Page 1


4 Interjú Dr. Kajtár Lászlóval 7 A magyar, aki megálmodta... 10 A jövő ruhatára 11 Visszaemlékezés ’66-ra... 12 N6.3 13 Tervezési módszerek 14 Stratégia és jövőkép 16 Galileo 18 Magyar Formatervezési Díj 20 Budapest Auto Show 2017 21 Interjú a GHK új elnökével

Tartalom

22 Festmény a karácsony 23 The era of “Google-engineers” 24 Sudoku 25 A Nagy Testvér mindent lát 26 Családi kör 27 Egy függő gondolatai 28 R-hely 29 60 éves a Trabant 30 A Hurok 32 Rejtvény 33 Letűnt munkák

Impresszum Felelős kiadó:

Tóth Amanda

Olvasószerkesztők:

Ábrahám Flóra Bartalos Balázs Tibor Bolyki Zsolt Hepp Ádám Kamondi Noémi Vámos János

Felelős szerkesztő:

Csősz Gábor Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina Tördelőszerkesztő:

Herczeg Krisztina Tartalmi vezető:

Mézes Márton Vezető grafikus: Tördelők:

Egész Dénes

Bedők Eszter Biróczky Máté Faragó Daniella Kocsor Máté Németh Mónika Eszter Pickó Anna Takács Tímea

Cikkírók:

Ábrahám Flóra Bartalos Balázs Tibor Bartalos Róbert Tibor Bartos Ágoston Bolyki Zsolt Burján Vivien Csapó Dániel Horváth Bence Horváth László Jenei István Kaszai István Kocsor Máté Nagy Dávid Márk Pethő Luca Vajda Márk Weimert Dániel

Grafikusok:

Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Bartalos Balázs Tibor Huszka Attila Pethő Luca Rába Erzsébet Vitányi Diána

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: December 1.


Interjú a GHK új elnökével Szeptember végén lezajlott a Gépészkari Hallgatói Képviselet tisztújítása, amit nem sokkal később az alakuló ülés követett. Az újonnan megalakult Képviselet elnökének Tóth Amandát, a Szociális Bizottság korábbi vezetőjét, a GHK eddigi alelnökét választották meg. A következőkben vele készített interjúnkat olvashatjátok.

Marci, Guszti

Káté: Kérlek, mutatkozz be röviden a Káté olvasóinak! Tóth Amanda: Tóth Amanda vagyok, Debrecenben születtem. A hetedik féléve vagyok a BME-n, energetikai mérnök szakon, azon belül épületenergetika specializáción. Remélhetőleg ebben a szemeszterben végzek a képzéssel, jelenleg a szakdolgozatomat készítem. Szabadidőmben kézilabdázom és játékvezetőként tevékenykedem, illetve dolgozom is, nem mellesleg pedig a GHK ügyeivel foglalkozom. Káté: Milyen közösségi tevékenységeket végeztél eddig az egyetemen, és azon belül a Hallgatói Képviseletben? T. A.: Több körben is kipróbáltam magam, ezek közül az egyik a MET IT (Magyar Energetikai Társaság Ifjúsági Tagozata), és egy féléven keresztül a Köret Körben is tevékenykedtem, de végül a HK lett az, amit a hozzám legjobban illőnek találtam. Még gimnazistaként, a nyílt napon találkoztam először a Képviselettel, már akkor is nagyon tetszett, ahogy segítettek nekünk. Később a gólyatáborban és a regisztrációs heti programokon végzett munkájuk is tovább erősített ebben az érzésben. Az első félévben csatlakoztam a Gólyatanácshoz, ahol részletesebben megismertem a tevékenységüket, majd a szociális pályázatok bírálatában vettem részt. A következő évben kerültem be a GHK-ba, és ekkor választottak meg a Szociális Bizottság vezetőjének. A második mandátumos évemben egy ideig egyszerre két posztot is betöltöttem, az Ösztöndíj Bizottságot is vezettem, majd később az előbbi pozícióról lemondtam, amikor Perger Dávid felkért alelnöknek, így az utóbbi fél évben elnökségi tagként már sokkal nagyobb rálátásom volt a HK működésére, munkáira. Káté: Milyen tényezők motiváltak, hogy elindulj az elnökségért? T. A.: Már alelnökként is arra törekedtem, hogy egy jobb munkamegosztást alakítsak ki a HK-n belül, tevékenységeim nagy részét ennek szervezése fedte le. Ezen kívül próbáltam minél jobban összetartani a csapatot. Szerintem még a jó kommunikációval kiegészítve éppen ezek azok, amit egy jó elnöknek is csinálni kellene. Tudtam, hogy elődöm, Dávid tanulmányi okokból nem fog ismét indulni, és az alelnökként eltöltött időszak tapasztalatai alapján úgy gondoltam, hogy alkalmas lennék

az elnöki pozíció betöltésére. Azért adtam le a pályázatomat, hogy amit elkezdtem, magasabb szinten tudjam tovább folytatni. Káté: Mennyire okoz számodra nehézséget, hogy az előző vezető a kezdetekben nem lesz itt melletted, hogy segítse munkádat? T. A.: Nem gondolom, hogy ez probléma lenne, mivel őt is bármikor el tudom érni, és továbbra is itt lesz Varró Gergő volt elnök. Ő már több éve képviselő, amiatt nagyon tapasztalt, és igen sokat segít, emlékeztet, mit hogyan szoktak csinálni, például amikor nemrég be kellett mutatkoznom többek között a HSZI-nél, a Kollégiumok Igazgatóságánál és a Dékáni Hivatalban. Neki köszönhetően az átadás-átvétel eddig elég zökkenőmentesen zajlott, mivel az ilyenkor szükséges teendőkről még tavaly készített egy checklistet, ami alapján elvégezhettem a szükséges teendőket. Káté: Szerinted milyen egy jó hallgatói képviselő, valamint GHK elnök? T. A.: Úgy gondolom, sokkal inkább egy menedzserszemléletű, mintsem egyszemélyi vezetőre van szükség. A vezetőnek mindenképpen határozott kiállással kell rendelkeznie, hogy amikor szükséges, hallgassanak rá, és mindenki komolyan vegye a feladatait. Ennek az is az előnye, hogy nagyjából egyenlő munkamegosztás mellett sokkal kevésbé megterhelő ezt a munkát jól elvégezni az egyetem mellett, hiszen húszan vagyunk a Képviseletben. Káté: Mit gondolsz, nagyobb nehézséget fog okozni elnöki feladataidat tavasztól úgy végezni, hogy ismét több kontaktórád lesz? T. A.: Öt új tagunk van, illetve három olyan, akik áprilisban kerültek be tanácskozási jogú tagként. Még kezdeti szakaszban járunk, ők nem minden esetben tudják segítség nélkül végezni a feladatukat, a megszokottnál kevesebb a tényleges munka, és több az információátadás. Bízom benne, hogy a következő félévre az integrációjuk sikerrel fog járni, tudni fogják, mit is kell pontosan csinálniuk, és ez mindenkinek a leterheltségét csökkenteni fogja, így nekem is inkább irányítanom, számon kérnem kell, mintsem ténylegesen az ő feladataikba is bekapcsolódni. Remélem, mire több időt kell az egyetemen töltenem, már bejáratottan fognak menni a dolgok.


Káté: Mivel vagy elégedett a GHK-val mint közösséggel kapcsolatban, és min javítanál? T. A.: Pozitívumnak tartom, hogy egy jó csapat állt össze, mindenki egy célért dolgozik, nincsen széthúzás, segítjük egymást, mentoráljuk az újakat, és igyekszünk őket bevonni a feladatokba. Kifelé viszont jobban nyitnunk kellene. Ha már rendeztük sorainkat, szorosabbra szeretném fűzni a kapcsolatot az öntevékeny körökkel és a szakosztályokkal. Előnyös lenne, ha jobban átlátnánk a munkájukat, és olyan viszonyt alakítanánk ki velük, hogy bármikor bizalommal tudjanak hozzánk fordulni. Ha a körök felé tudnánk nyitni, akkor szerintem az egész gépészkari közösséghez is közelebb kerülnénk.

ösztöndíjat érinteni fogja. Itt jelenleg megoldatlan kérdés, hogy az MSc gólyák mi alapján kapjanak ösztöndíjat, most csak a felvételi pontszámot lehet figyelembe venni. Mivel 45 pont a maximum, és 42-től jár az ösztöndíj, igen nehéz differenciálni. Erre is vannak megoldásaink, például bele lehetne számítani az ösztöndíjba a BSc-képzés görgetett átlagát is. A PR területét mindenképpen erősíteni kellene, mert jelenleg gyakran nincsenek megfelelően tájékoztatva a hallgatók, és nem mindig tudjuk hatékonyan kikérni a véleményüket, pedig ez egy jó érdekképviselethez elengedhetetlen.

Káté: Milyen elemeket vennél át a korábbi elnökök gyakorlatából, s mire van más ötleted? T. A.: Szeretném visszahozni azt, hogy az elnökség többet kommunikáljon a bizottságvezetőkkel, például rendszeres megbeszélések keretében, és hosszabb távú célokat tűzzünk ki magunk elé a kötelező teendők teljesítésén kívül is. Az utóbbi két elnök véleményem szerint nagyon sokat vállalt magára, és egy idő után ez fáradtsághoz, motiválatlansághoz vezetett. Fontosabbnak tartom, hogy az elnök összetartsa a csapatot, mint hogy egy személyben rengeteget dolgozzon. Egy jó hangulatú csapatban mindenki lelkesebben dolgozik, és ez többet ér, mintha kevesek végeznék el ugyanezt a munkát nagy áldozatok árán.

Káté: Milyen visszajelzéseket kaptok az előző évben lezárult nagyobb projektjeitekről? T. A.: Életbe lépett az új TVSZ, aminek megalkotásában aktívan részt vettünk. Meglehetősen hosszú lett, cserébe mindent tisztán és egyértelműen szabályoz. Kompromisszumokat kellett kötnünk: például már nem kötelező pót-pót zárthelyit tartani, cserébe minden számonkérés pótlását lehetővé kell tenni. Ha a rendelkezéseknek sikerül érvényt is szerezni, akkor ez mindenképpen sikeresnek könyvelhető el, az egyértelműség pedig már jelenleg is pozitívum a hallgatók számára. A BSc-képzések felülvizsgálatáról még kevés a visszajelzés, hiszen csak szeptembertől indult az új tanterv, és még nem igazán vannak olyanok, akik mindkettőben tanultak volna, így erre egy év múlva lenne érdemes visszatérni.

Káté: Milyen fő célokat, projekteket szeretnél megvalósítani a következő ciklusban? T. A.: Az egyik az MSc-képzések most induló felülvizsgálatában való aktív részvétel. Bízom benne, hogy könnyebb lesz pozitív irányba változtatni, ha mi határozottan képviseljük a hallgatók véleményét. Ezen kívül újraírják a Térítési és Juttatási Szabályzatot, ami az összes

Káté: Lesznek olyan nagyobb, hallgatókat érintő változások, amikkel a következő egy évben számolnunk kell? T. A.: Tanulmányi téren a közelmúltban nagy változások mentek végbe, szerencsére a következő időszakban nem várhatók újabbak. A feladat most ezen szabályok hétköznapokba való átültetése, megszokása lesz. Például több


tárgynak a tartalma változott a kérésünknek köszönhetően, szeretnénk ellenőrizni, hogy ez tényleg megvalósul-e a gyakorlatban is. Ennek keretében például azt tervezzük, hogy ellátogatunk az érintett előadásokra, hogy személyesen győződjünk meg erről. Változni fog még a szociális támogatások rendszere is. Új pontrendszer, szabályzat és igazoláslista kerül kialakításra, de ez még kicsit később esedékes. Egyelőre egyedi esetek vizsgálata alapján próbálunk egy igazságosabb rendszer felé vezető javaslatokat kidolgozni. Felmerült a kollégiumi bekerüléshez és a szociális támogatáshoz szükséges pontrendszer szétválasztása, előbbinél például nagyobb súlyt kaphatna a lakhely távolsága. Szociális kérdésekben az egyetem összes kara együtt dönt, mivel a szociális rendszer egységes az igazságosság érdekében, ezért itt mindenképpen kompromisszumra lesz szükség. Káté: Úgy értesültünk, változások várhatók a versenycsapatoknál is. Tudnál erről tájékoztatást adni? T. A.: A versenycsapatoknak új műhelyt építhetnek a közeljövőben, ez jelenleg tervezési szakaszban jár. Ez a V2 épület alagsorában fog helyet kapni, ahol a csapatok számára saját boxok kerülnek majd kialakításra. Erre már igen nagy szükség lenne, mert jelenleg mind különböző helyszíneken építik és tárolják járműveiket. Káté: Említetted, mennyire fontos a GHK-ban az utánpótlás biztosítása. Mit tudtok tenni ennek érdekében? T. A.: Hagyományosan a Gólyatanács szolgál erre a célra, de az utóbbi időben a Kari Rendezvény Bizottság is

fontos utánpótlási forrásnak bizonyult. Véleményem szerint az új képviselők fejlődése úgy biztosítható a legjobban, ha megfelelően terheljük őket. Fontos, hogy olyan feladatokat kapjanak kezdetben, ami fontos és elegendő felelősséggel jár, de nem terheli meg őket túlzott mértékben, így egyszerre motiválja őket és biztosítja a fejlődésüket. Káté: Milyen képességeket, élményeket szerezhettek a GHK kötelékeiben? T. A.: Igen fontos a dolog emberi oldala. Nem mi döntjük el, kikkel szeretnénk együtt dolgozni, hanem a hallgatók szavazzák meg, így rendkívül sokféle emberrel kell együttműködni: képviselőtársakkal és oktatókkal egyaránt, ami nagyon gyorsan fejleszti a kommunikációs készségeket, stratégiákat. Tapasztalati úton egy HK-s azt is megtanulja, hogyan kell például egy megkeresést megfogalmazni egy oktatónak vagy leendő szponzornak, hogyan érdemes tárgyalni vagy akár egy konstruktív, észérvekkel dolgozó vitát lefolytatni. Minden képviselő belerázódik a nyilvános, nagyobb hallgatóság előtti beszédbe, az előadástartás fortélyaiba, javul a kiállásuk, fejlődik kommunikációs készségük. Persze fontosak a közös emlékek is, hiszen mi is egy összetartó csapat vagyunk. Rendszeres közös programokat szervezünk, legutóbb például kürtőskalácsot sütöttünk, gyakran járunk együtt ebédelni a Kármán Klubba, és nemsokára csapatépítő hétvégét is fogunk tartani. Ezeken a programokon mindig sok közös élménnyel gazdagodunk. Káté: Mit tanácsolnál a korábbi önmagadnak? T. A.: Érdemes nyitni mások felé! Szerintem nagy hiba csak a tanulásra, munkára koncentrálni, érdemes hangsúlyt fektetni a közösségi életre is. Úgy gondolom, nem szabad csak feladatokra koncentrálni, fontos mellette időt szakítani arra, hogy az ember lejárjon a rendezvényekre, ismerkedjen, barátkozzon másokkal, egy szóval részt vegyen az egyetemi közösségi életben. Mostani fejjel én erre több időt szántam volna korábban. Emellett azt javasolnám, hogy legyenek nyitottak más területekre – ez segít kilépni a megszokásból, emellett igen jó motivációforrás. Szerintem akkor csinálsz valamit jól, ha szereted. Káté: Zárásképpen mik a terveid a következő egy, valamint tíz évre? T. A.: Most fogok MSc-re jelentkezni, mindenképpen itt a karon szeretném folytatni tanulmányaimat. Hogy pontosan milyen szakra adom be a papírom, azt még nem döntöttem el. Természetesen amíg tudom, a mesterképzés alatt is segíteni fogom a HK munkáját. Utána szeretnék itthon, Magyarországon dolgozni. A közeljövőben mindenképpen Budapesten vagy egy másik nagyvárosban kívánok élni. Olyan munkahelyen képzelem el magam, ahol nem a szorosan vett mérnöki vonalon tudok dolgozni, hanem több feladatom lenne emberekkel, például szervezés, kapcsolattartás, kommunikáció területén. Káté: Köszönjük szépen! fotók: Poór Dániel (KTK Fotókör)


Interjú Dr. Kajtár Lászlóval Van egy gépészkari tanszék, mellyel a kari alapképzések hallgatói legtöbbször csak a specializációválasztás után, vagy akár egyáltalán nem találkoznak tanulmányaik során. Ez az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék, melynek vezetőjével, Dr. Kajtár Lászlóval beszélgettünk az itt folyó oktatásról és a tanszéki életről.

