 1929 között)

Megyénként három Búbocskát sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a fenti kérdésre, majd kitöltik és beküldik a 34. oldalon található szelvényt.

Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszu felnott vagy –, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól. A témához illoen az ördögregény pokolian kalandos, könyörtelen meglepetéseket tartogat, borzalmasan zamatos nyelvezetu és hátborzongatóan vicces,

Vári Attila

A Maros és az Olt legendája

Indul a Cimbora Kaláka Pályázat!


A Jupiter gyűrűrendszerét a Voyager-1 űrszonda fényképezte le

A legnagyobb bolygó A kőzetekből felépülő Föld-típusú bolygókról (Merkúr, Vénusz, Mars) a Cimbora tavalyi lapszámaiban olvashattatok. A Naptól távolabb keringő óriásbolygókat gázok – elsősorban hidrogén és hélium – alkotják, akárcsak a Napot. A Naprendszer legnagyobb bolygója a Jupiter: tömege nagyobb, mint az összes többi bolygóé és holdé együttvéve, átmérője pedig 11,27-szer nagyobb, mint Földünké.

A Jupiter bolygó a leghatalmasabb római istenről, a természet, az emberek és istentársai fölött uralkodó, villámokat szóró Zeusz római megfelelőjéről kapta nevét (Jean-Auguste Ingres festménye)

A tengelye körül gyorsabban forog, mint a Föld, egy nap ott mindössze 9,9 földi óra. Légkörében dúló szélviharokról a felszíne fölött szabályos, színes sávokban örvénylő felhők és távcsövekkel is megfigyelhető foltok tanúskodnak. Légkörének legjellegzetesebb képződménye a Nagy Vörös Folt, amelyet másodpercenként 500 km-t meghaladó sebességű forgószél hoz létre. Ismert holdjainak száma 28, közülük az első négyet már Galilei megfigyelte, ezzel is

bizonyítva, hogy nem minden égitest kering az akkor még a világegyetem középpontjának hitt Föld körül.

Az égi és földi asszonyokat, iakat gyakran megszerető és nem egyszer fondorlatos módon elcsábító Jupiter (Zeusz) nevét viselő bolygó holdjait a nagyhatalmú isten szerelmeiről nevezték el. Legfényesebb holdja az Európa, melynek névadóját, a szép föníciai királylányt, Zeusz szelíd fehér bika képében rabolta el és vitte Kréta szigetére.

A Jupiter legtöbb kráterrel tarkított holdja, a Kallisztó, szép nimfa emlékét őrzi, akit a féltékeny Héra medvévé változtatott. Kallisztó nimfa azóta is az égen ragyog fiával, Arkasszal együtt, a Nagy- illetve Kismedve csillagkép alakjában. (Rubens festményén Diána istennő vigasztalja a Jupiter gyermekét váró leányt).

A Jupiter felhősávjainak vörösessárga és legnagyobb foltjának vörös színe a légkörében jelen levő foszforvegyületeknek köszönhető

A Jupiter körül porszemek is keringenek, közel 7000 km szélességű gyűrűrendszert alkotva a bolygó középpontjától mintegy 130 000 km távolságban.

Rubens: Diána és Kallisztó Veronese: Európa elrablása

A Naprendszer legnagyobb (a Merkúr bolygónál is nagyobb méretű) holdja, a Ganümédesz, a halandók legszebbikének tartott trójai királyfiról kapta nevét, akit Zeusz sas madarával raboltatott el és vitetett az Olümposzra. Galileo Galilei és távcsöve, amellyel a Jupiter négy holdját elsőként megfigyelte 1610-ben

Bolygótársunk idén decemberben a látóhatár közelében figyelhető meg hajnalonta, a keleti égbolton.

Cimbora 2006. november, XVIII. évfolyam Szórakoztató irodalmi, kulturális folyóirat 5–8. osztályos diákoknak Főszerkesztő: Farkas Kinga Szerkesztő: Szonda Szabolcs Munkatársak: Béres Károly, Bogdán László, Forrai Tibor, Keszeg Vilmos, Kónya Éva, Köllő Zsolt, Péter Alpár, Zsigmond Győző

Szerkesztőség: 520064 Sf. Gheorghe, str. Presei nr. 8/A E-mail: cimboramail@gmail.com Tipográfia és tördelés: Vasiliu Anna és Kopacz Attila Prepress: Cova Design Studio, Sepsiszentgyörgy Készült a sepsiszentgyörgyi Cova Print nyomdában.

Kiadja az Erdélyi Híradó Kiadó és a Cimbora Alapítvány

Támogatóink: Kovászna Megyei Tanács Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülőföld Alap Háromszék, H-Press, Hármas Alapítvány

Borító: Csillag István Illusztrációk: Csillag István, Keszeg Ágnes, Péter Alpár

ISSN 1222-1910

Rubens: Ganümédesz elrablása

A Naprendszer legaktívabb, működő vulkánokkal teli holdja a szomorú sorsú Io nevét kapta. Miután Zeusz a folyamisten szép leányát sötét felhő alakjában elcsábította, a féltékeny Héra tehénné változtatta és a százszemű Argosszal őriztette. Correggio: Io


E havi lapszámunkban útjára indul a 2006–2007-es Cimbora Kaláka Verseny. Mit kell tennetek ahhoz, hogy csatlakozhassatok a jókedvű csapathoz, és Cimbora-olvasó társaitokkal, a lap szerkesztőivel, munkatársaival együtt töltsetek el egy hetet, játékkal, tanulással, szórakozással, esti tábortüzekkel? (Idei táborozóink beszámolóit elolvashatjátok a 15–17. oldalakon) Először is: elő az ollót, és vágjátok ki a 34. oldalon található benevezési szelvényt. Ezt töltsétek ki, és postázzátok címünkre. Beérkezésük után mi sorszámmal látjuk el a szelvényeket, így aki elküldte a kitöltött szelvényt, ott találhatja majd nevét a benevezők névsorában, melyet a szelvények érkezésének sorrendjében közlünk, több, egymás utáni lapszámban. Fontos: új postacímünkre (Cimbora szerkesztősége, 520064 Sf. Gheorghe, str. Presei nr. 8/A, jud. Covasna) küldjétek a leveleket, hogy biztosan kézhez kaphassuk azokat. Ezzel meg is tettétek az első lépést, ezután már csak dolgozni kell, azaz: • Oldjátok meg havonta a Barangoló pályázati feladványait, a Szócsavargó rejtvényeit és a keresztrejtvényeket, töltsétek ki a soros pályázati szelvényt, és küldjétek el ezt is szerkesztőségünk postacímére. A havi feladványok mellett várjuk fogalmazásaitokat a következő témákról: Álmaim iskolája (milyen lenne az iskola, ahol szerinted szívesen tanulna minden diák); Az én

családom; Olvastam egy könyvet (könyvajánló); Ez így történt... (humoros történetek a suliból); Szerelmesek (kitalált vagy valós diákszerelemről szóló történetek); Állati jó barát (történetek kedvenc állataitokról). A témák közt szabadon választhattok, a lényeg, hogy minden benevező legalább egy önálló írást is küldjön, mert ezzel jelentősen növeli az esélyét, hogy eljuthasson a Cimbora Kaláka Táborba. A fogalmazásokra ugyanis pontszámot kaptok, és ezt hozzáadjuk a pályázati kérdések helyes megoldásáért kapott pontokhoz. A borítékra, a címzett alá, írjátok oda: Cimbora Kaláka Verseny. • Ha úgy érzitek, írói tehetséggel és készséggel rendelkeztek, ezek által is eljuthattok a Cimbora Kaláka Táborba: küldjétek el alkotásaitokat a Diákmúzsa klubba, és a legjobbakként értékelt írások beküldői szintén ott lesznek a nyertesek között (a felhívást lásd a 25. oldalon). • A 24. oldalon jelezzük, hogy tudósítókat keresünk, akik iskolai rendezvényekről, osztálykirándulásokról, a településükön történt, a Cimboraolvasókat érdeklő eseményekről számolnak be majd lapunknak. Leghűségesebb tudósítóinkat szintén meghívjuk a Cimbora Kaláka Táborba. • A 24. oldalon olvasható felhívás által jelzett fotópályázat nyerteseinek fődíja szintén a nyári táborozás lesz. A pályázati kérdések helyes megfejtését minden alkalommal a feladványok megjelenésétől számított második lapszámban olvashatjátok, így például a novemberit a januári Cimborában. Egyazon borítékban többen is beküldhetitek a szelvényeket – a külön lapra írt fogalmazásoknál azonban figyeljetek, és mindenhol tüntessétek fel a szerző nevét és címét! Várjuk leveleiteket, a megfejtéseket, a fogalmazásokat, a tudósításokat, a fotókat: izgalmas, érdekes verseny vár mindnyájunkra! A szerkesztőség


Vári Attila

Meseföldön mesevilág legendáin, mint a gyepen, bukfencet vet, körtáncot jár, sárkánykígyó, manó-gyerek.

Tarkó tündérgazda vasban a Fekete-tenger mélyén várja, hogy az idő lassan feledést hozzon személyén.

Olt útján az eget leste, s délnek tartva zúzott sziklát, nekifeszült, s egész teste dühödten fújt vízhab-szikrát.

Égigérő sziklabércek kristálytiszta forrást sírnak, Maros és Olt, amíg éltek, tündérlányként itt vidultak.

De lányai: Maros és Olt, (tündérlányok, tündéréjben) határoztak: volt, ami volt, nem építnek várat légben.

Aztán délnek, s éjnek végén rátalált a vén Dunára, Duna bátyó bizony békén köszönt rá a kishúgára.

Anyjuk: Tarkó tündérasszony, Apjuk: Tarkó tündérgazda... anyjuk sorsa, hogy virrasszon, apjuk? verve súlyos vasba.

Tudták, hogy a folyók sorsa eljutni a tengerekbe, s mivel apjuk tenger foglya, „Folyók leszünk”, így merengtek.

– Hová-hová húgomasszony, be’ sietős a járásod, itt már nincs, mi megakasszon, holnap: tenger lesz szállásod.

Történt, hogy a tündérkirály ellenébe tündérnépek szárnyat bontva, mint a sasok, harcba szálltak: iak s vének.

Kérték anyjuk – ez is így volt – vízzé varázsolja menten... Maros szelíd, szilaj az Olt, s elindultak mind a ketten.

– Oda megyek, Duna bátyám, apám ott van, teljes vasban. Oda rohanok én vágyón, hol hullámhegy tör magosba.

De a király varázslattal legyőzte a lázadókat, elmúlt a harc (el a dallal), s némaság ül itt azóta.

Olt dühödten tört a hegynek, s a megkövült óriások zokon vették, vették kegynek, vizével, hogy medret ásott.

– Pihenj most már Oltom édes, vágyad oltja biztos utam, viszlek apád börtönéhez. Hömpölygök, ne hidd, kifúltam.


Duna bátyó öreg volt már, világlátott és tapasztalt, s tudta, hogy a tündérkirály ellenséget hogy marasztal.

Teltek napok, hetek, havak, Maros folyatta az útját, eső esett, hulltak havak, látott szépet, világ rútját...

Ne keresd Tiszán s Dunában sem a Marost, sem az Oltot, tengervíz a Duna is már mindent, mindent eggyé oldott.

Olt kisasszonyt azért aztán szélborozdált tükre alá úgy rejtette, hogy ne lássák, ketten folynak immár alá.

Aztán egyszer csak előtte Szőke-Tisza lépdelt halkan. „Hova tovább? Tán előre?” S szinte állt a szörnyű bajban.

Szilaj az Olt, Maros szelíd, anyjuk egy, de más az útjuk, Tisza, Duna velük telik, s azt, hogy miért, most már tudjuk.

De, hogy szavam ne feledjem, Maros tündér szelíd lankán folydogált, és nefelejcsek, ibolyák nyíltak a partján.

– Kistestvérem, téged várlak, Tisza vagyok, Maros húgom, megígértem az apádnak, viszlek tovább, hogyha hagyod.

Megtalálták-e apjukat? Cimboráim, az a lényeg, Tarkó-tündér könnyét hozzák, medrük: könnyel telt ösvények.

Türelmesen ment előre, oltott tüzet, oltott szomjat, mosolygott a legelőkre, vizét itták rókák, nyulak.

– Tisza néném, pihent vagyok, de ha úgyis egy az utunk, jöhet árvíz vagy jégzajlás, ím így ketten meg nem futunk.

Ennyi volt csak, a legenda, mese-mese: szép valóság, fa volt a híd, s lám gerenda! Két part között út: a Jóság.

Útitársként patakokat, hűs folyókat vett magához, nem számolta a napokat, tudta, eljut az apjához.

S elmesélte szépen sorban, apját, anyját, Olt testvérét, s azt is, hogy ő meg nem torpan, áldozná bár minden vérét.

Cimboráim, szépen kérlek, higgyétek, hogy mindez igaz, különben még tetten érhet tenger gyász, mely könnytől vigad.

Véle halak játszadoztak, csakhogy fodrokat kacagjon, homokszemek álmodoztak, belőlük, hogy partot rakjon.

Hullámokkal elegyedtek, vittek hajót (öles szálfát), Maros és Olt eggyé lettek, s nem feledték anyjuk álmát.


