Hírlevél 2022. karácsony

LELKÉSZI ÜZENET

Növekszik a sötétség. Növekszik a sötétség. Gyújtsunk lámpákat, és hordozzuk a fényt!

GONDNOKI ÜZENET

Adjunk hálát mindnyájan…

Csend van. A második adventi gyertya lángja halványan világítja meg a két gyermekem és a feleségem arcát. Csendben imádkozunk, magunkba szállva. Gyerekeimet nézem, vajon mire gondolhatnak? A háláról beszélgettünk a gyertyagyújtás előtt, lehet,

hogy azért tart tovább az imádkozásuk, mint máskor.

Most a várakozás és a hála ideje van. Lehetetlen végiggondolni, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, legyen az a szűk családi kör, vagy a tágabb környezetünk. Nehéz és nagyon mozgalmas év van mögöttünk, sok a bizonytalanság, okkal vagyunk nyugtalanabbak, mint máskor.

Advent idején mindig megállunk egy kicsit, visszatekintünk az elmúlt időszakra. Ahogy végiggondolom a mai napot, az elmúlt heteket, hónapokat, szinte csak szép és jó dolgok jutnak az eszembe. Ma új taggal bővült egyházközségünk, tele vannak a padok az istentisztelet alatt, tartalmas programjainkon egyre többen vesznek részt, és ez így volt egész évben.

Jó volt hallgatni a lelkészeinket az istentiszteletek alkalmával. Igen – többes számot használok, hiszen a lelkész házaspár egymást segítve végzi a feladatokat, annak ellenére, hogy már két éve húzódik a második lelkészi állás jóváhagyása. Igazi közösséggé formálódtunk, egyre többen vállalnak részt a közös munkában, vagy nagylelkű adományaikkal támogatják egyházközségünket. Ez érthető is, hiszen mindezt magunkért és a gyerekeinkért csináljuk. Jelenleg biztosított a működésünk, de a fejlődéshez több forrás szükséges. Ehhez már nem elég a gyülekezet híveitől érkező támogatás, itt már nélkülözhetetlen a felső egyházi vezetők bölcs előrelátása és kiemelt támogatása. Felismertük a lehetőséget, meghatároztuk a célokat, most pedig a források előteremtésén dolgozunk. Nem lesz könnyű, ezt előre tudjuk.

Köszönetet mondok minden egyháztagnak és adományozónak, aki hozzájárult egyházközségünk építéséhez. Hálával tartozok mindenkinek, aki a mostani bizonytalan és nehéz helyzetben lelkileg vagy anyagilag támogatta gyülekezetünket.

dr. Czire Szabolcs lelkész

Még mindig csend van az asztalnál. A gyerekek felnéznek és mosolyognak. Én is mosolygok és boldog vagyok. A lányom feláll és bemegy a szobájába. Hallom, hogy a karácsonyi versét tanulja. Szeretnek a templomba járni, hiszen nagyon jól érzik magukat ebben a közösségben. Számomra ez a legfontosabb. Szerencsések vagyunk, mert olyan közösség tagjai lehettünk, ahol fiatal és idős, gyerek és szülő jól érzi magát.

Nem sietek sehova, csendben bámulom a gyertya lángját. Közben Dávid Ferenc egyik énekére gondolok, amit még a konfirmálásomra tanultam meg: Adjunk hálát mindnyájan, Hálás szívvel vidáman A felettünk valónak, Az egyetlen egy Istennek.

Áldott karácsonyt és békés, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Buzogány Zoltán, gondnok

PECZ SAMU-EMLÉKÉV 2022

Éjjel-nappal nyitva legyen szemed e házon

Bartók Béla fájdalommal leírt néhány sora az unitáriusok magyarországi nemismertségéről sajnos ma is szilárdan áll e jobb sorsa érdemes kis közösségre, még ha adatik is egy-egy olyan nagyformátumú egyházi ember, mint Józan Miklós, akinek az éter hullámain sugárzott prédikációin a rádió fölé hajolt egy háborúktól sújtott egész nemzet. A görbe azonban újra és újra viszszatér nyugalmi állapotába. És ha már egyetlen mondat szent panteonunk ily jelességeit idézte meg, hadd tegyek hozzá mindjárt egy harmadikat: Pecz Samu!

Egy emlékév születése

Budapesti lelkészségem kezdetén feltűnt, hogy milyen pátosz övezi a templomtervező Pecz Samu műépítész nevét. Érdeklődni kezdtem iránta. Megértettem, hogy a műfajok szabad ötvözése miatt korábban megosztó építészről ma már büszkén kijelenthető, hogy Pecz Samu (Pest, 1854. március 1. – Budapest, 1922. szeptember 1.) a Kárpáthaza egyik emblematikus építésze volt. Tanulmányait a budapesti és a stuttgarti műegyetemen, majd a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. Schulek Frigyes, majd Hauszmann Alajos mellett dolgozott, 1887től a műegyetem tanára volt. Általa tervezett épületek állnak többek közt Kolozsvárott, Beregszászon, Debrecenben, Ungváron, Fiumében, legnagyobb számban pedig Budapesten, például a Központi Vásárcsarnok, a Gólyavár, a Műegyetem könyvtára, a Magyar Országos Levéltár, számos bérház. Ami számomra fontosabb felfedezés volt, hogy a templomos ingatlanunk 1889-es felszentelése után Pecz felkérést kapott az alakuló Budai Református Egyházközség templomának a mai Szilágyi Dezső téren való tervezésére (1896), illetve később az önállósodó Fasori Evangélikus Egyházközség és Gimnázium tervezésére (1905).

Buzogány Zoltán gondnok

A fentiek alapján a helyzet kínálta magát: az elhalálozás 1922-es dátuma a kerek 100. évfordulót, a három fővárosi templom pedig a mesterre jellemző nyitottságot és a békés felekezeti együttélést megjelenítő közös ünneplést kéri tőlünk! A görbe talán egy szívdobbanásnyit megemelkedhet.

A BUE Presbitériuma a javaslat mellé állt, és már január 4-én határozatot hozott az Emlékév meghirdetéséről: „[...] A templomos ingatlanunk tervezőjére való emlékezés által célunk a hívek és a közvélemény figyelmének a budapesti templomunkra és az egyházunkra való irányítása. Az emlékévvel csatlakozunk a Magyar Unitárius Egyház által meghirdetett 2022-es éves tematikához: »Múltban gyökerező, jelenben is ható értékeink«. A Presbitérium megbízta az Elnökséget, hogy gondoskodjon megfelelő szervezőbizottság felállításáról, amely a programtervet kidolgozza, illetve keresi az együttműködést az Egyházkerülettel, szakmai szervezetekkel és a társegyházakkal. Az elkészült programtervet a Presbitérium elé terjeszti jóváhagyásra.”

Szervezői csapat

A szinte azonnal felállt gyülekezeti szervezőbizottságba a következő személyeket kértük fel: Buzogány Zoltán gondnok, dr. Barabássy Sándor, Bencze Margit, BéresMuszka Ibolya, Demján László, SepsiKovács Éva presbiterek, Retkes Attila, Furu Árpád és Elekes Attila André. Utóbbi személye és szakmaisága mindvégig gondviselés-szerűen meghatározó volt számomra. A bizottság jó munkát végzett, több munkaértekezlet eredményeként a főbb programelemek kontúrjai kirajzolódtak. Ugyanakkor világossá vált, hogy a belterjes ünneplést akkor fogjuk tudni túllépni, ha külső szakmai partnerintézményeket nyerünk meg az ügy számára, ami lehetőség és kihívás egyben.

Az Egyházkerület részéről Elekes Botond főgondnok biztatása és az NKA felé való közvetítése jelentett. Megkeresésemre az evangélikus lelkész, Aradi György nagyon lelkesen válaszolt, és azonnal mellém állt, a közös gondolkozásban mindvégig társ maradt. A református Illés Dávid egy kissé óvatosabban indított, amit később könnyű volt megértenem: az elmúlt éveket számukra meghatározta a templom teljeskörű felújítása, és egy újabb Pecz-ünneplés nem hiányzott számukra.

Ennek ellenére biztosított a támogatásáról, és kijelölte kapcsolattartónak Szakál Ferenc építészt, akin keresztül a Műegyetem felé könnyebbé vált az út. Onnan kezdetben Becker Gábor segített, majd Gyetvainé Balogh Ágnes és Róka Enikő vált meghatározóvá, illetve a könyvtár részéről Ézsiás Anikó. Róka Zsuzsanna idegenvezető kommunikációs feladatokat vállalt. Tárgyalások és munkaértekezletek sora következett. Bővülő társaságunkkal arra törekedtünk, hogy az Emlékév mindenik rendezvénye köré egy önálló szervezői csapatot építsünk, és az érintett szakmai intézményeket társszervezőként bevonjuk.

Adományszervezés

Mielőtt a fentiek programokban való megvalósultságát tekintenénk át, röviden érdemes szót ejteni az adományszervezésről is. A pandémia, választások és háború fémjelezte válság jellemzően ellehetetlenítette a közpénzekből való támogatások lehívását. Sorra nyújtottam be a pályázatokat, és szerre érkeztek az elismerő szavakba csomagolt elutasító válaszok, egyebek mellett a miniszterelnök-helyettesi hivatalból és az NKA-tól. Sokáig a Belváros-Lipótváros Önkormányzatának háromszázezres támogatása jelentette minden pénzünket. A helyzet nehézségét látva Béres-Muszka Ibolya egy félmilliós személyes adománnyal tette lehetővé a szervezés folytatását, illetve Kövér László házelnök úr a saját alapjából adományozott egymillió forintot. A fennmaradó költségek fedezéséből végül a táregyházközségek is kivették a részüket, így sikerült végig vinni a vállaltakat.

Az emlékév programokban

Az Emlékévet június 11-én a Pecz Samu Szakrális Építészetete – vezetett városi séta címen a három templom bejárásával nyitottuk meg. Reggel 9 órakor kisebb tömeg várakozott a fasori templom előtt, akikkel mintegy négy közös órát töltöttünk. Felejthetetlen élmény volt. Három egészen eltérő szakrális épület, és mégis oly sok közös elem. Egyben betekintést nyertünk abba a módba, ahogy a gyülekezetek belakják a saját templomukat, sokat tanulhattunk egymástól. Megindító volt látni, hogy mindhárom gyülekezet tagjai a saját templomukat látták a „legszebbnek”, mert Pecz oly nagyszabású építész-géniusz volt, aki több változatban is meg tudta jeleníteni a „vallásos ihlet-gerjesztő térhatást”.

A maradandó életművet örökül hagyó építész halálának 100. évfordulója napján, azaz szeptember 1-én a Nemzeti Örökség Intézetével partnerségben Ökumenikus emlékistentisztelet tartott az általa tervezett

három budapesti templom gyülekezete a Fiumei Úti Sírkertben.

A 17 órakor kezdődő rendezvényt Somogyi Tibor, a Nemzeti Örökség Intézetének szolgálatos igazgatója emlékbeszéddel nyitotta meg, majd Türkösi Éva Liel előadásában elhangzott Reményiktől a Kövek zsoltára. Az ökumenikus istentisztelet a három felekezet énekeskönyvében egyaránt fellelhető Szívemet hozzád emelem zsoltárral és előfohászokkal vette kezdetét. Molnár Péter református lelkész az 1Kir 8,22–23. 27–30 alapján szólt az egybegyűltekhez, felmutatva azt a négy idősíkot, amely ebben az ünnepi pillanatban összeér. Az Áll az Úr temploma ének után alulírott unitárius lelkész az 1Pét 2,4–10 alapján szólt a templom által megvalósuló hit és forma együttállásáról, ahol lehetővé válik a lelki házzá való fölépülés. Oppitz Berthold hegedűszólója után Aradi György evangélikus lelkész az egyetemes könyörgő imádságban a múlt iránti hálát, a jelen nehézségeit és a jövő reménységét egyaránt az Úr elé vitte, amire a gyülekezet szakaszonként válaszolt: Kezeink munkáját tedd maradandóvá! A Miatyánkat követően a Budapesti Unitárius kórus éneke zendült fel az őszbe hajló fák alatt, Mészáros Nóra vezényletével. Gálos Miklós orgonista adta meg a hangot a sírhoz való átvonulás közös zsoltárénekléséhez. A síremléknél a kórus szolgálatát dr. Róka Enikő művészettörténész az életművet és az alkotó személyét méltató előadása követte, majd hegedűszóló mellett – a cserkész ifjak segítségével – következett az intézmények koszorúinak, majd a vendégek

virágjainak az elhelyezése, végül a Szózat eléneklése. Az eseményről teljes felvétel és számos médiatudósítás jelent meg. Szeptember 14-én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem könyvtárának aulájában került sor Pecz Samu mellszobrának avatóünnepségére. A rendezvényt a társzervezők javasolták felvenni az Emlékév programjába. Köszöntő beszédet mondott Lánszki Regő építészeti államtitkár, illetve Czigány Tibor, a Műegyetem rektora. Pecz életművét Krähling János méltatta. Ezt követően került sor Pecz Samu mellszobrának leleplezésére.

szervezet bevonásával erősítettünk. Ez alkalommal is a piros 70-es busz és a piros metró vonalát követve jártuk be a három templomot, rövid szeretetvendégséget is beiktatva középen a megújult gyülekezeti termünkben. Szeptember 20-án került sor az Ars Sacra egyházművészeti fesztivál kiemelt rendezvényeként Pecz Samu Szakrális Építészete a Fővárosban: Kiállításmegnyitó és a Pecz Samu című könyv bemutatója című rendezvényre, intézményi partnerségben a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékkel, illetve a helyszínt is adó BME Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárral (BME OMIKK).

Szeptember 17-én, partnerségben a Kulturális Örökség Napjai, illetve az Ars Sacra Nyitott Templomok Napja szervezőivel, másodszor is meghirdettük a Pecz Samu Szakrális Építészetete – vezetett városi séta című programot. Míg a nyári kiírás a gyülekezeteket szólította meg, az őszi kiírással a szélesebb nyilvánosság bevonását célozta, amit számos sétára szakosodott

A tíz molinóban megjelenő gyönyörű kiállítás vizuális szerzői Hajdú József fotóművész és Elekes Attila André grafikusművész. Az utóbbi nevéhez kapcsolódik az Emlékév minden vizuális anyagának az elkészítése, amiért nem tudok elég hálás lenni! A két részből álló rendezvényt Ézsiás Anikó, a BME OMIKK főigazgató-helyettese nyitotta meg és moderálta. Marton József, a BME OMIKK főigazgatója ünnepi beszédben köszöntötte a rendezvényt, megköszönve az egyházi közösségek részéről érkező kezdeményezést. A protestáns egyházak képviseletében az Egyházközségek vezető lelkészei a templomok felszentelési sorrendjében szóltak a másfélszáz résztvevőhöz. Elsőként alulírott a templom létfontosságáról szólt: „A szeretetet tanulni kell, ezért

adatott az evangélium. És ezért kellenek az utak kereszteződésében, ott, ahol egybefutnak a házsorok és térré nyílnak az utcák, olyan ég felé mutató szakrális épületek, amelyekben mindig, minden körülmények között az élet végső értelmének tanítása hangzik. Ahová az ember nem csak egy épületbe lép be, hanem a lelkébe is. Mert kell olyan hely, ahol a lét paradoxonjai feloldódnak, ahol a csend önnön legmélyebb bensőnkbe szólít minket vissza. Ahol fohászunk apáink és anyáink imáival fonódhat egybe a fényesre ült padokban. Ahol a hangtalan Hang úgy szólít, hogy a transzcendencia idefelé eső oldalán az ember önnön nevét hallja. Ahol az »az« tárgyi világából a »te« viszonyába szólíttatunk. Mintha erre utalna bölcs nyelvünk is, amikor a templom a te- szótaggal kezdődik. A Teháza, a megszólított lét háza: »megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy«. Itt nem kell bizonyítanod semmit, már elfogadást nyertél. Kell olyan hely, ahol a szent ünnep megülhető. Ahol a munkába ájult hétköznapok kronoszából az isteni időtlenség kairoszába léphet az ember. Ahol a teremtettség közös élményében az egyetemes személyessé válik, és a személyes egyetemessé. Ahol megértjük, hogy nem válhatunk mindaddig egésszé, míg el nem fogadjuk megtörtségünket, és hogy nincs felmagasztalás a térdre roskadás alázata nélkül. Ahol végre elfogadható lesz az, amit nem tudunk megváltoztatni, de szent akarat sarkall jobbá és igazabbá tenni azt, mi jobbá és igazabbá tehető.”

