SZERÉNYEN HATÁROZOTTAN, CSENDESEN

Nem Csenge, Csende mondta az édesanya, mikor először találkoztam az akkor még általános iskolába járó kislánnyal. Egy farsangi jelmezbálon történt mindez, ahol a Gáti család valamennyi tagja: anya, apa, nevelt és vérszerinti gyermekek is rajthoz álltak, nem is akármilyen formában, hanem fogatot képezve magukból. Arra már nem emlékszem, hogy hajtó volt-e azon a fogaton vagy sem, de az biztos, hogy manapság már Csende (akárcsak az édesapja) a bakon ül és szilárdan fogja a gyeplőt.

Mondhatnánk, hogy beleszületett a fogathajtás világába, de ez nem teljesen így történt. ”Édesanyám Budapesten született, általános iskolás volt, amikor a családja Hajdúszoboszlóra költözött. Majd miután édesapámmal összeházasodtak, Hajdúszovátra került. Addig, mint azt anya felidézi, semmi tapasztalata nem volt jószággal.” Azóta igencsak megváltozott ez a helyzet – szúrom közbe a magam tapasztalatát. A ház kutyái árnyékként követik, akármerre is megy. Ez még csak egy dolog, de a gazdasági udvarban a lovakon túl sertés, nyúl, tyúk egyaránt megtalálható, s a gondozásukból, ellátásukból Tünde igencsak kiveszi a részét. Mindezt teszi úgy, hogy a BTESZ szociális gondozójaként és a Boldog Gyermekkor

Nevelőszülői Hálózat nevelőszülőjeként helyt áll a nap huszonnégy órájában. ”Apai nagyapám a helyi TSZ­ben fogatosként is dolgozott, így apának lehetősége volt gyerekkorában megismerkedni a lovakkal, a fogatos munkával.” Így történhetett meg, hogy bár az életútja másfele kanyarodott, az álma, hogy lovai legyenek és hajtson, az nem múlt, sőt inkább erősödött. Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsa, azonban egy kislány álmai adták meg az utolsó lökést.

Születés óta lovak bűvöletében

”A szüleim, testvérem gyakran mesélik, hogy állandóan a lovak közelében akartam lenni. Ha mentünk valahova és lovat láttam, felkéredzkedtem a nyergébe, ha egyéb nem akadt, akkor a lovas körhintára ültem fel a vásárokon, mint itt is.” Mutatja is a képet a szobája falán, ahol a pár éves Csende boldogan feszit egy ilyen ”hintaló” nyergében. ”Három éves koromban kaptam meg az első lovamat, egy pónit, a versenyek hangulata, az édesapjával együtt töltött idő, mind a fogathajtás felé irányították. Természetesen ahhoz, hogy le is béklyózza a fogathajtás, sikerélményekre is szükség volt. Azok pedig jöttek szépen sorra. Ehhez azonban az alázat és a végtelen szorgalom mellett jó tanítómesterekre is szüksége volt. amelynek az egyik utódja most is nálunk van. Ezután Battonyáról vásároltunk egy nóniusz kancát és annak a csikóját. Igy bővült az állományunk.” ­ mondja mosolyogva. Csende kezdetekben máshogy képzelte el a lovas sportot, vagyis inkább nyeregbe kívánkozott, mint sem bakra, de aztán, ahogy teltek az évek

Hajdúszováton emberemlékezet óta nagy hagyománya van a fogathajtásnak, így mikor Csende édesapja úgy döntött, hogy felnőtt fejjel tanulni akar, volt kihez fordulni, volt aki segítette. Csende pedig édesapjától és edzőjétől, Gál Barnabástól sajátította el a szükséges ismereteket. A kategória amiben versenyez ­ tudom meg ­ a ”D” vagyis az úgynevezett szabadidős kategória. Itt ­ mondja Csende ­ kevesebb az akadály, mint a magasabb kategóriáknál, nagyobb a hely a bóják között, több idő van a feladatok teljesítésre, mint a professzionális kategóriák esetében. Ennek ellenére közel sem egyszerű itt eredményt felmutatni, hiszen a mezőny igen erős, tömött, sok feltörekvő fiatallal, akik itt készülnek fel arra, hogy majd magasabb szinten is helyt tudjanak állni. Ezentúl itt vannak a ”nagy öregek” is, akik évtizedek óta versenyeznek, ők hibapontok nélkül teljesítik a pályákat. Csende, ahogy a szabályzat lehetővé tette, 12 évesen kezdett el versenyezni, mint segédhajtó segítette az édesapját. Ma már összemérik tudásukat, ügyességüket a versenyeken, hiszen azok nyíltak, vagyis a fér­ fiak, nők egymással is küzdenek a díjakért. Ehhez a kategóriához nem kell még rajtengedély vizsga, de Csende már teljesítette ezt, jövőre ugyanis már a ”C” kategóriában szeretné megpróbálni magát. Az elmúlt év eredményeinek tükrében ez teljesen érthető, hiszen a tizenhat éves lány két alkalommal második helyezést ért el, többször pedig bronzérem került a nyakába. Mikor Csendét az edzésekről kérdezem, mosolyogva mondja, hogy felváltva mondanak egymásnak okosságot édesapjával, tökéletes közöttük az összhang. A lovakról még nem esett szó, pedig, ahogy mondani szokták, nélkülük nem jött volna létre az eredmény. Az optimális korban lévő sport pónik ­ ahogy Csende mondja ­ most élik fénykorukat, Báró 13, Mortál 14 éves. Öt éve dolgoznak együtt, gyakorlottak, tőlük is sokat tanulthatott a gazdájuk, az összehajtásuk volt elsősorban a feladat.

