LEHETSZ HŐS!

”Nem vagyok hős” – mondta el számtalan alkalommal Wesley Autrey, kétgyermekes fekete bőrű apuka, aki 2007­ben megmentett egy Cameron Hollopeter nevű diákot, akinek rohama volt a New York­i metró aluljáróban, és emiatt beesett a sínek közé. A kamerák rögzítették, hogy hetvenketten nézték végig a történteket, de csak egy valaki volt, aki rögtön beugrott segíteni neki. Mivel a lába beragadt és már jött a vonat, Autrey ráfeküdt a diákra, hogy testével védje őt, ezzel egyszerre kockáztatva saját életét és megmentve a fiatalemberét. Hőstettének következményeképpen megmenekültek mindketten (később derült ki az esemény modellezésénél, hogy 1 centiméter volt Autrey háta és a vonat alja között...)

”Nem vagyok hős, ezt bárki megtehette volna” – mondta Autrey őszintén csodálkozó szemekkel számos riporternek, showmannek, akik kérdezték őt. És tulajdonképpen igaza van, legalábbis abban, hogy ezt bárki megtehette volna, de pontosan ez a különbség a ”bárki” és a ”hős” között Philip Zimbardo szerint

(pszichológus, szociológus – Stanford), hogy a hős egy egyszerű hétköznapi ember, aki ott is cselekszik, ahol a másik nem.

Egy 2008­as EU­s felmérés szerint (Magyarország az utolsó előtti helyen végzett), a magyar lakosság 67%­a tartozik a ”szenvedők” kategóriájába, 21% a ”passzív lázadók” és mindössze 12% a ”cselekvők” kategóriájába.

Ne csak akarjuk, hanem tegyünk azért, hogy ez a szám növekedjen. Először a mi köreinken belül: család, baráti kör, BTESZ intézmények stb.

A cselekvő szeretet nem a másikra vár, hanem maga cselekszik. A Példabeszédek könyvének írója ezt hirdeti már 3000 éve: ”Aki mást felüdít, maga is felüdül”. Nem kell ezalatt óriási dolgokra gondolni: elég sokszor egy jó szó, egy mosolyt fakasztó őszinte mosoly, egy erős kézfogás, egy baráti ölelés, és máris megtapasztaljuk azt az Isteni törvényszerűséget, hogy erősítve erősödünk, gyógyítva gyógyulunk, üdítve üdülünk.