BUE Hírlevél 2023. Karácsony

BUDAPESTI UNITÁRUIS EGYHÁZKÖZSÉG HÍRLEVELE

BUDAPESTI UNITÁRIUS HÍRLEVÉL 2023. KARÁCSONY

XXIII. ÉVFOLYAM

LELKÉSZI KÖSZÖNTŐ Mindenkor nagy a kísértés, hogy a lelkész csak azokkal foglalkozzon, akik ott vannak, akik bíznak benne, netán még szeretik is. Ne menni utána a többieknek: a szétszéledteknek, a leszakadtaknak, a tömegben eltűnteknek, a hitüket elvesztetteknek, a hitre még nem találtaknak, az individualizálódottaknak, a fogyasztói kultúrába feloldódottaknak, a kiábrándultaknak, a sértődötteknek és a többieknek. De szól a krisztusi parancs, tegyetek úgy, ahogy az Emberfia: induljatok a nyomukba, kutassátok fel, keressétek meg azokat, akik elvesztek. A mi erdélyi hátterű gyülekezetünkre ez különösen is érvényes! Nem szűnhetnek meg magyarnak és unitáriusnak lenni valaki csak azért, mert Erdélyből Magyarországra költözött. Ez az összegyűjtés szolgálata, amit magam elé tűztem, és amiben próbáltam egyebek mellett a lelkészi hivatásomat az elmúlt négy és fél évben élni. (Folyt.)

www.bue.hu

budapesti.unitarius@gmail.com

Budapesti-Unitárius-Egyházközség

06 1 311 3094

11713005-20304007

2.

LELKÉSZI KÖSZÖNTŐ

HÍRLEVÉL

Az összegyűjtés szolgálata.

Avagy az elveszett juh megtalálása, és a nyáj egybetartása

dr. Czire Szabolcs, vezető lelkész

Képzeljük el Jézust, ahogy az elveszett juh után indul, megtalálva azt, a vállára emeli, és boldogan viszi haza a többiek közé, hogy aztán az övéivel megünnepelje. Ő ezt a képet állítja magáról, amikor újra és újra a jó pásztorról beszél, vagy az elveszett juhról mond példázatot. A Mt-i változatban így összegzi küldetését: „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Jézus számára, aki pásztorkodó kultúrában élt, kézenfekvő volt a küldetését ezekkel a képekkel kommunikálni.

Nyilvánvalóan nem juhról van szó, hanem emberekről.

A példázat előzményét is a farizeusok zúgolódása adja, amikor azt kérik rajta számon, hogy miért foglalkozik azokkal, akik nincsenek ott, miért fogadja be a szerintük bűnösöket.

Jézus válaszként ezt a példázatot mondja el: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?

És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,3–7) Jézus gyönyörű példázatával örök feladatként jelöli meg, hogy a tömeg mögött lássuk az egyént, és a megtalált egyént szólítsuk közösségbe.

Csakhogy Jézus nem épített gyülekezetet, mi több, valószínűleg egyházban sem gondolkodott. Nem foglalkoztatta a kérdések gyakorlati vetülete, a kivitelezhetőség. Ő az eszményi magaslatot fogalmazta meg.

Például, hogy legyünk tökéletesek, vagy szeressük ellenségeinket, vagy osszuk szét vagyonunkat, vagy hagyatkozzunk egészen Isten gondviselésére. Ő az eszményit szólaltatta meg, ránk bízva annak kínját és gyönyörűségét, hogy megpróbáljuk gyakorlattá formálni: a kell világát a lehet

világával összhangba hozni.

Kézenfekvő, hogy a pásztor bezárja a karámba a nyájat, míg az elveszett juh keresésére indul. Csakhogy az emberek nem juhok. Az unitáriusok különösen nem.

Emberek, önérzetesek, személyes történettel, határozott véleménnyel és sokféle ambícióval.

Míg a nyomukba eredünk, az otthon maradottak nem zárhatók karámba, ők is igénylik a figyelmet, a törődést, a beszélgetést, a jelzést, a jó szót, a bizalmat. Másfelől pedig, a nyájtól eltévelyedett nem biztos, hogy vissza akar térni. Mert másként nevelkedett, vagy mert olyan hatások alá került, vagy sértődött, vagy a saját életében is eltévedt, vagy rosszkor van neki az egyház. Vagy soha nem is tartozott igazság semmiféle közösséghez.

Hosszasan sorolható.

A lelkésznek egyedül esélye sem lenne.

Azonban ott van mellette a kilencvenkilenc. A kilencvenkilenc hűséges, a kilencvenkilenc állhatatos, a kilencvenkilenc áldozatkész, a kilencvenkilenc megértésre jutott. Azok, akik tudják, hogy a templomnál nagyobb van itt.

3.

LELKÉSZI KÖSZÖNTŐ Akik tudják, megtapasztalták Isten jóságát, és tenni akarnak az ő népéért. Akik nem tévesztik össze az üzenetet az üzenet esendő hordozójával. Akik nem a mindig érdekeset keresik, hanem a megtartót. Nem az újdonság szerint tájékozódnak, hanem az állandó szerint. Akik tudják, hogy semmijük nincs, amit nem kaptak, és valamit vissza akarnak adni idejükből, pénzükből, figyelmükből, szívükből.

Elődjeikért, önmagukért, családjukért, a nemzetért. Akik az egyetlen élő Isten szövetségében akarnak élni örömben és talpig nehéz hűségben.

Kilencvenkilenc Testvérem!

Neked mondok most köszönetet, aki a kilencvenkilenc erejének része voltál egész évben. Akire lehetett számítani, aki ott voltál, aki részt vettél a munkában. Aki nem lettél a gyülekezet farkasa, önérdek és önérzet áldozata, pletykával és gyűlöletkeltéssel lelkek megrablója. Akivel együtt imádkoztunk, együtt szerveztünk, együtt álltunk bele az árba, együtt kapaszkodtunk fel újra és újra a gátra. Tudom, hogy te érted, mit jelent a közösség ereje. És hogy miért kell ismételten útra kelnünk, hogy megkeressük, aki elveszett.

Kérlek, légy magad is Isten küldöttje, vegyél részt az összegyűjtés szolgálatában!

Annak, aki nem hisz, mondd el a te hitedet!

Annak, aki szerint nincs Isten, meséld el életedben a gondviselést!

Annak, aki kiábrándult a kereszténységből, mondd el, hogy van hiteles unitárius keresztény alternatíva!

Annak, aki önző módon él, mutasd fel az önzetlen élet többletét!

Annak, aki nem akar konfirmálni, meséld el, hogy milyen sokat jelentett neked és gyermekednek!

Annak, akit a globális fogyasztói kultúra mozgat, mutasd meg az önmeghaladás örömét!

HÍRLEVÉL

Abban, aki céltalanul él, ébrezd fel a valós létértelem szomját!

Abban, aki a jövedelme fölös többletét is magára akarja költeni, ébressz vágyat a keresztény nagylelkűségre!

Aki magányos, akit családi tragédia ért, aki társakat keres, ragad meg a kezét, és hozd el közénk! „Elkószált” Testvérem!

Hozzád is szeretnék most szólni! Ne élj magányosan, ne maradj távol a tieidtől!

Szükségünk van rád, és hisszük, hogy neked is a gyülekezetre, még ha most nem is úgy gondolod!

Könnyű belátni, hogy egy ekkora közösség, mint a Magyarország területén elő unitárius közösség, statisztika szerint is hány megbízható emberre számíthat. Az élet Ura pedig úgy akarta, hogy te is közéjük soroltass. Azért voltak unitárius felmenőid, azért kereszteltek meg, azért próbáltak az értékek világába hajdanán bevezetni. Aztán úgy hozta az életed, hogy elhagytad a szülőföldedet, és otthonról hazajöttél ide, az Anyaországba. Itt pedig vallási kisebbségbe kerültél, gyakran furcsán néznek rád, gyakran csak nagyobb áldozatok árán tudsz unitárius gyülekezethez tartozni. Most mégis azt kérem, hogy hozd meg ezt az áldozatot, mert együtt tudunk csak erősek lenni, megmaradni!

Nekünk nem egy több ezres történelmi gyülekezetünk van, mint Sepsiszentgyörgy, Vásárhely, Kolozsvár vagy Székelyudvarhely esetében. Mi egyenként keressük és kapcsoljuk be az embereket. Utánuk megyünk, keressük, hívjuk.

Meddig megyünk el?

Elmegyünk a külső kerületekig, elmegyünk Esztergomig, elmegyünk a Balaton menti falvakig és városokig, elmegyünk Salgótarjánig vagy Sopronig.

Elmegyünk a békülésig, elmegyünk a megaláztatásig, a szidalmazás elviseléséig.

Elmegyünk az orrunkra csukott ajtókig,

4.

LELKÉSZI KÖSZÖNTŐ

HÍRLEVÉL

elmegyünk a megnyíló szívekig.

Elmegyünk hozzád is, ha hívsz, ha beengedsz. És nem vádolunk, és nem vetünk a szemedre semmit. Csak azt szeretnénk, hogy visszatalálj a tieidhez. Egy lélekről sem mondunk le, de tiszteletben tartjuk a személyes növekedés ritmusát.

A krisztusi mérce, hogy mindig az egyről, az egyénről, a személyről van szó, mindig őt kell megszólítani, gondozni, szeretni, de úgy, hogy közben a közösség sokféleségben megépült egységét is szem előtt tartani. Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mi pedig megyünk, veletek, Kilencvenkilenc, és megyünk értetek, Egyetlenek!

GONDNOKI ÜDVÖZLET

Buzogány Zoltán gyülekezeti gondnok

„Téged vallunk és dicsérünk, Mi egyetlen egy Istenünk” Az adventi gyertya fénye bevilágítja a szobát. Csendben nézem a lángot és közben a hálára gondolok. Felidézem mindazt, amiért hálásak lehetünk, gondoljunk csak a szűk családi életünkre, a barátokra és ismerősökre, vagy az egyházunkra.

Az idei évben nagyon sok minden történt az egyházközségünkben. Végiggondolva az elmúlt heteket, hónapokat, csak azt látjuk, hogy mindegyre történik valami jó, valami új, aminek örvendeni tudunk. Én hálás vagyok azért, hogy ilyen jó közösségünk van. Elég szép számmal gyarapodtunk, közösségünk hasznos tagokkal bővült. Lassan valóra válnak az álmaink, teljesülnek kívánságaink. Azért szeretem ezt a közösséget, mert mindig vannak új célok, amik előre visznek minket. Az idén is bővelkedtünk eredményekben, amikre büszkék lehetünk. A legfontosabbak közt említem, hogy van új másodlelkészünk, vásároltunk egy

szolgálati személygépkocsit, felújítottuk a templom hátsó részét, sikerült új székek beszerezni. A fejlesztésekhez biztosítani tudtuk az anyagi forrásokat.

Ugyanakkor újjászerveződött a Nőszövetség, átalakult a családi istentiszteletek utáni szeretetvendégség szervezése, bővült az önkéntesek köre. Sokkal többen vesznek részt

5.

GONDNOKI ÜDVÖZLET a közös munkákban, és sokan támogatják adományaikkal a közös programokat.

Az egyházközségünk vezetése (presbitérium és elnökség) rendszeresen ülésezik, nyomon követi az eseményeket, előkészíti a rövid és hosszú távú programokat.

