Page 1

dal+ szerző AZ AZ ARTISJUS ARTISJUS INGYENES INGYENES ZENEIPARI, ZENEIPARI, KULTURÁLIS KULTURÁLIS MAGAZINJA MAGAZINJA II MEGJELENIK MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE NEGYEDÉVENTE II MMXVI MMXV // II. II. II

www.artisjus.hu www.artisjus.hu

SOROK ÉS MIKROBARÁZDÁK KÖZT BRÓDY JÁNOS, DALSZERZŐ NEKEM CSAK A DAL SZÁMÍT Szabó Zé NEM IDŐ KELL HOZZÁ, HANEM PILLANAT Molnár Tamás INSPIRÁL, VIZIONÁL, AZTÁN MEGÍROM Balogh Máté

1


EDITORIAL

TARTALOM

2 HÍREK 4 LEMEZAJÁNLÓ 6 TRENDI LESZ A KELET-EURÓPAISÁG? } MUSIC HUNGARY 2016 10 ROPOFF RASKOLNIKOV, FRENK PROFIL

Megannyi Artisjus-díjast szólaltatunk meg legfrissebb számunkban, élen az idén hetven­éves Bródy Jánossal. Pályája során már több mint ötven nagylemezen dolgozott és több mint száz saját dalt jegyez. Az Illés, majd később a Fonográf zenekarok tagjaként, önálló dalszerző-énekesként, szövegíróként és színpadi szerzőként is jelentős hatással volt a mikrobarázdás nagy­lemezek korszakára, mondanivalójával a „Tűrt” és a „Tiltott” kategóriák határán egyensúlyozva vált társadalmi ügyek szószólójává és az akkori rendszerellenesség egyik ikonikus figurájává. Szabó Zé több mint 150 dalát hallhattuk már a magyar rádiókban, többségük a játszási listákra, ha nem a listák élére került, és ezekből ma is rengeteget játszanak a zenei szerkesztők: idén a Pioneerral megnyerte a Dalt, amely megszólalt az Eurovíziós Dalfesztiválon, és az Artisjus-díjat is hazavihette. Nem feledkeztünk meg Molnár Tamásról sem: dalai rendszeresen bekerülnek a Dal döntőjébe is, munkásságáért idén Artisjus Junior-díjra jelölték. Balogh Máté még csak huszonhat éves, de már Artisjus-díjas zeneszerző, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doctorandus-hallgatója és óraadó tanára. Természetesen jelen voltunk az idei Music Hungary 2016-os szakmai konferencia hivatalos programjain is – mely leginkább az állam létező (NKA, CSTP) és remélhetőleg létrehozandó (exportiroda) intézményeinek szerepvállalása; másrészt a könnyűzenei export; harmadszor pedig az oktatás támaköreivel foglalkozott. n a szerk.

2

12 NEKEM CSAK A DAL SZÁMÍT SZABÓ ZÉ 18 SOROK ÉS MIKROBARÁZDÁK KÖZT } BRÓDY JÁNOS 22 INGOVÁNYOS, NEHÉZ TEREP SYNCHRONIZATION LICENCE, SYNC 24 LISTÁK YOUTUBE, MAHASZ, ZENESZÖVEG 26 NEM IDŐ KELL HOZZÁ, HANEM PILLANAT } MOLNÁR TAMÁS 30 TRENDEK ÉS FESZTIVÁLOK FÜLÖP ZOLTÁN 34 CSAPATMUNKA HÁNY SZERZŐ KELL EGY POPDALHOZ? 36 IGAZSÁGOS ONLINE PIACOT! JOGI ESETEK 38 INSPIRÁL, VIZIONÁL, AZTÁN MEGÍROM } BALOGH MÁTÉ 44 SZENT ISTVÁN PARKTÓL NEMESMEDVESIG FENYŐ MIKLÓS 46 DÖNCI-KÖNYV KÖNYVAJÁNLÓ 48 BOGNÁR PÉTER IRODALOM


IMPRESSZUM

6 TÖBBEN HANGSÚLYOZTÁK, HOGY NEM KIZÁRÓLAG A MAGYAR ZENÉRE KELL FÓKUSZÁLNI

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXVI. második negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.) Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

18 „FIÚK, HÁT NINCS FÜLETEK, NEM HALLJÁTOK, HOGY EZ TORZ?!”

Ebben a számban közremûködtek: Biczó Andrea, Bihari Balázs, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina,Nagy Kátya, Prieger Zsolt, Rácz Mihály, Réz György, Rónai András, Szabó Sz. Csaba, Tóth Péter Benjamin Lapterv: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd Korrektor: Kótai Kata

26 SZERETEM A SZEMÉLYES TALÁLKOZÓKAT, MEGHÁLÁLJA KÉSŐBB A DAL, HA AZ ELŐADÓ SZEMÉBE TUDOK NÉZNI

38 EGÉSZEN KICSI KOROMBAN A HANGSZEREK KÖZÖTT FUTKÁROZTAM MÁR, EZ EGY NAGYON FONTOS ÉLMÉNYEM

Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon. Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre. A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük. Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint. ISSN 2063-4188


HÍREK

d+sz hírek májusi jogdíjfelosztás Lezajlott az Artisjusnál a 2015-ös jogdíjbeszedésekre alapuló nagyfelosztás első része. A TV-s, rádiós, valamint a vendéglátós élőzenei elhangzásokért és komolyzenei rendezvényekért járó jogdíjat kapták meg a szerzők május közepén. A Magyar Rádió csatornáit és további 36 adó adatait vette figyelembe a közös jogkezelő a rádiós elhangzásokért járó kifizetéseknél. Csak ennél a típusú jogdíjnál több mint négymillió elhangzási adatot dolgoztak fel, ezzel 6214 magyar dalszerző és jogutód mintegy 22 ezer művére fizetve ki jogdíjat. Habár a televíziós jogdíjak is felosztásra kerültek, a VIVA televízió hiányos adatszolgáltatása miatt kialakult helyzetben a szerzői Vezetőség döntése alapján ezt a típusú jogdíjat az Artisjus júniusban teljes egészében újraosztja, és a tényleges elhangzások alapján fizeti ki. Június végén érkezik a dalszerzők és jogutódaik számlájára a felosztás második része. Ez tartalmazza az ismételt televíziós felosztás mellett az üres adathordozók után szedett díjakat, valamint a könnyűzenei koncertekből, gépzenéből származó és a filmzenékért járó jogdíjat.

music hungary A hazai zeneipar éves konferenciáján több nagy témakör is terítékre került. Egyrészt az állam létező (NKA, CSTP) és tervben lévő (exportiroda) intézményeinek szerepvállalása; másrészt a könnyűzenei export; végül pedig az oktatás, valamint a digitális szolgáltatásokból az alkotóknak járó díjazás témája. A Kinek mennyi jár(na)? témájú beszélgetésben Szinger András (Artisjus) elmondta, hogy bár sokan a zeneiparban nem szeretik a „zeneipar” kifejezést, a politikai lobbizásban, például az EU tisztségviselőivel folytatott beszélgetésben nagyon hasznos stratégia, hogy iparágként pozicionálják magukat. A kultúráról inkább az jut eszükbe a politikusoknak, hogy „már megint állami támogatást kérnek”. A szakma képviselői ehelyett arról be2

mmxvi.ii széltek, hogy a kreatív és kulturális ágazat hétmillió állást ad az európai polgároknak, összvolumenében meghaladja a telekommunikációs vagy autóipart is. A magazinban olvasható a Dal+Szerző részletes összefoglalója az eseményről.

nka-hoz jutó jogdíjösszegek Hagyományosan a Music Hungary konferencián hozza nyilvánosságra az Artisjus, mekkora az üres hordozó díjak 25%-a, amelyet a törvény szerint a Nemzeti Kulturális Alap számára kell átutalni. Ez idén 1,4 milliárd forint volt, az előző évi 1,8 milliárdhoz képest. A csökkenés csak látszólagos – a korábbi szám ugyanis nagyobb összegű jogvitás tartozás megfizetése miatt volt kiemelkedő. A konferencián beszéltek először nyilvánosan arról az új törvénymódosító javaslatról, amely a jogkezelőktől a Nemzeti Kulturális Alaphoz tereli át az azonosítatlan jogdíjös�szegeket is – ennek éves nagyságrendjét a beszélgetők 800 millió Ft-ban adták meg. A javaslatot a Parlament június közepén megszavazta, így a zenei szerzők, előadók jogdíjösszegét már három különböző jogcímen szívja el az NKA: a kulturális támogatásra fordított összegeket, üres hordozó díjak 25%-át és az azonosítatlan összegeket is.

hosszabb ügyfélfogadás Megváltozott az Artisjus szerzői ügyfélszolgálatának nyitvatartása. Keddenként már reggel 8 órától egészen 18 óráig várja az érdeklődőket a közös jogkezelő budapesti irodája. Így minden olyan szerző személyesen is tudja intézni ügyeit, aki munkaideje vagy egyéb elfoglaltságai miatt eddig nem tudott ellátogatni az ügyfélszolgálatra. Így például elintézheti személyes regisztrációját az online szolgáltatásba, a Szerzői Információs Rendszerbe, hogy utána kényelmesen, otthonról kezelhesse jogdíjjal kapcsolatos ügyeit. Az Artisjus ügyfélbarát megoldásai azt a célt szolgálják, hogy a szerzők igényeihez alkalmazkodva tudjuk minél hatékonyabban segíteni őket.

veszteséges a spotify Nyilvánosságra hozták a Spotify 2015-ös üzleti eredményeit. A svéd cég bevételei 80%-kal, 1,95 milliárd euróra nőttek, ám a vállalat továbbra is veszteséges: összesen 173,1 millió euró mínuszban volt. A veszteség 6,7 százalékkal nőtt az előző évihez képest. A jogtulajdonosoknak kifizetett összeg pedig még a bevételeknél is jobban nőtt, 85 százalékkal. 2015 végén 89 millió aktív felhasználója volt a szolgáltatásnak, közülük 28 millió előfizető. Nyilvánosságra hozták azt is, hogy a személyre szabott, hetente frissülő Discover Weekly összesen 3 milliárd streamet produkált 2015-ben. A szaksajtó egy része éppen ezt nevezi a Spotify „titkos fegyverének”, ami megkülönböztetheti a többi szolgáltatástól; azt is elárulták, hogy itt komoly fejlesztéseket terveznek.

pert nyert a google books 2004-ben indult a Google Books, amelynek keretében először öt nagy amerikai könyvtár, majd több másik állományát digitalizálták. Immár több mint 25 millió könyv teljes szövegében lehet keresni, ám elolvasni csak részleteket lehet, könyvenként kb. 16 %-ot. A könyvekről szóló információk között ott van az is, hol lehet ezeket megtalálni, esetleg megvásárolni. Mindehhez a Google nem kérte a szerzői jogok tulajdonosainak engedélyét, mert álláspontjuk szerint tettük az amerikai szerzői jogban létező ún. fair use-nak (méltányos használatnak) minősül. Az Egyesült Államok könyvszerzőinek szervezete, az Authors Guild 2005-ben beperelte a Google-t. Arra az érvükre, hogy a részleges közzététel a szerzők piaci értékesíthetőségét rontja, a Google azt válaszolta: éppen hogy segítenek abban, hogy az olvasók olyan könyvekre találjanak rá a keresések által, amelyekről egyébként nem is tudtak volna. A bíróság végül a Googlenek adott igazat, az ítéletet nemrég a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta. Az ítéletet kommentáló magyar író, dalszövegíró, Fábri Péter szerint a Google az „ingyenességgel” hosszú távon saját


HÍREK

d+sz hírek

mmxvi.ii virginie berger az armonia mérföldkőhöz érkezett azzal, hogy többé nem munkacsoportokban látja el feladatait, hanem most először ügyvezetőt kapott

vesztébe rohan. „Nem igaz, hogy ne fizetnénk meg a digitálisan olvasható/lapozható könyvek árát. Csak éppen nem a kiadónak és vele a szerzőnek, hanem az internetszolgáltatónak és a számítógép gyártójának fizetünk közvetlenül. Közvetve pedig mindazoknak a cégeknek, amelyek a Google oldalain reklámoznak és reklámköltségeiket természetesen beépítik a nekünk eladott áruk árába” – mondja Fábri.

az armonia ügyvezető igazgatója Az Artisjust is tagjai között tudó Armonia a közös jogkezelők nemzetközi szervezete – célja, hogy a zenék online jogosítása egyszerűbbé váljon a digitális tartalomszolgáltatók számára. Vagyis, ha egy nemzetközi streaming szolgáltató elérhetővé szeretne tenni magyar, francia, belga (stb.) műveket, az ehhez szükséges jogosítási tárgyalásokat egy helyen tudja elvégezni: elég az Armoniához fordulnia az online felhasználás engedélyei miatt. Az Armonia most mérföldkőhöz érkezett azzal, hogy többé nem munkacsoportokban látja el feladatait, hiszen most először kap ügyvezetőt Virginie Berger személyében. Berger egy párizsi médiatanácsadó cég alapítója, de korábban dolgozott

a Microsoftnál és a Myspace marketing igazgatója is volt. „Az Armonia már eddig is több nemzetközi jogosítási megállapodást kötött digitális szolgáltatókkal, ráadásul piacvezető informatikai platformot fejlesztett a zenék jogosítására. Ez már elég vonzerőt jelent ahhoz, hogy még több közös jogkezelő repertoárját becsatoljuk a szolgáltatásba, és így még vonzóbbá váljon a digitális zenei szolgáltatók szemében az Armonia, akik nekünk köszönhetően egyetlen közvetítővel tárgyalhatnak a zenék jogszerű felhasználásáról” – mondta az újonnan kinevezett igazgatónő, aki július elsejétől lesz hivatalosan az Armonia vezetője. Az összefogás sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közel­ múltban már az osztrák (AKM) és a kanadai (SOCAN) közös jogkezelő is csatlakozott a szervezethez. Abban bíznak, hogy az Armonia révén még több szolgáltatóhoz és hallgatóhoz eljuthatnak jogszerűen szerzőik művei, és így több jogdíjuk is keletkezik. A két új taggal jelenleg már tíz közös jogkezelő repertoárját képviseli az Armonia. Berger küldetésének tekinti, hogy a digitális zeneipari vállalkozásokat segítse azzal, hogy megteremti számukra a zenei repertoárokhoz való gyors, egyszerű hozzáférést – a szerzők számára is kedvező, méltányos feltételek mellett. n 3


LEMEZAJÁNLÓ

BARBARA STAHL 9

GUSTAVE TIGER CHASTE AND MYSTIC TRIBADRY

KAMIKAZE SCOTSMEN MODERN DAY GARDENING

laptop

disc laptop

laptop

Stahl Barbara tavaly debütált első saját A Bit című dalával, ami sokak számára ismerős lehet a Szentkirályi reklámfilmjéből, és bár hangulatával előrevetítette az irányvonalat, végül mégsem került fel nemrég megjelent 9 című nagylemezére. Helyette van kilenc (és ezzel megválaszolásra került a honnan a cím kérdése) friss hangzású szerzemény, amelyek egy újabb színfoltot varázsolnak a hazai popzenei palettára. Az R&B és az elektronika izgalmas találkozásáról van szó, ami ugyan külföldön már jó ideje menőnek számít – elég például FKA Twigs sikereire gondolni –, itthon viszont igazi kuriózum. Klisé azt mondani, hogy első hallásra olyan, mintha nem is magyar lemezt hallgatnánk, de Barbara Stahl esetében mégis nagyon igaz, ebben pedig nagy szerepe van producerének, Lotfi Árzsáng Áronnak (vagyis High Love-nak). A végeredmény egy érzelmes, de nem érzelgős, karakteres anyag lett, aminek csúcs- és mélypontjai nincsenek, sokkal inkább egységesen kellemes és megnyugtató. n

2013-ban alakult a Gustave Tiger, amely a következő évben meg is jelentette első albumát At The Idyll’s End címmel. Azóta néhány tagcserén esett át a zenekar, az eredeti felállásból a Moogból ismert Szabó Csaba és Dorozsmai Gergő maradt, aztán jött a szólóban is sikeres Szurcsik Erika. Tavaly melléjük szállt be dobosnak Fekete Dávid (Broken Cups, Terrible Ted), Hó Márton pedig átvette a basszusgitárosi pozíciót, illetve megírta a Chaste and Mystic Tribadry lemez egyetlen magyar nyelvű dalának (Senki se tenger) szövegét. A zenekarra egyébként a Rough Trade is felfigyelt, nem is csoda, hiszen a Gustave Tiger úgy tud egyedi lenni, hogy a legkevésbé sem törekszik rá. A ’80-as évek poszt-punkját idézik meg egy kissé populárisabb, befogadhatóbb köntösbe burkolva, rendkívül ötletes, szórakoztató szövegekkel, na meg újabban egy fúvósszekcióval megspékelve. A végeredmény pedig egy jól felépített 37 perces tömény, lényegre törő anyag, amiben tényleg minden benne van, ami egy remek lemezhez kell. n

Idén ötéves a Kamikaze Scotsmen, így mondhatni igen hosszú út vezetett el az első nagylemezig. A munkát a Balaton Method-os filmforgatás indította be, külön erre az alkalomra írták a Das Land és These Hills című dalaikat, ami új lendületet adott a formációnak ahhoz, hogy elérkezzenek életművük eddigi legmeghatározóbb mérföldkövéhez. A Modern Day Gardening felvételeinél Miskolczi Márton hangmérnök és Zsuffa Aba volt segítségükre, utóbbi pedig végül a zenekar teljes értékű tagja lett. Az így jelenleg kvartett felállású formáció ugyan maradt a tőlük megszokott progresszív-rock pszichedéliával fűszerezett vonalán, összességében egy könnyebben befogadható, jól átgondolt anyaggal jelentkeztek. Nagyszerűen építkezik a lemez – a tempó váltakozik, mikor is elérünk a Need No című 52 másodperces zúzáshoz, amelyet az egyetlen magyar című (Fenyőerdő) instrumentális elszállás old fel. Mikor azt hinnénk, a lemez második fele már nem tartogat bravúros megoldásokat, akkor jön az epikus Pink vagy a lemez hangulatától alapvetően elütő záró Mantra.n

mamazone szerzői

szerzői


LEMEZAJÁNLÓ

TWENTEES MÚLANDÓ

VERA JONAS EXPERIMENT TIGER, NOW!

