Btk magazin - március

1

2

3

4

55

ta, legtöbben itt élik le az egész életüket. Ez lehet pozitív, de ugyanúgy meglátjuk a dolgok negatív oldalát is. A tanulságot pedig mindenki levonhatja magának, mert a könyv végére „Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. nem csak a játék élményével leszünk gazdagabbak, hanem De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű boly- rá is ébredünk olyan dolgokra, amiket valahogy már tudgón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt.” tunk, mégsem akartuk elfogadni. Legalábbis nem mindenki.

Wade Owen Watts ezt már a könyv elején tudatja ve- A világ mellett a könyv másik nagy erőssége a főszereplő. lünk, és bizony nem egyedül van vele, úgyhogy ezzel a Wade pont olyan fiú, mint a te vagy a szomszéd kissrác, ő mondattal máris megnyert magának egy csomó olvasót. csak játszani akar, leülni a gép elé és addig nyomni, míg el nem alszik előtte, majd reggel újra folytatni. Ahogy ő fogalmaz: 2044-et írunk, és az élet bizony nem egyszerű, vagy gazdag valaki és megvan mindene vagy szegény, és próbál túlélni egy összeomló társadalomban, ahol a készletek kifogyóban vannak, és egymásra pakolt lakásokban sínylődnek. Az egyetlen kiút ebből a nyomorból az OASIS, egy virtuális valóság, ahol az ember az lehet, aki akar. Ez nem csak egy kikapcsolódási lehetőség, mindenki idejár tanulni, dolgozni, szórakozni vagy játszani.

„Az OASIS volt legszebb gyerekkori emlékeim színe. Anyunak mindig kényszerítenie kellett hogy esténként kijelentkezzek, mert soha nem tam visszatérni a valóságba. A valóság szar

helyarra, akarvolt.”

Mindenki el akar menekülni a problémái elől, csak mikor vis�szatér a valóságba, rájön, hogy azok nem oldották meg magukat. Ezt teszi Wade is, menekül, ezért olyan könnyű azoAz OASIS-t James Halliday alkotta meg, aki már gye- nosulni a figurájával, mert mi is ezt tesszük nap mint nap. rekkorában is kocka volt, és ez bizony a ’80-as években még nem volt menő. Halliday a játékokba menekült a A könyv a maga egyszerű módján zseniális, el tudunk mevalóság elől, mert ott biztonságban érezte magát. A tör- nekülni egy olyan helyre, ahol lehet, hogy mi is szívesen ténet ott veszi fel a fonalat, amikor ő meghal, és egy jáélnénk, egy bizonyos szinten rólunk is szól, de ha mélyebbtékot hagy maga után. Aki megtalálja a kulcsokat, és az út végén a Húsvéti Tojást, az lehet majd az örököse re nézünk, látjuk a társadalomkritikát és szembesítenek nem csak az OASIS-nak, de Halliday teljes vagyonának. minket a problémákkal, amik nem oldják meg magukat.

Wade természetesen ugyanúgy kutatómunkába kezd, mint mindenki más, profi lesz a ’80-as évek könyveiből, sorozataiból, filmjeiből és játékaiból. Mindent kívülről fúj, ami valaha James Halliday kedvence volt. Nem véletlen, hogy ő találja meg először az első kulcsot.

Az izgalmas rész pedig csak itt kezdődik. Az OASIS milliónyi felhasználóján kívül a cég emberei is fenik a fogukat a Tojásra, félre akarják állítani Parzivalt (Wade OASIS-beli neve), és ehhez nem félnek bármilyen eszközt bevetni. A játék innentől kezdve életveszélyessé válik.

A könyv nem csak bepillantást ad egy ijesztően reális lehetséges jövőbe, hanem ezzel együtt hatalmas nosztalgiavonat a ’80-as évekbe. A játékon van a hangsúly, végig Parzivalt figyeljük, hogyan oldja meg a feladatokat, menekül az életéért mindkét valóságban – az igaziban és a virtuálisban is –, de mindezt úgy teszi, hogy Halliday kedvenc dolgait kutatja a múltból.

Láthatjuk a virtuális valóság előnyeit, már nem csak arra alkalmas a net, hogy cicás videókat nézzünk raj-

6

KÖVETKEZŐ: A FILMRŐL

77

A könyv nem meglepő módon nagy siker lett, és a legtöbb sikerkönyvvel megtörténik, hogy megveszik a filmes jogokat. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a film el is készül belőle, de a Ready Player One így járt.

A rendezői székbe Steven Spielberg került, ami azért érdekes, mert a könyvben nem egyszer emlegetik az ő munkáját, hiszen ő már a ’80-as években is mára már klasszikussá vált filmeket gyártott. Akkoriban már bőven volt hírneve, nem véletlenül, és jó eséllyel emlékszik is, milyen volt az az időszak.

A forgatókönyvíró Ernest Cline, aki magát a könyvet is írta, és Zak Penn, aki több Marvel filmnél is közreműködött íróként. Wade szerepét pedig Tye Sheridan kapta, akit nemrég az X-Men: Apokalipszisben láthattunk Cyclopsként.

Elsőre elég ütős csapatnak tűnik, és reméljük, méltóan sikerül vászonra vinniük a történetet.

A filmről tudjuk, hogy hű marad az alapanygul szolgáló regényhez, de mégis elég eredeti lesz ahhoz, hogy azokat a nézőket is meglepje, akik már olvasták a könyvet. Ennek érdekében Spielberg új kulcsokat és kirakósokat talált ki a filmhez. Ezen kívül egyéb változások is lesznek, például egyes karakterek nagyobb szerepet kapnak a filmben, mint a könyvben. Ilyen például T.J. Miller karaktere, i-R0k is, akit Boba Fett-hez hasonlítanak. Ben Mendelsohn (Nolan Sorrento) elmondta, hogy a film főgonosza teljesen másfajta karakter lesz, mint a könyvben

A valóságban nincs semmi jó. Szerencsére nem is kell törődnünk vele.

2044-ben már mindenkit beszippant a világot átfogó virtuális játék, az OASIS, amelyben mindenki a maga választotta avatárjával vehet részt: és nem szembesül semmi rosszal, ami a játékon kívül várná.Amikor az OASIS-t feltaláló és a céget alapító James Halliday meghal, a végrendeletéből kiderül, hogy elrejtett néhány titkot a rendszerben. Aki ezekre rátalál, mesés gazdagságot nyerhet.

Wade 18 éves, és az egész életét a játékban töltötte.

Nekivág a kalandnak, és nem törődik vele, hogy az élete a tét. De nemcsak az, amelyiket a játék számára használ… hanem a valódi is.

A hatalmas sikerű regényből maga Steven Spielberg készített filmet, amely a mester nevéhez és a történethez méltó látványorgiát kínál: a segítségével rácsodálkozhatunk arra, hogy milyen lesz a Föld 20 év múlva – és milyen csodákra lesz képes a virtuális valóság Magyar cím (Korhatár): Ready Player One (12E) Eredeti cím: Ready Player One Regény: Ernest Cline: Ready Player One Műfaj: Akció, Sci-Fi, Kaland Játékidő: 2 óra 20 perc Mozipremier (USA): 2018. február 23.

Hazai mozi permier: 2018. március 29.

Rendező: Steven Spielberg Hazai Forgalmazó: InterCom

Az viszont nem változott, hogy rengeteg easter egg és utalás található különböző pop kultúrából, sőt a film eléggé friss ilyen szempontból, és a napjainkban népszerű filmek és játékok egyes elemeit is észrevehetik majd a szemfüles nézők.

A film idén március 29-én debütál a mozikban, én pedig tűkön ülve várom, mikor láthatom az egyik kedvenc könyvemet megelevenedni.

- Fummie [Bibliotheca Fummie]

FUMMIE FILMKRITIKÁJA

8

99

10

1111

oszlanak el a női-férfi olvasók, sok helyen családi könyvként olvassák a két sorozatot. Izgalmas könyvpiaci helyzetben vagyok, a kiadó piacvezető a young adult terén, és nekem meg van humorom, így a regényeim „entry level” könyvek lettek, vagyis olyanok is elkezdtek sci-fit olvasni, akik sohasem tették. Főleg, hogy az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvem után már a fiatalabbak is kézbe veszik az Arany pöttyös sorozatbeli könyveimet is. Sokaknak Scar példakép lett.

A Calderon sorozatban férfi a főhősöd, míg a Scarban (Szivárgó sötétség sorozat) női főszereplőre váltasz. Nehezebb vagy épp könnyebb számodra egy női főszereplővel boldogulni?

„ Az igazi író szellemileg hajlékony, nyitott, keresi az új utakat...”

Az első könyv mindig nagy szerelem az írónak. Miért pont a sci-fi zsánerben kezdtél el alkotni?