Lackfi János

(Részlet az azonos címmel készülő meseregényből) ovány Laci napközben munkába járt: egy irodában ült, és papírokat töltögetett ki. Minden kis rubrikába egy kis számjegy vagy egy kis betű került, és Laci elégedett lehetett, ha minden kockába a megfelelő számot vagy betűt írta. Szépen írt, mert szépen tudott írni, és mert szerette volna, ha mások is el tudják olvasni, amit írt. De legfőképpen azért írt szépen, mert hepciás főnöke volt, akit Ideg Sámuelnek neveztek, és nagyon nem bírta a ronda írást. Ha olyat látott, egészen kidülledtek a szemei, Sovány Laci meg félt, hogy egyszer még ki találnak ugrani a helyükről, ami bizony csúnya látvány lett volna. Ha volt valami, amit Ideg Sámuel talán még a ronda írásnál is jobban utált, hát az a pontatlanság volt, pontosabban a késés. Sovány Laci ezért gondosan ügyelt is, hogy soha el ne késsen. Ez sikerült is neki, lévén, hogy kitűnő órája volt, még az anyukájától kapta születésnapjára, és azóta sem állt meg. És persze sikerült azért is, mert Laci pontos ember volt, szeretett pontosan kelni, pontosan öltözni, a pizsamáját pontosan összehajtani, az ágytakarót pontosan egyenesre simítani. Pontosan ivott kávét és pontosan evett kiflit. Kövér Lajos pátyolgatása azonban egyre több és több időt vett igénybe, így Laci újabban gyakran elkésett a munkából, és gyakran még a munkaidő lejárta előtt el kellett szaladnia. Korábban Laci ott ebédelt az irodaépület üzemi konyháján, de mióta Lajosnak az ebédet is ő adta, hát hazaugrott ebédre. Általában kicsit előbb indult, mint ahogy az ebédidő kezdődött volna, és akárhogy igyekezett is, általában kicsit később ért vissza, mint ahogy az ebédidő befejeződött. Elképzelhető, mit szólt mindehhez Ideg Sámuel. Nem is szólt, inkább csak ordított, és egyszer kiváltképp felidegelte magát, Sovány Laci már tényleg félt, hogy kiugrik a szemgolyója és nem lehet visszatenni. Jobb a békesség, gondolta, és így szólt Sámuelhez:

– Főnök úr, felmondok – azzal fel is mondott. Vagyis barátja kedvéért lassan lemondott minden programot, pontosabban a barátja lett minden programja. Ami rendben is lett volna, de hát a barátkozásért sajnos senki sem ad fizetést, pedig jobb lenne, ha adnának, mert akkor az emberek többet barátkoznának. Igaz persze, hogy a pénzért barátkozásban nincs is sok köszönet, mert az általában addig tart csak, amíg a pénz, vagyis semeddig se. A barátságból persze mégsem lehet megélni, törte is hát erősen a fejét Sovány Laci, amint hazafelé baktatott, maga után húzva kiskocsiját a kenyérrel, tejjel, párizsival. Ekkor-


ra már ugyanis egy kiszuperált babakocsiból kiskocsit is csinált magának, azon húzta haza az ennivalót, mert a szatyrok mindig csak elszakadtak, nem bírták a strapát. Meg ő is megizmosodott már eléggé, lazíthatott hát egy kicsit. Ahogy így gondolkodott, hirtelen kiáltást hallott, és kész csoda, hogy meghallotta egyáltalán, mert ha nagyon erősen elgondolkodik, többnyire se lát, se hall az ember. Nemcsak meghallotta a kiáltást, de meg is látott valamit, de csak később magyarázzuk el, mit, mert most oda kell szaladnunk Sovány Lacival együtt. Huh, megvan, Sovány Laci épp odaért, és elkapta a zuhanó állványt, amelyen egy csomó rémült munkás kepesztett*, és amely már éppen munkásostól-mindenestől összeomolni készült. Félkézzel tartotta az állványt, félkézzel pedig segített a munkásoknak lekecmeregni, meg ne üssék magukat. Az állvány egy ház oldalában emelkedett, és a munkások éppen a házat festették volna, ha ki nem dől alóluk minden. Megköszönték szépen Sovány Lacinak a segítséget, és biztatták, ha festeni kell, csak szóljon nekik, olcsón megszámítják. Egyikük névjegyet is adott neki, amin az állt, hogy KISIPAROS, Laci meg szépen eltette, jól jöhet az még. Ahogy gondolkodva továbbindult volna, odalépett hozzá egy tréningruhás, nagydarab ember, és bemutatkozott neki. Mikor kezet szorítottak, olyan erős kézfogása volt, hogy Lacinak sokáig kellett utána masszíroznia a kezét. A nagydarab bácsi elmondta, hogy Súly Elemérnek hívják, és a nevében tulajdonképpen a szakmája is benne van, mert ő súlyemelő-edző, vagyis súlyemelni tanítja az embereket. Azt is mondta, hogy amit Laci tett, az nemcsak igen derék dolog, de figyelemre méltó sportteljesítmény is, hiszen egy csomó embert félkézzel megtartani a levegőben nem akármi. Sovány Laci szerényen azt mondta, hogy igazán semmiség, ő egy olyan termetes barátját emelgeti napra nap, hogy ezek a munkások mind csupa törpének látszanának mellette. Így aztán neki voltaképpen nem nagy kunszt az egész, egy ilyen kis emelintéstől épp csak hogy megpezsdül ereiben a vér. Súly Elemér figyelmesen végighallgatta a szerénykedést, és udvariasan megkérdezte, láthatná-e valamikor, de csak ha nem alkalmatlan, azt a hatal* nehezen kapaszkodik, kaptat fölfele (tájszólás)

mas termetű barátot. Laci azt felelte, persze, bármikor, hiszen Kövér Lajos mindennap otthon van, még ha akarna se tudna elmenni otthonról, most is éppen neki viszi az öt kiló kenyeret, öt liter tejet és öt rúd párizsit. Súly Elemér szemrevételezte a rakományt, elismerően hümmentett, és azt mondta, ha Lacinak nincs ellenére, szívesen vele tartana, és megnézné azt a barátot, ő ugyanis éppen ráér egy kicsit. Mikor hazaértek, Súly Elemér illedelmesen bemutatkozott Lajosnak, és minden oldalról ámulva körbenézte a hatalmas embert. Végül Sovány Lacihoz fordult, és megkérdezte, nem lenne-e kedve kicsit edzeni magát, mert hatalmas barátja mellett nem mindennapi képességekre tett szert. Sovány Laci azt felelte, miért ne, mióta nem dolgozik, és munkanélküli segélyt kap, amúgyis sok a ráérő ideje, egyszer nyugodtan lenézhet az edzőtertembe. És az elkövetkező napokban nemcsak hogy hébehóba lenézett, de egyenesen ott is ragadt ráérő idejében, nagy kedvvel emelgette a súlyokat, és tréfálkozott a hatalmas óriásokkal, akik szintén súlyokat emelgettek. Sovány Laci, mióta Kövér Lajos barátja lett, hozzászokott a nagydarab emberek társaságához, és nagyon jól érezte magát a súlyzóteremben. Így aztán a súlyzózás egyre több és több időt vett igénybe, nem csoda, hogy Laci újabban gyakran elkésett Kövér Lajostól, és gyakran korábban el kellett szaladnia, mint hogy Lajos felébredt volna. Korábban Laci ott ebédelt Lajossal, vele egy asztalnál ette meg a kiflijét és a joghurtját. Utóbb azonban már hagyta, hogy Lajos egyedül egyen, maga pedig edzésre menet az utcán fogyasztotta el a kiló kenyeret, és kortyolgatta el a liter tejet, amit magának vett. Mióta edzenie kellett, sok energiára volt szüksége, kicsit többet evett hát, mint régen. Akárhogy igyekezett is, az esti edzésről általában kicsit később ért vissza, mint szokásosan, volt, hogy már a sarki bolt is bezárt, és nem tudott bevásárolni Lajosnak, aki már türelmetlenül várta a vacsorát. Vacsora nélkül lefeküdni egészséges dolog, de elképzelhető, mit szólt mindehhez Kövér Lajos. Akármit képzeltünk, ő mégsem szólt semmit, csak mindig hümmentett egyet, valahányszor vacsora nélkül kellett ágyba bújnia. Korgott bár a hasa, ám a barátját is szerette, és belátta, hogy Laci már így is túl sok időt szentelt csak neki, ideje, hogy magára is gondoljon egy kicsit.


Sovány Laci pedig egyre erősebb és erősebb lett, egyre nagyobb súlyokat emelgetett, és elkezdett versenyekre járogatni. Mi több, a versenyeket elkezdte meg is nyeregetni, és már egy csomó érme volt, amiket Kövér Lajosnál tartott, mindenféle színű, de leginkább arany. Kövér Lajos ezeket az érmeket nézegette esténként, ha Lacinak nem sikerült hazaérnie, ő meg már nagyon éhes volt. Egy idő után aztán Laci már minden versenyt megnyert idehaza, úgyhogy más országokba kellett volna járnia, hogy ott is mindent megnyerjen. Ehhez meg már el kellett utazni, akkor meg Lajos napokra magára marad. Edzésről hazaérve tehát Laci leült egy székre, és így szólt az ágyán heverésző Lajoshoz: – Gyere, Lajos, ülj le ide, beszédem van veled, essünk túl rajta! Lajos fel is kelt, leült a székre, és figyelmesen Lacira nézett. Sovány Laci erre eltátotta a száját, és felkiáltott: – Te fel tudsz kelni magadtól? – Hát persze, különben hogyan is nézegettem volna az érmeidet? Kiderült, hogy Kövér Lajos a sok nemvacsorázástól kicsit lefogyott, úgyhogy már nem is esett annyira nehezére a járás, bár a lakásból továbbra sem mert kimenni. Laci pedig megbeszélte vele, hogy míg ő külföldön jár, néhány súlyemelő-barátja bevásárol Lajosnak, felöltözteti őt reggel és ágyba fekteti este. Nagyon kedves emberek, igazi óriások, Lajosnak legalább társasága is lesz. Lajos örült a dolognak, csak azt kötötte ki, hogy vacsorát ne hozzanak, mert már kezdi megszokni, hogy este nem eszik, el tud aludni a gyomra korgásától, és hátha így előbb-utóbb az utcára is kimehet majd. Nagyon hiányoznak

neki a madarak meg a fák, igaz ugyan, hogy az ablakon át is lát egyet-kettőt, de az mégsem ugyanaz. A felhők is hiányoznak egy kicsit, de azok nem annyira, mert sorban elszáguldoznak az ablaka felett, hol lassan imbolyognak, hol sietnek, hol koromfeketék, hol egérszürkék vagy bárányfehérek, napkeltekor, napnyugtakor pedig málnás vattacukor-pirosak. És a formájukat is változtatják, foszlósak, mint a kenyérbél, pamacsosak, mint a széttépdesett vattadarabkák vagy egybefüggőek, mint egy matrac belsejében a szösz. De azért őket is szívesen megnézné az utcán. És mire Sovány Laci hazajött, immár mint a világ legerősebb súlyemelője, Kövér Lajos már tett is néhány lépést odakinn, a Kövér Lajos utcán, igaz, még csak óvatosan, nehogy feltörje a járdaburkolatot. A súlyemelő-fiúkkal ugyanis nagyon összehaverkodott, és megsétáltatták őt időnként. Később már akkor is benéztek, ha Laci nem utazott sehová, és mivel a súlyemelő-klubban híre ment, hogy Kövér Lajos milyen nagydarab és milyen jó fej, hát sorra jöttek a kíváncsi súlyemelők, és mind elégedetten távoztak, mert valóban úgy volt, ahogy hallották…

Péter Alpár illusztrációi


„Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, / Tarlott bokrai közt sárga levél zörög” – festi meg igen szemléletesen A közelítő tél című versében BERZSENYI DÁNIEL azt a tájképet, amelyet általában november érkezése teremt. Amilyen lehangoló a kinti látvány, épp annyira élénk ez a hónap a nevezetes napok terén. Ekkor figyelünk oda még jobban, egy-egy kiemelt dátumon, a számos értékes embert kinevelő magyar tudomány helyzetére (3-án), a világ iúságára (10-én), a békés, eredményes együttélést jelentő toleranciára (16-án), a gyermekek jogaira (20-án), a magyar közoktatásra (22-én), az önkéntes véradók életmentő tevékenységére (27-én) – a hónap harmadik hete pedig egyik szellemi kincstárunknak, a magyar népdalnak és népköltészetnek van szentelve. Lássuk hát, milyen érdekességeket tartogat a kalendárium!

gyar fiúk történelmi győzelmet arattak az angol válogatott fölött, amelyről már-már úgy tűnt: az idők végezetéig veretlen marad. A legendás magyar focisiker, a 6:3 emlékére az akkori mérkőzés dátumát, november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjaként tartják számon 1993-tól a labdarúgás hívei.

