Issuu on Google+

2011. H

18. évfolyam 67. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

17-22. oldal


Tartalom

Czimmermann Csilla: Kávéházi gondolatok 1 Marján Babett (10. A): Interjú Sixtus atyával 2-4 Marján Babett (10. A): Egy alázatos Generális 4-5 Kovács Péter (10. D): „Nézzétek az ég madarait - szépségük Istenre vetíthető!” 5-6 Salamon Eszter (10. A): Farsang a színfalak mögött 7-9 Szamosi Amadea (10. B) - Lábady Bence Máté (10. B): Nyolcak 10 Czimmermann Csilla: Operatőrök a „kistanáriban” 10-11 Új arcok a tanári körül 11 Takács Kristóf (10. D): Másképp - 1848. március 15. 12 Fogt Adél (9. A): A Zengővárkonyi Tojásmúzeum 13-14 Udvardy Enikő (9. A): Az Év Madara: A széncinege 14-15 Fogt Adél (9. A): Interjú az év fájával 15 Költőtoll 15, 23, 24 Fehér/Fekete 17-22 Udvardy Enikő (9. A): Gerald Durel - Családom és egyéb állatfajták 25 Rudolf, az örök lázadó 26 Halas Eszter (10. A): Filmajánló 27 Marján Babett (10. A): Vicces dolgozatok 27 Marján Babett (10. A): Pécsi programok 28 Mohay Réka (11. B): Kopogni szabad? 29 Vörös Anna (9. A): Álmomban repültem 30 Ciszterci diák lettem 31 Vörös Anna (9. A): Mítoszok madarai 32-33 Kis Franciska: Vasmadarak az égen 33-34 Pályázatok 34 Szalóki Bence (11. E): In Memoriam Egyed Mihály 35 Historia Domus 36

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: Czimmermann Csilla – Dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő Tarjányi József (2005) Diák főszerkesztők: Marján Babett (10. A), Mohay Réka (11. B), Halmos László (11. A), Szalóky Bence (11. E), Fogt Adél (9. A), Vörös Anna (9. A), Kovács Péter (10. D) Fotó: Sándor Zsófia (10. E) • Bergics Balázs Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.


Kávéházi gondolatok Czimmermann Csilla

Juhász Magda

A rigó és a veréb A rigónak jó a dolga hali-hó, hali-hó a faágon így énekel a rigó, a rigó. Egy kis veréb rácsicsereg, hali-hó, hali-hó, verébnek is jó a dolga, te rigó, te rigó. Vitatkoznak, veszekszenek, ravasz macska felfigyel: - Azt, hogy kinek van jobb dolga én döntöm itt rögtön el. De a rigó, és a veréb döntőbírót nem kértek, elrepültek, és vége lett a nagy dicsekedésnek.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám



Gondolatok

Ilyenkor – tekintetünket az ég felé irá­­­­nyítva – talán, még inkább kutatjuk, könnyebben meglátjuk őket, még a legvá­rat­­ lanabb helyeken is: legutóbb például Mo­­ hács egyik a busójárás forgatagától han­­gos, családi házak által sűrűn övezett ut­­cá­jában, ahol egy öttagú bagolycsapat kény­­­szerítette az arra éppen elhaladókat meg­állás­ra és lelkes

fotózásra. A városba me­részkedő madarak a kereplők zajában ma­­gukat cseppet sem za­ vartatva sztoikus nyu­galomban szen­deregtek – kémlelődtek tovább. Sokszor irigyeljük őket, szabadságukat, könnyedségüket, magasan szárnyalásukat, pe­dig olykor nekik sem könnyű: kisgólyák az árok­parton, amelyeket a nyári vihar sodort le fészkestül, autó elé röppent párját napokig két­ségbeesetten kereső gerle, és a napokban letarolt pécsi kiserdő fölött fészküket sirató – kutató varjak látványa elszomorít. Aztán egy­szer csak újra vidámnak látjuk őket, figyeljük gondtalan röptüket, hallgatjuk bol­dog éneküket, követjük tekintetünkkel szárnyalásukat, arcunkat az ég felé fordítva, talán szívünket is könnyebben emelve…

Kávéházi

Tavaszváráskor gyakrabban kémleljük az e­­get: jönnek – e még hófelhők, elered – e az eső, vagy kisüt már végre a nap? Észre­ vesszük ilyenkor a még kopár ágakon fá­zó­ san kuporgó, vagy már félénken csivi­tel­ni kez­dő madarakat, melyek dala nélkül olyan nyomasztóan némák voltak a téli hóna­pok alatt erdeink, és fürge röptük nél­kül olyan der­medten mozdulatlanok a rétek.


Interjú Sixtus atyával „Én a Lajosba mindig hazamegyek!”

RiPortré

Marján Babett 10. A Sixtus atyát nem könnyű elérni, bár min­­den elérhetősége (két e-mail cím és több telefonszám) a rendelkezésemre áll. Sze­­­ren­ csére amikor meghallja, hogy a Nagy Lajos­ ból keresik, azonnal szakít időt szá­­mos teendője mellett egy telefonos inter­júra. Én még azok a tanulók közé tartozom, akiknek ő tartotta az osztálymiséket, akik láthatták fel-alá suhanni a folyosón és a diákok közt nyüzsögni, így hát nem lep meg közvetlensége és vidámsága. Örülök, hogy legendás derűjét nem koptatták el a tevékeny évek, és minden szavából érzem, hogy még mindig vallja az általa elhíresült mondást: „A Lajos a legjobb, a Lajos vezet, a Lajosnál jobb csak a Lajos lehet!” MB: Milyen érzés volt meghallani a hírt, hogy Ön lett a zirci apát? Sixtus atya: Mindnyájan úgy mentünk az apát­választásra, hogy tudtuk: valaki úgy fog eljönni onnan, mint egy általunk meg­választott, a bizalmunkkal meg­aján­dé­ kozott személy. Mindannyian, akik már megélhették azt az élményt, hogy sokan meg­bíznak benne, ezt meg­tisz­tel­tetésnek és felelősségnek veszik. Viszont éreztem, hogy olyan nehéz­sé­



gek is adódnak majd, amelyre nem tudok felkészülni, melyhez az erőm és tehetségem kevés lesz. Arra törekszem, hogy együtt, közösségként irányítsuk a rend jövőjét. Ér­zékeltettem a választókkal, hogy most nem csak rólam, hanem a saját sorsukról is döntöttek. MB: Nagyon foglalkoztatja a diákokat, hogy apátként részesül-e valamiféle kiváltságban, kapott-e nagyobb szobát, irodát, esetleg autót? Sixtus atya: A közhiedelemmel ellentétben az apáti pozíció nem privilégiumokkal jár, hanem rengeteg teherrel, fáradtsággal, ide­gi és lelki megpróbáltatással. Persze, ezért amennyire csak lehet, megpróbáljuk a kö­­ rül­ményeket idealizálni. Az apát az apáti lakosztályban lakik, amely nem ép­pen lu­xus­kivitelű, csupán annyiban külön­bö­ zik a többi szobától, hogy apátsági an­tik bú­­to­rokkal van berendezve. Ebben a la­ kosztályban kell fogadnom a vendégeket, itt dolgozom magam is, de természetesen ez csak arra az időre szól, amíg az apáti tisztséget betöltöm. Így hát a kényelmem nem épp túlzó mér­ték­ben növekedett, elsősorban ugyanis nem az a cél, hogy az objektív körül­mé­ nye­ket gyorsan megváltoztassuk az én személyes kényelmem és ízlésem miatt. Van­nak fontos tennivalók, melyek nem tűr­nek halasztást, első­sorban ezekre for­ dítanám az időmet. MB: Szerintem ez a felfogás nagyon jól illik az újságunk témájába: Nézzétek az ég madarait! Ön hogy tudja érvényesíteni az életében ezt a Szent Ferenc-i élet­szem­lé­ letet? Sixtus atya: Az eddigi életem során is több­ször bebizonyosodott, hogy nem az történik, amit én jónak látok vagy elter­ vezek, ugyanakkor nekem is van benne örömöm és egy kis sikerélményem. Én

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


észrevettük, hogy jó érzés tölthesse el és otthon érezhesse magát. Egy ekkora létszámú iskolában persze ez nehéz feladat, ráadásul a diákság egy kicsit fegyelmezetlen, ez mindig is így volt. Ez egy örökös küzdelem és feladat lesz nekünk, tanároknak. Persze, egymást is lehet nevelni, tehát néha ti is besegíthetnétek egy kicsit… (nevet) MB: Milyennek találta a szalagavatót, főleg úgy, hogy a volt osztálya, a 12. E-sek is ott álltak a végzős osztályok közt? Tartani fogja velük a kapcsolatot? Sixtus atya: Az talán sokkal egyszerűbb, hogyha a hozzám kötődő emberek pró­bál­ ják meg velem tartani a kapcsolatot, mert sajnos a fizikai korlátaim miatt ez gyakran nehézségekbe ütközik. Ezért gyakran né­mi szemrehányást is kapok innen-on­nan. Eddig is sok dolgom volt, most meg főleg! De mindig örülök, ha a volt diákjaim megkeresnek, ez külön örömöt és boldogságot ad a napra, és lendületet nyújt a további munkához. A szalagavatót mindig szép élménynek, jó rendezvénynek tartottam, mely meg­mu­ tatja, hogy ebben az iskolában a diákság, tanárság és a szülök egy közösségként ké­­­pesek működni, melyben meg van a kohéziós erő. Kevés olyan esemény van, ahol ilyen nagy létszámban jelen tu­dunk lenni és beszélgetni, épp ezért szerintem nemcsak az ünnepjellege miatt fontos, hanem az emberi kapcsolattartás szempontjából is. Megmutatja, hogy az iskola mennyire része a családnak, még akkor is, ha éppen két fizikai térben zajlik az élet: de mégiscsak összetartozik és egymásra épül. Mindig is családi eseményként tekin­ tet­tem a szalagavatóra, de különös­képp most, hogy ott állt az osztály, akinek én vol­tam az első osztályfőnöke… Ilyenkor az ember mindig meghatódik egy kicsit, végigsimogatja őket a szemével, mintha a saját gyermekei lennének. Nagyon re­mény­ ke­dem benne, hogy amiket kaptak és ta­nul­tak – emberi és hitbéli értelemben – azokat jól tudják használni és normális, sikeres és rendezett életű emberek lesz­nek. MB: És mit üzenne Sixtus atya az iskola diák­ jainak? Sixtus atya: Elsősorban azt üzenném, hogy

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám



RiPortré

nem vágyakoztam erre a pozícióra, de érzem azt is, hogy ez nem elsősorban pozíció, hanem egy olyan feladat, mely egyfajta történelmi, erkölcsi felelősséget jelent... Ahogy az apostolok sem voltak tisztá­ban vele, mi vár rájuk aztán, hogy Pün­kösd eseménye bekövetkezett, amikor Jézus Krisz­ tus „kiadta a kezéből” a kez­de­mé­nyezést, és rájuk bízott jó néhány fela­da­tot, ők sem tudtak úgy tervezgetni, hogy egy sajátos mar­keting és logisztikai szem­pontok alap­­ján építsék az egyházat…. Hanem valahogyan belülről fakadóan próbálták ezt tenni, az erejükhöz és képességükhöz mérten a leg­ jobban – és őszintén! Én is erre törekszem. Majd az utókor, a közösség és a külvilág véleményt fog hozni, ítéletet fog mondani a szolgálatom végén. A következő választás hat év múlva lesz, ennek az eredményét nem sejthetjük, de nem is fontos, mert nekem azon kell gon­dolkoznom, hogy mit kell tennem hol­ nap. Az ég madarairól gondoskodik az Úris­ ten, de hogyha az ég madarainak adott ilyen-olyan képességet, akkor az ég ma­ darainak is gondoskodniuk kell ma­guk­ról. Tehát én nem fatalista módon bízom a Jóisten gondviselésében, hanem úgy, hogy tegyem oda a magamét, majd a Jóisten is odateszi a magáét, és a kettő együtt lesz egy kerek egész. MB: Már többször járt itt, iskolánkban a megválasztása óta. Milyen érzés volt ismét itt lenni? Milyennek találta a légkört a Lajosban? Sixtus atya: Én a Lajosba mindig haza­me­ gyek, nincs bennem semmiféle rossz ér­zés vagy csalódottság – mindig nagy öröm­mel megyek oda, mindig otthonosan érzem magam, bár csökkent azoknak a diákoknak a száma, akiket ismerek. A légkörről azt mondhatom, hogy a diák­ság jobban észrevehetné, hogy egy ide­ gen járkál a folyosón, és köszön­hetnének. Ezt fontosnak tartom, hisz ez a legjobb rek­lám az iskolának, szóval én annak örül­­ nék nagyon, ha bárki – egyhá­zi vagy vilá­ gi személy – végigmegy a fo­lyo­són, észre­ ve­gyük, köszönjük neki, jelezzük, hogy


RiPortré

próbáljátok az életeteket és a munkátokat úgy igazítani, hogy ne csak a szüleitek, hanem mi is nagyon büszkék lehessünk rátok a jövőben! Tegyetek meg mindent, hogy az iskolánkban folyó minőségi munka és fegyelem igazodási pont legyen a városban, és törekedjetek az elit életformára abban az értelemben, hogy az igazi értékek legyenek a fontosak számotokra, és ezekre soha ne sajnáljátok az időt és az erőfeszítést. Másodsorban az elitség azt is jelenti, hogy az Istennel és emberrel való személyes kap­csolatok nem csak formálisak, nem csak tar­­tozékai az életnek, hanem nagyon fon­ to­sak és napi feladatként állnak előt­tünk.

