Köszönöm édesanyám!

Köszönöm édesanyám!

Köszönöm édesanyám címmel pályázatot írt ki márciusban a Petőfi Népe és a Baon.hu.

Olyan írásokat vártunk olvasóinktól, amelyben bemutatták édesanyjukat vagy visszaemlékeztek egy vele kapcsolatos kedves történetre, amelyből kiderült, hogy mit köszönhetnek neki az életükön túl, és miért szeretik oly nagyon.

Kriszti Anyu Parrag Csabáné Szilvi vagyok. Az én, illetve mi történetünk kicsit más.

Tudom, hogy itt az édesanyákat kellene bemutatni, de számomra és velem együtt kb. 17 olyan gyermek számára jelenti május első vasárnapja az egyik legfontosabb ünnepet. Bár nem az édesanyánkat ünnepeljük, de számunkra sokkal fontosabb ember kerül felköszöntésre! Ő pedig nem más, mint Nyerges Krisztina! Én csak Kriszti anyunak hívom, de nagyon sok fogadott gyermeke anyunak szólítja.

Beküldő: Parrag Csabáné Szilvi Édesanyja: Nyerges Krisztina

Krisz& anyu 26 évvel ezelő3 lépe3 be az életembe, amikor is jelentkeze3 a kecskemé& SOS Gyermekfaluba. Én közel 5 hónapja voltam már akkor a gyermekfalu lakója. Tisztán emlékszem arra a februári napra, amikor a többi SOStestvéremmel együ3 o3 ültünk az ebédlőben, Krisz& anyu pedig a konyhából kérdezte, hogy ezt, meg azt hová kell pakolni. És &sztán emlékszem arra, amikor megkérdeztük hogyan szólíthatjuk. Krisz& anyu azt válaszolta, hogy ahogy szeretnénk. A3ól a naptól kezdve nekem ő a Krisz& anyum a testvéreimnek pedig az anyu. Mi Krisz& anyutól kaptuk meg mindazt a gondoskodást, szeretet, aggódást a betegágyunknál, a néha kapo3 leszidást, amit egy édesanyával tapasztal meg a gyermeke. Sokszor sajnálnak, ha meghalják, hogy nem a „szüleim” neveltek fel. Isten őrizz, hogy bárki is sajnáljon minket!!! Hiszen mi egy olyan csodálatos, és élményekkel gazdag gyermekkort kaptunk Krisz& anyutól, amit sokan talán még a saját szüleiktől sem kapnak meg. Nálunk mindennaposak voltak este vacsora után, hogy megbeszéltük kivel mi történt az ado3 napon. A vendégszoba volt az a hely a házunkban, a 11-es házban, ahol ha valami bajunk volt, akkor bevonultunk, és megpróbáltuk megbeszélni.

Ahogy most megpróbálom megfogalmazni a soraimat, számtalan emlék jut eszembe, amit napes&g megoszthatnék önökkel. A legfontosabb talán mégis az, hogy egy olyan poziWv érzelemvilágban nő3ünk fel, amit igyekszem én is átadni a gyermekeimnek. Szerencsére sokan irigyelnek a velem egykorú volt SOS gyerekek közül, mert nagyon sokan Lapozzon tovább!

2

szere3ék volna, ha ők is Krisz& anyu gyerekei lehetnének. Én azt szoktam mondani, hogy azért, hogy mi ilyen szoros kapcsolatban álljunk egymással, nagyon sokat kelle3 dolgozni. Bevallom, volt olyan lázadó időszakom, amikor nem voltam beszélő viszonyban vele, de ennek ellenére is o3 volt velem a bajban.

O3 van, az életem, életünk minden fontos részében. Az iskola elvégzésétől a házasságunkig, a gyermekeink születésén át mindenben.

Boldog, és boldogtalan időszakainkban.

A név-, illetve születésnapot, valamint az anyák napját leszámítva egy olyan alkalom van még, amikor felköszöntöm.

Az a bizonyos februári nap, amikor belépe3 a házunk ajtaján.

„Már megjöttünk ez helyre, anyák köszöntésére, anyám, légy reménységben, köszöntelek egészségben.

Gyöngyharmatos hajnalba kivirult a hajnalka, szép kivirult hajnalkák, köszöntsétek jó anyát.

Amennyi a zöld fűszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád.

Ahány csepp a tengerben, annyi hála szívünkben, gyermekeid hő szavát hallgasd meg ma jó anyánk”

Lapozzon tovább!

3

Az én Édesanyám!

Nehéz lenne megfogalmazni, miért is az én édesanyám a legjobb édesanya a világon. Sőt nem csak anya, barátnő is. Vele mindig mindent megoszthatok és ez fordítva is így működik. Bár nem tagadom tini koromban meggyűlt velem a baja, ő mégis mindig mellettem állt.

Beküldő: Petróczkiné Révész Vivien Édesanyja: Révész Tiborné Mészáros Rózsa

Sok példát hozhatnék, miért Ő a legjobb anya, de csak azt tudom mondani, hogy azért, mert mindig o3 van nekem.

Nekem Anya egy felbecsülhetetlen kincs.

Egy idézettel szeretném megköszönni anyának, hogy ő az én édesanyám:

Bár anya kicsi korom óta külföldön dolgozik, ez a kapcsolatunkat soha nem befolyásolta! Most 25 éves vagyok és még mindig nagy izgalommal várom a hazaérkezését.

Nem szégyellem, mai napig rossz, ha nincs i3hon. Nagyon hiányzik! A hiányát soha nem tudom megszokni!

Tavaly májusban volt az esküvőm és nélküle el sem tudtam volna képzelni!

Anya, nagyon szeretlek!

„Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle.

Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem.

Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle. „ Sarah Dessen

Lapozzon tovább!

4

Biztos pont az életemben Talán ez az első gondolat, amely eszembe jut, ha az édesanyámra gondolok.

Beküldő: Kiss Krisztina Édesanyja: Sipákné Nagy Ildikó

Nem voltam még 3 éves, amikor a szüleim elváltak. Anya újra férjhez ment, hamarosan szüle3ek testvéreim. Az élet ment tovább, én cseperedtem. Egy dolog nem változo3 soha, ez pedig édesanyám szeretete irántam. A féltő gondoskodás, mely még most is, 23 éves egyetemistaként is kísér engem.

Bármi is történjen az életemben, az első dolgom, hogy vegyem a telefont és a névjegyzékben sürgősen keressem: Anya. Már mesélek is : anya sikerült a vizsgám, anya felve3ek, anya voltam orvosnál, anya nem sikerült a vizsgám, anya szerelmes vagyok…. és még sorolhatnám.

Pár hete kórházba került.

Egész héten nem beszélge3ünk. Hetek óta mesélte, hogy rosszul van, szombat reggel pedig bent tarto3ák kivizsgálásra. O3 ültünk az o3honunkban a testvéreimmel, a ház mégis üres volt.

Anya fodrász, sokszor dolgozik késő es&g, szombatonként késő délutánig. Mindig alig várjuk, hogy hazaérjen, hiányzik. Ő az, aki az o3hont o3honná teszi. Nem tudtam vele beszélni napokig.

Rádöbbentem, hogy milyen fontos nekem az a tudat, hogy bármi is történjen, őt mindig hívhatom, neki bármit elmondhatok. Egyedül éreztem magam. A biztos pont, a támaszom nem állt mögö3em.

Lapozzon tovább!

5

Egy kedves, rövid történettel pedig szeretném megosztani, hogy miért is olyan különleges ő nekem és a testvéreimnek!

Ez az eset megmuta3a nekem, hogy mennyire szeretem és mennyire meg kell becsülnöm minden percet, melyet velünk tölt. Csak azt kívánom, hogy ő lehessen az, akinek először mondhatom el, hogy férjhez megyek, először mondhatom el, hogy babát várok. Ő legyen az, akihez kétségbe esve futok, mert a baba sír és nem tudom miért…

"Nyelvvizsgára várakozva anyával álltam egy zsúfolt folyosón, tele aggódó anyukával és gyermekeivel.

A mellettünk álló hölgy azt vázolta fel lánya előtt, hogyha nem sikerül neki a szóbeli vizsga, ő fürdeti le este a macskát és viszi el sétáltatni a kutyát.

