Page 1

dal+ szerző AZ AZARTISJUS ARTISJUSINGYENES INGYENESZENEIPARI, ZENEIPARI,KULTURÁLIS KULTURÁLISMAGAZINJA MAGAZINJA I I MEGJELENIK MEGJELENIKNEGYEDÉVENTE NEGYEDÉVENTE I I MMXVII MMXV // II. III. I I www.artisjus.hu www.artisjus.hu

CSAK EGY TÉSZTASZŰRŐ VAN A FEJEMBEN LIKÓ MARCELL, VAD FRUTTIK EGY VONALBAN VANNAK MOST A SZÍVED MEG AZ AGYAD Lovasi 50 SZABÁLYOS REZGÉS, ISTENI ENERGIA Binder Károly, zenész, tanár SOHA NEM VOLT ENNYI PÉNZ A ZENEIPARBAN Ruud Berends

1


EDITORIAL

TARTALOM

Gitáros létére jobban érdekli a rocknál az elektronikus zene, zenekarával a kettő elegyét játssza, nemrég egy teljes remixalbumot is kiadtak korábbi dalaikból. Mindig is érdekelte a kísérletezés, most éppen Bartók-művek hangmintázásával próbálkozik. Címlaphősünkkel, Likó Marcival, a Vad Fruttik Artisjus-díjas frontemberével beszélgettünk fesztiválokról, kedvenc zenéiről, az új album hátteréről és halálról. „Számomra a szabályos rezgés, azaz a zene, egy isteni energia. Ez jól láthatóan a világon nagyon sokakat megmozgat – és alapjaiban mozgat meg. Ez az egyetlen olyan erő, amely képes közös nevezőre hozni a világon az összes embert, bőrszíntől, poli­ tikai nézettől és minden mástól függetlenül” – mondja a kísérletező, zongorát preparáló Binder Károly. Ezerháromszázhatvanöt koncert, itthon és külföldön, 392 kompozíció, 43 film, színház és hangjáték zenéje, 89 hanglemez, és idén Artisjus Életműdíj foglalja össze eddigi munkásságát. Lovasi András idén töltötte 50. születésnapját, ez alkalomból pedig az első 50 év legjobb 50 dalából ad válogatáskoncertet. Válogatni bőven van miből, az elmúlt félszáz évben kb. 300 dal került ki a kezei alól.. Ennek apropóján mi is végigvettük az életművet és összeszedtük emblematikus dalait. „Az igazság mindig rock and roll, de a rock and roll nem mindig igazság”. Az ismert rádiós műsorvezető, Horváth Gergely idei könyvhétre megjelent kötete a könnyűzene, a pop és és a hit feszült, de termékeny viszonyát vizsgálja, amely nemcsak az író Istenre találásáról szól, hanem Jézus és a popkultúra kapcsolatáról is. Ruud Berends az európai zeneipar egyik kulcsfigurája. Több funkciót is betölt a legfontosabb európai showcase fesztivál, a Eurosonic Noorderslag vezetésében. Ruud Berends tavaly a BuSH-on járt Budapesten, idén pedig a Cseh Tamás Program kétnapos, exporttal foglalkozó konferenciája, a Juss ki, hozd be keretében vett részt egy beszélgetésen az A38-on. n A SZERKESZTŐ

2

2

HÍREK

4

LEMEZAJÁNLÓ

6

EGY VONALBAN VANNAK MOST A SZÍVED MEG AZ AGYAD } LOVASI 50

10

SAJÁTOS UTAKON SONYA

11

TOBÁBB ÉLŐ PUNK GUSTAVE TIGER

12

SZABÁLYOS REZGÉS, ISTENI ENERGIA BINDER KÁROLY

}

16

CSAK EGY TÉSZ­T ASZŰRŐ VAN A FEJEMBEN LIKÓ MARCELL

}

22

ZENEIPAR ÉS SPOTIFY? TECH-FAKT

24

LISTÁK YOUTUBE, MAHASZ, ZENESZÖVEG

26

SZÖVEGÍRÓKÉPZÉS A KŐBÁNYAI ZENEISKOLÁBAN OKTATÁS

28

ÍGY DŐL EL, HOGY VALAKI FEAT. VAGY & SZERZŐI- ÉS ELŐADÓI KREDITEK

32

SOHA NEM VOLT ENNYI PÉNZ A ZENEIPARBAN RUUD BERENDS

38

TÁRSSZERZŐ VAGY MÚZSA LENNON–ONO: IMAGINE

40

A DALOK FONTOS KAPASZKODÓK FELMÉRÉS A ZENE ÉRTÉKÉRŐL

42

SIMMONS ÉS A ROCKVILLA ROCK ÉS VÉDJEGY

44

HORVÁTH GERGELY: JÉZUS ÉS A ROCK AND ROLL KÖNYVAJÁNLÓ

46

EZER RAGYOGÓ SZÍN DOHNÁNYI ERNŐ

48

LADIK KATALIN IRODALOM

}


IMPRESSZUM

6 IGYEKEZTÜNK ÖSSZEÁLLÍTANI AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEK EMBLEMATIKUS LOVASI-SZERZE­ MÉNYEIT

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXVII. második negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.) Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

12 A MAI, FELGYORSULT VILÁGBAN AZ EMBEREK IDŐÉRZÉKE, KOMMUNIKÁCIÓJA ÉS BEFOGADÁSI KÉPESSÉGE IS JELENTŐSEN MEGVÁLTOZOTT

Ebben a számban közremûködtek: Balázs Konrád, Biczó Andrea, Bihari Balázs, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Horváth Márton, Karner Zsuzsanna, Nagy Kátya, Rónai András, Tóth Péter Benjamin Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Fegyverneky Sándor Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

16 ÚGY KÉPZELEM EL AZ ALKOTÁST, HOGY NEM EGYEDÜL TALÁLOM KI, AMIT LÉTREHOZOK

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon. Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

32 NÉHA MŰKÖDNEK A DOLGOK, NÉHA MEG NEM, ÉS VAN, HOGY FOGALMAD SINCS, HOGY MIÉRT SIKERES AZ EGYIK ZENEKAR, MIÉRT NEM A MÁSIK

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük. Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint. ISSN 2063-4188


HÍREK

d+sz hírek NEMZETKÖZI DALSZERZŐ TÁBOR FEBRUÁR ELEJÉN BUDAPESTEN A svédországi Songwriting Camps 2015 óta szervez dalszerző táborokat három nyugat-európai helyszínen. Most partnereivel közösen – az Artisjusszal, a Youtube-bal és a jogkezelőket tömörítő nemzetközi CISAC-kal – együtt dolgozik a jövő évi budapesti tábor megvalósításán. Az időpont már tudható: 2018 februárjában rendezik meg az eseményt, ahova 21 tehetséges dalszerzőt és producert várnak a világ minden tájáról, kiemelten Magyarországról. Ők három napon keresztül fognak együtt dolgozni, új zenéket írni. Minden nap más és más csoportokba osztják őket a szervezők, és hét produceri stúdiót rendeznek be számukra, ahol akár a nap huszonnégy órájában elmerülhetnek a kreatív munkában. Az eszközöket szponzorok biztosítják: az M-Audio, a Genelec, a Fender és az Air Music Technology. A magyarországi támogató és szervező az Artisjus. „Szerencsésnek tartom magunkat, hogy olyan partnerekkel és támogatókkal dol­ gozhatunk együtt, akik osztoznak a cél­ jainkban és lehetővé teszik, hogy a tábor szervezése során a szerzőkre és az igénye­ ikre koncentráljunk. Mostanra felépült egy állandóan bővülő kapcsolati háló körülöt­ tünk, amelyben a résztvevők megbízható­ an előreviszik a projektet. Nagyon hálásak vagyunk nekik” – mondta az esemény kapcsán Niclas Molinder, a tábor alapítója. A jelentkezés a magyar dalszerzők számára is ősszel indul, a végső döntést a résztvevők személyéről a svéd szervezők hozzák meg. A részletekért a Dalszerzo.hu blogot érdemes követni.

mmxvii.iii elküldték a szükséges adatszolgáltatást is róluk. 59,5 ezer zeneműért 7.500 magyar dalszerző és jogutód részére történt jogdíj-felosztás. Ugyanekkor kapták meg a televíziós és mozis vetítések után járó jogdíjakat a filmzenék alkotói. Az ehhez szükséges adatszolgáltatást a filmek gyártói adták le az Artisjusnak. 67 ezer zenemű került ebbe a felosztásba, és ezúttal 1.800 magyar szerző ill. örökös részesült ilyen jogdíjból. Az üres hordozók után beszedett magánmásolási díjakat is most júniusban kapták meg az arra jogosult szerzők, jogutódok. Az NKA-rész (25%) átutalása után megmaradt összeg eljutott a többi közös jogkezelőkhöz is (EJI, MAHASZ, FILMJUS, HUNGART), akik felosztják azt szabályzatuk szerint a képviseleti körükbe tartozó jogosultak között. Az Artisjus továbbra is a zeneszerzői, szövegírói, írói jogdíjrészeket fizeti ki a jogosultaknak. Nem a tényleges zenemásolások adatait veszi alapul a felosztási rendszer, hanem más adatforrásokból dolgozik: a rádiós, a TV-s és az online elhangzási adatok határozzák meg, hogy a szerző mennyi magánmásolási díjra jogosult. A júniusi felosztásban 266,8 ezer zenemű szerepelt a felosztásban, és 8.900 magyar dalszerző és jogutód kapott ilyen típusú jogdíjat.

HOL ÉRHETŐ EL A KÖZÖNSÉG? Magyar zenei közönségfelmérés 2017 címen nagyszabású kutatást indított a Zeneszöveg.hu, ami egyben a musicindustry.hu szakmai adatbázis elindításának első fázisa is. A bevezető szerint „a magyar zené­ szeknek szeretnénk segíteni abban, hogy JÚNIUSI JOGDÍJFELOSZTÁS jobban megtalálják a közönségüket az új Az Artisjus júniusban 16,6 ezer kön�- csatornánkon.” A Zeneszöveg.hu főoldanyűzenei koncert után fizetett jogdíjat a lán is hirdeti a kutatást, és nyereményjászerzőknek és örököseiknek. Azok a ren- tékkal is ösztönzi a részvételt. dezvények kerülhettek a mostani kifizetésEnnek két része van: egyrészt akibe, amelyek után szervezőik tavaly július nek van (akár ingyenes, akár előfizetős) és idén január között fizettek jogdíjat, és Spotify-fiókja, az engedélyezheti, hogy

2

anonim módon egy hónapon át adatokat gyűjtsenek arról, hogy miket hallgat, mit jelöl kedvencnek. Másrészt egy kérdőívben mérik fel a különféle platformok használatát, pénzköltési szokásokat. Mint a kérdések felvezetésében többször is olvasható, „Magyarországon nagyon nehéz zenéből megélni”, és az adatok a zenészeknek segíthetnek azáltal, hogy tudják, hol tudják elérni potenciális közönségüket – hiszen „nagyon nehéz ezeken a platfor­ mon a millió jobbnál jobb külföldi zenével, klippel, koncertfelvétellel versenyezni”. Azok, akik nemcsak hallgatják, de készítik is a zenéket, a kérdőív elején és végén találkozhatnak egy meghívóval a musicindustry.hu néven elindítandó oldalra. Erről ezt mondták: „egy olyan adatbázisba fogunk meghívót küldeni, amit a szakmai pályázati lehetőségekkel, fellépési lehető­ ségekkel, munkalehetőségekkel való jobb ellátására és informálására hozunk létre”.

BUDAPEST MUSIC EXPO 2017 Idén október 6.-tól 8.-ig rendezik meg a régió legnagyobb zenei és audiovizuális kiállítását, a Budapest Music Expót. Az ingyenes rendezvényre három napon át várják a zenészeket, a zenekedvelőket, a hangtechnika szerelmeseit a szervezők. Több száz élőzenei rendezvény és a világ szinte összes jelentős zenei márkája várja a látogatókat. A zenéhez nem csak koncerteken lehet majd közel kerülni, hiszen a kiállított hangszereket és hangtechnikai eszközöket most is ki is lehet próbálni. Az Artisjus standdal és bemutatóval is várja a Budapest Music Expóra látogató zenei alkotókat, hogy helyben intézhessék jogdíjas ügyeiket, feltehessék kérdéseiket, és vendégek legyenek egy kávéra. „A Budapest Music Expo egyedülálló igazodási, hovatartozási pont, ahol a látogatók és a zenészek, technikusok egyaránt úgy érezhetik, hogy hazaérkez­ tek” – mondta az esemény főszervezője, Andrásik Remo.


HÍREK

d+sz hírek

mmxvii.iii nora felder amerikai music supervisor – californication, stranger things.

fotó: imdb.com

MAGYAR RAJZFILMSOROZAT A SZERZŐK JOGI TUDATOSSÁGÉRT Nyár óta látható az interneten a Kotta­ kalózok című magyar rajzfilmsorozat az InfoCopy Diákkör jóvoltából. Dr. Mezei Péter egyetemi docens irányítása mellett Harkai István, valamint Petrovszki Klára és Bujdosó Villő szolgáltatták a történetet. A szerzői jogi tudatosságnövelő kampánnyal az alkotók célja ráébreszteni a fiatalokat arra, hogy a zenék, filmek és más szellemi alkotások értéket képviselnek, és mint ilyenek, mások munkájának eredményei. Az ötrészes sorozat egy állatokból álló zenekar életén keresztül mutatja be a szerzői jog világát a fiataloknak. „Elő­ adóként, és zeneszerzőként számomra nagyon fontos minden egyes elhangzó mondata a rajzfilmnek” – mondta Temesi Bertalan a projekt kapcsán. „Fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a művé­ szet érték, szellemi termék. Nekem fon­ tos, hogy az új generáció minden fontos információt megkapjon, illetve a bevételi láncolat végén ne pont a szerző, előadó

kullogjon. Ez egy csodás kezdeményezés! Büszke vagyok arra, hogy szerzőként eb­ ben a kiemelkedő projektben dolgozhatok kiváló szakemberekkel, alkotó csapattal egy igazán fontos és jó ügy érdekében”.

JÖN A BUDAPEST SHOWCASE HUB A tavalyi siker után idén is megrendezik a budapesti showcase fesztivált és konferenciát, a BuSH-t. November 15. és 17. között megint lesznek koncertek, előadások és kerekasztal-beszélgetések, szűkebb körben megrendezett workshopok. A BuSH egyszerre szól a nagyközönségnek és a szakmának; a szakmai cél is kettős: egyrészt a régión belüli együttműködést kívánja elindítani, másrészt pedig a régió megjelenését segíteni a globális piacon. Ez a két cél összefügg: a szervezők szerint az erős, együttműködő régió képes arra, hogy olyan hátteret nyújtson, amelyből aztán a nemzetközi piacon is sikeres előadók jöhetnek.

A fesztiválhoz kapcsolódó konferencián az Artisjust is tagjai között tudó nemzetközi Armonia szövetség szponzorálja az egyik panelbeszélgetést, és előad majd a szövetség igazgatója, Virginie Berger is. Az Armonia az online tartalomszolgáltatók jogosítását egyszerűsíti le, és segít a közös jogkezelőknek az adatok feldolgozásában, ezáltal a pontosabb és gyorsabb jogdíjfizetésben is. Kiemelt esemény lesz Nora Felder előadása: ő egy amerikai music supervisor, vagyis filmekbe és sorozatokba elhelyezhető zenékkel foglalkozik. Az ő nevéhez fűződik a közelmúlt legkarakteresebb zenéjű sorozata: a Stranger Things a nyolcvanas években játszódik, és a korból vett, vagy azt megidéző zenék a sorozatnak köszönhetően lettek nagyon felkapottak. Nora Felder nemcsak előadást tart, hanem ún. listening sessiont tart: meghallgatja és elemzi a jelentkezők zenéit. Rajta kívül a Music Ally ügynökség (és zeneipari lap) munkatársa, Wesley A’Harrah is itt lesz, hozzá is lehet jelentkezni zenekari promóciós anyagokkal. n 3


LEMEZEK

THE SOMERSAULT BOY COME ON FEEL THE MISERY

NAZA AZ KELL, AMI NINCS

DALLOS BOGI ÉPP MOST

laptop disc

laptop

laptop disc

Sallai László nemrég jelentetett meg egy EP-t Felső Tízezer nevű zenekarával, de szerencsére nem feledkezett meg közben a 2009-ben alapított The Somersault Boyról sem. A kezdetben szólóprojektként indult, majd a 2014-es How To Do Somersault-album idejére már trióvá bővült formáció megalkotta a sickpop műfajt, és három év hallgatás után tért vissza az év egyik legerősebb magyar nagylemezével. A recept hasonló, mint az első album kapcsán: az itthon nem igazán ismert powerpop műfajában tevékenykedő zenekar ráadásul ugyanazzal a producerrel (Balázs Bence – The Challenger In Pieces) dolgozott, a hangszereket pedig Polyák Eszter (Naked Woods) rögzítette. Egyik legnagyobb erőssége – mármint azon kívül, hogy Magyarországon mástól nem nagyon hallhatunk powerpopot –, hogy a zene és a szövegvilág közt van egy érezhető ellentét. Az előző albumhoz képest sokkal felszabadultabb, kicsit beletörődőbb a hangulat, miközben a dalszövegek olyan képeket idéznek meg, mint hogy szakítás után hogy osztják el a közös lemezgyűjteményt, vagy éppen magányosan átsírt éjszakákról énekel Sallai olyan vidám hangszereléssel, hogy az egész egy egyedülálló keserédes ízt kap. Akár jobb vagy rosszabb periódusunkat éljük, a Come On Feel the Misery az a lemez, amivel így isúgy is azonosulni tudunk. n

