2023.02 | Tevékeny Szeretet Magazin

Kultúra

MÉZES ÉLET - INTERJÚ

BALOGH SÁNDOR MÉHÉSSZEL

Hit-élet

A „MEZÍTLÁBAS” LELKIPÁSZTOR - BESZÉLGETÉS

BOROS DÁVIDDAL, A BAPTISTA EGYHÁZ

KOMMUNIKÁCIÓS SZAKTITKÁRÁVAL

Őszintén szólva

INTERJÚ NAGY KLÁRÁVAL, A VÁSÁROSNAMÉNYI INTÉZMÉNYÜNK

VEZETŐJÉVEL

INGYENES

GONDOLATOK A KRÍZISRŐL

AJÁNDÉKKAL LEPJÜK MEG AJÁNLÓINKAT!

15 PERCES JOGHURTOS FÁNK

ODAADÁSSAL A SEGÍTSÉGRE SZORULÓKÉRT

GITÁRRAL A KÉZBEN ISTENRE MUTATNI 15.-16.

HÉTKÖZNAPOK HŐSE

Dávid beszédhibás, nehezen fejezi ki magát. A mozgása is más, nehéz azt megfogalmazni, hogy miért is, de nem olyan, mint a kortársaié. Ez is éppen elég teher egy tizenéves fiúnak, de rakódik egyéb dolog is a vállára. Édesanyja meghalt, amikor kisgyermek volt, édesapja pedig nem tudott/nem tud gondoskodni a gyermekeiről. Tehát Dávidnak sok mindene nincs, de van kettő, amely viszont másoknak nem adatott meg: az egyik Inci, a másik pedig a kick-box.

A kettő szorosan összekapcsolódik, mesélem is, hogy és miképp. Inci nevelőszülő, jelenleg négy kamaszt és egy első osztályos gyereket nevel, Hajdú-Bihar vármegye kis településén, Sárrétudvariban. Mindezt teszi - túlzás nélkül állíthatom - kifogyhatatlan energiával. A három saját gyermeke már kirepült az otthoni fészekből, de az unokákkal együtt gyakori vendégek a házában. (Mit is beszélek, nem is vendégek, hiszen otthon vannak.) Visszatérve a nevelt gyermekekre, a kis csapatra, ahogy Inci nevezi őket, mindegyikük foglalkozik valamifajta iskolán túli tevékenységgel. Nevelőanyjuk ugyanis addig nem nyugszik, míg meg nem találja azt, hogy melyik gyereknek mihez is van kedve, miben ér el sikereket. Vérszerinti családban nevelkedők esetében is rendkívül fontos ez, nevelt gyerekek esetében pedig talán, ha azt mondom, hogy esetenként életmentő le-

het, akkor közel járok az igazsághoz. Dáviddal nem volt egyszerű dolga Incinek, pedig a fiú, ahogy mondani szokták, jó gyerek. Talán ezt nevelőanyja is érzékeli, túlságosan is az. Jó neki minden, ami körülötte történik, elfogadja a dolgokat, úgy ahogy azok vannak, nem harcol, ha igazságtalanság éri. Félénk, érzi azt, hogy más, mint a többiek, nem keres barátokat magának. Leginkább a családi ház kertjében szeret lenni, azokkal az emberekkel, akik elfogadják és türelmesen kivárják amíg elmondja amit szeretne. Figyelmes hallgató, szemével követi a nevelőanyja minden mozdulatát, rezdülését, hiszen ebben a bonyolult, zűrzavaros világban ő a biztonság számára.

Tehát Inci nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy addig nem dől hátra, amíg

meg nem találja azt, ami a fiút érdekli, ami sikert, így önbizalmat adna számára. Szerencsére ez a nevelőanya nem az az ember, aki feladja a célját, hogy ha nehézségbe ütközik. Mint azt látni fogjuk, ez közös benne és nevelt fiában. Miután a kisfiú megszokta Őt és az új környezetet, a tettek mezejére lépett, elkezdte a világra nyíló ajtót szélesebbre tárni. Kirándulásokat szervezett, amelyet az élvezni tud, koncertekre, rendezvényekre, fájós térdeire fittyet hányva, biciklitúrákra vitte. Megtanította arra, hogy önállóan tudjon közlekedni, eljus-

son a szomszédos településen lévő iskolájába, de az se jelentsen számára gondot, ha boltban cukrot kell vásárolni. Aztán a többi nevelt gyermekét vette rá arra, hogy ha mennek ide-oda, akkor vigyék magukkal Dávidot, legyen az a kortársai között minél többet. Családi eseményeken, gyermekei esküvőjén, születés és névnapokon a kis csapat valamennyi tagja, így a félszeg fiú is állandó résztvevő lett. Mindez nem ment egyik percről a másikra. Hosszú évek munkáját foglalom most össze, pár mondatban. Minden, ami egy átlagos gyermeknek természetes, magától értetődő, azt Dávidnak tanulnia kellett/kell. Inci pedig tanít, nemcsak szóval, hanem az életével, tetteivel.