Illés Dávid református lelkipásztor beszédét a „templomnál nagyobb van itt” biblikus gondolatisága köré építette, hangsúlyozva, hogy bármily szép és felemelő is legyen egy emberkéz alkotta templom, annak a mögötte lévő, templomnál nagyobb isteni valóságra kell mindig mutatnia. Aradi György evangélikus lelkész tíz pontban foglalta össze üzenetét, többek közt a következőket emelve ki: „Szoros értelemben Pecz halálnak 100. évfordulójához kapcsolódunk, s a »gótikus funkcionalista« jelzővel illetett mester mindhárom fővárosi temploma – dacára a totalitárius rendszerek és fegyveres konfliktusok okozta lelki és fizikai rombolásnak –

mindvégig funkcióban maradtak, és a hitélet folyamatosságával mindeddig betölthették küldetésüket: Hála ezért a hitet teremtő és megtartó Istennek, a békesség szerzőjének. [...] Úgy tudom, hogy megépítésekor Európa legnagyobb fesztávú falazott téglaboltozatai alatt gyűltünk össze, itt a gótikus könyvtárban, s talán nem vagyok egyedül, hogy Vörösmarty borongósan nemzetféltő Gondolatok a könyvtárban című verséből az idei Ars Sacra jelmondatával leginkább egybecsengő sorok jutnak eszembe különbségeket és másságot áthidalva: »Hogy végre egymást szívben átkarolják, /S uralkodjék igazság, szeretet.« [...] A műegyetem a napokban két nagyság szobrával gazdagodott, Pecz és Hajnóczi szobra egy napon került avatásra , s talán nem mellékes, hogy a fasori gimnáziumban a Pecz örökség ápolását egy Hajnóczi leszármazott, a most is közöttünk lévő Hajnóczi Eszter művészettörténész tanárnő ápolja talán a leghívebben, íme még egy különleges kapocs, amiről érdemes beszélni…”

A köszöntések után mind a Holnap Kiadó gondozásában megjelent monográfia-kötet bemutatását, mind a kiállítás megnyitását Sisa József művészettörténész vállalta, akinek magának is a Pecz-életmű szakmán belüli újraértékelésében elévülhetetlen érdemei vannak, így lelkes mondandójának minden mondatát az öröm és a magas szakmaiság hatotta át. Az est ünnepélyességét Rozmán Lajos klarinétművész játéka tette teljessé. Október 16-án kezdetét vették a Gyülekezeti találkozók szószékcserés istentiszteletekkel A rendezvény eszmeiségét jól tükrözi az augusztus 17-én kelt levél, amelyben alulírott így emlékezteti a lelkészkollégákat a korábbi szóbeli vállalásunkra: „Kedves Dávid és Gyuri! Miközben a nagy rendezvényekkel sokat foglalkoztunk, és még van bőven munka velük, nem ejtettünk szót az eredeti tervben szereplő programról, aminek a munkacíme ez volt: Gyülekezeti találkozók szószékcserés istentiszteletekkel. Pecz Samu örökségéhez tartozik az ökumenikus szellem, a felekezetközi nyitottság. Nem akarom túltolni a dolgot, de úgy gondolom, hogy méltó lenne, ha az Emlék-

év keretében nem csak emlékeznénk, de közösséget is vállalnánk egymással. Ennek egyik kiváló formája az tudna lenni, ha meghívnánk egymást egy-egy istentiszteletre szolgálni, majd egy kis szeretetvendégség keretében a híveknek is lehetőséget adnánk a találkozásra. Mi ezt a magunk részéről mindenképpen szívesen vállaljuk. A könnyebb kivitelezés érdekében akár rotációs formában is szervezhetnénk, így egy lelkész csak egy meghívást kapna (nem kettőt), és egy gyülekezet csak egy másikat fogadna ill. látogatna, mégis mindenki találkozna mindenkivel. Egyszer lenne minden gyülekezet házigazda, egyszer vendég. Korábban úgy beszéltük, hogy erre inkább október-november során kerítsünk sort, lehetőleg ne túl közeli dátumokon.” A két felvázolt verzió közül a lelkészek a másodikban állapodtak meg. Elsőként az unitáriusok látogattak el népes küldöttséggel október 16-án a református testvérekhez, és vettek részt az élőben közvetített felemelő istentiszteleten, majd az azt követő közös szeretetvendégségen. Az alkalom házigazdája Sáfrán Zsuzsanna lelkésznő volt, Illés Dávid korábbi vállalása szerint egy férficsoporttal utazott.

Aradi György lelkész igehirdetése a reformáció közös örököseiként mutatta be a Pecz-templomok közösségeit a Jn 8,31–32 és a 2Thessz 2,13–17 alapján. A kör november 13-án zárult be, amikor is a református testvérek voltak az evangélikusok vendégei. A szószéki szolgálatot Illés Dávid vezető lelkész végezte a Jn 5,26–30 alapján. Mindenik beszéd visszanézhető a gyülekezetek világhálós felületein. Az Emlékév közös záró rendezvényére november 19-én került sor Egy gótikus funkcionalista: Pecz Samu című tudományos konferencia keretében a Peczportréval díszített Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A konferenciát kifejezeten szakmai jellegűre terveztük, hogy a megjelent kötetre ráerősítve és azt meghaladva hozzájáruljunk Pecz Samu szakmai kutatásának az előmozdításához. A 10 órakor kezdődő konferenciát Hajdó Ákos gimnáziumi igazgató, Vukoszávlyev Zorán építészetért és műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkár, illetve alulírott az Emlékév főszervezőjeként köszöntötték.

A prédikáció az unitáriusok és a reformátusok köszönésének közös bibliai gyökerét bontotta ki az ároni áldás (4Móz 6,22–27) alapján. Október 30-án az evangélikusok látogatták meg az unitáriusokat. Erre az alkalomra a kiállítás molinói már rendelkezésünkre álltak, így azok szószék alatti elhelyezésével tudtuk fogadni a küldöttséget.

A Sisa József művészettörténész (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet) által elnökölt első ülésszak Pecz Samu életét és munkásságát öt előadásban dolgozta fel: Borókay Zsófia: Frankföldről a pesti polgárságig: az evangélikus Pecz Samu Gyetvainé Balogh Ágnes: Pecz Samu oktatói munkássága; Kelecsényi Kristóf Zoltán: Pecz Samu építészirodája; Hajós-Baku Eszter: Pecz Samu, a Magyar Építőművészek Szövetsége első mestere; Székely Márton: Pecz Samu részvéte-

le korának építészeti tervpályázatain. A Zászkaliczky Zsuzsa (Evangélikus Országos Múzeum) második ülésszak Pecz építészetét vette górcső alá: Róka Enikő: Pecz Samu templomépítészetének nemzetközi kontextusa; Hoffmann Gizella: A Nagy Ignác (Koháry) utcai unitárius „templomos ingatlan” építési dokumentációja; Levéltári források a Dr. Szent-Iványi Sándor Unitárius Gyűjteményben; Szakál Ferenc ifj. Szakál Ferenc: A Szilágyi Dezső téri református templom. Felújítás, korszerűsítés, új igények és lehetőségek műemléki térben; Id. Gálos Miklós: Pecz Samu örökségének őrzése a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségben és templomában; Nagy Gergely: Pecz Samu köszönt bennünket a Központi Vásárcsarnokban is. Sajnos betegség miatt Reisz T. Csaba: „Be van fejezve a nagy mű…” Pecz Samu utolsó nagy alkotása, az Országos Levéltár épülete előadása nem hangozhatott el. Az előadásknak számos unitárius vonatkozása volt. Borókay Zsófiától megtudtuk, hogy Pecz Samu a válása és második házassága idején unitárius hitre tért, és később, mintegy másfél évtized múlva, amikor az evangélikus templom pályázatára jelentkezett, tért vissza a korábbi hitközösségébe. Kelecsényi Kristóf rámutatott arra, hogy Pecz első építészeti irodáját a templomos ingatlanunkban bérelt lakásának a tágas konyhájában rendezte be, így feltételezhető, hogy a református templom építészeti tervei ebben az épületben keletkeztek. Róka Enikő rámutatott arra, hogy a templomos ingatlanunk ihletője a bécsi Ringen 1882 és 1886 között Friedrich Schmidt tervei alapján kivitelezett Sühnhaus lehetett, amely épület szakrális és profán funkciókat egyesített kápolna-bérház társításban, körülzárt udvaros szerkezetben. Hoffmann Gizella előadás pedig az unitárius levéltárában őrzött építészeti terveiket és az eredeti építési dokumentációt mutatta be, újabb adatokkal gazdagítva az összetett funkciójú templomos ingatlan létrejöttének eddig ismert körülményeit a kéziratos jegyzőkönyvek, levelezés és egyéb dokumentumok tükrében. A konferencia utáni postludium a templomban egyben a közös Emlékév hálaadó-imádságos

lezárását is jelentette. Minden előadót tiszteletdíjban részesítettünk, ezzel is a köszöneten túl lelkesítve őket a kéziratok letisztázására a jövőre tervezett konferenciakötet érdekében.

A konferencia után lelkes hálálkodással hívott fel Aradi György evangélikus lelkész, és biztatott a három templom képeivel illusztrált közös falinaptár elkészítésére.

Saját vállalások

A közös programelemeken túl gyülekezetünk vezetése számos egyházközségi tervet is napirendre tűzött az Emlékév keretében. Ennek szellemében kezdeményeztük az Egyházkerület felé a templomos ingatlan bejárata fölötti „Unitárius templom” felirat restaurálását és a bejárat bevilágítását. Ez sajnos rajtunk kívüli okokból nem valósult meg. Megkezdtük a turisztikai információs felület kialakítását, amely több nyelven szólítja meg az utcáról érkező látogat, és vezeti őket saját kultúrájukhoz kapcsolódó unitárius tartalom felé. Az ősz folyamán elvégeztük a templomunk belső falazatának és az ólomablakok keretének a javítási munkálatait, illetve bővítettük a templom funkcionális berendezését elektronikus persellyel, új erősítőrendszerrel és nagyméretű monitor elhelyezésével. Közösségünk részéről az Emlékév jelképes lezárása a gyülekezeti terem december 4-i névadó ünnepsége.

Zárszóként

Mindenekelőtt köszönet mindenkinek, aki hozzátett az Emlékévhez, legfőképpen pedig a gondviselő Istennek. Élmény volt megismerni a két testvérfelekezet közösségét, ihletet nyerni tőlük. Tanulságos volt látni az eltérő egyházszervezeti hátteret, amely az ők esetükben lehetővé tette, hogy a visszaszolgáltatás után a két gyülekezet tulajdonosként lakhassa be a saját maga által épített épületeket, és ennek megfelelően fejlődjön erős, nagyvárosi közösségekké. Fájó volt azzal szembesülni, hogy míg ők egy konferencián a templom teljeskörű felújítását tudják bemutatni, amire méltón büszkék, addig mi legfeljebb a terv-

rajzokat tudtuk prezentálni. Jó volt megtapasztalni, hogy Pecz Samu építészeti géniuszához milyen sok közösség és szervezet kötődik, és hogy közösségünk megkeresésére testvéri és partneri szeretettel válaszoltak.

Bár a rendezvényeken a felsőbb egyházi szint jellemzően nem képviseltette magát, a média figyelmét sikerült valamelyest Pecz Samu felé fordítani. Számos írott és audiovizuális tudósítás, riport, interjú és más tematikus anyag jelent és jelenik meg. Mindezt saját kiadványokkal is tervezzük elmélyíteni, ha a Gondviselő a továbbiakban is ad erőt és a közösért dobbanó szívet.

Czire Szabolcs

Konfirmáció 2022

A konfirmáció latin eredetű szó és jelentése: megerősítés. Az egykoron megkeresztelt fiatal már önmaga vállalja, hogy az egyházhoz szeretne tartozni. Az egyház szemszögéből ez egy nagykorúsítási szertatás.

Túl azon, hogy tulajdonképpen mit is jelent a konfirmáció, én azokról a hozadékairól szeretnék írni, ami a mi személyes élményünk lett.Elsősorban az, hogy a gyerek konfirmál az családi döntés volt, és mint annyi más esetben mi is gyakrabban jártunk el a templomba. Itt ismerkedtünk, kapcsolódtunk sorstársainkkal, akikkel szoros barátságok fonódtak.

Említést kell tennem a családi napok előnyeiről, amikor kisebb gyermekeink is élvezhették az istentiszteletet nemcsak a szülők. Nem utolsó sorban fejedelmi lakomák jöttek létre a közösség adományaiból Darkó Katus irányításával. Ugyanakkor ezek a találkozások csak ritkán értek véget az evéssel, mindig volt utána is program, vagy kulturális vagy közösségformáló.

Tisztelet dr. Ferenczi Enikő és dr. Czire Szabolcs tiszteletes házaspárnak, akik fáradságot nem kímélve külön ifjúsági istentiszteleteket, táborokat tartottak a konfirmandusoknak, gondoskodva lelki és testi jóllétükről. Kántorunk Mészáros Nóra is hozzájárult a közösség összekovácsolásához, mivel nélküle és a dalok nélkül nem jöhettek volna létre ezek a jóhangulatú éneklések.

Hála a szülőtársaknak, akik időt és energiát nem kímélve részt vettek szívvel lélekkel a felkészítőkön és a rendezvényeken!

Kívánom, hogy az idei konfirmandusoknak is legyen ilyen gazdag és szép évük, mint nekünk volt!

Tóth Izabella

A 2022. évben konfirmált ifjak névsora

1. Bacsó Róbert, 2. Bágyi Emese, 3. Bodor Albert Etele, 4. Bodor Márton Csanád, 5. Fitori Attila, 6. Gilyén Erika Noémi, 7. Hegedűs Árpád, 8. Katona Bence, 9. Katona Dóra, 10. Katona Petra, 11. Kecseti Nóra, 12. Kovács Imre Boldizsár, 13. Köpe Ábel, 14. Kriza Benedek, 15. Réthi Zétény, 16. Sólyom Sára, 17. Szabó Adrienn, 18. Szabó Zalán, 19. Tóth Ákos, 20. Vajda Noémi

Konfirmációi beszéd

Mt 13,31–32 „Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.”

Szeretett tanítványaim és tanítóim, kedves ünneplő gyülekezet! Mindig lenyűgöz, valahányszor sikerül kijutni a természetbe. Isten olyan parádét rendez, olyan pazar fogadtatásban részesít, hogy nem találok rá szavakat. A minap arra gondoltam, hogy megelőzöm Istent, és

meglesem a világot még az előtt, hogy Ő a látogatásomról tudomást szerezhetne. Beállítottam az ébresztőt, hogy éjek évadján elindulhassak. Hangtalanul haladtam, nélkülöztem minden világítást, még a lélegzetem is visszafojtottam. És amikor megérkeztem, nem hittem a szememnek. És a fülemnek. És az orromnak. Érkezésemre az ég alja épp meghasadt, a fűszálak a fény lágy érintésére kissé megrázkódtak, a falevelek halkan csilingeltek, a madarak a lét szerelmét trillázták. Millió apró lény állt készenlétben, hogy eljátssza a maga szerepét a nagy harmóniában. Én azt hittem, hogy nem vett észre, de Isten már ott várt teljes készültségben. Most sem értem. Egyetlen dolgot tehettem hozzá az amúgy is teljeshez: a köszönetet rebegő ember háláját. Ezzel a hálával állok most előttetek, kedves fiatalok, hogy ilyen történeteket mesélhettünk egymásnak, hogy ilyen rejtélyekkel teli úton haladhattunk az elmúlt esztendőben. Ahogy együtt próbáltuk megsejteni azt a nagy rejtélyt, ami a hit az ember életében. Azt a valamit, amivel kapcsolódni tud a Teremtőhöz, a láthatatlan világhoz.

Tudom, olyan otromba dolog ezt a hit útjának nevezni, olyan papos, olyan hivatalos. Mert arra, amit éltünk és élünk, találóbb lenne a játék, a sírás, a nevetés, az, ahogy annyi mondanivaló feszült mindig bennetek, ahogy mindenről ezer dolog jutott eszetekbe.

Mégsem találunk jobb szót mindannak az összefoglalására, amit együtt tanultunk, mint a hit. Még ha kissé idegenül cseng is. De elárulok nektek egy titkot. Jézus is tudta, hogy idegesítő. Egyfelől azt mondja, hogy a hit hegyeket képes elmozdítani, aztán meg azt mondja, hogy olyan, mint a mustármag. A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy a mustármag nagyon irritáló volt. Olyan parányi volt, hogy bekerült a vetőmag közé. Aztán ha megvetette lábát a kertben, onnan kiirtani nem lehetett. Ráadásul jó nagyra nőtt, nagyobbra, mint a többi szándékolt növény. Szóval idegesítő mag a mustármag. De Jézus szeret ilyenekkel példálózni. Mintha már akkor tudta volna, hogy lesz egyszer egy 21. század, amikor a hit szó irritáló lesz. Kinek miért. Hogy sokan tilta-

koznak majd ellene. „Jaj, nem akarok olyan Jézusos lenni.” „Oh, a vallásosság ciki. Hát nézd meg ezt a sok szentfazekat magunk körül.” „A hit olyan öregasszonyos dolog...” „Na jó, azért ha baj van, ha nagyon félek egy vizsgától, vagy ha a szüleim veszekednek, vagy ha valami betegség üti fel magát, na jó, olyankor egy kis imaféle sóhaj kön-nyen kifut a számon. Nem akarom, nem tervezem, de már ki is mondtam: Istenem, segíts meg!”

Ha ilyen idegesítő mag a mustármag, miért mondja Jézus, amikor fogja az ember, és elveti a szántóföldjébe? Ki akarna effélét vetni? Hát éppen ez az. Nem akar. Csak elveti. A többi mag közé vegyülve kerül a földbe. Hasonlóképpen, a hitet nem mi vetjük. Az már ott van. Ott van eredendően minden ember szívében. Megpróbálunk ígéretes termést hozó magokat vetni: a jóságét, a szeretetét, a békességre törekvését, a becsületét, a hűségét. És e magok közt ott van egy apró mag, amiről Jézus azt mondja, hogy olyan, mint Isten országa. Az elején nem látható, olyan parányi, de később naggyá nőve képes lesz megtartani ágain az összes többit. A hit magját nem én vetettem belétek. Hisz a megkeresésre ti pozitívan válaszoltatok. Lehet, hogy nagyon parányi volt, de ti már észrevettétek. De a kicsit nem mindenki látja meg. Sok kortársatokat is hívtuk, de ők azt mondták: nem, itt nincs semmi. Nekik olyan apró volt ez a mag, hogy nem is látták. De a ti és a ti jó szüleitek, esetenként a ti drága nagyszüleitek – ők már látták, hogy milyen az, amikor a hit fája növekedésnek indul, és ágain megtartja az életben a fontos dolgokat.

Jézus nem tanított elvont fogalmakat, tanítása egyszerű. Ilyen egyszerűen szeretnék három dolgot mondani útravalóul számotokra.