A Heaven Street Seven feloszlása után szerencsére nem kellett sokat várnunk, hogy Szűcs Krisztián újra hangját hallassa. És ha teszi, akkor azt bizony egy szupergroupban teszi – a NAZA ugyanis az ő és Mező Misi (Magna Cum Laude) közös munkája, mely a tavalyi év egyik legnagyobb magyar slágere, az Egy szó miatt című dal nyomán indult el. Nem kellett sok idő, hogy a két karizmatikus frontember megtalálja a közös hangot, hamarosan pedig Szepesi Zsolt (Sean Darin) és Mihalik Ábel (korábban Kispál és a Borz és Kiscsillag) csatlakozott hozzájuk, hogy rekordsebességgel, alig egy év alatt megjelentessék első lemezüket. A gyorsaság talán nem véletlen, hiszen saját bevallásuk szerint a zeneszerzés teljesen demokratikus keretek közt zajlik, a lemez az eklektikusságát tekintve pedig tényleg azt sejteti, hogy mind a négy remek zenésznek lapultak demói, de legalábbis ötletei a fiókban, amit egy örömzenélés során kibonthattak. Fontos megjegyezni, hogy a NAZA se nem magnás, se nem hevenyes, de még csak kicsit sem kiscsillagos. Ráadásul mind a négyen vokáloznak, ami még egy különleges ízt ad ennek a nehezen körülhatárolható, kicsit popos, kicsit rockos, kicsit eklektikus, mégis karizmatikus, de legalábbis szövegcentrikus zenének. n

Kevés menőbb dolog létezik annál, mint hogy első saját lemezeddel ünnepled a huszadik születésnapodat. Márpedig Dallos-Nyers Boglárka így tett. Az énekesnő 2014-ben robbant be a köztudatba We All című slágerével, amivel A Dal című eurovíziós előválogató döntőjéig jutott. Innentől nem volt megállás, díjat díjra halmozott, többek közt a Fonogram-gálán is Az Év Felfedezettjének választották. 2015ben újból bejutott A Dalba, a műsor után pedig Bogi & The Berry néven folytatta immáron zenekarával, majd tavaly újra saját nevén, szerzőként is jelentkezett új zenével. Ebből született meg idén tavas�szal az Épp most, ami ugyan egy ízig-várig nyárváró album, de ennek, illetve címének ellenére is tökéletes aláfestője az ősznek is. Már csak azért is, mert Bogi ugyan aktuális lelki állapotáról énekel, de olyan problémákat feszeget, hangulatokat fest, amelyek bárki számára bármikor megállják a helyüket. Érett gondolatokat közvetít közérthető, fiatalos formában, lendületes hangszereléssel,ebben pedig segítségére volt Závodi Marcell, Szepesi Zsolt, Takács Zoltán Jappán és Szebényi Dani, és vendégszereplőként feltűnik Belau is. Egy könnyed, mégis igényes, szerethető poplemez. n

O.S. Menedzsment Normafa Records 4

Magneoton


LEMEZEK

DEEP GLAZE PRESSURE

KORAI TRANCEMISSION KORAI TRANCEMISSION 2017

BOGGIE 3

laptop disc

VINYL RECORD

laptop disc

A 2015-ös Unveiled EP óta igencsak megváltozott a Deep Glaze – az akkori tagok közül csak Yorgos és Dimitris maradt a zenekarban, illetve első nagylemezük, a Pressure zeneileg is egy más irányba mozdult el. A folyamatosan kísérletező fiatal formáció debütlemezén Kovács Péter Tamással dolgozott együtt, és egy egészen különleges technikát alkalmaztak. 16 sávos analóg magnóval vették fel a dalokat, aminek külön bája, hogy elsőre kellett maximálisan és tökéletesen feljátszani őket. A mastert Németországban készítette a Grammy-jelölt Robin Schmidt, aki korábban már olyan előadókkal dolgozott, mint a Black Keys, a Placebo vagy a Kooks. A kezdetekhez képest a legnagyobb változás a szinti előtérbe helyezése és a gitárszólók száműzése volt. Illetve az esetükben sokszor emlegetett mediterrán hangzásra ironikus választ adva az egyik dalban még egy buzuki is felcsendül. Saját bevallásuk szerint egyáltalán nem pszichedelikus rocklemezről beszélhetünk, és valóban nehéz műfajilag meghatározni az anyagot. Kísérleti rockzene, a lemez pedig egy kompakt, összefüggő dalfolyam, egészen az utolsó és egyben címadó számig, amikor is a fiúk úgy döntöttek, a saját gitárjukkal verik szét azt a képet, amit az előző hét dallal festettek magukról. És nagyon jól teszik. n

A 27 éves Korai Öröm tagjai a progresszív trance-etno hazai nagykövetei, akikről tudni illik, hogy fő zenekaruk mellett számos más projektben is részt vesznek. Ilyen a 2012-ben indult Korai Trancemission is, amit a zenekarból Kovács Andor gitáros, Kilián Zoltán basszusgitáros, Csányi Viktor dobos, Jócsik János ütős, és az egzotikus fúvóshangszereken játszó Paizs Miklós alkot, kiegészülve a billentyűkön Borosi Gáborral és Domokos Tiborral (Óperentzia). Három éve koncerteznek ebben a formában, most pedig elérkezett az idő, hogy ennek lenyomata is legyen, egy egyelőre csak vinylen megjelent lemez formájában. A maszterelést a jelenleg Amerikában élő producer, AMB készítette, a felvételeknél pedig Válik László hangmérnök volt a segítségükre. A Korai Trancemission a Korai Öröm gyö­ kereihez nyúl vissza instrumentális trancezenéjével, ami egyszerre hív egy törzsi és egy intergalaktikus utazásra. Az afro-funk, az etno és a pszichedelikus rockzene különböző stílusjegyeit is könnyedén vegyítő album esszenciáját a kemény, lüktető, néhol már-már törzsi ritmusok adják. A rendkívül színes hangszerpaletta legkülönfélébb szegmenseit játszi könnyedséggel teszik egymás mellé, és úgy simulnak össze a különböző elemek, hogy az eredmény mégis egy fülbemászó, izgalmas utazás. n

MZK

Csemer Boglárka 2013-ban robbant be a hazai és a nemzetközi köztudatba Parfüm című dalával és az ahhoz készült lélegzetelállítóan kreatív videoklippel, amivel a Billboard, a CNN vagy a Time is foglalkozott. 2015-ben megnyerte A Dal című műsort, így ő képviselhette hazánkat az Eurovíziós dalversenyen. Még ugyanebben az évben megjelent második nagylemeze All Is One Is All címmel, amit Fonogram-díjjal is jutalmaztak. Boggie időközben édesanya lett, ehhez képest rekordsebességgel készült el harmadik nagylemezével. Az új anyag továbbra is több nyelven szólal meg, de nagyobb hangsúlyt kaptak a magyar dalszövegek, már csak azért is, mert ebben az egyik legnépszerűbb slammer, Kemény Zsófi volt segítségére. A 3 címet viselő anyag egy kellemes utazás, ahol a korábbiaknál több az R&B és az elektronika, és az énekes-dalszerző mintha sokkal bátrabban nyúlt volna a különböző stíluselemekhez. Egy határozott, jól átgondolt, mégis őszinte érzelmekről mesélő albumot hallhatunk, aminek központi témája az elengedés. És valóban, mintha Boggie maga mögött hagyva démonait, engedné felszínre törni az izgalmas, kreatív energiákat, mindezt a befogadható popzene – és ezzel összehangolva ezernyi más finom stíluselem – köntösébe bújtatja. n Szerzői kiadás

Budapest Vinyl 5


6


LOVASI 50

AZ ELMÚLT 50 ÉV LEGJOBB LOVASI-DALAI

EGY VONALBAN VANNAK MOST A SZÍVED MEG AZ AGYAD Lovasi András idén töltötte 50. születésnapját, ez alkalomból pedig az első 50 év legjobb 50 dalából ad válogatáskoncertet. Válogatni bőven van miből, az elmúlt félszáz évben kb. 300 dal került ki a kezei alól. November 11-én, a Budapest Sportarénában együtt ünnepelhetünk, mint ahogy nyáron, Lovasi házi fesztiválján, a Fishing On Orfűn, ahol különleges köntösben csendültek fel a Kispál és a Borz, a Kiscsillag és a szólóalbum dalai. Ennek apropóján mi is végigvettük az életművet és összeszedtük emblematikus dalait. Lovasi András megkerülhetetlen szereplője a hazai könnyűzenének. Közel háromszáz dalt jegyez szerzőként, több ezer koncertet adott zenekaraival, a magyar könnyűzenéért tett munkásságáért 2010-ben pedig Kossuth-díjat vehetett át eddigi legfiatalabbként, negyvenhárom évesen. Most, ötvenévesen azt ünnepelheti, hogy eddigi életének több, mint a felét, az elmúlt harminc évet zenéléssel töltötte, dalai beleivódtak a magyar folklórba. AZ EGYETLEN FORRADALMÁR

A rock and roll szele, a dalszerzés gondolata már egészen fiatalon, 1977-ben megcsapta Pécsett, egy bányásznapon, ahol a kis Bandi az Apostol együttes koncertjén igyekezett a dalokat külön hangszerekre bontani és először érezte „elérhető közelségben egy saját dal megalkotását”. Nem is várt sokáig: harcsázó damilból és parkettadarabokból eszkábálta össze első gitárját, majd tizennégy évesen igazira cserélve már rockoperát adott elő a gimnáziumban akkori bajtársával. A kamaszkori zenélés jól megfért a focizás-sörözés-csajozás-szentháromság mellett – sőt utóbbit még segítette is –, a sorkatonaság alatt pedig különleges státuszt adott a zenélni tudás: a pécsi ezred zenekarának tagjaként énekelt először mikrofonba jelentősebb tömeg előtt. Egy ilyen, tiszti klubban adott koncert szünetében beszélte meg Kispál Andrással és Ózdi Rezsővel is, hogy leszerelés után zenekart alapítanak, az év végén pedig már a Szenes klubban túl voltak első koncertjükön is. Megszületett a Kispál és a Borz, egy korszak meghatározó zenekara. Ekkor 1987-et írtunk, Lovasi András pedig éppen csak 20 éves volt. 1991-ben, Nagy Feró gondozásában jelent meg az első Kispál és a Borz-album, a Naphoz Holddal, amit a következő években sorban követett a Föld kaland ilyesmi…,

az Ágy, asztal, tévé és a Sika, kasza,léc. A legelső lemezt a közönség lelkesen, a kritikusok kevésbé pozitívan fogadták – mára klasszikus. Lovasi „Kiss Manyi-” – ahogy gyakran hivatkozik rá – vagy éppen „vércseszerű” hangja, költői képei, a trió húzós dallamai és a fiatalos lendület behúzta a pécsi zenekart az országos véráramba. A '90-es évek közepén szinte versenytársak nélkül adták ki Ül című lemezüket, amit további öt album követett egészen 2004-ig. A TÖBBIEKTŐL SZÉP AZ ÉLET

Az utolsó, Én, szeretlek, téged követően azonban egyre nehezebben születtek a Kispál-dalok, a huszadik születésnap után még egy EP-t kaptunk a zenekartól, majd 2010-ben a Sziget Fesztivál nulladik napján mondtak végső búcsút a közönségnek 45.000 ember előtt. A búcsúról született meg a Napozz Holddal Kispál-film is, a rajongók körében elindult a szomorú7


LOVASI 50

sággal vegyes nosztalgiázás, noha a „törzsközönség” egyetértett abban, hogy „ez a Kispál, már nem az a Kispál”, a régi energiák viszont nagyon is virultak és tetten érhetőek voltak mindeközben Lovasi új zenekarában, a Kiscsillagban. Mert míg a Kispál és a Borzban lévő konfliktusok végiggyűrűztek, Lovasi a Kispált alapító Bräutigam Gáborral, Ózdi Rezsővel és a PUF-os Leskovics Gáborral 2005-ben megalapította a Kiscsillagot, ami hobbizenekarból végül a fő zenekarrá vált. Itt a Kispálban megszokott költői szövegek helyett/mellett Lovasi picit rockosabb-nyersebb oldalát is megmutatta: bulihimnusszá vált az első lemezről a Van-e szándék? vagy éppen a Lovasi fesztiválját címében megidéző Fishing On Orfű. A LEGFRISSEBB JELMONDATOKBÓL CSINÁLTAM ÁLRUHÁT

Lovasi András valószínűleg az elmúlt harminc év egyik legnagyobb hatású szerzőjének számít: a Kispál és a Borz nyomdokain rengetegen fogtak gitárt, rengetegen kezdtek hasonlóképpen rímelni és rengetegen vettek kölcsön szavakat, gondolatokat Lovasi dalszövegírói kisszótárából. Hogy ez a jelenség, a „kispálos” skatulya devalválja-e a Lovasi-életművet, korántsem dőlt el: szerencsére sorra bukkantak fel azok a fiatal csapatok/előadók is, amelyek/akik zenéjén egyértelműen tetten érhető, hogy szerzőjük bizony előszeretettel hallgatta a Kispállemezeket, mégis ebből kiindulva építettek sajátosan önálló produkciót. Népszerűvé tették a költői, elmélkedő, néha egyszerűen jópofa, pillanatokat, apró szépségeket megfogó dalszövegeket. Éppen az ilyen szövegek miatt méltatjuk gyakran költőként is Lovasi Andrást. Az énekes-basszusgitáros-gitáros szö­ vegei egy generáció szlogenjeiként működnek tovább, hiánypótlásukra tri­bute zenekar Tökéletes Helyettesek néven és alkalmanként összejövő énekes találkozók is születtek, miközben az elmúlt három évben pár koncertre – és a Fishing On Orfű nyitónapjára – újra összeállt a Kispál és a Borz, hogy 8

korszakonként idézze fel a diszkográfiát. És bár sokan hitték azt, hogy a közös zenélés talán új dalokat is inspirálhat, tavaly egyértelműen kijelentették, hogy bár idén lenne harminc éves a Kispál és a Borz, nem lesz újabb koncert, ellenben egyszerre ünneplik Lovasi András ötvenedik és a Fishing On Orfű tízedik születésnapját. Így érkeztünk meg 2017. június 20-hoz, a főhős születésnapjához, ahol először szólaltak meg az elmúlt ötven év legjobb Lovasi-dalai: a több, mint kétórás koncerten színpadra állt a Kispál és a Borz, a Kiscsillag és egy sereg vendégzenész, hogy megidézzék a szerző dalait, köztük a zenekari darabokon túl a 2001-ben megjelent Bandi a hegyről szólóalbum számait is. Ahogy Lovasi is nyilatkozta egy interjúban: „A szülinapozás egy lehe­ tőség arra, hogy ne csak az én, hanem a közönség fejében is összeálljon az a 30 év, amit eddig zenéléssel töltöttem.”

bélyeg, amit pont ezért legalább annyian utálnak, mint szeretnek. Vélhetően a zenekar sem volt vele másként és az orfűi szülinap setlistjére sem került fel. SZÍVRABLÁS

(Holdfényexpressz, 1998) A Szívrablás az egyik legszebb szakítós szám, amiben a melankolikus basszus, a jól bebújtatott bánatos szaxofon, a lassú lépkedés vezet végig a viszonzatlan szerelem fájdalmas stációin, a dühös számonkérésen, a csalódottságon, a vigasztaláson és a mély bánaton, a szívet tépő, „sűrű homályon”, amiből csak a beletörődés és az idő szabadíthat fel. ITT VAN AZ ÉLETEM

(Bandi a hegyről, 2001) A Bandi a hegyről Lovasi „csendesülős” dalaiból kialakult szólóalbuma volt. Az Itt van az életem már az érett zenész, a közel negyvenéves Lovasi életértékel­­ő dala, lassú, filozofikus merengés a létezésről, az elmúlásról és az örökké feszítő kérdésről, hogy létezik-e túlvilág.

Mi is igyekeztünk összeállítani az elmúlt évtizedek legemblematikusabb Lovasi szerzeményeit. Szubjektív „slágerlista” VAN-E SZÁNDÉK? következik. (Kiscsillag, Örökre szívembe zártalak, 2009) A Van-e szándék? zúzós, garázsrockos sláHÚSRÁGÓ HÍDVERŐ ger, egy csajozós nóta, amibe belefértek (Naphoz Holddal, 1991) a 2000-es évek kultikus helyei és mozLovasi kedvenc Kispál-dala: szerinte eb- zanatai is, amelyek közül sajnos ma már ben minden benne van, amitől a Kispál az, sem a West-Balkán, sem a Zöld Pardon ami. Az első album, de talán az egész élet- nem létezik, mégis a mai napig működnek mű egyik legmarkánsabb darabja, egy nem ezek a kikacsintások. Aztán a következő egészen evilági vers, az egyik legszebb Kis- korosztálynál eldől, megmaradnak-e a köpál és a Borz-sorral, miszerint „egy vonal- zösen ordibált felelgetések. ban vannak most a szíved meg az agyad”. SZELES

(Kiscsillag, Szeles, 2014) (Holdfényexpressz, 1998) A Kiscsillag negyedik albumára levetkőzte A kötelező sláger, amit vélhetően az is is- a negyvenes, pocakosodó zenészek hobmer, akinek valamiért kimaradt a Kispál és bizenekarának státuszát és a Szeles lemez a Borz. A világ talán legvidámabb dala a dalai is egyre árnyaltabbak lettek, több krihalálról, már-már bizarrul könnyed és et- tika szerint egyenesen „kispálosra” sikerült től válik torokszorongatóvá. Persze ennek korong. Ennek is egyik legjobb darabja a ellenére az egyik leginkább teli torokból Szeles, édes-szomorú boldogságot kutató, énekelhető dal, a sokat követelt sláger, a meglehetősen fülbemászó dala. HA AZ ÉLETBEN


A KÖVETKEZŐ BUSZON

(Föld, kaland, ilyesmi… 1992) A történet szerint a nyitósort a szerző az ágyban pihegve egy lánytól hallotta, aztán még évekig ízlelgette ezt a sort, mire dal kerekedett belőle. Méghozzá az egyik legszebb Kispál lassú szám, aminek a keringője olyan, mintha elaludt volna a buszon, az álma pedig egy mesebeli disznóval zötyögne a végtelenbe. GYÓNÁS

(Ül, 1995) Gyónás, bűnlajtorja, tele olyan vétkekkel, amelyekkel szinte mindenki szembe nézett már élete során. A lelkiismeret tisztogatásának tűnik, míg a végén, az egyre súlyosodó bűnöknél jön a csavar és a végső vallomás helyett inkább valamilyen benne lakozó lényre fogja mindent, majd a legvégén jön a katartikus bűnsorozat ismétlése és a bocsánatért esedezés. ÁGY, ASZTAL, TV

