Horváth Lajos (1824-1911) belügyminisztériumi titkár (1848-1849), Miskolc város országgyűlési képviselője Alsózsolcán született, jogi tanulmányait Debrecenben és Pozsonyban végezte. Szemere Bertalan ifjú bizalmasaként már 1848-ban belügyminisztériumi titkárként dolgozott. A bukás után Szemerével együtt utazott az országhatárig, Orsovánál közösen ásták el a magyar Szentkoronát. Visszatért Miskolcra, ügyvéd lett, majd a város országgyűlési képviselője. Soltész Nagy Kálmán polgármester 1890. február 24-én jelentette a városi közgyűlés ülésén, hogy a helyben állomásozó katonaság kellő szakértelmet és munkaerőt biztosít az Avas fásításához és az útvonalak rendezéséhez, ráadásul „a szükséges költségek fe-
dezésére pedig városunk előhaladásáért buzgó, ezért őszintén lelkesülő egyik tisztelt polgára városunknak Horváth Lajos országgyűlési képviselő úr 1000 ft összeget felajánlani szíves volt”. Fél évvel később, 1890. augusztusában ugyancsak a polgármester referált arról, hogy az „Avas hegy rendezési költségeire Horváth Lajos úr ismételve 200 ft-ot adományozott”.
A jeles politikus pénzadományai tették lehetővé az Avas felső részeinek (a mai Kilátó környékének) rendezését, a terület ezért kapta a századfordulón a Horváth-tető elnevezést, a vonatkozó dokumentumok 1902-ben már ekképpen emlegették a környéket. Mindemellett 1910-ben Miskolc város díszpolgárává választották Horváth Lajost, akinek a síremléke Szemere Bertalané mellett, az avasi templom északi oldaláról tekint a városra.
Kun Miklós (1812-1875) Miskolc város történetíró főbírája Miskolcon született, jogi tanulmányait Eperjesen végezte. A reformkori Major utcai tudós társaság egyik meghatározó személyisége volt, szellemi befolyásának eredményeként 1841 és 1844 között Miskolc főbírájaként tevékenykedett. Hivatali ideje alatt, 1842-ben publikálta a Miskolcz múltja, jelene, tekintettel jövőjére című várostörténeti munkáját, a kötet az Avas, az avasi templom történetére vonatkozó adatokat is konzervált. A templom eredetéről azt írta, hogy „István alapította a diósgyőri és szentléleki klastromokat, s nevéről gyanít-
va – az avasi nagy templomot is ő építette; s ez annyival valószínűbb is, mert Zsigmond király 1411-ben Miskolczon mulatásakor kiadott, s a Miskolcziaknak szabad pap választási jogot adó privilégiumában már régi templomnak, Szent István templomának, Szent István tiszteletére már régen építettnek nevezi. (…) A reformátusok kezére ezen templom 1554-ben került, azólta a Papszerrel együtt folyvást birtokukban volt”. Kun Miklós ismeretei szerint egészen 1700-ig az avasi temp-
lomban választották meg a főbírót és a városi tisztviselőket. Hazáját nem csupán pennával szolgálta, a szabadságharc idején a miskolci nemzetőrség egyik osztagának hadnagyaként harcolt. A bukás után visszavonult a közszerepléstől és borászattal foglalkozott. Sírja a miskolci Avas református temetőjének I/B. parcellájában emelkedik.
Soltész Nagy Kálmán (1844-1905) Miskolc város polgármestere, országgyűlési képviselő Miskolcon született, kassai és eperjesi jogi tanulmányok után a szülővárosában nyitott ügyvédi irodát. Emellett volt bírósági jegyző, városi tiszti ügyész, árvaszéki ülnök, a református egyház tanácsosa, 1875-től a Szabadelvű Párt miskolci elnöke. Polgármesterként 1878 – 1901. között volt hivatalban. 1878. augusztus 31-én pusztított a nagy miskolci árvíz. Az újjáépítés, a belváros mai arculatának megteremtése (részben az 1898. évi városrendezési terv alapján) Soltész Nagy Kálmán – közel négy választási ciklusra terjedő – hivatali idejében történt. 1882-ben kezdte meg a termelést a városi gázgyár: a „légszesz” forradalmasította az addig petróleumot használó miskolci közvilágítást. 1894-ben megépült a főutca két impozáns tömbje, a Korona (későbbi Avas) szálló (Széchenyi u. 1. sz.) és a Pannónia szálló (Kossuth u. 2. sz.). Megnyílt az Erzsébet fürdő, 1896-ban Miskolc is méltón megünnepelte a magyar millenniumot. 1897-ben megindult a miskolci villamos-közlekedés, az elektromos áram pedig 1900-tól egyre több üzem, vállalkozás és háztartás működését tette korszerűbbé. 1898. május 30-án avatták fel Kossuth Lajos szobrát, kialakult az Erzsébet tér ma is változatlan szerkezetű épület-együttese, térkompozíciója. Az Avas idegenforgalmi fejlesztése, tervszerű rendezése ugyancsak Soltész Nagy Kálmán hivatali idejében, a polgármester tevékeny közreműködésével vette kezdetét. A városi képviselőtestület elnökeként napirend előtt szólt 1884. áprilisában arról, hogy
„az Avas dombon levő elhagyott pincelyukak oly egyének által vannak benépesedve, kik részint életmódjuk, részint tűrhetetlen maguk viseletével az arra járókelőket nem csak megbotránkoztatják, hanem erkölcsi tekintetben a tanuló ifjúságra a legkártékonyabb hatást gyakorolják, testületünk utasítandónak látja a hatóságot, hogy ezen bajon szigorú intézkedései által segíteni s a gazdátlan, elhagyott pincelyukak betömése iránt hozott határozatát egész terjedelmében foganatosítani el ne mulassza”. Az avasi prostitúció problematikája átöröklődött a XX. századra, egyéb tekintetben viszont sikeres kezdeményezőnek, jó várospolitikusnak bizonyult a századforduló nagy polgármester egyénisége. Hatékony tárgyalásokat folytatott a Miskolcon meglehetős tétlenséggel állomásozó hadseregrészek vezérkarával, majd az 1890. évi február 24-i közgyűlésen Soltész Nagy Kálmán, azaz „elnök pol-
gármesterünk előadja, miként régi közóhaja a város közönségének az, hogy az Avas domb rendeztessék, utai szabályoztassanak, ezek fákkal szegélyeztessenek és hogy ezen szép helye Miskolcz városának a sétáló és üdülő közönség valódi kényelmére szolgáljon. A helyben állomásozó katonasággal való jó egyetértés folytán és báró Albori Jenő cs. és kir. hadosztály parancsnok úr jóvoltából sikerül is ezen rendezési munkálatokra egy utász csapatot, a rendezési munkálat vezetésére Musitzky Lucián cs. és kir. százados úr közreműködését megnyerni – a szükséges költségek fedezésére pedig városunk előhaladásáért buzgó, ezért őszintén lelkesülő egyik tisztelt polgára városunknak Horváth Lajos országgyűlési képviselő úr 1000 ft összeget felajánlani szíves volt”. 1901-ben Soltész Nagy Kálmánt országgyűlési képviselővé választották, az összeférhetetlenségi törvény értelmében lemondott a polgármesteri hivataláról. Budapesten halt meg, majd az avasi református temetőben helyezték örök nyugalomra az Avas fejlesztéséért életében igen sokat áldozó, jó emlékű miskolci polgármestert. Sírja a III/D. parcellában található.