Page 1

dal+ szerző AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXVIII / IV. I

www.artisjus.hu

VISSZATALÁLNI MAGUNKHOZ FARKAS ROLAND, FELCSER MÁTÉ PUNNANY MASSIF SLÁGERGYÁR ÉS/VAGY INSPIRÁCIÓ A dalszerző táborok A KÖZÖNSÉG DÖNTI EL, HOGY MIT AKAR Karácsony János

1


EDITORIAL

TARTALOM

Az első, nagy sikerű, telt házas Dalszerző Expo után még gazdagabb programmal, két napon át várja az érdeklődőket az Artisjus szakmai rendezvénye. Az Európában egyedülálló DEX nyit a régió országai felé: szakmai előadások, workshopok, nyitott stúdió és a dalszerzés folyamatát bemutató újfajta programok is lesznek február 18-án és 19-én, a BMC-ben. A dalszerző tábor elnevezése amolyan kellemes kikapcsolódást sugall, ahol – egyebek mellett – dalokat is írnak a résztvevők. A Magyarországon rendezett, illetve a hazai szerzők számára elérhető táborok kis túlzással tényleg ilyenek; a popvilágban ezzel szemben általában inkább a „slágergyár”, „összeszerelő üzem” képzete kapcsolódik ezekhez a táborokhoz. E számunk nagy anyaga e témát igyekszik körbejárni. Címlapunkon a Punnany Massif, mely idén egy best of lemezzel ünnepelte 15. születésnapját, és többször is megtöltötte a Budapest Parkot. Most azonban a tagok a múltidézés helyett saját stúdiójukban csiszolgatják a legújabb Punnany-lemezt, mely elmondásuk szerint sokkal merészebb és szókimondóbb lesz a korábbiaknál. Nem volt szándékos, hogy decemberi számunkban adott interjút Karácsony János. A Generál és az LGT legendás gitáros-énekes dalszerzője igen aktív 2018-at zár, vagy ahogy ő fogalmazott: „régen volt ilyen gazdag évem”. Erről is és a kikerülhetetlenül gazdag és izgalmas zenei múltról valamint a terveiről is mesélt nekünk. Az idén hetvenéves Baksa-Soós János Magyarországon eddig kiadatlan könyvéből mutatunk részleteket, míg a nemrég megjelent Hangok és ütemek könyvsorozat harmadik kötetét egy Huzella Péteréletműinterjú-részlettel ajánljuk mindenki fogyelmébe. Boldog karácsonyt és boldog új évet kívánunk! n A SZERK.

2

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

SLÁGERGYÁR ÉS/VAGY INSPIRÁCIÓ DALSZERZŐ TÁBOROK

10

AZ ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS THE TROUSERS

12

SZERETEK BENÉZNI A CSILLAGOK MÖGÉ IAMSOYUZ

14

EZT A HANGOT KERESTEM EGÉSZ ÉLETEMBEN HUZELLA PÉTER

18

VISSZATALÁLNI MAGUNKHOZ FARKAS ROLAND, FELCSER MÁTÉ

22

ISMÉT BUDAPEST LESZ A DALSZERZÉS FŐVÁROSA DEX 2019

24

LISTÁK YOUTUBE, ZENESZÖVEG, SPOTIFY, MAHASZ

26

EGYRE HASONLÓBB LISTÁK TOPLISTAELEMZÉS

28

A KÖZÖNSÉG DÖNTI EL, HOGY MIT AKAR KARÁCSONY JÁNOS

33

EÖTVÖS PÉTER HE7VENÖ5 KONCERT A BMC-BEN

34

OLYAN A ZENEKAR NEKÜNK, MINT EGY VÉDŐHÁLÓ LÁZÁR ÁGOSTON, LÁZÁR DOMOKOS

40

SZAKÍTÁS, AVAGY EGY JOGVISZONY VÉGE JOGI ESETEK

42

MINDEN TALÁLKOZÁS IHLETFORRÁS DEX 2019

44

A SZERZŐI JOG VILÁGHÍRŰ NAGYKÖVETE FICSOR MIHÁLY

46

EGY FIÚ TÖRTÉNETE GALÉRIA

48

FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ IRODALOM

}

}

}

}


IMPRESSZUM

06 FONTOS CÉL AZ EGYES ORSZÁGOK SZERZŐINEK BEKAPCSOLÁSA A NEMZETKÖZI VÉRKERINGÉSBE

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXVIII. negyedik negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.) Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

18 VOLT EGY IDŐSZAK, AMIKOR AZ EMBEREK ELFELEJTETTÉK, HOGY MI IS HÉTKÖZNAPI SRÁCOK VAGYUNK

Ebben a számban közremûködtek: Beöthy Balázs, Biczó Andrea, Bihari Balázs, Czutor Zoltán, Dr. Kabai Eszter, Nagy Kátya, Rónai András, Steszkó Zsanett, Szabó Kata, Takács Dalma Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

28 SOHA VÉGET NEM ÉRŐ FOLYAMAT A HANGSZER, A SOUND, AZ ERŐSÍTŐ, AZ EFFEKT KERESGÉLÉSE

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon. Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

34 NAGYON SOK FAJTA ZENE SZÓLT OTTHON, OLYASMIK, MINT AMIKET MOST IS HALLGATUNK.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük. Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint. ISSN 2063-4188


HÍREK

dsz-hírek mmxviii.iv KONCERTFELOSZTÁS SZÁMOKBAN

Az Artisjus mintegy hatezer magyar szerzőnek és jogutódnak fizette ki a kön�nyűzenei koncertekért járó jogdíjaikat október 30-án. Abban az esetben tudott az őszi kifizetésbe bekerülni egy adott élőzenei rendezvény, ha a szervező az ott elhangzott dalok listáját elküldte, illetve a jogdíjat befizette a jogkezelőnek még az év első felében. Az első félévben megrendezett, de megkésett adatszolgáltatással (vagy befizetéssel) rendelkező koncertek jogdíjait majd a jövő évi kifizetés („nagyfelosztás”) keretében kapják meg az elhangzott dalok szerzői. Az őszi kifizetés során így 6114 belföldi rendezvény adatai tudtak bekerülni a jogdíjfelosztásba, és 22 975 magyar mű szerzői részesülhettek a kifizetett összegből. A 2018 második félévében befolyó koncertjogdíjakat majd a 2019-es „nagyfelosztás” során kapják meg a szerzők és a jogutódok – de ugyanígy az őszi kifizetésekre járó ún. ráosztások összegének utalása is akkor lesz esedékes. Az ősszel kifizetett összeg nem tartalmazza a külföldi fellépésekért járó jogdíjakat, ezeket ugyanis egész évben folyamatosan utalja az Artisjus azoknak a szerzőknek, akiknek a művei elhangzanak más országokban rendezett koncerteken, rendezvényeken.

kán: 1,27 milliárd euró volt. Öt év alatt ez a jogdíjfajta több mint két és félszeresére (166%-kal) nőtt. Ugyanakkor a részesedése a teljes összegből még mindig viszonylag alacsony: 13% (az előző évben 11% volt). Idén Magyarországra is külön kitért a jelentés. A 13 milliárd forint, vagyis 43 millió euró éves szerzői jogdíj 3,6%-kal magasabb a 2016-osnál. A teljes magyar jogdíjpiac ennél természetesen nagyobb, ez az adat csak a zenei, irodalmi és audiovizuális szerzői jogdíjakat tartalmazza – pl. az előadók és kiadók jogdíját nem. Kiemelik a magánmásolási díj a globális átlagnál jóval nagyobb arányát és fontosságát, a háttérzenei jogdíjak beszedésének hatékonyságát, valamint azt, hogy a hazai élőzenei piac „viszonylag telített”. Ugyanakkor a jelentés a digitális kihívásokról is szót ejt: hazánkban e terület aránya jóval alacsonyabb a globálisnál, 2,2%, aminek a fő oka az, hogy a nemzetközi repertoárt nem itt, hanem közvetlenül jogosították a digitális szolgáltatóknál a nagy jogkezelők. Emellett az alacsony (az európai, amerikai átlag felét kitevő) előfizetési díjakat, illetve a „helyi nyelvű alkotások beazonosításának logisztikai nehézségét” említi még a CISAC.

NYOLC MAGYAR A BP/SC TÁBORBAN REKORDOT DÖNTÖTTEK A JOGDÍJAK

Megjelent a 121 ország 239 jogkezelőjét tömörítő, összesen négymilliónál is több alkotót képviselő nemzetközi CISAC szervezet éves jelentése. Az anyag 2017 globális adatait összesíti. A jelentésből kiderült például az is, hogy az összes beszedett jogdíj mértéke újabb rekordot döntött: 9,6 milliárd euró volt, az előző évi 9,2 milliárdhoz képest ez 6,2%-os növekedést jelent. A jelentés különösen nagy hangsúlyt fektet a digitális felhasználások után keletkezett jogdíjra, több okból is. Egyrészt itt komoly növekedésről lehet beszámolni: a digitális területen először haladta meg a jogdíj az egymilliárd eurót, mégpedig jócs2

2019 februárjában már második alkalommal rendezik meg Budapesten az egykori ABBA-tag, Björn Ulvaeus által alapított dalszerző tábort. A svéd szervezők nyolc magyar dalszerzőt hívtak meg a háromnapos eseményre, ahol külföldi szerzőkkel is együtt dolgozhatnak – többek között Szingapúrból, Mexikóból, Írországból és az Egyesült Államokból. Az Artisjus hozza el 2019-ben is a magyar fővárosba a rendezvényt, melynek korábban csak Stockholm, London és Párizs adott otthont. A nyolc hazai szerzőnek így többek között a Nabiha Mind the Gap című slágerét jegyző Will Simmsszel, vagy az ázsiai sztárszerző Ken Chonggal lesz alkalma a közös munkára. „A dalszerzés világszerte egyre

inkább az együttműködésről, a kollaborációkról szól. Nekünk annyi a dolgunk, hogy összehozzuk a közép-európai dalszerzőket egymással és a külföldi alkotókkal. A többiről gondoskodik az ő szabad, nyitott, kreatív közösségük” – mondta el az esemény kapcsán az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója, dr. Tóth Péter Benjamin. Az eseményre több hazai szerzőt a svéd csapat közvetlenül hívott meg, a többi táborozót pedig a mintegy hetven jelentkezőből választották ki. Így február 20-tól három napon át ők vehetnek részt az eseményen: Jónás Vera, Závodi Marcel, Kamau Makumi, Petruska András, Kozma Kata, Fóris-Ferenczi Gábor, Péterffy Lili és Várallyay Petra.

ZENETANÁROKAT ÉS ELŐADÓKAT DÍJAZNAK

Idén decembertől újonnan alapított díjjal jutalmazza a szerzőkből álló Artisjus-vezetőség azokat az előadókat és zenetanárokat, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették a magyar zenei művek közvetítéséért és a zenei oktatásért. A hasonló céllal alapított elismeréseket 2009 és 2012 között minden évben az Artisjus Zenei Alapítványa adta át. 2018-tól az Egyesület új díjat alapít, és ebben az évben osztja ki először az Artisjus Előadói Díjakat és az Artisjus Zenetanári Díjakat. Az elismerésben részesülő tíz zenetanár és tíz előadó kilétére a 2018. december 17-én tartott díjátadó rendezvényen derül fény.

NŐK A ZENEIPARBAN

EQL Directory néven globális adatbázis indult, ami a zeneiparban dolgozó nők adatait gyűjti össze, főként az olyan háttérszerepekben dolgozókét, amelyekben különösen alacsony a nők aránya. A cél az, hogy lehetőségeket teremtsen számukra, hogy felkérésekkel megtalálják őket, illetve, hogy egymással kapcsolatot teremthessenek. Azzal, hogy láthatóbbá teszi a nőket, másokat is arra buzdít,


HÍREK

dsz-hírek mmxviii.iv

#kösziadalt a kampányhoz neves előadók is csatlakoztak a képen freddie

hogy a zeneiparban kipróbálják magukat, hiszen „ahhoz, hogy elhidd, hogy az álmod valósággá válhat, látnod kell, hogy másoknak már sikerült” – olvasható az oldal céljának ismertetésében. Az adatbázisban egyelőre senki nem szerepel Magyarországról, de lehet jelentkezni a makeiteql.com oldalon.

a számára legfontosabb zenék szerzőinek a dalokat, és használta a #kösziadalt hashtaget. A kampányhoz neves előadók is csatlakoztak önként, így például a Quimby, Rúzsa Magdi, Caramel és Lotfi Begi is posztolt. A kezdeményezés hivatalos nagykövetei Péterfy Bori, Tariska Szabolcs, Freddie, Csarnai Bori, a Margaret Island, Hujber Szabolcs, Radics Gigi és Molnár Tomi voltak.

#KÖSZIADALT

Október 12-én a Dalszerzők Napján több száz rajongó és előadó mondott köszönetet kedvenc dala szerzőinek saját Facebook és Instagram-oldalaikon. Az Artisjus akciójának célja az volt, hogy a sikeres zenei produkciók mögött álló zeneszerzőkre és szövegírókra irányítsa a figyelmet. Az akcióhoz bárki csatlakozhatott egyszerűen azzal, hogy a közösségi oldalán egy bejegyzésben megköszönte

EU-YOUTUBE HÁBORÚ

Szeptemberben az Európai Parlament a benyújtott szerzői jogi irányelv mellett (és így a YouTube jelenlegi működése ellen) voksolt. Válaszként a YouTube online kampányt indított #saveyourinternet címmel, mire a szerzők érdekeiért küzdő zeneipari szervezetek „tényekkel alá nem támasztott félelemkeltéssel” vádolták meg

a YouTube-ot. Szerintük a YouTube az Európai Unió „demokratikus törvényhozási folyamatát” szeretné eltéríteni, hiszen az irányelv elfogadását „négyéves vita előzte meg”, aminek során az EU különböző testületei „ugyanarra a következtetésre jutottak: az értékrés avagy értéktranszfer valós probléma, ami súlyos piactorzító hatással jár.” A zeneipari szervezeteknek váratlan szövetségesei is adódnak, például egy 12 éve alkotó youtuber a videómegosztó által legjobban támadott 13. cikkely mellé állt. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a YouTube-vezetők cikkeikben soha nem idézik közvetlenül az irányelv szövegét, inkább „a lehetséges nem szándékolt következményekről spekulálnak”. Miután a Bizottság és a Parlament is elfogadta az irányelvet és az Európai Tanács is megvizsgálta azt, várhatóan februárban szavaznak az irányelv végső elfogadásáról. n 3


LEMEZEK

SZABÓ BENEDEK ÉS A GALAXISOK LEHET, HOGY RÓLAD à LMODTAM

ODETT ODETT 10

RIPOFF RASKOLNIKOV BAND SMALL WORLD

laptop đ&#x;’ż

laptop VINYL RECORD

laptop đ&#x;’ż

A Szabó Benedek Ês a Galaxisok formåciója fennållåsånak Üt Êve alatt a szemßnk előtt formålódott lemezről lemezre, mind a tagokat, mind a szÜveget, utóbbi időben pedig főleg a zenÊt tekintve. MåsfÊl Êvvel ezelőtt megjelent Focipålyåkon sÊtålsz åt Êjszaka címŹ anyaguk eklektikåja igen båtor dÜntÊsnek bizonyult, ezt pedig a Lehet, hogy rólad ålmodtam csak tovåbb fokozza. A frontember, Benedek ugyanis egy sorsdÜntő lÊpÊsre szånta el magåt: letette a gitårt, Ês helyette a zongoråhoz ßlt, ezen a hangszeren írta meg az így teljesen mås hangulatvilågba helyezett tíz új dalt. A Szabó Benedek Ês a Galaxisok negyedik lemeze nagyon båtor lÊpÊs, amit nagy szerencse, hogy megtettek, ettől a folyamatos megújulåstól vålik ugyanis izgalmasså a zenekar. A lemezt vÊgigkísÊrő, egysÊgesen szÊp Ês andalító zongoradallamok kÜzßl nehÊz dalokat kiemelni. MÊgis vannak „kakukktojåsok�, pÊldåul az egÊszÊben instrumentålis (hegedŹ-zongora påros hallható benne) Cherokee eskßvői jegyzet a fiamnak vagy az igencsak folkosra sikerßlt SzÊdßlÊs. A szÜvegeket tekintve a Galaxisok egyre inkåbb tåvolodik a generåciós problÊmåktól, Ês nyit egy sokkal globålisabb kÊp felÊ. Håború, ålombÊli furcsa alakok Ês mÊg egy szerves vegyßlet is felbukkan a tÊmåk kÜzt. n

Polgår Odett nagyon fiatalon, mindÜssze 20 Êvesen jelentette meg első albumåt akkor mÊg az Odett Ês a Go Girlz! tagjakÊnt. Ezt az elmúlt tíz izgalmas Êvet Üsszegzi, rendszerezi, illetve teljesen mås kontextusba helyezi az Odett 10 címŹ kßlÜnleges best of. Az Ênekesnő legfontosabb dalai kaptak helyet rajta, Ês minden korszakåt Êrinti. Egy akusztikus lemezről van szó, ami elsőre elÊg egyszerŹen hangozhat, de termÊszetesen Odett Ês szerzőtårsa, Toldi Miklós ezt is megfŹszerezte. Vagyis nem „szimplån� egyszålgitåros hangszerelÊsről van szó, sokkal inkåbb olyan, mintha bizonyos dalokhoz egy kßlÜn hangulatot vålasztottak volna. �gy tÜrtÊnt az, hogy pÊldåul rÜgtÜn a nyitó Van az a pillanat egyåltalån nem is hangszeres, hanem egy acapella verzió, kÊt szerzemÊnyt vonósnÊgyes kísÊr, de helyet kapott mÊg kÊt dalban a cimbalom is. A szerzők sajåt bevallåsuk szerint azÊrt dÜntÜttek e koncepció mellett, mert úgy ÊreztÊk, a popslågerek håtterÊben is van bőven olyan tartalom, ami így lecsupaszítva előtÊrbe kerßlhet. Ebben pedig maximålisan igazuk volt, ugyanis mÊg Odett legrådióbaråtabb popdalai – amiknek szÜvegeit mindenki kívßlről fújja – is kaptak egy teljesen új színezetet. Nevezhetjßk dråmaisågnak is, de egy biztos: remekßl lekÊpezi azt, ahol az Ênekesnő karrierje jelenleg tart. n

Az osztråk Ênekes-dalszerző az elmúlt Êveket a vilågtól elvonultan, Vas megyei tanyåjån tÜltÜtte, így jórÊszt itt szßletett meg tizenegyedik lemeze, a Small World is. Ez az Êletmód valószínŹleg sokat tett hozzå az anyaghoz, amely egyÊbkÊnt leginkåbb Bob Dylan tÜrtÊnetmesÊlős stílusåhoz hasonlítható. Az, hogy zeneileg hova soroljuk, szinte mindegy is most – de hallhatunk bluest, angolszåsz folkot Ês egy kis reggae-t is. A hangsúly nem is ezen van, bår kÊtsÊgkívßl fontos a zene Ês a szÜveg kÜzti Üsszhang is. Inkåbb olyan, mintha egy hosszú tÜrtÊnetet vagy Êppen sokszor kegyetlenßl őszinte mesÊt hallgatnånk, aminek dråmaisågåt nyomatÊkosítja a zenei alåfestÊs. A lemez címe – illetve a címadó dal – tÜbbek kÜzt arra reflektål, mennyire „Üsszement� a nagyvilåg ezekben az időkben. Az egÊsz anyagnak van egy olyan kßlÜnleges atmoszfÊråja, mintha Ripoff egy apró pÜttykÊnt a vilågtÊrkÊp felett szemlÊlnÊ a kÜrnyezetÊt, mintha attól, hogy kivonja magåt a våros zsibajåból, Êleslåtåsa csak mÊg jobban felerősÜdne. Egyåltalån nem fennkÜlt, hanem egy hÊtkÜznapi elbeszÊlő, akinek tÜrtÊnetesen formanyelve a zene, Ês gondolatait úgy tålalja, hogy bårki megÊrtse, de valahogy mintha senki se tudnå utånacsinålni. n