Anya ezen csak mosolygott, s ezt mondta nekem: ha nem sikerül, te fogod megfürdetni az aranyhalad, s utána mehetsz is megsétáltatni! Én voltam az egyetlen vizsgázó, aki nevetve ment be a terembe. A vizsgám sikeres volt..."

Végezetül: Köszönjük neked, hogy mindig mosolyt csalsz az arcunkra, óvsz minket mindentől és mindenkitől, azt hogy te vagy a mi legjobb barátunk és &tkaink őrzője!

Boldog anyák napját! Gergő, Gábor, Krisz;

Lapozzon tovább!

6

Szülinapi kívánság!

Beküldő: Csík Virág

Mikor anyukánk betöltö3e a harmincke3őt, kapo3 egy tortát. Nagyon örült neki.

- Kívánj valamit! - kiabálta sok-sok kis torok mind egyszerre.

Anyukám becsukta a szemét és magában máris elhangzo3 a kívánsága.

- Bárcsak lenne egy második lányom!

A következő évben megszüle3em én, és nagyon örült nekem.

Máig is örülök, hogy ebbe a családba kerültem és ő le3 az anyukám! :)

Milyen az én anyukám?

Anyukám a világ egyik legjobb anyukája!

Barna hajában ragyogó szőke melírcsíkok vannak. Szeme sötét, mint az éj, de mikor mosolyog, mégis meleg, mint az anyai ölelés. Foga egy kicsit rossz és ezt ő is tudja jól, menni akar fogorvoshoz, de még nem volt ideje rá. Felnő3nek épp jó magasságú. Vékony, bár mindig azt mondja, hogy kövér. Ő negyvenhárom éves, viccből mégis mindig azt mondja, hogy harmincnyolc, még Wz évig; persze mi mindig megmondjuk, hogy ez nem így van.

Na de térjünk is át a belső tulajdonságaira. Könyvtáros és ezt nagyon élvezi. Nyugodt, érdekli a sütés, főzés, a horgolás, ezek mellet nagyon szeret olvasni, ha tehetné mindig olvasna.

Szeretem, mert jó szülő mindig számíthatunk rá. :) Lapozzon tovább!

7

Köszönjük Édesanyánk! Édesanyánk, Nagy Mihályné az idén június 16-án ünnepeli 90. születésnapját.

Ebből az alkalomból mi, a családja egy róla írt könyvvel szeretnénk meglepni, melyben röviden bemutatjuk küzdelmes életét és azt, hogy mit jelent ő számunkra. A könyv pontosan arról szól, ami a pályázati kiírásban szerepel. A rövid összefoglalót ezúton szeretnénk bemutatni.

Beküldő: Illésné Nagy Ilona Édesanyja: Nagy Mihályné

Mindke3ejük ereiben magyar vér csörgedezik. Kilencven évvel ezelő3, 1926-ban szüle3ek. Férjeik 1921-ben lá3ák meg a napvilágot. 1947-ben kötö3ek házasságot és első gyermekeik 1948-ban szüle3ek.

Néhány apró egybeesés csupán a két ember életében.

Ezeken kívül egészen más volt a ke3őjük életútja, mégis mindke3ő igazi királynő a mai napig. II. Erzsébet Anglia királynője az egyik, akire illenek ezek az adatok. Az Ő nevét szinte mindenki ismeri világszerte. Egy kivételes uralkodó, aki uralkodási idejével Európában mindenkit legyőzö3.

A mi királynőnket csak kevesen, talán kétszázan ismerik, de aki ismeri, biztosan nem kérdőjelezi meg az Ő emberi nagyságát, amivel ezt kiérdemelte. Azt mondják, királynőnek születni kell. Lehet, de ez a kiváltság nem érdem, legalábbis szerintünk. Ha azonban valakit te3ei, élete, példamutatása teszi azzá, mert a környezete látja annak, az már igazán érdem és a legnagyobb kitüntetés. Ezt Nagy Mihályné sz.

Kacziba Mária, a mi Édesanyánk kiérdemelte. Számunkra Ő a legnagyobb királynő! Nem véletlenül írta róla az egyik unokája, hogy: „Mamika egy csodálatos ember. Azt hiszem a lelke mélyén mindannyiunkban oD a vágy, hogy egy kicsit olyanok legyünk, mint Ő.”

Pedig nem ért el kiemelkedő sikereket a tudományokban, művészetekben, sportban. Nevét soha nem harsogta a Lapozzon tovább!

8

média. Ő csupán egy nagyon egyszerű, szerény, hétköznapi, de a szó legnemesebb értelmében ve3 igazi ÉDESANYA. Egy olyan asszony, akinek élete, küzdelme, kitartása példa lehet a legsikeresebbek, legiskolázo3abbak számára is. Ő abból vizsgázo3 csillagos ötösre, amiből a legtöbb szülő, sajnos minden igyekezete ellenére elbukik. Ez pedig nem más, mint a gyermeknevelés. Lehet, hogy soha nem olvasta, tanulta, hogy: „Gyermeknevelés nincs, csak példamutatás” - mégis te3e mindezt úgy, hogy az igazi mintát tőle 3 éves korában elve3e a sors, ugyanis édesanyját ekkor veszíte3e el. Ekkorra már négyen voltak testvérek és életük 3 családban folytatódo3. Anyukánk és nővére édesapjukkal maradt, aki később elve3e volt feleségének a testvérét. Így le3 „édes mostohájuk”, akit később anyjukként &szteltek és szere3ek.

Nagyon nehéz idők voltak akkor, pedig é d e s a ny j u k c s a l á d j a v i s zo ny l a g a módosabbak közé tartozo3, de édesapjuk, a cselédfiú nem sokat tudo3 felmutatni, csak szorgalmas munkáját adta a házasságokhoz. Édesanyánk, ezért már 9 évesen cselédnek állt, hogy így segítse a családot. Előbb libapásztor volt, később birkákra, tehenekre vigyázo3, majd egy tanító házaspárhoz került háztartást vezetni, gyerekre vigyázni.

I3 keveset kerese3 ezért inkább elment napszámosnak, ke3őzőnek, géprészesnek.

Volt egy nagy álma, szerete3 volna egy kerékpárt, mert a munkába gyalog járt, sokszor napi 15 kilométert is gyalogolt a munka után. Kétévi keserves munkával elérte a vágyát, és nagyon büszke volt magára. Sajnos nem sokáig örülhete3 neki, mert jö3 a háború és egy orosz katona elve3e tőle. Még akkor sem adta oda, mikor a katona fegyvert fogo3 rá. Csak édesapjának köszönhe3e, hogy a &szt nem lő3e le.

A háború után férjhez ment, öt gyermekük születe3. Az élete ezután sem le3 könnyebb, hiszen csak a férje tudo3 munkát vállalni, neki o3 volt a háztartás, az öt apró gyerek nevelése, az állatok a ház körül. Mikor mi már aludtunk, Lapozzon tovább!

9

birkabőröket készíte3 ki, és varrt belőle sapkát, bekecset, ködmönt kézzel. A kenyeret is maga sütö3e a családnak, s moso3 szintén kézzel hét emberre, mert villany csak a hatvanas évek közepétől volt a tanyán. A temérdek munka melle3 elképzelni sem tudjuk honnan volt annyi energiája, kitartása, de már mind az öten megvoltunk, mikor elvégezte a felső négy osztályt es& tagozaton. Persze a tanulás akkor is éjjel történt és nem az volt a cél, hogy csak a ke3es meglegyen, &szta kitűnővel végezte azt. Hihetetlen szorgalmának, kitartásának másik szép példája, hogy 62 évesen tanult meg autót vezetni. Igaz nem ment elsőre, de a sokat emlegete3 mondását magára is érvényesnek tarto3a: „Ha felkötö3ük a kolompot, akkor azt zörgetni kell!” És sikerült az is, mint a nyugdíj megszerzése is. 55 éves korára juto3 el odáig, hogy bedolgozói munkát tudo3 vállalni.