Az első, hogy a hit az ismeretlen érzékszerve. Ahogyan van érzékszerve a látásnak, a hallásnak, a tapintásnak, a szaglásnak, úgy felmerül a kérdés, hogy az embernek honnan van az örök sejtése az élet nem látható dolgai iránt. És ha életünket ugyanúgy alkotja a láthatatlan világ, akkor abban hogyan tájékozódunk. A válasz pedig, hogy a hit által. A hit az ismeretlen érzékszerve. Ez a lámpásunk olyan tájakon, amelyek térképre nem rajzolhatók, hanem a lehunyt szempillák mögött kanyarognak, a szívben rajzolnak ösvényeket.

A második ebből következik. A hit nem az ész ellentéte, hanem lámpása. Utat mutat ott, ahol az ész eltévedne. Mintha egy szántó traktoron nem lenne lámpa, és csak szántana, szántana. Mintha egy író csak írna és írna, de nem tudná, hogy miért. Hitremény nélkül minden fárasztó robottá válik az életben. A hit adja hozzá azt, hogy értelme legyen.

A harmadik, hogy a hit által lesz a létezésből élet. Ezt hadd magyarázzam röviden el. Minden, ami létezik, térben és időben helyet foglal el. Ha van a szobádban egy szekrény, akkor időben és térben az a szekrény a te gyermekkorod szekrénye. Lehet, hogy szereted, lehet, hogy nem, de a puszta tény, hogy ott áll azt is jelenti, hogy nem állhat helyette egy másik szekrény. Mert ebben az időben ezt a teret ő foglalja el. Most gondoljatok magatokra. Szüleiteknek a gyermeke vagytok. És az a gyermek te vagy. Ebben az időben ezt a helyet te foglalod el. Te születtél számukra, te vagy az, akire azt tudja mondani: gyermekem. És a testvéred, ha van. A létezésből akkor válik élet, ha a hivatását betölti. Ha nem csak elfoglalja a helyet, hanem betölti a rendeltetését. Azt a rendeltetést, amit csakis ő tud betölteni. Helyetted úgy senki nem mondhatja a szülődnek, hogy szeretlek. És úgy senki nem teheti büszkévé. Élni a szó nemes értelmében azt jelenti, hogy a puszta létezést életté alakítjuk. Hát ehhez kell a lehunyt szem

mögötti lélek-lámpás. A hit. Ha mindezt megértettétek, engedjétek meg, hogy ugyanezt az egyház olvasatában is elmondjam. Statisztikailag levezethető, hogy egy ekkora közösségen belül hány gyermek születik, hány fiatalra számíthat úgy, mint a saját ifjúsága. A létezéseteket a gondviselő Isten biztosította. A számok adottak. Ebben az évben és ebben a helyzetben ez a szám húsz. Léteznek fiatalok a gyülekezetben? Léteznek – vághatjuk rá. Na és az ifjúsági élet? Ez már rajtatok áll. Mert helyettetek senki más nem lehet ennek a közösségnek az ifjúsága. Ti foglaljátok el ebben az időben ezt a teret. És ha hivatásotokat megélve teszitek, akkor a létezésetek életté válik. Jól érzitek magatokat, és a közösség is él általatok. Így maradhatunk büszke megélői és tovább adói az egyetlen magyar alapítású történelmi egyház hamisítatlan, ősi egy Isten hitének.

Kívánom számotokra, hogy mindig legyen mustármagnyi hitetek a hegyek elmozdításához. Mert ezt ígéri Jézus, és mert lesznek hegyek. Mindig tudjátok hitetekkel elmozdítani a reménytelenség hegyét. A kilátástalanság hegyét. A betegség hegyét. A megoldhatatlan helyzetek hegyeit. És azt kívánom, hogy növekedjen Isten országa teljességének terebélyes fája bennetek. Találjon sok szép madár menedéket ágaitokon! Ámen.

2023-ban konfirmálók tantábora

A konfirmandusok toborzását lényegében folyamatosan végezzük. Minden beérkező információt tárolunk, és a májusban beizzított tényleges „kampányt” nem a nulláról indítjuk. Mindenekelőtt megszólítjuk a konfirmandus korba lépett fiatalok szüleit, de ismételten írunk a korábbi években nem jelentkezetteknek is. Ennek a módszeres munkának köszönhetően a tavalyi évvel már jelentősen nőtt a konfirmálók száma, az idén pedig ezt a számot sikerült tovább növelni. Elképesztően jó csapat jött újra össze, mintegy 25 fiatal! A szülőkkel megtartottuk az őszi értekezletünket, akik számára a

gyermekük konfirmálása szintén kiváló lehetőség az egyházhoz való visszatérésre. Hogy milyen felemelő és ihlető élmény ilyen szülőközösséggel találkozni, azt nem is tudom szavakba önteni. A lelkészi munka legfényesebb pillanatai közé tartozik! A szülők örömmel fogadták azt a javaslatot, hogy a magyarkúti tábor ne a felkészítési folyamat végén, hanem az elején legyen. Így sokkal hatékonyabban valósulhat meg a fiatalok összekovácsolása, ami lényegileg meghatározza a közös munkánk folytatását. Az elv hasonlatos ahhoz, hogy a Bibliát a felkészítés elején adjuk a fiatalok kezébe, hogy annak használatával megismerkedjenek, és már a sajátjukként vehessék át az év folyamán használt bibliájukat a konfirmációi ünnep alkalmával. A Konfirmandus Tantábort november első hétvégéjére hirdettük meg, péntek délutáni kezdéssel. Tekintve, hogy 23 fiatal jelentkezett (!), a helyszín nem lehetett más, mint a Magyarkúti Fogadó és Erdei Iskola. Ez nagy könnyebbség volt számunkra is, hisz nem kellett a főzéssel és hasonlókkal foglalatoskodnunk, és teljes figyelmünket a nevelésre fordíthattuk. Nevelőként mellém szegődött hitvesem, dr. Ferenczi Enikő, aki az ifjúsági munkában szintén nagy tapasztalattal bír.

mag valóságát. Ilyenkor szembesül ismételten azzal az ember, hogy minden sztereotípia hamis, amit a mai fiatalokhoz vágunk, és ugyanolyan értelemkereső és érzékeny emberi lények, mint voltunk mi vagy őseink. Talán csak az információ korának másként szocializált és tájékozódó gyermekei. A tábort a BGA támogatta, köszönjük!

CSz

Konfirmandus utótábor a Balatonnál

A konfirmációra készülés időszaka nem csak az ismeretek megszerzéséről, elmélyítéséről szólhat, hanem igazi közösségé kovácsolhat gyerekeket és szülőket egyaránt. Mi ezt tapasztaltuk, élhettük meg a legutóbbi évben olyan élményeken keresztül, mint közös kirándulások, társasjáték délután, korcsolyázás a Városligetben, és sátorozás a Balatonnál. Azt, hogy a fiatalok az Unitárius Kátéban leírtakat megismerték, magukévá tették, hallhattuk mindannyian, akik jelen voltunk az ünnepi konfirmációs istentiszteleten. De mi, szülők, és mi, mint az utótábor házigazdái, azt is láthattuk a nálunk töltött néhány júniusi (23–25.) nap alatt, hogy milyen összetartó, baráti közösséggé váltak a fiatalok.

A program ismertetése nem célja ennek a rövid beszámolónak, de röviden megemlíteném a záró házi istentiszteletet. Nagy izgalommal készültünk rá: a közös szövegek és új énekek mellett a feladatuk az volt, hogy a magvető példázata szerinti talajoknak megfelelően négy csoportot alkossanak, és a saját korosztályi élethelyzetükre alkalmazva fogalmazzák meg az útszélére, a köves talajba, a sziklás helyre és a jó földbe esett

Lelkesen, együttműködve állították a sátrakat, alakították ki a programokat: strandolás, szalonnasütés, éjszakai kirándulás, pingpongozás... Közben megosztották egymással pénzüket, finomságaikat, kisebbnagyobb titkaikat. Hosszú, vidám beszélgetések a csillagos ég alatt, közös éneklés a tábortűz parazsa mellett. Reméljük, hogy felejthetetlen élményként marad meg mindannyiunknak!

Tóth Ákos és családja

Konfirmáltak erdélyi tábora

A Magyar Unitárius Egyház egyetemes egyházi táborait az elmúlt évtizedben nevelési előadó-tanácsosként szerveztem, beleértve a Konfirmandusok Mozgótáborát, amelyen jellemzően kiírásonként 130 fiatal vett részt. Sajnos ezeken a vallási kisebbségben élő magyarországi unitárius gyermekek csak esetlegesen vettek részt. Meggyőződésem, hogy ezek a táborok segítik a budapesti fiatalokat a határokon átnyúló nemzeti összetartozás megtapasztalásában, egymás életmódjának a megismerésében, korosztályi kötődések kialakításában, és ami legalább olyan fontos, az unitárius tömegélmény megélésében. A táborokban a vallási nevelés és nemzeti nevelés kéz a kézben halad, mégpedig olyan érzelmi töltettel átitatva, amelyet leginkább Erdélyben tudunk megteremteni számukra.

A világjárvány idején nem került sor a Konfirmandusok Mozgótáborárának a megszervezésére, ezért 2022-ben két kiírással próbálták ezt a szervezők pótolni. Mi egységesen a július 24. – augusztus 1. között megrendezésre került második kiírásra jelentkeztünk, és az idén konfirmáltak mellett a tavalyiakat is megszólítottuk. Az autóbuszos kirándulást és helyi foglalkozásokat ötvöző táborban 98 fiatal vett részt, ebből 19 budapesti. Az alábbi képen egyházközségünk

csapata látható Dávid Ferenc kolozsvári szobránál.

Utazási költségeinkhez soron kívüli pályázattal járult hozzá az V. kerületi Önkormányzat, amit ezúton is hálásan köszönünk!

A tábor Kolozsvárról indult. Csoportformálás, áhítatok, épített és szellemi örökség megismerése csak néhány a tevékenységek közül. A tábor útvonala nagyvonalakban: Torda (vallásszabadság temploma), Mészkő (Balázs Ferenc temploma), Tordai hasadék (kirándulás), Torockó (templom és

foglalkozás, Jókai Mór Egy az Isten keletkezéstörténetének és üzenetének felidézése), Marosvásárhely (kövesdombi új templom), majd a következő két napot Székelykeresztúron és környékén, illetve a záró két napot Sepsiszentgyörgyön és környékén. A beszámolók szerint a fiatalok számára életre szóló élményt jelentett a tábor. Számos alkalommal rácsodálkoztak a határokon átívelő közös nemzeti kultúrára, unitáriusként tömegélményben részesültek, magyarként pedig a nemzeti összetartozás érzése és büszkesége hatotta át őket. Aligha lehet ennél fontosabb nevelési célunk!

minden harci szenvedélyüket. Volt számháború, cetli, röplabda, partizán. Bele se fért a napba mindaz, amit elterveztünk!

Méltó zárómomentuma volt az utolsó teljes napunknak, amikor Veres Lehel táborvezető a bátor jelölteket OUT-lovaggá ütötte a lovagok szent kardjával, a Negra Gladius karddal.

Ettől kezdve minden OUT-táborosnak védelmeznie kell egyházát, oltalmaznia kell a kisebbeket, gyengébbeket és elesetteket, és harcolnia kell minden testvéréért!

Vasárnap Albert-Nagy Ákos tartotta a táborzáró istentiszteletet, majd bemutattuk Kovács Bogi meglepetés koreográfiáját. Sőt, még a tábori újság is sikeresen megjelent a táborozók írásaival.

2022.augusztus 1. – augusztus 7.

Minden évben nagy izgalommal indulunk a táborba. Hogy fog sikerülni? Mindent megtudunk valósítani? Tetszeni fog a gyerekeknek? Most a beszámolót írva visszanéztem a fotóalbumot és azt látom, hogy hála Istennek: Igen. Az idei tábor az ÉRTÉKEK meg- és felismerésére tett kísérletet. Egy-egy napunk témája egy adott értéké volt. Anyagi, testi egészség, kulturális értékeink, természeti kincseink, vallási értékeink, belső értékeink. Napjainkat áhítattal kezdtük, ami már ráhangolt a nap témájára. Volt szabadulószoba, kaszinó, Katalinpusztai kirándulás, hangyavonatozás, éneklés, tánc, drágakőfestés. Megismerkedtünk a hungarikumokkal, majd a középkortól, a reformáción át beszélgettünk Bartókról és Kozma Flóráról és hogy összemérjük tudásunkat, Honfoglaló játékban küzdöttünk meg egymással. Vaktérképpel fedezték fel a csapatok Magyarkút kulturális értékeit. Majd a sárkányhajózás során a természeti kincseit is megcsodálhattuk a környéknek. Minden nap tanultuk egyre jobban megbecsülni a körülölelő természetet, mert: "A Földem a minden, a szívem, a kincsem!" - énekeltük együtt a sárkányhajókon.

A szombat a felhőtlen játéknak és sportnak volt szentelve, ahol a gyerekek kiélhették

A táborvezetői: Albert-Nagy Ákos, Bernát Márta, Veres Lehel

Önkéntesei, akik nélkül nem sikerült volna: Galba Szabolcs, Kovács Boglárka, Tóth Ákos

Vészhelyzeti kisegítőink: az odautazásban Jancsik Levente, a záróeste és a zárónap sikeréhez pedig Bodnár Dóra.

CSz

Kincskeresők tábora Magyarkúton

29 gyermek. Rengeteg program. Friss, fiatal segítők, akikből igazi, klassz táborvezetők lesznek. Új táborvezető a csapatban: Veres Lehel.

Az itt szerzett emlékek remélem elkísérnek titeket jövő augusztusig.

Bernát Márta Vasárnapi iskola újjászervezése

A gyülekezetépítés lassú folyamat. Következetesség és kitartás szükséges hozzá. Világos célok. A gyülekezeti tagok elhanyagolása a nemzedékek láncolatán végighaladva fejti ki romboló hatását, nehéz tartósan fordítani. Aki utoljára keresztelésekor vagy konfirmálásakor volt kapcsolatban az egyházzal, az valószínűleg kevésbé kész saját gyermekét megkeresztelni vagy konfirmálni, egyházi esküvőt igényelni, és általában a gyülekezet életében jelen lenni. A számok ezt világosan mutatják. Érkezésemkor (2019) számos területen láttunk hozzá a munkához a régi majd az új vezetéssel, munkacsoportokkal, és legfőképpen Önökkel! Egyszerre próbáltunk és próbálunk haladni:

1. A rendszeres kapcsolattartás fejlesztésén (családlátogatás, beszélgetések, szertartások, névnapi köszöntések, körlevelek, honlap, Facebook posztok, tervezett és spontán megkeresések).

2. Teljeskörű adatbázis építésén (naprakész nyilvántartás, könyvelés, lekövethetőség)

3. Célirányos gyülekezeti programok kiépítésén (családi istentiszteletek, bibliaóra, házasulandók csoportja, ifjúsági csoportok és programok, kórus, múzeumcsoport, könyvklub, emlékévek, kulturális események, kirándulások, gyakornoki program stb.)

4. Az infrastruktúra feljavításán (lelkészi hivatal, gyülekezeti iroda, hittan kuckó, gyülekezeti konyha, mosdók, lelkészi lakás, raktározó felületek felújítása; jelenleg a templombelső javítását szervezzük)

A következő mérföldkő a vasárnapi iskola (és általában a hitoktatás) újjászervezése.

A kolozsvári püspöki hivatalban kilenc éven át szerveztem egyetemes egyházi szinten ezt a területet (valláserkölcsi-nevelési ügyosztály). Kidolgoztam a formalizált hitoktatás és a gyülekezeti hitoktatás területeinek az önálló és közös formáit bemutató rendszerét. Megszerveztem az egyetemes táborokat négy korosztály számára, helyi táborok pályázati rendszerét hoztam létre, felnőttoktatási program, Daltutajok ifjúsági énekek, valláserkölcsi-nevelési kiadványok stb.

Akkor miért késett ez a terület átszervezése a gyülekezetünkben? – kérdezheti valaki jogosan. A válasz többrétű, dióhéjban: a vasárnapi iskola alapszinten folyamatos működést tudott felmutatni, elsősorban Bernát Márta odaadó munkájának köszönhetően, tehát nem volt abszolút prioritás; fejlesztésként megszerveztük a csoportbontásos családi vasárnapokat; de legfőképpen az adott korosztályok elérésének a nehézsége, azaz először az általános adatbázist kellett működőképessé tenni.

A megoldáskeresés útján a vasárnapi iskola / gyülekezeti gyermek-hitoktatás újjászervezése három fő területet érint.

a) A gyermekek felkutatása. A nyáron többnyire ezzel foglalkoztunk, időnként a lelkészi hivatal teljes humán erőforrásával. Próbáljuk az 5–12 éves gyerekek adatait rendbe tenni. A keresztelési anyakönyvben többnyire csak levelezési cím került bevezetésre. Ezek egy része már nem érvényes, levélre nehezen válaszolnak az emberek, tapasztalat. (Kérdezheti valaki, hogy mi van az szertartás bejelentésekor kitöltött adatlapokkal, abban minden adat szerepel. Nos, húsz év teljes iktatott iratcsomóját átnyálazva mindössze néhány adatlap nyomára sikerült bukkanni.) Az anyakönyvben helyenként telefonszám is szerepel. Naponta több tucatot hívtunk közülük, nagyjából 30%-os eredménnyel. A többieket próbáljuk közösségi médián keresztül, ismerősök által, hasonló családnevűeken keresztül felkutatni. A célunk érvényes email címlista létrehozása.