Randy Hardcore EM SMP

4

XLNT Records


LEMEZEK

IMITATION THE ORIGINAL

ZANZINGER SEASONAL WINDS

PÉLY BARNA BLUE HEART

laptop

laptop VINYL RECORD

laptop đ&#x;’ż

Påpai Zsanett Ês GÜdri Bulcsu duója, az Imitation idÊn jelentkezett első nagylemezÊvel. A formåció egyik szuperereje abban rejlik, hogy minden Üsszefßgg mindennel – aprólÊkosan åtgondolt album, aktív social media jelenlÊt Ês gondosan vålogatott vizuål jellemzi a csapatot. Måsik kßlÜnlegessÊge, hogy az itthon kevÊsbÊ divatosnak szåmító indieronica felől kÜzelítik meg a zenÊt, amit egyÊbkÊnt sajåt maguk weird popkÊnt aposztrofålnak. Inspiråció­ nak pedig olyanokat jelÜlnek meg, mint BjÜrk, James Blake vagy a Knife. A csapat debßtalbuma tehåt egy viszonylag egysÊges, mÊgis sokszor eklektikus utazås. Ez kÜszÜnhető elsősorban Zsanett hangjåtÊkånak, aki legkßlÜnfÊlÊbb hangszíneit veszi elő, Ês teszi ezzel mÊg ÊrdekesebbÊ az egyÊbkÊnt igencsak kísÊrletező dalokat. Bulcsu mindemellett sokszor melankolikus, karcos, de mindenkÊppen karakteres alapokkal operål. Az Original címŹ lemez egyÊbkÊnt alapvetően hangulatokból Êpítkezik. Erre jÜn a sokszor elmesÊlő szÜveg – van itt szó őrßlt rajongóról, båntalmazó kapcsolatról, illetve a fåsultsågtól bekattanó Ês ezÊrt åmokfutåsba kezdő alakról is. Az album tehåt egy igazån mÊly Ês őszinte alkotås, amin Êrezhető, hogy a kÊt szerző szívÊt-lelkÊt beletette. n

A Zanzinger mŹvÊsznÊv mÜgÜtt megbújó Misota Dåniel 2014-ben mutatta be első dalait a nagykÜzÜnsÊgnek. TermÊszetesen az elmúlt nÊgy Êv sem telt esemÊnytelenßl (a single-eken túl jelentkezett live videóval; rendezett klipet; alapított kiadót; nem utolsósorban zenekart toborzott maga kÜrÊ), sőt, nagyon fontos utat jårt be zeneileg, aminek sarkalatos pontja a Seasonal Winds nÊvre keresztelt első nagylemeze. Az anyag kßlÜnlegessÊge, hogy ugyan tovåbbra is kÜveti az Ênekes-dalszerző åltal kijelÜlt folkos vonalat, de a hangszerelÊsnek håla sokkal inkåbb túlmutat az egyszerŹ mŹfaji besorolåson. Fßlbemåszó dallamok, egyedi megoldåsok Ês jåtÊkossåg jellemzi. Mindezen túl a szÜvegvilågot tekintve olyan, mintha egy őszinte mesÊlőt hallgatnånk, aki elÊnk tårja keserÊdes gondolatait az Üsszes katarzisåval Ês mÊlypontjåval egyßtt. Tovåbbi ÊrdekessÊg, hogy a dalok kÜzt van olyan, ami az idők sorån folyamatosan våltozott, de olyan is, amit szinte ugyanúgy hagytak, ahogy eredetileg rÜgzítettÊk. A lemezről egyÊbkÊnt koråbban mår tÜbb szåmot is hallhattunk, Ês kßlÜn-kßlÜn is remekßl helytållnak, de valahogy az album kontextusåba helyezve egy teljesen mås színezetet kapnak. Egy biztos: a Seasonal Winds a hazai folk-színtÊr talån legfontosabb idei alkotåsa. n

A United zenekarból (is) ismert PÊly Barna immåron tÜbb mint kÊt Êvtizede megkerßlhetetlen alakja a magyar kÜnnyŹzenÊnek. Érdekes, hogy a neve Ünmagåban fogalommå vålt a popzenei kÜrÜkben, annak ellenÊre, hogy tulajdonkÊppen gyermekkora óta zenekarokban zenÊl, a most megjelenő Blue Heart pedig „mindÜssze� måsodik szólóalbuma. Nagy lÊpÊs tehåt ez az Ênekes-dalszerző szåmåra, mår csak azÊrt is, mert a tervek szerint egy gitår, egy stomp box Ês egy looper segítsÊgÊvel egyszemÊlyes zenekarrå vålik a színpadon is. A lemez felvÊteleinÊl termÊszetesen azÊrt volt segítsÊge, tÜbbek kÜzt a Rózsaszín fekete címŹ dalt a Punnany Massifból ismert Felcser MåtÊval írta. A Blue Heart lemezre a legjobb kifejezÊs talån a kavalkåd: nyelvileg Ês zeneileg is egÊszen kßlÜnleges ÜsszetÊtelŹ anyagról beszÊlßnk. Helyet kapott a soul Ês a blues mŹfaja, de az akusztikus hangszerek Ês az elektronika talålkozåsåból is egÊszen egyedßlålló dalok szßlettek angol Ês magyar nyelven. Illetve az új szerzemÊnyek mellett olyan ÜrÜkzÜld slågerek is szerepelnek rajta, mint a VÊgső vallomås vagy a KeserŹ mÊz, egÊszen új kÜntÜsbe bújtatva. MindenkÊpp merÊsz vållalås volt ez tehåt Barnåtól, a vÊgeredmÊny pedig egy olyan színes album, ami tÜbbszÜri hallgatås utån is tartogat meglepetÊseket. n

MZK Publishing

Szerzői kiadås

Szerzői kiadås

5


6


ZENEIPAR

DA LSZERZŐ TÁB OROK

SLÁGERGYÁR ÉS/VAGY INSPIRÁCIÓ A dalszerző tábor elnevezése amolyan kellemes kikapcsolódást sugall, ahol – egyebek mellett – dalokat is írnak a résztvevők. A Magyarországon rendezett, illetve a hazai szerzők számára elérhető táborok kis túlzással tényleg ilyenek; a popvilágban ezzel szemben általában inkább a „slágergyár”, „összeszerelő üzem” képzete kapcsolódik ezekhez a táborokhoz. A költséges, de hatékony módszer nagyban felelős azért, hogy a mai zenéknek olyan sok szerzőjük van. A profitorientált popzenében az elmúlt néhány évben terjedtek el igazán a dalszerző táborok. Ennek oka a zeneipar átalakulása. „Húsz éve egy művésznek legalább két-három albumra szüksége volt, mire igazán tökéletesítette a dalszerzői képességeit, de ma már erre nincs idő, hiszen nincs rá pénz. Fel kell pörgetni ezt a folyamatot, ezért a kiadók összegyűjtik a profi dalszerzőket, összeeresztik őket a művésszel, és azt remélik, hogy így ugyanazt az eredményt sokkal hamarabb érik el” – foglalta össze a BBCnek a Warner/Chappell zeneműkiadó egyik vezetője. Az ötlet egyébként nem új: a mai táborok ősét 1992-ben szervezte meg Miles Copeland, a Police, majd Sting menedzsere, az I.R.S. kiadó alapítója. Dél-Franciaországba, a saját kastélyába hívott olyan szerzőket, mint Glenn Tilbrook (Squeez), Brenda Russell és mások, és már itt is változó összeállításokban írtak dalokat a résztvevők. Az egyik résztvevő, Mark Cawley visszaemlékezése szerint az első ilyen még nem a slágergyártásról szólt, hanem a barátkozásról, szabad zenélésről, evésről, ivásról – annyira, hogy második estére kiürült a borospince. Igaz, ha egy itt született dal később első helyre jutott a slágerlistán, akkor a szerzőit „lovaggá ütötték”, a 14. században épült kastélyhoz méltó módon.

és több más, világhódító svéd producer és dalszerző.) Vagyis az alapokért felelős producerek és az énekdallamot író toplinerek dolgoznak együtt dalokon, és minden délelőtt és minden délután kipróbálnak egy-egy párosítást; a napszak végén megmutatják egymásnak, mire jutottak, és az ebből adódó csoportnyomás azt eredményezi, hogy „gyakorlatilag minden session végére születik egy dal” – olvasható John Seabrook a slágergyárat bemutató, The Song Machine című könyvében. Hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az így született dal a végleges mű: gyakran előfordul, hogy több session eredményéből a legjobb(nak vélt) részleteket fűzik össze később. Túl azon, hogy egy meghatározott előadónak írnak számokat, vannak még specifikusabb briefek is; a BBC a táborokat bemutató cikkében nyilatkozó szerző, Dyo szerint olyasmik, hogy „legyen pörgős, pimasz, jöjjön össze egy fiú és egy lány” – ő ezeket egyébként nem szokta figyelembe venni. De vannak másfajta, üzleti célú táborok is. A Vulture a jelenséget átfogóan bemutató cikkében említ egy nashville-i tábort, ahol 87 (!) szerzőt hoztak össze azzal a céllal, hogy filmekbe, tévéműsorokba, reklámokba írjanak zenét. Ez itt született művek már 3 millió dollárt hoztak a szervező zeneműkiadónak.

MINDEN SESSION VÉGÉRE SZÜLETIK EGY DAL

DRÁGÁK, DE EGY BOMBASLÁGER MÁR VISSZAHOZZA AZ ÁRUKAT

Maga az előadó nem is mindig van jelen (ha igen, akkor körbe-körbe jár), de ettől függetlenül a profitorientált táborokban jellemzően egy-egy sztárnak írják a dalokat, mégpedig a svéd Cherion stúdióból elterjedt, a korábbi zene–szöveg módszert leváltó track & hook módszer szerint. (A Cheriont 1992-ben alapította az 1998-ban elhunyt Denniz Pop, innen indult Max Martin

Ezek a táborok igen költségesek, hiszen a szakma legjobbjai jönnek össze, a hotelszobákon túl több stúdiót is bérelni kell több napra, és a kényelmükről, szórakozásukról is a szervező gondoskodik. De ha csak egyetlen világsláger születik, akkor az már nyereségessé teszi a vállalkozást, amit ezzel együtt is csak a legnagyobb cégek engedhetnek meg maguknak.

A DALSZERZŐ TÁBOROK ELTERJEDÉSÉNEK OKA

7


ZENEIPAR

Az NPR a slágergyártás költségeit bemutató, 2011-es, e témában máig legjobb cikke szerint Rihanna 2010-es, Loud című lemezét egy olyan táborban írta összesen 40 szerző és producer, aminek a költségei kb. 200 ezer dollárt tettek ki. Viszont itt született az album mind a 11 dala, vagyis ez leosztva számonként kb. 18 ezer dolláros költség. (Inflációval korrigálva, mai árfolyamon 5,9 millió forint.) Ehhez jön még hozzá a szerző és a producer díja (az NPR a Man Down című dal születését követte végig, ennél ez 15 és 20 ezer dollár volt). A SOK SZERZŐ KÖZÖTT ELVÉSZ A VÍZIÓ?

A dalszerző táborok elterjedése az egyik fő oka annak, hogy a mai slágereknek lényegesen több szerzőjük van, mint korábban. A Music Week számítása szerint például 2016-ban az éves top 100 slágernek átlagban 4,53 szerzője volt; ez tíz éve 3,52 volt. A rengeteg szerző között persze sokak szerint elvész az egy művészre vagy szorosan együtt alkotó szerzőpárosra jellemző egyéni vízió. Nemrég például a zene üzleti oldala iránti érzéketlenséggel nem vádolható Madonna azt írta Instagramra: „Emlékszem azokra az időkre, amikor egy-egy lemezt az elejétől a végéig egyetlen másik művésszel készítettem, és így igazi vizionáriusok lehettünk; nem kellett dalszerző táborokba járnunk, ahol senki nem ülhet egy helyben negyedóránál tovább.” Másfelől az „egyéni vízióval” leginkább összekötött irányzat, az indie legismertebb alkotói is megfordulnak olykor az ilyen táborokban, és ennek nem kizárólag anyagi okai vannak. Dave Longstreth, a mainstreamtől távoli hangzásvilágú Dirty Projectors vezetője például Solange lemezén dolgozott így, és azt mondta az élményről a Vulture-nek, hogy inspiráló volt számára a közös dalírás spontaneitása és improvizatív jellege, hiszen a magányos dalszerzésből hiányzik a „jammelés”. (A lap szerint az, hogy az indie-től a mainstream popig nagyon sokféle szerző, producer tud együtt dolgozni a táborokban, a hiphop térhódításának is köszönhető, hiszen ez a műfaj nyitottabb a különféle hatások beolvasztására, mint mondjuk a rockzene.) 8

NEM PROFITORIENTÁLT TÁBOROK

Nem ilyenek viszont a Magyarországon rendezett dalszerző táborok, tehát a 2019-es Dalszerző Expo után már másodszorra rendezett Budapest Songwriting Camp, valamint az idén októberben másodszor tartott Songbook tábor; mint ahogy azok sem, amelyekre az elmúlt néhány évben magyar szerzők kijutottak: a stockholmi Songwriting Camp, a Tallinn Music Week showcase-hez kapcsolódó tábor, a lengyel ZAIKS és a tajvani MÜST jogkezelők által támogatott események. Ezeken nincsenek megcélzott előadók, briefek, de még kényszer sem arra, hogy feltétlenül szülessen egy dal. Persze nem gond, ha az eredmény sikeres lesz; a magyar táborokból született már rádiós sláger, YouTube-on milliós nézettséget szerző szám, A Dal döntőjébe került szerzemény is. A dalszerzés mellett jellemzően oktatásban is részesülnek az inkább feltörekvő, mint a befutott kategóriába tartozó szerzők. Emellett fontos cél az egyes országok szerzőinek bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe, illetve egyes régiókon belüli együttműködések megteremtése (mint nálunk, vagy a lengyel táborban). Vagy a nemek közötti egyenlőség előremozdítása, mint a svéd alapítású, Budapesten is megrendezett Songwriting Campnek, ahol egyenlő arányban szerepelnek férfi és női szerzők. Mindezeket a közvetlenül nem profittermelő, ám hosszú távon az egyes színterek, országok, régiók versenyképességét javító célokat gyakran az adott ország jogkezelői támogatásával tudják előremozdítani ezek táborok. n RÓNAI ANDRÁS, FOTÓ: ZENESZÖVEG.HU/2LENSES

A képek a Songbook Songwriting Campen készültek, amelyre hat országból érkeztek előadók, dalszerzők és producerek: http:// songwritingcamp.hu A hazai és külföldi dalszerző táborokban járt szerzők élménybeszámolóit rendszeresen közöljük a Dal+Szerző blogon: https:// dalszerzo.hu/tag/dalszerzo-tabor/


ZENEIPAR

EGY DALSZERZŐ TÁBOR BELÜLRŐL

TERMÉKENY CSAPATÉPÍTÉS Czutor Zoltán a magyarországi songwriting campek egyik indikátora: a mostani esemény kapcsán számolt be nekünk a 2018-as és az 2017-es év tapasztalatairól. Évekig vártuk, hogy megtörjön a jég és végre Magyarországon is kipróbáljuk, mit ad a szerzőknek és a szervezőknek egy ilyen esemény. Az első magyar songwriting camp létrehozását legalább 5-6 éves próbálkozás, előkészítés előzte meg. 2017-ben először sikerült összehozni az SBSC-t, amit Csipai Rolandékkal (zeneszöveg. hu) álmodtunk meg, talán egy egri Music Hungary konferencia szünetében. Ehhez kellett az a szerencsés együttállás, hogy a legnagyobb hazai közösjogkezelő (ARTISJUS) is talált egy kis forrást ennek az ügynek a támogatására, de 2017-ben beszállt az NKA és kaptunk felajánlást egy ideális tállyai helyszín tulajdonosi körétől is. Az idei helyszín ezúttal a dunaszentmiklósi Duna Residence volt. Látványban, nyugalomban és természet közeliségben most sem volt hiány, hatékonyságban viszont annál jobbak voltunk (előre szervezett csapatok, tematikus napok stb.). És a lényeg: bármilyen munkát is végezzen az ember, a kapcsolatok, illetve ezek építése sorsdöntő jelentőséggel bír egy karrier fejlődésében. Egy dalíró tábornál jobb alkalom szerzői munkakapcsolatok bővítésére (networking) talán nem is létezik, hiszen itt egyáltalán nem csupán haverkodásról és kontaktok csereberéjéről van szó, hanem aktív, közös, random beosztású munkálkodásról, amiben a másikat nemcsak mint ember ismerhetjük meg közelebbről, hanem a szakmai kvalitásáról, lehetőségeiről is kézzel fogható tapasztalatokat szerzünk. Úgy is elképzelhetjük ezt az együttlétet, mint egy különlegesen termékeny csapatépítő tréninget.  A másik fontos hozadéka egy ilyen részvételnek az a tapasztalat, amit más módokon nem, vagy csak nagyon sok idő alatt szerezhet meg egy dalíró: a komfortzónából való kimozdulás és az ezekkel járó kihívások. Az, hogy olyan előadók szájába, kezébe, fejébe kerül a munkád, vagy épp neked kell olyan zenei vagy szövegötletekkel megbirkóznod, ami otthon a kanapédon magadtól sosem jutna eszedbe, adhat olyan rutint, ami a későbbiekben megsokszorozza a kreatív lehetőségeidet. És hát a játék. Mert az alkotás – még akkor is, ha szigorú kereskedelmi érdekek mentén történik – amikor igazán jól sikerül, mégiscsak valami minőségi játék végeredménye. Az SBSC nem hajlandó elengedni ezt a megközelítést sem. A táborba való bejutásnak természetesen vannak szükséges feltételei. Az egyik maga a jelentkezés. Tessék csak bátran jelentkezni, figyelni az Artisjus hírleveleit is, hiszen idén minimum kétszer kiment onnan is a felhívás. A másik feltétel a szakmai szervezetek ajánlásait, illetve jóváhagyását jelenti a jelentkezők névsorát illetően. Természetesen kikérdezzük

czutor zoltán ZENEI PÁLYAFUTÁSA 1989-BEN INDULT A NYERS ZENEKARRAL, A NYERS FELOSZLÁSA UTÁN 2005-BEN MEGALAPÍTOTTA A BELMONDO ZENEKART, MELYNEK NAPJAINKIG ZENESZERZŐJE, SZÖVEGÍRÓJA.ÉS FRONTEMBERE

a támogatókat is, hogy ők kiket látnának szívesen az SBSC-ben. Mivel a cél az, hogy ne válhasson egy belső kör kiváltságos műhelyévé az első magyar songwriting camp intézménye, így abban bízunk, hogy egyre több arra alkalmas és lelkes szerzőtársunk jelentkezik majd, hogy más új arcokat és színes egyéniségeket hozhassunk megint össze erre a négy-öt napra. Az utóbbi években megkerülhetetlen elvárás – a kiegyensúlyozottság jegyében –, hogy minél több női szerzőt fogadjunk. Ebben a skandinávok, kanadaiak, de az ausztrálok is messze előttünk járnak, ahol az ilyen típusú rendezvényeknél a nők aránya 50%, vagy ennél is magasabb. De szerencsére annyira azért mi sem panaszkodhatunk, hiszen az eddigi két alkalommal is legalább 30% volt táborunkban a női szerzők aránya. n CZUTOR ZOLTÁN FOTÓ: ZENESZÖVEG.HU/2LENSES

9


PROFIL ZENEIPAR

10


PROFIL

THE TROUSERS

AZ ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS 2003-ban alakult meg a Trousers névre hallgató garage rock-zenekar, azonban az elmúlt 15 évben annyi tagcserén estek át, hogy már csak az énekes-dalszerző, Kőváry Zoltán maradt meg az eredeti formációból. Mellette Cs. Szabó Zoli, az egykori dobos tartott ki legtovább, aki a zenekarból való kilépés óta hangmérnökként és producerként erősíti a háttérstábot. Az énekes szerint a jelenlegi csapat az eddigi legideálisabb felállás a Trousers történetében: most Locke Peti gitáros, Gulyás „Samu” Antal dobos, Lázár Bandi basszusgitáros, és két állandó vendégzenész, Csányi Rita vokalista és Derecskei Zsolt billentyűs erősíti a közös hangzást. A „nadrágosokat” nagyban meghatározzák a ’60–90-es évek rockzenei irányzatai, de a White Stripes, a Queens of the Stone Age és a Hellacopters éppen olyan fontos lenyomatot képez zenéjükön, akárcsak a Rolling Stones. „Minden időszakból zenekarok tucatjait felsorolhatnám, és ha a többieket kérdeznéd, ők mondanának másokat is. Peti biztos nem hagyná ki az Oasist, Bandi a Metallicát, Samu a ZZ Topot” – tette hozzá Zoli. Ha már inspirációról beszélünk, fontos megemlíteni, hogy a frontember nemcsak zenei kalandozásaiból, de személyes karrieréből is sokat merít a dalok megírásához. „Kutató pszichológusként a kreativitással foglalkozom, leginkább a művészi alkotóképesség élettörténeti és személyes meghatározóival. Ez egy fontos összekötő kapocs a két tevékenységem közt. Szerintem a zene nagyon sokban hozzá járult ahhoz, amilyenné a modern én vált a 20. századra.”

megjegyezni, hogy az Invisible Darkness nemcsak a garázsrockra jellemző témákat dolgozza fel, de foglalkozik néhány komolyabb társadalmi kérdéssel is. „A lemez címe és néhány dal (Drowning in numbers, The worst is yet to come) reflektál korunkra, ahova a nyugati civilizáció eljutott a 21. századra.” Zoli hozzátette, hogy az új trackek sokkal kevésbé populárisak, mint az első lemez nagysikerű Blood For You-ja, az elmúlt években messze kanyarodtak kezdeti hangzásviláguktól.