Amikor még nem volt tévé, az emberek valószínűleg rádiót hallgattak (ha az már fel volt találva), bekapcsolták a lemezjátszót, moziba mentek, sétáltak, gyakrabban meglátogatták egymást, sokat olvastak. Aztán betoppant életükbe a – kezdetben fadobozos – kis szerkentyű, és kinyitott előttük egy olyan világot, amelyről addig csak hallottak, de még ismeretlen volt számukra. A tévé rengeteg hasznos információval szolgál, ugyanakkor rá is telepedhet nézője életére, és feledteti mindazt, ami a tévé nélküli időket megszínesítette. November 21-én, a Televízió Világnapján a műsorok készítői arról tanácskoznak,

Néha szédítő sebességgel költjük meglévő pénzünket, beszabadulunk a boltokba, és halomra gyűjtünk onnan olyasmiket is, amikre épp semmi szükségünk. Így töprengett 1992-ben egy kanadai férfiú, Ted Dave, és azt javasolta – részben tréfásan, részben komolyan –, hogy legyen egyetlen nap az évben, amikor messzire elkerüljük az üzleteket. Ötlete és felhívása („Ami elég, az elég!”) bejárta a nagyvilágot, így vált november utolsó péntekje a „Ne vásárolj semmit” Nappá. Üzenete: gondolkodjunk, hasonlítsuk össze a dolgokat, és ne engedjük, hogy teljesen a reklámok és az üzleti tervek döntsenek helyettünk pénzünk elköltéséről. Néha, amikor sétálni megyünk és csak levegőzni akarunk, hagyjuk otthon a pénztárcánkat.

hogy nem mindegy, mi kerül a képernyőre, mert ha már sokat tévézünk, legalább hasznos, értékes dolgokat lássunk ott. Volt bő ötven évvel ezelőtt egy „aranycsapat”, egy hihetetlen magyar fociválogatott, amelynek játékosait név szerint ismerte nem csak saját országuk szinte minden lakója, hanem a nagyvilág is. 1953-ban a ma-

Molnár Ferenc író jókedvű társaságban vacsorázott egy óbudai kertvendéglőben. Egy pimasz kiscsirke lábatlankodott az asztaluk körül, mohóságában még a cipők orrára is rákoppintva egy-egy morzsáért. Molnár egy darabig nézte, majd rászólt. – Hess innen, mert megrendellek! A festő már egy hete éhezik, elhatározza hát, hogy értékesíti egyik tájképét. A műkereskedő sokáig nézegeti az alkotást, majd azt mondja: – Na jó, megveszem. Adok érte ... ötszáz forintot. – Ötszázat? – döbben meg a művész. – De hiszen a vászon is többe került! – Igen, de akkor még nem volt összemázolva!


Könnyű álmú, engedelmes szavak szerzője Búcsú Sütő Andrástól

Hetvenkilenc éves korában, szeptember 30-án elhunyt Budapesten a romániai magyar irodalom egyik meghatározó alakja, SÜTŐ ANDRÁS. 1927. június 17-én született a Kolozs megyei Pusztakamaráson. Nagyenyedi és kolozsvári tanulmányai után újságíróként, szerkesztőként dolgozott, egy ideig Bukarestben, majd az 1950-es évek közepén Marosvásárhelyre költözött, és ez a város vált otthonává élete végéig. Itt születtek prózai munkái és jelképes elemeket hordozó színpadi művei, amelyek széleskörű elismerést hoztak számára, azért is, mert az 1989 előtti nyomott politikai-társadalmi légkörben olyan témákat sikerült érinteniük a színészek és a közönség közti hullámhosszon, amelyeket az államvezetés tiltott abban az időben. Sütő 1989 után is kiállt a szó és az emberi jog szabadságáért, ennek tulajdonítható, hogy igencsak megszenvedte az 1990 márciusában mesterségesen gerjesztett marosvásárhelyi román–magyar összetűzést: életveszélyesen megsebesítették, egyik szeme világát elveszítette. Számos művében kiemelt helyet foglalnak el a gyerekek és a fiatalok (bár ritkábbak a kimondottan ennek az olvasóközönségnek szánt munkái, amilyen például a Misi, a csillagos homlokú vagy a Kalandozások Ihajcsuhajdiában), és ez főként önéletrajzi ihletésű, saját gyerekkorának élményeiből merítő prózai munkáira érvényes. Egyik ilyen művéből olvashattok részletet az alábbiakban.

Békésen ballagtam a porban egy fazék tejjel, az egészséges természet boldog tudatlanságában az emberi létnek azon a szintjén, amikor szívünket-elménket egyetlen súly nyomja: a csodálkozás, a puszta lét pillanatonként megújuló öröme, mit nem zavart még a test gyarlósága s az elme lázongása. Álomnak és ébrenlétnek azon az elmosódott határán ballagtam, mikor az ember még olyan, akár egy vadonatúj síp, amely önmagát fújja, senkinek a parancsát és nyálát nem ismerve. Akkor meghallottam hátam mögött a bikagondozó hangját: „Szaladj, hééé!” Megfordultam. A bikával találtam szemközt magam; nem előttem: fölöttem fújtatott, villámlott, morgott súlyos, öklelő mozgásban. Féloldalt fordított, gyűlölt és rettegett feje csapzott volt, s ahogy a szarva megvillant, azon fekete szalag volt. Pillanatra megtorpantam, s azután a mezei apróvadak fürgeségével eredtem futásnak. Mivel semmilyen gondolatom nem támadt,

és a fekete szalagon kívül semmit se láttam, minden csöpp erőm a lábamat segítette. A fülem kivételével, amely egyáltalán nem volt segítségemre. Attól ugyanis, hogy a megugrott bika tompa, koporsó-hangú dobaját meghallottam, lábam összeakadt és elvágódtam. Félméternyit csúsztam a porban a törött kantáros fazék cserepei között. A pillanat töredéke alatt szedtem össze magam, s hagytam ott a cserepeket. Bevágódtam egy udvarra, a bika pedig megtorpant, majd irányt változtatva elballagott. Annak az udvarnak a kertjében kukorica és napraforgó alatt ülve vettem számba szakadt nadrágomat s cafatosan felhorzsolódott, vérző térdemet. A bika szarván megvillanó fekete szalagon tűnődtem. Miként került oda? De hiszen nem is volt rajta. Másodszorra, miután elestem, már nem láttam a szalagot. Egy másik szalagnak volt csupán az emléke; temetéseken láttam az ökrök szarvára kötve. A gondolataimba fölszivárgó rémület akkor egy láthatatlan szálat csomóra kötött bennem; valami, amihez addig semmi közöm nem volt, bár az a valami ott élt s gyakorta mutatkozott közöttünk, közel került a homlokomhoz, az arcomba fújt. (Részlet Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvéből)


Búcsúzkodik az ősz, könnyezik az ég, integet már fehér kezével a tél: ez november (a régi rómaiaknál a kilencedik hónap: novem – kilenc). Sűrű esők, hideg szelek alakítják a hónap arcát, korán sötétedik, és úgy tűnik (legalábbis az első hó beköszöntéig): semmi sem változik. Ahogyan Szabó Lőrinc írja November című versében: Sárban gázolok a dúlt réten át, s mintegy válaszként bennem is esik. S ez így lesz most már mindig, mindig így. Nemcsak az égbolt csöpög ám, hanem az emberek orra is: befészkelődik mindenbe a nátha, a hideg évszak örökös társa. Ravasz vándor, több nevet is felvesz, hogy észrevétlenül járjon-keljen közöttünk. Arany János 1882-ben versbe foglalta csendes bosszankodását a nátha fáradatlan tevékenykedése kapcsán: O nátha, nátha! Grippe! Katarrhusz! Influensz! Vagy bármi cifra névvel S alakban megjelensz. Ugyan mért nem pihensz? (Elégiák – részlet) A halkszavú élmények költője, Tóth Árpád is beletörődően „nyilatkozik” egyik „náthás” versében: Megkezdődött az ismert őszi attak: Jött a csúz, és szólt a nátha: Hátha Mi is szétnéznénk a világban, S erre mindnyájan Prüszkölni kezdtünk lágyan. Ah, nyájas olvasóm, Ki e sorokra megadón tekintesz, Ugye, ma is csak így van mindez? (Szezontól szezonig – részlet) Nagy úr a megfázás. Már a 15. század közepének koszorús költője, Janus Pannonius igen szemléletes leírást nyújt erről: Hol csupa jég a kezem, hol lüktet láztól a bőröm, Nap-nap után ez okoz gondot; olyan beteges!

Nátha gyötör folyvást, a fejem zúg és belesajdul, Majd meg a két szemem ég s könnyezik, annyira fáj. (Lelkemhez – részlet) Néha, persze, csalóka a látvány (és ez a jobbik eset!): azt hisszük valakiről, hogy náthás, miközben egyébbel bajlódik – így például a hírhedt Svejk egyik katonatársa Jaroslav Hasek regényében: „– Hová lett Baloun? De még mielőtt jobban körülnézhettek volna, halkan kinyílt a kemence melletti ajtócska, amely valahová kifelé szolgált, s Baloun osont be rajta, körülnézett, hogy nincs-e ott a bíró, majd szuszogva megszólalt, mintha roppant nátha kínozná: – Khint vholtham a khamrhában, bhelenyúltham vhalamhibe, a szhájhambha thömtem, és mhosth mhindhen rhárhagadth a szhájpadhlásomhra. Nhem shós, nhem is édhes, hanem khenyhérthésztha.” Mit tegyünk, ha úrrá lesz rajtunk a nátha? Bújjunk (beteg)ágyba, pihenjünk és – például – olvassunk sokat, mert az feledteti a megfázás múló gyötrelmeit. Ottlik Géza ajánlja ezt Buda című regényében, hiszen így a kezelés kellemetlenségeit is könnyebb elviselni: „Himlő, mumpsz, nátha, gyomorrontás, mind jól jött az embernek: kiolvastam a Dörmögő Dömötört, később Huckleberry Finnt, Don Quijotét, (...) anyám egyszer prizniccel jelent meg, mert felment a lázam. Hagyjam? ne hagyjam? «Jéghideg! Ettől csak rosszabb lesz...» – Ne okoskodj, kisfiam.” Nagy Lajos és Képtelen természetrajza szerint (bővebben szó volt erről a szerzőről és művéről októberi lapszámunkban) olyan erős ez a hívatlan, makacs „vendég”, hogy egy hatalmas állatot is képes ledönteni a lábáról: „Az elefánt betegségei közt leggyakoribb a nátha; képzelhető, mekkora náthája szokott lenni.”


Még a mesék birodalmában is tartanak a lázzal, köhögéssel és egyéb bántó dolgokkal járó megfázástól. Lázár Ervin író egyik „teremtménye”, Hapci király semmitől sem fél, csak a náthától, ezért udvaroncai minden napot azzal kezdenek, hogy megpróbálják elijeszteni a rettegett betegséget: „Jaj volt annak, aki Hapci király országában eltüsszentette magát. Azon nyomban hosszú lándzsákkal felfegyverzett poroszlók fogták körül, és elindult a náthamenet. (...) Így kísérték a birodalom széléig, és ott – hipp-hopp – átzsuppolták a határon.”. Mit is kívánhatnánk hát nektek novemberre? Soksok C-vitamint, hogy messzire kergesse a náthát!

Költők havának is nevezhetnénk ezt a hónapot, melynek folyamán lírikusi születésnapok sorakoznak fel (kezdve az Illyés Gyuláéval 2-án), s bár a jeles napok szülöttjeinek zöme nem csak verseket írt, mégiscsak költőként vált közismertté. Brassóban látta meg a napvilágot 1887. november 14-én (és Budapesten hunyt el 1967. augusztus 6-án) Áprily Lajos, akinek vonzó dallamú, tisztán csengő rímeket hordozó, eleven színekkel megfestett képekben bővelkedő sorai a természetszeretetnek, az életörömnek, a békés együttélésnek, illetve a melankóliának, a magánynak, a honvágynak, az ősidők harmóniájának, a kultúrába vetett hitnek a mesterművei. Többek között román szerzők műveit fordította magyarra értő és hiteles módon. • 1773. november 17-én született Csokonai Vitéz Mihály, akinek rövid élete (meghalt 32 évesen) a boldogság keresésének, látszólagos megtalálásának és ismételt elveszítésének körforgása. Ezt tükrözik „keserédes” versei, a komorság és a derű közti utat többször bejáró életműve, amellyel megalapozott egy költői látásmódot. • 1883. november 26-án jött a világra Babits Mihály

(meghalt 1941-ben), a Nyugat folyóirat meghatározó szerzői körének sajátos, egyaránt vitatott és elismert alkotásmóddal rendelkező tagja, a „tudós költő” – versvilága az antik kultúra értékeinek és kora izgalmas valóságának máig élményszerű találkozását jelenti. • Különböző vérmérsékletű alkotók voltak az 1877. november 22-én született Ady Endre (meghalt 1919-ben) és az 1921. november 27-én született Pilinszky János (meghalt 1981-ben), mégis közelíthető költészetük: rövidebb vagy hosszabb ideig, egyikük lázadóan vagy belenyugvással, másikuk elmélkedő érveléssel vagy mérlegelő indulatossággal értelmezte Istenhez és sorshoz fűződő viszonyát – az „élveboncolás” pedig mindkét esetben alapverseket eredményezett.


