Page 1


VII. Osztályéneklési verseny 2007. október 27.

Tartalomjegyzék

Csendesülős • Kovács Gusztáv - Üveges Andrea „A hangsúly a kísérletezésen van • Szabó Lilla, Maisch Patrícia Beletöredezés • Áldozó Krisztián (2006) Fehér zaj • Deák Klaudia (2004) Naturális transzcendencia • Deák Klaudia (2004) CS.E.N.D. • Varga Rita 11. E Pálfordulás • Nagy Bianka 11. B Csende - hangos kaják • Viola Beáta 11. F A csend hangjai • Pártos Kitti 12. A Hallgatások • Pártos Kitti 12. A Pantomim • Zalay Dorottya 11. A Ha a csend zenél • Szentiványi Judit 11. A Csend a rockzenében • Bagány Márton 12. D Ősi misztikum • Belénessy Blanka 9. A A temetés napja • Tóth Vivien 11. A és Czeininger Enikő 9. A Csendes mise • Meng Róbert 11. F Érdekes egybeesések • Belénessy Blanka 9. A Emléket állítva • Belénessy Blanka 9. A A rajt előtti csend • Péley Doma 9. A A csendes őrültek sportja • Böröcz István 12. A Kézben a labda! • Varga Tamásné Haraszti Krisztina Mese a kis rózsáról, aki nem akart elaludni télen • Szentiványi Judit 11. A A kereszt szilárdan áll... • Nagy Bianka 11. B Az a bizonyos kínos csönd... • Somogyi József 11. A Egy különleges nyelv • Abonyi Andrea 11. A Végtelen történet • Zalay Dorottya 11. A Mit jelent számodra a csend? • Bagány Márton 12. D Kedvenc HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

1

2-3 3 4 4-5 5-6 7-8 8 9 10 11 11 12 13-14 15 15 16 16 17 18 19 20 21-22 23 24 25 26 27 28

Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter

Írók könyvesboltja 7621 Pécs, Király u. 21. Telefon: (72) 534-800

Főszerkesztő: Kovács Gusztáv - Üveges Andrea Diák szerkesztők: Baracs Eszter 12. B Beberika Dorina 12. C Belénessy Blanka 9. A Nagy Bianka 11. B Pártos Kitti 12. A Szentiványi Judit 11. A Viola Beáta 11. F Zalay Dorottya 11. A

Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. PÁHOLY

Nyitvatartás: H-P 9.30-18.00 Sz 9.30-13.00 Új termek

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid,féltve orzött írásaid, ´´ vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyujteni az órai aranyköpéseket, ´´ keress bennünket a Páholyban!

www.crnl.hu Következő lapzárta: 2008. március 20.

Nyomdai munkálatok: Muzsek és társa Nyomdaipari Kft. Pécs, Légszeszgyár út 15. Felelős vezető: Muzsek Árpád

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622, Pécs Légszeszgyár u. 28 • Telefon: 72/532-414


SZÍNES F e h é r/Fekete

K

Csendesülős

Kávéházi gondolatok

edves Olvasó! Mikor e lapot a kezedben tartod, már javában közeledik a karácsony. Az utcák megtelnek emberekkel, a boltokban pedig harsog a „Santa Claus is coming to town…”. Korunkban az ünnep előtti hetek különösen hangosak. A vásárlás kényszere, és az ehhez használt kényszerítő eszközök csak fokozzák ezt a zajt. Mintha szándékosan akarnának valami eredeti hangot elnyomni. Kovács Gusztáv-Üveges Andrea

Pedig régen az Advent a csendes készülődés ideje volt, karácsony éjjelét pedig nem véletlenül nevezték „csendes éj”-nek. De mit is jelent számunkra a csend? Van-e még szükségünk csendre a mai világban? Bármily meglepő, az ember az egyetlen olyan lény, aki igényli a csendet és képes is a csendre. Az állat figyelme arra terjed ki, amit ösztöne a környezetéből megragad. Az ember világa ezzel szemben végtelenül gazdag: a tekintete az egész valóságra nyitott. Azt, hogy mit ragad meg ebből, nem ösztönei, hanem egyéni szabad döntései határozzák meg. A tapasztalt valóság túláradó hangzavarában az ember feladata, hogy eldöntse mi a lényeges és mi lényegtelen. Ez pedig nem egyszerű feladat, csend nélkül pedig megvalósíthatatlan. Hiszen az ember számára nem elég a világ, nem ragadhat le annak hangjainál, hiszen akkor megszűnne emberként létezni. Az ember a világ hangjain túl, végső soron Isten hangját akarja meghallani. Ehhez csönd kell, igazi emberi figyelem, hagyni, hogy az Ő szava a lélek mélyén felhangozzék. A csönd persze nem a világtól való elfordulást jelenti, hiszen a lényeges dolgok nem a mi világunkon kívül, hanem annak kellős közepén hangzanak el. Erre a hangra figyel a sportoló, amikor minden erejével a célra összpontosít, ezt hallja a szerelmespár, mikor csendben egymásra néz, ezt hallotta Beethoven, mikor siketen komponált, s ezt hallja meg mindenki, aki a másik emberre figyel.

13. évfolyam 54. szám

Maga a karácsony is ezzel a csenddel ajándékozta meg az emberiséget. A Megváltó nem születhetett meg egy látogatóktól zsúfolt, zajos házban, hanem egy csendes barlangistállóban. Isten szava, amint János evangélista mondja, ebben a csendben, mely az emberek számára jelentéktelennek számított, lépett be a világunkba. Nem harsonaszóval, nem hatalmas robajjal, ahogy a kor embere elképzelte, hanem csendben, szinte észrevétlenül. A karácsony erre a csendre hívja meg az embert, ahol Isten szavát, ha csak egy pillanatra is, meghallhatja. Így nem veszik el a világ zajában, hanem valóban önmaga, tehát ember tud maradni. Ez a csend nem azt jelenti, hogy a világot kizárjuk a mi kis magánbirodalmunkból. Ez pont a karácsonyi örömhírnek mondana ellent. Az igazi csendben hagyjuk, hogy Isten megszólítson, és úgy hangolja fülünket, hogy az a világ zajából azt hallja meg, ami a lényeges. Nekünk keresztényeknek Advent során nemcsak az a feladatunk, hogy magunk elcsöndesedjünk, hanem, hogy csendet vigyünk a világba, hogy a világ is meghallhassa azt, ami igazán lényeges. Kedves olvasó! Fogadd ezt az újságot, mint egy csendes ajándékot! Az üzenet, amit olvasol betűk által, csendben szól hozzád. Reméljük, hogy általa, ha csak egy pillanatra is, együtt meghallhatjuk azt, ami igazán lényeges.

1


riPortré

E

SZÍNES F e h é r/Fekete

„A hangsúly a kísérletezésen van”

gy novemberi délutánon leültünk beszélgetni egy fizikussal, egy zenésszel, egy volt SZÍNESszerkesztővel és egy leendő kutatóorvossal..., és még ki tudja mi-mindennel foglalkozik Horváth Andrea. Ugyanis nem egy interjúsorozatot készítettünk egy délután leforgása alatt. Azon a hideg napon Andit a nyári kísérleteiről faggattuk. Szabó Lilla, Maisch Patrícia 11. E: Úgy hallottuk, az érettségi után sem unatkoztál. Hogy kerültél a versenybe? Horváth Andrea (2007): Úgy kezdődött, hogy néhány éve olvastam a KöMal-ban, hogy Ausztráliában magyar diákok vettek részt egy fizika versenyen. Megtetszett a dolog: milyen jó már ilyen messzire ingyen eljutni?! Az utána levő években is figyelemmel kísértem az eseményeket. Mindig terveztem, hogy jelentkezem, amit végül a tavalyi tanévben megtettem. M.P, Sz.L.: Mit kellett tenned a legjobb öt közé jutásért? H. A.: Központilag 17 témát adtak meg, azokból kellett három kísérletet kiválasztanom, és otthon elvégeznem. Az eredményeket egy jegyzőkönyvben összesítettem és küldtem be. Utána volt egy szóbeli forduló, ahová mindenkit behívtak. Itt a munkámról 10 perces beszámolót kellett tartanom angolul, így kerültem be a magyar csapatba, ami az országot képviselte Szöulban. M.P, Sz.L.: Milyen terjedelemben összesítetted az eredményeket? H. A.: Nem feltétlenül a mennyiség számított, inkább az ötlet és a precízség. Az egyiket harminc oldalasra terveztem, végül ötven lett belőle. A másik kettő pedig tíz-tíz oldalnyit tett ki. M.P, Sz.L.: Milyen volt maga a szöuli forduló? H. A.: Nagyon fárasztó. Kemény munka állt mögötte. A verseny 5 fordulóból állt, egy forduló három órán át tartott, mindegyikben három csapat vett részt. Az egész

2

elég összetett volt. Egy csapat előadott, a második opponált, a harmadik az előző kettőt vizsgálta felül, aztán cserélődtek a szerepek. Sokat kellett rögtönözni. Fontos volt az angol tudás és a vitakészség. Esténként sokáig taktikáztunk, hogy melyik példát fogjuk másnap kikérni. M.P, Sz.L.: Mitől függött, hogy mit adtok elő? H. A.: Az opponens csapat határozta meg, hogy miről beszéljünk. Általában olyan témát választottak, amiről úgy gondolták, hogy nem tudjuk annyira. A témával nekik is tisztában kellett lenniük, mert utána az volt a feladatuk, hogy észrevegyék a hibáinkat, belekössenek, értékeljenek. M.P, Sz.L.: Kik nyertek végül? H. A.: Az ausztrálok. A magyar csapat a tizenharmadik helyen végzett, ami a középmezőnybe tartozik. M.P, Sz.L.: Milyen volt az út, hogy tetszett az ország? H. A.: Szuper jó. Erről rengeteget lehetne mesélni. Soksok órás repülőút után értünk oda. Elvileg épp monszunidőszak volt, amikor annyi esőnek kellett volna esnie, mint Magyarországon egész évben, de szerencsére nem így történt. Az országban virágzik a kultúra, sok nevezetes helyen jártunk. A táj gyönyörű, a várost hegyek veszik körül. Ahhoz képest, hogy egy felhőkarcolókból álló világvárosról van szó, tisztaság és rend van, sok a park, ahova az emberek kijárnak sportolni. A zenéjük nagyon elvont. Az emberek segítőkészek, barátságosak. Mentalitásuk és hozzáállásuk a dolgokhoz nagyon megfogott. M.P, Sz.L.: Tíz napig tartózkodtál Szöulban. Van olyan élmény, amit ki tudnál emelni?

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete H. A.: Az egész összességében nagyon jó volt, haza se akartam jönni : Egyik este egy sétahajókázást szerveztek nekünk a Szöult átszelő Han folyón, ahol luxuskörülmények között láttak minket vendégül. Ekkor sikerült sok ismerősre szert tennem. A másik egy vicces élmény, amikor a versenyen kihívtuk a nigériaiaktól a jéggel kapcsolatos példát, amihez nem sokat tudtak hozzászólni. M.P, Sz.L.: A karácsonyi szám témája a csend. Neked mit jelent? H. A.: Én úgy vagyok vele, hogy bár szeretek zajt csapni, az egész napos gürcölés után este jól esik a csend a szobámban. (Fontosnak tartom, hogy az ember el tudjon csendesedni.)

riPortré M.P, Sz.L.: Mit üzennél a diákoknak, miért foglalkozzanak fizikai kísérletekkel? H. A.: Mert szuper dolog elmenni ilyen messzire, ahová amúgy nem valószínű, hogy eljutsz. Persze meg kell érte dolgozni, de megéri, mert nagyon nagy élmény. A legcsodálatosabb, hogy most már a világ minden részéről vannak barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot. Ha nem vagy egy fizika feladatmegoldó zseni, még akkor is bejuthatsz, mert a hangsúly a kísérletezésen van. M.P, Sz.L.: Köszönjük a beszélgetést!

