INTERJÚ
SZŰCS LEVENTE, BOHEMIAN BETYARS
csirkeláb=peace Az általában brutális energiával koncertező speed-folk-freak-punk Bohemian Betyars több mint négy év után hoz ki új nagylemezt. A hattagú miskolci zenekar az utóbbi időszakban megnyerte az országosan tolt Nagy-szín-padot, és sok külföldi fellépésen túl már bemutatkozhatott a holland Eurosonicon is. Szűcs Levente énekes-gitárossal beszéltünk kitörés helyett építkezésről, társadalmi felelősségről, a zenekar holdudvarából kinőtt UbikEklektik kisfesztiválról, és a folk-punk helyzetéről is. D+SZ: Sok idő telt el az utolsó nagylemez óta. Hova érkeztetek el most új albumotokkal, a Csavargóval? Szűcs Levente: Ez az első LP, ami előtt bizakodó vagyok. A lemezírás, dalszerzés, stúdiózás nekem mindig kihívás lelkileg. Nem úgy készülnek a számok, hogy hú, ez is jó lesz, meg az is. Most kezdek megnyugodni. Pár embernek megmutattam a Csavargót és nagyon örültek, pozitív volt a reakciójuk. A lemezcímen is sokat gondolkodtunk, de jó ez a szó, annyi mindent elmond. Az elmúlt négy évben tényleg körbecsavarogtuk a dolgokat magunk körül. D+SZ: Miért volt benned kétség? SZL: Az előző két lemez (Boros u. 1. – 2011; Stone Soup/Kőleves – 2012) nem ütötte meg azt a szintet, ami a zenekar elvárása lett volna. Ez a négy év viszont jó volt arra, hogy megtaláljuk a saját irányunkat és stílusunkat. Visszahallgatva az új lemezt, úgy érzem, most megvan, felnőttünk... Jó, valami olyasmi történt, hogy az ifjúkori felnőttség lépcsőjére léptünk (mosolyog). A sok tinédzser allűr, hejehuja, „jajdebebaszok dolog” kiment belőlünk. Ez érettebb anyag. Remélem, tényleg a mi hangunk, és nem lehet majd máshoz hasonlítani. D+SZ: Mi ez a saját hang, amit most megtaláltok? SZL: Azt a sok dolgot, amit eddig szerettünk – akár ritmus, akár gitártéma –, megtanultuk adagolni az extra dolgainkkal. Már tudjuk, mik a jó alapanyagok és fűszerek, miből mennyi kell. Például hol jöjjön be öt másodperc cimbalom, de az az öt másodperc akkor olyan, hogy az egész album benne van. Lesz egy közös dalunk a Parno Graszttal is, amit nagyon vártunk már. Párszor találkoztunk, óriási zenészek, aranyszívű, bolond emberek. Sosem volt még olyan jó stúdiómunkám, mint velük.
veset találtam. Tökre örülnék, ha találnék, ha küldene valaki ilyet. Mikor a nagylemezt írtuk, úgy éreztem, ebben a műfajban most valami észrevehetőt fogunk letenni az asztalra. A Eurosonicon is azt láttuk, hogy minden van poptól metálig, de kevés olyan buli volt, mint a miénk (a Eurosonic Noorderslag Európa egyik legfontosabb showcase fesztiválja, amit januárban szoktak szervezni a hollandiai Groningenben, lásd cikkünket – a szerk.). Könnyebb helyzetben vagyunk, mint mondjuk egy indie-pop zenekar. Nekünk mindig látványosabb lesz, ha jól sikerül egy koncertünk. Áldásos stílust választottunk, de ez a mi energiánk is. D+SZ: A csirkeláb, a logótok a szimbóluma ennek, nem? SZL: Igen, a kakas egy ideje már szerepelt motívumként körülöttünk. Kakas a hegedűsünk beceneve (Palágyi Máté), a taréj miatt benne van a punk, de folk is egyben, és a csirkeláb (mutatja) a Peace jel is. Punkos, folkos, de paraszt egyszerre. Ezt a logót megtartjuk.
D+SZ: Milyen a folk-punk fogadtatása általában külföldön? SZL: Talán különlegesebbnek számítunk. Jobban kedvelik, használható, el tudják adni. D+SZ: Úgy tűnik, a „folk plusz valami” Magyarországon nehezebb volt lenyelni a népzene dolgot. A mai napig rossz áthallása irány mostanra elég népszerű mindenfevan. Sokan az oviban tanult csárdásra gondolnak, ami így megmarad a ciki határán. De le. Egyetértesz? azt már nem érzem, hogy jobban megbecsülnének külföldön. Ez pár éve volt inkább SZL: Igen, 2009-ben még nem volt ekkojellemző. Rengeteg más folk-punkot kerestem amúgy, ami jól szól, vagy izgalmas, de ke- ra hulláma. Nem tudom, hogyan működik 13