Fontos megjegyezni a következőket: - a templomunkban megkereszteltek szüleinek jelentős része azóta sem egyháztag; - sokan más településen laknak vagy azóta külföldre költöztek

b) A nevelési program újragondolása. Nem egyszemélyes döntés, a megfelelő fórumokon (munkacsoport és testületek) végig tárgyaltuk a kérdést. Életre hívtunk egy tizenegy fős csapatot (lásd alább). Az újjászervezett vasárnapi iskolára kéthetente kerül sor, a családi istentisztelettel párhuzamosan, illetve az attól két hétre levő vasárnapon. A gyermekekkel két korcsoportra bontva foglalkozunk: 5–8 és 9–12 évesek. (A 13 évesekkel a konfirmációi felkészítés zajlik, a nagyobbakkal Tini-Titok önismereti csoport.) A nevelés formája elsősorban élményorientált, és azon keresztül értékközvetítő. A tevékenységek változatosak, mozgásosak, hangulatosak, közösségi és vallási élményt közvetítők korcsoportnak megfelelő feldolgozásban. A program rotációs rendszerben valósul meg, azaz egy-egy hitoktatást vállaló személy havonta egyszer, akár ritkábban kerül sorra a maga „profiljának” megfelelő tevékenységgel. Ezeket ugyanúgy hirdetjük, mint a prédikáció témáját, tehát a szülőt előre tájékoztatjuk a tematikáról, így tudja, hogy mire hozza a gyermekét. A tervezést negyedévente végezzük, és alkalomszerűen pontosítjuk.

c) A megfelelő hitoktató személyek megtalálása. Budapesten minden hasonló méretű más felekezetű gyülekezetnek a felsőbb egyházi szint által fizetett főállású hitoktatója van, gyakran egynél több. A mi egyetemes egyházszervezeti fejlődésünk más irányban bontakozott ki, ezért egyelőre belső megoldásban kell gondolkodnunk. Elsősorban önkéntesekkel tudunk számolni. A Gondviselés azonban kegyes hozzánk. Gyülekezetünkben nagyszámban vannak olyanok, akiknek nem csak a szakmai képesítése/tudása adottság, hanem az elkötelezettségük és nagy szívük is. Segítségükkel alkottuk meg a nevelői csapatunkat a foglalkozási típusokkal együtt, amit a mellékelt ábra mutat be.

Hangsúlyozzuk, hogy a nevelői csapat nyitott, lehet jelentkezni!

A rotációs vasárnapi iskolás programot november 13-án, a családi istentisztelettel egyidőben indítottuk útjára, mely alkalmon mintegy 55 gyermek és fiatal vett részt.

Ez úton is kérjük a kedves híveket a következőkre:

1. Az Erdélyből jövő népességmozgás folyamatos volt az elmúlt években, így sok egyháztagunk gyermeke nem itt volt keresztelve. Akinek van 5–12 év közötti gyermeke, unokája, kérem, hogy jelezze!

2. Ne vegye rossz néven, ha felhívjuk vagy más módon keressük az egyes alkalmakra való meghívással, sőt lehetőség szerint hozza el gyermekét!

CSZ

Tiszteletbeli presbitereink

Közösségünk régi és szép hagyománya, hogy időről-időre köszönetet, hálát mondunk mindazon világi tisztségviselőinknek, akik hosszú időn át önzetlenül, odaadóan és szeretettel dolgoztak a gyülekezet építéséért. A köszönetnyilvánításnak számos

módja van, az erdélyi egyházrésszel történt 2012. évi egyesülést követően ennek egyik formája, hogy az egyházközség javaslatára a Magyar Unitárius Egyház legfőbb kormányzó szerve, a Főtanács tiszteletbeli címet adományoz a kiemelkedő egyházi szolgálatot végző világiak részére. Az elmúlt 10 évben egyházközségünkből Vékás Domokosné Júlia és dr. Hatfaludy Zsófia részesült ilyen elismerésben, Júlia immár tiszteletbeli presbiterünk, Zsófia pedig tiszteletbeli gondnokunk. Idén a presbitérium javaslatára az egyházközség közgyűlése Schmidt Jánosné Piroska és Kriza Dániel korábbi presbitereket javasolta tiszteletbeli címre a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsa számára. A Marosvásárhelyen 2022. július 6-án megtartott főtanácsi ülésen egyhangú döntés született Schmidt Piroska és Kriza Dániel tiszteletbeli presbiteri címének adományozásáról. Miután a főtanácsi ülésen nem tudtak jelen lenni, a tiszteletbeli címmel járó oklevelet az egyházközség őszi hálaadási istentiszteletének keretében dr. Czire Szabolcs lelkész adta át.

kötött házasságot férjével, Schmidt Jánossal. Házasságukból egy fiú és egy leány gyermekük született. Férjét 2018-ban veszítette el. Huszti János lelkészsége idején lett először presbiter az egyházközségben, majd SzentIványi Ilona és Kászoni József szolgálata alatt is betöltötte ezt a tisztséget. Presbiteri munkáját nagy felelősséggel és odaadással végezte. Különösen a kulturális, közösségi programok szervezésében jeleskedett.

Számára különösen fontosak voltak a bibliaórák, melyek Kászoni József lelkészsége idején váltak rendszeressé. A bibliaórák lelkes látogatója és szervezője volt.

Amellett, hogy 32 éven át aktív tagja volt a presbitériumnak, melynek szinte minden ülésén ott volt, pénz- és tárgyi adományokkal segítette gyülekezetét, melyet számos aranykönyvi bejegyzés bizonyít.

Kriza Dánielt, vagy ahogy az elmúlt évtizedekben unitárius körökben neveztük, Dani bátyánk, Budapesten született, 1936-ban. Édesapja Kriza Kálmán, édesanyja Dósa Klára. Szülei homoródalmási és nyárádtői születésűek.

Középiskolai tanulmányait követően vegyészmérnöki diplomát szerzett. Pályája elején Veszprémben, majd Budapesten volt középiskolai tanár, köztük a Lónyai utcai Református Gimnáziumban.

A rendszerváltás után saját mérnöki tanácsadó vállalkozást alapított. Négy gyermekkel és 13 unokával áldotta meg Isten.

Kriza Dániel 1989-től „meghívott presbiter”ként, 1991–2007 között megválasztott presbiterként vett részt a gyülekezet vezetésében.

Schmidt Jánosné, leánykori nevén Szőts Piroska 1943-ban született Kolozsvárott. Édesanyja, Deák Piroska, karácsonyfalvi származású, unitárius hitvallású volt. A család a II. világháború végén költözött Gyulára. Piroska Gyulán végezte iskoláit, majd 20 évesen, 1963-ban Budapestre költözött. Később titkársági munkát végzett a Madách és a József Attila Színházban. 1969-ben

Őszinte és elkötelezett támogatója volt az erdélyi magyarságnak, különösen az unitáriusoknak, a legnehezebb időkben is. Munkát, lakhatást, egészségügyi ellátást szerzett a Magyarországra áttelepült erdélyi testvéreinknek.

Amióta ismerem, elkötelezett, lelkes és aktív támogatója volt az erdélyi és magyarországi egyházrész egyesítésének. Talán több is, mint támogatója, inkább kezdeményezője. Ő már akkor az egyesülésről be-

szélt, amikor mások még csak rázták a fejüket, hogy ez nem fog menni.

A 2000-es években ő kezdeményezte, szervezte a magyarországi és erdélyi unitáriusok évenként megrendezett találkozóját, ami alighanem valamikor bekerül egyházunk történelemkönyvébe. Az első, Szentgericén rendezett találkozó emlékére, tiszteletére az ott elindított, nevezhetjük úgy, hogy mozgalmat, ma is „gericeiként” emlegetjük.

Később gericei találkozóra került sor többek között Olthévízen és Magyarszováton. A 2010. évi Magyarszováton megrendezett találkozón született egy, a két egyházrész egyesülését szorgalmazó nyilatkozat, amit aláírt többek között két későbbi püspök, Főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc és Kovács István, Máté Dénes főgondnok, valamint számos meghatározó erdélyi és magyarországi egyházi és világi személy. A Gerice Mozgalomnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 2012-ben, éppen tíz évvel ezelőtt, megvalósult az erdélyi és magyarországi unitáriusok régi álma, a két egyházrész egyesülése. Ezért is tartom fontosnak, hogy az egyesülés 10. évfordulóján tiszteletünk jeléül tiszteletbeli presbiter címben részesítették Kríza Dániel testvérünket, aki szürke eminenciása volt az egyesüléshez vezető folyamatnak. Tiszteletbeli presbitereinknek ezúton is kifejezzük köszönetünket, elismerésünket, kívánunk nekik sok boldogságot és jó egészséget.

Zoltán Csaba, presbiter

dul, környezetük sziklabiztos, stabil kiinduló és végpontjaik.

Mindannyian állunk a sorban, lépegetünk előre, ameddig lehet. Hogy meddig leszünk, milyenek leszünk mi, lehet, hogy nem tudjuk meg, de már nagyon alakul. Van, aki figyelemmel követi azt, ahogy halad a korban, van, aki csak sodródik az árral, és ha szóba kerül a kora, meglepett hitetlenkedéssel kérdez vissza: „én idős?”. Melyik vagyunk, melyik leszünk?

Mindannyian lépegetünk a korban előre. Pontosabban a szerencsésebbje, a kevésbé szerencséseknek már megállt az idő. Kinek a csontja, ízülete, lelke fáj, szeme-füle romlik, ahogy kopik bele a korba, nem csoda, ha néha zsémbel, elégedetlen, bezzegazénidőmbenezik. Vannak, kinek a barázdák derűt rónak a lelkükben, tudatukban a tapasztalat nyugodt megfontoltsággá szilár-

A lelkész ismételt kérésére a Presbitérium még a nyár elején eldöntötte, hogy október 2-án az idősek napját megünnepli. Kezdettől fogva nagy kérdés volt, kit szólítsunk, hogyan szólítsuk meg, ki számít idősnek, hogyan érjük el őket, a szállításban tudunke segíteni. Azt tudtuk, hogy találkozni, beszélgetni, pontosabban beszéltetnimeghallgatni akarunk. Annak ellenére, hogy az élő rádióközvetítés miatt – rendhagyó módon – 10 órától kezdődött a szertartás, a templom szépen megtelt. Idősek többen voltak, mint általában más alkalmakkal szoktak lenni, de minden korosztály képviseltette magát. A szószéki beszéd szép főhajtás volt idős egyháztagjaink előtt, ezt később többen írásban elkérték az ország legkülönfélébb településeiről, illetve a délvidéki magyarság közéleti folyóirata, az Aracs is leközölte. Vékás Boróka szép tiszta hangja ünneplőbe csomagolta lelkünket, az idősek nevében dr. Kozma Tamás szólt a jönni vagy nem jönni idősek vasárnapját ünnepelni dilemmáról. Kezdetben úgy gondolta, nincs mit az öregségen ünnepelni. Szerencsére a kételyei elhalványodtak, a dilemma megol-

Idősek vasárnapja első alkalommal

dódott. Szép felemelő idősekhez méltó ünneplés volt. A teljes istentisztelet visszanézhető a gyülekezet Facebook oldalán: https://www.facebook.com/support/?item_id =485866670238558&shimmed_in_item=1

Az istentiszteletet követően a gyülekezeti teremben kávé, tea, sütemények és torta mellett beszélgetés, mesélés mellett folytatódott az ünneplés. Megegyezhetünk abban, hogy az idősek ünneplését folytatni kell. Nem a sütemények és a torta miatt (ámbár azok is nagyon finomak voltak), hanem azért, mert ez mindannyiunknak egy lehetőség, az idősek mesélhetnek, megoszthatják az emlékeiket, történeteiket, hogy a fiatalabbak gazdagodhassanak általuk. Jó lenne, ha a történeteiket, emlékeiket, mind a saját életükre vonatkozókat, mind az egyházzal kapcsolatosakat, átmenthetnénk a jövőnek. Ennek érdekében kellene formát és helyet találni olyan alkalmaknak, amikor ezek elhangozhatnak. Fontosak a gyökereink, az emlékek. Jó lenne, ha az évek hoszszú során gyűjtött egyéni tapasztalatok, emlékek nem merülnének feledésbe. Kedves idősek és fiatalabbak, szép napunk volt, jól éreztük magunkat! Ne várjuk meg a következő októbert, találkozzunk minden vasárnap a szertartás után!

Tim Katalin presbiter

Egyházfenntartási hozzájárulás

Kedves Unitárius Testvérem!

Lelki otthonunk, a Budapesti Unitárius Egyházközség, az egyházközségi tagok (te és én) egyházfenntartói hozzájárulásaiból, perselypénzből, alkalmi adományokból és pályázatokból tartja fenn magát.

A fentiek közül csak az egyházfenntartói hozzájárulásod számít biztosnak.

A hozzájárulás ajánlott minimális összege évi 20 000 (húszezer) forint aktív korúak, és évi 10 000 (tízezer) forint nyugdíjasok számára.

Kérlek, legalább az említett összeg erejéig járulj hozzá Egyházközségünk költségeinek fedezéséhez, hogy a továbbiakban is bizto-

sítani tudjuk hitéleti és közösségépítő tevékenységünket. Ha anyagi lehetőségeid megengedik, kérlek, hogy az idén is a minimális összegnél nagyobb mértékben támogass.

A hozzájárulást banki átutalással teljesítheted a legkönnyebben: Budapesti Unitárius Egyházközség 11713005-20304007-00000000 (OTP Bank Nyrt.)

(A közlemény rovatba egyházfenntartás + év, fizető személy(ek) nevét írd be. Amenynyiben a család több tagjának hozzájárulását egyszerre utalod, kérlek, valamennyi családtag nevét tüntesd fel.)

Miután sok idősebb testvérünk nem rendelkezik elektronikus elérhetőséggel kérlek, tájékoztasd családtagjaidat, unitárius ismerőseidet és ajánld fel segítségedet a banki átutalásban.

Pénztári befizetésre vasárnaponként istentisztelet után, vagy hétfőtől csütörtökig 9 és 13 óra között a lelkészi irodában van lehetőség.

Amennyiben online követed istentiszteleteinket, és szívesen adnál perselypénzt, ugyancsak átutalással tudod megtenni a fenti számlaszámra, a közlemény rovatba "perselypénz"-t írj. Ezúton is köszönjük támogatásodat, jó egészséget és áldott adventi készülődést kívánunk!

Faluvégi Mátyás, pénztárnok

Ökumenikus gyülekezeti találkozó

A Belváros- Lipótváros V. ker Önkormányzat szervezésében augusztus 9–12. között Ökumenikus találkozón vettem részt, immár harmadik alkalommal Balatonszepezden. A találkozó korábban csak lelkészek között zajlott, néhány éve nyílott meg a gyülekezeti vezetők és munkatársak előtt is, így irodavezetőként én is részt vehettem. Nagy öröm és inspiráció volt a találkozás a katolikus, református és unitárius lelkészekkel, hívekkel. A tartalmas együttlétet tematikus beszélgetések, előadások, áhítatok, kirándulás, közös szabadidős programok alkották.

Velünk volt a program két irányítója, Szentgyörgyvölgyi Gábor testvérvárosi tanácsnok és Boda Éva kulturális referens. Lelkészünk, dr. Czire Szabolcs igen érdekfeszítő és mély biblikus tudásról tanúskodó előadást tartott Biblia és számok. Néhány titok címen. Portik-Hegyi Kelemen plébános a csapatmunkával kapcsolatos tevékenységet vezetett, ahol is az egyes küldött csapatok önálló munkával készthették elő válaszaikat. A magam részéről irodavezetőként és egyháztagként nagyon örültem az alábbi kérdéseknek: 1. Mit kaptam az egyházközségemtől? 2. Mit adhatok én a gyülekezetemnek?

mással, és egyre inkább otthonuknak érezzék ezt az áldott közösséget. Jól tudjuk mindannyian, hogy az Egyház az örök, a mulandók pedig mi vagyunk. A találkozó szabadidős programjai sem kevésbé fontosak. Ennek keretében lehetőségünk nyílt közös kirándulást szervezni Keszthelyre, Veszprémbe és Tihanyba. Nagy örömünkre az időjárás a balatoni fürdőzésre is lehetőséget kínált. Hálás köszönet a szervezőknek, és remélem, hogy a jövőben újra találkozhatunk Balatonszepezden!

Ökumenikus lelkésztalálkozó

Az első kérdésre azonnal eszembe jutott boldog emlékezetű Huszti János volt lelkészünknek a konfirmációm alkalmával a Bibliába írt igéje, ami a mostani és egész életemet elkísérte: „Új parancsolatot adok Néktek, hogy egymást szeressétek úgy, ahogyan én szerettelek titeket, mert erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok.”

A második kérdésnél pedig dr. Czire Szabolcs lelkésszel való, ma már több mint 2 éve tartó közös munkánk területeinek hos-szú sora jelent meg a szemem előtt. Ezek között kiemelten is a következők, amik által adhatok a gyülekezetemnek: az egyháztagokkal való kapcsolattartás; az Ariadne rendszerünk adatainak folyamatos bővítése; a rendezvényszervezések, és azon való aktív részvétel; az Úr asztalára virág elhelyezése; az istentiszteletek utáni beszélgetésekhez a rendszeres tea, kávé főzése, aprósütemények elhelyezése. Az utóbbi különösen fontos, hogy közvetlenül hozzájárul, hogy híveink megismerkedjenek egy-

November 14–17. napjain került sor a XV. Kárpát-medencei Ökumenikus Lelkésztalálkozóra Budapesten. Az idei találkozó vezérgondolata egyházi önazonosságunk öszszefüggésében ez volt: Identitásunk pillérei: Isten, haza, család. Ezeket jártuk körbe egy-egy felvezető előadás és kerekasztalbeszélgetés formájában. A programot értékes kulturális programok egészítették ki. Megnéztük a FÉM-ben (V. ker. Váci u. 40.) a Magyar passió című filmet, amit beszélgetés követett a rendező és főszerepet játszó Eperjes Károly színművésszel.

