XXXVII. ÉVFOLYAM ÜNNEPI KÜLÖNSZÁM 2025. MÁRCIUS
ALSÓNÉMEDI HÍRMONDÓ
ALSÓNÉMEDI NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK ÉS KÉPVISELŐ�TESTÜLETÉNEK INGYENES TÁJÉKOZTATÓ ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRATA
JÓKAI MÓR EMLÉKÉRE
200 éve született a legnagyobb magyar író, Petőfi Sándor barátja, a 12 pont megfogalmazója
„Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.”
(Jókai Mór)
Jókai Mór Komáromban kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban született, ásvai Jókay József ügyvéd, táblabíró és nemespulai Pulay Mária gyermekeként 1825. február 18án. Jókay Móricz néven anyakönyvezték. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi unszolására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezve, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regé-
nyei már Jókai Mór néven jelentek meg. Iskoláit példás szorgalommal végezte. Kiváló tanuló, nagyszerűen rajzol, fest, jól fogalmaz. Még a gimnáziumi évek alatt szoros barátságot kötött Petőfi Sándorral, akivel, a márciusi ifjak egyik oszlopos tagjaként, végig küzdi a forradalmat és a szabadságharcot.
1846 tavaszán Petőfi ösztönzésére a fiatal írói nemzedék legkiválóbb tagjai állást foglaltak a kiadók és szerkesztők ellen. Ígéretet tettek egymásnak, hogy egy évig semmiféle lapba nem írnak, hanem maguk fognak lapot alapítani, mely az ő irányukat képviseli. Tízen voltak az új irány hívei: Petőfi Sándor, Pálffy Albert, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pákh Albert, Bérczy Károly, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Lisznyai Damó Kálmán és Jókai Mór, ők lettek a Tízek Társasága. A kor politikai légkörét jellemzi, hogy a titkosrendőrség jelentései következtében a lelkes írócsoport nem kapott engedélyt lap kiadására. 1848-ban Jókai Mór közösen bérelt lakást Pesten, a Dohány utcában Petőfi Sándorral és feleségével, Szendrey Júliával, itt szőték álmaikat a magyar nemzet szabadságáról, egy igazságos társadalom megvalósításáról. 1848. március 14én az Ellenzéki Kör közgyűlést tartott, melyen az ifjúság, köztük Jókai is, elhatározta, hogy a reformokat 12 pont alakjában a királyhoz felterjesztik. Este a Pilvax-kávéházban értesültek a március 13-i bécsi forradalomról, ekkor határozták el, hogy a 12 pontot ki kell nyomtatni, és a nép kezébe adni, még pedig azonnal. Másnap, március 15-én Petőfi az ifjak kávéházába (Pil-
vax) ment, onnan Vasvári Pállal és Bulyovszky Gyulával pedig Jókaihoz. Itt a négy ifjú megegyezett a sajtó felszabadításában. Jókai és Bulyovszky proklamációt szerkesztettek a 12 ponthoz. Amikor ez elkészült, elindultak a Pilvaxba, ahova 8 óra körül érkeztek meg. Itt Jókai felolvasta a proklamációt és a 12 pontot. Innen az Újvilág (ma Semmelweis) utcai orvosi egyetemhez mentek, ahol beszóltak a tantermekbe, mire a hallgatók az udvarra tódultak. Jókai székre állva még egyszer felolvasta a proklamációt, és Petőfi elszavalta a Nemzeti dal-t. Az ifjak vállalkozása magával ragadta az egyetemistákat, kik zajosan követték őket a mérnöki egyetem felé. Jókai ismét felolvasta a proklamációt és Petőfivel újból elszavaltatták a Nemzeti dalt.
