Egy igazán jó filmfesztivál egy nagy történetet mesél el. Nevezzük ezt a fesztivál lelkének. A BIFF lelke sok párhuzamos részletből áll össze egy egésszé. Megszületésének egyik fő célkitűzése, hogy Budapestnek végre újra legyen narratív, egész estés filmeket bemutató nemzetközi fesztiválja. Legyen pár olyan nap, amikor a moziba járás, a filmnézés egyenlő a nyitottsággal, kíváncsisággal, a közösséghez tartozással. A meglévő és általunk is nagyon tisztelt budapesti filmfesztiválok mellett mi ezt az élményt a nemzetközi nagyjátékfilmek köré építjük. Első évben a Budapest International Film Festival válogatási koncepciója egyszerre fedi le neves rendezők díjnyertes új filmjeit, a legizgalmasabb friss alkotók munkáinak felfedezését, kísérleti filmeket és egy retrospektív válogatást. Olyan filmeket válogattunk a világ minden tájáról, amiket nagyrészt sosem láthat többet a hazai közönség, és amiket szerintünk mindenképp látnod kell. Egy általunk elképzelt igazán jó filmfesztivál viszont ennél még többet akar nyújtani. Szeretnénk, hogy egész Budapest átalakuljon egy fesztivállá, hogy a legkülönfélébb programokkal mozgassunk meg embereket, mozin belül, mozin kívül. A Corvintól pár percnyi sétára található Turbina is a BIFF otthona lesz: ahol egyszer hajnalig nyitóbulizunk, ott később fotókiállítást mutatunk be tizenhat csodálatos magyar operatőr forgatáson készült, kulisszák mögötti fotóiból. Már első évben elstartol a BIFF Hub szakmai programunk, amely a fesztivál ideje alatt betekintést nyújt a filmkészítés kulisszái mögé, neves alkotók
és filmes szakemberek részvételével. A BIFF teljes programjának fontos vezérelve, hogy a tágabb filmes közösség szakmai diskurzusának is szeretnénk teret biztosítani. De szervezünk külsős vetítést diákoknak a BME-n, horror fanoknak a Margit-szigetre, a kínai kultúra iránt érdeklődőknek a kőbányai kínai negyedben étellel, itallal, tánccal, filmmel. Még egy borbárunk is lesz a Corvinban.
Az első BIFF tervezésekor sokáig használtuk a pilot szót: mit engedhetünk meg magunknak az első évben? Mitől filmfesztivál egy filmfesztivál? Fel tudunk-e érni erre a szintre induláskor? És most, e sorok írásakor azt látjuk, hogy az első Budapest International Film Festival pont olyan lett, amilyennek megálmodtuk. Sőt. Többszörösen túlmutatva a pilot szón, egy igazi filmfesztivállá állt össze, amiben több mint húsz szervező lelke, álma és tehetsége forrt egybe. És ez csak a kezdet, mi pedig hosszú távra tervezünk.
Minden nézőnknek köszönjük, hogy már az első évben bizalmat szavaznak nekünk, és támogatnak egy nagyrészt önerőből megvalósuló, független filmfesztivált. És köszönjük a Filmvilágnak és minden szerzőnek, hogy ez a különszám létrejöhetett.
Jó szelet!
Horváth Kristóf fesztiváligazgató és a BIFF teljes csapata
NEMZETKÖZI VERSENYPROGRAM
A fesztivál első versenyszekciójának részeként tíz filmet mutatunk be a Corvin moziban. A filmek közül a nézők szavazatai alapján talál gazdára a BIFF közönségdíja. A program gondolatvilága, azon felül, hogy az elmúlt év számunkra meghatározó moziélményeiből válogattunk, leginkább a szolidaritás kérdését járja körül. A cselekvés fontosságát hangsúlyozza a tehetetlenség ellenében, miközben rávilágít az emberi tapasztalás sok esetben feloldhatatlan ellentmondásaira. A válogatás szándéka kiállásra buzdítani az üldözöttekért, az igazságtalanul meghurcoltakért, akiknek a hangját elnyomni, nevetségessé tenni vágyja a hatalom és az azt kiszolgálók. Minden filmünk kiindulópontja a kérdésfelvetés szabadsága. Ennek segítségével pontosabb képet kaphatunk a korunkat meghatározó folyamatokról és könnyebben magunkra ismerhetünk tőlünk akár időben vagy térben távoli kultúrák emberi történeteit vizsgálva. Jó beszélgetésekre, különleges találkozásokra invitálunk titeket: minél több filmre tartotok velünk a moziba, annál több újdonságot tudhattok meg magatokról, a környezetetekről, a világról, amelynek a kihívásaira közösen kell megoldásokat találjunk.