Bagoly, Robi

Káté: 2016 januárjában vette át Dr. Láng Pétertől a tanszékvezetői posztot. Milyen fontosabb események zajlottak le a tanszéken azóta? Dr. Kajtár László: Ebben az időszakban szakmai vetélkedőket, látogatásokat tartottunk, hallgatóknak szerveztünk rendezvényeket. Kiemelkedő rendezvény a Magyar Épületgépészek Napja volt, amit minden évben november végén, december elején rendezünk meg. Ez egy kétnapos szakmai rendezvény kiállítással, oktatás napjával, konferenciával, kis baráti összejövetellel, valamint egy bállal. Tavaly e rendezvényen ünnepeltük meg az első egyetemi szintű épületgépész diplomák kiadásának 65. évfordulóját is. A kétlépcsős oktatás bevezetése óta BSc-ben három, MSc-ben két specializációnak vagyunk a gazdái, ezek záróvizsgái mindenképpen kiemelkedő események. Van két aktív hallgatói szakosztályunk, a GESZ (Gépészeti Eljárástechnika Szakosztály) és az ESZO (Épületgépész Szakosztály). Ezek munkáját a tanszékről Poós Tibor adjunktus és Szánthó Zoltán docens segíti, koordinálja.

Káté: Sok hallgató csak specializáción találkozik először a tanszékkel. Mi a véleménye erről Önnek? K.L.: Jónak semmiképpen sem nevezhető, bár az az igazság, hogy ehhez hozzászoktunk. Ez hátrányos helyzet, úgy igyekszünk rajta segíteni, hogy a BSc-ben meghirdettünk egy fakultatív tárgyat, az Ember és épületet, aminek keretében a tanszék több oktatója szerepel. Célunk ezzel egyrészt, hogy megismerjenek bennünket, másrészt, hogy halljanak az épületgépészetről. Valahogy azt kellene elérni, hogy minden tanszék a szakirányválasztás előtt legalább egy egész évfolyamos tárggyal szerepelhessen. Káté: Hogyan népszerűsítené ennek fényében a szakirányokat? K.L.: A hír terjed, ha valaki rossz, azt hamar megtudják, ha valaki jó, azt is. Önöknél, hallgatóknál „riadólánc” működik. Azonnal lekáderezik az oktatókat, a tárgyakat, mindent. Csak egyetlen egy igazi lehetőségünk van: a tárgyakat jól oktassuk, a hallgatókkal pedig tisztességesen bánjunk. Ha ezt így csináljuk, a hallgatók körében


ismertté válik, és úgy könyvelnek el bennünket, hogy hallgatóbarát, az oktatást komolyan vevő, a hallgatókat partnerként kezelő tanszék és oktatók vagyunk. Káté: Az új BSc tantervben történtek-e változások, ha igen, milyenek? K.L.: Történtek, de igazából inkább csak finomítások, átrendezések. A BSc-ben az épületgépész szakirányon az épületenergetika oktatását erősítettük meg egy Épületenergetika önálló tárggyal. Ezen kívül a hűtés témakört behoztuk a kötelező tárgyak blokkjába. Az Épületgépészeti tervezés órakeretét a duplájára emeltük. A vegyipari energetikában olyan változást csináltunk, hogy az önálló laborokat megszüntettük és a gyakorlatokat egy-egy tárgyba építettük be. Káté: Miért van szükség külön épületgépész MScre? Miért nem csak egy gépész specializációként szerepel? K.L.: Ha most nagyképű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az épületgépész annyira fontos, hogy egyenrangú a gépésszel. Nagyon sok helyen van példa arra, hogy az épületgépészet nem a gépészeten, sőt, nem is a gépészmérnöki karon belül van, hanem az építészmérnökin, abból adódóan, hogy kicsit mások vagyunk. Amikor 2003 környékén beindult a tantervreform, akkor az ipar részéről elemi erővel tört fel az a kérés, elképzelés, hogy az épületgépész MSc-t tényleg csináljuk olyanra, hogy az jó épületgépész legyen, mert nekünk kicsit más alapok kellenek. Annyi fogaskerék nem kell, annyi gyártástechnológia nem kell. Ez volt az a kiinduló pont, ami elindította a tantervkidolgozást és akkor a kari vezetés erre fogékony volt. Káté: Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincsen akkor külön épületgépész alapképzés? K.L.: Összefoglalva: nekünk a klasszikus gépész ismereteken kívül nagyon sok más, döntően az épületekhez kapcsolódó témakört is ismernünk kell. Nagy előnyünk, hogy ennek ellenére tanuljuk a fogaskereket, a gyártástechnológiát is. A ’90-es években nagyon sok külföldi egyetemen jártam, láthattam az ottani oktatást. Tényleg az volt meglepő, hogy nálunk az épületgépész nem csak egy ventilátort, egy csőhálózatot tud hidraulikailag méretezni, hanem ha motorról vagy hajtőműről van szó, ahhoz is ért. Káté: Említette a tervezési folyamatokat. Minden mérnöknek fontos lenne az AutoCAD használata, az épületgépészeknek különösen. Milyen tapasztalatok vannak arról, hogy ez csak fakultatív tárgyként vehető fel? K.L.: Egy ember, ha nem tud járni, akkor nem tud élni. Ha egy épületgépész nem tudja használni az AutoCAD-et, akkor nem tud létezni. Ebből adódóan valami keveset nyilván tanulnak Önök, például a Gépelemeknél, de ahogy ide érkeznek hozzánk a hallgatók, egyszerűen

rákényszerülnek arra, hogy AutoCAD-ben rajzoljanak, dolgozva tanulják meg, és ez a legjobb. Akár tervező, akár kivitelező, akár üzemeltető, akár karbantartó, AutoCAD nélkül nem tud boldogulni. Nálunk a hallgatók nyári gyakorlaton rendszerint kisebb Kft.-knél vannak, amelyeknél általában az a jellemző, hogy a napi munkába kapcsolódnak be, melyben a legnagyobb segítséget az AutoCAD rajzolásban tudják adni. Káté: Tervezik más szoftverek komolyabb bemutatását a képzésen belül? K.L.: A szoftvereket illetően az AutoCAD-del szemben az úgynevezett BIM tervezés az, ami a következő lépcsőfok és ma már külföldön széles körben alkalmazzák, Magyarországon is jelen van. Ennek az a lényege, hogy a terv minden adatot tartalmaz, különböző technikai megoldásokkal, a ventilátornál, a kazánnál, egyebeknél ott van az összes adat. Persze emellett is nagyon sok gyári szoftvert kell, hogy használjanak az épületgépészek, ezek nélkül nem tudnak továbblépni. Káté: A kivitelezés erősítése tervben van-e az épületgépészeknél? K.L.: A kivitelezés egy más szakmai terület, ott más szakmai tudás kell és nagyobb a „zsiványság”. Ebből adódóan a kivitelezést elsajátítani igazán az életben lehet. Például, hogy miként kell egy fitting kötést csinálni, arról nem előadást kell tartani, hanem oda kell állítani, megmutatni, megcsinálja egyszer és ezek után tudja. Ezt szem előtt tartva működünk együtt cégekkel, amelynek keretében a hallgatókat elvisszük céges műhelyekbe. Káté: Milyen a tanszék kapcsolata az ESZO-val és a GESZ-szel? K.L.: Nagyon jó. Én közelebbről az ESZO-t ismerem, nagyon lelkes hallgatók vannak ott, nagyon jól dolgoznak és mindenben segítjük a munkájukat. Ez a jövőben is így lesz. Annak idején, hallgató koromban, én is voltam épületgépész szaktitkár, illetve TDSZ szaktitkár a kollégiumban, voltam kari tanulmányi felelős is. A hallgatói oldalról való kezdeményezést én annak idején hallgatói képviselőként is csináltam, így nagyon hasznosnak tartom. Káté: Milyen a tanszéki utánpótlás? A szakosztályokból várható-e, hogy a jövő hallgatói találkozzanak valakivel oktatóként? K.L.: Oktatói utánpótlással kifejezetten jól állunk, és ez egy örömteli dolog. Szemben néhány tanszékkel, nálunk mindig sok doktorandusz van, és ők nagyon ügyes, okos srácok. Igyekszünk is itt tartani őket a hároméves doktoranduszi idő lejárta után, épp azért, hogy ne szakadjanak el a tanszékről. Ha nekünk megtetszettek, szimpatikusak, meg ők is oktatók akarnak lenni, akkor már maradjanak itt. Szemben más beosztásokkal és pozíciókkal, olyan hirdetést nem tudok feladni, hogy nekünk kellene adjunktus oktatónak, vagy docens. Ilyen nincs a piacon. Az csak úgy lesz, ha felnő nálunk.


Káté: Hallgatói érdeklődés tekintetében, például ha a szakirányválasztást, MSc felvételit tekintjük, milyenek a tendenciák? K.L.: Az épületgépészet mindig népszerű szakirány volt. BSc-n épületgépésznél az 50-60 fő körüli létszám mindig megvan. Épületenergetikusnál le van korlátozva 25 főre a létszám, az annál több nem lehet, ezt is szinte majdnem mindig sikerül kitöltenünk. Más kérdés, hogy ebből mennyi MSc-s lesz. Sokszor előáll az a furcsa helyzet, hogy gyakorlat keretében a hallgató megismer egy céget, megtetszik neki a tevékenység, pénzt is kap, majd ajánlanak neki egy olyan versenyképes fizetést, ami elcsábítja őt attól, hogy továbbmenjen MSc-re. Nálunk ebből a kb. 50 főből 30 biztosan megy MSc-re, tehát nem vagyunk rossz helyzetben. Az eljárástechnika oktatók több tárgyat gondoznak a gépészmérnöki BSc folyamattechnika specializáción, amelyen minden évben betelik az 50 fős keret. Sajnos ebben az évben nem indult a vegyipari energetika specializáció, de hallgatóink segítségével igyekszünk népszerűsíteni, hogy a következő években indíthassuk az eddig szokásos 10-20 fős létszámmal. A gépészmérnöki MSc-ben a gépészeti eljárástechnika specializáción szerencsére nincs ilyen problémánk, hiszen a folyamattechnika és a vegyipari energetika BSc specializációkon végzett hallgatókon kívül más specializációkról, más karokról, sőt más egyetemekről is jönnek hallgatók hozzánk.

foglalkozó projekt, ahol a huzathatás és az aszimmetrikus sugárzás együttes hatását vizsgáljuk. Láng Péter professzor vezetésével OTKA és ipari projektek futnak fő szakterületén (desztilláció). Ebben legfontosabb ipari partnereink a gyógyszergyárak (Chinoin, Egis, Richter) és a MOL. Az Egisben idén indult egy korszerű desztillációs üzem, melyet tanszékünk tervezett. A MOL rendszeresen komoly összegekkel támogatja tanszékünket, elsősorban a vegyipari gépészeti témájú képzéseinket és kutatásainkat. A Gépészeti Eljárástechnika szakmai csoport másik hagyományos kutatási területe az egyidejű hő- és anyagátadás. OTKA posztdoktori projekten kívül több ipari munkát is végeztünk a szárítás és a párolgás vizsgálata területén, többek között a Paksi Atomerőmű Zrt., állati takarmány gyártó, valamint gyógynövény-előállító cégek számára. Tanszékünk Csoknyai Tamás docens vezetésével bekapcsolódott több nemzetközi projektbe is az épületenergetika területén (pl. Episcope (Intelligent Energy for Europe)). Voltak, illetve vannak projektjeink irodagázok komfortjának vizsgálatát illetően, de berendezés- és szerkezetfejlesztéssel kapcsolatos munkáink is vannak, most például egy klímakonvektor fejlesztésében veszünk részt. Jelenleg tárgyalásban vagyunk a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos munkáknál is épületgépészeti tevékenységek ügyében.

Káté: Milyen tapasztalatok vannak a végzett mérnökök elhelyezkedésével kapcsolatban? K.L.: Szerintem „lábon” elkelnek már, annyira kevés gépészmérnök van. Ez bármelyik szakirányra igaz. Iszonyatosan nagy a kereslet irányukba, és nagyon sok álláshirdetést lehet látni, ilyen szempontból nagyon jó a helyzet. Nem beszélve arról, hogy külföldnek is nagy az elszívó hatása, mert ott még jobb anyagi feltételeket tudnak biztosítani. Tőlünk évente 3-4 hallgató jut ki külföldi szakmai gyakorlatra különböző kapcsolatokon keresztül. Elhelyezkedési gond nincsen, inkább kevés a mérnök.

Káté: Mit üzenne a gépész hallgatóknak? K.L.: A gépészet nagyon szép szakterület, az épületgépészet pedig különösen. Egyszer, amikor a ’90-es évek elején külföldön jártam, egy Magyarországról kikerült kollégával beszélgettem. Akkoriban Magyarországon jellemző volt, hogy nem mérnöknek mennek a fiatalok, hanem közgazdásznak. Ő azt mondta, hogy a gyerekeinek a mérnöki pályát ajánlja, amin meglepődtem, mert akkoriban a mérnöki pálya presztízse nálunk lejjebb volt. Ha valaki mérnökként végez, azt, amit tanult, bárhol, bármilyen országban, bármilyen körülmények között fel tudja használni, mert azok egyetemes ismeretek. Szemben egy jogász, vagy közgazdász diplomájával, mert ott teljesen más a szabályozási rendszer egy-egy országban. Jöjjenek mérnöknek, és válasszák azt, ami hozzájuk közel áll. Nagyon fontos a nyelvtudás és az informatika. Ezek nélkül mozdulni nem lehet, erre figyeljenek oda nagyon. Valamint egyénként úgy fejlődjenek, hogy képesek legyenek csapatmunkában részt venni. El tudják viselni a másikat, és őket is el tudják viselni. További fontos szempont, hogy életük párját megtalálják. Egyetemi éveik alatt barátot, barátnőt találni sokkal könnyebb, mint amikor már dolgoznak, és az életben sokat számít, hogy egyedül kell-e a boldogulniuk, vagy van önök mellett valaki. Ez nem szerepel egyik tantervben sem.

Káté: Mennyire befolyásolja a tanszék közösségét a több elkülönülő struktúra, az eljárástechnika és az épületgépészet? K.L.: Semennyire. Nagyon jó a közösség. Az, hogy a folyosó egyik felén vannak az épületgépész, másik felén az eljárástechnika oktatók, abból adódik, hogy ha összekevernénk az oktatókat, akkor szegény hallgatók szaladgálnának a folyosó két vége között, hogy az egyik tanár itt van, a másik pedig ott. Az én megítélésem szerint nagyon jó a tanszéki kollektíva. Csapatépítő összejöveteleket tartunk, melyeknél a fiatalabb oktatók a fő szervezők. Ezek mindig nagyon jól sikerülnek. Káté: Milyen nagyobb tanszéki projektek futnak jelenleg? K.L.: Legnagyobbak az OTKA-k (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok – a szerk). Most legutóbb én nyertem el egyet, ez komfortelmélettel fotók: Tischner Ádám (KTK Fotókör)

Káté: Köszönjük szépen!


A magyar, aki megálmodta Sanghajt – Hugyecz László Ede kalandos életútja

Hugyecz László Ede neve lehet, hogy nem sok ember számára ismerős, pedig a magyar építészmérnöki szakma egyik legkiválóbb, nemzetközileg legismertebb alakja. Nevéhez fűződik Sanghaj legelső felhőkarcolójának megtervezése, de részt vett Szent Péter sírjának feltárásában is. Kalandos élete során viszont folyamatosan csak egy dologra vágyott: visszatérni szülőhazájába.