15 évnyi fennállásuk alatt eddig három EP-t és öt nagylemezt adtak ki a srácok, melyek közül a 2013-as Freakbeat áll különösen közel a szívükhöz, ugyanis egyik legkedveltebb idoljuk, a Hellacopters énekese is kooperált ezen. „Egy svéd barátunk, aki követségi titkárként dolgozott korábban, összehozott minket Nicke Anderssonnal, a zenekar egyik fő inspirátorának, a svéd Hellacoptersnek frontemberével. Ennek eredménye, hogy a lemez egyik dalában, a Real Deep Groove-ban Nicke játssza a gitárszólót, sőt egy Kovásznai Györgyöt idéző animációs betétként a dal klipjében is szerepel – a saját jóváhagyásával. Kimondhatatlan érzés” – árulta el Zoli.

Az Invisible Darkness egyik dalához, a Dancer From The Dance-hez készült video­klip már márciusban megjelent, és hamarosan a második videó is esedékes lesz. A Trousers jövőre a Junkies előtt lép majd színpadra a magyar városokban és a Németország-Ausztria-CsehországSzlovákia régióban egyaránt. n

A legfrissebb album, az Invisible Darkness idén került a lemezboltok polcaira, és a frontember szerint ezzel továbbcsiszolták a korábbi albumokon is megjelenő klas�szikus, de mai megszólalású rock’n roll-dalokat. Míg első LP-jük, a Planetary Process az útkeresésről szól, az 5. album már jóval érettebb, hiszen a dalszerzés, az ének, a hangszerelés egyaránt rengeteget fejlődött az elmúlt évek során. Emellett fontos

TAKÁCS DALMA FOTÓ: PANDUR-BALOGH NORBERT

11


PROFIL

I AM SOYUZ

SZERETEK BENÉZNI A CSILLAGOK MÖGÉ

12


PROFIL

„Mikor bébi voltam, anyukám a Hopp Juliskát énekelte nekem, valójában nem azzal céllal, hogy zenész legyek, hanem hogy ne legyek bérgyilkos. Ennyi volt a zenei tréning, meg pár év zongoraóra” – nagyjából így kezdődött Bozóky Felicia Lili, azaz I Am Soyuz kapcsolata a zenével, amiből aztán igazán különleges, hiánypótló space-pop kerekedett. Az énekes-dalszerző egyévesen költözött családjával Svédországba, majd Szegedet és New Yorkot is megjárta, mielőtt visszatért volna Skandináviába. Amerikában dokumentumfilmezést tanult, majd orvosi egyetemet végzett, és az elmúlt években gyakorlatilag az egész világot beutazta. Lili szerint Észak-Svédországban a pop hódít, ám szülei ágáról leginkább Leonard Cohent és Roxette-et hozott magával, amihez aztán hozzácsapta az éppen aktuális kedvenceit, Michael Jacksontól kezdve a Jefferson Airplane-en át Sóley-ig. A dalszerző doktornő több hangszeren játszik, többek között mandolin, gitár, omnichord, tangóharmonika, banjo és ukulele is pihen a szobájában. „Sokszor egy zeneötlet egy konkrét hangszerből jön, mintha mindegyiknek lenne egy hangja, ami néha megszólal, és abból lesz egy nóta. Nagyon hiszek ennek a varázsában. Mint a »jojk« a számiknál északon. Ők úgy gondolják, hogy minden embernek meg helynek van egy dallama, ami ha megszólal, olyan, mintha megjelenne, így tudnak emlékezni azokra is, akik már nincsenek ott.” Saját stílusát egyébként űrpopként, vagy inkább „pop az űrben”ként definiálja, hiszen a zenében fedezte fel ugyanazt az izgalmas absztrakciót és zűrzavart, amit valószínűleg az asztronauták is tapasztalnak. A pop és az űr egyaránt teret ad az álmodozásnak, hiszen valójában mindkettő megfoghatatlan, és a képzeletünkre van bízva. „Szeretek benézni a csillagok mögé, hogy milyen, ha nincs szél meg víz, milyen a végtelenség varázsa. A képzeletünkre van bízva, hiszen minden másról találunk képet a Google-on. Az űrben sok minden hasonlít a Soyuzhoz.” Legtöbbször hangulatokból, egy-egy szóból, emberekből és az éjszaka ritmusaiból meríti inspirációját, és mint sokan, ő is hisz abban, hogy a zene terápiás jellegével segít a problémák feldolgozásában. A meghatározó emlékek örökké megmaradnak, és sokszor csak évek elteltével születik belőlük valódi dal. „Tavaly karácsony este egy gyerekkórházban ügyeltem, és helikopterrel behoztak egy kisfiút, akinek a testvére véletlenül beleíjazott egy ceruzát a szemébe. Üvegszemet kapott. Erre a gyerekre rengeteget gondolok azóta is, és akármennyire is érzem, hogy kellene egy dalt írni róla, hogy fel tudjam dolgozni, valamiért nem mertem még nekiállni.”

I am Soyuz 2018 májusában megjelentetett egy három dalt tartalmazó EP-t, az Appendixet, amely egyben előfutára volt a téli Whipple című – a Hangfoglaló mentori program segítségével kiadott – lemeznek. Míg előbbi szó szerint vakbelet jelent, és a szerelmi bánatot dolgozza fel, utóbbi már egy konkrét műtéti beavatkozás neve, amelynek során kiveszik a hasnyálmirigy egy darabját. „A cím szimbolikusan arra utal, hogy minden érzést kiírtam magamból a dalokkal. Sok mindent zenébe öntöttem, ami korábban bennem volt, ezért most vegyes érzelmekkel hallgatom vissza az albumot.” A dalszerző Délkelet-Ázsiától az Északi-sarkvidékig rengeteg helyet megjárt, és kórházi ügyeletei során olyan emberi sorsokat gyűjtött, amik okvetlenül feldolgozásért kiáltottak. A Dorozsmai Gergő segítségével felvett Whipple ennek köszönhetően jóval több, mint egyszerű lányregény: szerelemmel, egzisztenciális kérdésekkel és álmodozással átitatott tragikus történetek egyvelege, ami egyszerre utaztatja, elgondolkodtatja és meghatja a hallgatót. Lili elárulta, hogy vinyl formájában is forgalmazni szeretné a lemezt, valamint több dalhoz videóklip is készül. n TAKÁCS DALMA FOTÓ: STUBER AGNES

13


14


INTERJÚ

HUZELLA PÉTER, DALSZERZŐ

EZT A HANGOT KERESTEM EGÉSZ ÉLETEMBEN 2018-ban már harmadik köteténél tart Hangok és ütemek címmel a magyar könnyűzene közelmúltját életutakon keresztül feltáró könyvsorozat, amely a gyarapodó interjúk alapján egyre színesebb, összetettebb világba ad betekintést. Ezúttal Huzella Péter zeneszerző életútinterjújából közlünk részleteket. DalSzerző: Milyen zenei hatások értek gyerekkorodban? Huzella Péter: Apám, Huzella Elek zeneszerző volt, anyám pedig zeneileg nagyon művelt festőművész. Apám tudatosan készült a Zeneakadémiára, ahova aztán olyan tehetséggel és tudással került be, hogy Kodály Zoltán rögtön a saját osztályába hívta. De végül nem ő tanította, mert apám – és ezért nagyon tisztelem – jól látta, hogy Kodálynak akkoriban már volt egy nagy sleppje, az apám szerint talpnyaló Kodály-tanítványok, akik mindenhová követték a professzort, és erősen istenítették őt. Apám pedig, ebből kifolyólag is, úgy érezte, hogy jobban megtanulhatja a szakmát Siklós Albert növendékeként. Hozzá jelentkezett, és ezt Kodály sohasem bocsátotta meg neki. Talán emiatt is volt, hogy elég nagy hátránnyal indult a pályán, és erre még rátett a polgári származás és az is, hogy nem volt párttag, tehát minden összejött. DSZ: Otthon főleg komolyzenét hallgattatok? HP: Tulajdonképpen mindig komolyzene ment, de gyakran hallgattunk dzsesszt is a külföldi rádióadókon. Apám instruálása és a hozzánk folyamatosan érkező muzsikusok nélkül viszont alig lehetett zenét hallgatnunk, mert sosem lehetett tudni, apám mikor dolgozik, mikor vannak dallamok a fejében. A lakásban folyton lábujjhegyen jártunk a húgommal, nem volt szabad beszélgetve bemenni a nagyszobába vagy hangosan fütyörészni, nehogy kiverjük apa fejéből a dallamokat. Viszont nagyon sok muzsikus járt hozzánk, volt, hogy nálunk játszották el a következő koncertdarabjukat is. DSZ: Hozzá hasonlóan még gyerekkorodban eldöntötted, hogy zenész leszel? HP: Egyáltalán nem terveztem, nem ment a sok gyakorlás, nagyon sokat szenvedtem a zongorától, minden mozdulatért meg kellett küzdenem. A kerületi zeneiskolába jártam zongorára meg szolfézsra, és, érdekes módon nekem pont a szolfézs ment jól, az, amit egyébként a többség utált. Amúgy a környékünkről szinte mindenki a Móricz Zsigmond Gimnáziumba járt – köztük a Kaláka alapító tagjai is –, de engem nem oda írattak be, szintén Kodály miatt. Ő alapította az iskolát, ezért ott a Kodály-módszer szerint tanítottak, amivel apám nem értett egyet. Azt mondta, hogy ez a szolmizációs technika csupán azoknak jó, akik nem akarnak muzsikusok lenni, mivel egyébként megbénítja a szabad gondolatokat és a kreativitást. Viszont volt egy énektanár, aki mind a két iskolában tanított, ismerte az apámat, tudta, hogy zenészcsaládban nőttem fel, ezért minden hétfőn

átcipelt a Móricz zenetagozatos részébe, szerinte ott volt a helyem. Erre apám este megkérdezte, hogy: „Mi volt?” – mondom: „Átvittek” – „Holnap azonnal visszamész”. És aztán megint jött az énektanár, észrevett, és megint átvitt a zeneibe. DSZ: A hetvenes évek elején hol és milyen dalokat játszottál? HP: Mindig kezemben volt a gitár, és saját dalok mellett főleg Jeszenyin- és Weöres Sándor-megzenésítéseket játszottam. Egyik alkalommal éppen a Kalákát kísértem el Tatabányára, mint vendég mentem velük a bányászklubba. Közönségként már korábban is jártam Kaláka-koncertekre, van is róla egy régi fénykép, ahogy a színpadtól nem messze üldögélek a Vízivárosi Pinceklub lépcsőjén. A hetvenes évek elején nekik már komoly repertoárjuk volt Weöresből, Petőfiből, Csoóri Sándorból, Simon Istvánból és Jeszenyinből. Több fesztiválon szerepeltek már akkor is, például 1973-ban, a berlini politikai fesztiválra is őket küldték, a hetvenes évek elején a Ki mit tud?-ra pedig már azért nem engedték őket, mert túlságosan ismertek voltak. DSZ: Mikó István viszont szerepelt a Ki mit tud? döntőjében, még 1968-ban, a Sebő–Halmos duóval indultak egy kategóriában. 15


INTERJÚ

HP: Igen, Mikó is korán kezdett zenéket szerezni, már általános iskolás korában írt egy operát. Aztán, amikor Dani leérettségizett, rögtön megalakult a Kaláka. Egyébként gimnáziumba már együtt jártunk a Gryllus testvérekkel, ráadásul egy háztömbben is laktunk. A gimiben Dani a párhuzamos osztályba, Vili meg alattunk járt. Kezdetben négyen voltak az együttesben, Veress Panka énekelt még velük. Amikor az érettségije után Vilit behívták katonának, akkor jött az együttesbe Radványi Balázs. Aztán, amikor Mikót felvették a Színművészeti Egyetemre, az ő helyére jött Dabasi Péter, majd őt váltotta Kobzos Kiss Tamás és végül Jorgosz Tzortzoglou volt előttem az utolsó beugrótag. Tatabánya után, 1975-ben, egyszer csak felhívott Dani, hogy ha gondolom, beszállhatnék az együttesbe, mert problémák vannak a negyedik taggal. Én persze nagyon megörültem, az egyetlen kifogásom az volt, hogy neki basszbariton hangja volt, nekem meg tenor, de azt mondták, hogy pont ezért lesz jó. Még harminc sem voltam, amikor a Kalákával hihetetlen sikereket értünk el. De az első nagy áttörés akkor jött, amikor, 1975 őszén a Sanzon matiné című, vasárnap délelőtti rádióműsorba is bekerültünk. Fáy András intézte el, aki akkoriban a Magyar Rádió kön�nyűzenei osztályán dolgozott. Azt mondta, hogy: „Gyerekek, amit ti csináltok, az modern sanzon”. Neki rengeteget köszönhetünk. Boldogok voltunk, hogy egyáltalán elfogadtak minket, mivel amit csináltunk, azt mi sem tudtuk sem könnyűzenének, sem komolyzenének mondani, így valóban nehéz volt kiindulópontot találni, és erre még rátett az, hogy a rockzenészeknek pedig óriási rajongótáboruk volt, nekik sorban készültek a rádiófelvételeik és a lemezeik.

Weöres Sanyi bácsi pedig volt, hogy átírta a saját versét, hogy jobban passzoljon a dallamhoz

DSZ: A Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz nehezebb volt eljutni? HP: Az MHV-nál akkoriban Tóth Attila vezetésével alakult irodalmi szerkesztőség, és Tóth azt mondta, hogy az énekelt vers az ő irányításuk alá tartozik. Rajtuk keresztül adhattuk ki A fekete embert, A pelikánt meg a Villon-lemezt is. Az első két lemezért viszont nagyon meg kellett küzdeni, mivel akkor még nem volt olyan szerkesztőség, ahova be tudták volna sorolni ezt a zenei irányzatot. Megint más volt az, amikor a Rádióban rendelt tőlünk az irodalmi osztály dalokat vagy kísérőzenét, és azokat mindig csak a hozzájuk tartozó stúdióban tudtuk felvenni, ahol viszont nem volt lehetőség többsávos felvételre, ezért nem lettek túl jó minőségűek az ottani anyagok. Viszont így közreműködhettünk több hangjátékban és irodalmi műsorban is. Ez akkoriban volt, amikor Dorogi Zsigmond, az irodalmi osztály főszerkesztőjeként, nagyon jó oratorikus kompozíciókat szerkesztett huszadik századi és kortárs költők verseiből. De a zenés-irodalmi estek körében az hozta meg a nagy fordulatot, amikor találkoztunk Latinovits Zoltánnal a Rádióban, és ő azt mondta: „Ezt a hangot kerestem egész életemben”. A színészkirály szájából ez több volt, mint dicséret. „Ahova titeket hívnak, mondjátok, hogy szívesen megyek én is, ahova meg engem, én is mondani fogom, hogy mi lenne, ha a Kalákával mennék.” Ettől aztán padlót fogtunk. Ezek után sorban jöttek a közös műsoraink, a rádiófelvételeken kívül az Egyetemi Színpadon, klubkoncerteken és szerte az országban. Latinovitsnak volt egy szépen kicsiszolt blokkja, mi meg igyekeztünk hozzá alkalmazkodni. Ő egyedül keresett annyit, mint mi négyen, de a klubvezetőknek ez simán belefért, nem volt kérdés. Hihetetlen figura volt, én nagyon kedveltem őt. A kora délutáni indulásokkor duzzogva, fejét mélyen a szőrmegallérja alá dugva ült a kocsiban, és szidta ezt meg azt, estére meg a világ legkedvesebb emberévé változott. Volt vele botrányunk is, egy gimnáziumban, amikor üvöltve rontott be a megbeszélésre, azzal, hogy ő márpedig nem fog „neonfény alatt Adyt szavalni”. Miközben mi meg pont azelőtt mentegettük, hogy: „Áh, semmiféle felháborító ügye nem volt múlt héten a FÉSZEK-ben ”. Egyébként Latinovits dolgozott a Sebő-együttessel és a Tolcsvay-trióval is.

DSZ: Milyen volt a viszonyotok azokkal a kortárs költőkkel, akiknek a verseit megzenésítettétek? Gyakran találkoztatok Weöres Sándorral vagy Tamkó Sirató Károllyal? Számodra kiderült valami a költészethez és a zenéhez való hozzáállásukról? HP: Azt le kell szögezni, hogy mi nem forma alapján választottunk verset, hanem inkább tartalmi vagy filozófiai alapon. A versek válogatásában sokat segített Kőváry Kata is, aki rendkívüli irodalmi műveltséggel ajánlott nekünk költőket és verseket is. Nem a versforma, hanem inkább a személyes affinitásunk számított, az, hogy melyikünknek ki volt az aktuális kedvence. Amikor elkezdtük a zenélést, Weöres Sanyi bácsinak és Tamkó Siratónak is vittünk megmutatni dalokat. Emlékszem, Károly bácsinak az volt a szokása, hogy ha megvolt egy verssel, kiült a gangra, felolvasta a házbéli gyerekeknek, és közben figyelte a reakciójukat. Ha nem tetszett nekik, akkor visszament, és újraírta. Így tesztelgette a műveit. Egyébként, amikor a Kaláka hozzányúlt a verseihez, még nem akartunk gyerekeknek játszani. A saját korosztályunkat

16


INTERJÚ

céloztuk meg, és szerintem egyértelmű az is, hogy ezek a versek sokkal mélyebb rétegűek, mint egy sima gyerekvers. A Tengerecki Pál is „felnőtt” versnek készült, Tamkó saját élettörténete, ő az, aki utazik szanaszét a világban, és alig várja, hogy egyszer végre megérkezzen. Viszont ezek a megzenésítések a koncerteken nagyon jól ellenpontozták a veretesebb költeményeket, a felnőttek is fetrengtek a röhögéstől, például a Bőrönd Ödönön, talán azért is, mert akkor még nem volt szokásban ez a stílus. Weöres Sanyi bácsi pedig volt, hogy átírta a saját versét, hogy jobban passzoljon a dallamhoz, például az Első szimfóniában.

ℹ HUZELLA PÉTER

DSZ: Hogyan kezdődött a kiválásod 1995-ben a Kalákából? HP: Amikor már nem egy, hanem négy autóval utaztunk a koncertekre. Sok embert kellett vinni magunkkal, volt, aki a lemezeket árulta, volt, aki nem Pestről jött, millió apróság közrejátszott ebben. Ez a külön kocsikázás még évekig tartott. Aztán a koncerteken az első három-négy szám ráment arra, hogy összehangolódjunk. Míg amikor egy kocsival megy a csapat, addigra az utazás végére összeállnak, mivel már eleget beszélgettek, szunyókáltak, veszekedtek, kibékültek. Vitatkoztunk a fociról, a politikáról, nagyon jó emlékeim fűződnek ezekhez az utazásokhoz. Persze nem csak ez a megváltozott hangulat volt az oka a különválásnak. Negyven fölött még mindig úgy éreztem, hogy nem valósult meg valami, amit pedig szerettem volna. A „kalákaságban” az a dolog nem tudott kijönni belőlem, ami aztán később kijött, nagyon is jól. DSZ: Zalán Tiborral való megismerkedésetek hosszú időn át rengeteg új dalt hozott, eddig elkészült szólólemezeiden is főképp az ő szövegei szerepelnek. Mivel indult a közös munkátok? HP: Zalánt mint ifjú költőt ismertem meg, én lehettem úgy negyven, ő harmincöt, addigra már betört az irodalomba. A Radnóti Irodalmi Színpadon volt több fellépése, azt hiszem, ott hallottam őt először. A felesége, Csilla járt Kaláka-koncertekre a két kislányukkal, neki szóltam, hogy szeretném, ha Tibor írna nekem szövegeket. Csilla erre azt mondta: „Úgyis jön a karácsony meg a szilveszter, hívjatok meg minket vacsorára”. Addigra már megírtam Rigó Bélától a Tündériskolát, büszkén mutattam meg Tibornak a vacsora után. Sose felejtem el azokat a pofákat, amiket vágott. Aztán azt mondta, hogy: „Nem is ismerlek, gyere fel hozzánk esténként, hogy megismerkedjünk”. Egy hétig beszélgettünk, és egy hét után azt vettem észre, hogy egy vastag jegyzettömböt írt tele velem. Komolyan vett, komolyan vette. Mondta: „Sztorik kellenek”. Erre én: „Sztori van bőven”. Aztán: „Egyébként, dallamok is kellenének, azokra jobban írok szöveget”. Mondom: „Tele vagyok kazettákkal, dallamötletekkel”. Kapott öt vagy hat zenét, és megígérte, hogy egy hónap múlva jelentkezik. Letelt az egy hónap, én már lerágtam a körmöm, és erre jelentkezett is, hogy van három nóta: a Történelem, a Maradjunk délig az ágyban és a Túloldalon. DSZ: Melyik versmegzenésítésedre vagy a legbüszkébb? HP: Zalántól az Egy országra. Legalább fél évig kínlódtam ezzel a dallal. A megírása ahhoz kötődik, amikor sokat kellett vigyáznom édesanyámra. Kora nyár vagy kora ősz volt, ki lehetett menni a teraszra, és látszott a város a lábam előtt, ahogy gyerekkoromban. A reggeli órákban jött a dallam, és azóta is, valahányszor belecsapok a húrokba, látom magam előtt azt a reggelt a teraszon. Reggeli fény, picit csípős levegő, de azért a nap melegen süt. n

Az 1949-ben született zeneszerző, gitáros-énekes építészként végzett, de beszippantotta a megzenésített verseket előadó Kaláka együttes, melynek 1975–1995 között volt a tagja. Az együttesből 1995-ben vált ki, hogy zeneszerzői és előadóművészi elképzeléseit jobban megvalósíthassa. 1995 óta a Merlin Színházban és a Kolibri Színházban szerző, előadó. 1989 óta fellépésein Zalán Tibor költővel írt balladáit adja elő, tagja a Neil Young Sétány zenekarnak, valamint egyszemélyes interaktív színházi előadást játszik gyermekeknek Tudod-e hol van Garaboncia? címmel.