Kamaszként mindenevő voltam, és heti öt könyvet elolvastam. Szerettem az erős érzelmi töltetű regényeket, de még jobban, amikor ezek a fantasztikumhoz kapcsolódtak. Számomra a sci-fi a „mi lenne, ha…” irodalma, egy hatalmas szellemi játék. A fantasy pedig mese felnőtteknek, a kalandok terepe. Mivel a környezetemben nem voltak más prózaírók, és akkoriban még interneten sem volt ennyire aktív élet, így a fióknak írtam, és azt, amihez épp kedvem volt.

Hogyan indult a pályád?

2004-ig magamnak írtam, aztán egy kézirat nem eresztett, Scar történetét el akartam juttatni az olvasókhoz.

Világ életemben aktív ember voltam, így csatlakoztam a sci-fi irodalmi réteghez, ahol hamar szervezni és blogolni is kezdtem. Akkoriban nem voltak nyílt regénypályázatok, hanem novellákkal lehetett megmutatni, mit tud az ember. Elkezdtem pályázatokra írni, és folyamatosan nyertem, vagy élmezőnyben szerepeltem. (Az Esővágy novelláskötetemben benne van az Ébredés, a Hogyan ölne Jung?, a Jóvágású vérfarkas nősülne, a Mentsd meg Krisztust!, ezeket a kezdeti időkben írtam.)

Milyenek voltak a szakmai, és milyenek az olvasói visszajelzések az első időkben? Melyiktől tartottál jobban?

Akkoriban még nem volt moly.hu, és hogy mit gondolt az olvasó, ki tudja… Inkább más íróktól, szerkesztőktől, régi motoros sci-fisektől kaptam véleményeket. Ezeket mindig nagyon vártam, persze sokszor szorongva. Szerintem a közöny a legszörnyűbb, ami egy íróval történhet, inkább mondjanak rosszat az írásomról, minthogy hallgassanak róla.

Mindig nagyon pozitív véleményeket kaptam. Vagy lehet, az én természetem jó, mert a pozitív mondatokra figyeltem, a negatívakat meg összeírtam, és gyakoroltam, amit kellett. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki véleményé-

12 12

vel segítette az íróvá válásomat. A sci-fi élesebb hangú világa erre kiváló, nagyon jól lehet fejlődni benne. Főleg a világteremtés terén nagyon erősek a véleményezők.

2012-ben jelent meg az első regényed. Ez nyolc év… Hogyan lehet, hogy a regényed ilyen sokára jött ki? Vagy kérdezzem úgy, nőként milyen volt sci-fi íróként indulni?

Novellistaként duplán kellett bizonyítani, a regények kapcsán meg egyszerűen üvegplafon volt. Ebbe valószínűleg belejátszott, hogy nem nyílt pályázat, hanem haveri alapú publikálás ment, és a 2008-as világválság is, amikor beszűkültek a lehetőségek. Problémamegoldó személyiség vagyok, így sokáig azt gondoltam, nekem kell jobban írni, és kísérleteztem, gyakoroltam. Aztán egy pont után rájöttem, már réges-rég jobban írok, mint azok, akik megkapnak lehetőségeket. Sőt, menet közben jó szerkesztő is lettem. Meglepő felállás volt. A regényeimbe nem olvastak bele, de elismerték, hogy jó szakember vagyok, és jó novellista, csak ugye értsem meg, a nők nem tudnak sci-fit írni, és az olvasók sem kíváncsiak rájuk. És mi történt?

Ha nem jó egy rendszer, meg kell változtatni. Új utakat kerestem, és kiléptem az általam ismert sf/f kiadók terepéről. Illetve az akkori munkám, a kutatásszervezés helyett is mást kerestem. Ekkor jött a Könyvmolyképző Kiadó ajánlata, hogy dolgozzak nekik. Egy-két hónapon belül elindítottuk az első Aranymosást, majd a következő évben megjelent az első regényem a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik. Majd rá egy évvel a Scar.

Mindkettő hatalmas népszerűségnek örvend, úgy tudom elfogyott az első kiadás belőlük. Azt a célközönséget érted el végül a Calderonnal és a Scarral, amire előzetesen számítottál, vagy az olvasóknak sikerült meglepni téged?

A régi olvasók közül sokan utánam jöttek, de azt hiszem, nem a hazai sf réteget érem el, hanem inkább a Könyvmolyképző felnőtt olvasóit. Nagyjából fele-fele arányban

Igazából a Szivárgó sötétség sorozatban két férfi és két nő a főszereplő, de ez majd a teljes sorozat után lesz egyértelmű. A kötet eleje mindig Scar fejezetével kezdődik, mert ő egyfajta motor, és az első kötetben is ő dominál, hiszen Scar a regény címe. De a következő kötet Lucy nevét viseli, és abban ő a hangsúlyos. A harmadik kötet Artúré, a negyedik Doné lesz, ezekben a férfiak kapnak majd nagy szerepet. A kisregények pedig a mellékszereplőkkel foglalkoznak.

Ami az írást illeti, E/3-ban könnyen írok bármilyen szereplőt, nem fontos a neme, a természetét kell ismernem. Míg E/1-ben jobban boldogulok a férfi szereplőkkel, legtöbb novellám is ilyen, hiszen a sci-fiben ezt szoktam meg. A női hangot még nehezebben írom meg, ezért lesz nagy kihívás a Vágymágusok sorozat, amit most írok.

Az Apa, randizhatok egy lovaggal? egy teljesen más irány, mint amit korábban követtél. Mennyiben volt más fantasyt írni, mint sci-fit? Melyiket élvezted jobban?

Sci-fit könnyebben írok, mint fantasyt, mert van egy talaj, egy valóság, amitől el lehet rugaszkodni. Fantasy esetén két út van, vagy ismert toposzokra építeni, vagy radikálisan újat alkotni. A lovagos regényem toposzokra épül, egy lány átálmodja magát egy középkori fantasy világba, aztán persze kiderül, hogy nem álom, és meg kell menteni a világot. Ebben a könyvben nem a fantasy rész volt a kihívás, hanem az, hogy young adult. A korcsoportváltással az írói eszköztáram felét ki is dobhattam, új dolgokat kellett elsajátítanom, így egyszerűen megnéztem, hogy a legsikeresebb YA íróink hogyan írnak, és tanultam a könyveikből. Rendkívül izgalmas volt. Egyedi fantasy világot majd a Vágymágusokban szeretnék.

Melyik női karaktered kedveled a legjobban? Melyikükről volt a legizgalmasabb írni?

Kedvelni Tainát kedvelem a Calderon kötetből. Ő egy japán lány, aki szamurájuk utódja, és nőies, elegáns, de végsőkig makacs. Míg Lucy az, akiről nagyon izgalmas írni, annyira összetett szereplő. Vezető mentálként a világ egynyolcad ura. Látszólag fegyelmezett, és betart minden

törvényt, de az álarc mögött iszonyúan impulzív, frusztrált, és szeretethiányos. Imádom, ahogy utálja a pít, az összes törtszámot, és azt is, ahogy megpróbálja kiiktatni a többi szereplőt, mert rendszerhibának tartja őket.

Van olyan nőkarakteredet, akit példaképnek ajánlanál valami miatt a női olvasóid számára?

Ha az ellenségeinket szeretnénk likvidálni, akkor Lucyt.

Ha egy főnemest elcsábítani, akkor Tainát. Ha meg világot kell menteni, mindenképp Mia Anne a jó választás a lovagos könyvből.

Viccet félretéve, mindet ajánlom. Ezek a csajszik okosak, erősek, nőiesek. Szeretnek azok lenni, akik. És neked van női sci-fi karakter példaképed (egy filmből, könyvből, esetleg játékból)?

Gyerekként Hárs László: Biri és Bori könyvét imádtam, ahol egy lány kitalál magának egy vagány nővért, és eljátssza. Kertész Erzsébet Teleki Blanka regényét is vagy hússzor olvastam, az oktatás kapcsán nagy példakép.

Később jött Goldenlane A herceg jósnője, a „mindenre elszánt kultúrantropológussal”, illetve Vavyan Fable könyvei közül a Sárkánykönnyekben a pszichológus csaj is nagy kedvenc volt.

Te foglalkozol a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőivel, valamint az Aranymosás Pályázatot is te irányítod, így női és férfiírókhoz is van szerencséd. Miben más együtt dolgozni egy férfi- és egy női íróval?

Semmiben. Nem az írók nemében van különbség, hanem a személyiségükben. Vannak olyan nők és férfiak, akiknek Excel táblázattal szoktunk magyarázni, és mindent logikusan, pontokba szedve. Vannak, akiknél az érzésekre hatva. Van olyan író, aki mindent javít, van, aki semmit sem szeretne. Vannak „hisztisebb” és nyugisabb írók. Inkább személyiségtípusban és gondolkozásmódban mások, nem a nemek alapján.

Van a példaképeid között női író?

Simone Weil filozófus író nagy példakép, de nagyon szerettem Ursula K. Le Guin és Anne McCaffrey írásait is.