Danzsee

1893-ban látta meg a napvilágot a felvidéki Besztercebányán, egy polgári család első gyermekeként. Apja, Hugyecz György építési vállalkozó volt, így nem is csoda, hogy már egészen fiatalon érdeklődött az építészet iránt. Még a gimnázium befejezése előtt sikeresen letette a kőműves illetve a kőfaragó szakvizsgát, majd a Műegyetemen folytatta tanulmányait 1910-ben. Az itt eltöltött 4 év alatt olyan szakmai kiválóságok oktatták, mint Schulek Frigyes, aki a Halászbástyát álmodta meg, vagy Hauszmann Alajos, akinek a nevéhez a Budavári Palota fűződik. A tehetséges fiatalember 1914-ben szerezte meg diplomáját, ezután hívták az egyetemre tanársegédnek, illetve Ybl Lajos építészirodájába, egyszóval szép jövőnek nézett elébe. Ám ekkor kitört az első világháború, őt is besorozták, és az orosz frontra küldték. 1916-ban foglyul ejtették, majd Moszkván keresztül a Habarovszk melletti táborba került. Mivel nagyon hamar elsajátította az orosz nyelvet, ezért kikerült a rabok közül, és építkezéseken segédkezett. Viszont egy sérülés után félig lesántult, a dán Vöröskereszt segítette volna hazajutását, de vonata csak Moszkváig jutott, ahol időközben kitört a forradalom. A harcokban mindenképpen a vörösök vagy a fehérek oldalára kellett volna állnia, ezért inkább egy hajtánnyal elmenekült Kína felé, majd 1918 végén megérkezett Sanghajba. Sanghaj ekkor erőteljesen fejlődött a sok nemzetközi befektetőnek köszönhetően. Rengeteg meghatározó épület épült ekkortájt, így Hugyecz is nagyon hamar munkát talált Rowland Curry mérnöki irodájában. Nagyon jó munkaerőnek bizonyult, hiszen egyetemi tanulmányai során az eklektikától kezdve a Bauhauson keresztül a modern artig majdnem valamennyi építészeti stílust elsajátította, kielégítve ezzel a megrendelők rendkívül eltérő igényeit. Addig tervezett Kínában maradni, amíg össze nem gyűjt némi pénzt otthoni vállalkozásához, csakhogy Trianon után Besztercebánya Csehszlovákiához került, és a családi vagyon is elveszett egy perben. Ezen a ponton belátta, hogy a jövője Sanghajban folytatódik, össze is házasodott az egyik helyi gazdag családból származó Gisela Meyerrel. Jelentős kockázatot vállalva elindította saját építészirodáját 1925ben, amely tehetségének és egyediségének köszönhetően remekül működött. Stílusa kitűnt versenytársai közül, így

a befektetők biztos pontként tekinthettek rá. Hamarosan a város legmagasabb épületére, a Park Hotelre kiírt pályázatot is megnyerte, aminek megvalósítása nemzetközi hírűvé tette. Innentől kezdve nagyobb alkotói szabadsággal dolgozhatott, több tucat villát, templomot, irodaházat tervezhetett. Az ő nevéhez fűződik a kor egyik legmodernebb színháza, a Sanghaji Nagyszínház, illetve a Wukang-ház is. A lendület Kína 1937-es japán megszállásával tört meg, ezután már nem kapott többet nagyobb megbízást. Ekkor kezdett el mélyebben érdeklődni az irodalom és a történelem iránt, ezen kívül vallási kérdések is foglalkoztatták. Sirák közelében vett egy birtokot, ahol terve szerint öregkorát leélte volna, viszont a II. világháború kitörése miatt ezúttal sem költözhetett haza. Habár sokáig ellene volt, de 1942-ben Sanghaj konzulja lett, így segítve a háború elől menekülő magyarokat, zsidókat. Miután Kínában a kommunisták kerültek hatalomra, menekülnie kellett, mivel konzuli tevékenységével a rendszer ellenségének számított. Egész addigi életét hátrahagyva Luganoba költözött, majd XII. Piusz pápa hívására részt vett Szent Péter sírjának sikeres feltárásában. Ennek eredményéről több publikációt is készített, melynek köszönhetően meghívta a Kaliforniai Egyetem egy előadássorozat megtartására. Később Hugyecz úgy döntött, hogy mivel már sem Kínába, sem Magyarországra nem térhet vissza, ezért Amerikába, az egyetem környezetébe költözik. Itt ingatlanbefektetési hozamokból élt meg, és tartotta el a család többi részét, akik időközben elvesztették a magyarországi birtokot az államosítás miatt. Kaliforniai lakásukat romba döntötte egy földrengés, melyet 65 évesen újjáépített immáron földrengésbiztos tervezéssel. Éppen az utolsó simításokat végezte, mikor leesett a létráról és a sokktól szívrohamot kapott, amibe azonnal belehalt. Hamvait végakarata szerint visszaszállították Besztercebányára, a mai napig itt nyugszik. Hugyecz László örökre megváltoztatta Sanghaj arculatát, és az általa tervezett Park Hotel annak ellenére a város egyik jelképe, hogy ma már eltörpül a felhőkarcolók közt. Több mint 50 épülete áll napjainkig, az összes műemléki védelem alatt. Kreativitása, munkamorálja példaértékű, szakmai sikerei a jövő magyar építészmérnökeit is motiválhatják álmaik megvalósítására. forrás: index.hu; 24.hu


A jövő ruhatára Ma már nem jelent problémát, hogy az emberek a városban utazva is az interneten kommunikáljanak egymással az okostelefonoknak köszönhetően. Mégis mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kéne attól félni, hogy elveszik, vagy ellopják, egyszerűen felvennénk, és egész nap velünk lenne - a ruháinkban.

Flo

Az elektronikával kombinált textileknek köszönhetően megvalósítható a “viselhető” számítógép. A ruházatba be van építve egy mikroelektronikai eszköz, valamint a hozzá tartozó érzékelő. Ezek maguk is lehetnek szál alakúak, aminek következtében észrevehetetlenül beépülhetnek a textilbe. Az így készült anyagok kinézetre alig különböznek a hagyományos ruhadaraboktól és mosógépben moshatók, akár LED fényű képernyő, beépített mikrofon, vagy összehajtható billentyűzet van benne. Amellett, hogy ezek a termékek színesíthetik ruhatárunk, az egészségügyben dolgozók munkáját is jelentősen megkönnyíthetik. A “kommunikációs” vagy “okos” textíliák segítségével kialakítható egy betegfelügyeleti rendszer a ruházatban, amely folyamatos megfigyelés alatt tartaná a pácienst. Tájékoztat a viselő egészségi állapotáról, a szervezet működéséről és beavatkozik, ha bizonyos funkciókban elváltozásokat észlel. A fitneszipar is fejlesztésbe fogott ezen a téren, vezeték nélküli pulzusmérővel rendelkező okostextilen dolgoznak, ami elkészülte után a betegségben szenvedők számára is fontos szerepet játszhat majd, mivel testre csatolt berendezések nélkül figyelhetné a beteg szívműködését. Az anyagba integrált elektronika továbbítja az adatokat a felhasználó okostelefonjára, visszajelzést ad a regenerálódás, a terhelés és a stresszfaktor mértékéről.

Az érzékelés többféle lehet: fizikai, kémiai, biokémiai jellegű. Érzékelheti a nyomást, és ezt kihasználva célozta meg az Eleksen az érintésérzékeny ruhadarabok piacát. Az ElekTex különleges anyaga öt vékony rétegből áll: a külső réteg tartós műszál, ezek között két szénszálas kötött anyag van, amelyeket egy elektromosan vezető textil választ el egymástól. Elsősorban hátizsákokon és kabátokban tervezik elhelyezni, de készítettek már felcsavarható billentyűzetet is. Ez lényegében egy szövetből készült érintőképernyő, mely nyomás hatására elektromosságot vezet a felső réteg forrás: tmte.hu, ecolounge.hu

az alsóba. Bár a szövet mosható, az elektronika még kevésbé rugalmas, vízálló merev dobozkában kell elhelyezni a lényegi részét. Az okostextillel megvalósítható a folyamatos monitorozás, a kommunikáció és a szórakozás a ruhába beépített eszközöknek köszönhetően. Ehhez kapcsolódóan igyekeznek megoldani az energiatermelés és az energiatárolás kérdését. Az elektromos energiát szolgáltathatná akár elem is, de az a kényelmesség szempontjából nem lenne ideális, akár napközben többször is cserélni kellene, és pénzügyileg sem lenne kifizetődő. Ehelyett a megújuló energiaforrásokat kihasználva napelemeket használnak, amely menet közben feltölti az elektronikus eszközöket. Egy másik kezdeményezés által készített energiát termelő ruhaanyag a triboelektromosságot és a napenergiát egyaránt fölhasználva oldja meg az elektromos energia szolgáltatását. Ezt a textilt a Georgiai Technológiai Intézet fejlesztette ki. A ruhaanyag a mozgás és a napfény által állítja elő az energiát. A hibrid megoldású anyagból nemcsak öltözék, hanem függöny, sőt akár sátor is készülhet. A textilt készítő csapat a rostalapú napelemeket hagyományos géppel szőtte össze a triboelektromos nanogenerátorral, ami elektromossággá alakítja át a mozgási energiát. Az így készült textilbe még gyapjúszálakat is kevernek, hogy az anyag puhaságát növeljék. Kipróbáláskor egy 4x5 centiméteres anyagdarabot teszteltek, ami egy perc alatt két voltra töltött fel egy 2 mikrofarados kondenzátort. A triboelektromosság akkor lép fel, amikor két különböző anyag érintkezik, ilyenkor ugyanis az egyik anyag elektront ad le a másiknak. Jelen esetben a ruhák folyamatosan surlódnak a bőrünkkel, sőt, haladás közben magával a menetszéllel is. A triboelektromos nanogenerátor ezt a dörzsölést, csúszást, vibrációt kihasználva állít elő kis mennyiségű elektromos áramot. A textil elkészítése egyáltalán nem drága, az alapjául használt polimerek környezetbarát módon és költséghatékonyan előállíthatók. Mielőtt sor kerülne az ipari gyártásra, ki kell dolgozniuk, hogy miként védik meg az elektromos komponenseket az esőtől és a párától, viszont a kutatás sem áll le, hiszen a nedvesség felhasználásával még több energiát nyerhetünk környezetünkből. Az okostextil az elkövetkező évtizedekben fontos szerepet fog kapni a divat- és fitnesziparban, valamint az egészségügyben egyaránt, és még hatalmas jövő előtt áll, mielőtt a társadalom nagyrésze hátat fordítana neki. Reméljük, hogy a kutatások eredményesek lesznek, és mihamarabb a boltok polcain köszönthetjük ezeket a különleges ruhadarabokat.


Visszaemlékezés ’66-ra a kollégium első lakójával Egy hétköznap délután ültem a kollégiumi szobámban, éppen befejeztem az ebédem, mikor valaki kopogott az ajtón. ’Szabad’ jelzésemre Gyubá jött be egy úriember kíséretében, akitől hamar megtudtam, hogy nosztalgia céljából látogatott vissza a mai Kármán Kollégium épületébe. Luca

Váratlan vendég

Ekker Csaba idén májusban vette át az 50 éves aranydiplomáját a K épület aulájában tartott ünnepségen. Egész életében gépészmérnökként tevékenykedett a Dunai Vasműnél. Pályafutása kezdetén végigjárta a ranglétrát, majd üzemfenntartási osztályvezetője lett a Lemezfeldolgozó Gyárrészlegnek, ahol a radiátorüzem, az acélszerkezeti üzem, a lemezprofilüzem és a spirálcsőüzem működött. Jelenleg családjával Balatonmáriafürdőn tölti nyugdíjas éveit.

A kollégiumról

Ekker Csaba 1966-ban ötödéves gépészmérnök-hallgatóként elsőként költözött be az akkor még névtelen gépészkollégiumba, amelynek még csak fiú lakói lehettek. Korábban a Fraknó úton és a várban lévő kollégiumban laktak az egyetemisták. Ekker Csaba a 102-es szobában lakott, rögtön a nevelőtanár mellett. Ennek érdekessége, hogy szobája a mai galéria helyén volt, a jelenlegi épületelrendezés nagyban különbözik az akkoritól. Abban az időben valamivel kényelmesebben mehettek a hallgatók órára, mert a kollégiumnak még az Egry József utca felé is volt egy mindenki által használható bejárata. A kollégiumban működő lift Budapest első gyorsliftjei közé tartozott, a kollégisták nagyon büszkék voltak az újdonságnak számító felvonóra. A szobák berendezése is teljesen más volt, egyáltalán nem voltak polcok, és hűtője sem volt senkinek. Az emeleteken nem volt konyha, azonban a havi körülbelül 200

forintért még étkezés is járt. Még egy érdekes szolgáltatás volt az akkori kollégiumban, hogy mosógép híján az egyedi számmal megjelölt ruhákat rendszeresen elvitték mosni, így a lakóknak csak le kellett adni a szennyest, majd a saját számmal megjelölt ruhákat tisztán kapták vissza. A bejárás régen nem volt olyan szigorúan ellenőrizve, mint manapság, portaszolgálat ugyan működött, de semmilyen korlátozás nem volt, bárki hozhatott vendéget.

Közösségi élet

A közösségi élet ’66-ban nem volt olyan változatos, mint ma. A kollégium legfelső szintjén szerettek volna kialakítani egy közösségi teret, de ez az első beköltözők számára nem készült el. A hallgatók szabadidejét voltak hívatottak színesíteni az egyetemi színházi társulat által rendezett estek, amelyek az aulában kerültek megrendezésre. A hallgatók által kedvelt program egyik szereplője volt a szombathelyi Weöres Sándor Színház jelenlegi igazgatója, Jordán Tamás is.

Útravaló

A rövid beszélgetés során kaptam - illetve kaptunk egy sokat emlegetett útravaló tanácsot. Vegyük komolyan a nyelvtanulást, használjunk ki minden lehetőséget ezzel kapcsolatban, hiszen a munkánk során nagy szükségünk lesz rá. Amikor külföldi partnerrel tárgyalunk, akkor sokat számít, ha van egy közös nyelv, amivel közvetlenül kommunikálni tud a két fél, és nincs szükség egy harmadik személy bevonására az üzlet megkötéséhez.

fotó: foto.bme.hu


N6.3

– Magyar Energetikus Hallgatók III. Találkozója

Az energetika tudományága számos olyan területet foglal magában, amelyek – akár szeretnénk tudomást venni róla, akár nem – igen nagy jelentőséggel bírnak mindannyiunk életében, mindennapjaiban. A jövő rengeteg olyan kihívást tartogat, amelyről elsőre nem is gondolnánk, hogy az energetikához kapcsolódik, és amelynek megoldása a jelen generáció feladata lesz. Pontosan ezért kiemelten fontos a fiatalok számára a világ sokszínűségének, folyamatainak megismerése, megértése. Bereczki Bence

A Magyar Energetikai Társaság Ifjúsági Tagozata (MET IT) 2018 februárjában immáron harmadik alkalommal rendezi meg a Magyar Energetikus Hallgatók Találkozóját – becenevén az N6.3-at. Az esemény során az energetikai – vagy ahhoz kapcsolódó – területeken tanuló hallgatók mérhetik össze tudásukat egy szakmai, illetve közösségépítő jellegű programokkal is teletűzdelt, négynapos konferencián. A rendezvény remek alkalom a kapcsolatteremtésre, ismerkedésre, hiszen a Kárpát-medence minden tájáról érkeznek csapatok, illetve a támogató cégek is képviseltetik magukat. A Magyar Energetikai Társaság Ifjúsági Tagozata 2010-ben jött létre abból a célból, hogy – anyatársaságához, a MET-hez hasonlóan – a térség energetikával foglalkozó hallgatóit közös zászló alá szervezze. Fontos szó a Társaság, hiszen az IT – ahogyan a MET is – nem csupán egy szakmai szervezet; a szakmai fejlődést célzó, ipari kapcsolatokat építő profil mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a tagok jó viszonyt ápoljanak egymással, a MET-tel, illetve az iparág képviselőivel is. Rendkívül hasznos a MET jelenléte, hiszen az idősebb, rutinosabb generáció tapasztalatait közvetlenül tudja megosztani az ifjúsággal. Az IT számos esemény szervezésében segédkezik a MET-nek, ezek közül a legfontosabb a Magyar Energia Szimpózium, mely minden év szeptemberében kerül megrendezésre. Tagozatunk további tevékenységei közé tartozik – a különböző csapatépítő jellegű programok mellett – kerekasztalbeszélgetések, üzemlátogatások, illetve készségfejlesztők szervezése a tagság számára, ezek mellett az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk nyílt események lebonyolítására is. Az elmúlt fél évben nyílt előadások, üzemlátogatások tartása mellett megindult a Középiskolai Projekt is, amely során az ország több tucat középiskolájába látogatunk el, és beszélgetünk az energetika szerepéről, fontosságáról a mindennapokban, illetve átfogó tájékoztatást nyújtunk a fontosabb tudnivalókról. Tagozatunk legnagyobb volumenű eseménye a Magyar Energetikus Hallgatók Találkozója, amelynek megrendezése reményeink szerint hagyománnyá válik az energetika iránt érdeklődő hallgatók között.