DÍJAK SZOT-DÍJ (1989) MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT (1994) MAEDA-DÍJ (1998) KOSSUTH-DÍJ (MEGOSZTVA) (2000) GYERMEKEKÉRT DÍJ PRO URBE

radio TOP 5 LEGJÁTSZOTTABB DAL BETEMETETT A NAGY HÓ A WALESI BÁRDOK KENGURU TÚLOLDALON KÖVEK

SZABÓ KATA, FOTÓ: KÉSZÜLT A HANGFOGLALÓ PROGRAM MAGYAR KÖNNYŰZENEI ÖRÖKSÉG ALPROGRAMJA MEGBÍZÁSÁBÓL

17


INTERJÚ

18


INTERJÚ

FARKAS ROLAND, FELCSER MÁTÉ, PUNNANY MASSIF

VISSZATALÁLNI MAGUNKHOZ A Punnany Massif idén egy, a koncertek vibrálását megfogó best of lemezzel, a PMXV-vel ünnepelte 15. születésnapját. Az interjúra is egy egész éjszakás stúdiózás után érkeztek és oda is mentek vissza, a készülő új anyag pedig a két frontember, Felcser Máté „RendbenMan” és Farkas Roland „Wolfie” szerint sokkal merészebb és szókimondóbb lesz a korábbiaknál, kitörve a rájuk aggatott skatulyákból. Dal+Szerző: Idén ünnepeltétek a 15. születésnapotokat. Ilyen szülinapoknál könnyen megáll az ember picit nosztalgiázni. Ha visszagondoltok, mi az, amire a legbüszkébbek vagytok az elmúlt 15 évből? Farkas Roland: Elsősorban arra, hogy itt vagyunk 15 év múlva is. A mai világban, főleg Magyarországon ez egy nagyon nagy szó. A 15 év alatt rengetegszer lett volna arra alkalom, hogy most ne itt üljünk, de mégis van az a kohézió, ami összetart bennünket. Azon az ösvényen haladunk, amit magunknak kitaláltunk, néha előre, néha picit hátra, de folyamatosan haladunk. Én erre vagyok a legbüszkébb. Felcser Máté: Én meg arra, hogy van egy olyan hobbim, ami a szenvedélyem. A barátnőm is mindig rácsodálkozik, hogy mennyire jó lehet valakinek, aki megtalálja magában azt a valamit, amivel így tud foglalkozni. A munka nekem szenvedély és szerelem. DSZ: Ti is azok a zenekarok közé tartoztok, akiket kvázi példaként emlegetnek a kitartásukért, hiszen jó pár éve játszottatok, mire megérkezett az áttörés. FM: Ahogy élő zenekart verbuváltunk, azonnal elindultunk turnézni, és fiatalos lendülettel az ország minden pontjára elmentünk, így szerintem mi gyorsan helyre vergődtünk. A Quimby sokkal több évet húzott le, mire megszerették őket. Mázlista korszakban voltunk a YouTube-forradalom idején, amikor már nem az számított, hogy milyen kiadónál vagy és mennyit költesz videoklipre, hanem ha direktben kommunikálsz, és értik az emberek a nyelvezetedet és sikerül megfognod vele őket, akkor nem kell nagy dolgokat belefeccölnöd ahhoz, hogy elérd őket. Mi szerencsésebbek vagyunk, de elképzelhető, hogy ma már ezek a folyamatok is gyorsabban mennek. DSZ: Nálatok ez a siker az Élvezd című dallal érkezett meg igazán, ugye? FR: Nem feltétlenül. A szerencsénkre visszakanyarodnék még egy picit, mert pont akkor kezdtünk el élő zenét csinálni, amikor az ismét teret hódított Magyarországon. Előtte inkább dj-k, elektronikus zene, illetve a magyar alter ment. FM: Igen, a fesztiválrepertoárt teljesen átírták azzal, hogy az élő zenét belesulykolták az emberekbe. FR: Talán azért is említenek minket példaként, mert mielőtt élő zenekarral jártuk az országot, ez egy klasszikus hiphopformáció volt. Úgy is lehúztunk jó pár évet – az első lemezünk 2006-ban jött ki –, de 2010 második felétől datálhatjuk azt, hogy szinte kizárólag zenekarral koncertezünk. Akkor ez egy bátor döntés volt, mert a szakma és a menedzserek kvázi nevettek rajtunk, hogy mi ez a tízfős zenekar. Azt gondolták, hogy ez egy lufi, ami ki fog pukkadni, mert nem lehet ennyi embert menedzselni és utaztatni

egyszerre. Mi végigjártuk ezeket a lépcsőfokokat, volt olyan év, amit úgy zártunk, hogy minden koncert után kb. egy-két ezer forintunk maradt csak fejenként. Én hiszem azt, hogy mi kinyitottunk egy olyan ajtót, amin utánunk más zenekarok is beléptek, viszont ők már rendelkeztek a recepttel, hogy hogyan kell összeállítani ezt úgy, hogy gazdasági szinten is meg tudja állni a helyét. FM: Máskor is visszaköszönnek az ötleteink, akár reklámszlogenekben. Ez viszont egy tök jó lenyomata annak, hogy ennyi év után is a kimondott szó mit öltöztet fel, ki-mit vesz le belőle, és hogyan találkozol később azokkal a gondolataiddal, amiket korábban megírtál, és hogyan használják fel ma újra és újra. Ez a recycling szerintem minden alkotásban benne van. Nekünk elég kalandos kis utunk volt, és nem is értettük, hogy vidéki gyerekekből hogy lesz valami. Tök jó volt, hogy a menedzserünk is egy olyan figura – aki ma már elismert a szakmájában –, aki velünk nőtt fel ebben, és együtt találtuk ki, hogyan lehet ezt felépíteni. És az idő azt mutatja, hogy ennek volt értelme. FR: Ő egy jogász/közgazdász végzettségű fiatalember, akinek gyerekkora óta vágya volt, hogy menedzser legyen. Szépen, lassan, közösen nőttünk fel abban, amit csinálunk. FM: Neki egyébként jó állása volt, de úgy érezte, hogy inkább valami olyannal szeretne foglalkozni, amiben hisz. 19


INTERJÚ

ℹ FARKAS ROLAND

azaz Wolfie Miskolcon született 1983. március 8-án, de már egy éves korától a pécsi szálat erősíti. A Punnany Massif szlogenszerű, sokat idézett sorai az ő fejéből pattannak ki, ő a szövegfelelős a zenekarban. Már kiskorában is a verselés, a szövegelés foglalkoztatta. Szervezte a pécsi slam poetry-mozgalmat, Budapesten pedig a Red Bull Pilvaker egyik kulcsfigurája, és rendszeresen megfordul a Random Tripeken is MC-ként. A zenész pályáig nem vezetett teljesen egyenes út: volt fodrásztanonc, biztonsági őr, hirdetésszervező, és pincérkedett Angliában. Az angliai évek alatt Rend­benMannel rendszeresen léptek fel az akkor még duóként működő Punnany Massiffal, majd Wolfie 2009-es hazaköltözésével kapott szárnya a formáció, 2010-ben pedig zenekari felállásra váltottak. A nagy áttörés nem váratott magára sokáig, mára pedig minden nyáron megtöltik a Budapest Parkot. A hazai hiphopért újságíróként és műsorvezetőként is dolgozott, jelenleg pedig menedzserként segíti az ifjú feltörekvőket, mint például a Nagy-Szín-Pad!-ban is feltűnt NB-t.

FR: És ami nyomot hagy a világban. Az ember onnan kezdve, hogy megszületik, és elkezd gondolkozni, két dolgot szeretne: hogy szeressék és hogy nyomot hagyjon a világban. Ez hiába hangzik patetikusan, mindenkivel így van. Mindenki a lelke mélyén úgy gondolja, hogy különleges, és az is. Csak azért meg kell dolgozni, hogy megtaláld, miben vagy különleges. Az a szép benne, hogy ez a mi részünkről nem volt tudatos, az ő részéről meg egyre inkább azzá vált, hisz ő a gazdasági referens a zenekarban. Mi viszont csak szerettük volna csinálni, és jól csinálni a zenélést.

Csak azért meg kell dolgozni, hogy megtaláld, miben vagy különleges

DSZ: Amikor bekerültetek ebbe a flow-ba, hogy hirtelen felismertek benneteket az utcán és odamentek hozzátok a fesztiválokon, hogyan alkalmazkodtatok ezekhez a szerepekhez, hogy most tényleg profi zenészekként kell viselkednetek? FR: Megírtuk a Kopoggyá című dalunkat, ami tulajdonképpen arról szól, amikor mindez tetőzött: még le sem jöttünk a színpadról, de már jöttek az emberek aláírásért, fotóért, mindenkinek volt egy jó vagy rossz szava hozzánk, egy ötlete, egy sztorija vagy egy ajánlása, amit szerettek volna, hogy meghallgassunk. Ez nagyon sok volt hirtelen. Hiába fontos a nyitottság, volt egy időszak, amikor az emberek elfelejtették, hogy mi is hétköznapi srácok vagyunk. Ekkor született meg ez a dal, ami picit viccesen arról szól, hogy vegyenek vissza. Szerették és vicces volt, hogy mindenki azt gondolja, milyen rossz lehet ez a szituáció, de mindenki azt hiszi, hogy arról a másik tehet. Jó, hogy a szavaknak, a magyar nyelvnek van egy olyan hatalma és sokszínűsége, hogy tudunk játszadozni vele. FM: Én próbáltam azt a pszichológiai formulát használni, hogy legyek kedves, figyelmes és szánjak arra időt, ha valaki megtalál egy kérdéssel, és ezáltal olyan arcomat nyújtsam, hogy a másik számára élvezetes legyen a beszélgetés. Ez a jobbik féle megélése, de persze nincs mindig hozzá kedve az embernek. FR: De ennyit a negatív részéről. Nekünk a legnagyobb nyereményünk a közönség és az, hogy még mindig itt vannak nekünk. Mert ugye, ha egy zenekarral 15 év alatt ugyanazokat a dalokat játszod, és hetente többször is fellépsz, magad is meg tudod unni, és voltak már olyan időszakok, amikor azt gondoltuk, hogy lejtmenet van, de a közönség mindig bebizonyította, hogy igenis, van létjogosultsága annak, hogy zenélünk, és jó ebbe belegondolni. Olyan energiaáramoltatásban van részünk minden koncerten, ami úgy tűnik hosszú távon is kitart. DSZ. Egyébként hogy megy nálatok a dalszerzési folyamat? Őrületes 10 fős jammelés, vagy ti vagytok a döntéshozók a dalszerzésben is? FM: Változó, de általában demokrácia az nincs, az nem annyira zenekari műfaj. Gyakran hoznak ötleteket a többiek, például hogy mi lenne jó, ha benne lenne egy adott dalban, és ezek sokszor össze vannak gyúrva. Most is alvás nélkül jöttünk, mert egész éjjel az új lemezünkön dolgoztunk, amit év végéig le szeretnénk adni. Jelenleg úgy dolgozunk, hogy a próbaterem stúdiónkban szinkronban kettő munkaállomás is van, és így tudunk beosztást csinálni, hogy állandóan történjen valami. De igazi receptünk nincs a dalszerzésre, mert olyan is volt, hogy elmentünk egy sítáborba, és aki éppen nem síelt, mindig hozzátett egy picit a dalhoz. Ebből lett Az utolsó tánc. Szerencsére most már minden eszközünk meg van ahhoz, ahogy dolgozunk. A vicces az, hogy amikor semmink sem volt, sokkal aktívabbak voltunk, de fiatalabbak is.


INTERJÚ

FR: Folyamatosan inspirálódunk és dolgozunk az új lemezen. Szeretnénk újra, ha picit nyersebb lenne az anyag, valahogy igazabb, mert pont a befutással együtt, ahogy populáris lett az, amit csináltunk, olykor beleestünk abba a hibába, hogyha egy képlet működött, akkor azon indultunk tovább. Ebből ki szeretnénk lépni, ugyanis soha nem szerettük, hogyha beskatulyáznak bennünket. DSZ: Akkor a FEL #3 is azért csúszik, mert most újragondoljátok a dolgokat? FM: A FEL azért késett, mert az volt a tervünk, hogy ez a trilógia valahogy úgy áll össze, hogy a bevezetés a kamaszkori felnövésről szól, és az L lett volna az a pont, amikor kicsit mélyebben kezdünk el gondolkozni, és inkább lélekre ható gondolatokat szerettünk volna rátenni. Ez a leérkezés, az L, ami most jönne, annak a beteljesülése, ahogy felnőttünk. FR: Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt pár év arról szólt, hogy folyamatosan interjúkon vagy fotózásokon voltunk, azon agyaltunk, hogy a következő koncertre valami újat találjunk ki, folyamatosan utaztunk, dolgoztunk. Ebbe egyszerre lehet belekényelmesedni és belefáradni is. FM: Teljesen más energia előadóként vagy íróként működni. Ha három napig benne vagy egy gondolatban, amiből szeretnél kihozni valamit, majd be kell szállni a turnébuszba, az olyan szinten elvisz, hogy utána nagyon nehéz visszakapcsolni. Gyakran ez jelentette a problémát, hogy nem voltak meg a tipikus dinamizmusai annak, hogy mikor koncertezünk, és mikor írunk zenét. FR: Igenis van az a pont, amikor azt érzi az ember, hogy bele tud fásulni, mert véges az energiája. Vissza kell találni ahhoz a személyiséghez, akiben még ott a tűz. Ahhoz, hogy kiköpj magadból új dolgokat, meg is kell őket élned. Mi most szépen visszatalálunk magunkhoz, és jó, hogy ennyi év után ilyenekről is tudunk beszélni, mert vannak olyan súlyos emberi tényezők, amiken keresztül kell menni. DSZ: Hogyan szeretnétek visszatalálni magatokhoz? FM: Mindenképpen a kulcsszó a kérdésedre, hogy talán merésszebbé válunk. Évekig úgy készültek a dalok, hogy megvolt egy hangvétele és egy elképzelt imázsa annak, hogy a Punnany mit takar, és mi fér fele. Ezért sok mindent kikukáztunk, mert azt gondoltuk, hogy nem értenék, vagy nem szeretnék az emberek. Újabban viszont belevisszük ezeket az anyagokba, és az új lemeznél máshogy is szólalnak meg, más hangszerelésben. FR: És témákban is más. Engem évek óta nagyon idegesít az a tény, hogy például a Szabadon című dalunkban a szabadságról beszélünk, ugyanakkor egy befutott előadó nem beszél vallásról, politikáról, hajléktalanokról, vagyis olyan dolgokról, amik fontos és meghatározó részei az életünknek. Egyszerűen elvárás, hogy elkent és szivárványos legyen a valóság, és akkor nyitva vannak a színpadok és a rádiók. Nekem ebből személy szerint elegem van. FM: Ha megfigyeled a hazai közízlést, csak egy kicsi szegmense az, akik hangot adnak annak, hogy éppen mi történik körülöttük. És mivel a produkciók java kinti replikáció, addig te sem fogod jól érezni magad, ameddig tömeg dolgot csinálsz. Szerintem az lesz a legjellemzőbb az új lemezre, hogy rengeteg formabontó elem lesz benne és szókimondó lesz. FR: Én nem arról akarok beszélni, hogy őszinte vagyok, hanem őszinte szeretnék lenni. n INTERJÚ: NAGY KÁTYA FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ)

ℹ FELCSER MÁTÉ

avagy RendbenMan – 1981. szeptem­ ber 2-án született Pécsett. A zenei vonal már gyerekkorában is megvolt, ekkor ének-zenei általános iskolába járt, gimnázium után mégis fogtechnikusnak készült, bár hamar abbahagyta a képzést. A zene azonban mindig ott volt mellette: volt kórustag, játszott szintetizátoron, majd zongorán, és már általános iskolásként betalált nála a rap is. Bár a mai napig kiveszi a részét a dalszövegírásból, azonban a dalszerzés az, ami igazán az ő asztala, ő felel a Punnanylemezek hangzásáért is, rakja össze a dalokat hangszerről hangszerre. Kotta nevű szólóprodukciója is a zeneszerkesztés iránti szenvedélyéről vall, ami teljesen instrumentális. Saját projektjein túl más zenészeknek is ír dalokat, producerként segíti munkájukat, például ő felelt a Halott Pénz első lemezének hangzásáért, de írt dalokat Fehér Balázsnak, ő jegyezte a 2017-es VOLT Fesztivál himnuszát, és reklámzenéket is szerez. Wolfieval 1994-ben találkoztak először. Közösen vezettek rádióműsort, és szerveztek partysorozatot, majd közel 10 évvel később, FankaDeli megkeresésére kezdtek el dolgozni az első közös számukon. Bár FankaDelivel a munkakapcsolat megszakadt, innen datálhatjuk a Punnany Massif megszületését.


22


DEX 2019

DALSZERZŐ EXPO – DEX, 2019.02.18–19., BMC

ISMÉT BUDAPEST LESZ A DALSZERZÉS FŐVÁROSA Az első, nagy sikerű, telt házas Dalszerző Expo után még gazdagabb programmal várja az érdeklődőket az Artisjus kétnapos szakmai rendezvénye. Az Európában egyedülálló DEX nyit a régió országai felé, és kezdő és sikeres dalszerzők számára is gyakorlati tudást, tapasztalatokat és kapcsolatépítési lehetőségeket kínál. Szakmai előadások, workshopok, nyitott stúdió és a dalszerzés folyamatát bemutató újfajta programok is lesznek február 18-án és 19-én, a BMC-ben. „Közismert, hogy az iskolarendszerű képzésben a komolyzene mennyivel jobb helyzetben van, mint a könnyűzene. Ezen belül pedig különösen elhanyagolt »gyerek« a dalszerzés – sokkal kön�nyebb az előadói képességeket fejlesztő képzéseket találni. A DEXszel ezt az űrt szeretnénk legalább részben betölteni” – mondta Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója. „Két nap, ami csak arról szól, hogyan lehetsz jobb, sikeresebb dalszerző – ez nemcsak Magyarországon, de egész Európában hiánypótló. És ha lett volna ilyen húsz évvel ezelőtt, én ma valószínűleg sikeres popzeneszerzőként tengetem napjaimat, mert az előadói lét nem vonzott, de dalokat írni mindig szerettem... Jó, ha ezt túlzás is így kijelenteni, az biztos, hogy az alkotói munka eltérő képességeket és tudást igényel, mint az előadói; és az is biztos, hogy ma sok tehetséges alkotót veszítünk el, akik előadóként nem tudnak sikeressé válni, ezért teljesen elhagyják a zenei pályát. Az Artisjusnál több projektünk is azt célozza, hogy ezeket a tehetségeket megtartsuk, zeneszerzőként, szövegíróként, zenei producerként meglássák a lehetőségeket, és kibontakoztassák a bennük rejlő képességeket.” A dalszerzőknek szóló szakmai program iránti igényt jól mutatta a 2018-as, telt házas Dalszerző Expo. 2019-ben már kétnapos lesz a rendezvény, több mint 40 különböző programmal. Lesz beszélgetés többek között Dés Lászlóval és Caramellel; workshopok a következő témákban: zene- és dalszövegírás (angol nyelven is), alkalmazott zeneszerzés, a szerzői munka jogi és technikai háttere. Szakos Krisztián újabb dalon mutatja be műhelytitkait, és a Nyitott stúdió is megismétlődik: két napon át figyelhetjük, hogyan épül fel egy dal az első ötlettől a kész masterig. Iamyank most Jónás Verával és a cseh Thom Artway énekes-dalszerzővel fog dolgozni.