Mint komoly szerzői és szakmai múlttal rendelkező személy milyen tanácsokkal látnád el azokat a lányokat, nőket, akik írók, esetleg pont sci-fi írók szeretnének lenni? Írjatok, kísérletezzetek, játsszatok. Az igazi író szellemileg hajlékony, nyitott, keresi az új utakat, hiszen az írás öröm, egy hatalmas lelki-szellemi kaland. Legyetek maximalisták, legyetek a legjobbak. Miért érnétek be kevesebbel, ha tiétek lehet a világ?

Készítette: Spirit Bliss

1313

Csak regényeket terveztek kiadni az Okos-lányregény projekt keretében, vagy számíthatunk esetleg esszé-, novellás-, verseskötetekre is? Mennyire képviselitek majd a diverzitásra való törekvést ezen a területen?

Regényeknél maradunk. Olvasmányokat fejlesztünk.

Nemrég új projekt indult nálatok, amelyet Okos-lányregénynek neveztetek el. Készült hozzá egy Facebook csoport, és már két könyv is megjelent a projekt keretében. Mesélnétek arról, mit is takar pontosan az Okos-lányregény kifejezés, és mi a célja ennek az újonnan létrehozott kategóriának?

A lányregény műfaját szerzői oldalról újítjuk meg. Az okoslányregényeink szerzői nem tipikus sikerkönyvírók, hanem minden esetben kutatók. Olyan, a fiatal női olvasók számára releváns problémák kutatói, mint a testképzavar vagy gyerekkori abúzus. Ezek tényleg regények, sztorik – de a történetekbe valahogyan beleereződik a szerzők felkészültsége, tudása: okossága. Ezekből a lányregényekből tehát a felszínesség hiányzik.

Miért Mona Awad Antilányregény könyvét választottátok az első Okos-lányregénynek?

Akkori gyakornokunk/segítőnk, Máramarosi Lili találta a címet, ő egyben a célcsoport tagja is, ráadásul többnyire angolul olvas, megtalálta Awad könyvét, aztán mi is beleszerettünk. Végül Lilit bíztuk meg a szerkesztéssel is, miközben a fordítást egy szintén fiatal tehetség, Diószegi Dorottya végezte.

A másik már megjelent Okos-lányregény Jennie Melamed Lányok csöndje című regénye. Miért találtátok fontosnak, hogy ezt a regényt eljuttassátok az emberekhez?

Jó történeteket keresünk, amelyek ugyanakkor válaszokat is adnak a kérdéseinkre. Melamed regénye pedig azt a helyzetet is bemutatja, hogy bizonyos ellentmondásaira a mai társadalom egyelőre képtelen elfogadható választ adni. A Lányok csöndje brutalitása nagyon erősen szembesít a gyereklányok elnyomottságával és kihasználtságával. Ehhez Melamed szakmai múltja kellett – gyerekkori tramuák terapizálásáról írta a doktori értekezését, testközelből ismeri a bántalmazottság hatásait, következményeit.

A projekt keretében tervezitek esetleg lányokról szóló LMBTQ regény kiadását?

Biztos, hogy ez nem szempont. Mi jó történeteket keresünk.

Az Athenaeum adta ki André Aciman Szólíts a neveden című regényét pár hete, de véletlenül sem azért választottuk, mert egy meleg szerelem történetét meséli el, hanem azért, mert egy szép szerelem történetét meséli el differenciáltan, érzékenyen. Egy művet nem degradál, de nem is emeli fel az, hogy a szexuális és nemi kisebbségeket állítja fókuszba.

A mű minősége a döntő.

Az Okos-lányregények Facebook oldalán cikkeket, interjúkat posztoltok igazán fontos, főképp a lányokat, nőket érintő témákról. Terveztek esetleg Athenaeum esteket vagy egyéb személyes programokat is az olvasóitok számára?

Jó gondolat, köszönjük! Ha van rá igény, rajtunk nem fog múlni. Azt hiszem, az egyik legtöbb programot szervező könyvkiadó vagyunk.

Lehet tudni már, mi lesz a következő regény, amely megjelenik majd az Okos-lányregények kategóriában?

Az interjút készítette: Spirit Bliss

Amíg nem kötöttük meg a szerződést, addig a diszkréció az úr. Amint lehet, közzétesszük a Facebook-oldalon, mi lesz a következő tartalom a címcsoportban.

Mindkét fent említett regény nagyon komoly témákról szól. Az egyik a test- és önképzavart mutatja be, a másik a családon belüli erőszakot, a gyermekbántalmazás szörnyűségeit. Kaptatok esetleg olyan olvasói visszajelzést, hogy valakinek lelkileg vagy ténylegesen segítettek ezek a könyvek a saját gondjaiban?

Egy olvasmány, egy lányregény soha nem segít. De szembesítheti olvasóját azzal, hogy segítségre van szüksége. Ezek a könyvek abban orientálhatnak, hogy felismerjük a jelenséget magunkban vagy a környezetünkben, viszont a tényleges segítségnek a szakemberektől és az ellátórendszertől kell érkeznie.

14 14

1515

16 16

1717

„Embernek lenni azt jelenti, hogy hibáink is vannak.”

Kezdjük azzal, hogy mitől erős egy karakter, legyen az nő vagy férfi. Röviden azt mondhatjuk, hogy egy karakter akkor erős, ha többdimenziós, és jelentős része a történetnek. Erõsségei és gyengeségei is vannak egyaránt, léte és tettei alapjában viszik előre a cselekményt.

Erős női karakter az, aki nem csak hagyja, hogy a dolgok csakúgy megtörténjenek vele. Nem az, aki a kispadon ücsörög, miközben a világ halad, és várja a sült galambot, remélve, hogy majd történik valami érdekes az életében. Az erős női karakternek kellenek, hogy legyenek választási lehetőségei, kell, hogy döntéseket hozzon, hogy elinduljon a saját útján és addig menjen, amíg nem lel rá arra, amit keres. Egy női karakter akkor erős, ha katalizátor vagy résztvevő, nem pedig kívülálló.

Egyrészről fontos és jó érzés látni nőket is olyan szerepben, ahol fizikai erejüket gyakorolják. Azonban nem csak így lehetnek a nők és a lányok erősek a világban vagy a saját magánéletükben.

A való életben például közülünk keveseknek kell valóban lőni fegyverrel, vagy íjjal, vagy napi szinten kiiktatni egy bérgyilkost. Harcainkat a szív, az elme és az akarat vívja; harcolunk otthon a mindennapokban, a munkahelyen, a tárgyalóteremben, az osztályteremben, vagy a gyerekneveléssel.

Szóval, igen, fontos, hogy legyenek kick-ass női főszereplők, de ugyanolyan fontos, hogy emellett láthassuk a belső erősségeiket is.

Tehát, ha nem tisztán a fizikai képesség, akkor mi teszi Katniss-t és Wonder Woman-t erős hősnővé? Úgy gondolom, a legfontosabb az, hogy emelt fővel néznek szembe a környezetünk által felállított kihívásokkal. Például Katniss története a túlélésről szól egy olyan kemény világban, amelyben csak a fizikailag erősek élnek túl.

Amikor a kedvenc „erős” női karaktereimre gondolok, olyanok jutnak eszembe, mint Aelin Ashryver Galathynius, Dani O’Malley, Feyre Archeron, Alexia ​Tarabotti, Kate Daniels, Wonder Woman, Sansa és Arya Stark, Katniss Everdeen, Yukiko, Hazel Grace Lancaster, Hermione Granger, Lagertha Lothbrok, Sarah Connor, Sarah Kerrigan és még sokan mások. Felismerjük őket, amikor látjuk vagy olvasunk róluk, de pontosan meghatározni, hogy mitől erős egy női karakter nehéz, mert az erősség igen szubjektív kifejezés. Kérdezzünk meg valaki mást, és lehet, hogy szerintük a fenti listám egy vicc. Ám ezzel nincs semmi gond. Én úgy gondolom, hogy az erő nem a gyengeség hiánya, hanem a gyengeség leküzdése. Ezért egy „erős” női karakter nem olyan, akinek nincs gyengesége, hanem az, aki a történetének végére legyőzi azokat, vagy előnyére fordítja őket. Az én szememben akkor jó egy hősnő, ha láthatjuk honnan hová fejlődött. Jobb, ha egy „gyenge” (ismét, viszonylagos kifejezés) karakterrel kezdünk, aki a története során erõsödik.

18 18

De vajon mi más tesz erőssé, nemessé és hősiessé egy női karaktert?

Milyen más kihívásokkal szembesülnek a nők és a lányok a kevésbé brutális kitalált világokban?

Egy erős hősnőben meg kell, hogy jelenjenjenek az emberi jegyek: empátia, együttérzés, félelem, harag, szomorúság, veszteség. Embernek lenni azt jelenti, hogy hibáink is vannak. Tehát egy erős női karakternek is kellenek hibák.

Egy teljesebb, gazdagabb karakterhez vezető út kudarcokkal és összeomlásokkal, hibákkal és az ezeken való felülkerekedés akaratával van kikövezve.