A Találkozóra a résztvevők csapatokba szerveződve érkeznek. Az eseményen ezek a csapatok küzdenek meg egymással szakmai, illetve játékos, kreatív feladatokkal teli vetélkedők sorozatában. A versenyfeladatok mellett a résztvevők ellátogathatnak Budapest és környékének legnagyobb üzemeibe, ahol gyakorlati jellegű tudást is szerezhetnek, valamint számos előadást hallhatnak a szakma jeles akadémiai és vállalati képviselőitől. A meghívott előadók mellett a jelenlévőknek is lehetőségük nyílik, hogy bemutassák saját kutatásaik, tudományos munkájuk eredményeit. Mindezek mellett kiemelt figyelmet fordítunk a személyes kapcsolatok építésére is; a rengeteg szakmai program közti kisebb-nagyobb szünetekben, illetve esténként különböző közösségfejlesztő, illetve kulturális programokkal is készülünk, amelyek során a résztvevők elmélyíthetik személyes, baráti kapcsolataikat is. Az elmúlt két év Találkozóin rendkívül sokszínű volt a jelentkező csapatok összetétele: érkeztek hallgatók Kolozsvárról, Pozsonyból, Újvidékről, Miskolcról, Debrecenből, de a főváros egyetemei is képviseltették magukat: a BME mellett az Óbudai Egyetemről, illetve az ELTE Természettudományi Karáról is voltak résztvevők. A Találkozó 2018. február 1. és 4. között fog megrendezésre kerülni Budapesten. Az esemény legnagyobb része – az előző évekhez hasonlóan – a Magyar Mérnöki Kamara Angyal utcai dísztermében, illetve a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem területén, és annak környékén fog zajlani. A szervezők idén is várják minden érdeklődő hallgató jelentkezését. A Találkozóról, illetve a korábbi eseményekről további információkat, beszámolókat a MET IT honlapján találhattok.


Tervezési módszerek – az épületgépészetben

Manapság a tervezőszoftverek világában természetesnek tűnik, hogy a legtöbb adat gyorsan elérhető valamilyen informatikai eszközön, papírt szinte nem is használunk. Hasonlóan van ez az építőiparban is, ahol az építész, statikus, épületgépész és más tervek gyors úton vándorolhatnak világszerte egyik irodából a másikba. Nem mindegy azonban, hogy a különböző programok használata, az eltérő platformok sokasága miatt mennyi adat veszik el menet közben. Cikkünkben a tervezés hagyományos és feltörekvő verzióját szeretnénk bemutatni.

Bagoly, Daca

Hagyományos

A hagyományos tervezési módszereket legtöbben papíron, ceruzával képzeljük el. Kezdetekben ez valóban így is volt. Számos kép kering a világhálón a lepedőméretű papírok, emberméretű vonalzók és lelkes „fekete-fehér” mérnökök segítségével készülő tervrajzok elkészítéséről, ahol rendkívüli méretű csarnokokban akár több száz ember párhuzamosan dolgozik egy vagy több terven. Ennek nyomán el lehet képzelni azt is, hogy az

egyes rajzokról történő információszerzés miként mehetett végbe ebben az időben, vagy hogy mennyi időbe telt megrajzolni egy tervet, nem is beszélve egy-egy tervmódosításról. A különböző szakágak közti információcsere a „valós”, papíralapú tervrajzok, műszaki leírások átadásával történt ebben az időben. Képzeljük el az 1969-ben épült Chicagoi 100 szintes toronyépület, a John Hancock Center tervezése során felgyülemlő műszaki rajzok mennyiségét! Ma már hagyományos tervezési módszernek számít az a fajta szoftveralapú tervezés is, ahol a készülő és elkészült tervek nem kerülnek megosztásra a felhőben, vagy egyéb általánosan elérhető platformon. A szoftverek megjelenésének, elterjedésének értelme természetesen az egyéni tervezési munka megkönnyítése, lerövidítése és átláthatósága, hisz gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb egy szoftverben x hosszúságú egyenes vonalat húzni, vagy éppen megkeresni egy általunk vizsgálni kívánt információt egy rajzon. Ebben a módszerben az elkészült tervrajzok nyomtatása után gyakorlatilag a különböző diszciplínák között az információcsere hasonlóképpen zajlott le, mint annak előtt. Az 1980-as évek környékén már megjelentek a 2D-s tervezői programok, amik igencsak megkönnyítették a mérnökök munkáját. Talán mondani se kell, hogy azóta a 3D-s (1990-es évek) szoftverekkel együtt a tervezői szoftverek töretlen lendülettel fejlődtek. Az internet széleskörű elterjedésével természetesen a szakágak közti információcsere minősége és gyorsasága is megváltozott. A kisebb szükséges információk, rajzok elküldésére elég volt csak egy e-mailben csatolni az adott tervezőnek az érintett dokumentumot. Az internetalapú információcsere viszont más távlatokat is nyitott…

BIM - a feltörekvő nemzedék

Az egyes szoftverek különböző formátumaiból eredő konvertálások miatt sokszor értékes információk vesznek oda az egyes szakágak között, ezzel is növelve az amúgy sem egységes álláspontok közötti szakadékot.


Szerencsére a felhőalapú szolgáltatások elterjedését az építőipar sem mulasztotta el kihasználni. Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a BIM, azaz a Building Information Modelling módszere, mely magyar fordításban épületinformációs modellezést jelent. A BIM lényege, hogy egy helyen egyesíti az egyes tervezési és kivitelezési szakágak számára szükséges összes adatot. Tartalmaz minden olyan szabványosított információt, mely az adatgyűjtés, illetve a tervezés során megjelenik, legyen szó akár a legfontosabb dokumentációkról, akár a legutolsó csavar helyzetéről. Ha egy adott fázisban megváltoztatnak egy paramétert, akkor az a projektben részt vevő összes cég tervein egyből megjelenik. A legfontosabb, hogy az információk nemcsak a tervezés-kivitelezés időszakában hasznosak, hanem az üzemeltetés, valamint az esetleges későbbi átalakítások során is felhasználhatóak. Bizonyos berkekben hat dimenziós tervezésnek is nevezik, ugyanis a térbeli információk mellett az építési idő-költség-gazdaságosság szentháromság adatai is tárolásra kerülnek. Maga a BIM koncepciója a 1970-es évekig nyúlik vissza. A mai épületinformációs modellezés ősét 1986ban Simon Ruffle és Robert Aish angol mérnökök alkották meg a londoni Heathrow repülőtér építéséhez kapcsolódóan. Az egységes BIM megjelenésére viszont

egészen 2003-ig kellett várni, amikor is a nagy tervezőprogram-fejlesztők egyezségre jutottak ezen paraméterek ügyében. Fontos, hogy maga a BIM nem egy önálló szoftver, hanem az egyes programok beépített interface-e, melyek kompatibilisek egymással. Nagy előnye a korábban említettek mellett, hogy az építőiparban nem jártas laikusok is könnyedén tudják értelmezni pl. a háromdimenziós látványterveket. A legelterjedtebb BIM interface-ekben rendszerint eleve 3D-ben állítják elő a terveket, melyeket aztán a megfelelő hozzáféréssel bármely tervező és kivitelező csapat munkatársa egy szimpla internetelérésre alkalmas eszközzel bárhol, bármikor meg tud jeleníteni, ezzel felgyorsítva a munkát. Ez átláthatóbbá teszi a terek kialakítását, az egyes vezetékek nyomvonalának elhelyezését, és még lehetne sorolni. A legismertebb épület talán, melyet BIM módszerrel terveztek és üzemeltetnek, a Shanghai Tower, mely jelenleg a világ második legmagasabb épülete. Maga a BIM fogalma is jelentős fejlődésen ment keresztül, követve az informatikai lehetőségeket, így elmondható, hogy a közeljövő legelterjedtebb módszere valószínűleg ez lesz.

forrás: autodeskforum.hu; designlakas.hu; vgfszaklap.hu; tervezoprogramok.hu; en.wikipedia.org


Stratégia és jövőkép

– Az energiaszektor következő 15 éve

Az Energetikai Szakkollégium fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmából megrendezésre került jubileumi est keretében lezajlott nyilvános panelbeszélgetésen iparági vezetőktől hallhattak a résztvevők az energiaszektor következő tizenöt évben várható fejlődéséről. Tomasics Sára

A panelbeszélgetés első 60 percében az előadók röviden ismertették vállalatuk középtávú stratégiáját, azokat a fejlesztéseket, innovációs törekvéseket és projekteket, amivel reagálni kívánnak az említett kihívásokra. Ezt követően lehetőség nyílt egy moderált beszélgetés keretében a felmerülő kérdések megvitatására. Cikkünkben az előadások főbb gondolatait gyűjtöttük össze. Az első előadó Csomai Kamilla, a MAVIR Zrt. vezérigazgatója előadásában felhívta a figyelmet, hogy az ellátásbiztonság, klímapolitikai célok teljesítése továbbá az egységes villamosenergia-piac megvalósítása okozta „trilemma” komoly kihívások elé állítja a rendszerirányítót. Az ellátásbiztonság fenntartása a rendszerirányító alaptevékenysége és legfőbb célja, emellett azonban az egyik legnagyobb kihívásnak a klímapolitikai célok teljesítését tartja. Kiemelte a villamosenergia-rendszerbe kerülő egyre nagyobb mértéket öltő megújuló-integráció kérdését. A „trilemma” problémáinak megoldásához – a MAVIR Zrt. szakértői szerint – nemzeti, hazai és iparági együttműködésre van szükség. Az iparági együttműködés nemcsak a rendszerirányítókat vonja be a kihívások kezelésébe, hanem az energiaipar többi szereplőjét is. Az elmúlt években bekövetkezett fejlődés, átalakulás mértéke még meghatározóbb lesz az elkövetkezendő években. Az

új technológiák fő célja a fogyasztók aktivizálása és bevonása a villamosenergia-láncba. Ennek elérésére a rendszerirányítónak a korábbi követő magatartás helyett irányító, proaktív stratégiát kell alkalmaznia. Csomai Kamilla többek között kiemelte, hogy a villamosenergia-ipar nagy változásokon megy keresztül, amelyek kezelése, követése az elkövetkezendő évek izgalmas feladata. Béres József, az ELMŰ Hálózati Kft. ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy amikor egy jövőképről vagy stratégiáról beszélünk, az egyik legfontosabb a külső környezet. A teljes energiaiparban a társadalmi elvárások olyan mértékben változnak, különösen a villamosenergia-szektor területén, ami nagy hatással van a DSO-k működésére. A megújulók kapcsán az előadó kiemelte a HMKE-k növekvő számát, mely jelentős odafigyelést igényel hálózati szempontból. A jövő tekintetében fontos tisztázni a szerepköröket, hogy ki miért felelős. Lesznek új szerepek és feladatok a kialakulóban lévő rendszerben, nagyon fontos, hogy egyértelmű legyen, hogy kinek mi a dolga, nemcsak a TSO és DSO között, hanem az új engedélyesek között is, és ezek jól működjenek. Második előadónk úgy véli, a jövőben más típusú tudásra van szükségünk: ami most megvan a náluk dolgozó mérnököknél, technikusoknál, szerelőknél, az holnap, öt év múlva már


nem lesz jó, fel kell készülni, hogy házon belül kell képezni a munkavállalókat. Az intézményeknek is fel kell készülniük, hogy más típusú tudásra van szükség, mást kell oktatni, így jó lenne egy folyamatos párbeszéd kialakítása az egyetemek és a cégek között. Mindezek célja egy olyan villamosenergia-rendszer kialakítás, ami jól fog működni és ki fogja elégíteni az ügyfelek igényeit. Kiss Attila az E.On Hungária Zrt. igazgatósági tagja szerint jelenleg is sok „megatrendre” kell odafigyelni, mint például a decentralizáció, dekarbonizáció, digitalizáció és még fontosabb, hogy meg kell érteni és el kell fogadni, hogy ezeket nem ők ösztönzik, és nem is tudják megakadályozni azokat. Úgy véli, az előbbiekben felsoroltak az iparágnak hatalmas kihívást fognak jelenteni, függetlenül attól, hogy pontosan melyik részen tevékenykedik az adott vállalat. Az igazán nagy kihívások Kiss Attila szerint például a kábelesítés, mely manapság sokszor már kötelező, nem pedig választható opció, tovább az okos mérők felszerelése is hatalmas költséget és sok egyéb megoldandó problémát fog jelenteni a jövőben, illetve az alap ellátásbiztonságot tartani is már hatalmas feladat lesz. Előadónk szerint a jelenleg meglévő átviteli hálózat jelentős marad a későbbiekben is, azonban mind funkcionalitásában, mind jellegében meg fog változni, mely sok kérdést fog majd felvetni. Ahogy a többi előadónál is szóba került, tudomásul kell venni, hogy a jövő hálózata sokkal decentralizáltabb lesz, az ügyfeleknek igénye lesz a függetlenedésre, kisebb szigetek alkotására. Az e-mobility is teret fog nyerni, mely szintén hatással lesz a hálózatra a peer to peer tradinggel együtt, továbbá a hálózatnak rugalmasabbnak kell lennie, ugyanis sokkal többen fognak betermelni abba – gondolva itt a háztartási méretű kiserőművekre, napelemekre –, mely jelentős szellemi kihívást is fog jelenteni, hogy ezt hogyan lehet majd jól szabályozni. Sverla Viktor, a MOL Csoport Stratégiai Elemzés és Üzleti Értékelés vezetője röviden ismertette a MOL Csoport előző tervét és annak eredményeit. 2000-ben azt a célt tűzték ki, hogy egy vezető hazai vállalatból regionális vállalattá lépjen elő a MOL Csoport. Szerinte nem is maga a változás az újszerű, hanem annak a sebessége, ezt egy példával szemléltette: a Facebooknak 3 év kellett, hogy elérje az 500 milliós felhasználói számot, ezt a PokemonGO alkalmazás 2 hónap alatt megtette. Ebben a dinamikus környezetben kell a MOL Csoportnak az alábbi területeken történő változásokra reagálnia. Ezzel szemben a beruházások – mint egy finomító üzem – kérdése továbbra is több tíz éves (finomító esetében 30-50 éves) távlatról szól, ezért fontos előre gondolkodni. Ezekre a kihívásokra igyekszik útmutatással szolgálni a MOL 2030-ig szóló stratégiája. Továbbra is fontos terület marad a kutatás-termelés üzletág, mert bár nem számítanak az olaj hosszabb távú dominanciájára, de a gáz még továbbra is jelentős energiaforrás lesz. Ennek köszönhetően az integrált termelési filozófiát fenntartják a következő

évtizedekben is. Új irányok keresése is fontos része a MOL stratégiájának, ebből többet önállóan is meg tudnak valósítani. Előadónk példák között említette a napelempark előkészítéseket és a flottakezelő területet, utóbbinak megalapítása már meg is történt, ugyanis a mobilitást ezentúl egy összetett szolgáltatásként képzelik el. Vannak azonban olyan területek, ahol szükséges a külső ötlet és szemlélet. Ilyen a Mentor-program pályázat korai fázisú vállalkozások számára, ennek meghirdetése szeptemberben meg is történt. Témái a mobilitás, a kiskereskedelem, adatelemzés és ehhez kapcsolódó lojalitási megoldások, valamint a csomagküldő szolgáltatás potenciális kihasználása a digitalizációs trendnek köszönhetően. Ifj. Chikán Attila, az ALTEO Nyrt. vezérigazgatója elmondta, hogy egy olyan üzleti terv, ami alapján a cég ma működik, 20 évvel ezelőtt valószínűleg csak egy elnéző félmosolyt csalt volna az iparági résztvevők arcára, ma pedig az a realitás, hogy már minden szinten van értelme energetikáról beszélni. A legnagyobb vállalatok alkalmazkodnak a változásokhoz, és stratégiát dolgoznak ki, ami természetesen a rendszerirányítóra és a szabályozásra is igaz. Ebben a folyamatban létrejött egy olyan piac is, ahol az ALTEO-hoz hasonló vállalatok is tudnak létezni és megoldásokat kínálni a piac különböző szereplőinek. A Csomai Kamilla által, rendszerirányítói szemszögből bemutatott energia trilemmára reflektálva ifj. Chikán Attila hozzátette, hogy az energetika az elmúlt időszakban nagyon komoly mértékben demokratizálódott, ennek következtében gyakorlatilag nincs az a méret, ahol ne lehetne energiastratégiáról beszélni. Az energetikai vállalatok szempontjából az első dolog, hogy a fundamentális alapok meglegyenek, vagyis az erőműveknek benne kell lenniük a cégben. Ez utóbbi tőzsdei szempontból is fontos, ugyanis a befektetők nem igazán szimpatizálnak azokkal a cégekkel, ahol ez a feltétel nem biztosított. Az ALTEO második, energetikai szolgáltatások üzletága a különböző eszközök (erőművek) létesítését, üzemeltetését és karbantartását fedi le. Előadónk kiemelte a fenntarthatóság lényeges szerepét, véleménye szerint az iparvállalati vezetőknek kötelességük a fenntarthatósággal foglalkozni, hiszen a környezetvédelmi szempontok mellett üzleti előnyre is szert tehet a vállalat versenytársaihoz képest. Továbbá megemlítette, hogy az energetika hatalmas változás előtt áll, és azok lehetnek a sikeres stratégiák, amelyek reagálni tudnak a technológiák, fogyasztói igények változására (esetleg alakítani is tudják ezeket) úgy, hogy közben a fenntarthatósági szempontrendszerek érvényesüljenek. Előadóink mindegyike sokszor említette mind a saját prezentációja mind a kérdések megválaszolása közben a fenntarthatóságot, illetve az együttműködés fontosságát és kikerülhetetlenségét, így várhatóan a következő éveket e jelszavak fogják meghatározni.