Újszerű program lesz az Így épül a dal: egy dal elkészítésének folyamatát, a közben felmerülő döntéseket mutatják be négy különböző műfajban a felkért előadók: pop – Margaret Island, rock – Apey and the Pea, jazz – Wolf Péter, szimfonikus, nagyzenekari hangszerelés – Pejtsik Péter. „Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a DEX hazai rendezvényből kinője magát igazi közép-európai eseménnyé. Együttműködünk a környező országok jogkezelőivel, így lesz előadó Csehországból, Szlovákiából, Ausztriából és Horvátországból is. De jönnek a hallgatóság soraiba is ezekből az országokból” – mondta Tóth Péter Benjamin. „Ez segít abban, hogy a hazai dalszerzők elhelyezzék magukat a térképen, és reményeink szerint a regionális kapcsolatok, dalszerzői kollaborációk is erősödhetnek. Itt a régióban mi nem egymás ellen versenyzünk, hanem egy oldalon állunk. Külön-külön kicsik vagyunk, de együtt olyan lehetőségekhez férhetünk hozzá, amik mindannyiunkat magasabb szintre emelhetnek. Ezt a gondolatot képviseli a DEX mellett a HOTS Outbreakers Lab tábora, a Budapest Showcase Hub és az Artisjus által támogatott két dalszerző tábor is.” Közvetlenül az Expo után kezdődik a svéd szervezésű Budapest Songwriting Camp, ahol a kiválasztott nyolc magyar résztvevő külföldi szerzőkkel dolgozik, többek között Szingapúrból, Mexikóból, Írországból, Németországból és az Egyesült Államokból. Utóbbiak közül többen előadást is tartanak a DEX-en. A Dalszerző Expóra kétnapos bérlet vásárolható (december 31ig kedvezményes, 14 900 forintos áron, utána 19 900 forintért) az expo.dalszerzo.hu oldalon. n RÓNAI ANDRÁS, FOTÓ: ISTOCKPHOTO

23


LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1 2

MAJKA X CURTIS X KIRÁLY VIKTOR

FÜTTYÖS

14 171 136

DR BRS X FEKETE VONAT FEAT. HALOTT PÉNZ, MONKEYNECK

HOL VAN AZ A LÁNY

11 293 670

3 4

FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

10 553 883

BURAI KRISZTIÁN X OPITZ BARBI

SAJNÁLOM...

7 952 673

5 6

FOLLOW THE FLOW

MARADOK TÁVOL

6 586 483

HERCEG X DÉR HENI X BURAI

PEZSEG A VÉR

4 865 598

7 8

NEMAZALÁNY X LIL G

UNIKORNIS

4 421 086

KOLLÁNYI ZSUZSI X LOTFI BEGI FEAT. MAJKA

VALAHONNAN

4 223 862

9 LIL G 10 MAJKA 11 LIL G X NEMAZALÁNY

MANIPULÁCIÓ

4 079 780

MINDENKI TÁNCOL /90'/

4 001 926

PETŐFI SÁNDOR

3 801 934

12 MISSH X BURAI 13 ÁBRAHÁM 14 AK26

CSAK EGYSZER MONDOM EL

3 411 275

ÁTVERTÉL

3 345 647

BLÖFF

3 230 898

15 SENKISE X HIRO 16 PIXA X HIRO 17 HAVASI

KORSKORSKORS

3 069 708

PAPARAZZI

3 050 093

THE ROAD

2 986 181

18 ISMERŐS ARCOK 19 L.L. JUNIOR 20 HORVÁTH TAMÁS

NÉLKÜLED

2 777 325

MINDEN OKÉ

2 694 435

MEGGYFA

2 621 641

2

ZENESZÖVEG-TOPLISTA

1 2

FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

n n

 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT

3 FEKETE VONAT 4 AK26

HOL VAN AZ A LÁNY?

5 6

DÉS LÁSZLÓ, GESZTI PÉTER

MI VAGYUNK A GRUND!

LIL-G FEAT. NEMAZALÁNY

PETŐFI SÁNDOR

n n n

7 8

QUIMBY

MOST MÚLIK PONTOSAN

IDŐSZAKOT FE­DIK LE, ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAR ZENEI

ÉS A ZENESZÖVEG.HU-LISTA AZ EGÉSZ VILÁGRÓL ÉRKEZŐ

MAGYARORSZÁGI ADATOKBÓL TÁPLÁLKOZIK.

ANIMAL CANNIBALS 9 KOWALSKY MEG A VEGA 10 SERESS REZSŐ 11 PUNNANY MASSIF 12 PUNNANY MASSIF 13 MAJKA CURTIS BLR 14 BRÓDY JÁNOS

BLÖFF

ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

A TOPLISTÁK A SZEPTEMBER ÉS DECEMBER KÖZTI

YÓZSEFVÁROS EGY VILÁGON ÁT SZOMORÚ VASÁRNAP ÉLVEZD MÁSFÉL HETE HA ÉN RÓZSA VOLNÉK BÓBITA

18 KULKA JÁNOS 19 CHARLIE 20 GYERMEKDALOK

HALLELUJA

MEGTEKINTÉSEKET TARTALMAZZA, A TÖBBI KIZÁRÓLAG

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK:

BELEHALOK

15 HALÁSZ JUDIT 16 HALÁSZ JUDIT 17 HONEYBEAST

ELŐADÓK EREDMÉNYÉT MUTATJÁK. A YOUTUBE-

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! ÍGY JÁTSZOM KÖNNYŰ ÁLMOT HOZZON AZ ÉJ A PART ALATT

2018 ŐSZ

   

        


LISTÁK

3

SPOTIFY-TOPLISTA

4

1 MAJKA X CURTIS X KIRÁLY V. FÜTTYÖS 2 FOLLOW THE FLOW NEM TUDJA SENKI 3 DR BRS X FEKETE VONAT HOL VAN AZ A LÁNY

630 323

4 FOLLOW THE FLOW 5 SENKISE X HIRO 6 AK26

MARADOK TÁVOL

416 739

KORSKORSKORS

181 656

BLÖFF

175 000

7 MAJKA 8 PUNNANY MASSIF 9 KRÚBI

MINDENKI TÁNCOL /90'/

173 079

ÉLVEZD

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

  

1 DR BRS X FEKETE VONAT

HOL VAN AZ A LÁNY

2 FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

3 RÚZSA MAGDOLNA

LÉGZÉS

  

4 JETLAG X MARGE

ÉGEN ÁT

5 IRIE MAFFIA

HAJNALI KÖR

6 NEW LEVEL EMPIRE

ODAFUTHATNÁNK

7 WELLHELLO

NEM OLYAN LÁNY

172 258

8 FREDDIE

CSODÁK

NEHÉZLÁBÉRZÉS

158 744

9 MAJKA X CURTIS X KIRÁLY VIKTOR FÜTTYÖS

10 HALOTT PÉNZ 11 HORVÁTH TAMÁS 12 SENKISE

HAJTÓL SZÍVIG

150 782

593 755 428 043

 

10 MAJKA

MINDENKI TÁNCOL /90`/

SOULWAVE 11

KALANDOR

NEW LEVEL EMPIRE 12

VALÓDI

FOLLOW THE FLOW 13

MARADOK TÁVOL

14 MARGARET ISLAND

LEGSZEBB SZAVAK

15 CARAMEL X NIGEL STATELY

SZABADESÉS

MEGGYFA

145 788

U, U, U

129 243

13 KRÚBI 14 IRIE MAFFIA 15 MISSHMUSIC

PESTIEST

122 372

HAJNALI KÖR

109 146

CSAK EGYSZER MONDOM EL

99 248

16 FOLLOW THE FLOW 17 LIL G. & NEMAZALÁNY 18 HALOTT PÉNZ

HAGYOD MENNI

95 961

16 KOWALSKY MEG A VEGA

AMIRE SZÜLTEK

PETŐFI SÁNDOR

95 940

17 JETLAG FEAT. ECKÜ

AMI ITT TÖRTÉNIK, ITT IS MARAD

18 CARAMEL

HASZNÁLD A SZÍVEDET

19 FOLLOW THE FLOW 20 KOWALSKY MEG A VEGA

NEM FOGADOK SZÓT

62 404

19 NEW LEVEL EMPIRE

BELÉDFULLADNÉK

AMILYEN HÜLYE VAGY...

58 522

20 HALOTT PÉNZ

AHOL A MÁJUS FÖLDET ÉR

5

MINDENRE RÁVESZEL

78 906

   

MAJKA X CURTIS X KIRÁLY VIKTOR

FÜTTYÖS

DR BRS X FEKETE VONAT

HOL VAN AZ A LÁNY

3 4

FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

FOLLOW THE FLOW

MARADOK TÁVOL

5 6

MAJKA

MINDENKI TÁNCOL /90`/

HALOTT PÉNZ 7 FANCY DRESS PARTY 8 FUNKTASZTIKUS

HAJTÓL SZÍVIG

9 HORVÁTH TAMÁS 10 HONEYBEAST 11 RÚZSA MAGDOLNA

MEGGYFA

   

FAMILY (ARANYÉLET) PÉNZ

1 ÁKOS

HAZATALÁL

2 3

MARGARET ISLAND 4 KOWALSKY MEG A VEGA 5 DOROTHY

III

6 7

PUNNANY MASSIF

PMXV

VÁLOGATÁS

BUDAPEST PARK: REALITY VOL 1.

8 9

HONEYBEAST

ÉLET A MARSON

EDDA MŰVEK

33./DALOK A TESTNEK, DALOK A LÉLEKNEK

KILENC TESSÉK!

10 OSSIAN

NYITOTT SZÍVVEL

ADUÁSZ

11 VÁLOGATÁS

STRAND FESZTIVÁL 2018

12 DENIZ 13 SENKISE X HIRO 14 P. MOBIL

IDE VÁRNAK VISSZA

12 ZORALL 13 HOOLIGANS 14 LORD

PRESSZÓ METÁL

15 ÁKOS 16 LIL G X NEMAZALÁNY 17 KOLLÁNYI ZSUZSI X LOTFI BEGI

NEM KELL MÁS VIGASZ

15 ROAD 16 BËLGA

A TÖKÉLETESSÉG HIBÁJA

BELEHALOK

17 VAD FRUTTIK 18 AWS 19 TANKCSAPDA

SZABAD.VAGY

18 MAJKA, CURTIS, BLR 19 GRB 20 NEW LEVEL EMPIRE

VALÓDI

20 REFORMÁTUS KÓRUSOK

REFORMÁTUS ÉNEKEK XVII.

KORSKORSKORS

PETŐFI SÁNDOR VALAHONNAN BELEVALÓ

   

GANXSTA ZOLEE ÉS A KARTEL HELLDORADO ÚJRATÖLTVE

ÍGY JÁTSZOM

VELETEK

 

6 MAHASZ ALBUM TOPLISTA

MAHASZ SINGLE TOPLISTA

1 2

      

   

2018 ŐSZ

JUBILEUM BEST OF 45 ARÉNA KONCERT/SZÁMÍTUNK RÁTOK! CSUMPA FEKETE RÉSZEM ARÉNA KONCERT

n

          


LISTÁK

TOPEL EMZÉS

EGYRE HASONLÓBB LISTÁK Soha ennyi átfedés nem volt a YouTube-on legnépszerűbb és a rádiókban legtöbbet játszott magyar számok között, mint ősszel. Ráadásul a rádiós top 20ban hat olyan előadó volt, aki legalább kettő, ha nem több dalban szerepel. A Spotify élmezőnye is még jobban hasonlít a YouTube-éhoz, mint nyáron. A Follow The Flow és Lil G is be tudta biztosítani magát az első nagy sikerek után, Havasi pedig egy 2016-os videójával tarolt – főleg külföldön. A YouTube-lista első helyére feljött Majka, Curtis és Király Viktor Füttyös című száma, ami nyáron még a Follow The Flow nagyot taroló Nem tudja senkije után állt (utóbbi hamarabb került fel a videómegosztóra). A második helyen a Hol van az a lány feldolgozása az eredeti előadó Fekete Vonattal, az újabb sztárok közül Halott Pénzzel; Monkeyneck a producer, DR BRS pedig aki összehozta mindezt. A szám augusztusban került fel a YouTube-ra, de így is be tudott kerülni a nyár legnépszerűbb számai közé; nem meglepő, hogy ősszel a csúcs közelébe jutott. A hét új videó közül a Follow The Flow a a nagy tarolást követő száma került a legjobb helyre (5.), amivel a csapat bizonyította, hogy nem egyslágeres csoda. Talán ennél is meglepőbb lehet, hogy a tavasszal betört Lil G és Nemazalány új számokkal került be a top 20-ba (az egyiket Lil G egyedül jegyzi), és még a Petőfi Sándor is tartja magát. A reakciókat elnézve úgy is tűnhetett, hogy a sokak által ironikusan hallgatott novelty kategóriába tartoznak, de most már bátran kijelenthetjük: valódi, lelkes rajongótáboruk van. A YouTube-listán egy új előadó található: Havasi, akit eddig leginkább arénakoncertjeiről ismerhettünk, illetve lemezei is jól fogynak: kettő is volt, ami a heti Mahasz-listán a 3. helyig jutott. A YouTubeon sok, 1-3 milliós nézettségű videója van, csatornája összesítve túl van a 45 millió kattintáson. A Road azonban kiugrott közülük ősszel, mégpedig úgy, hogy nem is friss: 2016 nyarán került fel a videómegosztóra. Mint a zenész menedzsmentjétől megtudtuk, ez a kiemelkedő nézettség a Havasi Symphonic jelenleg zajló nemzetközi turnéjának köszönhető; a megtekintések 4,8%-a származik Magyarországról (ez a kommentek nyelvén is meglátszik), de nem kizárólag olyan országokban nézik, ahol járt vagy járni fog a turné. Egyébként most fordult elő 2017 ősze után másodszor, hogy három videó is átlépte a vizsgált háromhónapos időszakban a tízmilliós nézettséget. Ezzel együtt a top 20 összesített nézettsége nem változott jelentősen nyár óta (106 millióról 103-ra csökkent). A rádiós lista és a YouTube-lista soha annyira nem hasonlított ennyire egymásra, mint most. Amikor a Wellhello- és Halott Pénz26

számok tűntek fel rendszeresen mindkettőn, akkor 1–3 dal volt az átfedés, két alkalommal 4 – most pedig 5, a két Majka, a két Follow The Flow és a Hol van az a lány. Azt már megszokhattuk, hogy Majka sok panaszkodás után végre bevette a rádiókat is; viszont a Füttyös a többi, mindkét platformon sikeressé vált számánál keményebb, jobban elüt a megszokott rádiós hangzástól, mégis a 9. helyre került. A YouTube és a rádiók közeledését lehet pozitív fejleménynek értékelni; nehezebb viszont egy másik rekordot: az előadókat tekintve homogenizálódik a rádiók magyar zenei kínálata. Azoknak az előadóknak a száma, akik legalább két top 20-ba került számban szerepelnek, egészen 2017 őszéig 0-2 volt (2016 tavasza volt a kivétel hárommal). Tavaly ősszel ez négyre ugrott, téltől nyárig öt-öt volt, a mostani élmezőnyben pedig már hat előadó szerepel legalább két számban: Halott Pénz, Follow The Flow, Jetlag, New Level Empire, Majka, Caramel. (A számolásnál tekintetbe vettük azt is, ha valaki másokkal közösen vagy vendégként szerepel az előadók között.) A nyári toplistáinkon közöltünk először Spotify top 20 listát. Már akkor is arról írtunk, hogy ez jobban hasonlít a YouTubelistára, mint azt korábban sokan sejtették. Ősszel pedig még nagyobb volt az átfedés a kettő között. A két-két Halott Pénz- és Krúbi-számra érdemes felhívni a figyelmet, amik a YouTube-listán nem szerepelnek. Komoly változás, hogy a Spotify-élmezőny hallgatottságai jelentősen megugrottak. Nyáron egyetlen szám, a Nem tudja senki lépte át a 600 ezres határt, a Füttyös a második helyre ennél jóval alacsonyabb, 257 ezres játszottsággal jutott. Ősszel viszont az első négy helyre került dalt 416-630 ezer közötti alkalommal streamelték. Ugyanakkor az 5. helytől lefelé nem változtak meg jelentősen az adatok. A top 20 összesített hallgatottsága nyáron 3,3 millió, ősszel 4 millió volt. n RÓNAI ANDRÁS


VEDD MEG A JEGYED MOST! 2019.02.18–19.BMC Mesterkurzusok | Workshopok | Szakmai előadások Harald Hanisch, Ken Chong, Thom Artway, Will Simms, Apey & the Pea​​, Dés László,​Faltay Csaba, Hegyi György, Hidasi Barnabás, iamyank, Jónás Vera, Margaret Island, Molnár Ferenc Caramel, Johnny K. Palmer,​Pejtsik Péter, Szakos Krisztián és még sokan mások

KEDVEZMÉNYES JEGYEK MÁR CSAK DECEMBER 31-IG! Részletek: expo.dalszerzo.hu


28

28


INTERJÚ

KARÁCSONY JÁNOS, GITÁROS-ÉNEKES-DALSZERZŐ

A KÖZÖNSÉG DÖNTI EL, HOGY MIT AKAR Képeket nézegetünk Jamesszel. Kissé megfakultak már, meg elég bénák is – pici alakok zenélnek egy nagy, fedés nélküli színpadon –, pedig a fotók készítője mindig elöl állt a tabáni LGT-koncerteken az osztálytársaival. A fotós (én) most éppen riportert játszik, az ország egyik legismertebb gitáros-énekes-dalszerzője pedig a képek apropóján mesélni kezd. Karácsony János: Ahogy idősödik az ember, úgy tolulnak fel az emlékek, és gyakorlatilag csak válogatni kell hogy ki mire kíváncsi. Elkezdtem felvenni az emlékeimet egy kazettás magnóra: van, amikor napokat beszélek rá, van, amikor pedig hetekig nem beszélek semmit. Dal+Szerző: Érdekes, hogy ezzel kezdted a beszélgetést, mert egyébként azt látom, hogy nagyon is jelenben élsz. Pont láttam egy képet veled az Instagramon, ahogy Bigával, Heilig Tomival és Wolfie-val szelfizel. Egyikükről sem mondható el, hogy a múltban élő zenészek. KJ: Bizony! Mi jó barátok vagyunk, mint ahogy a dal is mondja, Bigával rendszeresen játszom. Valóban, nagyon büszke vagyok a múltamra, annyi idős vagyok, amennyi, de izgat a jelen, és szeretek előre nézni a jövőbe. DSZ: Amikor interjúzni hívtalak telefonon, akkor mondtad, hogy hangszerészhez mész éppen. KJ: Igen! Aki gyakorló zenész, annak soha véget nem érő folyamat a hangszer, a sound, az erősítő, az effekt keresgélése, mert hozzátartozik ehhez az életformához, hogy az ember folyamatosan azon tűnődik, mivel tud jobb lenni. DSZ: Megvan még az első gitárod? KJ: Nem, sajnos nincs meg. DSZ: Kerested? KJ: Persze. Egyszer valaki majdnem meg is szívatott ezzel, mert felhívtak, hogy megvan az a japán gitár, amiben az első zenekarban, a Fermben játszottam. Nem is a sound, hanem az emlék miatt volt érdekes, de aztán kiderült, hogy fotó alapján gondolták, és az gitár nem ugyanaz. DSZ: Egyébként mennyire voltál hangszerhűséges? KJ: Annak idején leginkább egy gitárod volt, nem is volt a piacon sem nagy választék. De például sok évig nálam volt a Barta Tomi akusztikus Framus gitárja, de a Tomi is kölcsön kapta, és egyszer előkerült az eredeti gazdája, és visszaadtam neki.

DSZ: Eredetileg klasszikus gitárt tanultál. Amikor bekerültél először egy beatzenekarba, mennyire jelentett éles váltást? KJ: A kettő között azért eltelt öt év. Általános iskola után még egy évet jártam klas�szikus gitározni, addig azt tanultam nyolc évig, majd jelentkeztem a ZG-be (Zenei Gimnázium, a szerk.), meg tengerész akartam lenni – ez a kettő egyszerre elég érdekes, nem? (nevet) A tengerészeknél azt mondták, hogy el kell végezzem a villamosipari középiskolát, a ZG-be meg nem vettek fel, így három szakmát is kitanultam: szerszámkészítő, esztergályos és acéledző. Persze mindenki tudta a haveroknál, hogy gitározom, de fogalmam nem volt a rockgitározásról. Így 17 évesen sok helyre eljártam táncolni, például Liversingre, Radicsra. Osztálytársaim közül jártak Fermre, ami Vincze Viktóriát kísérte, őt próbálták megkörnyékezni, de esélytelenül, a szülők vigyáztak rá. Ők hallották tőle, hogy üresedés történt a zenekarban, és elkezdtek kapacitálni, hogy menjek oda. Én meg nem értettem, hogy miért pont én kellek, egyáltalán akarok én zenekarban játszani? Végül sikerült meggyőzni, hogy legalább lemenjek egy próbára. Mindez 1968 őszén-telén történt. Akkoriban arccal a rock felé fordultam már, Cream- és Hendrix-rajongó voltam,a fél világ rájuk csodálkozott, hogy ilyen dalokat is lehet írni? 29


INTERJÚ

DSZ: Ebben a felfokozott környezetben mégis hogyan lett ebből a táncoló srácból rockzenész? KJ: A Fermben megörököltem az elődöm gitárját és erősítőjét ideig-óráig, megtanultam száz dalt, mert akkor négy-öt menetben kellett zenélni minden magára valamit adó táncra játszó zenekarnak. Az itt eltöltött másfél-két évben kezdtem ráérezni, hogy hol a helyem a színpadon. Ebből, és a Zenei Gimnázium ZG zenekarából alakult ki aztán a Generál, ami aztán véresen komoly szituáció lett, hiszen 1972-ben megnyertük a Ki mit tud?-ot. És mivel megnyertük, lemezképessé, színpadképessé kellett válnunk. Az amatőr korszak tehát több szempontból is véget ért, hiszen gázsiért játszottunk már, ezért előtte működési engedélyt is kellett kapnunk, így elkerülhettük a rendőri zaklatást, hogy hosszú hajú voltál, zsuzsi voltál, de nincs bejelentett munkahelyed, de mégis pénzt keresel. DSZ: A Generálban kezdtél zenét szerezni? KJ: Nem egészen, a Fermben már volt két számom. DSZ: Hogyan alakult ki a Generálban a szereposztás? Vokális zenét játszottatok, ami abban az időben külföldön nagyon ment. KJ: Nagyon egyszerű, Ilyen adottságai volt ennek a társaságnak. Annak idején a Magyar Rádió Gyermekkórusában együtt énekelt a lányokkal Várkonyi Matyi, és nem ért véget a kapcsolat azzal, hogy bejárták a fél világot, hanem a ZG-vel már vettek fel. Amikor oszlásnak indult a két zenekar, és egy téli éjszakán Ákos István Elefánt nevű kedves zenekarvezető barátunk összetrombitálta a társaságot a Royal nevű istenáldotta helyen, utána egyet próbáltunk szüleim házában, és azonnal kiderült, hogy hoppá, ez az!, ezt kell csinálni. Egy félkész dolog volt, amit már csak ki kellett sütni, mint egy rántottát, azaz már meglévő dalokhoz hozzá kellett tenni hasonlókat, és nagyon komolyan összepróbálni, hogy úgy szólaljunk meg, mint az általunk tisztelt nagy zenekarok. Ez az együttakarás és a sok munka vitte előre a Generált, és az sem jelentett akadályt, ha esetleg külső szerző táncdalfesztiválos dalát kellett előadnunk, mert saját képünkre formálhattuk.