Vezető lelkészünk és felesége fáradságot nem ismerve szolgálják egyházközségünket, folyamatosan keresik az új lehetőségeket.

Egyháztagjaink a minimális egyházfenntartási díj mellett egyre több adománnyal járulnak hozzá egyházközségünk fenntartásához és fejlesztéséhez. Sokan belátják, hogy a minimális egyházfenntartási díj nem elég azokra a programokra, amiken hétről hétre részt veszünk.

Az egyházközségünknek most nagyon nagy szüksége van a bőkezű támogatásokra.

Köszönöm minden egyháztagunknak és adományozónak, hogy bőkezű adományaikkal segítik közösségünk építését. Hálás vagyok, hogy idén is ilyen sokan vállalták az anyagi és erkölcsi támogatást ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Ülök az asztalnál és nézem a gyertya lángját. A várakozás időszakára gondolok.

Adventkor mindenki az eljövetelt várja, de az emberek mégis más-más formában képzelik el ennek beteljesülését. Van, aki pénzt, hatalmat és hírnevet vár, aztán van, aki szeretetet, békességet és egészséget remél.

Hívő keresztény ember érzi a kettő közti különbséget. A mi kis közösségünk azért tud ilyen szépen fejlődni, mert valahol legbelül minden egyháztagunk, aki közösségünk hívő tagja szeretne maradni, a lehető legjobbat akarja mindenkinek. Az új betérők elmondják, hogy részükre is körvonalazódik a kép, láthatóvá válik az a sok munka és szeretet, aminek ők is részesei szeretnének lenni. Az eredményeknek pedig együtt örülünk, hiszen

HÍRLEVÉL

hiszen mindent magunknak és gyerekeinknek teszünk.

Jézus üzenetének eljuttatása a hívekhez, a közösség tagjaihoz és a templom falain kívülállókhoz, csak Isten segítségével lehetséges. Legyünk hálásak azért, hogy Istenünk lelkészünket választotta erre a feladatra, és ő vállalta ezt a nehéz küldetést.

Várom a szentestét, örömmel gondolok az ünneplésre. A ránk háruló feladatokat igyekeztünk elvégezni. Most a belső béke ideje következik. A gyertya még mindig ég, lángja világít és megtisztítja lelkünket, mutatja a helyes utat, erőt és bátorságot ad, amire most nagy szükségünk van. „Tartsd meg a mi szent hitünket, Oltalmazd meg életünket” Kívánok mindenkinek áldott karácsonyt és békés, boldog újévet!

6.

MENNI HÁZRÓL HÁZRA...

HÍRLEVÉL

Kezdjük az elejéről. Kisgyermekként, mint lelkész személye és formája, nagy befolyással volt rám az akkori bölöni unitárius lelkész, már csak néhai id. Kozma Albert.

Visszaemlékszem, hogy mindkét nagyanyámmal jártam hol az unitárius, hol a református templomba. Természetesen ekkor még nem sokat értve az egész liturgiából és prédikációból, azonban arra mégis felfigyeltem, hogy az egyik templomba azt mondják, hogy Jézus, és a másikban azt, hogy Jézus Krisztus. Amikor már nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ez miért is lehet így, egyszer csak feltettem a kérdést, hogy „Jézus és Jézus Krisztus testvérek voltak?”

Vicces lehetett. Aztán nagyban meghatározza fiatal koromat, a 2000-es évek elején Bölönbe kinevezett református lelkipásztor, Fancsal Zsolt személye, aki zongorázni tanított, és olyan példaértékkel végezte szolgálatát, hogy maga körül egy szeretet közösséget alakított ki. Azt, hogy lassan tizenöt éve kántorizálok, azt neki köszönhetem.

Bartha-Pál Aba, lelkész Mivel az anyai nagyanyám unitárius gondnok volt, ezért az ünnepi ebédek légkörét nagyban Nagy öröm volt számomra, hogy egy olyan meghatározták a teológiai hallgatók jelenléte, gyönyörű faluban kezdhettem a lelkészi akikre mindig csodálattal néztem fel. Majd szolgálatot, mint Szentkirály, mesés a táj, és a Berdés (Berde Mózes Unitárius Gimnázium) templomi kilátóról elvarázsoló kép tárul az diákként, mint lelkészek hatással voltak rám ember szeme elé. A templomhoz vezető út Lakatos Sándor és Andrási Benedek személye. elég meredek felfelé, és ahányszor ezt az utat A gyülekezeti kántori szolgálatomat pedig megtettem, mindig azt mondtam, hogy „az út Korondon kezdtem, ahol Demeter Erika és és kitekintés, egy imádság önmagában”, Lázár Levente lelkészekkel szolgálhattam valóban érezni lehet, hogy az „Isten tenyerén” közösen. Majd a kolozsvári teológián, különös létezünk. módon lelkészek nagy száma vett körül. Bár A szüleim 2009-ben, amikor én mindegyik tanárom nagy hatással volt rám, Székelykeresztúron kezdtem a középiskolai de engedjék meg, hogy kiemeljek két olyan tanulmányaimat, akkor Korondra költöztek, személyt, akik maguk mellé vettek és így kétlakiak lettünk. A szülőfalum az Bölön segítették fejlődésemet, a lelkészi marad örökre, hiszen ott nőttem fel. De lassan formálódásomat, Czire Szabolcsot és Solymosi tizennégy éve tart a Korondhoz való Zsoltot. Általuk megtapasztalhattam azt a kapcsolódás, így gyakran, amikor azt hallom, határokat nem ismerő szolgálatot, amelyet hogy haza, akkor éppen annyira érzem nap mint nap tanúsított és tanusítanak. És magamat otthon Korondon, mint Bölönben. most megtisztelő számomra, hogy Czire Mivel a feleségem szilágysági születésű, így Szabolccsal együtt lehetek a Budapesti oda is hazamegyünk. De bevallom őszintén, Unitárius Egyházközség lelkésze. hogy amikor az „otthon” szót hallom, akkor A teológia elvégzése után főtiszteletű Kovács leghamarabb Sepsiszentkirály jut eszembe, István püspök úr a Sepsiszentkirályi Unitárius hiszen ott kezdtük a feleségemmel a közös Gyülekezetbe nevezett ki segédlelkésznek. életünket, oda született Zente fiunk, jó pár em-

7.

MENNI HÁZRÓL HÁZRA... lék oda fog mindig kötni. És most már itthon vagyunk Budapesten is, törekszünk arra, hogy itt is otthont teremtsünk magunk számára.

Ehhez természetesen minden lehetőség adott.

Tehát ilyen nagy számomra a haza, és mostmár Budapesttel is bővül. Egyáltalán nem érzem azt, hogy hátat fordítottam volna Erdélynek, hiszen bármikor mehetek amikor szeretnék, és a feleségemmel mindketten törekedni fogunk arra, hogy Zente otthon lehessen Székelyföldön és a Szilágyságban is.

Akkor, amikor Bölönről van szó olyankor mindig a templom és annak lelkülete jut eszembe. Érzem a templom illatát, mert vallom azt, hogy minden templomnak van egy sajátos illata, ami az évtizedek alatt soha nem változik.

Számomra ez a templom az, ahová mielőtt belépek, mindig izgalom tölt el, ahová szó szerint vágyakozom. Itt kereszteltek, itt konfirmáltak, és a feleségemmel itt kértük az Isten áldását a közös életünkre. A másik az iskola, amikor a „kicsi iskola” mellett megyek el, és időm van benézni a kerítésen, akkor mindig próbálom elképzelni azt, hogy milyen is lehetett ott gyermekként játszani. A harmadik pedig nagyszüleim udvara, amely az én gyerekkoromban tele volt élettel. Nagyapám kovácsmester, és gyönyörű emlék számomra, amikor kora reggel a harmaton érkeztek a lovak, és én figyelhettem, ahogyan a legnagyobb művészi pontossággal végzi a vasalást. Miután végzett a munkával, kézen fogott és elmentünk a közeli kocsmába, ahol ő megpihent nekem pedig „fizetett egy üdítőt”, utána kezdődött a mezei munka. És ott élnek bennem azok az alkalmak, amikor jó apámmal, a falutól nem messze lévő gyümölcsösbe, a „szilvásba” mentünk. Számomra ez egy szertartás volt, ünnep, hogy ketten mehettünk.

Ez a hely mindig feltöltött, csend volt, és a gyümölcsös szélén lévő forrásból forr számomra a világ legfinomabb vize. Még számtalan emlék jön most velem szembe, majd

HÍRLEVÉL

talán egyszer veszem a fáradságot és leírom magamnak azokat is. Úgy érzem, hogy eddigi életem folyamán minden egyes családtagom valamilyen szinten formált. Én mindig nagyon szerettem a felnőtteknek kérdést feltenni, és utána inni a szavukat. Azt érzem, hogy az, akivé váltam, akarva vagy akaratlanul nagyban a család formáló erejétől függött, és ebben benne van mindenkiből egy rész. Az egyház szeretetet például az édesanyám felőli családból tapasztaltam, és szívtam magamba, de azt érzem, hogy magát a hit kifejeződését azt nagyban édesapám felőli nagyanyámtól tapasztaltam.

Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de én mindig pap akartam lenni, gyakran ezt is játszottam, hogy én pap vagyok. Az elmúlt időben nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy abban, hogy én lelkész lettem, nagy szerepe volt a családnak is. Többször fel is tettem magamnak a kérdést, hogy mennyire az én álmom, és mennyire a család akarata?

Rá kellett jöjjek arra, hogy nagyban hozzájárult az utóbbinak a rólam alkotott víziója is „Abából pap lesz” - mondta büszkén nagyanyám. És vissza emlékezve, soha nem volt más pályára való kitekintés, ez élt bennem, „én pap leszek”. Az is ott van, és nemrég jöttem rá arra, hogy az őseim unitárius vonalában az egyház szolgálat hatalmas fontossággal bírt, a múltunk templomépítő ősökre és gondnokokra tekint vissza, ezért hosszú éveken át ott élt a vágy, hogy majd egy lelkészt is ad a család az unitárius egyháznak. Íme.

A lelkészi szolgálat számomra abban áll, hogy ahová vezet az Isten, oda kell menni. Ott van valami feladat, amit el kell, hogy végezzünk, és ez a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk ennek a formáját, ahogy az Isten az én személyemen keresztül építi az adott közösséget. Ha valaki megkérdezi, hogy számomra mi a lelkészség, akkor csak ennyit

8.

MENNI HÁZRÓL HÁZRA... tudok válaszolni Dsida Jenőt idézve és parafrazálva: menni házról házra, városról városra, „mint / egy izzadt, fáradt, fanatikus / csavargó [...] És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni!”

Ez számomra a lelkészség.

A lelkészi szolgálatot Sepsiszentkirályban, Sepsiszentgyörgytől öt kilométerre lévő kis faluban kezdtem. Bár segédlelkész voltam hivatalosan, de igazából saját magam segédje.