Ezelőtt jó két évvel, a kis csapat egyik tagja, Regina (akiről megint csak bőven lenne mit mesélni) úgy döntött, hogy kipróbálja a kick-boxot. Inci, mivel még mindig nem találta meg, mi az, ami Dávidot igazán érdekelné, úgy határozott, hogy kísérje el a fiú is a nevelt testvérét az edzésre.

És megtörtént a csoda

Mert mi más lenne, mint csoda az, hogy a félszeg, furcsa mozgású, önbizalom-hiányos fiú, aki eddig még védekezésből sem emelte fel a kezét, megtalálja magát ebben a sportban? Márpedig ez történt. Az edző, az első alkalom után megkereste a nevelőanyát és elmondta neki, hogy látni szeretné ezt a gyereket az edzéseken, hiszen tehetséges. A mozgása, az, ahogy lép, a testtartása, a vékony, de izmos testalkata, mind-mind tökéletesen alkalmassá teszik erre a sportra. Persze, ez önmagában nem elég a sikerhez, ahhoz még jó pár dolog szükségeltetik. Az első az edző, akiben megbízhat, aki türelmes a fiúhoz, érthetően ma-

gyaráz, hajlandó kivárni, amíg Dávid kimond, összerak egy-egy mondatot. Mindkettőjük szerencséjére, hiszen az érmek az edző munkájának is az elismerései, Peti ilyen. Peti (így hívom, hiszen Dávid és Inci is így nevezi) amellett, hogy hosszú évek óta foglalkozik fiatalokkal, mentőtisztként dolgozik. Sok mindent megélt, tapasztalt életében, jobb vezetőről nem is álmodhat a fiú.

Aztán a siker receptjének meghatározó alapeleme az otthoni támogató környezet is, ezt pedig Inci és a társak biztosítják. Mint azt a nevelőanya felidézi, az első időben kicsit hitetlenkedve fogadta, hogy Peti versenyre szeretné vinni Dávidot. Aztán az első meccs után, amikor látta a nevelt fiát küzdeni, rájött arra, hogy ez több lesz számára, mint a szabadidő hasznos eltöltése. Mert a ringben valami átalakul, a félszeg bizonytalan fiú magabiztossá válik, a gyerek, aki nehezen ért meg egyszerű hétköznapi dolgokat, feszült figyelemmel képes koncentrálni edzőjére, ellenfelére, környezetére. Öröm nézni, ahogy kitér, elhajlik, ökle célba talál. Így aztán az edzéseket egy idő múlva meccsek tarkítják, amelyeken mind Inci, mind a kis csapat valamennyi tagja ott van és ”torokberekedésig” biztatják az ő Dávidukat. Van alkalom, lehetőség kiabálni, legutóbb például Nádudvaron, ahol az országos bajnokságon Dávid a dobogóra léphetett. A sikerhez mégis a legfontosabb maga Dávid, aki iskola után leteszi a táskáját, veszi a felszerelését és indul edzeni. Megtanul ütéseket adni és ütéseket fogadni, kitartani még ak-

kor is, ha vesztésre áll a helyzet, visszatérni a ringbe, akkor is, ha nehéz, ha fáj. A fiú bibliai eredetű nevet visel. Azét a férfiét, aki még szinte gyerekként, egyszerű pásztorfiúként kiállt egy szál parittyával a kezében a teljes hadifelszerelésben lévő hatalmas harcos, Góliát ellen és legyőzte őt. A mi történetünk hőse a küzdelmeit naponta megvívja, ringen kívül és belül, folyamatosan győzi le magában a kétséget, a bizonytalanságot, a bizalmatlanságot, a félénkséget. Nyerésre áll.

Szöőr Bea

Hit-élet

”MEZÍTLÁBAS”

LELKIPÁSZTOR

Lelkipásztorként szolgált vidéken és Budapest belvárosában, érdeklik a társadalmi kérdések, ismeri az embereket és fontosak neki a szükségeik. Boros Dáviddal, a Baptista Egyház új kommunikációs szaktitkárával beszélgettünk.

Az új feladatköröd mellett elsődlegesen lelkipásztor vagy. Hogyan talált meg Téged a lelkészi hivatás?

Budapesten születtem egy háromgyermekes család harmadik fiaként. A szüleimmel együtt jártunk az Újpesti Baptista Gyülekezetbe, így a hit gyermekkoromtól fogva jelen van az életemben. Mégis nagyon fontos volt az, hogy döntést hozzak arra nézve, hogy szeretném Jézust követni, hiszen azóta is annyi elágazás volt az életemben, hogy ha ezt akkor nem döntöm el, nagyon máshol lennék, mint ahol most vagyok. Már 15 éves korom környékén jött egy gondolat, hogy Isten akár teljes idős munkatársként is szeretne látni. Volt egy tábor, ahol arról beszéltek, hogy van-e olyan, akinek többet ér az ember, mint az élet más lehetőségei és élményei és azt éreztem, hogy nekem többet ér az ember és a lelki üdve, mint más dolgok. Később egy vidéki rokon - aki nem sejtette az én terveimet -, teljesen véletlenül feltette nekem a kérdést: ”Pap leszel?” És úgy éreztem, hogy ez valóban egy üzenet volt a jövőmre nézve. Így elvégeztem a teológiát és mellette a magyar szakot is.