Amikor a közönség azt látta, hogy a James zongorázik pár dalt az LGT-ben, azok az én dalaim voltak

DSZ: Érdekes, hogy amennyire rövid idő volt a Generál első korszaka, annyira intenzívnek tűnik. Irgalmatlan sok slágeretek volt, és valószínűleg sokat is játszottatok. KJ: 20-21 évesek voltunk. Várkonyi is csak másfél évvel idősebb, őt elszipkázták katonának, én megúsztam, Novai akkor szerelt le. Tehát 1971 telétől számítva körülbelül két év, ami nekem nagyon intenzív időszakot jelentett a Generálban, egyre tudatosabbak lettünk, közben végigszáguldottunk a fesztiválokon, az országon, Kelet-Európán. Rengeteget mentünk, nekem halálom volt az éjszakázás és az utazás a mai napig. Majd utána jött még negyvenhét év (nevet), ami egészen másról szól.

érzékenyen érintette a többieket, mert a zenekarnak nem volt ilyen szándéka, hanem hogy itthonról építve próbálnak befutni. Ez teljesen felborított mindent, és ő mondta Lauxéknak, hogy engem vegyenek be, és ha majd kinn játszik az LGT, akkor legfeljebb két gitáros lesz. Azzal nem számoltak, hogy a hatalom mivel Bartát nem tudta büntetni, ezért a zenekart fogja. És ez így is történt, ami vissza is vetette társaságot egy-másfél évre, a kintiek pedig szerződést bontottak az LGT-vel, hogy nincs ott a zenekar.

DSZ: Az köztudott, hogy téged Barta Tamás, a zenekar első gitárosa ajánlott az LGT-be disszidálása előtt. KJ: Ahogy meséltem, rengeteg koncertre jártam, sétahajóra, az áldott emlékű Ifiparkba, művelődési házakba, és ezeken a helyeken a koncertek sokszor közös jameléssel zárultak, amelyeken én is részt vettem. Rengeteg barátság szövődött. Így történt, hogy Barta Tomihoz is jártunk az Izabella utcai lakásba jamelni. Nem voltunk barátok, de tudta, hogy én vagyok a Kiskarácsony, mert így hívott. Amikor lemezt készítethettek Londonban, egyet Los Angelesben, közte pedig turnézhattak az Egyesült Államokban, Barta teljesen megbolondult attól, amit látott Kaliforniában, a turnétól, meg egyáltalán az egésztől, ami a nyakába zúdult, és utána hogy hazamegy a harmadik emeleti Izabella utcai fél szoba-konyhás lakásba. Ezek után azt mondta, hogy képtelen hazajönni. Mindez nagyon

DSZ: Te ezt kicsit kívülről nézted mint új tag? KJ: Zenekaron belül egy évig biztos tartott az a letargia, illetve ez nem jó szó, inkább csalódottság, ami teljesen érthető volt. De sok idő nem volt ezen rágódni, hiszen augusztus legvégén jöttek haza, másnap már jött értem az egyik technikus, és körülbelül három percem volt arra, hogy döntsek. A rá következő negyedik napon mentek be az ORI-ba és átkértek, mint

30


INTERJÚ

ahogy a Generál együttestől is elkértek – ideiglenesen. Tíz napig próbáltunk, és rögtön mentünk Lengyelországba másfél-két hónapra. Másfél évvel később Laux szállt ki, vele együtt a szövegíró feleség Adamis Anna is, viszont ekkor találtunk rá Dusánra. DSZ: Dalszerzőként mennyire más metódust jelentett az LGT a Generálhoz képest? KJ: A Generálban volt egy egyfajta játékosság, NDK-ban kindergartennek hívtak minket, de tényleg játszótérnek tekintettük a zenekari munkát. Ahogy az LGT-ben is, mindenki dalszerző volt, de a Generálban a hangszereléskor mindenki kicsit belekotyogott, tehát együtt formáztuk a dalokat a próbateremben. Az LGT-ben viszont sokkal szigorúbb agymunka zajlott, és aki mutatott egy új dalt, azt már kvázi szerkezetkészen hozta le és utána osztottuk ki, ki mit tanul meg, ki hol énekel, és következő héten már játszani kellett. Volt a próbateremben egy Uher magnó, amit mindig bekapcsoltunk, amikor lementünk, minden számötletet felvettünk, jameltünk rá. Este, ha végeztünk, akkor visszahallgattuk és kiollóztuk azokat az érdekesnek tűnő részeket, motívumokat, ami mondjuk egy későbbi dalnak az alapja lett. Ez a dalírással eltöltött idő rengeteg szabadságot tudott adni. DSZ: Te gitáron szerzel dalt? KJ: Mindig zongorán. A mai napig is. A zongora egy univerzális hangszer. Amikor a közönség azt látta, hogy a James zongorázik pár dalt az LGT-ben, azok az én dalaim voltak. DSZ: Mennyire volt organikus folyamat az LGT-ben a dalírás? Értem ezt úgy, hogy már eleve lemezre készültek a dalok? KJ: Erősen kell koncentráljak, hogy felidézzem a hétköznapokat, mert azokon múlt az egész. Kaptunk egy kitűzött dátumot, amikor be kellett vonulni a stúdióba, mert ahhoz képest kaptunk egy megjelenési időpontot is, ami legtöbbször a karácsony előtti időszakot jelentette. Ez később persze megváltozott, amikor más sokkal nagyobb volt a lemezkínálat. Tehát visszaszámolva másfél-két hónap kellett ahhoz, hogy egy nagylemez anyagát elejétől fogva össze lehessen állítani. Egy nagylemez általában kilenc dalból állt, ha három-három és fél perces dalokat veszünk alapul, és hogy lehessen válogatni és egységes koncepciót lehessen kialakítani, hogy legyen mondanivalója – mert azt mindig kitaláltuk előre –, ahhoz mindig dupla annyi dalt írtunk, hogy legyen miből válogatni. Mivel Jánoska nem igazán írt dalt, így hármunk között kialakult egy íratlan szabály, hogy ha adott mondjuk kilenc dal, abból Tomi megír hármat, én hármat, vagy kettőt és a többit a Pici. Ez gyakorlatilag a Fiúk a kocsmába mentek lemezig így működött. Például a Loksi albumnál felvettük húsz, huszonkét dal alapját és jóváhagyták Dusán szövegeit. A dalok java részénél már tudtuk, hogy melyiknek hol a helye dramaturgiailag. De a lemez bizonyos részeinél még kívánt valamit: így született két instrumentális dalom, a Kabolo és az Aquincumi séta. Van, amikor így is jó dolgok tudnak születni, felfokozott állapotban. Nagyon érdekes, hogy a Kabolo milyen utat járt be, képzeld, tanították a Zeneakadémián, ütő szakon. Amikor az amadindás Rácz Zoltán volt a tanszékvezető, bevitte ezt a kompozíciót. És ütőhangszeren úgy szól, hogy leesik a fejed! . Volt persze olyan is, hogy turné alatt írtunk dalokat. Például Moszkvában: egy hétig játszottunk a huszonötezres luzsnyiki jégcsarnokban. Mindennap telt ház. Szombatvasárnap két buli! (nevet) Jó, előtte turistáskodtunk, de buli előtt másfél-két órával már lenn voltunk, mert be volt szerelve a cucc. Így beálláskor mindig írtunk egy dalt, amit Lobo, a technikusunk felvett, és ha már olyan állapotba került mint például az Éjszakai vonatozás, azt este eljátszottuk. Nem hiszed el, de készült olyan felvétel, hogy ott ül huszonötezer ember és a Pici és Tomi kamu angollal énekli a dalt! És óriási siker volt! (nevet)

ℹ KARÁCSONY JÁNOS

Az 1951-ben született dalszerzőgitáros-énekes gyerekkorában először zongorázni tanult, majd áttért a klasszikus gitárra. 1967 telén lépett be a Ferm zenekarba, ahol Vincze Viktóriát kísérték. 1971-ben Novai Gáborral, Révész Sándorral, Reck Lajossal, Ákos Istvánnal és Várkonyi Mátyással megalapította a Generált, amely a keleti blokk egyik legnépszerűbb tinizenekara lett, egyik daluk a holland slágerlistát is vezette. 1974-ben csatlakozott az LGT-hez, ahol az Egyesült Államokba disszidált Barta Tamás helyére került. Dalaival és jellegzetes énekhangjával hozzájárult az LGT sikeréhez. Eddig három szólóalbumot jelentetett meg, aktívan részt vett a különböző LGT-produkciókban (Komár László, Katona Klári stb.), producer volt a Napoleon Boulevard albumain. Jelenleg változatos felállásokban – szólóban, duóban, trióban és zenekarral egyaránt – rendszeresen fellép.

DÍJAK HUNGAROTON ÉLETMŰDÍJ (2000), A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND, LOVAGKERESZTJE (2005), STORY ÖTCSILLAG-DÍJ (MEGOSZTVA AZ LGT TAGJAIVAL) – AZ ÉV ZENEI PRODUKCIÓJA (2014)

radio TOP 5 LEGJÁTSZOTTABB DAL DAL A MIÉNK ENGEDJ EL UTOLSÓ SZERELMES DAL A SÍNEKEN RAJONGÁS


INTERJÚ

DSZ: Ebben az időben a lemezeken a zenei rendező fogalma volt itthon érvényben. Mit jelentett ez a gyakorlatban? KJ: Klasszikus értelemben a producer az, aki kreatív módon levezényli és felügyeli a folyamatot. De itthon nem az volt. A zenei rendező felelt a gyártó felé, hogy megfelelő minőségű legyen az anyag. Ő felelt azokért a technikai paraméterekért, ahogy megszólalt a lemez. Egy olyan zenekarnak, mint az LGT, viszont már nem volt szüksége zenei rendezőre, pontosan tudtuk, hogy mit akarunk, de hivatalból ki volt jelölve a stúdió, ott volt iksz hangmérnök, meg egyéb feladatok, mert teljes foglalkoztatottság volt. DSZ: Mintaként szolgált-e, hogy Piciék korábban már vettek fel Nyugaton lemezt producer segítségével? KJ: Nem is tudom, nem volt ez téma. Egyszer-kétszer beszélgettünk erről. Amikor a zenekarnak ismét szerződése lett az EMI-jal, és 1983-ban a Too Long lemezt vettük fel az Abbey Roadon, Pete Wingfieldet kaptuk producernek. Ő akkor már 55 éves volt, az EMInál volt szerződéses producer, lemezeken kívül reklámokat készített. Első körben elhozta a keyboardját és mindenbe bele akart játszani, ami nekünk annyira nem tetszett, de aztán amikor az amerikai hangmérnökkel, Braddel megnéztek minket a Vígszínházban, az meggyőzte, hogy elboldogulunk. Ami nagyon fontos volt, ahogy belénk verte az angol nyelvet. Ott álltunk a budapesti angolságunkkal, ő pedig felénekelte az egész lemezt nekünk előre. Azt hazavittük, és körbe-körbe hallgattuk. Azt hiszem, életem legnehezebb énekfelvétele volt ez az időszak. Az itthon készült sáv alapokat vittük ki, Budapesten vettük fel az éneket is, mert az MHV ezzel a deallel szállt be, majd Londonban pár kórusfelvétel stb. után lett megkeverve. Az első kislemez három hétig fenn volt a százas listán Angliában. Utána mentünk turnézni a 10cc-vel. DSZ: Miért szakadt meg ez az együttműködés is? KJ: Amikor hazajöttünk, azt állította az MHV, hogy nem hoztuk azt az anyagi és erkölcsi sikert, amit elvártak. Pedig ez nem volt igaz, még a munka legelején álltunk, még szépen kifutott volna, de erre fogták. Így nem tudtunk visszamenni, hiába hívtak, hiszen turné után ismét kellett volna klubozni, szerepelni. A projekt szerencsétlenségét tetézte, hogy az EMInál akkor zajlott egy tulajdonosváltás, az új indiai tulaj pedig mindent átnézetett a cégben, és amikor eljutottak az LGT-ig, hogy hol vannak ezek, miért nincsenek itt, felszólították az MHV-t és rajtuk keresztül minket, hogy jelenjünk meg és tegyünk eleget a szerződésünknek, különben irgum-burgum, és mivel nem engedtek ki, ezért szerződésszegés miatt felbontották a szerződést. És még jó, hogy nem pereltek be minket. DSZ: Nehéz ma ennyi sláger után új dalt írni? KJ: Igen, a fióknak írok leginkább. DSZ: Hogyhogy? Miért alakult ez így? KJ: Annyit minden változott a világban, és félek attól a csalódástól, ami esetleg érne egy új albummal. Elméletileg legalább ötöt kellett volna írnom. De gyakorlatilag azért nem készült el, mert mindig attól félek, hogy az idő és energia, amit belefektetek, nem éri meg. Nem látom azt a fórumot, azt a felületet, azt a hátteret, és ami a legfontosabb, hogy az elmúlt évek alatt, ahogy ismét egyre többet játszom, látom, hogy továbbra is a közönség dönti el, hogy mit akar. Amikor a második szólólemezemről becsempészek egy-egy dalt, már néznek, hogy mit csinál ez az ember? Gyere ki a hegyoldalba, Áldd meg a dalt, Álomarcú lány, drága James, azt játsszad! Ha rendszeresen ez jön veled szembe, látod, hogy skatulyába tettek, teljesen mindegy, milyen harmóniákat fogsz le, miről énekelsz. 32

Egyáltalán nem vagyok pesszimista, régen volt ilyen gazdag évem

DSZ: Én sokkal optimistábban látom ezt, hiszen szemmel láthatóan pörögsz, képben vagy és nem nosztalgiázol. KJ: Egyáltalán nem vagyok pesszimista, régen volt ilyen gazdag évem, mint 2018, ha a koncerteket nézem. Csak a Zenevonat produkcióval volt harmincegy előadásunk nyártól számítva, plusz duóban, trióban vagy vendégként is felléptem. Felkértek, hogy játsszak tavasszal a Petőfi Akusztikban a triómmal (Angler Ákos, Péter János) és meglepetésvendégekkel. Egy-két új dal is lesz. De próbálok éppen a Random Trippel, a jubileumi Csík zenekarnál leszek vendég decemberben, és szólóban is elég sok felkérésem van. DSZ: Mostanában mit hallgatsz? KJ: Hát, mostanában inkább a klasszikusok felé megyek el megint. Inkább befogadó vagyok most, mint felfedező. De mindent hallgatok. Mind a két lányom nagyon nagy zenerajongó, legutóbb őt mutatták (elkezd keresgélni a telefonján): Ólafur Arnalds-ot. Hát ez bitangság! Ilyen zenét, el vagyok ájulva tőle! n INTERJÚ: -BB- , FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ),


KOMOLY

EÖTVÖS PÉTER / BMC

EÖTVÖS PÉTER HE7VENÖ5 2019. januår 2-ån lesz hetvenÜt Êves EÜtvÜs PÊter, akit aligha kell bemutatni a Dal+Szerző olvasóinak. Az utóbbi fÊl Êvszåzad egyik legjelentősebb – s ami a kortårs zenÊben nem feltÊtlenßl jår ezzel egyßtt –, legjåtszottabb zeneszerzőjÊről van szó. A budapesti ZeneakadÊmia elvÊgzÊse utån kísÊrleti mŹveket, valamint film- Ês színhåzi zenÊt írt, majd 1966-ban Nyugat-Európåba kÜltÜzÜtt, ahol Karlheinz Stockhausen egyßttesÊnek tagja, majd a Pierre Boulez vezette Ensemble InterContemporain zeneigazgatója lett, s egyre sikeresebb karmesteri pålyåt futott be. ZeneszerzőkÊnt mindvÊgig aktív volt, bår az igazi åttÜrÊst 1998-ban bemutatott operåja, a Csehov dråmåja nyomån komponålt Hårom nővÊr hozta el szåmåra, amelyet az elmúlt húsz Êvben kÜzel húszfÊle színrevitelben jåtszottak vilågszerte. Azóta tíz opera jÜtt ki EÜtvÜs mŹhelyÊből, s persze szåmos zenekari darab, kamaramŹ Ês vokålis zene. A hetvenÜtÜdik szßletÊsnap sokak szåmåra a szåmvetÊs ideje volna, de nem EÜtvÜs PÊternek. A Budapest Music Centerben januår 5-Ên hallható ßnnepi koncert nem retrospektív, EÜtvÜst jobban Êrdekli a jelen Ês a jÜvő, mint a múlt – åltalåban is, Ünmagåval kapcsolatban pedig kßlÜnÜsen. A mŹsorban kizårólag az új Êvezredben szßletett mŹvek, zÜmÊben kamaradarabok szerepelnek, jó rÊszßk előszÜr lesz hallható Magyarorszågon. S mivel vÊrbeli színpadi szerzőről van szó, bemutató előtti verziójåban elhangzik az Alessandro Baricco Selyem címŹ regÊnye nyomån komponålt, Üt hangszerre Ês narråtorra írott melodråma, a Secret Kiss is, mÊgpedig Molnår Piroska főszereplÊsÊvel. n –AJM– FOTÓ: FELVÉGI ANDREA

TulajdonkÊppen popzenÊsz lennÊk, csak mås irånyba vitt az Êletem. A jazz az alapelemem, a jó popzene a fiatalsågom‌

„

(EÜtvÜs PÊter, Dal+Szerző 2013/4)

đ&#x;“… EĂ–TVĂ–S 75 ĂœNNEPI KONCERT A BUDAPEST MUSIC CENTERBEN 2019. JANUĂ R 5. SZOMBAT 19:30

33


34


INTERJÚ

LÁZÁR ÁGOSTON ÉS LÁZÁR DOMOKOS, ESTI KORNÉL

OLYAN A ZENEKAR NEKÜNK, MINT EGY VÉDŐHÁLÓ Az Eltűnt idő című új Esti Kornél-album kapcsán csap le rám a felismerés, hogy a Lázár tesók, Ágoston (öcs) és Domokos (báty) akaratlanul is a mostani húszas éveit taposó generáció „zenéket a fülünkbe ültető bátyuskái” lettek. Interjúnkban mesélnek családtagnak beillő zenekartársaikról, a „szülés utáni depresszióról” és arról is, hogy miként bújik elő egy majdnem híres gitárosból az ösztönös dob-talentum. Dal+Szerző: Meg tudnátok mondani, mi az a közös gyermekkori zenei élmény, ami legelőször eszetekbe jut? Lázár Domokos: Ágoston azokat a zenéket hallgatta, amiket én. Lázár Ágoston: Igen, mindenben folyamatosan majmoltam Domokost. LD: Mostanra viszont már fordult a kocka, én majmolom őt. LÁ: Tényleg így történt. Amikor ovis voltam, és Dodi elkezdett Beatles-t és egyéb normális zenéket hallgatni, én is rákattantam ezekre. Mikor metallicás lett, én szintúgy. Amikor elkezdett szólógitározni, akkor én is belevágtam, és mindenáron le akartam körözni. Sikerült is. Szerintem még mindig technikásabban gitározom, mint ő. LD: Az biztos, ez az új Esti Kornél-lemeznél is beigazolódott. Van rajta egy dal, amihez Ágoston kitalált egy gitártémát és én nem tudom eljátszani (ez a Vihar című szám vége, a szerző). De még csak szégyent sem éreztem emiatt, mert szerintem ő egyszerűen tehetségesebb zenész. Jobban is mozog: már kiskorában is ügyes néptáncos volt, én meg egy botlábú gyökér. LÁ: Most mondjam azt, hogy nem? A frusztrált kisöcsi túlkompenzált. (nevet) LD: Amiben talán tehetségesebbnek mondanám magam, az a dalszövegek írása. Mindig is éreztem, hogy nem én leszek a legkiemelkedőbb zenész a zenekarban. Például ha látnak minket élőben, mindig Ágostont emelik ki, hogy „úristen, mennyire jól dobol”. Ebben az értelemben az ő zenei tehetsége tényleg komolyabb. Viszont jól kiegészítjük egymást, mivel én egy kicsit másfajta nézőpontból tudok mit kezdeni a zenével – a szövegek irányából ragadom meg. Ágoston is nagyon jól ír, de szerintem ez alkati kérdés. Másfajta típusok vagyunk. LÁ: Az Esti Kornélnál a Személyes közlemény dalszövegét én írtam anno. Az egy nagyon ihletett pillanat volt, a sorok szinte kigurultak. Azóta többször próbálkoztam, de mindig úgy érzem magam közben, mintha meztelen lennék, ezért kevésbé merem szavakba önteni a dolgokat. Pedig magához a szövegíráshoz valószínűleg van némi sütnivalóm, mivel egyébként a munkám része, reklámszövegekkel is foglalkozom. De a dalszövegek esetében felépül egy érzelmi gát. Viszont a zene nagyon gyorsan kigördül. Ebből a szempontból tényleg remekül kiegészítjük egymást a dalszerzésben. Dodi az ének-szövegben erősebb, én pedig a zenei részében.