- Andie [Függővég]

1919

20 20

2121

• Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázaMinden kislány más és más. Biztosan akadnak olyanok is, akiket teljes mértékben lekötnek az általános iskolai kötelező olvasmányok, azt hiszem, mégis állíthatjuk, hogy a könyvlistát nem a lányok többsége számára állították össze. Végignézve a címeket, a kötelezők között egyáltalán nincs, de még az ajánlott irodalomban is talán Erich Kästner A két Lotti című regénye az egyetlen, amely kifejezetten lányokról szól elsősorban lányoknak.

dó lányoknak

Hogy miért is gond ez? Mert – bár a lista összeállítóit lehet, hogy meglepi, de – a tanulók nagy része lány. Velük ugyanúgy meg kell szerettetni az olvasást, mint a fiúkkal, ez pedig könnyebben megy akkor, ha nekik szóló könyveket is olvashatnak. És itt az „is”-en van a hangsúly. Azon, hogy egyensúlyt kéne találni, és legalább annyi lányoknak szóló témát kéne szerepeltetni a kötelező és ajánlott olvasmányok listáján, ahány fiúknak szóló van rajta.

• L. M. Montgomery: Anne otthonra talál

Lányos témák alatt egyébként nem rózsaszín felhős, egyszarvús, sminkelős témájú történetekre kell gondolni, hanem olyasmikre, amik a lányok lelkével, mindennapi és egyáltalán nem mindennapi problémáival foglalkoznak minőségi módon. Rengeteg olyan téma van, amely érdekelheti a lányokat (és esetleg a fiúkat is), megszerettetheti az olvasást a gyerekekkel, és esetleg még fontos is lenne beszélni róla.

• Nógrádi Gábor: Emmike nem semmike

Az egyensúly egyébként a fiúk számára is hasznos lehet. Ahogy a fiúkról szóló regényekből a lányolvasók megismerhetik kicsit a fiúk problémáit, érzéseit, úgy a lányokról szóló regények segítségével a fiúk is bepillantást nyerhetnének a lányok gondjaiba, lelki világába. És a két nem talán már a kezdetektől sokkal jobban megértené egymást, felnőve pedig nem okozna olyan nagy gondot, hogy a férfiak hogyan viselkedjenek a nőkkel, a nők pedig a férfiakkal.

• Berg Judit – Polgár Judit: Alma – A sötét birodalom

A lányoknak szóló regények esetében az sem lehet mentség a lista hiányosságára, hogy esetleg nem találni olyan könyveket, amelyek megfelelőek lennének. Tettem egy próbát, és egy könyves csoportban feltettem a kérdést, ki milyen könyvet tenne fel a kötelezők listájára, ami a lányokról, és elsősorban a lányoknak szól. Rövid idő alatt igencsak sok ajánlás összegyűlt.

Akadtak régi kedvencek és alig néhány hónapja megjelent könyvek is, szépirodalom és szórakoztató irodalom, komoly témával foglalkozó és humoros regények is. Voltak olyanok is, akik fiúkról szóló, de izgalmasabb, modernebb olvasmányt szánnának a lányoknak, és olyanok, akik tényleg kifejezetten lányokról, elsősorban lányoknak szóló regényt javasoltak. Sőt, akadt, aki bevenné a listára a könnyedebb, gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyveket is.

• Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

• Jean Webster: Nyakigláb Apó • Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el!

• Anna Frank: Anna Frank naplója • Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

• Szalay Lenke: Mogyoró • Szabó Magda: Abigél

• Nógrádi Gábor: Az anyu én vagyok • Bauer Barbara: A leggazdagabb árva • Beczássy Judit: Egyszer vagyok fiatal • Fehér Klára: Bezzeg az én időmben • Mészöly Ágnes: Darwin-játszma • Fehér Klára: Mi, szemüvegesek • Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten • Lakner Artúr: Édes mostoha • Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője

Szóval akiknek a kezében van a döntés, válogathatnának a sok-sok minőségileg, stílusban és témáját tekintve is megfelelő könyv közül. Hogy miért nem teszik? Nos, ezt csak ők tudhatják.

Hogy jól teszik-e? Véleményem szerint nem, de ezt döntse el mindenki maga.

• Karin Michaelis: Bibi

A következő oldalán összeszedtünk néhány olvasmányt a lányok számára, amelyeket részben a fent említett könyves csoport tagjai ajánlottak, és amiket esetleg érdemes lenne feltenni a kötelező vagy ajánlott olvasmányok listájára.

• John Green: Csillagainkban a hiba

• Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi • David Levithan: Nap nap után • Nyulász Péter: Helka

- Spirit Bliss

22 22

23 23

24 24

25 25

26

27

28 28

29 29

30

3131

Többségünk az RTL Klub híradósaként ismerhetett meg téged, ez a munka valószínűleg sok idődet és energiádat megköveteli. A Nincs időm olvasni! kihívást a saját életed ihlette? Nehéz a munkád mellett időt szakítani az olvasásra?

Sokszor előfordul velem is, hogy csak elrohannak a napok, a hetek, megint eltelt egy hónap, és nem olvastam eleget. Többet kellene. Hiszen minden könyv hozzánk tesz valamit! Ezért is hoztam létre a csoportot, hogy motiváljuk, inspiráljuk, segítsük egymást, és végül az évet úgy zárhassuk le, hogy elmondhatjuk magunkról, bizony olvastunk! Én is megtalálom az olvasó perceimet minden egyes napomban.

Mindig is könyvmoly voltál, vagy a könyvek szeretete csak idővel alakult ki nálad? Volt olyan gyerekkori olvasmányod, amelyről úgy gondolod, nagy szerepet játszott abban, hogy megszeretted az olvasást?

Már kisgyerekként is voltak kedvenceim, így Erich Kästner A két Lottija vagy Roald Dahl Matildája, de még a kötelezők között is akadt, amit igazán bírtam: mondjuk Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyvét. Tehát nem állt távol tőlem az olvasás már kisgyerekként sem, de az igazi flow élmény tini koromban érkezett meg a Harry Potterrel. Ez volt az a könyvsorozat, amely valósággal beszippantott, és utána újabb művek felé lökött. Egyébként nem elhanyagolható, hogy már iskolásként is hatással voltak rám kedvenc filmes vagy sorozatbeli karaktereim is, akik mind – talán nem meglepő módon – könyvmolyok! Példának okáért ott van Rory Gilmore a Szívek szállodájából, aki valósággal falja a könyveket. Mind a mai napig a kedvencem, és napi rendszerességgel nézem. Inspirál.

Van olyan műfaj, zsáner, ami közel áll hozzád, vagy könyvek terén mindenevő vagy, és bármi

32

jöhet, ami jó?

Hangulat-olvasó vagyok, így nagyon változatos a kívánságlistám, de azért az igazi kedvenceim a szépirodalmi alkotások. Nagyon szeretem az önfejlesztő könyveket, a motivációs olvasmányokat is, illetve egyre több ifjúsági regényt olvasok. Műfaj tekintetében már végképp teljesen mindegy, de a novellákért nem vagyok oda, inkább legyen regény. Azok számomra az igaziak.

Sokan nemcsak olvassák a könyveket, hanem bizonyos könyvek rajongójává is válnak, vagyis az adott történet beépül a mindennapi életükbe. Nagy rajongói közössége van például a Harry Potter sorozatnak vagy a Trónok harcának. A rajongók egymás között kielemzik a történetet, a karaktereket, fanfictionöket írnak és olvasnak, rajongói elméleteket állítanak fel, fanartokat rajzolnak, és hasonló kreatív dolgokat csinálnak.

Számodra van olyan történet, amelyet nemcsak elolvastál, hanem a rajongójává is váltál?

A Harry Potterért mondhatom, hogy rajongtam, amikor gimis voltam. Mindig úgy fogalmazok, hogy a Harry Potter generáció tagja vagyok. Ugyan nem léptem be egyetlen klubba sem, de szerintem azért, mert akkor még nem volt mindenkinek a kezében okostelefon. Ma már tuti Harry Potter klubtag lennék azzal a fejjel. Vagy alapító tag. Jobb híján akkor iskolaújságot alapítottam, de ez már egy másik történet.

Van valamilyen különleges szertartásod az olvasáshoz? Egy megszokott hely vagy időpont, ahol és amikor olvasni szoktál? Vagy az olvasás mellé készített ital, nasi? Esetleg egy különleges könyvjelző, amit mindig használsz?

Ez aranyos kérdés. Szeretek a saját kis fotelemben a könyvespolcom előtt olvasni, amit kimondottan mint olvasó-kuckót alakítottam ki, de a legkevesebb időm pont

3333

erre van. Mindenesetre esténként, ha még van energiám, akkor behuppanok a fotelbe, és ott olvasok. Egyébként elalvás előtt és felkelés után mindig kézbe veszek egy könyvet – szóval az ágyban olvasás az már mindennapos rutin. Szertartás maximum a kávé, az mindig jöhet az olvasás mellé. Megszokott viszont nincs, nagyon hektikusak a napjaim, így leginkább akkor olvasok, ha éppen van rá lehetőségem – ezért is van mindig, minden körülmények között nálam az aktuális könyvem.