Rögtön lelkészként is kezdtél ”dolgozni”?

A diploma után úgy éreztem, hogy szeretnék beletekinteni a hétköznapi életbe is. Így elköltöztem otthonról és az Operaházban dolgoztam

színészként. Majd érkezett egy meghívás Kiskőrösről, hogy elmennék-e egy hétvégére prédikálni. Nem jutott eszembe jó kifogás, így elvállaltam. És ezután ott is maradtam, a helyi gyülekezet lelkipásztora lettem. Itt szolgáltam, amikor megismertem a feleségemet. Egy közeli város lelkipásztorának a lánya volt. Azóta négy gyermekünk született. 10 évig voltunk Kiskőrösön, ahol több szociális feladatom is volt: cigánymisszióval foglalkoztam, idősek otthonában szolgáltam stb. Majd 10 év elteltével úgy láttam, Isten nyit számunkra egy új lehetőséget, és Budapest belvárosába költöztünk, ahol a 8. kerületi József utcai Baptista Gyülekezet lelkipásztora lettem.

Van ars poeticád, ami meghatározza a szolgálatodat?

A pásztorlás, a személyes kísérés, az elérhetőség mások számára, és az egyes ember értéke. Ez a fontos számomra. A célom, hogy mindenki érezze jól magát a közösségemben. Egy barát vagyok, egy elérhető valaki. Egy ilyen egyszerű, ”mezítlábas” elképzelésem van a lelkészi munkáról.

Október óta vagy a Baptista Egyház kommunikációs szaktitkára. Mit jelent ez a feladatkör?

A kommunikációs és kulturális terület vezetését végzem a Magyarországi Baptista Egyház életében. Van rengeteg értékes műsor, kiadvány, rendezvény ezeken a területeken. Én pedig azt keresem egy szuper munkatársi csapattal, hogy mit tudnék hozzátenni ehhez a munkához. Célom, hogy nyissunk a társadalom jelenének témái felé, illetve szeretném, ha az egyházunk értékeit, elveit minél közelebb vinnénk az emberekhez.

Ebből adódik is a kérdés: Mit látsz, mi az emberek legnagyobb szüksége, problémája ma?

Azt hiszem, hogy ez több szempontból is megválaszolható kérdés. Az egyértelmű, hogy a bűn az, ami elválaszt Istentől, lerombolja az életünket és a kárhozatba vezet. Azonban ez minden korban, élethelyzetben máshogy jelenik meg. Az embereknek szüksége van Istenre, akit mi, keresztények tudunk bemutatni nekik. Éppen ezért, fontosnak tartom azokat a közösségeket, amelyek a krisztusi szabályok szerint élnek, hiszen erre nagy szükség van. Emellett kihívásnak látom azt is, hogy kevés ma az útmutatás, iránymutatás. Émelyítő az a rengeteg inger, lehetőség, a minden irányba való elindulás mámora, ami ma elérhető az emberek számára. Azonban hatalmas erőforrás a mindennapokban, hogy van egy Isteni kijelentés, egy biblikus mérce, egy üzenet és mögötte egy személy, Isten, aki egyértelmű irányt tud mutatni számunkra. Én ennek a lehetőségét szeretném képviselni az emberek számára, ilyen ”mezítlábas” módon.

Kultúra

MÉZES ÉLET

INTERJÚ BALOGH SÁNDOR MÉHÉSSZEL, AKI 40 ÉVE SZERETTE MEG AZ

APRÓ BOGARAK ZÜMMÖGÉSÉT ÉS AZ AKÁCVIRÁG ÉDES ILLATÁT

Amikor a mézre gondolunk, eszünkbe jut egy finom íz, az édes karácsonyi sütemények, egy gőzölgő tea, a vásárok termelőinek különböző mézportékái és az immunerősítő, betegségmegelőző tulajdonsága. Ám azt már csak kevesen tudjuk, hogy milyen utat is jár be ez a finom nedű, mire eljut az asztalunkig. A napokban lehetőségem nyílt feltenni egy több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező méhésznek azokat a kérdéseket, amelyekre a választ csupán az eldugott könyvek apróbetűs részeiben találhatnánk meg.

Hogyan néz ki a méz útja a virágtól az asztalunkig?

A méhek a fejükön lévő szipókájukkal begyűjtik a virágról a nektárt, bekerül a mézhólyagjukba, amit bevisznek a kaptárba. Ezt követően elhelyezik a lép sejtjeibe, majd a garatmirigyük segítségével átdolgozzák, elvonják belőle a vizet és mézzé érlelik azt. A folyamat akkor válik teljessé, amikor a sejteket is lefedik. A mézet csak ezt követően tudjuk a bogaraktól elvenni.

Ezt nevezzük mi a méhészberkekben pergetésnek, ami egy többlépcsős folyamat, melynek végén hordóba kerül a ”folyékony arany” és végül pedig értékesítésre.