(Ágy, asztal, tv, 1993) A címadó lemez egyik legjobb száma, ahol a végén mindenki összeáll egy képpé, vagy éppen olyan, mint egy film vagy éppen egy musical záró dala, ahol minden szereplő feltűnik a végén, vagy éppen egy epikus világvége, ahol a végén mindenki fekvő, guggoló és állósort alkotva mosolyog a vakunak. ZSÁKMÁNYÁLLAT

(Ágy, asztal, tv, 1993) Állítólag Lovasi másik kedvenc Kispáldala, népdalszerű betétjével pedig a koncert egyik nagy, közösen éneklős pillanata is volt minden egyes alkalommal. A sötét víziót, a bizonytalanságot,hogy a vadász vagy a zsákmányállat vagyunk pedig olyan vásári képek oldják, mint a mézeskalácsszív alakú patak vagy éppen a céllövölde. n NAGY KÁTYA, FOTÓ: LUKÁCS DÁVID Forrás: Lévai Balázs – Idáig tudom a történetet

9


PROFIL

SONYA

SAJÁTOS UTAKON A Sonya az a zenekar, amelyet bátran lehetne mutogatni a világnak, ennek ellenére eddig csak itthon építette pályafutását. Pedig úgy képviseli a posztrock műfajt, hogy elérjen az értő fülekhez és megszerettesse magát a kevésbé avatott hallgatóval is. A zenekar énekes-gitáros-dalszerző frontembere, Korbucz Sonya korábban szólóban írta dalait, metalzenekarokban gitározott, de dolgozott együtt Karányival és Kristóf Norberttel is. 2013-ban összerántotta pár barátját egy egyszámos projekt kedvéért, akik többnyire hardcore-zenekarok tagjai voltak – végül együtt folytatták a közös munkát. A frontasszony szerint öröm volt együtt dolgozni, és úgy gondolták, több dal is van a társulásban. Ezen felbuzdulva újabb tagokkal bővültek, hogy élőben is megszólaltassák a születő anyagot. Így alakult ki az öttagú felállás, Sonya a mikrofonnál, Dexter a basszusgitárnál, hozzájuk csatlakozott Somló Pali gitáron és Radics Gábor, váltva az eredeti dobost, Leo Perezt, majd később csatlakozott Dobos Lali – így vált a Sonya kétdobos zenekarrá. Kitchenfloor című számuknak olyan sikere lett, hogy nemcsak Viva Comet-díjat nyert a hozzá készült videoklip – amelyet Damokos Attila rendezett és Nagy Marcell vett filmre –, hanem berobbantotta a zenekart a köztudatba. Eleinte az énekesnő korábbi dalait, dalkezdeményeit bontogatták ki közösen, vagy alkottak együtt az akkori basszusgitárossal. Sonya ma többnyire egyedül írja a dalokat és a zenekarral együtt hangszerelik meg. Ebből a munkából született az első EP, az ötszámos Celine Gibassier még 2014 őszén. Az elégikus, melankolikus, érzelmekre épülő anyagon még érződik az útkeresés, vagy ahogy az énekesnő fogalmaz: „ezek a dalok az önkifejezésünk alakulásának részei". Az ezután néha igencsak ritkán jelentkező zenekar vezetője arról, hogy hogyan indultak el, és a kezdetekhez képest miben változtak az elképzeléseik, Korbucz Sonya a következőket mondta: „Sosem voltak kimondott céljaink, a jelenre koncentráltunk és igyekeztünk a lehető legtöbb passziót belevinni. Ez nem módosult, járjuk sajátosan a sajátos utunkat." A következő fontos állomás szintén kliphez köthető, mely 2016 elején Krypta című számukhoz készült . Olyan nem megszokott körülmények között dolgoztak együtt Praznoczy Sebastien rendezővel és Spáh Károly operatőrrel, amelynek látható eredménye arról a rendkívüli lelkesedésről árulkodik, amit a zenekar és a stáb egymás iránt érzett. „Igye­ keztünk a lehető legnagyobb teret meghagyni mindkét csapatnak. A Kryptát például egy demo verzióra forgattuk le, amihez még nem volt írva végleges szöveg. Ez végül a vizuálhoz idomult, ami kissé rendhagyónak számít, de így lett a zene és a kép, ebben az esetben egy pakk” – emlékezett vissza Sonya. A klip egyébként elnyerte a szervezők különdíját a második Magyar Klipszemlén. Az új aktívabb időszak után ismét egy csendesebb szakasz jött a zenekar életében, ennek pedig többnyire Dexter és Dobos Lali búcsúzása volt az oka. A basszusgitáros poszt 10

megüresedett, új tagként pedig olyan emberrel szerettek volna együtt dolgozni, akivel elképzelések és hozzáállás tekintetében nagyjából egy hullámhosszon vannak. Török Dániel személyében, akit a Klub Vittula üzletvezetőjeként és a No Eves tagjaként is ismerhetünk, megtalálták ezt az embert. Így most egy ismét élő fellépésekben gazdagabb fázist élnek. A klubturné-fesztiválidőszak-klubturné -vetésforgő ki nem mondott szabályát teljesen figyelmen kívül hagyó Sonya persze azért sző terveket: például dolgozik zenéje országon kívülre juttatásán, a külföldi kapcsolatépítésen, de ahogy az énekesnő kifejtette, van olyan közönsége itthon, akikért érdemes Magyarországra is tervezni. „Há­ lásak vagyunk, hogy kitartanak mellettünk és figyelemmel kísérik a munkánkat, ezért innen is üzenjük nekik, hogy szerencsére már nem kell sokat várniuk!” n KALOCSAI KRISZTINA, FOTÓ: FEJÉR BERNADETT


PROFIL

GUSTAVE TIGER

TOVÁBB ÉLŐ PUNK Szecesszionista punk-rock. Katedrális punk. Art-punk. Ilyen és hasonló műfajmeg­ha­tározásokkal definiálják és szórakoztatják magukat a Gustave Tiger tagjai Beat On The Braten innen és Izlandon túl. Persze a poszt-punk áll legközelebb a valósághoz. Vagy nem. Vagy ahogy Szabó Csaba fogalmaz: „Talán így akartuk jelezni az európai kultúra évszázadaihoz fűződő bensőséges viszo­ nyunkat”. Korlátok döntögetése, legalábbis feszegetése, zenei élet a nagy nyári fesztiválokon túl. Szabó Csaba és Dorozsmai Gergő, akik több mint tíz éve zenélnek együtt (The Moog, Hammer of Gods) úgy döntöttek, csinálnak egy zenekart Mezősi Péterrel (dob), hogy olyan popzenét játsszanak, ami nekik is tetszik. Első EP-jüket 2013-ban adták ki Mitanni Mares címmel. Ezután csatlakozott hozzájuk Szurcsik Erika, a 40 Days zenekarból érkező énekesnő: vele vették fel első nagylemezüket, a 2014-ben kazettán is megjelenő At The Idyll’s Endet. A kritikusok imádták, hogy tessék, végre valami felkavarta a gitárzene hazai állóvízét. Néhányan azért azt is megjegyezték, hogy talán túlségosan is eklektikus lett az album. Ez talán abból következik, hogy a fő szerzőpáros, a basszusgitáros Csaba és az énekes-gitáros Gergő merik használni azt, ami inspirálja őket, márpedig meglehetősen szerteágazó a zenei érdeklődésük és nem szabnak határt semminek. A számokon egyaránt tetten érhető a goth, a shoegaze, sőt néha bekúszik a pszichedelia is. „A zenei inspiráció sze­ rintem elég tág a Gustave Tiger esetében, nagyjából a hetvenes évek punkzenekaraitól kezdve a nyolcvanas évek újhullámos ügyein át a kísérleti zenékig egész széles a paletta. De van néhány zenekar, akiket mindannyian szeretünk: The Stranglers, Sonic Youth, Siouxsiee and the Banshees” – magyarázta Csaba. A káosz egyébként is jellemző a zenekarra, főleg élő fellépéseiken, amelyek rendkívül lazák és szórakoztatóak. Hogy jobban hozzák koncerteken is a lemez hangzását, 2015ben kibővültek a magyar hálószobapop apukájával, Hó Márton basszusgitárossal. Ekkor váltott Szabó Csaba gitáros-vokálos posztra, és új dobos érkezett Fekete Dávid (Broken Cups, Terrible Ted) személyében. Eddig minden évben voltak kisebb-nagyobb külföldi turnén, 2015-ben például meghívást kaptak és felléptek a neves amerikai fesztiválon, a South by Southwesten. 2017-ben már túl vannak egy kéthetes Balkán-turnén, és egy izlandi fesztiválon. Korábban is foglalkoztak a külföldi kapcsolatépítéssel, mert bár Hó Márton szerint nem érdemes arról beszélni, hol van létjogosultsága a zenének, amit képviselnek, azért Szabó Csaba így beszélt a lehetőségekről: „Talán furcsán hangzik, de személy szerint én kipróbálnám, hogy mennyire

működik ez a zene mondjuk Törökországtól délre és/vagy keletre.” Hogy mennyire működik itthon a Gus­ tave Tiger, arra a legjobb válasz, hogy 2016ban megjelent Chaste and Mystic Tri­badry című második nagylemezüket az Index (2014 után) ismét az év albumának választotta, a rajta található, magyar nyelvű Senki se tenger című szám pedig megnyerte a Stenk dalversenyét. Ennek nemcsak azért örült a zenekar, mert egy újabb szakmai elismerést kaptak, de fontos hozadéka volt, hogy olyan emberekhez is eljutottak, akik eddig soha nem hallottak róluk. n KALOCSAI KRISZTINA, FOTÓ: MAJOR KATA

11


12


INTERJÚ

BINDER KÁROLY, ZENÉSZ, TANÁR

SZABÁLYOS REZGÉS, ISTENI ENERGIA Valamikor a kilencvenes évek vége felé egyszer meglátogattam a stúdióban pár barátomat, akik épp nagyon izgalmas munkában voltak: Bartók-gyűjtésből származó, eredeti hangfelvételeket digitalizáltak, samplereket programoztak, és mindenféle MIDI-mágiákba merültek. Akkor már hetek óta megállás nélkül ezen a projekten dolgoztak, és eléggé fáradtak voltak. Ez abból is világosan látszott, hogy egyikük egy mosolygó arcot kattintgatott össze a képernyőre a Cubase MIDI-editorában, ami lejátszva értelmetlen, ám igen szórakoztató katyvasznak bizonyult. A készülő lemezre persze ez nem került fel. Az album címe Retropolis volt; alkotója, előadója és improvizatőre pedig a kalandkereső, kísérletező, zongorát preparáló Binder Károly. Dal+Szerző: Egész pályafutásod során alapvetésként fogalmaztad meg a zene egységes, műfajfüggetlen mivoltát. Pedig a karriered kezdetén pont nem ez volt a jellemző: épp akkor szakadt a zene ezernyi, önálló műfajjá. Miből indultál ki, amikor megfogalmaztad ezt az alapvetést? Binder Károly: A rezgésekből. Számomra a szabályos rezgés, azaz a zene, egy isteni energia. Ez jól láthatóan a világon nagyon sokakat megmozgat – és alapjaiban mozgat meg. Ez az egyetlen olyan erő, amely képes közös nevezőre hozni a világon az összes embert, bőrszíntől, politikai nézettől és minden mástól függetlenül. Ráadásul ez egy kifejezetten pozitív, szeretettel teli közös nevező. Ez a szabályos, isteni rezgés tehát a kiindulópont. D+SZ: Nem kötözködni szeretnék, de sok olyasmit is hallunk, ami kívül esik ezen a meghatározáson: tele a világ idegesítő, felzaklató, nyomasztó hatást kiváltó – vagy épp érdektelen zenékkel. BK: Én azokra a zenékre gondolok, amik a manipulációktól, divatirányzatoktól, a kommersztől és a médiától teljesen függetlenek. És főleg függetlenek az üzlettől. Tudniillik ahol pénz van, és hatalmas iparágak állnak a háttérben, ott már irányítás van, extraprofit és manipuláció. Azokon a zenéken én érzem a mesterkéltséget, a sántikálást, felszínességet és a megfelelést valamilyen új trendnek. Ezekkel szemben az ihletből alkotott művek függetlenek mindenféle megrendeléstől, külső igénytől vagy határidőtől. Az ihletett művek szó szerint megszületnek, mindentől függetlenül, és én ezekben a zenékben hiszek. Ugyanakkor persze tudom, hogy a zenetörténetben hihetetlenül sok ellenpélda is van, szinte az összes igazán nagy zeneszerző dolgozott megrendelésre is. De ők kiválasztott emberek voltak, és volt egy antennájuk, ami a transzcendentálisba nyúlt. Gondoljunk Bachra vagy Mozartra: még akkor is csodálatos remekműveket alkottak, ha épp megrendelésre dol-

goztak. De ezt isteni küldetésként kapták, médiumként. Szinte diktálták nekik a zenét, ők csak leírták. D+SZ: Ihletett jazz-improvizációk hallatán is szokás mondani, hogy a muzsikus “veszi az adást”. Létezne valamiféle isteni zeneforrás, amihez ki-ki csatlakozhat a maga kis antennájával? BK: Nemigen gondolhat másra az ember, mikor mondjuk azt hallja, hogy egy kilencéves kisgyerek úgy játszik, mint egy bölcs, hetven éves zongoraművész. (ne­ vet) Én is egy őstudásnak, egy ősóceánnak látom a zenét; egy olyan világnak, amibe némelyeknek van bejárása, másoknak meg nincs, vagy kevésbé van. Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak című regényében van egy idézet, amit ausztrál bennszülöttek írtak fel egy barlang falára: „Amennyire az ember keresi a legszebb hangot a világ­ egyetemben, annyira várja a világegyetem, hogy valaki megszólaltassa azt.” És ez pontosan így is működik. 13


INTERJÚ

D+SZ: Mennyire fejleszthető ez az antenna, ez a készség? BK: Egyéni adottságok kérdése is ez, és sok mástól is függ. Amilyen létformát most él az emberiség, ebben még hallgatónak lenni is nagyon nehéz. A zene az időben zajló, és az időhöz kötött művészet. Ha egy gyors tempójú zongoradarabot lassan játszol el, már nem ugyanazt jelenti. Ugyanez fordítva is igaz, és a saját idejéből kiszakított mű akár hallgathatatlanná is válhat. A mai, felgyorsult világban az emberek időérzéke, kommunikációja és befogadási képessége is jelentősen megváltozott. Nagyon ritka, hogy valaki végig tud ülni egy háromórás koncertet. Egyszerűen nem bírják. Az emberekre annyi információ zúdul a hétköznapi életük során, hogy elfáradnak és védekezésképpen bezárnak, mert képtelenek mindent feldolgozni. Így járnak a zene befogadásával is: egy darabig megy, aztán egy ponton túl már nem. Umberto Eco írja valahol, hogy az emberiség ott tart, hogy az információkat a végletekig hozzáférhetővé tette, de még nem tudja megszűrni azokat. Ugyanez érvényes a zenére is: gyakorlatilag bombáznak minket. Amikor Bach vagy Mozart alkotott, akkor az embereknek sokszor nagy távolságot kellett utazniuk, hogy igazi zenét hallgathassanak. Nem beszélve arról, hogy semmiféle lejátszó, felvevő és egyéb szerkezet nem létezett. Csak a hangszerek és az azt megszólaltató ember, muzsikus. És egy zenére kiéhezett lélek egészen másképp táplálkozik, mint egy jóllakott. A mai ember csömörében már csak turkál. Ha megkérdezem ismerőseimet, barátaimat, a többség azt feleli: autóban hallgat zenét vagy telefonról vagy számítógépről. Sokan csak rövid időkre, ebbe is, abba is bele-bele hallgatnak. Nem véletlenül született az a korunkra jellemző gondolat ezzel kapcsolatosan, hogy hallgatni valamit egészen más, mint hallani; meghallgatni pedig egészen más, mint meghallani. Ma már szinte csodabogárnak számít, aki élő zenét hallgat, pedig ott van jelen az igazi rezgés és hozzá a médium: a muzsikus, és vele a közvetlen, áttétek nélküli kapcsolat. D+SZ: Pedig az emberek keresik a hozzájuk illő, az őket megszólító zenéket. BK: Igen, bár sokszor azt sem tudják, hogy mit keresnek, sőt általában az igazi találkozásokra nem számít az ember. Hála a jóistennek, nekem már korán részem lehetett ebben. Az idők során rengeteg nagyszerű zenét hallgathattam és gyűjthettem össze. Klasszikusok, jazz, rock, népzene: amikor hazamentem, bekapcsoltam a magnót vagy a lemezjátszót – gyakorlatilag egyfolytában szólt a zene. Vagy gyakoroltam, vagy zene szólt, mindaddig, amíg végül a szomszédok át nem szóltak. Onnantól meg fejhallgatóval folytattam. (nevet) De a rengeteg meghallgatott muzsika közül van egy, ami a mai napig is itt rezeg bennem: egy kínai parasztnak az éneke. Egy szál férfiember, aki épp csak azt énekelte, amit a rizsföldeken dolgozva szokott. És hiába gyakoroltam már akkoriban szorgalmasan az Egy kiállítás képeit vagy az összes Volltemperiertes Klaviert, mégis ő ragadott szíven. A zeneileg iskolázatlan, egyszerű ember a világ másik végéről. Az ő dala valahogy számomra lélektől-lélekig szólt, és olyan volt, mint egy személyre szabott csodaszer. Ismét csak az isteni rezgés. D+SZ: Emiatt van, hogy bármennyire is követed a műveidben a külvilág fejleményeit, mégsem lettél soha teljesen elektronikus zenész? BK: Az tény, hogy én rezgő, akusztikus hangszer nélkül nem tudok létezni, és az egész életem erről szólt. Mindig foglalkoztattak az új, érdekes, kísérleti zenék, és bár olykor meg-megjelent az elektronika is, nekem mindig is kellett a rezgés. Ha áram kell ahhoz, hogy megszólaljon egy hangszer, akkor az számomra már eleve egy rossz indítás. Hiába vannak ma már aprólékosan mintavételezett, billentésérzékeny, szinte száz százalékos zongorahangminták, nekem a lényeg hiányzik belőle. Amikor például improvizáció közben a pillanat dönt, akkor elengedhe14

Az emberekre annyi információ zúdul a hétköznapi életük során, hogy elfáradnak...­­

tetlen, hogy a maga élő valójában jelen legyen a hangszer, a teste, a rezgése, ami reagál rám, és belső válaszokat kelt bennem. D+SZ: Hogy illenek ebbe a képbe a Retropolis lemezeid? BK: A Retropolis teljesen rendhagyó és különálló szín a palettámon. Nemrég számoltam össze: hatvanhárom lemez, és négyszáz körüli kompzíció közül nincs is más számítógéphez kapcsolódó zeném. A Retropolis azért működött így mégis, mert a rengeteg, Bartók-gyűjtésből származó népzenei anyagot – kvázi hangmintaként –, plusz az élő zenét és az elektronikát így tudtam egy egységes, mozaikszerű formába önteni. Így a számítógép ellenére a végeredmény mégis erősen akusztikus. A Bartók-gyűjtésből származó eredeti felvételek már önmagukban is annyira hiteles erővel szólalnak meg, amit semmilyen más módon nem is lehetne újra reprodukálni. Még ha a legjobb népdalénekeseket is kérem fel: bizonyára gyönyörűen megoldották volna, de az már megint egy másik út. Én pont azt akartam, hogy a dalok a maguk elemi valóságában, kissé csúszkálva, néha negyedhangosan, a dédanyáktól örökölt előadásban szólaljanak meg a zenei szövetben. Ebben a munkában rengeteget segített akkori tanítványom, Faltay Csaba.


