Lackfi János: Csodafogkrém

HÁT AZT TUDTÁTOK, hogy a világűrben több bolygó létezik, mint ahány szem homok a világ összes vízpartján együttvéve?

Vagy hogy ha a tehenet almával etetjük, berúg tőle?

Vagy hogy egyetlen tüsszentéssel több mint százezer mini baktériumot lövünk fel a levegőbe?

Meg hogy a Szaturnuszon és a Jupiteren gyémánteső esik?

Honnan szed ez a gyerek ilyeneket?

Szerintem Lackfi János meséskönyvét olvassa.

Csodafogkrém Lackfi János

VAN ÁM ebben a könyvben minden, no meg minden más is.

Csak meg kell nyomni a csodafogkrém tubusát, már nyomódik is kifelé a sok mese. Mátyás király medvévé változik, büdös boszorkányok nyargalásznak a hátán, és majdnem otthagyja a fogát.

Heninek olyan vakmerő terve támad, hogy be mer menni a boltba, ahol éles ollómadarak cikáznak. Dobozfejű Zsuzsika fejében elfér az egész világ, csapágygolyóstul, rakétakilövőstül. A majom gyümölccsel hajigál valakit, és így jó barátra tesz szert. Az ezüstcsigákkal kihímzett égen nyávogva röppen tova a kék vakondok serege, de nem bolondultunk meg, csak mesélünk.

Lackfi János

Csodafogkrém K ürti Andrea r a jz a iv al

3490 Ft ISBN 978-60 6-9001-10-3

9 7860 69 0011 03

G u t e n b er g K i a d ó

Lackfi János

C s o d a f o g k r ém

Lackfi János

Csodafogkrém K ürt i Andr ea r ajzai v al

Gutenberg Kiadó Csíkszereda

HENI ÉS A HAJMERESZTŐ TERV Innenen innen, túlnan túl volt is meg nem is, de azért mégiscsak volt egy kisváros, úgy hívták, hogy Ozsonnád. Nem igazi uzsonnából épültek ott a házak, még csak az iskolás gyerekek uzsonnája sem volt nagyobb, mint máshol, ez csak egy név, mint a többi.

Ozsonnád amolyan „se nem kicsi, se nem nagy, éppen hozzám való vagy” méretű városka volt. Nem iszonyú hatalmas, mint az autók között a kamionok, de olyan falatka sem, mint az Austin Mini. Éppen akkora, hogy jó legyen benne lakni, és jó is volt benne lakni. Semmi zsúfoltság, ám akadt azért minden, ami kell: iskola, kocsma, templom, kerekes kút és Jolánbusz (ez rendes busz volt, Inga Jolán vezette). No meg itt volt a Mámori-tó és a Hencegi-erdő, és kopasz fejbúbbal bámulta ezt a sok nagyszerűséget odafentről az Iker-hegy páros csúcsa.

Egy kisvárosban mindig ugyanaz történik. A pékek sütik a kenyeret. A kutyák ugatják a postást. A fodrász bajlódik a hajjal. A gyerekek iskolába és óvodába mennek.

Persze azért kisváros egy kisváros, hogy mindig történjék valami váratlan is. Főleg, ha gyerekek is lakják, márpedig, mint mondtuk, itt jó pár gyerek éldegélt, nem egy és nem kettő. Azért mégiscsak kettőről szól majd a mese, Beniről és Heniről, akik testvérek. Na jó, mondjuk háromról, mert velük ugrabugrál most az iskolából hazafelé Mohai Ági, aki Heni osztálytársa. Na jó, mondjuk négyről, mert mellettük caplat Szabi, aki Ági ovis tesója, és mégsem hagyhatjuk ki csak úgy ukmukfukk a meséből…

37

SZÜLŐBOLT A legtöbb kisgyereket becsomagolva kapják meg a szülei, mint egy karácsonyi ajándékot. Az anyukájuk hasába vannak becsomagolva, és először csak icipici, jelképes ajándéknak látszanak, utána viszont egyre jobban megnőnek, úgy, ahogy a rendes ajándékok sose szoktak, hacsak nem egy almafát kap mondjuk az ember.

De persze ki kap almafát ajándékba?

Az ilyesmi nem szokás, főleg nem annyira, mint gyereket kapni ajándékba. Ami azért mégiscsak gyakori, még ha nem is mindenki tekinti ajándéknak. És mire az ajándék baba kibújik a csomagolásból, három-négy-öt kilóra növekszik, ami bizony ajándéknak jókora, szinte mint egy kisebb bicikli vagy egy nagyobb üveg uborka.