Mire van szüksége annak, aki méhész szeretne lenni?

A legfontosabb, hogy igazán szeresse a méheket, ne féljen tőlük és lehetőleg allergiás se legyen a csípésükre. Ez a nulladik lépes, hiszen, ha valaki csak a hasznot látja bennük – a tapasztalatom szerint – azokból sohasem válik igazán jó szakember. Ha megvan a kellő affinitás, mindenképp vegye fel a kapcsolatot egy

idősebb méhésszel, majd tanuljon tőle és lesse el a szakma minden fortélyát. Amikor a tanonc már biztos abban, hogy méhész szeretne lenni, akkor végezzen el tanfolyamokat, majd tegye le a vizsgákat is. Ezzel párhuzamosan pedig vásároljon néhány családot és gyakoroljon 1-2 évig azokon.

Ha valaki úgy dönt, hogy méhészkedésre adja a fejét, mégis honnan szerezhet be méheket?

Idősebb méhészektől lehet méhcsaládokat vásárolni kaptárral és keretekkel együtt. A későbbiekben némi barkácstudással az eszközök egy részét már ő maga is el tudja készíteni.

Mézvásárlásnál mire érdemes figyelni?

Aki csak teheti, az termelőtől vásárolja meg és ne boltból szerezze be, mivel így biztos lehet abban, hogy hazai és tiszta mézet fogyaszt.

Beszéljünk most egy kicsit a méhekről. Köztudott, hogy naphosszat szálnak virágról virágra. De ezt követően mégis mi alapján tájékozódnak és térnek haza a méhek?

A bogár a kikelését követő 8 napban csak a kaptárban tartózkodik, majd ezután repül ki a

szabadba. Először körkörösen mozog, egyre messzebb és messzebb repül míg, meg nem tanulja, hogy mit és hol talál. Ezt nevezzük betájolásnak. A felderítőút során megkeresi azokat a virágokat, melyekről nektárt lehet gyűjteni.

A családjához történő visszatalálásban pedig a megszerzett tudása mellett a méhanya feromonjának illata segíti őt.

Mi történik akkor, ha rossz kaptárba térnek vissza?

A méhcsaládban vannak őrök, akiknek elsősorban az a feladatuk, hogy megakadályozzák az idegen méhek bejövetelét a kaptárba. Hordási időszakban azonban gyakran megesik, hogy mégis beengedik azt a bogarat is, aki nem a családjukhoz tartozik, mivel nektár van nála. Hagyják, hogy az idegen elhelyezze a lép sejtjeiben ezt a mézalapanyagot, majd az őrök ezt követően vagy kizavarják őt, vagy elpusztítják a kaptárkijárónál. A rossz ajtón kopogtatás leginkább a virághordás időszakában fordul elő, mivel akkor nagy az átmenő forgalom a légtérben.

Milyen hierarchikus viszonyok vannak náluk?

Elsősorban 3 ”féle” méhet különböztetünk meg. A család legkevésbé dolgos tagja a here, aki kizárólag a méhanya megtermékenyítéséért felelős. A párzást követően kiűzik őket a kaptárból, mivel ezután érdemi munkát, azaz nektárgyűjtést nem végeznek, csupán felélik a mézkészletet.

A dolgozókra már többféle feladat hárul. A fiatal, kevésbé erős méhek kaptáron belüli tevékenységet látnak el, etetik a fiasítást, az új nemzedéket és érlelik a mézet. A legerősebb méhek, pedig mindig az őrök szerepét töltik be, illetve vizet és virágport hordanak a családnak.

A hierarchia legtetején pedig az anya helyezkedik el, aki a méhkirálynő. Az utódokért felel, gyakorlatilag ő tartja össze az egész családot.

Most, februárban elég hideg van kint. Virágokat sem nagyon találni. Mit csinálnak ilyenkor ezek a kis zümmögő állatkák?

A méhek a hidegben beállnak a ”telelésre”, ami azt jelenti, hogy egymást melegítve pihennek a betakart kaptárban.

Az interneten böngészve többször is találkozhatunk olyan videókkal, amelyeken a méhek ”táncolnak”. Ennek mi a magyarázata?

Ezt a jelenséget örömrepülésnek nevezzük, amikor az idősebb bogarak először hozzák ki a fiatal méheket és megmutatják nekik a kaptáron kívüli életet is.

Méhészünk a beszélgetés során megosztotta velünk azt is, hogy ez a szakma számára nem csupán munka, hanem hivatás is, amit csak valódi elkötelezettséggel és szeretettel lehet végezni. Hazánkban hozzá hasonlóan, meglehetőségen sokan foglalkoznak még méhekkel. Támogassuk őket és vásároljunk mi is hazai termelőktől.

Bihari Anikó

NYOLCVAN ÉVVEL EZELŐTT

ÉRT VÉGET A SZTÁLINGRÁDI CSATA

Miután Hitler 1941. június 22-én megindította a Barbarossa hadműveletet, biztos volt abban, hogy néhány hét alatt térdre kényszeríti a Szovjetuniót. Az iszonyatos veszteségek és területvesztés ellenére azonban decemberben még ellentámadásra is futotta a szovjetek erejéből.