Repültek-e seprűnyélen a boszorkányok? Természetesen: nem. Nyugat-Európában a középkor végén harapózott el az embert különböző alakban és csábítás révén megkörnyékező ördögtől való félelem. Számos kép került akkor forgalomba, amelyek az ördögöt, valamint a vele szövetséget kötő emberek elvetemültségét ábrázolják. Itt-ott már az 1100-as évektől kezdődően, az 1420– 1430-as évektől pedig egyre gyakrabban – az egyház és a törvénykezés öszszefogása által – büntetni kezdték a varázslás minden formáját, amihez korábban mindenki gyakran folyamodott. 1427-től kezdve törvény elé állítják a boszorkánykodással megvádolt személyeket. A boszorkányüldözés néven ismertté, emlékezetessé vált megtorló folyamat központja Franciaország délkeleti és Svájc nyugati része volt. A 16. században a svájci Alpok vidékén, Itália északi, Németország déli részén, a 16. század második felében és a 17. század elején Németország-szerte fokozódott a pánik. A 17. század közepén Franciaországban, Spanyolországban, Angliában véget vetettek az üldözésnek, míg másutt, Svédországban, Norvégiában, Észak-Németországban ekkor kezdődött el. A hullám Magyarországot későbben érte el, s hosszasabban is állapodott meg ott. Korábbi szórványos előzmények után a perek 1565-ben gyakoriakká váltak, majd 1690 és 1710, még nagyobb mértékben pedig 1710 és 1750 között csúcsosodtak. A tömeghisztériának Mária Terézia 1756-os tiltó rendelkezése vetett véget. A mozgalom hátterében a démonológiának nevezett képzetkör állt, amely a perek során egyre jobban körvonalazódott és terjedt. Eszerint az ördög imádására boszorkányszövetségek szerveződtek, amelyek tagjai egyezséget kötöttek azzal, összejövetelekre jár-

tak (ez a boszorkányszombat), ahol tisztátalan testi élvezetekben és mértéktelen lakomákban volt részük. Testükön viselték az ördög jelét, valamilyen tárgyon (seprű) vagy állat hátán repültek, gyermekeket fogyasztottak, meggyalázták a vallásos szimbólumokat (kereszt, ostya). A feltételezések szerint a magyar boszorkányok találkozóhelye a Gellért-hegy volt. Akiket boszorkánysággal megvádoltak, azokat börtönbe zárták, vallatásnak, kínzásnak vetették alá, majd halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Boszorkány mivoltukat tűz- vagy vízpróbával ellenőrizték. Ha a felforrósított vas égési sebet okozott testükön, vagy ha összekötözve, vízbe vetve elmerültek – ártatlannak bizonyultak (azaz: nem álltak az ördög védelme alatt). S bár a vádak egyre súlyosabbak és türelmetlenebbek lettek, a vallomások mind inkább arról győztek meg, hogy ezek a „varázslók” többnyire ártalmatlan hagyományt gyakoroltak. Füvekkel, ráolvasással gyógyítottak, különböző eljárásokkal szerelmet keltettek, megszaporították a termés- és az állathasznot (tehenük sok tejet, földjük sok búzát adott), ismerték az időjárás szabályait. Az kiáltott ördögöt, aki nem tudta, mi az Több oka van annak, hogy hirtelen a boszorkányok váltak a közellenséggé. Egyrészt: az egyház féltette híveit a hitéletből való kitéréstől. Másrészt: a lassan szakszerűsödő orvostudomány az emberi és állati test gondozását, a szülés, a haldoklás, a gyógyítás levezetését igyekezett kivenni a „füvesek, kuruzslók” kezéből. Harmadsorban: az egyre ésszerűbb törvénykezés a döntésekből, az emberek, szomszédok, családok közti konfliktusok szabályozásából ki akarta zárni az avatatlanokat. Ma már világos, hogy a boszorkányok


nem voltak elvetemült ördögimádók, csupán a vádaskodások áldozatai – bűnbakok, akikre a kudarcok idején szórni lehetett a gyűlöletet, hogy a közösség mentesüljön az önvádtól. Ennek ellenére minden közösségben a történetek sokasága szól a boszorkányok tetteiről. Általában nők voltak, akik fiatalon eltanulták valakitől a környezetükből a gonosz tudást. Hajnalban kötényükbe gyűjtötték haragosuk búzaföldjének harmatát, ezzel elvették a búza erejét. A megrontott búza kalászt hajtott ugyan, de a belőle őrölt liszt nem tudott megkelni. Az utcán felszedték az állatok lábnyomát, elhullatott trágyáját, megsimogatták az állatot, ezzel elvették a tejét. Tisztátalan állatokat (macska, kutya, egér) fejtek meg, a tejből sajtot készítettek, ami nemsokára megférgesedett. Felkérésre szerelmi rontást végeztek, fiatal párokat adtak össze, választottak szét azok akarata ellenére. Elvették az ember, az állat, a növény erejét. Tekintetükre a csecsemők, a növények, az állatok elsorvadtak, szavukra meghunyászkodtak a vadállatok. Saját állataik bőségesen tejeltek, földjeiket nem verte el a jég, nem pusztította szárazság. Az érintéses (átviteli) és a pars pro toto (a rész helyettesíti az egészet) mágiát gyakorolták. A mágia első elve szerint a betegség, a rontás megérintés, közvetítő tárgy által terjeszthető, átvihető, a másik szerint pedig az embert, az állatot, a termést annak egy részével (pl. levágott köröm, ruhadarab, a házból kidobott szemét) befolyásolni lehet, meg lehet rontani. Segítségük egy kisméretű ördög volt, aki mindig munkát kért magának, s aki mindent el tudott

végezni. A boszorkánnyal lakott egy házban, s gazdája az első falatot, az első kortyot neki adta. A boszorkány egy kenőcsöt használva alakot változtatott (liba, macska, kecske, szamár, szekérkerék stb.), s ebben az alakban járkált a falu utcáin. Tréfás kedvű legények, felháborodott férfiak olykor megverték vagy megpatkolták ezt az állatot, s ilyenkor az áldozat hosszasan az ágyat nyomta, teste véraláfutásos volt. Korán öregedtek, töpörödöttek voltak, ritkán szóltak, örökké magukban motyogtak. Éjszakai, hajnali órákban váratlanul, titokzatosan, szokatlan helyeken bukkantak fel és tűntek el. Boszorkány-voltuknak jele is volt, amit rejtegetni igyekeztek. Sűrű, sötét, összenőtt szemöldökük vagy farokcsökevényük volt. Haldoklásuk hosszasnak, kínosnak bizonyult. Az ördögi tudást nem vihették a sírba, ezért addig szenvedtek, amíg a tudást és a kis ördögöt valakire rá tudták bízni. Környezetükből egy fiatal menyecskét választottak ki, azt avatták be titkaikba, vagy érintés által, hajlandósága ellenére ruházták rá. Ha ez nem sikerült, utolsó esetben akár egy kutyára vagy seprűre is rátestálhatták tudásukat. A boszorkány minden közösségben állandó szóbeszéd tárgya volt. Számon tartották rontásait, összesúgtak a háta mögött, élénken és felháborodva vitatták meg friss tetteit. Irtózattal elkerülték házát, a vele való találkozást. A róla szóló történetek holta után is hosszasan, akár száz éven át is emlékezetesek maradtak. S ez családjára, rokonaira, leszármazottaira nézve nem volt dicsőség.

Keszeg Ágnes illusztrációi


Szeptember 4-8. között együtt táboroztunk: a tavalyi Cimbora Kaláka Verseny győztesei és a Cimbora szerkesztői, munkatársai. A táborlakók újságot is szerkesztettek, egyik csapatnak, a Csodabogyóknak igazán jól sikerült ez. Ebből válogattunk élménybeszámolókat és vicces kis írásokat, hogy az együtt töltött néhány nap hangulatát mindannyian érezhessétek: azok is, akiknek az elmúlt évben még nem sikerült eljutniuk a táborba, most ismét megpróbálnák, és azok is, akik most döntik el, szintén beszállnak a versenybe. Az alábbi kis ízelítőből kedvet kapva oldjátok meg e számunk feladványait, töltsétek ki a 34. oldalon található szelvényeket (a Benevezési szelvényt és az e havi Versenyszelvényt), küldjétek el szerkesztőségünk postacímére... ...és nyáron együtt táborozhatunk!

Ebéd vagy a III. Világháború? Hétfő

Ezen a napon érkeztünk ide, a Cimbora táborba. A többség délelőtt jött meg. Ebéd után játszottunk, párba oszlottunk és bemutatkoztunk, majd gondolkodtunk a jelzőn, melynek kezdőbetűje megegyezik a keresztnév kezdőbetűjével. Forrai tanár úr még bemutatta a „cédulákat”, amelyből titokban mindenkinek adott. Ezek a „cédulák” olyanok voltak, hogy amit írt rajta, azt a címzett azonnal meg kellett tegye. Mindenkin látszott az izgalom, alig vártuk a cédulaosztást. Ezután felosztottak négy csapatra, a csapatneveket persze mi választottuk ki. Első feladat az volt, hogy egy ismert közmondás, szólás jelentésére egy kisebb előadást rendezzünk. Ezt eredetileg este, a tábortűznél adtuk volna elő, de mivel mindenki hamarabb meglett, hamarabb adtuk elő. A további időt ismerkedéssel, játszással töltöttük.

... A hétfői ebéd látszólag teljesen normálisnak és nyugodtnak indult. Krumplilevest és szilvás gombócot ettünk. Mikor a leves elfogyott és a gombócevésre került a sor, hatalmas ribillió következett be: egy lány elejtette a gombócot. Hatalmas röhögés tört ki, de hamar elfajult a dolog, ugyanis egy agresszív gyerek megdobta saját gombócával a lányt. Mindenkinek tetszett az „ötlet”, így nemsokára gombócok kezdtek röpködni. Véres harc vette kezdetét, három perc múlva már az evőeszközök is röpültek, 4 perc 32 másodperckor két nagyobb fiú egy asztalt dobott a társaság közé, így véget ért a „háború”. Hogy mikor és milyen körülmények között zajlott a békeszerződés, azt a következő számunkban olvashatják. Borsos Ágota


Kedd

A csapatok nekikezdtek az újságok megszerkesztésének. Nem volt nehéz elkezdeni, mivel minden csapatban volt két-három gyerek, akik a tavaly is voltak, így volt tapasztalatuk. Később, a délelőtti órákban kézműves foglalkozások voltak, vagyis agyagozás és szövés. Az agyagozás aránylag könnyen ment, de a szövéssel volt egy kis gond. A gyerekek szerint a cérnával volt a gond, mivel olyan nagyon bogozódott, mint a western filmekben a lasszó. Több óra után végül is öt-hat harcosnak sikerült hurkot kötnie. A sok munka után mindenki pihenni indult, majd délután megismerkedtünk Kónya Ádám bácsival, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatójával, aki előadást tartott nekünk az 1956-os eseményekről. Ádám bácsi nagyon lelkesen beszélt nekünk, aztán interjút is adott...

Szerda

Mint minden reggel, ma is kötelező volt kinyitni a szemet, ha máshol nem is, a hideg víz kíséretében, a fürdőben. A reggeli egyszerű volt, de az azt követő akadályverseny már nem annyira. Szószerinti akadá-

Kérdezett Fanea Imola 1. Mi a jó a táborban? 2. Mi hiányzik? Hegyessy Loránd (Alsórákos) – A szabad mozgás. – A család.

lyok nem nagyon voltak, de személyekbe botlottunk, akik folyton folyvást kérdéseket raktak fel nekünk, vagy próbára tettek minket. Végül is mindenki szerencsésen megérkezett, de voltak olyanok is, akik még soha nem örültek így ellenfeleik szép szemének. Mikor megérkeztünk, még egy feladatunk volt: el kellett mutogatni azt a szót, hogy majomszeretet, ezután már izgatottan várhattuk az ebédes edények tartalmát. A húsgombóc levessel és vargabélessel való megbirkózás után következett egy rövid, vicces teszt, melyből az derült ki, hogy a cimborák nagy része beszámíthatatlan. Aztán egy kis játék következett. Amikor megérkeztek a Cimbora Kaláka Tábor hagyományos meghívottai, abbamaradt a játék és kezdődött a népzene, néptánc. Seprűvel, pulykával... és még párban is sokat táncoltunk. Vacsora után jött az igazi móka, a dombtetőre mentünk naplementét nézni. A tábortűz mellett sokat énekeltünk, és az esti Activity parti, ma is, mint mindig, nagyon nehezen maradt abba. Este egy ideig a házikókból még mondat töredékek hallatszottak, de aztán elcsendesedett a tábor. Fodor Szilvia

?

Balis Gellért (Koronka) – Sok az új ismerős. – Az otthoni háziállatok.

Vágási Réka (Székelyudvarhely) – A tábortűz. – A számítógép.

Kovács Anna Mária (Borzont) – A sok testmozgás. – Több kaja.

Bálint Csilla (Oroszhegy) – A társas foglalkozások. – A könyveim.

Mátyás Borbála (Marosvásárhely) – Az érdekes foglalkozások. – Több szabadidő.

Gábor Szilárd (Marosvásárhely) – A kaja. – A biciklim.