Annak rendje és módja szerint

Akik jártak már fogathajtó versenyeken, azok tudják, hogy a versenyzők megadják annak rendjét, módját. Az előírások szerint a nők és a férfiak zakóban, kalapban, kesztyűben hajtanak, a bakot takaró borítja. 18 év alatt kötelező a gerincvédő és a kobak is, így Csende jelenleg még ”csak” a díjátvételekor öltheti magára a csinos kalapját, amely igencsak jól áll neki. A fényes külsőségek mögött ­ azt gondolom, nem árulok el új információt ­ kőkemény munka van és ebben az esetben nem az edzésekre gondolok, hanem a lovak körüli mindennapi teendőkre. Bár, amikor ezt mondom, Csende mosolyogva válaszolja, hogy nem érzi munkának, ez az, amit igazán szeret csinálni, de valóban szabadideje jelentős részét mindez lefoglalja. Reggel, iskolába indulás előtt édesanyjával közösen etetik meg a lovakat, este már édesapja segít ebben, a heti két trágyázás mellett a hétvége egy teljes napját lefoglalja az istálló takarítása.

Cél az állattenyésztő mérnök végzettség megszerzése

A fentiek után azt gondolom nem meglepő, ha elárulom, hogy Csende a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Technikuma, Gimnáziuma és Kollégiuma 10. osztályos tanulója. A lovak mellett a juh, a szarvasmarha, a sertés tartása, ellátása sem ismeretlen számára, otthon megtanulta mindezeket az ismereteket. Sőt, kisgyermek korától kezdve érdeklődik a gépek, mármint a mezőgazdasági gépek iránt. Ha nem a ló nyergébe, vagy éppen a bakon, akkor örömmel ült az édesapja mellett a kombájnban vagy a traktorban. Idén tavasszal szakirányt fog választani, és az állattenyésztést jelölte meg. Tervei szerint miután befejezte a középiskolát, folytatja útját a Debreceni Egyetem Agrár­ és Gazdálkodástudományok Centrumába, ahol állattenyésztő mérnök végzettséget kíván szerezni.

Korát meghazudtoló módon tudja, hogy mit szeretne elérni, felméri azt is, hogy milyen nehézségeket kell ehhez leküzdenie. Mindezt teszi szerényen, határozottan, csendesen.

GYEREKKORI ÉLMÉNYEK, MELYEKET EGY ÉLETEN ÁT A SZÍVÜNKBEN HORDOZUNK

Ha megkérdeznék tőlünk, mi a legjobb gyermekkori élményünk, mi jutna eszünkbe? Egy őszi kirándulás, nyaralás a családdal, nagy játék a szabadban vagy éppen valamilyen közösségi program? Amikor az ismerőseimet kérdeztem, mind hasonló emlékeket idéztek fel. Ugyanis ezek a gyermekkori élmények nemcsak a felnőttkori édes nosztalgiát adják nekünk, hanem annál sokkal többet.

Lovas Katalin óvodapedagógus, mentálhigiénés szakember szerint minden új élmény magában hordozza egy új világ feltárásának lehetőségét, mely érdekes kalandokat, új információkat, tapasztalatokat és kibővült kapcsolatrendszert hordozhat. Ugyanis gyerekként a játék nem puszta szórakozás, hanem nagybetűs feladat. A szakember szerint ez segíti azt, hogy a gyerekek elsajátítsák a társadalomba, és egy­egy csoportba történő beilleszkedés normáit, azaz szocializálódjanak. A gyermekek a világot a saját tapasztalataikon, megéléseiken keresztül ismerik meg. Elemi pszichés szükségletük a játék, a sokszínű tapasztalatszerzés. Ez pedig kiemelt fontossággal bír a taktilis (tapintásos) érzékelés fejlődésében, melyen keresztül nemcsak az idegrendszerük fejlődik, de érik az érzelmi világuk is. Szintén fontos szerepe van az élményeknek a kommunikáció fejlődésében, azaz abban, hogy a gyerekeknek megjöjjön a beszédkedve és ki is tudják fejezni magukat. De egy­egy ilyen élmény során tanulnak a határaikról és mások határairól, igényeiről is. Ez pedig segíti a magabiztosságuk és érzelmi biztonságuk kialakulását, és elengedhetetlen a felnőttkori működésükhöz.