A náci vezető hadicélja 1942-ben az ukrán területek és a bakui olajmezők meghódítása volt, így délen indított offenzívát. Nyáron a németek elérték a Volga folyót, konkrétan Sztálingrád városát, ami hamarosan egyszerű hadműveleti célból erőt és embert próbáló erőpróbává változott. Sztálin ugyanis nem engedte, hogy a hadsereg feladja a nevét viselő várost. Csujkov tábornok vezetésével a szovjet 62. hadsereg házról házra védekezett, a német 6. hadsereg katonái pedig alig tudtak előre haladni az addigra rommá bombázott városban. Pedig sietniük kellett volna, mert közelgett a tél. Az előrenyúló harcvonal és a Sztálingrádban lekötött német erők nyújtottak lehetőséget arra, hogy a szovjetek megpróbálkozzanak egy ellentámadással. 1942. november 19-én megindították az Uránusz hadműveletet, amelynek célja mélységi áttörés és a 6. hadsereg bekerítése volt.

A német tábornokok, akik azt hitték, hogy már alig van szovjet élőerő és hadianyag, megdöbbentek az offenzíva erejétől. Mivel tartalékaik nem voltak, a 6. hadsereg szárnyait pedig gyengén felszerelt román és olasz egységek alkották, az áttörés sikerrel járt.

Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy a 6. német hadsereget bekerítették. A körülbelül negyedmillió katlanba zárt katona az elégtelen fejada-

gok, a betegségek, az orvosi ellátmány hiánya, a hideg, a stressz és a harcok miatt hamarosan rettenetes állapotba került. A szovjetek 1943. január elején újabb offenzívát indítottak, és felszámolták a maradék ellenállást. Friedrich von Paulus tábornagy 1943. február 2-án a 6. hadsereg nevében kapitulált.

Ezt a csatát nevezik a második világháború fordulópontjának. Egyrészt a teljes német hadsereget addig még nem kerítettek be, másrészt a német hadsereg ebből a vereségből már ”nem tért magához”. Kilencvenezer katona került hadifogságba, közülük alig ötezer tért haza 1955-ben.

A magyar hadtörténelem szempontjából azért kiemelten fontos a sztálingrádi csata, mert a várostól északnyugatra, a Donnál levő 2. magyar hadsereg az 1943. januárjában megindított szovjet offenzíva során szenvedett katasztrofális vereséget.

A témában elmélyedni kívánóknak ajánlom Antony Beevor Sztálingrád című könyvét. A csata kíméletlenségét érzékletesen ábrázolja az 1993-bemutatott német és a 2013-ban bemutatott ”Sztálingrád” című orosz-német film.

Seres László

GONDOLATOK A KRÍZISRŐL

Az élete során minden ember él át krízist, sőt kríziseket. Ezek olyan helyzetek, amik kibillentenek minket a szokásos érzelmi-mentális állapotunkból. Sok feszültséggel járnak, érzelmileg megterhelnek minket. Egyre csak körülöttük forog a gondolatunk, annak ellenére, hogy ezt az állapotot inkább kerülnénk és szívesen terelnénk a figyelmünket valami másra. Mindannyian fel tudunk sorolni ilyen szituációkat. Ilyen lehet egy élethelyzetből átlépni egy másikba, átélni veszteséget, kudarcot, csalódást. A sort lehetne folytatni, a lehetőségek száma végtelen. De mikor és miért lép fel krízis?

Minden embernek vannak életvezetési vagy túlélési stratégiái. Ezek azok a gondolatok, hiedelmek és viselkedési módok, amik alapján az életünket szervezzük, és jobban vagy rosszabbul, de vezetjük. Ez a rendszer, amit hosszú évek során hozunk létre, biztonságot nyújt, mert kereteket ad a létezéshez. Az önképünk és a világképünk alapjait alkotják, vagyis azt a módot, ahogyan a világot és benne önmagunkat látjuk.

Krízissel akkor szembesülünk, amikor a szokásos életvezetési vagy a helyzetekkel való megküzdési stratégiáink nem vezetnek eredményre. Fellép egy váratlan szituáció, amit nem tudunk megoldani a rendelkezésünkre álló eszközökkel, és ez okozza a problémát, a feszültséget. Előfordulhat, hogy azért, mert még soha nem kerültünk ilyen helyzetbe, vagy éppen eddig az eszközeink képesek voltak valamilyen elfogadható megoldást nyújtani nekünk. Ebben az új helyzetben azonban, éppen a jellege miatt tehetetlenséget, elveszettséget, értetlenséget, akár a világ ellenségességét élhetjük át, hiszen egyszerűen nem boldogulunk többé, és nem értjük, hogy miért, hogy mi történt a világgal,

mi történt velünk.

Az esetek többségében ráadásul nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi történik velünk.

A krízis tehát ebből a szempontból nem más, mint szembesülés azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk mindentudók. Az élet túl nagy és az élet túl összetett ahhoz, hogy néhány módszer és információ segítségével változatlanul éljünk a fiatalságunktól a halálunkig.