Addig mi, a ház körüli munkák, az állatok lefoglalták minden idejét. Mások épp nyugdíjba vonultak mikor Ő elkezdte megszerezni a jogosultságot. Megduplázva a kitűzö3 minimumot, a célt most is maradéktalanul teljesíte3e.

A küzdelmes éveket még tetézte az a sok betegség, baleset, baj, ami igazi túlélővé te3e Őt. „Mamika lelkében valami Négyszer néze3 szembe a halállal és minden olyan hihetetlen elfogadás alkalommal sikerült legyőzni azt. Az egyik és béke van, olyan alkalommal az orvosa azt mondta neki: „Fiam, tökéletes harmóniában magát nem a sír széléről, hanem a sírból hoztuk létezik a világgal, olyan vissza!” Közben már egy-két kéztörés meg sem szerves része az viselte, te3e a dolgát, mint más ke3ővel. univerzumnak, amelyet én Irigylésre méltó volt mindig az állatokhoz való még nem láttam.” viszonyulása. Nagyon soknak mente3e meg az Írta egy unoka. életét. Képes volt éjjel is 3 óránként etetni egy elárvult báránykát, malackát. Egyszer egy törö3 szárnyú galambot pátyolgato3 egy hónapon keresztül. Mikor az felépült, egy levéllel a szárnya ala3 elengedte. Nagyon boldog volt mikor a galamb gazdája levélben köszönte meg, hogy megmente3e az igen értékes jószágát.

Több mint Wz éven keresztül már közel a nyolcvan évhez, majd azon túl ápolta a súlyos cukorbeteg testvérünket, aki a végén már a látását is elveszíte3e, ete3e, ita3a, injekciózta naponta. S te3e mindezt olyan végtelen szerete3el, türelemmel, egyetlen zokszó nélkül, amikor ez egy egészséges fiatalember számára is embert próbáló le3 volna.

Lapozzon tovább!

10

Anyaként, később nagymamaként, majd dédiként is mindig tudta hogyan kell megnyerni bennünket egy jó ügy érdekében, hogyan lehet mo&válni egy éppen nem vágyo3 munkára. Mindig azt hallo3a meg, amit kelle3 és megtalálta a kulcsot mindannyiunk szívéhez. Soha nem parancsolgato3, csak kért és azt lehetetlen nem teljesíteni a mai napig. (Már nagyon régóta kérnie sem kell, mert igyekszünk kitalálni minden gondolatát, és amiben csak tudunk segíteni Őt.)

Puszta lényével, mérhetetlen odaadásával, példátlan teherbírásával megtaníto3 bennünket szeretni, hinni, bízni, családban élni, becsületesen dolgozni és értékelni mindazt, ami körülvesz bennünket. Nagyon szép példája Ő az elfogadásnak. Soha nem érezte, hangozta3a, hogy a sorstól kapo3 jót és rosszat felül kellene bírálnia, csak elfogadta azt, amit kapo3. Megvan a véleménye a házasságról, családról mégis toleráns a mai erkölcsökkel. Soha durván nem kri&zál, nem bánt, véleményét mindig nagyon finoman fejezi ki, családi ügyeinkbe nem avatkozik be. Örök rejtély számunkra, hogy honnan táplálkozik az a mérhetetlen szeretet, kitartás, erő és a végtelen türelem, ami benne lakozik. Annak ellenére, hogy soha nem tanult pedagógiát, pszichológiát, születe3 pedagógus.

Elsősorban személyes példamutatása, őszinte szeretete, jósága, kitartása, türelme, megértése, bátorsága, toleranciája, becsületessége, gondoskodása, hogy csak a TOP 10-et soroljam, az Ő iránytűje. Köszönjük és reméljük, hogy ezekből nekünk is ju3ato3 talán egy-két morzsát, amit az életünk során tudtunk hasznosítani. Köszönjük, hogy annyiszor legyőzö3 minden nehézséget. Sok-sok erőfeszítéssel, lemondással taní3a3ak bennünket erőn felül és még a mai napig ad, segít, támogat bennünket. Tőle megkaptuk mindazt, amire egy gyereknek a legnagyobb szüksége van, s amit a mi drága Mamikánknak egész életében nélkülöznie kelle3: egy olyan igazi édesanyát amilyen Ő maga.

Lapozzon tovább!

11

Az életemen túl…

Köszönöm Édesanyám az életemen túl... mit is? Hiszen olyan sok megköszönni valóm van. Olyan sok mindent tettél értem az elmúlt harminckét évben, hogy arra lehet nem is elég pár oldal.

Beküldő: Kökény Krisztina Édesanyja: Kökény Lajosné Zombori Erika

Tudom, hisz elmondtad, hogy olyan nagyon vártál. Szereted a gyerekeket, mondhatni az életed része a gyereknevetés, kacaj, a gyermeki rácsodálkozás. Nem is tudtad volna gyermek nélkül elképzelni a felnő3kort. Eltűnődtél azon, hogy ha nagy leszel, neked csodás családod lesz, mindent megteszel értük, olyan lesz, mint amilyenekről a könyvekben olvastál. Vártál, de nem könnyíte3em meg a dolgod. Majdnem egy teljes nap kelle3 ahhoz, hogy megláss, &zennyolc óra bizony hosszú idő. De te nem bántad a fájdalmakat, boldog voltál, mikor a karodban tartha3ál.

Első emlékem rólad az, amikor sétáltunk a kórház folyosóján és néztük a galambokat. Te már akkor túl voltál két átsírt éven, 24 nagyon nehéz hónapon, amikor orvosról orvosra jártunk, s azt mondták, hogy a kislányod szemét nem lehet megmenteni. De te nem adtad fel, nem hagytad, hogy ez legyen. Mi az, hogy nem lehet megmenteni? Ez a gyerek igenis boldog és egészséges lesz. Én mindebből csak a galambokra és a mesélésekre emlékszem.

Igen, a Piroska és a farkast rengetegszer hallani akartam, s te mindig elmesélted, újra és újra, s egyszer sem muta3ad, hogy fáradt lennél, vagy gyenge, egyszer sem lá3alak akkor sírni. Köszönöm Édesanyám azt, hogy megszépíte3ed a kórházban töltö3 időt, hogy akkor is o3 voltál velem, mikor azt mondták, hogy nincs hely. Köszönöm, hogy elfelejte3ed velem azt, hogy valami hiányzik belőlem, köszönöm, hogy végig o3 voltál.

Lapozzon tovább!

12

Következő emlékem egy balatoni nyaralás, 4 éves voltam.

Családostól, nagymamástól, nagynénistől mentük a 80-as évek végén a Balatonra. Nagy élmény volt, csónakázni a kis gumi kenumban, hajókázni Tihanynál, illetve az a kiborult pörkölt...

Soha nem fogom elfelejteni azt az első kirándulást, amely talán azóta is meghatározza az életünket. Kirándulunk mindenfelé, amerre csak lehet, amerre visz a szél. Köszönöm Édesanyám, hogy megszere3e3ed az utazást, megtaníto3ál nyito3 szemmel járni, újat felfedezni, élményeket (s nem tárgyakat) gyűjteni.

Kiskori emlékem még az aggteleki sátrazás, amikor annyira fáztunk, hogy éjszaka fel kelle3 venni a sapkát. Köszönöm Édesanyám, hogy minden kirándulásra úgy pakoltál be, hogy mindenre felkészültél. Lehet, hogy egy hé&g tarto3 a készülődés, de mindig volt mindenünk. Nekem is és az Öcsémnek is. Neki meg főleg.

Kisgyermekként meg kell köszönnöm azt a rengeteg játékot, amit azért kaptunk a testvéremmel, hogy igazán boldog gyerekkorunk legyen. Volt o3 Legótól kezdve az építőkockán át, társasjáték, mesekönyvek, babák, autók, minden, amire egy gyermeknek szüksége lehet.

Köszönöm Édesanyám, hogy melle3ed gyerekek lehe3ünk!

Ha végignézek az iskolás éveimen, arra a főiskolával együ3 15 éven, akkor meg kell köszönnöm Édesanyám azt, hogy tanulha3am. Azt, hogy mindig lehetőséget adtál a tanulásra. Köszönöm azt a rengeteg könyvet, amit azért vásároltál (tudom, hogy sokszor a magad rovására), hogy tanuljak. Sőt, hogy tanuljunk az Öcsémmel.