Részünk lehetett Heinczinger Mika és Nacsinák Gergely előadásában a Tovafúj –zenés költői est Áprily Lajos írásaiból eseménynek az Önkormányzat dísztermében.

Egy lelkészi találkozót azonban a közös imaalkalmak tesznek teljessé. Így került sor szerda este, ökumenikus istentiszteletre a Nagy Ignác utcai unitárius templomunkban, ráadásul épp november 15-én, egyházalapító püspökünk emléknapján, és a föld emberiségének nyolcmilliárdos fordulópontján. Szolgálatvégzők voltak: Ifj. Hegedűs Lóránt, református lelkész, Hazatérés Temploma; Kovács Áron, evangélikus lelkész, Deák-tér; Gál Hunor, örmény/római katolikus pap, Gyergyószentmiklós, illetve gyülekezetünk lelkésze. Az istentiszteleten híveink szép számban vettek részt.

Soós Judit

AZ EGYHÁZKÖZSÉG 2022. ÉVI KRÓNIKÁJA

Január 2-án, vasárnap istentiszteletünk után pezsgőzéssel köszöntöttük az újévet: Isten áldását kívánva a gyülekezetre. Egyben rövid évértékelőre került sor, amelyben a lelkész köszönetet mondott a különböző területeken munkálkodóknak.

Január 9-én, vasárnap családi istentiszteletet tartottunk a már megszokott rendben, hónap második vasárnapján. A gyermekek az istentisztelet elején bevonultak a templomba, ahol rövid történetmesélésre került sor. A gyermekek ezután korosztályonként csoportfoglalkozásokon vettek részt: a TiniTitkok népes tábora dr.Czire Szabolcs lelkész vezetésével a lelkészi hivatalban,

A 7–12 éves Okoskák Jancsik Márta hitoktatóval a tanácsteremben, a legkisebbek pedig a hittankuckóban. Istentisztelet után szeretetvendégségre vártuk híveinket a tanácsterembe, ahol finomságokkal: szendvicsekkel, krémekkel, süteményekkel megtelt asztalok vártak minket.

Külön köszönet ezért a rendezvényszervező munkacsoportnak, Darkó Katalinnak és munkatársainak, illetve mindazoknak, akik részt vettek a családi nap előkészítésében, lebonyolításában, vagy adományokkal segítettek.

Január 11-én, kedden délután házassági felkészítőre került sor Ezeken az alkalmakon rendszerint 4–5 pár vesz részt, A mély, önfeltáró beszélgetésekben dr. Ferenczi Enikő lelkész, mentálhigénés szakember vezeti. Egyszerre tárulnak fel az együttélés szépségei és kihívásai.

Január 13-án, csütörtökön bibliaórára vártuk híveinket a gyülekezeti terembe.

Január 16-án, vasárnap vallásszabadság ünnepi istentiszteletet tartottunk, ahol a Budapesti Unitárius Kamarakórus szolgálataként két zsoltárfeldolgozást hallgathattunk meg. Az istentiszteleten részt vett ft. Kovács István püspök úr. Istentiszteletet követően Tarr Ferenc Harmónia című kötetének bemutatójára és dedikálásra került sor. A könyv több más kiadvánnyal együtt elérhető, megvásárolható gyülekezetünk irodájában.

Január 20-án, csütörtökön délután könyvklubra került sor, ahol Szűcs Péter Dharma című kötetét boncolgattuk. Köszönet Tóth Izabellának a könyvklub alkalmainak szervezéséért!

Január 21-én, pénteken 22 órára imaéjre vártuk mindazokat, akik a templom meghitt sötétjében elcsöndesedésre, imádkozásra vágytak.

Január 23-án az ökumenikus imahét záró istentiszteletén vettünk részt a Deák-téri Evangélikus Templomban, ahol lelkészünk szolgált, akit negyvennégy gyülekezeti tagunk kísérte el.

hatta a nagyérdemű. Mindannyian a Fischer Annie Zeneiskola diákjai, akik versenyre készülő műsoraikat mutatták be.

Február 13-án a havi családi istentiszteletünk került megszervezésre: templomi történetmeséléssel, csoportfoglalkozásokkal, szeretetvendégséggel, mely után – a farsang jegyében - Zizi bohóc műsora következett. A jó hangulatú, mulatságos gyermekfoglalkozáson a farsangi jelmezes felvonulás és „bohóckodás” mellett lufihajtogatás is volt, a lufikat a gyermekek hazavihették.

Január 28-án a Lélekműhely soron következő alkalmával egy rendkívül érdekes és tartalmas, ugyanakkor szórakoztató előadásra került sor. Dr. Ferenczi Enikő és dr. Czire Szabolcs házasságról, párkapcsolatról vallott nemcsak annak örömeit, hanem árnyoldalait is górcső alá véve a Szemtől szemben című előadásukban.

Január 29-én Kolozsvárott került sor Kovács István püspökszentelésére, amelyen gyülekezetünk népes delegációval képviseltette magát.

Február 17-én, csütörtökön a könyvklub soron következő alkalmán Márai Sándor Az igazi című kötete került terítékre szokatlanul nagy érdeklődés mellett, így kitűnő, késő estébe nyúló beszélgetés bontakozott ki.

Február 18-án, pénteken imaéjt tartottunk a templomban.

Február 19-én, szombaton a frissen megalakult múzeumcsoport első látogatására került sor. A Bélyegmúzeumot Elekes Attila André művészeti vezető, grafikusművész szakavatott, professzionális vezetésével volt lehetősége a népes csoportnak megnézni. Köszönet érte!

Február 7-én, hétfőn az Ifjú tehetségek koncertjén 3 fiatal zongorista játékát hall-

Február 20-án, vasárnap istentisztelet után könyvbemutatóra került sor: Vadas Zsuzsa, a Nők Lapja népszerű újságírója fogadta el meghívásunkat, aki a legújabb kötetével érkezett. A Hátizsákomban a glóbuszom kapcsán a szerzővel Navarrai Mészáros Márton beszélgetett.

Február 22-én, kedden került sor a házassági felkészítő újabb alkalmára.

Február 24-én, csütörtökön délután a havi bibliaórát tartottuk.

Február 27-én, vasárnap istentiszteleten a Budapesti Unitárius Kamarakórus kórus farsangi műsoraként két Bárdos kórusmű mellett Daróczi Bárdos András Üszküdárá című vidám balladája volt hallható.

Március 4-én, pénteken délután nyílt meg Tordai Ede fotóművész kiállítása a gyülekezeti termünkben. E kiállítás egy 6 kiállításból álló sorozat első állomása, mely az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvánnyal együttműködésben jött létre, annak elnöke, Bálint László közreműködésével. A tárlatok megnyitóján az alkotókkal Veres Emese Gyöngyvér erdélyi magyar néprajzi szakíró, újságíró, az MTVA munkatársa beszélgetett, illetve több műsor is készült a tárlatok kapcsán, mely elérhető a világhálón. A megnyitón közreműködött a gyülekezet alulírott énekvezére.

Március 6-án, vasárnap nagyböjti orgonazenés istentiszteletre került sor a templomban.

Március 11-én, pénteken a Köszönjük Magyarország program keretében került megrendezésre Czető Bernáth László egyszemélyes monodrámája, a Marmorstein Berta csodálatos története Rák Kati felejthetetlen előadásában a gyülekezeti teremben.

Március 12-én, szombaton a Magyar Zene Házát látogattuk meg. Ez az alkalom a múzeumcsoportunk által szervezett látogatások második alkalma. A rendkívül impozáns, már-már extravagánsnak mondható épületben Tarr Ferenc betért gyülekezeti tag, zenepedagógus, a Magyar Zene Háza munkatársa vezetette végig a közel ötven fős csoportunkat.

Március 13-án, vasárnap istentiszteleten az 1848. március 15-re emlékezve ünnepi műsorral készültek fiataljaink.

Március 17-én, csütörtökön a könyvklub soron következő alkalmán Szvoren Edina Nincs és ne is legyen című kötete mentén beszélgettünk.

Március 18-án, pénteken fotókiállítás sorozatunk második állomásaként Fülöp Lóránt tárlatának megnyitójára került sor. A kiállításokon megnyitó beszédet mondott Haris László, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, kiállítás-sorozatunk szakmai védnöke.

Március 19-én, szombaton ifjúsági istentiszteletre került sor a gyülekezeti teremben, amelyen a lelkészházaspár szolgált.

Március 20-án, vasárnapi istentiszteletet követően közgyűlést tartottunk.

Március 22-én, kedden a házassági felkészítő újabb alkalmára került sor.

Március 24-én, csütörtökön délután lelkészünk vezetésével bibliaórát tartottunk.

Március 27-én, vasárnap istentiszteletünkön Bartók műsorral emlékeztünk a zeneszerző születésének 141. évfordulóján.

Április 1-én, pénteken fotókiállítássorozatunk harmadik rendezvényeként Pataki Hajnal fotóművész tárlatát nyitottuk meg. Az alkotóval ez alkalommal is Veres Emese Gyöngyvér beszélgetett.

Április 10-én, virágvasárnapon megrendezett családi sokadalmon a megszokott családi istentisztelet, csoportos foglalkozások és szeretetvendégség mellett tojásfestésre vártuk a gyermekeket és szüleiket.

Április 15-én, nagypénteken Jézus halálára emlékezve az Unitárius Passió előadására került sor a Budapesti Unitárius Kamarakórus előadásában kora délután a Bartók Béla Unitárius Egyházközségben, este pedig a templomunkban. Az esti áhítat szolgálatvégzője dr. Czire Szabolcs volt, a Passió főbb szerepeit Tarnai Dávid, Barabás Balázs, dr. Faluvégi Mátyás, dr. Tábor István, Jancsik Levente és Banga Judit énekelték alulírott kíséretével.

Április 17-én, húsvétvasárnap 9 órakor és 11 órakor, illetve április 18-án, húsvéthétfőn 11 órakor ünnepi istentiszteleteket tartottunk, ahol az Úr asztalát megterítettük, és Jézusra emlékezve a bort és a kenyeret elhelyeztük. Legátusunk Lőrinczi Eszter teológiai hallgató volt. Az ünnepi istentiszteleteken közreműködött Kapuy Zsuzsanna fuvolaművész, illetve Fodor Ilka Borbála és El-sayed Jázmin, a Zeneakadémia ének tanszakos hallgatói.

Április 18-án, istentisztelet után Szávai Géza Déry Tibor díjas írót láttuk vendégül. „Lépcsőzetes irodalom” címmel közönségtalálkozóra és beszélgetésre került sor. (Házigazda: dr. Czire Szabolcs.)

Április 21-én, csütörtökön Martin Buber Istenfogyatkozás című kötete mentén zajlott a beszélgetés a könyvklub áprilisi alkalmán.

Április 22-én, pénteken délután Bálint Zsigmond neves erdélyi fotóművész tárlatának megnyitójára került sor a gyülekezeti teremben. A fotókiállítás sorozat alkalmain köszöntő beszédet mondott dr. Czire Szabolcs lelkész, Bálint László, az Erdélyi Magyarok Közhasznú Alapítvány elnöke, a Varsági Műhely vezetője, illetve Haris Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Április 24-én, vasárnap istentisztelet után könyvbemutatóra került sor: Kálnoki-Kis Sándor Kereszteződések című kötetéről a szerzővel Zoltán Csaba beszélgetett.

Május 1-én, vasárnap anyák napi istentiszteletünkön gyermekműsorral, illetve egy szál virággal köszöntöttük az édesanyákat és a nagymamákat. A műsort betanította Bernáth Márta hitoktató és alulírott énekvezér.

Május 6-án, pénteken újabb fotókiállításmegnyitóra került sor. Both Gyula tárlatának kiállított fotóit két hétig lehetett megtekinteni gyülekezeti termünkben.

Május 8-án, hónap második vasárnapján családi istentiszteletet tartottunk: 10 órakor babás dúdolóra hívta és várta KovácsCzimmerman Katalin és Jakab Júlia a kisgyermekes családokat, 11 órától a templomi történetmesélés után a TiniTitkok, Okoskák és Minimanók csoportfoglalkozásaival, illetve istentisztelettel folytatódott ez az alkalom is, melyet szeretetvendégség zárt a gyülekezeti teremben. A finomságoktól roskadozó asztalok mellett jó volt egymással beszélgetni, találkozni.

Május 10-én, kedden délután a házassági felkészítő soron következő alkalmán 4 jegyespár vett részt őszinte beszélgetésekkel segítve egymás házasságig vezető útját.

Május 13-án, péntek délután gyülekezeti termünkben folytatódott Lélekműhely. Dr. Ferenczi Enikő interaktív előadása ez alkalommal Életigenlés témakörben hangzott el.

Május 14-én, szombaton a múzeumcsoportunk a városligeti Mezőgazdasági Múzeumot látogatta meg. Több tárlat: vadászati, erdészeti és mezőgazdasági állandó kiállítás megtekintése után lehetőségünk volt felmenni az Apostolok tornyába, ahol csodás panoráma tárult elénk, illetve megtekinthettük a Jáki kápolna kerengőjét is.

Május 20-án, pénteken a Varsági műhely fotókiállítás-sorozat utolsó, hatodik rendezvényeként nyílt meg Szathmáry-Király Ádám tárlata, mely egész nyáron megtekinthető volt gyülekezeti termünkben.

Május 20–21-én konfirmandusaink minitábora zajlott Magyarkúton. A jó hangulatú hétvégén a káté tanulmányozása mellett éneklésre, tábortűz melletti beszélgetésekre is sor került.

Május 21-én, szombaton Magyarkúti családi majálist tartottunk. Már a reggeli óráktól érkeztek mindazok, akik az ebéd előkészítését vállalták. Az istentiszteleten dr. Czire Szabolcs lelkész és alulírott kántor szol-

gált, a gyermekek Bernát Márta hitoktatóval foglalkozásokon vettek részt. Délután Vargha Fruzsina vezetésével ismét népdalokat énekeltünk. Idén is többféle ételt szolgáltunk fel: volt miccs, roston sült finomságok, pörkölt, székelykáposzta és megannyi sütemény. Külön köszönet Buzogány Zoltán gondnokunknak a szervezésért és mindazoknak, akik hozzájárultak a felemelő együttléthez, kiemelve a BGA támogatását.

tartottunk, ahol az Úr asztalát megterítettük, és Jézusra emlékezve a bort és a kenyeret elhelyeztük. Ünnepi legátus volt László Orsolya teológiai hallgató. Az ünnepi istentiszteleten közreműködött a Budapesti Unitárius Kamarakórus: úrvacsorára készülve a Székely asztali áldás feldolgozását, később pedig az Ároni áldás feldolgozását (Rutter: The God bless you and keep you) adták elő.

Június 11-én a Pecz Samu Emlékév keretében városi sétára hívtuk és vártuk híveinket: a Budapest-Fasori Evangélikus Templomot, a belvárosi unitárius templomunkat, és a Szilágyi Dezső-téri református templomot látogattuk meg, megcsodálva Pecz Samu szakrális építészetét.

Június 12-én, vasárnap 11 órakor tanévzáró istentiszteletre került sor, amiről az MTVA felvételeket készített későbbi műsorához. Az istentisztelet előtt 10 órakor újabb babás dúdolóra hívogattunk.

Május 26-án, csütörtökön az évad utolsó könyvklubján Fám Erika Halló, Juli című könyve került terítékre.

Május 28-án, szombaton gyülekezeti kirándulásra került sor Németh Ferenc szervezésében a budaörsi kopárokra.

Június 2-án, csütörtökön 18 órakor Szávai Géza Gyerekvilág trilógiájának bemutatójára került sor. A Láss csodát a gyermekrajzokban tetten érhető értelmi és érzelmi látásról, A hazugság forradalma az elvonatkoztató gondolkodás, tehát a mese és fikció születéséről ír, a Ribizlikávé pedig a szavakból épített gyermeki világot mutatja be. A szerzővel Dr. Czire Szabolcs lelkész beszélgetett, és készült videófelvétel a Könyvhétre.

Június 19-én, vasárnap konfirmációi istentiszteleten 20 konfirmandus tett vallást hitéről, és vett először úrvacsorát. Az istentiszteleten a Káté kérdései mellett egyháztörténeti témák, az Unitárius Ösvény gondolatai is szerepet kaptak, továbbá számos ifjúsági ének mellett a kórus szolgálata is színesítette az alkalmat. Az istentiszteletet első emeleti gyülekezeti termünkben kivetítőn követhették azok, akik nem fértek be a templomba.

Június 6-án, pünkösdvasárnap 9 órakor és 11 órakor illetve június 18-án, húsvéthétfőn 11 órakor ünnepi istentiszteleteket

Június és július hónapokban nagyszámú családi szertartásra kerül sor. A nyári istentiszteletek lehetőséget adnak elvontabb témák kibontására. Ugyanakkor haladni lehet azokkal a fontos munkákkal, amelyekre évközben kevesebb idő jut. Így a konfirmációt követően a nyári időszakban két nagyszabású munka zajlott. A nyári táborok szervezése, lebonyolítása mellett a legnagyobb feladat a Budapesti Unitárius Egyházközség adatbázisának aktualizálása volt. Sokszor nagyon hiányos és elavult anyakönyvi bejegyzések feltöltése mellett egyéb forrásokból, esetenként világhálóról illetve telefonos egyeztetésekkel sikerült egy nagy lépést tenni a teljesebb, pontosabb adatbázis felé. Munkánkban elsődlegesen a gyermekes családokra fókuszáltunk az újjászervezendő vasárnapi iskolára való kitekintéssel. A másik nagy munkaterület a gyülekezeti irattár rendbetétele volt. A munkában segítségünkre volt Szabó Eszter 3. éves teológiai hallgató, aki az Erasmus program keretében érkezett nyári szolgálatra.