Mit tehetünk?

A krízis során fellépő feszültséget mindenféleképpen oldani kell. Az a legjobb megoldás, ha az új helyzetnek megfelelő stratégiákat alakítunk ki, vagy módszereket sajátítunk el.

Ez természetesen azzal jár, hogy felülvizsgáljuk a korábbi hiedelmeinket, akár felül is írjuk őket, változtatunk a viselkedésünkön, új szemléletmódot alakítunk ki. Ez természetesen nem megy egyszerűen és fájdalom nélkül, de ez a növekedés, a változás ára.

Seres László

AJÁNDÉKKAL LEPJÜK MEG AJÁNLÓINKAT!

Ajánlja most a kedvezményes, kétfogásos ebédünket az Önnel egy településen élő nyugdíjas ismerőseinek is! Igazán megéri, hiszen a beérkező ajánlások után ajándékcsomagot kaphat! A tájékoztatás nem teljes körű. További információkért és az ajánlás részleteiért tárcsázza az 06 80 900 368-as ingyenesen hívható telefonszámunkat!

FÁNK

HOZZÁVALÓK:

250 g joghurt (natúr)

2 db tojás

30 dkg finomliszt

1 csomag sütőpor

2 csomag vaníliás cukor

ELKÉSZÍTÉS:

1. A tojásokat összekeverjük a joghurttal, majd belerakjuk a vaníliás cukrot.

2. Beletesszük ebbe a masszába a lisztet, amibe belekeverjük a sütőport.

3. Az egészet fakanállal vagy robotgép segítségével simára keverjük.

4. Evőkanállal forró olajba szaggatjuk és sütjük. Ne túl nagy lángnál, mert a közepe nyers marad.

5. Tetejét fahéjas porcukorral megszórjuk.

Keresztrejtvény

ODAADÁSSAL

A SEGÍTSÉGRE SZORULÓKÉRT

Nagy Klára, a vásárosnaményi intézményünk vezetője a BTESZ egyik igencsak meghatározó személyisége. Akárhol is találkozunk vele, jelenléte és kedves hangja azonnal megnyugvással tölt el bennünket. Egy vérbeli, csupaszív szakember Ő, akitől rendkívül sokat tanulhatunk. De vajon milyen út vezetett számára a BTESZig? A következőkből bizony ez is kiderül.

Kedves Klári, kérlek mesélj magadról! Mit tudhatunk rólad?

Vásárosnaményban élek a családommal, ahol 2000-ben telepedtem le, amikor is férjhez mentem. Egyébként Kárpátalján születtem és ott is nevelkedtem. Magyarországra munkavállalás útján kerültem és itt ismerkedtem a férjemmel, akivel 23 éve élünk boldog házasságban. Két gyermek/fiatal felnőtt boldog édesanyja vagyok.

Középiskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem el, majd a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karán végeztem szociálpedagógusként. Ezt követően szakvizsgát tettem, majd szintén a Debreceni Egyetemen tanultam fejlesztéspolitikai szakreferens szakon.

A szociális szférát választottad életutadul. Miért?

Igazából a segítő szakmához való vonzalmam és kapcsolatom már gyermekkoromban kia-

lakult, hiszen én úgy nőttem fel, hogy a teljesen vak nagypapám velünk élt. Számomra az elfogadás, a segíteni akarás egy természetes dolog volt, amely a mai napig elkísér.

Az, hogy erre a pályára kerültem nem volt tudatos a részemről, de az életben azt gondolom, hogy semmi nem történik véletlenül és valaki az én utamat ebbe az irányba terelte, amelyért természetesen nagyon hálás vagyok.

Az életben nagyon sok emberrel találkozunk, akik hatással vannak ránk és hozzátesznek va-

lamit a személyiségünk fejlődéséhez. Vannak, akiktől bátorítást, önbizalmat, empátiát tanulunk és vannak, akik a tetteikkel próbálnak a helyes útra terelni, míg mások szeretetre, vagy az önzetlenségre tanítanak meg minket. Egy biztos, soha nem a véletlen műve a velük való találkozás és az elválás sem.

Az ember karrierje néha tele van hullámvölgyekkel. Neked mi volt a legnehezebb pont a karriered során?

Számomra igazán nehéz, vagy mély pont még nem volt a karrierem során. Voltak nehéz időszakok, amikor összecsaptak a fejünk felett a hullámok, de a sötét felhők mögül mindig kisütött a nap. Amit nehéz számomra feldolgozni és elfogadni, amikor nem tudok valamin változtatni, amikor rajtam kívülálló okok miatt történnek az események és nincs rá hatásom. Szerencsére mostanában nagyon kevésszer tör rám ez az érzés, mert a stabilistást érzem a környezetemben és a munkámban is.

Hogy találtál rá a BTESZ-re?

2009-ben lett a kisebbik gyermekem 3 éves és akkor kezdtem el munkát keresni. A városban a szociális szférában dolgozó volt kollegák is tudták, hogy szeretnék újra munkába állni és ők jelezték nekem, hogy hallottak egy új szolgáltatót, aki helyi vezetőjét keresi házi segítségnyújtás vezetésére, elindítására. Mivel már idősellátásban volt korábbi tapasztalatom, ezért jelentkeztem az állásra és pár napon belül már felvételt is nyertem.