Áldozó Krisztián (2006)

Beletöredezés

Darabonként törlöm ki üzeneteid. Lassan, merengve, megnyitatlanul, Egy szál cigaretta per egy. Napokra, órákra, később percekre, Pillanatokra bontalak. Figyelem, ahogy már nem a kezed, ahogy már Lerágott körmödet fogom. Időnként, szaggatottan felköhögök. Éhes vagyok, és nagyon fáradt. Csendben szórakoztatom magam. Összemorzsolok egy kekszet és Szemenként eszem. Ebben mérem az időt.

ARANYKÖPÉSEK: Hosszú Csaba tanár úr

• A demokrácia azt jelenti, hogy csinálunk egy futóversenyt, ahol mindenki egyszer indulhat, de az arisztokraták Duracell elemmel indulnak, a többiek meg sima elemmel. Teljesen egyértelmű, hogy a Duracell bírja tovább, láttam a reklámban is. • A kontinensek az ősmasszívumok mellé szerveződnek, mint kismalac a moslék mellé. • A talajnedvesség tapad, mint matrica a hűtőre.

13. évfolyam 54. szám

3


Költotoll ´´

A

Fehérzaj

SZÍNES F e h é r/Fekete

csend minden bizonnyal fehér. Óriási fehér gömb, mely magába zár minden nyüzsgést. A kocsik állandó moraját, ahogy a polgárlakás alatt elhúznak hatvannal. A sipító dudákat. A fütyörésző sárga láthatósági mellényben zörgős kerekű ezüst fém hideg kukát húzó utcaseprő zaját. A sárga és kék színpompás babakocsikat toló anyukák csilingelő kacaját. A pink csaj cuppogását a zöld sildes sapkás sráccal a kapu alatt. A földszinten lakó orchidea szagú kék kötényes kendős nő magában mormogását a fiatalokról. Deák Klaudia (2004)

Mindössze egy pillanat, míg kizárod mindezt, ahogy becsukod az ablakod. Akkor hirtelen megszűnik a kint, mert a hangszigetelt ablak tökéletesen elzárja a külvilá-

got. Ilyenkor, ha nem szól a tévéd, a rádiód, a mobilod, a papagáj, a teafőző, az óra ha nem ketyeg, az mp3 leját-

V

szó ha kimerült a sarokba félre dobva… talán csend lesz…fehér csend…körülötted…talán… De mi van benned, belül? Tudsz-e nem gondolni hangos életedre, a világra, ami nem fehér, a holnapra, ami nem csendes? Magadban tudsz-e csendben lenni? Tudod-e, hogy van valaki, akivel a csendben szól legszebben a beszéd. Akit, akkor hallasz legjobban, amikor bezárod a magad hangszigetelt ablakát. Ki tudod-e zárni egy pillanatra szemedből az ezernyi villódzó égőt, a csillagszórót, a fenyőillatot, a mézes süteményt, a karácsonyi muzsikát, a csomagolópapír zörgést, a pulykát, ahogy serceg zsírjában, a sok „egy nap alatt eltűnő” dolgot, hogy elzárj egy pillanatot, ami örökké veled maradhat? El tudsz-e repülni egy pillanatra Betlehembe? A csend, amikor nem érted ésszel a dolgot, csak hiszel, amikor tudod, hogy kicsi vagy és van nagyobb, amikor hiszed az örökkét és tudod, hogy az fényes és fehér.

Naturális transzcendencia

annak filmek arról, amikor elmegy az áram, nem folyik víz a csapból és nem szól a tévé. Amelyekben kétségbe esett arcokat látsz, mert nem működik a telefon és az autók. Félelmetes világként ábrázolják a természetest, a csendet. Az erdőben, ahol én élek este csend van és nyugalom. Nem telefonálnak az emberek, hanem a pásztor átsétál a 2 kilométerre lévő akolból egy teára, hogy pár szót váltsunk a termésről, az időjárásról vagy az állatokról. Nem ijedünk meg az esőtől, hisz jó előre látjuk a juhok mozgásából, ha nagy vihar várható. Nem lámpával megyünk az erdőbe, mert a szemünk megszokja a fényeket és a hold is világít nekünk. Nem félünk az állatoktól, hisz ők

4

otthon vannak, békések és jók. A kútban pedig mindig van tiszta víz, de ha mégis egy nagy eső felzargatná, mindig van a hordóban esővíz, a kannákban kútvíz. A természetes világban sokkal több hang vesz minket körül. Hallani lehet, ahogy lepottyan a hópihe, ahogy csattognak a szarvas agancsok, ahogy kinő egy gomba és a szemünk sem vakult még el a sok idegen fénytől. Este látod a csillagokat térképként az égen, hajnalban a napot

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

Költotoll ´´

felkelni pont olyan lassan, ahogy könnyű megébredned vele. Hosszabb a nap és értékesebb, amikor télen hatkor kelsz, és kilenckor ülsz le reggelizni. Az állatokat már elláttad, a járdát már leseperted, a friss vizet már meghúztad. Nincs kapkodás, délelőtt egy kis kertészkedés, délután séta a rétre. Délután négykor gyertyát gyújtasz és olajjal töltöd fel lámpádat. Olvasol „értékes irodalmat” Móricztól vagy Sinkától, vagy éppen, ami kezed ügyébe kerül. Pár rádióadó is bejön, ha egy kis zajra vágysz a külvilágból. Amikor pedig a másodikat ásítod, elfújod a gyertyát és igazán sötétben, és csendben alszol, amíg a kakas meg nem szólal.

Z

CS.E.N.D.

akatolt az agya… a szomorúság, a düh, a fájdalom egyszerre nyílalt bele szívébe. Sírni szeretett volna, de még ezt se bírt. Annyi minden dübörgött a fejében, annyi kép és emlék villant fel benne, hogy a feje is belefájdult. Szűk, kihalt utcákon haladt, jobb kezében egy kis narancssárga dobozt szorongatott. Sietve lépkedett, bár igazán nem volt oka a sietségre. Menekült. A világ elől, a fájdalomtól, a szüleitől és talán saját érzéseitől is. Egy helyre vágyott, és ez a vágy percről percre erősödött benne. Úgy érezte, nem bírja már sokáig, minden annyira más, annyira kusza. Az ember élete akár egy perc alatt is megváltozhat…

Varga Rita 11. E

Végre megérkezett; a régi, kopottas ajtó kilincsét lenyomta bal kezével, másik kezében pedig még mindig a dobozt tartotta. Bement az ajtón, egy kis templomba lépett be, az ő templomukba… Összeszorult a szíve. Nem sokan ismerték ezt a helyet, már misét sem tartottak benne. Leült a leghátsó padba és hátát a pad támlájának vetette és felnézett az egyik Jézus szoborra. Egy kis nyugalom költözött a szívébe, majd ránézett a dobozra, amit még mindig a kezében tartott. „Miért, mondd, miért?”– fájdult belé. Magában végig pörgette az egész napját… Reggel sietve felkelt és felöltözött. Kivette a szekrényből féltve őrzött kincseit; a naplóját, a tollát és egy könyvet. Nagyapjával eltervezték, hogy egész nap csak azt teszik, amihez kedvük van. Úgy érezte, tökéletes napnak néz elébe. Nagypapája volt a mindene, a legjobb barátja. Jobban szerette őt mindenkinél. Ő volt az egyetlen, aki megértette őt. Kölcsönösen szerették egymást, sokat beszélgettek, néha pedig csak csendben ültek. Szüleivel ez

13. évfolyam 54. szám

elképzelhetetlen volt. Ők csak dolgoztak és dolgoztak, soha nem beszélgettek a lányukkal, mégis azt hitték, hogy mindent megtesznek, hogy egyetlen gyermekük boldog legyen. De tévedtek. Olyan felnőttekké váltak, akik már elfelejtették, milyen gyereknek lenni. Reggel még boldog volt, felhőtlenül boldog, de sajnos

5


Költotoll ´´ otthon kellett maradni, hogy segítsen a ház körüli munkákban. Meg se próbálta megmagyarázni édesanyjának, hogy mennyire szeretne elmenni, úgysem értette volna meg az ő „gyerekes” dolgait. Miután minden munkát elvégzett, köszönés nélkül ment el otthonról. Már délután volt. Futva ért nagyszülei házához. Becsengetett, de percekig nem jött ki senki. Majd nagymamája jelent meg, sírva, kezében egy narancssárga dobozzal, amit feléje nyújtott. Tudta mit jelent, de nem akarta elhinni. Papája említett neki egy dobozt, amit halála után ráhagy, de ő soha nem is mert erre gondolni. Nagy szemeivel rámeredt nagymamájára, mintha választ várna tőle a fejében zakatoló ezer meg ezer kérdésre. Mamája tudta, hogy bármennyire is nehezére esik, beszélnie kell: „Nagyapád ma kiment a Parlament elé, a tüntetőkkel… de én nem is

mertem arra gondolni, hogy akár rájuk is lőhetnek…” Itt elcsuklott a hangja és unokája kezébe nyomta a kis dobozt.

És most itt ez a doboz, több órája a kezében szorongatja, de nem vitte rá a lélek, hogy kinyissa. Hirtelen dühös lett mindenkire, a katonákra, a magyarokra, akik szabadságot akarnak, és még nagypapájára is. Majd ahogy jött ez az érzés, úgy el is szállt. Sőt, lelkiismeret-furdalása lett, hisz papája egy hős, aki képes volt ilyen idősen is a magyarok szabadságáért az életét kockáztatni. Ráhajtotta fejét a padra, percekig úgy maradt. Szemét

6

SZÍNES F e h é r/Fekete behunyta, majd nagyot sóhajtott. Lassan felemelte fejét, és levette a doboz tetejét. Egy könyv volt benne, zöld, bőrkötésű. Kivette a dobozból, és meglátta papája régi Bibliáját. Soha senkinek sem engedte, hogy a kezébe vegye…, és ő most itt tartotta a tenyerén. Remegő kezével óvatosan kinyitotta. Egy megfakult lap hullott ki belőle. Ennyi állt rajta: „Az Isten nem csend. Az Isten Ige, Szó, ezért az embernek csendet kell teremtenie magában.”