Zsuzsit az új szülei nem becsomagolva kapták, mint a többi szülő a többi babát, hanem elmentek érte a bababoltba, ahol rengeteg igazi, élő baba futkorászott, mászkált, csimpaszkodott és nevetett vagy sírt éppen, új szülőkre várva. Úgyhogy Zsuzsi új szülei pontosan látták a két szemükkel az összes többi babát, a szőkéket és a vöröseket, az angyalképűeket és a manóarcúakat, a bambulósokat és a harciasakat, és az összes közül direkt csak őt vették le a polcról, csakis őt babusgatták, és eldöntötték, hogy csakis őt viszik haza, hetvenhét határon túlra, a rézerdőn keresztül, a legmeredekebb gyémántos üveghegyre fölmászva és arról lemászva.

Ráadásul a szülők általában csak úgy befogadják a babájukat, őt viszont örökbe fogadták, pont ahogy a szerelmesek mondják egymásnak, hogy szeretik egymást örökkön örökké. Így lettek 54

szerelmesek belé az új szülei, mintha Csipkerózsika érkezett volna a családba, akit csak meg kell csókolni, máris felébred, és az ő gyerekük lesz.

Zsuzsinak van egy titka is, azt még csak a babájának mondta el, és megígértette vele, hogy soha senkinek nem árulja el, és nem csak fél és három óráig vagy tízentíz napig vagy százhuszon másodpercig, hanem örökkön örökké, mint a szerelmesek. Legfeljebb egy könyvben, amelyet csupa nagyon megbízható olvasók olvasnak. A baba egész biztosan megtartja az ígéretét, nem mintha nem tudna beszélni, de most éppen nem akar, mert ígért valamit, és a nem megbízható olvasók hiába is faggatják, meg se mukkan.

Nevezetesen arról, hogy Zsuzsi nem szólt senkinek, csak behunyta a szemét, és elképzelt egy szülőboltot, ahol sorban állnak a polcokon a helyes és aranyos szülők meg a nem helyes és nem aranyos szülők is, meg a morgósak meg a fáradtak, meg a sosem nevetők, meg a gyerekükkel-nem-is-nagyon-foglalkozók, egyszóval akad köztük mindenféle, szőke is, barna is, vörös is.

Zsuzsi sorra járja a polcokat és égre tartja a mutatóujját, mint aki ajjajjaj, nem is tud dönteni, és az arcába böki a mutatóujját, mint aki erősen gondolkodik, és köröz a levegőben a mutatóujjával, mint aki éppen választani készül, és tényleg alaposan megnézi az összes szülőt, hogy tényleg kiválaszthassa mindegyik közül az ő mostani, saját, új szüleit, akik kiválasztották őt és hazavitték. És hazaviszi őket hetvenhét határon túlra, a rézerdőn keresztül, a legmeredekebb, gyémántos üveghegyre fölmászva és arról lemászva, és felneveli és megtartja őket magának örökkön örökké.

56

ÉPÍTKEZŐS Aki épített már valaha házat életében, annak lehet fogalma róla, mekkora munka egy egész várost felépíteni! Főként ha a két kezeddel, vagy ami még ennél is keményebb, egyedül a fejeddel építkezhetsz.

Bogyó pontosan úgy látott neki a saját házának, mint bárki más a világon. Behunyta a szemét, és olyan mély alapokat ásott, hogy közben majdnem elaludt egy pillanatra. Felriadva letörölte homlokáról az izzadságot, és betonkeverőjét olyan szélsebesen pörgette körbe a fejében, hogy egészen elszédült belé. Mindenesetre így már az alapozással is elkészült.

Aztán rengeteg böhöm követ cipelt oda fejben, egészen elzsibbadtak a fejizmai az erőfeszítéstől. Fákat vágott ki, gallyazott és gyalult le gerendának, és már a szép piros tetőcserepeket is feldobálta szélsebesen, mikor egyszeriben rájött, hogy megfeledkezett az ajtókról-ablakokról.

Szerencsére feje egyik zugából előhúzott egy hatalmas tortaszelő kést, és csinosan kikanyarította a nyílásokat, nyugodtan szaladgálhatott ki-be a fény. Ajtót is ácsolt hupizöld deszkákból, hogy az ő házába csakis az léphessen be, aki okosan kopog, és akinek ő kikiabálja: „Szabad!”.

Amint mindezzel elkészült, nagy-nagy elégedettség töltötte el, ezért a macijával ölében leült a saját lépcsőjére, és körülnézett.