Mindez kialakít egy arculatot ró­lunk, mely ismertségre sarkallja azokat az em­be­reket, akik távol állnak az iskolánktól. Szám­­ta­ lan­szor lehet hallani egyetemeken és főis­ko­ lákon a Nagy Lajos gimnázium jó híréről, és a ti felelősségetek, hogy az utána­tok jövő nemzedék megkapja ezt a presztízst. Ez is bizonyítja, hogy egyik nemzedék a má­sik he­lyét készíti elő, nem csak az iskolában, ha­ nem a világban is. Tökéletesen jelzi, hogy össze van kovácsolva az iskola és minden diák sorsa - most már több mint háromszázhúsz éve. MB: Köszönöm a beszélgetést!

Egy alázatos Generális Marján Babett 10. A Ha azt mondom, ciszterci apát, minden­ kinek Sixtus atya jut az eszébe, akit nemrég választottak zirci apáttá. De ha azt mondom, ciszterci Generális Apát, sokan nem tudják, kire gondolok. Nemrégiben egy nagyon különleges ven­dég járt Zircen: Mauro Giuseppe Lepori Generális Apát látogatott el az apát­ ság­ba. Az ő feladata, hogy képviselje a ciszterci rendet a Szentszék előtt, ő hívja össze a káptalant, melyben az egész rendet érintő ügyekről van szó, valamint háromévente el­lá­togat minden apátságba – ahogy decemberben Zircre is. Látogatása során minden szerzetessel elbeszélgetett, majd összehívatta a konventet, hogy megválasszák az új zirci apátot. Lepori apát úr még csak ötvenkét éves, s már huszonhét esztendőt az Úr szol­gá­ la­tában töltött mint ciszterci szerzetes. Svájcban született, ám szülővárosa, Lugano alig húsz kilométernyire van az olasz határ­



tól – ez mind a nyelvben, mind a tem­pe­ra­­ mentumban érződik. Tanulmányait a Frei­ burgi Katolikus Egyetemen végezte, majd 1984-ben belépett a Hauterive ciszterci mo­­nostorba. Tíz év elteltével választották meg apát­nak. Nagy népszerűségnek ör­ vend, különösképp a ke­ resz­tény fiatalok köré­ben: a Ri­mini Meeting rend­szeres résztvevője és elő­adó­ja, aki nagy hatású lelki­gya­kor­la­to­ kat tart. Több műve, elmélkedése is megjelent, köztük egyet (A Péternek nevezett Simon – Egy Istent követő ember nyomában) Magyarországon is kiadtak. Tavaly szeptember 12-én vá­­lasz­tották meg Generális Apát­tá. Ez egy öt évre szóló, megújítható tisztség. Az apá­tok választanak maguk közül egyet, hogy Ő és a helyettese, a prokurátor tartsák a kap­csolatot a Szentszék és az egyes apátságok közt – hozzá írhatnak, hogy a problémákat intézze el, járjon utána az ügyeiknek az egyes vatikáni hivatalokban.

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Péter atyát kérdeztem meg a személyes benyomásáról Lepori apát úrról. „Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott em­­ bernek ismertem meg, aki végtelenül alá­ za­tos, szerény és nagylelkű - egy bölcs em­ber. Látszik az egész lényén, hogy Istenbe

merült a lelke, ennek köszönheti belső bé­ kéjét. Sugárzik belőle az Istennel-emberrel való kibékültség. Látni lehet rajta, hogy pon­tosan ott van, ahol lennie kell – annak ellenére, hogy az egész rendért felel, továbbra is egyszerű szerzetesként szolgál.”

„Nézzétek az ég madarait szépségük Istenre vetíthető” – Interjú Czeininger Tamás tanár úrral Czeininger Tamás tanár urat szerintem mindenki ismeri, mint hittan-történelem szakos tanárt. Azonban van egy igazán ér­dekes hobbija, amit nem sokan tudnak, az pe­dig az ornitológia, azaz ma­dár­meg­ figyelés. Erről be­szél­gettem vele. Kovács Péter: Mikor és hol sze­rette meg a madarakat? Czeininger Tamás: Az ál­ lat­­sze­retetet egészen kis­ ko­romban kaptam, ugyanis édes­­apámmal nagyon sokat ki­rándultunk, sétáltunk a Mecseken, amúgy az egész csa­láddal egyébként. Tehát mond­hat­­ juk, hogy az állatvilággal egészen ki­csi koromban kerültem kapcsolatba. De kon­ kré­tan, hogy most megismerni, felismerni – nem csak azt, hogy gólya, gerle, fecske – tehát a pontos fajfelismerés, ahhoz nekem a katonaság kellett. Ugye hát ez úgy volt, hogy akkor még diktatúra volt, és amikor Taszáron megtalálták a Bibliámat, akkor engem annyira megbüntettek, hogy – amellett, hogy elvették azt – nem mehettem ki többet harcászkodni. Nahát ez az utóbbi büntetés csodálatos ajándék volt. A büntetés az volt, hogy raktáros lettem. A raktár egy

nagy parkra nézett, és észrevettem, hogy itt nagyon nagy a madárállomány. És hát kíváncsi lettem, hogy mik ezek a madarak. Sze­reztem egy távcsövet, le­ men­tem a könyvtárba, és a Peterson féle Európai ma­ darai című könyvet kiköl­csö­­ nöztem, amit később a könyv­ táros hölgy nekem is adott. K. P.: Milyen módszerekkel dolgozott? Cz. T.: Két módszerem volt: az egyik, hallom vagy lá­tom a madarat, távcsővel meg­ nézem, majd kikeresem a határozóból. A másik: hétvé­ gente, ha nem lehetett hazajönni, akkor kilé­pővel ki lehetett menni a faluba. Amíg a többiek a kocsmába, én a zselici dombokban töltöttem ezt az időt. Nyakamban a táv­cső­ vel, kezemben egy kistáska valamennyi éle­ lemmel és a határozókönyvvel. Így jártam be a Zselici dombokat. Új fajokkal találkoztam. Hallottam egy hangot, akkor utána mász­ tam-kúsztam, figyeltem. Mit mondjak, pél­ dául erdei pinty, vagy barátcinege. De volt ilyen, hogy meg kellett különböztetnem a hé­ját az egerészölyvtől. Mindezt annak kö­ szönhetem, hogy ezeket a szabad órákat nem a kocsmában töltöttem, hanem az erdőben.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám



RiPortré

Kovács Péter 10. D


RiPortré

Ez nagyon jó volt egyébként a lelkieknek is, mert ott az ember kicsit tudott elmélkedni, imádkozni. K. P.: A családjában foglalkozott valaki a természettel, szűkebbre véve az állatokkal? Cz. T.: A dédapám, ő volt a püspökség fő­ er­désze Virág Ferenc püspök alatt, talán in­nen is az erdő iránti szeretet. Én őt nem is­mertem, de van egy gyönyörű agancsból kialakított sétabotja, amit a mai napig viszek magammal az erdőbe. A nagypapám adta át nekem, és én is átadom majd a fiaimnak. K. P.: Érdekes történet? Cz. T.: Egy ökörszemmel való kapcsolatom kiépítése, na az nem volt semmi. Orfűn, ahol lakunk, a garázsom mellett van egy kis bokros rész. Egyik nap hal­lom, hogy csetteg valami. A hang alapján én már tudtam, hogy az egy ökörszem. Szerintem a természet megfigyelésének egyik legszebb módja, ha az ember teljesen azonosul a környezetével. Felvettem egy elég idétlen helyzetet, és nem mozdultam. A fejemet úgy fordítottam, hogy jól lássam a kis állat, hogy dolgozik ott az ágakkal. Ágról-ágra szállt, és szegény annyira nem vette azt tudomásul, hogy itt egy emberi lény van, egyszerűen rászállt a fejemre, mint egy fadurungra. És éreztem, ahogy ott megfordul a kis, pici karmával, és egészen apró módon megkarcolta a fejem, és hát ez számomra egy óriási élmény. De hát nagyon sok történet van még… K. P.: Esetleg valamilyen egyesületnek vagy klubnak tagja? Cz. T.: 1984-ben, 27 éve léptem be a Ma­gyar Madártani és Természetvédelmi Egye­sü­letbe, ennek azóta is rendületlenül tagja vagyok. Ide rendszeresen küldök jelen­té­se­ket, különböző területekről. Ez egy nagy­sze­rű egyesület, ajánlom mindenkinek, hogy lépjen be.

K. P.: Madarak és a hit. Milyen párhuzamot lát a Tanár úr ebben? Cz. T.: Például igen közkedvelt a Szentlélekgalamb közti párhuzam. Megjegyzem azért halkan, hogy a „szelíd, mint a galamb” köz­ mondás nagyon nem igaz, mert a galam­bok­ ban nincs szociális gátlás, ezért akár egymást is képesek széttépni. Ide is elmesélnék egy tör­ ténetet, ha lehet. Egyszer édesapámmal ki­ rán­dultunk a Keleti-Me­csek­ben, a Zengőt akartuk megmászni. Ott lát­tam valami csodát. Két egerészölyv kerin­gett nagyon magasan, nagyon méltó­ságteljesen. Gyönyörű meleg nap volt, tiszta csend, még az ölyvök sem vijjogtak. Engem ez a kép akkor annyira

megfogott, ez a nagy szabadság, ami a két ma­darat kö­rüllengte. Később gon­dolkoztam el azon, hogy hát igen, tulajdonképpen mi is a hitünkben va­ gyunk szabadok. A természet, az erdő, az álla­tok érdekes világa, nos ez mindmind Isten ajándéka. Felfedezni, megis­merni az első lépés. Rácsodálkozni! A második: ezért hálát adni. Elgondolkodni, elmélkedni. A ma­ da­rak szépsége, a fák egy­fajta csendes mél­tó­sá­ ga, a bogarak apró vilá­ga; mind-mind Istenre vetíthető. K. P.: Közeleg a húsvét. Tanár úr hogyan ké­szül a családjával? Cz. T.: Nekünk ez általában lelkigyakorlatot szokott jelenteni Bakonybélben, mert mi ben­ cés harmadrendű szerzetesek, oblátusok és ob­láták vagyunk, vagy ha ide nem me­gyünk el, akkor egyszerűen valami lelki köny­vet, vagy lelki olvasmányt olvasunk, ter­­­mészetesen a mindennapi imádkozáson és közös biblia­ol­ vasáson kívül. Na és persze a csendes séta sem maradhat ki az Arboré­tumban, ahol sok szép madár él! K. P.: Köszönöm szépen az interjút!

Az újságban szereplő madarak megtekinthetők az iskola biológia-szertárában. 

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Farsang a színfalak mögött – egy kalandos este az életünkben Salamon Eszter 10. A A dolog eredetileg igen átlagosan indult. Kaptunk egy riportot és elkezdtünk dolgozni rajta – ám elég volt egy este és nem kevés szerencse ahhoz, hogy végül egy fűszoknyás táncos és a hét törpe között végezzük.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám



RiPortré

Aznap szombaton viszonylag korán érkeztünk a városba, így hát beültünk egy cukrászdába, hogy némi teával melegítsük fel átfagyott tagjainkat. Mondanom se kell, már akkor gyomorszorító görcs tört rám, ha csak rágondoltam az elközelgőkre. Délután hat – ezt az időpontot kaptuk, hogy fel­hív­ juk Rajnai Attila rendezőasszisztens urat, akinek elméletileg az lett volna a feladata, hogy biztosítson nekünk néhány percnyi beszélgetési időt Mészáros Árpád Zsolt mű­vész úrral, ami... De ne szaladjunk előre. Legyen elég annyi, hogy hat előtt egy perc­ cel ott álltunk a színház előtt. Én az óráról, Babett a telefonról nem tudta levenni a sze­mét, mivel – nagyvonalúságomat tük­rö­ zendő – ráosztottam azt a meg­tisz­teltető fela­datot, hogy felhívhatja az asszisztens urat. Ő lenyomta a hívás gombot, és néhány

perc múlva arra eszmélhettünk, hogy többek irigy tekintetének kereszt­tü­ zé­­ben céltudatosan belépünk a mű­ vészbejáró ajtaján. Szinte azonnal meg­­csapott a színészek büféjéből ki­ áramló tömény dohányszag. Rajnai Attila roppant segítőkészen fogadott, s rövid úton beinvitált minket a bü­ fébe, amíg ő „mindjárt előkeresi ne­­­ künk MÁZs-t.” Kissé feszengve lép­ tünk be a cigifüstös helyiségbe, ahol sok értetlenkedő pillantás kí­sé­­­retében helyet foglaltunk egy aj­tó­­­hoz közel eső kanapén. Velünk szem­­­ben egy aranyszőke színésznő ku­­­porgott, igen belemélyülve a ke­zé­­ben tartott kötetbe. Marcz Fru­ zsi­na, csak néhány perc múlva, egy kislány és egy másik színésznő érke­ zésére pillantott fel. Stubendek Kata­ lin egy fürdőköpenyben hup­pant le az oldalunkra, s a két művész­nő be­­szél­getéséből megtudhattuk: nem túl szó­rakoztató dolog, ha az embernek egy egész felvonás alatt a büfében kell ülnie, s hogy unaloműzőképp a legjobb megoldás a gyöngyfűzés. Ám a színésznő nem sokáig maradt velünk – még készülnie kell az előadásra, de nem telik bele sok idő, hogy újabb társaságot kapjunk egy görkorcsolyás srác és két igencsak nevetős kedvében levő színész személyében. Így tudtuk meg többek között, hogy a görkorcsolya jobb mint a cipő, hogy jobb ha az ember jóval az előadás előtt megkajál, hogy egy átlagos pizzát el lehet pusztítani öt perc alatt, és hogy létezik olyan, hogy második első figyelmeztetés. Fél hét lehetett, mikor az ajtóban feltűnt az olyannyira várt művész alakja. Látszott rajta; nemrég szabadult a fodrásztól, s nem is tűnt igazán késznek az előadásra