Üdvözlet az elmosódott határvonalról. Bátraknak, akik mernek.
A BIFF kitüntetett figyelemmel kíséri azokat a kortárs alkotókat, akik merészen tágítják a film médiumának látókörét, és határaikat feszegetve kísérleteznek új filmnyelvi formákkal. Ebben a szekcióban évről-évre olyan műveket válogatunk, amelyek mélyebb bepillantást nyújtanak ezen művészi laboratóriumokba, és nézőinket olyan filmélményekkel gazdagítják, amelyek szétszakítják a hagyományos elbeszélői struktúrákat, kizökkentenek komfortzónánkból és újraértelmezik a mozi lehetőségeit.
100 ÉV SHERLOCK ÉS A MOZI NYOMÁBAN: RETROSPEKTÍV PROGRAM
A detektív karaktere a mozi egyik emblematikus alakja és motívuma, aki megannyi köntösben tűnt fel a vásznon a XX. század során. Idei rertrospektív sorozatunk Buster Keaton Sherlock Jr. című filmjének 100. évfordulója alkalmából a mozgókép örök alakváltó figurájánák történetét meséli el a filmnyelvi formák állandó változásában és reinkarnációiban.
KÜLÖNLEGES BEMUTATÓK EZ AZ INGYENES KIADVÁNY A FILMVILÁG JÓVOLTÁBÓL JÖHETETT LÉTRE. AZ 1958-BAN INDULT FILMVILÁG AZ EGYETLEN MÉG MŰKÖDŐ MAGYAR FILMMŰVÉSZETI FOLYÓIRAT. MINDEN MEGVÁSÁROLT VAGY ELŐFIZETETT PÉLDÁNY HOZZÁJÁRUL A FENNMARADÁSÁHOZ. AZ EGYÉVES POSTAI ELŐFIZETÉS DÍJA: 10800 FORINT. MEGRENDELHETŐ AZ ORSZÁG BÁRMELY POSTÁJÁN, A HÍRLAPKÉZBESÍTŐKNÉL, A MAGYAR POSTA WEBSHOPJÁBAN, E-MAILEN: HIRLAPELOFIZETES@POSTA.HU CÍMEN, TELEFONON A 06-1-767-8262 SZÁMON.
Versenyen kívüli egyedi vetítések és helyszínek, akár a mozi falain túl.
ANZIX: KÍSÉRLETI MOZI
A SZENT FÜGE MAGJA
Mohammad Rasoulof - 2024 - Nyitófilm
Iman méltóságteljes családapa és szépreményű ügyvéd, aki évtizedek óta szívósan dolgozik azért, hogy egy napon az iráni forradalmi törvényszék bírójává nevezzék ki. Már csak egy hajszál választja el attól, hogy a komoly megbecsülést és jobb életkörülményeket ígérő álom megvalósuljon, de a világ hirtelen összezavarodik. Olyan ítéletekhez kellene a nevét adnia, amelyeknek igazságáról nincs meggyőződve, tinédzser lányai kékre festenék a hajukat és megkérdőjelezik az elveit, felesége minden bölcsessége sem elég, hogy megőrizze köztük a békét, ráadásul egy pisztolynak is nyoma vész. A hit és a jóérzés harcol egymással, az otthon terébe beszűrődnek az utcai tüntetések, az erőszak és elnyomás hangjai, és a TikTok fénye dereng a vacsoraasztal körül.
Thrillerelemekkel átszőtt, finom játékú perzsa színészekkel forgatott családi dráma, amely az államellenes izgatás miatt többszörösen elítélt, emigrációba szökött Mohammad Rasoulof tizedik rendezői munkája. A filmet titokban készítették, majd kalandos körülmények között csempészték ki Iránból, így a rendszerkritikus produkció sorsa önmagában is erős társadalmi látlelet.