Galileo

– A GPS trónkövetelője

Global Positioning System, avagy a GPS a mindennapjaink része még akkor is, ha használata sokszor fel sem tűnik. Mégis a lehető legkellemetlenebb pillanatokban tud minket cserben hagyni. Egy gigantikus összeurópai projekt most arra törekszik, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Laci

Ahhoz, hogy a Galileo nevű rendszer szükségességét megértsük, először is vissza kell térnünk a kezdetekhez. Az űrverseny közepén járunk az 1957-es évben, mikor is a szovjetek épp fellőtték a Szputnyik-1 nevű műholdat. Miközben kommunikálni próbáltak a Föld körüli pályán lévő szerkezettel, egy érdekes jelenséget figyeltek meg. A Szputnyik visszaküldött rádiójeleit elemezve a Doppler-effektust kihasználva pontosan meg tudták határozni annak helyzetét. Ők ennek a jelentőségét akkoriban még nem ismerték fel, ám fő vetélytársaik, az amerikaiak meglátták az ebben rejlő lehetőséget. Amennyiben több műholdat is fellövünk, s az ezekről érkező jeleket egyszerre vizsgáljuk, akkor háromszögeléssel megállapíthatjuk a saját pontos helyzetünket. Az amerikai haditengerészetet olyannyira meggyőzte az ötlet, hogy nem egészen egy év múlva, 1958-ban már

nekifogott a saját műholdas helymeghatározási rendszerének fejlesztéséhez. Az 1960-ban elkészült Transit nevű, 4 műholdból álló hálózatot helyezték először működésbe. Ez oly mértékben túlszárnyalta a várakozásokat, hogy a eredetileg megkövetelt 0,1 tengeri mérföldes (1,852 km) pontosság helyett 0,042 tengeri mérföld (77,784 m) pontosságú helymeghatározásra volt képes, igaz ehhez körülbelül 10-15 percre volt szükség. A Transit sikerén felbuzdulva elkezdődött a következő nagy fejlesztés megvalósítása. Ez a ma már általunk is jól ismer és használt, 24 műholdból álló Navstar-GPS, vagy röviden GPS rendszer volt. Érdekesség, hogy bár a köznyelvben a GPS szót általánosan használjuk a globális műholdas navigációs rendszerekre (GNSS), ez csak egy közülük. Az első műhold fellövésére 1978-ban került sor, majd a következő években különböző fejlesztések


és javítások következtében összesen 31-et lőttek fel és állítottak a körülbelül 20 200 km-es Föld körüli pályára. Ezek közül sík terepen egyszerre 7-14-et „láthatunk” az erre alkalmas készülékünkkel. Azonban a GPS működése ma már korántsem olyan egyszerű, mint a Szputnyik idejében volt, olyannyira, hogy ez azon kevés mindennapi alkalmazások egyike, ahol szükségünk van Einstein relativitáselméletének alkalmazására. A rendszer működésének lényege, hogy ha az időt rendkívül pontosan tudjuk mérni és a műholdak által kibocsájtott rádióhullám sebességét is ismerjük, akkor az indítás és a beérkezés időkülönbségéből kiszámítható az adó és a vevő távolsága. Ez egy elég hosszadalmas feladat még egy műholdra is, így a vevőkészülékeket 5 darab földi monitorállomás segíti. Bár az első GPS-ek katonai célra lettek kifejlesztve, a civil lakosság is gyorsan rákapott a gyors és egyszerű helymeghatározás előnyeire. Azonban mivel az amerikai hadsereg nem szerette volna, hogy ezt a technológiát az ellenségei esetleg felhasználhassák, egy zavaró jelet sugárzott, már a kezdetektől drasztikusan csökkentve ezzel azon eszközök pontosságát, melyek nem rendelkeztek a speciális dekódolási protokollal. Ezt a gyakorlatot egészen 2000-ig művelték, mikor is nemzetközi nyomásra be kellett szüntetniük. Innentől pedig beköszöntött a navigációs rendszerek aranykora. Ez mára már odáig fejlődött, hogy gyakorlatilag minden okoseszközünk képes a GPS alapú helymeghatározásra, a telefonunktól az autónkig, de egészen különleges területeken is elterjedt a használata. Csak hogy néhány érdekesebb példát említsünk, használják a mezőgazdaságban precíziós földművelés megvalósítására, azaz a megművelendő terület szinte négyzetméter felbontású vizsgálatára és ennek megfelelő öntözésére, trágyázására; különböző csapatsportokban edzések és meccsek elemzésére, bányászati projektekben centiméter pontosságú helyzet- és mélység meghatározásra; ezeken kívül még repülőgépek irányítására, különböző rekreációs tevékenységeknél, robotikában és a manapság dinamikusan fejlődő önvezetőjármű-iparban is. A rendszer fontosságához tehát nem férhet kétség, s az is biztos, hogy ha a GPS-szel bármilyen probléma lépne fel, az hihetetlen káoszhoz vezetne. Azonban európai szemmel nézve felmerülhet pár igencsak aggasztó kérdés a ma rendelkezésünkre álló GNSS rendszerekkel kapcsolatban. Mind a GPS, mind az időközben kialakított GLONASS alapvetően katonai célokat szolgálnak. Tehát a civil felhasználásuk csak másodlagos, s egy esetleges konfliktus esetén nem lenne prioritás. Másrészt a GPS, mint már említettük, amerikai, míg a GLONASS egy orosz-indiai projekt, tehát könnyen belátható, hogy az egyre növekvő GNSS piacon Európa jelentős lemaradással rendelkezik a világ többi részéhez képest. De már nem sokáig! Európa vezetőiben már az 1990-es években felmerült egy önálló európai műholdas helymeghatározó-rendszer kiépítése. Ennek a híres olasz csillagász után a Galileo

nevet adta az Európai Űrügynökség (ESA). A fejlesztés szinte azonnal elkezdődött, s 2005-ben már fel is lőtték az első tesztműholdat, a GIOVE-A-t, majd 2008-ban a GIOVE-B-t, melyen az addig valaha a világűrbe juttatott legpontosabb atomóra volt. Ezen két műhold feladata a rendszer tesztelése és validálása volt, innen is a nevük Galileo In-Orbit Validation Element, s 2012-ben mindkettő működését megszüntették. Az első két műholdat, melyek már a tényleges rendszerben is szerepet kapnak, bár elsősorban még kísérleti célokat szolgálnak, 2011. október 21-én indították el a világűrbe egy Szojuz hordozórakéta segítségével. 2014-ben indultak útnak az első, már véglegesnek tekinthető szatellitek, s 2017 szeptemberéig összesen 18 állt szolgálatba. A teljes flotta harminc műholdból áll majd, és várhatóan 2020-ra lép működésbe. Az ESA a műholdak neveinek meghatározásához egy egészen különleges módszert alkalmazott, az Európai Unió tagországaiban rajzversenyeket hirdettek, s ezek győzteseiről nevezték el őket. Így a GSAT0212 nevű 2016-ban fellőtt űreszköz a magyar származású Kraaijvanger Lisa Viktória után a Lisa nevet kapta. A Galileo-rendszert úgy tervezték, hogy a legújabb eszközeinkkel már kompatibilis legyen (például a Samsung Galaxy S8, a Moto X4, és az Apple iPhone 8), és alapvetően öt különböző szolgáltatást fog nyújtani. Az első a bárki számára elérhető, nyílt hozzáférésű navigáció lesz. Ezzel képesek leszünk a helymeghatározásra 1 m-es pontossággal. Ezt fogja nagy valószínűséggel a telefonunk, autónk használni. A második az úgynevezett kereskedelmi szolgáltatás lesz. Ez az alapvetően kódolt funkció csak a megadott előfizetési díj ellenében lesz elérhető, ám segítségével a rendszer pontossága megközelíti az 1 cm-t. Harmadik szolgáltatásuk a létvédelmi navigáció. Ingyenes olyan alkalmazásokra, ahol a garantált pontosság létfontosságú. Beépített vészjelzésekkel is rendelkezik, mely jelez a rendszer esetleges meghibásodása esetén. Negyedszer az egyik legfontosabb funkció következik, hiszen ez az, mely egy világméretű krízis esetén is folyamatosan működésben marad. A kódolt jelet elsősorban az állami ügynökségek fogják tudni használni. Végül, de nem utolsó sorban a kutató-mentő szolgáltatás következik. Ez felel majd a különböző vészjelzések detektálásáért, valamint a válaszok küldéséért, például: „A segítség úton van.” Látható tehát, hogy ez a rendszer tényleg a GNSS-ek jövője. Pontosabb, mint elődei, szélesebb körű szolgáltatásokat biztosít és nem mellékesen teljesen civil felügyelet alatt áll, tehát a katonai felhasználás aggályai nem merülhetnek fel. Így tehát összességében nem tehetünk mást, mint hogy Galileo Galieli szavait idézzük: „Fontos, hogy mindent mérjünk, ami mérhető, és megpróbáljuk mérhetővé tenni, ami még nem az.” Az ő nevét viselő rendszerrel ez egy kicsit könnyebb és pontosabb lesz.

forrás: lazarus.elte.hu, gpsworld.com, galileognss.eu, gsa.europa.eu, navipedia.net, wikipedia.org


Magyar Formatervezési Díj Az Ipari Formatervezési Nívódíj első, 1979-es meghirdetése óta a minden évben megrendezésre kerülő pályázat a szakma egyik legfontosabb eseményévé vált. A legjobbnak ítélt munka nem csak pénzdíjnak, de magas szintű szakmai elismerésnek és piaci sikereknek is örvendhet. A díj minden év kora tavaszán kerül meghirdetésre, a mindenkori nemzetgazdasági miniszter által. Vivi

A Design hét fő attrakciójaként megvalósult kiállításon pár Műszaki Egyetemhez köthető díjazott pályatervet is megtalálhattuk. Büszkeségünk csorbájára sajnos a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak munkái erős túlsúlyban szerepelnek a mieinkkel szemben. A Magyar Formatervezési Díj 12 fős szakmai zsűrije több klasszisban is értékelte a kiemelkedő munkákat. Ezek a termék, terv, vizuális kommunikáció és diák kategóriák. Az értékelő bizottság elnöki szerepét Koós Pál, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem intézetigazgató egyetemi docense töltötte be. A zsűri tagjai között felfedezhettük Dr. Németh Editet is, aki egyetemünk Ergonómia és Pszichológia Tanszékének tanszékvezető-helyettese. Az elbírálás során különdíjban részesült Lévay Ariel munkája, aki egy általános felhasználású asztalt tervezett. Ariel a BME-n 2012-ben megszerzett terméktervezői diplomája után a MOME mesterszakán tanult tovább, így mérnöki alapokra helyezve erős művészi képzést is kapott. Asztalát Aurora névre keresztelte, és bár a Formatervezési Díj pályázatán ritka a bútorterv, ő sikeresen alkotott újat ebben a műfajban. Aurora első ránézésre egyszerre erős, nyers, és vastag tömörfa asztallapja ellenére légies is. Karaktere azért is fogta meg a bírákat, mivel szokatlanul karcsú lábai egy robosztus lapot tartanak, különleges formakontrasztot kialakítva. Az asztal szénacél lábain felfedezhető határozott, ám finom hajlítások hozzájárulnak a megfelelő teherbíráshoz és stabilitáshoz. Lábai oldható csomóponttal kapcsolódnak az asztallaphoz, és bár a mindennapos használat mellett rejtve marad a szerkezet, könnyű összehajthatóságot biztosít. Ariel célja asztala megalkotásával a faanyag értékének kihangsúlyozása és szép textúrájának kiemelése volt. A szinte papírból álló nagyüzemi bútorgyártás gyenge teherbírásának ellensúlyozásával maradandó értéket alkotott. A kiállított művek között szerepel még Párdányi Dorottya Flóra Kockacifánt névre keresztelt logikockája. A játék célja a Gépszerkesztés alapjaiból is jól ismert nézetrajzok alapján, színes gumiszalagokból megvalósítani a megfelelő térbeli kialakítást egy kocka alakú fakereten. Ez a készségfejlesztő gyerekjáték nem csak szabályrendszerében és designjában ad újdonságot, de ízléses anyag-és színhasználata is hozzájárul az adott értékhez. Személyes kedvencem a Feel Flux koncepció, mely az ipari formatervező Somlyó Tamás és a mechatronikus Lányi Ádám munkája révén jött létre. Termékük alapja

a Lenz-törvény, melyet elegáns és különleges formába öntve egyedülálló ügyességi játékot kaptak. Meglepő anyaghasználata ötvözi a sima, fényes felületű fémet, és a matt, ám kellemes tapintású anyagokat. A látványos antigravitációs hatással bíró kísérleti eszköz működési elve minden alapszintű fizikatudással rendelkező diák számára ismert, ám biztosan mindannyiunk szívesen elbíbelődne ezzel a kütyüvel. Az egyes kis játékok ráadásul egymáshoz is illeszthetőek, így tág skálán biztosít személyre szabhatóságot. A Formatervezési Díj kiállításával szomszédos teremben kapott helyet a Pályakezdők és az őselemek című kiállítás, ahol a legbíztatóbb és legtöbb lehetőséggel teli, társadalmi felelősségvállalással is számoló startup vállalkozások és mozgalmak munkáit mutatták be. Itt két, BME-hez köthető projekttel is találkozhatott a látogató, ezek egyike a Középülettervezési Tanszék által szervezett BETON kurzus és workshop, az S39 Hybrid Design Manufacture tudásmegosztó programja. Ez a program egy betonbarkács képzés mind művész, mind mérnök hallgatók számára, mely keretein belül különböző köztéri konstrukciókat valósítanak meg. Az általuk megvalósított alkotást a Gellért Fürdő Szabadság híd lábánál lévő Duna-parton láthatjuk, a partfalon kialakított sütögető- és ülőhelyek képében. A társadalmi felelősségvállalás példaértékű urbanista képviselője az Ivócsap Projekt, mely hat tervezője olyan tűzcsapra illeszthető szerkezetet fejlesztett ki, mely képes ivókúttá alakítani azt, miközben tűzvédelmi funkciója ugyanúgy fennmarad. A szerkezet kicsi, könnyű és egyszerűen szerelhető. A projekt célja olyan városokba, kerületekbe eljuttatni a szabad köztéri biztonságos és higiénikus ivóvíz-hozzáférést, melyekben ez még nem vagy nehezen valósult meg. A tervezőcsoportnak ugyan nem minden tagja műegyetemista hallgató, ám egy lány tagjuk büszkén viseli pulcsinkat. A társadalom és technológia előrehaladtával a funkcionális design szerepe egyre fontosabb, és szerencsére az egyes problémák megoldásakor a gyártási és anyaghasználati paletta is rendre szélesedik. Egy igazán frappáns megoldási ötlet kivitelezésekor viszont nem elég e két tényező vizsgálata, mivel a modern világ szociális problémái is megoldásért kiáltanak. A Magyar Formatervezési Díj dobogós helyezettjeinek termékei képesek áthidalni ezeket a problémákat, így megfelelnek korunk szigorú elvárásainak. Kíváncsiak várjuk a jövő évi pályázókat, melyek között te is ott lehetsz!