A csend…nagyapja szerette a csendet. Senki sem tudott olyan nyugtatóan csendben lenni, mint ő. Ritkán szólalt meg, de akkor mindig olyan dolgot mondott, ami az ember szívébe hatolt. Megfordította a lapot, és elolvasta azt a pár szót, amit látott: „Csak Egy Narancssárga Doboz… CS.E.N.D.” Nagyot dobbant a szíve. Most érezte először a Jóisten közelségét, és azt, hogy néha az ég és a föld valahol összeér. Kitört belőle a sírás. Őszintén, csöndesen… először azon a napon. Hirtelen megnyugodott a lelke. Sírás közben egy kicsit elmosolyodott, amit talán még maga sem vett észre. Eszébe jutott nagypapája egyik mondata, amit sokszor idézett: „A csend az a hely, ahol a lélek ki tudja nyitni szárnyait.” Úgy érezte, végre megértette azt, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és mindenképpen hatást gyakorolnak egy ember, egy család, vagy akár egy nemzet életére. Sokszor fontos, hogy harcoljunk valamiért, hogy szembe nézzünk az ellenséggel, kiálljunk az igazunkért. De el kell fogadnunk a Jóisten döntéseit. Mindezt megértette, és tudta, hogy ezt csak a templom csendjének köszönheti, hisz a csend a maga módján megvilágítja az Isten és az ember között elindult párbeszédet. Órákig ült ott a templomban, csukott szemmel, nagypapája Bibliájával az ölében, csendben. Csak ő, a narancssárga doboz és a Jóisten…

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

G

Pálfordulás

Költotoll ´´

őggel vegyes undorral méregette útitársát, miután ketten maradtak a kupéban. Iszonyodott tőle. Ez a férfi, itt vele szemben fél perce még arról beszélgetett egy másik jómadárral, hogy bezzeg a Kádár-rendszerben mennyivel jobb volt az élet: olcsóbb volt minden, kevesebb volt a bűneset, mindenkinek volt munkája, amíg a bányában dolgozott mindig volt betevő falatjuk, s lám-lám mára már addig fajultak az események, hogy az egykori ellenforradalmárok előtt kell fejet hajtani… Nagy Bianka 11. B

Tehát íme: egy kommunista, akit ő szívből gyűlöl. Egy azok közül, akik tönkretették az országot, felelős ezrek internálásáért, a tömeges emigrációért, mindenért. Egyik barátja, akit talán nem is nevezhet barátnak, inkább csak ismerősnek, érdekes álláspontot fejtett ki ezzel kapcsolatban. Hogy miért nem nevezheti barátnak? Jó kérdés. Szabolcs szívesen barátkozott volna az illetővel, mindketten jobboldali beállítottságúak, nemzeti érdeklődésűek, de az félt tőle. Valamiért rémisztette Szabolcs acélbetétes bakancsa, terepszínű nadrágja s hogy mindig feketében jár. Szabolcs kérdezte is tőle, mi a baja ezekkel, de az csak annyit mondott: külsőségek. S egyszer azt mondta neki, hogy valahol azokat az embereket is meg lehet érteni, akik visszasírják a Kádár-rendszert. Ők, többnyire egyszerű emberek, s csupán annyit látnak, hogy akkor olcsóbb volt a kenyér, tojás, hús s minden más is. A kommunizmus sötét dolgaiból mit sem vettek észre. Az ő kommunizmus-képükben nem voltak koncepciós perek, az egyház elnyomása, nemzeti gondolatok üldözése, gazdasági eladósodás. Nekik a kommunizmus az olcsóbb, könnyebb megélhetés kora volt. Szabolcs ezt sehogy sem akarta megérteni. Számára, aki minden embertől, akire felnézett azt hallotta, hogy minden komcsi akasztófára való, teljesen idegen volt ez a felfogás. Idegen, s egyben újszerű. Pedig erre az ismerősére senki sem mondhatta, hogy nem volt eléggé magyar érzelmű. Az útitárs egy újságot vett elő táskájából. „Nicsak, nicsak, olvas. Hát ezek is szoktak?” Szabolcs kíváncsi lett milyen újságot tart a kezében. Ő is elővett egyet, de amögül útitársát figyelte. Nem akart feltűnő lenni, csak úgy, fél szemmel fürkészte. Milyen idős lehet? Mikor az ellenőr a jegyeket kérte, a tárcájában megpillantott két fotót. Az egyik egy lányt ábrázolt, aki talán

13. évfolyam 54. szám

a lánya lehet, a másik egy fiatalembert egy kisbabával a karján, ő bizonyára a fia. Talán 50-52 éves lehet, de vagy 10-15 évvel idősebbnek tűnik. De miért, vajon miért? Az idő még nem ásott túl mély árkokat homlokára s az elmúlás zimankós fuvallata még alig csípte meg fehérlő dérrel halántékát. Vajon mi az, ami ennyivel idősebbnek mutatja? Hová rakódott le életének nyomorúsága? A férfi nem a címlapot kezdte elsőként olvasni, hanem hátralapozott. Szabolcs oldalát egyre jobban fúrni kezdte az a bizonyos makacs tulajdonság: Hová lapozott? Mi érdekelheti ennyire? A férfi egyik lábát a másik fölé rakta, keresztbe, hogy combjával megtámasztva az újságot kényelmesebben olvashasson. Szabolcs ennek következtében viszont nem látott semmit a lapból. Visszatért hát a férfi arcára. Szép arc volt, a vonások ugyan kemények voltak, nagyon elszántak és dacosak, olyan ember vonásai, akinek mindig meg kellett küzdeni a mélységgel, a sötét járatokkal, a hatalmas gépekkel, csillókkal. Ahogy a lap aljához ért, felfelé tolta kicsinyt az újságot s így lassan láthatóvá vált a rovatcím. A fiú megpróbálta a fejjel lefelé csüngő betűket kiolvasni. Eleinte csak ennyi bukkant elő Hité…, majd lassacskán az egész cím: Hitélet. „Micsoda?”– a fiatalember egymás után többször is kibetűzte. Nem akarta elhinni, hogy egy kommunista is ugyanott kezdi el olvasni az újságot, mint ahol az ő történelem tanára is szokta, aki nem mellesleg egy igazán nemzeti gondolkodású figura. Lenne hát bennük valami közös? Egy kommunistában és az ő tanárában?! A bányász az órájára pillantott, Szabolcs követte tekintetét. Egyszerű, nagyon régi, bőrszíjas órája volt. Jellegzetesen olyan, ami mindent kibír s nem kell félteni. Már évtizedek óta használhatja, s valószínűleg még egyszer sem kellett műhelybe vinni javításra. Végigsiklott tekintetével a férfi kezein, melyek nagyon csontosak és bütykösek voltak. Minden izületnél, mint hegyormok emelkedtek ki a csontok. Tenyere s ujjbegyei már távolról is

7


SZÍNES F e h é r/Fekete

Gourmand érdesnek tűntek, olyan barázdáltnak, mint a frissen szántott termőföld, amelyen bánya hiányában dolgozhatott. Körmei alatt itt-ott még megmaradt némi föld-maradvány, de látszott, hogy a piszok nagy részét rendesen kitisztította. A férfi felnézett s néhány másodpercre szemeik egymásba kapcsolódtak. A fiú megrettent s teste is rándult egyet, mint egy megijesztett kismadáré, félt hogy a férfi megszólal. Legszívesebben azon minutumban lekapta volna szemeit, de nem merte. Nem volt viszont mi-

től tartania, a férfi mintha megérezte volna gondolatait, tekintetével együtt a fiúra nehezült megfogalmazhatatlan terhet is mintha le akarta volna venni a fiúról: csendben folytatta az olvasást. De az a teher ott maradt. Szabolcs megértett valamit. Ha végtelennek tűnő, igazából hajszálnyi időre is, de belelátott a lelkébe s rájött, hogy ez egy ember. Talán mégis az ismerősének volt igaza? Belemélyedt az újságba, most tényleg olvasni akart és semmi esetre sem gondolkodni.

Csendes-hangos kaják

„- Szeretnél Budapesten élni? - Nem! - Miért? - Mert éjjel is világos van, büdös és zajos!” (Pistike és Józsika: Beszélgetés tízórai közben, részlet). „A nagyvárosokban egyre aggasztóbb mértékben lép fel a fényszennyezettség, a szmog és zajártalom.” (Részlet a Felelősek vagyunk bolygónkért c. filmből, National Geographic Channel). Viola Beáta 11. F

Bárhogy is fejezzük ki, a fent említett problémák velünk élnek. A hangzavar sajnos már nemcsak a nagyvárosok privilégiuma. Igen, bólogatsz erre, a mi kisvárosunk mellett megy el az autópálya, meg a rockbandák koncertjei, nem is szólva a kirándulócsoportok zajongásáról… Nem gondoltál bele, hogy te is hozzájárultál a zajszintemelkedéshez azzal, hogy az előbb zörögve felbontottál egy zacskó chipset és hangosan elropogtattad? Hajdan megvolt a funkciója az étkezések zajosságának. Egy lakoma nemcsak fizikai, hanem szellemi táplálékot is nyújtott. A „zenének hanginál” jobban esett a falat. S nem véletlen mondjuk, hogy „jóízűt ” beszélgettünk. Korunkban más módja van a töltekezésnek. A család vacsoraidőben a tv elé vonul, esetleg a konyhában van a készülék, olyan helyen, ahonnan mindenki jól látja a műsorvezető fehéren villogó fogsorát. Lehet, hogy a vacsoraidőt is a műsorhoz hangolják. Beszélgetésről szó sincs. Egymásra figyelni nehezebb. Az étel elfogyasztásával persze mindig jártak zajok: szolidak (nyeléssel-gigamozgással járó hang) és illetlenek (csámcsogás, böfögés, szürcsölés, nyámmogás). De mennyivel hangosabb, ha mindehhez társul a kólásüveg sziszegése, a chipseszacskó, a sztaniol csokicsomagolás

8

és a cukorpapír zörgése, a ropiropogás, stb. Félünk a csöndtől, hogy még evés közben sem viseljük el, hogy zajjal járó ételeket és csomagolásokat készítünk? S amíg készül az étel?! Ha viszonylag jól felszerelt konyhátok van és a szombat délelőttöt anyukád mellett töltöd, végighallgathatod a „konyhaszimfóniát”: sípol a teáskanna, csönget a sütő, morog a hűtőláda, döng a húsklopfoló, búg a mikrosütő, sivít a kenyérszeletelő és a turmixgép… és ez még csak az első tétel! Ehhez képest egy száz évvel ezelőtti konyha zajai, a rotyogás, pöfögés, kanálcsörgés halk dallamnak hatnak. Még egy apróság: nem mindegy hol eszel. (Többnyire) te döntesz: menza vagy családi kör, gyorsétterem vagy kávéház…. Ha nem szeretnél egy zajos világban élni, egyél halkan!

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

A

A csend hangjai

Vágatlan

Mr Holland's Opus (Mr Holland szimfóniája) című film egy művész életét mutatja be, aki képtelen az anyagi gondok miatt igazi vágyának, a komponálásnak hódolni. Kénytelen egy zenetanári állást elvállalni, feladni az álmát a megélhetésért. A történet több mint 30 évet ölel át, és ez idő alatt kiváló tanár válik Mr Holland-ból, egy olyan tanár, aki megszeretteti a zenét tanítványaival, és akit mindenki tisztel, szeret. A film tehát a művészet, a tanítás problémájával foglalkozik, de van ennél egy sokkal mélyebb kérdés is a műben. A magyarra fordítás során a film címét Csendszimfóniára változtatták, s ez utal a film mélyebb mondanivalójára. Pártos Kitti 12. A

Mr Holland élete a zene, igazi művészlélek, aki nem létezhet a muzsika nélkül. Nyilvánvalóan a legfontosabb érzéke: a hallása. Mikor a feleségétől megtudja, hogy gyermekük lesz, nagy lelkesedéssel veszi körül zenével a feleségét és a benne lévő pici babát, és ez így folytatódik azután is, hogy megszületik a fiuk. Bárki, aki rajongója valamelyik művészeti ágnak él- hal a lehetőségért, hogy átadja a szeretetét az adott művészet iránt. Érthető tehát, hogy miután Mr Holland megtudja, hogy a fia süket, elfordul gyermekétől és a tanításba temetkezik. Ez nem jelenti azt, hogy nem szereti a fiát, de képtelen elfogadni és megérteni, hogy a gyermeke nem hallja a zenét, ami az ő életének a célja és értelme. Művészember lévén képtelen ebbe beletörődni, és ez valószínűleg olyan fájdalmat okoz neki, hogy a tudata másra kezd koncentrálni, hogy tudomást se kelljen vennie a fia süketségéről. Még a jelbeszédet se tanulja meg rendesen, mert minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy a saját fia süket. Elmenekül az otthoni gondok elől az iskolába. Ez konfliktust hoz a család életébe, s bár a gyerek nem hallja az otthoni veszekedéseket mégis megérzi és megérti a helyzetet. Egyik nap a tanár megrendülten jön haza az iskolából, mert aznap halt meg John Lennon. Találkozik a fiával, aki szeretett volna beszélni vele, de Mr Holland elhajtja mondván, most nem alkalmas. Hiszen hogyan is érthetné meg a fia, ki volt az a John Lennon! Türelmetlen és ideges az apa, kiabálni kezd, veszekednek. Ez a konflik-