Több dologra megtanított az ott töltött két esztendő, de egy dolgot emelénk ki, ami számomra a legfontosabb, és az az, hogy a gyülekezet központjában soha nem a lelkész áll, hanem a közösség tagjai. Minden, ami történik, amit szervezünk, amit csinálunk, nem értünk, hanem értük van, az Isten országából való kis részének a megtapasztalásáért. És ez mindenekelőtt az ők közösségük, én idegenként érkezek, és ideig-óráig maradok, ők azok, akiknek az egész fontos kell, hogy legyen, ha csak egyedül nekem fontos, akkor nem sok értelme van. Akkor amikor hosszú időt töltöttem az irodában számítógép előtt, a könyvelés és adminisztráció világában, többször rá kellett ébredjek arra, hogy nem ezért lettem lelkész, és ez az egész nem is érdekel, egy dolog viszont nagyon fontos, lehajtani a laptopot és végig menni a falun, betérni két három családba, megkérdezni, hogy hogy vannak, és valamiben tudok-e segíteni.

Együtt imádkozni. Azt érzem jelenleg, hogy addig végzem ezt a szolgálatot, amíg a nagyobb arányát ez a lelkiség adja, a folyamatos kapcsolatban levést. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a nagy gyülekezetekben több a munka, mint a kisebbekben, hogy több üres ideje van a papnak.

Lehet, hogy lélekszám kevesebb van, de a szolgálat, a jelen levés az pontosan ugyanannyi Budapesten és Sepsiszentkirályban is. Hatalmas örömmel követem a volt gyülezetem életét, és jó látni, hogy bár nincs állandó lelkészük, de a be-

HÍRLEVÉL

beszolgáló lelkész és saját szervezkedésben tovább visznek és álmodnak közösen elkezdett tevékenységeket.

Mindezzel a szolgálat készséggel és örömmel jöttünk a családommal Budapestre.

Többen is azt kérdezik „de miért jöttünk el éppen Budapestre?”, én magammal szemben őszinte válasznak azt érzem, hogy „azért jöttünk, mert az Isten most erre mutatott utat, bízva abban, hogy most itt van szükség a szolgálatunkra, és ha holnap újra csomagolni kell, akkor indulok, mert menni kell házról házra, városról városra.”

9.

NÉGY ÉS FÉL ÉV

HÍRLEVÉL

Dr. Czire Szabolcs, vezető lelkész

Ennyi ideje vagyok a gyülekezetben. Állítólag egy vezetőt az első követők teszik vezetővé. Ennek analógiájára lettem én az ősztől vezető lelkész, ugyanis megérkezett a gyülekezetünkbe a második lelkész, BarthaPál Aba, kedves tanítványom és sokéves munkatársam személyében. Ezzel új korszak kezdődik a gyülekezet életében. Nem kevesebb lesz a munka, hanem más fontos területekre is több figyelmet tudunk fordítani.

Ennek tervezése zajlik most, de mint minden nagyobb korszakhatár idején, illő röviden áttekinteni a közösen megtett utat, megvalósításokat. És itt a közösön tényleg a közöst értem. Hisz semmi nem történt elszigetelten, hanem vállvetve a munkatársak különféle köreiben, akiknek nem tudok eléggé hálás lenni.

Négy előzetes megjegyzés kívánkozik ide.

Az első, hogy egyházközségünk működése komoly korlátok közé van szorítva. Bár templomépítő gyülekezet vagyunk (1888– 1890), jelenleg semmilyen ingatlantulajdonnal nem rendelkezünk. Olyannyira nem, hogy jogi értelemben nem a miénk sem a lelkészi iroda, sem a parókia, sem a gyülekezeti terem, de még a templom sem. Az épületet első körben a kommunista rezsim államosította, aztán a visszaszolgáltatás folyamatában az Egyházkerület tulajdona lett. Ez a tulajdoni helyzet erősen behatárolja a gyülekezet mozgásterét és lehetőségeit mind anyagi, mind térhasználat, mind fejlődés tekintetében. Ez nem „sértettségpolitika”, hanem a mindennapi valóságunk.

A második, szorosan kapcsolódva az előbbihez, hogy intézményalapításra a gyülekezetnek nincs lehetősége. Gyakran keresnek meg egyházunk jövőjét szívükön viselő hívek azzal a kérdéssel, hogy miért nincs nekünk iskolánk, óvodánk, öregotthonunk, egészségügyi és más

intézményünk. A jelenlegi jogszabályi és tulajdoni viszonyrendszerben az intézményalapítás nem a gyülekezet hatásköre. A gyülekezetépítés, és általában a gyülekezet élete mégis ebben az intézményi háló hiányában kell megvalósuljon.

A harmadik a gyülekezet hálózati jellege.

Az idén mind a tusnádfürdői lelkésztovábbképzőn, mind a kolozsvári valláskutató konferencián részletesen érveltem a mellett, hogy gyülekezeteink esetében, de a BUE esetében kifejezetten, a területi szemléletet fel kell váltania a hálózati szemléletnek. Bár az egyházi jogszabályok meghatározása szerint „Az egyházközség egy meghatározott területen lakó egyháztagok szervezett közössége.” (Magyar Unitárius Egyház Alaptörvénye, 10.§), könnyű belátni, hogy egy Berettyóújfalutól Sopronig és Németországtól Ausztráliáig terjedő gyülekezet esetében területi jellegről beszélni nem célravezető. A hálózati jelleget komolyan véve alkottuk meg az elmúlt években a gyülekezet adatbázisát, amely a teljes könyvelési átláthatóság mellett a hívek nyilvántartásában bekövetkező mindennemű változásnak és az állandó kapcsolattartásának az alapjául szolgál.

A negyedik, hogy roppant erőfeszítéssel próbáljuk összegyűjteni a Magyarország területén vallási szórványban élő híveket, és megszólítani a vallási (közösséget) keresőket.

Sokan tértek be az elmúlt években. Abban hiszünk, hogy a programok/rendezvények és a kapcsolattartás kéz a kézben szolgálja a gyülekezetépítés nagyobb célját. Ennek szellemében tervezünk kisebb-nagyobb csoportos programokat, korosztályos és érdeklődési kör szerinti alkalmakat, hitéleti és kulturális rendezvényeket. És ennek szellemében végeztük el a gyülekezet által

10.

NÉGY ÉS FÉL ÉV használt felületek felújítását, többnyire pályázati, részben gyülekezeti és egyházkerületi támogatással.

Az alábbiakban megpróbálom címszavakban áttekinteni, hogy merre haladt, és hol tart a négy és fél éves közös utunk.

Infrastrukturális felújítások 2019.

Lelkészi lakás: fürdőszobák, előszoba, konyha Hittan Kuckó: javítófestés, padlószőnyeg, babzsákok Lelkészi Irodák: rámolás, padlólakkozás, rendezés 2020.

Gyülekezeti terem teljes körű felújítása Gyülekezeti konyha és mosdók teljes körű felújítása Raktár felújítása 2021.

Templom: csillár, csatlakozók, szószék lazúrozás Fűtésrendszer korszerűsítése a két épületszinten 2022.

Templomi erősítőrendszer Templom belső javítófestése, ólomüveg ablakainak külső-belső szigetelése Irattár rendezése 2023 Gyülekezeti terem: vetítőrendszer, görgős tévé Templom: tévé rendszer Templom: karzat alatti dobogó, székek, világítás Lelkészi lakás: hűtés-fűtés rendszer korszerűsítés Hitéleti alkalmak Vasárnapi istentiszteletek Vallási és nemzeti ünnepek, istentiszteletek, áhítatok, koszorúzások Családi Istentiszteletek Online istentiszteletek, áhítatok

HÍRLEVÉL Idősek vasárnapja Bibliaóra ImaÉj / Imakör Szertartások Keresztelés Házassági megáldás Házassági fogadalom megerősítés Temetés Templomi megemlékezés Lelkigondozás Kórházlátogatás Beteglátogatás Személyes beszélgetések Családlátogatás (egész évben) Hitoktatás (gyermekeknek) Iskolai hitoktatás Vasárnapi iskola korcsoportos bontásban (9 önkéntessel) Fiataloknak Konfirmációi felkészítés Ifjúsági egyletek több korosztálynak Mentálhigiénés csoport Ifjúsági táborok (Tantábor, Minitábor, TiniTitok, Erdélyi konfirmandus) Közösségi szolgálat (szerződések iskolákkal) Felnőtteknek Házassági felkészítő (jegyesoktatás) Fiatal házasok csoportja Konfirmáltak évfordulós találkozói Gyülekezeti kirándulások Nőszövetség Idősek Klubja Múzeumcsoport Könyvklub Kórus / Dalárda Adminisztráció, intézményvezetés Adatbázis megalkotása, napi bővítése Anyakönyvek vezetése Állandó és tervezett kapcsolattartás Naprakész könyvelés irodavezetővel Havi Presbitériumi gyűlések Kétheti Elnökségi gyűlések

11.

NÉGY ÉS FÉL ÉV Honlap elkészítés és működtetés Levelező lista működtetése Közösségi média kezelése Hírlevél szerkesztése Munkatársképző Munkacsoportok Adományszervezési/Pályázati tevékenység Felekezetközi kapcsolattartás, szolgálatok Közéleti, intézményi képviselet Nyomtatott és audiovizuális médiában szereplés Szociális gondoskodás Covid alatt támogatói háló Covid alatt telefonos lelkisegély Adventi tartós élelmiszer adománygyűjtés Angyal program erdélyi rászoruló gyermekeknek Kulturális rendezvények Kiállítások Könyvbemutatók Koncertek Utazz Velem… (sorozat) Emlékévek Józan Miklós Emlékév 2020.

Centenáriumi Trianon-emlékfa a Honvéd parkban (2020.10.17.)

Pecz Samu Emlékév 2022.

Előadói estek Hálás vagyok a közösen elvégzett munkáért, a támogatásért, segítségért, bírálatokért.

Biztatok mindenkit, hogy találja meg a maga feladatát, és tudjon ereje szerint hozzájárulni a közöshöz. Kívánok minden kedves hívünknek áldott, békés karácsonyt, és gyülekezetünk kiteljesedését hozó, áldásokban gazdag éveket!

HÍRLEVÉL KAZUÁLIÁK Keresztelés 1. Április 22-én Hirous Daniel és Ildikó fia, Aaron Benedek 2. Június 3-án Szendi Gábor és Szendi Szőcs Zsuzsanna lánya, Liliánna 3. Június 11-én Böjte Csongor és Pribelszki Anett lánya, Lilla 4. Július 8-án Berkes Krisztián és Ibolya fia, Olivér 5. Augusztus 5-én Tar Domokos és Tar-Takács Emese lánya, Bíborka Dortottya (Firtosmartonos) 6. Augusztus 19-én Papp Gergely és Papp Zoltán Réka lánya, Imola 7. Augusztus 19-én Ferenczi Levente Zoltán és Zsuzsa Enikő fia, Bendegúz 8. Augusztus 27-én Király Ernő Tibor és Orsolya fia, Zete Tihamér 9. Október 21-én Bojtos István Péter és Imre Katalin lánya, Anna 10. Október 27-án Balogh Krisztián Mihály és Gabriella fia, Patrik Házassági megáldás 1. Május 27-én Jeges Dániel és Kiss Zsanett 2. Június 3-án Major Ajtony és Kelemen Klaudia 3. November 25-én Jakab Attila és Lévai Lilla Temetés 1. Január 27-én Szabó Imréné sz. Fóris Vilma (élt 95 évet) 2. Február 2-án Huszti Jánosné sz. Árkossy Ilona (élt 92 évet) 3. Február 13-án Bodrogi Tiborné sz. Havelka Gizella (élt 97 évet) 4. Május 25-én Berkesi Sándorné Dr. Tarr Erzsébet (élte 85 évet) 5. Június 16-én Nagy Lászlóné sz. Szabó Piroska (élte 85 évet) 6. Július 31-én Kriza Dániel (élt 87 évet) 7. Szeptember 1-én Zoltán Lajos (élt 84 évet) 8. Szeptember 10-én Pap Lászlóné sz. Rozsos Katalin (élt 98 évet) 9. December 2-án Incze Sándor (élt 91 évet) 10. December 4-én dr. Molnár András (élt 85 évet) 11. December 29-én Lőrinczi Margaretta (élt 84 évet)

12.

