CSUPASZÍVVEL A SZOCIÁLIS SZFÉRÁBAN

Mikor először találkoztam German Gabriella kolléganőnkkel, azonnal feltűnt az a mérhetetlen nyugalom és elegencia, amely minden egyes alkalommal sugárzik belőle. Szeretettel és odaadással fordul az ellátottak és a kollégái felé, munkáját pedig mind a mai napig a legnagyobb szakértelemmel és szorgalommal végzi. De vajon miért a szociális szférát és a BTESZ-t választotta? A következőkben ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk tőle.

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Mit tudhatunk rólad?

Ózdon születtem, és egészen a húszas éveim végéig egy Ózd melletti kicsi faluban, Susán éltem. A gimnáziumot Hajdúdorogon végeztem, majd a Miskolci Egyetemen folytattam tanulmányaimat, szociológia szakon, később pedig a szociálpedagógia szakot is elvégeztem. Közben megszületett kislányom, Rebeka, aki ma már egyetemista és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója. Az élet Hajdúböszörménybe sodort bennünket és a mai napig ezen a településen élünk, melyet mára már nemcsak megszoktam, hanem meg is szerettem. Ma már itt van az otthonom, hiszen a legtöbb dolog ide köt. Nagyon szeretem az állatokat, különösen a kutyákat. A napi esti rutin része a közös séta kiskutyámmal, mely arra is jó, hogy “kiszellőztessem a fejem” és át tudjam adni magam a munka után a családnak.

Miért pont a szociális szférát választottad életutadul?

Esetemben a pályaválasztást a családi minta határozta meg. Édesanyám a szociális szférában dolgozott, idősek nappali ellátását vezetette. A családi beszélgetésekben gyakran szóba került a munka is, melyet hallva már gyermekként megindított egy­egy emberi élettörténet. Ez arra sarkallt, hogy én is segítő pálya felé induljak el és tegyek valami jót az emberekért. Kamaszként része voltam annak, ahogyan a szüleim létrehoztak egy intézményt idősek részére, mely azóta is működik immár 25 éve. Első munkatapasztalataimat is ezen a munkahelyen szereztem.

Az ember karrierje néha tele van hullámvölgyekkel. Neked mi volt a legnehezebb pont a karriered során?

Nem tudok egyetlen hullámvölgyet kiemelni. Sok kihívással néztem már szembe szakmai pályafutásom alatt, mely időszakokra jellemző volt, hogy érzelmileg, mentálisan és fizikálisan is megterhelőek voltak, azonban közben mindvégig élvezhettem vezetőim és munkatársaim támogatását, mely segített leküzdeni az akadályokat. Hiszem, hogy ezekből a krízisekből megerősödve lépünk tovább, tágítva saját komfortzónánkat.

Hogy találtál rá a BTESZ-re?

Miután Hajdúböszörménybe költöztünk, megszűnt a tágabb család közvetlenül óvó­védő közege, hiszen nem voltak körülöttünk nagyszülők, barátok, ismerősök, akikre támaszkodhattunk volna. Kisgyermekes édesanyaként fontos volt számomra, hogy azon a településen helyezkedjek el, ahol élek, ahol a gyermekem óvodába, iskolába jár. A településen azonban abban az időben nem volt a szociális szférában nyitott pozíció. A BTESZ jogelődjénél önkéntesként kezdtem dolgozni, melyre a tenni akarás mellett a helyi közösség életébe való bekapcsolódás igénye és a kapcsolatépítés motivált.

Jelenleg a BTESZ hajdúböszörményi intézményének, valamint a debreceni és a hajdúböszörményi Csupaszív Közösségnek is Te vagy a vezetője. A szervezeten belül milyen út vezetett idáig?