Csütörtök

A késői lefekvés ellenére sikerült reggel „korán”, fél kilenckor felkelni. Reggeliig alig maradt időnk elvégezni a szokásos dolgainkat. A reggeli a szokásos módon zajlott. Néhány perccel az étkezés után megérkezett Szonda Szabolcs költő, a Cimbora egyik munkatársa. Az összegyűlt csapatok együtt, majd külön-külön is verseket írtak. Ebéd után kihirdették a versírásban győztes csapatot, s az egyéni verseny nyerteseit. A táborvezető lányok izgalmas terep-társasjátékot készítettek nekünk, melynek a kulcsa az általános műveltségünk volt. A játék jól indult számunkra, de már az elején eltévedtünk, s jó hosszú utat tettünk meg, míg nagy nehezen visszataláltunk a táborba. Ekkorra már a többi csapat jókora előnyre tett szert. Ez az előny folyamatosan csökkent, és mikor megválaszoltuk az utolsó kérdést, előkerült a végső feladat, melyet a lányok írtak a nyertes csapatnak. Ez egy Laurencia nevű tornajáték volt, amit mindenki utált. A végére ezért már nem is búsultuk, hogy nem mi nyertünk. Nem sokkal később érkezett hozzánk Péter Alpár, a Cimbora illusztrátora, aki agyagszobrászatot tanított nekünk. Másfél óra alatt megtanultunk bábfejet készíteni, s a szebbnél szebb fejekből kiállítást rendeztünk. A tábortűzhöz mi hoztuk a fát az erdőből, s sokkal nagyobb volt a tűz, mint máskor. De a sok jó dolgot beárnyékolta valami szomorú: ez volt az utolsó esténk a táborban, holnap indulás haza.

Vécsey Hunor, Székelyudvarhely

Rémhírek

Rettenetes dolog történt a Cimbora táborban. Kedden este a lányok fürdőszobájában éppen bent volt két lány. Mivel a fiúk fürdője nincs teljesen elválasztva a lányokétól, teljesen áthallatszanak a hangok. „Sokáig füleltünk... – mondta egyik lány lapunknak – mikor furcsa zajt hallottunk. Egy kis ideig vártunk, míg egyszer csak szörnyű üvöltést hallottunk. Nagyon megijedtünk, kiszaladtunk. Másokat is odahívtunk, és mikor meghallották a rettenetes hangot, reszketni kezdtek a félelemtől. Kétségbeesésünkben odahívtuk a táborvezetőt, aki felismerte a furcsa, idegtépő hangokat.” Azt, hogy mi volt a szörnyű zaj, eleinte nem akarták elárulni, de végül egy kis cukorkával sikerült kiszedni belőlük: Gábor és Kálmán énekeltek. Nos, kiderült az igazság. Azonban, akik már több Cimbora táborban voltak, azt állítják, hogy mindig történik hasonló rémes dolog. Băsescu elnök szerint új törvényt kellene beiktatni, melyben az áll: Tilos a közvécében énekelni. Borsos Ágota


áttál már nyári napfelkeltét? Ez az élmény számomra sohasem unalmas, ahányszor átélem, mindig elönti lelkem valami megfoghatatlan, ünnepélyes borzongás, izgalom. Fázósan állni a hajnali szürkületben, amikor minden szín még halvány és fakó (alszik, mondhatni), a szépségtől bódultan a horizont vörösen derengő csíkjára tapadó tekintettel. Hiszen a fény

– varázs! Hirtelen, másodpercről másodpercre változik minden, a korábban fakónak tűnő színek ébredezni kezdenek, megtelnek élettel, ragyogással, és az addig csak tónusaikban eltérő, egyszínű felületek millió színárnyalatot kapnak. A domboldal zöldeszszürkéje helyett már igazi színkarnevált látunk, amelyen, persze, majdnem mindenki zöld jelmezbe öltözött, de annak ezeregy árnyalatába, változatába, és kis kakukktojásokként felbukkannak köztük a virágok vörösen, sárgán, lilán, kékesen ragyogó foltjai.

Ez történt a festészet terén is az 1860-as években. Néhány fiatal párizsi festő szerelmes lett a fénybe és abba a csodába, ami a fény hatására a színekkel történik. Félretettek mindent, amit addig tanultak – nagyrészt akadémista – mestereiktől, és mint az igazi szerelmesek, nem törődve a következményekkel, átengedték magukat a fény varázsának. Az ebből a szerelemből született festészetükkel a fény okozta illékony szépséget ragadták, annak pillanatnyiságában és frissességében, megteremtve az európai festészet legszebb stíluskorszakát: az impresszionizmust. A korábbi korok festői úgy ábrázolták vásznaikon az őket körülvevő világot, ahogyan azt tapasztalatból ismerték: tárgyi mivoltában, figyelmen kívül hagyva a pillanatnyi fényhatások okozta apró változásokat. Inkább a tárgyról bennük kialakult képet mint a valóság folyamatosan változó szépségét festették. Ezért használtak helyi színeket és annak különböző árnyalatait. Ők például a sárga teásbögrédet a sárga különböző árnyalataival festették volna meg, elhanyagolva a környező színek hatását, például a bögre sárgájában feltűnő, a piros abrosz és a zöld szalvéta okozta reflex-színeket. Az impresszionista festők ennek ellenkezőjére törekedtek. Nagytakarítást végeztek a festészetben, kidobáltak onnan mindent, amit a valóságban nem találtak meg. Az előre felépített kompozíció helyébe a valóság fényképszerű kivágása lépett. A helyi színeket felváltották a látvány-színek, vagyis a reflexek, a megvilágítás és a légköri hatások által módosított valóságos, élő színek. A nosztalgikus, fellengzős témák helyett megjelent a művészek körül lüktető, folyamatosan változó világ – akárcsak a realista festők esetében. Mivel a pillanat szépségét akarták megragadni, az impresszionistáknak sokszor kint a természetben, s mert ez tünékeny, sietve kellett dolgozniuk. Gyors, kis


ecsetvonásokkal festettek, így adva vissza a látvány legkisebb színárnyalatait is. Ez az új technika a frissesség hatását adta a képnek, egyben a mozgás érzetét keltve. A csodálatos változás, amin átmennek a színek napfelkeltekor – ez történt meg a festészetben az impresszionisták vásznain. Lássuk, kik voltak ezek a varázslók! Elsősorban néhány jóbarát, akiket összekötött a közös cél és a hivatalos művészvilágból való számkivetettség, legalábbis alkotói pályájuk elején. Édouard Manet (1832–1883) volt az úttörő. Ő Párizsban született, tisztviselő apja jogi pályát képzelt el a kis Édouard-nak, aki viszont festő szeretett volna lenni. Természetesen elhatározása atyai ellenzésbe ütközött. A 16 éves Manet, hogy senkinek ne legyen igaza és egy romantikus gondolattól hajtva, beállt tengerészkadétnek a Le Havre et Guadeloup kereskedelmi vitorlásra. Kétévi hajózás után már apja is helyesően rábólintott eredeti tervére, vagyis beleegyezett, hogy festő legyen. 1850ben beiratkozott omas Couture akadémista festő osztályába, azonban egy idő után zavarta Couture műtermének merev légköre, élettelensége. Egyszer hetykén megkérdezte a modellt álló kisasszonyt: „Akkor is ilyen pózba vágja magát, ha bevásárolni megy a zöldségeshez?”. A vaskalapos Couture úr, meghallva a kérdést, a következő, sértésnek szánt bókot vágta az iú Manet fejéhez: „Maga, szegény fiam, legfeljebb csak saját korának Daumier-ja lesz.”. (Emlékeztek a mókás Daumier-re, akihez hasonlóan egyébként, festészetével Manet is a valóság felé fordult – igaz, más utakon, de legalább annyi botrány kíséretében...) A másik fényvarázsló barátunk Edgar De Gas (1834–1917) vagy – ahogy ő nevezte később önmagát – Degas. Kivételes festői tehetsége korán megmutatkozott, és az ő művészet- és zenekedvelő bankár apja már nem ellenezte, sőt, támogatta törekvéseit. A kis Edgar-t elvitte Párizs nagy múzeumaiba, megmutatva neki a fontos művészeti gyűjteményeket is, hadd fejlődjön a Képek: A bátor Manet 1. Edouard Manet, fotó, 1870–80 körül 2. Edouard Manet: Olimpia, olajfestmény vásznon, részlet, 1863 3. Edouard Manet: Jean Demarsye portréja, olajfestmény vásznon, 1870 4. Edouard Manet: A vasútnál, olajfestmény vásznon, 1872–73 között

szépérzéke, így sikerült is „megfertőznie” a fiút a festészettel. Érettségi után a még bizonytalankodó Degas először a jogi egyetemre jelentkezett, de hamar otthagyta azt, és végérvényesen eldöntötte: festő lesz. Másolta a Louvre remek-műveit, dolgozott Félix Joseph Barrias középszerű festő műtermében, majd 1855-ben rövid ideig az Ecole des Baux-Arts növendéke volt, de aztán, ezzel is felhagyva, saját alkotói útjára lépett. A két fiatal művész külön-külön indult, de összefűzte őket a festészetről vallott azonos nézetük és nagypolgári neveltetésük. Az impresszionista festészet „alaphangjára” is egyszerre találtak rá 1862-ben. (folytatjuk) 5. Edouard Manet: A vasútnál, olajfestmény vásznon, részlet, 1872–73 között Degas, a balerinák barátja 1. Edgar Degas, fotó, 1895-1990 körül 2. Edgar Degas: A 14 éves táncosnő fellépés előtt, szobor, 1880–81 között 3. Edgar Degas:Tánc iskolában, pasztell rajz, 1873–75 között 4. Edgar Degas: Concorde tér, olajfestmény vásznon, 1875


A Királykő úgy viszonyul a Bucsecshez, mint erdei tanya a városközponthoz. Brassótól délnyugatra terül el, Zernyestig 28 km műút vagy körülbelül ugyananynyi vasút vezet, a városból több irányból is neki lehet menni a sziklatömbnek, merthogy még a hegy lábától nézve is ilyennek tetszik a Királykő. A Plaiul Foii kemping-komplexumból érdemes elindulni, ami 12 km-re van a zernyesti vasútállomástól, és 6-7 lejért fuvaroznak idáig a helybéliek. No de ha már egyszer odaértünk, a Királykőn már nemigen vannak nagy távolságok. Inkább a szintkülönbségek viselik meg az ember térdét, és merítik ki szőlőcukor-tartalékait a hátizsákból. Csekély tíz-tizenkét kilométeres „sétákkal” már fel is, le is juthatunk a gerincről, nem beszélve az „övekről”, amelyek még emberközelibbek. A gerinc legmagasabb csúcsa a Pásztor-csúcs (2238 m), de a többi része se nagyon marad el ettől a szinttől. A már említett övek olyan kis oázisok, amelyek zöld növényzetükkel megtörik a holdbéli sziklatáj kietlenségét. Az alsó, illetve a középöv füves, borókás részein nem ritka a havasi gyopár sem. (Ezt persze nem azért említem, hogy virágszedésre bátorítsak bárkit is – a havasi gyopár is védett növény, őrizzük rendületlenül, és kapjuk lencsevégre, hogy gyűjteményünkben örökre friss maradjon és jókedvű!) A zöld övek — az alsóöv és a középöv — a gerinc hosszában kígyóznak, alatta-felette kopár sziklák, és bár egy kisebb térképen barátságos sétáknak tűnhetnek, a valóságban az övek folytonos fel- és lefutamodásokból alkottattak: mintegy három-négyszáz méternyi szintkülönbségen szambázik a lelkes kiránduló, miközben térdig lóg a nyelve, és esküdözik, hogy agyon fogja edzeni elsatnyult városi testét.

Amitől meghitt és szűziesen hamvas lesz a Királykő, az a tájékozódás megszervezése: az ösvények, leszámítva a kocaturistáknak fenntartott korzót, alig-alig kitaposottak. A jelzések alkalomadtán környezetbarát obók, tucatnyi sziklakőből összehordott kis kupacok, melybe faágat tűztek, így jelezvén a jószándékot, melylyel kitalálták, hogy hova helyezzék őket. Máshova öt centis kis zöld kereszteket pingáltak, egy-egy lapos kőre, boróka-törzsre, sziklafalra, nem gyakrabban, mint száz-százötven méterenként, mintegy jóságosan bólogatva, hogy igen, igen, már legalább öt perce jődögélsz útmutató nélkül, de még mindig a jó ösvényen vagy, nahát, burokban születtél, vagy mestered vezet? Az Aninata menedékről soha nem írnék máshol, mint a Cimborában. Ez egy olyan menedék, amelyet a tiszta szívű hegyjáróknak épített... egy hegyjáró. A térképeken nincs bejelölve, létezését egyesek kétségbe is vonják, a belső falán kifüggesztett levélben is ez áll: kérik az idejárókat, hogy ne fedjék fel létezését másoknak, mint igazi hegyjáróknak, akik már többször is bejárták, és tisztelik a Királykőt. 1700 méter magasan nem sok helyen találsz menedéket, kályhát, teát, és olvasnivalót. Még kevesebb helyen találsz sziklabarlangot, melyből ivóvíz szivárog, és ezt önzetlen kirándulók pillepalackból hasított edényekbe vezetik, bárki erre járó szükségletére... Az Aninatában egyszerre vagy egyedül és társaságban: a tér nem nagyobb, mint egy vonatfülke: talán hetekig nem vetődik erre senki sem; mégis érzed a gondoskodó jelenlétet, mely kitalálta, hogyan lehet kényelmes pihenőt, menedéket, vizet és meleget nyújtani a kirándulóknak.