Budapest Auto Show 2017 Szerkesztőségünk két tagja kilátogatott a Millenáris területén megrendezett Auto Show-ra. Ugyan nagy reményekkel érkeztünk a rendezvényre, végül mégis vegyes érzelmekkel távoztunk. Ha szeretnél többet megtudni az eseményről, olvasd el alábbi beszámolónkat! Márk Idén az 5. alkalommal megrendezett cégautó-konferencia után most először került megrendezésre a címben említett esemény. A jól ismert modellek mellett több olyan autót is hoztak az importőrök, amelyekkel Magyarországon elsőként itt lehetett találkozni. De ezen alkalom nemcsak amolyan „parkolóbámulás” volt, hanem hoztak tesztvezetéshez kipróbálható modelleket, és többnyire be is lehetett ülni a kiállított járművekbe. A látogatóknak (és nekem is) kifejezetten tetszett, hogy megengedték, hogy pózoljunk például a Ford Mustangban vagy épp a BMW I8-ban. A teljes kiállítás számomra egy kicsit érzelmi hullámvasút volt. Az ajtón belépve ott állt a BMW-stand mindenféle M és I sorozatú típusával, kedves eladókkal, akik válaszoltak minden felmerült kérdésre. A személyes kedvencem a 30 éves jubileumi M3-as volt a kiállított darabok közül. Mielőtt legyintenénk, ez egy limitált 500 szériás változat, pont az, amivel az amerikai SEMA show-t reklámozták. Ezután folytattam utamat a Mustang kiállítóhelye felé. Odaúton elhaladtam a Mercedes mellett is, egyetlen terepjáróval jöttek, ráadásul szomorúan kellett konstatálnom, hogy még azt sem engedték, hogy az emberek beleüljenek. Személy szerint nem is éreztem rá késztetést, de volt, akire kifejezetten csalogatóan hatott a nyitott vezetőoldali ajtó mellett bizalomgerjesztő mosollyal álló eladó, aki csak azért volt ott, hogy mindenáron elküldje azokat, akik túl közel merészkedtek az autóhoz. A Tesla még kidobóval sem kedveskedett, ők szimplán bezárva helyezték ki autójukat. A szervezők viszont gondoltak a gyerekekre is. Az Autónavigátor hozott számukra elektromos autóversenypályát, a Jófogás plüss kabalaállatkát adott a rajzoló gyerekeknek (és nekünk is), a Michelin-kvíz kitöltőit pedig szintén jutalmazták. A bátrabbak beülhettek a Samsung virtuális hullámvasútjába is. A jó hangulatot tovább fokozva a jegyek mellé mindenki kapott tombolát is, melynek sorsolását minden órában Garami Gábor vezette. Összességében jól éreztük magunkat, az említett hiányosságok is inkább annak tudhatóak be hogy a rendezvény még nem nőtte ki magát. Mindkettőnkben jó emlékek maradtak meg, reméljük, hogy jövőre több kiállítóval, nagyobb helyszínen újra lesz lehetőségünk megtekinteni a kiállítást.

Kox Bennem is vegyes érzelmek kavarogtak a Millenáris Parkban tartott kiállítás során. Amikor beléptem a csarnokba, egyből fellelkesültem az autók tömkelege láttán. Látogatásom célja az volt, hogy minél több gépkocsiba beüljek, szemügyre vegyem a legújabb tervezési megoldásokat, illetve a tesztvezetést is ki akartam próbálni. Sajnos nem teljesült minden vágyam maradéktalanul, a tesztvezetésre több órát kellett volna várni, így azt elengedtem. Ettől eltekintve sok élménnyel gazdagodtam. Az eseményt főleg a tehetősebbek látogatták, akik keresték garázsukba a számukra megfelelő új autócsodát. Azonban találkoztunk jópár diákkal, akik pusztán érdeklődésből nézelődtek. A belépő csekély összeg volt, így ez nem jelentett akadályt. Az Auto Show honlapján feltüntették, milyen modellekre lehet számítani, ezért a vendégek célirányosan tudtak közlekedni. Természetesen végigjártam mindet, ami nagy bánatomra 2 óra alatt sikerült is. Az Auto Show jól reprezentálta az éppen aktuális autóipari trendeket. A mostanában töretlen népszerűségnek örvendő SUV kategória uralta a csarnokot. Ez nem csoda, ha azt nézzük, az idei kereskedelmi adatok szerint 33,33%-os a piaci részesedésük. Egyre nagyobb teret nyernek a hibrid, illetve elektromos hajtással rendelkező autók. Márk már említette, hogy a Teslánál zárt ajtók vártak minket, azonban a Toyota elhozta nekünk a teljes zászlóalját. A látogatók beülhettek egy Yaris, Auris, RAV4 és egy C-HR hibridbe is. A RAV4 számomra csalódás volt, mivel nagy méreteihez képest csomagtartója kicsire sikerült. Illetve továbbra is szokatlan nekem a C-HR-en található hátsóajtó-kilincs, amely az ajtó hátsó sarkában helyezkedik el. Ettől függetlenül ez tetszett a legjobban formabontó designja és kényelmes belső tere miatt. Rendkívül szimpatikus volt a Seat Arona is. Az Ibiza alapjaira építkező szabadidőautót tervező mérnökök egy stílusos és olcsó kocsit kreáltak, amely közel sem könnyű feladat. Ami számomra kicsit meglepő volt, hogy hazánkban a benzines változatot csak turbómotorokkal kínálják. A kicsit magasabb minőséget keresők sem maradtak hoppon. Képviseltette magát a Jaguár, illetve a Land Rover is. Utóbbi egy Ranger Rover Velarral és egy Evoquekal kedveskedett az érdeklődőknek. Az érdekesség itt az Evoque váltója, amely egy kilencfokozatú automata váltótárcsa volt a megszokott kar helyett. A felsoroltakon kívül sok más márka is képviseltette magát a kiállításon. Többek között a Nissan, Lexus, Opel, Peugeot, Ford, valamint a korábban már említett BMW. A kiállítás egyértelmű csúcsa azonban egy 56 millió forintos AMG Mercedes volt, amibe sajnos nem lehetett beleülni.


Letűnt munkák Az olvasók többsége egy technológiával átszőtt világba született bele, amelynek vívmányai nagyban megkönnyítik az életünket. A múlt emberének viszont ezek nélkül kellett boldogulnia, és boldogult is. Olyan mesterségeket mutatok most be, amelyek a saját korukban még korszerűnek számítottak, de ma már többnyire csak mosolygunk rajtuk a sokkal egyszerűbb és kompaktabb megoldások birtokában.

Bence

Felkopogtatók

A földművesek számára nem volt fontos a pontos reggeli ébredés, a szántóföld nem sürgette őket, a napi rutin kezdetét a kakasszó jelentette. Az ipari forradalom ebben jelentős változásokat hozott, leginkább a városlakók életében, a szervezett munkarend, a kötött műszakok megkövetelték a pontosságot, mindezt a kora reggeli órákban. Az ébresztőórák és telefonok előtt az úgynevezett „felkopogtató” (angolul: knocker-up) felelt az ébresztésért. Reggelente végigvonultak a munkásnegyeden, és egy hosszú, több méteres, de könnyű pálcával végigkopogtatták a kliensek ablakait, még az emeleten lakók sem jelentettek problémát. Az élelmesebbek az üveg megóvása érdekében drótot tekertek a bot végére, vagy egyenesen bambuszbotot alkalmaztak. A kopogtatást nem hagyták abba addig, amíg munkaadójuk jelet nem adott éber állapotáról. A jelenség Angliában és Írországban volt jellemző egészen a megfizethető, már jól ismert ébresztőórák megjelenéséig, a 19. század első feléig.

Jégvágók

A hűtőszekrény előtti időkben a sózás mellett a másik elterjedt, leginkább télen alkalmazott tartósítási eljárás során az élelmiszert jelentős mennyiségű jég társaságában egy veremben helyezték el. De honnan származott a

jég? Bátor férfiak befagyott tavakat kerestek fel, és táblákat vágtak ki a felszíni, tiszta jégrétegből fűrészeikkel. A jégvágás előkészületeket igényelt, a tófelszínt hómentesen kellett tartani, ugyanis az akadályozta a fagyás folyamatát. Az aratás során lóvontatású ekével és kézi erővel nagyjából 60x180 centiméter szélességű táblákat vágtak ki. Végső lépésként a partra kellett juttatni a termékeket, amelyet az erre a célra kialakított csatornákon tettek meg. A polgárok vagy közvetlen a jégvágóktól, vagy a hetente a környékre járó jégszállítótól vehették meg a táblákat. A veszélyes foglalkozásnak az 1930-as években az üzletekben is megjelenő hűtő vetett véget.

Patkányfogók

A századokkal korábbi városi környezetet nem jellemezte oly mértékű higiénia és modernizáció, mint napjainkban. Így nem tartotta távol semmi a patkányokat lakókörnyezetünktől, amelyek ennek köszönhetően berendezkedtek és nagy számban elszaporodtak a városokban. A problémát a zavaró jelenlétük mellett a betegségek, például a középkorban a pestis terjesztésében játszott szerepük képezte, emiatt igen nagy egészségügyi kockázatot jelentettek. Az egyetlen fékezőerőt a terjedésükben a patkányfogó szakma képviselői jelentették. A hasznosnak bizonyuló, ám veszélyes feladat végzése során puszta kézzel, kutyákkal, leginkább terrierekkel vagy csapdákkal kapták el a rágcsálókat. A legismertebbé a 19. században élő Jack Black vált a szakmában, aki Viktória királynő hivatásos patkányfogójaként reklámozta magát. A különleges zsákmányokat keresztezte, és az így születő egyedi színű, háziasított példányokat eladta. A patkányfogó szakma tisztességtelen tagjai egyenesen szaporították a patkányok számát, ezzel próbálva növelni a későbbi zsákmányt, és a fizetségüket is. Ez, valamint a patkányviadalok és a háziasított patkányok tartása hátráltatták a populáció csökkentésére tett kísérleteket. A modernizációnak azonban ezek a rágcsálók sem tudtak ellenállni.

Telefonközpont-kezelő

A telefon feltalálásától az első telefonközpont megvalósulásáig Puskás Tivadaron keresztül vezetett az út, aki meggyőzte Edisont, hogy a távíróközpont koncepcióját a telefonok esetében is fel lehet használni. A központok


Festmény a karácsony Festmény a karácsony, olyan romantikus fajta; sivár lelkünk a vászon, s a szeretet alkot rajta. Dőlt kémény tetejéből felfelé testes füst száll, az égen egy köpcös felhő csak féltőn néz le, s vár. segítségével több személy is használhatta egyszerre a telefonkészüléket. Munkássága miatt valósult meg az első telefonközpont Bostonban 1878-ban, és egy évvel később Párizsban is. Ezzel született meg a telefonközpont-kezelő szakma, amelyet leginkább nők végeztek, feladatuk pedig az egymással beszélni vágyók összekötése volt a kapcsolótáblán. A folyamat során egy vezetékkel kötötték össze a két félhez tartozó aljzatokat, és a csevegés végeztével bontották a kapcsolatot. Az automatizáció gyorsan utolérte a telefonközpontokat, alig egy évtizeddel a megnyitásuk után már automatákat alkalmaztak. A fejlődés pedig nem állt meg, napjainkra elképesztő magasságokba jutottunk a kezdetekhez képest.

Lámpagyújtogatók

Az utcák kivilágítására az elektromos köztéri világítás előtti időkben is kellett megoldást találni, a Hold és a csillagok fénye nem volt elegendő. Az első városi gázzal működő utcai lámpák Angliában jelentek meg a 19. század legelején. Érdemes hozzátenni, hogy Budán már 1777-től volt közvilágítás, de azok a lámpák még repceolajjal működtek, a gázra való átállás 1856-ban történt meg, Szenteste előtt néhány nappal. A lámpák meggyújtása emberi közreműködéssel valósult meg, a lámpagyújtogatók az erre a célra kifejlesztett eszközeikkel kinyitották a gázvezeték elzáró kallantyúját és a bot végén lévő kanócal meggyújtották a gázt. Az áramellátás kiépítésével megjelent a villamos közvilágítás, amely kiszorította versenytásait. Budapesten 1909-ben helyezték ki az első, akkor még 37 voltos egyenáramú ívlámpákat. A szakma mára szinte teljesen eltűnt, kivételt képez ezalól a fehéroroszországi Brest városa, ahol még mindig találkozhatunk lámpagyújtókkal, akik a megmaradt kerozinlámpákat gondozzák és lobbantják fel minden éjszaka. forrás: multkor.hu; sfgate.com; wikipedia.org

Bent gyertyák égnek, falra táncot szór karcsú lángjuk; szúrós illatuk társ a fénynek és csak járják lenge táncuk. Míg a gyermek mosolyog, sóhajok hangja mázsás teher, s hallják a bent lévő rokonok ülve az ünnepi étek felett Mihelyst a karácsony átoson e álmokkal színezett világon, nézem, mit látok másokon, s figyelem, mit érzek magamon. Félig teli, s félig üres a szívekben a jellem már nem sivár, csak kies e karácsonyi jelmezben. Daca


The era of ,,Google-engineers” In the beginning, I would like to declare this the article will not say a word about the employees of the famous IT company, it will rather detail the phenomena when the services of your browser’s search engine are used by engineers. Why is it so important that I decided to write an article about it? Because when you are trying to solve a problem at your company by turning pages in your university notes, maybe an undereducated intern has already found a solution – just by searching for it in Google.

Dávid

Finding a reliable source was always a demanding challenge for engineers when they faced a problem. The method has always been the same – just like in American courthouses: find a case which is similar, or exactly the same, and use its method by applying it to our case with a minimal development. Fortunately, the huge majority of the cases we can find similar problems in the engineering field, with detailed solutions, so there are only two challenges to meet: where to find this reliable source, and how to apply it to our case? Basically, this is what we, engineers, do: answer these questions. Of course, we are not born as a genius – or at least not all of us - , it is not a shame if we do not immediately see the solution for a complex problem and we ask for help from more intelligent, more experienced people – or if we start to solve the problem by research. Thanks to the online search engines, the speed of finding answers to our questions became extremely fast. Let’s do a quick history lesson: in the Middle Ages, talented researchers devoted their entire life for the discovery of new laws by writing long books and reports – led by their own curiosity and the money of their procurer. These discoveries and laws were the basis of the description of the famous ‘How the world works’ questions and also the sources of the problem solving approaches – and they are also used nowadays, such as Newton’s theories. Jumping a lot in time, our grandparents visited university or city libraries and tried to catch every sentence of their professor in order to have the sources in their hand, because there was no other possible way to get them. Just a few years before the explosion of the IT technology, conferences were organized for the biggest experts of certain domains, and scientific articles were written in order to inform the researchers and engineers about new technologies and new methods in their profession to expand their point of view. However, one factor was common in the abovementioned eras: a high level of education was needed to get the sources, which meant weeks, months, or years of research, and the road to acquire new skills was long and slow. But the world started to change radically.