INTERJÚ

Azóta is több stúdiómunkában dolgoztunk együtt, sőt a Retropolis élő lemezbemutatóján ő is játszott. Így a számítógép ellenére a végeredmény mégis erősen akusztikus De a másik utat is bejártam, mert megszületett a Retropolis II., ahol viszont már élő énekesek éneklik el a dalokat. Persze a közönség dolga eldönteni, hogy melyiket hallgatja szívesebben. Mind a kettő nagyon izgalmas feladat volt számomra, de mindkettőnek megvolt, megvan a maga ideje, a saját korszaka. Az első majdnem húsz évvel ezelőtt született, amikor a hangmintákkal való munka még izgalmas volt, a második pedig alig másfél éve – és mostanra már az elsőhöz hasonló anyagok elöntötték a zenei piacot. Mára már annyira túlpörgött a világzenei-etnokavarodás, hogy sokszor éppen a lényeg tűnik el. D+SZ: És a jazz? Mintha ott is lezajlana valami hasonló túltelítődési folyamat. BK: Bizonyos tekintetben én a jazzre is elég sajátosan tekintek. Először is: én mindig klasszikusokat gyakoroltam. Bachhal kezdtem és Bartókkal fejeztem be, közben sok technikai gyakorlatot játszottam. Csak ezután jött a zeneszerzés, az improvizáció, a jazz-muzsika. A jazz számomra bőven túlmutat az eredetén. A kihívás megtartani, sőt továbbgondolni a műfajra jellemző, erősen ritmuscentrumú gondolkozást és lüktetést, de meg is tölteni azzal a fajta mélységgel és tartalommal, amit a klasszikus zene hordoz. A zeneszerzés tekintetében a számomra egyik legkedvesebb és gyakran használt technika a bartóki tengelyrendszeres gondolkozás, és a tonális dodekafónia – azaz a tonalitást nem elvetve használni a tizenkét hangot. Mindkét esetben mind a tizenkét hangunkat használhatjuk. Bartóknál a három főfunkció vonzásában háromszor négy hangot, azaz tizenkét hangot és természetesen a ráépülő akkordcsaládot. A tonális dodekafóniában pedig a centrumhang vonzásában kapnak értelmet és funkciós jelentést a zenei történések. Tehát a funkciót, mint olyat, nem szabad elvetni, mert az szabja meg, hogy honnét hová tartunk és hová érkezünk. Feszültség és oldás: a zene végső soron erről szól. Egy-egy ilyen gyönyörű fordulatnál érzi az ember, hogy libabőrös lesz. Visszatérve a jazzre: a mainstream, amerikai jazz megszokott formáiról mindig is úgy éreztem, hogy az nekem nem elég. Az foglalkoztatott, hogyan lehetne egy olyan világot megalkotni, amiben ezek a jelenségek, számomra fontos zenei világok és megközelítések egyszerre jelen vannak. Ezért is kezdtem el a zongorát preparálni, amiből egy, a mi diatonikus zenénktől eltérő hangolás született. Ez egyben más hangzás és hangulat is, kicsit az indiai vagy gamelán zenékre is emlékeztető világ. De a zongora egyik felét eredetiben megtartva európainak, vagy akár két zongorát használva, igencsak kibővülnek a lehetőségek. A munkásságomban ezt az irányt a mai napig is követem: már tervbe vettük a Dohnányi zenekarral a zongoraversenyem bemutatását, aminek a második tételét preparált zongorára írtam. D+SZ: A pályád során sokféle zenét játszottál, sokféle emberrel és sokféle felfogásban. Ebben bizonyára nagy szerepe volt annak is, hogy ez a sokféleség rengeteg tanulságot, felfedezhető újdonságot kínált. Tanárként hogy látod: mi motiválhat ma egy fiatal muzsikust ennek az aranykornak az elmúltával? BK: Ez nagyon nehéz dilemmákat vet fel. Azt szoktam mondani a növendékeimnek, hogy a zenédben te egyszerre vagy jelen mint előadóművész, mint improvizatőr és mint alkotóművész. Interpretálni és improvizálni sokan tudnak, de az alkotói képességek igazán az egyediek és személyesek. Ezért kulcsfontosságú a saját zenei világ megalkotása. Minél mélyebbre ásol ebben, és minél magasabb színvonalon szólaltatod meg, a zenéd annál erősebb lesz, és annál eredetibb. Ez az egyetlen út, hogy minden kedvezőtlen körülmény ellenére olyan, ihletett zene születhessen, ami képes megtalálni és megérinteni a közönséget, továbbhaladva értéket alkotni, és gazdagítani a Zene Birodalmát.n

ℹ BINDER KÁROLY

Az 1956-ban, Budapesten született Binder Károly a zenei általános után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­ zépiskola Jazz Tanszakára került, ahol szaktanára Gonda János lett. Tanszakos évei alatt klasszikus zeneta­ nul­m ányait magánúton folytatta. 2000-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének Jazz Tanszakán kitüntetéses diplomáját mint jazz-zongora előadóművész, tanár, jazz-zeneszerző és hangszerelő, továbbá jazzelmélet tanárként kapta. 2003-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kiváló minősítésű diplomát szerzett. 1365 koncert, itthon és külföldön, 392 kompozíció, 43 film, színház és hangjáték zenéje, 89 hanglemez, ebből 61 saját szerzői album foglalja össze eddigi munkásságát.

DÍJAK, KITÜNTETÉSEK KALIS JAZZ-ZONGORAVERSENY (1981) MAGYAR RÁDIÓ JAZZVERSENYE (1986) EMERTON DÍJ / LEGJOBB SZÓLISTA (1989) ERKEL FERENC-DÍJ (2003) LUDWIG MAXIMILLIAN EGYETEM KITÜNTETÉSE (2011) GRAMOFON – MAGYAR JAZZ DÍJ (2013) ARTISJUS ALKOTÓI ÉLETMŰDÍJ (2017)

earth www.binderkaroly.hu

INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY, FOTÓ: MAJOR KATA (DAL+SZERZŐ), FEGYVERNEKY SÁNDOR (ARTISJUS)

15


16


INTERJÚ

LIKÓ MARCELL, VAD FRUTTIK

CSAK EGY TÉSZ­TASZŰRŐ VAN A FEJEMBEN Gitáros létére jobban érdekli a rocknál az elektronikus zene, zenekarával a kettő elegyét játssza. Nemrég egy teljes remixalbumot is kiadtak korábbi dalaikból. Mindig is érdekelte a kísérletezés, most éppen Bartók-művek hangmintázásával próbálkozik. Likó Marcival, a Vad Fruttik Artisjus-díjas frontemberével beszélgettünk fesztiválokról, kedvenc zenéiről, az új album hátteréről és halálról. DSZ: Az idén 25 éves Szigeten beszélgetünk. Mit jelent számodra ez a fesztivál? Milyen élményeid kötődnek hozzá? LM: Talán az volt az első Szigetem, amikor David Bowie is fellépett – húsz éve történt, 18 múltam. Láttam itt a Foo Fighterst, a Faith No More-t, a Morcheebát és a Faithlesst is. Emlékszem, hogy akkoriban egy szpíker ment fel a színpadra bemutatni a zenekarokat: „most jön a fészlessz!” (nevet). Ezen a bulin jól be is téptem, és haverommal, Csabival ettünk valami húst, ami elképesztően sós volt. Emlékszem, hogy amikor beleharaptam, azt éreztem, hogy összeszűkül a világ. Bedugult a fülem, először feketefehérre váltott, majd kezdett elmenni a kép, mondtam is, hogy kicsit rosszul vagyok. „Gyere, ülj ide a padra!” „Oké, de hol a pad?” Addigra már nem láttam.

LM: Radiohead, Nine Inch Nails, egy Arca nevű DJ – aki a Björkkel dolgozott együtt –, Soulwax, meg a nukleáris zenéket készítő Amon Tobin. Ezek közül Arca volt igazán új, a többieket ismertem már régről.

DSZ: Mennyire vonódik be a te zenehallgatásod a Fruttik dalaiba? LM: Valamennyire biztosan. Úgy képzelem el az alkotást, hogy nem egyedül DSZ: Van még időd koncerteket nézni a fellépésetek előtt vagy után? találom ki, amit létrehozok. Csomó minLM: Végignéztem a napi programot és ezek a törökök (Gaye Su Akyol – a szerk.) den hat rám – nem csak zenék – és abból fogtak meg. A Szigeten inkább a világzene érdekel jobban. Sajnos pont úgy szokott a sok hatásból egyszer csak képződik valenni, hogy mire mi végzünk, addigra lemaradok arról, akit megnéznék. lami. A végeredmény nem én vagyok, nekem csak egy tésztaszűrő van a fejemben, DSZ: Hogy telt az idei fesztiválszezon úgy, hogy már többen házasok, gyermekes amin fennakadhat húsz deka Trent Reznor, apukák vagytok a zenekarból? tizenöt deka Thom York, öt deka Charles LM: Jól! Kitaláltam azt, hogy nem megyek el ezekkel (a zenésztársaira mutat) min- Bukowski és még sorolhatnám. den alkalommal parittyákat inni. Ha vége a koncertnek, előfordul, hogy megisszuk azt, ami maradt – vodka és kóla összeöntve, meg hasonló finomságok. Legurítasz belőlük DSZ: Nemrég részt vettél Horváth hármat, aztán kilősz az űrbe. Gergő lemezmeghallgató estjén, ahol az idén húsz éves OK Computer volt teríDSZ: Melyik a kedvenc magyar fesztiválod és miért? téken a Radioheadtől. Mikor találkoztál LM: A családias ügyek jönnek be, mint a Fishing vagy az Alterába, de inkább adott először az albummal és mit jelent szákoncertek, mint fesztiválok emelkednek ki. A Budapest Park-béli fellépéseinket külö- modra? nösen szerettem idén. LM: Amikor kijött. Ha megkérdezik, hogy melyek a kedvenc lemezeim, ezt bizDSZ: Ha mondanod kellene öt előadót, akiket az elmúlt évben nagyon sokat hall- tos az első három közé sorolom. A másik gattál és megszerettél, melyek lennének azok? kettő az R.E.M. Automatic for the 17


INTERJÚ

People és a Nirvanától a Nevermind. Tudnám még mondani a Nine Inch Nailstől a Fragile-t, vagy elektronikusokat, például az Aphex Twintől a Druqs, vagy Amon Tobintól a Supermodified, de ami igazán meghatározó volt, azok az előbbiek. Azt mondják, hogy fiatalon kapsz igazán erős impulzusokat, és később azt a fajta lenyomatot keresed saját magadban, ami akkor betalált. Amikor kijött az OK Computer, egyik barátom megvette CD-n, betettük az akkori barátnőmnél a szuper hifi-toronyba – merthogy apukája audiofil volt –, és már az első számnál, az Airbagnél azt hittem, hogy beszarok – visszafele voltak benne a lábcinek. Érted? Visszafelé! Akkor már ismertem a Radioheadet, a Bends megvolt kazettán. DSZ: A szövegekre mennyire figyeltél akkoriban? LM: Semennyire. Azt sem tudtam, miről szólnak, oroszul tanultam az általános iskolában. DSZ: Később kezdtek el csak érdekelni a szövegek külföldi zenéknél? LM: Most sem figyelek rájuk. Műfordítónak kéne ahhoz lennem, hogy azt értsem ki belőlük, amit hallani akarok. DSZ: Két év után először most jelentkeztetek először új lemezzel, mégpedig a high tech-műsort tettétek fel albumra is. Mesélj ennek a készítéséről! LM: Tavasszal már kész volt, és a pesti high tech-koncert napján jelentettük meg. Ezek a dalok samplingekből állnak, nem klasszikus stúdiófelvételek, inkább úgy fogalmaznék, hogy mo18

dellezett környezetben létrehozott zene. Kár, hogy nem Gyuszkó ül itt, mert ennek a projektnek ő a gazdája, én csak ugrálok a számok alatt. DSZ: Ez inkább egy lábjegyzet a Vad Fruttik életében vagy lehet arra számítani, hogy párhuzamosan a gitárzene mellett ezentúl csináltok ilyet is? LM: Ez egy side project. Az a helyzet, hogy ezt előadni csak Budapesten vagy fesztiválokon lehet. Nem tudunk vele klubozni, mert ott nincs rá apparátus, ledfal, miegymás. Csak ott fogunk ilyesmit előadni, ahol biztosan van rá felvevőpiac, egy buli év elején és egy év végén. Ezek a remixek tulajdonképpen már a koncertekre elkészültek, onnantól egy lépés volt, hogy lemezre kerüljenek. DSZ: Hogy fogadta a közönség a high tech műsort? Nem voltak olyanok, akik savaztak titeket, hogy gitárzene helyett diszkót játszotok? LM: A koncerteket imádták. A netes részét nem tudom, mert nem vagyok fent Facebookon, úgyhogy én ilyeneket nem látok. Próbálom magam távol tartani mindettől. Számomra a pályatársak, és a zenésztársaim véleménye a mérvadó, és ha Prieger Zsolti (az Anima Sound System alapítója – a szerk.) azt mondja, hogy ez űberfasza, akkor hajlamos vagyok neki ezt elhinni. DSZ: Akkor számodra elég, hogy egy új anyag kapcsán azt érzed, hogy minden rendben van, elég jól sikerültek a dalok? LM: Fontos a rajongók visszajelzése, hiszen nekik zenélünk, de tőlük függetlenül jött létre a koncepció: elektronikus zene,


INTERJÚ

általunk előadva, élőben. Az előző müpás projekt inkább kísérletező jellegű volt, azzal nem akartunk továbbmenni. Az elektróban engem az erő, ami megérint. A dinamika, a pontosság. A high techre most táncparkett-kompatibilis dalok készültek. Arra koncentráltunk, hogy a közönségnek erőteljes impulzusokat adjunk – ez a része szerintem ki van pipálva. Ha mégsem, akkor majd eljönnek egy sima koncertre, vagy inkább más zenekarokat hallgatnak. DSZ: Ezentúl sztenderddé válik, hogy a Vad Fruttiknak lesz egy high tech-műsora is, vagy ez csak időszakos projekt volt? LM: Nem tudjuk még, ezen egyelőre nem gondolkodtunk. Szívesen csinálnám tovább, jó az, ha az évi ötven koncertből van pár high tech, meg engem az elektronikus dolgok jobban is érdekelnek a hagyományos zenénél. Amíg marad pár szál hajunk, addig jól állhat ez a szórakoztató elektronika. DSZ: A legutóbbi lemezetek óta kijött két könyv, az egyiket színpadra is vitték több városban – gondolkodtok további nem-zenei tartalmakban? LM: Jövőre jön ki az új nagylemez, ott tervezzük, hogy beleszövünk valamilyen színházi szálat, de ennél pontosabbat nem tudok még mondani. Reménykedem abban, hogy megvalósul, mert engem izgatnak az összművészeti dolgok – legyen az tánc, film, vagy egyéb képzőművészeti projektek. DSZ: Más tekintetben rálátsz már a következő lemezre? Inkább kísérletezőbb lesz, mint a Darabok, vagy olyan „fruttikos”, mint a Tudom milyen? LM: Szeptember végéig szeretném megírni a szövegeket, már van sok demónk, amelyek szinte lemezkészek. Még nem hallom, hogy pontosan milyen lesz, de készült több olyan dal is, ami nem hagyományos szerkezetű. Próbáljuk kicsit átlépni a saját árnyékunkat. Például a múltkor olvastam egy levélben, hogy nincs már jogosítás egyes Bartók-művekre (eltelt a művész halála óta hetven év, így szabadon felhasználhatóvá váltak azon művei, amelyeket egyedül írt – a szerk.), én már régóta szemeztem vele, így szétdaraboltuk az Allegro barbarót. Gergővel (Kerekes Gergő, a zenekar gitárosa – a szerk.) próbáljuk úgy összerakni, hogy ez a zenekarral is működhessen – nem tudom, hogy sikerül-e, de próbálkozunk. DSZ: Ez jelent majd például szimfonikus kíséretet vagy szigorúan csak samplinghez használnátok fel? LM: Abszolút csak az utóbbi. Fiatalon sok ilyen előadót hallgattam, Fatboy Slimtől kezdve a Ninja Tune-os, vagy warpos arcokig. Ők gyakorlatilag samplingek köré építették a dalaikat. Valami hasonlót mi is régóta tervezünk.