Köszönöm, hogy segíte3él a tanulásban, s azt is, hogy lehetőséget adtál arra, hogy különórákra járhassak.

Köszönöm, hogy zenét tanulha3am, hogy eljárha3am énekórákra. Tudod, akkor már 14-15 éves voltam, s abban az időszakban nekem nagyon nagy szükségem volt a zenére.

Köszönöm, hogy elvi3él énekversenyekre, táborokba, így megismerhe3em a másik oldalát is a művészetnek. A nem a legszebbik oldalát. Köszönöm azt, hogy a gimnáziumi és a Lapozzon tovább!

13

főiskolai évek ala3 sem volt másra gondom, csak arra, hogy tanuljak. Édesanyám, ez nélküled nem ment volna.

Lehet, hogy már nem lakom o3hon, mert én is felnő3em, de mindig érzem azt, hogy melle3em vagy, bárhol legyek is és bármit csináljak is.

Köszönöm, hogy elviselted a hóbortjaimat, volt és van belőle bőven. Néha összevesztünk emia3, de tudom, hogy soha nem akartál semmivel sem megbántani, mindent azért mondtál, vagy te3él mert szeretsz, s mert azt szeretnéd, ha boldog lennék. Köszönöm, hogy elviselted a költözéseimet, hidd el, én sem mindent úgy terveztem anno, ahogyan történt. De köszönöm, hogy akkor is melle3em voltál, és megöleltél, amikor a legjobban volt rá szükségem.

Köszönöm, hogy hazafogadtál, amikor nem volt munkám, s nem te3él szemrehányást azért, mert o3 és akkor gyenge voltam. Tudom, hogy te mindig nagyon erős vagy, próbálok ebből erőt meríteni, s példát venni, nem mindig sikerül, ezért kérlek, ne haragudj rám.

Köszönöm, hogy immár hetedik éve minden évben elmegyünk kirándulni, és új élményeket szerezni. Még ha néha össze is kapunk butaságokon, nekem fontosak ezek az utazások, és még nagyon sok éven keresztül szeretnék veled, ke3en, anya-lánya kirándulásokat tenni. Köszönöm, hogy megszervezed, elintézed, s azt is, hogy te mindig mindent észben tartasz.

Köszönöm, az Öcsémmel egyetemben, hogy az anyukánk vagy, hogy szeretsz minket, s a hibáink ellenére is elfogadsz, s nem akarsz megváltoztatni. Minden könnyért, amit okoztunk neked, elnézést kérünk, soha nem okkal bánto3unk meg, csak mert még mindig néha gyerekek vagyunk. Köszönöm, köszönjük Édesanyám, hogy vagy nekünk! Nélküled ma nem lennénk azok, akikké le3ünk.

Szeretünk Édesanyánk!

Kökény Krisz;na és Kökény Lajos.

Lapozzon tovább!

14

A bánat Az én édesanyám 68 évesen meghalt, a bánat ölte meg, hiszen 4 gyermekkel maradt magára, mert édesapámat mindig behívták a háború miatt katonának.

Beküldő: Badacsonyi Józsefné Édesanyja: Dávid Istvánné Lantos

Borzasztó dolog volt látni gyermekkoromtól kezdve, hogy édesanyám mindig sír. Szegénység, a gyermekei ellátása apa nélkül. Ráadásul amit termelt, kevés gabonát, kukoricát, mindig le kelle3 adni adóba. Sőt, egy disznót vágha3unk, és még annak a zsírját is elve3ék beszolgáltatás címen.

Egyetlen sötét kabátra emlékszem és egy pár cipőjére, ez volt neki az ünneplő, mert miránk, gyermekekre kelle3 költenie kicsi pénzét.

Soha meg nem mertük volna bántani, vagy visszabeszélni, hiszen olyan jóságos volt hozzánk. Várta haza örökké édesapánkat, aki soha nem jö3 vissza a Don-kanyarból. A bátyám 1935-ben születe3, a nővérem, az egyik 1938-ban, a másik 1939-ben, és én 1945-ben. Ikergyermekként, de az ikertestvérem meghalt.

Ma is sok küzdelem van a világban, de segítség is van annak, aki rászorul. De az én drága édesanyámnak nem segíte3 senki. Én azt kívánom, hogy soha ne legyen ilyen szomorú sorsa egy édesanyának sem, és boldogan nevelhesse gyermekét párjával együ3.

Lapozzon tovább!

15

Szülinapi vers Ezt a verset anyukám születésnapjára írtam 2014-ben!

Beküldő: Bábity Szimonetta Édesanyja: Tósaki Anikó

"Sokat gondolkodtam, mit írhatnék Neked, Drága Édesanyám, köszönöm, hogy szeretsz.

E jeles nap alkalmából, köszöntelek Téged, Tudod, ha melle3em vagy, én sohasem félek.

Melle3em vagy mindig, és támogatsz engem, Mikor telefonon hívlak, így köszönsz: „Szia Lelkem!”

Annyira szeretlek, mint ahogy soha senkit, Te vagy az egyetlen, aki melle3 nyugodt tudok lenni.

Voltak nehéz időszakok, mikor nem tudtuk mi lesz másnap, Sokszor feladtam volna, de te bizta3ál, hogy legyek bátrabb.

Kiálltál melle3em, bármit is csináltam, Nem kelle3 mondanod, tudtam, hogy hibáztam.

Lá3ad rajtam, hogy nem hato3 meg, amit mondtál, Hiszen a kudarcok után is, én csak mentem tovább.

Tudod mit érzek, akkor is, ha nem mondom, Látod a szemeimen, mikor vagyok tényleg boldog.

Nem akarok a múltban élni, de van, amikor előjön, Hidd el, hogy felejtenék, de az érzés mégis felőröl.

Te neveltél, és vigyáztál rám mindig, Mikor elmentem o3honról, utánam szóltál: „Vigyázz magadra, Szimi!”

Szere3em volna mindig megfelelni, De tudom jól, hogy vannak napok, miket jobb lenne eltemetni.

Nem bánok meg semmit, ami eddig megtörtént velem, Ígérem neked, ha tudok, a legjobb úton megyek.

Szeretném, ha büszke lennél rám, És, ha bajban vagyok, akkor melle3em állj.

Mindig Te leszel az első, bármi is történjen, Tudod, megkértem egy angyalt, hogy az életedet őrizze.

Kíséri az utadat, és segít, ha bajban vagy, Szólj neki, és jövök, téged bármikor meghallgatlak.

Szeretném visszaadni azt a sok jót, amit tőled kaptam, Most zárásként annyi: Kívánok minden csodaszépet erre a napra!"

Lapozzon tovább!

16

Köszönök mindent anya!

A mi történetünk lassan 14 évvel ezelőtt kezdődött. Nyári meleg napok egyike volt, amikor az embernek nincs jobb dolga mint a strandolást élvezni, vagy az én esetemben, a kórház szülészeti osztályán nehézségekkel, de annál boldogabban találkozni Nagyné Fekete Juliannával.

Beküldő: Nagy Brigi Édesanyja: Nagyné Fekete Julianna

Nevezetesen, az Édesanyámmal. Gondolom, már akkor tudtam, hogy a mi kapcsolatunk nem csak egy unalmas, alig beszélünk vagy állandóan haragban vagyunk dolog lesz, mert hát valljuk be, nem vagyok egy könnyű eset. Nem mondom, hogy nem veszekedünk, mert ugyan már ki az aki nem vesze3 még össze az Édesanyjával? Nincs olyan ember.

Na de visszatérve hozzánk, negyedik gyereknek szüle3em és három bátyót boldogítok. Nem volt könnyű gyerekkorunk, de Anya mindig helytállt, mint dolgozó ember, és mint Édesanya. Annyira sok mindent megte3 és megtesz értünk, amit mi természetesnek veszünk, közben pedig nem az. Akár hajnalban is képes felkelni, csakhogy Wzórait és ebédet készítsen nekünk az iskolába.