HERCZKU ÁGI & BAND LIVE AT WOMEX BUDAPEST

disc laptop

disc laptop

disc laptop

A hódmezővásárhelyi illetőségű Twentees igencsak termékeny évet tudhat maga mögött, hiszen tavaly jelent meg Sing, Dance, Cry című debütalbuma, most pedig rögtön itt a folytatás. Az indierock-vonal ugyan megmaradt, de míg az első lemezen egyetlen magyar nyelvű dal kapott helyet, addig a mostani megjelenést megelőző kislemezek (Boldogág Kht., Fussunk tovább, Régóta próbálom) már előrevetítették, hogy ezúttal másképp lesz. A Ligeti György produceri segédletével elkészült albumon végül összesen két angol dal (Never Returns, Good Boy) szerepel, viszont ez egyáltalán nem tett rosszat az anyagnak, sőt. Ugyan az indie nyelve nem a magyar, a srácoknak sikerült a korábbiakhoz képest sokkal erősebb, megkapóbb, őszintébb szövegeket írniuk, így egyáltalán nem zavaró a váltás. A végeredmény így tehát egy win-win szituációhoz vezet: a Twentees egyértelműen előrelépett azon a bizonyos szamárlétrán, a közönség pedig minden bizonnyal kön�nyebben azonosul majd az egyébként is jobb dalszövegekkel. n

2013-ban jelentkezett első albumával a Vera Jonas Experiment, a tavalyi Wanted EP után pedig megérkezett a második nagylemez, a Tiger, Now!, ami nemcsak címében, de stílusában is egy erőteljesebb anyag lett. A friss Junior Artisjus-díjas énekesnő ennek ellenére nem követeli magának a figyelmet, hanem egyszerűen erre született. Nem a megjelenésével vagy viselkedésével vonzza a közönséget, hanem letisztult, határozott és stílusos dalaival. Hogy milyen stílus, az már más kérdés, hiszen a Tiger, Now! pont attól kiemelkedően jó, hogy egy igazán eklektikus dalcsokrot foglal magába, ahol a pop, a jazz és néha még a trip-hop is megfér a Halász Judit-, illetve Beatlesfeldolgozások mellett. Mindezt teszi úgy, hogy az embernek nincs olyan érzése, hogy ugrál a stílusok között, sokkal inkább egy kísérletről van szó, ami a lehető legjobb eredményeket hozta: egy énekesnőt, akit önmagáért szerethetünk, és egy rockosabb, dögösebb, bátor lemezt, ami az egyik legjobb dolog, ami idén a magyar színtéren történt. n

Láttam élőben is a műsort, és ha elfeledtem volna, a Live at WOMEX emlékeztet rá, hogy Herczku Ági az egyik legeslegjobb folkénekesünk. De ez a zenekar valójában nem az övé, sokkal inkább egy banda, aminek történetesen Herczku Ági az énekesnője. És még csak nem is egy zenekar a Band, mert bár jobbnál jobb ifjú népzenészek (Fekete Márton „Kispuma”, Födő Sándor „Fodo”, Hegedűs Máté „Kishega”, Molnár Péter „Mojmoj”, Pálházi Bence „Pálesz”) a közreműködők, az egész jól körvonalazhatóan Nikola Parov világa – balkáni és erdélyi ihletettségből néha egészen folkosan, máskor színpadi konceptzenére hajazón –, és nem azért, mert valamennyi dal az ő szerzeménye, és megannyi hangszeren játszik, sőt énekel is, hanem egyszerűen az összhatás révén. Vagyis nem érezni azt, hogy itt minden Ági lényéhez lenne igazítva, körülölelve és vállra emelve ezt a nagyszerű művészt, kihangsúlyozva minden rezdülését. A lemez több nézőpontból is kiváló és élvezetes, ám hallgatnánk már Herczku Ágitól egy valódi szólóalbumot is. n

mamazone

launching gagarin records

fonó

5


6


MUSIC HUNGARY 2016 – EXPORT, ÁLLAM, OKTATÁS KURTÁG GYÖRGY KILENCVEN

Trendi lesz a kelet-európaiság? A Music Hungary 2016-os szakmai konferencia hivatalos programját – amely mellett természetesen a „networking” legalább olyan fontos – néhány nagyobb téma uralta, ha nem is kizárólagosan. Egyrészt az állam létező (NKA, CSTP) és remélhetőleg létrehozandó (exportiroda) intézményeinek szerepvállalása; másrészt a könnyűzenei export; harmadszor pedig az oktatás. Valamint többször előkerült a Petőfi Rádió irányváltása is: erről a konferencia időpontjában inkább pletykák és sejtések voltak, ám nagyon sokan megfogalmazták, hogy a vélelmezett „kereskedelmi rádiós” irányváltás nem lenne jó a magyar zenei életnek (még azok is így vélték, akik amúgy bírálták a korábbi szerkesztést) – ám mivel az MTVA-t senki nem képviselte, az erről szóló beszélgetések nem jutottak sokkal messzebb. A Music Hungary nyilvános programját megelőzte egy workshop, amelyen a szakma húsznál több képviselője mondta el, mit gondol a zenei exportról. Az ez alapján készült dokumentumok a Cseh Tamás Program honlapjára fognak felkerülni, ahol várják majd a hozzászólásokat. A könnyűzenei exportról szóló beszélgetésen részt vett az egykor a PANKKK keretében működött Exportiroda (MXH) több munkatársa, Berta András, Náray Márton és Szép Fruzsina (ők most a Szigetnél, Prágában, illetve Berlinben dolgoznak), Salamon Gergely és Bajnai Zsolt. Szép Fruzsina elmondta, hogy a legutóbbi, Közép-Kelet-Európára fókuszáló Eurosonic showcase fesztivál után „tárva-nyitva állnak a kapuk”, ezt tehát ki kell használni. Többen hangsúlyozták, hogy nem kizárólag a magyar zenére kell fókuszálni, hiszen egyes országok helyett inkább az egész régiónak van esélye hangsúlyosabban megjelenni a nemzetközi piacon – ha nem is sikerült egyértelműen megfogalmazni, de többen úgy vélték: van valamilyen sajátos hangzása-hangulata az itteni zenéknek. De ez nem elég, a sikerhez az kell, hogy (mint Náray Márton fogalmazott) „trendi legyen a kelet-európaiság” – ez nagyon fontos, hiszen a jó dalokra, tehetségre, kitartásra stb. összpontosító megközelítésekből általában hiányzik az, hogy a könnyűzenei piac mennyire a coolságról (is) szól. Fontos, hogy ennek egyik előfeltétele, hogy mi magunk is elhiggyük: cool

dolog a kelet-közép-európai zene – ez persze nem elégséges, de enélkül nem fog menni. Szintén fontos és ritkán hangsúlyozott szempont, hogy akár a konkrét döntésekbe, akár a tágabb önmeghatározásba is érdemes bevonni külső szempontot, külföldi szakértőket, egyrészt azért, mert ők lennének a megcélzott piac, másrészt azért, mert mást látnak belőlünk, mint mi magunk. Ezen a téren felmerült az is, hogy akár a kiemelten támogatandó előadók meghatározásáról döntő grémiumnak is lehetne külföldi tagja. Emellett elhangzott sok minden, ami gyakran előkerül a témában: hosszú távon kell építkezni, nem kampányszerűen; folyamatokat kell elindítani, amelyek lehet, hogy csak öt-tíz év múlva hoznak látványos eredményt; az egyes kiemelt előadók mellett a szélesebb körben is használható csatornák kiépítésére is figyelni kell. Ugyan az exportiroda létrehozásának szükségességéről szinte mindenki meg van győződve, az ehhez vezető konkrét lépések még nem látszanak. L. Simon László vetette fel egy másik beszélgetésben, hogy a nemrég létrejött Magyar Turisztikai Ügynökség is szerepet vállalhatna az ügyben, lévén a könnyűzene az országimázsnak is fontos része. Konkrétabb terv a BUSH, avagy Budapest Showcase Hub: ezt a regionális showcase fesztivált Salamon Gergely mutatta be. A több előzményre is építő showcase első körben főként a visegrádi országokra koncentrál majd , de a Baltikumtól a Balkánig kívánja 

7


átfogni a régiót. A koncertek 30%-a lesz magyar, a többi előadó a régió más országaiból jön. 250-nél több szakmabelit várnak; konferencia is lesz, számos témával, kiemelten a digitális világ kérdéseivel. Az első BUSH november 16. és 19. között lesz, honlapja már él.

érintett. Ilyen volt például az áfa: sokan, például a koncertszervezők régóta panaszkodnak, hogy a magas áfa miatt nem valósulhatnak meg olyan koncertek, amelyeket például környező országokban a jóval kisebb adótartalom miatt meg tudnak szervezni a nyereség reményével. L. Simon László elmondta, hogy míg a szabadtéri zenei fesztiválok áfája alacsonyabb (csakúgy, mint egyébként a könyveké), addig a többi zenei területen a közel­jövőben nem várható csökkentés. Két okból lehet ugyanis áfát csökkenteni: egy iparág kifehérítése vagy fellendítése érdekében – mondta, hozzátéve, hogy ez csak fokozatosan lehetséges. A TAO pénzekről (amelyek a könnyűzenében nincsenek olyan súllyal jelen, mint például a színházak világában) elmondta, hogy bár szólnak erős érvek amellett, hogy ezt kivezessék a kultúrából, ő a maradás mellett van, már csak azért is, mert a kulturális és üzleti világ kapcsolatkeresésének eredményeképpen a TAO-n túli mecénási megállapodások is születtek már. Nem állami, hanem önkormányzati szerepvállalásról beszélt a Music Hungary megnyitóján az Egri Ifjúsági Zenei Program több képviselője. Bemutattak egy, a program keretében készült válogatást is, amely a Bandcampen és kazettán (!) jelent meg; szó volt arról, hogy a máshonnan is ismert támogatási formák mellett például az önkormányzat 12,7 millió forint értékben vásárolt technikai eszközöket, amelyek használatára szintén lehet pályázni.

A Nekik miért sikerül? című beszélgetésben arról volt szó, hogyan működik a Magyar Nemzeti Filmalap, mit tanulhat tőle esetleg a zeneipar. Ebben is sok szó esett az exportról. A Saul fiáról megtudtuk, hogy bár a díjakat (többek között az Oscart) megelőző kampányok igen költségesek voltak, az már behozta az árát. Ha ezt a világsikerű filmet nem számítjuk, úgy is már 283 millió forint bevétel keletkezett a nemzetközi forgalmazásból az elmúlt három évben – mondta Havas Ágnes vezérigazgató. A Filmalap minden fontos nemzetközi szemlén, vásáron ott van, képviseli a magyar filmeket; „jó úton járunk ahhoz, hogy tíz év múlva már arcról felismerjék a magyar filmek képviselőit Cannes-ban”. Andy Vajna kormánybiztos egyrészt arról beszélt, hogy a tehetségből kell kiindulni (sejtetve, hogy a korábbi filmfinanszírozási modellben nem így volt), illetve hogy a filmeket az ötlettől a vágásig figyelemmel kísérik, és a piacra jutásukat is segítik. Említette, hogy filmzeneszerzőből kevés van Magyarországon, mármint olyan, aki ezt a szakmát professzionálisan művelni tudja. Pedig ennek finanszírozásával nem lenne gond: minden film költségvetésében több millió forint van a zenére. (Az alkotói támogatást ezen a téren elvetette.) Javasolta, hogy aki ilyesmivel szeretne és tudna oktatás: elkeserítő adatok, kiforratlan ötletek foglalkozni, keresse meg a Filmalapot. A zeneipar számos kérdésétől el lehet jutni az oktatás problémáiig; mint a tavalyi Music Hungary-n bemutatott Zeneipari állami szerepvállalás: hogy működhessen a piac Jelentésből is kiderül, az aktívan zenélők száma szoros összefügAz állami szerepvállalás domináns téma volt – amit végül gést mutat az aktív zenefogyasztók számával (koncertlátogatók, Gerendai Károly helyezett kontextusba zárszavában, amikor vagy stream szolgáltatások potenciális előfizetői stb.), akikre a is elmondta, hogy nem arról van szó, mintha mindenki csak az zeneiparnak hatalmas szüksége van. Ezért a most készülő máállami pénzt várná, hanem olyan feltételek megteremtéséről, sodik Zeneipari Jelentés fókuszában az oktatás témája áll. Az amelyek között a zeneipar mint szakma működhet, és szereplői ennek elkészítésével megbízott HÉTFA Kutatóintézet stratégiai tisztes megélhetéshez juthatnak. igazgatója, Szepesi Balázs ismertetett néhány adatot. Hagyományosan a Music Hungary-n hozza nyilvánosságra az Hazánk mind a zenét tanulók, mind az aktívan zenélők, mind Artisjus, mekkora az üres hordozó díjak 25%-a, amelyet a tör- pedig a koncertre járók számában az EU, illetve a régió seregvény szerint a Nemzeti Kulturális Alap számára át kell utalniuk. hajtói közé tartozik; egyedül az egy főre eső zenetanárok száma Ez idén 1,4 milliárd forint volt, az előző évi 1,8 milliárdhoz képest. az, amiben nem vagyunk lemaradva. Szepesi Balázs szerint a A csökkenés csak látszólagos – a korábbi szám ugyanis nagyobb középosztályból sokan a polgári neveltetés részének tartják azt, összegű jogvitás tartozás megfizetése miatt volt kiemelkedő. hogy gyereküket beíratják zeneiskolába; a legtöbben azonban A konferencián beszéltek először nyilvánosan arról az új törvény- kb. három év múlva „kikopnak” onnan. A szegényebbeknél pedig módosító javaslatról, amely a jogkezelőktől a Nemzeti Kulturális eleve nem merül fel a zenélés, miközben az a társadalmi moAlaphoz terelné át az azonosítatlan jogdíjösszegeket is – ennek bilitás egyik fontos tényezője lehetne. Szepesi arra is felhívta éves nagyságrendjét a beszélgetők 800 millió forintban adták a figyelmet, különböző szereplők mennyire mást várnak a zemeg. Ha ezt a módosítót a parlament megszavazza, azzal a zenei neoktatástól: a tanterv, a tanárok, a társadalom mind másraszerzők, előadók jogdíjösszegét már három különböző jogcímen másra helyezi a hangsúlyt (a zene ismerete és szeretete – közös szívná el az NKA: a kulturális támogatásra fordított összegeket, műveltség kialakítása – zenehallgató közönség kinevelése, tárüres hordozó díjak 25%-át és az azonosítatlan összegeket is. sadalmi identitás kialakítása). Az állami szerepvállalásról szólt a Cseh Tamás Program fő adatait Az ezután következő beszélgetésben sajnos nem túl kidolbemutató beszélgetés. L. Simon László pedig számtalan témát gozott ötletek kerültek csak egymás mellé; arról, hogy hagyni

8


kellene a zenetanárokat, hogy azt csináljanak, amit akarnak – vagy kellene azért ellenőrizni őket; arról, hogy kell-e valamilyen könnyűzenei kánon száz vagy akárhány legfontosabb lemezzel, és ezekkel mi történjen; hogy a svéd modellt követve legyenek-e hangszerek minden iskolában (ez a moderátor Stumpf András szerint könnyen megvalósítható volna). Az oktatáshoz kapcsolható a Magyar Zene Háza is, amelyet a Ligetbe terveznek. Horn Márton, a Liget Budapest kommunikációs vezetője ismertette a terveket: a háromszintes épületben lesz koncertterem (300 ülő vagy 600 állóhellyel), oktatási központ (amelynek része egy digitális könyvtár is), valamint kiállítás. Utóbbi nem vitrinbe kirakott hangszereket jelent: interaktív, élményszerű módon dolgozzák fel azt, hogy mi a zene, a zenei hang (ez a rész a Csodák Palotájához lesz hasonló), valamint a zene történetét, magyar fókusszal, de nemzetközi kontextusban. Az állandó kiállítás elsősorban a komolyzenére fókuszál majd, a 3-4 havonta változó időszaki kiállítások között sok lesz a könnyűzenei. értéktranszfer: kihez megy a pénz az online piacon? A Kinek mennyi jár(na)? beszélgetésben több iparági szervezet (Artisjus, EJI, Mahasz) vezetői, munkatársai mellett KörmendyÉkes Judit (ORTT) és Gerényi Gábor (Mandiner, ex-Index) vett részt. Sok szó esett a value gapről és a YouTube-ról. Szinger András (Artisjus) elmondta, hogy bár sokan a zeneiparban nem szeretik pont a „zeneipar” szót, a politikai lobbizásban, például az EU tisztségviselőivel folytatott beszélgetésben nagyon hasznos stratégia, hogy iparágként pozicionálják magukat. A kultúráról inkább az jut eszükbe a politikusoknak, hogy „már megint állami támogatást kérnek”; amikor a szakma képviselői ehelyett arról beszéltek, hogy a kreatív és kulturális ágazat kb. hétmillió állást ad az európai polgároknak, és összvolumenében meghaladja a telekommunikációs vagy autóipart is, akkor ezzel „feltették magukat a térképre”. Egyelőre ennek kell örülni, a value gap problémájára adandó válasz még nem látszik. A beszélgetésben Körmendy-Ékes Judit arról beszélt, hogy ő mindig szabályozáspárti volt; mint mondta, korábban általában azt a választ kapta, hogy erre nincs szükség, „majd a piac megoldja”, ám aztán amikor ebből nagy baj lett, akkor megkeresték, hogy miért nincs szabályozás. Békés Gergely (EJI) elmondta, hogy a Deezer elleni per azért indult, mert míg máshol tárgyalással sikerült megoldani a problémákat, nálunk nem akarták őket figyelembe venni, és nem maradt más választásuk. Gerényi Gábor azzal a javaslattal lepett meg mindenkit, hogy ha már a tartalom a kiadóknál van, akkor a terjesztést miért nem ők oldják meg egy (vagy több?) szolgáltatóval, és szedik be a reklámbevételt. A számos lehetséges ellenvetés között elhangzott például az, hogy nincs semmi elvi gond azzal, ha közvetítők vannak a zene értékesítésében, feltéve, ha azokkal rendesen lehet tárgyalni – értsd: nem úgy, mint a YouTube-bal. n Rónai András, FOTÓ: Nemes Róbert

9


PROFIL

RIPOFF RASKOLNIKOV

a tizenkettedik Amikor 1991 körül kitört a nagy budapesti bluesláz, és sorra nyíltak a blueskocsmák a Krúdy Gyula utcától a Kazinczyig, és egymás után bukkantak fel a semmiből újabb és újabb fiatalok, akik rejtélyes módon a mai popzene gyökeréhez nyúltak vissza, a megannyi Rejtő Jenő-i figura között egy különös, kalapos, bohém figura is feltűnt gitárt szorongatva a kezében – az osztrák, aki Ripoffnak hívatja magát. Az osztrák blues zenész, énekes-dalszerző, gitáros Linzben látta meg a napvilágot 1955-ben Lutz Knoglinger néven, ám a fiatalkorában Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből választott alteregója annyira hozzánőtt, hogy már közeli barátai is így hívják. Beutazta egész Európát, több évig élt többek között Angliában és Franciaországban is, és mindvégig zenélt, többnyire utcazenélt. A nyolcvanas évek közepétől-végétől jár Magyarországra, majd az ezredforduló előtt vett is egy házat Vas megyében, és bár a muzsikálás miatt rengeteget utazik a mai napig, és igazi kozmopolitának tartja magát, már oda megy haza a tiszteletbeli magyarrá avanzsált bluesman. „Amit Ripoff képvisel, vérbeli közép-európai blues, hol heves érzelmi kitöréssel, hol féktelen vágtával, hol decens melankóliával. Múltbéli tengerentúli fekete gyökerekből táplálkozik, de közben kellőképp kurrens, e vidéki és fehér lelkületű, az egyértelmű behatások ellenére végig egyéni ízzel, karakterrel” – definiálja a zenész karakterét Jávorszky Béla Szilárd – és valóban. Ripoff az egyszerű dolgokat szereti, és a bluest tökéletesnek érzi az érzelmek kifejezésére. „Az a zenei világ, amelyben én mozgok, nem olyan, mint a klasszikus zenék, ahol el kell végezned az egyetemet, s ha benne vagy a legjobb ötben a százból, akkor talán lesz belőled szólista. A bluest szerintem csak autodidakta módon lehet magadévá tenni” – nyilatkozta nemrég egy interjúban a Mandinernek. Dalaiban megfigyelhetőek a műfajra jellemző általános témák, mégis személyessé teszi őket, saját tapasztalatait osztja meg közönségével, megélt élményeit meséli el. Természetesen hatással voltak rá a tradicionális fekete blues nagyjai, mint Muddy Waters vagy Skip James, John Lee Hooker, de Tom Waits, Blind Willie McTell vagy épp Bob Dylan, és a magyar népzene is. Az azóta magyarul gyönyörűen beszélő zenész a hazai zenészvilággal is jó barátságban van, sőt gyakran szimbiózisban is él. A Quimby zenekar tagjaival például közös menedzserükön keresztül ismerkedtek meg, majd ebből a barátságból sok jó dolog született később. Például megírta a Most múlik pontosan angol verzióját, Kiss Tibivel és Varga Líviusszal pedig megalapította a Braindogs zenekart, amelyben Ian Siegallal, Frenkkel, Nagy Szabolccsal és Varga Lacával együtt tiszteleg Tom Waits előtt. Utóbbi két zenész pedig állandó tagja Raskolnikov hazai zenekarának Gyenge Lajos dobossal kiegészülve. 10

A dalszerző énekes tavasszal jelentkezett friss, tizenkettedik lemezével, amely az Odds and Ends címet viseli, stílszerűen tizenkét dallal. A lemezen – ahogy mostanában közös koncerteken is – vendégül látta az International Blues Challenge 2013-as győztesét, Little G Weevilt, a Muzsikás együttesből ismert Éri Pétert, valamint az etno-folk formációkból ismert Herr Attilát. „Bár a számok újak, van olyan, amelynek ötlete nagyon régóta bennem van. A Late Monday Night alapja már harminc éve megszületett, ott hevert a papírjaim között, de nem jutottam vele tovább, aztán tavaly valahogy megjött az inspiráció, és befejeztem” – mesélte Ripoff a dalok keletkezéstörténetének egyikét a Librariusnak. n Kalocsai Krisztina FOTÓ: GÁLOS VIKTOR