A térségben tudtam, hogy erre a szolgáltatásra szükség van, hiszen az elöregedő falvakban sok idős szorult segítségre. Így nagy lelkesedéssel

és lendülettel vetettem bele magam az új feladatba. A felvetésem, miszerint erre a szolgáltatásra nagy igény volt, rövid idő alatt bebizo-

nyosodott, hiszen néhány hónap alatt közel 500 idősnek nyújtottunk segítséget a mindennapi feladataik ellátásában.

Jelenleg a BTESZ vásárosnaményi intézményét vezeted. A szervezeten belül milyen út vezetett idáig?

Az én utam nagyon kiegyensúlyozott volt a BTESZ életében, hiszen 14 éve ugyanazt az intézményt vezetem, építem, amelyre az első perctől a vezetőség felkért. Azt gondolom, hogy nem csak az én utam volt ez alatt a 14 év alatt kiegyensúlyozott, hanem az egész intézmény működése, amely természetesen nemcsak nekem köszönhető, hanem a közel 70 munkatársnak, akikkel együtt dolgozok. Amit még szeretnék kihangsúlyozni, hogy a közvetlen hozzám tartozó középvezetők és a törzsgárda tagjai nélkül az intézmény stabilitása nem lehetne ennyire biztonságban. A szakmai munka mellett, kiváló vezetést és irányítást végeznek a területen dolgozó kollegák körében.

Melyik a számodra legkedvesebb pillanat az elmúlt évekből?

Természetesen nagyon sok kedves pillanat volt az elmúlt évek alatt. Sok mindent átéltünk már együtt a kollegákkal, sok szép és nehéz pillanatot is. Számomra a legszebb pillanatok azok, amikor a kollegáimat boldognak látom. Humánus vezetőként az én álláspontom az, hogy ha a kollegák jól érzik magukat a munkahelyükön és boldogok attól, amit végeznek és azt érzik, hogy egy jó közösséghez tartoznak, akikre számíthatnak, akkor a munkájukat is lelkesedéssel és örömmel fogják végezni.

Mindezek érdekében a szakmai támogatáson túl, minden évben több közös összejövetelt szervezünk, ahol együtt tudunk lenni és szép közös emlékeket megélni.

A mai napig azt látjuk, hogy teljes erőbedobással dolgozol. Mi motivált/motivál a mindennapokban?

Imádok itt dolgozni! A munkámon túl, amelyet nagyon szeretek, a munkahelyi közösség, a vezetőség támogatása és az ellátottak elégedettsége az, amely motivál engem. Az, hogy tudom és érzem, hogy az, amit csinálunk az fontos és hasznos és hogy minden szinten elismerik a munkánkat. Számomra

a BTESZ nemcsak egy munkahely, hanem ennél sokkal több, szinte azt mondhatom, hogy a családom után a legfontosabb az életemben.

Mi a szociális “szupererőd”?

Szerintem a humánus és a pozitív személyiségem, hogy mindenben és mindenkiben a jót keresem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy naiv és befolyásolható vagyok, de megadom az embereknek a lehetőséget, hogy megismerjem őket és hogy bizonyíthassanak.

Októberben vehetted át a Tevékeny Szeretet Díjat. Milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy a díjazottak között vagy?

Természetesen nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy a fenntartó az elmúlt években végzett munkásságomat méltónak találta, hogy elsők között vehettem át a díjat. Az ember mindig örül a pozitív visszacsatolásnak, hiszen ez a mi mozgató rugónk. Vezetőként

kevésszer adatik meg az nekünk, hogy elismerést, dicséretet kapjunk és ezek az alkalmak ettől sokkal fontosabbak a számunkra. A BTESZ elismerése a számomra minden elismeréssel felér, hiszen mi úgy működünk, mint egy nagy család, ismerjük egymást és én azt gondolom, hogy ezzel a díjjal nemcsak a munkásságomat ismerte a fenntartó, hanem azt is, amilyen ember vagyok.

Ha most csak a karrieredet nézzük, milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

A BTESZ-ben mindig fejlődünk, mindig vannak új céljaink és kihívásaink. Jelenleg Vásárosnaményban egy új, szenvedélybetegek és pszichiátriai betegetek számára megnyíló nappali intézmény elindítása van folyamatban, amelyet már egy saját tulajdonú, újonnan épített gyönyörű épületben fogunk megvalósítani.

Ezenkívül természetesen a meglévő szolgáltatások biztonságos működtetése mellett, a szakmai munka fejlesztése folyamatos célunk. Nekem továbbra is az egyik legfontosabb célom közé tartozik az együttműködő/támogató munkahelyi közösség fenntartása.

A jövőbeni új szolgáltatások elindításának és megszervezésének a lehetőségét sem tudom kizárni, hiszen egyre több a segítségre szoruló embertársunk.

Ha egy tanácsot adhatnál a kollégáidnak, mi lenne az?