ℹ LIKÓ MARCELL

Artisjus-és Fonogram-díjas dalszerző, szövegíró, zenész. Közel tíz éve a magyar könnyűzene egyik legfontosabb frontembere, elsősorban versszerű szövegeiről ismert. Zenekarával, a veszprémi székhelyű Vad Fruttikkal évek óta a hazai klub-és fesztiválélet meg­kerülhetetlen szereplői. Dalaik egy­­a­ránt operálnak elektronikus és rock­zenei hatásokkal. 2006 óta hat nagylemezt adtak ki, e hónapban jelent meg legújabb, korábbi dalaik remixeiből álló albumuk. A lemezeken kívül jelent meg dalszöveg-gyűjteménye és életrajzi kötete is, utóbbit színpadra is állította a Pannon várszínház. 2014-ben a Darabok, 2016ban a Tudom milyen című albumukkal Fonogram-díjat nyertek, 2017-ben pedig Likónak ítélte oda az Artijus Az év könnyűzenei szövegírójának járó díját.

vinylrecord RÓZSIKÁMNAK DIGITÁLISAN (2006) EGY ÉJSZAKA BOHÉMIÁBAN (2008)

DSZ: Nem sokat pihentetek az elmúlt két évben. Mik a terveitek a következő két klubszezonra? LM: Lehet, hogy úgy tűnt, de azért volt néhány hónapnyi leállás, a következő szezonban is lesz. Nem vagyok a sok koncertezés pártján, az a jó, ha a zenekar ad időt a rajongóknak arra, hogy fellélegezzenek kicsit, és meghallgassanak másokat is. Ha hiányuk lesz, majd jönnek. DSZ: David Bowie halála előtt beszélgettünk, akkor éppen az ő új albumát mutattad nekem, mint zenét, ami akkoriban nagy hatással volt rád. Hogyan érintett az ő, és más nagy zenészek halála azóta?

LEHETEK ÉN IS (EP 2010) FÉNYSTOPPOSOK (2010) PIPACS (EP 2013) DARABOK (2013) MI PENNE JÓ (EP 2015) TUDOM MILYEN (2015)

earth https://vadfruttik.hu

19


INTERJÚ

LM: Bowie-nál úgy éreztem kicsit, mintha a nagyapám halt volna meg – hasonlított is a frizurájuk. Amikor itt voltam a koncertjén, nem tudtam még annyira értékelni, a csajom mondta, hogy őt nézni kell, mert híres. De mi Várpalotáról jöttünk, konzerveket ettünk, nem olyan közegből, ahonnan magamba szívhattam volna ilyen téren bármit. Utána a fősulin hallgattam az Earthlinget, akkor már ráéreztem, mennyire jó ez. Szóval engem elég szarul érintett. Azok a zenészek, akiken felnőttem, sokat alakítottak rajtam – tulajdonképpen tizenhat éves korom óta ezzel foglalkozom, lehet, hogy nem kéne ezen csodálkoznom. Amikor meghalt Scott Weiland, a Stone Temple Pilots egykori énekese, akkor is így volt. Az ő kettejük halála érintett meg leginkább – Chester Bennington már kiesett, sosem hallgattam Linkin Parkot. DSZ: És Chris Cornell? LM: Tényleg, ő is. Őt is szerettem, a valaha élt egyik legjobb énekesnek tartom. Egy barátom azt kérdezte tőlem, hogy ő meg Chester vajon hogy tudták otthagyni a gyerekeiket, de tapasztalatból mondom, hogy létezik olyan beszűkült tudatállapot, ahonnan nincs tovább. Ahonnan nem találni kiutat, pontosabban úgy tűnik, hogy nincs kiút. Aki nem került még ilyen helyzetbe, annak nincs tapasztalata arról, hogy ez milyen lehet. Nem mondhatom, hogy ejtőernyőzni tök sima ügy, mert sosem próbáltam. József Attilától el szokták fogadni az öngyilkosságot, merthogy ő „mekkora költő volt”. Akkor a többieknek miért nincs joga hozzá, ők nem lehetnek annyira szarul? Ahhoz feltétlenül nagy művésznek kell lenni? Ennyi erővel az eutanáziához se lehetne joga senkinek, én a kettő között nem látok sok különbséget. Mindkettőt a kényszer szüli. Nyilván van ennek egy másik aspektusa is: ha képesek vagyunk rá, akkor lehet segítséget kérni. DSZ: Te is sok démonnal megküzdöttél már, Chester Bennington halála kapcsán pedig megjelent egy olyan cikk, ami azt fejtegette, hogy mennyire nehezen juthatnak segítséghez a magyar zeneiparban dolgozók. Te hogy érzed magad mostanában, kilábaltál-e teljesen a depresszióból? LM: Nem tudom, hogy kilábaltam-e. Mindenkinek megvan a saját útja, nekem például segített a gyerek. Ő ilyen látomásos utód, éppen meg akartam halni, és arra gondoltam, hogy ha most meghalok, mi az, amit nagyon hiányolnék az életemből. Azt, hogy elutazzak Thaiföldre? Egy Ferrari? Nem. Akkor jöttem rá, hogy a gyerek biztosan hiányzik. Emmánál úgy éreztem, felnőttem a feladathoz és képes leszek felelősséget vállalni érte. Ő segített nekem kilendülni. A gitárosunk, Gergő például jógaoktató lett. Engem a keleti miszticizmus nem érdekel, rosszul vagyok az ezoterikus dolgoktól, de beszélgettünk a gyakorlati részéről, adott egy olyan könyvet, amiben nincs horoszkóp, meg csakramasszázs, és megváltozott a véleményem. Egy meditációs technikáról szól, és pont olyanokat írnak benne, amiket egy pszichológus mond önismereti tréningeken. Sokáig, négy-öt évig jártam pszichológushoz, és azt olvastam vissza, amit több szakembertől is hallottam. Csányi Vili bácsi említette nekem pár hónapja, hogy több ezer éve leírtak már olyan természettudományos törvényszerűségeket, mint hogy hogyan feszültségmentesítsd önmagad, vagy hogyan kommunikálj hatékonyan, satöbbi, csak épp került köréjük egy olyan vallásos, dogmatikus máz, amitől nehéz ezekben igazában hinni. Viszont most – Gergőnek és Vili bácsinak hála – találtam néhány olyan dolgot, amitől nekem is könnyebb kicsit.

20

Amíg marad pár szál hajunk, addig jól állhat ez a szórakoztató elek­ tronika.­­

DSZ: Akkor a buddhizmus módszereiben találtál rá a megoldásra? LM: Nem feltétlenül, ezek inkább egyszerű adalékok a hétköznapokhoz. Például ha valaki beszélget veled, akkor ne minősítsd. Neked sem esik jól, ha minősítenek. Az is fontos, hogy be tudd azonosítani a benned indukálódó érzéseket, mondjuk, amit egy beszélgetés kivált belőled. A pszichológusok is állandóan azt kérdezgetik, hogy mikor mit éreztél. Ha megtalálod ezt az érzést, sokkal könnyebb objektíven válaszolni. Vagy ott van a meditáció, ami arról szól, hogy az össze-vissza tévelygő, folyton asszociáló tudatodat megpróbálod valamire ráfókuszálni. Olyan ez, mint a töredezettség-mentesítés a winchesteren. Ezek nekem segítenek, mert így kevésbé szorongok, kicsit kinyílok, kicsit összeszedettebbé válok tőlük. Meg a gyerek óta egyébként is nehezebben írok arról, hogy milyen szar minden. n INTERJÚ: BALÁZS KONRÁD FOTÓ: FEGYVERNEKY SÁNDOR (ARTISJUS)


21


ZENEIPAR

TECH FAKT

ZENEIPAR ÉS A SPOTIFY Röviden arról van szó, hogy a Spotify ugyebár hangfelvételekkel dolgozik, amiket ezek jogtulajdonosával – jellemzően a kiadókkal – jogosíttat, és azok juttatják el hozzájuk a felvételeket. Azonban persze ezeknek vannak szerzői is, akiknek egyrészt szerzői, másrészt mechanikai jogdíjat kell fizetni. A mechanikai jogdíj, mint ahogy az Artisjus honlapján olvasható, „egy mű hangfelvételen való rögzítésének szerzői jogosultságából” ered, vagyis „a mű hangfelvételen, videofelvételen, multimédia műben és elektronikus adattárban való rögzítéséhez” a szerző hozzájárulását kell kérni, aki cserébe ezt a jogdíjat kapja. A gond az, hogy míg a katalógusba bekerülő hangfelvételek kiadóit alapból ismeri a Spotify, a szerzőket – és ezáltal az őket képviselő jogkezelőket és zeneműkiadókat – nem mindig tudja megállapítani, egyrészt az adatok hiányossága, másrészt elképesztő mennyisége miatt. Mint a Billboard írja, ebben a helyzetben azt a kockázatos megoldást választotta a svéd cég, hogy az olyan hangfelvételeket is le engedi játszani, amelyeknek (még) nem tudták azonosítani a szerzőjét, így azzal engedélyeztetni sem tudják, illetve a jogdíjat kifizetni. Ez persze támadható lépés – másfelől a zenei stream szolgáltatóknál a minél teljesebb katalógus („a világ összes zenéje” – persze nem az, de így reklámozzák) alapkövetelmény, enélkül nem lehet piacra lépni. És persze lehet védekezni azzal is, hogy mégis mit várnak a zeneműkiadók, ha nem sikerült jól működő, mindenre kiterjedő adatbázist létrehozniuk? Több per is indult emiatt, amelyek azzal végződtek, hogy a Spotify egyrészt több mint 70 millió dollárt fizetett ki, másrészt elkülönített egy (a hírek szerint 30 millió dolláros) alapot arra, hogy az egyelőre nem azonosított jogtulajdonosokat majd abból fizessék ki. Ennek ellenére idén nyáron beperelte a svéd céget Robert Gaudio dalszerző (Frankie Valli and The Four Seasons) és a Bluewater Music Services Corporation. A Blurred Linesperben a nyertes Marvin Gaye-családot képviselő Richard Busch az ügyvédjük. A már szokásosnak mondható módon a mechanikai jogdíjak elmaradása miatt fordultak bírósághoz.

szásra hasonlít (noha on-demand, tehát a felhasználó dönti el, mit akar hallgatni), és nem fizikai vagy digitális „másolatok” terjesztése. A Billboard szerint intuitíve látható ennek az értelme, bár technikailag a Spotify másol fájlokat a szerverein, illetve a hangminőség javítása érdekében a hallgató telefonjának memóriájába is küld adatokat. (Bár ezt a hallgató külön hangfájlként nem tudja elérni.) A Billboardnak az amerikai zeneműkiadók egyesülete (NMPA) elnöke egyenesen „hadüzenetnek” nevezte ezt a beadványt. Többek között arra is hivatkozik, hogy maga a Spotify is elismeri azt, hogy mechanikai jogdíjat kell fizetnie – nemcsak azáltal, hogy ténylegesen fizeti, hanem például a Szerzői Jogi Irodának benyújtott korábbi dokumentumokban.

A szokatlan lépés ezután jött: a Spotify egy, a bíróságnak beadott indítványban amellett érvel, hogy nem is kellene mechanikai jogdíjat fizetnie. A stream szolgáltatók a felhasználáskor nem „rögzítik” a zeneművet, a zenei technológia korábbi fázisaiban A zeneipari lap szerint a per bármilyen kidolgozott fogalomrendszer nem alkalmas arra, hogy megragadja, mi történik. A kimenetele fenyegeti a zeneipar hosszú Spotify érvelése szerint a stream inkább olyan nyilvános előadás, ami egy rádiós leját- mélyrepülés után megkezdődött erősö22


ZENEIPAR

dését, aminek a motorja szinte kizárólag a stream bevételek ugrásszerű növekedése. (Az élőzenével nem foglalkozik a cikk.) Ha a Spotify érvelését elfogadja a bíróság, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy azután nem is fog mechanikai jogdíjat fizetni, már csak azért sem, mert erre már megkötött szerződések is kötelezik. „Inkább a büntetőjogi felelősség korlátozása” lehet a Spotify célja. Ugyanakkor az egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen döntés esetén nem lenne másik cég, amelyik kihasználná a precedenst, és tényleg nem fizetne mechnaikai jogdíjat. Ha viszont a Spotify veszít, az megingathatja a vezető stream szolgáltató pozícióját: egyrészt magából ebből a perből eredő büntetés miatt – művenként 150 dollár a legnagyobb kiszabható büntetés, és Richard Busch amellett érvel, hogy ennyit kell fizetnie a svéd cégnek – ez csak ebben a perben 366 millió dollár lenne összesen. Másrészt az ezután vélhetően megszaporodó hasonló perek tényleg földre vihetnék a céget. Arról nem is beszélve, hogy még egy enyhébb ítélet is fenyegeti a tervezett tőzsdére lépést. Noha az egész kérdés csak az Egyesült Államokat illeti (csak itt fizetik a mechanikai jogdíjakat a zeneműkiadóknak, máshol a közös jogkezelők szedik be és osztják ki ezeket), de a Billboard szerint így is van olyan horderejű, hogy az eredmény az, hogy „a zeneipar megerősödése már most jóval bizonytalanabb alapokon állónak tűnik, mint akár néhány hónappal ezelőtt.” n RÓNAI ANDRÁS,, FOTÓ: ISTOCKPHOTO

A zeneipari lap szerint a per bármilyen kimenetele fenyegeti a zeneipar hosszú mélyrepülés után megkezdődött erősödését

23


LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1

PAMKUTYA

LUIS FONSI – DESPACITO PARÓDIA

2

OPITZ BARBI

VÉGEM

8 189 564

3

DÉR HENI FT. BURAI KRISZTIÁN X G.W.M.

SZEMTELEN

7 244 022

4

PÁPAI JOCI

ORIGO

4 390 846

5

MAJKA

PARTYKARANTÉN (A MI DALUNK)

3 692 994

6

RICO X MISS MOOD

VIHAR

3 663 267

7

PÁPAI JOCI

ÖZÖNVÍZ

3 545 774

8

KIS GRÓFO

#LÁVKÓMA

3 021 698

9

HALOTT PÉNZ

OTTHON

2 601 614

10

BURAI KRISZTIÁN X G.W.M X MISSH

ENGEDJ…

2 547 987

11

PUNNANY MASSIF FEAT. PÁSZTOR ANNA, CHARLIE, PETŐ SZABOLCS

AMI VOLT, AZ MAJD LESZ!

2 508 224

12

IRIGY HÓNALJMIRIGY

PÁPAI JOCI ORIGO PARÓDIA

2 428 761

13

MARIO

RAJOSAN

2 422 908

14

RICO X MISS MOOD

MÁGNES

2 311 218

15

HORVÁTH TAMÁS FEAT. PETRA

SUTTOGJ

2 296 048

16

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT 2015

2 287 272

17

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

2 285 052

18

HERCEG FEAT. CURTIS

MI AMOR

2 207 165

19

FATIMA X MARIO

EGYEDÜL

1 996 325

20

HALOTT PÉNZ FEAT. AGEBEAT&KOVARY

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

1 986 668

13 000 000 *

 

      

*becsült adat, mivel a lista lekérdezésekor a videó átmenetileg nem volt elérhető jogvita miatt.

2

ZENESZÖVEG-TOPLISTA

1 2

PÁPAI JOCI

ORIGO

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

3 4

OPITZ BARBI

VÉGEM

HONEYBEAST

ÍGY JÁTSZOM

5 6

ÁKOS

ILYENEK VOLTUNK

QUIMBY

MOST MÚLIK PONTOSAN

BALLAGÁSI ÉNEKEK

GAUDEAMUS IGITUR

7 8

PUNNANY MASSIF FEAT. P.ANNA... ÉLVEZD

9 10

NAPOLEON BOULEVARD

LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK!

REPUBLIC

67-ES ÚT

PUNNANY MASSIF

AMI VOLT, AZ MAJD LESZ!

KÁRPÁTIA

SZÉKELY HIMNUSZ

11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

MÁTÉ PÉTER

EGYSZER VÉGET ÉR

PUNNANY MASSIF

MÁSFÉL HETE

OCHO MACHO

JÓ NEKEM

KOWALSKY MEG A VEGA

EGY VILÁGON ÁT

DÉS LÁSZLÓ FEAT. GESZTI PÉTER

MI VAGYUNK A GRUND!

MAGNA CUM LAUDE

VIDÉKI SANZON

KOWALSKY MEG A VEGA

AMILYEN HÜLYE VAGY...

KOWALSKY MEG A VEGA

MIT MONDJAK MÉG?

n n

 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

n

A TOPLISTÁK A MÁJUS 29. ÉS AUGUSZTUS 28. KÖZTI

ELŐADÓK EREDMÉNYÉT MUTATJÁK. A YOUTUBE- ÉS

IDŐSZAKOT FE­DIK LE, ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAR ZENEI ZENESZÖVEG.HU-LISTA AZ EGÉSZ VILÁGRÓL ÉRKEZŐ MEGTEKINTÉSEKET TARTALMAZZA, A TÖBBI KIZÁRÓLAG MAGYARORSZÁGI ADATOKBÓL TÁPLÁLKOZIK.

 EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK:

 

2017 NYÁR


LISTÁK

3

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

1

FREDDIE

CSODÁK

2

RÚZSA MAGDOLNA

ÉDEN

3

WELLHELLO

ODAÚT

4

BYEALEX ÉS A SLEPP X LOTFI BEGI BABABO

5

HONEYBEAST

ÍGY JÁTSZOM

6 SOULWAVE

KALANDOR

7

RÁCZ GERGŐ X ÍV

BOLONDOD VOLTAM

8

SPOON 21

DEÁK

9

HALOTT PÉNZ FEAT. AGABEAT...

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

10

JETLAG

REPÜL AZ IDŐ

11

HALOTT PÉNZ

OTTHON

12

SUPERSTEREO

BENT A NEVED

n

13

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

14

NEW LEVEL EMPIRE

SZERTESZÉT

 

15

MAJKA

PARTYKARANTÉN (A MI DALUNK)

16

VARGA VIKTOR

NAGY UTAZÁS

17

CALIDORA FEAT. LOTFI BEGI

AZT MONDOM ÁLLJ

18 ZSÉDA

VÉGIGHALLGATNÁD? KÍVÁNCSI VAGY A TOPLISTÁKAT ALAKÍTÓ TENDENCIÁKRA, JELENSÉGEKRE?

playlist és elemzés a dal+szerző blogon

www.dalszerzo.hu

EPERHOLD

19

RÚZSA MAGDOLNA FEAT. LOTFI... ÉG ÉS FÖLD

20

HALOTT PÉNZ

4

playlist

    

VALAMI VAN A LEVEGŐBEN

5 MAHASZ ALBUM TOPLISTA

MAHASZ SINGLE TOPLISTA

1 ÁKOS 2 HALOTT PÉNZ

SZABADON

3 4

PÁPAI JOCI

ÖZÖNVÍZ

5 6

HALOTT PÉNZ FEAT. AGABEAT...