Július 25–31. között a konfirmáltak mozgótáborán Budapestről egyházközségünkből egy népes: 17 tagú csapat indult el, hogy erdélyi konfirmandusokkal bejárja a Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyik vezető utat, életre szóló élményekkel gazdagodva.

Augusztus 1–7-ig zajlott az Országos Unitárius Gyerektábor Magyarkúton. Ebben az évben 26 gyermek vett részt a táborban, nagy részük idén is gyülekezetünkből érkezett. Bernát Márta hitoktatónk mellett ez alkalommal Kovács Boglárka és Tóth Ákos is vállalt táborvezetői feladatokat.

Augusztus 8–12. között zajlott az Unitárius Tínédzser Tábor Hódmezővásárhelyen, gyülekezetünk fiataljainak részvételével.

Augusztus 9. és 12. között idén is megrendezésre került az V. kerület BelvárosLipótváros szervezésében a kerület és testvérvárosai egyházközségeinek balatonszepezdi találkozója. Itt lehetőség nyílt a gyülekezetek képviselőinek szakmai tapasztalatcsere mellett lelki élményekkel gazdagodni. A találkozó egyik előadója gyülekezetünk lelkésze volt.

Augusztus 31-én került sor a Központi Statisztikai Hivatal és az egyházak közti egyeztetésre a 2022. évi népszámlálással kapcsolatban, ahol egyetemes egyházunkat a lelkészünk képviselte.

Szeptember 1-én, csütörtökön ökumenikus istentiszteletre és koszorúzásra került sor Pecz Emlékév kiemelt rendezvényeként a Fiumei úti sírkertben. Az istentiszteleten szolgálatot végzett Dr. Czire Szabolcs unitárius lelkész mellett Aradi György evangélikus lelkész, illetve Molnár Péter református lelkész. Emlékbeszédet mondott Mihályi Máté általános főigazgatóhelyettes (Nemzeti Örökség Intézete) illetve Dr. Róka Enikő művészettörténész. Az alkalmon zsoltárfeldolgozások is felcsendültek a Budapesti Unitárius Kamarakórus előadásában.

Szeptember 10–11-én zajlott egyházközségünkben a püspöki helynöki vizitáció. Vasárnapi istentiszteleten a szószéki szolgálatot Kriza János püspöki helynök végezte, és sok került a kanonikus kérdésekre is.

Szeptember 17-én, szombaton az Ars Sacra Fesztivál keretében a Nyitott Templomok Napján több programra is hívtuk és vártuk idén is a hozzánk betérőket. Délelőtt városi sétán ismét alkalom nyílt a Pecz Samu által tervezett három fővárosi templom meglátogatására. Délután templomos ingatlanunkban körsétán vettek részt Demján László vezetésével, majd Kákonyi Csilla csodálatos festményeiből álló tárlat megnyitójára került sor. 18 órakor a Budapesti Vonósok művészei adtak koncertet, amit táncház követett az udvar helyett a gyülekezeti teremben, ami igen jó változtatásnak bizonyult.

Szeptember 24-én délután az ODFIE budapesti csoportjának találkozójára került sor a gyülekezeti teremben.

Szeptember 25-én, vasárnap őszi hálaadás ünnepén úrvacsorás istentiszteletet tartottunk drd. Orbán Erika és dr. Czire Szabolcs szolgálatával. Szeptember végén templomunkban felújítási munkálatok kezdődtek: a nyári időszakban történt beázások miatt az ablakok melletti szigetelés és a falazat rekonstrukciója vált szükségessé. A több hétig tartó munkálatok alatt az elektromos vezetékek és a hangosító berendezés felújítására is sor került.

Október 2. vasárnap 10 órakor Idősek vasárnapi istentiszteletet tartottunk. Szószéki szolgálatot végzett dr. Czire Szabolcs és dr. Ferenczi Enikő. Közreműködött Kapuy Zsuzsanna fuvolaművész, a Budapesti Unitárius Kamarakórus Mészáros Nóra énekvezér vezetésével. Vékás Boróka csodás éneke, Czire Hanga szavalata, illetve dr. Kozma Tamás rövid személyes vallomása tette teljessé az ünnepi rendezvényt, melyet a Kossuth Rádió élő egyenes adásban közvetített.

Szeptember 20-án a Műegyetem Könyvtárépületének díszes aulájában került megrendezésre a Petz Samu Szakrális Építészete a Fővárosban című kiállítás, mely Hajdú József fotóinak felhasználásával Elekes Attila André grafikusművész alkotása. Ez alkalommal könyvbemutatóra is sor került: Gy. Balogh Ágnes és Róka Enikő PETZ SAMU című (Holnap Kiadó, Budapest, 2022) az Építészet Mesterei sorozatban megjelent kötetét mutatta be, illetve a kiállítást megnyitotta Sisa József művészettörténész. A rendezvényen köszöntőt mondott Marton József, a Budapesti Műszaki Egyetem főigazgatója, dr. Czire Szabolcs unitárius, Illés Dávid református és Aradi György evangélikus lelkészek.

Október 7-én és 8-án gondonok-presbiteri találkozóra került sor Zeteváralján. A Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Székelykeresztúrról, Szentegyházáról és Kénosból érkező gyülekezeti vezetők számára dr. Czire Szabolcs és dr. Ferenczi Enikő több előadásból és foglalkozásból álló képzést tartott.

Október 9-én 11 órakor családi istentiszteleten ismét korcsoportos foglalkozásokra hívtuk és vártuk a gyermekeket, fiatalokat, és szeretetvendégségre a gyülekezetet. Ezen a vasárnapon kezdődött el a konfirmandus korú ifjak új nemzedékével a munka.

Október 15-én, szombaton 12 órakor a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén létesített Erdély épületegyüttesén belül az unitárius templom szentelési ünnepségére került sor. Gyülekezetünk számára külön öröm, hogy az idei őszi magyarkúti találkozót ilyen kivételes ünnepi alkalomként tudtuk szabadtéri úrvacsorás istentisztelettel és templomszenteléssel karöltve megülni. Az istentiszteletről több médiafelületen is találhattak híveink híradást.

Október 23-án, vasárnap 11 órakor kezdődő istentiszteleten az 1956-os forradalomra emlékeztünk. Közreműködött Fosztó Kamilla oboán, illetve Bóka György szavalattal, majd hagyományainkat követve megkoszorúztuk a templomos ingatlanunk udvarán található ’56-os emlékművet.

Október 16-án, vasárnap 10 órakor a Szilágyi Dezső téri Budai Református Egyházközség templomában került sor arra az istentiszteletre, melyre gyülekezetünk meghívást kapott a Peczemlékév szószékcserés istentiszteleteinek első alkalmaként. Prédikált dr. Czire Szabolcs, majd szeretetvendégségre került sor a református testvérekkel. Az istentiszteletet élőben közvetítette a Pax Tv.

Október 18-án, kedden 18 órakor új havi program indult, nevezetsen a Fiatal Házasok Csoportja, dr. Ferenczi Enikő vezetésével.

Október 22-én, szombaton 10 órakor konfirmációi felkészítőt tartottunk, 17 órakor pedig a (fiatalabb) ifjúsági egylet alkalmára került sor.

November 1-én, kedden orgonazenés halottak napi áhítatot tartottunk. Az alkalmon megemlékeztünk egyházi és világi vezetőinkről, majd minden jelenlévő hívünknek alkalma nyílt elcsöndesedni, imádkozni, egy-egy gyertyát meggyújtani szerettei emlékére.

November 4–6. között a Konfirmandusok Tantáborát rendeztük meg Magyarkúton. November 13-án, vasárnap családi istentiszteleten Dávid Ferencre emlékezve ünnepi műsorral készültek a vasárnapi isko-

lás gyermekek és fiatalok. Az újjászervezett vasárnapi iskolánk is ezen a napon indult útjára, ahol külön csoportokban zajlott a foglalkozás az 5–8 (Ügyeskedő Magócsi Hajnallal) és a 9–12 (Szín-tár Fekete Eddával) évesek számára. A nagyobb tiniket is vártuk (TiniTitkok I-II. dr. Ferenczi Enikővel) , illetve a babás felnőtteket, továbbá sor került a Tanítványi Bizonyítványok átadására. Az alkalmak előkészítésének áldozatos munkáját Hídvégi Krisztina vállalta, köszönet érte!

November 13-án kora délután pedig megkoszorúztuk Dávid Ferenc emléktábláját is.

sainkra ismét megtelt gyülekezeti termünk, melynek szervezéséért, lebonyolításáért köszönetet mondunk Jancsik Dorkának, Bencze Margitnak, Buzogány Verának és minden segítőnek.

November 15-én, kedden 18 órától Ökumenikus imát tartottunk a KárpátMedencei Ökumenikus Lelkésztalálkozó keretében. Szolgáltak: Ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész (Hazatérés Templom), Kovács Áron evangélikus lelkész (Deák-tér), Gál Hunor örmény/római katolikus pap (Gyergyószentmiklós).

November 16-án, szerdán délután házassági felkészítő, illetve fiatal házasok csoportjának novemberi alkalmaira került sor. November 19-én, szombaton a Peczemlékév tudományos konferenciájára került sor, amelynek helyszínéül a Budapest-Fasori Gimnázium dísztermét választottuk.

November 20-án, advent előtti utolsó vasárnap istentisztelettel párhuzamosan mézeskalács sütésre és adventi koszorú készítésre hívtuk a gyermekes családokat. Hagyományos kézműves foglalkozá-

November 26-án, szombaton délelőtt gyülekezetünk múzeumcsoportja a nemrégiben megnyílt Pénzmúzeumot látogatta meg Bencze Margit presbiter vezetésével. Ezzel párhuzamosan keresztelőt, konfirmációi felkészítőt, majd délután ifjúsági egyleti alkalmat tartottunk a gyülekezeti teremben. November 27-én, advent 1. vasárnapján istentiszteletünkön a szószéken a Között-lét mélységeibe léptünk be, amit gyönyörűen egészítettek ki a Kapuy Zsuzsanna fuvolaművész előadásában felcsendülő Handel, Vivaldi és Massenet művek, alulírott kíséretével.

November 27-én az istentisztelettel párhuzamosan az újjászervezett vasárnapi iskola következő foglalkozásán a kisiskolásokkal Tarr Ferenc (Kincskereső Műhely), a nagyobbakkal Fekete Edda (Szín-Tár) foglalkozott. Istentisztelet után a Budapesti Unitárius Egyházközség Nőszövetségének ünnepélyes megalakulására és a tisztségviselők megválasztására került sor.

November 30-án, szerdán 18 órakor presbiteri gyűlést tartottunk.

December 1-én, csütörtökön Visky András Kitelepítés című kötete került terítékre a könyvklub soron következő alkalmán.

December 2–3-án, illetve 9–10-én a Gondviselés Segélyszervezettel együttműködésben tartós élelmiszer és tisztítószer adományokat gyűjtöttünk a CBA Vörösvár Kft. üzleteiben. Köszönjük Darkó Attilának a szervezést, az önkéntesek áldozatos munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy idén karácsonykor kevesebb legyen a nélkülözés, és több a szeretet.

December 3-án, szombaton 18 órától Ábrahám Márta hegedűművész Bach estjére került sor a templomban. A koncert a Köszönjük, Magyarország! program támogatásával jött létre.

December 4-én, advent 2. vasárnapján gyertyagyújtás és Mihály Panka szavalata után az adventi ünnepi szószéki beszédet követően Elekes Attila André ünnepélyes betérési bemutatkozását hallgathattuk meg, majd Mendelssohn csodálatos dallamai csendültek fel Avedikián Viktória operaénekes előadásában.

December 4-én az emlékév lezárásaként az első emeleti gyülekezeti termünk Pecz Samu Terem névadó ünnepségére került sor. A réztábla Elekes Attila André munkája és dr. Fori Hajnal jegyző adománya.

végig bennünket Siráztól Teheránig, a mai modern Iránig – Perzsiába.

December 11-én, advent 3. vasárnapján családi istentiszteletünkön a fiatalok adventi meglepetésműsora után a korcsoportos foglalkozások rendjén a kisebbekkel Tarr Ferenc (Kincskereső Műhely), az idősebbekkel Kocs Tünde (Történet Tengerészek), míg a fiatalokkal dr. Czire Szabolcs (TiniTitkok I.) és dr. Ferenczi Enikő (TiniTitkok II.) foglalkozott. A tematikus szeretetvendégen ez alkalommal a tél kincsei lesznek terítéken Darkó Katalin vezetésével.

December 9-én, pénteken 18 órakor indult útjára a havi rendszerességű eladássorozat, Utazz velem… címmel. Az első alkalmon Elekes André világutazó fotográfus vezetett

December 18-án, advent 4. vasárnapján istentiszteleten a Budapesti Unitárius Kamarakórus illetve szólistái: Magócsi Teréz és Jancsik Levente adventi műsorában Leontovich, Franc, Bárdos Lajos és Farkas Ferenc művei hangzottak el alulírott karnagy vezetésével.

Szíves figyelmükbe ajánljuk egyházközségünk honlapját (www.bue.hu) illetve facebook oldalát (https://www.facebook.com/BudapestiUnitari us), ahol programjainkról, rendezvényeinkről tájékozódhat, továbbá a korábbi istentiszteleteket visszanézheti.

Mészáros Nóra énekvezér

Beszámoló a Budapesti Unitárius Egyházközség Elnökségének és Presbitériumának 2022. évi munkájáról

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a BUE 2022-es évének Elnökségi, Presbiteri mun-

káját próbálja összefoglalni, hiszen – nagy örömünkre – sok, egymást gazdagító eseményben volt részünk, mely események előkészítésében az elöljárók igyekeztek erejükhöz mérten segíteni lelkészünknek. Minden igyekezet mellett, nem lenne valós a beszámoló, ha nem jeleznénk, hogy az egyházközségben elért eredmények oroszlánrésze kizárólag a lelkész és közvetlen munkatársai áldozatos és szeretettel végzett munkájának (irodavezető, énekvezér) köszönhető.

Tapasztalati úton tanuljuk, a Budapest és tágabb környéke méretű egyházközség működtetését, mely teljesen eltér egy, helyileg belátható és bejárható területre koncentrált egyházközség életétől. A fentiek fényében lelkészünk azon meglátása, miszerint – egy nagy testület helyett –úgynevezett „munkacsoportokban” célszerű együttműködnünk – ki-ki affinitása szerint vállalva azokban részt – nagyon szépen alakul a BUE-ban. Meglátásom szerint, a közösséget építő és megtartó „élet” meghatározó módon ezen csoportokba koncentrálódik. Köszönet mindazoknak, akik meghallották a hívást, és tevőleges jelenlétükkel hozzájárulnak a közösségünk építéséhez!

Az Elnökség – melynek tagjai a lelkész, gondnok, jegyző, pénztárnok, egy presbiter – rendszeres jelleggel, jellemzően kéthetente ülésezett 2022-ben. A megbeszélések célja nem határozatok hozatala volt elsődlegesen, hanem a stratégiai együtt gondolkodás, tapasztalatok és meglátások megosztása, visszajelzések operatív megbeszélése, presbiteri ülések előkészítése.

A BUE Presbitériuma 2022-ben hét alkalommal ülésezett. Alább – a teljesség igénye nélkül, hiszen a jegyzőkönyvek az irodán megtekinthetők – néhány főbb pontot emelek ki a Presbitérium 2022. évi tevékenységéből, határozataiból:

1. A templomablakok szigetelésének, valamint a beázások javítása. Több éve halogatott és, mint kiderült, már elodázhatatlan munka lett elvégezve az idén – erről külön beszámoló olvasható a Hírlevélben.

2. Az eszközbeszerzések körében kiemeljük az „elektromos persely” be-

vezetését, mellyel a bankkártyás adományozás is lehetővé vált templomunkban. Az eszköz használata jelenleg még kissé lassúnak tűnik, pénztárnokunk dolgozik a helyzet javításán. Másik látványos beruházás a templomba felszerelt, kivetítéshez nélkülözhetetlen képernyő, aminek a jelenlétét még szokjuk, ugyanakkor haszna elvitathatatlan.

3. A Presbitérium – számba véve bevételi forrásait, valamint a tervezett gazdag programkínálat, valamint fejlesztési és fejlődési igény finanszírozásának szükségességét, továbbá az elszabadult inflációt – akként határozott, hogy módosítja a szertartásdíjakat. A pontosság kedvéért, alább közzétesszük a 6/2022. (június 29.) számú határozatot: BUE Presbitériumi határozat – egyhangúlag:

A BUE Presbitériuma az elmúlt évek tapasztalatait, illetve az elszabadult inflációt figyelembe véve az alábbiak szerint módosítja az itt meghatározott díjakat: - szertartási díj – egységesen 35.000 forintaz 5 éve egyháztagsági feltételeket teljesítők esetében további díj nem kerül felszámolásra. Ugyanez vonatkozik más unitárius egyházközségekben teljesítőkre is, amenynyiben a fenti feltételnek való megfelelést igazolják. - amennyiben a fenti díjak megfizetése elmaradt, a fenti, szertartási díj – kivéve az 5 éven belül betértek esetében, ahol arányosítás történik - az utolsó 5 év egyházfenntartási díj összegével egészül ki, mely egyházfenntartási díj kiszámítása az aktív felnőtt keresőnek megfelelő díjszabás összegének figyelembevételével történik - amennyiben a szertartásra nem a templomban kerül sor – a fentiek mellett – a kiszállás költsége egységesen 10.000 forint. A fenti szertartási díjból a lelkészi stóla öszszege 15.000 forint, a kántori stóla 7.000 forint alkalmanként. A kiszállási díj a gépkocsi tulajdonosát illeti. A fenti módosításokkal nem érintett díjszabások továbbra is érvényesek és hatályosak maradnak.