Kiből lesz hegedűs? – Tessék mondani, nem zavarja magukat, hogy minden nap gyakorolok a hegedűmön? – kérdezi Cimbi a szomszédot. – De igen, nagyon zavar. – És nem tetszene tudni ezt megmondani a papámnak is?


Hogyan születik a kis sün? Majdnem úgy, mint a többi emlősállat. A kis sünök burokban jönnek világra, tehát a tüskéik nem érintkeznek anyjuk testével. Egyébként ezek a tüskék születéskor még nagyon puhák és hajlékonyak, csak később alakulnak át az állatra oly jellemző védőfegyverré.

Miért lógatják nyelvüket a kutyák? Biztosan megfigyeltétek már, hogy a kutyák, főleg meleg, nyári napokon lógatják a nyelvüket. Erre azért van szükségük, mert nincsenek izzadságmirigyeik, tehát nem tudnak izzadni. A felmelegedett testüket azonban valahogy le kell hűteniük, a nyelvlógatással pedig éppen ezt érik el: így a hő egy része eltávozik.

Miért eszi meg az egér a füzetet? Régi padlásokon gyakran lehet találni szétrágott régi könyveket, füzeteket. Ezeket az egér rágja szét, de nem azért, mert annyira szereti, hanem mert így koptatja fogát. Az egérnek ugyanis a középső fogai állandó növekedésben vannak, ezért kénytelen őket folyamatosan koptatni. Ha nem tudna rágcsálni, olyan nagyra nőhetnének, hogy a száját képtelen lenne becsukni. Fogai egyébként nagyon erősek, néha a betont vagy a kemény fát is megrágja.

Igaz, hogy a foltos szalamandra a tűzben születik? Természetesen nem. A fekete alapon narancssárga pötytyökkel díszített kétéltű állat az erdők nedves talaján él. Színe elárulja, hogy mérgező, ezért nem tanácsos megfogni. Mérgező váladéka a szembe jutva gyulladást idéz elő. Erdőt járó, tüzet rakó emberek gyakran tapasztalják, hogy a tűzre rakott fából, a fa kérge alól, szalamandra szalad elő. A bőrében levő mirigyek ilyenkor erős működéssel gátolják meg, hogy az állat elégjen és legtöbbször még idejében el tud menekülni. Köllő Zsolt

(Részlet a Gonosz tanár-tan című egyetemi jegyzetből) Feleltetéskor addig ügyeskedjünk, míg a diák elkövet valami nagyon egyszerű és triviális hibát, amelyiken azután jó sokáig törheti a fejét. Amint a diák felfedezi a hibáját, de még azelőtt, hogy alkalma lenne kijavítani, lenézően mi magunk javítsuk ki azt. A kellő pillanat megválasztása a tanári művészet része. Ez persze nagy odafigyeléssel és sokévi tapasztalattal érhető csak el.

Patricia Simonet, az arizonai egyetem kutatója fedezte fel, hogy a kutyák is nevetnek. 2001-ben kezdte játszadozó ebek hangját gyűjteni, hogy kiderítse, mitől nyugszanak meg a menhelyek kutyái. A felvételekből elkülönítették a morgást, az ugatást, a csaholást, a különböző lihegéseket, és azokat az ebközönségnek játszották le. Számtalan hangpróba után egyértelművé vált, hogy a boldogságtól izgatott lihegés nyugtatóan hat minden kutyára. Egy percen belül a „próbamenhely” összes ugató ebe elcsendesedett tőle. (forrás: www.geographic.hu)


A nevetés tényleg jó orvosság • Kazuo Murakami japán genetikus három évvel ezelőtt szokatlan vizsgálódásba kezdett. A „stand-up comedy” (egyszemélyes szórakoztató est) műfajának képviselőivel szövetkezve kutatta, hogy a nevetés milyen hatással van az egészségi állapotra. Kétnapos vizsgálatába cukorbetegeket vont be. Az első napon a betegek egy 40 perces, meglehetősen humortalan főiskolai előadást hallgattak végig. A második napon ugyanilyen időtartamban szórakoztató esten vehettek részt az alanyok. Murakami mérésekkel igazolta, hogy a nevettető második napon a betegek vércukorszintje jelentősen alacsonyabb volt, mint az unalmas előadást követően. Az azóta eltelt években a szakember a nevetés által aktivált géneket kutatta. Összesen huszonhárom olyan gént talált, melyek aktivitását a jókedv fokozza, illetve melyek a nevetés hatására aktiválódnak. Ezek közül tizennyolc az immunrendszerre, a sejten belüli jelátviteli folyamatokra illetve a sejt osztódási ciklusára hat, a maradék öt gén funkciója egyelőre nem ismert. Murakami szerint nem kizárt, hogy hamarosan orvos is elrendelheti szórakoztató műsorok nézését, hallgatását. Japánban a nevetés nem tréfadolog. Murakami eredményei alapján 2004-ben Oszakában állami támogatással létrejött egy idős emberek számára tervezett teljes gyó-

Az agresszív kismalac megy az erdőben, és meglátja a nyuszikát. Megfog egy palacsintát és hozzávágja. A nyuszika megfordul és megszólal: – Ez szándékos volt? – Nem, lekváros! Agresszív kismalac vizsgázik, de nem tud semmit. Végül a vizsgabiztos megsajnálja.

gyászati program, melybe az egészségügyi személyzet mellett komikusokat is bevontak. A nevetésterápia éppoly fontos része az ellátásnak, mint a testedzés vagy a megfelelő étrend. Környezetbarát pillepalackok • Régóta megoldatlan gond a műanyag üvegek, pillepalackok, egyszer használható pelenkák ártalmatlanítása, ezért nagy találmánynak számít a Bernhard Rieger professzor és dr. Gerrit Luinstra, (mindketten a BASF vegyipari konszern kutatói) komposztálható műanyag előállítására kidolgozott új módszere. A polihidroxibutirát (PHB) elnevezésű, nem hagyományos műanyag valójában a természetben is előforduló poliészter, melyet energiatárolás céljából állítanak elő bizonyos mikroorganizmusok. Negyven évnyi kutatás után éppen a fent említett két tudósnak sikerült választ találnia arra a kérdésre, hogyan másolható le a természetben már előforduló anyag. A jó hír az, hogy alig lesz drágább az új műanyag, mint az eddig használatos polipropilén, melyből világszerte évente 40 millió tonnányit állítanak elő. A mesterséges PHB-ból készült csomagolóanyagok vagy eldobható pelenkák a szemétkosár helyett a komposztálóba kerülhetnek, így csökkenthető lesz az egyre növekvő szeméthegyek nagysága is. (Forrás: www.geographic.hu) – Na, jól van, kismalac, kettessel átengedlek. – NEM MEGYEK! Agresszív kismalac megy a vasútállomásra jegyet venni. Mikor odaér: – Egy retúrjegyet kérek! – Hova? – kérdi a pénztáros. – Oda-vissza!!! Az agresszív kismalacot ébresztgeti az anyukája: – Kismalac... Ébredj fel! Mindjárt fél nyolc lesz! – Nem lesz!


A Cimbora fotópályázatot hirdet, amelyre benevezhet minden fényképezni szerető és tudó Cimbora-olvasó. Töltsétek ki a Benevezési szelvényt, jelezve, hogy fotókkal szeretnétek indulni a fődíjért, a nyári táborozásért, és küldjétek el azt szerkesztőségünkbe! Ezután pedig elő a fényképezőgépet! A pályázat témája: élő környezetünk. Gondoljatok arra, hogy: • mennyi örömet szereznek nekünk a környezetünkben élő állatok, a csodálatos növényvilág; • mennyi bosszúságot kelt az a nemtörődömség, amellyel mi, emberek viszonyulunk élő környezetünkhöz (de lehet téma ennek a magatartásnak egy kirívó ellenpéldája is). Akik nyitott szemmel járnak a világban, nap mint nap belebotlanak olyan témákba, melyek lencsevégre kaphatóak. Elfogadunk bármilyen fényképet, amely az ember és az élővilág kapcsolatáról szól – lehet ez kedvenc háziállatotok fotója, egy bogár, egy váratlanul felbukkanó állat vagy éppen az em-

Tudósítók kerestetnek! Várjuk diákújságírók jelentkezését, akik szívesen tudósítanának iskolájukban vagy városukban, falujukban történő eseményekről. Lehetséges témák: osztálykirándulás, iskolai ünnepség, vetélkedő vagy egy érdekes színházi előadás, könyvbemutató, találkozó – bármi, amiről úgy érzitek, hogy a Cimbora-olvasókat érdekelheti. A leghűségesebb, legigényesebb tudósítók részt vehetnek a nyári Cimbora Kaláka Táborban. A borítékra írjátok fel: Tudósítók kerestetnek.

ber kéznyoma, amely rondítja vagy szépíti élő környezetünket. A pályázatra egy szerző legfeljebb négy alkotást küldhet be, ezek színes vagy fekete-fehér papírképek lehetnek. Legtöbb három képből álló fotósorozatok is beküldhetők, ebben az esetben egy sorozat egy alkotásnak számít. A képek mérete: legalább 21x30 cm. A felvételek hagyományos vagy digitális technikával egyaránt készülhetnek, azonban a végső képet csak fényérzékeny fotópapíron lehet beküldeni. A kiírástól eltérő méretű és technikájú képeket nem tudunk elfogadni. Minden kép hátoldalán szerepeljen a szerző neve, postacíme, az alkotás címe. A beküldött alkotásokat szakmai zsűri értékeli, a legjobbak szerzői részt vehetnek a Cimbora Kaláka Táborban, ahol kiállítást rendezünk a legsikerültebb pályamunkákból. Beküldési határidő: 2006. február 15. A borítékra írjátok rá: Fotópályázat.

A Cimbora honlapjának elkészítésén dolgozunk, az új fórum arculata, tartalmi világa részben a laphoz igazodik majd a végleges formáját azonban – mivel nektek szánjuk – együtt kell kitalálnunk. Írd meg nekünk, milyen honlapot szeretnél! Javaslataitokat, ötleteiteket a cimbora.org@gmail.com e-mail címre várjuk.

Kíváncsi vagy, milyen egy igazi internetes kamasziroda? Klikkelj a Necc-re! Idemásolok néhány rovatajánlót: •Ki vagyok: Itt teszteket találsz, melyek segíthetnek abban, hogy többet megtudj magadról, illetve arról, mit gondolnak rólad mások • Kifőztük: Ha szereted a hasad, vagy ha szeretnéd, de nem mered... Ötlettár, receptek, tippek... • Necc Kvíz: Tedd próbára tudásod, és légy a legjobb! Tippelj és tanulj! • Labirintus-játék • Dacc-placc: Amit tudni akarsz a szenvedélybetegségekről. • És azt is elárulom, hogy beljebb haladva az igényes kivitelű honlapon, a www.necc.hu-n, sok további érdekes információt találsz.


Olvasni jó – de írni is! Főként ha úgy érzitek, van tehetségetek hozzá, és olyan élményeitek, érzéseitek akadnak, amelyeket mindenképpen meg kell fogalmaznotok és meg kell ismertetnetek másokkal is. Ám az asztalfiók nem jó olvasó, ezért arra biztatunk benneteket, küldjétek el nekünk írásaitokat, mi pedig Diákmúzsa Klub rovatunkban értékeljük azokat és válaszolunk nektek, a sikerültebb alkotásokat pedig megjelentetjük. Várjuk tehát verseiteket, prózáitokat! Jelezzétek, hogy a válaszadás során teljes neveteket avagy nevetek kezdőbetűit használjuk-e. Persze, álnevet, szerzői nevet is választhattok. Mi készen állunk, rajtatok a sor! (Szonda Szabolcs)

Készenlétben állunk, várjuk hagyományos és elektronikus leveleiteket egyaránt. Kérdezhettek bármiről, ami érdekel benneteket – megkeressük a szakértőt, és segítségével válaszolunk is. Például olyan töprengésekre is, mint ezek: – Hogyan rázzam le a kellemetlen udvarlót? – Mitől érzek vágyat? – Miért pikkel rám a tanár? – Milyen iskolát válasszak? – Meddig mehet el a tanár a fegyelmezésben? – Mi szerint döntik el jogilag, hogy kihez kerül a gyerek válás után? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolunk, csak írjatok bátran! A borítékra írjátok fel: Kíváncsi kérdések! Örömmel vesszük leveleiteket, akár arról számoltok be, hogy tetszik a lap, szívesen olvassátok, akár arról írtok, hogy mi az, ami kimaradt belőle, ami szerintetek tovább gazdagítaná kedvenc olvasmányotokat. Levélcímünk: Cimbora szerkesztősége, 520064 Sf. Gheorghe, str. Presei nr. 8/A Elektronikus postacím: cimboramail@gmail.com

