FELEMELKEDÉSE

Az egyre növekvő európai birtokokból befolyó jövedelmeknek és a Közel-Keleten megszerzett váradományoknak köszönhetően a templomosok egyre jobban elláthatták fő feladatukat, a zarándokutak védelmét. Az anyagi javaknak és a kiváltságoknak köszönhetően a 12. század közepére a rend már körülbelül 600 lovagot és 2000 szolgáló testvért tudott felvonultatni a Szentföldön. Ez olyan nagyságú, ráadásul engedelmes és szervezett haderő volt, amivel mindenféleképpen számolni kellett.

A templomosok egyre nagyobb részt vettek ki a szentföldi harcokból. A keresztes hadjáratokban külön kontingenseket alkottak és igen rettegett harcosok hírében álltak. Mivel pedig stratégiai erődítmények tucatjait birtokolták, ráadásul nagy katonai erővel bírtak, komolyan kellett venni politikai befolyásukat is.

Gazdálkodásukat a profitmaximalizálás jellemezte. A megtermelt javakból befolyó jövedelmek egy részét minden birtoktestnek, lett légyen Ibériában vagy a Magyar Királyságban, a Szentföldre kellett eljuttatnia. Nagy bevételhez jutottak a korán megjelenő banki tevékenységük folytán. Kölcsönöket nyújtottak akár királyoknak is. Feltaláltak egyfajta váltót is, amelynek az volt a lényege, hogy a távolra utazó személy letétbe helyezett egy rendházban bizonyos összeget, ennek fejében oklevelet kapott, amely bemutatásával egy másik rendházban felvehette a letétbe helyezett összeg egy részét vagy akár az egészet. (Így nem kellett hatalmas összegeket magukkal cipelniük, amit elrabolhattak tőlük.) Nagy összegeket nyertek egyszeri adományokból is.

A templomosok a 12. század folyamán részt vettek a legtöbb nagy közel­keleti hadjáratban és csatában. A katasztrofális vereséggel végződő hattíni ütközetben 1187­ben templomosok százai veszítették életüket. Miután Szaladin szultán a csatát követően visszafoglalta Jeruzsálemet, a tengerparti Akkon lett az új főhadiszállás. A hatalmas vereség dacára a rend a 13. századra magához tért és újabb sikereket aratott, hiszen a keresztes eszme még mindig nagy befolyással bírt. A század közepétől azonban gyarapodtak a problémák. 1244­ben a La Forbie­nál elszenvedett csatában szinte a teljes lovagság megsemmisült. Ez az újabb hatalmas vereség, a sorozatos kiszorulás a Szentföldről, valamint a johannitákkal és a Német Lovagrenddel kialakuló nézeteltérések Európa­szerte megkérdőjelezték a rend létjogosultságát. Ehhez járult hozzá egy történelmi esemény. 1291­ben elesett az utolsó szentföldi bázis is, így a lovagrendek kiszorultak arról a területről, ahol megszülettek.

Seres László