HÍRLEVÉL BESZÁMOLÓ A BUDAPESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG ELNÖKSÉGÉNEK ÉS PRESBITÉRIUMÁNAK 2023. ÉVI MUNKÁJÁRÓL

Fóri Hajnal, jegyző

A BUE tavalyi, hangsúlyosan a külkapcsolatok építését célzó évének végén az egyházközség elöljárói teljes mértékben egyetértettek lelkészünk azon javaslatával, hogy 2023 legyen a „belső építkezés” éve.

Egy fergeteges, minden generációt magába foglaló szilveszteri mulatságot követően, már a január 1-i vasárnapon elkezdődött a munka az egyházközségben.

Rendkívüli örömmel és jó érzéssel írom le – idén is -, hogy 2023 sem múlt el „nyom nélkül” a BUE életében, hiszen – úgy környezetünk, azaz templomunk és az általunk használt kevés ingatlan -, mint lelkünk gazdagodott és szépült az elmúlt év során.

Az Elnökség idén is rendszeres jelleggel, jellemzően kéthetente ülésezett, a megbeszélések jellemzően stratégiai és előkészítő jellegűek voltak.

A BUE Presbitériuma 2023-ban összesen nyolc alkalommal ülésezett. Mivel még eddig talán soha nem említettük, időszerű jelezni, hogy az elöljárók elköteleződését nagyon jól mutatja, hogy a 12 főt számláló Presbitérium és az immár 6 fős Elnökség nagyon magas számban – szinte hiánytalanul – jelen van az üléseken, amelyeket jellemzően „hibrid”

módon, azaz jelenlétiként és on-line módon tartottuk az idei évben is.

Az elöljárók mellett idén is rendkívül aktív volt közösségünk nagyon sok tagja, akiknek minden ide szánt percéért nagyon hálásak vagyunk. Jó látni, hogy érezzük, tudjuk, egymásért teszünk és egymásból épülünk. A kisebb (munka)csoportok képezik az egyházközség ütőereit, szerepük rendkívüli.

Itt külön kiemelem a BUE Nőszövetségének 2023. eleji megalakulását.

Kiemelten üdvözlöm az általuk meghatározott kettős célt: tenni a közösségért és tenni magunkért. Öröm egy újabb, rendkívül vidám, hatékony csapatot üdvözölni a körünkben!

Mivel fontossága történeti, külön bekezdésben kívánok szólni arról, hogy az év eleji, a 2022-es megbeszélések folytatásaként a BUE és MUE ME Elnöksége között tartott, a BUE számára sok eredményt nem hozó egyeztetéseket követően nagy fordulat következett be a BUE életében.

A kántori megbízási jogviszony 2023. június 30. napi megszüntetésével a megüresedett kántori állás, illetve a már tarthatatlan lelkészhiány egy olyan lehetőséget villantott fel, mely a körülményekhez és lehetőségekhez képest – a BUE számára a lehető legjobb forgatókönyvet engedte megvalósulni. Több éves küzdelmet követően sikerült ugyanis a második lelkészi állást betölteni – a MUE ME teljes mértékű támogatásával – Bartha-Pál Aba lelkész személyében.

Másodlelkészünk már jól ismert a BUE közösségében, hiszen több alkalommal, különböző minőségekben szolgált egyházközségünkben, így alkalmunk volt megismerni rátermettségét, tenniakarását, technikai affinitását és emberekhez való szívélyes nyitottságát. A MUE ME kérése – és

13.

HÍRLEVÉL BESZÁMOLÓ A BUDAPESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG ELNÖKSÉGÉNEK ÉS PRESBITÉRIUMÁNAK 2023. ÉVI MUNKÁJÁRÓL egyben feltétel – az volt, hogy másodlelkészünk hittanórák tartását is vállalja.

A másodlelkész lakását az egyházkerület nagyon szépen felújíttatta, ilyen módon méltó lelkészi lakásba fogadhattuk az új lelkészt.

A lelkészválasztási folyamat a jogszabályi előírásoknak megfelelően, pontos határidők szerint zajlott, így a másodlelkész 2023. október 1. napján elfoglalhatta új álláshelyét, és azóta is nagyon aktív tagja a Budapesti Unitárius Egyházközségnek. Isten hozta őt és kedves családját Budapesten, tudni reméljük, hogy rengeteg közös élményben és áldásban lesz részünk vele és általa!

Mint azt már említettem, 11 év után, 2023. június 30-cal megszűnt Tarnai (Mészáros) Nóra kántori jogviszonya a BUE-ban. A volt kántor már 2022. szeptemberében jelezte informálisan, hogy – tekintettel az örvendetes családi változásokra – ez lesz az utolsó tanéve, amit kántorként nálunk tölt.

Nóra búcsúztatására 2023. június 25. napján került sor. Ezen a helyen is köszönjük volt kántorunknak értékes szakmai munkáját, és sok sikert kívánunk számára – úgy szakmai, mint magánéleti vonalon!

A fentiek mellett, alább – a teljesség igénye nélkül – néhány főbb pontot emelek ki a Presbitérium 2023. évi tevékenységéből, határozataiból: 1. A templom karzata alatti templomrész teljes felújítása – emelvény készítésével, villanyszereléssel, szőnyegborítással és új székek beszerzésével. A felújítási kiadásokhoz a Presbitérium céladományozásra hívta fel a híveket, akik – mint már annyiszor – most is tanúsították nagyvonalú adakozási kedvüket.

2. Eszközbeszerzés körében mindenképp meg kell említeni, hogy a lelkészi lakásban – részben a kivitelező adományozásával – hűtőés fűtőklíma beszerelésére került sor.

3.

A szeptembertől júniusig havi egy alkalmas Családi Nap és Vasárnapi Iskola gyönyörűen kinőtte magát, a megőrző mellett négy korcsoportban történnek foglalkozások, illetve ezeken a napokon vannak a méltán híres szeretetvendégségek, hol nem csak lelkünk, de testünk is méltó táplálékban részesül a rendkívül bőséges felajánlásokból.

4. Idén is csodás tájakra vitt bennünket az Utazz Velem! sorozat, továbbá részt vettünk Könyvklubokon, Bibliaórákon, koncerteken, temetői koszorúzáson.

Voltak táborok, gyülekezeti teremben éjszakázó ifjak. Idén is megszerveztük az Idősek vasárnapját, illetve sor került a – szokásosan jókedvű együttlétet hozó – magyarkúti találkozásokra. És, a másodlelkészünk irányításával, megalakult a dalárdánk! Ezen események szervezésében a Presbitérium testületként legfeljebb csak hátteret biztosította egy-egy költségszavazással, ugyanakkor, szükség szerint, természetesen bevonódtunk az eseményekbe.

5. 2023-ben egy „rendes” Közgyűlésre került sor, melynek során elfogadtuk a lelkészi és gondnoki, előző évre vonatkozó jelentéseket, illetve, a lelkészválasztás okán két rendkívüli Közgyűlésre került sor. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon jó évet zártunk, hálásak vagyunk érte – kiemelkedően – dr.

Czire Szabolcs lelkészünknek, aki a gyülekezetünk agya, lelke és motorja. Joggal bízunk abban, hogy Bartha-Pál Aba másodlelkészünk segítségével az egyre gyarapodó tevékenységeink megszervezésének, koordinálásának feladatai – a lelki szolgálat mellett - megoszlanak mindenki örömére és elégedettségére.

Köszönet illeti Soós Judit irodavezetőnket is, aki örök derűjével és megbízható jelenlétével a lelkészek nélkülözhetetlen támasza.

A jövő év – előreláthatóan – ismét munkás

14.

HÍRLEVÉL BESZÁMOLÓ A BUDAPESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG ELNÖKSÉGÉNEK ÉS PRESBITÉRIUMÁNAK 2023. ÉVI MUNKÁJÁRÓL lesz. Azaz élmény- és örömteli. Választás éve is lesz, amikor az egyházközség aktív tagjai újabb három évre megválasztja elöljáróikat, akik – reményeink szerint – elkötelezett, lojális és tettrekész vezetői lesznek lelkünknek kedves egyházközségünknek.

A tavalyi szavaimmal zárom beszámolómat: (…) ezen a helyen is megköszönöm a gyülekezet minden tagjának az év során megmutatni mert nyitott szívét és fülét, a sok kedves mosolyt, amit adtunk és kaptunk, és kívánom, hogy mindannyian érezzük továbbra is legmelegebb lelki otthonuknak drága hajlékunkat! Isten áldja, szép új évet mindannyiunknak!

KONFIRMÁCIÓ 2023.

A 2023. évben konfirmált ifjak névsora 1. Adorján Zsolt 2. Balázsi Bence 3. Balázsi Zoltán 4. Barna Luca 5. Barna Roland 6. Barna Soma 7. Buliczka Csombor 8. Csucsi Olivér 9. Doromby Endre Zoltán 10. Farkas-Wellmann Ábel 11. Fehér Ákos 12. Fehér Luca 13. Feleki Mátyás 14. Ferenczy Lilla 15. Ferenczy Réka 16. Hegedűs Frida Róza 17. Hegedűs Fülöp József 18. Izsák Rudolf Gergő 19. Kánai Csaba Pál 20. Kánai Lilla Hanga 21. Kovács Anna Zsóka 22. Moga Cintia 23. Oláh Gyula Krisztián (Torockón) 24. Orczifalvi Dorka Kata 25. Sebestyén Tamás 26. Szabó Tímea 27. Szemethy Boglárka Júlia 28. Zaprjanov Janka Zorka

15.

HÍRLEVÉL

MILYEN A XXI. SZÁZAD NŐSZÖVETSÉGE? Tóth Krisztina, nőszövetségi elnök

Ez a kérdés foglalkoztatott bennünket, mikor kb. egy éve megalakítottuk a Bue új Nőszövetségét. Az első év legfontosabb feladata volt, hogy megismerjük egymást, közösséggé kovácsolódjunk, meghatározzuk magunkat: Milyen tevékenységekkel szeretnénk foglalkozni, milyen területeken tudjuk a gyülekezetet szolgálni? Ezért találkozóinkon ötvöztük a beszélgetést, ötletelést, közös munkát. Sütöttünk különleges tortákat, kirándultunk Szentendrére, részt vettünk a MUNOSZ tisztújító konferenciáján, közösen készültünk szeretetvendégséggel családi Istentiszteletre. Karácsonyi csomagot készítünk a gyerekeknek és az időseknek.

Karácsonyi angyal akciónk keretében 38 erdélyi kisgyermek megajándékozását szerveztük meg. Legutóbbi remek hangulatú adventi összejövetelünkön linzer sütögetés mellett beszélgettünk további terveinkről.

