www.historiumkiado.eu
Aelia válaszra sem méltatta az ocsmány ajánlatot, sarkon fordult, és méltóságának maradékait megőrizve igyekezett mihamarabb elhagyni a helyszínt. Amikor úgy vélte, hogy a férfi már nem láthatja, a sietős lépteket futásra cserélte. A közfürdő előtt találkozott Ahenobantésszel, és annyira feldúlta az ajánlat, hogy egyenesen a fürdő háta mögötti keskeny utcát vette célba. Itt is jártak kocsik, szekerek, kerülgetni kellett őket, és ezen az utcán keresztül a piachoz lehetett kijutni. Aelia is gyakran használta ezt az utcát, a közepe táján egy kis terecske volt, díszes kúttal. Egy vidám delfin száján keresztül csobogott a kristálytiszta, hűs víz, s ha csak erre járt, mindig ivott belőle pár kortyot. A piac közelsége miatt itt már hallatszott a zsivaj, a víz csilingelő csobogásának hangjával keveredve egészen megnyugtató eleggyé szelídült. Az élet, az emberek hangjai. Nincs teljesen egyedül, és mégis. Leült a kút kávájára, homlokát a hűvös kőfalnak nyomta, mintha felkavarodott gondolatai így egy kicsit lecsillapodhatnának. Hevesen habzsolta a levegőt, és már egyáltalán nem érdekelte, hogy ki látja, és mit gondol róla. Ujjait bemerítette a vízbe, és megbűvölten nézte, ahogyan a víz fodrozódik, örvénylik. Legszívesebben beugrott volna a kútba, hogy elnyelje az örök sötétség, de a kút nyilván nem volt akkora, hogy egy felnőtt nőt el tudjon nyelni. Ehelyett megmosta az arcát, és a kis felfrissülés után hazaindult. A legnéptelenebb utcákat választotta, hogy elkerüljön mindenkit, akit ismert. Inkább vágja át a torkát egy garázda, mintsem hogy még egy ismerőssel szembetalálkozzon!
124