A legfontosabb, hogy azt érezzük, hogy értékesek vagyunk és a munka, amit végzünk ÉRTÉKES!

Honti Orsolya

GITÁRRAL A KÉZBEN ISTENRE MUTATNI

Baranyi Barnabás László, a BTESZ Pest megyei és Észak-Dunántúli régiójának missziós koordinátora. Az intézmények lelkigondozóit segíti, miközben ő maga is ezzel foglalkozik, emellett zenés hitéleti foglalkozásokat is tart. A gyermeki szívről, Isten szeretetéről és a zene erejéről beszélgettünk Barnival.

Hogyan talált meg Téged a hivatás, hogy misszióval foglalkozz?

Közgazdászként végeztem és évekig a közigazgatásban dolgoztam. Majd különböző eseményeken és egy ismerősön keresztül rájöttem arra, hogy Isten azt szeretné, hogy hirdessem az Ő szeretetét az embereknek. Ekkor beiratkoztam a Baptista Teológiai Akadémiára, nem sokkal később pedig jött a lehetőség, hogy missziós koordinátor legyek. A BTESZ mottója: ”Tettel, szereTettel”. Én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy Isten szeretetével segítek az embereknek.

Lelkigondozóként óvodában és bölcsődében is vezetsz foglalkozásokat. Mit tapasztalsz a gyerekek között?

A Felhőcske Bölcsődében és a Bárka Baptista Óvodában tartok foglalkozásokat. Könnyen megtalálom a gyerekekkel a közös hangot. A titok nyitja, hogy játszom velük: fogócskázunk, bújócskázunk, majd leülünk, megosztok velük Bibliai történeteket és énekeket tanítok nekik. Ők pedig velem együtt énekelnek, sokszor

inkább kiabálnak, azzal az igazi, gyermeki lel-

kesedéssel. De a munkatársakkal és a szülőkkel is jó kapcsolatot ápolok, beszélgetek velük. Ha valami nehézségen mennek keresztül, akkor meghallgatom és igyekszem tanácsolni őket, természetesen a Bibliával a kezemben, Isten igéje alapján.

A zene fontos szerepet játszik az életedben. Te vagy az az ember, aki mindenhova gitárral a kezedben érkezel. Miért ilyen fontos számodra a zene?

Számtalan helyen írja a Biblia, hogy énekeljünk dicséreteket az Úrnak. Én nagyon hálás vagyok és ezt szeretem zenével is kifejezni. Hálás vagyok a családomért, a feleségemért, a kislányomért, a munkahelyemért, és Érted is, aki ezt a cikket olvasod.

Mit tapasztalsz, mit ad a zene az emberek számára?

Azt látom, hogy a zene hatására az ember-

ek megnyílnak, melegség önti el a szíveket és sokkal könnyebb utána beszélgetni velük. Nemrég a BTESZ Alapítvány munkatársaival Tuzséron jártunk, a tanoda évnyitó alkalmán. Itt is énekeltem két éneket. Engem is meglepett, amit a helyi tinédzserek között tapasztaltam. Ugyanis, amikor előveszed a gitárt, az embereken már látszik, hogy ki az, akit ez érdekel és ki az, akit nem. Itt is hasonló volt a helyzet, beszélgettek, nem akartak figyeln, hiszen kamaszok, ez így van ebben a korban. De, amikor elkezdtem lepengetni az első akkordokat, teljes csend támadt, egészen tapintható volt a figyelem. Fantasztikus élmény volt, hogy így énekelhettem Isten szeretetéről. Abban a pár percben talán mindenki meghallhatta azt az üzenetet, amiről a dal szólt: ”Isten felkutatott, nem nyugodott, amíg meg nem lelt. Nem érdemeltem, ki sem fizetettem, mégis ingyen enyém lett. Ó, az el nem múló, túláradó, vakmerő szeretet.”

Hegyesi Zita

ÉRTÉKES ONLINE TARTALMAINK:

HA EGY KIS LELKI

FELTÖLTŐDÉSRE VÁGYIK:

KAPCSOLAT:

ÜGYFÉLSZOLGÁLAT: 06 80 900 368

HONLAP: BTESZ.HU

E-MAIL: MAGAZIN@BTESZ.HU

IMPRESSZUM:

HONTI ORSOLYA - FŐSZERKESZTŐ

BENEDEK DÁVID - MARKETINGVEZETŐ

BIHARI ANIKÓ - MARKETINGES MUNKATÁRS

BURAI-BÉKÉSI MÓNIKA - MARKETINGES MUNKATÁRS

SZÖŐR BEA - ÚJSÁGÍRÓ

HEGYESI ZITA - PR ÉS KOMMUNIKÁCIÓS MENEDZSER

SERES LÁSZLÓ - TÖRTÉNELEMTANÁR

PAPP LUCA - GRAFIKUS

SZÉCHENYI NYOMTATVÁNY ÜZLETHÁZ - NYOMDA

BAPTISTA TEVÉKENY SZERETET MISSZIÓ - FELELŐS KIADÓ

btesz.hu/elo-uzenet

TETTEL, szereTETTEL