RiPortré

– persze mi nem tudhattuk, hogy ő igenis így kíván a színpadra lépni; farmerban és sportcipőben. Arcán féloldalas mosoly ült, ahogy bemutatkozott, s egy „Miről lenne szó hölgyeim?” kérdéssel elénk állt. Mivel az kezdésig már csak fél óra volt hátra, abban állapodtunk meg, hogy a riport az előadás utánra marad. S így másfél óra múlva igencsak vigyorgós állapotban szabadultunk ki a friss levegőre. Két felvonás – ám még ezalatt sem tudtunk szabadulni a gondolattól, hogy hamarosan beszélgetni fogunk Vele. A színészek büfé­jében az előadás után talán még sokkal emelkedettebb hangulat volt mint előtte, s ha ezt még lehetett fokozni, hát egy kiírással sikerült – Szombat este farsang! Ma szombat van – állapítottuk meg, s a kérdést, hogy ez most komoly-e, hamar megválaszolta a tény: Józsa Richárd lépett be az ajtón, fűszoknyás táncosnak öltözve. Több mint egy órát töltöttünk a büfében, (hercegnők, nyuszik, párducok, s a hét tör­ pe képviseletében Kuka társaságában), és gazdagabbak lettünk egy-egy aláírással is Pirgel Dávidtól, mígnem a sok álldogáló színész között felsejlett alakja. Mosolyogva összepillantottunk, s az asztalra készítettük a diktafont. Ám a művész úr, mintha ott se lennénk, elment, s leült a velünk szemközti társaságba. Ekkor akadt össze velem a tekin­ tete. S még fellélegezni se volt időnk, már ott ült a mellettünk levő fotelben, hogy egy lelkes „Rock’n’roll!” kiáltással megkezdje az interjút. Marján Babett: Gratulálok az előadáshoz, nagyon jó volt. De hogy jött az ötlet, hogy a Rudolfot Pécsre hozzátok? Mészáros Árpád Zsolt: Hát ezt igazából az igazgatóságtól kéne megkérdezni – nevetett fel – de remélem, hogy azért hoztuk Pécsre a darabot, mert egy olyan műről beszélünk, amely mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztályt ugyanúgy megérintheti. Felveti mindazt a családproblémát, amelynek a XXI. században sem vagyunk szűkében itt Magyarországon és az egész világon: a fia­ tal­kori lázadást, a családon belüli meg nem értettséget, az embernek valamilyen rend­ szerhez való viszonyát befolyásoló tényezőt mint gyereket... És ezek nagyon fontos kérdé­



sek. Ez a mű a zenén keresztül egy olyan ér­zelmi világba kalauzolja el a nézőt, ami átélhetővé teszi neki a történelmet, Rudolf herceg és Vetsera Mária gyakorlatilag meg nem fejtett halálát is. Salamon Eszter: Szereted ezt a szerepet? Ezt a lázadó fiatalt? MÁZs: Nagyon szeretem, s bár Pesten nem ilyen lázadó volt, én ennek kifejezetten örültem – itt megemlíteném, már mi is láttuk a Pesti változatot. De ez, ez nagyon MÁZs volt. – Ez így egy sokkal lendületesebb, sok­kal fiatalosabb, sokkal energikusabb előadás, s ezáltal sokkal job­ ban tud vele azonosulni a XXI. század hu­szonéves, ill. tizenéves fiatalja, mint a Budapestivel. Az ottani Rudolf klasszi­ku­ sabb és teátrálisabb, de én azt gondolom, hogy ezt annak a közönségnek úgy, vidéken meg így kell bemutatni. A Pécsi Nemzeti Színház színészei, háttérmunkásai, műszaki dolgozói mind rengeteget dolgoztak, és le a kalappal előttük. 150 – 200%-al tel­ jesítettek. Köszönöm a munkájukat, hiszen nem mindegy, hogy milyen közegben ját­ szik az ember egy címszerepet. Én egy olyan táptalajba jöttem, ahol olyan emberek vannak, akikkel játszani már önmagában boldogság, és ez nagyon nagy élmény volt számomra. MB: A sok előadás mellett volt időd meg­néz­ ni a várost? MÁZs: Persze! Nagyon régóta járok már Pécsre, a város nekem a szívem csücske! – kiáltja, s olyan pillantással néz ránk, mintha teljesen nyilvánvaló volna, hogy egy Nyíregyházán született és Budapesten élő színész ennyire kötődik városunkhoz – 98-ban volt itt egy színházi fesztivál, ahol nyertem egy darabbal. Nyolc díjat nyertünk akkor, és ez nagyon fontos mérföldköve az életemnek. Itt kaptam meg a színészi dip­lo­ mámat, így tulajdonképpen itt lettem szí­ nész. Mint vidéki színész, nagyon gyakran nézünk körbe, hogy melyik színházban me­lyik igazgató milyen koncepcióval áll a színház világa elé, és nekem nagyon tetszett

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


már akkor is, ahogy Balikó Tamás bánt ez­ zel a színházzal és a fiatal színészekkel. Nem véletlen, hogy 17 éven át a színház igaz­ga­ tója, sikeres igazgatója volt. SE: Ezek szerint a kulisszák mögötti kapcso­ latok jól működnek? Kialakulnak nagy barát­ ságok? Teszem fel a kérdést, míg egy férfi egy pohár sört nyújt beszélgetőpartnerünk felé.

Az utolsó szavak belénk fojtják a szót. Több kérdéssel készültünk, ám ez így olyan kereknek, olyan szépnek tűnik, hogy nem lehet rá mit mondani. Így hát megköszönjük a beszélgetést, s egy-egy aláírást is bezsebelve elbúcsúzunk a művész úrtól, lelkünkben az ördögi tervvel, hogy az újságot személyesen fogjuk odaadni. De ez már egy következő kaland része lesz...

MB: Most, hogy Pécsre jársz, és megszületett kisfiad, mennyi időd van a családodra? MÁZs: A színésznek az élete, az egy furcsa dolog. Azt szokták mondani; a jó színész szegényen hal meg. Én ezt a szemléletet meg­fordítanám; úgy gondolom, nekünk

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám



RiPortré

MÁZs: Én azt gondolom, hogy olyan em­ berek közé jöhettem, akik maximálisan telje­ sítik napról napra azt a színvonalat, amit tőlük elvárnak, sőt még felül is teljesítik – mondja, míg egy intéssel elutasítja az italt – Nagyon jó színészek és nagyon jó emberek dolgoznak itt. Akik, ha még énekelni se tudtak, akkor is megpróbálták, és ez olyan szinten megnyilvánult, hogy az példaértékű. A színészeket meg kell becsülni, főleg a vidéki színészeket. Hiszen ugyanazt csinálják, amit egy fővárosi színész, csak sokkal nehe­ zeb­ben, sokkal rögösebb úton és sokkal sikertelenebbül, hiszen nincsen perspektíva az életükben. Az ilyen emberek rááldozzák az életüket, a családjukat arra, hogy tanítsák a fiatalságot. Szeretem hangsúlyozni, hogy itt a fiatalság a lényeg. Egy idősebb ember már tudatában van annak, hogy milyen színvonalon áll egy színházi mű és a színház maga Magyarországon. De a fiatalokat csak olyan darabbal lehet megfogni, ami az érzelemvilágukra hat, ami az életüket, előrejutásukat segíti. A Rudolf ebben a tanításban egy nagyon fontos darab, mert olyan értékrendet fogalmaz meg, ami nagy­ ban segítheti a fiatalok életét, és ezt nem sza­ bad elfelejteni. Ha ki kéne emelnem, hogy mit tartok a legfontosabbnak a magyar színházi életben, akkor azt mondanám; a fiatalság jó helyre való identitalizálása a leg­ lényegesebb feladatunk.

adnunk kell. Adnunk kell a családunknak, a színháznak, a nézőknek. De én nem tudok adni a nézőknek, nem tudok adni a színháznak semmit, ha nincs mögöttem családi háttér. Ha a családom nincs rendben, nincs benne egység, nincs egészség, ha nincs meg a maga teljes egész-ségében, én nem tudok jó színész lenni. Szerintem a legnagyobb frusztráció egy olyan színház igazgatójának lenni, ahol a színészeknek nem biztos a családi élete. Mert az igazgatónak nem az a dolga, hogy ezt rendbe tegye. A zeneszerző dolga, hogy megírja a dalt, az író dolga, hogy megírja a jelenetet, a rendező dolga, hogy színpadra vigye a darabot, a színésznek meg el kell játszania a szerepet. Át kell élnie azért, hogy a néző, aki megvette a jegyet, azzal az érzelmi töltettel tudjon hazamenni, hogy ez az előadás valamit hozzáadott az életéhez. Hogy érdemes még visszajönnie. Nekem ez a munkásságom, s ezen kívül semmi más nem számít.


Nyolcak

Eset-les

Szamosi Amadea 10. B – Lábady Bence Máté 10. B Január egyik péntekén ellátogattunk egy számunkra nagyon értékes kiállításra, a Nyolcakra. Már a kiállítás címe is érdekes volt. Szokatlannak tűnt a megnevezés, de hamarosan megtudtuk, hogy ez a cím nyolc ragyogó festőművész (Berényi Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tiha­nyi Lajos) száz évvel ezelőtt készült mun­ káinak összességét takarja. Miért is tetszett nekünk a kiállítás? Meg­hökkentő hatást gyakorolt ránk, hogy egyszerű tájábrázolással, használati eszközök bemutatásával ilyen színes, derűs festmények születhetnek.

A színek elképesztően élénkek és vibrálóak, szinte úgy éreztük, mintha egy másik világba csöppentünk volna. A tájábrázolás sokszor csak egyszerű formaismeretet mutatott, mert a festők leginkább a színkavalkádra hív­ ták fel a figyelmet. Néhány alkotás polgár­ pukkasztó hangulata is érdekes volt. A téma megragadása igen erőteljes. Ha egy kedvenc képet kellene választanunk, Pór Bertalan – Vágyódás tiszta szerelemre című képét emelném ki. Talán a legnagyobb kép volt az egész kiállításon, de minket mégis a testek részletes kidolgozása nyűgözött le ebben a monumentális alkotásban. Március 27-én bezárt a kiállítás, aki nem látta, bánhatja!

Operatőrök a „kistanáriban” Czimmermann Csilla Iskolánk 16 diákja 4 tanár vezetésével az idei tanév októberétől vesz részt ab­ ban a pályázati programban, amely so­ rán az 1938 és 1989 közötti történelem eseményeit idézik fel teljesen új formában. A projekt érdekessége és újszerűsége ab­ ban nyilvánul meg, hogy a diákok számára ez a – történelem órákról kevésbé ismert idő­szak nem a hagyományos mó­don – ré­gi dokumentumok alapján, lec­­kék for­májában kerül feldolgozásra, ha­­nem korszerű, új technikákkal – a köz­vetlen tapasztalás sze­mélyes élményén ke­­resztül idézi fel a történeti eseményeket. Az audio­vizuális em­lék­gyűjtés során a prog­ ramban résztvevő diákok vezető ta­ná­­raik segítségével 48 videoriportot ké­szítenek az általuk felkutatott még élő szemtanúkkal.

10

Az interjúk a ciszterci múlt felelevenítése mellett 5 témakört dol­goznak föl: Páva Péter igazgató úr és diákjai – Kovács Péter (10. D), Takács Kristóf (10. D) – a huszár – lovas hagyományokat kutatják, Nagy Dóra (12. C), Kovács Illés (11. A), Stankovics Petra (11. A), Szekeres Anna (11. D) Várszegi Csaba tanár úr segítségével a gyógyszerésztársadalom ötvenes évekbeli sorsát mutatják be, Hambuch Mátyás (11. D), Réder Zsófia (11. D), Mohay Réka (11. B), Kulcsár Flóra (11. B) Hosszú Csaba tanár úr vezetésével a Kádár – korszak katolikus kö­zösségeinek a tagjaival, Pete József ta­nár úr Müller Ákossal (11. D), Flach Richárddal (10. D) pedig a magyarországi németség második világháború alatti és utáni sorsával ismerteti meg a diákokat.

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


ténelmünk ezen időszakának, másrészt miután 45 perces vágott anyagként föl­ke­rülnek a Terror Háza honlapjára, ezál­tal bár­mikor fölhasználhatóvá válnak az ok­ta­tásban, vala­ mint a történészek számára további kutatási célra is alkalmasak. Az elkészült filmek megtekinthetőek má­ jus­tól a www.emlekpontok.hu címen.