2010­től, tehát 13 éve dolgozom a szervezetnél. Az eltelt évek alatt több területen is tevékenykedtem, melyek mind hozzásegítettek ahhoz, hogy olyan tapasztalatokat szerezzek, melyeket jelenleg is kamatoztatok és melye­ kért máig hálás vagyok. 2018­tól dolgozom intézményvezetőként, intézményünk 6 alapszolgáltatás biztosít, ebből egyet székhelyen és telephelyen is. A legnagyobb kihívás jelenleg a fogyatékos személyek ellátásával kapcsolatos szolgáltatás, hiszen ez a szervezet és az intézmény egyik legújabb ellátása. Nagy álmokat dédelgetünk, szeretnénk mielőbb tovább fejlődni és komplex ellátórendszert kialakítani a fogyatékossággal élő személyek részére, ami magában foglalja a nappali ellátás mellett a szállítást, lakhatást, és a foglalkoztatást is.

Melyik a számodra legkedvesebb pillanat az elmúlt évekből?

Több kedves pillanat képe beégett az emlékezetembe, ezek közül talán legjelentősebb egy­egy közös élmény a kollégákkal, amikor végre nem a munka, hanem az önfeledt szórakozás volt a főszereplő. Az ellátottaktól, hozzátartozóktól kapott visszajelzések szintén nagyon fontosak számomra. Az általunk szervezett programokon azt tapasztalatom, hogy a társas élményeket, a személyes jelenlétet nem pótolhatja semmi, erre egyre inkább szüksége van az embereknek. Jóleső érzéssel tölt el, ha a szolgáltatásnyújtáson túl is adhatunk és közösséget építhetünk.

A mai napig teljes erőbedobással dolgozol. Mi motivált/motivál a mindennapokban?

A mindennapokban a szakma szeretete és a munkám szeretete motivál, úgy érzem, a helyemen vagyok. Hiszem azonban, hogy a motivációt csak támogató közegben, bizalmi légkörben lehet fenntartani. Munkatársaim lelkesedése, szakmai és emberi támogatása átsegít a mindennapok kihívásain.

Mi a szociális “szupererőd”?

Higgadt és megfontolt vagyok, minden fontos tényezőt igyekszem figyelembe venni egy­egy döntés meghozatalakor, ugyanakkor szenvedélyesen küzdök egy­egy cél megvalósulásáért.

Jellemző rám a megoldáscentrikus­, és komplex gondolkodásmód, melyet részben a gya­ korlati munkám során, részben vezetőimtől sajátítottam el, mint ahogy a folyamatos fejlődés iránt elkötelezettséget is.

Októberben vehetted át a Tevékeny Szeretet Díjat. Milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy a díjazottak között vagy?

Megható, boldog pillanat volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elsők egyikeként kaptam meg a díjat olyan kollégákkal együtt, akiket nagyra tartok, akikre felnézek. A díj jogos tulajdonosa azonban az intézmény minden volt és jelenlegi munkatársa, akik valaha is hozzájárultak ahhoz, hogy a szolgáltatásainkat igénybevevők számára olyan ellátást biztosítsunk, mellyel hozzájárulunk mindennapjaik megkönnyítéséhez.

A karrieredet tekintve milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

Szeretnék tovább haladni a megkezdett úton. Vezetőként célom a folyamatos fejlődés, fejlesztés, tanulás és a kellő mértékű szakmai támogatás biztosítása a kollégák részére. Céljaim között szerepel új szolgáltatásként támogatott lakhatás és támogató szolgáltatás létrehozása, emellett foglalkoztatási lehetőségek biztosítása a fogyatékossággal élő személyek és a szenvedélybetegek részére.

Ha a szociális szférán belüli munkával kapcsolatban egy tanácsot adhatnál a kollégáidnak, mi lenne az?

Ennek a pályának jellemző veszélye a motiváció elvesztése és a kiégés, hiszen ezen a területen a siker nem feltétlen számszerűsíthető tény. Elkerüléséhez tudatos odafigyelés, saját személyiségünk és erőforrásaink ismerete, egymás kölcsönös támogatása szükséges.

“Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” (Kölcsey Ferenc)

Honti Orsolya