Még színházba is viszem, mert hát, sosem lehet tudni…

délyem, és ezt szerettem volna másoknak is megmutatni. Épp a minap gondolkodtam el azon, milyen érdekes, hogy én soha nem megyek be céltalanul a könyvesboltokba. Rengeteget olvasok könyvekről – soknak ismerem a tartalmát, a megjelenését, az írókról is informálódom, így sok-sok könyv van a „sohavégetnemérős” listámon, szerencsére van miből választanom. Sokat lógok a Molyhu-n, könyves blogokat is olvasok, vannak személyek, akiknek adok az ajánlására, a csoportban is sok-sok kiváló tippet kapok én is, és rengeteg klasszikus van, amit még pótolnom kell. Szóval ez úgy van, hogy folyton Van olyan könyv, amelyet a kevés szabadidőd újabb és újabb könyveket szerzek be arról a már említett ellenére újra és újra előveszel, és elolvasol? listáról, és utána már csak döntenem kell, hogy melyiket szeretném levenni az adott pillanatban a polcomról.

A kis herceg rendszeresen újraolvasós, mindig újat ad – gyűjtöm is őket. Mindenféle nyelven. Szerb An- Ha elkezdesz olvasni egy könyvet, de nem tetszik, nem tal könyveit is rendre elő-előveszem. Ő az abszolút köt le, végigszenveded, vagy inkább abbahagyod? kedvenc íróm. Sokszor viszont úgy vagyok az újraolvasással, hogy kevés az idő, de túl sok a nagyszerű Ez nagyon fontos kérdés, szerintem nem szabad végigkönyv, így alapvetően nem vagyok újraolvasós típus. szenvedni egy könyvet! Általában 100 oldalt adok nekik.

Tavaly év végén, amikor összeszámoltam hány könyvet A Nincs időm olvasni! kihívás keretében minden hó- olvastam, meglepődve tapasztaltam, hogy 10-et félre napban megadsz egy témát, amelyről az adott hó- tettem. Nem az volt a közös pillanatunk, majd máskor. napban olvashatnak a tagok. Az eddigi témák közül Nincs ezzel baj. Váltani kell, keresni mást. Szerintem, neked melyik volt a kedvenced, és miért pont az? aki végigszenvedős típus, az hosszútávon meg fogja utálni az olvasást, és keres más szabadidős tevékeny„Az egy könyv, amit borító alapján választottál” volt séget. Mindig azt tanácsolom annak, aki kikéri a vélenagy kedvenc, mert sokan szerették. Nagyon vizuális ményem, hogy ha nem tetszik egy könyv, tegye le, és beállítottságú mindenki, érdekes volt látni, milyen so- keressen másikat. Hiszen annyi jó könyv van, és csokan választanak egyébként is borító alapján. Nagyon dálatos dolog, hogy megvan a választás szabadsága. szerettem „az egy klasszikus, ami kimaradt” témát is, mert elolvashattam A Mester és Margaritát, ami szé- Beszélgettem olyan emberekkel rólad, akiknek gyenszemre kimaradt annak idején. Bár valahol nem már volt szerencséje személyesen is találkozni vebánom, mert nem értékeltem és értettem volna annyira led, és ők a közvetlen, kedves, lelkes, energikus 16-18 évesen, most viszont nagyon szerettem. Sok jó szavakkal jellemeztek. Tudom, hogy Pesten többtéma volt. A kortárs női téma is bejön, mert nem va- ször is lehetett már személyesen találkozni veled gyok túl nagy kortárs olvasó – legalábbis ezt gondoltam. a kihívásodhoz kapcsolódó eseményeken, esetleg Aztán a téma kihirdetése után szétnéztem a polcomon tervezel majd egy országjáró eseményprogramot és a korábbi olvasmánylistámon, és szinte ledöbbentem is, amelyen a vidékiek is megismerhetnek téged? mégis mennyi kortárs nőt olvastam – főleg külföldről.

Szóval most magyarokat pótolok, például Péterfy-No- De kedvesek! Tervezek, sőt mi több, Szolnokon a minap vák Éva könyveit már el is olvastam ebben a hónapban. jártam egy rendezvényen, ahol a kihívásomról beszélgettünk, és hamarosan (a pesti éves találkozó után) Nemcsak a csoportod tagjait ösztönzöd olvasás- Szegeden a könyvtárban is indul „Nincs időm olvasni! ra, hanem példát mutatva te magad is részt ve- kihívás-klub”. Ez havonta egyszer lesz egy kedves csoszel a havi kihívásokon. Mi alapján választod ki porttagnak köszönhetően, igyekszem majd oda is elláaz olvasmányaidat? Borító, cím, író, téma, fül- togatni. Kiskunmajsán is voltam már mesélni magamról szöveg vagy esetleg mások ajánlása alapján? és a missziómról. Semmi sincs kizárva. Bárhova örömmel elmegyek, ha hívnak. Bár a teleportálást igazán felNagyon furcsa lenne, ha én nem vennék részt benne. találhatná már valaki… Vagy a Hermione-féle időnyerőt.

Azért hoztam létre a kihívást, mert az olvasás a szenve-

34

34 34

Ha csak egyetlen könyvet ajánlhatnál nekünk, a Blogturné Klub tagjainak és a Magazin olvasóinak, melyik lenne az?

Nagyon nehéz kérdés, tavaly sem tudtam kiválasztani egy kedvencet, így lett a blogmonon végül egy Top5-ös lista. (http://szabadosagnes.blog.hu/2018/01/02/5_legjobb_olvasmanyom_2017-ben) De legyen a tavalyi egyik kedvenc, Olivier Bourdeaut első regénye a Merre jársz, Bojangles?, ami egy meseszerűen kedves, elvarázsoló

történet. Ebben apa és anya fit�tyet hány a külvilágra, „szkanderezik a valósággal”. A világ, amit felépítenek, megteremtenek, maga a csoda. Az egész életük egy játék, még ha cserébe tele is van sok, kedves hazugsággal.

Kicsit A nagy Gatsby világát idézte nekem, de a Tajtékos napok is eszembe jutott a meseszerűségéről. Az elsőkönyves író hatalmas európai sikere, egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.

35 35

36

37

38 38

39 39

40

4141

42 42

43 43

Kleopátra és a vibrátor Noha Egyiptom királynőjét, a történelem leghíresebb uralkodónőinek egyikét a rómaiak nílusi kurvának nevezték, valójában igen kevés férfit engedett ágyába. Ez viszont nem jelenti azt, hogy Kleopátra ne szerette vagy hódolt volna a testi örömöknek. Valójában nagyon is tudta, mi okoz számára igazi gyönyört: egy rezgő kéjrúd. Parancsára méheket zártak a fallosz alakú, üreges kéjrúdba, amit ha megráztak - ezáltal feldühítve a méheket -, megfelelő vibrációt értek el.

A nők hisztériája A hisztéria okát már egészen korán, az ókorban elkezdték kutatni.

Ez idő alatt számos elmélet és gyógymód látott napvilágot, de abban mindannyian egyetértettek, hogy a nők betegsége, és a méh okolható érte. Galénosz, a görög orvostudomány atyja szerint a szexuális kiéhezettség miatt alakul ki, ám az ujjakkal való kezelés könnyen orvosolhatja a gondot.

A 19. században rengeteg nő fordult heti rendszerességgel orvoshoz, ahol orvosi keretek között, dörzsöléssel okoztak örömet számukra.

Az 1850-es években egy francia orvos a klitorisz dörzsölgetését javasolta megoldásként, majd néhány évtizeddel később feltalálták a Manipulátort, ami lényegében egy haspánt volt, tekerős szerkezettel. Ezzel egyidejűleg próbálkoztak célzott, vízsugaras kezeléssel is. Végül, a század végén megszületett az első elektromos vibrátor, ami közvetlenül a csiklót ingerelte, így vezetve le a nők heves érzelmeit. Üröm az örömben, ha a fárasztó kezelések nem jártak sikerrel, nemes egyszerűséggel eltávolították a nők méhét, sok egészséges hölgyet fosztva meg így az anyai örömöktől.

Amennyiben jobban elmélyülnétek a témában, lessétek meg a Hisztéria c. filmet.

44

Forrás, ahol bővebben is olvashattok a témáról: www.everydayme.hu

45 45

Piercing divat XIV. Lajos korában A testékszerek ősi időktől fogva jelen vannak az emberiség életében - hol díszítő funkciót látva el, hol rangot jelezve. Nem volt ez másként XIV. Lajos korában sem, amikor is a felsőbb osztályokba tartozó hölgyek eleganciáját erősítve, kiváltságnak számított a mellpiercing. Ezek után talán nem meglepő, ha eláruljuk, még a viktoriánus kor hölgyei is odáig voltak a különféle intim piercingekért...

A női intimhigiénia fejlődése (ókortól napjainkig)

Gondolkoztál már azon, hogy egy olyan, számunkra természetes dolgot, mint a menstruáció, miként vészeltek át évszázadokkal vagy -ezredekkel ezelőtt a nők?