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma Iskolai tehetséggondozás és felzárkóztatás a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában és Kollégiumában Azonosító szám: TÁMOP-3.4.3-08/2-2009-0066

Kurucz Réka Vallásomat tekintve református, csillagjegyem te­­kin­tetében skorpió, s bár nem tüke, de pé­csi, ta­ nulmányaimat tekintve biológia tanár, tánc­peda­gó­ gus, s „tiszteletbeli” etnográfus – muzeológus va­­­gyok. (A tiszteletbeli azt jelenti, hogy egyenlőre abszo­ lu­tóriummal rendelkezem, s utolsó néprajzos szigor­la­to­ mat épp aznap reggel tettem, mely napon első óráimat tar­tottam a Nagy Lajos Gimnáziumban.) Talán érdekes információ, hogy mint biológia tanár, szakdolgozatom népi gyógynövényhasználatból írtam. Ezen értékes növényeket hadd ajánljam ez úton is mindannyiunk szíves figyelmébe. Iskoláimat kis budapesti kitérővel mind Pécsett végeztem, mely város nagyon kedves szá­ momra. „Háziállatok”: kaktuszok, orchideák és idő­sza­­ ko­­san épp egy jácint, szajkók és mókusok a kony­ha­ ablakban. Hobbijaim: mennyiségük számtalan, általában a ma­gyar folklórhoz kötődő dolgok. A pécsi Mecsek

Táncegyüttes tagja voltam majd 15 évig, később a Zen­ gő Együttesbe cseppentem, mely zenekar talán nem ismeretlen az iskola dolgozói és diákjai számára. Nem létező szabadidőmben szívesen kajakozom (főleg a Dráván és a Rábán), vagy íjászkodom a kert vé­gében, s ha több hétnyi szabadidőm támad, ezt legszívesebben utazással töltöm. Nyaranta jó eséllyel Erdély felé veszem az irányt, s szívem szerint Gyimesig meg sem állok. Persze dél felé is szívesen kalandozom, kedves időtöltés számomra az Adria partján jó kávékat inni, s a búvárszemüveg miatt csíkokban leégni. Végül, de nem utolsó sorban tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy meglepő helyzetbe kerülhetnek azon ténynél fogva, hogy lány ikertestvérrel rendelkezem, s Ildikóval gyakran összekevernek bennünket. Ezért, ha véletlen nem köszönnék előre, kérek mindenkit, ne vegye feltétlen udvariatlanságnak.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

11

Új Arcok a tanári körül

Az interjúkészítést alapos fel­ké­szülés előzte meg, hiszen miután a ve­­ze­­tő tanárok maguk is kétszer 30 órás tanfolyamon sajátították el a ri­port­ké­szítéshez szükséges pszi­­cho­­lógiai, ope­ra­tőri, vágási fo­gá­­­so­kat, diákjaikat is meg kellett is­­mer­tetni ezekkel a tech­nikákkal, to­váb­bá a korszak főbb tör­ténelmi ese­ményeivel. A filmforgatáshoz szükséges esz­kö­ zöket – kamera, állványok, mik­ro­fonok, világítás – a pályázat során nyert összeg­ből tudták beszerezni, a vágást vágó­program, számítógép, adathordozók és nem utolsó sorban Czene Miklós tanár úr szakértelme segítik. Az ily módon elkészült 48 video-inter­jú három célt szolgál egyszerre: a riportalanyok elbeszélései korhű dokumentumként szol­ gál­nak, ezzel egyúttal emléket állítanak tör­­


Másképp - 1848. március 15.

Eset-les

Takács Kristóf 10. D Az 1848-ban történtekről minden ma­ gyar embernek meg kellene emlékeznie. Ezt iskolánk tanulóinak és tanárainak idén a 10. D osztály előadása segítette. Sok ember nem megy el március 15 -én semmilyen 1848-as megemlékezésre, de aki elmegy, vagy el kell mennie (mint minden tanulónak), az is sokszor csak azt várja, hogy mehessen már haza. Osztályunk, a 10. D ezen próbált meg változtatni azzal, hogy nem a megszokott módon idézte fel az eseményeket. A legtöbb előadásban csak a Pesten történtekkel foglalkoznak. Idén egy egyszerű, falusi körülmények kö­zött élő közösség szemszögéből volt mindez látható. Egy családhoz vendégek érkeztek a kör­ nyékről, hogy együtt töltsenek el egy kora

tavaszi, sötét estét. Mindenki a maga dolgát végzi, vagy a vendéglátókkal társalog, ami­ kor egy idegen ember érkezik a házhoz. Az ide­gen koldust örömmel fogadják (ami napjainkban nagy meglepetés lenne), és ellát­ják étellel, itallal. Eközben ő, a forra­da­­lomban résztvevő koldus meséli el a tör­ténteket. A műsorban azonban nem csak a szem­ szög volt más, hanem a koreográfia is. A már jól ismert népdalok helyett más, kevésbé ismertek voltak hallhatók, míg az egyébként szokásosnál is több mozgást táncok is kí­sér­ ték. Ezekkel a változtatásokkal szerettük vol­na változatosabbá, érdekesebbé tenni a meg­em­ lé­kezést.

Szaténszalag – 2011 János Kamilla 12.D A fontos dolgokat mindig készülődés előzi meg. A dolog minőségét a felkészülés is meghatározza. Mégis mi lenne méltó fel­készülés, életem első és utolsó szalag­ava­ tójára?

fognak. Öltöny, matrózblúz rendben van, cipő és három harisnya - a biztonság ked­ vé­ért. A palotás ruhám ott fog várni, az

Nyilván elmegyek fodrászhoz, meg koz­ metikushoz, nem nézhetek ki akárhogy, ott lesz mindenki, az ott készült fotókat évekig fogom nézegetni... A ruhámat felpróbálom még párszor, hátha felfedezek rajta valami új hibát, a cipőt napokig hordom, hogy ne törje majd a lábam, a tükörben nézegetem magam az új öltönyömben, „anya, sze­rin­tem tök jól áll”... És most gondoljuk végig. Meghívók ki­ osztva, mindenki ott lesz időben, remélem jó helyet találnak majd maguknak, és lát­ni

12

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Késő. Egy utolsó mosollyal búcsúzunk, pö­ rög­nek az események, és már el is tűntünk az öltözőkben. Nyitótáncra felkészülni, most miénk a világ! Büszkén, emelt fővel menetelünk a kez­dőpózba. Pontos számítások, fárasztó haj­nali próbák, párcsere-bonyodalmak, íme - eredményetek! Hevesen dobogó szívvel, elégedetten távozunk a csarnokból, és ismét öltözünk. Rejtett verseny ez, mindenki érzi, és tudja. Akkor is, ha magunkért csináljuk. Jobbat, erősebbet, ütősebbet, ötletesebbet, fel­ tűnőbbet akarunk. Vagy sikerült, vagy nem. Volt, aki komolyat alkotott, volt, akinek a szó­rakozás volt fontosabb. De mindenki meg­mutatta, hogy mekkora erő lakozhat egy közösségben. A maradék feszültséget egy közös ugrálással, és szövegtelen énekléssel ve­ zettük le. A bálon már lassabb az ütem. Két tánc közt leülök, lehunyom a szemem egy percre, és átgondolom az eseményeket. Így még gyor­sabbnak tűnik, de nem bánom. Amire emlékszem, és emlékezni fogok, az örök las­ súsággal tárul majd szemeim elé ...

A Zengővárkonyi Tojás­mú­ze­um Fogt Adél 9. A Közeledik a húsvét. Erre a rövidke mon­ dat­ra mindenkinek felcsillan a szeme. Min­d­annyiunkban más és más gondolatok kez­­denek kavarogni e kifejezés hallatán. Egye­seket a közelgő szünet villanyoz fel, má­ sokat a böjt tisztító ereje, a tavasz kö­zeledte lelkesít, de el kell ismernünk, hogy leg­ többeket a várható csokitojások mennyisége hoz lázba. No de mi történik ak­kor, ha úgy járunk, mint szegény Gombóc Artúr, és a színes csomagolás nem a hőn áhított

édességet rejti? Nos, ebben az esetben két dolgot tehetünk: vagy jól lakatjuk a kutyát, vagy azt tesszük, amit Dr. Nienhaus Rózsa. Ez a hölgy 5000 darab tojást gyűjtött össze – bár lehet, hogy nem azzal a módszerrel, amit én fentebb említettem. Ezt a csodálatos gyűjteményt tekintheti meg mindenki, aki belép a Zengővárkonyi Tojásmúzeumba. Miután felocsúdunk az első ámulatból, és közelebbről is szemügyre vesszük az al­ ko­tásokat, rá kell ébrednünk, hogy az itt

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

13

hun.lap

osztálytánchoz megvan minden, a báli ru­ hám kikészítve. Indulhatunk! Helyszín: díszterem. Elkülönítve az ün­ neplő sokaságtól, csak mi. Kapunk egy-egy tizenhárom centis szaténszalagot, két év­ számmal és egy címerrel. Szépen sorba ren­ deződünk, és várjuk a végszót. Jó végignézni a szabályos sorokon. Meg­nyugtató kis tömeg vagyunk. Nincs időm belegondolni, hogy tulajdonképpen 2005, vagy 2007, és hogy „ejj, de rég volt”, vagy „ mintha tegnap lett volna”, mert a végszó felcsendül. Kényelmesen, egyenletesen haladunk. Nem olyan nehéz ez. Mosolyogjunk, de diszkréten, ügyeljünk a tempóra, már nincs is olyan messze a színpad. Hagyjunk elég helyet magunk előtt, és megbotlani se kéne, elég kínos lenne... Megérkeztünk, most már csak állni kell, ez igazán nem megerőltető. Egy-két „pingvin”, és máris felsorakoztunk. Milyen gyorsak ezek a fiatalok! Pillanatok alatt feltűzték a szalagokat. Ennyi volt? Éle­ tem első és utolsó szalagavatója; az egész délután legfontosabb pillanata volt az iménti, de mit se számít, már megint a színpadon állunk. Nem igazság. Olyan gyors volt! Állj!


hun.lap

kiállított tojások nem min­ dennapiak. Van köztük patkolt, drótozott, lószőrrel applikált, csipkével díszített… és még sorolhatnám. Itt mindennek története van. Van a kerekded alkotások között olyan, ami 30 évig készült, és akad olyan is, amin a Himnusz dallama szerepel. Minden egyes darab egy ap­rócska csoda. Attól tartok, ezt csak azok érthetik meg iga­ zán, akik ellátogatnak Zengő­ várkonyba.

Az Év Madara: A széncinege Udvardy Enikő 9. A Hazánk egyik – ha nem a legnépszerűbb madara na­ gyon régóta megtalálható az emberek közelében. Hosszúhosszú évek óta madáretetőket, napraforgót teszünk ki nekik télen, hogy mikor jobbra for­ dul az idő, akkor is magunk mellett tudhassuk őket. A körülbelül három hétig tartó fiókaetetés alatt akár tízezer rovart és pókot is összegyűjtő madarakért már így is sokat tettünk-a szakértők szerint azon­ ban a faj erősödéséért még többet kellene. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ezért döntött úgy, hogy 2011-ben szárnyai alá veszi Cinegééket. Az ország egész területén megtalálható apróságokat könnyű felismerni szénfekete fejük­ről, mohazöld hátukról, és a nagy fehér arcfoltról. Szárnyaikon fehér, hasukon fekete csík található, ami a hímeknél nagyobb, mint a tojó hasoldalán. A széncinege rendkívül élénk, fürge ma­ dár – élelemszerzéskor semmi sem kerüli el

14

figyelmét. Hangja igen változatos, kellemes énekére számtalan hangutánzó kifejezés van. Erős, tömött falú fészkén – amit főleg fű­ szálakból és mohából épít, belsejét pihe­ tollakkal, gyapjúval béleli – csak a tojó kotlik. A fiókák két hét alatt kikelnek, etetésükben mindkét fél részt vesz; étlapjukon legtöbbször rovarok (és azok lárvái), pókok és hernyók szerepelnek. Általában kétszer költenek, az első fészekalj tavasszal, április környékén, a má­sodik június felé „érkezik”. Még az ősz beköszönte előtt a fiatalok is felöltik felnőtt

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


tolluhájukat, majd az ősz közeledtével főleg a lomberdőkben kialakulnak a különböző fajokból álló „madárklikkek”. Ők a tél végéig együtt keresnek élelmet-ilyenkor, télvíz idején szívesen tartózkodnak az általunk faágakra

aggatott faggyúgömbök és napraforgók kör­nyékén-hogy mikor visszatér a napfény, viszo­nozhassák a kamrából előhozott „szíves­ ségeket”.

Interjú az év fájával Fogt Adél 9. A a haragos típusnak. A méregfa, halálfa elnevezést azért kap­ tam, mert igazán mérgező vagyok, még a kér­gem is ártalmas az állatokra és az em­be­ rek­re. Az igazat megvallva nem szeretem ezt az elnevezést, jobban örülök a tiszafa meg­ szó­lításnak. Bár ez sem tökéletes, ugyanis így meg azt a téves következtetést vonja le mindenki, hogy a Tisza partjáról származom. Ez azonban nem igaz. A nagyapámat, aki erdélyi, szintén tiszafa néven ismerték, de az apámat, akit egészen a Dunántúlig fújt a szél, tizafának nevezték. Ön miért pont ezt a helyet választotta élőhelyéül? Tudja, az árnyas helyeken jobban érzem magam. Természetesen a napsütést is bí­rom, és ilyen körülmények között sokkal gyor­ sabban is növök. A sziklás területeken is jól érzem magam, csak az a baj, hogy arra nem vetődik senki. Ezer év magány és unalom pedig korántsem kellemes, így legalább van társaságom. Ezek után még váltottunk pár szót, majd elbúcsúztam, ugyanis kezdtem fázni, és amit a mérgezésről mondott újdonsült barátom, az is csak arra sarkallt, hogy rövidre zárjam a társalgást. Sajnos mikor hazaértem, rádöbbentem, ez egyáltalán nem leírás lett, így kénytelen-kelletlen elsuvasztottam a fiók mélyére az irományomat, az irodalomórai fogalmazást pedig a kutyámról írtam…

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

15

hun.lap

Nemrégiben érdekes feladatot kaptunk iro­dalomórán. „Készítsetek személyleírást!” – adta ki az egyszerűnek tűnő feladatot Wind tanárnő. Miközben azon töprengtem, kiről készítsek jellemzést, eszembe jutott va­­la­mi, amiről talán még soha senki nem készített valódi leírást. Nem hiszem, hogy különösebben búsult volna e miatt, mégis úgy döntöttem, hogy változtatok ezen, hiszen manapság mindenkinek vannak jogai, akkor ez egy fának is kijár. Így hát a házi feladatomat a halálfaként is elhíresült tiszafáról készítettem. Mindenek­ előtt utána kellett járnom, hogy milyen is ő. Mi sem egyszerűbb, felkerestem a leg­kö­ zelebbi ős öreget, és riportot készítettem ve­le. Szerencsém volt, ugyanis azonnal fo­ ga­­dott. Mielőtt a közelébe értem, egy bükk barátságosan a fülembe súgta, hogy okosabb megtartanom a három lépés távolságot a méregfától. Szót fogadtam, és tisztes tá­ vol­ság­ban riportalanyomtól letelepedtem. A szo­kásos üdvözlési formák után nekiveselkedtem ennek a nem mindennapi interjúnak: Ha nem sértem meg, ön milyen idős? Múlt héten volt a 214. születés­napom. Épphogy csak beléptem a serdülőkorba. Tudja kedvesem, jó pár rokonom meg­érte az ez­redfordulóját. Nálunk ez ter­mészetes. A párom, aki a domb­te­tőn él… Bocsásson meg, hogy érti azt, hogy a pár­ja? A párom… akit beporzok, és cserjéink születnek. Kétlaki növényeknél ez már csak így megy. Most már világos. Mivel érdemelte ki a méregfa elnevezést? Igazán nem tűnik annak


Salamon Eszter 10. A

Öt lépcső Csend. Lelkedben hangok forrnak, Fejedben gondolat zakatol, De ha csend lészen, valódi; Megszólal benned az Úr.