BARKÓCZI JANKA
animal
Sofia Exarchou – 2023
Sofia Exarchou (Park) Locarnóban debütált filmje takaréklángon tartott melodráma, egyben pontos reflexió A Fehér Lótusz-féle, felső középosztálybeli lelki nyomort megörökítő mozgóképek sorára – rögtön a bevezető képsor, mintha a Susanne Bier-féle friss Netflix-krimisorozat, A tökéletes pár főcímére tett ironikus utalás lenne: a kigyúrt, kiöltözött gazdag párok helyett belassult nyaraló nyugdíjasok vonaglanak egy animátor által énekelt számra. Az Animal egy, főként kelet-európai turistákra szakosodott, tengerparti all-inclusive hotel táncos-énekes csapatának repetitív életét követi, a sivár mindennapokat és a hajszolt éjszakákat, amikor munkakörükből adódóan partit parti után veretnek végig. Ahogyan Charlotte Wells gyönyörű debütfilmjében, az Aftersunban, itt is a minden élvezetek ígéretét magában rejtő nyári üdülőhely lesz a legmélyebb magány és szenvedés színtere, csak épp ezúttal a show-t nyújtó lányok – az egyik frissen érkezett, a másik kilenc éve itt dolgozik – válnak a hotel reményvesztett örök rabjaivá, és mondanak el messze többet erről a világról, mint a fent említett sorozatok bármelyike.
KOVÁCS KATA
Bird
Andrea Arnold – 2024
Andrea Arnold a brit új hullám dühöngő ifjúságának legméltóbb örököse: rebellis hősnői sarkukban kamerával, szívükben dacos indulattal csörtetnek, szüntelen kiutat keresve sivár csapdavilágukból, legyen az essexi panelgettó, kansasi préri vagy borongós Bronte-fenyér. Nincs ez másként a kenti kisvárosban játszódó Birdben sem, csak épp Arnold road-movie vagy vadrománc helyett ezúttal mágikus mesébe csomagolja a szocio-látleletet (lásd Messzi dél vadjai vagy Okja). Kilátástalan kiskamasz hősnője – háta mögött gyerektraumákkal, lába között az első menzeszével – élete mélypontján fut össze egy rejtélyes csavargóval, aki légnyomásos Mary Poppinsként érkezik a keleti széllel, és nem beszél sokat, de attól fogva csudás dolgok történnek a népes család nyomorpornókba illő életében, egészen a több értelemben is felemelő fináléig. Arnold impozáns életművében bő húsz éve szaporodnak az állatmotívumok Darázstól Tejen-Mézen át a Tehénig: immár a Rogowski által megformált címszereplő és Barry Keoghan Bogárra keresztelt apafigurája mellett szinte a teljes dél-angliai fauna felvonul, egyfajta varázslatos alternatívát kínálva a műkörmös-zsírpacnis emberiséggel szemben – elvégre kinek kell a háztartási erőszak és diszkólagzi, ha békanyáktól téphet és az ég madaraival beszélhet?
VARRÓ ATTILA
caught by the tides
Jia Zhangke – 2024
A melodráma ősrégi alapkérdése, hogyan választja szét a szerelmeseket a történelem. Jia Zhangke azonban rendhagyó melodrámát forgat, mert nem biztos, hogy akik messzire sodródnak egymástól, valóban szeretik egymást – meglehetősen egyoldalúnak tűnik ez a kapcsolat. A „történelem” fogalma pedig ebben az esetben mindenféle pátoszt nélkülöz: maga az arctalan és kérlelhetetlen, roppant ipari fejlődés. A világ legnagyobb erőművének megépítése érdekében Kínában komplett városokat telepítettek át. Mit számít akkor az egyén? Mit számít az otthonát és társát kereső Qiao Qiao évtizedes kálváriája? Zhangke korábban forgatott dokumentum-felvételek felhasználásával és fétisszínésznője, Zhao Tao főszereplésével mereng azon, amin máskor is: milyen személyes ára van Kína valóban történelmi léptékű fejlődésének? A Caught by the Tides nem fő mű: szétesőbb és szertelenebb, mint az Egy kis bűn vagy a Mountains May Depart fenséges tablói. Ám a mai kínai film jelentős szerzője ezúttal az otthontalanság tapasztalatát és az újrakezdés kényszerét igyekezett megfogalmazni, ehhez pedig illenek új filmjének merész irányváltásai és nagyvonalú szerkezete.