Nos, az ókori népek rendkívüli találékonyságról téve tanúbizonyságot, hozzánk hasonlóan tampont és betétet használtak.

Az egyiptomiak puha papiruszt helyeztek hüvelyükbe, amely védelmet nyújtott a vér szivárgása ellen. Görögországban muszlinnal tekertek be egy fadarabot, és azt használták tamponként. Rómában pedig gyapjúból készítettek tampont és betétet.

A középkorban a nők már hatékonyabb megoldást kerestek a vérzés felfogására, ezért saját maguk készítettek pamutlabdákat, amelyet egy fonallal rögzítettek a harisnyájukhoz.

Az 1890-es években jelentek meg az első, meglehetősen hosszú, vattával vagy pamuttal töltött egészségügyi betétek, amelyek viseléséhez még speciális övet kellett felcsatolni, hiszen az akkori fehérnemű inkább a mai gatyára hasonlított.Később, az első világháború idején Franciaországban, a kórházban dolgozó nővérek felfedezték a cellulóz kötszer nedvszívó képességét, és azt kezdték használni a menstruációs időszak alatt is.

1969-ben végül megjelentek az első ragasztócsíkkal rendelkező betétek, amelyek szükségtelenné tették a különféle betéttartó eszközök (övek, csipeszek, biztosítótűk stb.) használatát.

Az 1980-as években pedig a különböző cégek szárnyakkal látták el a betéteket, valamint kifejlesztették a tisztasági betéteket is.

- Lilla [Dreamworld]

46

Forrás, ahol bővebben is olvashattok a témáról: www.everydayme.hu

47

REFLEKTOR - V.K. BELLONE Ha csak úgy ismeretlenül veszem a kezembe V. K. Bellone Felvont vitorlák című regényét, a történet alapján biztosan azt gondolom, hogy egy sokkönyves, külföldi, profi írótól olvasok éppen. A gyönyörű az ebben, hogy Bellone valójában egy elsőkönyves, magyar írónő, és csak a profi jelző az, amelyben nem tévedtem volna. Meridia világa egy veszélyes és izgalmas világ, amely nem ismeri a modern technikát, és a mi korunkból hátramaradt tárgyakat a Tengeristennő csodájának tekinti. A történet két szálon fut, az egyik Anahitáról

a Tengeristennő főpapnőjéről szól, akit belekényszerítettek a szerepébe, most pedig Ramallal, a vademberrel kötendő házasság az, amire rá akarják venni. Anahita megpróbál kibújni a házasság alól, hiszen másik férfinak ígérte a szívét. Espadon azonban távol van Meridiától, hajójával és legénységével éppen egy fontos ereklye után kutat, amely megváltoztathatja az egész világot. A másik szál az ő kalandjait meséli el nekünk.

Aprólékosság

Nem mellékes mellékszereplők

Rengeteg fantasy történetet olvastam már életem során, de nagyon kevés olyan sztorival találkoztam, amit az írója a lehető legaprólékosabban kidolgozott volna.

Minden sztoriban találtam nagyobb hézagokat, logikátlanságokat, olyasmit, amire kíváncsi lettem volna, amit fontos lett volna tudnom olvasóként, de nem kaptam rá semmiféle választ. Nos, Meridia világa olyan szinten kidolgozott, hogy egyetlen fontosabb kérdés vagy nagyobb kétség sem merült fel bennem olvasás közben.

Sok regényben a mellékszereplők csak díszek. Nos, ebben a könyvben nem. Van kidolgozott háttértörténetük, összetett személyiségük, és tetteikkel nagyon komoly hatással vannak (vagy lesznek a későbbiekben) a cselekményre és a főszereplőkre.

A politikai-vallási szál, a társadalmi rétegek működése, a múlt beleilleszkedése a jelen világába, minden szépen ki van találva. Valahányszor előkerült a történetben egy a mi világunkból származó technikai eszköz, izgatottság fogott el. Bár a tárgyak nevét a szereplők nem mondják ki, az általuk adott leírások alapján kitalálhatja az ember, hogy pontosan miről is van szó. Olyan ez, mint amikor véletlenül összefutsz egy gyerekkori ismerőssel, és bár már évtizedek óta nem láttad, hirtelen mégis felismered őt a vonásairól.

Egy nagyon emberi főhős A legtöbb sztoriban van egy teljesen nyilvánvalóan pozitív hős, aki megy, bátran és önzetlenül harcol, és végül megmenti a világot. Nos, Espadon nagyon nem ilyen férfi.

Való igaz, hogy neki kell elvileg jobbá tennie a világot úgy, hogy sikeresen véghezvisz egy küldetést, ehhez viszont nem hősi, hanem nagyon is emberi személyiséget kapott. Olyannyira, hogy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e őt, vagy sem. Ahogyan az is kétséges, hogy ő egy összességében pozitív vagy negatív főszereplő lesz-e a történet végére. És ez… baromi izgalmas!

Az elnyomott nő Anahita karaktere gyönyörű fejlődésen megy keresztül.

Elzárták a világtól, így igencsak keveset tud róla, előítéletes, fél attól, ami más. Már a hite is megrendült a Tengeristennőben, csak kötelességből végzi a dolgát. Egyetlen vágya maradt, hogy Espadon hazatérjen, és megszabadítsa a kötelességeinek láncától és az apja elnyomásától.

Csodálatosan ki van dolgozva az is, ahogyan megváltoznak az érzései Espadon, a sivatagi nép és Ramal iránt. Semmi nincs elkapkodva, minden teljesen reális és pont a megfelelő ütemű.

RENDELD MEG A KÖNYVET MOST! 48

Különleges világok A regény világán belül sok kisebb világot ismerhetünk meg, amelyek mind különböznek egymástól. Ott van Meridia, amelyet a Tengeristennő imádatán alapuló vallás irányít.

Az ott élők civilizált országnak tartják, vagy legalább is az ott élő férfiak. A nők helyzete ugyanis nem túl rózsás Meridiában. Az apjuk, férjük uralkodik rajtuk, ha pedig nincsen férfi, aki „vigyázzon rájuk”, és nem lehetnek papnők sem, akkor kénytelenek szajhának állni, vagy éhen halnak. Persze megy az intrika is ezerrel, még a Tengeristennő hajós versenyén is az nyer, aki jobban csal, vagy több pénze, jobb kapcsolatai vannak, a tehetség csak mellékes.

A másik világ a sivatagi népek hazája. Itt nem túl egyszerű az élet, lévén az iható víz kincsnek számít. A sivatagi népek több törzsből állnak, akik hol összefognak, hol egymásnak esnek, egyetlen közös van bennük, hogy utálják a meridiaikat. A szokásaik egy része elég bizarr, másik része igazán érdekes. És számomra minden hibájukkal együtt is sokkal szimpatikusabb nép, mint a meridiaiak.

Aztán ott van a tenger világa, amelyet Espadon kalandjainak és a Tengeristennő versenyének köszönhetően ismerhetünk meg. Veszélyes, kiszámíthatatlan világ ez, ám egyben gyönyörű is. Nem tudom, hogy Bellone járt-e már hajón és tengeren, de számomra teljesen hihetően írta le ezeket a részeket. Úgy, hogy olvasás közben én magam is a tengeren éreztem magam egy nagy kaland közepén. És persze ott van az ismeretlen világ, amely felé Espadon hajózik. Meridiai még sosem lépte át a „küszöbét”, úgyhogy csak néhány régi, hátramaradt szövegből lehet arra következtetni, mi is vár a hajó legénységére.

A regényt azoknak ajánlom, akik egy kalandokkal teli, részletesen kidolgozott fantasyre vágynak, amelyet bár egy elsőkönyves író írt, ezt profikat is megszégyenítő módon vitte véghez.

- Részlet Spirit Bliss teljes értékeléséből

4949

V. K. Bellone: Olcsóhal

A kikötőben lakott Meridia igazi lelke. Gazdagok, szegények, mind a dokkok közti úton siettek a dolgukra.

A vitorlások folyton cserélődtek, így a kikötő egyetlen nap sem volt ugyanaz, mint azelőtt, csak az illata maradt a régi: tengeri pára, hínár és frissen fogott hal szaga, amibe a régi hajók korhadó fája és az emberek izzadtságának bűze vegyült. Nekem ez az illat volt az otthonom.

– Olcsó a hal, vegyék, vigyék! – kiáltotta apám minden nap, de sosem kelt el annyi a fogásból, hogy elég legyen gyógyszerre.

Először a kisöcsém halt meg, aztán anyám is beteg lett. Tudtam, hogy el fognak adni. Nyolcéves voltam, elég szép, hogy bármelyik bordély egy új bárka árát adja értem. Kis szerencsével nemesurak játékszerévé váltam volna, aki a testéért cserébe puha párnákon alhat, és sosem éhezik. Minden éjjel azért imádkoztam a Tengeranyához, hogy a Vörösnegyedbe kerüljek és ne az egyházhoz, de hiába. Apám vallásos ember volt, inkább megelégedett feleannyi fizetséggel, de „tisztességes” helyre adott: tengerszűz lettem a papság csarnokaiban.