PROFIL

FRENK

Szolfézsóra helyett Valaki gyógyszerekkel tömi magát, vagy heroint szúr, én lemezt veszek fel – mondta Frenk legutóbbi lemeze kapcsán. Hasonlították már David Bowie-hoz vagy Prince-hez, de ő nem akar senkire hasonlítani, olyan zenét szeretne létrehozni, ami nem hasonlít másra, nem tartozik sehová, kortalan. Torma Gábor 1977. július 25-én született Dunaújvárosban, és elég korán elhatározta, hogy feláldozza magát a rock’n’roll oltárán. Négyévesen már a dobolás iránt mutatott érdeklődést, hatéves volt, amikor megkapta első gitárját, tizenegy évesen pedig az első pianínóját, színpadra nyolcévesen állt először – nagybátyja zenekarában dobolt. Nagyjából ekkor kapta a Frenk becenevet testvéreitől. A magyar zenei oktatással többször is próbálkozott, de nem sikerült megbarátkozni vele. A konzervatóriumból kirúgták, később a jazz-tanszak idején már annyi zenekarban játszott, hogy nem lehetett összeegyeztetni a főiskolával. „Szolfézsóra helyett inkább babgulyást ettem és söröztem a Kiscsülök bisztróban, utána bementem a konziba alkoholtól bűzösen, rágyújtottam az aulában, aztán elájultam az udvaron.” Mégis úgy gondolja, hogy hasznos volt ez az időszak, mert olyan dolgok ragadtak rá, amelyek később sokat segítettek. Az ezredfordulón Bérczesi Robival megalakították a hiperkarma zenekart, és Frenket magába szívta az underground zenei kultúra – vagy pont fordítva. Amit a koncertek végén mutatott magából énekesként, abból a próbálkozásból néhány év múlva valóság lett. Önálló projektbe kezdett, és 2005-ben alá is írt az FF Film&Music lemezcéggel, nem sokkal később pedig kiadta saját szerzeményeit első szólólemezén, Szívzörejek címmel. A zeneszerző-szövegíró második albuma, a Nagyvárosi éjszakák (2010), összetettebb az előzőnél, az éjszakai élet különböző hangulatai jelennek meg a dalokban: szexszel, drogokkal, alkohollal és szerelemmel túlfűtött élethelyzetek. A 2012-ben kiadott Minden

ellen már szakít az előző Frenk-lemezek szövegvilágával, életszerűbb és őszintébb. Frenk egyébként minden hangszert saját maga vesz fel a stúdióban, maximum, ha szükséges, vendégzenészeket hív egy-egy fúvós vagy vonós szólamhoz. Legutóbbi korongja a tavaly megjelent feldolgozáslemez, csupa olyan dallal, amelyek kedvesek számára. „Többek között Grace Jones, Frank Zappa, Tom Waits, Gene Vincent, Lou Reed, a Fleetwood Mac dalait dolgoztam fel a lehető legkevesebb hangszerrel, utazáshoz rendkívül kellemes élmény. Részemről egy önterápia volt, hogy helyre jöjjek. Nem érdekelt, ki veszi meg, ki hallgatja, kinek tetszik vagy nem tetszik, egyszerűen meg akartam csinálni.” Szólókarrierje mellett más projektekhez is csatlakozott. Például dobol a Tom Waits

tiszteletére alakult Braindogsban többek között Ian Siegal, Kiss Tibi vagy Varga Livius társaságában. Jövőre lesz tíz éve, hogy a Budapest Bárban énekel, amit még mindig imád. „Rengeteget tanultam a cigányzenészektől, és ők is tőlünk. Kinyitottuk egymást más irányokba.” A 2011-től újra aktív hiperkarmába is csatlakozott, ám 2016 áprilisában szeretetben elváltak egymástól. A jövőjéről határozott elképzelése van. Nyáron új dalokat vesz fel, szelektál az eddig összegyűlt ötleteiből, kísérletezik, hogy ősszel kijöhessen az új anyag. Persze emellett egy jó zenekart is szeretne, hiszen a dalszerzés mellett a koncertezés az élete. n Kalocsai Krisztina Fotó: Csobay Bence és Kabarcz Zsófi

11


KOMOLY

12


INTERJÚ

SZABÓ ZÉ

nekem csak a dal szÁMÍT Szabó Zoltánnak, vagyis Szabó Zének, több mint 150 dalát hallhattuk már a magyar rádiókban, többségük a játszási listákra, ha nem a listák élére került, és ezekből ma is rengeteget játszanak a zenei szerkesztők. Sőt a pályán húsz éve dolgozó Szabó Zé 2016-os éve is nagyon jól indult, Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki, idén a Pioneerral megnyerte a Dalt, amely megszólalt az Eurovíziós Dalfesztiválon, és az Artisjus-díjat is hazavihette. A legnagyobb kortárs slágerszerzők egyikét kiimádkoztuk a Magyar Rádió stúdiójából egy órára, hogy megfejtsük a slágerek titkát. Ha az utóbbira egyértelműen nem is derült fény, sokat megtudtunk a tehetségekről és a lényegről, a dalok születéséről. többen kértek fel kiadóktól, hogy hangszereljek vagy írjak dalt. Húsz éve dolgozom a zeneiparban, tizenegy éve kezdtem el egyáltalán popzenét írni, hangszerelni. Előtte jazzt írtam a zenekarommal, és mellette popzenekarokban zenéltem. Zenészként nézek a dalokra, nem is vállalok olyat, hogy írok egy dalt, és majd valaki elénekli. Mindig az előadóval együtt, az ő stílusával összhangban dolgozom. Ebben előny számomra, hogy mivel több hangszeren is játszom, ezért otthonosan mozgok a különböző zenei stílusokban. Nem jelent D+SZ: Azt, hogy egy dalszerző hol tart, a dalok és az előadók sikerein keresztül gondot, ha egy dalt gitárra, billentyűre, vagy akár a vokálokra akarok felépíteni. látható, de mi a módszer? SZZ: Igazából nem matematikai alapon vagy közgazdasági számítások alapján fejD+SZ: Másképpen írsz popslágert, tem meg a szakmát. Eredetileg nem is volt olyan tervem, hogy producer leszek vagy mint jazz-számot? Hogyan írsz dalt az dalszerző. Én zenészként indultam, és nagyon sokáig csak úgy tekintettem magamra. Eurovízióra? Több hangszeren játszottam, főként jazzt. Zenészként teljesen véletlenül kezdtem el SZZ: Kezdetben rettenetesen összebeszélgetni Kisszabó Gáborral, aki akkor már nem az Első Emeletben zenélt, hanem az tett, túlbonyolított harmóniákat, sok-sok EMI kiadó A&R-osa volt, de én basszusgitárosként beszélgettem vele és másokkal is, indokolatlan ritmusváltást tettem a damajd később felhívtam az ötleteimmel Joós Pistit (Joós István/Magneoton), Szűts Lacit lokba, amit hoztam magammal a jazzből. (Szűts László/abban az időben Sony Music Hungary), Benda Gergőt (Benda Gergely/ A kiadóknál persze azt mondták, hogy túl abban az időben EMI) és másokat. Ők mindig elmondták a véleményüket, hogy jó vagy jók ezek a dalok popzenének, de persze rossz, vagy esetleg mit kell rajta javítani, és lassan kezdtem átlátni, hogy mi érdekli a ez csak kegyes hazugság volt, borzasztó kiadókat. Az első teljesen általam vitt zenekar a Magna Cum Laude volt. Mivel ők is gyurossz próbálkozások voltak. A popnak más laiak, mint én, a felfutásuk előtt láttam őket játszani Gyulán, ahol a produkció nyilván a nyelve, ott a letisztultság a fontos, ezt már akkor működött. Akkor még elsősorban zenészként éltem, sessionzenész voltam, a rengeteg album hangszerelése közben  billentyűztem vagy más hangszereken játszottam, de közben a Magna révén is egyre Dal+Szerző: Az év jól indult: neked van valami ötleted, hogy miért pont most találtak meg a díjak? Szabó Zé: Ez igazán soha nem foglalkoztatott, de természetesen nagyon megtisztelő érzés. Engem az előadók és a dalok érdekeltek jobban mindig. Szeretek megismerni tehetséges előadókat, ötletelni velük, és amikor beugrik egy jó téma, kidolgozni a dalt. Viszont amikor az érdemkeresztet megkaptam, az indoklásban szembeállítottak az eddigi pályámmal. Az a helyzet, hogy nem csak azért érdemeltem ki, mert valakinek, aki híres lett, írtam egy nagy slágert, vagy sokat játszotta a rádió a dalaimat. A kitüntetés oka az volt, hogy a magyar állam nagyon sokat találkozott a nevemmel, hogy itt vagyok zenei producer, ott vagyok menedzser, és szembesítettek azzal, hol tartok most éppen, hány produkcióban vettem részt, és hol tart az a módszer, amit követek, és ahogyan teszem ezt, az követendő példa lehet más iparágaknak is.

13


DAL+SZERZŐ FILM

 tanultam meg. Persze az előadó személye sok mindent meghatároz, sokszor még ma is, ha befogok egy komplikáltabb akkordot a zongorán, később kicserélem, mert nem lenne odaillő, esetleg elvenné a figyelmet a lényegről. Viszont van olyan énekes, akinél a hangok képzése, egyénisége simán megengedi, hogy a dalban szerepeljenek komplikáltabb dolgok. Ma már csak úgy vállalok munkát, ha inspirál az énekes. Például Freddieben az mozgatott meg, hogy van egy nagyon konzervatív énje, ugyanakkor egy nagyon határozott, tudatos énje is, és ez a kettőség az oka szerintem, hogy ha kiválaszt egy témát, beleáll egy dalba, akkor azt mindig 100 százalékban képviseli, adja elő. Ráadásul fantasztikus orgánuma van, ami az előbb említett szellemiséggel, plusz ezzel a hangszínnel, nagyon erős kombináció. Másik dalom is kijutott már az Eurovízióra, bár nem kifejezetten oda írtam. Most Freddie-vel három dalt írtunk, azt néztük, hogy tartalmilag, stílusban, minőségben megfeleljen a saját mércénknek, és csak utána vizsgáltuk, hogy alkalmas lenne-e a Dalfesztiválra is. D+SZ: Vannak feltételei, hogy valakivel együtt dolgozz? SZZ: Mint ahogy már mondtam, kifejezetten az előadókra szeretem szabni a dalokat. Azzal tudok dolgozni, aki inspirál. Már az ismerkedés során figyelem, hogy milyen sebességgel beszél, milyen hangszínnel, mennyire intim vagy kitárulkozó, ahogy kommunikál, mennyire szeretne nagyobb közönség előtt énekelni, vagy bensőségesebb 14

előadóról van szó. Utána nekiülök, és a tapasztaltak alapján megírom az első demót. Ez Tóth Gabi vagy Takács Nikolas, esetében éppen úgy volt, mint az Anti Fitness Clubnál. Aztán lehet, hogy azt mondják, hogy ezt nem, de akkor legalább már tudjuk, miről beszélgetünk. De az, hogy például rádiósláger legyen, nem elsődleges szempont, nekem csak a dal számít. Hosszú távon szeretek együtt dolgozni valakivel, és az énekeseket is lebeszélném a kizárólag rádióslágergyártásról. Voltak többen, akiken láttam, hogy mindenáron gyors sikert szeretnének. Én megpróbálom helyes útra terelni őket, ha ezt látom. Nekem sikerélmény, ha a rádiós listán van a dalom, de a rádiós daloknál a hallgatók sokszor nem ismerik és kevésbé jegyzik meg az előadó nevét,


DAL+SZERZŐ INTERJÚ

pláne az angol nyelvű daloknál. A dal ilyenkor sokszor sikeresebb lesz, mint maga az előadó. Nem minden esetben, de ez az általános. Szóval érdemes felépíteni magunkat hosszú távra, közben persze jöhetnek a rádiós játszások is,. de a tartam és a hitelesség a legfontosabb. Pont ezért nagyon jó dolog, hogy sok élőzenés zenekart nem kimondottan rádióra írt dalokat is játszik az utóbbi időben a rádiókban, ami néhány problémát rejt ugyan magában, de nagyszerű, hogy olyan produkciók forognak, amelyeknek nem csak a rádiós játszás volt a fontos. Amikor Németországban, Svédországban vagy ritkábban az USA-ban dolgozom, a külföldi producerek éppen azt kérik, hogy ne foglalkozzunk az aktuális rádiós trendekkel, soundokkal, hanem szabjunk testre egy-egy produkciót. Persze ott nagyobb felületek vannak a berobbanáshoz, más a tévés megjelenés, a koncerthelyek vagy rádióadók száma, és így tovább. D+SZ: Itthon kevesebb a testre szabott produkció? SZZ: Amikor dalt írok, csak az számít, hogy érzem-e a pezsgést a hangokban, de a hangszerelésnél már gondolnom kell a magyar rádiós szerkesztők és a közönség igényeire is. Ha tudom, milyen piacra dolgozom, az is irányíthatja a kezem a kidolgozás során.Természetesen jelen van az eredetiség a magyar könnyűzenében, de a különböző stílusoknak különböző méretű felület jut itthon. Sajnos ez sokszor nincs arányban a mű értékével. D+SZ: Említetted, hogy csak azzal dolgozol, aki inspirál. Az Anti Fitness Clubbal és Molnár Tamással akkor kezdtél dolgozni, amikor még dalaik sem nagyon voltak. Mit láttál bennük? SZZ: Amikor megismerkedtünk, akkor az AFC egy nagyon aktuális stílust vitt nagyon jól eladható formában. Az egyik plázában találkoztunk először, és én már messziről láttam, hogy a mozgólépcsőnél ott jön egy zenekar. Még egy számuk sem volt, de a lányok már kérték az autogramot tőlük. Nagyon pontos elképzelésük volt arról, hogy milyen zenét akarnak játszani, és már egészen fiatalkoruk óta zenéltek. Ők kerestek meg engem, és együtt kezdtünk gondolkodni az első dalokon. Megírtunk, és kidobtunk pár számot, így jutottunk el a Még vár ránk ez a Földig, ami az első és talán az egyetlen dal volt, amiben még nem volt szerző a zenekarból. Itt még egyedül én írtam a zenét, Orbán Tomi a szöveget, aztán lépésről lépésre mindent megtanult a zenekar, és szép lassan mindent átadtam. Molnár Tomi a hangszerelést is vitte, aztán kiderült, hogy fantasztikusan jó szövegíró és zeneszerző, érzi a jó prozódiát, mivel ő is a mikrofon mögött áll, azt is érzi, hogy egy énekesnek mi áll jól, és ki tudja írni magából az érzéseit és gondolatait. Ezért képes bebújni más előadók bőrébe is, akár az ő stílusától szélsőségesen eltérve is. Számtalan dalt írtunk együtt, amik hitelesek és nagyon ismertek lettek. D+SZ: Van olyan stílus, amit még nem csináltál? Vagy nem vállalnál? SZZ: Nem igazán tudok olyan könnyűzenei stílust, amiben nem írtam még dalt. Egyébként ma is minden stílus érdekel. Az Artisjus-díj kapcsán mondta valaki, hogy idén a díj megítélésénél Nika Lélegzem című dala volt a döntő. Nem tudom, így van-e, örülök is neki, de én akkor is írnám ezeket a dalokat, ha nem lenne ilyen jellegű vis�szajelzés. Szeretem ma is, amikor egy songwriting campen abból a minimumból, ami egy dallamfoszlány vagy egy elbicsaklott jódlihang, egyszerre csak dallam lesz, elkezd áramlani az adrenalin, jön a lila köd, és mire felszáll, észreveszed, hogy eltelt tíz-húsz év, és még mindig benne vagy, még mindig izgalmas. n

ℹ SZABÓ ZÉ

Húsz éve van jelen a magyar zeneiparban, multi-instrumentalista zenész, zenei producer, a kétezres évek és napjaink legfontosabb magyar dalszerzőinek egyike. A gimnáziumban filmezést és színházi ismereteket tanult, végül mégis a zene vált meghatározóvá az életében. Session­zenészként többek között Cserháti Zsuzsával, Hevesi Tamással és a TNT-vel lépett fel. A 2000-es évek közepén a szintén gyulai illetőségű Magna Cum Laude menedzsere, a zenekar vele érte el a Minden állomás lemezzel a Vidéki sanzon sikerét. Dalszerzőként kb. 150 dalát játszották a rádiók, ennek harmada a játszási listák élén végzett. Akikkel dolgozott a teljesség igénye nélkül: Anti Fitness Club, BackIIBlack, Bery, Csepregi Éva, Cserháti Zsuzsa, Dobrády Ákos, Fiesta, Freddie,  Galambos Dorina, Gyurcsík Tibor, Heincz Gábor Biga, Hevesi Tamás,  Johnny K. Palmer, Király L Norbi, Lola, Magna Cum Laude, Mark, Muri Enikő, R-Go, Szekeres Adrien, Takács Nikolas, TNT, Tóth Gabi, Varga Viktor, Vastag Csaba, Vastag Tamás, V-Tech, Zoltán Erika, Zséda, Nika, Dér Heni, Pál Dénes, Radics Gigi, Bereczki Zoltán, Odett.

radio 5 LEGTÖBBET JÁTSZOTT DAL KÉSŐ MÁR (EA: MURI ENIKŐ)

interjú: réz György fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ)

SOHA MÉG (EA: VASTAG TAMÁS) MOZI SZÉLESVÁSZNON (EA: GYURCSIK TIBOR) A SZÉLTŐL IS ÓVSZ (EA: PÁL DÉNES) SZŐKÉVEL ÁLMODTAM (EA: VARGA VIKTOR)

15


RIPORT

16


INTERJÚ

BRÓDY JÁNOS, DALSZERZŐ, SZÖVEGÍRÓ

sorok és mikrobarázdák közt Egy Tini, aki idén 70 éves. Bródy János a Körszálló kávézóját javasolta helyszínnek a beszélgetéshez – az az épület szemmel láthatóan egy időgép. Így tökéletes választásnak bizonyult arra, hogy meglássuk a múltban a jelen gyökereit. Dal+Szerző: Elnézve a beat korai hőseinek pályafutását, elmondhatjuk, hogy az akkor igencsak eretneknek és szabadságharcosnak számító gondolatok meghódították a világot. Olyan politikai és szemléletbeli változások szószólója vagy, amik lényegében megvalósultak. Bródy János: Az én megközelítésem szerint ezek a változások egy technikai forradalomnak köszönhetik a létüket, mégpedig annak, hogy annak idején a hangrögzítés egyszerre nagyon felfutott. Így a slágerek már nemcsak a színpadon szólalhattak meg, hanem az emberek otthonaiban is: a rádió mellett ehhez a hanglemezipar nagyon jelentős mértékben járult hozzá. A technikai innováció hatalmas előrelépése volt, amikor a kislemez mellett megjelentek a nagylemezek: a hosszabb komolyzenei darabok kiadásához a lemeziparosoknak meg kellett egyezniük az LP-szabványban. A könnyűzene ezt a formátumot arra használta, hogy slágereket pakoljon rá egymás után – így születtek az albumok, és ez az elnevezés rajtuk is ragadt. A nagylemez formátum a tehetségesebb rockzenészek fantáziáját is beindította, és az a progresszivitás, amit a hatvanas-hetvenes években tapasztalhattunk, az szerény véleményem szerint ennek köszönhető. A számok hosszabbak lehettek, nem volt időkorlát; az albumok már nem egyszerűen egymás után rakott slágereket jelentettek, hanem érzelmi, szellemi kapcsolatokat is fel lehetett építeni a dalok között, és nagyobb művekben is lehetett gondolkozni. Mindez hihetetlen módon kedvezett az újításoknak. Ráadásul egy nagylemezen csak egy-két üzleti értelemben sikeres sláger kellett legyen, ám a közönség a többi számot is meghallgatta – ez ugyebár a formátumból adódó lemezhallgatási szokásokból következett. Ezek a technikai feltételek tették lehetővé, hogy a könnyűzene kiemelkedjen a slágeriparból, komolyabbá és jelentősebbé váljon. Már nagyon korán az LP-k adták meg a rangot, a sikert a különféle produkcióknak. Emiatt aztán rendívül sok művészi, kreatív energia jelent meg ebben a korábban pusztán szórakoztatónak tekintett műfajban is, és lehetővé vált, hogy összetettebb, komolyabb üzeneteket fogalmazzon meg – olyanokat, amikre egy-egy sláger nem alkalmas. A nagylemez, ami egy meghatározott szempontok alapján összeállított zenei novelláskötet, képes közvetíteni az alkotók véleményét vagy akár világképét, és nagyon hatásos üzenetközvetítő tud lenni. Mindez nagyon hamar elvezetett oda, hogy egy dupla albumon rock-opera jöhessen létre – ez ránk is hatalmas hatással volt, mert az István, a király is így születhetett meg. De visszakanyarodva a kérdéshez: adott volt egy új, hatásos önkifejezési lehetőség, ami nagyon vonzotta azokat, akiknek valamilyen mondandójuk volt a világról. Én is így lettem zenész.