Költőtoll

Rend. Vigyázz gondolatidra! Ki ne csapongjanak, S ha tettre hív az Úr, Csendet tartsanak. Béke. Pihenj szív, nyugodj lélek, Ne vívj háborút! Lelkedben a béke éljen, S megsegít az Úr. Boldogság. Szárnyalj a magasokba Égi Atyánkhoz! Földi kín immár nem köthet, A földi világhoz! Szeretet. Borulj lángba lélek, Tiéd az igazság! Ha szeretet lakik benned, Az égi gazdagság. A szeretet boldogság. A boldogság béke. A béke rend. A rend csend. Tied az Isten.

16

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


XX. évf. 11. (77.) szám, 2011. Húsvét

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

HIVATÁSOK, FOGLALKOZÁSOK A fogorvos Beszélgetés Dr. Fulmer Andrással A ntal Emília A Nagy Lajos Gimnáziumból mindig sokan vá­lasztották az orvosi hivatást. Gyakran az orvos szülők, nagy­szülők is innen indultak. Az Orvostudományi Egye­temen jelenleg tanuló volt diákjaink remekül helyt áll­nak, többen közülük köztársasági ösztöndíjasok, év­folyamelsők. Ha a fogorvos szót halljuk, jó vagy rossz em­lé­­ kek jutnak eszünkbe. Nekem mindig barátságos fog­ orvosakkal volt kapcsolatom, – szerencsés va­gyok? Aki Dr. Fulmer Andráshoz kerül, az is sze­ren­csés. Ő is jó tanuló volt a gimnáziumban és az egyetemen. Családjából sokan jártak, és járnak most is a gimnáziumba. Nagypapájával Dr. Várnagy Elemér egyetemi tanárral egy esztendőben, 2004-ben kapták meg a Nagy Lajos Plakettet. 2009-ben végzett az egyetemen, azóta rezidens orvosként dolgozik. Betegei szeretik, dicsérik. A hivatását szerető fiatal orvossal – akinek édesanyja Dr. Várnagy Judit szintén fogorvos – beszélgettünk a munkájáról. 1. A középiskolai évek meghatározóak, hogyan em­ lék­szik vissza a Gimnáziumban eltöltött időre? Mindenképpen derűsen és mosollyal az arcomon gondolok vissza a Nagy Lajosban eltöltött évek­re. Nálunk családi hagyománya is volt ennek az iskolának, hiszen a szűkebb családi körben szinte mindenki ebben az iskolában érettségizett, ám ettől függetlenül is örülök, hogy ide járhattam. Én a legelső „hatosztályosban” kezdtem gimnáziumi pá­lya­fu­tá­­somat, így szerencsésnek mondhatom ma­gam, amiért A tartalomból: Hivatások, foglalkozások - Beszélgetés Dr. Fulmer Andrásssal • Az én plébániám - A Pius templom • Helyesbítés • Búcsúzunk


2 hat éven keresztül egy igazán jó közösségnek lehettem a részese. Visszagondolva, a legelső hetedikesekként kicsit nehéz volt beilleszkednünk az iskola légkörébe, de hála osztályfőnökünk, Mostbacher Éva tanárnő és he­lyettese, Kalász Gyula tanár úr mindenre kiter­ je­dő gondoskodásának, hamar, szinte a második otthonunkká vált az iskola. Rengeteg nagyszerű élmény köt ehhez az intéz­ ményhez, amikre még most is szívesen gondolok vissza. A római osztálykirándulás, az osztályfocik, a Laudate- kórus, a Lajos-napok, a szalagavatók (és még sorolhatnám) mind-mind felejthetetlen élmé­ nyek maradnak, ám leghálásabb az itt kialakult barátságokért vagyok: még most, hét évvel az érett­ ségi után sem telik el úgy egy hónap, hogy ne jön­ nénk össze a legjobb gimnáziumi barátaimmal egy hétvégi focizásra, sörözésre, beszélgetésre. 2. Hogyan alakult a pályája érettségi után? Be­ szél­jen a munkájáról! Az iskola 11. osztályában már nagyjából elhatá­ roztam, hogy orvosi pályán szeretnék továbbtanulni, tehát vagy általános- vagy fogorvos szeretnék lenni. A családban édesanyám is fogorvos, így ő általa elég korán betekintést nyerhettem ennek a hivatásnak a rejtelmeibe: gyakran ellátogattam hoz­ zá a rendelőbe, megmutatta az érdekesebb eseteket, és hogy tulajdonképpen mivel is telnek egy fogorvos mindennapjai. Az érettségi közeledtével végül is olyannyira megtetszett ez a hivatás, hogy első helyen Pécsre, a fogorvosi szakra jelentkeztem. Hála Istennek felvettek, és az egyetemet is sike­ rült jó eredménnyel elvégeznem, így 2009 óta fog­orvosként tevékenykedem. Jelenleg Pécsett, a fogá­szati klinika parodontológia (fogágy-, és száj­ nyálkahártya betegségek) osztályán dolgozom a szak­vizsga megszerzése érdekében, valamint az egyik pécsi fogászati körzet ellátásában is részt veszek. Mindkét jellegű munkának megvan a maga szépsége: a klinikán részt vehetek az oktatásban és megismerhetem a legújabb orvosi technikákat, míg a saját rendelésemen a fogorvoslás szélesebb spektrumában gyógyíthatok. Utólag nagyon örülök, hogy így döntöttem, ma már biztosan mondhatom, hogy semmi más sem lennék olyan szívesen, mint fogorvos. Szerintem nagyon sok örömet ad ebben a

2011. Húsvét mun­kában, hogy az ember közvetlen személyes kapcsolatban van a páciensekkel és birtokában van egy olyan tudásnak, amivel másokon segíteni tud. Emellett fontos számomra az is, hogy ez a hivatás rövidtávon is sok sikerélményt ad. Például az ember elkészít egy jó tömést, fogpótlást, vagy egy rossz fog eltávolításával megszűnteti a beteg fájdalmát, az hamar megadja a jól végzett munka örömét. Persze, sok nehézsége van ennek a mesterségnek is, hisz az egyetemről kikerülve a legtöbb fogorvos rögtön a „mélyvízbe” kerül. Ezt úgy kell érteni, hogy – az általános orvosokkal ellentétben – ne­ künk azonnal (sőt már az egyetem alatt is) „éles­ ben”, önállóan kell dolgoznunk. E tekintetben há­lás lehetek sok idősebb orvoskollégának, akik segítettek túljutni a kezdeti nehézségeken. Végiggondolva, hogy mely tulajdonságok azok, melyek talán a legfontosabbak ezen a szakterületen már világossá vált számomra, hogy a precizitás és a türelem mellett, a szakmai alázat, és a kölcsönös bizalom is elengedhetetlen feltétele a sikeres gyó­ gyí­tásnak. 3. Barátságok, szabadidő, tervek? Hobbijaim közül talán még az iskolához kap­ csolódik, hogy idestova több mint két éve éneklek Nagy Ernő karnagy-tanár úr Szeráfi kórusában több egykori, és jelenlegi lajosistával egyetemben. Ide azért járok nagyon szívesen, mert az éneklés öröme mellett egy nagyon életvidám, összetartó közösség tagja lehetek. Nagyon jó egy ilyen csapathoz tartozni! További terveimet illetően: szeretnék a jövőben is Pécsett maradni, hiszen a családom, a munkám, a barátaim (egyszóval minden) ehhez a helyhez köt, és nem utolsó sorban azért, mert – mint pécsi tüke – nagyon szeretem ezt a várost. 4. Úgy tudom, hogy Sixtus atya kötődött az osz­ tályukhoz. Hogyan fogadta a hírt, hogy apátnak választották? Így van, Sixtus atya volt a hitoktatónk hat éven keresztül és emellett annak idején elévülhetetlen érdemei voltak a hatosztályos tagozat elindításában. Kedveltem sajátos humorát és az általa tartott órá­kat is, ahol a hittan tanulás mellett az ország poli­tikai és gazdasági helyzetének alakulásáról is „naprakész információkhoz” jutottunk, és ame­


2011. Húsvét

3

lyeken általában ”karácsonyi ajándékként” kaptuk vissza a szeptemberben írt dolgozatainkat. Komolyra fordítva a szót: felettébb örültem a hírnek, miszerint apátnak választották. Szerintem

koránál fogva még igen jól átérzi a mai fiatalok helyzetét, problémáit és karakán, határozott egyéniségénél fogva képes lesz eleget tenni ennek a nemes feladatnak.

Az én plébániám – A Pius templom Döme A ndrás 9.C

A pécsi Jézus Szíve (Pius) templomot, a jezsui­ ták által vezetett pécsi Pius Gimnázium ré­szére építették 1929 és 1930 között. Döme András: Miért a papi hivatást választotta, mindig is papnak készült? Király József: Egyáltalán nem készültem papnak. Egészen másnak készültem... mozdonyvezető szeret­ tem volna lenni. Édesapám mozdonyvezető volt. Ezért is men­ tem középiskolába Dombóvárra az Apáczai Csere János szakközépiskolába közlekedési szakra, hogy aztán onnan továbbmenve a Technikumot elvé­gez­­ ve dolgozhassak a vasúton. Ám az érettségi után ehelyett Pécsre jöttem teológiát tanulni. Az éle­ temben a körülmények,a helyzetek és a körü­löttem élő emberek ebbe az irányba tereltek. Ezt persze lehet Isten közreműködésének is nevezni. D. A.: Mit gondol, a mai fiatalok hogy viszonyulnak az egyház közösségéhez? Megnyerhetőek-e a hit­ nek? K. J.: A fiatalok megnyerhetőek a hitnek, ha reá­ lis képet kapnak róla. Ráadásul a fiatalokat pont a fia­talok tudják a hit útjára vezetni, azzal, ha meg­ mutatják, hogy ez a hit teljesen élhető, normális, emberi. D. A.: Ön szerint milyen a ’jó’ hittanoktatás? K. J.: Hát először is vidám. És ne csak ismeretek átadása legyen, hanem az élethez és emberhez és legyen közel. A befogadó, a diák ne idegenként érez­ze amit hall, amit meg kell tanulnia, hanem érez­ze, hogy ehhez köze van, hogy ez az ő életéről, emberségéről szól.

D. A.: Ha már a tanításnál tartunk, megkérdezném, hogy mint tanító mit próbál átörökíteni tanítvá­ nyaiba, a fiatalokba, a ministránsokba? K. J.: Nehéz kérdés. Számomra vesszőparipa, hogy az egyházat szeressék, érezzék, hogy ott feladatuk van, hogy szüksége van rájuk az egyháznak, és hogy jó katolikus kereszténynek lenni. D. A.: Papi kötelezettségei mellett mivel tevékeny­ kedik szabadidejében? Mik a hobbijai? K. J.: Szeretek bowlingozni. Szeretek futballozni, csak nem tudok. Nem mintha bowlingozni tudnék... Szeretem a jó társaságokban a beszélgetéseket és a játékokat, legyen az pinpong, társasjáték, vagy bármi más. Felüdít a kinti, kerti, fizikai munka, ha időm és energiám engedi. Szeretem a sportműsorokat néz­ni, gyerekként kézilabdáztam is. D. A.: Mi a titkos vágyálma? K. J.: Van egy vágyam...hogy tarthassak egyszer nyu­lakat. Másik vágyam természetesen, hogy a rám


4

2011. Húsvét

bízott feladatok minél inkább megvalósuljanak, a lehető legjobban elvégezzem őket. D. A.: Gondolkodott, hogy a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban dolgozzon, mint hittanoktató? K. J.: Én nem. Föl sem merült, hogy a Nagy Lajosba menjek. Én arra nem vagyok méltó, hogy ilyen neves iskolában, mint egy ilyen egyszerű ember, tanítsak. Múltkor pont előkerült ez a kérdés, amikor egy társaságban Péter Atya és Sixtus Atya közelébe kerültem. Ott ugyanezt mondtam. Péter Atya tréfásan ebben meg is erősített... D. A.: Hogyan ismerkedtek össze Dr. Kovács Gusztáv tanár úrral? Milyen szerepet játszott ő az ön életében? K. A.: Ez nagyon egyszerű dolog. A Hittudományi Főiskola fiúkollégiumában 2003-tól ő volt a szoba­ szomszédom. Innentől kezdve teljesen közeli ba­ rá­ti kapcsolat alakult ki köztünk. Rengeteget be­

szélgettünk, amiben segített az is, hogy részben ugyanazt tanultuk. Ez magától jött. Röviden: Az hozott bennünket össze, hogy egymás mellett lak­ tunk a kollégiumban. Az angol nyelvvizsgám ne­ ki köszönhetem, hogy sokszor nyaggatott, hogy tanuljak, valamint azt a sok finom ételt, amit anyu­ kája küldött. Meg hát a barátságát. Ami a leg­fon­ tosabb. D. A.: Mi lenne az ideális ajándék az ön szá­ mára? K. J.: Egy mikrobusz. Egy kilencszemélyes mikro­ busz. Meg fogod kérdezni, hogy miért. Azért, hogy a gyerekeket, fiatalokat összegyűjtsem és jó he­lyekre elvigyem őket, szép és értékes helyeket megmutatni nekik. Valamint közös élményben ré­szesíteni őket. Ha tudsz valakit, aki egy ilyen mikrobusszal megajándékozna, akkor a Pacsirta utca 2/1-be kellene hoznia. D. A.: Köszönöm a beszélgetést!