Megegyeztünk, hogy minden hónapban vállaljuk a szeretetvendégség lebonyolítását családi Istentiszteletek alkalmával. Terveink között szerepel az anyagilag rászoruló vagy megfáradt édesanyák támogatása gyülekezeten belül és kívül is. Célunk úgy segíteni, hogy közben mi magunk is jól érezzük magunkat, töltődjünk és egy igazi vidám női közösséggé váljunk. Programjaink, találkozóink nyitottak, bárki kedve szerint csatlakozhat.

16.

TINITITOK TÁBOR

HÍRLEVÉL

Dr. Czire Szabolcs

Három éve indítottuk a TiniTitok csoportfoglalkozást a Családi Istentiszteletekkel párhuzamosan zajló ifjúsági nevelés egyik formájaként. A bizalmon és rendszeres reflexiót lehetővé tevő tevékenységen felnövekedett mintegy negyven olyan fiatal, akikkel valami többet és mélyebbet álmodtunk meg. Miért is?

Mindenekelőtt azért, mert a „mi fiataljaink", és azt akarjuk, hogy minden olyan tudással és készséggel felruházzuk őket, ami segíthet nekik a boldogulásban, a jó élet megépítsésében. Hogy időben szembesüljenek a nagy és fontos kérdésekkel. Igen, azt akarjuk, hogy jobbak legyenek, mint mások. És örömtelibbek.

Kifejezetten hasznos dolgokkal foglalkozni a korcsoportjuk érdeklődésére és fejlesztésére felépített program keretében. Kifejezetten olyan tábort életre hívni, ami azzal, és csak azzal foglalkozik, amit mi a saját életünkben és az elmúlt évtizedek ifjúsági munkában szerzett tapasztalata alapján fontosnak gondolunk. Mindezt a fegyelmezetten végig vitt program és a korcsoportos szocializációt segítő szabadidő kényes egyensúlyában nyújtott gazdag tábori élményben.

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy szabad kezünk volt. Nem ült a vállunkon az önlegitimáció kényszere, nem kellett már lehívott pályázatot valahogy elszámolni, vagy egy előttünk kitaposott ösvényen egyensúlyozni.

A tavalyra tervezett tábort objektív okokból nem sikerült megszervezni, az idénre viszont összeállt az idő, a hely és az elképzelés, így 2023. augusztus 9–13. között életre kelt Balatonszepezden az első TiniTitok Tábor 14–17 éves fiatal részére. A létszámot, a nagy érdeklődés ellenére a tábor befogadóképessége szerint 30+5 személyre kellett korlátozni.

A program fókuszában a következők álltak: énhatékonyság és önszabályozás, ön- és társismeret, kommunikáció és karakterépítés, szituációs szerepek és tranzakcióanalízis lapok

testkép és életmód, időgazdálkodás, élettervezés, pályaorientáció. A négytagú lelkészcsalád tagjai sajátos területekre szakosodva vezették az alapprogramot, amit Barabás Lili és Búza Bence rangidős fiatalok jól illeszkedő játékokkal, Lőrinczi Levente lelkész/zenész pedig gitáros öröméneklések által tett teljessé. A tábor mély élményt jelentő elemei közt szerepelt még a kezdeti beavatás, a végén a rituális zárás, strandi fejlesztő játékok, késő esti csillagnézés, filmkészítés, fiú–lány társismereti „vetélkedő”, illetve Ráhel vezetésével a minden reggelt behangoló napkezdő jóga.

Szeretnék őszinte köszönetet mondani a tábori lehetőségért a szülőknek, a fiataloknak, a táborvezetőknek, illetve a tábori helyszínt rendelkezésre bocsátó V. kerületi Önkormányzatnak.

17.

IDŐSEK KLUBJA

HÍRLEVÉL

Bányai Ferenc, idősek klubjának vezetője

Idősek klubja néven egy új programot (ma úgy is mondhatnánk: projektet) indított az unitárius egyház az idei év első harmadában. Az ötlet egy kora tavaszi temetői sétán pattant ki, kezdeményezője Czire Szabolcs vezető lelkész volt.

Mélyebb indoklás nélkül is vonzó perspektívának tűnt elindítani egy kezdeményezést az idősek számára, amely kikapcsolódást, ismeretet, szórakozást, társasági élményt kínál mindenkinek, mégpedig különösebb fizikai megerőltetés nélkül.

Egyetértettünk abban, hogy az idősek szívesen járnak tásaságba, hasonló korú és gondolkodású emberek közé, szeretik az igényeikre szabott, testet és elmét megmozgató, sok esetben interaktivitást biztosító programokat, amelyekben nem csak passzívan vehetnek részt, hanem saját élményeikkel, tapasztalataikkal gazdagíthatják a közös élményt.

Anélkül, hogy mereven körülhatároltuk volna a klubtevékenység tematikáját, az életkorhoz, a feltételezett érdeklődési körökhöz és fizikai erőnléthez alkalmazokodóan jelöltünk meg néhány lehetséges témát. Érdekesnek tűnt (és az eddigi tapasztalatok alapján továbbra is kedvencünk marad) a „Kertek és sírkertek” címen elindított programsorozatunk, amelynek keretében temetőket és (botanikus) kerteket látogattunk meg, és a tavasz beálltával fogunk továbbra is látogatni. Bejártuk együtt például a Fiumei úti nemzeti sírkertet, majd egy meleg nyári napon a Sas-hegyi természetvédelmi területet, és hallatlanul izgalmas látogatást tettünk a híresneves Fűvészkertben. Számtalan érdekesség vár még ránk, például a Farkasréti temető, a budai arborétum és még sok más különlegesség, amelyről egyelőre korai még beszélni.

A találkozásaink másik témaköre a kimagasló nemzeti értéket képviselő kulturális emlékeink megtekintése, meglátogatása.

Természetesen minden esetben vezetést is kérünk, hiszen amúgy kutyafuttában lehetetlen mélyebben megismerni szeretett országunk és városunk kincseit.

Visszagondolva az eddigi „kalandjainkra”, talán mindegyikről elmondható, hogy sikeres volt, maradandó élményekkel gazdagodtunk, és talán nyitottabbá váltunk új élmények befogadása iránt.

Szép emlékként gondolhatunk vissza a látogatásunkra a budai Sziklakórházban, a Róth Miksa emlékház csodálatos üvegeire, a csillebérci Csillagda százéves teleszkópjával tanulmányozott napfoltokra, nem utolsó sorban pedig a várbeli sétánkra, amelyhez kedves barátunk, Latin János szolgált aprólékos útmutatóval.

A téli időszakot más foglalkozásoknak szenteljük. Fedél alá költöztünk, és a találkozásainkat a gyülekezeti terembe tettük át. Eredeti elképzelésünknek megfelelően, és a terem kitűnő adottságait kihasználva havonta egyszer érdekes témájú előadásokra invitáljuk a közösséget, természetesen korhatár nélkül, hiszen a kultúra nemcsak az időseké, hanem a fiataloké is. Legelső „dobásunk” egy emlékező (és tisztelgő) előadás volt az Erdélyi Helikonról és felejthetetlen alapítójáról, báró Kemény Jánosról. Bár mindenki ismeri a témát, mégis jó volt meghallgatni Medgyessy Éva színháztörténész, szerkesztő és író magas színvonalú előadását a témáról.

18.

VÁR A KISKUCKÓ!

Bernáth Márta hittanoktató

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.”

A vasárnapi iskola mindig az istentisztelettel egyidőben van, a gyermek megszokja, megérzi és megéli a templom hangulatát, közegét. Az istentiszteleti időben az ő nyelvén, korának megfelelő szinten próbáljuk elmondani az örömhírt, s beszélgetni vele arról, ami őt érdekli.

Gyakorlati haszna, hogy a szülők nyugodtan részt vehetnek az istentiszteleten, nem kell a felügyelettel törődniük.

Jelenthetjük, hogy csapatunk összeállt. Tóth Krisztina, Bartha-Pál Aba, Ferenczi Enikő, Vargha Fruzsa, Bodnár Dóra, Orbán Erika, Tarr Ferenc, Fekete Edda, Magócsi Hajnal, Albert-Nagy Ákos, Zettner-Kovács Tünde, Czire Szabolcs, Bernáth Márta.

Mindenki megtalálta a helyét, szerepét. Széles kínálatunk, ajánlatunk van a gyerekek és szüleik felé. Csoportos játék, daltanulás, kézműves foglalkozás, hittanos tanulás, szerepjáték, önismereti beszélgetés.

Templomunkban tavaly újítottuk meg a vasárnapi iskola rendszerét. Kéthetente tematikus, korcsoportos foglalkozásokkal várjuk a gyerekeket.

A közbeeső vasárnapokon lazább, kisebb hittan foglalkozás van.

A tapasztalatunk így a második évre egyértelműen az, hogy nagy létszám a havonta egyszer megrendezésre kerülő családi istentiszteleteken van. Ilyenkor négy csoportra is szükség van.

Nagy örömünkre a gyerekek már ismerősként köszöntik egymást, várják ezeket az alkalmakat. A „tök jó volt itt lenni”-től a „nem akartam jönni, de nagyon klassz volt”. -ig sok véleményt hallunk, amikor a szülők lejönnek a templomból, és kérdezik a gyerkőcöket. Ezt nekünk is jó hallani.

Minden alkalommal mi is tanulunk tőlük, és szerezzük az újabb tapasztalatokat. Persze szembesülünk a problémákkal is: eltérő tájékozottság, az iskolában más felekezetű hittanra

HÍRLEVÉL járnak, változó gyereklétszám, „jaj ezt már hallottam, és unalmas”, és az ellentétje, „jaj, én erről még nem tanultam, honnan tudjam.”

Ezekkel a mi faladatunk megküzdeni, és meg is tesszük.

A legnagyobb kihívásunk, hogy nagyon nehéz kitalálni, hogy hány gyermekre számíthatunk, egy betegséghullám, rossz idő, városi futóverseny, és számos konkurens családi- és sportprogram alakítja a családok életét.

Bizakodunk, hogy kitartó munkánk meghozza gyümölcsét, és általunk a templomot mint biztonságot, szeretetet adó helyként ismerik meg a gyerekek.

19.

NYÁRI BESZÁMOLÓ

HÍRLEVÉL

Szabó Eszter, teológiai hallgató

Az unitárius teológiai hallgatók azt tartják a Budapesti Belvárosi Unitárius Egyházközség templomának kimagasló szószékről, hogy egy nehéz szószék. Sokan félnek tőle. Tény és való, hogy a padsorok közül az égfele emelkedő szószék hatalmas, a gyülekezet is nagy, hiszen a belvárosban ez az egyetlen unitárius templom van.

Kellemes, ugyanakkor félelmetes idegesség kapja el a fiatal teológusokat, hogyha erről a szószékről prédikál, de mérhetetlen nagy büszkeség is a hatalmába kerít, hogyha egy sikeres prédikálás után, az idős emberek és mások a templomból kifelé menet megdicsérnek, elismernek, büszkék rád. Ez az a fajta erő, ami idén is arra késztetett, hogy elmenjek és gyakorlatozzak a Budapesti Belvárosi Unitárius Egyházközség gyülekezetében, Czire Szabolcs lelkész és teológiai tanár mellett.