Nagyon sok fajta zene szólt otthon, olyasmik, mint amiket mi is hallgatunk

35


INTERJÚ

ℹ LÁZÁR ÁGOSTON

az Esti Kornél zenekar dobos-dalszerzője. 1992. július 9-én született Mezőtúron, zenei érdeklődése már gyerekként kibontakozott; egy énekzenei általános iskola tanulója volt, néptáncra járt, kórusban énekelt, híres – főként, a bátyjánál jobb – gitáros szeretett volna lenni. Utóbbi álmában csak ösztönös dobtehetsége tudta megakadályozni. 2007-ben csatlakozott testvére zenekarához, az Esti Kornélhoz, 2012 végén pedig a Pegazusok Nem Léteznek nevű formációhoz is. E két zenekarral összesen 6 nagylemezt és több kislemezt adtak ki. A jövőben a bátyjával közös Lázár tesók zenei projektet is szeretné továbbfejleszteni. A BKF Kommunikáció és Médiatudomány karára járt. Jelenleg anyazeneka énekesével, Bodor Áronnal a próbatermen kívül is közös munkahelyen munkálkodik, egy ügynökségnél a reklámszövegek és a social media területén kamatoztatja kreativiását.

radio TOP 5 KEDVENC DAL NICK CAVE: INTO MY ARMS DAMON ALBARN: HOSTILES RADIOHEAD: EVERYTHING IN ITS RIGHT PLACE LAURA MARLING: WHAT HE WROTE QUEENS OF THE STONE AGE: SONG FOR THE DEAD

DSZ: Kisebb korotokban mennyire volt jellemző rátok a rivalizálás? Akár zenében, akár az élet más területein. LD: Zeneileg biztos, hogy nem. Sőt… LÁ: Amúgy meg igen. Mint egy egészséges testvéri viszonyban: én agresszív voltam, Dodi meg hagyta, hogy megverjem. LD: De ez nem rivalizálás, hanem egyszerű fiútestvér-lét, viszont ego nem volt benne. Most például az új Esti Kornél-lemeznél elég dominánsan Ágoston hozta a zenei ötletek zömét, és én örültem neki, minimális féltékenyég sem gyúlt bennem. Ez fordítva is így működik. LÁ: Igen, mert ez közös siker. LD: Más szempontokból is. Nagyon tudunk örülni annak, ha egyikünk talál egy jó csajt, vagy ha valami siker éri. Szóval nincs rivalizálás. DSZ: Van két húgotok, egy ikerpár. Őket is beszippantotta a zeneiség? LÁ: Mind a ketten próbálkoztak zongorával, viszont végül nem bizonyultak elég motiváltnak. Szerintem szar volt a tanár, valószínűleg ezért. Egyébként egy rossz – vagy eleve demotivált – tanár borzasztóan demotiváló tud lenni. Sok oktató ki van égve, és semmilyen élményt nem adnak a gyerekeknek, márpedig az az elején nagyon fontos lenne. Hogy ne darálásnak vagy kötelező dolognak érezzék a zenetanulást, hanem egyfajta játék legyen és sikerélmény. LD: Nekünk abból a szempontból szerencsénk volt, hogy a klasszikus gitár tanárunk, Bányai Laci bácsi laza volt, hagyott minket a saját tempónkban haladni. Nem erőltetett semmit, de például adott lehetőséget arra, hogy fellépjünk. LA: A dobtanárom – egy roppant inspiráló jazzdobos, Major Balázs – szintén ilyen szellemiségben oktatott, illetve az ének-zenei általános nagy tanáregyéniségei nagyon megszerettették velünk ezt a zene dolgot. Nyilván, ott nem rock’n’rollt toltunk; én például sokáig kórusban énekeltem. Különben hiányzik ez a része a zenélésnek, ami teljesen más élményt ad, mint egy extrovertált zenekari lét, vagy maga a rock’n’roll műfaj. DSZ: Otthon milyen zenei világ vett körül titeket? LD: A szüleink rendkívül széles zenei műveltséggel rendelkeznek. LÁ: Nagyon sok fajta zene szólt otthon, olyasmik, mint amiket most is hallgatunk. Fater részéről alternatív magyar rockzenék, pl. Európa Kiadó, Balaton, Kispálon, Sziámi. A 80-as évek undergroundja, 90-es évek alterzenéi. Sok népzenét hallgattunk, főleg anyukánk miatt, mivel ő ének-zene tanár. De a Radiohead, vagy éppen Eminem is bekacsintott néha. LD: Szerencsénk van, hogy intellektuális értelemben egy elég jó közegből jövünk. Értelmiségiek a szüleink, a szónak abban az olvasatában is, hogy jó ízlésük van, és azt hiszem, hogy ebből ránk is ragadt valami. DSZ: Az Esti Kornél is viszonylag fiatal korotokban indult útjára. Hogy kezdődött a története? LD: Akkoriban 17 éves voltam, Ágoston pedig 13. A kezdeti felállásban, kb. másfél évig ő nem volt benne. Átpörgettünk számtalan dobost, de mindegyik egy-két hónap után kihullott. Már a legelején készültek saját dalok, ami azért lényeges, mert rögtön elkezdtük érezni, hogy nemcsak szórakozásra vágyunk, hanem van egyfajta közléskényszer bennünk, ami a dalszerzésnél fontos. Csak a link dobosok miatt szenvedtünk. Nagyon emlékszem arra, hogy a Balatonnál nyaraltunk a családdal, amikor… LÁ: Ezt hadd mondjam el én! Néha lejárkáltam a terembe dobolni, és igazából ment magától. Poénból, a saját szórakoztatásomra megtanultam dalokat, és nagyon élvez-


INTERJÚ

tem. De minden azzal kezdődött, hogy szerettem volna híres gitáros lenni. Éppen arról beszélgettem Dodival a Balaton-parton, hogy milyen erősítőt vegyek. Ilyen jóléti problémák gyötörtek, aztán Dodi mondta, hogy „figyelj már, egész jól doboltál, nem akarsz dobolni, bazmeg? Erősítő helyett vegyél inkább dobot.” Végül pár hét múlva meg is beszéltük, hogy ha időben megtanulok rendesen dobolni, akkor beszállhatok a zenekarba. Ez körülbelül augusztus végén történt, szeptemberben kaptam egy dobszerkót, és novemberben már bevetésre készen álltam a mezőtúri Loksiban. DSZ: Ez körülbelül mikor történt? LD: 2007. Gyakorlatilag Ágoston onnan kezdve, hogy elkezdett dobolni, két hónap múlva már koncertezett. Lehetett érezni, hogy van hozzá egy ösztönös tehetsége. Vannak olyan helyzetek, mikor valaki egyszercsak rádöbben, hogy „basszus, ez nekem rohadtul megy”, nála pontosan így történt. Nyilván kellett fejlődnie, járt is tanárhoz, de érződött az ösztönös rátermettség. Beszállt a zenekarba, és onnantól kezdve tényleg csak az volt a kérdés, hogy tudunk-e olyan számokat írni, amikkel ki lehet tűnni az ezer másik banda közül. DSZ: Az új lemeznél hogyan jött ez az élesnek mondható váltás, hogy te (Ágoston) hoztad a zenei oldal javát? LÁ: Igazából nem volt annyira éles, mert az előző lemezen is körülbelül az alaptémák felét én hoztam. De ezúttal többször előfordult, hogy egy-egy egész számot hangszerelésileg kitaláltam. Felvettem, megmutattam a többieknek, és ami tetszett nekik, azt megcsináltuk. Azt már tudom, hogy milyen stílusa van az egyes gitárosoknak: Dodi és Kristóf inkább ritmusosabb, Arctic Monkeys-osabb, riffesebb dolgokat játszik, Imi pedig elszállósabb hangzással rendelkezik. Ezeket ilyenkor számításba veszi az ember. LD: Ugyanígy működik a szövegnél és az éneknél is. Alapvetően egy érdekes helyzet áll elő, amikor nem te énekled azt a szöveget és éneket, amit megírtál. Viszont Áronnal már kialakult az, hogy pl. úgy találok ki egy énekdallamot, hogy már előre tudom, hogy nekem magas lenne, viszont neki pont jó lesz. Ahogy egyre jobban megismerjük egymást, annál egyszerűbbé válnak a zenei gondolkodásban ezek a kreatív folyamatok. LÁ: Dodinak is volt nyáron egy termékeny időszaka, mikor kigördültek a szövegek. Körülbelül másfél hónapba telt, míg az egész megszületett. Nálam ez pont akkor következett be, mikor nem éreztem magam túl rózsásan, és szinte csak a zenével volt kedvem foglalkozni. Ekkor mondhatni maguktól fogantak meg a témák. DSZ: Régebben lassabb volt ez a folyamat? LÁ: Kevesebbet foglalkoztunk a dalokkal, most nagyon sokat finomítottunk rajtuk. LD: Szerencsére most már olyan technikánk van, hogy fel tudjuk venni elég jó minőségben a próbákat, aztán otthon visszahallgatjuk őket. Én az elmúlt években elkezdtem a producerség felé is kacsintgatni, ezért most is eleve úgy hallgattam a számokat, hogy elképzeltem, hogy milyen effektek és hangzás kellene a végeredményhez. Ezek a dolgok összeadódnak. Az, hogy Ágoston ennyit foglalkozott az ötleteivel; hogy otthon is együtt hallgattuk a számokat; hogy Áronnak és Iminek is születtek szövegei. Mindenkin érződött, hogy egyfelé tartottak a gondolatok. Valahogy könnyebben jött az egész Eltűnt idő, mint az Éjszaka van lemez. A lemezfelvétel mindig egy pillanatfelvétel, ami a felvétel előtt összerakott állapotot prezentálja. Ez egy nagyon izgalmas dolog, és pont emiatt jön a „szülés utáni depres�szió”, mikor elkezd felnőni ez az egész dalfüzér. Most kezdjük el ezeket a szerzeményeket élőben „használni”

ℹ LÁZÁR DOMOKOS

énekes-gitáros-dalszerző, 1989. május 27-én született Mezőtúron. 17 éves korában alapította az Esti Kornélt, melyben gitározik, vokálozik, illetve a dalszerzői és produceri feladatok fő felelőse. 2011-ben akkori barátnőjével, Ács Eszterrel útjára indította a Pegazusok Nem Léteznek nevű formációt, e két projekttel 6 nagylemezt és számtalan kislemezt készített. Produceri rátermettségét bizonyítja, hogy a kortárs magyar könnyűzene krémje örömmel rábízta kiadványait; dolgozott már együtt a Szabó Benedek és a Galaxisokkal, a Felső Tízezerrel, Németh Róberttel, a Kloggsszal és a Verőköltővel is. 2014-ben jogi diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2015 szeptembere óta PhD-hallgató az egyetem Társadalomtudományi Tanszékén, és idén a szociológia mesterszakot is elkezdte. Jogászként dolgozik egy civil szervezetnél.

radio TOP 5 KEDVENC DAL RADIOHEAD: EXIT MUSIC (FOR A FILM) ARCTIC MONKEYS: 505 EURÓPA KIADÓ: ROMOLJ MEG LOVASI ANDRÁS: MIRE MEGTANULTAM EMINEM: THE WAY I AM


INTERJÚ

DSZ: Még igencsak fiatalok vagytok, és mondhatni más korosztályok is, honnan jött mégis az eltűnt idő, mint konceptlemez-téma? LD: Ez az idő-koncepció nem egy szigorú tematika; nagyon sokféle dologról szólnak a dalok, és nyilván mindannyiunknak mást jelent az, hogy múlik az idő. De mindannyiunk számára múlik, és hasonlóan változtak az életkörülményeink. Két-három évvel ezelőtt még mindenki éppen kilógott az egyetemről, elkezdtünk dolgozgatni. Átmeneti fázisban voltunk. Most pedig mindenki önfenntartó, Budapest az otthonunk, és ez sok mindent meghatározott. Plusz az elmúlt években Ágostonnak és nekem komoly magánéleti traumáink is voltak, amik „kezelésében” nagyban segített a zene. Borzasztóan szerencsés dolog az, hogy számíthattunk egy ilyen fórumra, ahol rengeteg felgyülemlett stresszt és dühöt ki tudtunk adni. LÁ: Olyan ez a zenekar nekünk, mint egy védőháló. Mint egy család, akikre mindig számíthatsz, ahova el lehet menekülni. Ez is sokat alakult az idők során, és most már elmondhatjuk, hogy tényleg nagyon jó barátok vagyunk mindannyian. LD: Ez önkéntelenül is hat az alkotásra. Jobban érted a másik működését. Mivel nálunk nem egyetlen ember hozza a dolgokat, hanem mindenki belerakja a magáét, ezért fontos, hogy empatikusak tudjunk lenni. Miután jól megismertük egymást – a baromságokat és a pozitívumokat egyaránt – ezért sokszor félszakavból is megértjük, hogy mi az, amire a másik gondol. DSZ: Most az ötödik album mellé befutott egy másik mérföldő is: tripla lemezbemutató az A38 Hajón. Ilyet azért ritkán hall az ember. LÁ: Amikor szeptember elején elkezdtük meghirdetni a koncerteket, még megkérdőjeleztük, hogy ez a duplázás biztos, hogy jó ötlet-e. De már az elején érződött, hogy meglepően nagy az érdeklődés. Akkor felvetettem poénból, hogy vasárnapra nincs-e hely véletlenül. Kiderült, hogy van. Úgyhogy mikor betelt a péntek-szombat, úgy voltunk vele, hogy miért is ne? Végül is úgy, hogy még meg sem jelent a lemez, már dupla telt háznál tartottunk. LD: Meggyőztük magunkat. Szeretünk zenélni, és ha még egy estét játszhatunk a hajón, az csak jó lehet. Úgy voltunk vele, hogy ez a harmadik este egy ajándék magunknak. DSZ: És mi a helyzet más projektekkel, mint mondjuk a Pegazusok Nem Léteznek? Továbbra is létezik? LD: A Pegazusok Nem Léteznek most már egy passzív dolog. Van egy csomó magánéleti vonatkozása, ami miatt megállt. LÁ: Ami miatt régen működött, és most nem. LD: Soha nem is gondoltunk a Pegazusokra egy olyan zenekarként, mint amilyen mondjuk az Esti Kornél, mivel az egész kreatív magja egy kapcsolat volt, aminek vége lett. Valószínűleg mindig is bele volt kódolva, ezért nem egy tragikum. Viszont van most a Lázár tesók projekt, amivel kicsit komolyabban szeretnénk foglalkozni a közeljövőben. DSZ: Ott főleg Esti Kornél-számok és feldolgozások kapnak új köntöst – lesznek saját számok és lemez is? LD: Hát igen, a lemez nem az első lépés egy ilyen dologban. Ez most gyakorlatilag a saját zenekaraink dalainak az akusztikus műsora, viszont Ágostonnak és nekem is vannak elképzeléseink, amik afelé mutatnak, hogy lehetne a saját ötleteinknek a megvalósítási kerete is. Nem egy nagyzenekaros dologban gondolkodunk, és nem is fel38

Szerencsénk van, hogy intellektuális értelemben egy elég jó közegből jövünk

tétlen akusztikusban. Illetve vannak más terveink is az Esti Kornél háza táján: izgalmas lenne csinálni egy akusztikus anyagot, amivel egy picit komolyabb vizekre evezhetünk. De egyelőre kipihenjük az új lemezt. Ugyanakkor nem sokáig lehet bírni ezt a „szülés utáni depressziót”, gyorsan bele kell fogni valamibe, különben az ember elkezdi rosszul érzi magát. n INTERJÚ: STESZKÓ ZSANETT, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ)


40


JOGI ESETEK

EGY EGYÜTTES FELBOMLÁSÁSNAK JOGI KÉRDÉSEI

SZAKÍTÁS, AVAGY EGY JOGVISZONY VÉGE Alapvető jogi jótanács egy többszemélyes zenei formáció indulásához: előre gondolkodás, tervezés, szerződés. Azonban ki köt (házassági) vagyonjogi szerződést a mézeshetek alatt? Jogi szempontból néztük meg azt az esetet, amikor egy zenekari tag búcsút int az együttesnek. Egy zenekar váratlanul lesz sikeres, ami lendületből viszi előre a baráti vagy ismerősi viszonyban lévő zenészeket, de közben teljesen megváltoznak a körülmények. Közös szerzemények és felvételek is születnek, amelyek a jogi védelmi időn belül, azaz jó hetven évig összekötik a tagokat. Konfliktus keletkezhet művészi vagy gazdasági okból. Az biztos, hogy bonyolult viszonyok között egyszerre találják magukat gazdasági, jogi problémák halmazában a tagok, és felmerülhetnek kérdések a zenekari névvel vagy a közös szerzeményekkel kapcsolatban is. A ZENEKARI NÉV TOVÁBBI SORSA

Egy sikeres formációt a neve alapján ismer a közönség. A közelebbi rajongók követhetik az összes zenekari tagot, de az biztos, hogy például a szólista távozását egy együttes nehezen éli túl, míg a háttérben álló előadók kicserélődése után a zenekar tovább tud működni. Az esetek persze egyediek, de kimondható: a név fontos. Ha a tagok előzetesen nem tettek semmit a névhasználat rendezésére, akkor is van közöttük egy jogviszony, amelyet a Polgári Törvénykönyv szerint kell megítélni. Ekkor nevük közösen használt művésznév, jogviszonyuk pedig egy ún. polgári jogi társaság. A változatlan zenekari név alatti működés akkor sérti a kiváló tag jogait, ha ez a „működés” olyan művészeti vagy karakterváltozást jelent, ami a távozó tag művészi hírnevét sértheti. Minden eset egyedi mérlegelést kíván, de egy tag kiválása a névhasználatot nem lehetetleníti el. Ha jogi vita van, azt viszont érdemes kölcsönös kompromisszumok mellett szerződéses megállapodásban rendezni. DE MI LESZ A KÖZÖS DALOKKAL?