Ezután a Landerer és Heckenast-féle nyomdához indultak, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcai Horváth-házba. A proklamációt és a Nemzeti dalt kinyomatták, a szabad sajtó első termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt, Irinyi József mutatta be a Pest népének és ezrével osztották szét. Délután a Nemzeti Múzeum terén népgyűlés volt, és innen a Városháza tanácskozó termébe tódult a nép, ahol többek közt Jókai is beszélt a nép nevében, Szepessy Ferenc polgármester társaival együtt kijelentette csatlakozásukat a forradalomhoz, és aláírta a 12 pontot. Rögtön választottak egy rendre ügyelő választmányt, melynek másnap Jókai is tagja lett. Budán Táncsics Mihályt kiszabadították börtönéből, és a Nemzeti Színházhoz vitték. Itt közkívánatra a Bánk bánt adták elő, a sokaság
beözönlésére felbomlott az előadás, a zenekar a Rákóczi-indulót harsogta, a közönség a Marseillaise-t követelte, majd Egressy a Nemzeti dalt szavalta el, a vers eskütartalmú szavait a lelkes közönség utána dörögte. Vasvári, Irinyi, Petőfi hiába csillapította a tömeget a nézőtérről, az még zajosabb lett. Ekkor Jókainak hirtelen ötlettől vezérelve felrohant a színpadra, hogy onnan szóljon a néphez. Ott találta Laborfalvi Rózát, a nagy drámai művésznőt Gertrúd királyné szerepében, aki saját nemzeti színű kokárdáját tűzte mellére. Így felékesítve, egyébként „térdig sárosan (egész nap esett az eső), karbonári köpönyegben, behorpadt cilindere mellett óriási veres tollal, oldalán jurátus karddal” lépett a közönség elé. Meghallgatták és a nép lecsendesedett: lelkesülten, de szépen, rendesen oszlott szét. Jókai a további eseményekben is folyamatosan részt vett; nemcsak gyűléseken, demonstrációkban, a nemzetőrségben, hanem lapjában is teljes lélekkel szolgálta a szent ügyet. 1848. szeptember 24-én Kossuth engedélyt kapott az országgyűléstől, hogy az Alföldön népfelkelést szervezzen. Az ifjúságból többen csatlakoztak hozzá, köztük Jókai Mór is, mintegy testőrségképpen, esetleg, hogyha kimerülne, felváltsák a beszédben. Kossuth elfogadta Rózsa Sándor folyamodását bűnbocsánatért, a kegyelmet Jókai vitte meg a betyárvezérnek. Végig kitartott a forradalom mellett, Kossuth kormányzó közvetlen közelében dolgozott az utolsó pillanatig. 1849-ben, Buda bevétele után, egy lakoma alkalmával találko-
zott utoljára Petőfivel. Jókai ott felköszöntötte azokat, akik ezután fognak meghalni a hazáért. Erre Petőfi, elbúsulva a halál sejtelmétől, oda lépett hozzá és így szólt: „Köszönöm, Barátom, hogy énrám is koccintottál”. A világosi katasztrófa után menekülését Rákóczy János, Kossuth rokona és titkára intézte, aki kocsit, lovat vett, felöltözött kocsisnak, felvette Jókait utasnak, és vakmerően keresztülhajtott a szembe jövő orosz táboron. Gyulán találkozott ismét feleségével, Laborfalvy Rózával és vele együtt menekült tovább a Bükk-vidék borsodi rengetegeibe. Tardonán, az erdős hegység elrejtett völgyi falujában, Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát, és itt élt, leginkább festéssel foglalkozva, négy és fél hónapig. Jókainénak sikerült egy Klapkaféle komáromi menlevelet szereznie, mely Klapka György által kinevezett honvédhadnagy számára kiállítva. Élete így meg volt mentve, de az óvatosság nem volt felesleges. Pestre csak később, Kovács János neve alatt Miskolcon szerzett útlevéllel tért vissza, s még itt is több hónapig a budai hegyekben rejtőzött. Egy áruló, monarchiapárti magyar közvádló, Hegyesi József 34 írót, köztük Jókait is halálra jelölt ki, de egy másik tisztességes államügyész, Kossalkó János, terjedelmes emlékiratban megvédte őket, azzal érvelve, hogy az irodalom nem vezette a forradalmat, csupán visszhangja volt a közérzésnek. Így volt lehetséges, hogy az 1850-ben Jókai (Sajó álnév alatt) már kiadhatta írásait. Álnevének keletkezéséről később így írt: „Ha a nevem alatt nem írhatok, írok a gazdám kutyájának a neve alatt: leszek »Sajó«: ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk.” Az 1850-es évek-
ben Jókai Mór egyike volt azoknak az íróknak, akik tollukkal a nemzetmentés nagy ügyének tettek halhatatlan szolgálatot, s többet e téren nem tett nála senki. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjai sorába (1861. december 20-án rendes tag lett és 1883. május 17-én tiszteletbeli, 1892. május 5-én igazgató tag); a Kisfaludy Társaság 1860. július 15-én szintén tagjává választotta. Az 1850-es évek végére, a Habsburg
Birodalom kudarcai után esély nyílt a magyarság számára, hogy a szigorú elnyomás alól szabadulni tudjon. Jókai visszatért a politikába. 1894. április 1-jén, Kossuth Lajos temetésén ő mondta az egyik gyászbeszédet. Műveinek száz kötetes díszkiadása 1894 és1907 között 100 kötetben jelent meg. A nemzet megbecsülésétől övezve életének 80. évében hunyt el, tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra a Kerepesi temetőben helyezték, Jókai Mór fejfáját, miképpen azt végrendeletében meghagyta, saját háza kapufélfájából faragták, koporsója alá Komáromból, szülővárosából hozott földdel ágyaztak.
Jókai Mór üzenete a ma élő generációnak:
„A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel… A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.
Az ünnepi mellékletet” összeállította: Bálint István János