Itt kívánjuk jelezni, hogy lelkészünk mérlegelési jogköre fennáll, amellyel ő a jövőben is élni kíván és fog.

4. A 2022-es évben két gyűjtést szervezett az egyházközség – az egyiknek az ukrajnai Rahó Járásban élők megsegítése volt a célja, melynek során a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzatával működtünk együtt, a másiknak az év utolsó harmadában elindított újjászervezett Vasárnapi Iskola számára szükséges tárgyi eszközök beszerzésének finanszírozása volt a célja. Mindkét gyűjtés sikeres volt, ezekről külön beszámolók tájékoztatnak.

5. A Vasárnapi Iskola elindításához a Presbitérium azzal járult hozzá, hogy jelezte a MUE ME irányába helyiségigényünket, tekintettel az öt gyermekcsoportra. A MUE ME nyitott volt a kérésre, havi egy alkalommal használhatjuk a gyülekezeti (azaz Pecz Samu) Terem szomszédságában lévő „zöld” termet.

6. Az idei évben ismét megszerveztük az Idősek vasárnapját, mely ünnep egybeesett a Kossuth Rádiós élő közvetítésével, aminek köszönhetően lelkészünk – most is – kiemelkedő prédikációja a világ minden tájára eljutott, a legkülönbözőbb helyekről kapva pozitív visszajelzéseket.

7. A magyarkúton építendő „kultúrcsűr” kérdésében a BUE Elnöksége – tekintettel arra, hogy az ingatlant csak használjuk, de tulajdonosa nem vagyunk – egy alkalommal, 2022. februárjában kapott a MUE ME elnökségétől tájékoztatást. Akkor nem tűnt véglegesnek és átláthatónak a kivitelezés terve, ugyanakkor az ingatlant – a várt építkezés okán –nem tudtuk az eddigi évek szintjén használni és hasznosítani. Jelen időpillanatig az építkezés még nem kezdődött el Magyarkúton. A meglévő épület fejlesztése is az egyeztetési témák között van.

8. Az együttműködések körében elmondhatjuk, hogy mind az Elnökségnek, mind a Presbitériumnak kifejezetten célja a magyarországi unitárius egyházközségekkel, azok Presbitériumával történő kapcsolatfelvétel, együttműködés, egymás előítéletmentes megismerése. A nyár folyamán a hódmezővásárhelyi gyülekezet meghívására a Presbitérium néhány tagja részt vett egy országos találkozón, melynek folytatását reméljük. Ebben a körben önkritikaként megfogalmazhatom, hogy –bár terveztük, de a sok, egymást érő program okán – elmaradt az őszi, BUE által szervezni kívánt összejövetel. Pótolni fogjuk, hiszen nagyon fontosnak tartunk minden ilyen típusú találkozást!

9. Idén szeptemberben kerül sor a MUE ME Vizsgálószéki látogatására

10.Végül, de nem utolsó sorban, természetesen, a 2022. év legfontosabb, egész évet átfogó eseménysorozata a Pecz Samu Emlékév volt – erről külön hasábokon emlékezik meg lelkészünk. Ezen sorokban csak köszönetet mondok neki a gyülekezet nevében az általa ebben a tárgykörben is a tőle megszokott minőségi munkáért, mellyel végre felkerültünk a budapesti egyházközségek ismert és elismert palettájára, kitűnő felekezetek közötti kapcsolatokat építve, a kiterjedt médiafigyelemért. Ennek az emlékévnek a lezárásaként neveztük át gyülekezeti termünket Pecz Samu Teremnek. 11.2022-ben egy Közgyűlésre került sor, melynek során elfogadtuk a lelkészi és gondnoki, előző évre vonatkozó jelentéseket, továbbá – a megüresedett presbiteri helyre – új presbitert választottunk dr. Barabássy Sándor személyében. Fontos napirendi pont volt Schmidt Piroska és Kriza Dániel testvérünk tiszteletbeli presbiteri címre történő jelölése, akiknek a jelölését az azóta eltelt

időben jóváhagyta a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsa.

Külön részben kívánom kiemelni, hogy idén, szeptember 10–11-én került sor a Helynöki Vizsgálószékre egyházközségünkben. Tekintettel arra, hogy az utóbbi 5 évben – a pandémia és egyéb körülmények okán –nem volt részünk ilyen vizsgálatban, többünk számára ez első alkalomnak számított. A lehetőségekhez képest felkészült rá az Elnökség, ugyanakkor az egyházközség teljes adminisztrációját, könyvelését és anyakönyveit folyamatosan vezetjük, így semmilyen „utolsó perces” munkát nem kellett elvégezni.

A vizsgálatok jellemzően jó hangulatban, teljes közreműködésben zajlottak le. A vizsgált időszak vonatkozásában a Vizsgálószék tagjai kellett egyezségre jussanak. Végül az ígért öt év helyett a lényegi vizsgálat csak egy évre terjedt ki.

A helyszíni, valamint az utólagos megbeszélések és visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy az egyházközségünk adminisztrációja is teljesen rendben találtatott, a hívek nyilvántartását és az anyakönyvek részletességét kiemelkedőnek nyilvánította a Vizsgálószék. A könyvelési programunk matematikai műveleteinek a tanulása még mindig folyamatban van, az ebből adódó adatlekérési anomáliát (zárszámadás) javítottuk.

Ezen Vizsgálószéki megbeszélések során sikerült a két Elnökségnek megállapodnia abban, hogy – amint erre már több éve jelentkezett a BUE Presbitériumában az igény – az Elnökségek pontosan meghatározott kérdéskörök mentén – például: a BUE személyzeti igénye, ingatlanhasználat ésatöbbi – elkezdik az egyeztetéseket.

A fentiek alapján 2022. november 17. napján került sor a két Elnökség közötti első megbeszélésre, amelyről a BUE jelenlévő Elnökségi tagjai vegyes érzelmekkel távoztak.

Kiemelten megbeszélendő téma volt részünkről a BUE Közgyűlése által már két megszavazott, az Egyházkerületi Képviselők Tanácsa (EKKT) által leszavazott második lelkészi állás kérdése, továbbá egy főállású hitoktató iránti nagy szükség – a BUE-n belül.

A fenti emberek hiánya vitathatatlan egyházközségünkben. A megnövekedett növekedést, érdeklődést és munkát lehetetlen egy ekkora egyházközségben egy lelkészszel ellátni.

A fenti kérdésben azzal a – BUE számára jelen helyzetben a visszautasítással egyenértékű –válasszal jöttünk el, hogy a MUE ME Elnöksége – csak egy „sajátos jogállású”, a MUE ME által foglalkoztatott lekész részmunkaidejét tudná a BUE számára dedikálni, ugyanakkor – ahogy azt a Püspöki Helynök úr jelezte, számára a fentieknél is előrébb való a megüresedett vidéki lelkészi állás(ok) betöltése.

A BUE Elnöksége a fentieket meghallgatta, célja a tárgyalások folytatása a jövő év folyamán. A tárgyalásokról a BUE-tagokat a fentieknél bővebb terjedelemben tájékoztatni kívánjuk, hiszen az egyházközségünk jövője elérkezett egy fordulóponthoz, ahol –nem más egyházközség kárára, de sajátunk épülésére – nagy szükségünk lenne a MUE ME megértő támogatására, hogy együtt építsünk egy, számunkra, magyarországi és Magyarországon élő unitáriusok számára szebb, nagyobb ívű és láthatóságú jövőt.

Zárásként, ezen a helyen is megköszönöm a gyülekezet minden tagjának az év során megmutatni mert nyitott szívét és fülét, a sok kedves mosolyt, amit adtunk és kaptunk, és kívánom, hogy mindannyian érezzük továbbra is legmelegebb lelki otthonuknak drága hajlékunkat, közösségünket! Isten áldja, szép új évet mindannyiunknak!

Testvéri szeretettel, Dr. Fori Hajnal jegyző

Könyvklub

„A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”

Egészen biztos, hogy a fenti gondolat nem minden esetben igaz, például, ha a tudományos szakkönyvekre gondolunk. A mindennapi ember számára Kosztolányi mégis egy olyan biztatást fogalmaz meg, amely segíthet legyűrni egy-egy könyvvel kapcsolatban megszülető előítéleteinket, és olvasásra csábíthat.

A fenti idézetnél maradva: a belső folyamatok más és másképp indulnak különböző biológiai, társadalmi, lelki-szellemi jellemzőink függvényében. És amint ezek egy része életünk során változik, tapasztalhatjuk, hogy ugyanaz az olvasmány, könyv ránk is különbözőképpen hathat különböző élethelyzetekben. Új érzéseket ébreszt, más gondolati síkon szólít meg, mást üzen.

A könyvklub lehetőséget kínál, hogy ne csak elolvassuk a műveket, de meg is beszéljünk azokat, hogy az egymás belső folyamataira való nyitottság, a kíváncsiság, az „itt és most”-ban közösen megélhető (olvasás-) élmények lehetőségét feltárjuk, az erre épülő és ebből táplálkozó közösségvágyat együtt beteljesítsük.

szerzők szerinti változatosságukban. A rugalmasság tanulása, gyakorlása leginkább az irodalmi ízlésbeli különbségek kapcsán nyilvánul meg. Mert bizony, van ilyen (is)! Ám, ha lehetőségeink szerint minél szélesebb körben szeretnénk elterjeszteni az olvasás kultúráját, úgy időnként hajlanunk kell. Kinek erre, kinek arra. És akkor ízlés dolga nem képezheti vita tárgyát. Hogy ezt mennyire meg is tesszük, elég az eddig terítékre került könyvek listáját számba venni. Indulásunkat egy Szív Ernő (Darvasi László (Anya visszajön novellája fémjelezte, majd Bartis Attila (A magyar nyelv rövid története) és Tóth Krisztina (Holland süti) írása következett. Eljött az ideje az nagyobb hangvételű könyveknek: Szűcs Péter: Dharma, Márai Sándor: Az igazi, Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen, Martin Buber: Istenfogyatkozás, Fám Erika: Halló, Juli, Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora, Visky András: Kitelepítés, illetve a következő alkalomra Bereményi Géza: Magyar Copperfield.

Ha Te is szeretnél (részben) irányítottan olvasni, számodra eddig ismeretlen szerzőket megismerni, régebbieket új fényben olvasni, egy-egy tartalmat, stílust átbeszélni, szeretettel várunk közösségünkbe!

Irattár rendezése

Szabó Eszter III. éves teológiai hallgató július elején érkezett Erasmus ösztöndíjjal nyári gyakorlatosként a gyülekezetünkbe. Két hetet júliusban, kettőt augusztusban töltött itt. Az egyik projekt, amibe bevontam, az az irattár rendezése volt.

A havi rendszerességgel, általában a hónap 3. csütörtökén 18 órától találkozó csoport igen színes, változatos és rugalmas. És e jellemzők tükröződnek az egyes olvasásra kiválasztott könyvekben is. No, nem fotóktól színesek, inkább műfaji, tematikai, korbeli,

Korábbi állapot. A lelkészi hivatalban az iratok aránylag gondosan kerültek megőrzésre. Számos helyen voltak tárolva, de rendezetlenül, ami az évek folyamán egyre csak szaporodó, túltömött kapcsos irattártók káoszává kezdett válni.

A munka. Első szakaszban az iratokat évek szerint rendeztük. A következő szakaszban kiválogattuk a jegyzőkönyveket, és azokból

Tóth Izabella

egy példányt külön gyűjtöttünk, vagy másolatot készítve helyeztük el a tematikus gyűjtőkbe. Harmadik lépésként az iratokat (vásárolt) levéltári fűzős irattartóba helyeztük ésszerű mennyiségben, illetve egységesen feliratoztuk.

Budapesti Unitárius Kamarakórus

Az elmúlt években sokat formálódott a Kórus. Tagjai a Budapest-Belvárosi és a Bartók Egyházközségből egyaránt érkeztek, illetve hosszú ideig profi énekesek is segítették munkánkat. Szerencsére az elmúlt években a kórus összetétele stabilizálódott, „összekovácsolódott”, igazi baráti közösséggé alakult olyannyira, hogy egyre nagyobb kihívások elé is állhatunk, legtöbbször profi kisegítők nélkül, amire büszkék lehetünk. Az immár stabilan négyszólamúvá terebélyesedett kamarakórus 2022-ben tizenegy fellépésén a Passión kívül több, mint másfél tucat művet adott elő templomunkban, a Bartók Béla Egyházközségben, illetve más helyszíneken. Emlékezetes fellépéseink közé tartozik farsangi koncertünk (Daróczi: Üszküdárá című művét adtuk elő) mellett nagypénteki Passió előadásunk. A nyári időszakban nagyon lelkesen készültünk arra az ökumenikus megemlékezésre, amely Pecz Samu halálának 100. évfordulóján került megrendezésre a Fiumei úti sírkertben, idősek vasárnapján pedig kórusunk szép műsorral szerepelt a Kossuth Rádió által élőben közvetített istentiszteleten.

Negyedik lépésben az iratokat levéltári tároló dobozokba helyeztük. Ötödik lépésben a dobozokat feliratoztuk.

Hatodik lépésben az archívumot az első emeleti fehér szekrény zárható részében helyeztük el.

Adventi műsorunkban két olyan művet is választottunk, amit egy évvel ezelőtt már hallhatott a gyülekezet. Akkor még kórusunkban énekelt Szász Erzsébet, mindenki Zsókája, aki hosszan tartó, titokban, méltóssággal viselt betegség után idén adventkor már az angyalok kórusában énekel. Az

ő emlékének ajánljuk decemberi fellépéseinket, neki, akinek drámai szopránja, csilingelő nevetése, élettel teli lénye felejthetetlen marad mindannyiunk számára.

Kórusunk továbbra is örömmel várja énekelni szerető híveinket. Jelentkezni a nora.zita.meszaros@gmail.com e-mail címen, vagy a +36 70 2211 770-es telefonszámon lehet.

Mészáros Nóra énekvezér-karnagy Idősek tornája

Egyházközségünkben minden kedden 10 órától idősek tornájára került sor Sigmund Júlia szakvégzettségű egyháztag vezetésével. Az idősek számára kardinális kérdés a rendszeres és szakszerű irányítással megvalósuló mozgás. A gyakori találkozás túlmutat a közös mozgáson, közösséggé formálta a rendszeresen részt vevő idős személyeket.

Első körben a megfelelő szakemberektől a fejlesztésre néző szakvéleményt kértünk, majd annak megfelelően a németországi Thomann cégtől megrendeltük a meglévő rendszerrel kompatibilis, azt új szintre emelő eszközöket. Ennek megfelelően a templomban most egy további bővítést is elbíró 1200 wattos erősítő üzemel (a korábbi 500 wattossal szemben), illetve további hangszórók és új mikrofonok kerültek a megfelelő helyekre. Ez lehetővé teszi, hogy az istentisztelet a lelkészi hivatalban is hallgatható legyen a kisbabás szülők számára. A pályázat kiírójának ez úton is köszönjük a támogatást!

Templomi erősítőrendszer fejlesztése

A Belváros-Lipótváros Egyházi Épületekért Közalapítvány felé benyújtott Templom belső falainak javítása, illetve a templomi hangerősítőrendszer fejlesztése pályázatunkra június 15-én kelt támogatói szerződésben foglaltak szerinti 2.250.000,-Ft pályázati támogatását ítéltek meg. Ennek nagyobb részét a templom belső falainak javítására, kisebb részét a templomi elavult erősítőrendszer fejlesztésére fordítottuk.

Templomunk apszisának javítófestési munkálatai, valamint ólomüveg ablakainak külső szigetelése

A templomhajó, azaz a főbejárati timpanon kétoldalán húzódó épületszárnyak csatlakozásánál keletkezett belső beázási foltok eltüntetésére, illetve a szentélyablakok korábbi beázásainak helyreállítási munkálatai

Szerk.

szeptemberben kezdődtek el A szerződés szerinti befejezést októberre prognosztizálta a leginkább egyházi műemléképületek felújítására szakosodott kivitelező, Tilk Károly vállalkozó és csapata

frissen bevakolt felületeket 2 nap alatt tönkretette a beáramló és folyamatos csapadékvíz, amely az eredeti fém ablakkeret és az 1,00 m x 1,00 m nagyságú ablakszemeket tartó vízszintes „T” profilok közötti hézagokból befolyó ázásból származott.

Ideiglenes megoldásként gyorsan kötő elasztikus szigetelő anyaggal belülről próbálták megállítani és eltömíteni a külső felületről történő szivárgásokat, ehhez viszont néhány napos száradási és szilárdulási idő kellett.

Végül az összes díszablak belső betét falszakaszainak és ferde párkányrészeinek javítófestési munkálatai, illetve egyéb falfelületek elszíneződéseit-beázásfoltjait eltüntető pótmunkákkal kiegészített javítások október utolsó vasárnapi szószéki prédikációra mind elkészültek. Mint érdekesség, találtunk egy eredetinek tűnő, festett falfelületet is a templomban.

Első körben a díszablakok körüli belső ablakbélletek feltáskásodott és a ferde ablakpárkány részek felázott, vízlefolyások által elszíneződött felületeinek javítási és festési munkálatait végezték el a kivitelezők. A baloldali, legkritikusabb állapotú déli fekvésű 1. számú ablak felállványozása során lehetett csak közelről észrevenni a vitrálablakokat vízszintesen elválasztó pálcáinak és szigetelt, 6 darab termoablak szemei közötti szigetelések előrehaladott károsodását. Így vált egyértelművé a többször tapasztalt beázások egyik okozója.