Amikor felmerül bennem az a kérdés, hogy mit is köszönhetek neki? Igazából annyi mindent, hogy azt megfogalmazni nem lehet. Azt a törődést, odafigyelést, szeretetet, kedvességet egyszerűen MINDENT! Még azt a sok könnyet is és veszekedést, ami az élet nehézségeire készít fel. A „nagyon” szó kevés arra, hogy leírjam mennyire szeretem.

Ha valami rossz történik, Anya gyakran szoko3 imádkozni értünk. Van egy mondat, amit tőle tanultam: „Isten bőségesen ellát téged minden jóval, boldogulásod még a legszebb álmaidat is felülmúlja.” Azt tudni kell, hogy én egyáltalán nem vagyok vallásos, de ez mindig átsegíte3 minket a nehézségeken. Ezt is neki köszönhetem.

Lapozzon tovább!

17

Ő nem az a &pikus unalmas nő, aki a múlt században ragadt.

Egészen más. Hiába tagadja, az igazság az, hogy GYÖNYÖRŰ, vicces és egy pillanat ala3 képes másokat felvidítani a jelenlétével. Abban biztos vagyok, hogy nekünk vannak a legviccesebb sztorijaink, mint a párnacsata a boltban, szaunaajtó megfejelés, „A hóhér dala”, „szia, te vagy az?”.

Ezekről nem mondanék többet, csak annyit, hogy köszönöm.

Büszke vagyok arra, hogy ilyen Édesanyám van. Büszke vagyok minden te3ére, és hogy Ő az aki. Nélküle nem lehetnék olyan ember, amilyen vagyok, mindenben segíte3.

Nem utolsó sorban, remélem olyan jól meg tudok majd tanulni főzni, mint ahogyan Ő tud. Felejthetetlen 100 fogásos vasárnapi ebédeket készít.

Lapozzon tovább!

18

Beküldő: Provaznik Géza

Emlékkép anyámmal anyám áll a vizes kövön ujjai közt a gondok elsimulnak aztán egymásra rakja őket szépen takargatja mint betegségét észre ne vegyük s ha jön az álom a gyengéd jótékony kábulat a jóság gyötrött arcáról eltűnik ő már álmodni sem tud szépeket

Anyám kezemben virág fürödtem vérében legelőször sírva még tudatlan mi fáj más volt minden belülről míg megtanultam sorsom szabály kezéért kiáltok most is álom - gondolatban mint gyermek-magam ha ismeretlent látott s szorítom el nem engedem kezét a legszebb virágot Lapozzon tovább!

19

Édesanyám emlékére Szeretném, ha ez a történet édesanyámról, tisztelgés lenne emlékének, mely engem, azóta is hálával tölt el, ahányszor reá gondolok.

Beküldő: Juhász Sándorné Kiss Ildikó Édesanyja: Kiss Károlyné Katalin

Sajnos Ő már régen elköltözö3-e világból, 2002 elején veszte3ük el, hirtelen.

Nekem nagylány koromban mesélte el ezt a majd nem az életembe kerülő esetet, ami pár hónapos babaként történt velem.

Nyár vége volt, igen meleg hétköznap, és ő egyedül volt délelő3 o3hon. A konyhában készülődö3 a főzéshez, a szobában pedig, a kis rácsos ágyban én szenderegtem békésen. Anyukámnak szokása volt, hogy engem tudjon munka közben is figyelni, összenyito3a a szoba – konyha ajtaját. Így minden gyanús hangra tudo3 azonnal reagálni.

Ha kicsit is nyöszörögtem, vagy keservesen felsírtam, ő már o3 is terme3, hogy lássa mi a baj. Halkan szólt a rádióból a zene, és minden békés volt. Apukám dolgozo3, bátyám, aki két évvel volt idősebb nálam, kint az udvaron rajzolgato3 a homokba.

Ekkor furcsa szaggato3 sírást hallo3 édesanyám a szobából, mely köhécseléssel társult. Azonnal besiete3, hogy megnézzen, mi történt velem egyik percről a másikra. Vörös arccal sivítva sírtam, a lélegzetem el-el akadt. Felkapo3, azt gondolta félrenyeltem, lábára hasra fektete3 és ütöge3e a hátam. Megijedt, mert nem javultam, kapkodtam a levegőt.

Hozta a babakocsit, belete3, és ahogyan volt, pongyolában futo3 utcákon át a közeli gyermekorvoshoz, Szentendrei Dr. Úrhoz. Aki elmondta, hogy még időben hozo3 anyukám, mert ezek a re3ege3 torokgyík, a dixéria tünetei voltak.

Hála Istennek, és édesanyámnak, meg a jó doktor úrnak meggyógyultam az akkor puszWtó gyermekbetegségből.

Főleg akkor érte3em meg milyen sokat köszönhetek anyukámnak, amikor már én is édesanya le3em! Ezért Ő kétszer ado3 nekem életet! Szerete3el és hálával gondolok rá mindig.

Lapozzon tovább!

20

Peti baba Gyermekkoromban sok babám volt. Porcelánfejű, szempilláját rebegtető alvós, királynőnek öltöztetett, meg ruhátlan. De kedvenc csak egy. Rongybaba. A Peti.

Kékszemű, mosolygós. Puha, nem törékeny. Lehetett vele játszani, öltöztetni, dobálni, ölelgetni. Nagyon szerettem.

Elválaszthatatlanok voltunk.

Beküldő: Amlerné Nagy Ilona Édesanyja: Nagy Lajosné Bucsai Emília

A házunk udvarát a gazdasági udvartól nagy rácsozatú drótkerítés választo3a el. Egyszer o3 felejte3em Pe& babát a kerítés melle3.

Abban az évben volt 10 libánk. Tavasszal még aranyos, sárga pelyhes libuskák, őszre hófehér tollú, hosszú nyakú, mindig éhes, gágogó szörnyek.

Egyik délután arra mentünk haza, hogy Pe&t szé3épték. Nyolc esztendősen megtapasztaltam az elvesztés fájdalmát. Napokon keresztül sírdogáltam, ha eszembe juto3, hogy eddig volt, most meg már nincs. Szégyentelen te3ük után másnap a libák szárnyára fekete szalagot kötö3em.

– Mi történt a libáiddal, Emikém? – kérdezte édesanyámat a szomszéd Fekecs néni.

– Icám rendelt nekik mély gyászt, amiért elpuszWto3ák a játékát.

– Aha. De úgy jól van a kislányod?

– Úgy egyébként jól. Édesanyám ügyes kezű volt. Nagyon szépen kézimunkázo3. A háború utáni években üresek voltak a boltok. De előkerültek a békebeli fonalak. Hordták hozzánk, megkötné-e a bébirózsaszín, pávamintás csipkekombinét, a csavart mintás fekete kardigánt?

Fize3ek a munkájáért. Jól jö3 az a kis pénz. Én is sokszor Lapozzon tovább!

21

mellé ültem. Tőle tanultam meg kötni. Még most is sokat kötök.

Közben eljö3 a karácsony. Bennem abban az évben merült fel, hogy talán nem a Jézuska hozza az ajándékot - ezt sutyorogták az osztálytársaim. Nálunk mindig vacsora közben szólalt meg a csengő. (Persze, mert édesapám akkor tudo3 észrevétlenül a szobába osonni gyertyát, csillagszórót gyújtani.)

K öd előttem, köd utánam.

Mese mondja, régi, drága…

Hogy elillan, mint az álom, Gyermekévek szép világa.

Köd előttem, köd utánam.

Túrmezei Erzsébet

Rohantam a csengőszóra, gyönyörködni a fényben, csillogásban. Beszívni a fenyőfa, csillagszóró, gyertya máskor soha nem érezhető illatát. És akkor földbe gyökereze3 a lábam.

Szólni nem tudtam, csak néztem a csodát.

Aztán sírva, sikongva borultam a fa alaz ajándékra, majd édesanyám áldo3 két kezére. A fa ala3 o3 volt Pe&. Új bőrben-ruhában.

Kékszeműen, mosolygósan.

Édesanyám korán i3 hagyo3. Árvaságom zűrzavarában Pe& is elkallódo3. Aztán felnő3em, férjhez mentem és születe3 egy kisfiam. Kékszemű, mosolygós. Pe&.