Hát, őszintén szólva inkább csak körülnézett volna, ha lett volna mit nézni. Nézni nézett persze, mert az nem kerül pénzbe, ingyen adják, ha valakinek van két megfelelő nyílás a fején. Csak éppen 57

látni nem látott érdemlegeset. Naná, mert egyetlen árva házat épített, azon kívül se közel, se távol sehol semmi.

Kicsit búnak eresztette a fejét, mert hiszen egy darab ház a nagy semmi kellős közepén nem túl izgalmas, ahhoz viszont, hogy ös�szebarkácsoljon egy egész várost boltostul, fodrászostul, patikusostul, kocsmástul, templomostul, kultúrházastul, mindenestül, már túl fáradtnak érezte magát.

Pedig ha lennének más házak és terek és utcák és szökőkutak, akkor pompásan lehetne csatangolni és bámészkodni és világot látni és jólesően eltávolodni otthontól, és jólesően hazatérni, és már a sarkon befordulva nézni, hogy világít vagy nem világít a ház ablaka, attól függően, hogy Bogyó otthon van vagy nincs otthon.

Ha hazafelé közeledik, akkor általában inkább nincs otthon, de ki tudja. Talán mégis otthon van. Otthon is meg nem is. Vagy véletlenül égve felejtette a villanyt. Vagy nem véletlenül, hanem hogy becsapja a betörőket, akik így azt hiszik, otthon van, és nem mernek betörni, pedig közben nem is.

No mindegy, Bogyó jó kis kőből épült háza a semmi közepén állt, nem volt hova menni belőle, honnan visszatérni belé. Azon tanakodott magában, vajon mitévő legyen.

Mégsem neki, hanem a mackójának támadt egy ötlete, és addig bökdöste kis gazdáját, amíg az hajlandó volt meghallgatni a fülébe suttogott megoldást. Bogyó vállat vont, felállt, és bekopogott a saját házába, pedig tudta jól, hogy az imént építette, így aztán még nem lakhat benne senki saját magán kívül, márpedig ő odakinn ücsörög a lépcsőn.

Uramfia, halljátok, mégis mi történt!

El sem hiszitek, ha nem én mondom, Mátyás király híres-neves igazmondó juhásza.

58

Tartalom Az elefánt reggelije 5 Hagyma és az angyallárma 9 Micur és a mészkőrobbanás 21 Madártej 31 Heni és a hajmeresztő terv 37 Nagyibaba 43 Szülőbolt 54 Építkezős 57 Rakkendról 61 Vízesés 65 Gyurma 69 Málnafolt 73 Nyusztiti 76 Dobozfej héjvárosban 80 A világbendőjű kislány 85 Vidraszerelem és gyémánteső 89 Mátyás király és a medve 93 A csodafogkrém 104 A furfangos lépcső 106 A mobiltelefon 108 Az eldobható borotva 110 A béka és a komondor 113 Végtelenbe tartó mese 114

HÁT AZT TUDTÁTOK, hogy a világűrben több bolygó létezik, mint ahány szem homok a világ összes vízpartján együttvéve?

Vagy hogy ha a tehenet almával etetjük, berúg tőle?

Vagy hogy egyetlen tüsszentéssel több mint százezer mini baktériumot lövünk fel a levegőbe?

Meg hogy a Szaturnuszon és a Jupiteren gyémánteső esik?

Honnan szed ez a gyerek ilyeneket?

Szerintem Lackfi János meséskönyvét olvassa.

Csodafogkrém Lackfi János

VAN ÁM ebben a könyvben minden, no meg minden más is.

Csak meg kell nyomni a csodafogkrém tubusát, már nyomódik is kifelé a sok mese. Mátyás király medvévé változik, büdös boszorkányok nyargalásznak a hátán, és majdnem otthagyja a fogát.

Heninek olyan vakmerő terve támad, hogy be mer menni a boltba, ahol éles ollómadarak cikáznak. Dobozfejű Zsuzsika fejében elfér az egész világ, csapágygolyóstul, rakétakilövőstül. A majom gyümölccsel hajigál valakit, és így jó barátra tesz szert. Az ezüstcsigákkal kihímzett égen nyávogva röppen tova a kék vakondok serege, de nem bolondultunk meg, csak mesélünk.

Lackfi János

Csodafogkrém K ürti Andrea r a jz a iv al

3490 Ft ISBN 978-60 6-9001-10-3

9 7860 69 0011 03

G u t e n b er g K i a d ó