Helyesbítés Arató László levele Orbán atyáról „…Ugyanakkor szeretném a Fehér/Fekete újság 76. Számának 2. oldalán megjelent életrajzi adatainak egyikét helyreigazítani. Azt olvashattuk, hogy “gyermekként katonai pályára készült”. A nálam két évvel idősebb Béla bátyámmal egyeztetve közösen állítjuk, hogy Miklós bátyánk soha nem készült katonának. Ő az önkéntes cserkészetben találta meg az élménypedagógiával jellemnevelő nemzeti mozgalmat.A tévedés oka az lehetett, hogy Miklós bátyám Béla öccse a ciszterci gimnázium után a pécsi M. KIR. Zrínyi Miklós Honvéd Középiskolai Nevelőintézetben tanult tovább, majd a Ludovika tiszti akadémián végzett. Jómagam pedig 15 éves koromtól hadapród iskolába jártam. Célszerűnek tartanám Orbán atya ifjúkori életéből ezt a katonaéletre vonatkozó téves megállapítást helyreigazítani.”

IN MEMORIAM DR TIMÁR GYÖRGY (1950) Kovács László és Benyovszky Monika „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” – olvastuk a gyászjelentésen. 2010. december 14-én vettünk Tőle végső búcsút. Timár György 1932-ben Pécsett született. 1942-től a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának tanulója. Osztályfőnöke Felegyi Román, igazgató Kühn Szaniszló, tanárai Deáki Honor, Horváth Adolf Olivér, Nyolczas Ipoly és Éber Alán hittanár. Pár évig osztálytársa volt Brenner János, akivel a szemináriumban újra találkozott. Kiváló zenei tehetsége révén (klarinéton, zongorán, orgonán játszott) ugyan megkezdhette volna tanulmányait a Budapesti Zeneakadémián, Ő azonban a papi hivatást válasz­totta.


2011. Húsvét

5

Lelkipásztori hivatásának kialakulásában a családi indíttatás nagyon fontos szerepet játszott. A mélyen hívő családban hárman is az egyházi szolgálatot választották. Nagybátyja, egyúttal példaképe, Dr. Hajós György teológiai tanár volt. Pécsett kezdte meg teológiai stúdiumait, majd miután az államosítások következtében összevonták a szemináriumokat, Győrben fejezte be tanulmányait. 1956. június 17-én szentelte pappá Virág Ferenc püspök a pécsi Székesegyházban. A következő évtizedben káplánként működött Márokon, Nagydorogon, Mágocson, Pakson és Szigetváron. 1966-ban kapta meg első plébánosi dispozícióját Ibafára. „Az ibafai papnak múzeuma van” címmel írtak Róla, mert a tekintélyes ibafai pipagyűjtemény a plébánia tulajdona volt abban az időben. Az ibafai plébánia 1973-as megszűntetése után Dr. Cserháti József megyéspüspök Pécsre nevezte ki segédlelkésznek a Szent Ferenc és a Gyertyaszentelő Boldogasszony plébániákra. Nem kapott önálló plébániát, mivel egyházmegyei tervezőként is számítottak munkájára. A II. Vatikáni Zsinat reformjainak megfelelően akkor folyamatosan történt a templomok liturgikus terének átalakítása egyházmegye szerte, Ő pedig remek fantáziája, és kézügyessége révén szembenéző oltárokat tervezett. (Külön említésre méltó a ferences templom új liturgikus terének kialakítása, ami Timár György nevéhez kapcsolódik.) 1986-ban Kővágószőlős plébániájára kapott kinevezést. Közel két évtizedig látta el a plébánia és a hozzátartozó filiák, Cserkút és Kővágótöttös lelkipásztori feladatait. Bizonyára mindenki számára emlékezetes marad az adventi kővágószőlősi hajnali – rorate – misék hangulata. 2006. januárjában vonult nyugállományba. 1969-től folyamatosan publikálta történeti kutatásainak tanulmányait. Élete főművét, a szigetvári várgazdaság iratait közreadó „Királyi Sziget”-et, 1989-ben vehette kézbe a történész szakma és az érdeklődő közönség. E munkájával nyerte el 1993-ban a történelemtudomány kandidátusa tudományos fokozatot a Magyar Tudományos Akadémián. Utolsó tudományos munkáját 2005-ben publikálta. Végül Timár György saját szavait idézzük, amit 2000-ben az 50. éves érettségi találkozóra írt, és a gimnáziumban eltöltött nyolc év emlékeit így zárja: „Ezekre visszagondolva a NAGY LAJOS az én számomra soha nem válhat elidegenült épület-emlékké. Arcokat idéz fel, életutak tanúságait sugallja, élőkét és elhunytakét. Újra megelevenítve folytatja hajdan volt tanárok, pályatársak életét a megemlékezőben, és kiteljesíti igazságukat, emberi értéküket.” Dr. Gyenis László (1943) Deáky Hónor osztályában érettségizett, majd beiratkozott az állatorvosi egyetemre. Még gimnazista korában – Horváth Adolf tanár úr lelkes tanítványaként – fordult érdeklődése a botanika felé, s lett annak amatőr, szakavatott ismerője. Végzése után több helyen is működött szakmájában, végül a pécsi járás főállatorvosaként vonult nyugdíjba. Cserkészként rendszeresen részt vett a Kűhn Szaniszló öregcserkészraj munkájában, résztvevője volt a gyűléseknek, táborozásoknak. Hosszan tartó betegség után hunyt el. 2011. február 17-én helyezték örök nyugalomba a pécsi köztemetőben, osztály- és cserkésztársai és kollégái kíséretében. R.I. P (dr. Szabó Emil 1943.) Kollár János Fizikus Kollár János a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kuta­tó­intézet igazgatója, az MTA Szilárdtestfizikai Bizottságának elnöke, valamint sok más nemzetközi és hazai tudományos testület tagja, az ELTE címzetes egyetemi tanára 2011.január 13-án, életének 66.évében elhunyt. Temetése 2011.január 28-án volt a Fiumei úti Nemzeti sírkertben (Kerepesi temető) a római kato­likus egyház szertartása szerint.


6

2011. Húsvét

Munkatársaival megértő és közvetlen volt, az intézetben nyugodt és békés alkotói légkört teremtett. Kollégáit szavaival és tetteivel segítette, hogy megtalálják kutatói önmagukat. Akik ismerték- sokat gya­ rapodtak általa, mert remek szakember, empatikus kolléga és humánus ember volt. Harsányi György gyászjelentése Búcsúzunk Dr. Harsányi Györgytől, iskolánk 1951-ben végzett diákjától, aki 2011 február 10-én távozott közülünk és a budapesti Szent Gellért templomban helyezték örök nyugalomra. Tíz éves korától a ciszterci atyák irányítása alatt nevelkedett, Kühn Szaniszló igazgató úr hűséges ministránsa volt. Fiatal korában nagy megrázkódtatás volt számára mikor kommunista rendszer felszámolta a cserkészmozgalmat, ekkor cserkészparancsnokát, Éber Alánt is elhurcolták. A Ciszterci Gimnáziumban kapott tanítás magja azonban jó talajba hullt, élete során öt fiatalabb testvére számára vált példaképpé. Jó alapokkal indulva Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyész szakát végezte el. Később műszerfejlesztéssel, műszerkereskedelemmel foglalkozott, így sikerült bejárnia a világot. Tudását később ENSZ szakértőként is kamatoztatta. Hosszú éveken át segítette szüleit, testvéreit és mindazokat, akik körülötte éltek. A ’60-as évektől minden év karácsonyán összegyűjtötte az egyre növekvő családot, ezzel hagyománnyá téve a ma már több generációt átfogó Szeretet közösséget. Utolsó éveit is aktívan élte, kapcsolatát a Nagy Lajos Gimnáziummal - a Színes Fehér-Feketén keresztül - élete végéig tartotta. Szentségekkel megerősítve távozott közülünk. Emlékét mélyen szívünkbe zártuk. Köszönettel: a rokonság Maros Ede (1943) Érettségi után a Pécsi Szénbányatrösztnél helyezkedett el, s nyugdíjba-vonulásáig egyfolytában ott dolgozott. Csendes, halkszavú, szeretetreméltó egyénisége révén osztályának közkedvelt tagja volt. 2011. március 8-án búcsúztak Tőle családja, osztálytársai és ismerősei a kápolnában elmondott szentmise után a pécsi köztemetőben. (Dr. Szabó Emil 1943) Garai Elemér (1946) Katonai szolgálatát követően Dániában esett hadifogságba. Onnét németországi fogolytáborba került, s innét szökött haza négy pécsi diáktársával 1946 elején. Még le tudott érettségizni a 46-os évfolyammal. Ezután – elvégezvén a gépipari technikumot – az építőiparban helyezkedett el, hosszú éveken át az uránvárosi építkezéseken dolgozott. 1956-ben exponálta magát, ezért elbocsátották munkahelyéről. Később a Magas- és Mélyépítőknél kapott állást, onnét is ment nyugdíjba. Sokoldalú sportember volt, főleg atlétikai versenyeken jeleskedett, még nyugdíjas korában is versenybíróként szerepelt. Öntudatos magyar ember volt, erős testalkattal tiszteletet érdemlő egyéniség volt. Hűséges tagja volt a CDSZ-nek, résztvevője az öregdiákok összejöveteleinek, érettségi találkozóinak. Osztálytársa, Werner Imre mondott szentmisét lelki üdvéért, s kísérte utolsó útjára 2010. május 25-én. Távozása nagy űrt hagy maga után… Dr. Harász Tibor (1946) GRATULÁLUNK Dr. Várnagy Elemért 80. születésnapja tiszteletére a PTE rektora c. egyetemi tanárrá nevezte ki, ugyane­ zen alkalomból a PAB Székházban tudományos ülést rendeztek tiszteletére. Öregdiák társunknak szívből gratulálunk, egészséget és Isten Áldását kérjük további életére.


Makk Flóra 12. E

Feket e vizekről (részletek)

Költőtoll

Sötét ablakokon tükröződő arc vagyok végtelen folyosók hossza minden ruhám elszórtam a szélben cserébe a végtelen vizekért és az égért úgy volt madárnak születek de emberré hordott Anyám becsapott az Isten ez is csak hazugság én ígértem magamnak betarthatatlan dolgokat *** Ha nagyon félek sorolom akiket szeretek, akik engem szeretnek ez az én litániám. *** Kék ködök közt lebegő április narancssárga fények bodzaillatot csempész a kiteregetett ruhákba a szél verset suttog a Hold zizegő-zöld halpikkelyek a nyírfa levelei arcon simogat a széltől felhevült függöny Ne fájj április – mondja - Bárcsak fájna még az az igazi tavasz 2010. április

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

23


Költőtoll 24

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Könyvelő

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

25


Rudolf, az örök lázadó Ajánló egy musicalhez

Színlelő

A történet minden szava igaz. Valóban élt egyszer egy herceg, a Habsburg Birodalom örököse – aki éppen olyan volt, mint te vagy én. Ő csupán egy ifjú volt, aki függetlenségre, elismerésre vágyott, de csak elvárásokat és meg nem értettséget kapott. Gyermek volt, aki mindennél jobban szeretett volna megfelelni az apjának, de újra és újra hideg elutasításban részesült. Szerelmes volt, aki korlátok nélkül akart szeretni, de megtiltották. Mindene volt a fiatalság, a szabadság és a szerelem – ő volt maga a szenvedély, de egyetlen pillanat alatt ellobbant életének lángja. Rudolf koronaherceg történetét Frederic Morton: Nyugtalan ragyogás c. könyvében írta meg, s ebből készült a musical Jack Murphy és Frank Wildhorn által. Elsőként Magyarországon mutatták be 2007-ben Ke­ rényi Miklós Gábor rendezésében az Operett Színházban. Pécsett 2010 decemberétől játsszák, még­ hozzá Mészáros Árpád Zsolt musical­színész főszereplésével. Míg a pesti darab a politikára és a bécsi intrikákra van kihegyezve, addig a pécsi bemutatóban egy sokkal vadabb karakter, egy igazi lázadó tűnik fel, aki nagyon „MÁZs”. Ferenc József császár ugyanis nem ad teret a fiának, nem kéri ki a véleményét, sőt, minden igyekezetét elutasítja és lenézi. Nem is csoda, hisz Rudolf koronaherceg farmernadrágban és edzőcipőben toppan a színpadra, korcsolyát ragad, és elvegyül a fiatalok közt, bordélyba jár és droghoz nyúl – és mindezt csupán azért, hogy apja ellen lázadjon. És ha nem szólalhat fel hivatalos úton, hát titokban hirdeti a nézeteit: lázító cikkeket publikál álnéven, nyilvános szónoklatokat tart, és magyar nemesekkel szövetkezik, hogy Magyarországot függetlenné tegyék a Habsburg Birodalomtól. Nem csoda hát, hogy a császári titkos rendőrség minden lépését figyeli… De Rudolf életében egy másik személy is főszerepet játszik: Vetsera Mária, aki szerelmese, egyetlen hű társa és támasza lesz, mikor minden összeomolni látszik. De hiába szeretik egymást, mégsem kürtölhetik szét világra szóló érzelmeiket: Rudolfnak felesége van, és emiatt édesapja és Taaffe, a miniszter

26

figyelő tekintete elől menekülnek minden pillanatban. Mikor azonban Mária várandós lesz, Ru­dolf a sarkára áll: el akar válni, s ked­ve­ sé­vel akarja felnevelni a gyermekét. A szi­go­ rúan vallásos apja elutasítja a kérését, sőt megfenyegeti a fiát, és kimondja a vissza­ vonhatatlant: nem tartja méltónak Rudolfot a trónra. Rudolf megindul a lejtőn, melyen nincs megállás, csak a végső összeroppanás. Re­meg­ ve ölelkeznek össze kedvesével, félve a halált és az életet – majd a rájuk hulló sötétségből két lövés dördül. Ahogy ismét felvillan a fény, a halott szerelmesek körül már ott állnak démonjaik és üldözőik, füstölgő fegyvereket szorongatva… vajon ők voltak a gyilkosok? Vagy csupán az öngyilkosságig hajszolták a fiatalokat? Soha nem derül ki. Ez a musical egy újabb feledhetetlen és szív­fájdító szerelmi történetet mesél el nekünk gyönyörű dalokkal, mozgalmas lát­ vány­világgal és sokszínű karakterekkel. A Pécsi Nemzeti Színház sikerdarabot alkotott – kiérdemelték az állva tapsoló és éljenző kö­ zön­ség elismerését.