13. évfolyam 54. szám

tus vezet végül ahhoz, hogy az apa kénytelen szembesülni a fia süketségével és rádöbben, hogy többet törődik a diákjaival az iskolában, mint a saját fiával, mert folyton menekül. Kettőjük kapcsolata ezek után javulni kezd. Az apa feldolgozza a fájdalmat, megtanulja a jelbeszédet, és külön koncertet ad fiának és társainak , ahol különböző fényvibrálással érzékeltetik a zenét. 30 év elteltével Mr Holland nyugdíjba vonult, a fiából tanár lett, sikerült teljes értékű emberként beilleszkednie a társadalomba. A filmben a hangsúly Mr Hollandon van, az ő szemszögéből látjuk a történetet, mégis a csend szempontjából a fiú helyzete az igazán érdekes. Vajon milyen lehet úgy felnőni, hogy semmit nem hallunk? Azt mondják: azok, akik valamilyen fogyatékossággal rendelkeznek, azok más téren különösen fejlettek. Hála a Jóistennek elképzelni se tudom, milyen lehet úgy élni, hogy semmit se hallok, de azt tudom, hogy ezek az emberek semmivel sem érnek kevesebbet mint bármelyikünk, sőt ők néha talán még értékesebbek is nálunk… A legtöbben el se tudjuk képzelni, hogy velünk bármi is történjen, hisz baj mindig csak mással történhet… És ha megtörténik vajon van annyi lelkierőnk hogy ne roppanjunk össze? Mr Holland fiának volt. Képes volt feldolgozni, hogy nem hallhatja apja zenéjét, és a film végére megtanulta értékelni és élvezni a művészetet. A film több szempontból is elgondolkodtató. Érdemes megnézni, mert egy hétköznapi embert mutat be, aki képes legyőzni a saját korlátait, és megérteni a süket fiát. Egy olyan embert, aki küzd az álmáért, de végül megérti, hogy a sorsa nem a hírnév, hanem tudásának a továbbadása. Mr Holland elmondhatja magáról, hogy többet ért el mintha híres zeneszerző vált volna belőle, hisz a zenével segítségével visszaadta az embereknek önmagukat, és ez a legtöbb, amit egy művész tehet.

9


Könyvelo´´

Hallgatások

SZÍNES F e h é r/Fekete

„ A hallgatásban az a gyönyörű, hogy nincs benne semmi, és mégis magában rejti az élet titkát.” Vajon miért gyűjt egy ember, hallgatásokat? Mi haszna belőlük? Főleg egy olyan embernek, aki a rádiónál dolgozik…Heinrich Böll Doktor Murke öszegyűjtött hallgatásai című novellájában erre a kérdésre kapjuk meg a választ. Pártos Kitti 12. A

A mai világban ritka a csend. Szinte menekülünk előle… mintha félnénk tőle. Talán a csendben szembesülünk igazi lényünkkel és érzéseinkkel, s ez ráébreszthet, hogy az

életben nem a megfelelő úton járunk. Mert a lélek hangját csak a csendben hallhatjuk meg. Az emberek ha hazaérnek az üres lakásba, bekapcsolják a zenét, a Tv-t, a rádiót. Persze ha nem is tesznek így, még akkor sincs csend, mert a világ zajos, elég csak

kinyitni az ablakot vagy hallgatni ahogy a szomszédok élik életüket. A mai világban nagyon ritka az igazi csend, és vannak, akik ebbe szinte belebetegednek. Ilyen Doktor Murke is, aki a rádiónál dolgozik. Doktor Murke hallgatásokat gyűjt, amiket magnószalagokról vág ki, hisz a rádióban a hallgatásnak semmi értéke nincs. A novella hőse belefáradt a rádióban folyó örökös hazugságokba és értelmetlen fecsegésbe. Megkeseredett és beszürkült életéből egyedül esténként tud kiszabadulni, mikor otthon a munka után, lejátssza magának a hallgatásdarabkákat. Barátnőjét is kérleli, hogy hallgasson rá a kazettára, amire a hallgatásokat gyűjti, de a nőnek csak nagyon nehezen megy, nem látja semmi értelmét és idegesíti. Doktor Murke barátnője is azok az emberek közé tartozik akik nem bírják a csöndet, nem tudnak mit kezdeni vele, többre becsülnek egy óra fecsegést. De hősünk már tudja, érzi, hogy pár perc hallgatás mennyivel többet ér. Murke barátnője végül mégis beleegyezett a hallgatásba. Mikor végre sikerült volna a ráhallgatás megcsörrent a telefon. Hát igen, a világ már csak ilyen…ironikus. Sok ember betegszik bele a zajba, de ezeket többnyire nem vesszük észre vagy nem veszünk tudomást róluk. Mégis szerintem az emberek többsége nem szereti a csendet. A pszichológusok újabban vizsgálni kezdték, hogy miért hallgatnak egyre többen zenét közlekedés közben, a buszon, a vonaton, az utcán, akárhol. Két feltételezés van, az egyik a zene szeretete, a másik a világból való menekülés. Szükségünk lenne néha csendre, hogy szembesüljünk önmagunkkal és a világgal, hogy lenyugodjunk és feltöltődjünk, különben zsongani fog a fejünk és az egész lényünk és elvesztjük az utunkat a világban.

ARANYKÖPÉSEK: Kromek Sándor tanár úr

• Tanár úr, én azért nem csináltam házit, mert beteg voltam, és beszéltem a Vikivel, de nem mondta, hogy volt házi. Nem mondta meg? És nem lőtted agyon? Pedig ma már lehetne neked is fegyvered…

10

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

Zalay Dorottya 11. A

Pantomim

Szinlelo ´´

Felöltözöl, kifested magad, majd egy pillanatra becsukod a szemed, és egy nagy levegővétel után egy másik világban találod magad. Mikor kinyitod a szemed, mindent megtapinthatónak és elérhetőnek látsz. Játszol a világgal! A levegőt megtapinthatod, a láthatatlan kötéllel magadhoz húzhatod a világot, neki mehetsz az üvegnek fájdalom nélkül. Megismerkedhetsz a csendes világgal, a számodra néma emberekkel. Mikor a festék az arcodon van, varázslóvá válsz, és örömet tudsz okozni az embereknek, láthatatlan módon. Ha újra fested arcodat, egy másik világba kerülhetsz. Mindig más és más. Minden alkalommal egy újabb világot fedezhetsz fel, ismeretlent ismerhetsz meg. A felfedezés végén lemosod arcod, és visszakerülsz a zajos világba, de új élménnyel gazdagodtál, és bármikor visszatérhetsz a láthatatlan univerzumba. Kalandra fel!

B

Ha a csend zenél – avagy a néma tapsvihar –

eethovenről mindenki hallott és nyilván azt is tudja mindenki, hogy élete végére megsüketült. Ennek ellenére komponált tovább és nem is akárhogy! Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés: hogy csinálta…? Hogy volt képes süketen is zongorázni, zenét szerezni, vezényelni. Szentiványi Judit 11. A

A külvilággal írásban kommunikált. Füzetekben rögzítette gondolatait, melyek száma haláláig elérte a 140-et. A karvezetésben egy barátja, Johann Nepomuh Malzel (a metronóm feltalálója) segítette. Egy fejre erősíthető hangtölcsért szerkesztett a mesternek, ami némileg javított a hallásán. Féltékeny vetélytársai természetesen nem hagyták szó nélkül a különös megjelenést. 1822-ben végleg visszavonult és már csak otthonában komponált. Munka közben fogai közé egy dobverőt szorított, aminek másik vége a zongora fedőlapjához ért. Ennek segítségével

13. évfolyam 54. szám

vált érzékelhetővé a számára nem hallható hangszer, mivel a koponyacsont rezgése képes bizonyos mértékű hallásérzetet biztosítani.

Haláláig már csak egyetlen alkalommal lépett fel nagyközönség előtt, mégpedig a IX. szimfónia ősbemutatóján. Az előadás hatalmas sikert aratott, amiből a már teljesen süket zeneszerző semmit sem vett észre. Beethoven a kottáiba merülve lapozgatott, amikor az egyik énekesnő a hangosan éljenző publikum felé fordította. A megfáradt mester csak ekkor hajolt meg hálás közönsége előtt.

11


Hangár

K

SZÍNES F e h é r/Fekete

Csend a rockzenében

öztudott, hogy a rockzene nem a csendről szól: hatalmas erősítők, méregdrága hangtechnika szolgál egy-egy koncerten. Ezzel a műfajjal kapcsolatban aligha beszélhetünk csendről. Én magam is játszom egy rock zenekarban. A próbákon hangosnak kell lenni, hisz a dob hangerejével azonos szintre kell kerülnöm. Koncerteken még a dob is ki van hangosítva. Csendnek jele sincs, még akkor sem, ha már vége van az említett eseményeknek, hiszen koncert után még hosszú ideig zúg a fülem. Bagány Márton 12. D

A zenészek gyakran teszik fel a kérdést egymásnak: hány vattos? Ilyenkor az erősítő hangerejére gondolnak. Hát valóban bugyuta kérdés, de valljuk be, de ez általános. Azt persze sohasem kérdezik, hogy valaki milyen finoman és lágyan tud játszani. Ha otthon gyakorlok, akkor elvárás, hogy ne hangoskodjam, ha az iskolai órán osztályéneklésire gyakorlunk, akkor pedig, hogy ne a gitár legyen hangos, hanem az osztály hallatsszon. Ha tekintettel akarunk lenni a zajt már kevésbé tűrő idősebbekre, akkor a ,,volume” nem mehet a kettes mutató fölé. Ám de, mielőtt teljesen elkalandoznék, visszatérek az eredeti témámhoz: csend a rockzenében.

Így látjuk, hogy a csend a rockzenében hatalmas szerepet játszik, hisz a nagy zajt ezek a kis rövid szakaszok határozzák meg, tartják kordában. A csend valóban megnyugtató, de nem lennék azon rock koncert fellépői között, akiknek a számai után síri csend van. A csend ilyen formán rombolni is tud. De, ha a véleményem érdekli az olvasót, elmondhatom, hogy szerintem előbb őrül meg valaki egy egész éves hangzavarban, mint egy egész éves csöndben.

Lehet, hogy fölösleges ezen gondolkodni, de a rockzene is csönddel kezdődik. Fontos tehát egy szám elején, hogy csönd legyen. A rockzene is, mint minden más zene, a percek múlásával bontakozik ki. Például: egy gitár elkezdi, és csak utána jön a többi hangszer. A szünetekkel részekre tudjuk tagolni a számot. Nagyon hatásosnak bizonyul, ha váratlanul teljes csend lesz egy pillanatra, majd utána még nagyobb lendülettel folytatódik a zenélés. A beépített csöndekkel egészen furcsa karaktert adhatunk a melódiának. Véleményem szerint mindezek fontosak, de ahol a legizgalmasabb a csend szerepe, az a mindent eldöntő vég. Vajon koncerten a szám végén, amit ugyancsak a csend határoz meg, megmarad-e a halk beszélgetés vagy egy egészen más, eufórikus hangulat uralkodik el a közönségen. Nos kérem szépen: ha a szám végén megmarad a csend, akkor azt a számot fölösleges volt eljátszani.

ARANYKÖPÉSEK: Mátyásné Nyul Etelka tanárnő

Lappingáljunk a 67. oldalkára és kuksizzuk meg azt a kis ábrácskát.