D+SZ: Érdekes, hogy a beatkorszak alkotói fűtöttségét leginkább társadalmi okokkal szokták magyarázni, és abból a nézőpontból a technika pusztán a lázadó kreativitás szolgálóleánya. BJ: Nos, szerintem sokkal kevésbé szolgálóleány, mint inkább kiindulási pont. Ugyanez érvényes az elektromos gitárra: a hagyományos szórakoztató vagy szimfonikus zenében a gitárnak nem volt vezető szerepe, egyszerűen túl halk volt hozzá. Az elektromos gitárral viszont korábban ismeretlen hanghatások jöttek létre, például mindjárt a legelején a torzított hang, ami óriási lehetőségeket nyitott meg. Amikor először bementünk a Rottenbiller utcai stúdióba, és az erősítőket tekergetve megpróbáltuk előállítani azt a torz hangzást, amit már ismertünk, imádtunk és szerettünk volna mi is megvalósítani, akkor a zenei rendezőnk kétségbeesetten kérdezte, hogy „fiúk, hát nincs fületek, nem halljátok, hogy ez torz?!”. Persze mi azt feleltük, hogy dehogynem halljuk, és ilyennek kell lennie, ezt akarjuk! Pedig abban az időben a torzítás maga az ördög volt a hanglemezstúdiók tájékán, mindennek tisztán és érthetően kellett szólnia. De két-három elektromos gitárral és egy dobfelszereléssel nagyobb dinamikát lehetett elérni, mint korábban egy százhúsz tagúra felduzzasztott nagyzenekarral. Ennek óriási jelentősége volt, és szerintem elsősorban ez ragadta meg az új generációkat, a zenei hanghatásoknak ez a forradalma.  17


INTERJÚ

És hogy mennyire gyorsan változik e tekintetben a világ: néha felteszem azt a dalt, ami annak idején szinte szívbillentyűzavarokat okozó hatással volt ránk, a Kinks-féle You Really Got Me-t. Ha ma meghallgatod, enyhén lekpefing-érzésed van ahhoz képest, amiket ma produkálnak – de akkor az úgy szólt, mint az ágyú! Akkoriban ez volt a forradalom, mert a dinamikus, erős hangok közvetlenül hatnak az alapvető ösztönökre, ugyanúgy, ahogy mondjuk az ősi kultúrákban a sámánok dobolása. D+SZ: Volt tehát egy technikai forradalom szülte-támogatta műfaj, ami vonzotta a közönséget és hatásos eszközt adott a kezetekbe az önkifejezésre. Hogy jutottál el innen a lázadó szövegekig? BJ: Eleinte persze mi is a rádióból hallott, angol nyelvű számokat játszottuk. Aztán egyszer lekerültünk Nógrádverőcére az Illés zenekarral, ahol három hónapig együtt voltunk, félig-meddig vendéglátóipari státuszban. Minden este játszottunk, de közben rengeteg időnk volt, és nagyon összebarátkoztunk egymással, és kiderült, hogy bár különböző okokból, de Leventének és nekem is megvolt az a vágyunk, hogy ne mások számait játsszuk. Ráadásul az angol nyelvű dalok hallgatása és némi angoltanulás során hamar feltűnt, hogy ezeknek a számoknak egy része szövegében egyáltalán nem hasonlít a magyar slágerekre: lázadók és társadalomkritikusak voltak, és bizony olykor némi politikai messianizmus is fel-felbukkant köztük. Nekem ez borzasztóan izgalmasnak tűnt. És azt gondoltam, hogy ha itthon ezt a műfajt ilyen sokan hallgatják – gyakorlatilag egy egész generáció –, akkor mért ne lehetne valami hasonlóval próbálkozni. Hiába éltünk egy információs tekintetben is nagyon korlátozott társadalomban, azért azt lehetett tudni, hogy a fiatalok sokkal szabadabban akarnak élni, és lehetőleg olyan körülmények között, mint a nyugati ifjúság. A nyugati ifjúságról persze a hivatalos csatornákon is érkezett némi információ, általában elrettentő célzattal: például randalírozásokról, balhékról, vad koncertekről. Az elrettentésnek szánt példákból persze mi követendő magatartásformát olvastunk ki, és mindaz, amit akkoriban a nyugati világról megtudtunk, nagyon vonzónak tűnt. Elsősorban nyilván a személyes

szabadság igézete volt ez, hogy az ember sokkal szélesebb határok közt képzelheti el a saját életét. És ami nagyon fontos volt, hogy a nyugatról jövő, új és vonzó zenei formák azt sugallták, hogy a fiataloknak átadható üzenetek által mindenféle erőszak nélkül meg lehet változtatni a világot. Végső soron én ezért kerültem ebbe a műfajba, ezért éreztem úgy, hogy nekem gitár kell a kezembe, és azt képzeltem, hogy egy új, forradalmi korszak élén járunk. Amikor Leventével elkezdtük a saját, közös dalainkat írni, nagyon kellett vigyázzunk, hogy ezek úgy hangozzanak, mint az angolszász dalok. És nemcsak a zenére, de a szövegre is érvényes volt ugyanez, formai és tartalmi értelemben is. Hamar kiderült, hogy van valami érzékem az énekelhető szavak értelmes elrendezéséhez.

B RÓDY J ÁNOS, SZ ÖR ÉNYI L E VE N T E , KOVÁC S K AT I (1 9 7 8 )

D+SZ: Könnyen utat találtak ezek a dalok a közönséghez? BJ: Kellett egy-két szerencsés körülmény ahhoz, hogy egyáltalán eljátszhassuk őket. Eleinte Lajos (Illés Lajos – a szerk.) még nem is akarta, hogy bevegyük a repertoárba, pedig az első dalok már ’65ben készen voltak. Viszont ’66-ban elindultunk az Amatőr Ifjúsági Öntevékeny Zenekarok vetélkedőjén – amit a korabeli KISZ szervezett természetesen –, ahol váratlanul közölték, hogy a döntőbe került zenekarok műsora felének magyarul kell ám szólnia! (nevet) Azt akarták, hogy a magyar fiataloknak szóló zene ne az imperialista, nyugati zene legyen, hanem magyar. Így hát míg a többieknek komoly fejfájást okozott, hogy hogyan legyenek magyar dalaik a döntőig, a mi műsorunk kész volt: megírva, begyakorolva. Ráadásul a vetélkedő egyik díja az volt, hogy a döntős zenekarok magyar műsorát felveszi a Magyar Rádió. Úgyhogy nekünk az első négy dalunkat fel is vették, és a Hanglemezgyár jó érzékkel

18

BRÓDY JÁNOS (1979)


INTERJÚ

átvette, és ki is adta egy négyszámos kislemezen. (Ó, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Mindig veled és Az utcán.) Hatalmas siker lett, némelyek állítják, hogy ezzel kezdődött a magyar nyelvű rockzene története. Szintén óriási szerencse volt, hogy a Hanglemezgyár abban az időben kezdett a Kábelgyár melléküzemágából önálló vállalattá válni, ami odáig vezetett, hogy egy idő után képesek voltak lebontani a Sanzon- és Táncdalbizottság korábban korlátlan hatalmát. Ők is benne voltak ebben a minden egyes nyilvánosságra kerülő dalt engedélyezni hivatott, mindenható bizottságban, és egy idő után amit ki akartak adni, azt maguk bevitték a grémium elé, és megszerezték rá a pecséteket azzal, hogy ők vállalják a felelősséget. És a legtöbbször nem is volt ebből semmi baj, bár néha azért elmérték, ennek ellensúlyozására a Magyar Rádió létrehozott egy saját belső bizottságot, ami azt volt hivatva eldönteni, hogy a megjelent lemezeken lévő dalok közül melyeket Z-sítenek, azaz melyek mehetnek adásba. Ez a bizottság aztán rendre visszatartotta azokat a számokat, amikben valamiféle határfeszegetést, politikai vagy erkölcsi devianciát érzékelt. Tardos Péter, aki akkoriban bent volt ezeken az üléseken, mindig jelentette nekem a fejleményeket. Amikor Koncz Zsuzsi Jelbeszéd című lemezéről volt szó, azonnal mondta is, hogy „Hű, most valami nagyon jókat írtál, mert az albumról egyetlen dalt sem Z-sítettek!” (nevet) De ez komoly dolog volt, mert a meghallgatáson felháborodott hangulat uralkodott, hogy a hanglemezgyári elvtársak hogyan engedhették ezt, és feljelentették a Hanglemezgyárat, hogy ilyen társadalomellenes, politikailag ellenséges tartalmú kulturális terméket hoz forgalomba. Ami már forgalomban volt, vissza kellett vonniuk és be kellett zúzniuk. Bors Jenő, a lemezgyár vezetője pártfegyelmit kapott, és megvonták az egész évi prémiumát, ami nagyon komoly büntetés volt. Onnantól kezdve a Hanglemezgyárban központi utasítás volt, hogy Bródy-szöveget csak akkor szabad felénekelni, ha azon az igazgató elvtárs személyes engedélye rajta van! (nevet) D+SZ: Ezt sikerként élted meg? Ez a betiltás egyfajta minőségi bizonyítvány volt, nem? BJ: A Zenekari Szellem eredményességre, hatásra, sikerre törekszik – és nem szereti azon tagjait, akik ezt valamilyen formában akadályozzák. Úgyhogy ez a Szellem a renitenskedő tagokra rászól. Ez történt velem is: amíg a szövegek lendítették előre a zenekar hírnevét, addig nagyobb megbecsülésben volt részem. Viszont már az elején kiderült, hogy a szövegekben kritikus gondolatokat is meg lehet fogalmazni, akár akaratlanul is. Az első kislemez egyik dala, az Utcán, aminek a szövegével semmilyen különleges szándékom nem volt, a zene és korszellem által felerősítve úgy tűnt, mintha a szocialista, céltudatos életvezetésű ifjúság tagadása volna. Ráadásul ez a felerősítés általában a szövegek hatásában is megmutatkozott: egy-egy jó sor hihetetlen gyorsan tudott elterjedni, szinte átvéve a szállóigék, népi bölcsességek szerepét. Nekem ebből az lett a tanulság, hogy nem kell a szövegekben költői babérokra törni, és nem kell még sosem hallott, nagy igazságokat megfogalmazni, hanem a köztudatban már élő, közmegegyezésen alapuló szemléletet kell pár frappáns szóban megfogalmazni, vagy csak utalni rá. Elég volt csak fölmutatni, mint egy zászlót – aminek szintén az a hagyományos jelentősége, hogy messziről látható – és az emberek felismerték, hogy róluk van szó. Úgyhogy mi jöttünk a magyar dalokkal, és ezzel több éves előnyt szereztünk az Illés zenekarnak. Volt időnk, nem kellett görcsösködnünk, lehetett próbálkozni mindenfélével, lehettünk progresszívek. Mivel a nagylemezekre csak egy-két sláger kellett, a többi dallal lehetett kísérletezni: így lett az Illések és pofonok az első magyar konceptlemez, amit nagyon bírtam. (nevet) Azért a hatvanas évek végére utolért bennünket a többi zenekar is, és akkor már az Illéssel is voltak bajok. Például az, hogy a dalszövegek miatt belecsúsztunk a társadalmi, politikai erőtérbe, és mindazok, akik ennek az új műfajnak a hatását már túlzásnak tekintették, az Illés zenekaron akartak példát statuálni. A balhéink nevetségesek voltak, de a statuálások példások! (nevet) Így aztán már volt némi feszkó körülöttem, ráadásul az 1973-as első magyar popfesztiválon, Miskolcon mondtam pár szót, aminek egy kellemetlen rendőrségi statuálás lett a vége, és államellenes izgatás gyanújával folytattak ellenem eljá-

ℹ BRÓDY JÁNOS

Énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró. Pályája során már több mint ötven nagylemezen dolgozott, több mint ötszáz dalszöveget, és több mint száz saját dalt jegyez. Az Illés, majd később a Fonográf zenekarok tagjaként, önálló dalszerző-énekesként, szövegíróként és színpadi szerzőként is jelentős hatással volt a mikrobarázdás nagylemezek korszakára. Szövegeit a rendszerváltás előtt rendszeresen és szigorúan cenzúrázták: mondanivalójával a „Tűrt” és a „Tiltott” kategóriák határán egyensúlyozva vált társadalmi ügyek szószólójává és az akkori rendszerellenesség egyik ikonikus figurájává. A rendszerváltás óta a hivatalosság is elismeri munkásságát: a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és középkeresztje mellett Liszt Ferenc-díjat, az Illés zenekarral közösen Kossuth-díjat is kapott, emellett több művészi, szakmai és iparági szervezet életműdíjasa.

vinylrecord SZÓLÓALBUMOK: HUNGARIAN BLUES (1980) NE SZÓLJ SZÁM (1984) HANG NÉLKÜL (1989) AZ UTCA MÁSIK OLDALÁN (1994) VOLT EGYSZER EGY BRÓDY JÁNOS (1995) KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK (2001) AZ ILLÉS SZEKERÉN (2011)

RÁADÁS (2016)

19


INTERJÚ

 rást, lakhelyelhagyási tiltásban részesültem. Ezt a Zenekari Szellem is nagyon rossz néven vette, és a külső és belső ellentétek végül oda vezettek, hogy Illés Lajosnak elszakadt a cérnája, és ’73 őszén feloszlatta a zenekart. Végső soron így érkeztem én be, mint olyan szövegíró, akinek valamiféle közéleti, társadalmi, politikai küldetéstudatot tulajdonítanak. D+SZ: És valójában nem volt? BJ: ’68-ig nem volt. Én ’64-től ’69-ig még a Műszaki Egyetemre jártam, és nem is döntöttem még el, hogy zenész leszek-e vagy mérnök, inkább hobbizenész voltam. Hétvégenként állati jó volt játszani a Bercsényi színpadán, és élvezni azt az előnyt, amit a gitáros fiúk élveztek a lányok érdeklődésének spektrumában. Aztán ’68-ban, amikor már 22 éves voltam, megnyertük a Táncdalfesztivált, és az nagy öröm volt, hogy befogadott minket a világ – mindegy, hogy milyen, de mégis győztesek voltunk. Ám pár nap múlva a turnébusszal órákig álltunk a veszprémi országúton, mert mentek Csehszlovákia felé a testvéri tankok. Ez nagyon bennem ragadt! Hogy mi itt azt hisszük, hogy elértünk valami fontosat, de közben odakint egy nagyon kemény világ van. És összegyűlt bennem valami olyasmi, hogy én akkor mostantól a dalokban is megpróbálom kifejezni, hogy mennyire nem értek egyet azzal, hogy Magyarország a szovjet birodalom része. Tudtam azt, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt: nagyon sokan vagyunk így. És elhatároztam, hogy ennek a hangulatát, az érzéseit, gesztusait én beleírom a szövegekbe. És folyamatosan, mindenbe beleírtam, akármiről volt szó! (nevet) Így aztán a ’73-as bírósági ügy után már nagyon szigorúan ellenőrizték a szövegeimet. Némi malíciával mondhatnám azt is, hogy a Fonográf korszakában váltam igazán jó szövegíróvá. Ugyebár teher alatt nő a pálma, és meg kellett tanulnom úgy megfogalmazni a dolgaim, hogy abból már viszonylag keveset húzzanak ki. De bízhattam abban, hogy az a közönség, aki már ismeri az én dolgaimat, meg fog érteni, és tud a sorok között olvasni. D+SZ: Emiatt is lett olyan szofisztikált az egész? BJ: Igen, meg persze a zene miatt is. De azért azt is mondogatták, hogy a Fonográfból hiányzott az Illés zenekar elemi dinamizmusa és egyértelmű indulata. Az eredeti sztárfelhalmozás korában az nagyon nagy lehetőség volt, hogy az Illés egyszerre lehetett alternatív, avantgárd és mégis mainstream. Később már dönteni kellett, hogy mainstream leszel, vagy inkább rétegzene. Engem az első önálló lemezem, a Hungarian Blues sikere helyezett el a zenei palettán, és a 80-as évek lassan táguló világában lettem igazán népszerű gitáros-énekes figura. D+SZ: Úgy tűnik, hogy mára a társadalmi szókimondás megmaradt a rétegzenészeknek. Te is az lennél ismét? BJ: Igen, már mondta valaki, hogy megfeszített munkával újra leküzdöttem magam undergroundba! (nevet) Miután a központból irányított média eléggé elhanyagol, az én dalaim újra a tiltott gyümölcsök izgalmát kínálják. Sajnos a digitális világ elterjedése ugyanolyan nagy hatással van erre a műfajra, mint az LP megjelenése, csak épp ellenkezőleg. Amit az LP formátum felépített, azt az internet lebontotta: újra csak a dalok élnek, nem érdekesek a nagyobb kompozíciók. A dal persze továbbra is nagyon erős alapeleme a mindennapi kultúrának, hiszen ez egy ősi tudásközvetítési forma, az énekelt ritmusos szöveg minden másnál jobban kötődik az emberi lélekben. A Kockázatok és mellékhatások lemez után ezért fordultam inkább a zenés színház felé, mert az az a hely, ahol a dalok sorozata erős dramaturgiai közegben jelenik meg, és a közönség általában végignézi az egész előadást, ha már jegyet vett rá. Persze a musicalvilág előadásainak jelentős része pusztán csak szórakoztatás, míg én olyan darabokban szeretek részt venni, amik jeleznek valamilyen társadalmi álláspontot. Így aztán nagyon örültem, amikor annak idején Andrew Lloyd Webber Budapestre hozta a Kell egy csapatot, és megkaptam azt a lehetőséget, hogy azt szabadon átfordítsam. És a színházi munkák mellett persze mintegy alkalmazott szövegíróként rendelkezésére álltam azoknak a régi művész20

társaimnak, akik számítottak rá, hogy tőlem énekelhető dalszöveget kapnak. D+SZ: Aktuális „üzenethordozó slágered” az Ezek ugyanazok. Sokat látom hivatkozni mindenféle kommentfolyamokban, tulajdonképpen mémmé vált. Foglalkoztatnak az internet lehetőségei? BJ: Én saját magamat a mikrobarázdás nagylemezek korszakához sorolom. Én abban voltam tehetséges, hogy ezeket a nagylemezeket jól össze tudtam rakni. Zenei novellásköteteket állítottam össze, hogy afféle helyzetjelentések legyenek a világ állapotáról. A mai napig azt gondolom, hogy ez volt a feladatom, ezért kerültem ebbe a műfajba, ehhez értek. És emiatt én már Az Illés szekerén lemez után úgy éreztem, hogy ezzel akár


INTERJÚ

le is zárhatnám a művészi pályafutásomat. De ennek az albumnak számomra is váratlanul nagy sikere lett, és a forgalomban elért dupla platinalemez is azt mutatta, hogy a személyes megszólalásaim egy olyan művészi magatartást képviselnek, amire a közönség rendkívül érzékenyen rezonál. A lemezen szereplő dalok közül pedig néhány elég komoly forgalmat ért el a második nyilvánosságban. Facebookoldalam látogatottsága is a százezres nagyságrend fölé ment, és az újabb dalok mellett a régiek is mintha új életre keltek volna. Végül hagytam magam rábeszélni egy újabb produkcióra, aminek eredménye egy bakelitre készült összeállítás lett Ráadás címmel, és most úgy tűnik, hogy ez sem okozott csalódást.

producer lett a társam, akivel rendkívül jól megértjük egymást, és az alternatív retro jegyében remek felvételeket készítettünk. A koncertek pedig számomra is felemelő élményt jelentenek, hiszen kitűnő zenészekkel vagyok körülvéve, és az a közönség, amelyik már több évtizede követi a működésem, igazán hálás azért, hogy alapvetően ugyanaz vagyok, aki eddig is voltam, függetlenül attól, hogy egy szál gitárral vagy egy jól összehangolt zenészcsapattal állok a színpadon. Végül is én mindig azt gondoltam erről a műfajról, hogy ez afféle zenei-irodalmi iparművészet. Egyformán érvényesülnek benne az ipari, üzleti meggondolások és a művészi elképzelések. Persze szomorú, hogy az utóbbi időben az üzleti modellek sokkal D+SZ: A Ráadás album előkelő helyen szerepel a listákon, az Aré- fontosabbnak tűnnek, mint az, hogy a produkciók szellemisége nában tartott jubileumi koncertedről pedig szuperlatívuszokban milyen értékeket közvetít, de én még mindig hiszek abban, hogy nem mindegy, hogy miről szólnak a dalok. n beszélnek. Szerinted miért lettél most megint ennyire aktuális? BJ: Valószínűleg ez nem csak az én érdemem. Amellett, hogy a társadalmi forgószínpadon megint felértékelődtek a szerzemé- interjú: Hegyi György, fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ), nyeim, Kirschner Péter személyében egy nagyon érzékeny zenei archiv: FORTEPAN/URbán Tamás 21