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

WELLHELLO

ODAÚT

7 8

PÁPAI JOCI

ORIGO

OPITZ BARBI

VÉGEM

9 10

WELLHELLO X HALOTT PÉNZ

EMLÉKSZEM, SOPRONBAN

BYEALEX ÉS A SLEPP X LOTFI BEGI

BABABO

1

VÁLOGATÁS

2 3

GANXSTA ZOLEE ÉS A KARTEL K.O. PADDY AND THE RATS

RIOT CITY OUTLAWS

REPUBLIC

KIMONDOM A NEVED

n

4 5

TANKCSAPDA

DOLGOZZÁTOK FEL!

6 QUIMBY 7 OSSIAN 8 9

ANNA AND THE BARBIES

UTÓPIA

KISCSILLAG

SEMMI KONFERENCIA

10

KOWALSKY MEG A VEGA

VARÁZSSZAVAK

11

ATTILA

EZ AZ ÚT AZ AZ ÚT...

12 13

TANKCSAPDA

HÁROM ROHADÉK ROCKCSEMPÉSZ

VÁLOGATÁS

STRAND FESZTIVÁL 2017

OTTHON

PUNNANY MASSIF FEAT. PÁSZTOR A.... AMI VOLT, AZ MAJD LESZ!

11 MAJKA 12 WELLHELLO

PARTYKARANTÉ

13 GRB 14 WELLHELLO

SZOMBAT

15 16

HONEYBEAST

ÍGY JÁTSZOM

MAJKA, CURTIS, BLR

BELEHALOK

17 18

NÓTÁR MARY

A SOK TESTVÉR ÁTKA

NÓTÁR MARY

AHOGY RÁM KACSINT

19 20

PUNNANY MASSIF

ÉLVEZD

KIS GRÓFO

#LÁVKÓMA

APUVEDDMEG SENKI NEM VÉD MEG

   

14 HIPERKARMA 15 HOOLIGANS 16 DÉS/GESZTI 17 ROAD

VOLT FESZTIVÁL 2017

MICSODAORSZÁG AZ IGAZI SZABADSÁG

DÉLIBÁB IGAZ TÖRTÉNET A PÁL UTCAI FIÚK TIZENHÉT

18 BËLGA 19 RÓMEÓ VÉRZIK

ÚJRATERVEZÉS

20

BEST OF

2017 NYÁR

30Y

DISCO!

            


OK TATÁS

DAL+SZÖVEG

SZÖVEGÍRÓKÉPZÉS A KŐBÁNYAI ZENEISKOLÁBAN Az MZTSZ idén húszéves zeneiskolája szeptembertől új képzést indít: a zeneszerzési és hangszerelési órák mellett dalszöveg-órákra is járhatnak a növendékek. Az új szakképzési óraszámkeretek lehetővé teszik, hogy az érdeklődő növendékek szervezett keretek között, felépített tematika mentén foglalkozhassanak a dalszövegekkel. A képzést lapbéli kollégánk, Hegyi György vezeti, akinek neve többek közt az EmilRuleZ!ből lehet ismerős, de innen övé a szó: Érdekes kísérletbe vágunk, biztosan tanulságos utazás lesz. A tantárgy feladata, hogy a szemléletbeli alapozás és az elméleti háttér felépítése mellett sok gyakorlati tapasztalatot is adjon a növendékeknek. Úgyhogy elsősorban írni fogunk, valódi dalszerzői feladatokat oldunk meg. Kisebb csoportokban dolgozunk, az órák műhelyjellegű­ ek. A tematikát úgy állítottuk össze, hogy a tárgy a hangszeres előadók számára is tanulságos legyen, a zeneszerzők és énekesek számára pedig nagyon-nagyon hasznos. Az írás mellett ugyanis gyakoroljuk az együttműködést, a szervezett kreatív munkát is. Cél, hogy a növendékek zenekari vizsgadarabjai között legyenek olyan dalok, amik a dalszerzői képzések eredményei. A tantárgynak van egy megkerülhetetlen poptörténeti aspektusa is, mert a részt­ vevők kedvenc magyar dalait is elővesszük, és én is mutatok megismerni, megérteni való példákat a magyar könnyűzene történetéből. A növendékek tehetségesek és érdeklődőek, és többen már építik önálló produkcióikat is. Ez nagyon kedvező környezet egy ilyen kísérlet számára, nagyon bízom tehetségek felbukkanásában is. És mivel ők a dalszerzők új generációja, a figyelmükbe fogom ajánlani príma kis magazinunkat is.” A zeneiskoláról és annak további tanárairól részletesen a Kőbányai Zeneiskola weboldalán, a zenesuli.hu-n tájékozódhatnak az érdeklődők. n AJM, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD

26

MI AZ AZ MZTSZ?

Az MZTSZ, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete a hat önálló művészeti szakszervezetet összefogó Művészeti Szakszervezetek Szövetsége alapító tagja. Az MZTSZ egyes kérdésekben az MSZSZ-szel közösen jár el, valamint a képviselet jogát esetenként az MSZSZ-re átruházza. Az MSZSZ keretein belül folyik a hat szakszervezet gazdálkodásának, szolgálta­ tá­sainak közös szervezése és teljesítése, hiszen így célszerűbben lehet felhasználni a rendelkezésre álló személyi és anyagi adottságokat.

earth www.mztsz.hu www.zenesuli.hu


27


28


ZENEIPAR

SZERZŐI- ÉS ELŐADÓI KREDITEK

ÍGY DŐL EL, HOGY VALAKI FEAT. VAGY & A Guardian alapos cikkben járja körül a több előadós számok nómenklatúráját – nevezetesen azt, hogy ki szerepel „és”-sel, ki csak „featuring", esetleg hova kerül egy „vs”. És ami legalább ilyen fontos: ki marad ki innen, vagy kerül be csak az „apróbetűs részbe”, vagyis a nagyközönség által nem vagy alig olvasott, a stream oldalokon nem is látszó szerzői vagy előadói kreditek közé. Fontos előre bocsátani, hogy az elektronikus műfajokban a (társ)előadó gyakran (társ)szerző és (társ)producer is, ami még tovább bonyolítja a dolgokat. A cikk egy friss számmal indul, aminek négy kiemelt előadója van, három különböző viszonyjelöléssel: Dimitri Vegas & Like Mike vs David Guetta feat. Kiiara. Ezek közül a „vs” – ami ugyebár eredetileg a „versus” vagyis “ellen” rövidítése – legtöbbször azt jelenti, hogy valaki remixelt valakit (bár eredetileg használták ténylegesen egymással zeneileg „megküzdő” előadók jelölésére). Az „feat.”-ról sokan tudják, hogy ez a „vendégművész” – a hiphopban jellemzően egy-két versszakra beugró rapper, az elektronikus zenében sokszor a vokalista. Az már kevésbé ismert, hogy az ötvenes években ez az általában a háttérben meghúzódó közreműködők közül emelt ki egy fontosat, míg a nyolcvanas években a nagyobb együttesek az adott számban legnagyobb szerepet játszó tagját jelölte. Az „&” nyilvánvalóan egyenrangúságot sugall, bár ez sem ilyen egyszerű. A cikk példának felhozza a Millionaire című számot, ami a brit piacon Digital Farm Animals & Cash Cash néven jelent meg, az amerikain Cash Cash & Digital Farm Animals néven, ugyanis közösen dolgoztak rajta, és mindenki magáénak szerette volna, aztán ez jött ki ebből. (Plusz van benne egy feat. Nelly is.) A Guardianben megszólaló szakemberek három szempontot sorolnak fel, ami eldönti, ki milyen minőségben szerepel az előadók között, vagy kerül ki közülük a kreditek közé. Az egyik nyilvánvalóan mit csinált ténylegesen. Csakhogy, ahogy az említett Digital Farm Animals mondja (aki egyetlen ember): „Amikor kötődsz egy dalhoz, szeretnéd megkapni a megfelelő elismerést azért, amit csináltál. Csak éppen az a baj, hogy mindenki mindig azt hiszi, hogy ő csinált mindent.” A második szempont a hatalom. Természetesen a hierarchia magasabb fokán lévő közreműködőknek nagyobb a beleszólása, hogy ki milyen kreditet kap. Ezen a téren vannak csúnya példák, például Avicii, aki sokáig semmilyen társelőadót nem tűrt meg maga mellett, így például 2013 egyik legnagyobb nyári slágere, a Wake Me Up! is kizárólag

az ő neve alatt jött ki, holott Aloe Blacc nemcsak énekelt benne, hanem társszerző is volt. Vagy ott van a Hey Mama című szám, amelynek hivatalos előadója eredetileg David Guetta feat. Nicki Minaj & Afrojack volt. Bebe Rexha énekesnő, aki a refrént nemcsak énekelte, de írta is, kimaradt. „Amikor először hallottam, hogy a rádióban úgy konferálták fel, hogy Da­ vid Guetta feat. Nicki Minaj, úgy éreztem, mintha gyomron vágtak volna” – mondta a Guardiannek Rexha; hiszen természetesen mindenki azt gondolta ezután, hogy Nicki Minaj énekli a refrént. Később aztán bekerült ő is a feat. utánra. Vannak meglepően pozitív példák is. 2016 egyik legnagyobb slágere a One Dance volt Drake-től, feat. Wizkid and Kyla. Utóbbi valójában a dalban hangmintaként szereplő, 2008-as Do You Mind című dal szerzője-énekesnője, és a Guardian cikkéből kiderül, hogy a Drake-sláger megjelenése előtt már fel is adta zenei karrierjét, belenyugodott abba, hogy hobbiszinten folytatja. Aztán egyszer csak kapott egy telefonhívást. A meglepő csavar a történetben, hogy Drake kezdeményezte, 29


ZENEIPAR

hogy ne csak megvásárolják a hangminta felhasználásának jogát, hanem feat. kreditet is kapjon Kyla (Crazy Cousinz producer pedig a szerzők közé került be). Az énekesnő maga azt mondja, hogy ha csak az előbbire kap ajánlatot – „kell ez a rész, itt a pénz, szevasz” –, azt is elfogadta volna. Viszont így megváltozott az élete, felfigyelt rá a szakma, éppen visszatérő klipjét forgatja. Kyla szerint az, hogy Drake úgy döntött, feltünteti őt feat. előadóként, még a – nyilván a dal sikere miatt jelentős – jogdíjnál is sokkal többet ért: „mintha megnyertem volna a főnyereményt”. A harmadik szempontot pedig a digitális platformok hozták be. A „vs” például akkor szorult vissza, amikor az iTunes előretört, ott ugyanis ezt nem támogatták. A stream szolgáltatóknál – amelyek amúgy mind egy kicsit különböző módon tüntetik fel, ha egy számnak több előadója van – az számít, hogy ki az, aki közülük ún. „elsődleges művész” (primary artist). Ugyanis csak ezek profiljába kerül be a szám, az ő követőik értesülnek róla. Ha nem teljesen ismeretlen előadóról van szó, akkor jelentősen csökkenhet a potenciálisan elérhető közönség, ha valakit csak feat. vendégművészként tüntetnek fel (ő ugyanis nem „elsődleges”). Itt jól látható, hogy a három különböző szempont egymás ellen is dolgozhat; lehet, hogy valaki a közreműködése alapján inkább a “feat.” kategóriába tartozik, de hoz annyi lejátszást, hogy mégis „&” kerül a neve elé.n RÓNAI ANDRÁS, FOTÓ: ELLEN VON UNWERTH (DAVID GUETTA), CHARITO YAP (DRAKE)

30

Kyla szerint az, hogy Drake úgy döntött, feltünteti őt feat. előadóként, még a jogdíjnál is sokkal többet ért


31


32

32


ZENEIPAR

RUUD BERENDS, EUROSONIC NOORDERSLAG

SOHA NEM VOLT ENNYI PÉNZ A ZENEIPARBAN Ruud Berends az európai zeneipar egyik kulcsfigurája. Több funkciót is betölt a legfontosabb európai showcase fesztivál, a Eurosonic Noorderslag vezetésében; a feltörekvő zenekarokat különféle fesztiválok között „cserélgető” ETEP (European Talent Exchange Program) programban, és ennek közép-kelet-európai testvérében (CEETEP). Több szálon is kötődik a régióhoz, például részt vett a július végén Romániában, Sibiuban tartott konferencia, az East European Music Conference szervezésében. Továbbá a holland zenei export támogatásában is fontos szerepet tölt be a Dutch Impact tagjaként. Pályáját egyébként úgy kezdte, hogy egy foglalt házban klubot működtetett, és ő hozta többek között az amerikai rock új hullámát először Európába, például a Nirvana, a Soundgarden, a Flaming Lips zenekarokat. Ruud Berends tavaly a BuSH-on járt Budapesten, idén pedig a Cseh Tamás Program kétnapos, exporttal foglalkozó konferenciája, a Juss ki, hozd be keretében vett részt egy beszélgetésen az A38-on.

és mindenki jövőre is eljön. Nagyon fontos, hogy mikor van a fesztivál: a január tökéletes az olyan zenekaroknak, akik nálunk fellépnek, pont megfelelő időbeli távolságban van a fesztiválszezontól. Mindennek együtt köszönhető, hogy az utóbbi tíz évben a DSZ: Úgy tűnik, hogy a showcase fesztiválok egyre fontosabb szerepet töltenek Eurosonic olyan találkozóhely lett, ahol be a zeneiparban. Mi az oka ennek? magas pozícióban lévő iparági szakemberek RB: Ez logikus következménye annak, hogy az internetnek köszönhetően minden találkoznak, kapcsolatokat építenek, megbezene elérhető: ez egyszerűen túl sok, és szükség van szűrőre: arra, hogy valaki helyet- szélik a terveiket és új zenekarokat találnak, tünk megtalálja a legjobb előadókat és felléptesse őket egy helyre összegyűjtve, ahol akikkel dolgozhatnak. aztán a zeneipari szereplők megnézik, hogy kivel szeretnének üzletelni. Ez különösen az Egy nagy változást tervezünk a visszajelélőzenére vonatkozik, ahol mindenkinek fontos, hogy legalább egyszer lássa élőben a zések alapján. Eddig a következő volt a fonzenekarokat; a hangfelvételipar kicsit másképp működik. Szóval a showcase fesztiválok tossági sorrend: 1. művészek, 2. konferencia, olyanok, mintha egy vízesésből kiemelnénk egy kanálnyi vizet… 3. networking. Mostantól úgy lesz, hogy 1. networking, 2. művészek, 3. konferencia. DSZ: A Eurosonic a legnagyobb showcase… Idén 400 asztal volt, ami körül beszélgetni, RB: Nem a méret a lényeg… tárgyalni lehetett, jövőre ezt háromszorosára kell növelnünk. Nagyon sokan csinálták, DSZ: …akkor a legfontosabb… hogy tízkor megérkeztek, és estig 20-20 RB: Ezt jó hallani, bár ezt sem tartom annyira lényegesnek. Egyszerűen csak különbözünk perces találkozókat bonyolítottak. mindenki mástól, egyrészt abban, hogy egy nonprofit alapítvány vagyunk, másrészt hogy csak európai zenével foglalkozunk. A Eurosonicnak nincs üzleti része, kizárólag showcase DSZ: Azt mondta, hogy az eredméfellépéseket szervezünk. Arra fókuszálunk, hogy a fellépők eredményeket érjenek el. És nyekre fókuszálnak. Mérik valahogy az ha ők jól teljesítenek, akkor mi is jól teljesítettünk, mindenki pénzt keres, mindenki boldog, eredményességet? 33


ZENEIPAR

RB: Igen, az ETEP programban mérjük. Nagyjából 400 fesztivál keres fellépőket a Eurosonicon, az ETEP-ben kb. százzal dolgozunk együtt közülük. A Eurosonic-fellépés utáni első évben ezekre leszerződtetett előadókat anyagilag és promócióval is támogatjuk. Az eredményességet úgy vizsgáljuk, hogy megnézzük, a showcase programjából ez a száz fesztivál kiket szerződtet le. Eddig összesítve kb. 3500 koncert volt az ETEP keretében. A fellépőket is megkérdezzük három és hat hónappal a Eurosonic után, hogy milyen eredményeket, szerződéseket hozott nekik a koncert. De persze nem csak egy ETEP-fellépés lehet eredmény: klubkoncertek, szerződés menedzsmenttel vagy zeneműkiadóval, kiadói támogatás turnéra stb.

tem sok szempontból, a maga szerény szintjén eredményes volt. És ahhoz, hogy lássuk az igazi hatását, még idő kell. Amikor elindítottam a holland exportirodát 2002-ben, azt mondtam, hogy legalább tíz év, mire olyan szintre jutunk, ahol versenyképesek leszünk. Türelmesnek kell lenni, lassan építkezni, összefogni. Ha azzal töltitek az időt, hogy egymással harcoltok, akkor persze még tovább tart.