12

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

M

Ősi misztikum

HUN.lap

isztikum. Rejtélyes, titokzatos, ködbe burkolódzó. Az emberek által felfoghatatlannak vélt dolgokat ilyen ismeretlen, félelmetes jelenség övezi. Hiába talál a mai világ magyarázatokat régi eseményekre, történésekre, ez a misztikum mindig ott fog lebegni az ősi titkok felett. Ez a titok hatalmas, mindent körülölelő, borzongató, rejtélyes és örök érvényű. Belénessy Blanka 9. A

A misztikum még ma is szerves része az életünknek. A mai világ próbálja régimódi, öregasszonyos tudatlanságból eredő félelemnek, úgymond babonának beállítani, de titkon mindenki érzi, hogy ez a jelenség korántsem ilyen egyszerű és idejemúlt. Mindig jelen volt és jelen is lesz egészen az idők végezetéig. Ilyen érzés övez rengeteg emberi fejjel megmagyarázhatatlan dolgot, például a születést, az emberi sorsot, a halált vagy magát az éjszakát. Bár a mai ember nyughatatlan tudásszomjának köszönhetően mindenre meg akarja találni a biztos, kézzel fogható választ, vannak dolgok, amikre nincsenek, és nem kellenek válaszok. Ez a mai ember számára különösen érthetetlen, hogy valami úgy is létezhet, hogy nincs rá magyarázat. Vajon miért kellene nekünk mindent tudni a világról? Attól jobbak, többek leszünk majd? Minden szebb, jobb és érthetőbb lesz? Az emberiség a tudásba menekül. És a félelem hajtja a bele a világot a tudásba. Azt hisszük, hogyha ismerünk valamit, akkor az ellen meg is tudjuk védeni magunkat. Ez a védekező-mechanizmus átszőtte az egész életünket. Az ember azonban nem volt mindig ilyen. A régi ember hitt. Hitt az isteni gondviselésben, a természetben, az élet szépségében. A régiek nem menekültek a tudatlanságból, hanem elfogadták és éltek benne, boldogabban, mint amilyen boldogan mi valaha is élni fogunk. Megvoltak a maguk válaszai a maguk miértjeire és ez nekik elég volt. Lehet, hogy ezek a válaszok messze álltak a valóságtól, de ők hittek benne. A természeti népeknél, – így például a honfoglaló eleinknél – különösen jellemzőek voltak az előbb leírtak. Az alapvető kérdésekre leggyakrabban a természetből merítették válaszaikat. Például őseink hitték, hogy az embernél a fogantatás hasonlóképpen működik, mint a

13. évfolyam 54. szám

természetben: az elültetett magból új élet sarjad. Azaz a különböző magvakkal befolyásolni lehet a születendő gyermek nemét, természetét. Gyakran a névadásban is nagy szerepet játszott, hogy az édesanya szerint mely magból származik a gyermek. Tehát őseink vallása is a természetből ered, ám sok szempontból összetettebb, mint a többi, úgymond pogány vallás. Meglepően sok a hasonlóság a mai keresztény vallás és az ősi magyarok vallása között. Ám hozzá kell tennem, hogy őseink vallásáról alkotott képünk, sajnos még kissé ködös és bizonytalan. E hasonlóságok különösen a két vallás halálról alkotott képében mutatkoznak meg. A honfoglaló magyarok különválasztották a lelket és a testet, erre a különböző elnevezéseik is utalnak. A 'lélek' névből arra lehet következtetni, hogy a lelket Isten leheletének tartották. Bizonyosan hitték, hogy a lélek a test halála után is él. Ezt a szemléletet valószínűleg a környező, körülöttük élő népektől vették át. A halott mellé temetett használati tárgyak is arra mutatnak, hogy hittek a halál utáni életben. Elképzelhető, hogy a magyarok egy mennyszerű tökéletes helyre vélték vándorolni a lelket. A legtöbb finnugor rokonnépünknél a menny és az Isten szó majdnem megegyezik, így arra lehet következtetni, hogy úgy gondolták, hogy a mennybe való térés egyezik az Istenhez való téréssel, hisz Isten a mennyben lakik. Valószínűleg ez nem lehetett másképpen eleinknél sem.

13


HUN.lap

A mennyet minden nép a magának tökéletes ideára alkotta. A magyarok azon szokása, hogy vizek, folyók mellé temetkeztek, arra mutat, hogy fontosnak vélték a lélek megtisztulását, megmosdását, hogy tisztán juthassanak a boldog lelkek országába. Egy családtag halálakor a család egy a jurta elé tűzött zászlóval jelezte, hogy valaki eltávozott e világból. A zászló színe utalt a halott nemére, korára és családban elfoglalt helyére is. A holtat a tűzhely mellé fektették egy fadeszkára, melyen lemosdtatták és felkészítették a túlvilági életre. A halottat soha nem szabadott pusztakézzel mosni és közvetlenül érintkezni sem szabadott vele. A lemosdatás után teljesen új vagy nagyon szépen kitisztított ruhát adtak a halottra, majd tiszta vászonba csavarták. Mielőtt a halottat belecsavarták volna a vászonba, mindent feloldottak rajta, azaz kigombolták az öltözékét. Ennek a szokásnak azért volt jelentőssége, mert azon szokások közé tartozott, melyek azt voltak hivatottak szolgálni, hogy a halott szelleme nem tudjon visszatérni a családhoz kísérteni. A halott mellé tették életében használt tárgyait, melyekkel együtt csavarták vászonba. E tárgyak között voltak kumisszal teli bőrtömlők, húsok, a férfiaknál íjuk, néha lovuk is. A halottat mindig lábbal kifelé vitték ki az ajtón. Előfordulhatott az is, hogy a jurta oldalába vágtak egy ideiglenes ajtót vagy rést, és azon vitték ki a holtat. Ennek a módszernek szintén az előbb említett gondolatmenethez van igen sok köze. Hogyha azonban kisgyermek halt

14

SZÍNES F e h é r/Fekete

meg, akkor azt lehet, hogy a tűzhely mellé temették, hiszen a benne újjászülető ős is meghalt. Miután befejeződtek az előkészületek, a halottat gyászmenet kísérte a temetőbe. Valószínűleg a gyászmenet többször megkerülte a temetőt, mielőtt még eltemették volna a halottat. E szokás lényege, hogy a halott szelleme ne találjon vissza a családhoz. A temetés után következett a halotti tor, melyen az egész rokonság jelen volt. Azonban ezt a tort csak a temetést követő hetedik napon ülték meg. A halott helyét addig tartották fent, míg az a földön tartózkodott, azaz fedetlen volt a sírja. A jurtába csak akkor lehetett belépni a temetés után, ha valaki már megmosakodott. A temetést követő hetedik napig nem volt szabad tüdőt, májat és szívet enni, hiszen azokban tanyázott a lélek. Az előbbi szokásokból látszik, hogy őseink mennyire fontosnak vélték a lélek nyugalmát, tisztaságát és a túlvilági életüket. Életüket és halálukat is átszőtte az isteni gondviselésben való hit és bizalom. Bár vallásuk és hitük egyszerűbb és természet-közelibb volt, mint a kereszténység, azért rendkívül sok tisztelnivaló és csodálnivaló van e vallásban is. Őseink mindennapjait átszőtte ez a misztikus, titokzatos erő: a hitük. A hit, mely békéssé, boldoggá és teljessé tette napjaikat és egész életüket. Ez a teljesség ott van a születésben, a házasságban, a családban és a halálban is. Ez az, ami kiveszőben van a mai világból és ez az, amit már csak kevesen képesek megérteni és még kevesebben képesek megélni.

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

A temetés napja

Eset-les

2007. november 13-án egy hideg őszi délután temettük újra két ciszterci atyánkat; Kühn Szaniszló és Módi Dezső szerzeteseket. Tóth Vivien 11. A és Czeininger Enikő 9. A

A temetésen részt vettek a cserkészek, a Nagy Lajos Gimnázium tanulói, valamint az iskola Laudate kórusa. A temetési szertartást O.cist Dékány Árpád Sixtus atya végezte. A prédikációt O.cist Marosi György Cézár atyánk mondta. A történetek nagyon meghatóak és érdekesek voltak. Aki nem tudott semmit a két ciszterci atya életéről, az a prédikáció után már bővelkedhetett az információkban. A kórus műsora nagyon igényes és alkalomhoz illő volt. A szentmise alatt zenei művek szólaltak meg: Bárdos Lajos: Édes Jézus öntsd szívem-

K

be, valamint Zdenek Lukas: Missa Brevis miséjéből a Kyrie és az Agnus Dei tétel. Amikor a koporsókat kivitték a sírhelyekhez a Laudate vegyeskar Tillai Aurél: Celanoi Tamás énekét adta elő. A koporsók behelyezésekor a Salve Regina hangzott el. Itt szólaltatta meg a kórus először Tillai Aurél: Stabat Mater című kórusművét. A prédikáció után ismét Sixtus atya vezette tovább a temetési szertartást. A szertartáson mindenki áhítattal emlékezett meg eme két, számunkra fontos emberről. Aki részt vehetett ezen a szentmisén, igazán megtiszteltetve érezhette magát. A temetésről mindenki meghatódottan és nyugodt lélekkel mehetett haza.

Csendes mise

odály Zoltán szívesen töltötte szabadidejét Galyatetőn feleségével, Sándor Emmával. Kedvelte ezt az üdülőhelyet a mérhetetlen nyugalom és a természet miatt. A falu csöndje és az idilli táj nyugtatóan hatott mindkettőjükre.

Meng Róbert 11. F

Az 1940-es évek elején itt pihenve vázolta fel a „Csendes mise orgonára” című művének gondolatait. Ezt a művet kifejezetten liturgikus használatra alkotta. Tematikája a latin miseszöveg mondatainak hangszeres megfogalmazása. 1943 áprilisában fejezte be a mű hangszerelését, majd egy évvel később, 1944. május 7-én mutatták be a Szent István Bazilikában. A szerző az utolsó napokig csiszolgatta, sőt a bemutatóval sem tekintette véglegesen lezártnak. Igyekezett a nem hallható latin szöveg ritmusát visszaadni. Ez a törekvés odáig vezetett, hogy a mű szöveggel is énekelhető lett. E csekély és lényegtelen változtatásokkal sikerült a tisztán hangszeres

13. évfolyam 54. szám

misét vegyeskarra és orgonára átdolgozni, amely végül Kodály életművének egyik leghatalmasabb alkotása lett: a Missa Brevis. Ebben az évben Kodály Zoltánra születésének 120., halálának 40. évfordulójára emlékezünk. Ebből az alkalomból idén Kodály műveltségi vetélkedőt rendeztek a Kárpát-medence diáksága számára, melyre iskolánkból Nagy Ernő tanár úr vezetésével hat diák készült lelkesen. A verseny 3 fordulóból állt. Az első kettőt, az elődöntőt és középdöntőt, iskolánkban rendezték meg. Csapatunk mindkét alkalommal első helyezést ért el, így december 17-én részt vehetünk a Kecskeméten megrendezésre kerülő döntőn, ahol a legjobbakkal mérhetjük össze tudásunkat.

15


SZÍNES F e h é r/Fekete

Eset-les

Érdekes egybeesések

2007. november 26-án hétfőn idén is megrendezésre került iskolánkban a Babits Mihály szavalóverseny. Idén azonban érdekes egybeesések következményeként az indulók nem szimplán Babits, hanem Babits Mihály - Wass Albert versenyen vehettek részt. Belénessy Blanka 9. A

2007. november 15.-ei kezdettel híres felvidéki írónk születésének (1908. január 8.) 100. évfordulóján Wass Albert emlékév indult. Eme jeles évfordulónak emléket állítva egészült ki az idei Babits verseny Wass Alberttel. Idén is sok résztvevő volt jelen a hétfő délutáni eseményen. A résztvevőknek egy-egy verset kellett megtanulni az előbb említett íróktól. A versenyen többek között elhangzott Babits Mihály: Ádáz kutyám, valamint Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versek is. A versenyzők mind kitűnően szerepeltek, azonban a második feladatként kapott szónoklás sokaknak kisebb - nagyobb problémát okozott, ám ezt a feladatot is mindenki megoldotta. A versenyen Rohály tanár úr tanítványai különösen kitűnően szerepeltek az idei évben, persze a többi résztvevőnek is gratulálunk. A verseny természetesen jövőre is megrendezésre kerül, így aki idén lemaradt róla, annak nem kell bánkódnia, hisz jövőre is lesz lehetősége a nevezésre.