ZENEIPAR

SYNCHRONIZATION LICENCE, SYNC

ingoványos, nEhéz TEREP Ahhoz, hogy egy zenét reklámfilmekhez, videojátékokhoz, játékfilmekhez használjanak, a szerző engedélye kell. Ezt az engedélyt hívja a zeneipari zsargon synchronization licence-nek, röviden sync-nek. A zene reklámokban, filmekben, tv produkciókban való felhasználása ugyanis egyre fontosabb bevételi forrása a szerzőknek világszerte. A  szerzők/előadók/menedzsmentek többsége hatalmas reklámzenei és filmlicensz-szerződésekről álmodik, viszont nincs teljesen tisztában ennek a területnek a lehetőségeivel, buktatóival, és sokszor a saját jogaival sem. Hogy végül milyen típusú és milyen forrásból származó zene szólal meg egy reklámban, azt a büdzsétől a reklámcégek hozzáállásán át egészen a brand minőségéig számtalan tényező befolyásolhatja. A legegyszerűbb és többnyire legolcsóbb megoldás nyilván valamelyik ún. könyvtárzenei katalógusból választani, ami itthon még mindig előszeretettel alkalmazott gyakorlat, a reklámzeneírásból élők legnagyobb bánatára. Ez nem igényel különösebben nagy kreatív erőbefektetést, hisz a megrendelő ilyenkor csak regisztrál valamelyik digitális adatbázisba, ahol kulcsszavak és műfajok megadásával keresgélhet könnyedén, illetve pár klikkeléssel jogosíthatja is a választott művet az adott időszakra. Ez célravezető lehet, ha szorít az idő (ami majdnem mindig szorít), ha nincs elég pénz (ilyenkor döntően persze a zenén szokás spórolni – erre még visszatérünk) vagy ha egyszerűen csak teljesen indifferens, hogy milyen romantikus zongorapötyögtetés vagy generikus westerngitározás stb. szólal meg a háttérben, mert mondjuk ennél többet nem feltétlenül igényel a végtermék. Mert van az úgy, hogy nem egy komplett, gondosan megtervezett életérzést kívánnak eladni a reklámmal, hanem csak az a fontos, hogy átmenjen a minél egyszerűbb üzenet. Az efféle szelekciónak azonban komoly hátulütője, hogy az olcsóbb könyvtárzenék minősége, szavatossága és mozgósító ereje nagy jóindulattal is erősen véleményes, a színvonalasabb darabok pedig sokszor nem is sokkal olcsóbbak, mint egy eredeti reklámdal vagy egy szerzői felvétel. Az árakat tekintve persze ez utóbbinál van a legnagyobb szórás, hiszen egy észt hiphop-együttes dala nyilván összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a Back In Black, ráadásul a legnagyobb nevek számait jogosíttatni nem csupán pénzkérdés, hisz’ számukra rendkívül lényeges szempont, hogy a művészi integritásukon ne essen csorba egy előnytelen vagy kevéssé szerencsés brandkapcsolással. Noha ez lenne a legkézenfekvőbb és anyagilag a legkevésbé megterhelő, Magyarországon egyébként sokáig nem számított bevett gyakorlatnak, hogy ismert vagy kisebb hazai előadóktól, zenekaroktól kértek volna dalokat a megrendelők, igaz, ez a trend az utóbbi években megfordulni látszik, ami bizonyára a magyar popzenének és a magyar gyártású reklámoknak is jót tehet hosszú távon. A jobb-rosszabb könyvtárzenék és a merészen, jó ízléssel vagy éppen kockázatkerülő óvatoskodással alkalmazott és kevésbé ismert – esetleg pont egy reklámnak köszönhetően ismertté váló – számok mellett meg persze ott vannak a kifejezetten a produkcióhoz íratott reklámzenék is. A saját zenének több előnye van a fentiekkel szemben. A fiókból előhúzott stockzene, mint említettük, sokszor kétes minőségű, másrészt pedig már csak természeténél fogva sem alkalmas arra, hogy megfelelően lekövesse, a dramaturgi22

ailag fontos pontokon pedig hangsúlyozza egy reklámfilm dinamikáját. Habár, ha van segítségünk egy zenei ügynökségnél, hanglemezkiadónál vagy publishernél, úgy olykor meglepően jó megoldások is létrejöhetnek, hiszen ezeken a helyeken akad egy-egy szakember, aki hosszú évek óta gyűjti ehhez a tapasztalatot. Egy sok helyről ismerős, népszerű sláger pedig, amihez a legtöbb nézőnek van valamilyen személyes kötődése – és nem is feltétlenül pozitív – pedig akár el is homályosíthatja a márka jól felépített arculatát, míg egy saját fejlesztésű zene inkább erősíti vagy erősítheti azt. Persze jó kérdés, hogy mit is takar ebben a zsánerben pontosan a „saját zene”, mert ez azért korántsem annyira egyértelmű. Ugyan korábban jó néhány példa akadt erre is, ma már egyre kevésbé jellemző az a semmilyen szempontból nem túl üdvös megoldás, hogy a szerzőktől nagy slágerek majdnem teljesen egyértelmű lekoppintását kérnék; ennek egyrészt azért sincs sok értelme, mert igen szigorú a szabályozás, másrészt pedig ha nincs pénz az eredeti felvételre, akkor elég csupán a zeneműkiadónak fizetni a szerzői jogokért, a dalt pedig feljátszatni valaki mással, ös�szesen nagyjából feleannyi pénzért (ehhez persze a szerzőknek is hozzá kell járulniuk). Ettől függetlenül a reklámzeneszerzőknek nyilván meg van kötve a keze. A direkt koppintásnál, vagy mondjuk így, továbbgon-


ZENEIPAR

dolåsnål valamelyest elegånsabb húzås Ês jogilag is sokkal biztonsågosabb szßrke zónåt biztosít a megrendelők szåmåra az ún. sound-a-like, amely modoråban, rÊszleteiben vagy akår teljes egÊszÊben ugyan felidÊzi „azt a bizonyos� dalt, åm a plågiumtól azÊrt messze van. Hogy pontosan hol vÊgződik egy effÊle „olyan, mint�szerzemÊny Ês hol kezdődik az eredeti reklåmzene, azt nehÊz megmondani . A szerzők, ha minden jól megy, megkapjåk a briefet, amiben rÊszletesen le van írva a storyboard, hogy håny måsodperces legyen a mŹ, milyen dinamikai våltåsokat kívån meg (ha egyåltalån), milyen hangulata legyen, hogyan Êpítkezzen stb., illetve sokszor van mår egy nyers vågat is, esetleg egy animåció. Az esetek tÜbbsÊgÊben mindehhez jår egy mintadal (reklåmszlengben: mood) is, lehetőleg nem valami nyilvånvaló slåger, ami aztån alapvetően meghatårozza a mŹfajt, a hangszerelÊst, az ÊrzÊsvilågot, mi tÜbb, gyakran pÊldåul a konkrÊt bpm-szåmot is. Tehåt låtszólag igen szŹk keretek kÜzÊ van szorítva a szerzők mozgåstere, a cÊl pedig vilågosabb nem is lehetne, ennek ellenÊre – Ês ez bizonyosan nem csak magyar sajåtossåg – aligha fordulhat elő, hogy mår elsőre (måsodjåra, ÜtÜdjÊre) megfelelne a kÊsz dal az ßgynÜksÊgnek. Nem sokat segít a helyzeten az sem, hogy Magyarorszågon a reklåmzene nincs a helyÊn kezelve. Ha spórolni kell, akkor ezen spórolnak előszÜr: a zenevålasztås, zeneírås åltalåban az alkotåsi folyamat legvÊgÊre marad, nem tud egyßtt fejlődni a filmmel. VisszatÊrő problÊma, hogy hårom nap alatt kell huszonÜtfÊle verziót kÊszíteni vagy jogosítani, Ês gyakran az sincs letisztåzva, hogy egyåltalån ki dÜnt arról, hogy milyen legyen a zene: az ßgynÜksÊgi producer a produkciós cÊg producerÊre mutogat, ő pedig a rendezőre. SzerencsÊsebb reklåmkultúråjú orszågokban ezekkel az ßgyekkel egyÊbkÊnt a music supervisorok foglalkoznak; ők azok, akik szåmokat jogosítanak, zenÊket keresnek Ês íratnak, illetve ők tartjåk a kapcsolatot a zenemŹkiadókkal Ês a zeneszerzőkkel, tisztåban vannak a munkåssågukkal Ês tudjåk, hogy melyiket milyen feladatra Êrdemes felkÊrni – itthon ez a munkakÜr egyelőre csak elvÊtve lÊtezik, vagy legalåbbis jóval megfoghatatlanabb, hogy kinek is volna ez a feladata. A reklåmzeneszerzői szakma mifelÊnk egyÊbkÊnt is ingovånyos Ês nehÊz terep, emellett elÊggÊ belterjes is, Ês nincsenek se vilågos keretei, se kialakult formarendszere. Jó kapcsolatok nÊlkßl nehÊz bekerßlni a kÜrbe, Ês bår a kipróbålt, hosszú ideje a pålyån lÊvő profikat mår maguktól hívjåk a reklåmcÊgek, a kevÊsbÊ rutinosaknak sokszor kell håzalniuk a portfóliójukkal, így kßlÜnÜsen fontos az ÜnmenedzselÊs Ês a szakadatlan nyomulås. Ahogy az is fontos, hogy a szerzők – vagy akår azok a zenekarok, amelyek így kívånnak pÊnzt keresni – minÊl tÜbbet dolgozzanak kßlfÜldre is, mert aki mÊg nem bejåratott nÊv a szakmåban, az gyakran szembesßlhet azzal a bosszantó jelensÊggel, miszerint az årszabås meglehetősen kÜvethetetlen Ês kiszåmíthatatlan, így a szerző csak sajåt tapasztalatai alapjån sejtheti, hogy mÊgis mennyi pÊnzt kÊrhet el egy adott projektÊrt – ezen sokat javíthat, ha vannak nemzetkÜzi viszonyítåsi pontok. De előfordulhat az is, hogy a szerző egyszerŹen csak nem tudja, mi alapjån kÊrjen díjat, mert ő vagy a menedzsere nincsenek tisztåban a piaci lehetősÊgekkel. EzÊrt cÊlszerŹ lehet egy zenemŹkiadó segítsÊgÊt kÊrni, ahol napi szinten foglalkoznak jogosítåsokkal. A jogosítåsok nehÊzsÊgÊt Ês izgalmåt az adja, hogy valóban nincsenek előre letisztåzott årak, mint mondjuk egy polcra kihelyezett åru esetÊben. A felhasznålåsokÊrt kÊrhető Üsszeg nagysågrendje a mÊdiåra kÜltÜtt budgettől fßgg. Ezt tovåbb finomítja a szpot hossza, az időtartam (hetek vagy hónapok szåma), amíg a hasznålat tart, a felhasznålås terßlete, a felßletek, valamint a termÊk maga, illetve, hogy kizårólagos vagy nem kizårólagos hasznålatra kÊrik-e a dalt. Ettől termÊszetesen a szerző fÜlfelÊ Ês lefelÊ is eltÊrhet, ha úgy åll ÊrdekÊben. Fiatalabb, mÊg befutås előtt ålló zenÊszeknek pÊldåul sokat hozzåtehet az ismertsÊgÊhez, ha egy az imidzsßktől nem tåvol ålló brandhez esetleg akår alacsonyabb díjjal adjåk oda a dalukat.n Szabó Sz. Csaba Nagy kÜszÜnet Falus Ildikónak (Schubert Music Publishing), Szabó Tamåsnak (Black Baron Studio, Central Publishing) Ês Madaråsz Gåbornak a cikk megíråsåban nyújtott segítsÊgßkÊrt.

â„š TIPPEK KERĂœLENDĹ? a tĂśbboldalas levelek,

biogråfiåk kßldÊse a kreatívoknak, zenei tanåcsadóknak, A&R-osoknak! A tÜmÜr előadói portfólió a nyerő! NEM SZERENCSÉS tíz vagy mÊg tÜbb szerzemÊny kßldÊse a bemutatkozó levÊlben! Érdemes a hårom legerősebb szåmot kivålasztani, Ês azzal megkezdeni a hódítåst. TILOS olyan szerzemÊny kiajånlåsa ßgynÜksÊgeknek, filmgyårtó cÊgeknek, amire nem kaptunk zÜld låmpåt minden jogtulajdonostól! NE AJà NLJUNK ki olyan zenÊt, amelyen rekedtes fÊrfi rock’n’roll hang van, ha női Ênekhangot kÊr az ßgynÜksÊg. HIBA, ha a menedzsment vagy lemezkiadó a reklåmzenei bevÊtelekre alapozza egy album vagy szerzemÊny marketing kÜltsÊgei, s ezzel az előadó jÜvőjÊt. Sallai Zsuzsa (viacom)

đ&#x;’ť LINKEK eastaste.net www.magneoton.hu www.schubertmusic.com www.universalmusic.com

23


LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

3 887 179

2

HALOTT PÉNZ

MAJD

2 153 996

3

FREDDIE

PIONEER

2 081 503

4

BYEALEX ÉS A SLEPP (LOFTI BEGI REMIX)

MÉG MINDIG...

2 041 536

5

MAJKA FEAT. KOLLÁNYI ZSUZSI

ELÉGLESZ

2 040 965

6

MARIO

MIÉRT FÁJ A SZÍV

2 008 031

7

HORVÁTH TAMÁS & RAUL

NÁLÁNÁ É

1 944 166

8

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT

1 854 794

9

HALOTT PÉNZ

VALAMI VAN A LEVEGŐBEN

1 724 683

10

NÓTÁR MARY

SÍROMIG SZERETLEK ÉN

1 531 765

11

G.W.M X SCARFO

ELMÚLÁS

1 491 564

12

AK26

BARNABÁS

1 392 840

13

NÓTÁR MARY

KICSI SZÍVEM

1 361 511

14

WELLHELLO & HALOTT PÉNZ

EMLÉKSZEM, SOPRONBAN

1 325 945

15

WELLHELLO

KÉSŐ MÁR

1 281 562

16

MR.MISSH FEAT. BURAI KRISZ

BUDAPEST

1 237 832

17

HORVÁTH TAMÁS

KÉT BOLOND A VILÁG ELLEN

1 236 776

18

PIXA & KIS GRÓFO

BULIBÁRÓ

1 234 003

19

WELLHELLO

APUVEDDMEG

1 222 642

20

HORVÁTH TAMÁS & RAUL

TÁNCOL VELEM A VILÁG

1 191 988

2

zeneszöveg-TOPLISTA

1 2

HONEYBEAST

BÓDOTTÁ

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

3 4

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

WELLHELLO

KÉSŐ MÁR

n

5 6

MR. MISSH (FEAT. BURAI KRISZ) BUDAPEST AK26

BARNABÁS

7 8

MARGARET ISLAND

ESŐ

ÁKOS

ILYENEK VOLTUNK

9 10

QUIMBY

MOST MÚLIK PONTOSAN

MAJKA (FEAT. KOLLÁNYI ZS.)

ELÉGLESZ

11 12

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT

KOWALSKY MEG A VEGA

AMILYEN HÜLYE VAGY...

MÁTÉ PÉTER

EGYSZER VÉGET ÉR

L.L. JUNIOR (FEAT. KENEDI V.)

ÚGY SZERETNÉK

13 14 15 16 17 18 19 20

RÚZSA MAGDI

ÁPRILIS

SUPERSTEREO

BENT A NEVED

PUNNANY MASSIF

ÉLVEZD

KOWALSKY MEG A VEGA

MIT MONDJAK MÉG?

REPUBLIC

67-ES ÚT

BRÓDY JÁNOS

HA ÉN RÓZSA VOLNÉK

 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

A TOPLISTÁK A MÁRCIUS ÉS MÁJUS KÖZTI

IDŐSZAKOT FE­DIK LE, ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAR ZENEI

 

ZENESZÖVEG.HU-LISTA AZ EGÉSZ VILÁGRÓL ÉRKEZŐ

ELŐADÓK EREDMÉNYÉT MUTATJÁK. A YOUTUBE- ÉS MEGTEKINTÉSEKET TARTALMAZZA, A TÖBBI KIZÁRÓLAG MAGYARORSZÁGI ADATOKBÓL TÁPLÁLKOZIK. EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK:

n

2016 TAVASZ

n n n

  

      


LISTÁK

3

4

MAHASZ STREAMING TOPLISTA

n

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

1

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

1

NEW LEVEL EMPIRE FEAT. DENIZ VALAHOL

2

FREDDIE

PIONEER

2

HONEYBEAST

BÓDOTTÁ

3

HALOTT PÉNZ

MAJD

3

WELLHELLO

KÉSŐ MÁR

4

PUNNANY MASSIF

PARTIZÁN, PT. 2

4

LOTFI BEGI FEAT. MEZŐ MISI

EGY SZÓ MIATT

5

RÚZSA MAGDOLNA

TEJÚT

6

HALOTT PÉNZ

MAJD

7

ÁKOS

UGYANÚGY

8

FREDDIE

PIONEER

9

FISH!

NE IS FIGYELJ RÁM

10

SUPERSTEREO

BENT A NEVED

n

11

KÁLLAY SAUNDERS BAND

WHO WE ARE

12

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

13

INTIM TORNA ILLEGÁL

ÖRÖKKÉ

14

MARGARET ISLAND

ESŐ

15

BYEALEX ÉS A SLEPP & LOTFI BEGI MÉG MINDIG...

    

16

WELLHELLO

A VÁROS SZEMEI

17

WOLF KATI

SZABADNAK LENNI / TOMORROW

18

CARAMEL

ELZÁRT ÖVEZET

19

RÚZSA MAGDOLNA

ÁPRILIS

20

BALKAN FANATIK

FELJÖTT A NAP

A MAHASZ STREAMING TOPLISTÁJÁRA EZÚTTAL 4 MAGYAR SZÁM TUDOTT BEKERÜLNI. A HAZAI ZENÉK SZERÉNY SZEREPLÉSE A LISTÁN ANNAK KÖSZÖNHETŐ, HOGY A SPOTIFY ADATAI IS SZEREPELNEK A MAHASZ ÖSSZESÍTÉSÉBEN. EZ A TÖBBINÉL JÓVAL NÉPSZERŰBB SZOLGÁLTATÓ A MAGYAR SZÁMOKNAK NEM AD KÜLÖN KIEMELÉST.

 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

5

n

1

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

2 3

HALOTT PÉNZ

MAJD

HONEYBEAST

BÓDOTTÁ

4 5

FREDDIE

PIONEER

ÁKOS

UGYANÚGY

6 7

NÓTÁR MARY

MARY MIX

RÚZSA MAGDOLNA

ÁPRILIS

8 9

WELLHELLO

A VÁROS SZEMEI

WELLHELLO

KÉSŐ MÁR

10

MAJKA (FEAT. KOLLÁNYI ZS.)

ELÉGLESZ

11

HALOTT PÉNZ

VALAMI VAN A LEVEGŐBEN

12 13

HALOTT PÉNZ (FEAT. KŐVÁRY Z.) ERRE MÉG MEGHÍVLAK

14 15

BYEALEX ÉS A SLEPP & LOTFI BEGI MÉG MINDIG... KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT, MEG A JÁRÁSÁT 

16 17

ÁKOS

A REMÉNY FIGYEL

MAJKA, CURTIS, BLR

BELEHALOK

18 19

ÁKOS

HELYREIGAZÍTÁS

20

MARGARET ISLAND

NÉLKÜLED

NEW LEVEL EMPIRE FEAT. DENIZ VALAHOL ESŐ

 

6 MAHASZ album TOPLISTA

MAHASZ single TOPLISTA

ISMERŐS ARCOK

  

 n

     

1

KOWALSKY MEG A VEGA

VARÁZSSZAVAK

2 3

TANKCSAPDA

HÁROM ROHADÉK ROCKCSEMPÉSZ

OSSIAN

FÉNYÁRBAN ÉS FÉLHOMÁLYBAN

4 5

BRÓDY JÁNOS

RÁADÁS

30Y

BEST OF

6 7

BËLGA

DISCO!

DESPERADO

BEST OF

8 9

VÁLOGATÁS

BON VOYAGE

TANKCSAPDA

URAI VAGYUNK A HELYZETNEK

10

WISDOM

RISE OF THE WISE

11

ZANZIBAR

MINDENT LEHET, MINDENT SZABAD! n

12 13

GANXSTA ZOLEE ÉS A KARTEL TRIBUTE ALBUM TANKCSAPDA

JUBILEUM 25 (FŐNIX KONCERT)

14 15

LEANDER KILLS

TÚLÉLŐ

VÁLOGATÁS

STRAND FESZTIVÁL

16 17

KIS GRÓFO

BULIBÁRÓ

 

VÁLOGATÁS

VOLT FESZTIVÁL

n

18 19

GESZTI

LÉTVÁGY

VÁLOGATÁS

NAGYSZÍNPAD 2016

20

HONEYBEAST

BÓDOTTÁ

2016 TAVASZ

   n


INTERJÚ

26


INTERJÚ

MOLNÁR TAMÁS, DALSZERZŐ

Nem idő kell hozzá, hanem pillanat Ő írja a dalszövegeket a legtöbb hazai popelőadónak, dalai rendszeresen bekerülnek a Dal döntőjébe is, munkásságáért idén Artisjus Junior-díjra jelölték. De nem csak az írásban aktív: 13 évig az Anti Fitness Club énekese volt, jelenleg szerzői estjein és új, Jetlag nevű zenekarával keresi a kihívásokat. Molnár Tamással beszélgettünk. D+SZ: Idén jelöltek Artisjus Junior-díjra, de az Anti Fitness Clubbal is rengeteg díjat vihettél haza. Mit jelentenek számodra ezek az elismerések, melyik volt számodra a legfontosabb/maradandóbb? MT: Elsősorban nyilván nem azért ír dalokat, vagy áll színpadra az ember, hogy díjakat zsebeljen be, aztán teletegye velük a polcot. Persze mikor kimondják a nevedet, jóleső érzés, de például a közönség szeretete egy koncerten sokkal többet jelent számomra. Ha elismerésekben részesítenek, azzal kézzelfoghatóvá teszik a produktum jelentőségét, de ha érzéseket vált ki a hallgatóságból mindaz, amit létrehozok, érthető okokból felemelőbb. A korábbi zenekarommal nyert díjak kisebb része szakmai, nagyobb része közönségdíj volt, az Artisjus Junior-díj esetében viszont szakmai elismerésről beszélhetünk. A korábban említettek ellenére talán azért különösen fontos az Artisjus-jelölés, mert úgy érzem, a szerzők, alkotók kifejezetten kritikusak egymás munkáival szemben, ha viszont ők méltatnak, az talán jelenthet valamit. D+SZ: Majd’ 200 dal szövegét jegyzed mint szerző, elég termékeny vagy. Hogyan folyik nálad a dalszerzés? MT: Időnként elképesztően egyszerűen, máskor érthetetlenül nehezen. Általában éjszaka vagyok hatékony, leggyakrabban előénekelt kamu angolra írok ritmikailag illő magyar sorokat úgy, hogy annak legyen üzenete és elérjen a hallgatóhoz. Ha másoknak írok szöveget, két út közül választhatok. Vagy próbálok belehelyezkedni az előadó által (gyakran szavak nélkül) megfogalmazott üzenetbe, igyekszem az énekes karakterét erősítve, a dal hangulatát figyelembe véve megtölteni a részeket, amik végül koncepciók alapján épülnek egymásra. A másik út, ha megkeresem azokat a közös pontokat, melyek bennem és az előadóban is megvannak, és saját érzéseimet, élményeimet, hangulataimat vetem papírra úgy, hogy az az előadó szájából is önazonos lehessen. Az első azért izgalmas, mert erősen a fantáziámra bízza az alkotást, míg az utóbbi egy kitárulkozóbb, épp ezért valódibb kihívás. Azoknál a daloknál, ahol én magam vagyok az előadó, arra törekszem, hogy a leghívebben írjam le a pillanatnyi érzéseimet. Pontosan érzi a közönség, ha az alkotásnál a tökéletességre törekvés és a művészeti szempontok megszállott érvényesítése a cél, meg azt is, ha egy dal végtelenül őszinte. Gyakran az öt perc alatt elkészült nóták sokkal

jobban működnek, mint amiken heteket, akár hónapokat dolgozom. Ebből kiindulva bizton állíthatom, nem idő kell hozzá, hanem pillanat. Kellenek a B-oldalas nóták és a kidobott szerzemények ahhoz, hogy egy-egy olyan dal szülessen, ami valóban sokakat megérint. Csúnya hasonlattal élve ez kicsit olyan, mint az aranyásás: sok földet kell megmozgatni néhány csillogó porszemért. D+SZ: Amikor másoknak írsz szöveget, ahhoz, hogy eltaláld, hogyan tudod megírni a hozzá illő szöveget? Instrukciókat kapsz vagy beszélgettek, hogy jobban megismered? MT: Teljesen változó. Szeretem a személyes találkozókat, meghálálja később a dal, ha az előadó szemébe tudok nézni, sokat segít, ha konkrét ötlettel keresnek meg, de szívesen írok úgy is, ha rám bízzák a sztorit. Ha személyesen nem ismerem az előadót, tudom kicsit a közönség szemével nézni a produkciót, ami segíthet, hogy befogadható üzenettel lássam el, de olykor az énekeshez fűződő sok éves ismeretség, barátság teszi egyszerűbbé a témaválasztást. Van, hogy személyes találkozó vagy előadói instrukció nélkül azonnal érzem a karaktert és betalál a szöveg, de akadt olyan is, aki a sokadik szövegemet sem érezte magáé-  27