Nem szeretek születésnapi, névnapi ajándékot vásárolni.

Idegesít a „mit vegyek?” „minek örülne?” állapot. Azt szeretem, ha valakinek megtudom egy vágyát, óhaját, amit módomban áll teljesíteni. Legyen az egy könyv, tárgy, vagy egy tányér sütemény. Ha a megajándékozo3 örül, én is vele örülök, s tudom, édesanyám fenn az égben bólint és mosolyog. A meglepetésszerzést is tőle tanultam. Köszönöm.

Lapozzon tovább!

22

Milyen a te Anyukád?

Milyen a te Anyukád? – kérdezték az oviban, „Kicsi, vörös, néha kedves.” – vágtam rá oly komolyan.

Beküldő: Biczók Dóra Édesanyja: Biczók Lászlóné Kulcsár Edit

Mit is mondha3am volna, egyetlen mondatban Róla, hisz egy mondat igen rövid, nem való az ilyenre. Így hát ez le3 belőle.

Pedig az én Anyukám egy csoda, ilyen a világon nem lesz még egyszer soha. Ő egy bomba, energiával telebújtatva meg egy szikra, ami szeretetet gyújt mindenhova.

Anyukám Edit, nevében is kedves, termete apró, mindene pici, takaros, csinos darázsderékkal szabo3. Arca mosolygós, száján mindig rúzs fénylik, szeme pedig csillog.

Kulcsár Ő, nagykőrösi leány, sokat tanult odahaza, azt hozta nekünk tovább.

Megtanulta a &sztességet, e&ke3et, főzést, mosást, házimunkát, testvérének pótanyja volt, Ágit sokszor karolta, vagy ha a sors úgy hozta, a fürdőbe bezárta. De csakis a jó modor elsajáWtása vége3, na meg hogy a strandra kiszökhessen végre. Nagy szigor volt odahaza náluk, katonás rend és fegyelem, a nyári szüneteket a konyhában töltö3e, hogy délre az ebéd az asztalon legyen. Éppen ezért le3 talán az Anyukám a legjobb a Földön, mert oly sokat tapasztalt, s benne van az ösztön. Az ösztön, hogy törődjön másokkal és ne csak magának éljen, s hogy a szerelemből családot kovácsoljon majd szépen. Apukám Laci, nagy focista vala, göndör fürtjeivel felhívta a figyelmet magára. Edit pedig elbódult tőle, meglá3a és azonnal meg is szere3e.

Nagy lakodalmat csaptak, hetedhét országra szólót, volt o3 nagy dínom-dánom, zene folyt ki minden házból.

Házasok le3ek, kézen fogták egymást és elindultak a közös jövő útján.

O3hont teremte3ek, dolgoztak, küzdö3ek, mérnöki pontossággal mindent előre jól elterveztek, öt évenként szüle3ünk meg hárman, szépen sorban, mi gyerekek: Lackó, Barbi és Dórika, a három fióka.

Lapozzon tovább!

23

Jó testvérek voltunk, gyönyörű gyerekkorunk volt, mindent megkaptunk és még sok mindent azon túl. Körbe ve3e lényünket a szeretet, a család melege, az o3hon szépsége és a biztonság öröme. Az összetartás lételem le3, „Egy mindenkiért, mindenki egyért” – a fő üzenet.

Teltek múltak az évek, sok minden változo3, mindenki felnő3, de a lényeg sosem távozo3. És nem is fog, szívünkben mindig o3 él mit onnan kaptunk, az a sok érték, mit Tőle tanultunk. Mert tanár Ő nekünk, a legjobb, ki csak létezhet, aki lecke nélkül mutatja az utat, ha valaki eltévedt. Aki vigaszt nyújt még akkor is, ha ő a sérte3 fél és megsimogat, ha bizony oda ütö3él. Aki csendben sír és némán szenved, ha látja, hogy neked rossz, s mosolyogva húz fel, ha elcsúsztál és a lelked csupa kosz. Aki példaként áll elő3ed, emberi mivoltában, vállalva, ha tévede3, amikor kell bocsánatot kér, mert szülő nekünk Ő, de ugyan úgy él, érez és tanul, értünk, velünk együ3. Néha erős hangon kiabál, néha szelíden duruzsol. Barátunk és ellenségünk is, ha megkívánja az élet, de mindig egy célért: hogy nekünk azzal jót tegyen.

Egy nő, aki ANYA, csupa nagybetűvel, ki az életét mi ére3ünk „áldozta fel”, bár jól tudom, neki ez nem áldozat, mert boldog, hogyha adhat.

Számomra ez a legnagyobb ajándék tőle, a belső értékek, miket hosszú évek keserves munkájaként ültete3 el bennem, mert ez örök és maradandó, el nem vehe& senki, s lányaimnak is jut belőle oly bőséges a termés. Megtanultam tőle mindent, ami fontos, s olyat is, ami nem, de kelle3 ahhoz, hogy boldog felnő3 lehessek, mert boldog és kiegyensúlyozo3 csak az lehet, aki tudja honnan való, szívében megpakolva csupa jóval indult ki az ajtón és akkor is az táplálja, ha már nincs hova visszamenni, mert az anyai lélek egy életen át elkíséri. „Az anyukám kicsi, néha vörös és mindig kedves” – vágom rá azóta, ha kérdezik, s félmosolyra húzo3 szájjal gondolom mellé a többit.

Mert egyetlen mondatban válaszolni erre nem lehet, de azt hiszem már nem is akarok.

Lapozzon tovább!

24

A levél 1965-ből Palotás Luca Terjék Viktóriának Drága nagymamám édesanyjához írt levelét őrzöm, mely követendő példát ad az édesanyánk iránti tiszteletre és szeretetre.

"Kedves Édesanyám!

Aggódva és fájó szívvel gondolunk Magára napról napra.

Nagyon kíváncsian vártam haza apujékat vasárnap, hogy mit hoznak hírül, hogy van az én jó édesanyám? Azt mondta, hogy jól van tréfázva beszélgetnek, van jó étvágya. Nagyon szeretném tudni, hogy mit szeretne enni anyuskám, hogy olyant tudnék vinni, amit szeret vagy óhajt és lehetőleg ne azt, amit más is visz. Nagyon sajnáltam, hogy édes szeszt nem bírtam küldeni, amit tudom, hogy szeret, de nem kaptam hozzávalót. De majd ha elmegyek vasárnaphoz egy hétre 29-én, majd viszek én azt is, meg jutott eszembe valami, amit anyuskám tudom, hogy szeretett. Nagyon hosszú idő nekem ez a két hét, még nem találkozunk, de még apu haza nem jön, nehéz elmenni.

Lapozzon tovább!

25

Szegény öcsi is nagyon szeretne menni nagymamákát megnézni, csak szegénynek nincs jó nagykabátja. Kedves anyuskám, hogy is van már, van-e tudomása a bajáról, mit mond az orvos. Kedves anyuskám, ha bírna írni, legyen szives írjon, legalább levélben beszélhessünk. Mink egészségesek vagyunk, amit magának is szívünkből kívánunk.

Csöpike és Évike is nagyon sajnálják nagymamákát, ők is szeretnék látni.

Mindnyájan sokszor csókoljuk, én is, apu is, Lucka,Klárika,Öcsi és Évike Számtalanszor csókoljuk!"

A levél közreadásával nagymamámnak kívánok emléket állítani és ezzel megköszönni Neki az én Édesanyámat!

Hálával tartozunk Neki még két csodálatos Édesanyáért és egy Édesapáért.

Az emlékezést lejegyezte: Szabó Gyöngyi Édesanyja: Kalmár Nagy Luca

10 unokája nevében köszönjük Édesanyáinkat, köszönjük, hogy boldoggá te3e gyermekkorunkat! Áldo3 legyen emlékük!

Dédnagymamám: Terjék Viktória †1965 Nagymamám: Palotás Luca †2007 Gyermekei: az én Édesanyám Kalmár-Nagy Luca †2015 Kalmár-Nagy Klára, Kalmár Nagy Ferenc és Kalmár-Nagy Éva

Lapozzon tovább!