Emléket állítva

2007. november 26-án avattuk fel az iskola egy híres volt tanítványának emelt emléktáblát. A Babits Mihály emlékére állított emléktábla az első emeleti lépcsőfordulóban található. Az avatási ünnepélyre a nagyszünetben került sor. A megemlékezésen minden osztály két fővel képviseltette magát. A felavatást (természetesen) a Himnusszal kezdtük, majd két tanulónk előadásában Babits művek részletei szólaltak meg és még zenés élményekben is

16

gazdagodhattunk, hála két diáktársunknak. A tábla leleplezését követően az ünnepséget a Szózattal zártuk. A megemlékezés nagyon megható és emlékezetes marad minden résztvevő számára.

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

A

A rajt előtti csend

Sportszelet

csend számomra azt jelenti, hogy a környezetemben semmi zavaró, a figyelmemet elvonó dolog nem történik. A csend lehet valódi is, de hosszas gyakorlással az ember ki tudja úgy kapcsolni a környezete zajait, mintha valódi csend venné körül. Péley Doma 9. A

A csendre a verseny előtt azért van szükség, hogy a lehető legjobban összpontosíthassam a figyelmemet a feladatra. A megosztott figyelem a koncentráló képességet rontja. A szétszórtság például a tájékozódási futásban az eltévedés, a felesleges körök futását, jelentős időveszteséget, a verseny elvesztését jelentheti. Az eddigi leírtakból következik, hogy a csend lehet valódi, külső csend is, de lehet egy a világtól képletesen elvonuló állapot belső csendje is.

13. évfolyam 54. szám

Ezekből következik, hogy eredményes versenyt, vagy munkát „zajban”, zavaró körülmények között nem lehet végezni.

Számomra a verseny előtti koncentráció elengedhetetlen, hiszen a tájfutásban minden elvégzendő feladat maximális odafigyelést igényel. Ez azt jelenti, ha egy pályán nyolc ellenőrző pont van, akkor azokra mind különkülön kell koncentrálni, ahogy sorba jönnek egymás után, egészen a rajttól a célig. Ezt a koncentrációt, ritmust, csak a rajtnál, melegítés közben lehet felvenni. Ilyenkor akármilyen nehéz is, nem szabad beszélgetni, és nézni a színes ruhás embereket, ahogy mozognak, hanem már arra a feladatra kell koncentrálni, amit kiosztanak számomra. De elvonulni sem szabad nagyon, erőltetni a koncentrációt, mert akkor az emberen eluralkodik a fáradtság. Nálam legalábbis ez történik: nem tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék, hibát hibára halmozok a fáradtság okozta figyelmetlenség miatt. Ami nagyon fontos lenne, de nekem sajnos még nem nagyon sikerül, hogy különböző kategóriás, rangozott versenyeken megfelelően sikerüljön a verseny előtti koncentráció. Nagyobb versenyeken, mint például az országos bajnokságon, túlságosan komolyan veszem a megmérettetést, így többet hibázom, míg egy kisebb hazai vagy megyei versenyen lazábban állok az egész elé, ezért ezek jól sikerülnek. Nálam még nem alakult ki, valójában hogy készüljek rá a verseny rajt előtti pár órájára, percére, és ezért nem tudok kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. De az bizonyos, hogy a verseny előtti csend minden sportoló teljesítményére nagy kihatással van. Akármenynyi munka is álljon mögötte, egy edzőverseny és egy éles verseny között nagy különbség van. Akinek jó a koncentrációs képessége, az általában jó a tanulásban is. Remélem, lassan nekem is összejön mindkettő…

17


Sportszelet

N

SZÍNES F e h é r/Fekete

A csendes őrültek sportja

os, igen, ez a sakk gúnyos neve. De hogy miért is őrültek a sakkozók? Normális az, aki képes 6 órán át szó nélkül ülni és bábukat tologatva egy táblára meredni? Nem hiszem. És hogy miért csendesek? Hát képes valaki zajban gondolkodni? Böröcz István 12. A

Onnantól, hogy a felek kezet fognak, és a parti elkezdődik, teljes némaságba burkolózik a versenyhelyszín. Ahhoz, hogy a játékos képes legyen a lépésvariációkat kiszámolni, teljes koncentráltság kell, vagyis semmi sem vonhatja el a figyelmét. A legkisebb nesz is megzavar-

hatja a sakkozót, aminek következtében elveszíti koncentrációját, és fontos perceket, hogy újra végig tudja gondolni a kombinációkat. Nem olyan egyszerű feladat képzeletben mozgatni a bábukat akár 10 lépésre előre, 10 féleképpen. Nem is olyan rég mondta nekem egy beszélgetésünk során az NB CsB versenybírói karának elnöke, hogy „aki nem tud csendben maradni az ne sakkozzon!” Bármilyen furcsán hangzik, teljes mértékben igaza van.

18

Elképesztően idegesítő az, amikor éles partit játszok, időzavarban vagyok (nincs időm), nehéz az állás, és folyamatosan szuszog az ellenfelem. És ez csak egy példa a sok közül.

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a legkevesebb helyszíni szurkolója a sakknak van. Nem túl izgalmas csendben drukkolni és azt nézni, hogy a játékos, akiért szorítok miként bámulja órákon keresztül a táblát. Főleg, ha nem is értek a sakkhoz. Pedig micsoda küzdelem folyik! Csata kezdve a megnyitástól, a középjátékon át egészen a végjátékig. Mert minden egyes lépésnek következménye van (melyik megnyitás melyik variációját játszom; támadok, vagy védekezek; taktikai, vagy pozíciós játékot játszom stb.). Óriási nagy feszültség képes felhalmozódni a játékosban a parti során. De nem tudja levezetni sehogy, maximum a lábát rázhatja, hogy megnyugodjon valamennyire. Gondolhatná a laikus, hogy majd a parti után vezeti le a felesleges energiáit a játékos. Sok partit láttam már, és sokat is játszottam, de még egyszer sem láttam örülni a győztest úgy, mint mondjuk Inzaghit a BL-döntőben májusban. Gratulációk fogadása, egy mosoly, aztán irány az elemzőterem. Stefan Zweig gondolatával zárnám ezt a rövid eszmefuttatást: „De nem sértő korlátozás-e a sakkot egyszerűen játéknak nevezni? Nem tudomány, nem művészet-e egyúttal, mely úgy lebeg a kategóriák között, mit Mohamed sírja ég és föld között? Az ellentétek sajátos, egyszeri összetalálkozása: ősrégi, és örökké új, természetében mechanikus, de csak a képzeletet eleveníti meg, szűk mértani térre szorul, és ugyanakkor kombinációs lehetőségeiben határtalan. Szüntelenül fejlődik, és teljesen terméketlen. Olyan gondolkodás, amely semmihez sem vezet. Matematika, ami semmit ki nem számít, művészet, ami nem hoz létre műveket, anyagtalan szobrászat. S mindezek ellenére lényében és létében tartósabbnak bizonyult minden törvénynél, minden más alkotásnál.”

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

A

Kézben a labda!

Ránézésre

lány kézilabda, azaz „Crazy” bajnokság, október 11-én és 18-án zajlott iskolánkban. A tavalyi év sikeres bajnokságát folytatva az idei is eredményes volt, amelyen az iskola diákjai lelkesen és örömmel vettek részt. Népes mezőny jelentkezett, így két fordulót kellett rendeznünk, hogy a nevezett csapatok 2x8 percben összemérhessék erejüket, tudásukat. A jelentkezők a következő osztályok voltak: 12. A, B, C, E; 11. A, B, C, D, E; 10 A, B, E; 9. E; 7-8. összevont csapat. Varga Tamásné Haraszti Krisztina

A selejtezők után a döntőt a 11. B és a 11. D csapata játszotta, ahol sportszerű. fegyelmezett küzdelemben a győzelmet a 11. B osztály vívta ki magának. A meccsek egészére a fair magatartás volt jellemző, ami nemcsak a játékosokról, hanem a szurkolókról is elmondható. Végül essen szó két kollégámról, Farkasné Bocskor Anikóról és Lignert Jácintról, akik vállalva az időjárás viszontagságait, végig fújták a meccseket. Köszönjük mindenkinek a munkát! Viszontlátásra a tavaszi fordulóban!

13. évfolyam 54. szám

19


SZÍNES F e h é r/Fekete

Lyukasóra

Mese a kis rózsáról, aki nem akart elaludni télen

Szentiványi Judit 11. A

- Juj, de hideg van! – vacogta a kis rózsa. - Valóban. Minden nappal közelebb kerülünk a télhez és az alváshoz. – felelte a bölcs tölgy. - Már nekem is csak egy-két levelem maradt, amik még nem hullottak le, aztán elalszom. - Miért kell elaludnunk, ha jön a tél? – kérdezte a babarózsa. - Mert mi nem bírjuk a hideget. A melegben, ha majd jön a tavasz, újra feléledünk, új hajtásokat növesztünk és virágokkal díszítjük ruhánkat. - Én nem akarok aludni! Kíváncsi vagyok, milyen az, amikor eljön a tél és leesik a hó. Bölcs tölgy, te láttál már valaha havat? - Nem, még soha. Addigra már mindig mély álomba merültem. A fenyőket kérded! Ők télen se vetik le ruhájukat, nem alszanak soha. Ők biztosan láttak már havat. A kis rózsa megfordult és odaszólt egy fenyőnek: - Fenyő úr! Látott már havat? - Igen, kis rózsa. Én már sok havat láttam. - Mesélje el kérem, milyen az a hó? - Olyan, mintha fehér virágszirmok hullanának az égből. Amikor már nem esik több, úgy néz ki az egész táj, mintha egy hatalmas fehér lepedővel borították volna be a hegyeket, réteket, fákat és virágokat. Mély csend uralkodik ilyenkor mindenhol. Megnémul minden. Először úgy érzed, mintha megfagynál, de ahogy növekszik a fehér lepel, már nem fázol annyira. Aztán tavasszal, ha a napnak meleg sugarai már elérnek idáig, olvadni kezd a hó és víz lesz belőle. Ez a víz éde-

sebb minden nyári zápornál és a gyökerek legaljáig elér. - Gyönyörű lehet… – ámuldozott a kis rózsa. - Egyetlen baj van a téllel, – keseredett el a fenyő – hogy ilyenkor mindenki alszik. Senki sincs, aki beszélgetne velem. Ilyenkor mindig olyan magányos vagyok. - Egyet se féljen Fenyő uram! Én idén elhatároztam, hogy nem leszek álmos és nem fogok aludni! - De te rózsa vagy. A rózsák aludni szoktak télen – csodálkozott a fenyő. - Én nem fogok! Eldöntöttem, hogy ébren maradok és megnézem a havat. Kibírom a hideget is! Ahogy teltek a napok, az erdő népe sorra vetette le ruháját, és mind mély álomba szenderültek. Egyre csendesebb lett az erdő. Csak a kis rózsa nem törődött vele. Minden nap beszélt a fenyővel és jól érezte magát, nem fázott egy cseppet sem. Teljesen néma volt már az erdő, amikor hullani kezdett a hó. Már egy hete megállás nélkül esett, amikor aztán egy nap abbamaradt. Ekkor ismét kinyitotta szemét a kis rózsa és azon nyomban elkerekedett csodálkozásában. - Ilyen gyönyörűt én még sosem láttam! - kiáltott föl és csengő hangon nevetni kezdett. Nem volt többé csend az erdőben, a kis rózsa kacagása betöltötte a némaságot. Tavasszal, mikor már elolvadt az édes hó, jóllakottan újságolta a bölcs tölgynek és barátainak, a többi rózsának, hogy milyen csodát látott ő télen. Az egész erdőben híre ment a kis rózsának, aki nem akart elaludni és meglátta a téli csodát, a havat. Ez a kis rózsa azóta sem alszik soha, ha jön a hideg, és kacagása betölti az egész erdőt.