INTERJÚ

énekese, dalszerző frontembere vagyok. Egy dal és a hozzá készült videoklip jelent meg eddig Karszalagok címmel, amit rendszeresen játsszanak a rádiók és a zenetévék, és szépen kezdi magának felfedezni a közönség. D+SZ: A Jetlag teljesen más lett, mint amit tőled megszokhattunk. MT: Ez volt a cél. Új kihívásokra, új környezetre volt szükségem, hogy ismét motiváltnak érezzem magam abban, amit csinálok. Azt a lelkesedést akartam érezni, mint amit anno, amikor 14 évesen megalapítottam az AFC-t. Fontos, hogy egy alkotónak legyenek időszakai, hogy időről időre meg tudjon újulni és folyamatosan kihívásokkal állítsa szembe magát. Azt gondolom, a rock and roll nem pusztán a gitárközpontú zene, egy Marshall erősítő egy Gibson gitárral, feltekert gainnel, hosszú hajú gyerekekkel szűk nadrágban – mert általában ugye ez él az emberek fejében. Szerintem a rock and roll egy attitűd, aminek a középpontjában a folyamatos megújulás, a progresszív, rebellis, olykor forradalmi megközelítések állnak. Ezt a szemléletet követve értelemszerű volt, hogy valami tőlem váratlannal fogok előrukkolni, hiszen az alkotás lényege számomra, hogy megtaláljam a határaimat, majd átlépjem azokat. Így talán nem meglepő, hogy a RNR e pillanatban számomra a Jetlag. Azt gondolom, hogy egy rockzenekar után a komfortzónámból kilépve létrehozni egy electropop formációt, az olyan szintű megújulás, amit a szemléletem alapján nyugodtan nevezhetek rock and rollnak.  nak. Kell, hogy működjön a kémia. Ha olyan előadóval van dolgom, aki valamilyen okból inspirál, nyilván én is nagyobb elánnal ugrom bele a munkába, míg ha teljesen hidegen hagy, könnyen válok dekoncentrálttá. A dalszerzés a legkevésbé sem egy egzakt tudomány. Talán ez volt a legszimpatikusabb, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni. Jó hangszeres lehetsz, alapvető tehetséggel, rengeteg gyakorlással, kitartással, alázattal, de hogy egy dal mitől működik, sokkal kevésbé tanulható alapokon nyugszik. Talán ez a misztérium segít abban, hogy az alkotás időről időre lelkesítsen. D+SZ: Volt olyan, amit sajnáltál odaadni másnak? MT: Nem. Azt szoktam mondani, ahonnan ez jött, onnan jön majd még másik száz. Minden dalomból tanulok valamit, így akkor sem hiábavaló egy szerzemény, ha nem nyer különösebb publicitást.

D+SZ: Hogyan indult a Jetlag? MT: Együtt turnéztunk Czoller Bencével, a társammal, amikor ő még az A Hated Tomorrow-ban basszusgitározott, én pedig az AFC-ben játszottam,. Már akkor terveztük, hogy egyszer közösen csinálunk valamit. Mikor elkezdtünk dalokat írni, eleinte a gitár maradt továbbra is a középpontban, majd ahogy jobban belemerültünk a hangszerelésbe, éreztük, hogy ez ide kevés lesz. Újba akartunk kezdeni, így arra jutottunk, izgalmasabb volna nem pusztán komponenseiben változtatni a korábbi struktúrán, hanem bátrabban, már-már drasztikusan kísérletezni úgy, hogy az alapvető vokális dalfelépítést megtartjuk. Végül odáig jutottunk, hogy egyetlen élő hangszert sem tartalmaz a debütáló dal, és bár Bence és én is „papíron” gitárosok vagyunk, ezúttal végig szintikkel kooperáltunk. Négy stúdióban körülbelül tíz teljesen különböző hangszerelés született erre a dalra, mire eljutottunk ahhoz a verzióhoz, ami valóban váratlan helyzeteket szülhet. Nyilván ezzel azt kockáztattuk, hogy a korábbi követőink elfordulnak a Jetlag hallatán. Habár elképesztő tisztelettel állok szimpatizánsaink felé, nyilván nem csinálhatom életem végéig azt, amit egykoron megszerettek, elvárnak tőlem. Az nem én lennék.

D+SZ: Mire vagy a legbüszkébb? MT: Általában mindig a legutolsó szerzeményemre. Ha visszanézem a diszkográfiámat, azért jócskán megmosolygom egy-két korábbi szövegemet, ami persze természetes. Amikor lemezben gondolkodom, kevés kivétellel a dalok, majd a hangszerelések D+SZ: A régi rajongóknak maradhatnak a szerzői estjeid. készülnek el korábban, és csak legvégül a szövegek, hogy azok MT: Abszolút, hiszen ezeken szóló előadóként lépek színpada legtovább aktuálisak maradhassanak. E pillanatban a Jetlagre ra kedvenc szerzeményeimmel. Olyan dalok mellett, melyekben vagyok a legbüszkébb. Ez egy idén indult friss projekt, melynek eredetileg is én vagyok az előadó, éneklem mások előadásában 28


INTERJÚ

ismertté vált szerzeményeimet is, egészen minimál akusztikus környezetben. Ezek ülős koncertek, így az előadás és a néző viszonya is egészen más. Rendszeresen pályatársaim, barátaim teszik tiszteletüket a színpadon, így vendégeskedett már nálam többek között Papp Szabi és Pulius Tibi (Supernem), Kardos-Horváth Janó (Kaukázus), Szekeres András (Junkies), Czutor Zoli (Belmondo, Nyers), és a Soerii és Poolek is. Alapvetően azért kezdtem el a szerzői esteket, hogy egy sokkal intimebb környezetben mutathassam be az akusztikus hangszereléssel végtelenségig lecsupaszított dalaimat, így kerestem és találtam kihívást újra az előadásban. A második koncertemen megtöltöttem az A38 hajót, majd hosszabb időre Ausztráliába utaztam, hazatérve elkezdtem a Jetlaget, év végén pedig feloszlattam az AFC-t. Ebből is világosan látszik, hogy szerzői estjeim indították el bennem azt a folyamatot, ami eleinte az útkeresésben, később látványos megújulásban manifesztálódva segített, hogy újra hasonló motivációt érezhessek, amit az AFC-vel éreztem a kezdetekkor. D+SZ: Ez elfogyott az Anti Fitness Club történetének végére? MT: Az alkotásban igen, a színpadon persze sose. Egy ilyen zenekarral koncertezni elképesztően hálás szerep. Szerencsére a közönségünk hihetetlenül lelkes és szép számú volt, a dalaimat életre tudtuk kelteni, a zenésztársaimmal kölyökkorunk óta álltunk egy színpadon, így megvolt a vibe. Ettől persze vágytam olyan új dolgokra, melyeket ezzel a felállással nem tudtam volna hűen megvalósítani, egyszerűen ellentmondásokba ütközött volna. D+SZ: 28 éves vagy, a zenekar majdhogynem az életed felében jelen volt. MT: 13 éven át ezzel keltem, ezzel feküdtem, gyerekkori álmomat váltottam vele valóra. Így érthető okokból nehezen hoztam meg a döntést. Nyilván már korábban is megfogalmazódott bennem, hogy szerzői vagy szóló pályán kellene gondolkodnom a zenekar helyett, de amikor majdnem a fél életed benne van egy projektben, akkor nehezen raksz pontot a végére. Utólag belegondolva sokat segített ez a döntés abban, hogy új dolgokat fedezzek fel. D+SZ: Mik a terveitek a Jetlaggel? MT: Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár a napokban terveztünk kijönni az új dallal, a megjelenést csúsztatnunk kellett, mert rotációban játsszák a debütáló dalunkat a legjelentősebb médiumok. Bár a terveink ezzel csúsznak, ez mégis egy elképesztően szerencsés helyzet. Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy ezt egy nulla kilométeres projekt első dalával el tudjuk érni, aminek az elején még arcot sem adtunk. Idén összesen négy dalt tervezünk megjelentetni, így lehet, hogy már az év végén, de legkésőbb 2017 elején színpadra áll a Jetlag. Jövő nyárig tervben van egy nagylemez, ami reményeink szerint már helyet biztosít nekünk a nagyobb fesztiválokra is. D+SZ: Emellett mivel foglalkozol még? MT: Épp egy televíziós műsoron dolgozunk, amely ősszel kerül adásba. Olyan pozícióban vagyok, ami teljesen váratlan, ahol ismét kihívásokkal nézhetek szembe. Ezzel kapcsolatban sajnos részleteket nem árulhatok el. Amit talán mégis: semmi giccses bohóckodás, abszolút szakmai szempontból számítanak rám. A prioritás persze a Jetlag, de a dalszövegeken túl a dalokkal sem fukarkodok újfent, ha megkeresés érkezik, márpedig érkezik. n

ℹ MOLNÁR TAMÁS

14 évesen alapította meg első zenekarát, az Anti Fitness Clubot, amel�lyel kezdetben punk dalokkal járta az országot. A sikert 2007-ben a Még vár ránk ez a Föld! című klipjük hozta meg, az igazi áttörés pedig az egy évvel később megjelenő bemutatkozó albumukkal érkezett meg, mely egyből a MAHASZ-lista hatodik helyén nyitott. Az évek során számos zenei díjjal is jutalmazták őket, (pl. Fonogram – Az év hazai felfedezettje, 2009). A csapat végül négy nagylemez és 13 évnyi közös zenélés után 2015-ben úgy döntött, külön utakon folytatják tovább. Tamás zenei munkássága mellett figyelemre méltó dalszövegírói tevékenysége is, melyért Artisjus Junior-díjra is jelölték idén: 2008 óta ír dalszövegeket más hazai előadóknak, eddig közel 200 szövege jelent meg, dalai pedig rendre szerepelnek A Dal döntősei között, de ő írja többek között Tóth Gabi, Dér Heni, Dobrády Ákos, Varga Viktor slágereit is. Műveit kottakönyv is őrzi, szólóestjein pedig saját szerzeményeit adja elő. Jelenleg Jetlag nevű elektronikus zenei projektjén dolgozik Czoller Bencével, márciusban jelent meg debütáló daluk, a Karszalagok.

vinylrecord ANTI FITNESS CLUB: ANTI FITNESS CLUB (2008) ANTI FITNESS CLUB: LÉLEKZET (2009) ANTI FITNESS CLUB: METAMORPHOSIS (2012)

interjú: Nagy Kátya, Fotó: Kiss KrisztiNA

JETLAG: KARSZALAGOK (2016)

29


INTERJÚ

30


KÖRKÉP

FÜLÖP ZOLTÁN, VOLT, BALATON SOUND

TRENDEK ÉS FESZTIVÁLOK Javában tart a hazai nyári fesztiválszezon, mi most mégis kicsit kitekintünk és összehasonlítjuk, hogyan integrálódott és milyen kihívásokkal néz szembe a hazai és a regionális fesztiválipar a nemzetközi piacon. A tájékozódásban, a trendek alakulásában segítségünkre lesz és prognosztizál Fülöp Zoltán, a VOLT és a Balaton Fesztivál társalapítója, társ-projektvezetője. Dal+Szerző: Hogy áll az eszkimó-fóka arány az európai fesztiválpiacon? Azaz: mekkora a harc a nézőkért? Fülöp Zoltán: Évek óta megfigyelhető az európai fesztiválpiacon a kereslet-kínálat arány felborulása, konkrétan valamennyi nyári hétvégére több tucatnyi neves, nemzetközi sztárokat invitáló fesztivál szerveződik, ami azzal jár, hogy a nemzetközi zenekarokat képviselő ügynökségek rengeteg ajánlat közül válogathatnak. Ez egy olyan árversenybe kergeti bele a fesztiválszervezőket, ami a fellépő gázsikat évről-évre ugrásszerűen, többszörösére növeli. Ez egy olyan spirál, amiből nagyon nehéz szabadulni, de a szervezők nagy része kénytelen ebbe belemenni, mert a közönségigénynek meg kell felelni. Vannak más utak, pontosabban lehet árnyalni ennek a programcentrikus koncepciónak a súlyát azzal, hogy a fesztivál megpróbál más módon, más eszközökkel izgalmassá, vonzóvá válni. Ebben nagy szerepet kaphat a rendezvény helyszíne, kulisszája, de tudatos koncepció mentén is alakítható egy-egy fesztivál image-e a zenei felhozataltól, line uptól függetlenül. A dekoráció, a látványvilág, az ezzel koherens üzenet nagyon fontos tényező a nézőkért folytatott „harcban”. Ennek egyik példája lehet a Sziget néhány évvel ezelőtt bevezetett „Island of Freedom” üzenete, koncepciója.

arányán túl, abban rejlik, hogy egy teljesen más szórakozási alternatívát kínál. Nálunk nem zár be egy fesztivál, hanem a rendezvény teljes időtartama alatt 24 órában nyitva tart, rendkívül változatos és széles gasztronómiai választékkal, a zenei kínálaton túl rengeteg más kulturális tartalommal, élménnyel, izgalommal. Itthon komplett városok épülnek fel néhány napra, amelyek teljesen más élményt kínálnak, mint azok a kétségtelenül imponáló line upot felvonultató nyugat-európai nagyfesztiválok, ahol mind az infrastruktúra, a higiéniás viszonyok, mind az átélhető fesztiválélmény szegényesebbnek mondható.

D+SZ: Hogy állnak ebben a versenyben a magyar fesztiválok? FZ: Mivel a zenekarok ügynökei nem differenciálják a gázsikat annak megfelelően, hogy mit bír el az adott piac, ugyanazt a fedezetet kell előteremteni Magyarországon is a programok finanszírozására, mint a fejlettebb vásárlóerejű nyugat-európai régiókban vagy Európán kívül. Továbbra is azt látom, hogy a hazai fesztiválok jegyárszintje elmarad sok nyugat-európai fesztiválétól, annak ellenére, hogy a közönség egy része már ezt a belépőjegyárat is sokallja. Jelentős előrelépés volt ebből a szempontból a belépők ÁFA tartalmának csökkentése néhány évvel ezelőtt, de a nemzetközi versenyhátrányunk problémáját alapvetően még nem oldotta meg.

D+SZ: Mik a növekedés hajtóerői és korlátai a magyar piacon? FZ: A növekedés hajóereje a műfaj, a „fesztiválozás” virágzása itthon, és szerte a világban. A mai fiatalok körében az számít menőnek, trendinek, ha valaki fesztiválokra jár, a nyár, de az egész év legjobban várt, ünnepi pillanata amikor elérkezik az a közel egy hét  fesztiválélmény. A korlátok között említettem már a legfontosabbat, a hazai piac teherbíró-képességét, vásárlóerejét. Azt a programkínálatot, amely a közönség szemében alapvető elvárás, egyre nehezebb finanszírozni jegyáremelés nélkül, és ez nem mindenki számára teszi elérhetővé a rendezvényeket.

D+SZ: Csak Magyarországra jellemző, hogy egyre inkább felértékelődik a fesztiválturizmus, azaz a külföldi jegyvásárlók? FZ: Európában jellemzően a honi piacokra épül a fesztiválipar. Természetesen kivételt képeznek ez alól az olyan klasszikus nagyhírű fesztiválok, mint a Roskilde Dániában vagy a Glastonbury. Magyarország - és Kelet Európa egyes területei – kilógnak ebből a sorból. A régió vonzereje, egzotikumán és az elérhető szolgáltatások, szállás, vendéglátás relatíve jó ár-érték

 31


32


KÖRKÉP

D+SZ: Mennyit szåmítanak låtogatottsåg tekintetÊben a magyar fesztivålok eddig elnyert díjai? FZ: Mi sem gondoltuk koråbban, hogy egy-egy ilyen díj milyen lÜkÊst adhat a fesztivåljaink nemzetkÜzi ismertsÊgÊnek. Amikor a Balaton Sound pår Êvvel ezelőtt a legjobb lett Európa kÜzepes mÊretŹ fesztivåljai kÜzÜtt, Êrezhetően megugrott a jegyeladås, elsősorban a holland-belga piacon, de Êrezhető volt a nÜvekedÊs szerte Európåban. A Sziget elismertsÊgÊhez, nÊpszerŹsÊgÊhez is nagyban hozzåjårult, hogy kÊt alkalommal lett a legfajsúlyosobb kategóriåban Európa legjobb fesztivålja. Måsfelől ezek a díjak abban is segítenek, hogy a nagy ßgynÜksÊgek szemÊben is egy előkelőbb polcra kerßl a fesztivål, komolyabban vesznek minket, ami azt eredmÊnyezi, hogy a fellÊpőkkel is kÜnnyebben boldogulunk.

â„š FĂœLĂ–P ZOLTĂ N

D+SZ: Milyen szempontok alapjån vålaszt fesztivålt egy nÊző? A våros nyújtotta pluszok, a fellÊpők, a helyszín a fontos? FZ: Nagyon sokat szåmít a vålasztåsban a fesztivål helyszíne, kÜrnyezete. Ebből a szempontból igazån kivÊtelezett helyzetben vagyunk, hiszen mindhårom nagyfesztivålunk kivåló adottsågokkal bír. Sopron Ünmagåban is vonzó cÊlpont a låtogatók kÜrÊben, a VOLT Fesztivålnak otthont adó kemping a LővÊrek erdős terßletein pedig mÊg izgalmasabbå, vadregÊnyesebbÊ teszi az esemÊnyt. A Balaton Sound egyedßlålló abban, hogy kÜzvetlen a vízparton terßl el, amihez egy pazar balatoni panoråma tårsul, a Szigethez hasonló paramÊterekkel bíró helyszínt pedig nem låttam mÊg egyetlen fesztivål esetÊben sem a vilågon. D+SZ: Mekkora kockåzat új típusú fesztivålt kieszelni Ês bevezetni a piacra? FZ: Ahogy a nemzetkÜzi Ês magyar pÊldåk, låtvånyos „fÜldbeållåsok�, elmaradt esemÊnyek mutatjåk, ma mår jelentős kockåzattal jår egy új fesztivål elindítåsa. Ilyen szempontból komoly versenyelőnyben vannak a fesztivåljaink, hiszen tÜbb Êvtized alatt fejlődtek, erősÜdtek, alakult ki belőlßk egy ismert brand, folyamatosan formålódtak a piac, Ês a kÜzÜnsÊg igÊnyei alapjån. SzßletÊsßk idejÊn, Ês az azt kÜvető Êvekben nem volt akkora verseny a piacon, mint ma. Itthon a gombamód szaporodó fesztivålokat låtva az az ember ÊrzÊse, hogy ugyanazt a tortåt próbåljåk tovåbb szeletelni a szervezők, Ês ebben a versenyben csak biztos alapokon ålló, megfelelő gazdasågi håttÊrrel, komoly szakmai tapasztalattal bíró, Ês egyÊrtelmŹ Ês erős ßzenettel, koncepcióval rendelkező fesztivålok maradnak meg hosszú tåvon. TÜbb pÊldåt sorolhatnÊk arra, milyen gyorsan Ês låtvånyosan bukott meg egy-egy kezdemÊnyezÊs azon, hogy a szervezők azt gondoltåk, elÊg nÊhåny hangzatosabb nevet „bookolni� Ês a kÜrítÊst megszervezni, Ês måris kÊsz egy fesztivål. D+SZ: Låttok mÊg Európåban Ês Magyarorszågon olyan cÊlcsoportokat, akik új fogyasztókÊnt valami új tematikåval megnyerhetők? FZ: Az európai piacban van mÊg kiaknåzható potenciål, ezt a Sziget Ês a Balaton Sound pÊldåja is mutatja, Êvről-Êvre nő a nemzetkÜzi låtogatók szåma. Magyarorszåg, Ês főkÊnt Budapest a „buliturizmus" egyik fő cÊlpontjåvå kezd vålni Európåban, az ebben rejlő szinergiåkat Êrdemes kihasznålni, hiszen ezek a tendenciåk egymåst erősíthetik. n

A soproni szßletÊsŹ, tÜrtÊnelem Ês mŹvelődÊsszervező szakon vÊgzett FßlÜp Zoltån valóban kamatoztatta utóbbi szakon szerzett vÊgzettsÊgÊt is a gyakorlatban, hiszen igen fia­ta­ lon, a kilencvenes Êvek elejÊn a Micsoda buli! nevŹ helyi sorozattal kerßlt a klubÊletbe, ahova nÊgy Êv alatt szåmtalan kisebb Ês nagyobb magyar fellÊpőt mutathatott be a kÜzÜnsÊgnek. 1993-ban baråtjåval, Lobenwein Norberttel kÜzÜsen hozta lÊtre a VOLT Fesztivålt, mely kÊsőbb csatlakozva a Sziget Kulturålis Menedzserirodåhoz, az elmúlt huszonhårom Êv alatt az orszåg egyik legerősebb feszti­vål­ brandjÊvÊ nőtte ki magåt. Az eltelt hosszú Êvek sorån szåmos nagy esemÊny Ês sorozat főszervezőjekÊnt Ês projektvezetőjekÊnt lett kÜzismert, így a SzenvedÊlyek Napja, a Sport Szi­get, a Budapest ParådÊ Bónusz, a FÊlsziget, a Stargarden vagy a 2007ben alapított Balaton Sound mind a nevÊhez kÜthető.