26

Mindig szeretettel, Évi Köszönöm a bátyáimat, akikre mindig felnézek és ha csalódom is bennük vagy megbántanak, rávilágítasz, hogy szeretnek, de már megváltoztak a felállások a családunk életében háttérbe szorultunk, mint anya és húg, de ez egyáltalán nem baj, mivel nekik is lett egy párjuk és lányuk és most ők állnak az első helyen. Ez az élet rendje, így helyes.

Beküldő: Dózsai Évi

Hálás vagyok, hogy megszüle3em, és sajnálom, hogy az utánam következő ke3őnek nem sikerült, de tudom, hogy mia3am feladtad az elveidet akkor, o3 huszonkét évvel ezelő3. „Házasságot nem kötök, gyereket nem szülök.” Ezt mondtad apámnak, mikor megkerese3 téged azután az esküvő után, ahová mindke3en meg voltatok hívva, te egyedül mentél, ő pedig az akkori nejével. Bár az is hozzátartozik a dolgokhoz, hogy én már úton voltam, mikor házasságot kötö3etek majdnem egy hónappal a születésem elő3.

Köszönöm, hogy kilencvenöt százalékban rád hasonlítok, nyaktól lefelé és a belső értékeimet tekintve. A maradék ö3el már-már sikerült megbékélnem és már az se akaszt ki annyira, ha azt mondják: „Tiszta apád vagy!” Te vagy az, aki mindig nóga3ál apuval kapcsolatban, hogy ne haragudjak, hívjam fel, te vi3él el hozzá a kórházba.

Te voltál az, aki jegyeket ve3él nekem a Viva Cometre, a Tokio Hotel és a Viole3a koncertre és ju3a3ál el rájuk. Sőt a Viva Cometre el is kísértél, és mivel én olyan alacsony vagyok, te furakodtál előre a tömegben, hogy a képemre autogrammot szerezhess. A négyből háromtól sikerült is, pont Tom Kaulitz maradt ki, de örök emlék marad. Ahogyan az is, mikor elmentünk Kecskemétre a levelezőtársam ballagására, pedig az enyém másnap volt, és ahogy eltűrted, hogy a ballagásom után először apu családjához menjek, és csak utána haza. Te vagy az, aki a magadé elé veszed az én szükségleteimet, és inkább nekem adsz, mint hogy magadra költs. Megdorgálsz, amikor az öltözködésemre szánt pénzt Lapozzon tovább!

27

könyvekre költöm, és figyelsz rám, mikor az írással kapcsolatosan mesélek neked. Amikor be akarom dobni a törülközőt, te vagy az, aki újra és újra megállítasz és bíztatsz, hogy lesz még jobb is.

Te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek. Élni akartál pedig hat hónapos koraszülö3 le3él, hogy bár a vér szerin& anyád o3hagyo3, le3 egy melegszívű, jobb családod, aki örökbefogado3 és szeretetben nő3él fel. Bevállaltál három gyereket, akikért gyakran aggódtál, félte3él, bosszankodtál, dühöngtél, dagadt a melled a büszkeségtől, a szerete3ől, neve3él és sírtál. Bővült a családunk a megtalált testvéreiddel, családjaikkal és a bátyáim lányaival. A baleseted napján, mire odaértem és a mentő meg a rendőrautó már o3 volt, és te o3 feküdtél, nem sírtál pedig össze-vissza tört majdnem mindened, nem panaszkodtál, tűrtél és két hónap múlva már nem volt szükséged a segítségemre és nélkülem is meg tudtál mindent csinálni. Akkor lá3alak életemben először sebezhetőnek, és meg akartalak védeni mindentől és mindenkitől.

Köszönöm a nevelőapámat, hogy szeret minket és mi is őt, hogy támaszod az életben és ő boldogságod forrása.

Köszönöm, hogy te vagy az anyukám, és remélem, hogyha létezik következő élet, te akkor is o3, abban az életben a világ bármely pontján és idején az anyukám leszel és szeretni fogsz, mert én nagyon foglak szeretni, bárhol is legyél.

Mindig szerete3el, Évi.

Lapozzon tovább!

28

Kun Katinak

Szellőrózsa a tavaszi réten, rózsaszín s fehér, olyan &szta, mikor az o3hon melegét érzem, oltalmát kandalló tüzének, mikor gyerek énem szép mesédnek minden csengő szavát issza, még egy kismadár is velünk kacag - emlékszel? Már a fogam se fájt, és két szemedben tündökölt a nap és mikor meséled nevetve, kabátokat magasba szögezve, hogy a sok jampec, pórul járt, az, mikor rád gondolok, olyan &szta, mint a most hullo3 hó, mint a napnak szikrázó fénye, mint barátnak mondo3, őszinte szó, mikor én gyerek vagyok újra, és az udvarról nézek az útra, hogy vajon már megjö3él-e?

Az, mikor rád gondolok, Drága Anya.

Arra a lányra, kinek kezében hegedű van a régi fotón, kinek szemében csillogo3 álma; az asszonyra, ki mindig serényen, senkinek nem ártva, adakozón, mintsem mástól bármit elvéve, becsüle3el, széllel szemben küzdö3.

A dolgos és teremtő két kezed a semmiből varázsolt o3hont.

Neked köszönhetem az életet, azt, hogy csodás gyerekkorom volt; s Te, ki az igazak keresztútját vállaltad, és miértünk jártad - vonszolva annyi áldozat súlyát nemcsak anya, igaz barát vagy.

S legigazabb barátnál is több vagy, kietlen földön termő talaj, és én a hálával öntözö3 mag, ki felcseperedtem egyhamar, mia3ad látok tündöklő eget, éjjelente hullócsillagot, - mindent, mindent neked köszönhetek és le3em olyanná, ki vagyok.

Szerető szívvel annyit kívánok, mosoly s béke járja át a lelked!

Aszály sújtsa a bánatvirágot, mi valaha gyomként lepte kerted!

De nője be azt száz és száz virág, szivárványszín-derű öntözze mind, és dalt teremjenek a játszi fák, s Te szüreteld őket kedved szerint! És kívánok még: újuló hitet, hogy a holdfény szeretetet hintsen, hogy megáldjanak mind az Égiek, s lépteidet áldja meg az Isten!

Szellő sző3e bársony pirkadatban kék kristályként csillogó folyó oly &szta az, oly leírhatatlan, mint szívben az eredendő Jó, mint a hűsítő nyári alkonyok, s mint az ég milliónyi csillaga, olyan &szta, mikor rád gondolok, olyan szép azt kimondani: Anya.

Beküldő: Gulácsi József Édesanyja: Kissné Kun Katalin

Lapozzon tovább!

29

Az én édesanyám Az én Édesanyám, egy nagyon szeretni való édesanya.

Semmivel nem tudom meghálálni a mai napig azt, amit értem vagyis értünk tett. Mindig ott volt és a mai napig ott van, ha szükségem van rá, ha valami gond van ő ad nekem tanácsot, ha bánt valami észre veszi. Nagyon szeretem.

Mindenkinek ilyen édesanyát kívánok az életben. Szeretlek Édesanyukám.

Beküldő: Patyi Andrea

Andi és kisunokád Zoéka!!!!

Boldog anyák napját neked!

Lapozzon tovább!

30

A legdrágább édesanyának Szakolczai Jánosné, Kasza-Tóth Krisztina emlékére - a legdrágább édesanyának.

Beküldő: Szakolczai Krisztina Édesanyja: Szakolczai Jánosné, Kasza-Tóth Krisztina

Az édesanyám egy csodálatos ember, akinek hite, ereje, kitartása, mosolya örökre a szívemben él. Ő az én példaképem, akitől annyi szeretet kaptam ami végig fog kísérni egész életemben. Olyan fényes csillag, aki beragyogja Isten egét. Egy hétköznapi szent aki megajándékozo3 bennünket határtalan, önzetlen szeretetével és sohasem kért semmit se cserébe.

" A szeretet mint mag a földben benned él, s minél többet adsz belőle, annál több leszel tőle" Mezei Mária

Ő mindig csak ado3, addig adta a szívét amíg már neki nem maradt semmije, kiüresede3 teljesen, hogy Isten átölelhesse a mennyországban és végre megpihenhessen az ő karjaiban.

