I . A F Ő VÁ R O S I M Ű PÁ R T O L Á S E L S Ő É V T I Z E D E I (1 8 8 0 – 1 9 0 0)
A megalakított Képzőművészeti Bizottmány a fővárosi törvényhatósági bizottság egyik állandó bizottsága volt, melynek működését természetesen az ilyen típusú testületek általános szabályzata határozta meg. Ezekhez a bizottságokhoz a törvény- és szabályrendeletekben meghatározott vagy a közgyűlés, illetőleg a tanács által utasított ügyek tartoztak. Feladatuk a közgyűlés határozatainak előkészítése volt. Hatáskörük csak a hozzájuk tartozó ügyek véleményezésére terjedt ki. Állásfoglalásukról kötelesek voltak – jelentések útján – tájékoztatni a tanácsot, melyeket a tanács, saját véleménye kíséretében, terjesztett a közgyűlés elé. Korlátozott hatáskörük ellenére a közgyűlés döntéseiben az állandó bizottságok véleménye mértékadó volt. A bizottságokat 3 évenként választották újjá. A bizottsági elnök az illetékes ügyosztályt irányító alpolgármester, az alelnök az ügyosztály vezetője volt. A tagokat a törvényhatósági testület képviselői közül választották, számukat a közgyűlés határozta meg. A bizottságok állásfoglalásai a jelen lévő tagok többségi szavazata alapján születtek. A döntésekkel egyet nem értő képviselőknek jogukban állt különvéleményüket az ülésekről készített jegyzőkönyvekben, illetve a jelentésekben rögzíttetni. A delegált tanácsi tisztviselők és hivatalnokok nem rendelkeztek szavazati joggal. Az egyes bizottságok – esetenként, avagy állandóan – tagjaikat szakértőkkel kiegészíthették, de a meghívott szakemberek szavazati joggal nem rendelkeztek. A Képzőművészeti Bizottmány feladatát, létszámát az említett közgyűlési határozat állapította meg.26 Ennek értelmében, a testület elnökből, alelnökből és 10 tagból állt.27 Elnöke a hivatalból illetékes I. alpolgármester, Gerlóczy Károly lett.28 Alelnöke és jegyzője a Közoktatási Ügyosztály vezetője, illetve jegyzője volt. A bizottmány szakértőket is foglalkoztathatott, akik – ellentétben az általános szabályzattal – rendelkeztek szavazati joggal is.29 Az új testület első intézkedéseként háromtagú albizottságot alakított30 azzal a felkéréssel, hogy szakértők bevonásával dolgozza ki a bizottmány működési elveit. Szakértőként építészeket, szobrászokat, festőket és „rajzművészeket” hívtak meg, továbbá felkérték az Országos Rajztanodát és az OMKT-t, hogy delegáljanak küldöttet az albizottságba.31 Az albizottság hatásköri javaslatát a bizottmány teljes egészében elfogadta, s azt működési programjaként deklarálta.32 (Függelék 1.) Eszerint: a bizottmány feladatának tekintette a képzőművészetek direkt támogatására költségvetésileg biztosított keret átgondolt felhasználását; a hazai művészeti események folyamatos figyelemmel kísérését, ha szükséges, intézkedések javaslatát; véleményt nyilvánító közreműködést a főváros területén megvalósuló köztéri szobrok, díszművek helyének kijelölésében s szakmai felügyeletet a képzőművészetek körébe vágó létesítmények felett. E dolgozat témaválasztásán túlmutat a Képzőművészeti Bizottmány szerteágazó tevékenysége, vagyis a fővárosi mecenatúra teljes körű bemutatása.33 A továbbiakban csak „a képzőművészetek direkt támogatása” körébe tartozó megrendelésekkel foglalkozom, illetve e kört tovább szűkítve a majdan megalakuló gyűjtemények – előbb a Fővárosi Múzeum, később a Fővárosi Képtár – képzőművészeti anyagát kisebb-nagyobb mértékben befolyásoló intézkedésekkel.34 Ebben a korszakban természetesen erről a hatásról csupán feltételesen beszélhetünk, hisz ekkor senkiben sem fogalmazódott még meg a gyűjteményteremtés gondolata. A városatyák a főváros reprezentációs kötelezettsége, igénye okán rendeltek meg, illetve vásároltak műtárgyakat, melyek arra voltak hivatva, hogy kifejezzék a főváros közéletben elfoglalt helyét, emeljék rangját s bizonyítsák művészetpártoló gyakorlatát. Fontosnak tartom e rendeltetés kiemelését s a „díszítő funkciótól” történő megkülönböztetését, mely már a kortársak körében, s utóbb is, számos félreértést szült.35 A műtárgyak ugyanis valóban a tanács különböző szintű
19