Ismerős emberek fogadtak, amikor hétfő reggel bementem az irodába. Szokásos asztal, szokásos helyen, szokásos kedves arc nézett rám és mosolygott, Juditka az irodavezető köszöntött, majd Czire tanár úr. Megkaptam a feladataimat, és hozzáláttam a munkához. Idén sem változott sokat a beosztás az elmúlt évhez képest. Vasárnap prédikálás, vasárnapi iskolásokkal találkozás, idősekkel való beszélgetés. Új feladataim között szerepelt, hogy a vasárnapi iskolás termet „gyermekközelivé” varázsoljam. Részt vettem egy temetésen, „Dani bácsi” temetésén, aki Kriza János néprajzkutató egyik leszármazottja volt, és ahogyan Kriza János püspök is, úgy Dani bácsi is jeles unitárius. A vasárnapi iskola rendberakása után egy bográcsozáson vettem részt a presbiterekkel, ahol beláttam a presbiteri gyűlések dinamikájába. Láttam és tapasztaltam azt, hogy milyen az, ha a lelkész és a presbiterek egyetértenek, nincs széthúzás, a közös munka hogyan hozza meg a gyümölcsét.

Engem ért a megtiszteltetés, hogy a frissen felújított karzat alatti részt berendezzem a székekkel, amelyekre én ragasztottam fel az adományt tevők névtábláit.

Bár egyszerűnek látszik ez a feladat, nehéz bezsúfolni 43 széket egy aprócska helyre, úgy, hogy kényelmesen lehessen járkálni és ülni az istentiszteleten. A visszajelzések alapján, mintha mindig is ott lettek volna, annyira jól sikerült.

A megszokott vasárnapi prédikálások során én szerkesztettem meg a saját plakátjaim, amelyek jelezték, hogy én prédikálok azon a vasárnapon.

Most nem a szellemi munkát emeltem ki, azt megtettem máskor és más helyen. Inkább arról a néhány dologról írnék pár sort, amelyek bár nem a lelkész feladatai egy gyülekezetben, mégis van, hogy a szellemi munka mellett, kétkezi munkát is kell végezzen egy lelkész. Az idei Erasmusszomon rengeteg új kapcsolatra tettem szert.

Fejlődtem beszédírásban és prédikálásban is egyaránt. Találkoztam régi, ismerős arcokkal a gyülekezetben, és a szívembe zártam azon új arcokat, akik segítettek nekem azokban a bizonyos „nehéz, hazaindulni kívánós” napokban.

Mindenkit arra bíztatok, hogy nézzen szembe a félelmeivel, legyen az bármilyen is, mert legyőzve annyi erőt ad a tudat, hogy sikerült, helyt álltam, hogy egy egész tanévet lelehet fedni vele.

20.

HÍRLEVÉL

IFJÚSÁGI EGYLETI VISSZATEKINTŐ Kovács Boglárka, ifi elnők

Egyletes szemmel a 2023-as évünk tele volt szép, megható és izgalmas programokkal, ami alatt sokat formálódtunk, megtanultunk együtt dolgozni és elfogadni egymást úgy ahogy vagyunk. A legelső rendezvény a közös szilveszterezés volt, így már az évet is együtt tudtuk kezdeni.

Januárban és februárban a családi istentiszteletek húztak minket közelebb egymáshoz és a konfirmálókhoz. Márciustól, Ferenczi Enikővel és 12 fiatallal a havi családi istentiszteleteken kívül havi Mentál-csopikat is tartottunk. Ezek segítettek, hogy jobban átlássuk egymás gondolatait, érzéseit és hátterét. Rengeteg tanáccsal lettünk ellátva egy félév alatt. Megtanultuk, hogyan tudjuk beosztani eredményesen az időnket vagy milyen módszereket alkalmazhatunk konfliktus vagy egyéb személyes probléma esetén. Március 17-19 között volt lehetőségem résztvenni Kolozsváron, az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) Egylet Egyetem nevű rendezvényén, ahonnan friss erővel és energiával jöttem haza. Tavasz alatt együtt készültünk az iskolai év lezárására: korrepetáltuk egymást matekból, magyarból és tartottuk egymásban a lelket, hogy „bírjuk ki nyárig”.

Május 13-14 között Magyarkúton voltunk összerázó hétvégén, hogy a korosztályok jobban összeszokjanak. Ezzel vezettük fel a nyarat, hoztuk meg a nyári táborokhoz a hangulatot, és gyújtottuk meg az év első közös tábortüzét.

Június 9-11 között az ODFIE által szervezett 4.

OMNIUM Sportolimpián vettem részt, ahol átélhettem milyen egyletes szellemmel futni utolsó szuszból, hogy szerezzek még egy pontot a csapatnak. Éreztem milyen összefogni a Sepsiszentgyörgyiekkel, hogy játszunk egy barátságos kézilabda meccset. Éreztem milyen közösen táncolni és torkom szakadtából kiáltani.

Július 9-14 között megrendezésre került az első TiniTitkok Tábor, ahol végre volt idejük a már konfirmált fiataloknak beszélgetni, röplabdázni, jógázni, játszani, csobbanni a Balatonban vagy megkóstolni a híres bundás kenyeret. Augusztus 3-7 között hárman eljutottunk a Nagyajtán megszervezett 4. ARTZ-ra, ahol 10 művészeti ágat ismerhettünk meg. Találkozhattunk híres slam-esekkel, a Last Minute zenekarral, Szakács Erikával vagy a konfirmandus táborban megismert barátainkkal. El tudjuk mesélni, milyen volt hallani a sátor tetején koppanó esőcseppeket, s a közben érzett izgalmat, hogy vajon meddig marad szárazon a párnánk. Még ebben a hónapban 14. és 20. között páran táboroztathattuk a fiatalabbakat az OUT táborban (Országos Unitárius Gyermegtábor). Esőben itt is volt bőven részünk, most már tudjuk milyen bőrig ázva evezni a Duna közepén egy sárkányhajóban. S azt is tudjuk milyen amikor eldobhatod a vízibombát, majd futhatsz a kavicsos úton a házak közé, hogy nehogy te is vizes legyél. A hónap végén, 26-28-án még mindig volt bennünk erő és lelkesedés, hogy Magyarkútra utazzunk, és egy gyümölcsleves meg egy paradicsomos húsgombóc elkészítése után leüljünk a sokadik tábortűz köré, és elénekeljük, hogy milyen jó nekünk. S persze a palacsintás búcsú sem maradhatott el, a tábor tanulságainak kifejtése mellett. Így ugrottunk bele az iskolai évbe, szeptember 10én össze is ültünk, hogy megcsináljuk az egylet arculatát és elkészült a logónk.

Szeptember 16-án a templomban néptáncos mulatságba invitáljuk egymást, és széttáncolt cipellőkkel mentünk haza. Ez annyira megtetszett nekünk, hogy két hétre rá, a Hagyományok házába is elmentünk egyet táncolni. Szeptember 22-én részt vettem az ODFIE 2023-as küldöttgyűlésén. A családi is-

21.

HÍRLEVÉL

IFJÚSÁGI EGYLETI VISSZATEKINTŐ tentiszteletek sorozata ősszel folytatódott, ahol megcsináltuk a marshmallow-challenget.

December 3-án karácsonyra hangolódva meggyújtottuk az Adventi koszorún az első gyertyát, s az este folyamán visszahúzott minket a szívunk a templomba, és megtartottuk Bartha-Pál Aba lelkész úrral közösen az Ifjúsági istentiszteletet. A decemberünket az ODFIE Gála koronázta, amin Búza Bence Dániellel részt vehettünk mint Magyarország Köri képviselői.

22.

UTAZZ VELEM...

A nagysikerű vetítettképes utazós estjeinek még a tavaly ősszel kezdődtek, és 2023-ban töretlen, teltházas sikernek örvendve folytatódtak. Az alábbiakban a 2023-ban sorra került alkalmak rövid ismertetőiből szemezgetünk.

Teyunába (Január 13.) Önmagában már a címe is misztikus, mint ahogy nagy misztikumok helyszíne volt Elekes Attila André vetítettképes előadásának az „Utazz velem…” sorozatnak ez évi desztinációja is.

Mindez nem véletlenül a Vallásszabadság napján.

Teyuna immár négyszáz éve őrzi a tajrona indiánok hátrahagyott hitvilágát. Az Elveszett Város a Sierra Nevada de Santa Marta elrejtett esőerdejében a Föld szíve! Nem a szívcsakrája, mert az nálunk, Dobogókőn dobog.

A múlt nagy titkait és tanításait megmentő élő indiánközösséghez látogattunk, négy napon át tartó, kihívásokkal teli virtuális barangoláson a Zöld Pokolban, ahogy találóan a rejtett világot felfedező madárvadászok nevezték a környéket. És amely közösség minden év őszén egy hónapon át nem fogad hegymászó kalandorokat, hogy megtisztítsa szakrális terét az idegenek által felhurcolt rossz, világi szellemektől.

Spirituális varázslat, ámulatba ejtő hitmegéléssel, mamo-áldással és a nagyvilág előtt alig ismert teológiai világnézet tolmácsolásával! És sok-sok titkolt meglepetéssel.

HÍRLEVÉL Salvadorba (Február 17.)

Sokunknak alighanem nehézséget okozna azonnal beazonosítani, hol is van Salvador, ... egy város vagy ország?

A februárban szervezett „Utazz velem…” vetítettképes előadás tárgya volt ez a kis, kevéssé közismert közép-amerikai ország, ahová Kult János kalauzolt bennünket, és osztotta meg velünk élményét.

Megismerkedhettünk Hondursas és Guatemala néhány bámulatos helyével.

Hogyan etetik az ara fiókákat és mennyire hangosak a bőgőmajmok a dzsungelben.

Egy magyar család mesélt élményeiről, a barátságos salvadori emberekről, vulkánokról, hatalmas fákról, a csodálatos természetről, régészeti csodákról.

Föníciába (Március 17.)

Történelmi és művészettörténeti időutazás, látványos fotográfiák és filatéliai relikviák vetített képeivel.

Hiteles háttérmagyarázatokkal, sztorikkal fűszerezve. És egy különleges meglepetés-produkcióval, ami garantáltan mindenkit elvarázsolt! Egy est bíborlilában, Főníciától Libanonig.

Az autentikus hangulat teljességéhez arra kértünk mindenkit, hogy az esemény ideje alatt viseljen

23.

HÍRLEVÉL valamilyen halvány vagy sötétebb lila ruhadarabot, kendőt, sálat, fátylat... Lila maszk is stílszerűnek számított.

A Napúton Csontváry nyomában (Május 19.)

Virtuális utazás Csontváry Napúthelyszíneinek bejárásával, Mosztárban, Jajcében, Taorminában, Baalbekben, a Tátra bércein és az Istenek cédrusai között Libanonban, Elekes Attila André fotóművész vezetésével. A másfél óra zenei és képi varázslatát Kovács Nóri Magyar Kultúráértdíjas énekművésze tette még varázslatosabbá.

Kárpát-medencében I. (Április 21.)

A méltán népszerű Utazz Velem... sorozat következő alkalma egészen rendkívüli volt. Nem távoli égtájakra utazunk, hanem a Kárpátmedence épített örökségével ismerkedhettünk Demján László műemlékvédelmi építész vezetésével. Az est a két részre osztott utazás első részeként volt teljes. Útvonalunk: Őrvidék (Ausztria-Burgenland) – Felvidék – Felső Árva és Észak Szepes (Lengyelország) és Kárpátalja.

Kárpád medencébe II. (Október 27.)