ARANYKÖPÉSEK: Szalahov Mária tanárnő

- Hát de most Tamás, figyelj már ide! Mit kapunk itt? Egy egyenlőséget, egy egyenlőtlenséget, vagy micsodát? - Egy micsodát.

20

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

A kereszt szilárdan áll…

Nagy Bianka 11. B

„Stat crux dum volvitur orbis”

A szerzetes-jelöltek megszokott kíváncsisága nélkül, csak udvariasságból pásztázta végig társának celláját. Talpraesett újonc volt, ahogy átlépte a küszöböt rögtön térdre is borult a cella előszobájában a Mária-oltárnál,

hogy elmormoljon egy Üdvözlégyet. Rendtársa csodálkozott is, ilyenkor általában rá kell szólnia jelöltekre, könnyen megfeledkeznek az Ave Maria-ról, pedig náluk ez így szokás. A cubiculumba lépve is mindennek előre tudta a helyét: ablak előtt dolgozóasztal, tőle nem messze az étkező asztal, egy kis imádkozó hely átellenben pedig a ruhásszekrény a kályha s a szalmával borított ágy. Mintha egész életét itt töltötte volna. Kicsit elszomorodott, már szinte mindent tudott a karthauziak világáról. Rengeteget olvasott róluk, pontosan tudta mi vár rá s így elmaradt az új élet megannyi apró részletének megismerését kísérő furcsa, bizsergető érzés. Első-

13. évfolyam 54. szám

Lyukasóra

ként még általános iskolai hittanárától hallott róluk, aki egyszer elmesélte nekik a rend alapítójának, Szent Brúnónak a legendáját. A történet szerint Brúnó, amikor még tanárként dolgozott, meghalt egy messze földön híres, reims-i, főiskolai oktató, akinek kiterített holttestéhez három napon át zarándokoltak Franciaország minden tájáról, így Brúnó is elment leróni tiszteletét. Amikor a halotti zsolozsma ezen sorához értek: responde mihi (válaszolj nekem) a halott felült s félelemtől eltorzult arccal így kiáltott fel: „Visznek az igazságos bíró, Isten elé”, majd visszahanyatlott, élettelenül, mintha mi sem történt volna. Talán mondani se kell hogy a nép úgy futott a templomból mintha szöges korbáccsal verték volna ki. Másnap a zsolozsma ezen soránál ugyanez játszódott le, a halott ismét felült s elcsukló hangon ezt hörögte: „Elítéltek Isten igazságos bíróságán”, a harmadik napon pedig végső kétségbeesésében így fakadt ki: „Kárhozatra ítéltek Isten igazságos bíróságán”. Mindez olyan mély hatással volt Brúnóra, hogy egész hátralevő életét Istennek szentelte, a társadalom bűvköréből kilépve, magányban. Miért pont a karthauziak? Ez a kérdés már szinte a könyökén jött ki. Miután elterjedt döntésének híre, ezt kérdezték a rokonok, a család ismerősei, volt osztálytársak, szomszédok s a végén már az egyszerű járókelők tekintetéből is ezt olvasta ki. Azért nem tűrhette, mert nem tudott rá mit felelni. Nem tudta szavakkal kibogozni a személyiségének kusza fonalai között összegubancolódott gondolatokat úgy, hogy abból egy tisztességes válasz kerekedjék . Már gyermekkorában is vonzódott a rendhez, ugyan akkor még nem tudatosan, a karthauziak életmódjának egyedisége, némasági fogadalmuk s közösségeik a szerzetesektől megszokottnál is zártabb világa eltöltötte egyfajta misztikus félelemmel vegyes kíváncsisággal. De ez a gyermeki érdeklődés az ismeretlen iránt volt az, ami később továbbfejlődve még erősebb szálakkal húzta a „néma barátok” felé. S most a cellában állva kicsit szégyellte is magát. Szégyellte, mert hiányolt egy megelégedett, jóleső érzést. Hiszen végre itt lehet, egy karthauzi kolostorban, ami pár hónapja még álmai netovábbja volt. S most mégsem elégedett. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy még milyen hosszú utat kell

21


SZÍNES F e h é r/Fekete

Lyukasóra bejárnia ahhoz, hogy IGAZI szerzetesatya legyen, még legalább hét év, őrült sok idő…S azalatt bármikor elküldhetik, ha nem találják megfelelőnek lelki életét. De lehet úgy csupán Istenre figyelni, ha mindig a feje fölött érzi a nyaktilót, ahogy az egyszer feljebb emelkedik majd lejjebb, hogy szinte a nyakát súrolja? Még el kell töltenie majdnem egy évet jelöltként, csak ezután történik meg a rendi beöltöztetés, csak ekkor veheti fel a fehér tunikát, a kapucnis skapulárét s a novíciusok hagyományos fekete kabátját, persze, csak ha az atyák úgy döntenek a réges-régi szokás szerinti, fekete-fehér babokkal történő szavazáson hogy maradhat. A két évig tartó noviciátus után viszont már leteheti három évre szóló ideiglenes fogadalmát (ha még el ne tanácsolták) majd az örökfogadalmat követi a diakónussá szentelés s ezután még legalább fél év mire pappá szentelik. De volt még valami, ami miatt szégyellte magát, nem is kicsit. Ahogy belépett a cellába, már ki is kívánkozott onnan. Ugyan otthon érezte magát, de abban a pillanatban máshova vágyott. Nem haza, vagy ki a külvilágba, nem a világért sem. Csupán fel szerette volna keresni minél előbb a rendhez tartozó laikus testvéreket s donátusokat. A szerzetesatyák gondolkodásmódját már ismerte, az övékét viszont még nem. A laikus testvérek az atyákhoz hasonlóan örökfogadalmat tesznek, de az ő életükben nem az Istennek szentelt ima, hanem a fizikai munka tölti be a kulcsszerepet. Ők gondoskodnak a kolostor ellátásáról: műhelyeikben dolgoznak, állat vagy növénytermesztéssel foglalkoznak, szolgálnak a portán, az irodákban s a sekrestyében. Nekik köszönhető több világhíres „karthauzi-termék”, így a karthauzi macskák, lovak rózsák s persze a karthauzi likőr. Míg az atyák egy körfolyósó körül épített kis kertes házakban laknak, a testvéreknek csak egy közös épületben levő szobájuk

van. A donátusok még jobban érdekelték: nekik ugyanazok a feladataik, mint a laikus testvéreknek, de a rendhez nem fogadalommal kötik magukat, hanem donációs szerződéssel, s bár a kolostoron belül teljes szegénységben élnek, a falakon kívül lehet személyes tulajdonuk s napirendjük tekintetében is szabadabbak, mint a testvérek. Ők egy igen furcsa átmenetet képeznek a világi és egyházi életmód között. Vajon miért van az, hogy ha vonzódnak a rendhez nem a fogadalom mellett döntöttek? S hogy tudják megoldani úgy az életüket, hogy kint is és bent is helyt álljanak? Alig fért már a bőrében, mikor kilépett társának cellájából s azon nyomban megindult a kolostor alsó végében fekvő épület felé, ahol a testvérek voltak elszállásolva. Félúton azonban megállt, mint akinek gyökeret eresztett a lába. Állt, némán s gondolkodott. Furcsa gondolatai támadtak: eszébe jutott a némasági fogadalom s hogy egy karthauzi egyik legnagyobb erénye a hallgatás. S ez akkor is érvényes rá, ha még csupán jelölt. Ő nem mehet oda, csak úgy, csevegni. Csevegni? Nem, nem csevegni szeretett volna, a másik embergondolatai, lelki világa érdekelte. De nem, ezt sem szabad. Nincs itt az ideje. Csak a vasárnapi kirándulások alkalmával beszélgethet majd velük, az pedig még messze van. Pedig mennyire jól esne néhány szó… Mióta betette ide a lábát, alig szóltak hozzá, talán ha egy „laudetur” elhangzott…Most először nehezedett rá igazán döntésének súlya: itt tényleg minden idejét Istennek szentelheti, de ehhez bizonyos árat kell fizetnie. Még hogy már mindent tud a karthauzi-életről! Nem, semmit sem tud, semmit. Amit könyvekben olvasott az mind semmi. Rögtön az első nap hiányoznak az emberi szavak… Nem lehet mégis, hogy csak a gyermekkori legendás történetek vezették ide s ezeket próbálja újra átélni? Biztos, hogy ő idevaló?

S EE G S GÍ ÍT TS SD D T TE E I IS S ne esseeb bb bé é” ” t te en nn ni i a a l la ap po ot t! ! „SSzzíín Ha vannak jó ötleteid, féltve őrzött írásaid, vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyűjteni az órai aranyköpéseket,

keress bennünket a Páholyban!

22

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

B

Az a bizonyos kínos csönd…

Lyukasóra

iztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismerős ez a helyzet, legyen szó akár egy rég nem látott ismerőssel való kellemetlen találkozásról, vagy egy „első randiról”. A felsorolást még lehetne folytatni, a lehetőségek korlátlanok. Somogyi József 11. A

Vajon mi az oka a jelenség kialakulásának? Vizsgáljuk meg a problémát közelebbről! Először is, ejtsünk pár szót arról, hogyan is jön létre ez a kellemetlen szituáció. A kínos csönd általában két ember között jön létre, azon egyszerű oknál fogva, hogy pl. 3 ember között valószínű, hogy akad olyan téma, mely legalább kettőjük érdeklődésére tarthat számot. A jelenséget döntésképtelenség hozza létre, ezt pedig a résztvevő felek egyaránt érzékelik. A kínos csöndnek két fő kiváltó oka van: Létrehozhatja a mondanivaló túlzott mérlegelése, vagy a mondanivaló hiánya. Mielőtt elemeznénk a lehetőségeket, leszögezném, hogy a kínos csönd mindig tisztázatlan, zavaros viszonyban jön létre. Két teljesen ismeretlen ember között nem alakul ki a hiányérzet, ezáltal a kínosság érzete sem (lásd, hallgasd: buszmegálló). Zavaros viszonyba tartozik a felek egymáshoz fűződő különböző viszonya (pl. az egyik szerelmes, de ez a másikat hidegen hagyja). De térjünk is vissza a kínos csönd létrejöttének első okához, a túlzott mérlegeléshez. Ez akkor fordul elő a leggyakrabban, amikor az elhangzó szavaknak nagy súlyuk lenne, és az illetőnek nem kívánkozik elő témával kapcsolatos gondolat, esetleg olyan véleményen van, ami a másiknak nem elfogadható. Ide kapcsolnám a kínos csöndnek egy másik tulajdonságát, miszerint önmagát generálja. Ha a kommunikáló megérzi a kínos csöndet, elborzad a kellemetlenségtől, leblokkol, így

13. évfolyam 54. szám

elzárul a megoldást jelentő gondolat megfogalmazásának lehetősége. A másik ok - ez a gyakoribb - a mondanivaló hiánya. A legtöbb esetben a nemkívánatos fizikai közelség idézi elő, illetve a kínos csönd hajtja a felekben a menekülés vágyát. Ekkor a partnerek érzik, hogy kéne valamit mondani, de akárhogyan gondolkoznak, egy épkézláb gondolat nem jut az eszükbe. Ezek után méltán kívánkozik a kérdés: Mi a teendő, hogyan védekezzünk a kínos csönd ellen, és ha már belekerültünk, hogyan másszunk ki belőle? Amikor érezzük, hogy „ebből baj lesz”, próbáljuk meg fokozni az érdeklődésünket a másik iránt, ne hagyjuk leülni a beszélgetést. Ha ez mégis megtörténik, semmi esetre se essünk pánikba, és ne is mélyedjünk bele a helyzet kilátástalanságába. Vegyünk erőt magunkon és préseljünk ki pár szót magunkból. Csodát fog tenni, és a kínos csönd elillan. Ne hagyjuk nyerni a kínos csöndet, küzdjünk ellene és a siker nem marad el!