A tisztesség volt az utolsó, amire mi olcsóhalak, eladott lányok gondoltunk. A tisztesség nem tartott melegen, amikor a szentcsarnok hideg kövén aludtunk, nem töltötte meg a gyomrunkat és a könnyeinket sem szárította fel. Túléltem. Napról napra új célokat, új álmokat találtam, sőt, néha még boldog is voltam. Barátkoztam és szerelmes lettem, mint minden fiatal. Egymásba olvadtak az évek, és én sosem adtam fel. Egészen addig a napig.

A méreg rohadt hal szagú volt, keserű, és olyan nyálkás, akár az élő csigák, amelyeket éhségemben gyerekként faltam fel. Tenyeremet a számra szorítottam, hogy ne öklendezzem ki a szer egyetlen cseppjét sem. Háromszor tört utat vissza a gyomromból, háromszor kellett lenyelnem, hogy végre megmaradjon bennem. Úgy éreztem, démoni tőr döf a hasamba, és a világ színeit elfátyolozta a görcsös fájdalom.

– Szegény gyermek – suttogta egy lágy hang. – Ez megint Rekin kontár főzete?

– Igen, szentnővér.

– Az átkozott! Fél éven belül a negyedik.

Hideg kéz simogatására ébredtem. Reméltem, hogy meghaltam, és épp az Istennő ölel magához, de amikor kinyitottam a szememet, csak egy öreg papnőt láttam. Hallomásból ismertem már, bár a nevét ugyanúgy nem tudtam, mint bárki más az egyházi udvarban. Anyácskának hívtuk, ő volt az ispotály rendfőnöke. Rebesgették, hogyha a királyi udvar azt akarta, egy nemesi család újszülöttje ne érje meg a holnapot, akkor aranylánccal kitüntetett orvospapot küldtek a szülőszobába, viszont ha a politika erős örököst kívánt, akkor Anyácskát szalasztották.

– Hogy hívnak, kis virág?– kérdezte, miközben egy puha ronggyal mosdatta a homlokomat.

– Alaccia – feleltem erőtlenül. – Most a bírák elé visztek?

– Mit nem! Az én csarnokaimból ugyan egy lány se fog szégyenpadra kerülni! – csóválta a fejét. – Alig tudtunk megmenteni. Amint elmaradt a holdad, rögtön jönnöd kellett volna.

Elfordítottam az arcomat. Nem akartam kimondani az igazságot, amiről már beláttam, mekkora bolondság: hogy én meg akartam tartani a gyermekemet. Bármi áron.

Szinte újra éreztem Rekin osztrigaszagú leheletét, tenyerét a combomon, és azt a ragacsos undort… A tanácsnok szerette a fiatal szolgálólányokat, ám a magzatuk életéért könyörgőket ki nem állhatta. Én mindig kedvence voltam, így hozzám kegyes volt: legdrágább mérgét ajándékozta nekem, mielőtt kihajított a papi cellájából. Ennyit értem el, hiába hitettem el vele, hogy ő az apa.

Csak néztem az üvegcsét, miközben minden reményem összetört. Egy olcsóhal fattyának nincs helye az életben. Talán nekem sincs.

Az idős szentnővérek mesélték, hogy a főzet nem csupán a meg nem születetteket ölheti meg, és azon, akinek sikerül átvészelnie a kínt, egész életében az Istennő átka ül majd. Én nem szándékoztam túlélni, Anyácska mégis megmentett.

Az ispotályt suttogás és a mozsárban összezúzott gyógyfüvek illata töltötte meg. A járóbetegek mind ideiglenes ápolókká váltak – kötöztek, mosdattak, ha kellett, vigasztaltak. Csatlakoztam hozzájuk. Szerettem a monoton munkát, a mindent átölelő rendet és fegyelmet. Elcsitította a gondolataimat, mígnem én is eggyé olvadtam a kórtermek tapintatos csendjével. Nem éltem igazán, hiszen azt nem akartam, de a halál helyett mégis hasznára voltam valakiknek. Ám a múltam hamar rám talált.

– Alaccia nővér, egy fiatal pap keres – szólított meg az egyik lány, mire én értetlenül bámultam rá. – Na50

gyon jóképű – kuncogott.

Rettegve pislantottam az ajtó felé. Stratus tétován állt egyik lábáról a másikra, hosszú karjait egymásba fonta. Suta volt, mintha csak félig figyelne a valódi világra, lélekben mindig máshol kalandozott. Szerettem az ábrándosságát, az idealizmusát, gyengéden simogató tekintetét. Szerettem… és épp ezért nem akartam többé találkozni vele. Elrohantam az egyik növényszárító szobába és becsaptam magam mögött az ajtót.

Stratus nem tudhatta meg, mi történt velem. Ha kiderülne az igazság, abba beleőrülne. És tudtam, ha ő haragszik, akkor nem lesz biztonságban többé semmi sem.

– A világ romlott – magyarázta szenvedélyesen. – Az álszent papok, a nemesek, még a mocskos matrózok is mind, mind részt vesznek ebben az undorító játékban. És kinek a kárára? Fel kell égetni! Az egész rohadt várost el kellene pusztítani, hogy valami új, valami jobb születhessen a helyén.

Ilyenkor én csak legyintettem. Persze, bennem is élt a harag, minden eladott fiatalban ott lángolt a bos�szúvágy, de mindegyikünk hamar belátta, hogy felesleges ellenállni. Mégis mit tehetne egyetlen ember? Szerettem Stratus erős igazságérzetét, a gyűlöletét pedig öleléssel csitítottam.

Csak a zizegő zsályacsokrok között ülve ébredtem rá, hogy ő többé már nem erőtlen kölyök. Vajon mit tenne, ha megtudná, valójában mi történt? Gerincemen végigszaladt a borzongás.

Kattant a zár, Anyácska jött be a kis raktárba. Nagyot sóhajtott, majd mellém telepedett egy zsák tavalyi hínárra.

– Nem Rekin volt az igazi apa, ugye?

Némán nemet intettem.

– Beszélned kell azzal a fiúval.

Ismét megráztam a fejemet.

– Alaccia, az Istennőre! Azt hiszed, a fiú nem hallja majd a pletykákat? A végén még megöleti magát!

– Az jobb lenne, ha azt érezné, miatta kerültem ide? Ha tudná, hogy meg kellett ölnöm a gyermekünket, holott semmire sem vágyom jobban, mint hogy családként élhessünk? – kiáltottam.

– Nem tettél semmi rosszat.

– Tudod egyáltalán, mit tettem? Én voltam az, aki nem vigyáztam eléggé. Én hagytam Stratust faképnél, minden magyarázat nélkül, hogy aztán Rekin ágyába másszak. Azt hittem, ha a tanácsnok… Azt hittem, a gyermekem majd élhet, Rekin elviteti valahová, halászoknak adja, vagy tudom is én! Ehelyett csak tönkretettem azt a kevés boldogságot is, amit az Anya adott nekünk az életben.

– Épp ezért van most szükségetek egymásra. Gondolkodj el ezen!

Anyácska végre magamra hagyott, én viszont gondolkozás helyett csak dühöngtem. Stratus minden nap felkeresett, én pedig minden nap elkerültem.

A Rekin tanácsnok torkán feketéllő seb élesen elütött arca hullafehérségétől. Bár a nyakán ejtett vágásba halt bele, mást is találtunk rajta. Csuklójába mélyen belevájt a daróckötél, és Anyácska szerint még élt, amikor lemetszették a férfiasságát.

Stratust választották helyébe a tanácsnokok, így ő lett a Papi tanács legfiatalabb tagja.

– Pontosan tudod, ki a gyilkos – súgta nekem Anyácska.

Ereimben hideg áradt szét. Elkezdődött. Stratus bosszút állt Rekinen, aki bántott engem, és aztán? Talán bosszút áll az egész világon. Ha tud, feléget mindent, és Meridia házai értem lángolnak majd.

Rettegtem a tudattól, annyira, hogy a lelkem megbénult. Mesterévé váltam a gyógyításnak, elmerülten a sebek és fekélyek véres valóságában, hogy ne kelljen a még elrettentőbb külvilágra gondolnom.

– Stratus újabb politikai ellenfelét érte „baleset” – közölte Anyácska. – Ha nem állítod meg, talán jobb, ha meghal. Az Istennő kegyelmezzen neki! A gyilkosság büntetése örök kárhozat.

Folytattam a gyógyfőzetes üvegcsék címkézését.

– Te tényleg nem érzel semmit? – horkant fel Anyácska.

– Többé nem akarok – feleltem, de egy áruló könnycsepp legördült az államig. A rég elfojtott sírás most feltartóztathatatlanul rázta a testemet, de én minden erőmmel próbáltam visszatartani.

5151

– Azt hiszed, ha nem sírsz, attól erősebb leszel? – kiáltott rám Anyácska, de közben átölelte a vállamat.

– Több erő van a könnyekben, mint hinnéd!