Tudom, hogy várni fog mindannyiunkat akik ismertük és szere3ük őt.

Lapozzon tovább!

31

Édesanyámnak Tőled kaptam az életet, s a reményt, hogy élni szeressek.

Szívedben hordoztad a szeretetet, mosolyod elűzte belőlem a félelmeket.

Szemedben az élet már Istenben ragyog, neked köszönnek az angyalok.

Megsimogatsz mikor fáradt vagyok, velem vagy mindig bármerre is járok.

Az életemet teljessé te tetted, mert megtanítottál a legszebb üzenetre: a SZERETETRE.

A Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Szakiskolában taníto3 szakoktatóként nyugdíjba vonulásáig. Munkatársai és tanítványai &sztelték, szere3ék sugárzó egyénisége és szelíd, alázatos természete, végtelen szeretete mia3- el is nevezték tanítványai „Tyúkanyónak”. A tanítványok, mint csibék a szárnyai alá úgy bújtak, ezt bizonyíto3ák a rendszeres osztálytalálkozók, ahová midig örömmel érkeztek, mert „Tyúkanyót” Krisz& nénit mindenki szere3e. Nehéz pályáját a humánum és az emberszeretet hato3a át. Két gyermekét óvó, féltő szerete3el nevelte és támoga3a. Férjével 53 éve éltek boldog házasságban, egymást megbecsülve és szeretve. Édesanyját, aki 91 éves, ápolta, gondozta, szere3e.

Testvéreinek ő volt a szerete3 nővér és példakép. 4 unokáját gondos odafigyeléssel kísérte az élet rögös útján és a szeretet ösvényén. Éle3apasztalatát, bölcsességét, tudását megoszto3a velük. Nincs az a szó ami leírná az ő odaadó szeretetét és hűségét, amivel körülve3e a családtagjait és a hozzáforduló embereket. Betegségét, fájdalmait Jézusba vete3 hitével, erejével, türelemmel viselte - sohasem panaszkodo3, elfogadta isten akaratát. Az utolsó pillana&g szolgált mindannyiunkat. Gondoskodását, varázslatos lényét sohasem tudnánk elfeledni.

Lapozzon tovább!

32

Édesanyám: Bajnok Edit Mária Mindent köszönök Neked Édesanyám.

Beküldő: Balogh Éva Édesanyja: Bajnok Edit Mária

Köszönöm, hogy mindig a nővérem és melle3em vagy.

Köszönöm, hogy jó embert faragtál belőlünk, akiknek fontosabbak az emberi értékek az életben, mint az anyagi javak, vagy mások bántása. Köszönöm, hogy illedelmességre taníto3ál, és arra, hogy ha kell, igenis kérjünk bocsánatot.

Köszönöm, hogy szeretetben neveltél minket és mindent megadtál, amire csak szükségünk lehete3. Nélküled nem lelnénk annyi örömöt a zenében, a természetben és az állatokban. Nélküled nem lennénk diplomás emberek.

Nélküled nem hallanánk oly gyakran az unokáidtól, hogy „Mama”. Nélküled nem neve3ünk volna olyan sokat.

Születésnapodhoz hűen (árpilis 1.) egy vidám ember vagy, aki mindenki szívét kicsit rabul ej& a kedvességével, szépségével és szeretetével. Hatalmas veszteség lenne a világnak, ha nem lennél. Nélküled mi semmik nem lennénk, talán már nem is élnénk. A legjobb Anya, a legjobb barát és a legjobb lelki társ vagy. Köszönöm Édesanyám, hogy vagy!

SZERETLEK!

A legbüszkébb lányod, Balogh Évike

Lapozzon tovább!

33

Édesanyámnak 76 éves vagyok. Három testvérem van. Nagyon szegény sorban éltünk, de soha nem éheztünk. Édesanyák és édesapánk mindig megteremtette az ennivalót, hogy mi soha se éhezzünk, igaz ruhánk az bőséggel nem volt. Ezzel a verssel - amit 70 éves koromban írtam - akarom megköszönni nekik a sok szeretetet és gondoskodást.

Karollak, vonszollak mégsem érlek el, anyám Elválaszt Tőled zord halál.

Csend van körülö3em, néma csend, Várom, hogy szólj hozzám, De Te nem felelsz!

Emlékszel, anyám szólítalak, Mikor még pici voltam Te szólíto3ál.

Gyere fogom kezed, hogy el ne ess. Én is fognám kezed, De körül vesz a csend, a néma csend!

Ki is voltál te anyám, Olyan kevés időm volt megismerni Kicsiny voltam, lá3am szomorú arcod sírni Kenyeret kértem, és annyit mondtál: nincs.

Nézted szomorúan a polcot, Hol a kenyér pihenni szoko3, De visszanéze3 rád, és üresen tátongo3.

Tudom, te is voltál boldog, anyám, amikor apám megismerted, Ő fogta kezed, utána kis gyermeked Fogtátok egymás kezét, és azt gondoltátok, hogy ilyen szerete3el meghódítsátok a világot.

De a világ gonosz és ostoba.

Az élet rövid és mostoha. Én is nagy vagyok már, Ragyognak szemeim Bármerre nézek, nem látom &eid Mert körülvesz a csend, a néma csend.

Apám a gazdánál arato3.

Te kását főztél, másra nem juto3.

Csak békétlen ne legyél anyám!

Bízzál istenben, mint egy ismeretlen, Add kezembe két kezed Had öleljelek meg.

Mert körül vesz a csend, a nagy, néma csend!

Beküldő: Rab Istvánné Marika

Lapozzon tovább!

34

Édesanyámnak Édesanyánkat 1998. május 9-én Isten magához szólította.

Édesanya egy szó, melyet ha kimondok Összerezzen ajkam, szívem gyorsan dobog.

A legszebb, a legdrágább szó ez a világon, S hogy van kinek mondani ezért Istent áldom. Áldom Őt mert oly jó anyát ado3 nekünk, Ki életét, mindenét feláldozta értünk.

Magát nem kímélve naphosszat dolgozo3, Hogy megteremtse nekünk a betevő falatot.

Ha betegek voltunk ágyunknál virraszto3, Bánatos arcunkra Ő mosolyt fakaszto3.

Szívünkbe ha bánat, szomorúság fészkelt, Magához ölelt és megvigasztalt minket.

Beküldő: Gyenes Istvánné Wolf Margit Édesanya: Wolf Ferencné Böcskey Etelka Gyermekei: Wolf Sára, Wolf Ferenc, Wolf

Sok lenne azt i3 most szavakba önteni, Hogy mennyi köszöne3el tartozunk mi neki.

Ezért kérlek téged édes jó Istenem Add, hogy éljen soká köztünk szeretetben.

Fáradt szép orcáján könny soha ne legyen, Legyen boldog, s vidám egész életében.

S mint ahogy a színes virágok a réten Úgy viruljon köztünk és sokáig éljen! anyák napjára 1997. május Gyenes Istvánné Wolf Margit

Örökké szívemben él!

Az én édes jó anyámnak Nem volt semmi vágya, Mi voltunk az ébrenléte, Mi voltunk az álma.

Életének minden perce Harc volt és küzdelem, Küzdö3 a halállal értünk, Hogy minket megmentsen.

Amint virradt szeme kinyílt, Kipa3ant az ágyból Megmosdo3, majd felöltözö3, S kontyot font hajából.

Mert a halál többször próbált Tőle elszakítani, De tudta anyám, ISTEN ezt már Meg nem engedhe&.

Mikor hajnali Nap fénye Megcsillant ősz haján, Úgy éreztem, a világon Legszebb az én anyám.

Érezte, hogy vele van Ő Minden szenvedésben, S kapo3 tőle mindig erőt Gyengeségeiben.

Nem csak legszebb, de legjobb is Mert sokat szenvede3, Mire a hat gyermekéből Hármunkat felnevelt

Így élhete3 hosszú éltet Mégis békességben, Mert jó férjet, gyermekeket Ado3 Neki Isten.

Délután még ülte3e A virágot a kertben, Este pedig karjainkból Felszállo3 a menybe.

35

2016 mlm

36