23


Kedvenc

E

SZÍNES F e h é r/Fekete

Egy különleges nyelv

gy olyan különleges nyelvet szeretnék bemutatni nektek, amit az emberiség egy bizonyos csoportja, elsődlegesen a siket emberek használnak. Ez pedig a jelnyelv, amit a szakemberek az 1960-as évek óta tekintenek önálló nyelvnek, amikor egy washingtoni egyetemen létrejött a jelnyelvészeti tanszék. Abonyi Andrea 11. A

Széles körben elterjedt az a tévhit, hogy a jelbeszédet egyetlen ember alkotta meg, majd az egész világon elterjesztette. Valójában a jelnyelvek ugyanúgy spontán módon, a kommunikációs szükségletek folytán jönnek létre, mint a beszélt nyelv. Ahogy kialakultak a különböző siket közösségek, rögtön megjelentek az első spontán jelek is. Magyarországon több mint 30.000 siket embernek anyanyelve a jelnyelv, melyben minden szónak, fogalomnak és kifejezésnek megvan a jele. A jelek, a testbeszéd és az arckifejezések együtt alkotják ezt az egyedül-

álló vizuális nyelvet. A jelnyelv saját nyelvtannal és szókészlettel rendelkező önálló nyelv, melynek ugyanúgy területei változatai vannak, mint a beszélt nyelv esetén a nyelvjárásoknak. Mint minden nyelvnek, ennek is van ABC-je. Magyar siketeknek két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik, a nemzetközi ujj-ABC betűi az írott betűk formájára emlékeztetnek. A másik pedig, az ún. fonomimikai ABC, amely a gyógypedagógusok által használt, a beszédhangok tanulását segítő mozdulatokból keletkezett. Létezik nemzetközi jelnyelv is, más néven gestuno. Ezt főként nemzetközi konferenciákon használják. Azonban nem nevezhető igazán nyelvnek, nem felel meg az önálló nyelv kritériumainak. Én Pécsen, az alap- és középfokú tanfolyamokon vettem részt jelbeszédoktatáson, ami nagyon tetszett és érdekesnek találtam. Mindennapokban főleg a fonomimikai ABC-t használom. Örülök, hogy létrejött ez a nyelv, így a siketek és nagyothallók jobban be tudnak illeszkedni a társadalomba.

24

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

Végtelen történet

Lyukasóra

Ha van egy kis időd, és kedved, írd tovább a történetet, és add le nekem (Zalay Dorottya 11. A.). Értékes ajándékokat nyerhetsz! Engedd el a fantáziád és írj !!! Zalay Dorottya 11. A

Magyar órán ültem, mikor kitekintve láttam, hogy óriási pelyhekben elkezdett esni a hó. Csak bámultam kifelé, és szép lassan csendesedett fülemben a tanár hangja. Nem értettem mit mond, csak álmodoztam a hegyekről, síelésről, hógolyózásról, a mézeskalács házikóról a karácsonyi hangulatról. Visszaemlékeztem gyermekkoromra, mikor hittem a manókban (nem mintha most nem hinnék), a tündérekben, a varázslatban, és a lehetetlen lehetetlenségéről. Szerettem volna repülni szárnnyal, vagy szőnyegen. Egyszer találkoztam egy tündérrel. Helyes kis babás arca volt, de nem olyan, mint a filmekben, hanem emberhez hasonlított, csak kisebb volt…

13. évfolyam 54. szám

25


SZÍNES F e h é r/Fekete

Körkérdés Bagány Márton 12. D

Mit jelent számodra a csend? Csupor Balázs (10. D)

Szerintem ez egy kihalófélben lévő fogalom, hisz mindent elönt, eláraszt a zaj. Ha az ember egy kicsit magába száll és kizárja a külső tényezőket, akkor észreveszi maga körül a csendet, aminek segítségével értékes gondolatokig tud elkalandozni. Orgonistaként, amikor a templomban ülök gyakorlás céljából, sokszor azon kapom magam, hogy nem játszok, hanem csak hallgatom amint a darab utolsó akkordja elhal a csendben, egyesül azzal.

Farkas Villő (10. A)

Sokan vagyunk testvérek, ennek következtében otthon ritkaság a csend. De, ha mégis előfordul és éppen gondolkodó, elmélkedő hangulatban vagyok, akkor berakok valami halk zenét, vagy talán zongorázok. Szerintem a csend szorosan kapcsolódik a nyugalomhoz, a tisztasághoz.

Gyulavári Tamás (12. D)

A csend számomra az élet hiánya! Én nem élek csendes életet és nem is törekszem rá, ami ebben az iskolában, ilyen közösségben nem is csoda. A 12. D-ben nem lehet csendben lenni, fontos a nevetés, a bohóckodás és az ebből eredő vidámság. Ez így van rendjén. Csendben lenni nem jó, hiszen némán barátokat szerezni lehetetlen.

Sárosi Dávid (10. E)

Hogy mit jelent a csend…? Mikor végezni akarom a dolgom és élvezem a percnyi nyugalmat, akkor gyakran megtalálom a csendet. Viccet félre téve. Nemzetközi tollaslabda bajnokként meccsek előtt és közben sokat kell koncentrálnom. A sportban szükség van a belső csendre.

26

13. évfolyam 54. szám


SZÍNES F e h é r/Fekete

Kedvenc

Új rovatunkban tanáraitok legkedvesebb irodalmi műveit olvashatjátok. E számban Cézár atya legkedvesebb szerelmes versét.

Alfred Kreymborg

Távlat

A hó, Hát persze, hát persze, valóban, Fehér és szép, fehér és szép, Roppant fehér Az ablakomból. A tenger, Hát persze, hát persze, valóban, Zöld és varázsos, zöld és varázsos, Roppant varázsos A partról. A szerelem? Hát persze, hát persze, hát persze, valóban, Kétségtelen, igen, valóban! (Ford. Kosztolányi Dezső)

13. évfolyam 54. szám

27


Historia Domus

SZÍNES F e h é r/Fekete

HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

Október 20-án megemlékeztünk az 1956-os forradalomról. A 11. A osztály adott ünnepi műsort. Október hónapban megjelent az öregdiákok lapja, a Fehér-Fekete és a Színes diákújság. Október 27-én délelőtt került megrendezésre a VII. Osztályéneklési Fesztivál a díszteremben. Október 29-től november 2-ig tartott az őszi szünet.

November 9-én és 10-én rendezték Gyulán a TUDOK regionális fordulóját, ahol iskolánk diákjai nagyszerű eredményeket értek el. November 10-én került sor a Kodály Zoltán Országos Műveltségi verseny második fordulójára. Csapatunk a pécsi középdöntőben első helyen végzett. Ugyanezen a napon volt a cserkészbál. November 13-án, kedden került sor Kűhn Szaniszló és Módly Dezső ciszterci atyák újratemetésére a temetőkápolnában. A gimnáziumunkhoz kötődő szerzetesek hosszú évek után rendtársaik mellé kerülnek a ciszterci sírboltba. November 14-én Szeberényi József egyetemi oktató a daganatos betegségekről tartott előadást. November 17-én az immár hagyományos szülő-tanár bálra került sor iskolánkban. November 21-én új régészeti előadássorozat iskolánk diákjai számára. November 22-25 között diákjaink forgalomszámlálásban vettek részt. November 23-án megkezdődtek a felvételi előkészítők. November 26-án koszorúzással és rövid műsorral emlékeztünk Babits Mihályra. Nagy érdeklődés mellett került sor a Babits Mihály-Wass Albert Nyelvhasználati Versenyre. Ugyanezen a napon az UniCum Laude együttes adott ízelítőt karácsonyi koncertjéből iskolánkban. November 27-én került sor az őszi fogadóórára. November 28-án hangzott el Szakács Gábor előadása a rovásírásról. November 29-én verses előadás volt József Attiláról.

December 3-én az iskola is adventi díszbe öltözött. Megkezdődtek a rorate misék. December 4-én nyílt meg Bergics Balázs (12. A) „Pillanatok” című fotókiállítása.

28

December 6-én Mikulás ünnepségre került sor a dolgozók gyermekei és unokái számára. December 11-én diákjaink színházi előadáson (A hülyéje) vettek részt. December 13-én került sor Brenner János szobrának avatására. Este Iváncsits Tamás A jó pásztor című színdarabját tekinthették meg a diákok. December 14-18-a között került sor az osztálykarácsonyokra.

December 19-én karácsonyi ünnepség volt a kollégiumban. Utána a került sor a zarándoklatra a Szent Bertalan kápolnához. December 20-án karácsonyi hangverseny volt a Belvárosi templomban. Utána az iskola dolgozói közös vacsorán vettek részt. December 21-én volt az iskolai karácsonyi műsor. December 22-én kezdődött a karácsonyi szünet.

13. évfolyam 54. szám


VII. Osztályéneklési verseny 2007. október 27.

Tartalomjegyzék

Csendesülős • Kovács Gusztáv - Üveges Andrea „A hangsúly a kísérletezésen van • Szabó Lilla, Maisch Patrícia Beletöredezés • Áldozó Krisztián (2006) Fehér zaj • Deák Klaudia (2004) Naturális transzcendencia • Deák Klaudia (2004) CS.E.N.D. • Varga Rita 11. E Pálfordulás • Nagy Bianka 11. B Csende - hangos kaják • Viola Beáta 11. F A csend hangjai • Pártos Kitti 12. A Hallgatások • Pártos Kitti 12. A Pantomim • Zalay Dorottya 11. A Ha a csend zenél • Szentiványi Judit 11. A Csend a rockzenében • Bagány Márton 12. D Ősi misztikum • Belénessy Blanka 9. A A temetés napja • Tóth Vivien 11. A és Czeininger Enikő 9. A Csendes mise • Meng Róbert 11. F Érdekes egybeesések • Belénessy Blanka 9. A Emléket állítva • Belénessy Blanka 9. A A rajt előtti csend • Péley Doma 9. A A csendes őrültek sportja • Böröcz István 12. A Kézben a labda! • Varga Tamásné Haraszti Krisztina Mese a kis rózsáról, aki nem akart elaludni télen • Szentiványi Judit 11. A A kereszt szilárdan áll... • Nagy Bianka 11. B Az a bizonyos kínos csönd... • Somogyi József 11. A Egy különleges nyelv • Abonyi Andrea 11. A Végtelen történet • Zalay Dorottya 11. A Mit jelent számodra a csend? • Bagány Márton 12. D Kedvenc HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

1

2-3 3 4 4-5 5-6 7-8 8 9 10 11 11 12 13-14 15 15 16 16 17 18 19 20 21-22 23 24 25 26 27 28

Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter

Írók könyvesboltja 7621 Pécs, Király u. 21. Telefon: (72) 534-800

Főszerkesztő: Kovács Gusztáv - Üveges Andrea Diák szerkesztők: Baracs Eszter 12. B Beberika Dorina 12. C Belénessy Blanka 9. A Nagy Bianka 11. B Pártos Kitti 12. A Szentiványi Judit 11. A Viola Beáta 11. F Zalay Dorottya 11. A

Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. PÁHOLY

Nyitvatartás: H-P 9.30-18.00 Sz 9.30-13.00 Új termek

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid,féltve orzött írásaid, ´´ vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyujteni az órai aranyköpéseket, ´´ keress bennünket a Páholyban!

www.crnl.hu Következő lapzárta: 2008. március 20.

Nyomdai munkálatok: Muzsek és társa Nyomdaipari Kft. Pécs, Légszeszgyár út 15. Felelős vezető: Muzsek Árpád

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622, Pécs Légszeszgyár u. 28 • Telefon: 72/532-414


Színes Fehér-Fekete 2007. Karácsony • 13. évfolyam 54. szám  

Színes Fehér-Fekete (2007. Karácsony, 13. évfolyam 54. szám) a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you