đ&#x;’ť FESZTIVĂ LIPAR EURĂ“PĂ BAN

-AJMFOTĂ“: CSUDAI SĂ NDOR, MOHAI BALĂ ZS, MĂ“ZSI GĂ BOR, MUDRA LĂ SZLĂ“ (SZIGET.HU)

EurĂłpai FesztivĂĄl SzĂśvetsĂŠg (EFA) EFFE www.effe.eu Central East European Talent Exchange www.etep.nl

33


34


KITEKINTŐ

HÁNY SZERZŐ KELL EGY POPALBUMHOZ?

KELL EGY CSAPAT Az már biztos, hogy Beyoncé Lemonade című albuma az év egyik legfontosabb és legünnepeltebb albuma. Különös figyelem övezi minden részletét, közte – ami magazinunk számára különösen fontos – a szerzők listáját is. Nem csoda, hiszen a lista maratoni hosszúságú. Egyesek szerint már-már abszurdum, hogy ilyen sok közreműködő szükséges egy lemezhez, és ez kétségessé teszi, mennyire nevezhető ez egyáltalán „Beyoncé lemezének”. Mint arra több lap rámutat, hasonló vita volt már az énekesnő előző lemeze után is, amely elő Beck Morning Phase-e nyerte el a Grammy-díjat. Ezután is többen leírták, hogy többek között azért inkább Beck (teljes nevén Beck Hansen) érdemelte az elismerést, mert ő maga írja a saját számait. A Vanity Fair azonban hosszú cikkben magyarázza, hogy aki ezt mondja, az nem érti egyrészt a művészet működését, másrészt a szerzői jogi törvényeket. (És talán egyeseknél a fekete zenészek lenézése is benne lehet.) A művészet mindig is együttműködésre alapult, és ezt bizonyos művészeti ágaknál természetesnek is vesszük: (szinte) senki nem készít egyedül filmeket, illetve a közönség nem várja a színésztől, hogy ő rendezzen, álljon a kamera mögött, magát sminkelje stb. Másrészt a De La Soul ellen 1991-ben indított per óta minden hangmintát gondosan feltüntet, és alkotóit szerzőként megjelöli az, aki el akarja kerülni a komoly kártérítést. (Azóta ráadásul a Blurred Lines ügyében hozott ítélet, tovább erősítette ezt a tendenciát). „2016-ban egy népszerű poplemez, amelynek egy tucatnál kevesebb szerzője van, anomália” – írja a Fusion cikke, amely hasonló érvekkel védi Beyoncét. A közreműködők sokaságától nem lesz ez kevésbé az ő lemeze, hiszen „tagadhatatlan, hogy ott hagyta a keze nyomát az album minden részletén. Szerzőként minden, producerként egyet leszámítva az összes számnál ott van; a neki írt szövegekbe beleírt, beleszólt a keverésbe. Kis és nagy döntések sorát hozta, hogy minden tökéletes legyen.” A cikk szerint a mai popsztárok jellemzően nem magányos szerzők, hanem „a zenekart irányító karmesterhez, egy múzeumi kurátorhoz vagy egy filmet dirigáló rendezőhöz” hasonló értelemben alkotói a zenéjüknek. Ha azt gondolnánk, hogy ez egy mai jelenség, akkor elég felidézni a rock and roll előtti slágerek korszakát, vagy a Motown kiadó gyárhoz hasonlított működését. Amikor Desmond Child Budapesten járt, ő is az együttműködés fontosságáról beszélt, illetve a kollektívaként dolgozó, a világot meghódító svédeket állította példaképül. A Beyoncét általában övező médiafigyelem és a hosszúsága mellett azért is foglalkoznak sokan a szerzői listával, mert számos szórakoztató és tanulságos sztorit rejt. Az NME itt gyűjtötte össze a legmeglepőbbeket. Így például egy ideig úgy lehetett tudni, hogy Ezra Koenig (Vampire Weekend) mindössze azért került be a Hold Up szerzői közé, mert 2011-ben egy Twitter üzenetben ő változtatott meg két szót a – szintén kreditet kapó – Yeah Yeah Yeahs a dalban idézett szövegében. „Wait, they don’t love you like I love you” – szólt az eredeti, amely Koenig tweetjében „Hold up, they…” lett. Később azért kiderült, hogy ennél többről van szó: Ezra Koenig Diplo produceri közreműködésével készített egy egyszerű demófelvételt többek között e sorból kiindulva,

amelyből saját zenekara számára lett volna egy dal, de meggyőzték, hogy küldje el Beyoncé csapatának is. Father John Misty, aki inkább az indie, mint a pop világ idézőjelben vett sztárja, szintén ebben a dalban társszerző. A Twit­ terre azt írta, hogy azért, mert mellékes keresetként légkürtön játszik; „a legtöbb zenében ezt hangmintáról játsszák be, de abból hiányzik az élő előadás teltsége és artikulációja” – viccelt a rendkívül egyszerű „hangszerrel”. Aztán kiderül, hogy valójában a már említett demót elküldték neki, és egy verzével és refrénnel is előállt. Sokáig nem tudta, tényleg a lemezre kerül-e a hozzájárulása, aztán Beyoncé maga mondta el neki. De a megjelenésig „semmi kézzelfogható bizonyítékom nem volt erre, amivel meggyőzhettem volna a barátaimat, hogy nem őrültem meg, tényleg rajta leszek Beyoncé lemezén". Tanulságos az is, hogy a szintén az indie világban ünnepelt Animal Collective tagjai egyetlen sor miatt kerültek egy dal szerzői közé. Ennek egyik „valódi” szerzője, Boots „magától” megírt egy frappáns sort, aztán „14 másodpercig zseninek hittem magam, mígnem rá nem jöttem, hogy már más megírta” ugyanezt a sort – egyébként nem pont ugyanazt, csak hasonlót. A Rolling Stone a témát körbejáró cikke szerint a hasonlóság nem olyan jelentős, és lehet, hogy itt csak a Blurred Lines-ítélet miatti óvatosság miatt vették fel az eredeti sor szerzőit a listára. n RÓNAI ANDRÁS

35


SZOLFÉZS

A KULTuRÁLIS TARTALOM ONLINE FELHASZNÁLÁSA

jogosított digitális tartalomszolgáltatók

 300M

PLATFORMSZOLGÁLTATÓK

300

millió felhasználó

200M

Havi aktív európai felhasználószám 2014-ben (millió)*

183

millió felhasználó

100

millió felhasználó

100M

TARTALOMAGGREGÁTOROK

69

millió felhasználó

24

* Forrás: Cultural Content in the Online Environment: Analyzing the Value Transfer in Europe, Roland Berger 2015

millió felhasználó

Európában a becslések szerint a platformszolgáltatások piaci összértéke

100M €

VIDEO PLATFORMOK AUDIO VAGY VIDEÓ

845M €

SZEMÉLYES TÁRHELY

1740M €

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

3160M €

KERESŐOLDALAK

ÖSSZESEN MEGKÖZELÍTŐLEG

22 MRD EURO

23%

Ebből közvetlenül kulturális tartalmak felhasználásához kapcsolódik.*

16.140M €

* Forrás: Cultural Content in the Online Environment: Analyzing the Value Transfer in Europe, Roland Berger 2015

36


JOGI ESETEK

JOGI SZABÁLYOZÁSBAN A MEGOLDÁS?

Igazságos online piacot! A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a GESAC szerint a jogi szabályozásban keresendő a megoldás arra a problémára, hogy az online kulturális tartalmakból méltatlanul alacsony bevétele keletkezik az alkotóknak. A piacot a nagy, ingyenesen elérhető platformszolgáltatások (YouTube, Facebook stb.) uralják a fizetős versenytársaik (Spotify, Deezer stb.) és az alkotók rovására, és ezek a domináns szolgáltatók egyáltalán nem, vagy értéken alul fizetnek az általuk használt művek szerzőinek. Az elmúlt tíz évben az online kulturális tartalmak piaca nőtt és fejlődött, közben pedig egyre láthatóbban elkülönültek azok a szolgáltatások, amelyek révén ezek a tartalmak elérhetőek az interneten. A szolgáltatókat két nagy csoportra oszthatjuk: • Egyrészt a jogosított szolgáltatókra, mint a Spotify vagy a Deezer – ők a jogtulajdonosok engedélyével teszik közzé a tartalmakat, és igen jelentős összegeket fordítanak a szerzők jogdíjaira. • A másik csoport pedig az olyan platformszolgáltatásoké, mint a YouTube vagy a Dailymotion, amelyek összegyűjtött vagy felhasználók által feltöltött tartalmakhoz biztosítanak hozzáférést.

tavalyi gazdasági elemzés szerint a platformszolgáltatások piaci összértéke közel 22 milliárd euró, és ennek 23%-a (!) kapcsolódik közvetlenül művek felhasználásához.

DE HOL ITT A GOND?! A jogosított szolgáltatók engedélyeztetik a zenék felhasználását, jogdíjat fizetnek, miközben ugyanazokért a felhasználókért és bevételekért versenyeznek, mint a platformszolgáltatók, akik ezeket nem teszik meg. Mi következik ebből? • Az internet legnagyobb volumenű tarta­ lomfelhasználásából az alkotók egyáltalán nem jutnak bevételhez, vagy aránytalanul keveset profitálnak • Méltánytalanul hátrányba kerülnek a jogAz online piacot jelenleg az utóbbi csoport szerűen működő vállalkozások uralja felhasználóinak számát és bevételeit • Kevesebb felhasználóhoz jutnak el az tekintve is. olyan új és innovatív szolgáltatások, ameA platformszolgáltatások befolyásuk és lyek méltányosan díjazzák az alkotókat dominanciájuk miatt elsődleges online tartalomhozzáférési portállá váltak. Az üzle- HOGYAN LESZ WIN-WIN HELYZET? ti modell azon alapszik, hogy a szolgáltatók A GESAC arra jutott, hogy a 2001-es, infelhasználóikat, amilyen hosszan csak lehet, formációs társadalomról szóló (szerzői jogi) a saját online felületükön, saját „világuk- irányelvet kell úgy módosítani, hogy tisztázza ban” tartsák. A látogatók bevonzásához és az online szolgáltatók felelősségét. Jelenleg megtartásához viszont nyilván elengedhe- ugyanis a platformszolgáltatók magukat tetlen, hogy böngészhessék, megtalálhassák pusztán technikai közvetítő szolgáltatóként és megoszthassák a kulturális tartalmakat. értelmezik, ezzel mentesülnek a felelősség Magyarul; hogy sok zene, film legyen elér- alól – közkeletű kifejezéssel: biztonságos hető náluk. kikötőben (safe harbour) érzik magukat –, Hogy mennyi a gazdasági értéke a szer- tehát a saját olvasatuk szerint nem kötelesek zők műveinek ebben a rendszerben? Egy díjat fizetni az alkotóknak. Ezen kellene vál-

toztatni úgy, hogy a platformszolgáltatások ne alkalmazhassák az elektronikus kereskedelmi irányelv felelősségkorlátozó rendelkezéseit akkor, amikor szerzői joggal védett tartalom felhasználását valósítják meg. A szervezet több példát is hoz arra, miért nyerne ezzel a megoldással mindegyik szereplő; amellett, hogy az alkotók méltányosan részesülnének a bevételből, a versenytársak egy egyenlő esélyekkel működő piacra léphetnének be, a zenekedvelők pedig élvezhetnék azokat az újításokat, amelyeket csak egy kiegyensúlyozottan működő piacon kaphatnak meg. n deme zsófia, ILLusztráció: D+SZ

MI A GESAC? A GESAC az Európai Unió, Izland, Norvégia és Svájc 34 legnagyobb szerzői közös jogkezelő egyesületét tömörítő szervezet. Mintegy 1 millió alkotót és jogtulajdonost képvisel a zene, az audiovizuális művek, vizuális művészetek, valamint az irodalmi és színházi művek területéről. A GESAC magyarországi tagja az Artisjus. A közös jogkezelő iroda főigazgatóját az európai szervezet vezetői testületébe is beválasztották. 37


KOMOLY

BALOGH MÁTÉ, ZENESZERZŐ

Inspirál, vizionál, aztán megírom Kortárs zeneszerző, aki egyben kiváló társalkodó, és aki aktív érdeklődéssel figyeli az irodalom, a filozófia, a képzőművészet és a popkultúra történéseit, aki egy galéria művészeti vezetője, külföldi sikereket könyvelhet el, mellesleg oktat a Zeneakadémián, miközben nem szégyell tanulni még a nála fiatalabbaktól sem. Ráadásul, mint az alábbiakból kiderül, kevés az olyan téma, történés Kurtágtól a Gangnam Style-jelenségig, amelyhez ne lenne valami hozzáfűznivalója. Az idei junior kategóriás Artisjus-díjas, 26 éves Balogh Mátéval beszélgettünk.

D+SZ: Nagyon izgalmas, ahogy a zenetörténet kontinuitásáról beszélsz, vagyis hogy minden jön valamiből, minden szerző és mű egy egymásba kapcsolódó, gyönyörű láncolat egy-egy eleme. Teljesen lázba tudsz jönni, ahogy Beethovent vezeted le Haydnból vagy Webernéket Mahlerből. Ebből meg egy kérdés jön: és te honnan jössz? BM: Érdekes felvetés, magam is szeretek ezen tűnődni. És így van, minden valamiből jön, minden mindennel összefügg. Sosem tudjuk igazán kikapcsolni a régmúltból származó akusztikus élményeket és mindennek van előzménye a zenetörténetben is, és persze a saját tudatunk minden apró rezdülésének is. Amit egyszer hallottam, az potenciális szülőhelye egy új zenének. Amikor megír valaki egy dallamot, akkor tudat alatt a dallamélményeiből táplálkozik, ami persze nem azt jelenti, hogy ugyanazt a dallamot írja újra és újra, hanem hogy az új dallamban benne van egyszerre minden régi is. Nekem borzasztó nagy szerencsém, hogy folyamatosan zenét „kaptam", ráadásul nagyon különbözőeket, így mindig nyitott tudtam maradni. D+SZ: Édesapád fúvószenekarában kezdtél. BM: A dunaújvárosi fúvószenekarban, tereken, falunapokon léptünk fel, klarinéton, trombitán, tubán játszottam, nagyon jó iskola volt számomra. Egészen kicsi koromban a hangszerek között futkároztam már, ez egy nagyon fontos élményem. Azóta persze dolgoztam már fúvószenekarral, sőt, hangszereléseimben is megmutatkozik ez a hatás. Aztán Pécsre kerültem, és ott a kelet-európai avantgárd zene bugyraiba kerültem, megismertem orosz és lengyel zeneszerzőket és a nagy hatást, Kurtág Györgyöt. Amikor a Zeneakadémiára jöttem, akkor a Kurtág-életmű már az alap-ismeretanyagom volt, tisztában voltam művei jelentésével és technikájával. Kisgyerekkoromban még nem foglalkoztam a „jelentéssel", nem azért hallgattam meg Debussy Egy faun délutánját, mert Mallarmé költészetének számos aspektusa annyira érdekelt volna, hiszen csak primér befogadó voltam, szóval „csak" élveztem, jelentésértelmezés nélkül. De már kora

tizenéves koromtól fogva elkezdett izgatni az üzenet és a művészi kommunikáció is. Nem tudom és nem is akarom kikapcsolni egy-egy mű filozófiáját, tanítását. Ez a mai napig elkísér, alapvetően meghatározza a gondolkodásomat. Dürertől Pilinszkyig így van ez velem, nekem nem kell, hogy ez a hatás hagyományos módon „avantgárd" legyen. Kurtág számomra a hagyomány volt, ezért akartam Jeney Zoltán tanítványa is lenni, meg hogy rajta keresztül ne csak Kurtág, hanem Sáry, Vidovszky, Eötvös és a többiek is hathassanak rám. Ez tudatos választás és élmény volt. És igen, bennük is hallom, de mindig másképp hallom például Mozartot. Így visszamenőlegesen is működik az experimentum. Ez egy rettentően összetett kérdés: számomra avantgárd zeneszerző Haydn és Monteverdi is, mert újszerűen nyúltak a zenéhez, a kontinuitáshoz, miközben ezt a pozíciót senki sem adná nekik úgy igazán. Az igazi avantgárd ugyanis nem a spanyolviaszt találja fel, csak rendkívül kreatív módon számol el a füli tapasztalatokkal.

39


40


KOMOLY

D+SZ: Amolyan szivacsként alkotsz: irodalmi és képzőművészeti élmények is meghatározóak a számodra. Az interjúra is elhoztad a jegyzetkönyvedet, amiben ha jól tudom, minden olvasmányodról jegyzeteket készítesz. Közben tudatosan nyúlsz Esterházyhoz, Ovidiushoz, József Attilához. BM: Nap mint nap irodalmi élmények érnek. Például pár napja egy mecseki kirándulás apropóján ismertem meg egy gyönyörűséges Frederico García Lorca-verset, a Mementót, amelynek alcíme ennyi: „gitárkísérettel". Inspirált, vizionált, megírtam. És persze, a jegyzetfüzet most is itt van, mindig velem van. De nem csak a „magasművészet” érint meg, egészen rossz darabok, írások is magukkal tudnak rántani a maguk módján. Itt van a Gangnam Style, amiben engem teljesen meglep az a bizonyos refrén előtti, nem átlagos hosszúságú szünet vagy kiállás, ott a titok. Pedig hát tudjuk, hogy mennyire felszínes kis hülyeség ez az egész dal. De kulturális jelenségnek és hatásnak vagy toposznak érdekes és nagyon is izgalmas, új könyvében Slavoj Zizek is ír erről a bizonyos szempontból „kulturális világvégét” jelentő dalról. D+SZ: A Hermina Galéria művészeti vezetője is vagy. Nem vagy egy hölderlini toronylakó típus, aki elzárkózik a világtól. BM: Kiállításokat, szerzői esteket, nagyon érdekes eseményeket  hozunk tető alá. Nem gondolom magam forradalmárnak, de van egy olyan vízióm, ami arról szól, hogy változtassuk meg a befogadói közeg alapattitűdjét. Nem szeretem, ha evidenciaként kezeljük, hogy Marika néni Piripócson nem érthet meg semmit sem a kortárs zenéből. Nekem vannak élményeim, amik az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot. Vannak olyan tapasztalataim, ahol templomi koncerten, melyen az ősbemutatóm is volt, egyszerűnek nevezhető, zenetörténetben teljesen járatlan emberek kérték azt „ráadásszámnak". Nekem ez nagyjából spirituális élmény volt. És azt sem szeretem, amikor azt mondják kollégák vagy kritikusok, hogy nem fontos a közönség. Persze van, amikor nem ért még meg a nagy alkotók gondolataira az aktuális közeg, lásd például a saját korában elnyomott Hamvas Bélát, aki mára kvázi filozófiai popsztárrá vált. Ebből is látszik, hogy minden mozgásban van.  D+SZ: De a komolyzene például sokak szerint egy elitista ügy, amely nem feltétlenül veszi mindig figyelembe a közönségét. Mit szól mindehhez egy 26 éves kortárs zeneszerző? BM: Feladatnak kellene éreznünk a művekre való „felkészülést", és aki ebben érdekelt, magát a felkészítést. Magam példáját tudom hozni. Amikor most az El Kazovszkij-életműkiállítás volt a Nemzeti Galériában, én például becsülettel „felkészültem", hogy mit jelent Vajda Lajos hatása, mi a kortárs popkultúra, satöbbi. Ezek fontos dolgok. Igenis kell az előiskolázottság. Vannak olyan dimenziók, ahova nem feltétlenül kell az előkészület, a dosztojevszkiji Bűn és bűnhődés világához például nem nagyon, de Tolsztoj Háború és békéje olvasásának nem biztos, hogy kontextus ismerete nélkül nekiállna az ember. D+SZ: Tanítasz is, méghozzá nagyon fiatal emberként. Hallottam egy olyan sztorit, hogy egy nem igazán teljesítő diákodtól például egy olyan Mozart-darabot kértél a következő órára, amit te sem ismertél. BM: Hát nem nagyon akart készülni az órákra, ezért kapta ezt a feladatot, és teljesítette, és ez az ajándékba kapott Mozart-mű nagy hatást gyakorolt rám, hálás voltam érte. És felfogott valamit a diákom is a feladatok komolyságából. Én is szeretek tőlük tanulni. Mindenkitől. Annak ellenére, hogy a diákjaim alig fiatalabbak, mint én. 