Kedves Cimbora! Tetszik az új lap, és tetszik Cimbi is, a kisördög. Úgy látom, hasonlít Búbocskához, nemrég kaptam meg a könyvet, és végig is olvastam. Sokat nézegetem a könyvben lévő térképeket is. Kérlek, írjátok meg, csak én látom úgy, vagy tényleg hasonlít egymáshoz a két ördögfióka? K. Csaba, Székelyudvarhely Kedves Csaba, jól látod, tényleg van hasonlóság a két ördögfióka között: mindkettőt Csillag István grafikus rajzolta. Orbán János Dénes Búbocskáját már ismered, ha elolvastad a könyvet, és más Cimbora-olvasók is megismerhetik (lásd a hátsó borítón lévő felhívást). Cimbi amolyan képzelt ördögbőrbe bújt, kópé kisdiák, hasonlít azokhoz a (nép)mesei szereplőkhöz, akik élénkséget hoznak a történetbe: mindenhol ott van, minden érdekli, derültséget kelt és sokszor meglepetéssel is szolgál. Az ördögbőr esetében nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a vidámság, a nevetés, a jókedv, a kíváncsiság mennyire fontos mindennapjainkban – amellett, hogy figyelünk a körülöttünk zajló eseményekre, a világra, tanulunk, végezzük a teendőinket. Amióta megjelent a színen Cimbi, bennünket is többször megnevettetett, és – nagy örömünkre – sokatok tetszését elnyerte. Cimbora


A hold az égen egy ezüst lant, Megannyi húr a sugarak; A hold ezüst lantján a szellők Szellemkezekkel játszanak. (Petőfi Sándor: Holdvilágos éj)

Égi kísérőnket vélték őseink égisten bal szemének, égi lámpásnak, istenek labdájának, hitték a Nap nővérének, feleségének, ellenségének, az éjszakai égboltot bejáró holdistennek. Az egyiptomi mitológiában a kampós csőrű íbisz jelképezte a Holdat, és ot, az írástudók, művészek, varázslók pártfogója volt a holdisten, de holdistennőként tisztelték Hathort is, a holdsarlóra emlékeztető szarvakkal ábrázolt szerelemistennőt. A görögök SzeléVoltak, akik a Holdat hatalmas tükörnek vélték, amelyben a Föld képe látszik nét, Héliosz napis-

Hathor szerelemistennő és az íbiszfejű ot holdisten

Az eget ábrázoló szibériai sámándobon égisten jobb szeme a Nap, bal szeme a Hold (Jankovics Marcell rajza)

ten nővérét, a rómaiak Lunát tisztelték holdistennőként, de megszemélyesítette a Holdat Apollón húga, Artemisz (Diana), és az éjszaka háromtestű istennője,

Hekaté is. Szeléné – a legenda szerint – egy szépséges halandóba lett szerelmes, és hogy kedvesét, Endümiónt el ne veszítse, halhatatlanságot kért számára az istenek urától. Zeusz teljesítette kívánságát, de nemcsak örök iúságot adott a szép pásztornak, hanem örök álmot is, így a szomorú istennő, égi útja végeztével, csak alvó szerelmesét látogathatta.

Szeléné és az alvó Endümión, Moritz von Schwind festménye nyomán


A Hold szabad szemmel is látható sötét foltjait a képzelet emberi arccá, holdlakó lényekké formálta. Láttak rajta farkast, medvét, ugrándozó kecskét, békát. Mások a hegedülő Dávid királyt és a körülötte

A mexikói indiánok holdbéli nyulat és hold-kocsin utazó szarvast is láttak égi kísérőnkön

táncoló Szent Cecíliát, vagy a Holdra száműzött Ádámot és Évát vélték felismerni. A magyar néphit rőzsét hordó, szántóvető emberrel, legeltető, kapcáját szárító pásztorral, kalapáló kováccsal „népesítette be” égi kísérőnket, és egyszerű magyarázatot talált a foltok eredetére is: egyszer, egy vita során, a Nap egy lapát lótrágyát vágott a Hold képébe.

gyító erejében, az újhold megjelenéséhez pedig házimunkák és babonák egész sora kötődött. Úgy tartották, hogy aki újholdkor pénzt csörget, meggazdagodik, akinek viszont nem akkor vágják le a haját, az előbbutóbb megtetvesedik. A török zászlóra, a legen-

Régi és teljesen alaptalan babona, hogy aki sokat nézi a Holdat, holdkórossá válik

da szerint, azért került a félhold, mert I. Oszmán szultán, a török birodalom alapítója, egy éjszaka óriási félholdat látott álmában. Allah ezzel jelezte, hogy meg kell hódítania a hitetlenek világát, és félte is Európa évszázadokon át a török hódítókat jelképező

A ragyogó Napot jóságosnak, a sápadt fényű Holdat haragosnak is gondolták elődeink

A Hold vékony sarlójának ezüst koronggá növekedését, majd elfogyását őseink az emberi élethez hasonlították, így lett a változó, havonta „újjászülető” Hold a halhatatlanság jelképévé. Hittek a Hold gyó-

Apafi Mihály fejedelem címerében a Napés a Hold a székelységet jelképezte

félholdat. (Az igazsághoz tartozik, hogy félhold díszíti szinte minden iszlám állam zászlóját, Algériától Pakisztánig).


Irodalmi művek tanúsítják, hogy a Holdra eljutni nem is nehéz. Lukianosz ókori görög író tengeri viharba került hősét forgószél, Jules Verne Utazás a Holdba című regényének tudósát hatalmas ágyú lövedéke repítette égi kísérőnkre. A legegyszerűbben a nagyotmondásáról híres német katona, Müncchausen báró „jutott” a Holdra: elég volt elültetnie egy babszemet, és nemsokára készen is volt a holdsarlóra tekeredő kötélhágcsó. A legnagyobb irodalmi „forgalom” az 1600-as években volt: vitték a hősöket angyalok, szellemek, vadludak, szárnyas szerkezetek, és fogadta őket békesség, szeretet. A holdutazás egyik legötletesebb módját Cyrano de Bergerac francia katona és drámaíró „találta fel”: hőse harmattal telt lombikokat kötött magára, és amint a Nap a harmatot felszippantotta, ő maga is felrepült.

A Hold 4,6 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszerrel egy időben született, a Földnek egy hozzá hasonló méretű (kb. félakkora átmérőjű) égitesttel való ütkö-

Az ütközés során a Föld és az égitest anyagának egy része Föld körüli pályára került, ebből született a Hold

zésekor. A Holdnak nincs légköre, így levegő és víz híján nyoma sincs rajta az életnek. Ami pedig foltos „ábrázatát” illeti, azt a hegyei közt elterülő, eleinte tengereknek hitt medencéknek és a felszínét borító több százezer kráternek köszönheti. A meteorit-

Az 1620-as években készült holdtérképen is jól látható a sötét „tengerek” és a sugaras Tycho-kráter mellett a kráterek sokasága

Cyrano de Bergerac hőse a hajnali harmattal repült a magasba

becsapódások okozta kráterek kiemelkedő tudósok – köztük Hell Miksa, Segner (Zégner) János András, Bolyai János, Eötvös Lóránd, Szilárd Leó, Kármán Tódor, Neumann János – nevét viselik. Mivel a Holdnak nincs saját fénye, a Földről csak a Nap által megvilágított részét láthatjuk. Teliholdkor a teljes korongja fénylik, újholdkor – amikor éppen a Nap és a Föld között halad át – felénk forduló „arca” sötétbe borul. Keringésének és saját tengelye körüli forgásának ideje azonos, ezért mindig ugyanaz az oldala


Éppen negyven éve szállt le sikeresen az első holdszonda, és három évre rá, 1969 júliusában lépett Holdra az első ember: Neil Armstrong, az Apollo-11 amerikai űrhajó parancsnoka.

Nálunk, az északi féltekén, a telő (Dagadó) Hold D, a fogyó (Csökkenő) C betűre emlékeztet

fordul felénk. (Mozgása a körhintán ülőéhez hasonló, aki éppen megfordul a tengelye körül — sorra szembe kerül vele az északi, keleti, déli és nyugati táj — mialatt egy teljes kört ír le.) A túlsó oldalát alig 40

éve ismerjük, a holdszondáknak köszönhetően. Az írók álma pedig a 20. század derekán vált valóra.

1. A legenda szerint Prométheusz vadkömény szárából készített, a Nap tüzénél meggyújtott fáklyát adott az embereknek, és megtanította őket a tűz használatára. Mi volt a büntetése? a. Le kellett mondania halhatatlanságáról. b. Az alvilágba száműzték. c. Zeusz a Kaukázus egyik sziklafalához láncoltatta.

Armstrong lábnyomát csapadék és szél hiányában a Hold pora hosszú évezredeken át megőrzi

2. Ki volt a görög mitológiában az éjszaka istennője, akinek három teste a növekvő, a fogyó és a teleholdat jelképezte? a. Héra b. Hekaté c. Heléna

3. Az ókori görögök a Nappal és a Holddal azonosították Zeusz és Létó gyermekeit: a művészetek istenét és a vadászat, a vad természet istennőjét. Mi volt az id. Lucas Cranach festményén ábrázolt ikrek neve?


a. Arész és Aphrodité b. Apollón és Artemisz c. Hermész és Héra

4. „És monda Isten: Legyenek világító testek, az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától…” — írja a Biblia, Mózes első könyvében. Ki volt az a híres reneszánszkori itáliai festő-szobrász-építész-költő, aki a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezetére festette a Nap és a Hold teremtését? a. Leonardo da Vinci b. Michelangelo Buonarroti c. Raffaello Santi

5. Mitől védi az esőernyő a képen látható, képzeletbeli holdlakót? a. A Holdon gyakori jégesőtől. b. A holdbeli szélvihar által felkavart homoktól, kavicsoktól. c. A világűrből érkező és a Holdat szaporán bombázó meteoritoktól (kisebb-nagyobb kövektől). 6. Holdfogyatkozás akkor következik be, ha a Hold (részben vagy teljesen) a Föld árnyékába kerül. Megfigyelhetünk-e holdfogyatkozást újholdkor? a. Igen, holdfogyatkozás bármikor bekövetkezhet. b. Nem, mert újholdkor a sötét Holdon nem láthatjuk a Föld árnyékát. c. Csak teleholdkor figyelhető meg, amikor a Föld a Nap és a Hold között halad el.

7. Melegedhetnénk-e „földfényes” holdbeli estéken tábortűz mellett? a. Minden további nélkül. b. Csak ha elegendő fát vinnénk magunkkal az űrhajónkon. c. Nem, mert a Holdnak nincs légköre, így oxigén sincs, ami az égést táplálná. 8. A képen egy képzeletbeli Hold-expedició tagjait látjuk. Egyikük a Földet figyeli távcsövével, másikuk egy magas sziklára ugrik fel, a többiek kezükben esőernyőt tartva várakoznak. Az alábbi állításoknak csak a fele igaz. Döntsd el, melyek a hamis állítások, és a pályázati lapra írd be a megfelelő betűket. a. Az expedíció csillagásza a mindig fekete égbolton valóban láthat „teleföldet” vagy „félföldet”, attól függően, hogy éppen mennyit lát a Föld napsütötte részéből. b. A „teleföldet” akkor figyelheti meg, amikor a Föld lakói is éppen teleholdat látnak. c. A Holdon a tömegünk sokkal kisebb lenne, ezért ott akár 8-10 méter magasra is fel tudnánk ugrani. d. Mivel a Hold vonzóereje kb. hatszor kisebb, mint a Földé, ott a súlyunk is ugyanannyiszor kisebb volna, tehát hatszor magasabbra tudnánk ugrani. e. Az esernyőt a holdutazók ejtőernyőként használják, hogy leugráskor a levegő ellenállása fékezze az esés sebességét. f. Mivel a Holdnak nincs légköre, amelyben a hanghullámok terjednének, a kutatók nem hallják egymás szavát. A megfejtéseket írjátok fel a 34. oldalon lévő pályázati szelvényre, vágjátok ki azt, és küldjétek el szerkesztőségünkbe!


Udvara van a Holdnak – állapítjuk meg néha, feltekintve az égre. Ez azt jelenti, hogy fényes homály, burok veszi körül Földünknek ezt a bolygóját. De nem csupán ezt: a magyarok – és másoknál sem ismeretlen a vélekedés – hagyományosan úgy tartja, hogy közelgő időváltozás, leggyakrabban szél vagy / és eső („nagy idő”) jele ez. (Ha udvara van, annál jobb, hiszen van miből kerteljen – szokták még mondogatni tréfásan ilyenkor.) Ha már a Holdnál tartunk, akad-e vajon a magyar kalendáriumban ezzel kapcsolatos lány- vagy fiúnév? Bizony, van: ugyan idegen eredetű, de magyar névként elfogadható a Szelina, a görög Szeléné (holdistennő) latinos alakváltozata. A Holdat nevezik játékosan kácsinak, illetve – fontosságát hangsúlyozva – éjjeli napnak is, és amennyiben süt még a Nap, amikor megjelenik odafönt, azt mondják: két nap van az égen. Azt pedig, ugye, hallottátok, hogy magyarul nem hazudik a Hold?! Hogy miért? Azért mert a növő hold (újhold), mondhatni, dagad, és alakja ilyenkor a D-re emlékeztet, a fogyó pedig csökik, csökken, formája pedig C-szerű (tehát majdnem Cs). Viszont például a román nyelvben ennek pontosan ellenkezője a helyzet (c kezdőbetűs szó jelzi a holdtöltét, d kezdőbetűs a holdfogyatkozást), ezért mondják, hogy románul hazudik a Hold. A hold teljes fogyatkozását – akárcsak a napét – nagy szerencsétlenség előjelének tartják, a részlegeset pedig különféle hiedelemlényeknek tulajdonítják, amelyek képesek beleenni a Holdba, például a markoláb (Palócföld) vagy a kereszteletlen gyermek (Mezőség). Külön mondák, mesék szólnak arról, hogy mi minden látható benne a hold „ábrázatába”, jellemzően egy-egy tájegységre, olykor népre is. Míg a magyar nyelvterület nyugati részén főképp azt látják benne, hogy Dávid hegedül s Cicelle táncol, keleten elsősorban Káin és Ábel története elevenedik meg, sokszor leegyszerűsítve (megmásítva): egy pásztor szárítja ott pálcáján a kapcáját.