KRÁNICZ BENCE
I Saw the TV Glow
Jane Schoenbrun – 2024
Bizonyára mindenkinek van egy meghatározó élménye, ahogy megbabonázva, már-már vákuumba kerülve réved az egyetlen fénysugarat adó tévéképernyőre: nincs ez másképp a szigorúan nevelt Owen és a lázadó Maddy párosával sem. A The Pink Opaque sorozat rituálévá váló nézésével próbálják csillapítani magányukat és kirekesztettségüket, aminek következtében a biztonságos szülői háttér nélkül élő fiatalok egyre jobban kezdik vágyni e misztikus, rémisztő szörnyekkel teli fikció világát, szemben a még ennél is veszélyesebbnek tűnő saját életükkel. Jane Schoenbrun filmjében visszaköszön a 90-es évek stílusvilága, ám a televízió átjárójellegét a technofóbiát elkerülve ábrázolják, amelynek révén a páros ugyan szabadon elmerülhet a mesevilágukban, de egyre nehezebb lesz különbséget tenniük a kitaláció és a realitás között. A rendező neonfénnyel világítja meg a melankóliát, az állandósult szorongást és paranoiát, amik miatt nem merünk önmagunk lenni, az identitáskeresésről szóló, visszafogott pszichohorror vibráló, absztrakt sziluettjeiben pedig mindenki felismerheti a saját démonait.
BUZSIK KRISZTINA
misercordia
Alain Guiraudie – 2024
Alain Guiraudie melankolikus queer-meséjének hősei, a rendező korábbi filmjeihez hasonlóan (Idegen a tónál, Állva maradni, Nobody’s Hero) magányos, szeretetre éhes, jellegzetes ábrázatú emberek, a végletekig túlfűtött szexuális energiákkal. Jérémie, a fiatal pék az ex-főnöke/plátói szerelme temetésére utazik egy hegyvidéki faluba. A szertartás után a férfi özvegye marasztalja, majd Jérémie furcsa, szenvedélyes játszmákba bonyolódik egy falubeli ismerőssel, a kéjvadász pappal és az elhunyt főnök fiával is. A Misericordia lassan hömpölygő, váratlanul el-elkanyarodó identitásdráma, amelyben, hasonlóan az Állva maradnihoz, majdnem mindegyik szereplő között kialakul valamiféle érzéki vonzalom. Ám az esetlenül tébláboló, alkoholgondokkal küzdő hősök leginkább csak törődésre vágynak. A szeretet hajszolása így sok szabályt és etikai kódot felülír, miközben a mindig nagyszerű Claire Mathon operatőr kamerája nemcsak a beszédes arcokat, de a francia hegyvidéki tájat és az erdőt is mesélővé teszi.
PAULO-VARGA ÁKOS
The Devil’s Bath
Severin Fiala – Veronika Franz – 2023
Az osztrák Severin Fiala – Veronika Franz alkotópáros egyéni sorstragédiákról mesélő pszichothrillerei, a saját hazájukban készített Jó éjt, anyu! és az amerikai sztárokkal forgatott Téli menedék után valami gyökeresen más témához nyúlt, gyökeresen más stílusban. A Des Teufels Bad 18. századi osztrák periratok alapján született, és a történelmi filmek hitelességét vegyíti a Robert Eggers-féle A boszorkány, a Juliska és Jancsi és a Bárány nyomvonalán haladó folkhorror zsánerének erős atmoszférateremtésével. Fialáék a lélektani finomságok helyett ezúttal a hangulatfestésre koncentrálva mesélnek el egy nyomasztó rémtörténetet, amely egy korabeli, állítólag Európa-szerte dívó visszás társadalmi jelenséget felelevenítve az anyaság- és női reprodukciós horrorok (Babadook, The Hole in the Ground) és a mentális betegségeket tematizáló rémfilmek (Amikor kialszik a fény, Relikvia) sorába is illeszkedik. Az említett izgalmak mellett a film a jórészt természetes fényből festményszépségű képeket varázsoló – Berlinben díjazott – operatőri munkájával és a női főszereplő, Anja Plaschg játékával nyűgöz még le, akit főként énekesnőként ismerhetünk (Soap&Skin), de színésznőnek épp olyan tehetséges.
