A NAGY KÖZÉPKORI MÍTOSZOK EGYIKE: A TEMPLOMOS LOVAGREND

1. RÉSZ

Nem sok olyan intézmény van, amely köré annyi mítosz épült volna az utóbbi évszázadokban, mint a templomos lovagrend. Noha ezen mítoszok egyike sem bizonyítható, makacsul tartják magukat, és időről-időre felbukkannak könyvek, filmek vagy beszélgetések témájaként.

A rend megszületése elképzelhetetlen a keresztes háborúk nélkül. Jeruzsálem 1099­es elfoglalását követően kilenc lovag összeállt, akik arra tették fel az életüket, hogy a szentföldi zarándokok életét és vagyonát megvédelmezzék. A jeruzsálemi király az addigi Al­Aksza mecsetben, a legendák szerint a Salamon egykori templomának helyt adó dombon adott nekik menedéket, így lettek ők Salamon templomának szegény lovagjai, később egyszerűen: templomosok. A rend hamarosan meglehetős népszerűségre tett szert. Az egyházi lovagrend teljesen újszerű szervezet volt, egyedi módon egyesítette magában a korabeli Európában elvárt szerzetesi és katonai erényeket. Ez egyrészt a szűken vett feladatából, másrészt a politikai­földrajzi környezet jellegéből adódott. Az állandó muszlim támadásoknak kitett keresztes államok számára hamarosan rendkívül nagy katonai segítséget jelentett a gazdag és fegyelmezett rend.

A templomosok szerte Európában rendelkeztek birtokokkal, melyeken modern, ésszerű gazdálkodást folytatva profitmaximalizálásra törekedtek. A későbbiek során pénzügyletekkel is foglalkoztak. Hatalmuk és gazdagságuk, ahogyan az lenni szokott, idővel irigyeket és ellenségeket szerzett nekik. A Szentföldről való folyamatos kiszorulás, a sorozatos vereségek megkérdőjelezték a lovagrendek létjogosultságát.

A rend bukása prózai okokra vezethető vissza.

A pénzügyi nehézségekkel küszködő IV. (Szép)

Fülöp francia király 1307­ben országszerte elfogatta a templomosokat és lefoglalta a mérhetetlen vagyont. A templomosok elleni vádak között szodómia, bálványimádás és Krisztus megtagadása szerepelt. Az események után kullogó, francia függésben levő pápa szentesítette az akciót. A templomos birtokok átvételével a Johannita Rendet bízták meg, az utolsó nagymestert, Jacques de Molay­t pedig néhány társával együtt 1314­ben máglyán megégették.

A mai, a rend titkairól és szent küldetéséről szóló hihetetlen történetek a 18. század végén születtek. Semmilyen írásos bizonyítéka nincs annak, hogy a templomosok és akár a (szintén bizonyíthatatlan) Grál között bármilyen kapcsolat lett volna.

A következő lapszámokban a rend ettől függetlenül érdekes és izgalmas történetébe nyújtunk majd betekintést.

Seres László

MACLEAVY:

A TAURIN MEGHOSSZABBÍTJA AZ ÉLETET!

1. RÉSZ

Fordította: Czárán Judit

Aki mélyebben megérti, mi is az az „össze nem illés” mai és hajdani életmódunk között, az nem csodálkozik azon, hogy egyre több, szervezetünk számára alapvető tápanyag hiányát ismerjük fel. Amióta nem eszünk sok tengeri állatot, és az állatokból jószerivel csak a színhúst fogyasztjuk, a taurin, ez az alapvető tápanyag szinte eltűnt étrendünkből. Hiánya súlyos, de alattomos következményekkel jár.

A Föld összes lakója közül a japánok élnek a legtovább. Van egy szigetük, Okinawa, amely arról híres, hogy százalékos arányban itt él a legtöbb 100 év fölötti ember. Bizonyára sok oka van annak, ha egy a populáció tagjai magas kort érnek meg, de minden jel arra mutat, hogy egy valami közös bennük: hogy a táplálékukkal nagy mennyiségben visznek be a szervezetükbe egy taurin nevű aminosavat. A taurin és a hosszú élet közt olyan egyértelmű az összefüggés, hogy előbbit a tudósok már ki is kiáltották “a fő táplálkozási tényezőnek, amelynek a japánok a hosszú életüket köszönhetik”. A taurin óvja kardiovaszkuláris egészségünket, javítja inzulinérzékenységünket, jótékony hatással van szervezetünk elektrolit egyensúlyára, javítja a hallásunkat és a szervezetünk immunmodulációját. Állatkísérletekben már azt is igazolták, hogy a taurin 80%­ban csökkenti a szívelégtelenségből fakadó halálozási rátát.

Jótékony hatásai annyira széles körűek és vitathatatlanok, hogy a kutatók egyenesen “csodamolekulaként” emlegetik. Az egészséges test nem szűkölködik taurinban, ám bizonyos diéták, különösen a vegetáriánus, illetve a vegán étrend esetén előfordulhat, hogy a szervezet nem jut megfelelő mennyiségű taurinhoz. Ugyancsak taurinhiány léphet fel máj­, vese­ vagy szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, illetve diabéteszeseknél és rákosoknál. Sokszor az idős szervezet sem képes már megfelelő mennyiségű taurint előállítani, ilyenkor létfontosságú lehet annak kívülről történő pótlása.

Ezért aztán ha sokáig szeretne élni, akkor érdemes több figyelmet szentelnie ennek az értékes és rendkívül olcsó anyagnak. Cikkünk azt boncolgatja, hogyan véd a szervezet magasabb taurinszintje a különböző kardiovaszkuláris, metabolikus és idegrendszeri megbetegedésektől. Miért kell a taurint kívülről bevinni a szervezetbe?