A következő anekdota jellemvonása, hogy csattanója nyelvi megalapozottságú, a humor fő forrása valamilyen nyelvi játék, esetleg homonímia, szinonímia, antonímia stb. Eközben történelmi, művelődéstörténeti érdekességekről is olvashat az, aki bekapcsolódik csattanósdinkba. Mindezt tudva könnyebb lesz kitalálni a poént.

Irodalmi címét rejti az alábbi kép. Meg kell adni a képből kikövetkeztethető műcímet, illetve szerzője nevét. Ezúttal annyit árulunk el, hogy a szerző a magyar széppróza megteremtőjének számít, székelyföldi születésű író.

Egy orosz így magyarázott János bácsinak 1957-ben: – Egy műhold rákét Vosztok, bizzs – mondta, majd mutatta is, hogyan történt a felszállás. Tíz év múlva így lelkendezett az orosz: – Tíz műhold, bizzs-bizzs... 1987-ben is egészen odavolt az orosz: – Negyven műhold, bizs-bizzs... Ezt már nem hagyta szó nélkül János bácsi: – Láttál volna engem a kollektivizáláskor, nekem egy perc alatt nyolcvan ... elszállt! szólásmondásokkal A feladat: madarak nevével kiegészíteni szólásokat, közmondásokat. A következő szavak, meghatározások megfelelőit kell megfosztani keresztnév-részüktől. A név lehet idegen is, becenévi alakban ugyancsak előfordulhat. (Például: olasz város = MILÁNó / Milánó - Milán = ó.) A megmaradt szórészeket összeolvasva égitest neve lesz az eredmény. Megfejtésként nem csupán az égitest nevét kell beküldeni, de a keresztneveket is, a megadott sorrendben.

1. rákféle 2. enyhíteni (például feszültséget) 3. bolond

…, mint a hold (azaz: ’kigömbölyödött az arca’). Hold ... kutya ugat (’ostobaság arra agyarkodni, akinek, aminek úgysem árthat az ember’). ..., mint a holdvilág (’egyre soványabb lesz valaki, egyre kevesebb lesz valamiből’). Holdja ... . (’rájött a hóbortja, beszámíthatalan állapotban van’).


Zalán Tibor

Mirkó királyfi (báb-mesejáték) Szereplők: Balogh Annamária, Bartha N. Gyöngyvér, Cseke Péter, Gönczy Katalin, Molnár József, Puskás Győző, Szélyes Andrea, Szilágyi Benő Ottó, Szőlősi-Pénzes Szilárd. Zene: Darvas Ferenc m.v. Díszlet- és bábtervező: Matyi Ágota m.v. Rendező: Lengyel Pál m.v.

Mirkó királyfi meséjében szinte minden benne foglaltatik, ami egy mesét érdekessé tehet. Kaland, vitézség, csoda, lelemény, ármány, szerelem… A legkisebb fiú – ki más is? – táltos paripája hátán elindul az Üveghegyen át a Selyemrétre, hogy kiszabadítsa fogságából apja barátját, a Fekete királyt. Miután ezt megtette, ismét nyakába veszi a világot, hogy megszabadítsa a Kutyafejű rabságától Fekete Virágot, a király világszép lányát. A történet végén azt is megtudjuk, hogyan alapítja meg egy almából Mirkó király a birodalmát.

Novemberi számunk szerzői Lackfi János – költő, író, műfordító, 1971-ben született Budapesten. Vári Attila – költő, író, publicista, 1946-ban született Sáromberkén.

Előfizetés A teljes Cimbora-évfolyamra 24 új lejért fizethettek elő, postai átutalással a következő címeken:

Októberi feladványaink helyes megfejtése: Szócsavargó: Találd ki a csattanóját! 1. az első ökör (ökörszem). 2. Csíkban a veréb nem madár Játékos szóalkotás 1. cinke, 2. zöldike, 3. szalonka Mókás szavak alkotása tömörítéssel 1. loholló, 2. picinke Madaras képrejtvény Vörösmarty Mihály: Keserű pohár Keresztrejtvények Fővárosok: Riga, Kabul, Manila, Vaduz, Lima, Róma, Kijev, Prága Jó tanács: Akkor nem ártana néha a vizet is kicserélni!

Brassó, Kovászna, Hargita megye: Farkas Kinga Str. Presei nr. 8/A., 520064, Sf. Gheorghe Más megyék: Muszka Sándor Str. Napoca 10/5, 400009, Cluj Napoca Tel/fax: 0264-590275 A kifizetési bizonylat másolatát küldjétek el levélben arra a címre, ahova a pénzt postáztátok, és a levélben tüntessétek fel a pontos otthoni postacímeteket is!


Benevezési szelvény Én, .......................................................................................... részt szeretnék venni a Cimbora Kaláka Versenyen. Osztály: ................................................................................. Iskola: ..................................................................................... Helység: ................................................................................ Iskola postacíme: ............................................................... Terjesztő tanár neve: ........................................................ Otthoni pontos cím: ......................................................... Telefonszám: .......................................................................

A versenyre

1 pályázati kérdések megfejtésével 1 a Diákmúzsa klubba küldött alkotásokkal 1 versenyfotókkal 1 tudósításokkal

szeretnék benevezni (egy pályázó több kategóriában is nevezhet). Kedvenc időtöltésem: ...................................................... Aláírás: ...................................................................................

november Név: ........................................................................................ Osztály: ................................................................................. Iskola: ..................................................................................... Lakcím: .................................................................................. Telefonszám: ....................................................................... Barangoló – pályázati kérdések: 1) ....., 2) ....., 3) ....., 4) ....., 5) ....., 6) ....., 7) ....., 8) ..... Szócsavargó-feladványok Találd ki a csattanóját! ..................................................... ..................................................................................................

Névfosztó ............................................................................. Holdas képrejtvény........................................................... Holdas kiegészítősdi szólásmondásokkal 1) ....., 2) ....., 3) ....., 4) ..... Keresztrejtvény Jókai a könyvről: ................................................................ .................................................................................................. Aláírás: ...................................................................................

nyeremény-szelvény

nyeremény-szelvény • november

Megye: ................................................................................. Név: ....................................................................................... Helység: ............................................................................... Iskola: ................................................................................... Iskola címe: ......................................................................... Osztály: ............................................................................... Terjesztő tanár neve: ...................................................... Otthoni pontos cím: ....................................................... Telefonszám: ......................................................................

A mi osztályunk teljes létszámban megvásárolta a Cimborát.

Melyik nagy mesemondónk nevéhez köthető a Cimbora? (Ő szerkesztette 1922 és 1929 között.) ................................................................................................ Aláírás ..................................................................................

Iskola .................................................................................... Osztály ................................................................................. Létszám ............................................................................... Iskola címe .......................................................................... Terjesztő tanár neve ....................................................... Aláírása ................................................................................ Telefonszáma .................................................................... • Ebből a szelvényből egy osztály csak egyet küldjön be! • A terjesztő tanár aláírásával hitelesíti az adatokat.

Beküldési határidő: november 30.


A Jupiter gyűrűrendszerét a Voyager-1 űrszonda fényképezte le

A legnagyobb bolygó A kőzetekből felépülő Föld-típusú bolygókról (Merkúr, Vénusz, Mars) a Cimbora tavalyi lapszámaiban olvashattatok. A Naptól távolabb keringő óriásbolygókat gázok – elsősorban hidrogén és hélium – alkotják, akárcsak a Napot. A Naprendszer legnagyobb bolygója a Jupiter: tömege nagyobb, mint az összes többi bolygóé és holdé együttvéve, átmérője pedig 11,27-szer nagyobb, mint Földünké.

A Jupiter bolygó a leghatalmasabb római istenről, a természet, az emberek és istentársai fölött uralkodó, villámokat szóró Zeusz római megfelelőjéről kapta nevét (Jean-Auguste Ingres festménye)

A tengelye körül gyorsabban forog, mint a Föld, egy nap ott mindössze 9,9 földi óra. Légkörében dúló szélviharokról a felszíne fölött szabályos, színes sávokban örvénylő felhők és távcsövekkel is megfigyelhető foltok tanúskodnak. Légkörének legjellegzetesebb képződménye a Nagy Vörös Folt, amelyet másodpercenként 500 km-t meghaladó sebességű forgószél hoz létre. Ismert holdjainak száma 28, közülük az első négyet már Galilei megfigyelte, ezzel is

bizonyítva, hogy nem minden égitest kering az akkor még a világegyetem középpontjának hitt Föld körül.

Az égi és földi asszonyokat, iakat gyakran megszerető és nem egyszer fondorlatos módon elcsábító Jupiter (Zeusz) nevét viselő bolygó holdjait a nagyhatalmú isten szerelmeiről nevezték el. Legfényesebb holdja az Európa, melynek névadóját, a szép föníciai királylányt, Zeusz szelíd fehér bika képében rabolta el és vitte Kréta szigetére.

A Jupiter legtöbb kráterrel tarkított holdja, a Kallisztó, szép nimfa emlékét őrzi, akit a féltékeny Héra medvévé változtatott. Kallisztó nimfa azóta is az égen ragyog fiával, Arkasszal együtt, a Nagy- illetve Kismedve csillagkép alakjában. (Rubens festményén Diána istennő vigasztalja a Jupiter gyermekét váró leányt).

A Jupiter felhősávjainak vörösessárga és legnagyobb foltjának vörös színe a légkörében jelen levő foszforvegyületeknek köszönhető

A Jupiter körül porszemek is keringenek, közel 7000 km szélességű gyűrűrendszert alkotva a bolygó középpontjától mintegy 130 000 km távolságban.

Rubens: Diána és Kallisztó Veronese: Európa elrablása

A Naprendszer legnagyobb (a Merkúr bolygónál is nagyobb méretű) holdja, a Ganümédesz, a halandók legszebbikének tartott trójai királyfiról kapta nevét, akit Zeusz sas madarával raboltatott el és vitetett az Olümposzra. Galileo Galilei és távcsöve, amellyel a Jupiter négy holdját elsőként megfigyelte 1610-ben

Bolygótársunk idén decemberben a látóhatár közelében figyelhető meg hajnalonta, a keleti égbolton.

Cimbora 2006. november, XVIII. évfolyam Szórakoztató irodalmi, kulturális folyóirat 5–8. osztályos diákoknak Főszerkesztő: Farkas Kinga Szerkesztő: Szonda Szabolcs Munkatársak: Béres Károly, Bogdán László, Forrai Tibor, Keszeg Vilmos, Kónya Éva, Köllő Zsolt, Péter Alpár, Zsigmond Győző

Szerkesztőség: 520064 Sf. Gheorghe, str. Presei nr. 8/A E-mail: cimboramail@gmail.com Tipográfia és tördelés: Vasiliu Anna és Kopacz Attila Prepress: Cova Design Studio, Sepsiszentgyörgy Készült a sepsiszentgyörgyi Cova Print nyomdában.

Kiadja az Erdélyi Híradó Kiadó és a Cimbora Alapítvány

Támogatóink: Kovászna Megyei Tanács Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülőföld Alap Háromszék, H-Press, Hármas Alapítvány

Borító: Csillag István Illusztrációk: Csillag István, Keszeg Ágnes, Péter Alpár

ISSN 1222-1910

Rubens: Ganümédesz elrablása

A Naprendszer legaktívabb, működő vulkánokkal teli holdja a szomorú sorsú Io nevét kapta. Miután Zeusz a folyamisten szép leányát sötét felhő alakjában elcsábította, a féltékeny Héra tehénné változtatta és a százszemű Argosszal őriztette. Correggio: Io


november

Melyik nagy mesemondónk nevéhez kötheto a Cimbora? (o szerkesztette 1922 és 1929 között)

Megyénként három Búbocskát sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a fenti kérdésre, majd kitöltik és beküldik a 34. oldalon található szelvényt.

Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszu felnott vagy –, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól. A témához illoen az ördögregény pokolian kalandos, könyörtelen meglepetéseket tartogat, borzalmasan zamatos nyelvezetu és hátborzongatóan vicces,

Vári Attila

A Maros és az Olt legendája

Indul a Cimbora Kaláka Pályázat!


CIMBORA 2006. November