Things has started to change thanks to the unlimited amount of available sources on the Internet. It is enough to type the exact question you have, and you will have millions of answers, and – thanks to your search engine – ranked in order to have the proper one among the firsts on your finding results. “What kind of temperature sensor should I buy if I do not have much place and money, but I would like to have good resolution?” – type it in Google, you will have an answer. “How can I increment time in java?” – type it, you get the answer. “What element size should I choose for modelling a fan in FEM?” – the same advice: type, and read the answer. This fast way to get information every time you have doubt or no idea about the answer makes you capable of taking the first steps to solve problems, so you can create things that work – and without any pre-education in certain domain. And this is what brings the biggest danger to this approach, namely getting working solutions from not certified engineers whose only skill is they know how and what to search. Is it a real danger? First of all, we, engineers, should answer immediately ‘yes’ to this question. We should not trust in someone who has never visited engineering schools, has never got a license for their knowledge, but has the motivation and ability to search for solutions and transfer them into the real application. But having an expended knowledge in certain domains, and creating things that really work, are two different things. From a company’s point of view, in


Sudoku many cases a non-optimized working machine is better than an optimized non-working machine. We, certified engineers always like to globally see the problems, understanding every single piece of the puzzle, thinking about many possible solutions with advantages and disadvantages, then choose the best one doing a detailed research. But we always forget about one important factor: the time, and time becomes more important factor at a company’s life than any other, so a first-working-thenoptimized machine defeats the first-optimized-thenworking solutions. Thanks” to the online researches, working solutions can be found very quickly by only using a search engine, reading the sources for few hours, then doing the same in every phase of the creation, and as a result, we will have a working system very quickly. So what is a real danger now? The real danger for the world is that (uncertified) engineers will tend to use quick-and-working solutions to solve problems that will not be optimized; which works, but even the creator does not know how exactly, and that will definitely have a financial loss for the company, will pose reliability problems for the working conditions, and which makes the reparation of the damaged systems harder and longer. Thanks to the time, which became the most important factor in the contest of engineer companies, and to us, customers, that we prefer buying new and working products that need to be repaired after than buying reliable, optimized, but not the newest product. The serious danger for us, engineers, that thanks to the unlimited information flow, if we are just chilling at our desk staring nicely to our hardly achieved engineering license, and trying to solve problems by only using our own imagination and the reliable, but slow methods that we learned during our studies, we will be defeated by under-educated, but very motivated modern researchers: who likes solving problems immediately, and who are not scared to use search engines and to make risky decisions. The real danger to us: acquiring new skills became very fast thanks to the online platforms. If I decide to learn playing piano in six months, I can do it by only having Google and YouTube lessons – no music school is needed. If I decide to learn programming in Java, I find millions of sources online – no expensive education or paper is needed. What if I decide to become an engineer?


A Nagy Testvér mindent lát A fenti mondat ismerősen csenghet mindazoknak, akik olvasták George Orwell 1984 című regényét. A Párt mindenkit állandó megfigyelés alatt tart, és erről maguk a megfigyeltek is tudnak. Vigyázniuk kell, hogy még csak ne is beszéljenek olyan dolgokról, amelyek kényesek lehetnek a Párt számára. Bár a regény a 40-es évek végén íródott, jelentősége ma aktuálisabb, mint valaha. Bartalos

Szerencsére szó sincs elnyomó diktatúráról, és remélhetőleg direkt megfigyelésről sem. Az azonban tény, hogy életünket egyre inkább úgy éljük, hogy tevékenységeink utólag visszakövethetők. Online kommunikálunk egymással, fotókat osztunk meg életünkről, érdeklődésünknek megfelelően követünk oldalakat a közösségi médiában, blogokat olvasunk, videómegosztó portálokat látogatunk. Mindezt lényegében teljesen ingyen. A legtöbb felhasználó talán bele sem gondol, hogy minden ilyen tevékenységét naplózzák – ahogyan a privát beszélgetéseinket, e-mailjeinket, keresési előzményeinket is szervereken őrzik. Mégis hogyan maradhatnak ezek a szolgáltatások ingyenesek? Először is tisztázzuk, mit jelent az, hogy valami klasszikus értelemben véve „ingyenes”. Nem kell érte pénzzel fizetni? Nos, ha így közelítjük meg a dolgot, a Google és a Facebook valóban ingyenes. Ugyanakkor mégis ára van annak, hogy a közösségi médiában, illetve a keresőszolgáltatáson keresztül információkhoz jutunk. Ez pedig nem más, mint a saját identitásunk, ami az online tevékenységeink alapján alakul ki, amelyeket a Facebook, vagy a Google felületein végzünk. Illetve nem is feltétlenül szükséges, hogy közvetlenül az ő felületeiken legyünk… Hatalmas mennyiségű adatot tárolnak el rólunk, amelyeket aztán hirdetőknek értékesítenek. Így az adott hirdetők sokkalta célzottabban tudják elérni potenciális vásárlóközönségüket. Sőt, mi több, azt is naplózzák, hogy milyen hirdetéseket láttunk. Ez alapján pedig kapcsolatban állnak az adott hirdetést feladó szolgáltatóval, akitől információt kapnak azt illetően, ha például vásároltunk náluk valamit. Tehát ha azt látják, hogy egy reklám hatására jobban hajlunk egy termék megvásárlására, akkor még inkább hirdetésekkel fognak bombázni bennünket. Ez a rendszer pedig lényegében nem megkerülhető. Egyrészt ki bírná ki, hogy ne jusson információkhoz a fent nevezett forrásokból? Másrészt, ha megszüntetnénk a Facebook profilunkat, és soha többé nem írnánk be semmit a Google keresőjébe, a hirdetések akkor is megtalálnának. A Facebook „lájk” gombjai gomba módra elszaporodtak az interneten, szinte minden weboldalon találunk belőlük. Egy ilyen gomb megnyomásával

egy sütit helyezünk el a számítógépünkön, amely egyedi azonosítóként is szolgál online tevékenységeink követéséhez. Ehhez a legtöbb weboldalon már beleegyezésünket kell adnunk, amelyet a weboldalak jellemzően a felhasználói élmény javításának érdekében kérnek. De ha nem is lájkolunk semmit, tartsuk észben, hogy a Google követőszoftverei több millió weboldalra vannak telepítve. Ezzel még nagyobb online teret fednek le annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb képet kapják az egyes felhasználókról, és így még több személyre szabott hirdetéssel találják meg. Mi, az internet felhasználói jobb ha tudatában vagyunk annak, hogy amint kilépünk az online térbe, nem vagyunk láthatatlanok. Lényegében vállaljuk azt, hogy folyamatosan figyeljék tevékenységeinket, cserébe azért, hogy ingyenesen használunk szolgáltatásokat. Ha jobban belegondolunk, ez valahol érthető is, hiszen valamiből nekik is meg kell élniük. Mivel a Facebook felhasználóinak száma már a 2 milliárd főt is átlépte, miért is ne élnének ezzel a lehetőséggel? Persze mindaddig, amíg csak hirdetésekkel találnak meg, jobbára úgy gondolhatjuk, hogy ezt vállaljuk. De kanyarodjunk csak vissza a bevezetőben említett regényhez! Vajon mennyire lenne értékes egy totalitárius hatalom számára egy ilyen kiterjedésű online hálózat, és az emberekhez köthető adatbázis az internetes tevékenységeikről? Akkor is beleegyezésünket adnánk, hogy nyomon kövessék minden lépésünket? Egyáltalán kérnék-e a beleegyezésünket mindehhez? forrás: bouvet.cafeblog.hu, wikipedia.hu


Családi kör Az év vége, a karácsony, a szeretet ünnepének közeledtével talán többen foglalkoznak lelki életükkel, nagyobb hangsúlyt fektetnek személyes kapcsolataikra. Idei utolsó számunkban mi egy kicsit a család, az otthoni fészek fontosságát szeretnénk hangsúlyozni, ezt a cikket szeretnénk képzeletben a karácsonyfátok alá tenni.

Zsolti

Talán mindnyájan észrevettétek, hogy az egyetemi évek alatt nem annyira könnyű megfelelően hangolódni az ünnepre, megélni a készülődést, a várakozást, az adventet. Ez az őszi félév hajrájának köszönhető, amikor sok tárgyat kell befejezni néhány nap alatt, zárthelyik és beadandók végeláthatatlan sora áll az egyszerű hallgató előtt. Mindehhez jön a póthét okozta stressz, a félévmentő akciók és a bukott kreditek siratása. A szorgalmasabbak akár még egy-két vizsgát is bevállalnak, hogy a januárjuk könnyebb legyen – annak ellenére, hogy így csak a karácsony előtti napokban esnek haza a szülői házba. Valljuk be, nem egy nyugodt, csendes időszak a BME-n a december. Szerencsésnek tartom magam, mert nyugodt, stabil családi háttérrel rendelkezem, amelyre mindig számíthatok. Azt hiszem, és azt szeretném hinni, hogy nagyon sokan vagyunk így, akik ezeket a sorokat olvassátok. Lehet, hogy a felnőtté válás folyamatában voltak összezördülések a szüleitekkel, testvéreitekkel, nehezebb időszakok, súrlódások, ám ők valahol mindig mellettetek álltak, olykor csak láthatatlanul. Ők azok, akiknek ma sokszor hiányoztok, mert az Egyetem, a munka, a barátaitok, esetleg a párotok idekötnek a fővárosba. Ők azok, akik remélhetőleg nagyon büszkék rátok, és sikeres vizsgáitokat széles mosollyal tolmácsolják az otthoni ismerősöknek. Ők azok, akik a kedvenc ételeitekkel várnak haza, sürögnek-forognak körülöttetek, ha otthon vagytok. Ám vajon valóban otthon vagytok? Őszintén le tudtok ülni beszélgetni, hogy mi történt veletek, hogy vagytok, milyen érzések foglalkoztatnak, milyen örömeitek, bánatotok van? Van türelmetek végighallgatni az otthoniakat, hogy őket mi foglalkoztatja, érdeklődtök tiszta szívvel az ő életük iránt? Tudtok olyan közös programokat csinálni, amelyekben mindnyájatok örömét leli: legyen az akár egy közös sütés anyával, vagy csak egy meccsnézés apával? Tudtok tanácsot adni, támogatni a kisebb testvéreiteket, megosztani velük azokat a tapasztalatokat, amelyekkel Ti már rendelkeztek?

,,Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.” Böjte Csaba

Jó lenne, ha az ünnepekben az ajándékok mellett a közösen eltöltött időre is ugyanakkora figyelmet fordítanánk. Olyan divatos kifejezés lett manapság a minőségi idő, ajándékozzunk ezt szeretteinknek, akik miatt azok lehetünk, akik vagyunk. Nemsokára eljön az idő, amikor nekünk kell segítenünk a szüleinknek, amikor ránk fognak támaszkodni, és visszaadhatunk abból a sok szeretetből, törődésből, odaadásból, amellyel felneveltek bennünket. Hiszek a szeretet erejében, hogy ezzel a csodás, isteni dologgal át lehet formálni magunkat, a környezetünket. A szeretet annyi rútságot, hibát, sérelmet képes semmissé tenni, és a valódi értékek felé fordítani bennünket. Karácsonykor mindenki valamilyen formában megsejt valamit ebből a csodából. Ezt az ünnepet könnyű megérteni, ám egész évben megélni a szeretet lelkületét igen nagy kihívás. Idén karácsonykor fordítsunk nagyobb figyelmet családunkra, elsősorban szüleinkre, testvéreinkre, az otthoniakra! Ajándékozzuk meg őket önmagunkkal, hogy ne csak testben, de lélekben, teljes odafigyelésünkkel, odaadásunkkal is velük legyünk.


Egy függő gondolatai Délután volt, és épp gőzölgő feketém fölött támasztottam az – egy újabb elkeseredett éjszakai virrasztástól megnehezült – kobakom, amikor elgondolkodtam, mennyire függök ettől a szokástól. Kíváncsi voltam, hogy az általam megszokott napi legalább négy csésze kávé milyen egészségügyi, mentális problémákat okozhat. Kedves intenzív kávéfogyasztók, most jön a feketeleves!

Daca

Áldás vagy átok?

Habár nagy meglepetésemre több egyetemi épületünkből is eltűntek a kávéautomaták, nagy mintavételezésű statisztikáim alapján a műegyetemisták, főként gépészek előszeretettel nyúlnak koffeinhez mint oktatási segédanyaghoz, ezért ez egy sokunkat érintő téma lehet. Ki ne ismerné azt a hallgatótársat, barátot, aki az órák 75%-ra egy pohár feketével cammog be. A kávéfogyasztással azonban közel sem vagyunk egyedül, hisz a föld lakosságának nagyjából 80%-a fogyaszt napi rendszerességgel kávét. Rengeteg mondás, idézet és művészeti alkotás fűződik az ördög italának nevezett léhez, és az interneten is külön kultusza van. Egyetemista körökben a fennmaradás, a kései tanulás és a fokozott éberség lehetnek a fő okai a koffeintartalmú italok fogyasztásának. A legtöbben – ahogy idáig én is – azt vallják, hogy a koffein egy többnyire ártalmatlan segédeszköz a fokozott agyi tevékenység eléréséhez. Nemrégiben viszont egy érdekes dologra lettem figyelmes. Rájöttem arra, nálam nem arról van szó, hogy egy-egy éjszakai tanulás folyamán, vagy egy zárthelyi előtt legurítok egy feketét, hogy jobban pörögjön az agyam. Sokkal inkább egy szükségszerű rutinná vált ez, mely nélkül lassan nem is tudom elképzelni a mindennapokat. Ha nincs meg a megszokott napi 4-5 csésze kávém, érezhetően máshogy működik az agyam. Mikor ezt sikerült magam előtt belátni, elfogott a rettegés, hogy a koffein rabjává váltam.

A koffeinről

A koffein egy világszerte használt pszichoaktív szer. A metil-xantin legfőbb hatását a központi idegrendszerben fejti ki, mely gátolja az adenozin receptorokat, ezzel megváltoztatva a neurotranszmitterek, pl. dopamin, glutamát felszabadítását. Egy legurított csésze kávé után 30 perccel a legmagasabb a koffein koncentrációja, melyet a test minden szövetében ki lehet mutatni, majd 3-5 óra alatt kiürül a

szervezetből. Pozitív hatásairól sok helyen ódákat zengenek, így ezek többnyire közismertek. Fokozza a szívműködést, az anyagcserét, a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringést, tágítja az agyi ereket, szűkiti a bélben lévő ereket, vizelethajtó. Ezek következményeként megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, stimulálja az agykérget, gyorsítja a gondolkodást, átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő. „Remek, akkor hozzatok nekem 1 kg koffeint a 14. és a póthétre” – mondhatja ezeket hallva Gép Gabi elsőéves gépész hallgató. Mi történik viszont, ha túlzott mennyiségű koffeint fogyasztunk el? A koffeinmérgezés szorongást, kézremegést, izzadást, szédülést és akár szívelégtelenséget is okozhat. Csak halkan jegyzem meg, hogy ezek mellett alvászavart is okoz a túladagolás, viszont attól tartok, hogy ez egyes esetekben egyébként is jelentkezik. A koffein vizelethajtó hatása miatt túlzott bevitele dehidratáltságot okoz, ezért egy Old’s-os buli utáni reggelen ne a kotyogóssal kezdjünk. Egyes kutatásokban a koffeintől való függésről is szó van, ahol leírják, hogy amennyiben a szervezet nem kapja meg a megszokott napi adagját a „drogból”, az agy vérkeringése lassul, álmosság, fáradékonyság, ingerlékenység jelentkezik. A koffeinfogyasztás elhagyása után a normál állapot körülbelül 2-3 nap után tér vissza. Több kutatás is szól arról, hogy a koffeinfogyasztás milyen hatásokat fejt ki az emberek pszichéjére. A skizofréniával diagnosztizált betegek jelentősen nagyobb mennyiségben fogyasztanak koffeint, mint egészséges társaik. 750 mg/nap koffeinfogyasztás felett pedig sok esetben pszichotikus tünetek jelennek meg. Az általánosan megfogalmazott napi határérték 400-500 mg koffein körül van. Egy átlagos erősségű kávéban 55-58 mg/100 ml koffein van, viszont az automatákban kapható kávék esetében ez az érték jóval alacsonyabb.


Híres koffeinfüggők

Tán kis vigaszt nyújthat nekünk, erős kávéfogyasztóknak, hogy nem vagyunk egyedül. Voltaire francia felvilágosodás korabeli író napi 40-50 csésze kávét elfogyasztott. Orvosai rendszeresen felhívták figyelmét a túlzott koffeinfogyasztás káros hatásaira, ám ő ezek ellenére sem hagyott fel szélsőséges fogyasztási szokásaival. Milyen jól tette, hisz Voltaire 83 évet megélt. A szintén francia Balzac hazájában a realista regény műfajának egyik megteremtő alakja szintén híres kávéfüggő volt, aki napi 50 csésze kávét elfogyasztott. Rendszeres drogfogyasztóként valószínűleg nem az elfogyasztott koffeinmennyiség volt a legkárosabb dolog életvitelében, ami 51 éves korában a holtak soraiba taszította. Az egészségét is kockára téve az éjszakát és a kávét választotta inspirációnak, így talán már érthető, hogy miként volt képes egyhuzamban akár 23 órát is dolgozni.