– Bár születtem volna férfinak! – tört ki belőlem. – Bárcsak kardot tudnék ragadni, bár legyőzhetném, megállíthatnám! De csak egy nő vagyok. Gyenge vagyok.

– Nő vagy, de csak akkor leszel gyenge és tehetetlen, ha azt hiszed magadról.

– Mégis mit tehetnék?

– Nézz körül! – mutatott végig Anyácska az ágyak során. – Talán az én ispotályom semmi? Meg ne halljam még egyszer, hogy inkább férfi akarsz lenni!

– De Stratus…

– Tudod, miért Istennőt és nem tengeristent imádunk?

– A papok szerint a tenger szeszélyes, titokzatos és gyönyörű, akár egy asszony, és…

– „A tenger az én igaz anyám, vérem a tenger vizéből való…” Ezzel zárul minden imánk. Az Anya saját véréből táplál és éltet mindent a világon. Hát nem ez a legnagyobb hatalom?

Nem értettem, mi köze ennek Stratushoz.

– Miért gyűlölöd ennyire a férfiakat? – kérdeztem.

– A férfiakat nem gyűlölöm. Azokat azonban, akik nem mernek önmaguk lenni, mélyen megvetem.

Kérdőn néztem rá, mire Anyácska kézen fogott, és egy gyógyszerestáska kíséretében maga mellé ültetett a hordszékébe. Nem mertem megkérdezni, hová megyünk.

Sosem láttam még olyan csodás házat: vagy száz oszlop tartotta erkélyét, tetején pörölycápás zászló lobogott.

– Tudod, ki a cápaasszony? – kérdezte Anyácska.

– Azt mondják, férfi, aki asszonytestbe született. – Nagyot dobbant a szívem. – Kereskedő, nemesi tanácsnok, épp csak hajóra nem szállhat.

Egyre izgatottabban vártam, hogy belépjünk a kapun. „Valóban – gondoltam –, hisz van olyan asszony, aki a férfiak között is erős!”. Rajongva figyeltem mindenre, amit csak érinthetett.

Először a szolgálók viselkedése tűnt fel. Sokszor láttam már ezt a tekintetet a többi olcsóhalon – lesütött szem, csendes, suhanó léptek. Akár egy behúzott farkú kutya… Azok viselkednek így, akik már ismerik a korbács érintését.

Elfintorodtam. Lám, legyen bármilyen erős az asszony, úgy tűnik, azt nem tudta megakadályozni, hogy férje a szolgákon töltse ki a haragját.

– Meghoztam a gyógyszeredet, Sepia – lépett be Anyácska a díszes fogadóterembe.

A kék, ezüsthímzésű köntöst viselő asszonyság hellyel kínált minket, és ráripakodott a kopasz szolgájára:

– Menj ki, Zygan!

Szánalommal néztem a bicegő férfi után. Úgy tűnt, a nemesurak őt gyötrik a legtöbbet.

– Hogy van a férjed? – kérdezte Anyácska.

– Zygan? Egyre szemtelenebb! – sopánkodott az asszonyság. – Jaj, a szívem! Add gyorsan azt a főzetet, mert aludni sem tudok.

Döbbenten néztem Zygan után. Ő lenne a ház ura?

– Nem zavarom önöket vizsgálat közben – motyogtam, és kiiszkoltam az ajtón.

Zygan után rohantam.

– Én… Tehetek bármit? Látom, hogy nagyon fáj a háta.

A férfi szeme riadtan rebbent.

– Nem, semmi bajom, ne foglalkozz ezzel!

Perceken át győzködtem, mire hajlandó volt megmutatni a hátát. Friss lila és régebbi, zöldessárga véraláfutások őrizték a pálca nyomát. Leszaladtam a konyhába – nem volt orvosi táskám, de néhány konyhai fűszernövény jó gyógyír. Egyszerű kenőcs volt, mégis… Tenni akartam valamit, akármit.

A visszaúton nem volt kedvem beszélgetni, számban megkeseredett a nyál.

– Az a nő veri a férjét – bukott ki végül belőlem.

– Csalódtál, ha jól sejtem – sóhajtott Anyácska. – Naponta viszek nyugtató teát Sepiának. Néha mesél nekem a rémálmairól. Kislánykorában a részeges apja mindent elkövetett ellene, ami mocskot csak férfi művelhet. Sepia az esküvője óta félelemben él, azt hiszi, hogy majd a férje leigázza, hogy nem elég erős, még most sem 52

elég hatalmas. Rettegésében észre sem veszi, hogy mára ő vált szörnyeteggé.

– Sok ilyen férfi van?

– Rengeteg rosszsorsú feleséget kezelek, de néha bizony férfiak is akadnak. A saját sérelmeid nem jogosítanak fel arra, hogy azzá válj, amit a másikban gyűlöltél.

– Ez igaz, de… Sepia számára nem ez volt az egyetlen mód, hogy erős legyen, akár a férfiak? – sütöttem le a szemem szomorúan. – A világ kegyetlen, ha nem uralkodsz, rajtad uralkodnak.

– Ez a férfiak szabálya. De te nő vagy – mosolygott Anyácska. – A világnak szüksége van a nők erejére, szüksége van az Istennőre, jobban, mint valaha.

– A nők erejére?

– A nő és férfi teste különböző. Miért hiszed, hogy lelkük és erejük azonos?

– Akkor mégis gyengébbek vagyunk…

– A más nem jelenti azt, hogy rosszabb. Az egyenlő nem azonos az egyformával.

– Az erő, az erő. És én nem tudom megállítani Stratust.

– Mit akarnál tenni ellene?

Keserűen felkacagtam.

– Talán épp ez a baj! Nem tudom, akarok-e egyáltalán tenni valamit.

– Tényleg azt hiszed, ez az Istennő akarata?

– Stratus jó ember. Valahol mélyen még mindig az, tudom.

– A nagy tetteket mindig azok hajtják végre, akiknek helyén a szíve. Sokszor a legszörnyűbbeket is – nézett mélyen a szemembe Anyácska.

– Néha úgy érzem, neki van igaza. Meridia javíthatatlanul romlott.

– Miért, talán már próbáltad megjavítani?

Épp ekkor értünk az ispotály elé, és én hirtelen megértettem. Szerettem ezt a helyet. Minden szenvedés és fájdalom mellett ebben a házban mosoly bujkált, társnőim voltak, otthonom lett.

Meridiának nem pusztító lángokra van szüksége, csupán ispotályra. Meg kell javítanom, meg kell gyógyítanom mindent, amit szeretek – főképp Stratust.

Rohantam. Átverekedtem magamat a hívek nyüzsgő tömegén, az oktatásra váró nemesifjakon, és siettem oda, ahonnan mindig együtt néztük a hajnalt, valamikor, szebb időkben. Beszélnem kellett vele.

– Meg akarsz állítani, igaz? – kérdezte, miközben én még mindig ziháltam. Meg sem lepődött, hogy ott vagyok, talán már rég erre várt. – Ne félts, nem esik bajom!

– Nem hagyom, hogy ezt tedd! – léptem elé.

– Ezt már megbeszéltük – sóhajtott, miközben kisimított egy hajtincset a homlokomból. – Muszáj, hogy…

– Én szeretem ezt a helyet! Szeretem ezeket az embereket, és nem akarom, hogy gyilkossá válj, nem akarom, hogy olyanná válj, akit már nem tudok szeretni, mert te… Mert te vagy a legfontosabb, és…

– Én is szeretlek – ölelt át Stratus. – Kár, hogy ez már nem számít.

– Meg foglak állítani – suttogtam. – Ígérem. Bármit megteszek, bántani foglak, ha kell.

Stratus nem válaszolt. Gyengéden tenyerébe fogta az arcomat, majd még egyszer, utoljára megcsókolt. Ellenfelekként bontakoztunk ki az ölelésből, búcsúszó nélkül siettem vissza az ispotályba, hogy Anyácska tanítványa legyek, és végül átvegyem a helyét.

Alaccia vagyok, Meridia igaz főpapnője, ezer novícia „Anyácskája”, egy esendő asszony, egy senki, egy olcsóhal. Többé nem szégyellem a gyengeségemet – az adja a legnagyobb erőm. Nem gyűlölöm Stratust. Az Istennő bocsássa meg bűnömet, de még mindig szeretem. Bár méhem rég kiszárította a méreg, és lelkem talán épp olyan ráncos már, mint az arcom, mégis úgy vágyom ölelésére, mint fiatalkoromban. Szeretem; forrón, fájón, örökké – épp ezért fogom megállítani. Megölöm, ha kell, de nem hagyom, hogy kárhozottá váljon. Ő lelkem másik fele, társam, életem, és talán halálom is ő lesz.

Ő a kard, mely a gonoszt űzi, míg én a pajzs vagyok, amely megőrzi mindazt, amiért érdemes továbblépni.

Ha tetszett a novella és úgy érzed talán téged is elért a V.K. Bellone-láz, ne habozz! A Meridia-trilógia első része, a Felvont vitorlák már kapható a boltokban és a Könyvmolyképző kiadó webshopjában.

53 53

54