A dalok esetén kisebb a megállapodás tere: a formáció felbomlása a szerzőséget nem érinti, mivel a szerző mindig az, aki a mű eredeti megalkotásában részt vett. Tehát, ha minden korábbi tag szerző

volt és ezt az Artisjusnál regisztrálták is, akkor azon nem kell és nem is lehet változtatni. A távozó tag ez esetben továbbra is részesül a szerzői jogdíjakban. Ha pedig a közös művet úgy szeretnék megváltoztatni, hogy az már átdolgozás lesz, akkor az ő engedélye is kell majd. Kell-e tőle engedély arra, hogy a tovább működő együttes ugyanazokat a dalokat koncerteken előadja vagy hangfelvételen kiadja (jogi értelemben vett átdolgozás nélkül)? Erre nincs szükség. A kivált tag a műsorközlés alapján részesülni fog szerzőként a jogdíjak felosztásában. A korábbi tagoknak természetesen fellépőként kötelezettségük pontos műsoradatszolgáltatást adni az élő fellépéseikről például az Artisjus Szerzői Információs Rendszerén keresztül. A művek közös hangfelvételei a kivált tagnak ugyanúgy termelik a jogdíjat a lemezkiadói szerződés alapján (ha volt ilyen) és az előadói közös jogkezelő EJI részéről is. Arra viszont figyelni kell, hogy ha az egyedi szerződések elszámolását a távozó tag vállalkozása intézte, akkor a további elszámolásokra is köteles lesz. Erről a személyes kapcsolat megszűnése miatt érdemes írásban megegyezni. Az EJI-nél pedig meg kell adni a hangfelvételi adatlapon a felvétel pontos adatait – az előadói minőség pontos feltüntetésével, mert ott az képezi a jogdíjfelosztás alapját. A közös művek újabb felvételei esetén a kivált tagnak csak szerzői jogai lesznek. A változatlan kiadást és az online szolgáltatásokban való közzétételt az Artisjus engedélyezi, ezért innen lehet szerzői jogdíjra számítani. A kivált tagnak az új műveken és az új felvételeken, amelyekben már nem szerző, és nem is előadó. n DR. KABAI ESZTER, FOTÓ: ISTOCKPHOTO

41


DEX 2019

THOM ARTWAY

MINDEN TALÁLKOZÁS IHLETFORRÁS A második Dalszerző Expó még nemzetközibb lesz, mint a 2018-as volt. A nagy sikerű Nyitott stúdió programban például Iamyank és Jónás Vera a fiatal cseh énekes-dalszerző generáció egyik legsikeresebb, szakmailag elismert képviselőjével, Thom Artwayjel ír közös dalt. Mivel a program látogatói őt ismerhetik meg legközelebbről, részletesebben is bemutatjuk a cseh zenei export reménységét, aki utcazenészként egészen Ausztráliáig jutott. Thom Artway, vagyis Tomáš Maček brit ihletésű folk-popos dalait először utcazenészként adta elő Prágában, majd megjárta Európa több országát, de Ausztráliát és Új-Zélandot is. „Utazás közben mindig új emberekkel találkozol, és ez a dalszerzésben fontos ihletforrás” – írta a Dal+Szerzőnek. „Ha az utcán játszol, meg kell ragadnod azok figyelmét, akik elsétálnak melletted, vagyis nem lehetsz unalmas. Ez így van mindenhol a világon. De ha választanom kell, hogy hol éreztem magam a legjobban, akkor Ausztráliát mondanám. Az ottani kultúrának része az utcazenélés, és az emberek nagyon nyitottak rá.” Első EP-jét 2013-ban jelentette meg, majd 2015-ben jött a nagylemezt beharangozó single, az I Have No Inspiration. A 2016-os debütáló nagylemeze, a Hedgehog nyomán elnyerte a rangos Anděl cseh zenei díjat az év énekese és az év felfedezettje kategóriában. 2017-ben elnyerte a Czech Fresh exporttámogatást, így számos showcase fesztiválra eljutott, köztük a Budapest Showcase Hubra, jövőre pedig megy a Eurosonicra; valamint a Szigeten is játszott. A második nagylemez előfutára az All I Know című single volt, amiről az angolszász sajtó is elismerően írt. „A klasszikus dalszerzés és a modern hangzás tökéletes elegye. Thom Artway elragadó folkpop dalokat ír, amik különleges hangjára, fülbemászó dallamaira és önelemző szövegeire egyaránt építenek” – írta róla a Music Match. „A nosztalgia érzését álomszerű dallamokkal kelti fel” – fogalmazott a Subba-Cultcha, kiemelve „a párkapcsolatok összetettségét érzékenyen, meghatóan taglaló szövegeket”. A zenéjét maga írja, de mint a Dal+Szerzőnek kifejtette, az együttese és producere közösen hangszerelik meg; az angol nyelvű szövegeket pedig Prágában élő brit barátja, Alasdair Bouch segítségével írja meg, aki segít a „tipikus cseh hibák” kiküszöbölésében is. Bár az énekes-dalszerzőket gyakran úgy képzeljük el, mint akik 42

elsősorban befelé figyelnek, szerinte „fontos, hogy olyan csapattal legyél körülvéve, akikkel mind a zenét illetően, mind emberileg jól megértitek egymást, mert csak így érheted el, hogy az eredménnyel (a hangszereléssel, hangzással stb.) tényleg elégedett lehessél.” A Nyitott stúdióra nagy várakozásokkal tekint. „Mind a hárman más-másfajta zenét játszunk, mégis együtt kell dolgoznunk. De Vera és Iamyank zenéjét hallva szerintem ez sikerülni fog. Idén elkezdtem több elektronikus zenét hallgatni, úgyhogy jól jön, hogy Iamyankkel lehetek majd egy stúdióban. Alig várom már, hogy együtt létrehozzunk valamit!” – írta a Dal+Szerzőnek. A DEX egészétől azt várja, hogy „új emberekkel találkozom, és szakmailag is bizonyára segíteni és inspirálni fog, ha látom, mások hogyan dolgoznak.” n –AJM–, FOTÓ: MICHAL AUGUSTINI


DEX 2019

KÜLFÖLDI ELŐADÓK A DALSZERZŐ EXPÓRÓL

AUSZTRIÁTÓL KOREÁIG A Dalszerző Expón a legnevesebb magyar szerzők – Dés László, Caramel, Szakos Krisztián, Hegyi György, Iamyank, Wolf Péter, Jónás Vera, Pejtsik Péter, a Margaret Island tagjai, Johnny K. Palmer, Áron András „Apey” – mellett külföldi szakemberek is tartanak előadásokat, workshopokat. Közülük mutatunk be néhányat. WILL SIMMS

WILL SIMMS

A francia születésű, Londonban élő szerző-producer első megjelent dala, a Ruben Bonellel közös 4 Ever Happy a spanyol top 10-be jutott, és egy nagy Vodafone reklámban használták fel. Azóta több, az elektronikus tánczenét karibi hatásokkal keverő számot is megjelentetett vendégénekesekkel, a Sharoque duó tagjaként számos remixet jegyez. Dolgozott a dán Nabiha és a brit The Vamps több slágerén, Ayah Marar debütáló albumán, de igazán nagy sikereit a K-pop világában aratta. Olyan, Koreán kívül is hatalmas, elkötelezett rajongótáborral bíró zenekaroknak írt dalokat, mint a Girls’ Generation, az SNSD és az EXO. Első nagy sikere ebben a világban az I Got A Boy című sláger volt, amit eredetileg egy amerikai előadónak szántak, de lecsapott rá a K-pop egyik meghatározó cége, az SM Entertainment, és a Girls’ Generation előadásában mind Koreában, mind az amerikai K-Pop charton első lett. Mint mondja, a K-popban rendkívül fontosak a fülbemászó dallamok, a dalszerkezetek és a hangzások tekintetében viszont jóval nagyobb a producerek kreatív szabadsága, mint az európai popzenében.

HARALD HANISCH

HARALD HANISCH

Ausztria egyik legsikeresebb dalszerző-producere. Meghatározó slágerekkel segítette Christina Stürmer énekesnő pályáját, aki az egész német nyelvterületen (hazája mellett Németországban és Svájcban) az egyik legsikeresebb osztrák énekesnő. Rajta kívül több előadó vitte sikerre dalait: Eva K. Anderson, Florian Scheuba, Doris Golpashin, Tagträumer és mások. A bécsi Zeneakadémia könnyűzenei intézetének tanáraként zeneszerzést és szövegírást is oktat, ezen kívül is számos mesterkurzust tartott már. Az Osztrák Zeneszerzők Szövetségének alelnöke, a pop-rock szakosztály vezetője

KEN CHONG

A szingapúri zeneszerző-producer egyaránt ír alkalmazott zenét és popdalokat. A szingapúri mandopop-, vagyis mandarin nyelven éneklő sztár, Stefanie Sun számára írt Rainbow Bot című dala (amelyben az énekesnő fiának hangja is hallható) az Apple Music listájának élmezőnyében szerepelt. Emellett több játékfilmen dolgozott, a horrortól a vígjátékig, valamint olyan tévéadók műsoraihoz írt zenét, mint a National Geographic és a BBC. Reklámzenét is ír, valamint német és amerikai zeneműkiadóknak is dolgozik library music szerzőként. Saját produkciós céget alapított. Több alkalmazott zenei díj nyertese. A brit Bath Spa Egyetemen végzett, a szingapúri FM Pop Music Schoolban már ő oktatja a dalszerzést. n KEN CHONG

–AJM–

43


44


ARTISJUS-IGAZGATÓK

DR . FICSOR MIHÁLY NYOLCVAN

A SZERZŐI JOG VILÁGHÍRŰ NAGYKÖVETE A világszerte ismert szerzői jogászt, az Artisjus korábbi főigazgatóját köszöntjük születésnapján. A nyolcvanéves Dr. Ficsor Mihály 1975-től az Artisjus jogelődjé­ nek a főigazgató-helyettese, 1977-től 1985-ig pedig főigazgatója volt. Neki is kö­szönhetjük, hogy az akkor hatályos szerzői jogi törvényt a szerzők, jogutódok javára módosították. Ficsor Mihály a modern és az alkotók érdekeit szem előtt tartó magyar szerzői jog egyik meghatározó figurája. Az ő főigazgatósága idején jelent meg a jogszabályban több olyan elem, ami azóta is meghatározó jövedelmet hoz a szerzőknek, és abban az időben úttörőnek számított: az üres hordozó jogdíj, a kábel TV jogdíj, a szoftver jogvédelme, és a munkaviszonyban alkotott szoftverek szerzőinek járó kötelező díjazás is. Emellett, a WIPO-nál betöltött szerepében a nemzetközi szerzői jogi rendszer építésének vezetője volt, számos, a nemzetközi egyezményes háló továbbfejlesztését szolgáló „projekt” fűződik a nevéhez. Ezek közül kiemelkedik az ún. internet-egyezmények szakmai előkészítése, a tárgyalások és az elfogadás levezetése. Ezek az egyezmények a szerzői jog több százéves rendszerét hozták összhangba a digitális világ kihívásaival, megalapozva az online szolgáltatások után fizetendő jogdíjak rendszerét. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) egy máig ható szellemi tulajdoni vitarendezési eljárásában a vitarendező panel tagja, más fontos ügyben pedig szakértő volt. A szerzői jog fejlődésében lényeges bírósági ügyek eldöntéséhez készülő ALAI vélemény kialakításában kulcsszerepet játszik. Elnöke volt annak az UNESCO Munkacsoportnak, amely kidolgozta a kulturális sokszínűség védelméről szóló, 2007-ben hatályba lépett egyezményt. Fáradhatatlan szakíró és előadó. Írt többek között az 1976-os amerikai szerzői jogi törvény és a Berni Unió, a tudományos-technikai forradalom és a szerzői jog viszonyáról (a szerzői jog válságát cáfolva), Batta Jánossal a szerzői jogi törvény aktuális módosításáról a Jogtudományi Közlönyben. Neki köszönhetjük többek között a legfontosabb szerzői jogi nemzetközi egyezmények autentikus (WIPO) magyarázatát és az internet-egyezmények legátfogóbb, a világon mindenütt felhasznált kommentárját. A közös jogkezeléssel foglalkozó szakemberek számára az egész világon nélkülözhetetlen a közös jogkezelésről írt, kézikönyvként és monográfiaként is forgatható, WIPO anyagként megjelent munkája, a közös jogkezelés nemzetközi egyezményes hátterét megvilágító könyvfejezet, valamint a közös jogkezelés és a nemzetközi felhasználás közös engedélyezésének kérdéseit a közös jogkezelési irányelv alapján taglaló tanulmány. A WIPO szerzői jogi rendezvényein világszerte tartott nagy sikerű előadásainak és írásainak se szeri, se száma. Szerencsére a nemzetközi szerzői joggal foglalkozó szerzői jogász számára kötelező olvasmánynak tekintendő szövegek teljes terjedelmükben elérhetőek a blogján (copyrightseesaw.net/en). n

ℹ TISZTSÉGEK

• 1975–1977 Szerzői Jogvédő Hivatal (Artisjus) főigazgató-helyettes • 1977–1985 Szerzői Jogvédő Hivatal (Artisjus) főigazgató • 1985–1992 Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) szerzői jogi igazgató • 1992–1996 Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) szerzői és szomszédos jogi főigazgató—helyettes • 2000–2016 Szerzői Jogi Szakértő Testület tiszteletbeli elnök, majd elnök Továbbá a Szerzői Jogi Fórum Egyesület (ALAI Magyar csoportja) tiszteletbeli elnöke, az ALAI (Association littéraire et artiwtique internationale) végrehajtó bizottságának tagja

FONTOSABB KITÜNTETÉSEK

• Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2003) • Alcalá-i Egyetem tiszteletbeli profes�szora • Officier de l’ordre des arts et de letters francia kormánykitüntetés

–AJM–, ILLUSZTRÁCIÓ: NÉMETH GYULA (D+SZ)

45


GALÉRIA

BAKSA-SOÓS JÁNOS: OLIMPI

EGY FIÚ MESÉS TÖRTÉNETE Itthon még mindig úgy gondolunk Baksa-Soós Jánosra, mint a Kex együttes Nyugatra távozott legendás frontemberére, akit Hobo is megénekelt — „se János, se Tamás” –, pedig munkássága ennél sokkal összetettebb. 1975-ben jelent meg Olimpi című könyve az Et Cetera nevű nyugatnémet kiadónál, melynek szövegét és illusztrációit is ő készítette. Ebből a magyarul még ki nem adott könyvből közlünk részleteket. Baksa-Soós János 1971-ben, huszonhárom éves korában elhagyta Magyarországot, és családjával együtt a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Egy 1984-ben publikált életrajz tanúsága szerint előbb az esseni Folkwangschule hallgatója volt, majd a düsseldorfi Kunstakademie festészet és grafika tanszékét látogatta tizenkét szemeszteren keresztül. Ez a 84-es életrajz a korszakban keletkezett művei közül kiemeli az 1975-ben könyv alakban kiadott, negyvenlapos Olimpi sorozatot, ami egy fiú történetét meséli el, aki megszökik egy intézetből, majd különböző, mesés kalandok után visszatér. Az Olimpi eredeti német kiadásának magyar fordítását Baksa-Soós Attila készítette. A hetvenes évek közepétől kezdett el Baksa-Soós János érdeklődni a kerámiaszobrászat iránt is, párhuzamosan új zenei tájképek létrehozásával foglalkozott. Egy zenekart is alapítottak Doleviczényi Miklóssal Cabine 6 néven – ettől a formációtól sajnos eddig nem került elő hangfelvétel. 1978-ban Nyugat-Berlinbe költözött, évtizedeken át itt élt és alkotott. Előbb indián-, majd szamuráj-iskolát alapított, azóta Január Herceg néven publikál. Berlini évei alatt kidolgozott művészi programja egységes világképen alapul, amely változatos médiumokban nyert kifejezést: zenéi, festményei, rajzai, szobrai, ékszerei, diái, írásai összefüggő műegyüttest alkotnak, és az ember kozmikus létezésének optimális módjait szemléltetik. Németországban keletkezett műveinek egy része 2016 őszén a művész családjának közreműködésével a Cseh Tamás Archívumba került. Itt megkezdődött az anyag számbavétele, leírása, kutatása, kronológiai, műfaji szempontú rendszerezése és digitalizálása. n BEÖTHY BALÁZS

OLIMPI

(kivonat) 1. Az Intézet parkja madártávlatból. 2. Olimpi – A reggelbe menekülve lazán egy falnak támaszkodik, úgy alszik. Világos és sötét álmok kísértik. 3. A szobrok kertjében kedvenc alkotásának panaszolja el énekét. 4. Elsőre mit keressen, mely képzeteket kövesse, nem tudja. 5. A hivatali meghallgatásra gondol Olimpi. Ügyesen játssza ki a bejáratnál elhelyezett automatát, és igyekszik egyenest a második emeletre jutni. 6. Amint a sátorba lép, Olimpi meglepetésére egy kiskutya ugrik az ölébe. Olimpi inkább egy papra számított. 7. Egészen kivételes és különös zenével jut el Tuszan és Olimpi a nevezetes arany csillagra. 8. Pár utcával arrább, Mantha próbálgatja önnönmaga készítette szárnyait. Legkésőbb szombaton befogja pimaszul csapkodó fiát. 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

book

BAKSA-SOÓS JÁNOS: OLIMPI ET CETERA – IRODALMI KIADÓ

KÜLÖN KÖSZÖNET A CSEH TAMÁS ARCHÍVUMNAK ÉS BAKSA-SOÓS ATTILÁNAK

HELMUT BRAUN, LEVERKUSEN, 1975. FORDÍTOTTA: BAKSA-SOÓS ATTILA

47


IRODALOM

MELANCOLÍA (részlet)

info földényi f. lászló József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, műkritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1988-1989-ben, illetve 1990–1991-ben a DAAD Berliner Künstlerprogramm meghívására Nyugat-Berlinben dolgozott. 1991 óta az ELTÉ-n tanít az Összehasonlító Irodalomtudományi szakon, 2006-tól 2014-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a Művészetelméleti Tanszék, valamint a Doktori Iskola vezetője. Könyveit számos nyelvre lefordították. 2009ben a Német Akadémia tagja lett, 2014-ben beválasztották az elnökségébe. 2018-ban Artisjus Irodalmi Díjat kapott A melankólia dicsérete című esszékötetéért. Bazsányi Sándor irodalomtörténész így méltatta a művet a díjátadáson: „A magukkal ragadó műelemzések szilárd, mondhatni monolitszerű alapzatot képeznek ahhoz, hogy a kötet szerzője a melankólia dicsérete után kellő érvénnyel tudja elmarasztalni korunk kiszámíthatóan kellemes művészetét”.

book

FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ

A MELANKÓLIA DÍCSÉRETE JELENKOR KIADÓ, 2017

Évekkel ezelőtt Spanyolországban töltöttem a húsvétot, s autóbusszal utaztam Madridból Guadalupéba. Az eredeti célom Cádiz volt; de amikor a buszpályaudvaron kiderült, hogy röviddel korábban ment el az aznapi járat, felnéztem az induló járatokat jelző táblára, és hirtelen, magam számára is érthetetlen döntéssel Guadalupéba vettem jegyet. Hamarosan elhagytuk a várost, s mentünk délre, egyre beljebb Spanyolország mélyébe. Olyan tájakat láttam, amilyeneket addig korábban soha. A föld vörös volt, mindenfelé apróbb és nagyobb sziklák hevertek, helyenként kősivatag benyomását keltette a táj. Időnként olyan benyomásom támadt, mintha valami geológiai katasztrófa éppen most kezdene lecsillapodni, de azért még javában tart. Volt a tájban valami mélyen elutasító. Úgy éreztem magam, mint aki hívás nélkül betolakodott valahová, s most kezdik kinézni. A busz zsúfolt volt. Előttem egy anya ült a három gyerekével; olyan sötét volt a bőrük, mintha afrikaiak lettek volna, arcvonásuk azonban európai volt. Egy férfi egy kartondobozból fél dinnyét vett elő, levágott belőle egy cikkelyt és szürcsölve enni kezdte. A leve a dobozba folyt vissza. Próbáltam rájönni, hová törli a kezét, de nem tudtam rájönni. Egy fiatal nőnek a szeme úgy ragyogott, mintha drágakő lenne. Szinte kiemelkedett az arcából. Andalúziai lehetett; arcában mór, zsidó és ibér vonások keveredtek – legalábbis ezeket láttam bele. Fiatal volt, de láthatóan már kezdett öregedni. Erőt kellett venni magamon, hogy ne nézzem egyfolytában. Elől pedig, pár sorral a sofőr mögött egy idősebb nő játszott gitáron és énekelt. A busz utasai közül többen bekapcsolódtak az énekébe. Szólt a zene, a dal refrénjében pedig újra és újra ez tért vissza: „melancolía”. Váratlanul újra értelmet kapott számomra a szó, amelyet pedig akkor már sok éve óta úgy kitöröltem a tudatomból, mintha tabu lenne. Ültem egy buszban, amely egyre délebbre tartott, a táj egyre elvadultabb volt, az emberek olyan benyomást keltettek, mintha már nem is európaiak lennének. De ettől méginkább sorstársaimnak éreztem őket. Távolodtam a civilizációtól, haladtam vissza a történelmi időben. Meg a geológiaiban is. De közben egyre otthonosabban éreztem magam. Mintha magam is a geológia, kozmikus időnek – vagy inkább időtlenségnek – lettem volna az egyik pillanata, futó másodperce. És ettől kezdte elveszíteni a kontúrjait az, amit éberebb pillanatokban az „énemnek” nevezek. Mintha egy töredék lettem volna, amit azonban nem letörtek valahonnan, hanem így, töredékességében egész és teljes. Kristálytisztán láttam, hogy van olyan látószög is, ahonnan nézve mindegy, hogy éppen létezem-e vagy sem. Hiszen ha igen, akkor így teljes a mindenség, ha meg nem, akkor úgy. A létezésem semmit sem tesz hozzá az amúgy teljes mindenséghez; a hiánya pedig még ennél is kevésbé érzékelhető. Tökéletesen mindegynek tapasztalni magamat, s közben nem érezni se fájdalmat, se keserűséget, legfeljebb csodálkozni: igen, ez a melankólia.


49


DIMENSION SQUARED BOSS.INFO/HU

50

Profile for Artisjus

Dal+Szerző magazin 2018/04.  

Az Artisjus zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Dal+Szerző magazin 2018/04.  

Az Artisjus zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Profile for artisjus
Advertisement