A javítási-alapozási munkálatok során nagytáblákban, egészen a falszövetig leváló eredeti vakolatmennyiségek mutatták a régóta és folyamatosan áztatott falfelület állagát. Erre pechünkre, illetve szerencsénkre egy többnapos csapóesőben váltak követhetővé a beázási pontok helyei. Sajnos a

A végső felújítási munkák bruttó összege 1.396.579 forintba került. Kivitelező az ötszögű záródású apszisban lévő padok mögötti ideiglenes elektromos vezetékek újbóli

kábelcseréjét, védőcsövezését és felülvizsgálatát templomunk számára felajánlásként, ingyen végezte el.

A Róth Miksa műhelyéből származó színes ólmozott (ólomüveg) ablakok a hagyományos ólomsínes, egyrétegű üvegtechnikával készültek. Az anyagában színes, előre kivágott üvegformákat ólomkeretbe foglalták, majd a találkozási pontoknál forrasztással rögzítették, végül fémkeretbe helyezve rögzítették. A készítés időpontjában nem léteztek időtálló ragasztók vagy rugalmas tömítő anyagok, a legtöbbször színezett vékony fa lécekkel gyámolították a kerethez.

Ezt a vitráltechnikát a mediterrán övezetből mentettük át, viszont a Kárpát-medence az északi félgömb felezőjén helyezkedik el, a déli vagy északi országok inkább állandósult hőmérsékleteihez képest, időjárásunk egy mondhatni szeszélyes zónának felel meg. Az évszakok és havonkénti hőingadozásoknak az ilyen kültéri ablakbetétek nem tudtak hosszú távon megfelelni. Félő volt, hogy a már megroggyant és hullámossá vált üvegtáblák szétesnek. Ezért volt örömteli esemény, amikor 2016 nyarán végre nem éppen szűkösnek mondható pénzkeretet kaptunk a szentély legkritikusabb ablaküvegeinek restaurálására.

Az akkori hazai piacon működő és megbízható szakemberek vállalhatatlan határidejű és bekerülési összegű ajánlatai mellett találtunk rá a nemzetközi szaknévsorban elismert felvidéki szakemberre, Soós Csilla felbári üvegrestaurátorra: http://hu.sooscsilla.com „Egyházi, Vallási, Templom” szalagcím alatt minden addigi legfontosabb kitüntetései és referenciamunkái megtalálhatók/, aki kisebb kedvezmények és azonnali kezdéssel elvállalta az 1. és 5. számú ablakok helyreállítását. Közben a presbitérium egyhangú szavazatával, valamint Főgondnokunknak és akkori pénztárnokunknak köszönhető egyéb és önerős támogatással elkezdődhetett a következő 2. és 4. számú ablakok elszállítása a restaurátor műhelyébe. Még az év Adventi időszakra helyükre kerülhettek a már dupla üvege-

zésű ablakok, amelyeket visszaszállításuk előtt Kászoni-Kövendi tiszteletes úrral és az akkori Belváros-Lipótváros kerületi műemlékes szakfelügyelőjével, Leposa Lászlóval átnéztünk a restaurátor műhelyében.

Az átadás előtt erről beszámoló is megjelent a Budapesti Unitárius Hírlevél XVI. évfolyam 3. számának 7. oldalán: http://tudastar.unitarius.hu/hirlevel/BUE/bue _hirlevel_2016_3.pdf

További szerencsés év következett, 2017ben sikeresen újíthattuk fel az utolsó, a 3. számú ablakot is. Megjegyzendő, hogy az üvegrestaurátorral kötött szerződéseinkben az alábbi munkafázisokra adtunk megbízást és vállalt garanciát mind az 5 ablaknál: állványozás; ablakszemek kiszerelése; nyitott ablakok ideiglenes fóliázása; ólmozott üvegszemek elszállítása; műteremi restaurálás; ablakok hőszigetelt üvegezése; viszszaszállítás; vaskeret tisztítása; végleges beállítás, beszerelés; takarítás. Az egy ablakban található 6 díszüvegszemet csak az eredeti fémkeretbe, illetve a szemeket elválasztó „T” profil alkotta eredeti keretbe lehetett visszahelyezni.

Az ólomüvegek végleges szigetelő rögzítése, valamint a néhol már korrodálódott fémszerkezetek és az eléggé tönkrement külső dísztégla falburkolat csatlakozásainak tömítő szigetelése már nem tarozott a szakrestaurálási megbízás feladatkörébe.

Ezen elmaradt munkák összessége, az ideiglenesen felhordott szigetelések minőségi elavulása, külső homlokzati, templomos épületünket érintő gondnokolási feladatai most érettek be, beázás veszélyeztette a gyönyörű és értékes, már restaurált díszablakunkat.

Helyszíni bejárásunk során a MUEME (Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete) főgondnokának megbízásából alpintechnikát alkalmazó csapatot bíztunk meg. Ők a kritikusan beázó ólomüveg ablak külső oldali tömítő szigeteléseit és az udvari homlokzat díszablak körüli ereszpárkány tégla és ereszbádog veszélytelenítési munkálatait végezték el még az esős időszak beállta előtt, bruttó 264.160 forint összegben.

Demján László presbiter, műemlékvédő építész

Rászorulók megsegítése

„Hogy karácsonykor kevesebb legyen a nélkülözés, és több a szeretet!”

Ennek gondolatiságában – a tavaly elindított programot folytatva – a Budapesti Unitárius Egyházközség Presbitériuma a Gondviselés Segélyszervezet égisze alatt gyűjtést szervezett rászorulók megsegítésére.

A gyülekezet önkéntesei december 2-án délután, 3-án délelőtt, illetve 9-én délután és 10-én délelőtt a CBA Vörösvár Kft. három budapesti (Flórián Üzletház, Hegyvidéki Üzletközpont és Récsei Center), illetve a nagykovácsi (Linum Center) élelmiszerüzletében gyűjtöttek tartós élelmiszer és tisztítószer adományokat. Köszönjük az üzletvezetőknek, hogy lehetővé tették a gyűjtést üzleteikben.

A program vezetője ez évben is Darkó Attila (Darszi) presbiter volt, aki szerint az idei gyűjtés „minden szempontból sikeresebb volt a tavalyi évnél, alábbi részvételi lista a legnagyobb közösségi sikerünk”. És valóban, a másokért végzett ilyen formájú gyűjtés kultúrája is kezd a gyülekezetben mélyebb gyökeret verni. Álljon itt a névsora azoknak az önkénteseknek, akik a többsége egy napnál többet vállalt a munkából: Barna Luca, Barna Soma, Barna Tibor, Bencze Margit, Bernáth Márta, Buzogány Zoltán, Darkó Katalin, Demján Katalin, Demján László, Fori Hajnal, Golej Anna, Hidvégi Krisztina, Jakab Csaba, Jakab Júlia, Kulcsár Júlia, Köpe Csaba, Köpe Julcsi, Magócsi László, Lazaridou Sophie, Ráfael Judit, Soós Judit, Szabóné Makai Emma, Jakabné Szávuly Jolán, Tarnai Dávid, Tettemanti Béla, Tóth Izabella és Utasi Gréta.

Az adományok szétválogatása, csomagolása és rászorulóknak való – szintén önkéntesek általi – eljuttatása még az adventi időszakban megtörtént. Igyekeztünk minden tudomásunkra jutott rászorulónak juttatni az adományokból, az ország egész területén. Köszönjük a CBA Vörösvár Kft-nek a lehetőséget és a támogatást, az önkénteseknek és a szervezőknek pedig az áldozatos munkát. Köszönjük, hogy az idén is ilyen sokan hozzájárultak a szeretet kultúrájának az építéséhez!

Szerk.

Karácsonyi adománygyűjtés

A gyűjtésbe meghívást kaptak a konfirmandusok is. Alább Barna Soma beszámolóját olvashatjuk.

A szüleim arra buzdítottak, hogy részt vegyek egy ilyen eseményen és az 50 kötelezően ledolgozandó óra miatt ez pont kapóra is jött. Anyukámnak voltak már ilyen élményei tehát könnyen tudott segíteni.

Fontosnak amiatt tartottuk, mivel ilyenkor kontaktusba kerülünk vadidegen emberekkel is, és emiatt nagyon sokat tudunk emberileg fejlődni. Reakciókból is nagyon sokfélével találkoztunk. Voltak, akik idegesek voltak, voltak, akik a mi segítségünket kérték, mivel ők szorultak rá, voltak, akik elfogadták a szórólapot, de voltak, akik csak elmentek mellettünk.

Számomra nagy élmény volt, hogy sikerült meggyőzni a vásárlókat, hogy segítsenek. Sosem fogom elfelejteni, azt a 3 nagy bevásárlókocsi tartós élelmiszert, amit összegyűjtöttünk.

Ebben a nehezebb gazdasági helyzetben még adakozóbbak voltak az emberek, mit a tavaly, ami számomra nagyon meglepő. A gyűjtés legvégén, amikor épp indulni készültünk, két idős néni két tábla csokival a kezükben kereste „a kosarat a derék fiatalemberrel”…

A fentiek mellett nagyon hasznosnak tartom nevelés céljából, mivel ilyenkor jöttem rá, hogy mennyire nagy hatással tud lenni egy mosoly vagy egy kedves köszönés az emberekre. Fárasztó volt az a sok állás, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Ez egy életre szóló tapasztalat, amit szerintem mindenkinek át kéne élnie!

Barna Soma konfirmandus Adománygyűjtés

a vasárnapi iskolára

A vasárnapi iskola, és általában a nevelési programunk gyökeres átszervezését célzó adománygyűjtést hirdetett meg a gyülekezet Presbitériuma novemberben a sikeres indulás és fenntartás eszközigényei, illetve a járulákos költségek biztosítására. Kértük és kérjük, hogy lehetőségük szerint éljenek a gyermekek és fiatalok nevelésében való közös felelősségvállalás ezúton is felkínált lehetőségével!

Az eddig beérkezett összesen 821.000 Ft adományért a következő személyeknek mondunk hálás köszönetet (összeg és névsor szerint rendezve): Orbán Sándor, Bodor István Botond, Mikó Balázs, Buzogány Zoltán, dr. Kelemen Ottó Sándor, dr. Józan Miklós György, dr. Lőrincz István, dr. Balázsi Csaba, Jakab Júlia, dr. Rokolya Gábor, Csuhaj Krisztián, Kiss Ernő József, Tóth György, Tóth Krisztina, Adorján Zsolt, dr. Czire Szabolcs, Csontos László, FehérKulcsár Ilka, Hegedűs Vilmos, Jakab Kinga Emese, Kecskés Ildikó, Kozma Tünde Csilla, Péterffy Anna Ágnes, Sepsi-Kovács Éva, Soós Judit, Szabó Mária, Szemethy Tivadar, Székely Lajos, dr. Vajda László Sándor, Zoltán Csaba, Szihalmi Zsuzsanna Ildikó, Valkai Melinda, Dr. Fóri Hajnal, Dr. Hatfaludy Zsófia Ágnes, Kriza Dániel.

Minden adomány tételesen is szerepel a könyvelésben és a gyülekezet Aranykönyvében.

Isten fizesse!

Szerk.

Sikeres adománygyűjtés Kárpátaljára

Az orosz-ukrán háború 2022. február 24-i kitörésével egyidőben aktívan kerestük az ukrajnai helyzetre adandó legadekvátabb válasz, a segítség lehetőségét. Számos szervezettel folytattunk megbeszélést, igyekeztünk tájékozódni a magyarországi ellátásról, illetve a kárpátaljai magyarok által nagyobb arányban lakott települések helyzetéről. Ezeket mérlegelve a Presbitérium március hónapban az alábbiak szerint hirdetett gyűjtést:

1. Gyűjtésünk által fókuszáltan a szülőföldjükön maradt kárpátaljai honfitársainkat, illetve a menekültekkel túlterhelt településeiket kívánjuk segíteni. 2. Konkrétan a Rahói járásra összpontosítunk (Rahó, Kőrösmező, Tiszabogdány). 3. Pénzgyűjtést hirdetünk meg a hatékonyság érdekében. 4. Tekintve, hogy a helyi boltok kiürültek, és az éhezés valós veszélye áll fenn, értesüléseink szerint a legjobb segítség a tartós élelmiszer. Ezért a pénzt költséghatékony módon tartós élelmiszerre fogjuk költeni. 5. A küldeményt a testvérvárosi kapcsolatban lévő V. Kerületi Önkormányzaton keresztül juttatjuk célba, a személyes garanciát Szentgyörgyvölgyi Gábor önkormányzati képviselő jelenti.

A gyűjtésre, ahogy mondani szokták, szinte egy emberként mozdult meg a gyülekezet, és három hét alatt mintegy 1.350.000 Ft. adomány gyűlt össze, amelyet így az elsők között tudtunk átutalni. A következő 63 személynek köszönjük meg a nagylelkűséget, amit tételesen is rögzítettünk a gyülekezet könyvelésében és az Aranykönyvben (összeg és névsor szerint rendezve):

dr. Margitay-Becht Beáta, Mikó Balázs, dr. Rokolya Gábor, Viszoki Szilvia, Béres-Muszka Ibolya, Buzogány Zoltán, dr. Katona József, Gál Tünde, Csekő Árpád Domokos, Felhős Koppány Gábor, dr. Kelemen Ottó Sándor, Bencze Margit ifj., Tim Katalin, Ütő Piroska, Csuhaj Krisztián, Zoltán Csaba, dr. Vékás Domokos, Bodorné

Sükösd Melinda Emese, Darkó Attila, dr. Vajda László Sándor, Póla Gergely, dr. László András, dr. Fori Hajnal, Rózsa Viktória, Ásványi Tibor, Bányai Ferenc, Bordás Mónika, özv. Czimmerman Katalin, dr. Czire Szabolcs, Csiki Izabella, Csiki Eszter, Jakab Csaba, Kecskés Ildikó, Kisgyörgy Rozália, Kovács Rozália, Köpe Csaba, Madarász Melinda, Major Ilona, dr. Mihály Noémi Klára, Péterffy Anna Ágnes, Posztobányi Magdolna Anikó, Sepsi-Kovács Éva, Soós Judit, Szente-Orbán Judit, Tarr Ferenc, Tóth Krisztina, Vajda László, Magócsi László, Kriza Dániel, Bóka György, Demeter Zoltán, Durugy Gabriella, Fodor Ferencné, Komáromi Tünde, özv. Lukács Istvánné Tünde, Mészáros Nóra Zita, Szabó Zoltán, Vincze Adrienn, Füredi György, Gálffy Attila, Fitori Ilona, dr. Hatfaludy Zsófia, Villányi Ágoston. Szerk.

KAZUÁLIÁK

KERESZTELÉS

1. december 27-én Benk Szilárd és Orbán Erika fiai, Márton Mózes 2. december 27-én Benk Szilárd és Orbán Erika fiai, Miksa Boldizsár 3. február 6-án Szabó László és Gyeskó Krisztina fia, Bercel László 4. május 7-én Kerényi Miklós és Kerényi (sz. Nyilasi) Mária lánya, Olívia 5. május 8-án Durugy-Hermann Zoltán (felnőtt) 6. május 22-én Kun-Szabó Balázs és Mester Nóra lánya, Hanna 7. május 28-án Major Ajton Zoltán és Kelemen Klaudia fia, Kolos 8. június 11-én Pap Lehel és Siller Krisztina fia, Ábel 9. június 18-án Balogh Krisztián Mihály és Balogh (Török) Gabriella lánya, Lilla Vivien 10.július 2-án Biró-Rékai Tibor Péter és Biró-Rékai Ágnes fia, Péter 11.július 16-án dr. Laskai-Varga Botond és Laskai-Varga (Horváth) Viktória Gyöngyvér fia, Nimród

12.augusztus 14-én Veres Attila Péter és Lőrincz Kira Katalin lánya, Erzsébet Kira

13.augusztus 27-én Kovács Réka lánya, Izabel

14.augusztus 28-án Takáts András és Bagosi Hajnalka lánya, Alíz

15.augusztus 28-án dr. Vincze Géza Mihály és Gál Gabriella lánya, Borbála Anna

16.szeptember 18-án dr. Nánási Gábor és dr. Ajtay-Horváth Viola lánya, Noémi

17.november 26-án Peltán-Brósz Roland és Peltán-Brósz Cora fia, Ottó

18.december 3-án dr. Széplaki Attila és Széplaki-Lujber Anett fia Apor

19.december 17-én Kovács-Pálffy András és Kovács-Pálffy Anna fia, Zsigmond Kristóf

20.december 17-én Kovács-Pálffy András és Kovács-Pálffy Anna fia, Zsombor Leó

HÁZASSÁGI MEGÁLDÁS

1. április 23-án Giczi Dávid és Orbók Anna

2. június 11-én Elekes Botond és Buglya Zsófia

3. július 2-án Bíró-Rékai Tibor Péter és Bíró-Rékai Ágnes

4. augusztus 27-én Turcsik Ádám Sándor és Horváth Zsuzsánna Melinda

TEMETÉS

1. január 6-án dr. Gál György (élt 80 évet)

2. január 26-án Mózes Erzsébet (élt 83 évet)

3. január 27-én Imre János (élt 53 évet)

4. március 1-én Kiss Tünde (élt 64 évet)

5. március 5-én dr. Hegedűs András (élt 72 évet)

6. április 12-én Bajusz Jenő (élt 87 évet)

7. május 2-án Sándor (sz. Bodor) Lídia (élt 81 évet)

8. május 3-án Hendrik Johan Noltenius (élt 84 évet)

9. május 9-én Fülöp Tibor (élt 78 évet)

10.május 10-én Berde Ferenc Pál (élt 90 évet)

11.november 4-én Nagyné Ajtay Jolán (élt 78 évet)

12.november 24-én Berke Sándor Károly (élt 76 évet)

13.december 23-án Takács Eszter (élt 90 évet)