Gépész szállóigék a kávéval kapcsolatban:

„Remélem lesz annyi pontom, ahány kávét emiatt tegnap megittam.” – Ismeretlen gépész hallgató a Kármán liftben ZH előtt. „Nincs megoldhatatlan probléma, csak túl kevés kávé.” – Csavar Csaba egy sikeres szóbeli vizsga után „Azért jó, hogy tegnap hajnalban még lement egy kávé, mert még ma reggel is érzem.” – A reggel 8-as ZH-n előttem felsóhajtó hallgató „Ha annyi pénzem lenne most, amennyit az egyetem alatt kávéra költöttem, annyi kávét innék, amennyit egyetem alatt megittam.” – Ismeretlen gépész filozófus „Az igaz szerelemnél nincs erősebb dolog. Kivéve a kotyogós kávét, mert a kotyogós kávé rendkívül erős.” – Ismeretlen eredetű kollégiumi legenda „Abból tudod, hogy egy probléma valóban súlyos, hogy nem lehet kávéval megoldani.” – Menet Mihály a házi feladatos ellenőrző táblázat 10. sikertelen kitöltése után

R-hely Móricka hazafelé az anyjának könyörög egy pöttyös labdáért. Az anyjának nincs kedve megvenni, de azt ígéri a gyerekeknek, hogy ha hazaérnek, azt játszanak, amit akar. Otthon Móricka azt kéri, hogy játszanak papás-mamást. A mama belegyezik, mire Móricka így szól: - Öltözz asszony! Megyünk és veszünk a gyereknek egy pöttyös labdát! Kannibál törzset alkalmaz egy cég az afrikai leányvállalat őrző-védőinek. Tartanak tőle, hogy el-eltűnnek majd alkalmazottak, de semmi gond, mert a törzsfőnök Aghwopakitrura esküdött meg, hogy nem fognak megenni senkit, legfeljebb csak a konkurenciától. Fél évvel később eltűnik az egyik takarító. Miután a körzete piszkos marad, keresni kezdik, nem találják. Ös�szedobolják a kannibálokat, a törzsfőnök a rendőrök előtt mindenkit megesket az összes szellemre, hogy ők ilyet nem (t)esznek. Nyomozók el, törzsfőnök megkérdezi: - Ki volt az? Hátulról egy ifjú kannibál szól, hogy ő volt. Főnök: - Vazze! Nem megmondtam hogy a takarítókat ne bántsátok?!? Itt olyan jó helyünk van! Hat hónap alatt megettük a managementet, a kontrolling osztályt, a financial monitoringosokat, a strategic finance departmentet, a marketingeseket, az asset optimalisation expertise workgroupot, és a corporate customers relations officert, a kutya se vette észre! Erre te megzabálsz egy DOLGOZÓT! A cigány feleség telefonál a férjének: - Szia Gazsi! Képzeld, örökbe fogadtam az öcséd fiát, 9 hónap múlva szülöm meg! Találkozik a tücsök és a hangya. A hangya most is dolgozik. - Hogy vagy hangya? - kérdi a tücsök. - Köszönöm. Dolgozom, gyűjtögetek, mert nemsokára itt a tél, és kell az ennivaló az én népes családomnak. És te? - Egész jól. Csináltam néhány jó bizniszt, egész este muzsikálok a nyugatiaknak, most vettem belőle Ladát. - Nem lesz ennek jó vége - rázza a fejét a hangya. - Mi lesz, ha jön a tél? Nemsokára újra találkoznak. A tücsök egy vadonatúj Mercedes-szel áll meg a gyűjtögető hangya előtt. - Hogy vagy? - Köszönöm. Gyűjtögetek télire. Hát te? - Van egy új Mercim, tele vagyok csajokkal, elzenélgetek. Most indulok egy nyugati turnéra. - És Párizsba is elmész? - El én... - Akkor kérlek keresd meg La Fontaine sírját, és köpd le a nevemben!


60 éves a Trabant Kevés olyan jármű létezik, ami hasonlóan vegyes és szélsőséges érzelmeket kelt, mint ez. Van, aki a testet öltött nyomort látja benne, más imádja a hangulatát, vagy élhetetlennek tartja a puritánságát, esetleg élvezi, hogy harcolhat a géppel. Akad, aki szerint egyszerűen ronda. Vagy csinos. Undort keltő, vagy aranyos. Vagy elpusztíthatatlan. Vagy egy beteges trágyakupac. Akár velünk van, akár ellenünk, akár mozgó akadály, akár útitárs, itt van már hatvan éve: 1957. november 7-én hagyta el a VEB Sachsenring gyártósorát Zwickau városában az első olyan kocsi, ami az akkori tartalmánál később messze túlmutató kulturális jelentőségű Trabant márkanevet viselte. tzápa!

Sajátos megoldásait egyszerre eredményezte a mérnöki ötletesség és az azt megtermékenyítő szükség. A második világháború után létrejött Német Demokratikus Köztársaság járműtermelése nyersanyaghiány miatt nem indulhatott be, így az értékes acél felhasználását ki kellett váltani valamilyen helyettesítő módszerrel. A kiutat a duroplaszt nevű anyag jelentette, ami gyapot- vagy gyapjúhulladékkal töltött, gőzölve préselt fenol-gyanta, vagyis egyfajta szálerősített kompozit anyag. Ez tette lehetővé a Trabanthoz képest még mérsékelten sikeres, duroplasztból, fából és acélból készített karosszériájú AZW P70-es gyártásának beindítását 1955-ben. A P70-es konstrukciójának számos hibája és kezdetlegessége vezetett a Trabant P50 kifejlesztéséig: utóbbi félig önhordó karosszériaváza már csaknem teljesen acélból készült, de a duroplaszt karosszériaburkolat megmaradt a gyártás lehetőségének kulcsfontosságú feltételeként. Eredetileg a P50-est is a kevésbé ámulatba ejtő AZW (Automobilwerk Zwickau) névvel kezdték volna el gyártani 1957-ben, de az abban az évben, október 4-én sikeresen pályára állított Szputnyik-1 szovjet műhold tiszteletére, pontosabban a szovjet pártbizottság irányába tett hízelgő gesztussal már Trabantként került a nagyközönség elé a típus – a szputnyik és a trabant szó is „kísérőt”,

„útitársat” jelent. A P70-es gyártását 1959-ben leállították, míg a jóval modernebb, mégis viszonylag olcsó P50-es 1958-tól kezdődő tömegtermelése tovább folytatódott az 1960-as évek elején. Az ’50-es évek színvonalán a P50 konstrukciója egyáltalán nem volt elavult: elöl keresztben elhelyezett motorja az első kerekeket hajtotta, így a kocsi befoglaló méreteihez képest tágas utastér vált kialakíthatóvá; a duroplaszt kön�nyen formálható, gyorsan, nagy tételben gyártható anyag volt; keresztlaprugós, független kerékfelfüggesztése volt elöl-hátul; első kerekeit fogasléces szerkezet kormányozta; 1960-tól kombi karosszériával is forgalomba került. Még az olajos, kékes színű, erőteljes szagú füstöt eregető, léghűtéses kétütemű motor sem számított hátránynak: a környezetvédelmi normák előtt és a motorizáció tömeges elterjedésének legelején járunk a keleti blokkban, finnyásnak lenni nem volt opció – gyártási költség tekintetében pedig egyszerű kialakítása révén jóval előnyösebb választás volt a négyütemű motorral összevetve, a mindössze 18 lóerős teljesítménye ellenére is. Tehát a gondot nem a P50-es maga korabeli fejlettsége jelentette, hanem hogy ugyanezt az alapkonstrukciót 33 hosszú éven keresztül melegítették rá az NDK és sok másik KGST-ország népére.


Néhány köztes modell után, 1964-ben jött a széles körben ismertté vált, már 600 köbcentis, 23 (1969-től 26) lóerős motorral szerelt 601-es típus a letisztultabb, kissé komolyabb benyomást keltő (és még egyszerűbben, olcsóbban gyártható) formatervével. Számtalan apró módosítást hajtottak végre a 601-esen életútja során, de a zwickaui gyár szerkezetileg kvázi változatlan formában okádta magából a kétütemű Trabikat 1990-ig. Ebben az évben a Volkswagentől licencelt négyütemű motorral próbálta a VEB még egy kimúlás előtti utolsó rúgás erejéig életben tartani a márkanevet, de 1991-re teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a konstrukció fölött végleg eljárt az idő – több, mint hárommillió példány legyártása után a Trabantnak befellegzett. Népszerűségének egyik fő oka kétségkívül a tovább már nehezen fokozható egyszerűsége volt. Nemcsak a KGST összeomlása előtt, de hosszú ideig utána is jellemző volt, hogy nem létezett olyan Isten háta mögötti hely Kelet-Európában, ahol egy úton ragadt Trabihoz ne lehetett volna pótalkatrészt vagy három villáskulccsal és egy csavarhúzóval felszerelkezett szakit keríteni száz méteres körzetben, aki legalább a hazajutás idejére mozgóképessé tette a kocsit. A határnyitással együtt persze jött a jóval fejlettebb technikájú, kényelmesebb, gyorsabb és biztonságosabb nyugati autók megvásárlásának könnyű lehetősége, és ez derékba is törte a Trabik nimbuszát, amik egyre nagyobb számban várták hiába az utca szélén hagyva vagy a kert végében letámasztva a megváltást. Ismerve a duroplaszt örökkévalóságba nyúló bomlási idejét, lesz mit kiásniuk a földből a jövő évezred archeológusainak. Ehhez hozzátartozik, hogy akinek ma egy újszerű állapotú, kevés kilométert futott példánya van, az komoly, forintban akár milliós nagyságrendű értéket birtokol annak ellenére, hogy a romos, rohadó alvázú, működésképtelen Trabikhoz szinte egy marék apróért hozzá lehet jutni a mai napig. Ahogyan a Vasfüggöny innenső oldaláról tűntek az NSZK-ban élő újgazdagok korabeli Mercedesei a nyugat-német prosperitás bizonyítékának, úgy jelképezte nyugatról nézve a Trabant a kommunista szervezésű államok nyomorát az 1970-es évektől kezdve. Az viszont biztos, hogy a német újraegyesítés idején az egész világot bejáró riportfilmek állandó szereplője volt a kocsi, ami néhai egyszerű népautó jellegét levetkőzve hasonló szimbólummá vált, mint a Volkswagen „hippibusz” T2-ese vagy az angol beat-korszak Minije. Bár Németországban sokan tekintettek és tekintenek most is minden KGST-termékre utálattal, nem sokkal a berlini fal leomlása után már fel is ütötte fejét az a társadalmi jelenség, amit Ostalgie-nek kereszteltek el az Ost (kelet) és Nostalgie szavakkal játszadozva: az osztalgiázók többsége a fiatalkori emlékekre, a kisebbség a szocialista vasszigorra révedt vissza párás tekintettel az 1990-es évektől kezdve. Paradox módon a Trabi a személyi közlekedés egyik legolcsóbb megoldásaként egyszerre lett az átkos, elnyomó szocializmus és a felhőtlen szabadság megtestesítője. A jelenség máig sodró hullámának köszönhető, hogy az egykori NDK területéről egy ideje sokan vásárolják haza a többi ex-KGST országból az egykori VEB járműgyárak jó állapotban fennmaradt gyártmányait, az MZ és Simson forrás: totalcar.hu, imdb.com, wikipedia.org

motorkerékpárokat, Wartburgokat és persze Trabantokat is iszonyatos összegekért, mert a papának is olyan volt, vagy mert olyanban ülve lépték át annak idején a megnyitott határzárat nyugat felé. Kulturális beágyazottságát egyszerre segítette és használta ki, hogy címszereplő lett a kocsi a Go Trabi Go című, 1991-es német mozifilmben, és többek között a 2003-as tragikomikus alkotásban, a Good Bye, Lenin!-ben is jelentőségteljes a feltűnése. Említésre méltó még az ír rockbanda, a U2 1992-ben induló, világkörüli Zoo TV koncertturnéja: a színpadkép és a világosítás állandó részei voltak a zenészek feje fölé drótköteleken lelógatott, kibelezett és felcicomázott Trabantok a bukott kommunizmus aktuális jelképeiként. Óh, ki ne felejtsem: az autóról idehaza az Exotic együttes is írt még ’89-ben egy kissé dohos humorú dalt, talán nincs is olyan felnőtt korú magyar, aki ne hallotta volna legalább egyszer életében – és ki tudja, hány hasonló példát lehetne még felsorolni az egykori KGST-országok popkulturális kánonjából. 1957-ben sem a Trabant tervezésében részt vevő mérnökök, sem az erre utasítást kiadó párttitkárok nem tudhatták előre, hogy az akkor útjára induló projektjük ennyire erős jelenségként ágyazódik be később a kelet-európai nemzetek kollektív tudatába. Hatvan év elteltével a többség számára már mindegy, hogy jó minőségű, kön�nyen vezethető, megfelelő dinamikájú jármű-e, vagy egy reménytelen, hitvány, életveszélyes, autónak hazudott guruló szappantartó, de azt kétségbe vonni fölösleges, hogy a Trabant emléke halhatatlanná vált.


A Hurok A magyar filmgyártás újbóli kivirágzását nem csak az mutatja, hogy az utóbbi években kettővel nőtt az Oscarral díjazott magyar filmek száma, hanem az is, hogy újból élvezetes mozik kerülnek a vászonra. Ezekre néhány példa: az Isteni műszak, a Fehér Isten, a Liza, a rókatündér, vagy ennek a kritikának az alanya is, a Hurok.

Pista

A történet ott veszi kezdetét, hogy Ádám (Száraz Dénes) egyedül ül a 4-es metrón, útban a lakásához. Hazatérve élettársát, Annát (Martinovics Dorina) egy pozitív terhességi teszttel találja. Ez borítja a terveiket arról, hogyan lopják meg Dezsőt (Anger Zsolt), aki a lakás valódi tulajdonosa és egy doppingalapanyag fő terjesztője. Anna elmegy Ádám apjához (Hegedűs D. Géza) nőgyógyászati vizsgálatra. Ádám úgy dönt, hogy a tervet Anna nélkül viszi véghez, ezért videón búcsúfelvételt rögzít. Eztán Dezső is beköszön, és odaadja a csempészendő ampullákat. Ádám már indulna, de nem találja a jegyeket, ezért Anna keresésére indul. Mikor ráakad, Anna azt sem érti, hogyan lehet Ádám életben. Elbeszélnek egymás feje mellett, nem értenek egyet abban, hogy mit csináljanak Dezsővel. Veszekedés közben Anna nem veszi észre a száguldó mentőautót, így balesetet szenved. A film ezután Dezső és Ádám macska-egér harcáról szól és arról, hogyan próbálja Ádám helyrehozni azt a szituációt, amit nem is ért. Mindeközben szorulni látszik az a bizonyos hurok. Az író és rendező Madarász Isti volt, és mindkét munkában remekelt. A történet izgalmas, csavaros, és kiszámíthatatlan. Gyakran egy új jelenet teljesen más szemszögbe helyez valami korábban látottat. Ezt a kiváló

operatőri munka is alátámasztja, ugyanis az előző mondatot többször szó szerint kell értelmezni. A feszültség fennmarad a film teljes hossza alatt, ebben segít a néhol kicsit nyomasztó zene is. A látványvilág szürke, és kevés digitális trükkel oldották meg az effekteket. A színészi játék is kiemelendő. Dénes a karakterét nagy fejlődésen vitte végig. Dorina teljesen hitelesen adta a rémült nő szerepét, viszont kellő életrevalósággal és energiával egyensúlyozta, hogy több legyen, mint egy megmentésre váró lány. Mindazonáltal a legkiemelkedőbb mégis Anger Zsolt volt. Egyes jelenetekben már a puszta jelenlétével is fenyegető tudott lenni, illetve az ő karaktere volt az, akinek a reakcióit láttuk újra és újra, amikor valami paranormális jelenség történt. Mindent összevetve a Hurok egy igazán izgalmas thriller, pár nagyobb csavarral, érdekes történettel és a nézőkben folyamatosan kérdéseket vet fel egyedi narratívájával. Épp ezek miatt szólóban vagy egy intelligens, kis létszámú társasággal érdemes megnézni, hogy az esetleges felmerülő kérdéseket meg lehessen vitatni. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a részletekbe beleásni magát és azoknak is akik filmnézéskor nem csak agyatlan szórakozásra vágynak. Hiszen ez a film megérdemli, hogy minél többen megismerjék.


Rejtvény A színessel kiemelt sor adja a megfejtést, melyet december 15-ig a katepress@gmail.com e-mail címre a ,,Rejtvény december” tárggyal várjuk. A beküldők között öt darab sörkupont sorsolunk ki a Műhely Pub felajánlásával.


Profile for GDH BME

KÁTÉ 2017. december  

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatói újsága.

KÁTÉ 2017. december  

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatói újsága.

Advertisement