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Filmajánló Halas Eszter 10. A

Amikor már azt hiszed, sikerült kijutnod… rájössz, hogy csak képzelődtél… mert a kijelentkezés élve LEHETETLEN!

Vicces dolgozatok Marján Babett (10. A) gyűjtése

Írói életra jzok - És akkor a költő megírta Szundi két apródja című versét. - Shakespeare víg nőkkel élt Windsorban és tévedésből víg játékokat írt. - Juhász Gyula egyik legszebb szerelmes verse az Anna ökör. Földra jzi tények - Bomba y égha jlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak. - Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. - A világ legnagyobb sodrású folyója az Anakonda, melynek őserdeiben rengeteg amazonas él.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

27

Házimozi

1408…Ránézésre csak egy sima szám, de ha kicsit jobban megvizsgáljuk, a számjegyek összege kiadja az amerikaiak rettegett 13-as számát. A film főszereplője Mike Enslin (John Cusack), az elszánt szellem-, és kísértetvadász író, aki Southingtontól elkezdve megfordult már az összes híres kísértetjárta szállodában, kastélyban, ahol persze a kedves vagy épp barátságtalan vendéglátókon kívül semmit sem talált. Egyik nap levelezőlapot talál a postaládájában, rajta a new yorki Dolphin Hotel, hátoldalán pedig egy figyelmeztetés: „Ne lépj be az 1408-asba” Enslin utána néz a szobának, s kiderül, hogy csaknem 65 ember vesztette életét benne, és ők is csak egy óráig bírták… Mike fejében rögtön szöget üt az „egy éjszakás virrasztás” 1408-ban. Miután felhívja az igazgatót, kurta és elutasító választ kap: „Nem kiadó!” Ő mégis odamegy, és a rengeteg figyelmeztetés és furcsa könyörgés ellenére: „Nem akarok takarítani maga után is!” -kiveszi a szobát… Az emlékek és a szoba béklyóiba került író sorsfordító döntést hoz… Az idegtépő, borzongtató és hihetetlenül fordulatos fim, a nagyszerű Stephen King azonos című novellája alapján készült. Egyetlen ember jön-megy egyetlen szobában, Håfström mégis úgy szegezi a székhez a nézőt, ahogy csak a nagyok képesek, Hitchcock is büszke lenne rá.


Pécsi Programok (2011 áprilisa és májusa)

Ajánló

Marján Babett 10. A Koncertek Április 1. – A KFT együttes akusztikus koncertje a Kodály Központban. Április 4. – Liszt a miénk! Megyesi Schwartz Lúcia énekművész, Mécs Károly színművész és Jandó Jenő zongoraművész estje a Dominikánus Házban. Április 2. – Hooligans koncert az Expo Centerben. Április 8. – Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra Musical Duett koncertje. Április 16. – Rockmaraton (Alvin és a Mókusok, Depresszió, Insane, stb.) a Zionban. Színház Április 8. – A Caligula című színmű bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban Írta: Albert Camus Fordította: Illés Endre Caligula – Zayzon Zsolt Caesonia – Cseh Judit Scipio – Rusznák András Helicon – Pilinczes József Chaerea – Széll Horváth Lajos Valamint Marcz Fruzsina, Győrfi Anna, Józsa Richárd, Bánky Gábor és Németh János Mozi (azt itt szereplő dátumok nem a pécsi Cinema City műsorát, hanem a magyarországi bemuta­ tót jelölik) Animációs filmek (nem csak gyerekeknek!) Április 7. – Maci Laci 3D Április 14. – Hopp Április 21. – Rio 3D

28

Fiúknak (akciófilmek, akcióthrillerek, thrillerek és horrorfilmek) Április 7. – A mestergyilkos (Jason Statham, Ben Foster) Április 14. – Ismeretlen férfi (Liam Neeson, January Jones, Diane Kruger, Aidan Quinn) Április 14. – Csúcshatás (Bradley Cooper, Robert De Niro, Abbie Cornish, Anna Friel) Április 28. – Thor 3D (Chris Hemsworth, Tom Hiddleston, Natalie Portman, Samuel L. Jackson, Anthony Hopkins) Május 5. – Halálos iramban 5 – Ötödik sebesség (Vin Diesel, Paul Walker, Jordana Brewster) Május 12. – A Pap 3D (Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet) Lányoknak (romantikus vígjátékok, drámák) Április 28. – Vizet az elefántnak (Robert Pattinson, Reese Witherspoon, Christoph Waltz) Május 12. – A lány és a Farkas (Amanda Seyfried, Gary Oldman, Billy Burke) Amit mindenkinek érdemes megnéznie: Április 14. – Sikoly 4 (Neve Campbell, David Arquette, Courteney Cox, Emma Roberts, Hayden Panettiere) Április 14. – Paul (Nick Frost, Simon Pegg, Seth Rogen) Május 19. – Karib-tenger kalózai 4 – Ismeretlen vizeken (Johnny Depp, Geoffrey Rush, Penelope Cruz, Ian McShane) Május 26. – Másnaposok 2 (Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis)

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Kopogni szabad? Mohay Réka 11. B Nemrégiben megjelent egy kiírás a tanári ajtaján, miszerint nem lehet kopogtatni, helyette a folyóson található tanárokat kell megkérni, fáradjanak be a tanáriba, és hívják ki a keresett pedagógust. A diákok furcsállták a döntést, mert az új rendszer nemcsak hogy nehézkesebb, mint a jól bevált kopogtatás, hanem távolságtartóbb is, amit eddig, ebben az iskolában nem kellett megélniük. De álljon itt néhány vélemény, mit is gondolnak a diákok erről a határozatról.

Bedics Gábor 12. C Hogy mi a véleményem a tanárira kifüggesztett „hirdetményről”? Nehéz kérdés... Tanári szempontból teljesen érthető, viszont nem egyszer fordult elő, hogy majdnem a teljes szünetet (persze kevésbé forgalmasat) kellett a tanári előtt töltenem, mivel nemhogy tanár, de még egy lélek sem nyitotta ki az ajtót hosszú percekig... (most mondhatnánk, hogy a türelmes várakozás nemesít, de ezt mindenki maga döntse el...)

Tóth Edina 9. B Szerintem a tanárok és tanárnők elérhetősége fontos egy diák számára. Az „elzárkózással” ez a biztonságérzet meggyengül. Én fontosnak tartom, hogy bármikor fordulhassak hozzájuk. Viszont őket is megértem, mert a folytonos kopogással zavarnánk őket.

János Kamilla 12. D Szerintem elég lett volna, ha az osztályfőnökökön keresztül üzennek a diákoknak, hogy kizárólag akkor kopogjanak, ha valami igazán fontos kérdésük, illetve mondanivalójuk van. Nem tartom szükségesnek a teljes tiltást, mert lassítja a rendszert; én álltam már 15 percet a tanári előtt...

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

29

Körkérdés

Kovács Illés 11. A Nagyon furcsának találom a tanári kar e döntését, és szerintem ez nagyban megnehezíti a diákok életét. Amennyiben a rendelet célja az volt, hogy a tanárok mentesüljenek a kopogás okozta zaklatásoktól, szerintem ez nem valósult meg, hiszen a tanáriba belépő tanárokat rögtön diákok szólítják meg. Azt gondolom, nem vagyok egyedül a nézetemmel, és szerintem fontos lenne a rendelet felülvizsgálata.


Álmomban repültem Vörös Anna 9. A

Lyukasóra

Álmainkban minden lehetséges. Képesek vagyunk átnyúlni a falon, fénysebességgel futni, soha nem látott emberekkel beszélgetni ismeretlen helyeken.Vagy éppen repülni.Az ember egyszerűen csak elrugaszkodik, és érzi, amint a teste szépen emelkedni kezd, egyre gyorsabban és magasabbra. Fantasztikus érzés, aztán… elkezd csörögni az ébresztőóra, hogy ideje abbahagyni az álmodozást és visszarepülni a valóságba. Rengetegen próbálták már megfejteni az álmok jelentését, ezeket gyűjtöttem itt össze. Persze senki se vegye őket véresen komolyan! Elöljáróban még egy érdekesség: kivétel nélkül mindenki álmodta már legalább egyszer azt életében, hogy repül, de lehet, hogy már nem emlékszik rá, miután felébredt. Ha szárnyakkal repülsz, azt jelenti, vala­ mi bánt, és ezelől akarsz menekülni, ha szárny nélkül, az pont ennek az ellentéte. Van aki álmában erőlködik, próbál felszállni, de képtelen rá; ezért valós életében valami hátráltatja előrejutását. Krúdy álmoskönyve szerint, ha repülsz álmodban, az a következő jelentéssel bír: „Azoknak az álma, akiknek tehet­sége, kreativitása nincsen kihasználva; olyan munkát kell végezned, amelyhez semmi kedved (tanulás!), másra, és főleg többre lennél képes. Ha szárnyad nő, lustaságod akadályoz abban, hogy értékesebb életet kezdj, nem élsz a lehetőségeiddel.” Egyesek azonban csak azért álmodják ezt, mert tériszonyuk van, és agyuk így próbálja le­ győzni félelmüket. Jelenthet vágyakozást a sza­ badságra, kiegyensúlyozottságra. Miközben

30

„szeled az eget”, többféle szimbólumot is lát­­hatsz. Ha teliholddal találkozol, cso­ma­gol­ hatsz, ugyanis a házasság, a nászút jelképe! A Nap az apaságot, a kreativitást, és az életerőt szimbolizálja.Ha szivárvány alatt haladsz el, az új életszakasz közeledtét jósolja meg, továbbá hamarosan bekövetkező jó dolgokat.A tenger a végtelen érzelmek, a szeretet, azonban a vihar és a villámok a félelem és a feszültség szim­ bólumai. A repülés érzésével a legtöbbször a zuhanás is párosul. Ennek jelentései is többfélék: hata­ lom elvesztése, kegyvesztettség és annak az ér­ zése, hogy kicsúszott a lábad alól a talaj, vagyis az életed rossz irányba halad. Mi van akkor, ha netán repülőgéppel uta­zol? A pszihológusok szerencsére erre is gondoltak. Ha benne ülsz, kikapcsolódásra, környezetváltozásra van szükséged, továbbá menekülsz a problémáid elől. A földről nézett re­pülőgép jelképezi vágyaidat, reményeidet. Mi­­nél messzebbről látod, annál erősebben ké­­telkedsz azok teljesülésében. Azonban ami­ kor a gép nem száll fel, csak a földön halad, azt jelenti, sikeresnek érezheted magadat. Re­ pü­­lőgépszerencsétlenség látása vagy átélése: ön­magad elől is titkolod rosszindulatodat. Re­ pülőteret látni nem túl pozitív kép, ugyanis azt jelenti, meghátrálsz, bátortalan vagy, és egy jó elképzelést, célt kishitűen feladsz. Mi van akkor, ha a fent leírtak egyike sem igaz rád? Nos, akkor nincs más dolgod, mint nyugodtan hátradőlni, és elégedetten mo­­solyogni. A lélek­búvárok számára meg­fejt­ hetetlen vagy! Hiszen ezek csak álmok; pont az a jó bennük, hogy általuk teljesen el­sza­kad­ hatunk a mindennapoktól, és ha ehhez olyan erős élményre van szükség, mint a repülés, ám legyen.