Ha az élménygazdag gyermekkor ilyen meghatározó, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek ez nem adatik meg. Azokkal, akik a cikk elején feltett kérdésre talán nem is tudnak válaszolni. Lovas Katalin szerint a gyerekek világról alkotott képét mi, felnőttek is alakítjuk azáltal, hogy milyen lehetőséget tudunk nekik kínálni a tapasztalatszerzésre. Az ingerszegény környezet a világ sokszínűségétől fosztja meg a gyermeket. Pont ezért minden olyan lehetőség, amely a gyermeket új élményhez vagy ingerhez juttatja, ebbe a gazdagságba ad bepillantást számára. Amikor egy gyermek rácsodálkozik a világra és a megismerésen keresztül felfedezi a lehetőségeket, akkor valami olyan különleges tudás birtokába kerül, amely átsegíti az élet kihívásain. Hiszen a változásra és változtatásra való készség kezd kibontakozni.

Ezt pedig Puporka Gusztáv, a tuzséri Tasak Tanoda vezetője is megerősíti. A tanodában olyan gyermekek számára biztosítanak tanulási és fejlődési lehetőséget, akiknek az otthonukban ez nem biztosított. Nincs külön szobájuk, íróasztaluk, és a családjuk sem bátorítja őket az iskolai feladatokban. Ebben az ingerszegény környezetben pedig nincsenek igazán élményeik sem. Éppen ezért Gusztávék nemcsak programokat szerveznek számukra, de magát a tanulást is élménnyé teszik. Céluk, hogy a foglalkozások végén azt mondják a gyerekek: észre sem vettem, hogy tanulok. Éppen ezért sokszor hoznak játékokat, amelyek során a gyerekek rengeteget fejlődnek, a világról való tudásuk nő, mégsem élik meg unalmasnak. A hosszú távú cél pedig az, hogy egyfajta belső indíttatásuk legyen arra, hogy tanulni akarjanak, és meglássák, hogy a tanuláson keresztül sok mindent el lehet érni. Azonban a tanoda célja az is, hogy élményeket is adjanak a gyerekeknek. Különösen fontos ez a nyári szünetben, amikor a legtöbbjük számára semmilyen szabadidős lehetőség nem adott. Legyen szó balatoni útról, foci­ vagy úszótáborról, zenei oktatásról vagy éppen főzésről. ”Szeretnénk, ha kimozdulnának abból a közegből, ahol élnek, látnának jó példákat, meglátnák, hogy a társadalomnak vannak más részei is, és lehet hasznosan is eltölteni a nyári szünidőt. Ennek pedig szintén előnye, hogy látnak egy másik mintát arra, hogy hogyan éljenek. Például lehet másképp élni a családban, mint ahogy azt a sajátjukban látták. És a változás innen indul.” – mondja a tanodavezető.

Ezen programok megvalósításában pedig a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Alapítvány is rendszeresen részt vesz. Például sportnapokat szerveznek a gyerekek számára, ahol hivatásos sportolók bátorítják őket arra, hogy küzdjenek az álmaikért. Több sportoló hasonló háttérből származik, mint ők, éppen ezért még hitelesebb a példájuk és igazi inspirációt nyújtanak számukra.

De az élményprogramokon nemcsak a tanoda diákjai, hanem más csoportok, például nevelt gyerekek is részt vesznek. Bacsó Benjámin, az alapítvány elnöke szerint ezek az alkalmak olyan élmények lehetnek, melyek jelentős mértékben befolyásolják a gyerekek jövőképét és céljait.

”A nevelt gyerekek háttere rendkívül összetett.

Többeknek nehéz családi körülmények mi­ att kellett nevelőcsaládokhoz kerülniük, akik mindent megtesznek azért, hogy biztonságos körülmények között tudjanak felnőni. A célunk, hogy azokat a negatív élményeket, amit a családból való kiemelés során átéltek, pozitív élményekkel tudjuk ellensúlyozni.” – emeli ki az alapítvány elnöke.

És hogyan válik tényleg meghatározó élménynyé egy­egy program? Lovas Katalin szerint, amikor egy nehezebb sorsú gyermek megtapasztalja az őszinte szeretetet, elfogadást, támogatást és azt, hogy valaki észreveszi őt és fontos, akkor ezt az élményt egy életen át vinni fogja a szívében.

Az adó 1%­ok felajánlásából is épül a rászoruló gyermekek jövője, hiszen általuk álmok válhatnak valóra, életre szóló élmények szerezhetők. Habár a felajánlás csak két percbe telik és semmilyen más anyagi vagy időbeli ráfordítást nem igényel, egy évnyi élményt és fejlődési lehetőséget tartogat. További információkért lapozzon a 13. oldalra!