VAJDA JUDIT
The Echo
Eltökélt tekintetű gyerekek gondoznak sokat látott időseket, a kamaszlányok juhokat terelnek és szőrén ülik meg a lovat, az apák pedig mindig átutazóban vannak két alulfizetett nagyvárosi építőmunka között. A kirekesztett és fenyegetettségben élő közösségeket mély együttérzéssel figyelő Tatiana Huezo dokumentumfilmje a húszmilliós Mexikóvárostól alig 200 km-re fekvő kistelepülés – a címbeli El Eco, vagyis Visszhang – ködös és esőáztatta világát kutatja, ahol a hagyományos állattartás, földművelés és társadalmi szokások érvényét nem ingatta meg a modern technológia és világkép. A peremvidék elhagyatottságára itt az emberi kötődés intimitása és az egymásra utaltság felel. A finom neszekből és tapintható textúrákból összeálló immerzív valóságmozaikba játékfilmes hatások és apokaliptikus hangulatú jelenetek vegyülnek, így a mennydörgéstől összerezzenő gyerekek képei láttán felmerül a kérdés: meddig lehet fenntartani az életet a régi formájában, ha fokozatosan közelít egy hatalmas, dühöngő vihar?
ÁRVA MÁRTON
Tatiana Huezo – 2023
Minden, ami fénynek TŰnik
Payal Kapadia – 2024
A harmincas éveiben járó Prabha ápolóként dolgozik egy mumbai kórházban, és bár papíron házas, férje az esküvő után azonnal Németországba emigrált. Lakótársa és kollégája, a jóval fiatalabb Anu titokban egy muszlim fiúval jár, kiváltva ezzel környezete rosszallását. Míg Prabha a munkahelyén és a magánéletben is igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, Anu egyre bátrabban feszegeti a határokat. Jobban nem is különbözhetnének, szép lassan mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Payal Kapadia rendezése kipipál minden olyan rubrikát, amelyet egy Cannes-ban a Zsűri Nagydíjával elismert filmtől várnánk. Érinti a női elnyomás, a kasztrendszer, a vallási intolerancia és a dzsentrifikáció témáját, a dokumentarista hátterű fiatal rendezőnő mégsem száraz tételfilmet, hanem egy naturalista költőiséggel elmesélt, lenyűgözően fényképezett, érzékeny és intim drámát készített humánumról, szolidaritásról, és a társadalom peremére szorított két nő összekapaszkodásáról.
BASKI SÁNDOR
The Story of Souleymane
Boris Lojkine – 2024
A menekülthullámból arcokat kiragadni, sorsokat felmutatni napjaink egyik legfontosabb művészi vállalása, a The Story of Souleymane azonban nemcsak humanitárius kiáltványként, de feszült, érzékeny filmként is megérdemli a figyelmet. Boris Lojkine ideális arányban keveri a párizsi illegális bevándorlók szűkös életlehetőségeinek, trükközéseinek bemutatását és a főhős, a biciklis ételfutár Souleymane személyes történetét. Vannak, akik segítik, vannak, akik kihasználják, máskor nem várt helyről kap egy jó szót. A guineai fiatal két napját ismerjük meg, ezalatt reggeltől estig dolgozik, balesetet szenved, konfliktusba kerül, rossz híreket kap otthonról, igyekszik kikeveredni a munka-pénztelenség-lekötelezettség ördögi köréből, miközben legfontosabb megmérettetésére, a menekültstátuszt ígérő meghallgatásra készül. A reménytelen zsonglőrködésnek bukás a vége – vagy mégsem? A Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában három díjat (a zsűri díja, legjobb színész, FIPRESCI-díj) is elnyerő francia dráma körképként és portréként is hiteles: Souleymane történetében millióké rejlik, de ott van ám az övé is.
GYÖNGYÖSI LILLA
Breathless
James
Benning – 2024
Ironikus, és szerzőjére jellemzően humoros módon a kultikus Godard-opustól kölcsönzi címét (és játékidejét) a legújabb, még Benninghez képest is radikális mű. Az amerikai táj, tárgyi és épített környezet, valamint a bennük kószáló és általuk létező emberi egzisztenciák legnagyobb mozgóképes krónikása elképesztő figyelemmel nyúl az előtte feltáruló látványhoz és páratlan forma- és kompozícióérzékkel teszi azt magával ragadó mozgóképpé. James Benning a kísérleti film legnagyobb élő alakja és megkerülhetetlen ikonja, aki látszólag banálisan egyszerű munkáiban az anyag lenyűgöző műgonddal történő összeillesztésével szinte egyedül bizonyította, hogy a hetvenes évek strukturalista filmjének szemléletmódja fenntartható, megújítható és ezáltal kortárs mozgóképes tapasztalattá is tehető. Ezúttal, önmaga minimalizmusát is a végletekig feszítve egyetlen, játékfilmnyi hosszúságú snittet kínál szemlélésre – kifulladásig.