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Ciszterci diák lettem –

hetedikesek írásaiból válogattunk

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

31

Lyukasóra

„Nekem nagyon tetszik az iskola, mert jó magaviseletű, okos gyerekek vannak körülöttem. Többet tanulok, de nem bánom, mert az órák érdekesek és jók a tanárok. Az épület is nagyon tetszik … De a legjobb az, hogy vallási nevelésben részesülhetünk.” „Vidámak a tanítási napok, mert bármi van, csak nevetünk egyet.” „Tök jó, hogy van csocsó!” „A hétfői mise nagyon tetszik, jó indítás, mert utána egész héten energiával tölt fel (csütörtökön ez az energia mindig elhagy) …Nagyon tetszik az iskolaépület, később majd a tanulással is összehaverkodom.” „Nekem sokat számít, hogy hétfőn újra találkozhatok Istennel. Az iskola is tetszik, mert sok kedves ember van….Sokat számított, hogy bekerülhettem ide, mert így legalább az életben könnyebb lesz minden… „ „A hittan órák viccesesek és jók…” „A szünetek felosztása is jobb, ezért van idő focizni. Közelebb van az otthonomhoz, mint az eddigi iskolám, ha baj van, haza tudok gyorsan menni…” „Jó, hogy ebben az iskolában van mise, mert így közelebb kerülhetünk Istenhez, elhunyt családtagjainkhoz. Az osztály is összetart.” „Többet kell tanulni, ezért kevesebbet lehet aludni.” „Nagyon tetszik ez az iskola. Sok barátom van. Nagyon jó az osztályközösség. Szinte minden hónapban van valami program, és ezt jó dolognak tartom.” „Nagyon jó, hogy sok barátom van, és hogy mindenki kedves egymással. Nagyon jó ide járni!” „Szeretem az iskolát, mert sok a program, nincsen unalmas nap.” „Mióta ebbe az iskolába járok, sokkal jobb a kapcsolatom Istennel. Megkomolyodtam. Figyelek arra, hogy ne bántsak meg másokat. Nagyon jó ez a suli!”


Mítoszok madarai

Lyukasóra

Vörös Anna 9. A Az ember birtokolta először a földet. Majd látta, amint a vízben úsznak a halak és a békák. Irigykedett rájuk, hát leutánozta mozgásukat. Felnézett az égre, ahol egy madársereg húzott el. Megfigyelte, hogy a szárnyaikkal csapkodnak, ezért ő is vadul elkezdett kalimpálni a kezeivel. Persze eredménytelenül. Az évek során emiatt a képessége miatt a madár szinte minden népnél misztikus szerepet töltött be. Hol féltek tőle, hol szentként tisztelték; de a lényeg a lényeg: foglalkoztak vele. Bármerre is járunk a világban, minden kultúrában biztosan találunk minium egy mitikus madarat, amiről rengeteg mondát meséltek egymásnak. A pávát is felruházták ilyen képességekkel. DélÁzsiában tisztelik, míg Európában rossz híre van. Ázsiában azt tartják róla, hogy rikoltásával képes felébreszteni a holtakat, a keresztényeknél pedig magát a feltámadást szimbolizálja. A hinduk szentként tisztelik, és azt mondják, eső előtt táncolni kezd. A bagoly éjszakai állat, ezért a halálhoz, gyászhoz társítják.A középkorban azt hitték, hogy a bagoly valójában egy átváltozott boszorkány.Féltek tőle,ezért a gonosz ellen is használták, hogy megvédje őket.Ám a kettősség itt is megfigyelhető: a tündérmesékben a bagoly a bölcsesség madara, (pl. Micimackó, csak hogy modern legyek) és a görög mitológiában is hasonlóan vélekedtek róla, mert a bagoly Pallas Athéné jelképe. A hollót szinte mindenhol a halál hírnökének tekintik. Fekete tollairól, hatalmas, fehér csőréről és vérfagyasztó rikoltásáról bizonyára mindenki ismeri. Kevesen hallottak azonban Turnfalkenről, a természetfeletti holló legendájáról, aki a Habsburg-családot kísértette. A mítoszok szerint ez a madár minden egyes elvesztett csata után a harctér felett körözött, továbbá jelen volt minden halálesetnél is. A főnix a tűz jelképe. A nyugati és a kínai azonban különbözik egymástól: a kínai pávára, míg a nyugati sasra emlékeztet. Néhány tipikus ismertetőjegyei a következők: jellegzetes taréja, hosszú csőre és tekintélyes nagyságú nyaka, illetve farktolla van. Színe vörös, narancssárga, vagy citromsárga. Egyiptomban, Rómában és Görögországban a Nap földi hasonmásának tekintették. Ahányszor földi uralma a végéhez ért, mindannyiszor megújult, ezt fénylő ragyogás kísérte.Az európaiak is tisztelték, azonban az ő legendáikban ötszáz évenként elégett, és saját hamvaiból született újjá. Ezért lett a keresztényeknél a feltámadás jelképe, és ezért került bele Debrecen címerébe is. A Sjéna Indiában vitorlázott az égen. Külső megjelenésében ember és madár is egyben; emberfejű, de madárcsőrű, vörös szárnyai, de karjai is vannak.Teste emberszerű, de aranyszínű, és madárlábakban végződik. Azonban alakját hatalmas varázsereje segítségével kénye-kedve szerint változtatja. Ereje emberfeletti, hegyeket is képes mozgatni. A magyarok ősi pogány hitvilágában a turul töltött be fontos szerepet.Tőle eredezteti a mondavilág az Árpád-házat. A hatalom és az uralkodói fensőbbség jelképe, az isteni iránymutatás megtestesítője. Alakja végigkíséri a magyar történelmet, Álmos és Árpád

32

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


címerpajzsán is jelen van. A mítoszok értelmezése szerint sasra, míg a nyelvi bizonyítékok szerint inkább sólyomra emlékeztet. Nem tekinthető teljes mértékben madárnak a sárkány, mégis róla is rengeteg monda született. Kínában jóságos lények, míg Európában gonosznak, sőt egyenesen a sátánnak, vagy annak szolgájának tekintik. A magyar mitológiában nem teljesen hüllő, hanem emberszerű lény több fejjel, amelyek lelkeket szimbolizálnak. A „sárkány” szó jelentése „fehér kán”. Ezek a legendák szépen lassan,de biztosan kikopnak kultúránkból.Vajon miért nem találunk ki most, a 21. században mitikus lényeket? Persze ma már pontosan tudjuk, miért repül a madár, és le is utánoztuk a magunk módján, a vizeket szinte teljesen uraljuk. Egyvalami azonban még hátravan az ember számára: a világűr.

Vasmadarak az égen „Tűzoltó leszel, s katona, vadakat terelő juhász…” vagy éppen vadászpilóta. Az nem szokatlan, hogy gyerekkorukban az emberek erről álmodoznak, inkább az a ritka, hogy valaki felnőttkorában is ezt választja. Vicei Krisztián, egy Kanadában élő rokonom megvalósította az álmát… Most telefonon keresztül válaszol kérdéseimre. K. F.: Mikor határoztad el, hogy pilóta leszel? V. K.: Három éves voltam, amikor a szü­ leim­mel kiköltöztünk Kanadába. Nagyon tetszett a repülőút, már azóta pilóta akar­ tam lenni. K. F.: Hogy sikerült ezt megvalósítani? V. K.: Kanadában nyáron a légierő 12-18 év közötti gyerekeknek ún. kadétiskolát szervez, ahol repülni tanulhatnak. Amikor 12 éves lettem, én is beálltam a kadétok közé. K. F.: Mennyi idős voltál, amikor először ve­ zettél egyedül repülőt? V. K.: Tizenöt. K. F.: Milyen érzés nagy sebességgel repülni? V. K.: Amikor magasabban repülsz, nem lehet érezni a sebességet. A földhöz közel viszont nagyon jó. K. F.: Milyen a repülés rossz időben? V. K.: Ha rossz az idő és sok a felhő, szinte semmit sem lehet látni magad körül és olyan, mintha forognál. Ilyenkor csak a mű­szerekre lehet hagyatkozni. Ezt nagyon

nehéz megszokni, sok gyakorlás kell hozzá. K. F.: Mesélj a magasságról! V. K.: Körülbelül 4000 méter felett kezd el fogyni az oxigén. Ahogy egyre feljebb érsz, elkezded magad boldognak érezni. 15000 méter magasban oxigénpalack nélkül pilla­ natok alatt elveszted az eszméleted. K. F.: Fel lehet erre készülni? V. K.: Igen, a Légierőnél a kiképzésen be­

vit­tek egy vákuumszobába, ahonnan fo­ko­ zatosan kiszívták a levegőt. Közben kér­dé­ seket tettek fel, amire válaszolni kellett. Egy idő után már olyan egyszerű kérdés meg­válaszolásán is gondolkodni kellett, hogy mennyi 1+1. K. F.: A vitorlázó repülő mennyiben más? V. K.: A vitorlázó repülőt egy másik repülő húzza fel, körülbelül 500-700m magasságig, ahol elengedik. Ha elég jól tud az ember fi­

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

33

Lyukasóra

Kiss Franciska


gyelni a levegő áramlataira, akár 3-4000 m magasra is feljuthat. Leereszkedéskor, amíg egy métert megy lefelé, előre kb. 23 métert halad. Nagyon kell figyelni, de szerintem ez izgalmasabb a sebességnél.

K. F.: Köszönöm szépen, hogy megismertetted velünk a repülés hangulatát!

Pályázatok

Pályázatok

Rajzpályázat III. Lovas rajz- és fotópályázat Lovakkal, lovaglással kapcsolatos alkotásokat várnak a hirdetők. A/3 vagy A/4-es méretű, bármely technikával elkészíthető rajz vagy festmény küldhető. Egy alkotó max. két alkotással nevezhet. Beküldési határidő: április 10. További információért látogass el a www.lovasudvarhaz.hu honlapra. Beton és festék falfestő pályázat FESD ÁT A SZÜRKE FALAKAT, TEDD SZÍNESSEBBÉ A KÖRNYEZETEDET! – ezzel a felhívással hirdetik a Műcsarnok falfestő pályázatot 6-16 év közti fialoknak, akik csoportosan vagy egyénileg jelentkezhetnek. A falfestményről készült fotóval vagy a festés folyamatát mutató videóval lehet pályázni. Beküldési határidő: május 30. További infomációkért írj a betonpalyazat2009@gmail.com címre.

Irodalmi pályázat Balatonfüredi Salvatore Quasimodo Emlékdíj (2011) A pályázó két verssel indulhat, melyet öt példányban kell eljuttatnia Balatonfüred városának önkormányzatához. Az első helyezett elnyeri a Salvatore Quasimodo díjat, valamint 400.000 Ft értékű ösztöndíjat, és ezen kívül más díjak is kiadásra kerülnek. Beküldési határidő: május 31. További információ: balatonfured.hu Kosztolányi irodalmi pályázat Érdemes jelentkezniük azoknak, akik kedvelik Kosztolányit, hisz a pályázat kiíró róla vagy a karaktereiről szóló lírai vagy prózai műveket várnak, melyeket közzé tehetnek az interneten, és felolvasó estet rendezhetnek belőlük. Beküldési határidő: április 11. További információért látogass el a www.kosztolanyioldal.hu-ra. További pályázatokért látogass el a palyaztok.org és a www. juditti.hu honlapokra!

34

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Szalóki Bence 10. E Március 28-án délután tudtam meg, hogy Misi bácsi már nincs többé köztünk. Nem találkozunk többé kosárlabdameccsen, nem találkozunk többé az iskola testnevelő tanárijában, nem találkozunk többé sehol ebben az életben. Ugyanakkor büszkén né­ zek majd fel a gimnázium csarnokának oldalán lévő táblára, amely nagyságát hirdeti. Akik ismerték, tudják, hogy mennyit tett a Nagy Lajosért, a szigetvári és pécsi kosárlabdáért. Annak ellenére, hogy már 2004-ben nyugdíjba ment, aktív részese volt az iskola életének. Emlékezzünk rá, emlékezzünk egy példaképre.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 67. szám

35

Lyukasóra

In Memoriam Egyed Mihály


Historia Domus

JANUÁR 3. A ciszterci atyák, Kiss Péter és Grónai Damján O. Cist. rendkívüli tájékoztatása arról, hogy 2010. december 20-án az új generális apát a 2011. január 8-án tartandó apátválasztásig dr. Zakar Ferenc Polikárp főapát úr egészségi állapota miatt dr. Bán Elizeus zirci perjel atyát, iskolánk volt diákját bízta meg a rend irányításával. 8. A 80 éves dr. Zakar Ferenc Polikárp apát helyére Dékány Árpád Sixtus atyát választották meg nagy többséggel a rend tagjai. Iskolánk volt tanárát 12-én, szerdán köszöntötte Páva Péter igazgató úr a díszteremben az iskola valamennyi dolgozója jelenlétében. A renden belüli átszervezések következtében Grónai Damján O. Cist. testvért 2011. február 1-től az apáti hivatal vezetőjévé nevezte ki, egyben megbízta a gazdasági ügyek felügyeletével. 12 13. Félévi konferenciák, félévi értesítők kiosztása 14 19. Sítábor Ausztriában , síszünetet 21 22. Írásbeli felvételi 24. Daniel Speer Brass Qiuntett és az Unicum Laude előadása 25. Félévi értekezletet

FEBRUÁR 1. Szülői értekezlet 3. Felvételi dolgozatok megtekintése a könyvtár olvasótermében 6. Szalagavató ünnepély a felújított díszteremben 10. Pécs Hangjai koncertsorozat a Kodály központban előadásán 13. Színházlátogatás Budapesten - Vígszínház: Csehov Ványa bácsi című darabjának megtekintése 19. Cserkészbál 18 19. Az Orff-zenekar kirándulása Budapestre 22 28. Szóbeli felvételi vizsga

MÁRCIUS 2. Bérmálási előkészítő indulása - Kiss Péter O. Cist.

36

Csak azt nem értem, én hogy kerültem ide??

18. évfolyam 67. szám • Színes Fehér/Fekete


Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása. Bergics Balázs www.kisbergics.hu balazs@kisbergics.hu Telefon: 30/ 520 86 14

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02



Színes Fehér-Fekete 2011. Húsvét