A Demján Lászlónak a többszáz vetített képet és magyarázatot tartalmazó bemutatójának fő eszenciája a minket érintő hajdani NagyMagyarország területének legimpozánsabb magyar vonatkozású épített öröksége és jellegzetes tájegységei, az óra járásával megegyezően haladva.

Fókuszban a Kárpátkaréj déli-délkeleti részeinek bemutatása: Szlovénia - Muravidék Horvátország - Szlavónia és SzerémségSzerbia-Vajdaság Erdély-Székelyföld, valamint a Kárpátokon túli Moldvai rész Csángóföld.

24.

HÍRLEVÉL Anatóliába (November 27.)

Az évad utolsó „Utazz velem…” alkalmán a Kurdisztán legnagyobb kiterjedésű anatóliai részeit jártuk be, Erzurumtól a grúz határon magasodó Seytan kastélyon át, a szögesdróttal körbezárt török-örmény határon árválkodó egykori ősi keresztény település, Ani romjaiig. Az örmények szent Ararát csúcsa alatt utazunk tovább az iráni határvidék irányába, ahol teljes pompájában tárulkozik elénk Isaak pasa dzsámija és az itt megrekedt Noé bárkájának feltételezett sziluettje. Innen tovább indulva a Van-tó, Akdaamar őskeresztény örmény szigete és a Nemrut vulkán érintésével átkelünk az ősi Mezopotámia két híres folyóján, a Tigrisen és az Eufráteszen, hogy kalandozásunkat a közös történelmi múlt szakrális hegyén, Nimród vezér kultikus temetkezési helyén, stílszerűen egy lélegzetelállító naplementével zártuk.

PRÉDIKÁCIÓ FELVÉTELEKBŐL (Aktív linkek) Ki tart ki? - Csécs Márton torockói lelkész Februári családi istentisztelet Együtt a bizalom ösvényén - Cselovszky Ferenc evangélikus lelkész-esperes A csend szólamai - drd. Orbán Erika Az élet oltárán - dr. Czire Szabolcs Ritmusaink - dr. Ferenczi Enikő

Konfirmáció 2023 Völgyek magaslatai - dr. Czire Szabolcs Mit kíván tőled Istened? - dr. Czire Szabolcs Idősek vasárnapja - dr. Ferenczi Enikő Isten szántóföldje, épülete - Bartha-Pál Aba Éjjelek, nappalok - dr. Czire Szabolcs Tő és hajtás - Pétterfy Ágnes Mielőtt a tél... - dr. Czire Szabolcs Az ajtó előtt állok, és zörgetek - Kászoni József Új esély - dr. Czire Szabolcs Ideje van az alázatnak - dr. Ferenczi Enikő Ember-telen világba(n) várunk - dr. Czire Szabolcs Tanítás az imádkozásról - dr. Czire Szabolcs: Örök élet beszéde - dr. Czire Szabolcs Vigasz - dr. Ferenczi Enikő Az ajtók törvényei - Dr. Czire Szabolcs Földünk - Dr. Czire Szabolcs Nagyobb boldogság - dr. Czire Szabolcs Temetési Tanulságok - dr. Czire Szabolcs Az eltűnt idők nyomában - dr. Czire Szabolcs Úgy számlálni napjainkat - dr. Czire Szabolcs Kútjaink - dr. Czire Szabolcs Hálaiskola - dr. Czire Szabolcs Új világrend: Félelem - dr. Czire Szabolcs Ima halottakért - dr. Czire Szabolcs Nemzedékek - dr. Czire Szabolcs Egyenes labirintus (Pilinszky) - dr. Czire Szabolcs Fogolyból házigazda - dr. Czire Szabolcs Két szárny párban - dr. Czire Szabolcs Ideje a nevetésnek - dr. Czire Szabolcs A hátrahagyott korsó - dr. Czire Szabolcs Békében az ismeretlennel - dr. Czire Szabolcs A nagy hal gyomrában - dr. Czire Szabolcs Egységdal - dr. Czire Szabolcs Éjszakánk erdelyén - dr. Czire Szabolcs Égi biztosítás - dr. Czire Szabolcs Az élet ünnepe - dr. Czire Szabolcs EgységDal - dr. Czire Szabolcs Együtt-érzés - dr. Czire Szabolcs Válaszd az életet - dr. Czire Szabolcs Örök élet beszéde - dr. Czire Szabolcs

25.

HÍRLEVÉL

ADOMÁNYOK A TEMPLOMI SZÉKEKRE Fontos megvalósítás ért révbe a közös összefogás és áldozatkészség eredményeként.

Elkészült a templomi dobogó. A névtáblával ellátott székekkel berendezett tér várakozáson felüli lett.

Most már a templom szerves része a karzat alatti rész, funkcionális és esztétikus, méltó a templomhoz.

Mindez a hívek példás áldozatkészsége által tudott megvalósulni, amiért hálás köszönetemet fejezem ki. Külön köszönöm, hogy olyan sokan, időben és önzetlenül vállaltak részt a közösből!

Név szerint: Bartus Anna B. M. J. (2 db.)

B. M. Benk Szilárd Birki Ida dr.

Birki Katalin dr.

Buzogány Zoltán Czire Szabolcs dr.

Czire Zoltán dr.

Csákány Emese Csegezi Árpád Csiki Izabella Cs. Z. L. Csorba Katalin Czire Szabolcs Csuhaj Krisztián (2db.)

Darkó Attila Dávid Ildikó Sarolta dr. (Bedő Béla és Bedő Béláné) Deák Zoltán Béláné (Várfalvi Barla Éva Zsuzsanna) Demján László Elekes Attila André Elekes Botond és Buglya Zsófia (2 db.)

Fábryné Simén Réka dr.

Farkas Ilona (Székelyszentmiklós) Farkas Wellmann Endre Fekete Réka Mónika Fori Hajnal dr.

Füredi György Hegedűsné Pálfi Csilla József Bálint József Janka Józsefné Ütő Amália

Kánai Pál dr. (Kánai-Balázs család) (3 db.)

Kaveczkiné Farkas Katalin dr.

Kelemen Ottó Sándor dr.

Lőrincz Éva Melinda Lőrincz István dr. (Jalsek B. István) Lőrincz Kálmán Attila dr. (3 db.)

Lőrinczné Mucsi Melinda Ildikó dr.

Mihály Gyula Mikó Balázs Nyilasi Mária (Bába&Nyilasi) Orbán Erika Pallag Márk Pallag Máté Péterffy Anikó Katalin Pitó Ferencz Levente és Gyöngyvér Rokolya Gábor dr.

Sepsi-Kovács Éva Soós Judit Sükösd Dénes Szabó Szonja Szász Enikő Székely András Székely Izabella dr.

Szihalmi Zsuzsanna Ildikó Szőke László Miklós Szőke Lisa Júlia Tóth György és Krisztina (Tóth Ákos) Ütő Piroska Vajda László Sándor dr.

Villányi Ágoston (Ráduly Rebeka sz. Homorodalmás 1902.)

A székadományok alá elkészítettük az Önkormányzat támogatásával a 20 cm magas, faltól falig érő dobogót is, ami hangszigetelő szőnyegborítást és háttérvilágítást kapott. A gondos kivitelezés Sólyom Sándor munkáját dicséri.

26.

HÍRLEVÉL

KARÁCSONYI CSOMAG ADOMÁNYOK A Budapesti Unitárius Egyházközség Presbitériuma az őszi gyűjtés helyett az idén a gyermekek és idősek karácsonyi csomagjához való hozzájárulást hirdette meg. A gyülekezeti tagok a szokásosnál is nagyobb lelkesedéssel és áldozatkészséggel válaszoltak. Elkészítettük a 120 gyermekcsomagot, illetve a 45 időseknek szánt csomagot.

Az eddig beérkezett összesen 665.000 Ft adományért a következő személyeknek mondunk hálás köszönetet (összeg és név-sor szerint rendezve): Buzogány Zoltán Béres-Muszka Ibolya Kékesi Márton László Rokolya Gábor dr.

Barna Adrienn Krisztina Csorba Zoltán László Bodorné Sükösd Melinda Emese Péterszegi Krisztina Sükösd Dénes Silye Lídia Szilágyi Zsuzsanna Sepsi-Kovács Éva Lőrincz Kálmán Attila dr.

Székelyné Porcellán Mariann Katona Adél Erzsébet Orbán Sándor Péterffy Anna Ágnes Csontosné Kiss Katalin Vajda László Sándor dr.

Silye Lídia Szabó Gergely Zsolt Lőrincz István dr.

Lőrinczné Csákó Éva Szabados Anna Józan Miklós György dr.

Kiss Ernő József és Bianka Albert Miklós Ütő Piroska Józsefné Ütő Amália Varga István Hatfaludy Zsófia dr.

Kecskés Ildikó

Lakatos Géza Szabó Szonja Soós Judit Jakabné Szávuly Jolán Adorján Zsolt Jakab Kinga Emese Szabó Zoltán Bartha- Pál Aba Csiki Eszter Minden adomány tételesen is szerepel a könyvelésben és a gyülekezet Aranykönyv-ében.

Isten fizesse!

27.

HÍRLEVÉL KRÓNIKA Január 1. Újévi istentisztelet Január 8. Évnyitó istentisztelet pezsgős koccintással Január 10. Fiatal házasok csoportja Január 13. Utazz velem Teyunába (Elekes Attila André) Január 15. Családi istentisztelet a vallásszabadság jegyében Január 16. Házassági felkészítő Január 19. Idősek klubjának alakuló alkalma Január 22. Könyvbemutató: Klotz Miklós: Torockó és viselete Január 25. Presbitériumi gyűlés Január 26. Könyvklub: Bereményi Géza: Magyar Copperfield Január 28. Ifjúsági egylet Február 12. Családi istentisztelet a farsang jegyében Február 16. Idősek klubja: Útravalók a gyermekkorból, szülőktől Február 17. Utazz velem Salvadorba (Kult János) Február 18. Múzeumcsoport látogatása az Országházban Február 19. Vendégszószék-vasárnap: Cselovszky Ferenc evangélikus esperes Február 20. Házassági felkészítő Február 21. Fiatal házasok csoportja Február 23. Könyvklub: Émile Ajar: Előttem az élet Február 25. Ifjúsági egylet: A nagy gurítás (Sugár Bowling) Február 25. Gy. Szabó Béla emlékkiállítás megnyitó Február 26. Barangolások Kolozsvártól a Vatikánig. Vetítés és pódiumbeszélgetés Gy. Szabó Béla emlékkiállítás keretében Március 1. Presbiteri gyűlés Március 4. Goldmark Kórus templomi koncertje Március 5. Nőszövetségi találkozó, tervező Március 11. Mentál csoport fiataloknak Március 12. Családi istentisztelet, az ODFIE Közös Utakon látogatása Március 13. Házassági felkészítő Március 14. Fiatal házasok csoportja Március 16. Idősek klubja: Petőfi Irodalmi Múzeum Március 17. Utazz velem Föníciába (Elekes Attila André) Március 19. Gyülekezeti fórum dr. Czire Szabolcs vetítettképes évértékelőjével, és a tervek bemutatásával Március 20. Könyvbemutató: Újlaki-Nagy Réka: Keresztények vagy zsidók? A korai erdélyi szombatosság (1588-1621) / Christians or Jews?

