A fénymásolás tényleges vonzerejét – miként a kémigramét, a pirogramét, az oxidációét – esetleges alakulásának köszönheti. A véletlen szeszélyes játékának kitéve – pl. a másolás folyamán beálló áramszünet, a gép tökéletlen mûködése – a xerogram a mûvész akaratától függetlenül alakul, formálódik. Az esetlegesség tudata híveit nemhogy elriasztaná, de számukat napról napra növeli. Részlet Szilágyi Gábor A fotómûvészet története címû könyvébõl (Budapest: Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata, 1982) Jegyzetek (1) Az újabb és érzékletes példák egyike az ún. Kirlian-eljárás. A szovjet Szemjon Kirlian 1939-ben mint villanyszerelõ dolgozott egy kórházban a Fekete-tenger-melléki Krasznodárban. Egy alkalommal a fizikoterápiás osztályon nagyfrekvenciájú készüléket próbáltak ki. Az üzembehelyezés után az egyik elektróda és a beteg bõre között elektromos kisülés következett be, apró, szikrára emlékeztetõ felvillanás. A látottak izgalomba hozták Kirliant. Arra volt kíváncsi, miképpen festene a látvány egy fényérzékeny felületen rögzítve. Elektródákat erõsített ujjaira, majd azokat egy másik elektródához kötötte, még exponálatlan fényérzékeny papírra nyomta, és feszültség alá helyezte magát. Viszonylag súlyos égési sérülésekkel „úszta meg” a kísérletet, de õ és a tudomány gazdagabb lett egy felfedezéssel. Elõhívta a képet, és meglepetéssel látta, hogy a felvételen ujját párafelhõhöz hasonlítható aura veszi körül. Feleségét, Valentyinát is bevonta a további kísérletekbe, amelyeket immár egy kevésbé veszélyes készülékkel, egy váltóárammal mûködõ oszcillátorral végzett. Eredményei idõközben világszerte ismertté váltak. Kiderült, hogy az élettelen tárgyak körül képzõdõ aura több. egymást követõ felvétel után is azonosnak bizonyult, míg az élõlények körül képzõdõ – feltehetõen fiziológiai és pszichikai tényezõk hatására – felvételrõl felvételre változott. (Davis Mikol & Lane Earle: Rainbows of Life. The Promise of Kirlian Photography. New York: Harper and Row, 1980, 94. l.) (2) Csaknem valamennyi fénymásoló az ún. elektrosztatikus másolás – ismert nevén a xerográfia (a görög xerox= száraz és graphein szavak összetételével alkotott kifejezés) – elvén alapszik, amelyet Chester F. Carlson amerikai fizikus fedezett fel 1938-ban, aki eljárását elektrofotográfiának nevezte el. Évtizedeken át tartó eredménytelen kísérletek után az elsõ fénymásológép – Rank Xerox 914 – 1960-ban jelent meg a piacon. Azóta mind tökéletesebb változatai láttak napvilágot – így a Minolta EP 310 a szürke tíz árnyalatát képes tolmácsolni 10,5 x 14,8 cm-es kisés 25,7 x 36,4 cm-es nagyméretben, míg a Canon NP 200-as modellje, optikai szállal mûködve nyolc másodperc alatt készít egy másolatot – az elmúlt években pedig a színes fénymásoló is az üzletekbe került. (3) Ellenzõi az eljárást támadják, a produktummal nem tudnak mit kezdeni. Fotó vagy nem fotó – folytatódik, ki tudja meddig a terméketlen vita. (4) A hattyú kapitány lesz a Luftwafféban.Tökéletes házasságot köt, de mégsem boldog. (Részlet az Egy hattyú címû sorozatból, in: Rigal1980.) (5) Salbitani 1978:2/56. (6) Salbitani 1978:2/57. (7) Salbitani 1978:12/59. (8) Rigal 1980: színes. (9) Nori 1978a:25–28. (10) Álmodozás (Önarckép). (Fényképrõl Haloid Xerox fénymásolóval készített felvétel, 1975. In: Nettles 1977.) (11) Hill a hattyú repülését kívánta ily módon érzékletessé tenni. (12) Anyák a világban. A természet ábrái. (Salbitani 1978:12:58–59). (13) Kromogram I–III., színes (Rigal 1980). (14) X. Csók. Tisztelgés Warhol elõtt fénymásolaton (Rigal 1980).
46
Szilágyi Gábor: A fénymásolat