DSZ: A beszélgetésen szó esett arról, hogy a brit zeneipar milyen versenyelőnnyel bír. Ez pontosan miben áll? RB: Nekik vannak a legjobb kapcsolataik, és persze London az egyik legfontosabb zenei város, minden ott van, úgyhogy ez igazából logikus is. Persze vannak nagyon jó booking ügynökségek a kontinentális Európában is, de még olyat nem láttam, ami DSZ: A beszélgetésen azt mondta, hogy a menedzserek elő- elérte volna a britek szintjét. Ők már világszinten terjeszkednek, ször egyedül menjenek a fesztiválra, nézzenek körül, és csak és ezzel nem is tudunk versenyezni. Inkább az ő radarjuk alatt majd később próbálják vinni az előadókat is. Milyen tanácsai kell dolgoznunk. Így egy bizonyos szintig fel tudjuk építeni a művannak még? vészeink karrierjét. Aztán ha lojális a zenész, akkor veled marad, RB: Az minden eseményre igaz, hogy elsőre nem szabad művé- de a legtöbben úgysem fognak tudni ellenállni egy igazán nagy szeket vinni, hanem oda kell menni, körül kell nézni, meg kell ismer- ügynökség hívásának. És ez rendben is van így. ni, hogyan működik az egész, hol és mikor érdemes játszani, hol és mikor nem érdemes. Meg kell ismerkedni az emberekkel, a várossal, DSZ: Egyes elemzések szerint ahogy a nagy, headliner zeaz eseménnyel. Ha senki nem ismer, akkor nehéz lesz megtalálni nekarok árai egyre inkább mennek fel, úgy nyílik egy rés az azokat a kapcsolatokat, akikkel üzletelni lehet. Ha megismernek, eggyel alattuk lévő kategóriában, ahol több esélye lehet egy ha együtt sörözöl valakivel egy koncert közben, akkor elkezdhetsz nem angolszász zenekarnak is. Ön is így látja? építeni valamit. Ez egy nagyon személyes iparág. RB: Inkább azt mondanám, egyre kevesebb a valódi headliner előadó, és akik ebbe a pozícióba kerülnek, azok valójában inkább a DSZ: A Eurosonic booking vezetőjével, Robert Meijerinkkel középkategória csúcsán vannak. Nincs új Red Hot Chili Peppers vagy készült interjúban olvastam, hogy a Eurosonicra meghívták a más hasonló zenekar. Másfelől a legalsó szinten is vannak probléBatidát, de mivel nem állt mögötte menedzsment, nem lett a mák: a legkisebb, éppen induló zenekarok sem tudnak igazán hol fellépésének komoly hozadéka. Aztán még egyszer meghívták, játszani, mert – legalábbis Nyugat-Európában – már minden naamikor már volt csapata, és ez egy csomó meghívást eredmé- gyon professzionalizálódott, aminek következtében nagyon sokba nyezett. Ez gyakran előfordul, hogy valaki kap még egy esélyt? kerül megrendezni egy koncertet, így pedig 300 fizető néző alatt már RB: Ilyesmi előfordul, de ez inkább kivétel. Például olyankor , veszteséges lesz az este a helyszín számára. Még mindig fektetnek amikor az előadó hazája a fókuszország, vagy amikor olyan nagy kockázatos, kezdő zenekarokba, de egyre kevesebbet. változás áll be a körülményeiben, hogy ez indokolja az újbóli megDe általában az a tapasztalatom, hogy a mi iparágunk igen hívást. De az alapelv az, hogy nem csinálunk ilyet. Emiatt ha úgy erősen önszabályozó. Végső soron minden a fogyasztókon érzed, hogy még nem állsz készen, akkor inkább várd ki, amíg meg- múlik, hiszen ők döntik el, mire akarják költeni a pénzüket. Mi van a megfelelő momentum. Az időzítés a legfontosabb. pedig őket követjük. Ma a 16 és 23 közötti fiatalok nem tévéznek, nem hallgatják a híreket, hanem a telefonjuk képernyőjére DSZ: A beszélgetésben azt mondta, hogy a Közép-Kelet- tapadnak. Nekünk pedig oda kell mennünk, ahol ők vannak, Európára fókuszáló CEETEP eredményességét nem elsősorban ha fel akarunk építeni egy zenekart. Szerencsére van még öt abban kell mérni, hogy hány régiós zenekar futott be Európá- másik generáció, akiknél még működnek a régi módszerek.(ne­ ban, hanem ez a kezdeményezés amolyan ébresztő volt a régió vet) Rugalmasnak kell lenni, egyszerre különböző szinteken kell zeneiparága számára. Látja ennek az eredményeit? működni: külön meg kell találni a kommunikációs csatornákat a RB: Persze. Itt Budapesten volt a BuSH, ezen kívül ott a Ment fiatalokhoz, a harmincasokhoz, negyvenesekhez, ötvenesekhez Ljubljanában, a Tallinn Music Week (bár az már korábban indult). stb. – akár még a hetvenes éveikben járókhoz is. Mindegyik Ezen kívül több exportiroda is elindult, a 14 országból már hatban generáció egy külön piac. Ami azt is jelenti, hogy soha nem volt vagy hétben működik. Szóval igen, ahhoz képest, hogy ez egy meg- annyi pénz a zeneiparban, mint most, és soha nem volt ennyi lehetősen kis költségvetésű, hat éven át futó program volt, szerin- elérhető potenciális rajongó.

34


ZENEIPAR

DSZ: Most léptek be az idősebb generációk a fesztiválok közönségébe? RB: Gondolj bele: akik most járnak a hetvenes éveikben, azok a hippik. Az ötveneshatvanasok a punkok. (nevet) Ők is jól akarják érezni magukat, megnézni egy zenekart, inni egy sört. DSZ: Az exportra áttérve: Hollandia globálisan legsikeresebb exportcikke az elektronikus tánczene. Az egyik világhódító stílust egyenesen Dutch house-nak hívják. RB: Igen, de ez egy egészen más, teljesen digitális világ. DSZ: E mögött a siker mögött állt valamilyen hivatalos támogatás, vagy teljesen önerőből érték el? RB: Attól függ, honnan nézed. Sokan, akik ebben a világban dolgoznak, nagyon jó üzletemberek, és nagyon jó kapcsolataik vannak. Együtt építették fel ezt az iparágat. De például a közös jogkezelő által támogatott exportiroda, a Buma Cultuur áll az Amsterdam Dance Eventet szervező alapítvány mögött. Ez 1995-ben indult, és az EDM iparág globális találkozója lett, ahová mindenhonnan érkeznek szakmabeliek, hogy megnézzék a legújabb DJ-ket, előadókat. És ez így jóval olcsóbb, hogy mindenki eljön Amszterdamba, mintha mi küldenénk ki a holland szakembereket a világ minden tájára. DSZ: Sok szó esik arról, hogy tanuljunk egymástól. A holland exportból mit tanulhatunk, mit csináljunk – és mit kell elkerülnünk? RB: Nagyon egyszerű, organikus a kiindulópont. Az exportirodának a célország piacát kell követnie: mit akarnak a vásárlók. Nem mi döntjük el, hogy mit exportálunk, hanem azok, akik tudják, hogy náluk mi az, ami érdekes, releváns, ők a saját piacuk szekértői. Mi ezt követjük, támogatjuk. Szerintem hiba ezt fordítva csinálni, vagyis hogy te magad válogatod ki, hogy ki az, aki „exportkész”. A piacra kell alapozni.

Végső soron minden a fogyasztókon múlik, hiszen ők döntik el, mire akarják költeni a pénzüket

DSZ: Hogyan dönti el az exportiroda, hogy kiket mutat be? RB: Mondjuk, hogy egy booker a Reeperbahnon keres új előadókat. Ő az, aki tudja, hogy mi érdekli. Én mindössze annyit csinálok, hogy a saját piacomon terjesztem az információt, hogy most kell jelentkezni a Great Escape-re, most az SXSW-re, most a Reeperbahnra. A menedzserek pedig eldöntik – hiszen ők is professzionális szakemberek –, hogy az adott művészre vonatkozó terveikbe, piaci stratégiájukba melyik illik bele, és ez alapján jelentkeznek. Azt pedig, hogy kit választanak, a showcase szervezői döntik el. Mindebben semmi szerepem nincs, és nem is akarok semmi szerepet benne.

fogjuk majd értékelni. Mindenesetre eddig az adatok azt mutatják, hogy éves szinten 5-8%-kal emelkedett a holland export értéke. De őszintén szólva nehéz megmondani, hogy ebben mennyi a szerepe a támogatásnak, mert hát az összehasonlításhoz szükség volna egy párhuzamos világra, amiben nincs támogatás… Azért DSZ: Szóval csak összeköti a pontokat. azt gondolom, hogy segítünk. De ez nem RB: Pontosan, és az iparági szereplőkre hagyom a döntéseket. Aztán akkor lesz megint egy tudomány. Néha működnek a dolgok, szerepem, ha valakit konfirmálnak fellépőként: ezután anyagi, promóciós támogatást adunk néha meg nem, és van, hogy fogalmad neki, és ha van Dutch Impact esemény az adott fesztiválon, azon is részt fog venni. Ha sincs, hogy miért sikeres az egyik zenekar, mondjuk egy új piacon nagyon nagy az érdeklődés, akkor ott csinálunk valami külön ese- miért nem a másik. Van az irodámban a ményt, ilyesmit. A lényeg az, hogy organikusan építkezzünk. falon egy felirat: „A minőség nem garan­ cia a sikerre”. De pont ez a dolog szépséDSZ: A PRS For Music exportkezdeményezését (International Showcase Fund) külső ge. Az a lényeg, hogy nem szabad feladni. auditorok vizsgálták, és az jött ki, hogy minden exporttámogatásba fektetett font 8,9 Lehet, hogy idén nem működött valami, font további pénzt vont be a zeneiparba. A holland exportra van ilyen mérés? de jövőre fog. n RB: Hát kíváncsi lennék, hogy ezt milyen adatokra alapozták, mert egy csomó bevételt nagyon nehéz mérni, akár a kiadók bevételeit (ők inkább titkolózni szeretnek), INTERJÚ: RÓNAI ANDRÁS akár a gázsikat. Ráadásul egy csomó adat későn jön be. Mi a 2016-os évet 2018-ban FOTÓ: GUIDO KARP (FOR ILMC) 35


36


JOGI ESETEK

LENNON–ONO IMAGINE

TÁRSSZERZŐ VAGY MÚZSA 46 évvel John Lennon ikonikus dalának bemutatása után az amerikai zeneműkiadók szövetsége bejelentette, hogy Yoko Ono az Imagine társszerzője lesz. Hol húzódik a határ inspiráció és szerzőség között? A szövetség éves összejövetelén David Israelite adta hírül Yoko Ono szerzőkénti elismerését. Pontosabban: az ehhez vezető jogi eljárást elindították, de felmerülhet, hogy nem minden érintett (zeneműkiadó?) fogadja majd el a változtatást, a szerzőségi változás továbbgyűrűző hatása miatt. Az ügy teljesen egyértelműnek tűnhet, ha meghallgatjuk azt az interjút, amit 1980-ban, alig két nappal halála előtt adott John Lennon. „Az Imagine-t eleve Lennon–Ono dalként illett volna megjelentetni, mert nagy része – a szöveg és a koncepció – Yokotól jött. De azokban az időkben kicsit önzőbb és macsóbb voltam, így aztán nem említettem őt közreműködőként. Pedig a dal egyenesen az ő könyvéből, a Grapefruitból érkezett.” Ha egy picit az ügy mögé nézünk, már több a kérdőjel. A Grape­ fruit, Yoko Ono könyve 1964-ben jelent meg, és a konceptuális művészet egyik úttörőjének tekinthető. Az írás a forma helyett az elvont gondolatokra, gondolatkísérletekre helyezi a fókuszt, és vezérfonala, hogy – mintegy utasításokként – elvont, szokatlan vagy képtelen cselekvéseket várjon el az olvasótól. „Képzeld el, hogy…” „Gondolj arra, hogy…” – Egy példa: „Imagine the clouds dripping. / Dig a hole in your garden / to put them in.” („Képzeld, hogy a felhők csepegnek / Áss egy gödröt a ker­ tedben / hogy beletedd.”) Ennél közelebbi egyezést a könyv és a dal között nem találunk. „Képzeld ezt”, „Képzeld azt” – de az Imagine-hez képest sokkal elvontabb, kevésbé dalszövegszerű formában. Bizonyos, hogy ez inspirálta Lennont, és enélkül a dal nem jött volna létre, de a szerzői jog nem védi az ötletet, az elgondolást, és az inspirációt sem. Ha egy alkotó olyan építőkockákat használ, amik önmagukban túl aprók a jogi védettséghez, akkor azok felhasználása teljesen szabad – még akkor is, ha tudatos. Lehet, hogy egy érdekes akkord vagy hangulat egy másik zenében tűnik fel a dalszerzőnek, és lehet, hogy ezt tudatosan használja fel saját művénél.

Az Imagine esetében maga a felütés, a „képzeld el…!” biztosan rímel a Grapefruit-írásokra, de a kifejtés formája és tartalma is jelentősen eltér tőle. A konkrét ügyben aligha lesz mégis vita; John Lennon annyira egyértelműen jelezte, hogy dalszövegírói „kredit” jár Yoko Onónak, és az is világos, hogy ez a gondolat nagyon későn érett meg benne, és váratlan halála megakadályozta az ügy kibontásában. Ahogy az interjúban önkritikusan, bűntudattal mondta: „Ha férfi lett volna, persze biztosan szerzőtársként jelöltük volna. De akkor ő ’csak’ egy feleség volt, és hát nem teszed rá a nevét, igaz?” Az amerikai zeneműkiadó szövetségének elnöke szerint „A dolgok máshogy voltak 1971-ben, de boldogan mondom, hogy mára ez megválto­ zott.” És az utókor megkérdőjelezhetetlen tisztelete John Lennon iránt szintén gyorsan lezár minden induló vitát. Csak az hagy bennem némi rossz szájízt, hogy akkor miért is kellett erre ennyit várni? De ezt gyorsan el is hessegetem, és szokom a gondolatot: John Lennon – Yoko Ono: Imagine. Ha valakik, ők igazán tudták, hogyan zajlott az alkotó munka. n TÓTH PÉTER BENJAMIN FOTÓ: WATFORD/MIRRORPIX/MIRRORPIX VIA GETTY IMAGES (NAGY KÉP) JOOST EVERS/ANEFO (KIS KÉP)

37


BELSŐSÉG

ÚJ SZOLGÁLTATÁS

SZABADÍTSD KI AZONOSÍTATLAN MŰVEID JOGDÍJÁT! Pár héten belül az Artisjus online rendszerében a szerzők átnézhetik azokat a zenei elhangzásokat, melyekre jogdíj keletkezett, de eddig adathiány miatt azt nem lehetett beazonosítani, kifizetni. Amikor egy zenefelhasználó jogdíjat fizet, az elhangzásokról is adatot ad az Artisjusnak – ahol a bejelentett (regisztrált) zeneművek között megkeresik, melyik hangzott el, és kifizetik az összeget a szerzőknek. Vannak azonban olyan esetek, amikor a jogdíj nem talál el a szerzőhöz, mert… • a szerző még elfelejtette a művet regisztrálni az Artisjushoz – de már volt nyilvános játszottsága. a  • zenefelhasználók (rádiók, tévék, zenei klubok, stb.) pontatlan címmel vagy szerzőséggel jelentik le a játszottsági adatokat. Eddig ezek a beazonosítatlan elhangzások sokszor így is maradtak, és 3 év elteltével arányosan más szerzők között újraosztásra kerültek. Az érintettek pedig csak személyes ügyintézés során tudták kideríteni, hogy van-e hozzájuk köthető mű, elhangzás a beragadt, „függő” művek között. A most elkészült fejlesztés ezen a helyzeten változtat. ­­­­Ez pedig közvetlen bevételt jelenthet sok szerzőnek, hiszen a nekik járó jogdíj nem marad a „közös kalapban”. A kialakítás során kiemelt cél volt, hogy a keresésben és beazonosításban a szerzők érdemi segítséget kapjanak: pontosan mire és hogyan is érdemes keresni az azonosítatlan művek között? Erre a problémára a megoldás egy előkészített lista lett. Amikor a szerző belép az online rendszerbe, ott a feltehetően hozzá köthető művek listája automatikusan elkészül (pl. a szerző neve, a hozzá köthető előadó neve, a műcímek és a dalszövegek alapján). Így előáll azon művek bő halmaza, amelyek az adott szerzővel esetleg kapcsolatba hozhatók – de nem volt kellő információ ahhoz, hogy az összekapcsolás biztosan megtehető legyen. Az új fejlesztést jelenleg 50 önként jelentkező szerző teszteli éles próbaüzemben. A visszajelzések alapján tökéletesített rendszer hamarosan elérhető lesz az online felületre regisztrált összes szerző számára. n AJM

38

A beazonosí­ tatlan elhangzásokat mostantól részletesen keresni lehet az Artisjus online rendszerében.

„ earth

AZ ÚJ SZOLGÁLTATÁSRÓL A BEMUTATÓ VIDEÓ MEGTEKINTHETŐ AZ ARTISJUS YOUTUBE-CSATORNÁJÁN


ALKALMAZOTT ZENE

|

| | |

|

|

|

|

39


mennyire fontosak a dalok? A LEGMEGHATÁROZÓBB HAZAI DALOK A MEGKÉRDEZETTEK SZERINT 40

zeneszerző

szövegíró

előadó

4. mennyország tourist

lukács lászló

lukács lászló

tankcsapda

5. ha én rózsa volnék

bródy jános

bródy jános

bródy jános

6. most élsz

máté péter

s. nagy istván

máté péter

7. felkelt a napunk

szörényi levente

bródy jános

istván, a király

8. európa

varga miklós

varga mihály

varga miklós

9. szomorú vasárnap

seress rezső

jávor lászló

kalmár pál

10. miért hagytuk, hogy így legyen

bródy jános illés lajos

bródy jános illés lajos

illés együttes koncz zsuzsa


KUTATÁS

FELMÉRÉS A ZENE ÉRTÉKÉRŐL

A DALOK FONTOS KAPASZKODÓK A Gyöngyhajú lány vezeti a „legmeghatározóbb magyar dalok” listáját a Honfoglalás film zenéje, illetve Máté Péter Elmegyek című szerzeménye előtt. Mindez az Artisjus #mutimithallgatsz – Kampány a dalszerzőkért projektjéhez kapcsolódó lakossági felmérésből derült ki. A válaszadók több mint kétharmadának van olyan kedvenc dala, amely „sokat hozzátett a személyiségéhez”, és a legtöbben voltak már olyan krízishelyzetben, amikor egy dalszöveg jelentett kapaszkodót. Az Artisjus a #mutimithallgatsz kampány részeként online felmérést készített, amelyben a dalszövegek jelentőségét vizsgálta. A válaszadók több mint kétharmada értett egyet azzal az állítással, hogy azért szeret magyar dalokat hallgatni, mert érti a szövegüket, és ez sokat hozzáad az élményhez. Úgy tűnik, a nők számára még fontosabb a szöveg: a női válaszadók több mint 80 százaléka értett egyet az idézett kijelentéssel. „Hiszek abban, hogy a dalszöveg önmagában is a költészet ré­ sze: egy kötött formájú költészet, ahol a kötelem a zene. Szeretem, hogy ez egy erős tradíció Magyarországon” – mondta el Nyáry Krisztián író-irodalomtörténész, a #mutimithallgatsz kampány egyik kisfilmjének szereplője. a dalokon keresztül könnyebben beszélünk problémáinkról A felmérés egyértelműen igazolta, hogy a dalokhoz erős érzelmek kötődnek. Tízből nyolc válaszadó volt már olyan krízishelyzetben élete során, amikor egy-egy dalszöveg jelentett kapaszkodót a számára. A válaszadók közel kétharmadának pedig van olyan kedvenc dala, amelyről úgy érzi, hogy sokat kapott tőle, és amely hozzáadott a személyisége alakulásához. „Ami élő szóval nehezen kifejezhető, az sokszor a zene segít­ ségével jobban elmondható. A zene gyógyító erejét széles spekt­ rumban lehet alkalmazni” – mondja dr. Kanizsai Melinda, orvos, zeneterapeuta. „Nem egyszer tapasztaltuk már, hogy egy problé­ ma megközelítésére egy dal vagy egy zenemű milyen nagy segít­ séget jelent akkor, amikor elmondhatatlan vagy kimondhatatlan az, ami fáj, ami bánt. Meghallgatva a kedvenc vagy épp nagyon aktuális dalt, ezen keresztül már könnyebben beszélhetünk a saját problémánkról. Súlyos depresszió vagy szorongás eseteiben így nagy segítségünkre lehet a kapcsolatfelvételt megkönnyítő zene.”

OMEGA EGYÜTTES, 1970

a legnépszerűbbek A kérdéssor összeállítói kíváncsiak voltak arra is, hogy a válaszadók szerint melyek a hazai könnyűzene történetének legmeghatározóbb dalai. Az így összeállított listát a Gyöngyhajú lány vezeti, ezt a Honfoglalás c. film zenéje követi, a­­lista harmadik helyén pedig Máté Péter és S. Nagy István Elmegyek című szerzeménye áll. A legfontosabb dalok hosszú listáján az LGT zenekar 8 alkotása is szerepel. n AJM, FOTÓ: URBÁN TAMÁS / FORTEPAN

41


42


JOGI ESETEK

ROCK ÉS VÉDJEGY

SIMMONS ÉS A ROCKVILLA Nyár elején bombaként robbant a hír: a KISS frontembere védjegyeztetni akarja az általa gyakran használt ikonikus kézmozdulatot, a „rockvillát”. Az ellenérzés elsöprő volt, részben a mozdulat közismertsége és használata miatt – részben azért, mert a rock mégiscsak a szabadság földje, ahol ilyet nem illik tenni. Gene Simmons végül visszakozott, de az ügy nincs tanulságok nélkül. Elképzelem azt a pillanatot, amikor az ügyvédnél elkészült a hivatalos védjegyigénylés az amerikai szabadalmi hivatal (USPTO) felé, és Gene SImmons elolvasta azt. Talán itt fogalmazódhatott meg benne először, hogy nem biztos, hogy helyes úton jár. Egy ilyen beadványban ugyanis le kell írni a védjegyként oltalom alá helyezni kívánt „megjelölést”, olyan körmönfont nyelvezeten, amilyet a rendőrségi szóvivők szeretnek használni tévéinterjúk során. „Olyan kézmozdulat, amelynek során a mutató- és a kisujj fölfe­ lé, a hüvelykujj pedig ezekre merőlegesen kerül kinyújtásra.” Ez aztán a rock and roll…! Simmons a mozdulat minden lazaságát és elsöprő pimaszságát egyetlen gesztussal saját maga rombolta le. Ez a védjegybejelentés szinte a rockvilla (és az idősödő rockzenész típus) önparódiája. Tenisznyelven szólva: ki nem kényszerített hiba. Pedig maga a védjegyeztetés egy ilyen helyzetben alapvetően nem is lenne lehetetlen. Az egyszerű vásárló persze általában közismert logókra és terméknevekre gondol a „védjegy” szó hallatán, pedig ennél sokkal többről van szó. A magyar védjegytörvény szerint „minden gra­ fikailag ábrázolható megjelölés” (!) oltalom alá fogható, és ezt csak egyetlen fontos kiegészítés szűkíti: a megkülönböztető jelleg. („Alkalmas arra, hogy egy árut vagy szolgáltatást megkülönböz­ tessen másokétől.”) Így a szó- és ábrás védjegyek mellett vannak például térbeliek (pl. kólásüveg), színvédjegyek (pl. Milka lila), hangvédjegyek (pl. MÁV szignál). De a szöveges védjegyek között is vannak sajátosak; a 2003-ban elhunyt Knézy Jenő például védjegyeztette ikonikus mondatát, a „Jó estét, jó szurkolást!”.

kifejezéseket vagy mozdulatokat kizárnunk a mindennapi szótárunkból. A védjegyoltalom alapvetően arra szolgál, hogy az üzleti élet során a versenytársak tisztességes módon versenyezzenek egymással, ne a fogyasztó félrevezetésével, megtévesztésével, és ne az úttörő vállalkozó újításainak lerablásával. mi akkor a gond a rockvilla védjegyeztetésével? Alapvetően az, hogy a rockvilla nem rendelkezik megkülönböztető jelleggel Gene Simmonsra nézve. Egyrészt azért, mert könnyen utánajárhatunk, hogy az ő első használata (1974. november 14.) előtt is már többen használták ezt a mozdulatot – másrészt pedig azért, mert azóta olyan sokan használták, hogy elveszítette megkülönböztető jellegét. Ettől egyébként minden világcég is retteg, mert a köznyelvbe kerüléssel elveszíthetik az értékes védjegyüket. És mindannyian ismerünk olyan termékneveket, amik egy kategória hétköznapi megfelelőjévé váltak (pl. xeroxolni, walkmant hallgatni, teflonos serpenyőt használni.) Szerintem a rockvilla esetében pontosan erről van szó: a megkülönböztető jelleg – ha meg is lett volna eredetileg – mára biztosan elenyészett. Végül aztán győzött a józan ész – vagy egy okos barát, egy bölcs ügyvéd segített Gene-nek a helyes út megtalálásában. A sikeres védjegyeztetéssel valószínűleg anyagilag sem nyert volna sokat, a másik oldalon viszont nemcsak ő veszített volna sokat a negatív hangok miatt, hanem a jó öreg rock and roll: szabadság életérzésbe is belegyalogolt volna. n TÓTH PÉTER BENJAMIN FOTÓ: WARING ABBOTT/MICHAEL OCHS ARCHIVES/GETTY IMAGES

Egy ilyen védjegyeztetés amúgy nem az ördögtől való. Ez ugyanis nem zárja ki azt, hogy az egyszerű hétköznapi használatban magánemberek használják a megjelölést. Nem kell ezeket a szavakat, 43


44


KÖNYV

HORVÁTH GERGELY JÉZUS ÉS A ROCK AND ROLL

MÁSIK KOTTÁBÓL Az ismert rádiós műsorvezető, Horváth Gergely már korábban is írt regényeket, azonban az idei könyvhétre megjelent kötete a maga nemében egyedülálló vállalkozás. A könnyűzene, a pop és és a hit feszült, de termékeny viszonyát vizsgálja, amely nemcsak az író Istenre találásáról szól, hanem Jézus és a popkultúra kapcsolatáról is. A VOLTfólió-díjas szerzőt legtöbben a Kultúrfitnesz című rádióműsor alapító szerkesztő-műsorvezetőjeként ismerik, most azonban új oldalát mutatta meg a Jézus és a rock and roll című könyvével. A könyv első oldalain a szerző rögtön a lényegre tér, és felidézi megtérése történetét, ami tíz évvel ezelőtt esett meg, teljesen átlagos és egyszerű módon. A szerzőt nem környékezték meg szektások vagy hittérítők, és nem is történt semmi kiemelhető trauma. Teljesen átlagos életet élt, nem folytatott rock'n'roll életmódot, viszont úgy érezte, hogy az akkori élete olyan, mint egy zsákutca: azt érezte, hogy nem sikerül semmi, és hiába próbálta megoldani a helyzetet, nem igazán ment. „Nem bújtam át a téridő egy rejtett hasadékán. Nem volt látomásom és nem volt semmi startreking. Harminchárom éves koromban számtalan spirituális kanyar, zsákutca és magánéleti kudarc után az történt és úgy, ahogy Ady Endre megírta. Az Úr érkezése egyértelműsítette, hogy játszhatok egy másik kottából, ami egy alternatív, de már saját választású befejezéssel kecsegtet (rendezői változat: az a naplementés verzió, amelyben nincs is éjszaka)”. Azt vette észre, hogy a nagy kedvenc slágerei, rockszövegei és filmjei már nem működnek úgy, ahogy korábban. „A popkultúra, benne a számomra oly fontos rock and rollal már nem volt ugyanaz, és hamar választások elé állított. Mert bólogathat-e egy Krisztusban hívő, amikor meghallja a Highway To Hellt? Vagy beindulhat-e a Sympathy For The Devilre? Szerethetjük-e Al Pacinót, amikor eljátssza az ördögöt magát?” A szerző egy idő után odáig jutott, hogy feltette magában a kérdést, hogy erre az egész helyzetre mit mond a Biblia, és végül megtalálta az igazát. A halállal kapcsolatban is sokkal határozottabban foglalt állást Horváth Gergely: „A halál ravasz ügy; könnyen az lehet a legrövidebb út hozzá, amivel önmaga legyőzé­ sére ösztönöz. A rock and roll, vagy amit mindig szubjektív esszenciájában annak neve­ zünk, valami hasonló ígéretet hordoz. Vagy úgy, hogy legyőzi a halált, vagy hogy kiszívja az élet velejét. Az igazság mindig rock and roll. De a rock and roll nem mindig igazság.” A rengeteg popkulturális utalással, hivatkozással és konkrét külföldi vagy hazai példákkal feltuningolt könyv tényleg magával ragadó utazás és egy tanulságos történet arról, hogyan lett egy a rockzene és a popkultúra közvetlen közelében élő emberből hithű református. Szinte kivétel nélkül mindenki benne van a Vad Fruttiktól és a 30Y-tól kezdve a Men in Blacken és a Sráckoron keresztül egészen Laár Andrásig és Patti Smith-ig. n HORVÁTH MÁRTON, ILLUSZTRÁCIÓ: JELI ANDRÁS (DAL+SZERZŐ)

Az igazság mindig rock and roll, de a rock and roll nem mindig igazság

„ BOOK HORVÁTH GERGELY

JÉZUS ÉS A ROCK AND ROLL – TANÚSÁGTÉTEL ÉS FREESTYLE NEKIFUTÁS ATHENAEUM KIADÓ, BUDAPEST, 2017


46


DALSZERZŐK

DOHNÁNYI ERNŐ (1877–1960)

EZER RAGYOGÓ SZÍN „Napfény! Mindig csak napfényre vágytam! És ezt a fényt nemcsak a természet­ ben kerestem, hanem mindenütt, az emberek jellemében és a sajátomban is... Ha pihenni kívántam, kikapcsoltam magamból mindazt, ami kellemetlen és nyug­ talanító. A legteljesebb pihenést ... nevezhetném téren és időn túli testetlen esz­ mélésnek ... a komponálás jelentette számomra, amikor életérzésem észrevétlenül kilépett belőlem, hogy szétáradjon.” – Do­­­­hnányi Ernő A XIX. század vége. Pozsony. A Dohnányi családban valahogy mindig mindenkit és mindent körbevett a zene. A kis Ernő édesapja segítségével hatéves korában kezd zongorázni tanulni. Nem sokkal később megírja első kis kompozícióját Gebet címmel, kilencévesen már túl van első nyilvános fellépésén. A Pozsonyi Gimnázium tanulója lesz (itt ismerkedik össze a nála fiatalabb Bartók Bélával), és bár szülei számára első számú prioritás a tanulás, elég hamar kiderül, hogy fiúk olyan tehetséges, hogy nem kétséges a zenei pálya. Igyekszik minden spektrumban kiteljesedni, így zongoradarabokat, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabokat, vonós kamaraműveket, majd kórusműveket ír iskolai alkalmakra, sőt szerez egy operát is. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a leglogikusabb lépés az, ha a csillogó tehetség a nagy múltú Bécsi Zeneakadémiára jelentkezik, ehelyett mégis a Magyar Királyi Zeneakadémiát választja, ahol többek között a Liszt-tanítvány Thomán István, vagy Koessler János is oktatja. Egy évvel később már Johannes Brahms méltatja 1 .opusszámmal ellátott művét, a c-moll zongoraötöst, a millenium idején egy szimfóniával (F-dúr) és a Zrínyi-nyitánnyal elnyeri a Királydíjat. Elég biztató kezdet. A biztató kezdet gyakorlatilag egy exponenciálisan emelkedő életpálya kiindulópontja: Berlin, London az első külhoni állomás, ahol utóbbi főváros meg is hozza neki a világhírt a Budapesti Filharmóniai Zenekar szólistájaként és belép az anno a Liszt Ferenc által elindított világ körül turnézó koncertzongoristák élvonalába. 1903–1905ig Bécsben, 1905–1915-ig Berlinben a Zeneakadémia professzora, majd 1915 végétől ismét Budapest a székhelye, sőt a Tanácsköztársaság idején Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal a zenei direktórium tagja. A Tanácsköztársaság leverése után Dohnányi valahogy elkerüli a hosszú távú retorziókat, és 1919–1944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, majd kulcsszerepet tölt be a magyar rádió születése utáni első nagy aranykorban, 1931–1944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatójaként, 1934-től pedig a Zeneakadémia főigazgatója. Mint ahogy számtalan embernek, a második világ­háború Dohnányi Ernő életét is fenekestül felfordítja: így 1944 őszén családjával inkább elhagyja Magyarországot és egy ausztriai faluban töltenek három keserves évet, majd Argentína után 1949-ben érkeznek az Egyesült Államokba, a floridai Tallahassee-ba, ahol Dohnányi a Florida State University zongora- és zeneszerzés professzora lesz. Ennek ellenére a hányattatásoknak nem szakad vége, ugyanis az 1945-ben indult rágalomhadjárat, miszerint Dohnányi háborús bűnös, művészi és anyagi érvényesülését jócskán vis�-

szaveti. Mindez annak ellenére, hogy az ellene lefolytatott vizsgálat során minden vád megdől. Haláláig gyakorlatilag csak egyetlenegyszer tud fellépni a legfontosabb amerikai helyszínek egyikén, New Yorkban. Nagy valószínűséggel ezért is nem beszélünk Bartók–Dohnányi–Kodály triumvirátusról. Pedig.1960-ban bekövetkezett halálakor szimbolikusan megindul a rehabilitációja, és 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat is kapott. n AJM, ILLUSZTRÁCIÓ: NÉMETH GYULA

47


IRODALOM

LADIK KATALIN

A VÍZ EMLÉKEZETE Hiszem, hogy a víz életünk sok eseményét, érzelmeinket emlékként megőrzi, és magában hordozza. A hó, a jégkristály is elraktározza érzéseinket, gondolatainkat, tetteinket. A plazma viszont nemcsak megőrzi, de felnagyítja, és erőteljesebben tárja fel szenvedélyeinket, vágyainkat, álmainkat, miként a költészet maga. ℹ ladik katalin Azon kevés magyar költők egyike, akik képesek megmutatni, hogy a költészet nem csupán írott szó, hanem hangok, látványok, akusztikai és vizuális elemek összefüggő egysége. Az újvidéki származású költő, performer, színésznő számos hazai és nemzetközi díjban és elismerésben részesült. Yoko Ono neki ítélte a Lennon Ono Békedíjat olyan művészek mellett, mint Ai Wei Wei vagy Anish Kapoor. A Kalligram Kiadó gondozásában 2016-ban meg­jelent A víz emlé­ke­zete című mű­ vét idén Artisjus-díjjal ismerték el. A kötetben a szerző a víz halmazállapotai mentén szervezi ciklusokba verseit. „Ez a költészet egész elemiségével ma­gas kilátót keres az egész univerzum érzékelé­ sé­hez. És közben a legközelebbi anyagi világot is észleli” – mondta Báthori Csaba az Artisjus-díj átadásakor. (FOTÓ: FEGYVERNEKY SÁNDOR)

48

kizöldült házamon a libabőr

érezd, amikor bejövök az ablakon

Még álmomban is a sziklák sírását hallom, amint önkívületig veri őket az eső. Ezen a hideg tavaszi reggelen kizöldült házamon a libabőr.

Ez a ház már rég elhagyott engem. Már csak hatalmas, üszkös karokból áll, melyek puha agyagban ölelték testemet. Vakolata lágy és nedves volt, tele vágyakkal. De ha újra felébrednék benne, feledésbe néző ablaka lennék. Együtt szürcsölnénk a tengert, hallgatnánk testünkben a hullámverést.

csendélet ablakkal Fortyog az ég alja. Megeszi főztjét, a bíbor naplementét. Sötétben botorkál a ház, kezét tördeli: Ne legyen gond, küzdj, ne legyen fáj, ne legyen üres szem, hideg ágy. Legyen a szobában lágy eső, izzadtság, fű, nyál. Ekkor az ablakot vadul kitárja, kócosan, tombolva, véresre csapdossa, szétveri, kitépi, vinnyogva felfalja.

a hold gyermeke

csak az eső hangja Csak az eső álmodik a régi falakban, terjeszkedik zölden a penészben. A kacagás felszáll, illanó pára, napfénybe pusztult kabátujj. Kié a hang a vakolat mögött, a befalazott égben? Elhagyott, penészes kabát énekel az esőben.

Hernyóként mászott az álommal telt vödör peremére. Minden színt magába szippantott, és ahhoz a fekete folyóhoz fohászkodott, amelyből az emberi élet minden sötétsége keletkezik.

magzatvíz

Akkor a folyam elnyelt minden imádságot, melynek szárnya nincsen.

Volt, aki új testet tudott magának teremteni. Borzongató gyönyörtől bugyborékolt e folyékony testben. Elmozdult benne a fájdalom. Nyomtalanul jött, és észrevétlenül távozott.

Az elsüllyedt színek szemében fölfakadtak, és olyan fájdalmasan énekelt, mintha négy gyermek fénytestét préselték volna össze benne.

Volt, aki beleesett a folyékony csapdába. Iszonyatos rettegés tört rá: elmozdult benne a fény. Eltorzultak az átjárható tükörvilágok, melyek sok mindenben különböztek e bedeszkázott égboltú világtól.


49


50

R

Dal+Szerző magazin 2017/03  

Az Artisjus ingyenes zeneipari és kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Advertisement