GYENGE ZSOLT
The Human Surge 3
Eduardo Williams
– 2023
A The Human Surge 3. az argentin Eduado Williams merész filmes kísérleteinek lenyűgöző folytatása, nem-narratív lassú mozi, hibrid dokumentumfilm és kísérteties antropocén vízió ötvözete. Rizomatikus struktúráin keresztül az emberi életet, mint határtalanul áramló energiát vizsgálja egy hiperdigitális világban. Mivel a film egyszerre foglalkozik globalizált és marginalizált tapasztalatokkal, nem hivatásos, gyakran queer szereplői hozzájárulnak a film folyékony létmódjához, a földrajzi és a nemi identitás határainak átlépéséhez. A nyolc objektívvel rendelkező Insta360 Titan gömbkamera térmanipulációs képessége olyan pillanatokat eredményez, amelyek egyszerre szürreálisak és hiperrealisták. A tervezett és az improvizált pillanatok keveredése egy szabadon áramló, organikus létmódot eredményez. A The Human Surge 3. eltér a hagyományos mozitól, és egy újszerű, kísérletező, de mélyen humanista, együttérző tekintettel nézi a világot. Ez a pillantás egyszerre intim és idegen, néha a Google Maps zavaró, mégis ismerős szemszögét veszi fel, de inkább az emberi lélek tájaira hatol be. A film folyékony struktúrája, a kísérleti kameratechnikákra való támaszkodás, valamint a fizikai és digitális valóság keveredése a határokat feszegeti, és arra invitálja a nézőket, hogy egy hipnotikus utazás során a mozi újfajta lehetőségeit fedezzék fel.
MARKÓJA CSILLA
lEOS CARAX: EZ NEM ÉN VAGYOK
Leos Carax – 2024
A francia művészfilm vérforraló zsenije egy múzeumnak készítette ezt a mozgóképes önportrét, amely a feladathoz illően a régmúltba tartozó kiállítási darabként tekint a saját alakjára – de ezzel együtt magát a mozgóképet is gyönyörűen kimúló őslényként ábrázolja. Merthogy az alig negyvenperces It’s Not Me lehengerlő montázsa voltaképpen egy önreflektív moziesszé, amely a filmművészet pusztulásának hatásain mereng – s ennek során éppúgy fölhasználja a korábbi Caraxművek képsorait, mint néhány költőien hibbant képzettársítást tojásrántottáról, pislogásról, a vízről és a halálról. Már szimplán a vállalás is felidézi a film készítése alatt meghalt Jean-Luc Godard szellemét, de Carax ráadásul – többek között Vertov, Chaplin vagy éppen David Bowie citálása mellett – konkrétan kikutatja és felfedezi önmagában a kései JLG-t: hozzáidomítja motyogását, inzertjeit és vágásai ritmusát, hogy aztán a modern film bálványának elégikus hangján búcsúzzon el tőle és a kameraérzékeny huszadik századtól. Ha nincs többé filmművészet, akkor Carax számára a világ szépsége veszik el, míg Godard számára a világ igazsága – de a veszteség élménye mindkét esetben szívszorító erejű.
NAGY V. GERGŐ
A BRUTALISTA
Brady Corbet – 2024
Képzeljük el, ahogyan a reménybeli rendező odafordul a producerhez, hogy szeretne egy három és fél órás filmet csinálni egy Tóth László nevű magyar építészről, aki a második világháború után Philadelphia környékén nincstelenül kezd új életet és komoly nehézségek árán próbál befejezni egy épületet. A brutalista már önmagában azért különleges, mert egyáltalán elkészült, ráadásul korabeli technikával, analógra forgatva, de mióta járja a nemzetközi fesztiválokat, nagyjából mindenki ezen a filmen pörög. A hájp ráadásul igaz, ezt a gyönyörű fényekbe csavart, fantasztikus színészi alakításokkal megszórt epikus utazást valóban csak a moziterem sötétjében lehet és kell átélni. Nyitánnyal, szünettel, meglepő kacskaringókkal és merész alkotói döntésekkel, illetve azokkal a mélyre menő, sohasem megúszós kérdésekkel, ami után az ember instant kényszert érez, hogy valakivel megdumálja a látottakat. A színészből lett rendező, Brady Corbet öntörvényű vízióját ráadásul nálunk forgatták, így Adrien Brody kifogástalan magyarságán túl számos extra kényeztetés vár ránk. No nem mintha A brutalista rászorulna, mert alapjáraton is az év legfontosabb bemutatója.
HUBER ZOLTÁN
Kneecap
Rich Peppiatt - 2024
Ha a két kedvenc filmed a Trainspotting és a Most vagy soha!, jó hírünk van: Rich Peppiatt elkészítette a kettő tökéletes elegyét egy kábítószerekben dagonyázó belfasti rapbandáról, akik az ír nyelv elfogadtatásáért küzdenek a hivatalos angollal szemben. A Kneecap Észak-Írország menő hiphoptriója, és a filmben önmagukat játsszák, a sztori viszont őrült fikció. Sűrű egymásutánban jönnek a vicces és bizarr korhatáros jelenetek, többek között arról, hogyan alakul a buli, ha a fellépők tévedésből ketaminnal zsibbasztják le magukat, vagy hogy milyen izgalmakat kínál egy protestáns angol lány és egy rebellis katolikus ír fiú szexuális együttléte. Az észak-ír származású Michael Fassbender a húzónév a szereposztásban, a nemzeti hős terrorista apukát alakítja, aki egyszemélyes háborújával az angol elnyomás helyett a családját számolja fel. Súlyos témákhoz nyúl Oscar-díjra nevezett első játékfilmjében az író-rendező Peppiatt, de roppant könnyedén, és mindenkinek van nála igazsága, talán csak a viperával támadó, sátáni rendőrfelügyelőnőnek nincs.
KOVÁCS MARCELL
Ifjabb Sherlock detektív
Buster
Keaton – 1924
Vajon miről álmodik egy mozigépész? Jó filmekről, szerelemről, kalandokról. Vagy arról, hogy olyan lehessen, mint a világhírű nyomozó, Sherlock Holmes. Amikor ez a film elkészült 1924-ben, vagyis száz éve, akkor Sir Arthur Conan Doyle történeteit már mindenki ismerte. Kulturális közkincs lett, és sorra születtek a filmes adaptációk. Ám Az ifjú Sherlockot nagyvásznon látni, vagy bármelyik Buster Keaton filmet, az maga a boldogság. Van itt Harry Houdini-trükk, varázslat és film a filmben, mindez egy mozijegy áráért. Ha valaki el akar veszni a részletekben, keresgélhet a vetítés után összetakarított szemétben. Csodára lelni minden jelenetben. Emellett ez a filmburleszk gyógyír minden leendő mozisnak és magánnyomozónak, cinefilnek vagy nagy döntés előtt állónak, a kérdés ugyanis adott: vetíteni, álmodni vagy élni? Filmesek sorára hatott, jeleneteket szőtt újra belőle Woody Allen és Guy Ritchie saját műveikben. Buster Keaton filmet kell nézni, és jobb ember leszel. Vagy nem. Egy próbát megér. Vagy csak álmodni, hogy láttam egy ilyen filmet.
HORVÁTH GYÖRGY
A vörös kör
Jean-Pierre Melville – 1970
A kor legnagyobb kaliberű európai filmsztárjai közül toborozta főszereplőit Jean-Pierre Melville, a bűnügyi filmek nem kisebb kaliberű, veterán rendezője az 1970-ben készült A vörös körhöz, amely egy hasonlóképpen nagyigényű toborzásról szól egy nem mindennapi bűntényhez. Az Alain Delon, Yves Montand és Gian Maria Volonté által alakított bűnözők egy aprólékosan eltervezett és hibátlan precizitással végrehajtott ékszerrablás után a nyomukat elszántan követő detektívfelügyelővel – akit André Bourvil formál meg – kénytelenek macska-egér játszmába bocsátkozni. Maga a betörés 25 perces, párbeszéd nélküli jelenetsora is felejthetetlen, de ami a bűnügyi filmek legendáriumát leginkább gazdagítja ebben a klasszikus produkcióban, az a céljukat tévesztett, emberi sorsok drámája, amelyre egyébként a cím is utal. A cselekmény komótos tempóban fordul rá a fő akcióra, mindvégig hátborzongatóan kitartva a feszültséget, a téli tájképeknél nem kevésbé fagyos hangulatú belsőkben a lélek mélységeibe nyíló, egymáséba szúródó tekintetekkel. A költőibb A szamuráj és a pergőbb Egy zsaru között ez volt a Melville-Delon páros igazi nagy filmje.
NEVELŐS ZOLTÁN
Close-up
Abbas Kiarostami – 1990
Lelkes (épp munkanélküli) mozirajongó adja ki magát a leghíresebb élő iráni filmrendezőnek egy teheráni buszon: a játékkal nemcsak a film iránti feltétlen rajongását fejezi ki, hanem talán az olyannyira áhított megbecsülésre is esélyt lát. A valós szereplőkkel és helyszíneken, (ál)dokumentarista odafigyeléssel és lefegyverző empátiával forgatott történetben végletekig kifinomult módon ölelkezik valóság és fikció össze, ráadásul, ha igazán odafigyelünk, feltárul a tekintetek kiarostamian cizellált hálója is, ahol a látványnak mindig részévé válik az arra vetett tekintet, és annak etikai vetülete is. Abbas Kiarostami az elsőrangú iráni filmművészet talán legragyogóbb csillaga volt, szinte kivétel nélkül nagyszerű filmjei közül a Close-Up olyanynyira kiemelkedik, hogy főhősének nevét választotta címéül az egyik legmenőbb filmes folyóirat. Ezt a filmet nagyvásznon nézni a mozi igazi ünnepe, hiszen létezhet-e a saját sorsát ezért kockára tevő Sabziannál elkötelezettebb cinefil?
GYENGE ZSOLT
STRANGE DAYS - a halál napja
Kathryn Bigelow – 1995
A 90-es évek Szárnyas fejvadásza már nem az ember és gépmása közötti határt kutatja, inkább a virtuálvilág és a közösségi média képember-jövőjébe vezet be egy kaotikus nyomozástörténet keretében, ahol a lecsúszott elmefilm-díler és kőkemény testőrnője a 2K szilveszteri tébolyában próbál egy gyilkosságsorozat sötét mélyébe látni, még mielőtt az magába rántaná őket. Kathryn Bigelow, a valaha élt legjobb hollywoodi zsánerfilm-rendezőnő igazi műfaji Rorschach-tesztet visz fel lendületes vonásokkal a szélesvászonra: A halál napja nézhető riasztó sci-fi disztópiának, gender bending háromszögrománcnak, rögbrutál társadalmi látleletnek, párás noirvilágban zajló csatakos hajszathrillernek, kirobbanó energiájú akciófilmnek és vérbeli rejtélymegoldó kriminek (megspékelve némi szexszel, horrorral és Juliette Lewis észbontó koncertjelenetével) – csupán a néző szíve-vágya dönt róla, melyik zsánerszín válik ki a mozivetítés pazar kaleidoszkópjából. Mert ami a lényeg: Bigelow az (ön)pusztító szenvedélyről mesél őserővel, fakadjon áhított adrenalinfröccse mások vénájából (Alkonytájt), óriáshullámokból (Point Break) vagy bombák nitroglicerinjéből (A bombák földjén) – végzetes kéjforrása ezúttal a lebírhatatlan, mindent elsöprő szkopofília.
VARRÓ ATTILA
Kedd 29.10
Nemzetközi versenyprogram
19:00 A SZENT FÜGE MAGJA 2024
168’ Mohammad Rasoulof 22:00 BIFF nyitóbuli a Turbinában
30.10 18:00 Leos Carax: Ez nem én vagyok
Anzix: Kísérleti mozi
Anzix: Kísérleti mozi
Leos Carax 19:30 A BRUTALISTA
Különleges bemutatók
215’ Brady Corbet 19:45 A SZENT FÜGE MAGJA
Nemzetközi versenyprogram
168’ Mohammad Rasoulof
Nemzetközi versenyprogram
31.10 18:30 kifulladásig 2024 86’ James Benning 19:00 THE ECHO 2023 102’ Tatiana Huezo 21:15