Early Transylvanian Sabbatarianism (1588–1621) Március 23. Könyvklub: Macuo Besó: Észak ösvényein Március 25. Múzeumcsoport: látogatás a Kiscelli Múzeumba Március 25. Ifjúsági egylet és ifjúsági istentisztelet Március 26. Gyülekezeti rendes közgyűlés Március 28. Konfirmandusok bibliavetélkedője Március 30. A Brassai Sámuel dokumentumfilm ősbemutatója és kerekasztal beszélgetés

28.

HÍRLEVÉL KRÓNIKA Április 2. Virágvasárnapi családi istentisztelet Április 2. Mentál csoport fiataloknak Április 7. Nagypénteki áhítat, a passió bemutatója Április 10. Az első húsvéti úrvacsorás istentisztelet a szentendrei Skanzenben Április 13. Idősek klubja: Várkert Bazár Április 17. Házassági felkészítő Április 21. Utazz velem a Kárpát-medencében I. (Demján László) Április 23. Szakolczai Krisztina fotókiállításának megnyitója.

A kiállítást megnyitotta Zsila Sándor fotóművész. Április 24. Itt megtisztul a lélek templomi koncert, közreműködtek az operaház művészei Április 25. Fiatal házasok csoportja Április 27. Múzeumcsoport a Péceli Ráday-kastélyban Április 27. Könyvklub: Háy János: Cégvezető Április 28. Nőszövetségi tortasütés Április 29. Ifjúsági egylet, Hogyan éljük túl az iskolát (CSZ előadása) Május 3. Presbiteri gyűlés Május 4. A zeneakadémia tanárainak és diákjainak A barokk liturgikus zene gyöngyszemei című koncertje Május 6. Konfirmandusok családi találkozója a dömösi Hegedűs birtokon Május 7. Családi istentisztelet az Anyák napja jegyében Május 8. Házassági felkészítő Május 11. Idősek klubja: a Fiumei úti Nemzeti Sírkert Május 12. Csapatépítő, munkatársképző Magyarkúton Május 13. Magyarkúti gyülekezeti-családi majális Május 14. Mentál csoport fiataloknak Május 18. Könyvklub: Hász Róbert: Ígéretföld Május 19. Nőszövetségi találkozó Május 19. Utazz velem a Napúton Csontváry nyomában (Elekes Attila André és Kovács Nóri) Május 20. Múzeumcsoport: Magyar Nemzeti Múzeum, Csontváry 170 kiállítás Május 25. Páskándi Géza portrészobrának avatása (MUE ME) Május 29. Ifjúsági egylet Május 30. Friss házasok csoportja Június 4. Délelőtt főhajtás a gyülekezet Honvéd-téri trianoni emlékfája előtt.

Június 4. Délután a gyülekezeti tagok és dr. Czire Szabolcs lelkész közösen vettek részt a trianoni megemlékezésen a Hősök terén. A lelkész a színpadról megáldotta a 400 méteres Székely Zászlót.

Június 11. Évadzáró családi istentisztelet (dr. Ferenczi Enikő: Családon belül) Június 18. Konfirmációi istentisztelet, amelyen 27 fiatal tett hitéről bizonyságot. Az ünnepi alkalmon Ft. Kovács István püspök úr is részt vett.

Június 25. Tarnai Nóra énekvezér kibúcsúzó szolgálata Július 6. Idősek klubja: Sas-hegyi látogatás

29.

HÍRLEVÉL KRÓNIKA Augusztus 3. Idősek klubja: Sziklakórház Augusztus 9-13. TinTitok Tábor Balatonszepezden Augusztus 14-20. Országos Unitárius Tábor Augusztus 27.

Bartha-Pál Aba lelkész bemutatkozó istentisztelete Szeptember 7. Az Idősek klubja: Bajor Gizi Színészmúzeum Szeptember 9. Kenyér ünnepe a Skanzenben Szeptember 16. Az ArsSacra Nyitott Templomok Napja, Demján László vezette körséta a templomos ingatlanban Szeptember 16. Baksai József Mag című kiállításának megnyitója. A kiállítást dr. Kelemen Sándor Ottó méltatta.

(ArsSacra) Szeptember 16. Táncház, zsíroskenyeres vigadalom - Takács Bori és Zenekara vezetésével Szeptember 17. Közgyűlés, Bartha-Pál Aba lelkész meghívása a második lelkészi állásra Szeptember 20. Presbiteri gyűlés Szeptember 21. Házassági felkészítő Szeptember 22. Szervét Mihály Egyházi Kulturális Központ nyitókonferenciája Szeptember 24. Konfirmálók szülői értekezlete Szeptember 30. Magyarkúti őszi gyülekezeti-családi találkozó Október 1. Idősek vasárnapja Október 1. Bartha-Pál Aba költöztetése Október 5. Idősek klubja: Svábhegyi Csillagvizsgáló Október 7. Nőszövetségi találkozó Szentendrén Október 8. Évadnyitó családi istentisztelet (dr. Czire Szabolcs: Hegedűs a háztetőn) Október 12. Bibliaóra új évada: Érdekes karakterek, hasznos üzenetek. (dr. Czire Szabolcs: Izsák - szigor és humor) Október 17. Házassági felkészítő Október 19. Könyvklub: Spiró György: Fogság Október 20. László Attila templomi koncertje Október 22. Emlékezés az 1956-os szabadságharc hőseire. Az istentiszteletet követően koszorúzásra került sor a templomos ingatlan 56-os emlékművénél, illetve a Páskándi-szobornál. Az ünneplést Szabó Tímea szavalata tette teljessé.

Október 25. Presbiteri gyűlés Október 27. Utazz velem a Kárpát-medencében II. (Demján László) Október 28. Gyülekezeti koszorúzás nagyjaink sírjánál a Farkasréti temetőben. A koszorúzáson a fiatalság nagy számban képviseltette magát.

Október 28-29. Ifjúsági hétvégére 18 fiatal költözött be a gyülekezeti terembe, ahol beszélgetésekre, csapatépítő játékok, közös főzésre és filmnézésre került sor.

30

HÍRLEVÉL KRÓNIKA November 1. Halottak napi áhitat November 5. Falházi Ágnes Határok című festészeti kiállításának a megnyitója. A kiállítást Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg.

November 9. Idősek klubja: Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény November 11. Nőszövetség részt vesz a MUNOSZ közgyűlésén és konferenciáján a Bartók Béla Unitárius Egyházközségben.

November 11. Az ifjúsági egylet tagjai közös estre fogadták a Sepsiszentgyörgyről érkező fiatalokat. A vacsorát a lelkészek főzik.

November 12. Családi istentisztelet Dávid Ferenc gyermekműsorral (Péterfi Ágnes: Tő és hajtás). A sepsiszentgyörgyi ifjúsági egylet vendégszereplésre.

November 12. Koszorúzás Dávid Ferenc emléktáblájánál.

November 13. Házassági felkészítő November 15. Ima Kör első alkalma.

November 16. Könyvklub: Tompa Andrea: Omerta November 15-16. dr. Czire Szabolcs lelkész részt vett a KárpátMedencei Ökumenikus Lelkésztalálkozón, a Szervita Templomban végzett szolgálatot.

November 17. Utazz velem Anatóliába (Elekes Attila André és Kovács Nóri).

November 21. Gyülekezeti bibliaóra (Bartha-Pál Aba: Farizeus és vámszedő November 22. Presbiteri gyűlés November 24. Milleniart Ensemble koncertje Guido Roveda olasz karnagy vezényletével.

November 29. Közel egy évszázad után újjáalakult a gyülekezet vegyesdalárdája, népdalköre. Ez alkalommal a karácsonyra hangoló autentikus népdalok tanulása volt a központban.

December 1-2. A Gondviselés Segélyszervezet tartós élelmiszer gyűjtése az egyházközségekkel összefogásban.

December 3. Advent első vasárnapján a szószéki szolgálatot Kászoni József ny. lelkész végezte.

December 3. Délután pedig ifjúsági istentiszteletre került sor.

December 7. Idősek klubja: Medgyessy Éva előadása Kemény Jánosról és a Helikonról December 8. Nőszövetségi találkozó December 10. Családi adventi istentisztelet (dr. Czire Szabolcs: Öltsd magadra). Fóris Ferenczi Gábor (Carbonfools) a fiatalokkal közös énekelt.

December 12. Házassági felkészítő December 14. Könyvklub: Kepes András: Két macska voltam December 16. A sepsiszentgyörgyi művészekből álló Classical Singer Énekegyüttes adventi koncertje.

December 17. Advent harmadik vasárnapján a szószéki szolgálatot Orbán Erika lelkész végezte. Délután öt órától Váradi Zita operaénekes zeneakadémista diákjainak Téli szerenád című adventi koncertjére került sor.

December további eseményeiről a fedőlapon szereplő plakát tájékoztat.

31.

EGYHÁZFENNTARTÁS

HÍRLEVÉL

Lelki otthonunk a Budapesti Unitárius Egyházközség.

Fenntartása az egyházközségi tagok (mi magunk) egyházfenntartói hozzájárulásaiból, perselypénzből, alkalmi adományokból és pályázatokból történik.

Amint arról már több alkalommal tájékoztattuk egyházközségünk tagjait, az éves egyházfenntartói hozzájárulás ajánlott összege az éves jövedelem 1%-a, minimális összege: Felnőtt, aktív korú híveink számára évi 20 ezer forint. dr. Faluvégi Mátyás pénztárnok

Nyugdíjasok és 18. életévüket betöltött nappali tagozatos felsőfokú tanintézményben tanuló diákok számára pedig 10 ezer forint.

A 18 év alatti konfirmált egyháztagjaink után önkéntes alapon lehet hozzájárulást fizetni, amit köszönettel fogadunk.

Kérjük, hogy akiknek anyagi lehetőségei megengedik, a minimális összegnél nagyobb mértékben támogassák egyházközségünket, mint ahogyan azt tették a korábbi években is!

A hozzájárulást legkönnyebben banki átutalással lehet teljesíteni: Budapesti Unitárius Egyházközség 11713005-20304007-00000000 (OTP Bank Nyrt.)

A közlemény rovatba: „Egyházfenntartás 2023, + név”. Amennyiben a család több tagjának hozzájárulását egyszerre utalná, kérjük, hogy valamennyi családtag nevét tüntesse fel.

Pénztári befizetésre a lelkészi hivatalban hétköznapokon és vasárnap 9–13 óra van lehetőség.

Amennyiben istentiszteleteinket a világhálón keresztül követi, és szívesen adna perselypénzt, ugyancsak átutalással tudja megtenni a fenti számlaszámra. A közlemény rovatba kérjük „Perselypénz"-t írni.

Ezúton is megköszönjük egyházhűségüket és a gyülekezet fenntartásához nyújtott támogatásukat!

A HÍRLEVÉL kiadója a Budapesti Unitárius Egyházközség Presbitériuma Megjelenik elektronikus (pdf) formában A HÍRLEVÉL szerkesztői: dr. Czire Szabolcs és Bartha-Pál Aba A HÍRLEVÉLEL kapcsolatos leveleket kérjük a Budapesti Unitárius Egyházközség, 1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2-4. (telefon: 311-3094) alatti címére, vagy elektronikus levélben a budapesti.unitarius@gmail.com címre küldeni.

32.

NÉHÁNY PLAKÁT

HÍRLEVÉL