Miközben új, az emberi élet meghosszabbítására alkalmas csodaszerek után kutatunk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a régiekről, amelyeket évtizedek óta ismerünk. Ez történt a taurinnal is. A taurin ugyanis az első táplálékkiegészítő formuláknak még természetes részét képezte, ám ezek a termékek ma már jóval kevésbé népszerűek, mint régen voltak.

Egy 2012­es tanulmány szerzői arra a merész kijelentésre ragadtatják magukat, hogy “Tekintettel széles körű elterjedtségére, sokszoros sejtvédő tulajdonságaira, a sejtfejlődésben, sejtanyagcserében és sejttúlélésben betöltött fontos szerepére, a taurint kétségtelenül testünk egyik legfontosabb összetevőjének kell tekintenünk”.

Bár szervezetünk maga is képes előállítani taurint, ahhoz, hogy ez a létfontosságú aminosavszerű tápanyag optimális mennyiségben legyen jelen testünkben, mindenképpen szükség van megfelelő étrendre, illetve külső pótlásra. Ha erre ügyelünk, azzal sokat tehetünk az egészségünkért. A taurin ugyanis segít helyreállítani a szervezet inzulinérzékenységét, véd a cukorbetegség szövődményeitől, gyógyítja a kardiovaszkuláris betegségeket, megelőzi, illetve kezeli a zsírmájat, csökkenti az agyvérzés kockázatát, megszűnteti a fülzúgást stb.

A taurin véd az elhízástól

A taurin egyebek mellett azzal javítja általános egészségi állapotunkat, hogy véd az elhízástól. Az elhízás az egész szervezet működését károsan befolyásolja, különösen a hastáji zsírfeleslegek gyulladásfokozó hatása révén. Egy vizsgálatból az derül ki, hogy napi 3 gramm taurin bevitele túlsúlyos, illetve elhízott ­ de még nem cukorbeteg ­ felnőtt emberek esetében 7 hét alatt szignifikánsan csökkenteni képes a testsúlyt. A kísérletben résztvevők vérének ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a triglicerid szintje, és szignifikánsan javult az atherogén­indexe, mely utóbbi a különböző koleszterin összetevők hányadosa, és azt jelzi, hogy az illető milyen eséllyel fog érelmeszesedést kapni.

Állatkísérletekben többszörösen igazolták már a taurin elhízás­ és zsírsav­csökkentő hatását, mind önmagában, mind pedig más természetes szerekkel kombinálva. Ezek a vizsgálatok a taurinnak a glukózzal szembeni toleranciát javító hatására koncentráltak elhízott állatok esetében. Márpedig ennek a kérdésnek nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát, ha belegondolunk, hány elhízott ember lesz előbbutóbb diabéteszes.

Ráadásul az állatkísérletek tanúsága szerint az elhízás egyben okozója is a vérplazma taurinszintje csökkenésének, ami viszont további elhízáshoz vezet. Ördögi kör! A taurinszint csökkenését mind genetikusan elhízásra hajlamos, mind pedig túltápláltság következtében túlsúlyos egereken igazolták. Ugyanez a tanulmány azonban arra is rámutat, hogy taurinpótlással az ördögi kör megszakítható, hiszen a taurin véd az elhízástól, és annak következményeitől.

A taurin segíti a vércukor-kontrollt és gyógyítja a cukorbetegséget

Közismert tény, hogy a diabéteszesek vérének alacsonyabb a taurinszintje, mint az egészséges embereké. És mivel az alacsony taurinszint növeli az elhízás kockázatát, az elhízás viszont diabéteszt okozhat, világos, hogy az alacsony taurinszint a cukorbetegségre is hajlamosít. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a vizsgálatok szerint napi mindössze 1,5 gramm taurin bevitelével helyreállítható az egészséges emberekéhez hasonló taurinszint, sőt, állatkísérletekben már azt is igazolták, hogy taurinpótlással meg is előzhető a II. típusú cukorbetegség kialakulása.

Vagyis a megfelelő mennyiségű taurin jelenléte a szervezetben létfontosságú a diabétesz és szövődményei megelőzése szempontjából. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a megfelelő taurinszint képes kordában tartani a cukorbetegséget, mégpedig a vércukorszint csökkentése és az inzulinérzékenység helyreállítása révén. De ez még nem minden. A taurin segít megelőzni ­ sőt, sok esetben visszafordítani ­ egy sor cukorbetegséggel együtt járó szövődményt.

Például, ha egy felnőtt diabéteszes betegnek mindössze 14 napon keresztül napi 1,5 gramm taurint adunk, azzal visszafordíthatunk cukorbetegség okozta rendellenességeket, az artériák falának merevségét, illetve az erek azon képességét, hogy reagáljanak a vérellátásban, illetve vérnyomásban bekövetkező változásokra.

Ez roppant fontos lehet a diabéteszesek várható élettartama szempontjából, hiszen ezek a rendellenességek okolhatók azért, hogy a cukorbetegek nagyobb valószínűséggel halnak meg valamilyen kardiovaszkuláris betegség következtében. Patkánykísérletekben azt is bebizonyították, hogy a taurinpótlás a diabétesz szövődményeinek megelőzésében is roppant hatékony. A taurin óvja az idegek épségét, és lassítja, illetve visszafordítja a fájdalmas diabetikus neuropátiát. A retinában pedig, amely a kórosan magas vércukorszint egy másik célpontja, a taurin csökkenti a glukóz okozta oxidatív stresszt, és védi a fényérzékelő sejteket a diabetikus retinopátiában. Állatkísérletekben taurinpótlással a cukorbetegeknél gyakori vesebetegségek kockázatát is sikerült minimalizálni.

Folytatása követlezik…

Forrás: Tények és tévhitek.hu