ℹ BALOGH MÁTÉ

Junior Artisjus-díjas zeneszerző, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doctorandus-hallgatója és óraadó tanára, a Hermina Galéria művészeti vezetője, CentriFUGA kortárszenei mű­ hely társalapítója. A budapesti Zeneakadémia zeneszerzés szakán tanult, Jeney Zoltán osztályában. Ugyanott Vidovszky Lászlótól, Wilheim Andrástól, Serei Zsolttól és Tihanyi Lászlótól is tanult. Ezenkívül Eötvös Péter, Christian Wolff, Louis Andriessen, Heinz Holliger és Csapó Gyula mesterkurzusait látogatta. 2013 novemberétől fél évig a trieszti zeneakadémia ösztöndíjas hallgatója volt Fabio Nieder irányításával. Számos rangos nemzetközi és hazai fesztiválon szólaltak már meg kompozíciói, mint például: Manifeste Festival (IRCAM-Párizs), Milano Musica, ECSA (Brüsszel), Opus Amadeus (Isztambul), Kurtág&Ungarn (Bern), Ostrava Days, Axes Kraków, St. Gellert Festival, Bartók Szeminárium, Korunk Zenéje, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Minifesztivál stb. Több külföldi és hazai verseny győztese. Legutóbb az UMZF 2015 zeneszerzőverseny I., II. és számos különdíját nyerte el, Melodiemusik és Quintet című munkáival. 2016-ban Junior Artisjus-díjat kapott.

vinylrecord FELVÉTELEI: TRITTICO DALLA MIA FINESTRA (2014) PAIAN (2014) KIKAKU & BASHO (2015)

MIMA’AMAKIM (2015)

41


ÖRÖKSÉG

42


KOMOLY

D+SZ: A Zeneakadémián sokak szerint komolyabb és mélyebb tudásátadás zajlik, mint Nyugat-Európában vagy az USA-ban, ahol rosszmájúak szerint még a kottát sem tudják rendesen olvasni a zeneszerzők. BM: Így van. A kelet-európaiságban van valami különös tudásvágy, érzékenység, mélység. Általánosságban van egy mélyebb rálátásunk a dolgokra. egyedül nálunk van olyan diszciplína, hogy kreatív írás. Ez csodás és tökéletesen kelet-európai gesztus. Különböző írók és költők stílusában tanulnak meg írni a BTK-n, és ez egy nagyfokú biztonságot és stílustudást eredményez. Mi is ezt csináljuk a Zeneakadémián, csak zenei kontextusban. Mozart, Webern vagy Cage stílusában írni nagyszerű és tanulságos. Hiszen ők mára mind klasszikus zeneszerzők. Igen, Cage is. Kanonizált, világszerte elismert művész, akiről tévedés azt hinnünk, hogy mai experimentális komponista. Nem, ő már a zenetörténet része és stílusgyakorlatok tárgya.  D+SZ: Gondolom, nem mindenki ilyen lelkes a hivatásától, mint te. BM: Szerintem ez kötelessége egy kreatív embernek. De tény, hogy már diákként is kicsit társtalannak éreztem magam, és ma is enyhén elkeserít, hogy mindent a piac, a termékgyártás határoz meg. Ma még a kortárszenében is sokan azt nézik, hogy miből lehet sikeres „termék", mit lehet eladni, miközben azt kéne keresnünk, hogy mi az, amire juthatunk, mi az, amit megértettünk a világból, mi az, amit továbbadhatunk mint átszűrt tapasztalatot. Ebben persze az információs robbanás is ludas, meg a közszolgálatiság, a tévé és sajtó is. Úgy látom, hogy az az abszurd helyzet állt elő, hogy a média a 80-as években előremutatóbb volt minden szinten, ami kultúra volt, mint ma. Ez pedig nonszensz. És ez a felelősségnélküliség nekem nagy fájdalmam. Ez persze azért is így van, mert nagyon kevés olyan ember maradt mára, aki részt venne a közügyekben, és közben értene is a saját kulturális szakterületéhez. Sok Radnóti Sándor és Kukorelly Endre kellene ma, de ők is távoztak a politikából.  D+SZ: Jól érzem, hogy te egy spirituális alkotó vagy? A buddhista történet alapján készült darabod vagy Tolsztojjal való kapcsolatod is erre enged következtetni. BM: Vannak dolgok, amikről nem beszél annyit az ember, de természetesen igen a válaszom. Hiszek az örökkévalóságban, hiszek Istenben, ez gyerekkorom óta így van. Keresztény embernek vallom magam, hiszek a Bibliában. De közben nem ez határozza meg műveim mondandóját: nem vagyok gyakorló hívő, nem tartozom egyházhoz vagy vallási közösséghez, pláne nem a politikai kereszténységhez. Abban hiszek, amiben Messiaen is. Ő az örökkévalóságnak írt. Én is úgy vagyok, hogy akkor is darabokat írnék, ha senki nem hallgatná meg se életemben, se halálomban. Azért kell írnom, mert ez az én szellemi tanulásom megvallása, ez az, amiért az életem létrejött. Hogy komponáljak. Minden más ezt csak kiegészíti. n interjú: Prieger Zsolt, fotó: nagyillés szilárd (D+SZ)

43


44


DAL+SZÖVEG

fENYŐ MIKLÓS (1947–)

Szent István parktól Nemesmedvesig Amikor kitört a budapesti limbó-láz, egy éve már egy ország ünnepelte azt a zenekart, amely a hatvanas évek sikerei után majd egy évtizedig gyakorlatilag a parkolópályán működött itthon. Amikor megkapták újra a lehetőséget, hogy villámgyorsan lemezt készítsenek rockandroll-műsorukból – amelynek magyar dalai még meg sem születtek –, Erdős doktor éppen nyaralt, és nem tudott a dologról, mert ha tudta volna, nem engedi Fenyő Miklóst és zenekarát stúdióba. Ez a nagy magyar rockandroll-svindli, hiszen a Csókkirály és a többi gigasláger pár nap alatt készült el ott: a Hungária zenekar Rock and roll party című albumából, majd az azt követő Limbó-hintó kislemezből, a Hotel Mentholból vagy az Arénából az eltelt évek során összesen több mint hárommillió fogyott. Kérem? Mindenki jól járt, a legjobban mi, hiszen 2016-ban pontosan ugyanúgy kívülről énekli mindenki a dalokat házibulitól koncertig, esküvőtől vállalati karácsonyig, a Szent István parktól Nemesmedvesig, mintha mi sem történt volna. Popzene és hagyomány köztudottan rossz viszonyban van egymással Magyarországon, Fenyő dalai és szövegei viszont mintha mindezen kívül állnának. Kívül, hiszen zseniálisan felépített álomvilágba belecsöppenni pont az időtlenséget jelenti. A korabeli újságírók számon kérték, sőt negatívumként könyvelték el a Hungária rockandrollshow-ján, hogy ez a fajta világ sosem létezett Magyarországon, nem foglalkozik a valósággal. A fikció soha nem látott népszerűséget hozott, sőt Fenyő még ezen is túl tudott lépni, hiszen break korszakában írt szövegeinek hatása egyértelműen tetten érhetők Geszti Péter vagy Pajor Tamás munkáiban. Valószínűleg ez a fajta érzékenység azért is működik kiválóan a frontember, zeneszerző, producer esetében, mert azon kevesek közé tartozik, aki „akkor ott volt”, azaz a rockandroll születésekor érkezett szüleivel 1956 novemberében az Amerikai Egyesült Államokba, és kisiskolás éveit kint töltötte. A család mégis hazatért, a kiskamasz Miklós csupa olyan élménnyel, amiről itthon újságokban olvasni nem lehetett, vagy csak nagyon elvétve lehetett hallani-látni – azt is leginkább negatív értelemben. Rock and roll! A legenda szerint a tinédzser zenész az akkor már hatalmas névnek számító S. Nagy Istvánt hívta fel remegő hangon egy telefonfülkéből, hogy hallgassa meg akkori zenekarának dalait, amit a jövendő mentor S. Nagy meg is tett, kijavította, megszerkesztette a dalszövegeket, és nem utolsósorban bevezette Fenyőt a hatvanas évek magyar zeneiparának hátsó udvarába. Sztár, Syconor, Hungária, Miki, Modern Hungária, Fenyő Miklós. Már a Hungária megalapításának évében megjelenhetett első kislemeze (Ne vedd el az időm / Percekre eláll a szavam), majd egy évvel később, 1968-ban első helyezést ért el a Ki mit tud?-on Csavard fel a szőnyeget, Ha szól a Rock and roll, Nem bújok én többé már a subába című dalaikkal. Innen úgy tűnt, egyenes az út a legnagyobbakig, ezt a képet erősítette az 1970es Koncert a Marson album. Ám az ezt követő évek nem egészen így alakultak, hiszen bár

rendszeresen turnéztak a Szovjetunióban, és legfőképpen az NDK-ban, Lengyelországban, Nyugat-Berlinben az NSZK-ban, sőt a Metronóm '77 fesztivál közönségdíjasai lettek, az ugyanekkor készült Beatles-láz című lemez hanganyagát az MHV letiltotta. Fenyő Miklós és Erdős Péter nem igazán kedvelte egymást. Ebből a perspektívából nézve egészen elképesztő, hogy 1980-tól Fenyő Miklós olyan – sokszor hisztérikus – sikereket ért el dalaival és dalszövegeivel, amilyet nagyon kevesen. Sőt. A nyolcvanas évek második felétől a kilencvenes évek elejéig producer és menedzser is, ő fedezte fel Szandit, gondozta a Step zenekar produkcióját, és mint Rockandroll fater Fenyő Dáci zenekara, a Park (nyilván!) együttes munkáit is ő felügyelte. 1998-ban a Budapesti Operettszínház bemutatta Hotel Menthol című musicaljét, amit még nagyobb sikerszéria követett 2001 októberétől: ekkor mutatták be a Made in Hungaria című önéletrajzi zenés játékát a József Attila Színházban, melyben saját életútja mellett még Jerry Lee Lewist is megszemélyesítette. Ennek filmadaptációja 2009-ben készült el. 2006. május 20-án mutatták be második musicaljét a József Attila Színházban, Aranycsapat címmel. n -AJMilusztráció: németh gyula

45


KÖNYV

DÉNES JÓZS EF DÖNCI ÉS VÍG M IHÁLY (1984)

DÉNES JÓZSEF: SZÖKÉSBEN

DÖNCI-KÖNYV Dönci egészen hirtelen ment el. Megszökött előlünk. Mint ahogy egész élete a szökésről szólt. A város egyik legjobb gitárosa volt – sokaknak a legjobb, akinek tudása, zeneisége Radicshoz, Tátraihoz mérhető. Dönci. Kilenc éve nincs közöttünk az Európa Kiadó, a Balaton, a Vad Chanson, az Ámen, vagy éppen a Vidámpark gitáros-dalszerzője, aki idén lenne hatvanéves.

46


KÖNYV

Megszökött, ám dalain, karizmatikus figurájának halványuló emlékén túl mégis hagyott itt valamit. Egy kéziratot, melynek Odüs�szeiája hosszú éveken át tartott fiókból fiókba, winchesterről winchesterre, míg a szerkesztő Vass Norbert végleg könyvképes állapotba nem rendezte, hogy a Jaffa Kiadó az idei Könyvhétre megjelentesse. A Szökésben című könyv szívszorító életrajz és egyben szociográfia a hatvanas-nyolcvanas évekről és annak undergroundjáról Dixitől a Hit Gyülekezetéig. De adjuk át a szót a barát és alkotótárs Víg Mihálynak. „Én voltam a legautentikusabb rock and roll fej a nyolcvanas években” – állítja magáról Dénes József, ismertebb nevén Dönci, a pesti underground fenegyereke. Dolgozott nyomdai segédmunkásként, öltözőőrként és könyvárusként is, de elsősorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. Ám amikor érezte, hogy közeledik az utolsó dal, lecsavarta az erősítőt, és befelé kezdett fülelni. És írt egy könyvet. A hetvenes- nyolcvanas évek jassznyelvén, prédikátori éleslátással az igazán lényeges dolgokról. A gyógyszerezős korszakról, a Kassák klub-os bandákról és a Hit Gyülekezetében eltöltött éveiről. A Sváb- és a Szabadság-hegyről, Amszterdamról, Nagy-Britanniáról, és arról, milyen jó volt mégis mindig visszatérni a golyóluggatta, málló ferencvárosi falak közé. Arról, milyen érzés volt bekerülni a „pasarétiek” zenekarába, és miképp ismerkedett meg a „szakállas szürkeállománnyal”. Arról, mi történik, ha egy férfi úgy istenigazából beleszeret egy nőbe, és micsoda, ha a nő már nem szereti többé. Legfőképpen pedig arról, képes-e beilleszkedni egy örök kívülálló bármilyen közösségbe, vagy kilökődik, mint a bőr alá fúródó szálka? Lehetünk-e egy életen át szökésben? Hogy mennyire ismerjük fel a köztünk élő zsenit, döntse el a hálás utókor. n

hold, az Iskolatáska és a Törökméz voltak a legemlékezetesebbek. A Skála Kópé, a lángossütödék és a gebinesek aranykorát éltük. A tudomány, a művészet, a gazdasági és az üzleti élet jelesei tömegesen keresték a kiutat elképzeléseik megvalósításához külföldön. A szürkeállomány távozásával az elbunkósodás, a középszerűség hangja erősödött fel. (…) Különös, de ez alatt az egy hónap alatt annyi minden történt, hogy szinte egy átrendeződött világba tértem vissza. A bulizások elmaradtak, a város elcsendesedett, elterpeszkedett. Ami addig fontos volt, az eltűnt, az uralkodó hangok pedig az őszi utcán magányosan kopogó léptek lettek. Aki eddig Frank Zappát hallgatott, az áttért Edgar Varèsére. Szokássá vált könyvtárba járni, és állandó partnerkapcsolatot létesíteni; angolt tanulni és csendesen a disszidálásra készülni. Emelkedett a cigaretta-, csökkent az alkoholadagom. Vettem egy Tesla magnót, és elkezdtem gyűjteni a felvételeket. Lépteim lelassultak, ruháim alapszíneiben pedig a barna és a fekete dominált. A Zeneakadémián Stockhausen, Penderecki, Ligeti, Kurtág és Witold Lutosławski műveit tűzték műsorra, a sztár pedig André Watts, egy fekete zongorista volt, aki romantikus darabokat adott elő. A rádióban a Szól a rádió szólt, és hírzárlat volt érvényben. Újságot alig olvastak a körülöttem élők. A szélhámosok és szerencsevadászok korát éltük. Ismét divatba jött Karády. Zeneiskolába kezdtem járni, de egy év múlva abba is hagytam, mert elégedetlen voltam azzal, amit és ahogy tanítottak.

Olyan könnyűzenei koncert, amire érdemes lett volna elmenni, egyszerűen nem volt. Bozsóval – jobb híján – a Muszty–Dobaypáros által vezetett VÁZA Klubba jártunk le, ahol a folk irányába terelgették a fiatalokat. A tea és zsíros kenyér mellett a serdülők rengeteg gyerekdalt is bebifláztak ott. Bár az akol nem villantott -AJMfel előttünk valódi zenei perspektívát, érdekes hangszerekkel isfotó: SZILÁGYI LENKE merkedtünk meg, és az autentikus bluest is szívesen gyakoroltuk. Akadt néhány outsider is ott. Molnár Péter lanton és gitáron játszott régi magyar és középkori zenét. Zöld szemei démonian csillogtak, csontos kun arcához Liszt Ferenc-frizurát, vékony, kék ajkaihoz bajuszt növesztett. Elegánsan öltözködött, és hosszú, 1975-ről széles sállal, meg kalappal tette extravagánssá az összhatást. KiEz az időszak egyébként minden tekintetben a visszarendeződés- válóan játszott a hangszerein, és több nyelven is beszélt. Mindez ről szólt. A legkiválóbb zenészek disszidáltak, a nagy Syrius haldok- csodálatosan hangzik, de a lényét ellentmondásos és baljós volott, Radics Béla külvárosi kultúrházakban vegetált, a V’73 Kovács nások is beárnyékolták. Kati kísérőzenekaraként talált kiutat egzisztenciális problémáiból. A Kisrákfogó és a Dimenzió már nem volt képes továbbvinni az elődök progresszivitását: profizmusuk begyakorolt rutinmunkává vált, ihletük a részletkérdések csiszolására korlátozódott. Szakcsi művészetében az lett megfigyelhető, hogy amikor egyedül játszik, csodálatos, ha duóban muzsikál, még mindig nagyon jó (Johnny book Lambizivel hallottam az FMK-ban egy kitűnő koncertjét), a triói DÉNES JÓZSEF: SZÖKÉSBEN is elég klasszak, de a kvartettjeiben már nem érvényesült mindaz, DÖNCI VISSZAEMLÉKEZÉSEI ami a zenei világában egyedülálló. Felteszem, ez a honi dzsesszben JAFFA KIADÓ, 2016 kibontakozó beltenyészet miatt alakult így. A rádióban a legigényCOPYRIGHT © DÉNES JÓZSEF JOGUTÓDJA, 2016 telenebb dalocskák harsogtak, melyek közül talán a Sajtból van a SZERKESZTETTE: VASS NORBERT

Részlet a könyvből:

47


IRODALOM

B OGNÁR PÉTER

TM-0011/ 20060419 ℹ bognár péter A rodológia rövid története című verseskötetéért Artisjus Irodalmi Díjat vehetett át 2016ban. A harmincas évei közepén járó szerzőnek ez már a harmadik kiadott könyve. A rodológia egy áltudomány, a „rodok” olyan emlékfoszlányok, amelyekkel kommunikálni lehet. Grecsó Krisztián szerint ez a legpimaszabb verseskötet és egyben zseniális munka, hiszen „Bognár valódi nyelvújító, nyelvrontó, nyelvépítő, egy épülő mondatuniverzum az övé, amely szinte pökhendin elődnélküli”. Így írt róla: „A felvidéki plázacicáktól félig szlovákul, félig magyar nyelven befogott rodot, amely a lányok szexuális szabadosságról szól, rendre felolvasom társaságban, és ha szabad ilyen profánul fogalmazni, minden alkalommal könnyesre röhögjük magunkat rajta”. A szerző az ELTE Reneszánsz tanulmányok mesterképzési szak tudományos segédmunkatársa. Első kötete, a Sajna-sebaj 2005-ben jelent meg, ezt követte a Bulvár négy évvel ezelőtt. fotó: fegyverneky sándor (artisjus)

book SAJNA-SEBAJ (2005) BULVÁR (2012) A RODOLÓGIA RÖVID TÖRTÉNETE (2015)

48

És volt olyan is, hogy azt mondtam, Ez itt Zala, ezek az emberek itt Mind zalaiak, volt ilyen is, Tényleg volt, mit csináljak, volt. És volt olyan is, hogy azt mondtam, Ezeknek zalaias a járásuk, a kezük, Mert ezek az emberek zalaiak, Mit csináljak, volt ilyen, sajnos.   És volt olyan is, hogy azt mondtam, Ezek az emberek boltos szülők Leszármazottai, volt ilyen is, Volt, tényleg, mit csináljak, volt ilyen.   Sőt, olyan is volt, hogy azt mondtam, Ezek az emberek maguk is boltosok, Zalaiak és boltosok, vegyesboltjuk van, Volt ilyen is, mit csináljak, tényleg volt.   És olyan is volt, hogy mondom, Te egy zalaegerszegi ember vagy, Olyan, aki Zalaegerszegen született és él, Volt, sajnos tényleg volt ilyen.   Mondom: egy zalaegerszegi emberrel Vagy azonos, a múltad zalaegerszegi, A jelened zalaegerszegi, a jövőd zalaegerszegi, Mit csináljak, tényleg volt ilyen.   Egyszer pedig azt mondtam, Hogy te mint zalaegerszegi, nyilván A Zalahús termékeit részesíted előnyben, Gyulai vagy pápai húst minek is fogyasztanál.


49


50

Profile for Artisjus

Dal+Szerző magazin 2016/02.  

Az Artisjus ingyenes zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Dal+Szerző magazin 2016/02.  

Az Artisjus ingyenes zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Profile for artisjus
Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded